Rész, Fejezet

 1   1,  1  |          kötelezvényt állítson ki; a leányom azonban éppen jókor jött
 2   1,  2  |         énekelt benn?~- A legnagyobb leányom, Eszter! - szólt Gelbstein,
 3   1,  2  |           lánya: Eszter!~- Ah! az én leányom? - mosolygott a zsidó. -
 4   1,  4  |          vigyorgott.~- Tudja-é, hogy leányom kezét kéri meg levelében?~
 5   1,  9  |        Megmondod-e már egyszer, édes leányom, hogy ki van itt.~- Ejnye
 6   1,  12 |         azért gyûjtöttem az egyetlen leányom számára, hogy azt akárki
 7   1,  13 |          Manusek, mit tagadnám? De a leányom jövõje veszélyeztetve van.
 8   1,  13 |             boldognak lenni, ha az a leányom jövõjébe kerülne. Megerõsítettem
 9   1,  18 |        tudjátok-e ti azt, hogy az én leányom vagyontalan és hogy egy
10   1,  24 |             még nem ismerték:~- Mari leányom, y -nal Mary… miss Mary.~
11   1,  24 |            én úgy szeretek, mintha a leányom volna; kívánom, hogy a házassági
12   1,  24 |             a jó házasságoknak. Édes leányom, Katalin! Egy-két óra csak
13   1,  24 |   kötelessége egy Csapiczkynak. Íme, leányom, vegye tõlem jó szívvel
14   1,  29 |               Hát hány szobátok van, leányom? - kérdé a hajdú szépen.~-
15   1,  34 |            az öreg:~- Van otthon egy leányom is, bruder, ha megtetszik,
16   1,  34 |             le a Bethlen-kapuig. - A leányom, Apró Katalin, elment ma
17   1,  34 |            az úrnak, hogy az én Kati leányom éppen olyan vérbeli baronesz,
18  II,  7  |              apja elõtt.~- Melániám! Leányom! Nyisd ki, ha még élsz,
19  II,  22 |           Mint csapnak össze szegény leányom feje fölött... Irgalom!
20  II,  32 |       kérdést intézett hozzá:~- Édes leányom, nagyon csodálkozom, hogy
21  II,  46 | elbúcsúztassalak tõle; ezentúl az én leányom leszesz, én fogok rád gondot
22  II,  72 |             Árkádi.~- Menjünk innen, leányom - sipított a mama. - Ez
23  II,  113|               mert a gróf jöhet. Oh, leányom, milyen dicsõ pillanat!
24  II,  113|           nem mindennapi ember, édes leányom, én rég fölfedeztem benne
25  II,  116|         legyen az, amit az én kedves leányom szíve kíván?~- Tudja mit,
26  II,  123|             s a szegény megboldogult leányom után két unokám maradt.
27 III,  2  |              lányától…~- Nekem nincs leányom!~- Velem jön, punktum!~-
28 III,  3  |          Legyen szíve.~- Nekem nincs leányom, méltóságos uram.~- Eh,
29 III,  3  |             a fényes pompás ágynál: »leányom!«~A világ minden pompájával
30 III,  66 |       meghajtván fejét, így szólt:~- Leányom, te ismét hajadon vagy!~
31  IV,  6  |           olvastad, hogy a nagyobbik leányom, Ilonka, jegyben jár?~-
32  IV,  18 |           Most jut eszembe. A Zsuzsi leányom kicserélte reggel a pruszlikomat.
33  IV,  19 |             a vár, de akkor legyen a leányom a tied.~Így keltek össze
34  IV,  69 |              Úgy bizony. Ez is az én leányom!~Ahogy a templom mellett
35  IV,  92 |              kisasszony lépett be.~- Leányom, Milica - mutatta be Kapalovics. -
36  IV,  92 |              forgott velem.~- Milica leányom, csókold meg a hadnagyot.~
37  IV,  92 |              csak elindult.~- Milica leányom; a hadnagyod nem iszik.
38  IV,  97 |         cserébe. Hadd legyen õ az én leányom.~- Cserébe? - szólt Gábel
39  IV,  101|         nagyasszony ne úgy említse: »Leányom, Majornokyné«. Hát még a
40  IV,  105|         termettel.~- Ez a legidõsebb leányom - mondá.~- Nagyon szép.~-
41  IV,  117|            gyöngy ékesíté.~- Aurélia leányom - mondá Pereszlei uram kevélyen.~
42  IV,  117|                 Igen, a zászlón.~- A leányom nagyon szépen tud stikkelni -
43  IV,  146|              holtra ijedve. - Gyere, leányom, szálljunk ki! Mindjárt