Rész, Fejezet
1 1, 8 | feleségemnek rémlett.~- Maga az, Ilonka? Hol vette ezt a szép parasztkosztümöt?~-
2 1, 8 | parasztkosztümöt?~- Nem az Ilonka vagyok - szólt ezüst csengõ
3 1, 26 | maradt nyitva.~- Hát a Szabó Ilonka… ~Micsoda? A Szabó Ilonka?
4 1, 26 | Ilonka… ~Micsoda? A Szabó Ilonka? A »Glaükopis Athéne?« Éppen
5 1, 30 | nyitva maradt.~- Hát a Szabó Ilonka… ~Micsoda? A Szabó Ilonka?
6 1, 30 | Ilonka… ~Micsoda? A Szabó Ilonka? A »Glaükopis Athéné«? Éppen
7 II, 6 | Egérdy-lányok, a szép termetû Ilonka, meg a kis fekete Nellike,
8 II, 6 | kettõt vettek meg a lányok.~Ilonka csak azt akarta tudni, nincs-e
9 II, 6 | szolgálhatok vele nagysádnak.~Ilonka kisasszony belenézett a
10 II, 6 | Egy strikkelõ-tû volt az Ilonka kezében, azzal észrevétlenül
11 II, 6 | megzavarta üzleti eszméit.~Ilonka pedig, amint magukban maradtak,
12 II, 6 | Olympusra. Szegény Pegazus!~Ilonka még több juxot követett
13 II, 6 | senki, hogy a gonosz kis Ilonka pajkossága csinálta szegény
14 II, 6 | asszonynéninek ezt a keserves napot.~Ilonka öröme határtalan volt tréfája
15 II, 6 | odamenetel.~Bevezetésképpen Ilonka és Nelli barátságos szemrehányást
16 II, 6 | csak azért történt, hogy Ilonka azt mondhassa valami »apropos
17 II, 6 | kitörõ ámulatával.~Most már Ilonka tett úgy, mintha meg volna
18 II, 6 | tükörbe, majd újra megállt Ilonka elõtt.~- No, tudod... Zemák
19 II, 6 | szerény, de nem gyáva...~Ilonka összeharapta ajkait, hogy
20 II, 6 | csókolódzások után elbúcsúztak, Ilonka azt mondta útközben nõvérének:~-
21 II, 6 | igaza van.~- Ah! Halljuk Ilonka kisasszonyt. Irigylendõ
22 II, 6 | kisasszonyt. Irigylendõ pártfogó.~Ilonka kisasszony felállt székérõl,
23 II, 26 | A PAJKOS ILONKA~1877~A kis-belédi szolgabírónak,
24 II, 26 | nagyon elbízza magát a kis Ilonka, hogy a szolgabíró leánya,
25 II, 26 | viselték magokon. Pedig a kis Ilonka nem volt alapjában rossz-szívû,
26 II, 26 | esett, midõn megszagolta Ilonka veszedelmes ajándékát; az
27 II, 26 | éppen úgy szélsõség, mint az Ilonka pajkossága. Mind a kettõt
28 II, 26 | veszedelmes irányban elharapódzni. Ilonka csínyjei majdnem elérték
29 II, 26 | sem vette azt észre; maga Ilonka pedig még kevésbé, s még
30 II, 26 | általánosan gúnyolták: Tarka Ilonka, a legvásottabb »fiú« a
31 II, 26 | következõ esemény történt.~Ilonka ismét oskolát mulasztván,
32 II, 26 | veréb.~- Hahó! Hahó! - ordít Ilonka tapsolva kis kezeivel, de
33 II, 26 | az odatámasztott létrán Ilonka játszva eléri, s ott a padláson,
34 II, 26 | korlátolt ezen a gyarló világon!~Ilonka nyakra-fõre rohant föl a
35 II, 26 | kétségbeesése s menekülése, Ilonka utólérte s még egy szempillanat
36 II, 26 | gyakran segítségökre jõ.~Ilonka azon percben, midõn kezét
37 II, 26 | papa, ha elmondja. Hahaha!~Ilonka most már maga is nevetett
38 II, 26 | Csodálatos - gondolá magában Ilonka -, hogy a zsidók, kik idejárnak
39 II, 26 | utcai vásott kamaszoktól.~Ilonka gyakorolta is ebbeli kötelességét
40 II, 26 | nálunk is! - kiáltott rá Ilonka.~- Az egész világ juhbõrrel
41 II, 26 | ellenséges érzelmeivel, miket Ilonka ezúttal lehetõleg csillapítani
42 II, 26 | elvezetem én a bõrökhöz - mondá Ilonka, fürgén szökellve elõre,
43 II, 26 | akarták volna »slingelni«.~Ilonka alig bírta elfojtani elõtörõ
44 II, 26 | végzetes helytõl.~Az elõre menõ Ilonka óvatosan kikerülte a jól
45 II, 26 | torkaszakadtából, melyre viszhangként Ilonka kacagva felelt.~De e kacagás
46 II, 26 | fel az elõbbi kiáltást.~Ilonka, ki a kacagástól elõbb mit
47 II, 26 | ez örökké eszemben marad.~Ilonka bement kis hálószobájába,
48 II, 26 | Nem szükséges - mondá Ilonka, ragyogó fekete szemeit,
49 II, 26 | vármegye kosztjára fognának.~Ilonka fájdalmasan sóhajtott...~-
50 II, 26 | be még egyszer a kezét!~Ilonka hirtelen megragadta a sötétben
51 II, 68 | csakhogy nem »tulipán aranyos« Ilonka, akivel Zsiga ez idõ szerint
52 II, 71 | pamutból egy rózsát hímzett rá.~Ilonka volt kedvesem neve; szebb
53 II, 71 | szegénységemet, mely megakadályozta Ilonka bírhatását.~A sors fogta
54 II, 71 | Mit ér mármost minden?! Ilonka leánykorában ért volna ilyen
55 II, 94 | mézeshetek megkeserítõje.~Ilonka semmiféle vagyonommal nem
56 II, 94 | a hintó nem volt otthon, Ilonka örökké nyugtalankodott,
57 II, 94 | szombatra, akitõl majd az Ilonka megtanul fõzni.~Mimike törte
58 II, 94 | délután megérkezett a hintó. Ilonka repesett örömében, olyan
59 II, 94 | elszaladnak a magukéval balra.~Ilonka most ijedt meg csak igazán.
60 II, 100| Jókai a legnagyobb író... Ilonka a legszebb leány.~Ez ellen
61 II, 122| aranyos-betûs Szegedrõl, a szép Ilonka - a »második legszebb« -
62 III, 24 | annyiban, hogy a Bezerédj Ilonka kezét egy ármádiabeli dzsidás-kapitány
63 III, 24 | hiába sírt, rítt a szép Ilonka, hiába mondott ékes dikciót
64 III, 57 | félig hörgõ hangon kiáltá:~- Ilonka! Jöjjön be kérem, ha ráér!~
65 III, 57 | ki van kelve a képibõl?~- Ilonka, legyen elkészülve a legrosszabbra:
66 III, 57 | Egyedül virrasztottam vele. Ilonka a legbelsõbb szobában feküdt
67 IV, 1 | Mama, mama - gagyogta Ilonka, a tanácsosné szürke szoknyáját
68 IV, 1 | gyerekek beszélték - pityergett Ilonka ijedten -, a Bilinyi Mari
69 IV, 1 | hallatszottak. Gazsi és Ilonka jöttek nagy robajjal.~Fölkelt,
70 IV, 1 | székrõl, miközben folyvást az Ilonka szöszke fején babrált az
71 IV, 6 | hogy a nagyobbik leányom, Ilonka, jegyben jár?~- Oh, igen!
72 IV, 6 | szeretnének kapni a Jézuskától.~Ilonka belevágott a kedves feladatba,
73 IV, 6 | beviszi a meleg szobákba.~Ilonka mind feljegyezte a kívánságaikat
74 IV, 6 | olyan ravasz volt, hogy az Ilonka háta mögött is ármányt szõtt.~
75 IV, 6 | okozna nagy örömet? Hiszen az Ilonka csak bakfis még, aki maga
76 IV, 6 | nem küld semmit.~- Szegény Ilonka! - sopánkodának. - Talán
77 IV, 6 | Talán rossz volt?~- Nem! Ilonka jó. Õ csak azért nem küld
78 IV, 6 | mit szeretne legjobban az Ilonka. Én megírom a levelet a
79 IV, 6 | asztalkára azt a gyûrût, amit az Ilonka adott neki, és elment örökre;
80 IV, 51 | törvényszék, mert a szép Ilonka elhozta másnap a könyvet,
|