Rész, Fejezet

 1   1,  2  |       felé fordultak.~Feri esküdt felkelt a székrõl s kikereste az
 2   1,  3  |          meg: minek hívják?~Marci felkelt a díványról s büszkén egyenesedett
 3   1,  12 |            de õ ezt mind eltûrte, felkelt nagy nyugalommal, leverte
 4   1,  12 |         meg azt is?~Másnap, amint felkelt, újult erõvel indult az
 5   1,  13 |        mégis Druzsba úr engedett, felkelt s odább támolygott, abban
 6   1,  15 |         meg akarja ölni.~A király felkelt az asztaltól és az ablakhoz
 7   1,  16 |      úrhoz!~Timóczy nótárius uram felkelt, de ebben a pillanatban
 8   1,  19 |       kapitánynak.~A szép asszony felkelt s egy pukedlit csinált az
 9   1,  25 |          cserepet.~Egyszerre csak felkelt, felhúzta a papucsait és
10   1,  26 |       lelkemet átjárva.~A fõispán felkelt, s az ódon toronyra mutatott~-
11  II,  1  |          tõle elvenni...~S amikor felkelt onnan, egy könyû fénylett
12  II,  2  | mosolygott: a nemzetõrtiszt pedig felkelt helyérõl, odalépett hozzá
13  II,  2  |       beszélni.~Azután mosolyogva felkelt az öregúr, illedelmesen
14  II,  5  |      tartja orrát az ura mellett?~Felkelt s megrázta magát, már mennyire
15  II,  5  |  részegség, félig õrülés volt az.~Felkelt, odalépett Attilához és
16  II,  6  |       Kérem!~A Kolibri-kisasszony felkelt s kikereste toalett-szekrényében
17  II,  7  |           kell, úgy kell!~Melanie felkelt ágyából s amint a sötétben
18  II,  22 |         asszony már egy fél órája felkelt, megfejte a tehenet s most
19  II,  26 |      tekintetes Tarka István uram felkelt, és mint egy olyan ember,
20  II,  36 |       házmester udvariasságán, ki felkelt s ideadta.~- Igen ám, mert
21  II,  37 |       láncolatban.~Mire édesatyja felkelt, hogy a mezei munkához lásson
22  II,  37 |       azonban haragos, mert amint felkelt, észrevette, hogy felesége,
23  II,  38 |    vonatkozó kínzó gondolatoktól. Felkelt, felöltözött s úgy sétált
24  II,  59 |         Másnap reggel, midõn Mari felkelt, hogy a marquisnõ rózsáját
25  II,  66 |        elégtek, s az erdész éppen felkelt, hogy eloltsa, nehogy a
26  II,  66 |         percben a gazdag Molnárné felkelt bérelt padjából és a kijárat
27  II,  115|        Nem lehetett.~Éhsége ûzte. Felkelt. Tovább vánszorgott. A lacikonyhák
28  II,  117| legnagyobb udvariassággal azonnal felkelt s szó nélkül az íróasztalhoz
29  II,  120|      okozták azt.~Berkes tanár úr felkelt a székrõl amint a két tanuló
30  II,  132|       hogy a mamácska bejöhessen.~Felkelt, lábujjhegyen odalópozott
31  II,  134|        arcát lángoló pír önté el.~Felkelt a padban s ahelyett, hogy
32 III,  1  |          folytán a kedves gyermek felkelt és a rózsabokor árnyékába
33 III,  2  |     halottra s összeroskadt.~Majd felkelt, megragadta acélerõvel az
34 III,  56 |           azután kiment.~Gyula is felkelt.~- El akarsz menni, fiacskám?~-
35 III,  57 |         egy reggel azonban, amint felkelt, s odalépett a mosdószekrényhez,
36 III,  81 |   tetszett.~Az anyóka, aki szinte felkelt megnézni az új gödölyét,
37 III,  88 |      énnálam hatvanezer felé jár!~Felkelt erre az asztal mellõl nagy
38 III,  95 |         játszom tovább - szólt és felkelt. - Nincs pénzem!~- Adok
39 III,  104|          Funta bátyával, miközben felkelt öregbíró uram, s kinyitván
40  IV,  33 |         Rigó uram, a híres kortes felkelt volna, a szállodaszolga
41  IV,  33 |          azt kérdi a szolgától:~- Felkelt már Rigó úr?~- Még ágyban
42  IV,  41 |          a piski-i csatát meséli.~Felkelt, s az asztal végén szuszogó
43  IV,  107|  Gyulafehérvárról a hóhér.~Legott felkelt és felöltözködött.~- Mi