Rész, Fejezet

2501  IV,  142|           kiáltá lelkesedetten Klamarik úr -, írjon a megyefõnökhöz
2502  IV,  142|           érdemkereszt tárgyában a bíró úr részére.~S háládatosan dörzsölte
2503  IV,  142|                 mondtam, mondtam, János úr, maga lesz a bezirker.~*~
2504  IV,  142|                a fegyvert. Történjék az Úr akarata.~Amilyen ingerültek
2505  IV,  142|            Hámfalván már várta Klamarik úr; de a bíró komor ábrázatától
2506  IV,  142|                csinált? - kérdé a fõnök úr rémülten.~- Tegnap eladták
2507  IV,  142|           Csabay istállójában.~Klamarik úr fehér lett, mint a fal;
2508  IV,  143|                ilyen öreggé a képviselõ úr, érdemes volna tõle megtanulni,
2509  IV,  146|            kocsis, indulunk-e már?~- Az úr az ötödik. Ha nyolcan leszünk,
2510  IV,  146|         mogorván mondá:~- Ha nem vak az úr, hát láthatja a kocsin felírva.~-
2511  IV,  146|                 még két személy jön. Az úr a hatodik. Csak üljön fel,
2512  IV,  146|           tessék üljön fel, tisztelendõ úr! Hála istennek, mindjárt
2513  IV,  146|             fizet helyette!~- Bolond az úr! Tegye máskor lóvá az öregapját! -
2514  IV,  146|                   Hol van a többi három úr?~- Miféle három úr? - csodálkozék
2515  IV,  146|                három úr?~- Miféle három úr? - csodálkozék Korongi.~-
2516  IV,  146|              buzdulván a példán Korongi úr, nemes elszántsággal vállalkozott,
2517  IV,  148|     harcvonalakba bele nem esett. János úr békében ült otthon, csak
2518  IV,  148|                férfi - védekezett János úr. - Ki tudja, mire leszek
2519  IV,  148|                falvak égnek arra. János úr lefekszik a kertben a földre
2520  IV,  148|                 valami fáj rajta.~János úr felsóhajt ilyenkor:~- Ma
2521  IV,  148|             dadogta elhalványodva János úr.~- De bizony itt jönnek.
2522  IV,  148|         termettek a tornác elõtt.~János úr rémülten ugrott be a pitvarajtóba.~-
2523  IV,  148|              valami harapnivalót!~János úr egyetlen értelmes szót nem
2524  IV,  148|            belõlük - hebegte most János úr, összeszedve magát valamennyire. -
2525  IV,  148|              asszonyaink mellett.~János úr is nekimelegedett lassankint.
2526  IV,  148|                hát el, Jaroszláv?~János úr is közbeszólt:~- Nem eresztlek
2527  IV,  148|             vagy! - hõkölt vissza János úr. - Mi jut az eszedbe, szerencsétlen!
2528  IV,  148|                  A nagyasszonynak János úr rimánkodott, hogy ne okoskodjék,
2529  IV,  148|                 vétek is.~A tiszteletes úr is az õ pártjára állott.~-
2530  IV,  148|            lóhoz - mondta a tiszteletes úr -, hogy le ne eshessen róla!~
2531  IV,  148|                 s ezzel Deberneky János úr maga vezette ki a lovat
2532  IV,  148|                 meg éjjelenkint a János úr ágyánál mennydörögve: »Add
2533  IV,  148|               ki is kapott otthon János úr.~- Látod, ilyen a félember!
2534  IV,  148|             német. Semmi se vagy.~János úr bûnbánóan sütötte le a fejét.~
2535  IV,  148|                Jarobitsek Vencel káplár úr pipázgatott otthonosan,
2536  IV,  148|                Jarobitsek Vencel káplár úr azonban, aki a legjobban
2537  IV,  148|             aludni a nagyasszony. János úr hallotta sóhajtozni, hánykolódni.~-
2538  IV,  148|               lesütött szemekkel.~János úr bámult, egyre bámult, és
2539  IV,  148|              Bocsásson meg a tekintetes úr és a tekintetes asszony.
2540  IV,  148|             anyjuk - vágott közbe János úr. - Ne bántsd a káplár urat.
2541  IV,  148|                 visel pápaszemet.~János úr átvette az eléje nyújtott
2542  IV,  150|               járult tehát a legfelsőbb úr színe elé a tanács, Schranek
2543  IV,  150|              egész várost, mert ha mind úr lenne, ki szolgálna fel
2544  IV,  151|               kiadta a rendeletet:~- Az úr szeme elé nem szabad bocsátani,
2545  IV,  151|          teljesen álom nélkül. Morpheus úr nem jó barátom, kerül. Csak
2546  IV,  152|              kérdezte múltkor az idegen úr, aki a várromokat járt itt
2547  IV,  152|              szolgának:~- Barcsó ügyész úr még nincs itt?~- Nincs.~-
2548  IV,  152|                 Hol lehet Barcsó ügyész úr?~- Bizony nem szolgálhatok
2549  IV,  152|                abban, mikor az alügyész úr máskor sem szokott délután
2550  IV,  152|              utánam kiáltotta:~- Ügyész úr, ügyész úr, jobban vigyázzon
2551  IV,  152|          kiáltotta:~- Ügyész úr, ügyész úr, jobban vigyázzon a feleségére!~
2552  IV,  152|              azt akarom mondani, ügyész úr - szólt gúnyosan, kicsillanó
2553  IV,  152|             Mert az unalom, édes ügyész úr, az unalom, az az ördögök
2554  IV,  152|             piros… Ej, no, a fõkapitány úr tehát a siller-borocskát
2555  IV,  152|                  Ön talán beteg, ügyész úr?~A halántékomhoz kaptam,
2556  IV,  152|                keringene.~- Igen, elnök úr, rosszul érzem magamat.~
2557  IV,  152|     jelentkeztem az igazságügyminiszter úr õexcellenciájánál.~A hatalmas
2558  IV,  152|              nehéz Erdélybõl, itt aztán úr - folytatá. - Erdélyben
2559  IV,  152|         helyezni.~- Köszönöm, kegyelmes úr.~Mire két hét múlva Erdélybõl
2560  IV,  152|              köpött egyet: »Hol lesz az úr?« Én azt feleltem, hogy
2561  IV,  152|                volna kérdezni.~- Egypár úr és egy asszony.~- Hogy néztek
2562  IV,  152|            kérdezõsködtek. A tekintetes úr legott felösmerte valamennyit.
2563  IV,  152|            Nálunk is volt, Fodor Kálmán úr. S ez nyomban hazafias kötelességének
2564  IV,  152|           Színhely a méltóságos fõispán úr szobája. Hogy melyik megyében?
2565  IV,  152|                 megrökönyödött plébános úr, akin megesett a nagy baj, - (
2566  IV,  152|           történt, hogy a fõtisztelendõ úr megolvasta a kiosztott kártyákat
2567  IV,  152|                 játéknak.~A tisztelendõ úr csak mosolyog, mosolyog.
2568  IV,  152|             ördög merhet ilyet tenni az Úr szolgájával.~- Hahaha, hahaha!~-