Rész, Fejezet

 1   1,  9  |            titok feletti fájó érzés csöndes megelégedéssé változott.
 2   1,  9  |         neki szól a gyászzsolozsma. Csöndes derült mosoly ült ki tehát
 3   1,  11 |         község pajtája. Szerencsére csöndes idõ volt, szél nem fújt,
 4   1,  11 |           Kereskedni szoktam.~Amire csöndes derültség látszott a falusiak
 5   1,  12 |        hangzott föl e pillanatban a csöndes utcán, s szaladó emberek
 6   1,  12 |             budai vár, s élettelen, csöndes a két város a Duna jobb
 7   1,  13 |   interpelláció egyik tárgyát.~Szép csöndes májusi este volt, hát el
 8   1,  15 |             újra megtöltötte. Szép, csöndes nyári éjszaka volt. Az erdõ
 9   1,  20 |         házastársi harag. A szelíd, csöndes este békét lehel. A holdvilág
10   1,  20 |      dolgokat különféleképpen. Szép csöndes este volt, csak az akasztó-domb
11   1,  23 |           Zólyom felõl jöttek, szép csöndes nyári estén, s ahogy elhagyták
12   1,  23 |          ameddig a szem lát, a falu csöndes, fejsze nem csattog, a kendertilló
13   1,  24 |            rágyújtott egy szivarra.~Csöndes volt az éj és koromsötét;
14   1,  25 |             két óra hosszat.~Kállay csöndes borozgatásban várta az indulást
15   1,  27 |            közel az ablakhoz.~Az éj csöndes volt, de fekete, a holdvilág
16   1,  27 |           Már fél egy. S még minden csöndes, nem hallani lépteket. Csak
17   1,  31 |      jajveszékelés zaja verte föl a csöndes falusi utcákat. A bányamunkások
18   1,  31 |            pattant és megint minden csöndes lett, csak az óra ketyegett
19   1,  32 |             nevén. Nem ér semmit. A csöndes tó egy pillanat alatt szörnyeteggé
20   1,  34 |             a Rekettyés felé. Az éj csöndes volt és nyugodt. A csillagok
21  II,  5  |         1871~Szegény urambátyám, de csöndes ember lett magából!~Itt
22  II,  5  |           El kellett mennie.~Minden csöndes a temetőben, csak a hajnali
23  II,  5  |           szomszédságban?...~Minden csöndes, csak a távoli malom kelepelése
24  II,  5  |          meg a híres malom, melynek csöndes estéken egész a temetõig
25  II,  5  |            a prókátor is csak olyan csöndes ember, mint a néma barát.
26  II,  42 |             Feje lomhán konyul le s csöndes bólingatás közben odaütõdik
27  II,  71 |              Falura mentem lakni, a csöndes magány hadd hegessze be
28  II,  71 |            édes órát töltöttem el a csöndes, kedélyes szobákban és a
29  II,  71 |            Egyedül maradtam a nagy, csöndes, rémletes teremben.~Nem
30  II,  90 |        szárnyaimat, irtja halaimat, csöndes tükrömre zakatoló, füstölgõ
31  II,  90 |       baljóslatúlag pihent a folyam csöndes tükörén, s az apró villik
32  II,  140|           én öreg jó barátom, az én csöndes vérû bátyám, Kardos Mihály
33  II,  141|             fiatal pár boldogan élt csöndes magányban, elzárva a világtól,
34 III,  146|          utca közé ékelve kígyózik, csöndes volt minden. Egyetlen lélek
35 III,  146|           Az utca most is épp olyan csöndes és néptelen volt, mint elõbb.
36  IV,  34 | mindenségbõl látja-e valaki?~Minden csöndes volt. A mezõn nem járt senki,
37  IV,  47 |          semmi folt. A természetben csöndes minden. Megfoghatatlan!~
38  IV,  57 |             azt kikiáltaná szerte a csöndes házföldek fölött a Pozsáló
39  IV,  59 |            s egészen elzárkózva élt csöndes házában, midõn egy nap az
40  IV,  87 |        csendes volt minden… roppant csöndes.~Egy tavaszi napon végre,
41  IV,  104|              Vize is volt örökké, a csöndes folyású Dudvég nem hagyta
42  IV,  127|   lovagolnak, otthon húzódnak meg a csöndes falvakban, egyre szûkebb
43  IV,  132|           kutyákat.«~Az egész város csöndes aluszékony ilyenkor. A »