Rész, Fejezet

 1   1,  4  |               a vén szélütött Kalap is jõ. Az eleven halott is föltámadt
 2   1,  9  |              Borcsa (mert itt most nem jõ tekintetbe, hogy gyámleányom)
 3   1,  26 |                Formintról, hogy honnan jõ. A Formint meredek volt,
 4   1,  35 |           iparos. Mondta, hogy Bécsbõl jõ, gyalog utazza be Magyarországot
 5  II,  1  |                miatta megy el s miatta jõ vissza... Ott esküdtek meg
 6  II,  4  |             nem jött el.~És már nem is jõ, mert mindjárt vége a bálnak.~»
 7  II,  6  |             speciális szerencsétlenség jõ közbe?...~No, csak legjobb
 8  II,  13 |           Jurisics nyájasan.~- A török jõ - felelé amaz, figyelemmel
 9  II,  13 |           tántorítható maradt.~A török jõ... hangzik a vészkiáltás
10  II,  17 |            kérdést, Kutlik úr ugye nem jõ haza ez éjjel. Ettõl függ
11  II,  24 |              rög s ezer és ezer hangya jõ ki belõle a napfényre sütkérezni,
12  II,  24 |           megtagadtam; azóta felém sem jõ.~- Akkor alkalmasint a hírlapba
13  II,  26 |                megbántás, ha gazdagtól jõ az, ahonnan jóindulatot,
14  II,  26 |        helyzetben gyakran segítségökre jõ.~Ilonka azon percben, midõn
15  II,  26 |               a csiga (mely ti. ritkán jõ ki a kagylójából), de ne
16  II,  30 |              kocsit várják, mely értök jõ, hogy hazavigye szülõikhez.~
17  II,  30 |          tanácsot öccsétõl, mert õtõle jõ: »mit tudna az a tacskó?«~
18  II,  40 |              de egy óra múlva, ha erre jõ ön, alkalmasint megint künn
19  II,  41 |           ember, egy valóságos páciens jõ.~A doktor szemei felragyogtak
20  II,  54 |         gyanánt nézték, hogy ép bõrrel jõ. Régen istennek ajánlották
21  II,  55 |            Somoskeõy esete óta. Eszébe jõ a világhírû amerikai rendõr,
22  II,  68 |            igazi topáz«.~Ami ezenkívül jõ, az már ritkaság. A »kis
23  II,  69 |               az, s ha a »magas vizit« jõ, elszalad értök.~Nincs semmi
24  II,  74 |               a fehérrel, amint az õsz jõ, vagy a tél.~Nos, én is
25  II,  84 |            borongós árnyékát: hirtelen jõ, de mindig a maga alakjában,
26  II,  95 |               majd a nagyapa is utánuk jõ nemsokára.~Másnap útra keltek,
27  II,  99 |           eszméletre addig, míg valaki jõ! És mégis bárcsak magához
28  II,  99 |            napsugár abból az országból jõ, hol az ifjú született,
29  II,  127|           eszméletre addig, míg valaki jõ. És mégis, bárcsak magához
30 III,  1  |               vén fickó… De csitt! itt jõ… Még meg találja hallani.~
31 III,  1  |                szeret engem s szívesen jõ. Mit gondolkozol hát, öreg
32 III,  1  |           Anika!~Tudta pedig, hogy nem jõ felelet sehonnan. Hol van
33 III,  1  |              bolond, hogy így hamarabb jõ meg a reggel. Utána az özvegy
34 III,  1  |           kiismerni. Barátságos arccal jõ, szíves jó estét kíván Lapajnak,
35 III,  1  |               vidékbeli, ki megalkudni jõ a dudáshoz, lakodalom lévén
36 III,  1  |    iránykiismerésben: a kunyhó tájáról jõ valaki a folyóvíz felé.
37 III,  1  |    fölmagasodik és reszketõ, lágy hang jõ meg feleletnek:~- Magamat
38 III,  3  | teljesíthetetlen, mert az az ember nem jõ elevenen ide.~A beteg nõ
39 III,  3  |              fölrezzen, azt hiszi apja jõ.~A gróf sóhajtott.~- Pedig
40 III,  39 |             nem lephet. Akár vissza se jõ többé, Florilla, ha úgy
41 III,  104|                darabig, hogy majd csak jõ valaki, de bizony nem nyílt
42  IV,  117|             azt üzente:~- Buzi még nem jõ. Várjuk és tartjuk magunkat.~