Rész, Fejezet
1 1, 3 | néniék kertjében, szomorú, bánatos hangon, mely azonban lassankint
2 1, 4 | mindenütt, mindenen a haza bánatos ráncosodó arca volt kinyomva;
3 1, 5 | mindenütt az õ halovány, bánatos arcát láttuk visszatükrözve:…
4 1, 12 | Mialatt a nénit említette, bánatos gyöngédség tükrözõdött arcán,
5 1, 13 | kiáltott fel Druzsba úr bánatos fuvolahangon. - Mily tévedésben
6 1, 16 | Soporka patak mellé.~A szép, bánatos asszony tétova, dúlt tekintetét
7 1, 17 | ki magát a mosoly azon a bánatos arcon. Mint hófehér ruhán
8 1, 18 | de csalódtam… - s egy bánatos, lemondó tekintetet vetett
9 1, 23 | nézegette, és amint nézte, olyan bánatos lett az arca, mint egy madonnáé.
10 1, 26 | szólt a cukrászné egy mély bánatos sóhajjal. - Ilyenek az esztendõk…
11 1, 29 | felelte a losonci ember bánatos, nyöszörgõ hangon -, ha
12 1, 30 | szólt a cukrászné egy mély, bánatos sóhajjal. - Ilyenek az esztendõk…
13 1, 31 | lopva nem egyszer vetett rá bánatos, gyöngéd tekintetet. Remegve
14 1, 34 | gyönyörûbb volt, mint valaha, a bánatos, szelíd arcával, finom,
15 II, 13 | gyermekeim- és rokonaimról.«~*~A bánatos harcfiak sírva távoztak
16 II, 48 | Szíve elszorult, s fekete bánatos szemeibe könnyek gyülekeztek.~-
17 II, 51 | Elolvadt - jegyzé meg Lamiel, bánatos, humorteljes mosollyal.~-
18 II, 68 | lehorgasztott fejét s egy bánatos pillantást vet némelyikre,
19 II, 73 | múltakon merengne, aztán egy bánatos búcsúpillantást vetve a
20 II, 99 | kapott, egy kimagyarázhatlan, bánatos, de édes tekintetet vetett
21 II, 99 | úgy lehet, egy gyászruhás, bánatos arcú hölgy fog föl s alá
22 II, 116| örökös szemrehányás ez a bánatos gyermek, ez örökös tõrszúrás.
23 II, 127| nyúlt, egy kimondhatatlanul bánatos, de édes tekintetet vetett
24 II, 127| városában, egy gyászruhás, bánatos arcú hölgy fog föl s alá
25 II, 129| tûzszikrákat, majd a gyermek bánatos arcára vetve szemét, könnyedén
26 II, 136| leány a városba sietett. Bánatos arca kiderült, ha meggondolta,
27 III, 1 | humoros vers ám, hanem szomorú bánatos melódiájú dal. A legény
28 III, 2 | olyan nyugodt volt az a bánatos arca, mint egyébkor. Nem
29 III, 2 | haj, egész vállára omlik, bánatos kék szemek, hófehér jobb
30 III, 2 | haj, egész vállára omlik, bánatos kék szemek… hófehér jobb
31 III, 13 | szomorú arcú öregasszony bánatos zokogó hangon szólalt meg,
32 III, 42 | most a nõ s hangja szomorú, bánatos lett. (A tartásban is volt
33 III, 42 | úgy elnézte azt a szegény, bánatos asszonyt, hogy majdnem elnyelte
34 III, 61 | földi leány szendergett ott. Bánatos arca sokkal szebb volt így
35 III, 90 | hogy derék ember - felelte bánatos örömmel -, hagyjuk ezt csak
36 III, 110| égtek, mosolya is olyan fájó bánatos volt, mint az õszi napsugár.
37 III, 144| a múlt héten - panaszlá bánatos hangon.~- Azt akarja, hogy
38 III, 144| elõtte a szép leány, de bánatos volt az arca, nem mosolygó,
39 IV, 23 | apródonkint beletörõdni bánatos helyzetembe. Az legalább
40 IV, 80 | hát, szívem - szól kissé bánatos hangon. - Hogy kibéküljünk,
41 IV, 85 | hónapban - panaszlá az asszony bánatos hangon.~- Azt akarja, föltámasszam
42 IV, 85 | gyönyörű leánygyermek, de bánatos volt arca, nem mosolygó,
43 IV, 92 | Jól van - hörgé egy mély, bánatos sóhajtással -, a holnapi
|