1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2568
Rész, Fejezet
1 1, 1 | magát: »Itt én vagyok az úr!« - aztán megadóztatja és
2 1, 1 | vannak, hogy a tiszteletes úr is megbámulja; sőt a múltkor
3 1, 1 | világosan mondta a számtartó úr: »Ejnye! be kár, hogy parasztnak
4 1, 1 | megköszönte a nagyságos úr kegyességét, s ezzel fel
5 1, 1 | mondta, hogy a nagyságos úr megparancsolta, menjen le
6 1, 1 | megzörgette a nagyságos úr hálószobájának ablakát,
7 1, 1 | az? - kérdé a nagyságos úr álmos hangon belülrõl.~-
8 1, 1 | engedelmeskedett e hangnak: úr volt az fölötte.~Egypár
9 1, 1 | észre magát, hogy »õ az úr itt«.~- Persze, hogy én
10 1, 1 | szörnyülködék György úr.~- Kövér ember volt, a guta
11 1, 2 | ott kezdődik az esküdt úr, függőleges vonalban lefelé,
12 1, 2 | elhelyezve a teens esküdt úr szépségei: két savószínű
13 1, 2 | városban híre futott a Stofi úr harmadfélezer forintjának;
14 1, 2 | Sramko fiskális - Stofi úr ellenlábasa - pedig meghosszabbodott
15 1, 2 | Szegény Stuchec!~Stofi úr mindig visszasóhajtott a
16 1, 2 | rongyai sincsenek.~Stofi úr jónak látta kivenni burnótszelencéjét.
17 1, 2 | éppen magam vagyok az!~Stofi úr kezébõl kiesett a tubákpikszis.
18 1, 2 | Salamon, ahogy a tekintetes úr parancsolja.~Az ügyvéd elmosolyodott,
19 1, 2 | testvér! - dörmögé Stofi úr.~- Hova lett bátyjának ezen
20 1, 2 | kérdezõsködék Sásdy.~- Megvan!~Stofi úr kezdett szabadabban lélegzeni.
21 1, 2 | forintot.~Egyébiránt Stofi úr sem mai gyerek már, akit
22 1, 2 | mondta:~- Köszönöm, öreg úr, nem eszem.~Kálmán és Béla
23 1, 2 | szegény mamának.~Stofi úr gondolkozva járkált föl
24 1, 2 | a fekete esküdtet.~Stofi úr kivette tubákpikszisét és
25 1, 2 | a hálás tekintetek Stofi úr felé fordultak.~Feri esküdt
26 1, 2 | értek hõseink haza. Stofi úr megállíttatta kocsiját lakása
27 1, 2 | akarok hazamenni, ügyvéd úr!~- Hüm! az egészen a maga
28 1, 2 | Kikérem magamnak, esküdt úr!~Eszter görcsös zokogása
29 1, 2 | beszélni:~- Azt mondta ez az úr, hogy nem csukatja be atyámat,
30 1, 2 | kigyúlt a haragtól.~- Ügyvéd úr, - szólt ünnepélyes, szigorú
31 1, 2 | nagyon cudar dolog!~Stofi úr a fejét vakarta.~- No, no,
32 1, 2 | nyomatékot helyez.~Stofi úr megszeppent, hanem még megkísérlé
33 1, 2 | Nagyon jól van, esküdt úr! Délután egy órakor várni
34 1, 2 | El fogok jönni, igazgató úr, vele együtt!~Délelõtt azzal
35 1, 2 | magát.~- Még egyet, esküdt úr! Nem lesz-e valami kellemetlenségem,
36 1, 2 | bámult maga Sásdy esküdt úr. Egyet fordult a világ vele.
37 1, 2 | kezét.~- Isten hozta, öreg úr! Hogy van? Ezer esztendeje
38 1, 2 | Ne bolondozzék, öreg úr! Öt év sok idõ, azóta sok
39 1, 2 | feleletet.~- Tudja mit, öreg úr! visszaadom én a maga fütyülõjét
40 1, 2 | Hogy vehetne el a teens úr egy zsidólányt?~- Hát hiszen
41 1, 2 | Hihihi! Milyen tréfás úr a teens úr! Bizony ráfogná,
42 1, 2 | Milyen tréfás úr a teens úr! Bizony ráfogná, hogy nekem
43 1, 2 | Hogy bolonddá tenné teens úr a szegény zsidót! Nincsen
44 1, 2 | csak tréfás ember a teens úr!~Úgy kacagott, hogy a könyûi
45 1, 2 | batyumat azalatt, míg a teens úr velem tréfálni méltóztatik.
46 1, 3 | beretvált, doktor kinézésû úr azt mondta, hogy »csak el
47 1, 3 | szól a doktorképû öreg úr. - De gyorsan ám. Innen
48 1, 3 | elõteremtse.~A doktorképû úr lehajolt Fodros Marcihoz,
49 1, 3 | vesznek észre.~- Él.~Az öreg úr még egyszer odateszi orrához
50 1, 3 | istenem!~A doktorképû öreg úr mogorván szemére húzta széles
51 1, 3 | akarsz? - kérdé az öreg úr, míg arcán a szeretet derûje
52 1, 3 | elveszve a tömegben.~Az öreg úr némán megállott és merõen
53 1, 3 | divatban tisztelni.~Az öreg úr egészen ellágyult…~Egyet
54 1, 3 | kérdéssel felelt az öreg apró úr:~- Ugyan kérem, nem látták
55 1, 3 | embert keres a képviselõ úr, hát akkor fogjon magának
56 1, 3 | hogy a királynál is nagyobb úr, az majd csak pártfogásába
57 1, 3 | órakor.~- Igenis, képviselõ úr.~Néhány órával késõbb Fodros
58 1, 3 | Tegyünk próbát, orvos úr, hátha még lehet belõle
59 1, 3 | tetszenék hallgatni.~A két úr összenézett és mosolygott.~-
60 1, 3 | mondott - szólt az öreg úr az orvosnak. - Van-e családja?~
61 1, 3 | kettõ… három… négy…~Az öreg úr a fejével biccentett.~-
62 1, 3 | keserves verítékem.~Az öreg úr összeráncolta homlokát.~
63 1, 3 | aggodalommal lesték az öreg úr vonásait, milyen benyomást
64 1, 3 | olvashatnának belõlük.~Az öreg úr végre odalépett Marcihoz
65 1, 3 | odavitte fülét a nagyságos úr szájához.~- Itt, látja ezt
66 1, 3 | míg én nem hívom. Ha ez az úr, mikor megkérdezem, azt
67 1, 3 | szószékrõl tisztelendõ plébános úr egész éven át istenes nemes
68 1, 3 | pedig a kedves tisztelendõ úr prédikációjának felemlítésével,
69 1, 3 | agyonbotlik is benne a plébános úr, hogy aki nemesen szeret,
70 1, 3 | levelet írt. A tiszteletes úr ezt is olyan unalmas hangon
71 1, 3 | harmadik faluba, a tiszttartó úr kisasszonyaihoz, azoknak
72 1, 3 | elõttem s egy alacsony öreg úr lépett ki belõle.~- Te kozákfalusi
73 1, 3 | Sós Péternek hínak. Hát az úr ugyan kicsoda, ha meg nem
74 1, 3 | a kofa stb.~A nagyságos úr türelemmel hallgatott végig.~-
75 1, 3 | haza segít. A nagyságos úr ma sokat kérdezõsködött
76 1, 3 | kisuvixolni a nagyságos úr csizmáját; a hatvanegyedik
77 1, 3 | Hadd legyen már egyszer úr az is a saját házában. Aki
78 1, 3 | Nagyságos Szent-Tamássy Miklós úr szállott le és egy abaposztóba
79 1, 3 | attól félne a nagyságos úr is, a kék posztós ember
80 1, 3 | játszott szemeiben, a nagyságos úr odatámaszkodott egy padlásra
81 1, 3 | mondott semmit.~Az öreg úr nagyot biccentett fejével,
82 1, 3 | õ is, az öreg nagyságos úr is, ki csak nagynehezen
83 1, 3 | az örömben?«~A nagyságos úr észrevette a sóhajtást s
84 1, 3 | megmagyarázhatta a képviselõ úr harmadévi programjából a
85 1, 3 | töméntelen gazdagság?~A nagyságos úr egy futó pillantást vetett
86 1, 3 | ember lehessen.~A nagyságos úr egy összehajtott írást húzott
87 1, 3 | semmit. Legyen áldott az Úr neve, ki segítségemre volt
88 1, 3 | benneteket.~Az apró öreg úr meglóbázta botját maga körül,
89 1, 3 | magamtól keltem fel. Nagyságos úr! Nekem nem kell a ház, a
90 1, 4 | perköltségeit: »aztán hallja az úr, ha valami akar lenni a
91 1, 4 | tudni.~Tehát a fiskális úr a második stádiumban rájön,
92 1, 4 | minden nemes ember olyan úr a maga portáján, mint akár
93 1, 4 | ötvenkét vármegyében.~- Az úr pokolban is úr; hehehe, -
94 1, 4 | vármegyében.~- Az úr pokolban is úr; hehehe, - nem igaz, öcsém?~-
95 1, 4 | töltené bosszúját a nemzetes úr, ha valami baj történt,
96 1, 4 | annak csak a principális úr lehet okozója, kinek õ csak
97 1, 4 | tekintetes Fogtõy Márton úr patvaristája, hehehe!~-
98 1, 4 | már, hogy van a tekintetes úr, üzent valamit?~Lupcsek
99 1, 4 | üzent valamit?~Lupcsek úr látván, hogy itt ugyan semmi
100 1, 4 | principális urat.~- A principális úr, kérem alásan, bizonyosan
101 1, 4 | körülményre, hogy a nemzetes úr kevesellni fogja a prókátori
102 1, 4 | A Nro. 2 alatt Lupcsek úr átnyújtotta a konzervatívpárt
103 1, 4 | párt részérõl Fogtõy Márton úr léptettetik föl országgyûlési
104 1, 4 | alázatosan megjegyezni Lupcsek úr.~- Hát még ennyi se elég:
105 1, 4 | se elég: ki ne vegyen az úr flegmámból - annyit mondok.~-
106 1, 4 | kerüljön Karczyval.~- Az úr nemesember, ugye? - szólítá
107 1, 4 | patvaristát.~- Eresszen el az úr! - mit akar?~- Azt akarom
108 1, 4 | szomszéd faluig, hol Fogtõy úr az egybegyûlt nemességnek
109 1, 4 | megadással tűrték a tekintetes úr ficánkodásait, s le nem
110 1, 4 | kiesett; minélfogva Lupcsek úr egészen lecsúszván, mégsem
111 1, 4 | azon kérdés, hogy Lupcsek úr fatálisan beszorulván s
112 1, 4 | elrontani, vagy sem? - Fogtõy úr humanisztikus szempontból
113 1, 4 | bizony igaz… - felelt Lupcsek úr egészen lehûlve és sietett
114 1, 4 | jegyesemrõl mit tud?~- A nemzetes úr megígérte, hogy szólni fog
115 1, 4 | Azt, hogy a nemzetes úr nem fog délutánig beszélni
116 1, 4 | ha megígérte.~Lupcsek úr megkötötte magát.~- Akár
117 1, 4 | uram megtagadta az ügyvéd úr kérését.~- Ah!~- Mégpedig
118 1, 4 | fejeztem ki magam, orvos úr, - mondá reszketõ, de szilárd
119 1, 4 | Miért árulta el az öreg úr beleegyezését, mely a kisasszonyt
120 1, 4 | Azon egyszerû okból, orvos úr, mert becsületes ember vagyok.
121 1, 4 | önbõl.~- Köszönöm, kegyelmes úr.~- Volna-e kedve Pozsonyba
122 1, 4 | könyvet olvasom, kegyelmes úr, mit az idõk nyitnak föl
123 1, 4 | egyéniség.~- Bocsánat, gróf úr, de ebben az egyetlen ügyben
124 1, 4 | töltötte be. A fiskális úr kifürkészhetlen természeténél
125 1, 4 | természetével, sem Fogtõy úr ismeretes fösvénységével
126 1, 4 | méltón jelezni a tekintetes úr abbeli érzeményeit, mik
127 1, 4 | igazán boldog volt-e Fogtõy úr, nem tudjuk, de nem vélünk
128 1, 4 | ki.~- Köszönöm a fiskális úr szíves kérdését, bizony
129 1, 4 | gondolkodék a tekintetes úr magában - nagyon jól vagyunk,
130 1, 4 | bácsi«, hanem »fiskális úr«. Nagyon jól van. Az egyik
131 1, 4 | leány fölsikoltott. Fogtõy úr összeráncolta homlokát.~-
132 1, 4 | annak egyszerre öt nagy úr is ajánlkozott keresztapául;
133 1, 4 | ember az õ jelöltjük, hanem úr talpig. Egy-két akó bor
134 1, 5 | perköltségét: »aztán, édes úr, ha szolgabíró akar lenni
135 1, 5 | kívánkozik.~Csakhogy Ferenc úr éppen olyan idõben ült rá
136 1, 5 | könnyen.~Makkfõi fiskális úr és Kalap Erzsébet leányasszony
137 1, 5 | beszéd, mint valami nagy úr szava, az meg van mondva,
138 1, 5 | barátnéja, akit Makkfői úr rávett, hogy bocsátkozzék
139 1, 5 | egy sovány falat, mit a jó úr, már derekasan beszíván
140 1, 5 | tanyáznak, miszerint a jó úr valahogy el ne tévessze
141 1, 5 | tíz lépésnyire az érdemes úr, midõn egy ismerõs utána
142 1, 5 | szakácsné nagyot bámult a teens úr viseletén.~- Hát hiszen
143 1, 5 | néptolongásban, délután, az érdemes úr külsõ gombjára.~És ez a
144 1, 5 | vagyok. Úgy bánjon velem az úr.~- Mondani mindent lehet.
145 1, 5 | felelet.~- Bolondítsa az úr az öregapját, ne minket.
146 1, 5 | Mit keresne itt Makkfõi úr õnagysága közöttünk. Nem
147 1, 5 | az ellentáborba. Makkfõi úr odahaza alszik ilyenkor
148 1, 6 | perköltségeit: »aztán, édes úr, ha valami akar lenni a
149 1, 7 | megyegyűlésre, a legtekintélyesebb úr, kinek a legkülönb tajtpipa
150 1, 7 | perköltségeit: »aztán hallja az úr, ha valami akar lenni a
151 1, 8 | Lupcsek, Fércz Márton ügyvéd úr »adjunktusa« sem fért bele,
152 1, 8 | ki Fércz Márton fiskális úr szerint semmit sem tud,
153 1, 8 | tudni.~Tehát a fiskális úr a második stádiumban rájön,
154 1, 8 | felzetéül«… hiszen a prókátor úr is ember… az õ szíve sem
155 1, 8 | kényelmesen rá lehet vezetni Fércz úr kliense érdekében a fönnmaradt
156 1, 8 | amikoron is Fércz fiskális úr fölugrott fekete karosszékébõl,
157 1, 8 | olvasni (mert a fiskális úr, amióta szerelmes lett,
158 1, 8 | leánynak, aki a fiskális úr öreg szívébe tavaszt ültetett,
159 1, 8 | s mely mellé az ügyvéd úr letelepedett.)~- Hogy érzi
160 1, 8 | Vagy itt mondja el az úr, mit akar, vagy sehol. Nem
161 1, 8 | nyájas mosollyal a fiskális úr.~- Olyan emberek, akik ellenkezõ
162 1, 8 | és azok embereit.~Fércz úr egy-kétszer fölkelt, a tükörbe
163 1, 8 | talán valamit a fiskális úr? - kérdé Bike.~- Üzenni
164 1, 8 | kéri meg levelében?~Lupcsek úr szánakozólag egyengeté a
165 1, 8 | principális urat. - A principális úr, kérem alásan, bizonyosan
166 1, 8 | körülményre, hogy tisztelt Bike úr kevesellni fogja a prókátori
167 1, 8 | A Nr. 2. alatt Lupcsek úr átnyújtott egy leltárt,
168 1, 8 | bennfoglaltatott összeírva a fiskális úr összes ingó-bingó és ingatlan
169 1, 8 | alázatosan megjegyezni Lupcsek úr.~- Hát még ennyi sem elég?
170 1, 8 | sem elég? Ki ne vegyen az úr a flegmámból - annyit mondok.~-
171 1, 8 | kerüljön Karczyval.~- Az úr nemesember, ugye? - szólítá
172 1, 8 | orvosnál, de a nemzetes úr nem szereti, - te Teca,
173 1, 8 | zabot melegítesz a nemzetes úr gyomrára, - ki tudja, hátha
174 1, 9 | szolgabíró vagy csendbiztos úr kedélyhangulata szerinti
175 1, 9 | amit egyszer a tekintetes úr odadiktált, azt a palatinus
176 1, 9 | uram!~- Ne bolondozzon az úr! Hogy jött volna rá?~- Az
177 1, 9 | elmés kifürkészése.~A fõbíró úr semmire sem tudott velök
178 1, 9 | Hangosan folyt a három úr közt a diskurzus tarkábbnál
179 1, 9 | kiszakítá magát a két sétáló úr karjaiból s stentori hangon
180 1, 9 | befellegzett«.~A fõbíró úr nagyon csodálkozott, midõn
181 1, 9 | szokta a csendbiztos úr kérdezni a kézrekerült fickóktól.~-
182 1, 9 | egyszer ide jött a tekintetes úr színe elé, úgyis mi tûrés-tagadás…
183 1, 9 | tûrés-tagadás… A tekintetes úr úgyis tudja, hogy õ ölte
184 1, 9 | módon. Ott pedig õ volt az úr, száz üldözõ pandúr láttára
185 1, 9 | el Szupik Ferenc plébános úr, akinek »nagy hálával« tartozik
186 1, 9 | akivel a méltóságos fõispán úr mappát készíttetett a vármegye
187 1, 9 | emberre: »Hó! hallja az úr, belekapott a tûz a pipaszárba!«~
188 1, 9 | meg őkeme.~Dicsertössék az Úr neve.~ Ámen. ~…De még ez
189 1, 9 | magyaros közbeszédnek, hogy aki úr, az a pokolban is úr.)~A
190 1, 9 | aki úr, az a pokolban is úr.)~A holttestet hazahozzák
191 1, 9 | lábujjhegyen járnak-kelnek a nagy úr halotti ágya körül. Suttogva
192 1, 9 | Kamuti János ül, a méltóságos úr tiszttartója. Feje leeresztve
193 1, 9 | esik.~X. FEJEZET~(Kléner úr és társainak megérkezése.)~
194 1, 9 | az érdemes vizsgálóbíró úr igen vonzódék jegyzõjéhez
195 1, 9 | legboldogabb volt mégis a két úr éppen a dr. Szirupka társaságában,
196 1, 9 | amik ott termettek. A két úr méltán gondolhatta hát,
197 1, 9 | Kamuti János, a tiszttartó úr fogadja õket.~Nagyon nehezen
198 1, 9 | eligazít mindent.~Kléner úr vastag szemöldeivel int,
199 1, 9 | boncoláshoz.~A tiszttartó úr azt bátorkodik megjegyezni,
200 1, 9 | meghozta az étvágyukat.~Kléner úr arcáról azonnal eloszlik
201 1, 9 | vezessen ön, tiszttartó úr - nem bánom, ha az ebédlõbe
202 1, 9 | kriminalistához illik, Kléner úr néhány futamot tesz a vizsgálóbírói
203 1, 9 | kiszimatolni.~És Kléner úr jobb keze mutatóujját arra
204 1, 9 | Mit hisz ön, tiszttartó úr, hogyan történt e borzasztó
205 1, 9 | Annál jobb - gondolá Kléner úr, annál jobb. Nem szeretem,
206 1, 9 | Igaz-e, doktor?~Kléner úr ugyanis elõszeretettel tért
207 1, 9 | A kihallgatás.)~Kléner úr a címer-terem felé irányozta
208 1, 9 | hangon:~- Íme, dr. Szirupka úr, ezennel önre bízom õméltóságát.~
209 1, 9 | fordult.~- A tiszttartó úr fog kihallgattatni legelõbb.
210 1, 9 | kihallgattatni legelõbb. Jegyzõ úr, ön végzi e kihallgatást,
211 1, 9 | odább a társalgást Kléner úr.~- Elõre vetette már az
212 1, 9 | istenteremtése volt a gróf úr már a világ elejétõl fogva.
213 1, 9 | akarom ám - mondá Kléner úr némi szigorral.~- Igenis,
214 1, 9 | jól van, - mondá Kléner úr - rendelje be ebéd utánra
215 1, 9 | lett, kérem alásan…~Kléner úr egészen dühbe jött, nem
216 1, 9 | találok benne semmit.~Kléner úr feltette pápaszemét s morogva
217 1, 9 | vadak után nézni, Kamuti úr; megint késõbb jövök haza«.
218 1, 9 | dörmögött közbe Kléner úr és elhajítá a jegyzõkönyvet,
219 1, 9 | tekintetes vizsgálóbíró úr elõtt, ki szúrós szemeivel
220 1, 9 | csak õ lenne a méltóságos úr gyilkosa.~Belindek-Kukacz
221 1, 9 | fejedet! - pirongatja Kléner úr. - Mondd el nekem, hogy
222 1, 9 | hüm… hüm… Ohó! Ohó!~Kléner úr a homlokára ütött.~- Ott
223 1, 9 | voltál, - mondja Kléner úr egyszerre nyájasan - akkor
224 1, 9 | ühüm… - kiált fel Kléner úr felvillanyozva. Barátom,
225 1, 9 | nézett szét az érdemes bíró úr, de mivel az orvost, ki
226 1, 9 | izgatottan és mohón Kléner úr.~- Nem tudom, kérem alásan;
227 1, 9 | ember… Hiába, a stíl…~Kléner úr megsimogatta a tokáját,
228 1, 9 | mit kiszimatolni.~S Kléner úr lelki szemei elõtt ott lebegett
229 1, 9 | meghalt, - okoskodék Kléner úr magában - ha pedig nem a
230 1, 9 | vizsgálóbírónak.~Kléner úr semmi újat sem tudott meg
231 1, 9 | a vidéket, melyet Kléner úr szemei gonddal fürkésztek,
232 1, 9 | lépéssel elmaradva tõle. A két úr heves disputában volt. Krupicsek
233 1, 9 | dühre lobbanván Szirupka úr, kifejté azon magasabb okokat,
234 1, 9 | tagadhatja meg Krupicsek úr sem.~Oh nem! Krupicsek úr
235 1, 9 | úr sem.~Oh nem! Krupicsek úr ezt nem tagadja. Krupicsek
236 1, 9 | ezt nem tagadja. Krupicsek úr felvilágosodott férfiú és
237 1, 9 | Krupicseknek, midõn Kléner úr felkiált, valamely tárgyban
238 1, 9 | Egy bûnjel, uraim.~A két úr, kiket Kamuti és Belindek-Kukacz
239 1, 9 | Semmi kétség többé…~Kléner úr homlokán sötét ráncok képzõdtek.~
240 1, 9 | hely ez, - mondá Kléner úr - s ha ráteszi a talpát
241 1, 9 | fogunk inni, doktor!~Kléner úr egy fejjel lett magasabb,
242 1, 9 | míg ellenben Krupicsek úr akképp vélekedik magában,
243 1, 9 | igazság.~Visszamenet Kléner úr Kamutihoz intézett kérdéseket:~-
244 1, 9 | Nagyon jól van, tiszttartó úr! Azonban mondja csak meg,
245 1, 9 | kérdé a derék Kléner úr csodálkozva.~- Más szóval
246 1, 9 | kastélyba értek. Kléner úr gondolkodva haladott át
247 1, 9 | elfeledkeztem, tiszttartó úr! Adja át azonnal a szükséges
248 1, 9 | asztala titkos fiókját. Kléner úr a vizsla ügyességével turkált
249 1, 9 | annak címet adni.)~Kléner úr egyike volt azon embereknek,
250 1, 9 | kifoghat a végzet. Kléner úr cirkumspektus ember, s egy
251 1, 9 | Bah! - mondja Kléner úr - hát mire való a rendõrség?
252 1, 9 | való az én orrom?~Krupicsek úr szólni akart. Tán azt akarta
253 1, 9 | hogy mire való a Kléner úr orra, vagy tán valami egyebet
254 1, 9 | akart mondani, de Kléner úr nem engedé szóhoz jutni
255 1, 9 | nevében. Önnek… önnek, Kamuti úr!~Az öreg kuruc, ki eddig
256 1, 9 | közöm az államhoz, bíró úr! Én nem ismerem ezt az »
257 1, 9 | az »idõket«. No no, öreg úr, nem kell azért nyomban
258 1, 9 | Mit kíván még tõlem, bíró úr? Mindent elmondtam már…~-
259 1, 9 | egészen, - tréfálkozék Kléner úr - ha jól emlékszem, még
260 1, 9 | elhallgatott.~- Tiszttartó úr, nekem okvetlenül beszélnem
261 1, 9 | agyonverné a nép.~Kléner úr nem jött zavarba.~- Tudtam,
262 1, 9 | bûnüggyel.~- No no, tiszttartó úr, - csillapítgatta Kléner
263 1, 9 | csillapítgatta Kléner úr - félreértjük egymást. Nem
264 1, 9 | útjairól. Ön okos ember, Kamuti úr, ismernie kell a szenvedélyeket.
265 1, 9 | csakugyan nem bírta Kamuti úr megcáfolni.~- Nézze meg,
266 1, 9 | ellenveté a tiszttartó úr - a kisasszonyok valószínûleg
267 1, 9 | Kérdeztessük meg.~S Kléner úr azonnal elküldé a hajdút
268 1, 9 | Azután megnézte Kléner úr a »corpus delictiket«. Különösen
269 1, 9 | spectabilis, - szólt Krupicsek úr - ne tessék figyelmen kívül
270 1, 9 | holttest… próbálkozék Kamuti úr még egyszer.~- Éppen e holttest
271 1, 9 | föltuszkoltatni a kocsira.~Kléner úr még a kocsiról is egyre
272 1, 9 | személyzetünk közé lép. ~Kléner úr meglepetik a szépsége által.)~
273 1, 9 | dolgokat is, miket talán Kléner úr orra sem lenne képes kiszimatolni;
274 1, 9 | madám«-nál, mit Kléner úr átkozottul ügyetlen meghajlással
275 1, 9 | vakító fehérsége (Kléner úr bolondja volt a karoknak),
276 1, 9 | megérkezett a szelencével s Kléner úr nemsokára maga vezette a
277 1, 9 | sajnálom, hogy a tekintetes úr nincsen itthon, szerettem
278 1, 9 | pillantást lövellt Kléner úr felé, ki bizonyosan nyomban
279 1, 9 | nem is - felelte Kléner úr titokszerû mosolygással. -
280 1, 9 | kíváncsivá tett.~Kléner úr úgy tett, mintha kötekedni
281 1, 9 | ajtajára mutatott.~Kléner úr fölkelt és udvariasan karját
282 1, 9 | a vád alatt.~Maga Kléner úr pedig egész hidegen húzta
283 1, 9 | lehet mindig jókedvû.~Kléner úr éppen akkor ért Boriska
284 1, 9 | elmerülésében, hogy az idegen úr elõtte áll.~- Bocsánat,
285 1, 9 | egy megjegyzést.~Kléner úr ünnepélyesen szívére tette
286 1, 9 | Ezzel mindent elront.~Kléner úr most ahhoz a ponthoz jutott,
287 1, 9 | Hah! - tombolt a Kléner úr lelke örömreszketve… Milyen
288 1, 9 | felelt kegyed? - kérdé Kléner úr mohón.~- Megmondtam neki,
289 1, 9 | Patvarba! - álmélkodék a jó úr, míg homlokára mogyorónyi
290 1, 9 | mondta! - szótagolá Kléner úr lehangoltan.~- Szavai komoran,
291 1, 9 | neki fölfedezni.~Kléner úr fölkelt, meghajtá magát
292 1, 9 | szokott mosolyogni.~Kléner úr elõtt most föltárulni látszott
293 1, 9 | ÖNVALLOMÁS~XIX. FEJEZET~(Kléner úr elcsügged.)~Míg a vizsgálóbíró
294 1, 9 | eseménynek, hogy Krupicsek jegyző úr dr. Szirupka méltó bosszúságára
295 1, 9 | korán? - szólt Krupicsek úr, s az akták alá sanzsírozta
296 1, 9 | kisütöttem - szólt Kléner úr kedvetlenül, szürke, németes
297 1, 9 | mondja! - jegyzé meg Kléner úr gúnyosan.~- Kutattam, nyomoztam,
298 1, 9 | van! - mondá ásítva Kléner úr, kinek kedve telt kedvét
299 1, 9 | Styria messze van.~Krupicsek úr nem hagyta magát zavartatni
300 1, 9 | fotográfiáját.)~- Krupicsek úr, ön buzgó tisztviselõ, -
301 1, 9 | tisztviselõ, - szólt Kléner úr meghatottnak látszó hangon -
302 1, 9 | személyleírással…~- Hogyan, fõnök úr? - kérdé az indignálódva.~-
303 1, 9 | vallattam, - mondá Kléner úr szomorúan. - Mindent bevallott
304 1, 9 | Hála istennek.~Kléner úr keserûen ráförmedt.~- Mi?
305 1, 9 | ez elszomorító.~Kléner úr oda volt a fölindulástól.~-
306 1, 9 | éjbe, minélfogva Kamuti úr azon szíves meghívása, hogy
307 1, 9 | kétségbe van esve.~Kamuti úr persze hogy engedett a szép
308 1, 9 | szemeivel látván dr. Szirupka úr, megnyugvással ballagott
309 1, 9 | voltak.~- Melyik a jegyzõ úr szobája?~- Ez az udvari
310 1, 9 | Hallja ön kedves Krupicsek úr, engem meg akarnak ölni.
311 1, 9 | szívesség az.~Krupicsek úr el nem bírta gondolni, miért
312 1, 9 | éjszakát kívánt magának a két úr, valamint Kléner úrnak is,
313 1, 9 | legyen benne semmi.)~A három úr olyan késõn kelt, hogy kevés
314 1, 9 | félálomban füleihez.~A derék úr éppen a feleségérõl álmodozék;
315 1, 9 | álmos, rekedt hang.~A doktor úr ugyanis azt képzelte, hogy
316 1, 9 | siet.~- Ezer villám, bíró úr! Ez komoly eset lenne. Ha
317 1, 9 | hajszol. Ez az, Krupicsek úr! Mutassa ön legalább az
318 1, 9 | XXI. FEJEZET~Mikor a három úr visszatért a temetésrõl,
319 1, 9 | rájuk várakozva.~Kléner úr sietett õt üdvözölni.~-
320 1, 9 | Uram! - kiáltá Kléner úr - ön a császári kormányt
321 1, 9 | uram.~- Engedje meg, bíró úr, de én metaforában beszélek.
322 1, 9 | valami paragrafust?~Kléner úr pedig nem tudott erre egyetlen
323 1, 9 | dehogy! - szól bele Krupicsek úr - azért lehetetlen, mert
324 1, 9 | Intézkedjék, Krupicsek úr, hogy a vádlott elõvezettessék.
325 1, 9 | kérdésekre.~Azután Kléner úr formulázta a kérdést, mely
326 1, 9 | Megboldogult szüleim a nagy úr pártfogó ismeretségét nem
327 1, 9 | pillanatot, mikor az öreg úr hosszabb idõre távozott
328 1, 9 | dologra - szólt közbe Kléner úr).~A gróf a következõkben
329 1, 9 | tizenkét nap alatt olyan úr lesz, mint akár én.~- Nem
330 1, 9 | iratokhoz, - szólt Kléner úr, a levelet Krupicsek elé
331 1, 9 | bizonyára! - felelt Kléner úr s maga is szelencéjéhez
332 1, 9 | lakásán. Egyedül ültem Kamuti úr dolgozószobájában, s a magány
333 1, 9 | vádlott, - szólt közbe Kléner úr - ha a részletekbeni túlterjeszkedési
334 1, 9 | Elég! - szólt Kléner úr. - Ön befejezte vallomását.
335 1, 9 | Csupán arra kérem, bíró úr, ha lehet, siettesse ügyemet.
336 1, 9 | bûnös eltávozása után Kléner úr Bornemisza felé fordult,
337 1, 9 | lesznek!~- Ah! - szólt Kléner úr csodálkozva, és szája tátva
338 1, 9 | bepúderezni egy elitbálra.~Kléner úr egész dühös lett, mire idáig
339 1, 9 | szorgalmát, mint aminõ Krupicsek úr. Képzelje ön, mekkora bosszúság
340 1, 9 | egy egész tanulmány, bíró úr!…~- Oh! Oh! Ön igazán élénk
341 1, 9 | Oh! Ön igazán élénk öreg úr!…~- A fölgazdagodott parvenü
342 1, 9 | FEJEZET~(Melyben Kléner úr is meggyõzetik, hogy a vizsgálat
343 1, 9 | volt tökéletes.)~Kléner úr nem ellenkezett többé.~-
344 1, 9 | kifogásom nem lehet. Krupicsek úr, legyen ön szíves kicsomagolni
345 1, 9 | jegyzõkönyveket és a tekintetes úr rendelkezésére bízni.~Bornemisza
346 1, 9 | ebédnek vége lett s a három úr benyitott, az öreg Bornemiszát
347 1, 9 | Hogyan? - kérdé Kléner úr vontatva.~- Pszt! Csitt! -
348 1, 9 | szikrákat szórtak, Kléner úr pedig türelmetlenül toppantott
349 1, 9 | nagyobb volt most Kléner úr haragjánál, szíve hangosan
350 1, 9 | nem bírt azoknak Kléner úr fülei által fölfogható alakot
351 1, 9 | tompán. - Nem! Nem!~Kléner úr szánakozva nézett rá.~-
352 1, 9 | ölte meg, - hörgé az öreg úr - mert… mert…~- Meg kell
353 1, 9 | kötözni - vélekedék Kléner úr valamivel nyugodtabban.~
354 1, 9 | Miért? - kiáltott föl Kléner úr.~- Mert sokkal nagyobb,
355 1, 9 | Mihály puskájában.~Kléner úr pedig ott állott az asztalhoz
356 1, 9 | oh - hajtá egyre Kléner úr.~Bornemisza sietett magának
357 1, 9 | hiányos a vizsgálat?~Kléner úr megsemmisülve ugrott nyakába.~-
358 1, 9 | gyermek.~XXIV. FEJEZET~Kléner úr ezen megalázódás után szippantott
359 1, 9 | maliciózuskodék Krupicsek úr.~- Elég rossz, elég rossz.
360 1, 9 | bennem, melyet most az ügyvéd úr fölrázott, életre ébresztett.
361 1, 9 | Bocsánat, vizsgálóbíró úr, igazságtalanul vádol engem.
362 1, 9 | kiizzadt homlokkal Kléner úr - ön éles ész! Teringette!~
363 1, 9 | ezt a föltételt, s Kléner úr hozzálátott eszméi rendezéséhez;
364 1, 9 | nézett rá rémesen.~Kléner úr a belépõ vádlott felé fordult.~-
365 1, 9 | darabig megállapodott Kléner úr, mondanom sem kell, hogy
366 1, 9 | nem megy keresztül.~Kléner úr itt ismét lélegzetet vett,
367 1, 9 | leverte lábáról.~- Kléner úr, ön derék ember! - szólt
368 1, 9 | a bíróhoz lépve.~Kléner úr élénken szorítá meg kezét,
369 1, 9 | rá, szippantsunk.~Kléner úr bekövetkezett prüsszentéseire
370 1, 9 | tágabb körökben is, és Kléner úr neve emlegetett lõn.~Még
371 1, 9 | majornoki vizsgálatot, s Kléner úr megérte azon régen álmodott
372 1, 9 | név nincs benne. Kléner úr nem csügged el, már szintén
373 1, 9 | lábujjhegyen járnak kelnek a nagy úr halotti ágya körül. Suttogva
374 1, 9 | Kamuti János ül, a méltóságos úr tiszttartója. Feje leeresztve
375 1, 9 | hogyan, miben halt meg a nagy úr? Öngyilkos volt-e, vagy
376 1, 9 | rendeleteit osztogatná a derék úr, egyszerre csak betoppan
377 1, 9 | kollega!~- Ne bolondozzon az úr! Hogy jött rá?~- Az az én
378 1, 9 | Hangosan folyt a három úr közt a diskurzus, tarkábbnál
379 1, 9 | amin fõleg Taplós Ferenc úr botránkozik meg rettenetesen),
380 1, 9 | István uramtól.~Az öreg úr összeráncolta homlokát,
381 1, 9 | kiszakítá magát a két sétáló úr karjaiból, s hatalmas hangon
382 1, 9 | Szlimák és Jasztrab.)~A fõbíró úr nagyon csodálkozott, midõn
383 1, 9 | szokta a csendbiztos úr kérdezni a kézrekerült fickóktól.~-
384 1, 9 | ide került a tekintetes úr színe elé, úgyis mi tûrés-tagadás,
385 1, 9 | tûrés-tagadás, a tekintetes úr úgyis tudja, õ ölte meg
386 1, 9 | módon. Ott pedig õ volt az úr, száz üldözõ pandúr láttára
387 1, 9 | pipázás.~De azért a nemzetes úr a világért sem vette ki
388 1, 9 | kötelezi, az armális nagy úr, - nem imponálhat annak
389 1, 9 | meg őkeme,~Dicsértössék az úr neve~ Ámen!~De még ez mind
390 1, 9 | minden nemesember olyan úr, akár maga a nádorispán
391 1, 9 | Parancsoljon, csendbiztos úr!~- Kend arra vigyáz, hogy
392 1, 9 | repül az idõ…~A tekintetes úr elõtt összefolytak az arcok
393 1, 9 | vált tisztát, mert Chalupka úr mindenütt otthon van.~És
394 1, 10 | meg őkeme~Dicsértössék az úr neve~Amen!~De még ez mind
395 1, 10 | minden nemesember olyan úr, akár maga a nádorispán
396 1, 10 | kötelezi, az armális nagy úr - nem imponálhat annak egyéb
397 1, 10 | a tekintetes szolgabíró úr Boglárról, a Csiry Péter
398 1, 10 | megvárta, míg a tekintetes úr elvégzi ezt a folyó dolgot -
399 1, 10 | vette. Elpusztuljon innen az úr, azt mondom…~Gracza érezte,
400 1, 11 | famíliák közül való. Született úr, akinek csak úgy mellékesen
401 1, 11 | gyûlölet dolgozik a tiszteletes úr ellen.~- Az meglehet - motyogta
402 1, 11 | meglehet - motyogta Belinka úr bizonytalanul.~- Nincs valami
403 1, 11 | Nem tud a tiszteletes úr egyebet?~- Semmit.~- Akkor
404 1, 11 | hegyaljat, hogy a fõbíró úr rendeletéhez képest minden
405 1, 11 | midõn a nagyságos fõbíró úr is (mintha összebeszéltek
406 1, 11 | visszacammogott az öreg úr a tûztõl.~- Nos, milyennek
407 1, 11 | milyennek találta a tekintetes úr? Ugye szép lány?~- Becses
408 1, 11 | illik az, ha a szolgabíró úr humorizál.~- Viszonyt kötni
409 1, 11 | emberek. Azt mondja a jegyzõ úr, hogy jól tud kötni.~- Tudok -
410 1, 11 | meg nekünk is a tekintetes úr« - okvetlenkedik a jegyzõ - »
411 1, 11 | belindeket - vágott közbe Mór úr -, de tudja mit, megadom
412 1, 11 | elvégzi délután az írnok úr. Kihallgatandók még azok,
413 1, 11 | Tálalva van az étel, jegyzõ úr.~S maga a konyhamester is
414 1, 11 | Mond valamit, kántor úr - humorizált Sótony -, mert
415 1, 11 | õkelme. Hát már a tekintetes úr is hallotta azt az ostobaságot?~-
416 1, 11 | bosszantotta, hogy a tisztelendõ úr mindig az én nevemet hozza
417 1, 11 | Lássuk csak! Az írnok úr itthon marad és kihallgatja
418 1, 11 | teljesen merítve. A jegyzõ úr velünk jön, továbbá a fõbíró
419 1, 11 | velünk jön, továbbá a fõbíró úr…~- Én bizony egy tapodtat
420 1, 11 | mi lesz? - kérdé Blózik úr elõlépve.~- Önt ellenõrnek
421 1, 11 | volt egy kicsit a mester úr orra. Dehát mióta csúf a
422 1, 11 | hozzátette:~- Ha nem hiszi az úr, nézze meg, ott fekszik
423 1, 11 | alóli gyerek olyan nagy úr, mint egy király, akkor
424 1, 11 | falusi szemeket! Egy öreg úr lóháton, de milyen egyenesen
425 1, 11 | sokkal szebben a fiatal szõke úr, akinek az a háromszáz ablakos
426 1, 12 | Krucsay nevû hatalmas, gazdag úr, akinek pallosjoga is volt,
427 1, 12 | forma, kíván bejönni az úr elé minden áron.~- Akkora
428 1, 12 | Eljöttünk hozzád, nagy úr, mert te botoztattad halálra
429 1, 12 | hangosan mondá az elõkelõ úr:~- Sok esõ eshetett arrafelé,
430 1, 12 | hogy »ni, hiszen én is úr is lehetnék, ha a király
431 1, 12 | visz a másvilágra.~- Aki úr, az a másvilágon is úr -
432 1, 12 | Aki úr, az a másvilágon is úr - jegyzé meg Bánffy Dénes.~-
433 1, 12 | kegyelmed felõl.~A szepességi úr meghajtotta magát:~- Parancsoljon
434 1, 12 | sem használt, mert a két úr nagy szenvedélyességgel
435 1, 12 | Te fogod eldönteni, két úr közül kinek van igaza.~-
436 1, 12 | A kálvinista tiszteletes úr szánja, amint az este innen
437 1, 12 | a hegyszakadéknál, hogy úr is, kocsis is lezuhantak
438 1, 12 | akinek igaza lesz a két úr közül. Egyiknek sincs igaza;
439 1, 12 | FEJEZET~A KINCS~Most már úr lett volna Veres László,
440 1, 12 | nemzsetes vitézs lovag úr.~- Szaladjatok el innen,
441 1, 12 | jelentette nála, hogy õ most úr akar lenni.~- No, mi az? -
442 1, 12 | Azt hittem, neki akar az úr szaladni a falnak. Aztán
443 1, 12 | borszagú - vágott közbe a másik úr.~- Az csak annyit jelent,
444 1, 12 | nem ösmer már, Rozsomák úr?~- Elment az esze? - mordult
445 1, 12 | porfelleg sincs az úton, gróf úr.~- Miért szólít grófnak?~-
446 1, 12 | meresztve -, hát nem királyfi az úr?~- Szegény fickó vagyok.~-
447 1, 12 | de ne feledje, tábornok úr, hogy kegyelmed önként fordult
448 1, 12 | amint magára maradt a két úr, mohón ragadta meg Bercsényi
449 1, 12 | fogoly tisztet.) Hol vette az úr ezt az övet?~- Mi köze hozzá? -
450 1, 12 | ily vakmerõen.~- Felséges úr! - hörögte szívszaggató
451 1, 13 | fõtisztelendõ Vidovics János úr, aki éneklõ kanonok volt
452 1, 13 | feltüzelte a fantáziákat.~- Nagy úr lehet - mondogatták a törzsvendégek. -
453 1, 13 | kijátssza a szegényeket. Hát úr az ilyen? Szökik a szegények
454 1, 13 | kezûrõl beszélt.~Mliniczky úr, aki mint a legnagyobb igényû »
455 1, 13 | eltûrte volna Mliniczky úr (bár az epe már forrt benne),
456 1, 13 | elõérzettel, hogy Mliniczky úr vagy legyet, vagy hajszálat
457 1, 13 | ételben.~- Jaj, tekintetes úr, tekintetes úr! Mért olyan
458 1, 13 | tekintetes úr, tekintetes úr! Mért olyan nyugtalan, lelkem
459 1, 13 | nyugtalan, lelkem tekintetes úr!~Csak magát Mliniczkyt hívták
460 1, 13 | neve szerint volt Druzsba úr, Kovik úr, Tibuly úr.~Mliniczkynek
461 1, 13 | szerint volt Druzsba úr, Kovik úr, Tibuly úr.~Mliniczkynek
462 1, 13 | Druzsba úr, Kovik úr, Tibuly úr.~Mliniczkynek szikráztak
463 1, 13 | haragudjék, édes tekintetes úr.~- Haragszok, borzasztóan
464 1, 13 | némi világot hozott Kovik úr. Megtudta valahol, hogy
465 1, 13 | Csak? - jegyzé meg Druzsba úr. - No, ez nem sok.~- Ej,
466 1, 13 | tovább a doktor.~Druzsba úr felfortyant:~- Ez szemtelenség!
467 1, 13 | kellene még - vélte Mliniczky úr -, hogy egy burgzsandár
468 1, 13 | a dolgot, Druzsba tanár úr mindennap azzal a gondolattal
469 1, 13 | nem volt még ott, Druzsba úr odaintette Jahodovskát s
470 1, 13 | hagyja - szólt közbe Druzsba úr komolyan, némi árnyalatával
471 1, 13 | az érett barack. Druzsba úr szeretett volna beleharapni.~-
472 1, 13 | burgzsandár? - folytatá Druzsba úr.~- No, hát miért jár? -
473 1, 13 | bökte ki végre a professzor úr.~Jahodovska felkacagott,
474 1, 13 | szörnyülködék Druzsba úr.~- Csak hadd beszéljék,
475 1, 13 | Hogy gondolja azt, Druzsba úr? Az isten szerelméért, mit
476 1, 13 | Én anya vagyok, Druzsba úr, semmi egyéb, és anya akarok
477 1, 13 | megszûnik.~Druzsba tanár úr egy októberi vasárnapon
478 1, 13 | Engedje meg a fõtisztelendõ úr, hogy kérdést intézzek a
479 1, 13 | Lehetséges az? - kérdé Druzsba úr elképedve.~- A legtisztább
480 1, 13 | annál inkább szólt Druzsba úr azoknak, akikkel a törzsvendégek
481 1, 13 | egész had. Csak Druzsba úr hiányzott. Kati, a kis szolgáló (
482 1, 13 | volt) mondta, hogy Druzsba úr elment arra délután kétszer
483 1, 13 | került.~Druzsba professzor úr ezekben az idõkben csodálatos
484 1, 13 | gyömöszölhetõ.~Druzsba tanár úr több ilyen verset elkonfiskált;
485 1, 13 | semmi az, mosolygott a tanár úr szomorúan. Az vessen követ
486 1, 13 | kiáltott fel Druzsba úr, a nagy feltalálók pátoszával. -
487 1, 13 | megbotránkoztatja.~- De igenis, tanár úr.~- És mi az, édes Kutorai? -
488 1, 13 | nem tudja.~Druzsba tanár úr a fejét rázta.~- Nem ez,
489 1, 13 | járt-e nálunk Lermer tanár úr? A feleségem rám támad:
490 1, 13 | keresne nálunk Lermer tanár úr? A következõ reggel aztán
491 1, 13 | úrnak, mire Lermer tanár úr felkiált: »Nini, az én cvikkerem!«
492 1, 13 | fölötte - nyugtatá meg Druzsba úr jószívûen -, de most egyelõre
493 1, 13 | Kutorai - kiáltott fel Druzsba úr bánatos fuvolahangon. -
494 1, 13 | kedves Kutorai!~Druzsba úr ereiben fölpezsdült a vér,
495 1, 13 | délutáni feketére.~Mliniczky úr megállította. - Hollá, Druzsba!
496 1, 13 | gondolkozott és morgott Mliniczky úr.~Nagy fejcsóválások között
497 1, 13 | a Jézus Krisztus, tanár úr!~- Mindörökké, Kutorainé
498 1, 13 | urát az utcára.~Druzsba úr megdermedt a csodálatos
499 1, 13 | lelkem, tekintetes tanár úr, mi szokott az ilyennek
500 1, 13 | csak az lehet, hogy vagy az úr unta meg az asszonyt, vagy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2568 |