Rész, Fejezet

 1   1,  9  |         felelte az idõsebb Majgó kelletlenül.~- Majgó Márton azzal vádolja
 2   1,  9  |          felelé az idõsebb Majgó kelletlenül. - Majgó Márton azzal vádolja,
 3   1,  10 |          mert beszélni is lusta, kelletlenül erõsítgeti:~- Ühüm! hüm…
 4   1,  10 |          felelé az idõsebb Majgó kelletlenül. ~- Majgó Márton azzal vádolja -
 5   1,  14 |          miért? - felelé Balduin kelletlenül. - Te jól ismered a mitológiát.
 6   1,  15 |      javára. Képzelhetni, milyen kelletlenül tették. De nem is volt sikere.~
 7   1,  18 |         garast sem.~A tiszttartó kelletlenül húzta szét a száját mosolygásra.~-
 8   1,  20 |         sem fordult, úgy felelt, kelletlenül, tompán, miközben lassankint
 9   1,  20 |      úgyse láthatná a mamát.~Míg kelletlenül felelgetett a gyerkõc, nagy
10   1,  23 |  dibdábságért fárasztja, s aztán kelletlenül szótagolá:~- Anton Dubek,
11   1,  24 |        Dehogy - felelte Keviczky kelletlenül. - Magunknak is kell az
12   1,  24 |         A törvényszéknél - mondá kelletlenül.~- A törvényszéki elnök?~
13   1,  25 |     jegyzé meg Málnay láthatólag kelletlenül -, szeretem a népben az
14   1,  27 |          tudom - felelte Balassa kelletlenül, mintha most ez se érdekelné.~-
15   1,  27 |          Köszönöm - szólt a báró kelletlenül -, de még nem adok kezet,
16  II,  68 |      mely nagy, kerek koponyáját kelletlenül fedi, gondosan elválasztva,
17  II,  106|           kérem alássan - feleli kelletlenül az öreg -, mert nagyon sietek.
18  II,  127|        szép ez - mondá Kozenszky kelletlenül -, csakhogy keveset hoz
19  II,  134|   elhallgattatni, s az urak nagy kelletlenül visszaültek székeikre, hogy
20 III,  2  |          ezt a nagy boldogságot!~Kelletlenül kullogott utánuk. Csakugyan
21 III,  2  |      lesütötte a fejét s lassan, kelletlenül mondá:~- Megutáltam benne
22 III,  2  |           A Gyócsi Imréé - mondá kelletlenül.~- Úgy nézem, szántónak
23 III,  2  |    viszel?~- Ott hagylak - mondá kelletlenül. - Úgyis három napig tart
24 III,  5  |          ezt a nagy boldogságot!~Kelletlenül kullogott utánok, mert félt
25 III,  17 |          felelé az idõsebb Majgó kelletlenül.~- Majgó Márton azzal vádolja,
26 III,  65 |     vetett fel a szapora beszéd. Kelletlenül válaszolgatott kérdéseinkre:~-
27 III,  83 |      csapni.~Az inszurgens hadak kelletlenül ültek fel a lóra. Kivált
28 III,  87 |      nektek ezeket az aktákat.~S kelletlenül kezdte vakarni a fejét.~
29 III,  100|         az asztal végén, s míg õ kelletlenül szürcsölgette borát, nem
30 III,  108|     ellen.~Wesselényi uram vette kelletlenül a parancsot, és megindult
31 III,  115|         az a nyakán?~Bükky félig kelletlenül, félig mosolyogva felelte:~-
32 III,  132|         Voltam, voltam - felelte kelletlenül -, de nem tudom bizonyosan,
33 III,  138|         nyugodni, bár Marci elég kelletlenül vette a dolgot, s új tárgyalást
34  IV,  28 | vizslaszemeivel észrevette, hogy kelletlenül.)~- Nem úgy van! - kiáltott
35  IV,  32 |       szemet vetett a leányra, s kelletlenül vakargatta a fejét:~»Ez
36  IV,  41 |         rázta, hogy nem, s aztán kelletlenül hadarta:~- Pedig kérdeztem
37  IV,  42 |        egyikünk alázatos hangon.~Kelletlenül morogta ajtónyitás közben:~-
38  IV,  117|     agyarára szorítva, míg végre kelletlenül morogta:~- Az a Ripi Balázs
39  IV,  131|          a földet.~A szép Makyné kelletlenül biccentett a fejével s aztán
40  IV,  137|     kordialiter, majd hozzátette kelletlenül -, vagy a tûzre.~- Barbár
41  IV,  142|           mondtam.~Mezõbíró uram kelletlenül tette (mert szó ami szó,
42  IV,  149|         Nástya - felelte Gyorgye kelletlenül. - Sok dolgom van.~- Gyere