Rész, Fejezet
1 1, 23 | patakon odább lehet átkelni - kiáltám a kocsisra, ki mindenütt
2 1, 24 | becsületes emberek sorába lép? - kiáltám meglepetve. - Nincs még
3 1, 24 | Hát azok a négyesek - kiáltám -, az a pompa, a fény, a
4 1, 24 | játszottunk.~- Megállj csak - kiáltám, a kezét megragadva -, eszerint
5 1, 26 | Nincs semmi bajod? - kiáltám.~- Nincs, nincs - dadogta -,
6 1, 26 | Az én professzorom! - kiáltám elrémülve s futottam ki
7 II, 8 | szeretne-e most odakinn lenni? - kiáltám vissza, mikor már jó távol
8 II, 35 | Micsoda haj ez?~- Dupin! - kiáltám reszketve. - Ez nem emberhaj.~-
9 II, 61 | látványban.~- Iszonyú! - kiáltám, amint az orvos a holttestbe
10 II, 78 | aranyláncon.~- Ákos bácsi - kiáltám -, egy óra van hátul a kabátgombján.~
11 II, 79 | Teremtõ uram istenem - kiáltám föl önmagamban elálmosodó
12 II, 114| Hogyan, Bonyvay úr! - kiáltám ámulva. - Hisz ön mondta
13 III, 2 | el.~- Palyus, Palyus! - kiáltám az ajtót megzörgetve. -
14 III, 4 | el.~- Palyus, Palyus! - kiáltám az ajtót megzörgetve. -
15 III, 40 | szálat sem.~- Micsoda? - kiáltám rémülten. - Hát hova lett?~
16 III, 42 | mindenütt.~- Szervusz, Miska! - kiáltám vidáman. - Hol jársz itt,
17 III, 52 | kölcsön.«~- Nagyságos uram - kiáltám önkénytelenül -, hiszen
18 III, 60 | hiszen a bunda enyim! - kiáltám elsápadva.~- Nem baj az,
19 III, 75 | isten, a bátyám az? Oh, oh - kiáltám örvendezve -, csakhogy megkerült!
20 III, 79 | szavazás Magyarországon! - kiáltám fenyegetõleg, s el akartam
21 III, 85 | fel.~- Szerencsétlen! - kiáltám, mikor elbeszélte a tényálladékot. -
22 III, 95 | faképnél.~- Megbánja még - kiáltám utána -, majd megbánja!~
23 III, 102| Kegyed az, Anna kisasszony? - kiáltám fojtott hangon.~- Én hát.
24 III, 130| vesznie kellett.~- András - kiáltám a hajdúnak.~- Tessék parancsolni,
25 IV, 1 | eremben.~- Oh, mama, mama! - kiáltám.~- Amit én látok, azt el
26 IV, 13 | Hej, rendõr, rendõr! - kiáltám, s teljes erõmbõl megfogtam
27 IV, 41 | magát.~- Mi történik itt? - kiáltám a fülébe.~- Az, ami nagyon
28 IV, 56 | hangzott ki.~- Adjon isten! - kiáltám betoppanva.~Az elnök hátramordult:~-
29 IV, 69 | beszéljen. Az a valami!~Hohé, kiáltám most magamhoz, önkéntelenül
30 IV, 83 | Tudok, kegyelmes uram - kiáltám.~- No, nagyon jó. Mert én
31 IV, 84 | rohan.~- Jézus Mária! - kiáltám megijedve, mert a puskám
32 IV, 86 | Hisz az lehetetlen!« kiáltám. »No majd meglássa« - viszonzá
33 IV, 86 | Pista… ne szemtelenkedj - kiáltám -, hadd beszélgessünk egy
34 IV, 87 | rejtélyességével.~- Szabad vagyok? - kiáltám.~- Én azt nem mondtam -
35 IV, 90 | teljesen elfogyott.~»Bravó!« - kiáltám. - »Végre egy derekas könyv.
36 IV, 97 | vendéglõbe.~- Anyám, anyám - kiáltám lelkendezve -, képzeld csak,
37 IV, 97 | bunda.~- Fussunk, fussunk! - kiáltám. - Mindjárt itt lesznek.~-
38 IV, 121| pajtás! Persze hogy te vagy - kiáltám kitörõ örömmel. - No, ez
39 IV, 132| Miféle Földvárhoz? - kiáltám az öreg fülébe.~- Ahova
40 IV, 132| vicsorgatta a fogát.~- Segítség! - kiáltám. - Segítség! Hej emberek,
41 IV, 147| rohantam.~- Jaj, jaj! - kiáltám torkomszakadtából.~A kiáltásra
42 IV, 151| nyulat el kell pusztítani - kiáltám. - Ez megöl engem. Addig
|