Rész, Fejezet
1 1, 1 | fényt vetve a két ember megijedt, sápadt arcára.~A Jancsi
2 1, 2 | bûvös delnõre, és akkor megijedt attól a fénytõl és pompától,
3 1, 3 | pirult utána, azután, mint a megijedt zerge, eliramodott a kert
4 1, 3 | kit oly nehezen várt, úgy megijedt megérkezésétõl, hogy rögtön
5 1, 9 | mondják -, mégis mennyire megijedt tõle az a hatalmas ember,
6 1, 12 | szerencsétlenül járt, lova megijedt valamitõl, és kissé félreugrott,
7 1, 13 | haragudott magára, hogy úgy megijedt egy növénytõl. Õ, a nagy
8 1, 14 | víz beleloccsant s Eszti megijedt, ijedtében megkapta a Péter
9 1, 14 | Péter nyakát, aki szinte megijedt s ijedtében elereszté a
10 1, 15 | szabad fölvenni.~A fickó megijedt:~- Mamám, mamám, mi lesz
11 1, 17 | hurcolni a szekérre.~A szegény megijedt teremtés nem is ellenkezett,
12 1, 18 | valamikor dajkám volt. Nagyon megijedt szegényke, mikor meglátott: »
13 1, 20 | volt Moronyi, erre mégis megijedt, átfogta az asszonyka derekát,
14 1, 23 | mankót; a szegény Gállné megijedt, hogy belehajítja, s szépen
15 1, 23 | porból.~A mama még jobban megijedt és már azon gondolkozott,
16 1, 25 | hogy a tekintetes vármegye megijedt tõle, veszedelmes egy fickó,
17 1, 32 | cseréljenek lovat. Krapotka megijedt, mert két nagyon szép szürkéje
18 1, 34 | elöntötték a könnyek. ~Apró uram megijedt. Az új társ sokat ér. Azóta
19 1, 34 | agyon, vagy a Katkát.~No, megijedt erre Apró uram és elhatározta,
20 1, 35 | reszket, lüktet, mint egy megijedt madárnak a szíve.~- Ah,
21 II, 3 | nézve.~A két fiatalember úgy megijedt ettõl a medicinától, hogy
22 II, 4 | rebegé a leány és elpirult. Megijedt a saját kérdésétõl.~- Azért,
23 II, 5 | Ettõl a szótól annyira megijedt Harcsa prókátor, hogy minden
24 II, 34 | felé. Károlyka olyannyira megijedt, hogy midõn magához tért
25 II, 60 | leány nem felelt. Az ifjú megijedt, s szörnyû sejtelme támadt.
26 II, 71 | szépek és kábítóak voltak.~- Megijedt a kísértet - lihegtem nevetve.~-
27 II, 99 | Ahogy megérinté e hajerdõt, megijedt attól, amit tett, elrettenve
28 II, 127| Ahogy megérinté a hajerdõt, megijedt attól, amit tett, elrettenve
29 III, 46 | mama?~Az bizony, a szegény megijedt mama merre lehet? Bizonyosan
30 III, 63 | dobbantott a lábaival. Úgy megijedt Anzelmus, hogy meg se nézte -
31 III, 81 | egy gödölyét szült tõle.~Megijedt erre a mi Jánosunk, hol
32 III, 83 | ravatal körül mindent. Hogy megijedt attól a koporsótól, amikor
33 III, 83 | haragos császár, de azután megijedt tettétõl, hátha számon kérik
34 III, 85 | igaz!~- Aztán nagyon is megijedt az a ti tárcaírótok - látszik,
35 III, 90 | szigorral.~A jó öreg püspök megijedt makacsságomon, s kérlelõ
36 III, 139| sorsjegyen.~Mikor megtudta, megijedt, elsápadt, majdnem összerogyott:
37 IV, 12 | hogy embert ölt, maga is megijedt, s kétségbeesésében leugrott
38 IV, 25 | ajándékozta õket. Az roppant megijedt a skandalumtól, s szabadon
39 IV, 34 | gyámoltalant ökleikkel.~Megijedt, széthúzta szájacskáját,
40 IV, 68 | Fájdalom… az én hibám.~Megijedt, könyörgésre fogta a dolgot:
41 IV, 127| után gyõzetik le«, mert a megijedt és kiéhezett õrség nyomban
42 IV, 127| akasztott a nyakukba.~Balassa megijedt. Kegyelmet kért. Meg is
43 IV, 142| a bíró komor ábrázatától megijedt.~- Mi történt?~- Hát az
|