Rész, Fejezet

 1   1,  3  |       öklöket s csak azt dünnyögi keserûen:~- No, hát verje meg az
 2   1,  3  |   karimájú fekete kalapját, aztán keserûen dünnyögé foga közt:~- Ez
 3   1,  4  |           Fogtõy Márton!~Az orvos keserûen mosolygott. Erzsike tagjain
 4   1,  9  |          Hála istennek.~Kléner úr keserûen ráförmedt.~- Mi? Hála istennek?
 5   1,  9  |             dünnyögé dr. Szirupka keserûen. - Hogyan uram, ön itt marad?~-
 6   1,  12 |           vagyok - mondá a fogoly keserûen.~- Te vagy? Hát hogy lehet
 7   1,  20 |           Erzsike egyszer-másszor keserûen.~- Mért nem viselted magad
 8   1,  25 |      mosolygott is, az igaz, hogy keserûen. A báró sógor pedig kacagott,
 9   1,  27 |        ugyan nem - morogja Petrás keserûen -, mert ha azt hiszi a méltóságos
10   1,  27 |           mondok. (Kacagott hozzá keserûen, kísértetiesen, hogy a lánynak
11   1,  29 | félrevezetett engem - tette hozzá keserûen.~Az asszonyka nem állhatta
12   1,  33 |      veled - mondá Fili szelíden, keserûen, alázatosan, és csak a földet
13   1,  34 |     idõvel! - fakadt ki Kolowotki keserûen. - Mit utasít engem az idõhöz?
14   1,  34 |     világon elég leány.~Kolowotki keserûen nevetett s fennhéjázón vágta
15  II,  1  |           Éntõlem? - vágott közbe keserûen a szomorú apa. - Van-e még
16  II,  5  |           Csak Pilászi mondá nagy keserûen:~- Már én csak annak mondója
17  II,  45 |       köszönve megszabadulásomat.~Keserûen fogom emlegetni életem egész
18  II,  71 |       ellopták.~Le voltam sújtva, keserûen, csúfosan semmivé téve.~
19  II,  73 |       olvassa, hogy béke lesz..., keserûen rázza fejét:~- Mily hazugság!
20  II,  123|       õket. Ámbár - sóhajtott fel keserûen - nem érem én azt már meg,
21 III,  1  |         világba - mondá Krisztina keserûen és egy könnycsepp gördült
22 III,  1  |         Tréfa? - fakadt ki Miklós keserûen s pír borítá el arcát. -
23 III,  1  |      állja utamat - ismételi a nõ keserûen, lepedõjét kiterítve és
24 III,  2  |         látogatna! - kiáltott föl keserûen - õ már nálam lakik, Istók,
25 III,  2  |          adtam a véremmel - mondá keserûen, s felgyûrve durva ingeujját,
26 III,  5  |          látogatna - kiáltott fel keserûen Bizi apó -, õ már nálam
27 III,  26 |          a levest, Bagi uram nagy keserûen belenézett a párolgó tányérba,
28 III,  60 |        amit otthon nálam, de most keserûen sóhajtottam föl. Az az árnyék
29 III,  65 |          rév? - fakadt ki gyámunk keserûen.~- Mi haszna? Hát az a haszna -
30 III,  85 |           lehet - humorizál rajta keserûen, hogy a zsidók már felülkerekedtek.
31 III,  90 |         jönne énhozzám? - tört ki keserûen. - Nem törõdik énvelem senki.
32 III,  94 |        mintha parázson ülne. Majd keserûen nézett végig a saját viseltes
33 III,  102|          még esõ is lesz ma!~Majd keserûen megcsóválta bozontos vörös
34 III,  102|        Veres!? - kiáltá Terepetye keserûen: - Ha veres is, jól van!
35 III,  115|    kedveskedve a gyermeknek, majd keserûen a lehetõ elválásra gondolva,
36 III,  125|      Ferenc volt a kortesek feje, keserûen megvakarta fejét, de azért
37 III,  148|      Ferenc volt a kortesek feje, keserûen megvakarta fejét, de azért
38  IV,  17 |           fel Csomák Gergely uram keserûen. - Legyen az úrnak igaza.
39  IV,  90 |         tudományos könyvek kiadói keserûen, mély bánatba merülve, egyszerre
40  IV,  100|            hahaha! - kacagott fel keserûen. - Megfojtom azt a porontyot,
41  IV,  146|        énvelem történik - dohogta keserûen. - Elszunnyadtam a bakon.
42  IV,  146|         csalódás! - morogta Gyula keserûen. - Az ördögnek tartoztunk
43  IV,  152|              Ejh - kiáltottam fel keserûen -, hibáztam, nagyon hibáztam.