Rész, Fejezet

 1   1,  2  |              darab gyémánttal, mint a fejem.~Pedig ugyancsak jó nagy
 2   1,  4  |           Rosszul lettem… elszédült a fejem… nem tudom én magam sem.
 3   1,  9  |                Hova tévedt el szegény fejem? Hiszen bíráim elõtt vagyok,
 4   1,  9  |               döfés volt szívemnek! A fejem zúgni kezdett és e zúgáson
 5   1,  9  |              A nap derülten ragyogott fejem fölött, a fák, virágok mosolyogtak,
 6   1,  9  |          világnak. Lábaim reszkettek, fejem zúgott, azt hittem, le kell
 7   1,  12 |               nem szeretném, ha az én fejem olyan gyengén állana a nyakamon.
 8   1,  15 |            többet, már így is nehéz a fejem. Jó éjszakát, kulacska!~
 9   1,  18 |              én kis zacskóm itt van a fejem alatt. Kell?~Marjánszky
10   1,  20 |              oka, én bûnhõdjem. Itt a fejem, öreg, rajta van mind a
11   1,  23 |             valahova hátrább nézett a fejem fölött el; engem észre se
12   1,  23 |               a kertet.~Elpirultam, a fejem zúgni kezdett, azt hittem,
13   1,  23 |              lehetett. (Oh, de ostoba fejem van!)~Istenem, olyan szomorú
14   1,  23 |             csak a fal bánná meg és a fejem. A bánya pedig maradna a
15   1,  27 |           fölébredve, párnát találtam fejem alatt.~- Ki tehette azt
16   1,  32 |              higgye meg, oly zavart a fejem.~S ösztönszerûleg a könyökével
17   1,  34 | Pápista-színben vagy, szívecském.~- A fejem fáj.~Egyre fogyott, egyre
18  II,  7  |           Istenem! Bocsánat... Csak a fejem szédült el kissé... megijedtem...~-
19  II,  14 |               magam is megcsóváltam a fejem, mikor a jó emlékezőtehetségű
20  II,  14 |           hogy micsoda számot, azt ha fejem leütik, se tudom.~Itt aztán
21  II,  15 |  elpityizálgattam, hanem késõbb az én fejem is megfájult, tehát én is
22  II,  15 |           hogy részint kigõzölögjen a fejem, részint felkereshessem
23  II,  17 |               egész világ zúg, zsong, fejem körül forog, s hogy a következõ
24  II,  33 |                Már csak azon törtem a fejem, hogy ugyan miképpen is
25  II,  34 |            beletántorodtam a falba: s fejem véletlenül oda koppant,
26  II,  71 |             mi is vidámabbak lettünk. Fejem az ölébe hajtva, kezeimbe
27  II,  113|          vagyok... Tégy egy vánkost a fejem alá, egyet meg a hasamra.
28  II,  130|          kupéba.~A szívem zakatolt, a fejem zúgott... olvasni kezdtem.
29 III,  1  |         olyannak, mint Miklós… Jaj, a fejem majd megszakad! Egy kicsit,
30 III,  28 |        Elborult szemem elõtt a világ, fejem zúgott, s semmit sem hallottam
31 III,  70 |            lelkem, nem káptalan az én fejem, hogy minden embert az eszemben
32 III,  83 |                 Hiszen nem káptalan a fejem, hogy minden apró ólra ráismerjek.~
33 III,  83 |        fejtörés után.~- Oh, én bolond fejem! Az a szegény asszony alkalmasint
34 III,  94 |             ha fejét veszem, kevesebb fejem lesz eggyel, de ha a jószágait
35 III,  94 |              ne szólj szám, ne fájjon fejem. Hát kérlek, uram, tedd
36 III,  102|           négy év múlva. S mi az még!~Fejem égett, a gondolatok egymást
37 III,  118|             de ne szólj szám, nem fáj fejem - bizony isten nem jó dolog
38 III,  132|      megvetõleg. - Nem káptalan az én fejem, pajtás, hogy a hegycsúcsok
39  IV,  18 |             az élne, sima volna az én fejem. Pedig van is rajta egy
40  IV,  49 |               felperesi képviselõ úr?~Fejem zúgott, arcomat elfutotta
41  IV,  69 |       Csodálatos szorongás fogott el, fejem zúgott, lábam, kezem zsibbadozott.~
42  IV,  126|          István. - Nem káptalan az én fejem, hogy olvasni is tudjak.~-
43  IV,  152|       közelebb.~Egy darabig haboztam. Fejem zúgott, lábaim a földbe