Rész, Fejezet
1 1, 1 | egyszerre visszatér elgyengült haldokló ereibe a friss vérpezsgés,
2 1, 2 | Gelbstein odatántorgott haldokló felesége ágyához és belezokogott
3 1, 4 | behalló malacsivításban, haldokló csirke szárnycsattogtatásában
4 1, 9 | járjak, mert mint mondá, õ a haldokló Majornokynak adott szavát
5 1, 12 | felelt az elõbbi hang.~- Úgy? Haldokló van a háznál? Engedelmet
6 1, 12 | szálas férfi, megrántván a haldokló kendõjét, mely a nyakán
7 1, 12 | diák, írjad - nyöszörögte a haldokló, minden erejét összeszedve.~-
8 1, 12 | nagyanyádnak, te hálátlan?~A haldokló sárga arcán bágyadt mosoly
9 1, 12 | én vagyok az a szerencse. Haldokló vénasszony képében is járhat
10 1, 12 | ugyanaz volt, melyet a haldokló boszorkány testált rájok.~-
11 1, 24 | a kannibálok se eszik. A haldokló paraszt azt mondja a fiának: »
12 1, 24 | azt mind rátok hagyom.« A haldokló úr se fösvényebb: van elég
13 1, 31 | esett vissza a feje, mint a haldokló madáré. Szegény Kupolyi
14 1, 32 | Az idegen ablakokra. A haldokló nemes azt mondja fiainak: »
15 1, 32 | hozomány is van hozzá. A haldokló paraszt is azt mondja a
16 II, 2 | zászlót.~Ott vitték el a haldokló Gaillard apó mellett, s
17 II, 3 | legjobb barátja vére.~A haldokló félkönyökére emelkedett,
18 II, 11 | istennek, olyan volt, mint a haldokló szemérem, és olyan volt,
19 II, 13 | ül halálára. De hangja, a haldokló vagy ébredõ hang, mely feldúlja
20 II, 13 | legborzasztóbbika. Ilyen a haldokló oroszláné, ilyen halál leend,
21 II, 21 | szívem utolsó dobbanását, haldokló ajkam utolsó kérését: légy
22 II, 21 | hároméves Örzsikét, de a haldokló ajkak utolsó kérését nem
23 II, 21 | többen emlékeztek, hogy a haldokló Örzsikérõl is szólt utolsó
24 II, 24 | Elõször: ne csaljunk meg egy haldokló embert, és másodszor, mert
25 II, 24 | egészen, hogy az csak egy haldokló kijátszására irányul.~-
26 II, 36 | barátságtokra számít egy haldokló; jól figyeljetek! Ha az
27 II, 39 | örökli a mezõk gyümölcseit a haldokló emberektõl s mutatja, hogy
28 II, 39 | szorosabban átkulcsolja a haldokló nyakát.~- Sohasem fogsz
29 II, 75 | kétségbeesve, mint egy haldokló veréb.~Ekkor ötlött eszembe,
30 II, 85 | mikor a vízbe ért. Egy haldokló jajkiáltását kellett eltompítania.
31 III, 1 | virrasztott õ éjjel-nappal a haldokló anya fölött, ki midõn utószor
32 III, 1 | fejét és kezeit, mint a haldokló madár a szárnyait, s Bohuskához
33 III, 2 | lesz rá szüksége többé.~A haldokló angyal még csak meg sem
34 III, 3 | keze sem reszketett bele. A haldokló angyal még csak meg sem
35 III, 11 | elterülve a véres fûben, haldokló sebesültek eltorzult arccal,
36 III, 16 | vétket követ el, de mert egy haldokló disznó nyakába mélyebben
37 III, 58 | nyöszörgött ott, mint egy haldokló. Segédei hiába biztatták,
38 IV, 1 | lehajtva félvállra, mint a haldokló madár.~- Tudom is én! -
39 IV, 32 | vértõl csepegõ Üdvözítõ. Haldokló szemeit (melyeket pedig
40 IV, 142| nyakamról a boros kulacsot s a haldokló boszorkány (mert annak tartották
41 IV, 144| mindenáron látni akarták még a haldokló Marcit. Bementünk az istállóba.~
42 IV, 145| Mire kellene a ló?~- Egy haldokló rokonom Damaszkuszba hí
43 IV, 145| elkanalaznak tőlem, akik a haldokló szemeit befogják. Sietnem
|