Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jimnek 3
jingo 1
jo 4
jó 2264
42
jó- 1
jó-e 7
Frequency    [«  »]
2463 itt
2405 mikor
2350 kis
2264 jó
2259 aztán
2236 ne
2223 hanem
Mikszáth Kálmán
Mikszáth Kálmán mûvei

IntraText - Concordances


1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2264

     Rész, Fejezet
1001 II, 21 | legjellemzõbb tulajdonsága szíve volt.~Még a szûken 1002 II, 21 | nem esnie rajta Örzsike szívének. Aztán olyan édes 1003 II, 21 | szegény Miska. Istenem, milyen vagy te hozzám.~A gyermek 1004 II, 21 | pedig valami istállóban, ha emberre akadok, ki megengedi.~ 1005 II, 21 | mégsem átall néha zúgolódni a isten ellen. Szíve megtelt 1006 II, 21 | visszamegyek a városba: van ott egy barátom, egy nagy szelindek 1007 II, 21 | hálok. Mindig szívesen lát s meleget tart a bundájával. 1008 II, 21 | gonoszság létrája, te; egy kis meleg levesem párolog ott 1009 II, 21 | ha én mondom. Már õbelõle , csendes asszony lett az 1010 II, 21 | kinek szívére kötötte, hogy nevelésben részesítse õket. 1011 II, 21 | alkalmas helyzet arra, hogy barátok legyenek.~A koldusfiú 1012 II, 21 | volt - mondá Örzsike.~- keresztény lehetett, mert 1013 II, 21 | kihez vigyük?~- Ahhoz a úrhoz visszük, aki pártomat 1014 II, 21 | Örzsikét.~- Te vagy, kis árva? hogy eljöttél, valamit okvetlenül 1015 II, 21 | megsimogatta szép, fürtös haját.~- lesz-e így? - kérdé gyengéden.~- 1016 II, 21 | gyengéden.~- Nem, nem lesz ! - kiáltá Örzsike hévvel. - 1017 II, 22 | boldog-boldogtalan. Pedig csak itthon az igazán, ha kiviszik innen, 1018 II, 22 | Ezen már elérzékenyült a Judit asszony s »megeredt 1019 II, 22 | ösmertem meg. Hát, hát, helyen van kelmed, a Cseresék 1020 II, 22 | Addig õrizte a falut a isten... No, hát otthon 1021 II, 23 | Azalatt elõszállingóznak a pajtások, hogy gyönyörködjenek 1022 II, 24 | ki elõtt tárva-nyitva a barátok tárcája, a legelõbbkelõ 1023 II, 24 | hidegen és azt mondta neki:~- éjszakát, Kerecsy Aladár 1024 II, 24 | ötven aranyat; ha fölveszi: , ha föl nem veszi: marad; 1025 II, 25 | magától a szerzõtõl, ki neki barátja.~A megdicsõülés 1026 II, 25 | hogy milyennek kell lenni a színmûnek.~Már ebben az 1027 II, 25 | sehol sem találhatom meg.«~- , jó, de mégis szebb az, 1028 II, 25 | sem találhatom meg.«~- Jó, , de mégis szebb az, mire 1029 II, 25 | erõvel keltem útra, s már darabot haladtam, midõn 1030 II, 25 | töltöttem halálfélelmek közt két órát, míg üldözõim, 1031 II, 25 | szilvóriummal is megkínált. ember. Ugyan kérdezze meg, 1032 II, 26 | ragad, meg sok sár.~Sok ily tanács hangzott el Tarka 1033 II, 26 | nagyon megfakósodik s két lovadnak lefelé fog állni 1034 II, 26 | szólt a szolgabíró úr - , hogy jössz, de azt már 1035 II, 26 | köszöni. Az akasztófáravalónak napja volt: ingyen adtam 1036 II, 26 | lányka küldi, aki ezentúl akar lenni mindig.~- Óvé! - 1037 II, 26 | a mai gonoszságomért?~- üzlet volt, nem panaszkodom, 1038 II, 26 | ez ünnepélyes percben: a »« megütközött a »Rossz«-szal 1039 II, 26 | csak annyit tudott, hogy ma üzletet csinált, s hogy 1040 II, 27 | FINÁNCCAL?~1877~Mikor a magyar szűzdohány iránti 1041 II, 27 | melynek egy részét Deák Ferenc barátjának szánta, kit éppen 1042 II, 27 | ilyenféle bajokból, megmondja, a magyar képű s neveltnek 1043 II, 28 | MACSKÁJA~Hogy a török milyen szívű nép, mutatja ezt a 1044 II, 28 | Mevlevi Sztambulba száguldott kedvvel, s midőn nehány 1045 II, 28 | is hidd meg nekem, hogy szerencséd sugallta engedelmeskedni 1046 II, 29 | hosszú ruha mellé mamája nevelést is adott Vilmának, 1047 II, 30 | Károly gyerek - erõsíté a édesapa -, nincs szüksége 1048 II, 30 | mondta neki: »megállj, hogy ilyen korán mondta. 1049 II, 30 | bölcsességet, hogy a hitványakkal nem lenni ismeretségben. 1050 II, 33 | nem verte, mindig valami élcen, valami ártatlan felültetésen, 1051 II, 33 | bûzhõdtek ott mindaddig, míg a nap fel nem szárította.~ 1052 II, 33 | történt Farkassal, ki amilyen színész, éppen olyan nevetségesen 1053 II, 33 | kihajtatott Budakeszire. ebédet rendelt két személyre 1054 II, 33 | tölteni, s bár a megrendelt ebédet ki kellett fizetni, 1055 II, 33 | nem mehetek le.~ ~6. EGY ADOMA~(Adózás 1854-ben és 1056 II, 33 | hintett ránk mindent, ami , de az asszonyok arcára 1057 II, 33 | Foglalkozásomból.~ ~13. EGY ADOMA A KÖZELMÚLTBÓL~Midõn 1058 II, 33 | öntudattal a cseléd.~ ~14. A RÉGI IDÕKBÕL~A B. ev. superintendens 1059 II, 33 | az a tanulság, hogy nem a prókátornak látatlanban 1060 II, 33 | V. FERDINÁND VÁLTÓJA~A öreg királyról ott Prágában 1061 II, 33 | Valamennyi az öreg Ferdinánd szívérõl, gyermeteg kedélyérõl 1062 II, 33 | királyi udvari tanácsos a » öreg királyt« felmenté az 1063 II, 33 | megadatott , mert mindketten viselettel tüntették ki 1064 II, 33 | fizesse meg önnek, uram, e tettét. Látom, hogy önnek 1065 II, 33 | Az öregúr megfogadta e és õszinte tanácsot, s azóta 1066 II, 33 | igyék, mert most az is igen .~ ~49. JOGOS NEHEZTELÉS~- 1067 II, 33 | visszatartá e kérdéssel:~- Hát te, fiú, ki vagy te?~Erre felhõkölt 1068 II, 33 | kérdést intézte hozzá:~- gyomra van önnek?~- Mit 1069 II, 33 | drámaírók elveszítnek, a gyomor. Reggelijöket rohamosan 1070 II, 34 | barátságosan eléje ment.~- reggelt, kedves gyermekem - 1071 II, 34 | el kell adni, és szegény anyámnak mégis meg kell 1072 II, 34 | lehetséges, megmentse.~A orvosi szerek, melyeket 1073 II, 34 | meghizlallak, s ha már kövér leszesz, akkor a pecsenyeforgató-nyársra 1074 II, 35 | nagyon szereték egymást s fizetõk voltak, szolgálót 1075 II, 35 | azonnal. A rendõrigazgató ismerõsöm, õ megadja az 1076 II, 35 | arccal. Francia nyelven estét kívánt.~- Üljön le, 1077 II, 36 | Dick, ki egyszerre a régi tréfás fiú lett, s késõ 1078 II, 36 | fiúnak édes álma lehetett e tett után, de fájdalom, 1079 II, 36 | szívemre, Dick!~- Atyánk, atyánk! - kiálták örömteljesen 1080 II, 37 | éhesek. No, lám, milyen , hogy nála van a kamra kulcsa, 1081 II, 37 | hogy reggelit fõzünk. De , hogy van dolgunk!~- Jó 1082 II, 37 | jó, hogy van dolgunk!~- az ördögnek! - dörmögé Erzsók 1083 II, 38 | látszol.~- Nem érted te azt fiam, hiába mondanám.~- 1084 II, 38 | ha rútabb volnék, mert igyekeznék lenni.~Egész 1085 II, 38 | germanizálásnak ellentálló nemzeten; címe volt. Ha a magyar anyákat 1086 II, 38 | Az ispán, Barna Károly, vérû magyar fiú volt, amint 1087 II, 38 | mentsd meg. Látod, olyan volt õ irántam! mi lesz 1088 II, 38 | mennyire szeretem.«~És a isten, lehet, nem hallja 1089 II, 38 | nélkül még a másvilágra sem menni.~- Éppen nem, uram. 1090 II, 38 | eszembe sem jutott, hogy az lesz valaha valamire. Csak 1091 II, 38 | csodát az én kedvemért. És a isten megtette a csodát.~- 1092 II, 38 | Margit némi epével -, mégis lesz kidobni onnan a tárcából, 1093 II, 39 | szólítják egymást, pedig barátok és már nem találkoztak 1094 II, 39 | segítségért szaladjon. Itt helyen járnak.~Az orvos 1095 II, 39 | magától, együtt mentek el, s a isten, ki eleinte másképp 1096 II, 40 | jobb. Én mondok önöknek egy indítványt, egy fölséges 1097 II, 40 | fölött!~No iszen, mondhatom, kézbe került a kormánygyeplõ.~ 1098 II, 40 | udvariasan társalogtak egymással. , hogy nem csókolództak!~- 1099 II, 40 | Ardon -, hogy mi, három ily barát, mint tudtunk valaha 1100 II, 40 | Majd egyszer elmondom, ha kedvemben leszek.~- Igen 1101 II, 41 | MIRE A KÁRTYA?~1877~A jámbor 1102 II, 41 | fiú - mondja Dezsõ -, egy tréfa jutott eszembe, igazi 1103 II, 42 | Ez volt a casus belli. A Bécs mint egy ember állt 1104 II, 42 | azt hinnõk, hogy valami élcet olvas, ha nem látnók, 1105 II, 43 | és Kérész Örzsit.~- Akkor , ha a vége jó - dünnyögi 1106 II, 43 | Örzsit.~- Akkor jó, ha a vége - dünnyögi magában.~Azután 1107 II, 43 | nem bír eligazodni, midõn oldalaikat összehasonlítva, 1108 II, 43 | nem lehet kimerítve minden tulajdonságuk. Mert az elõsorolt 1109 II, 43 | bokor mindenikbõl: minden tulajdonság ágakat bocsát. 1110 II, 43 | kívánja kiadatni. Szegény nõvérem alkalmasint az ilyen 1111 II, 43 | tegyünk tehát?~- Van egy módom még. Hadd döntsék 1112 II, 43 | becsületességedet és nemes szívedet, aminek Irma csak 1113 II, 44 | hozott be.~A kapitány igen úriember: hogy maga emészthesse 1114 II, 44 | Brisgaloff visszatérve.~- , hát csak fogd be õket.~- 1115 II, 44 | Kacsenko, ilyen idõben nem ám kimenni éhgyomorral...~- 1116 II, 45 | ült s a trojka megindult.~ sokáig utazhattak már, midõn 1117 II, 45 | neveztem tréfásan -, milyen maga!~Az udvarmester az 1118 II, 45 | mosolygó piros ajkaira...~- éjszakát, Mimi - mondám 1119 II, 46 | illető, akitől akar. Fanny is szívvel viseltetett a rút, 1120 II, 46 | süteménydarabot, midőn hozzájutott a öreg néni révén otthon, 1121 II, 46 | tapad, aztán még hozzá egy társ, kivel ha unatkozik, 1122 II, 46 | árulna többet, mikor olyan szelíd arca, olyan szép 1123 II, 46 | összeget. Azért a Fanny leány marad, nem bízza el 1124 II, 46 | az utcán az ablakomból, gyermeknek látszik a szegény 1125 II, 46 | Azt hiszem, ez egyszer helyen járok. Oh, annyian 1126 II, 46 | vagyok, ha hinni merem, hogy szívem nem csalók játékszere.~- 1127 II, 48 | meghallotta odakint a hajdani barát, ki elsõ diák korában 1128 II, 48 | belõle hazádra derül fény. Ha paraszt fogsz tudni lenni, 1129 II, 48 | a becsületes, az áldott tanító?~A fiú fölemelé fejét, 1130 II, 49 | nevet szereztek magoknak. A Thököly Imre egy félakó 1131 II, 51 | azután -, ön ördöngösen bõrben van, Jack. Egy kis 1132 II, 51 | érteni, hogy mi mindenre lesz az a sok pénz.~Mr. Danner 1133 II, 51 | Pedig nem hagy itt sem barátot, sem rokont, csak 1134 II, 52 | miért van most mindig olyan kedve, Nellim-Nellim? - 1135 II, 54 | szakaira emlékezik most a magyar nép.~Gömör megyei 1136 II, 54 | amit valaha bég korában a Szondy vitéztõl kapott emlékül, 1137 II, 54 | Gondoskodtam róla, édes fiam, hogy ne kelljen fáradnod, 1138 II, 54 | szólott hozzá:~- Ha megígéred, Muszúr, hogy nyugton maradsz 1139 II, 54 | nem hittem benned. Kérlek, Balassa, bocsáss meg és 1140 II, 55 | mutatja.~Mint minden földi , úgy a betekincsi mulatság 1141 II, 56 | elõadás kezdetéig még egy óra hiányzott. Mit csináljunk? - 1142 II, 56 | barátom emlékében sokáig utóíze maradt ez eredeti 1143 II, 56 | azon a hiedelmen, hogy aki és szerencsés vívó, az eo 1144 II, 57 | fõvel fordult vissza.~- Nem , ha mondom, - hiányos nagyon 1145 II, 57 | Az ügy be van fejezve. napot, Mr. Brigli!~- Oh, 1146 II, 59 | Megyek, felkereslek holnap, anyám! Elviszem az elsõ 1147 II, 60 | szenved hiányt. Vize nem , levegõje rossz. Sõt még 1148 II, 60 | becsületes házmesterné, a Szabó néni közbe nem veti 1149 II, 60 | grófnénál szolgáltak, be áldott dolguk is volt! Katica még 1150 II, 60 | lesz.~- Istenem, milyen , hogy megérem ezt az örömet! 1151 II, 60 | honnan fedezni. Katica a házmesternét elküldte az 1152 II, 60 | Istókot, szülei hajdani barátját, azzal fog tanácskozni.~ 1153 II, 60 | szolgáltában öregedett meg, s szívvel viseltetett a meghalt 1154 II, 60 | háziúrnak, a többi pedig lesz neked arra a pár napra, 1155 II, 60 | pompás gondolatom támadt, ez lesz, ez segíteni fog. Ki 1156 II, 60 | tisztességes szolgálatba, helyre, hol fel fogják ismerni 1157 II, 60 | valahogy. Azután meg édes anyja áldott szelleme is 1158 II, 60 | õrködik felette. Igen, az a lélek, aki õt úgy szerette, 1159 II, 60 | ereszkedett.~Anyám, édes anyám, õrködjék felettem, 1160 II, 60 | odaadni. Bocsáss meg, édes anyám, ezért. Hiszen te 1161 II, 60 | az éjjelen. A rózsa tied, anyám!~A leány a virágállványhoz 1162 II, 60 | látszék.~- A rózsa tied, anyám! - ismétlé, s eközben 1163 II, 60 | viseli gondját a legfõbb azoknak akiket szeret. Hogy 1164 II, 60 | istennek, imádkozzál drága anyád mennyei üdveért. Jóéjszakát, 1165 II, 60 | Jóéjszakát, kedves leány! éjt!~V. AZ ANYA SZEME~Katica 1166 II, 60 | csókját, hallotta beszédét!~A leánynak boldog volt alvása, 1167 II, 60 | elhoztam a te virágodat, drága anyám!« - susogta, s újból 1168 II, 60 | szemeit, és susogva kérdezte a asszonytól: mi történt vele?~ 1169 II, 60 | mondta el, hogy anyja, édes anyja, sok-sok angyallal 1170 II, 60 | megpillantotta -, de nem tett nekem szolgálatot; jobb volna 1171 II, 62 | láttamoztatom. Hogyisne! éjszakát, fölséges urak.~--------------~ 1172 II, 64 | a sok bûnért, melyeket a ízlés ellen s a belérték 1173 II, 64 | valódi svihák, rendesen ember; tisztelt olvasóink 1174 II, 64 | magyarázat nélkül is elismerik a ember mai fogalmának jelentõségét. 1175 II, 64 | képzelõdõ, s nagy szerencse, ha humorában elismeri, hogy 1176 II, 64 | nálunk Svihákmegyében. is, hogy nem akar Kossuth 1177 II, 65 | számaitól.~Azt sem állíthatni lelkiismerettel, hogy tán 1178 II, 65 | egész havi keresménye - és , ha csak ez - a lutriba 1179 II, 65 | szemöldökét sem mozdítá meg.~- napot, számtartó! - üdvözlé 1180 II, 65 | bosszú!~Délután aztán már kedvvel és önérzetes léptekkel 1181 II, 66 | szelíd és nyájas volt is. szót sosem hallott, s aztán 1182 II, 66 | szeme lát, s keressen máshol embereknél szolgálatot.~ 1183 II, 66 | szolgálatot.~Ez a cseléd barátja volt a Pali megboldogult 1184 II, 66 | verhetik meg; a többirõl majd a isten fog gondoskodni, minélfogva 1185 II, 66 | szépen égett.~Istenem, be meleg s kényelmes lehet 1186 II, 66 | faluban, s az is lehet, hogy emberek lakják, de valahányszor 1187 II, 66 | fogta el. Ott nyugosznak szülei.~Oly nagyon szerettek 1188 II, 66 | kitelt, megtettek, hogy õt nevelésben részesítsék! - 1189 II, 66 | szépen letérdelt. Oh, mily volt szegénynek! Itt legalább 1190 II, 66 | hát hová vezetsz engemet, angyal?~Az angyal ránézett 1191 II, 66 | mosolyogva szólt:~- Az égbe a istenhez; talán nem akarsz 1192 II, 66 | reménynek örült leginkább, hogy szülõit fogja viszontláthatni, 1193 II, 66 | Látod, gyermek, ott laknak a Nemtõk - szólt az angyal 1194 II, 66 | visszaemlékezett, hogy még mikor anyja élt, hányszor mesélt 1195 II, 66 | éltek, mint te, s aztán a isten magához hívta és virágokká 1196 II, 66 | szabad õt látniok.~- De te, angyal, láthatod õt nemde? - 1197 II, 66 | hogy javuljanak meg; a gyermekeknek pedig szép 1198 II, 66 | megfeledkezni addig, míg leszesz; árva vagy, s az 1199 II, 66 | egykor ismét megtalálod szülõidet. De most isten 1200 II, 66 | most isten veled, s maradj gyermek!~Az angyal e szavakat 1201 II, 66 | legalább ezen az éjszakán ágy- s meleg szobáról gondoskodott 1202 II, 67 | csókolgatja.~Oh, milyen , hogy nem vagyok már többé 1203 II, 68 | szólnak az élcelõk -: jel, hogy megbámulja a kapukat.~ 1204 II, 68 | magyaroknak is van erre egy közmondásunk: kis vizekbõl 1205 II, 69 | hagyták ám növekedni. Éppen , hogy Kamuti Palit említettem 1206 II, 69 | nyelvet.~- Hát iszen nagyon van, édes fiam - mondja 1207 II, 69 | embereket arra kapacitálni, hogy lesz ennie. Valamennyien 1208 II, 69 | lekonyulva fityegett alá.~ szerencse, az altábornagy 1209 II, 69 | kosztol, ezen nem fog kérem a szó éstanítás. Már annak, 1210 II, 69 | nem fog kérem aszó és tanítás. Már annak, hogy 1211 II, 71 | köpenyem, melyet a régi világban százrétûnek hívtak. 1212 II, 71 | hogy köpönyege megvan, s kezek õrködése alatt... 1213 II, 71 | tudakozódtam.~- Nos, éppen helyen jár ön. Én vagyon 1214 II, 71 | kísértettõl, mely magát nekem mint nemtõt mutatta be.~Éreztem 1215 II, 71 | magamon kívül ragadott; kedvem lett; még a kísértetet 1216 II, 72 | ha kedve telik benne: a színmûbõl rossz novella 1217 II, 72 | témához.~- Aztán hm... egy sem ember, hm... aki annak a 1218 II, 72 | Péter?~- Oh, papa, kedves papa! - kiáltá Katica örömteljesen, 1219 II, 72 | forinttal gazdagodott.~Erre volt a Pallér Miksa röpirata.~ 1220 II, 72 | lehet tudni.~Azt csak a isten tudná és azonkívül 1221 II, 73 | rám szegezve.~- Mivelhogy termõ esztendõ volt, se 1222 II, 73 | Cifra történet!~- És politika, tekintetes uramöcsém. 1223 II, 74 | indítványozz valamit!~- Nos, tán lenne belõlem bundát varrni?!~ 1224 II, 74 | Ha nagy is, ha rút is, helyen szagolja a kormányt.~ 1225 II, 75 | legfönségesebb örömeirõl.~Nagyon fiú; megsajnáltam s így 1226 II, 77 | kicsit segített. Dobos bácsi hentes, tehát ehhez is ért. 1227 II, 79 | szólott Pista, a másodelnök.~- van, buktassuk hát meg Angolországot...~- 1228 II, 79 | precíz közvélemény által.~- , jó, de ez mégsem egészen 1229 II, 79 | közvélemény által.~- Jó, , de ez mégsem egészen biztos 1230 II, 80 | Elmentem.~- Nos, volt-e ebéd?~- Hét szem lencsét 1231 II, 80 | hol vannak azok a régi idõk, mikor még urak voltunk.~- 1232 II, 82 | cipõcskékbe bizonyosan tett a Jézus valamit addig, míg 1233 II, 82 | ti jóízûen aludtatok.~A Jézuska gondol rátok, õ 1234 II, 82 | szeretni fogja a Jézuska, ha lesz egész karácsonyig.~- 1235 II, 82 | Aranyos bácsi, mondja el a Jézuskának mindezeket. Hol 1236 II, 82 | ugye szép?~- Ön igazán apa...~- Az ember megtesz 1237 II, 82 | olvastuk tartalmát.~»Kedves Jézuskám!~Miután a Kákay 1238 II, 82 | mondja, hogy maga nagyon és azt küldi nekem karácsonyra, 1239 II, 82 | hát én arra kérem, kedves Jézuskám, hogy - mert nekem 1240 II, 82 | Keressen ön nekem valami feleséget. Ha lehet, özvegyasszonyt.~*~ 1241 II, 84 | a bánat szelíd mélasága.~ asszony a fekete asszony!~ 1242 II, 84 | asszony Oroszországban van. helyen. Ott lakik a fivére, 1243 II, 84 | valóm van rajta. Szegény anyámat vitte el.~Mikor 1244 II, 84 | A nagyasszonyt úgyis már helyre tettem, kinek legyek 1245 II, 84 | pecsételve.~- Hozzon hát kend erõs szilvóriumot a zsidótól.~ 1246 II, 85 | Megvédik? Meg-e? No, , megvédik, hanem azért mégis 1247 II, 85 | el a fehér havon.~Folyt a magyar vér, pedig hiába 1248 II, 85 | Ki vagy?~- Jaj, húzz ki, vitéz - kiáltja nyöszörgõ 1249 II, 85 | Megmozdult bennem ez a magyar szív, s visszafelé 1250 II, 85 | ilyen közönséges faluban az öngyilkosoknak a kenderáztató 1251 II, 85 | szállítmány után, melyen áron adott túl, megpihent 1252 II, 85 | Itt éli napjait nyomorban, emberek kegyelmébõl.~Reggelenkint 1253 II, 85 | otthonról s sorba járja a embereket, a hajdani rokonokat, 1254 II, 85 | szolgálatába jut, pláne olyan parókiába, mint a miénk.~ 1255 II, 85 | gabonával megrakva.~Mindent karban hagyott neki a megboldogult 1256 II, 85 | nyugosztalja a haló porában gazda volt, jó pásztor, 1257 II, 85 | haló porábangazda volt, pásztor, ha nem halt volna 1258 II, 86 | uraságok búbánatát sírja, kedvét emelgesse; a malacbanda 1259 II, 86 | kisebb pénzt nem mer adni a nevelésû vendég. Hát még 1260 II, 87 | hajtottak.~- Hova-hova, emberek?~- Ünnepelni megyünk 1261 II, 87 | azon a vaskos emberen régi ismerõs ott szokott lógni 1262 II, 87 | Szegedre. Pedig nem lenne ; mert a városháza ugyancsak 1263 II, 87 | körül õket, s ami legfõbb, levegõ.~Szinte megirigylem 1264 II, 88 | Toldy Pista. - Adok hát egy tanácsot, pajtás. Ha azt 1265 II, 91 | mert hiába mondja az én cimborám, az a palóc újságkotyvasztó, 1266 II, 91 | van! igaz!~- Az bor akkor , ha öreg.~Gyula Miklós ismét 1267 II, 93 | Szegény kutyám! Szegény Cukri kutyám! Istenem uram, 1268 II, 93 | engem! Az én Cukrim! Az én Cukrim. No, megállja Cukri!~- 1269 II, 93 | kifecseged elõtte, azt a mi novellatárgyunkat.~ 1270 II, 94 | konfliktusnak nem szabad megesni.~ szerencsének vettem, hogy 1271 II, 94 | szép volt; fölhasználva hangulatát, körülvettem 1272 II, 94 | Nézze csak! Van nekem egy tervem. Maga is megmenekül, 1273 II, 94 | eszébe semmi. Mit gondol, nem lenne, ha én befogatnék 1274 II, 95 | át, de mindenütt akadtak lelkek, akik házukba fogadták, 1275 II, 95 | Mindkettõnek egyforma a tartalma, emberek készek egy-egy szegedi 1276 II, 95 | útiköltséget is küldtek, ez éppen lesz a két kis árvának.~ 1277 II, 95 | hozzon az átvételrõl. A Botos Ferenc, szegény, alkalmasint 1278 II, 95 | ajtót.~- Kicsodák maguk, emberek, és mit akarnak?~- 1279 II, 95 | ugrott Ferenc bácsinak. A öregnek megeredtek a könyûi 1280 II, 95 | szögedi lánykája. Tudom már, ember, ösmerem a kis Klárit. 1281 II, 95 | a kis Klárikának milyen dolga van. Asszonyunk kedvence. 1282 II, 95 | Beszéljen nyíltan, ember.~- Rosszul bántak 1283 II, 96 | mikor valamennyi asszony komédiásné, aki csak van, 1284 II, 96 | az újságkotyvasztónak a fehér gukkeremet a tízedik 1285 II, 96 | bizony nem fogott rajta!~ fehér gukkerem, kedves kis 1286 II, 96 | A láb.~Nos, tehát mi a színésznõ fundamentuma? 1287 II, 96 | folytatása a taps forrása.~Két darab van a literatúrában, 1288 II, 97 | a gyermekszobából. Olyan itt, olyan üde itt a levegõ. 1289 II, 98 | elõadásról:~Ecsém! Mégis csak nekünk, kritikusoknak. Tudván, 1290 II, 98 | hajadon leányzó.~Szép is volt, is volt, gömbölyû is volt, 1291 II, 99 | meggyõzõdéshez vezetvén a gentlemant, miszerint a 1292 II, 99 | vagyok én rossz asszony, vagyok, mint a falat kenyér, 1293 II, 99 | paprikát öntenek rám, s a falat kenyér paprikás kenyérré 1294 II, 99 | kivett szobájába.~- Egészen lesz: de még ez nem minden. 1295 II, 99 | négy pennyvel drágult.)~- hírt hozok, miss. Pál túl 1296 II, 99 | Ne essék kétségbe, Sir, az isten. Egy véletlen, 1297 II, 99 | gáncsolásban: nekik az nem , nekik az nem így kell.~- 1298 II, 100| sõt mint láttuk, még a országutak is szép asszonyok 1299 II, 101| lázadás volt a tavaszkor, egy barátom elvitte a botomat 1300 II, 101| valakinek hidegen köszöntem » napot«, õ nyájasan mondta 1301 II, 101| nyájasan mondta vissza:~- napot! De nini, hova lett 1302 II, 102| megtörténhetik...~Igaz-e, Gül Baba, ki a budai mecsetben 1303 II, 103| dialektikájával ennek az egész dolognak a rossz oldalait, 1304 II, 103| a rossz oldalait, hogy a Kende Kanutot még a kalabriás 1305 II, 103| uramat?~- Gazdának - mondja a öregúr, s élénk fiatalemberes 1306 II, 103| hogy dacára a gépész család kiejtésének, a gyerek mégis 1307 II, 104| erkölcsös nemzedéknek elég a mi derék »hitvány«, »nyomorult« » 1308 II, 105| bizalma a népnek.~És az intézkedés is volt. Az öreg 1309 II, 105| szeretetreméltó modora, arca, egyéni tekintélye 1310 II, 105| uraknak és elég mulatságuk. A Kállay Ödönnek csak dolga 1311 II, 105| mert Horváth Gyulának egy ötlete támadt, s titokban 1312 II, 105| õfelségéhez? Nem lehet annak semmi eredménye, tábornok úr.~- 1313 II, 105| Ezzel a hittel is halt meg a öregúr, áldja meg az isten 1314 II, 106| hiába hozta meg Apafi Mihály erdélyi fejedelem õnagysága 1315 II, 106| gyalog mennek mellette!~Egy cimborám beszéli, hogy a 1316 II, 106| s amint sebesen vágtató lovakon menne Balassagyarmatra, 1317 II, 106| tehetek róla. Sajnálom, ha a szittyavér így alul kerekedik, - 1318 II, 107| morogva jön le, hogy: »nem , nem egészen jó«.~Így lett 1319 II, 107| hogy: »nem jó, nem egészen «.~Így lett agglegény, s 1320 II, 108| rebbentgetné piciny szárnyát...~ utcámból és ódon lakásomból, 1321 II, 109| gyanánt tûnnek föl. Az a honvédelmi fizionómia, mely 1322 II, 109| Kedves hely nagyon. Egy-két órát én is szívesen töltöttem 1323 II, 111| meg kedvenc folyadékát:~» napot, borocska!«~A bor - 1324 II, 111| Adjon isten, páterka!«~» vagy-e, borocska?«~»Kóstolj 1325 II, 111| kéj önti el egész valóját.~ szerencse, hogy oda van 1326 II, 111| s meghallja, hogy a bébé volt.~És mikor a »petite 1327 II, 113| teremtette, Gábor, te nem vagy családapa, de mégkeresztény 1328 II, 113| vagycsaládapa, de még keresztény sem. Te pogány 1329 II, 113| a bolondnak a fapénz is : neked ez is grácia. Menjünk 1330 II, 113| megásói. Neked becsületes, szíved van, s meg fogsz 1331 II, 113| fiatalember, nagy tudománya, modora és nemes jelleme 1332 II, 113| mint egy kísértet.~- Talán lenne, ha zacskót melegíttetnék 1333 II, 113| hiszen itt áll megírva. , hogy jössz, Erzsi, olvasd 1334 II, 114| barátom azt tanácsolta, hogy volna elvinni a fõvárosból, 1335 II, 114| talpadon. Mondd, mi vezérelt a útra.~- A szeretet, kedves 1336 II, 114| nekem semmi veszteni valóm a hírembõl. Ez a tudat könnyedén 1337 II, 114| levelére került a sor.~Szegény édesanyám! Azt írja, hogy 1338 II, 116| annak a földi leány, ha , ha szép, ha erkölcsös.~ 1339 II, 116| isten szeretetében és a erkölcsben dúsnak fölnevelni.~ 1340 II, 116| Alább is hagytak ezzel a tanáccsal a rokonok, látván, 1341 II, 117| Granadában, a mórok között, és a isten tudná elmondani, hol 1342 II, 117| mondá.~- Köszönöm ezt a véleményét, fõnök úr.~- 1343 II, 117| bácsitól csupán azt kérném, ha viszonyban van Andrássyval 1344 II, 117| is, mely nem kevésbé volt és ízletes, mint a bonmot-k, 1345 II, 117| nagy diplomata, pedig csak közigazgatási hivatalnok 1346 II, 117| egy kis bimbó, amely elég arra, hogy egypár percig 1347 II, 118| nekem ilyen komornyikom az a öreg Dénes bácsi. Sajátságos 1348 II, 118| nagyon gazdag ember volt, modorral bír s õseit II. 1349 II, 118| azokhoz az eredeti régi magyar ragaszkodó alakokhoz, 1350 II, 119| csak én... csak én...~- van, királyfi. Én veled 1351 II, 119| is.«~A népeknek azonban orruk van... megtudták ezt 1352 II, 120| öreg csengettyû, de sok órát is mért ki nekünk, 1353 II, 120| persze nem is gondolhatott a öreg, mert olyan csoda csakugyan 1354 II, 120| Egyébként pedig mi újság, öregem, itt, ezen a tájon?~ 1355 II, 120| Dankó vállat vont s azután humorral mondá cserepes 1356 II, 120| idézve.~- No, te pernahajder, , hogy itt vagy. Szép örömet 1357 II, 120| felsõség iránt, szelíd, erkölcsû és okos, szülõidnek 1358 II, 121| VÁSÁRHELYI EMBER~1881~A kedves Alföldnek, mely olyan szomorú 1359 II, 121| Kérdõ Márton? Hogy van a öreg Kérdõ Márton? - kérdik 1360 II, 121| látott az mindent.~- Hanem járt kigyelmed, hogy a mai 1361 II, 123| halkan.~- Legyen nyugodt, öreg, odavisszük, ahol még 1362 II, 123| Akkor hagyjanak hát itt, uraim, itt várom ki a fán, 1363 II, 123| fogadják el ezt azok a emberek.~A szolgabíró odanézett 1364 II, 123| megnyugszik a lelkem, ha helyen vannak, s nyugodtan 1365 II, 123| neki sorsukat. Mind a kettõ helyen van. Az egyik magánál 1366 II, 123| egész országot, még a régi idõkben, mikor nem voltak 1367 II, 123| Nyomorognia kellene mellette, a isten tudja, mi lenne belõle...~» 1368 II, 123| mennyei zene:~»Adj, istenkém, éjszakát Kazay bácsinak, 1369 II, 123| jókedvûen, aztán elõvéve a szegedi ravaszkodást, együgyûen 1370 II, 123| tulajdon gyermekük volna.~- Hát emberek?~- A gazda maga 1371 II, 123| áldja meg!~- Hova tart, ember? Nálam meghálhat éjszakára, 1372 II, 123| takarodjék innen!~Amint sokáig ácsorogna, egy fiatalember 1373 II, 123| lekiáltott a folyosóról:~- napot, Kampós gazda! Hát 1374 II, 123| kívánom ingyen, Kampós gazda. fizetése lesz.~- Én azt 1375 II, 123| egész háznép sírt, mikor a leányka elment, csak Ella 1376 II, 123| jobban is tanult õnála.~A nagyságos asszony összevissza 1377 II, 123| ki úgy megnyerte annak a uraságnak a szívét, hogy 1378 II, 124| Majd megmutatom én...~- Nem a katonasággal kikötni. - 1379 II, 124| megpendítette mégis, hogy tán volna bocsánatot kérni a 1380 II, 125| is köztük. (No, ez ugyan , hogy eljött otthonról!)~ 1381 II, 126| sógorasszonyt, ángyomasszonyt s a ég tudja, még miféle asszonyt 1382 II, 127| meggyõzõdéshez vezetvén a Bodner urat, miszerint a 1383 II, 127| történet, kisasszony! Egy barátom fekszik szállásomon 1384 II, 127| vagyok én rossz asszony, vagyok, mint a falat kenyér, 1385 II, 127| paprikát öntenek rám, s a kenyér paprikás kenyérré 1386 II, 127| kivett szobájába?~- Egészen lesz; de még ez nem minden. 1387 II, 127| angolkeserûre«. Ez volt az ürügy.~- hírt hozok, kisasszony. 1388 II, 127| hogy úgy, nekik az nem , nekik az nem így kell.~- 1389 II, 127| arca szinte sugárzott a kedvtõl. - Akasszanak föl, 1390 II, 128| unokatestvérei váltig azt hajtották a ismerõsöknek, hogy:~- Ne 1391 II, 129| könnyedén jegyzé meg:~- Mamádnak dolga van, Erzsikém! Õ az 1392 II, 129| díványon szokott feküdni.~A öregasszony levetkõztette, 1393 II, 129| megcsókolta, mint minden este, éjszakát kívánt neki és 1394 II, 130| Péter ököllel és Epöli Gábor borral annyira gyõzték, 1395 II, 130| harminc éves közpályán sok szolgálatot tett már a hazának; 1396 II, 131| meghalni...~»Mért nincsenek szakácsok?« - panaszkodnak 1397 II, 132| Hiszen az édesmamádnak dolga van...~A kis Katica 1398 II, 132| violák volnának.~- Dehogy van dolga, abban a csúf fekete 1399 II, 132| hideg lehet ott! Szegény mamám!~- Nem úgy van az, 1400 II, 132| láttam, véletlenül éppen idõben találtam belenézni 1401 II, 132| neked - mindentudó, hogy kislány-e az õ Katicája?~ 1402 II, 132| Teljesítem kérésedet, asszony. Ezentúl egy kis 1403 II, 132| Ezentúl hát engedelmes légy, légy, mert a mamácska nézni 1404 II, 134| Félre az útból, minden lélek - mert baj lesz.~- 1405 II, 134| üt kardjára. Megcsördül a õsi vas, s csörgését tompán 1406 II, 134| szakasztott olyan. Már csak ízlésû ember ez a Serédy 1407 II, 134| tekintetes megyei bizottmány szívvel viseltetik irántam, 1408 II, 134| fõispán õméltósága nagyon lábon állott az esztergomi 1409 II, 134| roskatag, nem is lát jól, egy káplán ugyancsak ráférne...~ 1410 II, 134| semmi sem zavarta, csak két paripa patkóinak csattogása, 1411 II, 135| az unalmas doktornak elsõ vicce!~Hatodik nap~Cserváryné 1412 II, 135| patyolat testeknek, hüm... a víz. Gyógyvizet is többet 1413 II, 137| Hát biz itt szép élet van. bor, jó egészség bõven akad. 1414 II, 137| itt szép élet van. Jó bor, egészség bõven akad. A vidék 1415 II, 137| mert hát kiveszett már a gusztus az emberbõl.~Csupa 1416 II, 138| zsinórral volt összehúzva.~- erõs fiú - mondá a biztos -, 1417 II, 138| másikat pedig elõkelõ úrnak.~- , ebben van valami érdekes. 1418 II, 139| polgárnak, akinek a lóvasút is : meg nem állhatom, hogy 1419 II, 139| a »pedes apostolorum« is ilyen bravúr-cselekedetre.~ 1420 II, 139| a gyeplõtartásnak, ami a kocsis kezében olyan, mintha 1421 II, 140| egymást, s velük az én öreg barátom, az én csöndes vérû 1422 II, 141| meg kell elõle szöknünk.~- , tehát szöktess meg, édesem...~ 1423 II, 141| vicomte, aki testi-lelki barátja volt Alice férjének, 1424 III, 1 | lakásától a Mirkovszkiékig másfél órányi út volt, mert 1425 III, 1 | mondhatja, hogy az alap nem volt ? Senki. A tények beszélnek, 1426 III, 1 | kiviláglik, hogy Petõfi tõle »kalkulust« kapott. - Mert 1427 III, 1 | ismerõseinek, Csutkás úr valóságos » ember«, aki semmit sem képes 1428 III, 1 | már gyengéje volt és sok tulajdonságai mellett bízvást 1429 III, 1 | annak kártyáját, mely igen lehetett, mert már több 1430 III, 1 | kecsteljesen, a sör olyan volt, a burnót olyan isteni, 1431 III, 1 | ne hagyjon el, maradjon hozzám, fogadjon el a maga… 1432 III, 1 | Derék, becsületes ember és barátomHát csak várakozz 1433 III, 1 | a tudománya nem ért egy pipadohányt sem, s ha igazi » 1434 III, 1 | atya beszél, uraim, nem a barát! A komoly, az érett 1435 III, 1 | vesztegetnem az aranyat, de elég az így is a célnak. Ön az 1436 III, 1 | cserébe a feleségét, mert a Isten is csak ritkán ad 1437 III, 1 | fogyatkozásban; azoknak minden.~De azért megvolt 1438 III, 1 | sajnálta Tamás, mikor meghalt. asszony volt, isten nyugosztalja. 1439 III, 1 | most is az mégmert hát a tót nép, ámbár bebizonyult, 1440 III, 1 | birkafilozófiát egészen!~- estét, Anika - szólítja 1441 III, 1 | odavolt a lelkesüléstõl.~- És helyre jött, mert itthon 1442 III, 1 | Nyájasan búcsúzott el, kérve, vacsorát készítsek, mert 1443 III, 1 | vadász-szerelvénnyel.~- estét, juhász! - szólt, 1444 III, 1 | annak ha jut valami, úgy is .~A vadász mohón nekiesett 1445 III, 1 | eljön, hanem el sem megy ma. helyen van itt. Anika a 1446 III, 1 | könnyedén bólintott. Egy gondolata támadt.~- Jól 1447 III, 1 | magammal viszem Bécsbe, olyan dolga lesz, mint egy grófkisasszonynak. 1448 III, 1 | cselekedett volna anélkül…~- , tehát anélkül fogom cselekedni - 1449 III, 1 | azon biztos tudatban, hogy hír hozója.~A bacsa nem 1450 III, 1 | mellett besétált az udvarra.~- , hogy jössz, édes fiam - 1451 III, 1 | brezinai bacsa egyre futott. A isten tudja, hol fog megállni?…~ 1452 III, 1 | halad el mellette minden és rossz járatban levõ jámbor 1453 III, 1 | õrzik; õ a mezõt. Lapaj ismerõsük, s kettõt lehetne 1454 III, 1 | Barátságos arccal , szíves estét kíván Lapajnak, megkínálja 1455 III, 1 | senkinek sem kell. Nekik minden , mindennel meg vannak elégedve. 1456 III, 1 | lát el mindennel s olyan dolga van, hogy borban fürdik, 1457 III, 1 | magát soha. Mert hát olyan barátságban volt a természettel! 1458 III, 1 | Megyek már, megyek már. A Isten áldja!~Roskadozva 1459 III, 1 | istentelen? Pedig milyen ábrázata van! És még nem 1460 III, 1 | napocskát, amint kel? Látod, az , nem sír. Te se sírj hát! 1461 III, 1 | az én dolgom. Adjon isten napot és munkát! Hát hol 1462 III, 1 | Nini nézze meg az ember! De pesztonka vált volna belõled! 1463 III, 1 | Kicsoda kend, odakünn? Minden lélek alszik ilyenkor. Mit 1464 III, 1 | ezekben a cikcakkos utcákban! szerencse, ha az utcáról 1465 III, 1 | nem szólok, lõjön agyon. lesz-e, édes fiaim?~És hangja 1466 III, 1 | felsóhajtott:~- Az volna nekem , komisszárus uram!~- Ott 1467 III, 1 | Jasztrab bandájához, olyan cimborájuk leszel, mint 1468 III, 1 | mindazt észrevéve, amit a szerencse zsákmányul eléje 1469 III, 1 | kapcabetyárnak, akit ha elfognak, , ha el nem fognak, akkor 1470 III, 1 | el nem fognak, akkor is . Aztán egy ilyen legény 1471 III, 1 | anyád ölében sem volt olyan dolgod, mint a kezem alatt 1472 III, 1 | kellett vernem elõbb.~- Mind volna az, édes fiam; csak 1473 III, 2 | A PALÓCOK~1882~ ~A NÉHAI BÁRÁNY~ 1474 III, 2 | mint az ürgét, akkor mégis dolog keresztény katolikus 1475 III, 2 | együtt játszott, együtt hált, hogy a cudar Bágy elöntötte 1476 III, 2 | akadt a következõ esküszó. is, hogy ott akadt.~- Cukri, 1477 III, 2 | Oh, mennyire várta! Beh , hogy nem bírta kivárni. 1478 III, 2 | kendõ, ahol ez volt.~- De dolga is van a madárnak! - 1479 III, 2 | kérdezte meg, miért van dolga. Hallgatott.~- Más 1480 III, 2 | a kettõt együtt megveszi pénzen.~A lány elhalványult, 1481 III, 2 | ócska lajbi ellen, hogy lesz.~A kis csizmát elõhozták, 1482 III, 2 | csizmát elõhozták, csakugyan volt: mintha a lábára öntötték 1483 III, 2 | ide a kezedet, fiam! Olyan meleg kezed van. Eljössz-e 1484 III, 2 | rossz ember. A szíve mindig volt, nem lehet végképp 1485 III, 2 | vásárosok, vándorok és a Isten tudná elmondani, kik 1486 III, 2 | költözött mihozzánk) nagyon emlékeznek , kivált az 1487 III, 2 | átalakulásról; õ mindig a régi bundát látta az ócskában 1488 III, 2 | gyõzte elbeszélni, hogy mily dolga van Filcsik Terkának: 1489 III, 2 | ilyen nagyon.~Semmi sem neki; a férfi hangja, kit 1490 III, 2 | Nem igaz, Zsuzsi néni! asszony az, ha szép is.~- 1491 III, 2 | piros az arca, meg tán a bortól, mert ebben sem volt 1492 III, 2 | néz. Nem lesz ennek így vége. Egyszer csak itt toppan 1493 III, 2 | katolikus rész. Ilyenkor volna kivenni árendába a papoktól 1494 III, 2 | a túlsó oldalon pedig a Isten tudja, miféle népek 1495 III, 2 | elmosolyodott.~- Semmi közöm hozzád, asszony! Nézz ide, Gábor, 1496 III, 2 | kavicsai beleavatkoznak a palócok dolgába. Erdõk, 1497 III, 2 | hátán árok. Legelõnek se , még a telekkönyvbe is úgy 1498 III, 2 | hasznavehetetlen«.~Minden lélek megbotránkozott a 1499 III, 2 | megcsördültek a kavicsok, a , agyagos palóc föld szép, 1500 III, 2 | nem a föld. Az csak olyan szívvel adja ezeket is,


1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2264

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License