Rész, Fejezet
1 1, 2 | Azután szelíd, lágy hangon suttogá:~- Miért nem szólít ön most
2 1, 4 | nagy vagy!~- Jer, jer - suttogá halkan Miklóshoz és félrevonta
3 1, 5 | nem szabad úgy hagyni - suttogá magában. - Minden fortélyt,
4 II, 7 | Még ébren van Melanie - suttogá magában.~A dal megszûnt.
5 II, 7 | csizmaszáramat.~- Láza van - suttogá Melanie, aztán odafektette
6 II, 7 | bátor, ne féljen semmit! - suttogá még egyszer Melanie, mielõtt
7 II, 22 | érzékét megbénítá.~- Isten! - suttogá önkéntelen, a szelelõ lyukon
8 II, 26 | ablakot.~- Salamon bácsi - suttogá lassú, gyöngédséget lehelõ
9 II, 45 | szemkötelékemet?~- Nem lehet - suttogá egy mellette álló alak -;
10 II, 54 | Azért is enni fog belõle - suttogá dacosan -, azért is, éppen
11 II, 72 | felel?~- A fiatal Kéredyre - suttogá Palkó.~- Nos, nos - jegyzé
12 II, 97 | lett hangja, s félénken suttogá:~- Elöntettem Szegedet.
13 II, 99 | Rosszul lett?~- Nem, nem - suttogá -, istenem, ez õ! Igen,
14 II, 99 | igazat fog nekem mondani - suttogá magában.~- Barátném kegyed,
15 II, 99 | Menjünk menjünk! - suttogá tompa, síri hangon.~- Ön
16 II, 99 | Feleljen nekem erre, Edith! - suttogá Pál a széthullott tárgyakért
17 II, 117| vagyok, Miklós, isten elõtt - suttogá.~- Igen, Edith - ön az.~-
18 II, 123| selyem szoknyácskáját, lassan suttogá:~- Mariska!~Az összerezzent,
19 II, 127| Rosszul lett?~- Nem, nem - suttogá. - Istenem, ez õ! Igen,
20 II, 127| igazat fog nekem mondani - suttogá magában.~- Barátnõm kegyed,
21 II, 127| Menjünk... menjünk - suttogá tompa, síró hangon.~- Ön
22 II, 127| Feleljen nekem erre, Mari! - suttogá a széthullott tárgyakért
23 II, 129| volt.~- Én nyitottam ki - suttogá rekedten, erõlködve - szegény
24 II, 135| pillantott meg a tisztáson.~Ez õ! Suttogá csillogó szemekkel.~Tizennyolcadik
25 III, 1 | én szerelmemet?~- Igen - suttogá õ mintegy fáradtan, lezárt
26 III, 1 | lelkes arcát.~- Oh, Miklós - suttogá a leány boldogan -, ez szép,
27 III, 1 | megcsókolta.~- Köszönöm neked… - suttogá. - Köszönöm. Most már erõs
28 III, 2 | volt.~- Gondoltuk mi azt! - suttogá s kis kezét szívéhez szorította.~ ~
29 III, 2 | vagyok szomjas egy csókodra - suttogá s szemei bámészan tapadtak
30 III, 2 | Gyere no, ülj le mellém! - suttogá lágyan.~Kigyulladt a Csuz
31 III, 39 | Te vagy, Florillám? - suttogá a király.~Rog egy bokorba
32 III, 39 | fel, uram, egy óra múlva - suttogá Florilla. - Addig majd elaltatom
33 III, 42 | megbökve kalapját, lassan suttogá:~- Éppen ez az…~Hagytam
34 III, 42 | Köszönöm, uram, köszönöm - suttogá halkan -, de meg fogja engedni…~-
35 III, 56 | Játszik a diákokkal! - suttogá fájdalmasan útközben. Egy
36 III, 126| Itt van ez a két százas - suttogá az asszonyság odakünn -,
37 III, 126| kitagadást.~- Azt, azt - suttogá. - Nem sajnálom a költségeket.
38 IV, 20 | hangon, majdnem hörögve suttogá:~- Azt merészkedem kérni,
39 IV, 62 | is, rekedt, tompa hangon suttogá:~- Tudja meg, uram, hogy
40 IV, 92 | szeretem.~Elpirult s gyöngéden suttogá válaszképpen:~- Igyék.~Ittam
41 IV, 97 | lehet.~- Jer közelebb! - suttogá az az örökké szelíd hang,
42 IV, 146| olvadón.~- Elfelejtkezik - suttogá szemérmesen a leány.~- Soha,
|