Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jimnek 3
jingo 1
jo 4
jó 2264
42
jó- 1
jó-e 7
Frequency    [«  »]
2463 itt
2405 mikor
2350 kis
2264 jó
2259 aztán
2236 ne
2223 hanem
Mikszáth Kálmán
Mikszáth Kálmán mûvei

IntraText - Concordances


1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2264

     Rész, Fejezet
1501 III, 2 | is a többi mellé tette. lesz a kis Eszternek otthon 1502 III, 2 | mikor már megszólította.~- estét fiam! Hova való vagy?~- 1503 III, 2 | nem lehet valami nagyon .~Imrét bosszantotta a lenézõ 1504 III, 2 | közel van. Megveszem tõled pénzen.~Mudrik arca olyan 1505 III, 2 | üveghutás elmosolyodott.~- No, , jó… látom, hogy igazi palóc 1506 III, 2 | elmosolyodott.~- No, jó, látom, hogy igazi palóc 1507 III, 2 | vizével, mégsem lehetne olyan dolguk, mint a Gélyi János 1508 III, 2 | szíve megdagadt örömében.~De is, hogy oda nem adta a 1509 III, 2 | a legényke is nyúlánk, növésû, mint a rozmarinszál, 1510 III, 2 | Télné iránt.~- Ha az én anyám itt volna! - sóhajtott 1511 III, 2 | Holnap itthon lesztek.~- , nem bánom, de a csengõket 1512 III, 2 | maradjon hát a Télné; úgyis asszony azhála istennek, 1513 III, 2 | gyönyörûségük.~Igaz, hogy erõs víz; a verebet, fecskét, 1514 III, 3 | felőle! Az öreg Filcsik ember, aki sokat képes eltűrni 1515 III, 3 | átalakulásról; ő mindig a régi bundát látta az ócskában, 1516 III, 3 | róla minden ígéret, minden szó. Úgyhogy a gróf dühbe 1517 III, 3 | pótolják azt ki!~Milyen lenne most, ha otthon feküdhetnék, 1518 III, 3 | Rosszul, de az orvosok eredményt várnak apja megjelenésétõl. 1519 III, 3 | kenyérdarabokkal megrakva. aratása lehetett a gazdájának, 1520 III, 3 | lecsúszott válláról. És az volt így. Az öregember hirtelen 1521 III, 4 | Alig múlt azonban el egy óra, amint az udvaron játszogattunk 1522 III, 5 | csizmát elõhozták, csakugyan volt: mintha a lábára öntötték 1523 III, 5 | ide a kezedet, fiam! Olyan meleg kezed van. Eljössz-e 1524 III, 6 | tartózkodnia, mégpedig egyedül, - a asszony zokszót sem ejtett, 1525 III, 6 | Pöstyénben, majd Meránban, majd a ég tudja merre! Pedig bizony 1526 III, 6 | rád gondolok. Istenem, beh volna, ha egyszer éjfélkor 1527 III, 7 | akarta beszélni, tudta, hogy fiú Csõke Pali, egy-két 1528 III, 8 | tenni a Hatvani utcába.~ szerencséje volt. Látta 1529 III, 8 | büfé felé indul.~Ez éppen pillanat lesz megszólítani 1530 III, 8 | jól nézel ki.~- Ad vocem, kinézés! Nagyon csinos szomszédnõd 1531 III, 8 | Kupcsik viszonozta.~Ez alkalom lenne megösmerkedni 1532 III, 9 | királyoknak udvarolt, olyan launéban volt, hogy olyan 1533 III, 10 | férfias elv, hogy minden pálya , csak nem kell elcsüggedni.~ 1534 III, 10 | messze van és a is nagy…~- két lovam van. Két óra múlva 1535 III, 11 | szegény Bodó Pista. Édes anyjának be sok könnye is 1536 III, 11 | Itt semmi sem eladó, asszony. Ezek a nemzet képei. 1537 III, 11 | két forintot sem.~- Értem, asszony - mondá az invalidus -, 1538 III, 11 | mintha a magunké lenne. A isten hozta oda meghalni 1539 III, 11 | öreg a székrõl.~- Jöjjön, asszony - mondá, falába 1540 III, 11 | kívánja.~- Hol az a kép, asszony? - kérdé az öreg 1541 III, 11 | ijesztõ látvány többé a Bodó János bácsinak. A csatában 1542 III, 12 | Teleki Sándornak.«~Nem tudom, szokás-e ez az átkiabálása 1543 III, 12 | örömet akart ismerõsük, barátjuk szerezni, fogta 1544 III, 13 | a becsületet is. Igazán találmány.~Adjunk valami 1545 III, 13 | vice-komédiása, Ribáry. Feleky Miklós, ha még nem 1546 III, 13 | még ebben a nagy városban, uraim. Nem tudok én itt 1547 III, 13 | urak! Ma én fizetek. Ma napom van. Noch zwei Glas, 1548 III, 14 | mellett.~- Az volna nekem - mondá Hiripi felcsillogó 1549 III, 15 | Klárikája meg a mi kis Juditunk barátnék.~Hol Klárika jön 1550 III, 15 | nak hínak az utcánkban, kedve van, beereszti a picinyeket 1551 III, 15 | valami nagyon szép, nagyon , s én is azt kérhetném akkor… 1552 III, 15 | mézeskalács kellett. Hiszen nem az! A másiknak alma, dió. 1553 III, 16 | Mit gondol, bácsi, lesz-e idõ? Mert a papa azt mondja, 1554 III, 16 | hogy csak úgy megyünk, ha idõ lesz.«~Hát ezekben az 1555 III, 16 | mesteremberféle öregasszony.~- reggelt kívánok, nagyságos 1556 III, 16 | mindig hasznos befektetés. A emberek pontosan megküldik… 1557 III, 16 | megküldiks a szívesség íze a szájukban marad.~- 1558 III, 18 | hattyú-csillag«-nak nevezik.~- reggelt kívánok, kapitány 1559 III, 18 | utasítana tekintetes uram tanácsért?~- Csak eredj 1560 III, 18 | isten, szépasszony húgom!~- napot, Gergely bácsi! Hallom, 1561 III, 19 | ELBESZÉLÉSEK~1882~I. A MI TANÁRUNK~Kegyelettel gondolok 1562 III, 19 | könyvekből is ami szép, van bennök, tanulságot vont 1563 III, 19 | bennök megörökítve. De Gábor nevelésû fiú volt és nem 1564 III, 19 | Mindnyájatoknak adok nevelést - mondá -, s aztán 1565 III, 19 | lehetett, az kivallotta a vásárt, amit csinált.~A 1566 III, 19 | is visszafordulni, de a pajtások, kiknek szándékát 1567 III, 19 | vígan ropogtatják a sok süteményt.~De Gyuri amint 1568 III, 20 | János barátom. Õ mindig kedélyben van, szereti megtréfálni 1569 III, 20 | embereket s mindig akad valami ötlete - de nem teszi bele 1570 III, 20 | nekem valami alkalmazást. bizonyítványaim vannak. 1571 III, 21 | jobbról.~- Az lenne csak - vágott közbe az öreg nagy 1572 III, 22 | részvényes vagyok, aztán a pénzkirályokkal összejönni. 1573 III, 24 | vicenótárius lévén a megyénél, hivatala van, bizony kosár 1574 III, 24 | s irigyen eltakarták.~És bizony, hogy eltakarták, 1575 III, 24 | hát mit szólasz hozzá? falat, ugye? De nini, hiszen 1576 III, 25 | fölvert udvara. Tessék, milyen az most a ludaknak! Ha a 1577 III, 25 | az ispán úr is (nyájas, ember az, vele is hogy elbeszélget 1578 III, 25 | Mák e fordulatnak s minden mondását elõszedte a ludak 1579 III, 25 | Mák, aztán hozzátette: - bora vannagyon pompás 1580 III, 25 | Én menjek? Mondta? No, . Elmegyek hát. Voltam én 1581 III, 25 | istenem, hátha mégse lesz elmenni! Tövise van a rózsabokornak! 1582 III, 25 | akarjátok, hogy hazamenjek? , nem bánom.~Megsimogatta 1583 III, 26 | kitüntetik, azt is nagyon néven veszi - mert csak 1584 III, 28 | már fizetett. Hej, csak mégis, hogy kislánykoromban 1585 III, 28 | kántor rekedtes beszédje. - fiú, nagyonfiú.~- Igen, 1586 III, 28 | beszédje. - Jó fiú, nagyon fiú.~- Igen, de háromszáz 1587 III, 29 | adj helyet megpihennem, ember!~Alig bírt már beszélni, 1588 III, 29 | cselekedni? Mert nagyon lenne, ha megkerülne a pénz, 1589 III, 29 | megborzadt tõle, de tartotta.~- öreg - szólt Náthán kissé 1590 III, 30 | úgysem kell jönni.~A régi világban, mikor még csak 1591 III, 30 | pokolnak és a mennyországnak. , türelmes , se szénát 1592 III, 30 | leginkább, s volt valami igaza a Prikler néninek.~Veres Károlyt 1593 III, 30 | Ismerõsnek tetszett elõtte. , hogy megállt a pékbolt 1594 III, 30 | Maga beteg, KárolySzegény Károly. Jöjjön velem. Istenem, 1595 III, 30 | az ágy is ugyanaz volt.~A öregasszony ápolta, betakargatta, 1596 III, 31 | ételt.~Napi egzisztenciája, és balsorsa a kellnerek 1597 III, 31 | kényelmes szállása volt, konyha és tisztességes jövedelme. 1598 III, 32 | melynek vize a gyomorra , és nem küldhetem az olyanba, 1599 III, 34 | ígér neki. Ha nincs valami válasz, a viszonválasz még 1600 III, 34 | Mari se ment el. Ejnye, de , hogy õ is itthon maradt. 1601 III, 35 | az ember, az rendesen nem , aki pedig jó, azt nem lehet 1602 III, 35 | rendesen nem jó, aki pedig , azt nem lehet megtalálni. 1603 III, 35 | múlt századból áthozott szívek, egzotikus növények, 1604 III, 35 | megállapított összeget. Tudta, hogy üzletet csinált. Mert egy 1605 III, 35 | üzletet csinált. Mert egy váltót nem lehetne ugyan 1606 III, 36 | tanulmányozza. Meglesve hangulatát, délután megy 1607 III, 36 | kedvezõ lehet.~- Szervusz! , hogy jössz. Iszol egy csészével?~- 1608 III, 36 | egy kis diskurzus a régi idõkrõl.~- Magam is pompásnak 1609 III, 36 | az ördögbe is! Egy csésze mokka, egy pipa dohány s 1610 III, 36 | megszólal a csengettyû. A barát visszatért. Természetes, 1611 III, 36 | minden évben a - tavalyi!~- estét, Stein papaHogy 1612 III, 36 | a leghathatósabb szer a nevelés.~A szegénység ellen 1613 III, 36 | mondom meg, de idézem egy ismerõsöm jeles szavait:~» 1614 III, 37 | az nagyon sok. Hátha nem pénz.~- Ne búsulj, lányom, 1615 III, 38 | fészkelõdött.~- Nos, a báróné falat, kedvesem. Megér egy 1616 III, 39 | elolvasta az utolsó sort:~»A király olyan, mint a kertész, 1617 III, 39 | De hát nem ösmertek rám? emberek, kedves jobbágyaim, 1618 III, 39 | megszólította:~- Gyere el innen, ember, mert agyonlökdösnek 1619 III, 39 | Narcis, kedves öregem! , hogy megláttalak.~A miniszter 1620 III, 40 | kis vidéki városban.~Régi patriótám. Ösmerem kívül-belül. 1621 III, 42 | S azonkívül még arra is , hogy valódi szenvedéllyel 1622 III, 42 | hitelezõ jött, hanem egy régi ismerõs, Bodzai Mihályt, 1623 III, 42 | hivatalnok s másképp is módban, csinos mezei birtokom 1624 III, 43 | rájön, hogy a mások foga is arra, hogy a mások szívét 1625 III, 45 | észre a sötétben, de bizony darabon kellett vinni a 1626 III, 45 | felkergetett öregnek.~- lesz-e tengelydorongnak? - 1627 III, 45 | türelmetlenkedék Suska.~- biz az - szólt Filcsik kedvetlenül -, 1628 III, 46 | répát, van-e friss alomja, étvágya?~Kriska egy rézgombot 1629 III, 46 | értek az ugarra. A Csákót is hangulatban találták: szépen 1630 III, 46 | elnyelte. Siessünk, siessünk! emberek - kérdezgették -, 1631 III, 48 | embertõl szinte irigyli. annak a fanyelû bicska is.~ 1632 III, 48 | pénzt a közjegyzõnél. Hát lesz ez? Mi?~Most aztán 1633 III, 49 | feleségemnek. Annak az is . Azt üzenem neki, hogy jól 1634 III, 49 | akarod, de én ne lássam.~- , jó, csillapodj, édes Annám, 1635 III, 49 | de én ne lássam.~- Jó, , csillapodj, édes Annám, 1636 III, 49 | akart küldeni.~- Pedig talán lett volna ott hagyni ezt 1637 III, 49 | hogy ölben hordják.~- Egy ötletem van, öreg - szólt 1638 III, 49 | szokásos diffikultását.~- , jó, - hanem az mégsem ér 1639 III, 49 | szokásos diffikultását.~- Jó, , - hanem az mégsem ér sokat. 1640 III, 50 | savanyú! Hanem adok egy tanácsot, menjenek le itt 1641 III, 52 | legutolsó volt azok között a magyar papok között, akik 1642 III, 52 | pénz?~- Igenis, teljesen pénz, nagyságos uram!~- 1643 III, 52 | kanonok -, igaz-e, hogy ez pénz?~Konopka megnézte a 1644 III, 53 | visszaemlékezéseket írni, mert a legtöbb írónk azt csinálja, mikor 1645 III, 53 | sokan hibáztatták. Mire volt megsérteni az öreg hõst? 1646 III, 53 | szemrehányással illették. Nem volt, kár volt. Mi lesz 1647 III, 55 | rettenetes, vagy milyen angyali , elmondtak millió történetet, 1648 III, 55 | tanúkat felmutatni.~Az pedig jel - az Alfrédnak szótárában. 1649 III, 55 | S az ékszerészek nagyon lelkek - azok megteszik, 1650 III, 56 | nézegették a diákokat. Mind húsban van, hála istennek. 1651 III, 56 | a csirke. Valami nagyon lehet az, mert a nemzetes 1652 III, 56 | inkább eljövök magáért. lesz-e, Anna?~A kislány 1653 III, 56 | engesztelõdve bólingatott, hogy lesz, jó lesz, és a lekapcsolt 1654 III, 56 | bólingatott, hogylesz, lesz, és a lekapcsolt köténykéjével 1655 III, 56 | arcába ne lásson.~- Hát az lesz-e, ha elbeszélem a 1656 III, 56 | apámat?~Persze, hogy az is lesz, s elbeszélte aztán 1657 III, 56 | fundamentumegyébiránt igen magaviseletû fiúcska«. Ki 1658 III, 56 | vigyék Nagyékhoz. Az is hely. Nekem nem kell. Mit 1659 III, 56 | Nagy Pálékhoz. Hiszen az is hely! Itt van vagy ott van, 1660 III, 57 | Kötözz meg azonnal, de szorosan.~- Ne bolondozz, 1661 III, 59 | becsukatni.~Barátomnak egy ötlete támadt az õ rabjával, 1662 III, 59 | Szerencsés ember, mondom, mert kedvemben talált. Én megkegyelmezek 1663 III, 59 | kérem alássan. Nem lesz az . Csak tessék engem talán 1664 III, 60 | nehezebben jutnék hozzá. Nem azoknak a lányoknak reklámot 1665 III, 60 | csípõs idõ volt, s igen hasznát vettem a kiárendált 1666 III, 60 | hidegen! Van-e legalább meleg gúnyája?~- Ne búsuljon - 1667 III, 60 | önét felküldjük Pestre. lesz-e, uram?~Kétségbeesve 1668 III, 62 | majd csak eléjáratja a öreg »Hon«-t.~- Nincs az 1669 III, 62 | annak! Biztos tehát, hogy a öreg Napló olcsón jut a 1670 III, 63 | és mire kinõtt - éppen - mert akkor már más világ 1671 III, 63 | pedig benne van az, amit egy feleség megtehet a férje 1672 III, 63 | csak benned van bizodalmam, atyám.~A derék Anzelmus 1673 III, 63 | nem emlékszem a dologra, asszonyom.~Most hirtelen 1674 III, 63 | Meg vagyon írva, nagyságos asszonyom! S ami meg vagyon 1675 III, 63 | férfikísérõjével, ismeretlen nagy urammal, vendégszeretetöket 1676 III, 63 | róla éhes tekintetét.~A Eugen herceg, aki sokat 1677 III, 64 | nézhetett a gazdaságának.~ gazda volt, délelõtt, délután 1678 III, 64 | simogatod a homlokomat, azzal a azzal a puha kezecskéddel.~- 1679 III, 64 | csókolt és húzott egyszerre!~A Pali bácsi ott feküdt sápadtan, 1680 III, 65 | kotyogsz, kutyahitû? Hm. volna megtölteni valahol. 1681 III, 65 | nem szeretett hencegni a Pélly bácsi.) Hálás, elismerõ 1682 III, 65 | nagy durván -, hogy egy félóra múlva idejön a csónak 1683 III, 66 | azokat inkább zálogba adja pénzért. Sokkalta tisztább 1684 III, 66 | király szolgálatában vagyok, uram!~- Milyen ember az 1685 III, 66 | sohasem tettem két serpenyõre, uram.~- Tehát gondolkozz 1686 III, 66 | hanem gondolkozz ezen éjt, kópé… Jó éjt!~A kastély 1687 III, 66 | gondolkozz ezen… Jó éjt, kópé éjt!~A kastély ura eltávozott, 1688 III, 66 | Aggodalmasnak láttam arcodat!~- Jaj, vitéz! Szívemben mérges 1689 III, 67 | A ÖREG RAKSÁNYI~1883~Az öreg 1690 III, 67 | is úgy ki tudná keresni a oldalait, hogy örömtõl csillognának 1691 III, 67 | szétkölcsönözte kamat nélkül, szóra, de azért mégis önzésbõl. 1692 III, 67 | hangokat, s folyton csinálta a üzleteket - egész addig, 1693 III, 67 | maradt a világon, csak a szíve és a nagy fantáziája.~ 1694 III, 67 | hálátlanság fölötti keserûségében.~ és szelíd s arany terveket 1695 III, 67 | valami valószínûvé válnék, a öreg rögtön elszomorodnék, 1696 III, 67 | hosszú idõközben látom a öreget, ha valami nagy dolog 1697 III, 67 | vidor, ártatlan és mégis a öreg Raksányi a legszenvedélyesebb 1698 III, 67 | részt vett, de az õ terve , szelíd volt, hogy Deákot 1699 III, 67 | Nagyon megszerettem. fiú, szeretnék neki ajándékozni 1700 III, 67 | volna útközben?~Ilyen a öreg Raksányi. A vagyonát, 1701 III, 67 | aztán különben is olyan az egész világ, úgyszólván 1702 III, 68 | üzentek.~- No, hát az is . Akkor hát hozd elé a mentémet, 1703 III, 68 | a tudatnak, hogy a régi urak és velök a régi jó 1704 III, 68 | jó urak és velök a régi szolgák már kihaltak - de 1705 III, 69 | korty … Õexcellenciájának étvágya van.~S ezalatt benn 1706 III, 70 | ezüsttel kihányt kacabájban.~- napot kívánok, tekintetes 1707 III, 70 | isTetszik tudni, régen szívvel vagyunk egymás iránt.~- 1708 III, 70 | Szépen együtt megyünk, gerlice párom!~- Én ártatlan 1709 III, 71 | még egyszer kedves régi ismerõseimet.~Jól esik tudnom, 1710 III, 72 | elveszik az irtványát, s a isten tudná, kinek jut.~ 1711 III, 72 | csakhamar beleegyezett, hogy lesz biz az, hadd cihelõdjenek 1712 III, 72 | õket, az isten áldja meg a szívéért!~- Igaz - szólt, 1713 III, 72 | fiacskám édesdeden. Úgy ni. volt. No, még egyszer. Tudod, 1714 III, 72 | elõtte letérdelni ilyenkor. ember az, csak úgy kell 1715 III, 73 | Sose szítt olyan olcsó portékát a jámbor olasz. 1716 III, 73 | pénzt is otthagyta nála; helyen van, hadd kamatozzék, 1717 III, 73 | közöltem vele!~- Deák Ferenc? . Hol lakik Deák Ferenc?~- 1718 III, 73 | belõle, ha elfogatnánk. lenne tán kérdést intézni 1719 III, 73 | helytartó meghökkent. Hüm! Ezt lesz megkérdezni Bécsben. 1720 III, 73 | fák azt döntötték el, nem lesz megbolygatni a mozgó 1721 III, 73 | Bécsbe, s újra felelnek: » lesz a közvéleményt nem 1722 III, 73 | szabad kihallgatni? Úgy? No, van. Semmit se szabad. Nem 1723 III, 75 | örültek egymásnak.~- Szinte - mondá nagybátyám -, hogy 1724 III, 75 | megnyugvással hagytuk ott, hogy helyen van.~*~Egész három 1725 III, 75 | ezeket a botor szavakat, s szíve másképp érez?~Erre 1726 III, 76 | ott balra? Hát ott bizony Szabolcs vezér alussza örök 1727 III, 76 | pattogott ostorával.~- De kocsis ábrázat! - szóltam 1728 III, 76 | nagy darabon. Oh, ritka szív az öreg »Pali bácsi«.~- 1729 III, 78 | miniszter, többet érne négy prédikációnál.~És csakugyan 1730 III, 78 | többet ér meg egy hordó kõbányai sör.~ 1731 III, 79 | felkerestem az igazgatót, régi barátomat.~- Szervusz! Hol 1732 III, 79 | állta:~- Te, adok neked egy tanácsot, hiszen neked van 1733 III, 79 | velem Péchy Tamás. No, éppen . Legalább elpanaszlom neki 1734 III, 82 | Egy hivatalnok, különben ismerõsöm, öngyilkos lett. 1735 III, 82 | házmesterné a megmondhatója. Pedig , becsületes ember volt, 1736 III, 83 | kezét.~Mikor haza hozta, négy lovon hozta, feldõltek 1737 III, 83 | Lassan döcögött a szekér, egy óra kellett, míg Mohorához 1738 III, 83 | csak menjenek egyenest, ha járatba való lelkek kegyelmetek!~ 1739 III, 83 | kinyomozhatták. Száldobosi Miklós régen nem élt már. Másfél 1740 III, 83 | küldj el egyet az én kedves anyámnak.«~És a levelek 1741 III, 84 | FAL, NAGY ÁRNYÉK~1883~Egy barátommal, mikor még én 1742 III, 84 | nagy paloták. »Ebbõl nem lesz, ezek a nagy házak 1743 III, 85 | ha másképp vande így is Örökké senki sem élhet… 1744 III, 87 | szalma esküdt«.~De hát volt nekem ez a szalma titulus 1745 III, 87 | hogy vagy a plánta nem , vagy a föld nemneki, 1746 III, 87 | nem jó, vagy a föld nem neki, nem fog megfogamzani. 1747 III, 87 | alighanem reám vonatkozott.~- , jó, majd - szólt a principális, 1748 III, 87 | reám vonatkozott.~- Jó, , majd - szólt a principális, 1749 III, 87 | dongóknak, darázsoknak elég , nem mindenki olyan kényes, 1750 III, 88 | lelköm.) Hanem leteríti zsíros bundáját a suvikszos 1751 III, 89 | körülbelül a nyár elején egy barátom vidéki kastélyában 1752 III, 90 | 10 font marhahúst, hogy leveske legyen, kérem alássan, 1753 III, 90 | És azt a tömérdek húst?~- étvágyunk van, kérem alássan.~- 1754 III, 90 | Nagy buzgalommal fogtam a öreg püspök helyzetének 1755 III, 90 | mondám némi szigorral.~A öreg püspök megijedt makacsságomon, 1756 III, 90 | csináljon valami rendet, édes direktorom!~ 1757 III, 91 | észre sokáig.~Pedig igen , igen nyájas, túlságosan 1758 III, 92 | szép verõfényes napján egy barátom így szólt hozzám:~- 1759 III, 92 | István (úgy hítták említett barátomat).~- És azt hallom, 1760 III, 92 | s a fiatal férj pompás cimboránk volt, míg meg 1761 III, 92 | is az, gyanakodtam .~- éjszakát, Pista.~- Jó éjszakát!~ 1762 III, 92 | Jó éjszakát, Pista.~- éjszakát!~Reggelre kelve, 1763 III, 92 | Pistától tréfásan kérdezte:~- reggelt. Nos, hogy aludott, 1764 III, 93 | az ülésekre. Sõt a néhai Kemény István nemcsak kötelességbõl, 1765 III, 94 | viseli: »Hogyan lõn békülése néhai Mátyás királnak Koháry 1766 III, 94 | kegyében nyakig. Az pedig olyan langyos fürdõ, hogy senki 1767 III, 94 | napon. (Már akkor sem volt pénteken útra kelni.)~Vasút 1768 III, 94 | Pihenjetek meg nálam, ha járatban vagytok.~Ott fenn 1769 III, 94 | a kis birtoka, no meg a kardja, csakhogy mi hasznát 1770 III, 94 | király.~- Ám, ahogy akarod. éjszakát!~- Csak egyre kérnélek, 1771 III, 94 | kis szekrényt hajnalig, helyre, hogy el ne vesszen, 1772 III, 94 | nejéhez. Útközben azonban egy ötlete támadt. »Nem, nem 1773 III, 94 | valamit.~- Min töprenkedel, uram? - kérdezgeté az asszony.~ 1774 III, 94 | Koháry kiment, s csak egy óra múlva tért vissza a 1775 III, 96 | majd megérik a hivatalában? , jó. De hát mióta olvasol 1776 III, 96 | megérik a hivatalában? Jó, . De hát mióta olvasol te 1777 III, 96 | Billey Márton uram nejét, a Mari nénit látogatta meg. ( 1778 III, 96 | vesztette el a maga fejét (pedig nagy fej volt), s hogy soha 1779 III, 96 | Lehajolt, megcsókolta kezét a tanácsért, s újra elvonultak 1780 III, 97 | neki), de látván, hogy azok karban vannak, újra kiderült 1781 III, 97 | Ámbár öreg embernek sehogyse . Köszvény gyötör kezemben, 1782 III, 97 | maga elõtt, képzeletében.~- lesz akármilyen bunda - 1783 III, 97 | a kedveért. Édesapja ura patrónusom volt! Hát csak 1784 III, 97 | piktor szava rezzenté fel egy óra múlva.~- Megvan már, 1785 III, 98 | közül - az inspektor.~- reggelt, kegyelmes uram - 1786 III, 98 | uram - szólt fesztelenül.~- reggelt - viszonzá a herceg 1787 III, 99 | vehesse - de az ördögöknek hely lenne ez szánkázni 1788 III, 99 | öreg csak nevetett.~- Hm. az valamire. A litavai erdõ 1789 III, 99 | valamire. A litavai erdõ is . Az bizony. Csakhogy tudni 1790 III, 99 | litavai erdõt lebecsmérelni. politika az a mennyország 1791 III, 99 | dörmögött, haragudott:~- Nem volt. Nem szeretem. Nem 1792 III, 99 | ahová gazdájok parancsolja.~ volna most, sokat érne most 1793 III, 101| ablaknál a szegény ember.~- napot kívánok, kedves komám - 1794 III, 102| Lengyelországban. Tûzzel, vízzel nem tréfálni. Én ugyan nem veszem 1795 III, 102| sok pálinkát kaphatnánk pénzért? Nem hiszem egyébiránt, 1796 III, 102| liliomok. Az alispán leányai? , de azért én mégis Terepetye 1797 III, 103| Pálffy Miklósnak.~S íme, elõérzete vala Bakács Péter 1798 III, 103| igazgattatának -~zengi a Tinódi Sebestyén, ki hosszadalmasan 1799 III, 106| Pollux és Castor voltak, két barát, de a kétbarát 1800 III, 106| kétbarát, de a két barát közül csak egyiknek 1801 III, 108| megszökött egy délelõtt. »lóháti« asszony lévén, 1802 III, 109| Hát hogy lehetne azt szívvel megválasztani?~- 1803 III, 110| Giléty Pál felé fordulva -, , hogy eszembe jut, nekem 1804 III, 112| lehetnek önök gyõzõdve, hogy hazafi és az ellenzék rendületlen 1805 III, 112| akarják látni Dorner Palit? volna megtudni! Ámbátor 1806 III, 112| valaki veres szakállal is hazafi. Ott van a példa 1807 III, 112| szakáll nélkül lépett be egy félóra múlva a redakcióba 1808 III, 112| óra felé a Szikszai-ban a visontai borok mellett, 1809 III, 114| akarata törvény, s ki olyan fiú, hogy az anyja kívánsága 1810 III, 114| Bizonyára a görény - gondolá. - hogy megcsíplek zsiványfajzat. 1811 III, 114| megcsíplek zsiványfajzat. Úgyis koszttal éltél a tyúkjainkból.~ 1812 III, 115| kilátás sem volt, mert friss egészségben valának. Sõt 1813 III, 115| régi vármegye rendeli így. lett volna azt megfogadni 1814 III, 115| harapjam meg? Mire lenne az magának?~- Elég, ha én tudom, 1815 III, 115| A vezetõ kapitány, egy öregúr, mindenek elõtt barátságosan 1816 III, 115| ki, mert azt meglövik.~A palócok megigazgatták erre 1817 III, 115| sorvasztja. Mert bizony megülik darabig.~Beléptek. Dacosan, 1818 III, 116| máskor meg olyan kedveskedő víz, hogy még ki is virágzik…~- 1819 III, 116| lesz hát a címe:~I. MIRE A DIALEKTUS?~Most már ott 1820 III, 116| világ volt az akkor, hogy a hír gyorsabb volt a rossz 1821 III, 116| Sándor bácsi? - kérdém, » napot« kívánva neki elõbb.~ 1822 III, 117| Bolond beszéd, hisz ezek még erõben levõ lovak!~- Igaz, 1823 III, 118| fejem - bizony isten nem dolog sül ki, ha egyszer 1824 III, 118| kétségbeesetten.~- Hát nincsenek önnek barátai? Hiszen egész életében 1825 III, 118| fõispántól ezt a történetkét.~ lesz neki válaszul valamelyik 1826 III, 119| építette a likavai várat. ízlése volt az olasz úrnak, 1827 III, 119| mélabús kobzát…~Likava azonban menedék volt a törökök, 1828 III, 120| beváltja a szabadelvû párt. Ni, hogy eszembe jutott, éppen 1829 III, 121| kiválóbb szakférfiakat.~ barátok együtt, végtelenül 1830 III, 121| szûcs, a másik szûrszabó.~ mesterember mind a kettõ, 1831 III, 122| éppen képviselõséget árul.~- kelendõ portéka! Mennyiért 1832 III, 122| Csak adna az isten egy vevõt.~Bizonyos álmélkodással 1833 III, 124| arca merõ mosoly volt.~- reggelt, nagyságos uram. 1834 III, 124| ábrázata olyan keserû?~- No , hogy jössz, te kölyök - 1835 III, 125| összeröffentek, s elhatározták, hogy volna egy ellenjelölt, ha 1836 III, 126| principálisomat, hogy mint a család barátja, vesse magát közbe, 1837 III, 127| Ez a posztja?~- Ez.~- csendes hely, nyugodalmas 1838 III, 128| köszönt, csak mikor már tova haladtunk, hangzott 1839 III, 128| nézett, de nem köszönt.~- napot, János!~- Ühüm - mondá 1840 III, 129| embereknek nagy csapás.~ - megfogadtam a tanácsot, 1841 III, 129| az öné például Hagymád. lesz?~- Természetesen - 1842 III, 129| No, lássa az úr, ilyen a kezdet!~(Uram én istenem, 1843 III, 129| maradok hangulatot csinálni. lesz?~- Bizony úgy látszik 1844 III, 129| hangulatcsinálásra ajánlkoztak.~- , jó - feleltem én -, nagyon 1845 III, 129| hangulatcsinálásra ajánlkoztak.~- Jó, - feleltem én -, nagyon 1846 III, 129| más mit tenni, mint valami hazugsághoz folyamodni.~ 1847 III, 129| tegyek? Mi lesz velem?~Egy órai utazás után értünk 1848 III, 129| legalább csinál itt valamit…~- - szólt egyet kacsintva 1849 III, 130| tud menni, minek annak a út és ahíd.~A pörlekedõ 1850 III, 130| minek annak aút és a híd.~A pörlekedõ ember sem 1851 III, 132| a nyár elején:~- Ni, de , hogy találkozunk. Éppen 1852 III, 132| megírom önnek.~- Ez bizony gondolat. Hogy ez magamnak 1853 III, 132| éppen mátravidéki ember.~- , hogy talállak, kedves barátom. 1854 III, 132| De megálljon csak, egy gondolat, ha ön talán tudakozódnék 1855 III, 132| Köszönöm szépen ezt a gondolatot.)~Nem kérdeztem 1856 III, 135| meg anyám barátnőiről, a öreg kisasszonyokról, kik 1857 III, 135| Köszönöm alássan, kedves keresztapám.~ 1858 III, 137| lehetett megtudni soha, hogy szónok-e tisztelendõ Csupka 1859 III, 137| zsûri is, mely eldöntse: volt-e a szónoklat.~Csupka 1860 III, 138| esztendeje kuglizó cimborám.~ dobásai vannak annyi bizonyos, 1861 III, 138| Marci, nincs meg annak az a kocsmai szagaHát a lány?~- 1862 III, 138| konyhát unta meg. Neki is lesz…~- Nagyon konyhai stílusban 1863 III, 138| de a hortyogás végre is kalauz. Elõre nyújtottam 1864 III, 140| Gyomorhurutom volt…~- A régi kuruc bútorokat kihányattad.~- 1865 III, 141| szavamra mondom, ártatlan ember a kapitány…~A király 1866 III, 142| lesz hát tebelõled soha tisztviselõ.~…És csakugyan 1867 III, 144| professzor felé, s akármilyen barátságban volt is az a 1868 III, 144| mind teljesítette.~(De volna, ha ma élne nagytiszteletû 1869 III, 144| asztalok görnyedeztek, s ami és drága öt világrészben 1870 III, 144| megnyugtatta:~- Lássa, mire az a rossz könyv. Most már 1871 III, 144| hazameneteltõl.~- Hej, de volna most egy pár szán, 1872 III, 144| még a Mágyika sem.~Hej, lett volna azt a könyvet 1873 III, 146| fölmenj! Gyere haza velem.~- - sziszegte az asszony hirtelen 1874 III, 146| vita kerekedett köztünk. No , hát lássuk, kinek van igaza. 1875 III, 148| nagyok. A gonosszal nem tréfálni. Igaz, hogy csak 1876 III, 148| parókián.~Alighogy aludt egy órát, fölriad álmából, kopogtat 1877 III, 148| úgy, ahogy a fiam mondta. egészséget kívánok!«~A pap 1878 III, 148| a kántortanítóval, derék modorú ember volt, olyan 1879 III, 148| Tudom, megülhetné a kalodát darabig.~Amint a faluban 1880 III, 148| mindenre akad ember, hanem gondolata nem minden embernek 1881 III, 148| felejtsem, végigettek egy fõispáni ebédet), hogy tekintettel 1882 III, 148| szeretettel.~Hisz a fõispánnak egy manõvere ez! Behozni a kormánynak 1883 III, 148| meg is örült, hogy ilyen helyre hozták. Tündérmesékben 1884 III, 148| majd megérik a hivatalában. jó. De hát mióta olvasod 1885 III, 148| megérik a hivatalában. Jó . De hát mióta olvasod te 1886 III, 148| jelölt nem akadt sehol. , hogy a kutyákat nem uszították 1887 III, 148| becse, kérem alássan.~- , nem bánom, mert éppen szõke 1888 III, 148| maga hajtotta Alsóérdre, a Mari nénit meglátogatni.~ 1889 III, 148| engedje tovább folyni a magyar vért.~Dorogi kétségbe 1890 III, 148| elfordítva.~- Meghiszem. De ugye volt a víz lent, alantabb?~- 1891 III, 148| vesztette el a maga fejét (pedig nagy fej volt), s hogy soha 1892 III, 148| Lehajolt, megcsókolta kezét a tanácsért, s újra elvonultak 1893 III, 148| Látod, pajtás, mindig embered voltam, te megkönyörülhetnél 1894 III, 148| ugye belenyugszol, ugye lesz?~- Kellesz is te már 1895 III, 148| kulcscsomaggal.~Elek István barátja volt Doroginak, 1896 III, 148| Megjött, méltóságos uram.~- kosztot kell neki adni, 1897 III, 148| gyülekezni kezd a faluháza elõtt. lesz, ha a nagyságos úr 1898 III, 148| is agyonütötték. De talán is, hogy agyonütötték, mert 1899 III, 148| megbeszélnivalónk van.~A favágó egy óra múlva tért vissza.~- 1900 III, 148| elmegyek én õhozzá, egy óra múlva.~Nagy fejcsóválással 1901 IV, 1 | EGY ASSZONY~1884~Érdemes elhagyni 1902 IV, 1 | s megfenyegetett azzal a kezével, melynek puhaságát 1903 IV, 1 | legközelebbi péntek kell.~- - felelte elkomolyodva.~ 1904 IV, 1 | tetszett nekem, hogy nagyon is asszony volt…~Míg máskor 1905 IV, 6 | rossz volt?~- Nem! Ilonka . Õ csak azért nem küld neki 1906 IV, 6 | levelet a Jézuskának.~- - mondá mosolyogva Czingeri 1907 IV, 6 | mert a Czingeri bácsi is ember. Csakhogy võlegénynek 1908 IV, 7 | a közvéleménynek, hiszen madár a gólya!~Tarczaly 1909 IV, 8 | No, már lehetetlen, hogy, ember lehessen!)~A városban 1910 IV, 8 | A szemét alatt terem a , édes öcsém. Tudod-e, 1911 IV, 8 | kitanulnád a mesterfogásait. iskola lesz, mondhatom. 1912 IV, 9 | ha valamelyik tagja egy partit hoz vala a házhoz. 1913 IV, 10 | félt: a kutyáktól.~Ilyen , egyszerû ember volt Damos 1914 IV, 10 | borzalmas szörny; Istenem, de lehet ott közelükben!~Ez 1915 IV, 10 | vállairól a köpenyeget, s a öreg ott állt a katedrán, 1916 IV, 12 | hogy isten neki, úgy is lesz, és ha már vára volt 1917 IV, 13 | hittem, sohasem fog tenni vizsgát a német nyelvből; 1918 IV, 13 | véletlenül beleütödőm valami olcsó órába, rögtön megveszem 1919 IV, 13 | ha még csak lopott volna, volna.~- Teringette, hát 1920 IV, 15 | kell, hogy szeressenaki , gyöngéd, puhakezû édesanya 1921 IV, 16 | állott Zágrábig, pedig az nagy darab út onnan.~Ott 1922 IV, 16 | bizony - mondá Péchy Tamás. - ember, szelíd ember, nekem 1923 IV, 17 | vaskereskedésbe.~- Szerencsés napot! - mondá.~- Mi tetszik?~- 1924 IV, 17 | egy kicsit odakünn.~Egy óra múlva visszatér egy 1925 IV, 17 | Csakugyan nekem kell károsodnom? . Hát csakugyan elveszi az 1926 IV, 17 | tartson itt prédikációkat.~- - kiált fel Csomák Gergely 1927 IV, 18 | No nézd, nézdSzerencsés reggelt kívánok, téns fiskális 1928 IV, 18 | kívánok, téns fiskális úr. De , hogy itthon találom, mert 1929 IV, 18 | mert biz az megbetegedett a pára, pedig mondtam neki 1930 IV, 18 | ámbátor a tekintetes úr is színben vanhanem a tekintetes 1931 IV, 19 | szavamat - szólt a vezér -, ám van, legyen Hajnácska leányomé 1932 IV, 20 | osztogatják az efféléket, barátom. nekünk egy-egy nagy Leopold 1933 IV, 21 | família azon a vidéken. Olyan dolguk van, hogy már jobb 1934 IV, 23 | feleségével.~- Adjon isten reggelt, tisztelt képviselõ 1935 IV, 23 | tisztelt képviselõ úr. No, már , hogy itthon találom, mert 1936 IV, 23 | kopasz! - dörmögé. - Hiszen volna az, csak azokból a 1937 IV, 25 | érdemelték különben, hogy emlékezettel legyen irántuk, 1938 IV, 25 | hozzá.~- Az egy rendjel.~- . Hát a levélben mi van, 1939 IV, 25 | ért eleget forgolódni modorú úriemberek között.«~- 1940 IV, 27 | küszöbén kezet fogott velem.~- éjt - mondá.~- Jó éjt - 1941 IV, 27 | velem.~- Jó éjt - mondá.~- éjt - hebegtem izgatottan 1942 IV, 28 | hogy minden este becsíp a rózsamályi boroktól, s utcahosszat 1943 IV, 28 | embereket magához, hogy a Szél Palkó a hírhedt lippai 1944 IV, 29 | gyûrûd pompásan bevált nekem, kovács, hanem a másiknak 1945 IV, 31 | szavajárása.~Felkötötte a régi fringiáját, és odaállt az 1946 IV, 32 | élt vele.~Csakhogy a régi világban sem volt ám mindenki 1947 IV, 32 | János, a kedvedért. No, lesz-e úgy?~Magdalénka a 1948 IV, 32 | emberek. Ejnye, mákos adta, ez téma, ezt bizony behozom 1949 IV, 32 | tenni, nyomorult gyáva? No , majd kivágom hát énmagam. 1950 IV, 32 | most már hajts elõre!~*~ másfél óra múlva fordult 1951 IV, 33 | belõle hangosan: »Ha elsül , ha el nem sül, akkor is 1952 IV, 33 | ha el nem sül, akkor is Ejnye, miféle ostoba firka 1953 IV, 34 | eszébe jutott délután, hogy volna megnézni a várat, 1954 IV, 34 | szájszéleit megnyalogatni. Huh be , be jó!~Szíve megdobbant. 1955 IV, 34 | megnyalogatni. Huh be jó, be !~Szíve megdobbant. Óvatosan 1956 IV, 35 | árva érdekében kölcsön, kamatra.~- No, ez nem baj.~- 1957 IV, 39 | bizony azért sírt volna a lélek.) Mert hoztunk ám 1958 IV, 39 | hiányzanak hozzá.~…Isten neki, helyen van, ahol van. Mert 1959 IV, 41 | mint a másik, s azonfelül partik, hetven-nyolcvanezer 1960 IV, 41 | mondá az öregúr -, öcsémuram famíliából származik, nem 1961 IV, 41 | megcsalt volna. Hiszen olyan képe volt.~Végre akadt egy 1962 IV, 41 | vagytok? Bibithy Gáspár pajtásom. No, ez derék! 1963 IV, 41 | tõlük!~- Innen kérik meg a partikat, és ide hozzák… 1964 IV, 41 | eggyel, másik jön. Pedig fiúk, mind megszeretem… 1965 IV, 42 | szépen haza, kérlek! Te gyerek vagy, Gyurka, hiszen 1966 IV, 42 | helyzetetTe is mindig barátom voltál, Laci, ne 1967 IV, 43 | uram ismét küldje valami érzelmû német ismerõséhez, 1968 IV, 43 | legyen mondva, a magyarok emberek és szeretnek is 1969 IV, 45 | mesteremberektől, ami nem ?~De iszen nagyon szép világ 1970 IV, 45 | kaptam az osztálynál.~- helyen fekszik? - kérdé 1971 IV, 45 | így lesz, hogy úgy lesz. , hogy a szeme ki nem égett 1972 IV, 45 | csúfjára.~A vers nem volt , de ezért soha még poétai 1973 IV, 45 | felállítani a hegyháton. De iszen elõre jár a Demethey Lõrinc 1974 IV, 45 | sülve-fõve, s mindenki tömte õket tanáccsal:~»Oda ne adják, 1975 IV, 48 | kitalálni.~- Önbõl sohasem lesz színmûíró - mondá Borcsa. - 1976 IV, 49 | meghozza.~- Lássa, uram.~- , de itt a csûrben nincs 1977 IV, 49 | van a fõnökömtûl.~- Úgy is . Hát tessék valami foglalni 1978 IV, 51 | gondolkozott.~- Elhozomhát , elhozom - aztán szelíden 1979 IV, 52 | édesanyja meggyógyul, ha ápolást nyerhet, ha kegyed 1980 IV, 53 | mellényzsebekben. Az se . Asszonyi keblekre bízzák? 1981 IV, 53 | veszi meg az ékszert, akkor lesz anyjuknak vasárnaponkint 1982 IV, 55 | Hisz megvesz a hideg.~- bundám van.~- Megbolondultál? 1983 IV, 56 | mégis hitt.~Nekem ez nagyon volt akkor! De kérdés, jó-e 1984 IV, 57 | rozsnyóiak, mint hölgyeik hírére. Most egyszerre odavan 1985 IV, 57 | prókátornak.~Az ügyvédeknek dolguk volt ebben a világban. 1986 IV, 62 | hogy vannak még derék, hazafiak.~És a kormányoknak 1987 IV, 65 | mondá a szolgabíró -, de nem helyen jár, mert ez a törvénykezéshez 1988 IV, 65 | meglehet, lelkem, de nem helyen jár. Menjen a doktorhoz, 1989 IV, 65 | küldöttje, mindig derék, magyar érzelmû embernek 1990 IV, 66 | szintén érdekükben feküdt lábon állni a hatalommal.~ 1991 IV, 66 | hanem a bor, az holtig , és kívánatos.~Ittak 1992 IV, 68 | Az ördögbe is, csak olyan ne volna ez a bécsi rendõrség! ( 1993 IV, 68 | suttogta.~- Mi az, kedves barátom? Mentsen ki, ha 1994 IV, 68 | öregurak számára, hogy nem az olyan dolgokat otthon 1995 IV, 69 | leányaim.~(Hüm! Ezekbõl volna feleségül venni egyet. 1996 IV, 70 | Dicsértessék a Jézus Krisztus, nagy uram.~- Mindörökké, Damók 1997 IV, 70 | a hídfõnél megálltak.~- - mondá a szabó -, tehát 1998 IV, 72 | gondoltam magamban, ez is , s elkezdtem lapozgatni. 1999 IV, 73 | vállat vont:~»Azt csak a isten tudja!«~Dühösen távoztam 2000 IV, 73 | kiált valaki nyájasan.~» estét, monsieur Pilinyi,


1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2264

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License