1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2568
Rész, Fejezet
1501 II, 72 | Csak gondolkoztam fõnök úr.~- A pokolba is, ilyen hangosan
1502 II, 72 | nos - jegyzé meg Krammer úr, fontosokat pislantva pápaszemén
1503 II, 72 | parlamenti tag!~- Fõnök úr, én néha haragszom - kiáltá
1504 II, 72 | dacosan fölemelve.~Krammer úr eliszonyodék; még sohasem
1505 II, 72 | megkérdezni, nem kíván-e Pallér úr egy kis erõsítõ marhahúslevest? (
1506 II, 72 | megnõsül gazdagon.~Péter úr átkozottul el volt adósodva,
1507 II, 72 | tudnunk, édes képviselõ úr?~- Mindent meg fognak tudni;
1508 II, 72 | bohó, hogy a képviselõ úr tréfál, különben nem lehetne
1509 II, 72 | ezen... izé... ismeretlen úr...~Pallér Miksa, most már
1510 II, 72 | szurkálja velök.~- Képviselõ úr! - kiáltott fel Pukovicsné
1511 II, 72 | jól táplált, magyaros képû úr, sem nagyon fiatal, sem
1512 II, 72 | alakjai laknak. A tiszteletes úr egyszer évek elõtt megnézte
1513 II, 72 | volt, maga a tiszteletes úr is emlékezett rá, hogy mikor
1514 II, 72 | fiatalúrnak itt... A Krammer úr elsõ segédje, Pallér Miksa
1515 II, 72 | elsõ segédje, Pallér Miksa úr.~- Örülök - mondá Pukovics
1516 II, 72 | egyszersmind csodálkozom! Krammer úr segédje, nálam?...~- A dolog
1517 II, 72 | történt.~- Micsoda! Ez az úr? Az én lányom võlegénye?
1518 II, 72 | hisz akkor engem Krammer úr elcsap.~Hangja siránkozó
1519 II, 73 | JÁNOS ÚR A POLITIKUS, VAGY A SZEGEDI
1520 II, 73 | rendesen megkapom a János úr társaságát is. S az nem
1521 II, 73 | csemege a reggelihez.~János úr ott ül szétvetett lábakkal
1522 II, 73 | úgysem veszi el senki.~János úr szájában virgínia szivar
1523 II, 73 | szimatol meg akkor János úr a politika egén.~Mikor aztán
1524 II, 73 | csinálunk?~Szegény János úr! - A gond száz ráncot vet
1525 II, 73 | hazugság!~Egyszóval János úr mindig háborút olvas ki.
1526 II, 73 | sohasem az nyer, akinek János úr kívánja a szerencsét - -
1527 II, 73 | beszédbe elegyedik János úr:~- Hát tisztelt uramöcsém,
1528 II, 73 | hízeleg az isten...~János úr mindenbõl politikai következtetést
1529 II, 73 | csillogtatja meg szemeit.~János úr minden dolga, minden gondolata
1530 II, 73 | megbír-e lakni benne az úr? Ám ha igen, én csak örülni
1531 II, 73 | Idáig ért János úr a beszédében, meg nem állhattam,
1532 II, 73 | János úr mélyen elgondolkozik, mintha
1533 II, 74 | honleányok küldtek be, s Pulszky úr éppúgy kiválogathatta volna
1534 II, 75 | sötét gyanú, hogy Kuhinka úr bosszút fog állni, ha meg
1535 II, 75 | átkozott! - kiáltott föl Kvart úr dühösen -, megkárosított
1536 II, 75 | kell elmondanom, hogy Kvart úr a játék szenvedélyének az
1537 II, 75 | kedvemért. Ma, mikor Kvart úr elõ fog jönni, panaszkodjék
1538 II, 75 | elkezdett panaszkodni Kvart úr elõtt a hideglelésrõl, minélfogva
1539 II, 75 | hideglelésrõl, minélfogva Kvart úr is elõadta szomorúan a maga
1540 II, 75 | én órám is - nyögé Kvart úr.~- Annál jobb, uraim! Önök
1541 II, 75 | partit? - vágott közbe Kvart úr élénken.~- Tegyenek ki öt-öt
1542 II, 75 | Gilt! - kiáltott fel Kvart úr, a pénz kilökve az asztalra. -
1543 II, 75 | kilelni a hideg, csupán Kvart úr helyzetét kell leírnom,
1544 II, 75 | Teringette, uram - szólt Kvart úr -, ön kemény fickó, becsületemre
1545 II, 75 | Ön legtöbbet nyert, Kvart úr - mondám elõlépve -, mert,
1546 II, 76 | Személyesen keresett itt ez az úr?~- Azt hiszem igen; mondta,
1547 II, 76 | Kedves Kákay Aranyosom!~Ez az úr egy zseniális fickó. Egészen
1548 II, 77 | tett megjegyzést.~A tanár úr különös kedvencem volt,
1549 II, 77 | felolvasás után.~A professzor úr letette hosszú ceruzáját
1550 II, 77 | Hiszen a tiszteletes tanár úr is tudhatná. Levett kalappal
1551 II, 78 | öreg urambátyámra:~- Ifjú úr, hé! Elveszti kee az óráját,
1552 II, 78 | hogy legyen akkora nagy úr a világon, aki engem elfogathasson.~
1553 II, 79 | megérti, miért van, - az igazi úr éppen azért úr, hogy a vulgus
1554 II, 79 | az igazi úr éppen azért úr, hogy a vulgus profanum
1555 II, 80 | Meghódolok neked, te legnagyobb úr...~Egyszerû tollamat, mely
1556 II, 80 | fölöttünk állasz hatalmas úr, csúszó-mászó földi féreg!~
1557 II, 81 | valahol fölbukkanna ez az úr, ne higgyenek kérem neki,
1558 II, 81 | megpillantott.~- Mit nevet az úr?~- Önöket.~- Hát látta az
1559 II, 81 | Önöket.~- Hát látta az úr?~- Mindent - mondám mosolyogva. -
1560 II, 81 | végig.~- Minek néz engem az úr? - kérdé érdes, tompa hangon.~-
1561 II, 81 | Láttam.~- No, ha látta az úr, hát akkor tudja meg - hogy
1562 II, 82 | gondolok én, kedves kollega úr, errõl a §-ról semmit. Ön
1563 II, 82 | hogy rajta van az ügyvéd úr firmája a borítékon, különben
1564 II, 83 | Ön itt a jéten, Bibicz úr? - üdvözli nyájasan egyik
1565 II, 83 | sem csodálkozom, Bibicz úr. Nos, hála istennek, még
1566 II, 84 | érte harmincat.~- Péter úr azonban nem cserélt ki negyven
1567 II, 85 | tekintetes Guyon Rikárd úr küld a teens úrhoz, azzal
1568 II, 85 | üzenettel, hogy ne restellje az úr föladni a várat, mert sokan
1569 II, 85 | FT. KUBCSIK PLÉBÁNOS ÚR~1879~Utique nagy dolog az,
1570 II, 85 | Kubcsik János plébános úr ellenben kacsát, tyúkot,
1571 II, 85 | Tisztelendõ Kubcsik János úr elhatározta, hogy ha már
1572 II, 85 | lenni, isten neki, õ is úr lesz.~És elkezdõdött a nagy
1573 II, 85 | elbámult.~Íme, a tisztelendõ úr milyen úrrá válik.~Hanem
1574 II, 85 | mely a Kubcsik tisztelendõ úr ballábán kevélykedik balról.
1575 II, 85 | született úrnak, bizony nem úr az, ha könyökig aranyban
1576 II, 86 | nagyságos Rukaczy János úr édesanyja (hja, milyen kisasszony
1577 II, 91 | Én vagyok a polgármester úr extra futárja.~A futár átadta
1578 II, 91 | képviselõ és kormánybiztos úr által tartandó borászati
1579 II, 91 | Miklós Gyula a polgármester úr szobájában már várt reánk.
1580 II, 93 | avult portékáiknak.~Az írnok úr már négy napja piszkálja
1581 II, 95 | akit itt lát a tisztelendõ úr, hiába kereste, zeget-zugot
1582 II, 95 | egy katonaember és nehány úr. Elõttük a bársonyos füvön
1583 II, 96 | s jól meghallja azt az Úr.~Ha hát az írók atyamestere
1584 II, 96 | akár a Hiradó-ban?~Aki úr, az a pokolban is úr, s
1585 II, 96 | Aki úr, az a pokolban is úr, s az meghallja a Niniske
1586 II, 96 | tízedik páholyba. Hadd legyen úr, lássák vele; s hadd legyen
1587 II, 97 | Vecsernye lesz, a tisztelendõ úr föl fogja olvasni hányan
1588 II, 97 | magával hozza.~- Idõ! De nagy úr lehet az, bácsi! De fényes
1589 II, 99 | a szóbõség. Egy elegáns úr a boltban azon hatást tette
1590 II, 99 | valami Dith! - dörmöge Kark úr, egy zöldblúzos vevõvel
1591 II, 99 | csevegni, az ön barátja, Ihon úr fölkérése folytán.~Az ifjú
1592 II, 99 | hogy ön derék barátja, Ihon úr nagy bánatára elfelejtett
1593 II, 99 | mint Pál.~- Hogyan? Pál úr, ki olyan szegényesen volt
1594 II, 99 | sosem lábad föl a beteg úr: átkozottul jól el volt
1595 II, 99 | gondviselésben...~- Oh, Pál úr! Hátha az is egyenesen a
1596 II, 99 | Türelmetlenül vártam, Pál úr, míg ön kijõ szobájából:
1597 II, 99 | Hallgatom önt - mondá Pál úr szinte egykedvûen.~- Az
1598 II, 99 | kész õt ide küldeni...~Pál úr a bajszát sodorta és elgondolkozott.~-
1599 II, 99 | lakik, vagy lakott...~Pál úr úgy tett, mint az elkényeztetett
1600 II, 99 | Mari! Félév nagy idõ.~- Pál úr, én önt kezdem nem érteni;
1601 II, 99 | habozott.~- Nem bánom, Pál úr, mert érzem, hogy itthon
1602 II, 99 | nyomta meg a kilincset.~- Pál úr - szólt kemény hangnyomattal,
1603 II, 99 | megtörténvén, Pál és Ralph úr megjelenése után behozatott
1604 II, 99 | odabent, addig, míg õ és Kark úr megjelenhetik, valamint
1605 II, 103| kapitány hajójára.~- Kapitány úr! - mondá a kormánybiztos -
1606 II, 103| anyailag gondoskodik »Gergely úr«-ról, gyakran látogatom
1607 II, 103| híven reprodukálta Gergely úr párbeszédeit a gépésznével.~»
1608 II, 105| Nem tehetjük, képviselõ úr! a nyilvánosan elkövetett
1609 II, 105| semmi jó eredménye, tábornok úr.~- Ön nem beszél elég világosan.~-
1610 II, 107| egy-két korty, és Zsiga úr mindig tovább, tovább megy
1611 II, 109| létezik); a harmadik idegen úr pedig ugyancsak mélyen aludt.~
1612 II, 113| görcsöket kapott, Gábor úr pedig bezárkózott szobájába
1613 II, 113| nem tûröm tovább.~Gábor úr szelíden simította meg szürkülõ
1614 II, 113| Tekintetes Domándy Gábor úr összefonta kezeit mellén,
1615 II, 113| Nem, nem - makogá Gábor úr szórakozottan. - Csak arra
1616 II, 113| tekintetes Domándy Gábor úr egy komfortáblin hazaért
1617 II, 113| eset, hogy a tekintetes úr igazán mérges.) - Csukd
1618 II, 113| vagyok én csak nemzetes úr vagy talán még az sem. A
1619 II, 113| a tûzbe! - kiáltá Gábor úr, s habár foga vacogott is
1620 II, 113| nagy talentum rejlik.~Gábor úr egy hörgõ nyöszörgéssel
1621 II, 113| fogva, most már én akarok az úr lenni a háznál. S az is
1622 II, 113| Az egész ország fölött úr. Kegyelmes urunk.~- Asszony! -
1623 II, 113| Asszony! - szólott Gábor úr tompán és ridegen - ha még
1624 II, 113| Levél a nagyságos képviselõ úr számára - jött jelenteni
1625 II, 113| lehet, mert a nagyságos úr rázárta magára az ajtót.~-
1626 II, 113| legnagyobb baj, mert a nagyságos úr a hatcsövû revolverét helyezte
1627 II, 113| irigylésének felköltésére. - Gróf úr, van szerencsém leányomat,
1628 II, 113| nyíló ajtóra, melyen Gábor úr lépett be.~- Kegyelmes uram,
1629 II, 113| glóriája tündökölt, csak Gábor úr állott ott bûnbánólag, s
1630 II, 114| bizonyítványát kivegyem.~Az igazgató úr szívesen fogadott, mert
1631 II, 114| Negatíve. Ugye, kedves direktor úr!~- Nem, uram, pozitíve.
1632 II, 114| Íme, itt van Bonyvay tanár úr... mondja meg õ, ki a legjobb
1633 II, 114| iskolánkban?~Bonyvay tanár úr Cséry Pistát nevezte meg.~-
1634 II, 114| nevezte meg.~- Hogyan, Bonyvay úr! - kiáltám ámulva. - Hisz
1635 II, 117| álló hegyes áll. Miklós úr éppen nem mondható szép
1636 II, 117| ezt a jó véleményét, fõnök úr.~- Önnek, mint látom, az
1637 II, 117| le annyira a polgármester úr idejét?~- Egy napszámos
1638 II, 117| történt, hogy a polgármester úr valakit elfogadott volna,
1639 II, 117| megkérdezte ön, hol lakik ezen úr?~- Nem, Sir, nem kérdeztem
1640 II, 117| jegyem. Várjon, megírom. Azon úr szállása rögtön kipuhatolandó
1641 II, 117| hátratántorodott zavarában. »Ez az úr bizonyosan bolond, gondolá.
1642 II, 118| távoli rokonom, ha akarom úr (mert valaha nagyon gazdag
1643 II, 118| Tejbe-vajba fürdünk! Szörnyû nagy úr ez az én öcsém. Csak már
1644 II, 120| A KORMÁNYZÓ ÚR ISKOLALÁTOGATÁSA~Elbeszélés
1645 II, 120| nyomva, amikor katona volt úr az országban, és küzdöttek
1646 II, 120| hetykeséggel. - Itt van a kormányzó úr a vármegyeházán, megüzente
1647 II, 120| megnézi. Az igazgató tanár úr meghagyta, hogy mindent
1648 II, 120| órakor fog eljönni a nagy úr.~Ebbõl aztán megtudtuk a
1649 II, 120| õexcellenciája, a kormányzó úr szerencséltetni fogja a
1650 II, 120| Aztán ha ide jön az az »úr«, és kérdéseket talál tenni,
1651 II, 120| kocsirobogás megrezzentett. A tanár úr fel s alá járt a tágas teremben
1652 II, 120| a 11 is, de a kormányzó úr még mindig nem mutatkozott.
1653 II, 120| híradással legyen, ha a kegyelmes úr csakugyan közelednék.~Dankó
1654 II, 120| semmi beszéd kedves tanár úr. Nem szeretem az efféléket.~
1655 II, 120| gérokjában, melyet Berkes tanár úr viselt még tavaly, s mely
1656 II, 120| Engedje meg, kedves tanár úr! - mondá a kormányzó -,
1657 II, 120| Gratulálok, kedves tanár úr! Fogadja teljes elismerésemet.
1658 II, 120| Dankó Miklós.~A hatalmas úr szeme most odatévedt s dühös
1659 II, 120| vagytok! - szólott a hatalmas úr nyájasan - szeressétek is,
1660 II, 120| feleleteire a kegyelmes úr ajkaiba harapott és azt
1661 II, 120| felé fordult a kegyelmes úr egész haraggal.~- Maga egészen
1662 II, 120| elvinni innen a professzor úr ellenében, mert ártatlan
1663 II, 120| ijed meg.~Az excellenciás úr, most hogy kívül érezte
1664 II, 120| Tudod-e, hogy mekkora úr az! Hát ha felakasztat?
1665 II, 120| okozták azt.~Berkes tanár úr felkelt a székrõl amint
1666 II, 120| õexcellenciája, a kormányzó úr magas tetszését, s íme jutalmul
1667 II, 120| lehet benned. A kormányzó úr õexcellenciája azt is írja,
1668 II, 120| gyalázatára?~Berkes tanár úr egészen belelovalta magát,
1669 II, 120| tanár arcába.~Berkes tanár úr mindig mérgesebb hangon
1670 II, 120| az ajtón, a Berkes tanár úr arca egyszerre megváltozott,
1671 II, 120| azt hitte, hogy ama nagy úr pártfogása mellett fényes
1672 II, 120| megbukott, s vele a nagyhatalmú úr is. A porszemekkel, kik
1673 II, 122| Mi baja, kedves Sprenger úr?~- Honnan tetszik tudni
1674 II, 122| ellenállhatlanná, kedves Sprenger úr! Látta ön azt a szép szürke
1675 II, 122| hiszen ért ön engem.~Sprenger úr kedvtelenül húzta szét nagy
1676 II, 122| Csak azt várta Sprenger úr, hogy beleszabadítsam a
1677 II, 122| érzékeny történet, Sprenger úr. Szegény szürke asszony!
1678 II, 123| feléjük.~- Nini, kormányos úr, mi lehet az?~A kormányos
1679 II, 123| Köszönöm a tekintetes úr gondoskodását.~A szolgabíró
1680 II, 123| szercsika-alma. Nagyobb úr talán magánál a szegedi
1681 II, 123| nekem, hogy a nagyságos úr az az ember, aki megmondja,
1682 II, 123| merre lakik Bély Miklós úr.~A kapus jóízûen nevetett
1683 II, 123| valami jegyzékbõl a Bély úr lakását: »Lipót utca 8.«~
1684 II, 123| hogyan lehetne Bély Miklós úr õnagyságához bejutni?~-
1685 II, 123| fiatalember -, mert az nagy úr, ritkán van otthon, s nem
1686 II, 123| adott neki; maga a nagyságos úr pedig ünnepélyes ígéretet
1687 II, 123| szívesség, jóság.~A nagyságos úr azonfelül jegyet is váltott
1688 II, 124| villámok között létezett egy Úr, akirõl azt mondják, hogy
1689 II, 124| így van. Hát tudja mit az úr, én nem vonom meg a katonai
1690 II, 124| Kétségbe vagyok esve, tábornok úr, mert azt nem teljesíthetem.
1691 II, 125| Lesz, kedves Spitzer úr, lesz... Bízzunk a legjobban.
1692 II, 125| népszerûségem, kedves Spitzer úr. Az pedig aranybánya.~-
1693 II, 126| A KÍSÉRTET~1881~Petruska úr szerette volna a házát eladni;
1694 II, 126| kísértetektõl!~Másnap Petruska Ignác úr, hóna alatt a jólismert
1695 II, 126| eseményre vall; mert Petruska úr emberemlékezet óta nem adott
1696 II, 126| beszedte.~Szelid József esperes úr a díványon hevert s nagyon
1697 II, 126| könyveket, melyekbõl az esperes úr ráolvasott a manóra.~Zsuzsi
1698 II, 126| Nagyot villant Petruska úr két apró szeme.~- Mondtam
1699 II, 127| viszonyokkal szemben?~Bodner úr, ki valaha tudományos pályára
1700 II, 127| sátáni uralkodását.~Bodner úr tehát mindjárt a kesernyés
1701 II, 127| két órakor Szabó Sámuel úr, a szatócs régi és állandó
1702 II, 127| Budapesten? Feleljen ön, Bodner úr! És mióta szabad egy üzletembernek
1703 II, 127| sóhajt föl ilyenkor Bodner úr fölkelve. - Holnap ön kezdi
1704 II, 127| elegánsan öltözött igazi úr lép a boltba, mint aminõ
1705 II, 127| pocsék idõnk van.~Bodner úr helyeslõleg bólint fejével
1706 II, 127| Mari! - mondja Bodner úr egyhangú ünnepélyességgel.~
1707 II, 127| csalódom, a kisasszony a Bodner úr leánya, nemde?~- Kié is
1708 II, 127| a szóbõség. Egy elegáns úr a boltban azon hatást tette
1709 II, 127| anyanyelvén.~Erre Bodner úr is azt mondta:~- Teringettét!
1710 II, 127| valami! - kiáltá Bodner úr egy zöld blúzos vevõnek,
1711 II, 127| csevegni, az ön barátja, Gábor úr fölkérése folytán.~Az ifjú
1712 II, 127| honolt a teremben, csak Gábor úr mély lélegzete hallatszék,
1713 II, 127| ön derék barátja, Gábor úr nagy bánatára elfelejtett
1714 II, 127| össze.~- Segítség, Gábor úr! Gábor úr! - kiáltott Mari
1715 II, 127| Segítség, Gábor úr! Gábor úr! - kiáltott Mari ijedten. -
1716 II, 127| csak jönne már az a Gábor úr az orvossal!~Éppen e percben
1717 II, 127| nézze meg a beteget, doktor úr. Kend pedig egy javíthatatlan
1718 II, 127| mondja dörmögve Mihály úr.~- Hiába csûri-csavarja
1719 II, 127| csûri-csavarja kend! Midõn a lengyel úr rosszul lett, a kisasszony
1720 II, 127| Franci (már mint Bodner úr) eszeveszetten engedelmeskedve
1721 II, 127| Mi baj? - kérdé Bodner úr nem minden ijedtség nélkül.~-
1722 II, 127| nagyságos Kaziray Gábor úr háziorvosát... Eredj, siess
1723 II, 127| erély kinyomatával, Gábor úr ellenben lehûtve készült
1724 II, 127| Kozenszky.~- Hogyan? Kozenszky úr, ki oly szegényesen volt
1725 II, 127| Oh, Mari - mondá Gábor úr és ebben ki volt fejezve
1726 II, 127| délután nem mondott Gábor úr, hallgatott s hosszan elmerülve
1727 II, 127| töltötte.~A leány kötött, Gábor úr sóhajtozott (ki tudja, mi
1728 II, 127| Türelmetlenül vártam, Kozenszky úr, míg ön szobájából kijött:
1729 II, 127| a kilincset.~- Kozenszky úr! - szólt kemény hangnyomattal,
1730 II, 127| fokos spirituszt tart Bodner úr a »Kék kakas« firma dicsõségére
1731 II, 128| képviselõnek.~Ahogy Muki úr hazajött a kerületbe, bizony
1732 II, 129| ugyan mit csinál.~Márton úr ellenkezett egy darabig,
1733 II, 129| éjfél felé járt. Márton úr elküldte Erzsikét aludni.~
1734 II, 133| levéltárból)~A tekintetes alispán úr kijött az ambitusra. Méltóságos
1735 II, 133| a tekintetes viceispány úr engedelme nélkül.~A két
1736 II, 133| elnyeljen.~Maga az alispán úr pedig nem tudott errõl semmit,
1737 II, 133| várom a tekintetes alispán úr bölcs intézkedését ilyetén
1738 II, 134| az alispán.~- Kitérjen az úr, aszondom... mert én a császár
1739 II, 134| keszkenõikkel. Csak a nagy úr, az adminisztrátor nem törülte
1740 II, 134| mintha a »lojális nagy úr« figyelmét híná fel, hogy »
1741 II, 134| folytassa, tisztelt táblabíró úr.~Folytatta is aztán, míg
1742 II, 134| Hozta isten, fõszolgabíró úr! Gyönyörû kocsija van, meg
1743 II, 134| fõtisztelendõ Kubcsik János úr állott a baldachin alatt,
1744 II, 134| átok. Dühbe jött a nagy úr, és nem hagyta bevégezni
1745 II, 134| ezentúl is csak olyan nagy úr volt, mint azelõtt. Fényesen
1746 II, 134| engem a tekintetes alispán úr mellé - írnoknak.~Így lett
1747 II, 134| mondasz? - kérdezi Pista úr összeráncolt homlokkal.~-
1748 II, 134| bevárom, míg a tekintetes úr, aki az ígéretet tette,
1749 II, 134| rokonszenven kívül.~A fõispán úr õméltósága gyakran átkocsizgatott
1750 II, 134| kell adni, hogy a fõispán úr õméltósága mégis jobban
1751 II, 134| prímáshoz folyamodnék, a fõispán úr ajtaján kopogtatott elõbb:
1752 II, 134| így állítván be a nagy úr színe elé.~- Mivel szolgálhatok,
1753 II, 134| a panasz a fõtisztelendõ úr szájából, mert ösmerte,
1754 II, 134| Apropos, fõtisztelendõ úr! Az öné az a szép ekvipázs
1755 II, 134| odakünn?~...A tisztelendõ úr elpirult - s nem kérdezõsködött
1756 II, 135| menyecske egyedül utazik... Ákos úr majdnem könnyeket hullat
1757 II, 135| a szó visszhangzott Ákos úr fejében; mindenünnen ez
1758 II, 135| folyamok ezt morogták.~Ákos úr szívére nagy lidércnyomás
1759 II, 135| Igazán, kedves doktor úr?~- Becsületemre, asszonyom.
1760 II, 135| Rendelkezzen velem, doktor úr!~- Sõt egy kis zenét is
1761 II, 135| tudni!~S nagyságos Cserváry úr eltalálta ebbõl, hová mehetett
1762 II, 136| királyi biztos, sem nagy úr, aki csak író vagyok, ki
1763 II, 138| szavazat útján, melyik legyen úr és melyik paraszt.~Jól megtekintve
1764 II, 138| nevét).~Cegléden Gergely úr fészkelõdni kezdett s minden
1765 II, 138| kisült az is, hogy Gergely úr magyar ember; egy csikót
1766 II, 139| kovácshoz.~- Patkolja meg az úr ezt a szegény állatot!~A
1767 II, 139| hanyatt esett.~- Mit nevet az úr?~- Hogy mit nevetek? Hát
1768 III, 1 | ELSŐ FEJEZET~Csutkás tanár úr és Luppán Demeter úr bemutattatik
1769 III, 1 | tanár úr és Luppán Demeter úr bemutattatik a nyájas olvasónak~
1770 III, 1 | hogy maga Csemez István úr is nem lett szerelmes valakibe,
1771 III, 1 | kapacitás volt mind a három úr.~Luppán lovag ugyanis azt
1772 III, 1 | De már ezt Csutkás tanár úr nem engedheti. Õ sem a szemeten
1773 III, 1 | kollegája nézetét vallja Csemez úr is, de azon lényeges eltéréssel,
1774 III, 1 | egyedüli helyes rendszer Csemez úr szerint, melyet kötelességének
1775 III, 1 | mutatva be - Csemez professzor úr közbül esik és a kettõnek
1776 III, 1 | látatlanban is.~Csutkás úr személyleirata, szóról szóra
1777 III, 1 | szellemi világa!~Csutkás tanár úr egy rajongó pedagógus, egy
1778 III, 1 | találják.~Csutkás tanár úr tekintélyes férfi, s habár
1779 III, 1 | nemzetnek? - Õ (Csutkás tanár úr) adta neki az alapot. Nos,
1780 III, 1 | Petrovics Sándor (Csutkás úr e néven emlegeti) õróla
1781 III, 1 | senki, csak Csutkás tanár úr.~Nemzedék nemzedéket vált
1782 III, 1 | múlva találtam.~Ha Csutkás úr akarna szólni!… Õ tudja!
1783 III, 1 | legenda.~Azazhogy Csutkás úr nem azon ember, aki csukva
1784 III, 1 | és ismerõseinek, Csutkás úr valóságos »jó ember«, aki
1785 III, 1 | elmondására, mert Csutkás úr igen gyakran iszik bort,
1786 III, 1 | nem is tanácsolná Csutkás úr, mert annak õvele, az õ
1787 III, 1 | Egyszóval, Csutkás tanár úr ilyenkor mindig oly messze
1788 III, 1 | kedves gyermek volt! Luppán úr ezer meg ezer dolgot tudna
1789 III, 1 | kínok között meghalt. Luppán úr túlérzékeny kedélyére (valóban
1790 III, 1 | Luppán lovag és Csutkás úr, mint a kis Krisztina már
1791 III, 1 | említé, ma délutánra Csemez úr vendégei voltak egy kis
1792 III, 1 | Luppán lovag és Csutkás tanár úr ellenben valóságos »balekok«
1793 III, 1 | szakadó csapásait, hogy Csemez úr helyén látja csodálkozásának
1794 III, 1 | Krisztina.~Maga a derék Csemez úr is, kit pedig az arany szépségén
1795 III, 1 | a - Krisztinka«, Csemez úr vérszemet kapott s csodálatos
1796 III, 1 | egyszer azt is mondta Csutkás úr:~- Te, Stevo »(az »István«
1797 III, 1 | Elviszik tõled!~Csemez úr megütõdve mereszté szemeit
1798 III, 1 | eredeti nyilatkozatra Csutkás úr fejet csóvált, aztán tarka
1799 III, 1 | az…~- Ugyan mi?~Csutkás úr mélyen elpirult. Az elõhúzott
1800 III, 1 | Könnyen megtörik!~Csemez úr ásított és azt mondta kategorice,
1801 III, 1 | amennyit Krisztina nyom.~Csemez úr hamiskásan hunyorított a
1802 III, 1 | ejtetett meg Csutkás és Csemez úr közt. Ennek is már körülbelül
1803 III, 1 | emlékezik már arra Csutkás úr, tán Csemez sem.~Krisztina
1804 III, 1 | olyan isteni, hogy Csutkás úr megdicsõülve, valóságos
1805 III, 1 | fordult feléje.~Csutkás úr kivette burnót-szelencéjét,
1806 III, 1 | az aranycsináló.~Csutkás úr fölemelkedett s a két kezét
1807 III, 1 | megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét, behunyta szemeit,
1808 III, 1 | Luppán? - kérdé Csemez úr hanyagul, a lovag felé fordulva.~-
1809 III, 1 | aláírással: »Glück auf!«~Csutkás úr e szavakra hirtelen elereszté
1810 III, 1 | Igaz-e, Krisztina?~Csutkás úr körülnézett, de Krisztinának
1811 III, 1 | lépegetett feléjök.~Luppán lovag úr ért legelsõnek az ifjakhoz.
1812 III, 1 | találja hallani.~Luppán úr fürkészõleg tekintett hátra.~-
1813 III, 1 | az egészen elfödje Luppán úr elõl arcát s azon egy negédes
1814 III, 1 | Szahara pusztájának.~Luppán úr nagy lélegzetet vett ez
1815 III, 1 | pillanatban azonban, midõn Luppán úr már egészen a helyzet magaslatán
1816 III, 1 | egyszerre odalépett Csutkás úr a vaskos, szõrös kezét,
1817 III, 1 | Barátaim! - szólt közbe Csemez úr, komoly arcot vágva, mialatt
1818 III, 1 | végighallgatni…~Csutkás úr igent bólintott, Miklós
1819 III, 1 | csend következett.~Csutkás úr zsebkendõjével megtörlé
1820 III, 1 | malheur!«~Csupán Csemez úr tartá meg hidegségét, s
1821 III, 1 | rendkívüli esemény pedig Csutkás úr nyilatkozata volt.~- Hehehe!
1822 III, 1 | pedig igazi férfi.~Csutkás úr és Luppán lovag ez erõteljes
1823 III, 1 | nyomott hangulatot, s Csemez úr, mindenkinek helyet csinálva
1824 III, 1 | Ez ábránd, Stevo!~Csemez úr megbotránkozva tekintett
1825 III, 1 | fiam, Krisztina!~Luppán úr erre a szóra vette a kalapját
1826 III, 1 | Ah, ah! - kiáltá Csemez úr meglepetve. - Te meghozod?~-
1827 III, 1 | nagyon szeretném.~Csutkás úr bambán nézett szét a csoportozaton,
1828 III, 1 | sörkirály. A sörkirály nagy úr, majdnem korlátlan hatalommal,
1829 III, 1 | sebesen repüljön.~Csutkás úr és Luppán lovag mindennapos
1830 III, 1 | csakugyan itt terem…«~Csutkás úr ilyenkor rendesen egyet
1831 III, 1 | Kopanyica« völgyig õ az egyedüli úr. - Méla furulyaszó egymásnak
1832 III, 1 | aki ösmeri a »mórest«.~Az Úr akarta így. Három ura közül
1833 III, 1 | Ösmerõsöm?~- Nem, nem. Egy úr, valami vadász… Sohasem
1834 III, 1 | soha békén!~- Nem megyei úr az, nagyon fiatal még õ
1835 III, 1 | paraszthajszállal nagyobb úr; ki gondolta volna.~- Oh,
1836 III, 1 | kegyelmes uram.~A kegyelmes úr pedig annyira megbocsátott,
1837 III, 1 | az a medve.«~A hatalmas úr, kinek hetven faluban harangoznak,
1838 III, 1 | határozz!~- Nem, nem, kegyelmes úr, hagyjon el engem, kérem.
1839 III, 1 | Talárba; küldje a kegyelmes úr után, de ne pecsételje be
1840 III, 1 | útját, hanem a tiszteletes úr, ki igaz lutheránus létére
1841 III, 1 | rám?~Erre (a tiszteletes úr elõadása szerint) hõsünk
1842 III, 1 | akar? Maga a tiszteletes úr »student« fia. Tán van valami
1843 III, 1 | Valahányszor a tiszteletes úr ez epizód elbeszélésébe
1844 III, 1 | van lakása; a tiszteletes úr adja, amiért aztán tartozik
1845 III, 1 | kiadja kamatra, nagyobb úr lesz Rothschildnál.~Hanem
1846 III, 1 | meggondoljuk, hogy a tiszteletes úr tudós fején ért meg - sapka
1847 III, 1 | rendeleteit osztogatná a derék úr, egyszerre csak betoppan
1848 III, 1 | kollega!~- Ne bolondozzon az úr! Hogy jött rá?~- Az az én
1849 III, 1 | kiszakítá magát a két sétáló úr karjaiból s hatalmas hangon
1850 III, 1 | elfelejtették bejelenteni.~A fõbíró úr nagyon csodálkozott, midõn
1851 III, 1 | szokta a csendbiztos úr kérdezni egy-egy kézrekerült
1852 III, 1 | egyszer idekerült a tekintetes úr színe elé, úgyis mi tûrés-tagadás,
1853 III, 1 | tûrés-tagadás, a tekintetes úr úgyis tudja, õ ölte meg
1854 III, 1 | módon. Ott pedig õ volt az úr, száz üldözõ pandúr láttára
1855 III, 2 | nyálazták, ahol pedig az Úr kímélõ kegyelmét kellett
1856 III, 2 | kikutatták. Istenem, de csak nagy úr is a törvény! Maga volt
1857 III, 2 | megbecsülik, megtisztelik, maga az úr is szívesen cserél vele
1858 III, 2 | visszautasította a szolgabíró úr nemes indulatját. Pedig
1859 III, 2 | szólt a fõszolgabíró úr nyájasan.~Filcsik sóhajtott.
1860 III, 2 | ígéretre fogta a fiatal úr, de bizony minden visszapattant
1861 III, 2 | Mialatt a fõtisztelendõ úr megjött a füstölõvel s beszentelé
1862 III, 2 | mindenütt Kubcsik tisztelendõ úr ment a füstölõvel.~A konyhába
1863 III, 2 | búcsús nép, akihez jött, az Úr ölében pihent a téres tisztáson,
1864 III, 2 | fejedet az ölembe. Te is az Úr híve vagy, megjavítottam
1865 III, 2 | álmélkodva nézte, amint az idegen úr igazán utána jön a házba.~
1866 III, 2 | mostohafiamtól? Megbolondult az úr? Hallod-e, Imre, meg akarja
1867 III, 2 | Ugyan mit adna érte az úr?~Imre maga is nagy szemeket
1868 III, 2 | Hiszen úgysem venné az úr semmi hasznát… Én pedig
1869 III, 2 | nyakukat.~Ahol egy nagy úr van, Csoltóra, Bodokra jön
1870 III, 2 | portán, mindjárt õ lett az úr mindenben, kifogott az együgyû
1871 III, 2 | végnek. Hanem vettem az Úr házába, vasárnapra. Az Úrnak
1872 III, 3 | tudja. Egyszer a tiszteletes úr nézte az anyakönyvben s
1873 III, 3 | hazudhat, s tiszteletes úr a Recsky uramék keresztelőjén
1874 III, 3 | lehetetlent mond, majszter úr, a matrikula hiteles bizonyíték.~-
1875 III, 3 | lehetetlenség! Maga a tiszteletes úr múlt tavaszon lesz harminc
1876 III, 3 | Borbála).~A tiszteletes úr haragosan csapta össze a
1877 III, 3 | konstatálván a tiszteletes úr fejébe mai napig sem férő
1878 III, 3 | tetszik az úrnak!~Pintyi úr nem szólt semmit, hanem
1879 III, 3 | maga a méltóságos fõispán úr alázta meg magát annyira,
1880 III, 3 | méltóságos uram?~A hatalmas úr arcán a harag és bosszúság
1881 III, 4 | Mialatt a fõtisztelendõ úr megjött a füstölõvel s beszentelé
1882 III, 4 | mindenütt Kubcsik tisztelendõ úr ment a füstölõvel.~A konyhába
1883 III, 8 | neveznek Budapesten.~Kapocsy úr egyike a legszolidabb, legrendszeretőbb
1884 III, 8 | igyekezett volna.~János úr, noha csak János volt, szerette
1885 III, 8 | a ruhaszövetbõl.~Kupcsik úr bosszút esküdött az egész
1886 III, 8 | praktikus eljárás.~Kupcsik János úr magánzó volt és zeneleckéket
1887 III, 8 | többet is látott a János úr káprázó szeme. Látta, hogy
1888 III, 8 | Parancsol valamit a teens úr?~- Csak kérni akarom valamire.
1889 III, 8 | De nem parancsol a teens úr egy kis tubákot?~- Köszönöm,
1890 III, 8 | arckifejezéssel dünnyögé Kupcsik úr, mialatt a lépcsõkön felment:~-
1891 III, 8 | hallatszott, s Kupcsik János úr lépett be.~Miután leültették
1892 III, 8 | kérdé:~- Mi tetszik?~Kupcsik úr elõadta kívánságát a szemközti
1893 III, 8 | sóhajtott fel Kupcsik úr.~- A férje hivatalnok, tisztességes
1894 III, 8 | voltak téve, a kasszánál lévõ úr azonnal a kezembe nyomta.~
1895 III, 8 | gondolta magában Kupcsik úr, s minthogy igen szép délutáni
1896 III, 8 | kivált a Ritternõk.~Kupcsik úr oda sem ügyelt a bohócra,
1897 III, 8 | azonnal felköltötte, Kupcsik úr pedig féltékeny volt, s
1898 III, 8 | Többet nem tudott Kupcsik úr. Ez a csodálatos homály
1899 III, 8 | azonban betévedett Kupcsik úr a Ment-féle sörházba és
1900 III, 8 | mutass be! - mondá Kupcsik úr, mihelyt az elsõ apropos
1901 III, 8 | apropos kínálkozott.~- Comball úr, a cirkusztól - szólt Pörgey -,
1902 III, 8 | láttál. Éppen egy ilyen úr lakik velem vis-à-vis a
1903 III, 8 | fogta elõ, mialatt Comball úr a cirkusztól, kényelmetlenül
1904 III, 8 | magyarázni magukat; még Kapocsy úr is megbocsátott a nejének.~
1905 III, 8 | minden rendén van.~Kapocsy úr végzi a napi dolgait, várja
1906 III, 10 | Nyissa ki az ajtót, doktor úr - hangzott kívülrõl -, az
1907 III, 10 | homlokára.~- Jöjjön, orvos úr, kérem, a feleségem haldoklik.~-
1908 III, 10 | szegényke. Hacsak a doktor úr nem segít a baján, talán
1909 III, 10 | egy kicsit a tekintetes úr, megigazítom az ülését.~
1910 III, 11 | képei. A nemzet pedig nagy úr és nem ereszkedik alkuba
1911 III, 11 | Borcsánknak, kedves katona úr, a legszebb aranyszõke haja
1912 III, 13 | fessük-e a miniszterelnök úr őexcellenciája haragját,
1913 III, 15 | de kinek? Mert a Mikulás úr nem ismer tréfát és nagy
1914 III, 15 | forrásból értesülünk, Mikulás úr van kiszemelve budapesti
1915 III, 15 | jött senki -, hogy Mikulás úr nem olyan szemes és lelkiismeretes
1916 III, 16 | No, ugye, ugye…~A jelölt úr mit tegyen, ráhagyja, hogy
1917 III, 18 | Bíró uram és a tisztelendõ úr is azt mondották, hogy szegény
1918 III, 18 | bajom, tekintetes fõkapitány úr! Ellopták a nyájamat a pajkos
1919 III, 18 | talán még a tiszteletes úr sem tudja otthon.~- Miért
1920 III, 19 | cenzúrát tette. Ezekbõl már úr lesz valamennyibõl, s ha
1921 III, 19 | Kampós Gábor községi jegyzõ úr két fiát. Pista, aki még
1922 III, 19 | gulya, birkanyájak.~János úr Jancsi korában szintén félve
1923 III, 19 | akarunk elmondani.~Gimey János úr hogyan pusztult el, érdektelen
1924 III, 20 | Dehogy nem tehet a tekintetes úr, dehogy nem.~- Mit kíván
1925 III, 20 | jól tudom én, a tekintetes úr alapította s ha akarja,
1926 III, 21 | Azt hallottam, hogy az úr darabot ír, amelyben ugatás
1927 III, 21 | mert azt hallottam, hogy az úr nagyon jószívû ember, arra
1928 III, 21 | elszomorodva -, hogy az úr megkönyörül rajtam, s kisegít
1929 III, 22 | Igaz történet)~1882~Cs… úr egyike azon férjeknek, akik
1930 III, 22 | ellenőrzi lépteit.~Hanem hát Cs… úr nem azért üzletember, hogy
1931 III, 22 | asszonyka elhitte a mesét és Cs… úr elutazott a közgyûlésre…~
1932 III, 22 | Vasárnap kora hajnalban Cs… úr csendesen belopózott hálószobájába.~
1933 III, 22 | sóhajta bús arccal Cs… úr.~Oly vermet ásott magának,
1934 III, 24 | levéltárnok, Bogi János úr, ki keresztülbetûzgette
1935 III, 24 | a háború utánra. Gábor úr odaadta nagy készséggel,
1936 III, 24 | a pandúrok a szolgabíró úr elé vezették. Maga a szolgabíró
1937 III, 24 | hogy a tekintetes aljegyzõ úr kinyittatta magának a börtönajtót
1938 III, 25 | megbámulják. Még maga az ispán úr is (nyájas, jó ember az,
1939 III, 25 | állat bekerül, ha az ispán úr haragos, nem szembesítik
1940 III, 26 | másképp nyilvánul! Mert hát úr az úr a pokolban is, s hogyha
1941 III, 26 | nyilvánul! Mert hát úr az úr a pokolban is, s hogyha
1942 III, 26 | megyei fõnök, mindenható úr, akkoriban, midõn hivatalát
1943 III, 27 | az idõváltozást.~A báró úr kellemetlenül érezte magát
1944 III, 28 | volt otthon, a tiszteletes úr palántakertjét gyomláltatta
1945 III, 28 | apja mellett. A tiszteletes úr alkalmasint ott tartotta
1946 III, 28 | szokta mondogatni a kántor úr s ilyenkor mindig nevetett.~
1947 III, 31 | volt.~- Ön az, nótárius úr?~- Én! - szólt nagy örömmel
1948 III, 32 | Mi baj van? - kérdi János úr, a férj ijedten. - Mért
1949 III, 32 | az, doktor? - kérdé János úr megdöbbenve.~A doktor néma
1950 III, 35 | Tudja, kedves képviselõ úr, én nem veszem ezt valami
1951 III, 35 | de a »lehetetlenség« nagy úr. Igen igen sajnálom…~- Nem
1952 III, 36 | impertinens ember.~Stein úr mosolyog, kiveszi tubákpikszisét
1953 III, 36 | Tudja-e, ki a zsiránsom? Z úr, ha ösmeri.~- Hadd lássam
1954 III, 36 | olyan váltó kerül a Stein úr Wertheim-kasszájába, amelyiken
1955 III, 37 | billét a magáé - mondá Pista úr -, ezzel bemehet az ünnepélyre.~-
1956 III, 38 | Haris-bazárban egy fiatal úr üdvözlé Sándort s tréfálózva
1957 III, 39 | Körülnézett a hatalmas úr. Nem látja senki. De ki
1958 III, 40 | megnézni.~Ujlaki Miklós úr pénztárnok egy kis vidéki
1959 III, 40 | tréfából, hogy »kegyelmes úr«. Egészen megszokta ezt
1960 III, 45 | Kiscsoltórul? Olvasta az úr a testámentumát?~A bognár
1961 III, 45 | elém áll egy sárga kabátos úr s megszólít tótul:~- A bácsi
1962 III, 45 | Pedig azt mondta az az úr, hogy maga küldte.~- Oh,
1963 III, 48 | Tízezer bicska! Tegye az úr bolonddá az öregapját! Hiszen
1964 III, 49 | nevet pedig a tekintetes úr. Úgy körülbelül négy-öt
1965 III, 49 | vicispánynál is nagyobb úr. Még tán bizony büszke is
1966 III, 49 | Mihály, hogy ilyen nagy úr lakja Nemes-Várbokot.~A
1967 III, 49 | hanem csak egy szelíd öreg úr.~A harangláb táján egy hosszú,
1968 III, 49 | így szólsz: »az alispán úr kezeit csókoltatja és ezt
1969 III, 49 | leánykát, csak az esküdt úr beszélt rá, még fogadtunk
1970 III, 49 | megmondtam, hogy a tekintetes úr egyet sem akart küldeni.~-
1971 III, 50 | Megfordultam. A tiszteletes úr kisasszonykái léptek elõ
1972 III, 53 | nagy könyv a tiszteletes úr polcáról, amelybe be van
1973 III, 54 | öt forinttal a kegyelmes úr, s ezzel is hamarább, sokkal
1974 III, 54 | az inas, hogy a kegyelmes úr hívatja.~Lupcsek Jani annyira
1975 III, 54 | kigömbölyödött a kegyelmes úr ábrázata, s maga taszított
1976 III, 54 | széknek.~- Akar-e ön nagy úr lenni? - kérdé aztán a kancellár
1977 III, 54 | pajtásom.~- Akkor ön nagy úr lesz.~Jani lecsukta a szemeit,
1978 III, 54 | nótáriussá teszi a kegyelmes úr, otthon a falujában. Az
1979 III, 54 | bolondítja az excellenciás úr.~- Holnap reggel.~- Holnap
1980 III, 54 | lehetetlen? - vágott közbe a nagy úr zordonan.~- Hát csak úgy
1981 III, 54 | kiejteni a világért.~A nagy úr még egyszer ránézett, s
1982 III, 54 | rebesgették, hogy a nagy úr elcsapta a szolgálatból,
1983 III, 59 | Hiszen tudja tán a tekintetes úr - hogy mivel hát én itt
1984 III, 60 | velem!~- De kedves Cserkeszy úr - mentegetõzött Csomádyné,
1985 III, 62 | országgyûlési képviselõ úr, aki Deákról per »Feri barátom«
1986 III, 62 | Nagy tekintély a tekintetes úr. Senki se mer rá ígérni.
1987 III, 62 | Balról a tisztelendõ plébános úr ül, õ még biztosabb… Ki
1988 III, 62 | maga a tekintetes alispán úr spekulál. Belevág a keretébe.
1989 III, 63 | volt. Valami nagy kegyelmes úr jött aznap Szügybe a császár
1990 III, 64 | toronyba ért, a tekintetes úr alulról dirigálta, hogy
1991 III, 64 | Jaj, istenem, a tekintetes úr!~No, de ez eddig benne van
1992 III, 64 | biztató csókot vetett Imre úr felé.~Szeme nevetett, tüzes
1993 III, 65 | miféle csónak? Ne kínozzon az úr a kérdezõsködéseivel! Hiszen
1994 III, 65 | No… no… meg ne fojtson az úr - szólt Pernye uram s elmosolyodott.~-
1995 III, 65 | Elég csúffá teszi az úr saját magát, ha azt se tudja,
1996 III, 67 | szokott szólni -, olyan úr vagyok, aki, ha a Habsburg-Lotharingi
1997 III, 69 | reggelizik.~A kegyelmes úr leül, a szék megreccsen
1998 III, 70 | beengedne hozzá a tekintetes úr.~- No, és kicsoda a maga
1999 III, 70 | haragosan.~- Bocsássa meg, fõnök úr, de elfelejtettem… Kiment
2000 III, 70 | szégyenbe marad a tekintetes úr.~Laucsik gúnyosan kacagott
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2568 |