1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2034
Rész, Fejezet
1501 III, 121| hallgatta azt tovább Czirok uram, hanem leugrott villámgyorsan
1502 III, 121| gondolá, s úgy is tett. Szomor uram pedig kedélyesen elvágta
1503 III, 121| történt. Mégis csak Szomor uram a furfangosabb, okosabb,
1504 III, 121| tanácskozásokra kerülne a sor, Czirok uram odalép Szomorhoz, s félrehúzza
1505 III, 122| kapuoszlopzatnak.~- Kit vár, uram?~- Az emberemre várok -
1506 III, 122| vágta fel fejét.~- Igen, uram. Talán tudna rá vevõt? -
1507 III, 122| portéka?~- A legkomolyabb, uram. Biztos kerület. Itt van
1508 III, 122| ugyanaz?~- A dolog úgy áll, uram - szólt most egyszerre -,
1509 III, 122| A kerületet. Igen, igen, uram, az emberek azt hiszik,
1510 III, 123| példányokkal.~- Az bajos lenne, uram - felelte Fridrik úr -,
1511 III, 124| Jó reggelt, nagyságos uram. Mint szolgált az éjjeli
1512 III, 125| S ezzel Csiszlik Ferenc uram ötvenszer jobban megmagyarázta
1513 III, 125| kend esze kalapálva, kovács uram.~- Aztán lássák, tehetünk
1514 III, 125| Arany a kend esze, Csiszlik uram!~Meg is kezdték rögtön az
1515 III, 127| olyan nagy dolog, teens uram. Tetszik a bokréta, mi?~
1516 III, 129| Éljen!«~A szónok Havas Péter uram kíséretét még két egyén
1517 III, 129| a selyemgubó, tekintetes uram. Jobban tudom már én azt.
1518 III, 129| úr, ilyen a jó kezdet!~(Uram én istenem, milyen lesz
1519 III, 129| egy akadályt, de Perbet uram még ott ül a magasra emelt
1520 III, 130| hisz ez a Macskási István uram tót csõsze, aki engem diákkoromban
1521 III, 130| félek…~- Hideg a keze, teens uram…~- Szólítsa, András... szólítsa…~
1522 III, 131| megbánja.~- Ne siess, nagyságos uram, mert még nem végeztem.
1523 III, 131| híres udvarra s Naláczi uram szállt le az egyikrõl, kit
1524 III, 132| szülõföldjét sem ösmeri. Ej, ej uram, ön tehát nem is volt soha
1525 III, 132| voltam, bizonyosan voltam, uram, de alkalmasint kisfiú koromban
1526 III, 132| keresi? Mert tudja meg, uram, hogy én meg tíz esztendeje
1527 III, 132| hihetetlen!~- És mégis úgy van, uram. Tudom, hogy fönséges hegycsúcs,
1528 III, 133| Ez egy elátkozott fiók uram. Ez az egyetlen fiók, melyben
1529 III, 133| nevetett.~- Természetesen, uram. Önnek csak azt kellett
1530 III, 136| Lábatlan Gergely várnagy uram mindig levett kalappal beszélt
1531 III, 136| Mihálynak.~- Elfoglaltam, uram, a várat számodra. Ezennel
1532 III, 136| küldöttet beeresztette szakács uram a néma, kihaltnak látszó
1533 III, 136| az az ellenség. Lábatlan uram, érti-e már?~- Hogy-hogy?~-
1534 III, 136| a vár a Szilágyi Mihály uram vára, kegyelmednek pedig
1535 III, 137| Tisztelendõ Csupka Sámuel uram (anagrammát csináltunk a
1536 III, 137| ezt nem pusztán a kurátor uram tartja így, de mindazok,
1537 III, 137| összebeszéltek részérõl.~Csupka uram elvörösödött, szétnézett
1538 III, 137| Rosszul lettél?~Csupka uram mosolyogni igyekezett:~-
1539 III, 137| miért engedi magát Csupka uram olyan készségesen elállíttatni
1540 III, 138| gyufát, és oda világítok.~Uram én teremtõm, el ne hagyj!~
1541 III, 141| türelmetlenül.~- Oh, felséges uram, el fogják csavarni az igazságot,
1542 III, 141| Jelentem alássan, fölséges uram - szólt egyszerre megváltoztatott
1543 III, 142| ne ösmerjen. Nagy Ambrus uram Litken, ellenben kivágta
1544 III, 144| mint nagytiszteletû Hatvani uram, a híres debreceni kollégium
1545 III, 144| úgy történt, hogy Hatvani uram is csak olyan magunkforma
1546 III, 144| szerszámoztak. Nagy István uram egy fekete kecskebakon lovagolt,
1547 III, 144| Istenhez (mert nem volt Hatvani uram egészen elrugaszkodott,
1548 III, 144| Nem bíz én, nagytiszteletû uram, hanem hogy hát a professzor
1549 III, 144| rajtam. Hiszen tudja, hogy az uram, Magyari Mihály, meghalt
1550 III, 144| megfordítva?~- Hazajár az uram éjfélenkint, kérem alássan,
1551 III, 144| kakaskukorékoláskor megnyílik a Magyari uram sírja, s abból kivonszolja
1552 III, 144| ha ma élne nagytiszteletû uram: hadd hozatna az ördögeivel
1553 III, 144| megtetszett neki a fõbíró uram gyönyörû, szende leánykája,
1554 III, 144| haját tépné valaki.~Hatvani uram azonban legott kifutott
1555 III, 144| ezentúl.~Cseresnyés Gábor uram a városi protonótárius,
1556 III, 144| bánom én, nagy tiszteletû uram, mondjon Seneca amit akar,
1557 III, 144| erre, mert éppen a fõbíró uram borát folyatta ide a Mágyika
1558 III, 144| kompánia, maga a professzor uram is lejtett egyet-kettõt
1559 III, 145| szólt:~- Jól van, méltóságos uram. Azt ígérte, hogy mindent
1560 III, 147| volna soha többfélét? Oh, uram, hisz az ember csak ránéz
1561 III, 147| kérlek alássan, kegyelmes uram - mondá a jött tótosan.~-
1562 III, 147| fõispánság, amit a kegyelmes uram sürgönyzött.~- Nem sürgönyöztem
1563 III, 147| Kálmánok közül éppen kegyelmes uram passzolt volna be nekem
1564 III, 148| meg sem Nagy János bíró uram, sem Mucsi-Timár István
1565 III, 148| Mucsi-Timár István nótárius uram.) Hanem mind hagyján lenne
1566 III, 148| olvassa el magának, nótárius uram. Hátha megösmeri az írást?~
1567 III, 148| Köszönöm alássan, fõtisztelendõ uram, de nem szorultam rá, mert
1568 III, 148| nagy nyomban igazít, Timár uram. Hát ki ne tudná azt?~-
1569 III, 148| ne beszéld, méltóságos uram, olyan hangosan, mert ellopják
1570 III, 148| kend esze kalapálva, kovács uram.~- Aztán lássák, tehetünk
1571 III, 148| Arany a kend esze, Csiszlik uram!~Meg is kezdték rögtön az
1572 III, 148| fehér fogai vannak, komám uram! - sugdosta Nagy István
1573 III, 148| Se testvérem nincs, se uram, akit odaadhatnék. Hacsak
1574 III, 148| vérbõl - felelte Csiszlik uram -, aki a nagyságos asszonyka
1575 III, 148| követjelöltnek.~(De iszen Csiszlik uram jól értett a hasonlatokhoz.
1576 III, 148| mához egy hétre.~Csak Rezes uram jegyzé még meg nagy tapintatlanul:~-
1577 III, 148| öregbíró, a mostani Nagy János uram. - Elkel ám a pénz õfelségének.~
1578 III, 148| legyen - felelte Nagy János uram, megigazítva hátul hajában
1579 III, 148| gyámoltalanság ikertestvérek, édes uram!~- Meglehet, de ebben a
1580 III, 148| fogoly?~- Megjött, méltóságos uram.~- Jó kosztot kell neki
1581 III, 148| Megértettem, méltóságos uram.~Dorogi úgy tûnt el, mintha
1582 III, 148| börtönajtóban.~Maga Elek István uram is megjelent a foglárral,
1583 III, 148| én becsukva?~Elek István uram édes nyájassággal felelte:~-
1584 III, 148| Hogy van hogy, barátom uram de régen láttam«. A vicispán
1585 III, 148| vissza.~- Azt üzeni az én uram, kérem alássan, hogy õ egy
1586 III, 148| Krisztus«-t mondott. Kántor uram szembe nézte a takaros menyecskét,
1587 IV, 1 | kezemben.~- Jaj, kedves barátom uram - dohogott a konziliárius -,
1588 IV, 1 | órában. Húsz esztendeje, uram. S íme, az asszony rávesz,
1589 IV, 1 | haragomat úgy venni. Barátom uram egészen meghökkent. Pedig,
1590 IV, 3 | orrlyukakkal. - Hogyan mert ön, uram?...~- Engedje meg kisasszony -
1591 IV, 7 | modus vivendi, nagyságos uram! Van még egy - mondá az
1592 IV, 9 | üzengette Buriusz János bíró uram.~S amit a szép kisasszony
1593 IV, 9 | falaival, Buriusz János uram nem élt már, az akaratos
1594 IV, 9 | kegyelmed Buriusz János uram. Az én váram áll az akasztófa
1595 IV, 10 | S valóban, Damos Gábor uram félénk volt, éjjel sohase
1596 IV, 10 | egyszerû ember volt Damos uram, hogy dohányt lehetett volna
1597 IV, 12 | meggyógyítottál?~- Semmit sem kívánok, uram.~- De én nem engedhetlek
1598 IV, 13 | a csalás. Elgondolhatja uram, hogy én is megvettem volna
1599 IV, 13 | volt benne.~- Ez a hagyma, uram, nem ér meg tizenöt forintot.~
1600 IV, 13 | Ez az óra nekem nem kell, uram - mondám ingerülten -, újra
1601 IV, 13 | valamit a jövõre Török János uram is.~II. A HALÁL, MINT CSALÓ~
1602 IV, 13 | velem küszködni.~- Lássa uram, nekem nincs revolverre
1603 IV, 13 | nincs munkám. Úgy állok, uram, hogy a holt gyermekemet
1604 IV, 13 | Bolond idõnk van, tekintetes uram, bolond idõnk! Félek, rossz
1605 IV, 14 | azonban kiszabadították Bozó uram kezébõl Gábort a labancok,
1606 IV, 14 | megtalálták a Bozó Mihály uram kvitanciáját is szintén
1607 IV, 15 | utódokat már láttuk, kegyelmes uram - kezdé a tudákos levéltárnok. -
1608 IV, 16 | visszafelelte:~»Jól van, uram. De hát törvények vannak
1609 IV, 16 | Tehát elment a bánhoz.~- Uram! - kezdé. - Nekem valami
1610 IV, 16 | Kazuvich Mirkó nevû képviselõ, uram?~- Van bizony - mondá Péchy
1611 IV, 17 | egyszer, midõn Csomák Gergely uram benyitott a vaskereskedésbe.~-
1612 IV, 17 | kaszát tesz eléje. Csomák uram ellenséges szemmel bandzsít
1613 IV, 17 | tenyerét.~Csomák Gergely uram most már belecsap a vaskereskedõ
1614 IV, 17 | kiált fel Csomák Gergely uram keserûen. - Legyen az úrnak
1615 IV, 17 | Ez az irmag, nemzetes uram - mondja nyájasan -, ott
1616 IV, 17 | ne okoskodjék, nemzetes uram. Mire való az? Így is rosszabb
1617 IV, 18 | vállát Toportyán Mihály uram. Azután beérkeznek a többi
1618 IV, 18 | szüretelünk az idén, tekintetes uram.~De mit is akartam mondani?
1619 IV, 18 | emberek közt. Higgye meg, tens uram, mióta õ kihúzta a lábát
1620 IV, 18 | nagy esze van annak, tens uram, ha egy rakáson tartja): »
1621 IV, 20 | debreceni híres Bisutka uram kiállított szõrgubája is
1622 IV, 20 | elmehet kend«.~De Ebers uram õkelme még nem akart elmenni.
1623 IV, 22 | Sohasem hittem volna, uram. Én sírtam ma két hete,
1624 IV, 22 | fõkapitány kelt fel Pisztóry uram szavaira válaszolni.~- Uraim!
1625 IV, 23 | nemzetes Kaparkay András uram a feleségével.~- Adjon isten
1626 IV, 23 | nagyon nehéz lesz.~Kaparkay uram édesdeden vigyorgott, mintha
1627 IV, 23 | nyugtatott meg Kaparkay uram. - Nekünk csak nappal kell
1628 IV, 23 | iparcsarnokban megnézte a Bisutka uram gubáját, és így szólt:~-
1629 IV, 23 | le a szívemrõl, nagyságos uram.~- Miféle teher, András
1630 IV, 23 | rózsakiállítást is megnéztük. Kaparkay uram fumigálva szemlélte:~- Lányoknak
1631 IV, 23 | piacon.~Mondta is Kaparkay uram:~- Ezekre bizonyosan neheztelt
1632 IV, 23 | elrettentõ példa!«~Kaparkay uram vagy hitte ezeket, vagy
1633 IV, 23 | sajnálhatják, nagyságos uram, azok, akik tavaly haltak
1634 IV, 25 | harmadik szónok, Dobándi Mátyás uram, és egy álló óráig argumentált
1635 IV, 26 | Máté nevetve.~Kovács Gábor uram, az egyházfi, erõnek erejével
1636 IV, 27 | sziszegte nemzetes Csukay Mihály uram -, már látom, hogy férfi
1637 IV, 28 | istentelen Teleki Mihály uram, a fejedelem minisztere
1638 IV, 28 | Hát van itt, nagyságos uram, egy Szél Pál nevû palotás
1639 IV, 28 | ebéd táján Teleki Mihály uram szokás szerint udvarlás
1640 IV, 28 | pénzem nincs, nagyságos uram. A magamét költöttem Lippánál.
1641 IV, 28 | embervért sem, nagyságos uram.~- Valami Szél Pál van szóban.~-
1642 IV, 28 | ítélnek fölötte, a Naláczy uram elnöklete alatt! De a hetvenötezer
1643 IV, 28 | Okos is lett Teleki Mihály uram nyomban. Megmozdult benne
1644 IV, 28 | tanácsnak, ahol Naláczy uram ült legfelül, hogy az ítéletet
1645 IV, 28 | törvény törvény, Teleki Mihály uram.~- A törvény írásból ítél.
1646 IV, 28 | székre, maga Teleki Mihály uram azonban egyenesen Naláczy
1647 IV, 28 | azonban egyenesen Naláczy uram felé tartott. »Mozduljon
1648 IV, 28 | van.~- Adja elõ Sós Máté uram a vádat.~Az »advocatus diaboli«
1649 IV, 28 | vád - véli Teleki Mihály uram -, de nemcsak azért, mivel
1650 IV, 28 | kegyelmed a mentéjét, Apor uram, hiába vág furcsa képeket,
1651 IV, 28 | képeket, Toroczkay Miklós uram. Hát nem-e a legnagyobb
1652 IV, 28 | van, jól, Teleki Mihály uram - szólt a fejedelem elgondolkozva -,
1653 IV, 29 | Nem hiszem, fölséges uram, pedig én csak kétféle gyûrûket
1654 IV, 31 | most kend ide, Tima Jóska uram.~Hanem az olvasók mindnyájan
1655 IV, 31 | nak a viselt dolgai.~Tima uram a szabadsághõs Csányi László
1656 IV, 32 | engem az én apám, nagyságos uram.~- De hátha beleegyeznék?~-
1657 IV, 32 | Forduljunk vissza, nagyságos uram - szólt a huszár.~- Még
1658 IV, 33 | addig csak várja meg Rigó uram a szekéren.~Visszajön kevés
1659 IV, 33 | Reggel, mielõtt még Rigó uram, a híres kortes felkelt
1660 IV, 33 | Azt, hogy elsült, nemzetes uram - feleli siránkozó képpel.~-
1661 IV, 37 | ezt a környéket.~- Miért uram? - kérdé kesernyés ábrázattal.~-
1662 IV, 37 | ember. Kutya tartomány ez, uram!~- Nekem inkább igen nyájasnak
1663 IV, 38 | Ott ült, üldögélt Helvig uram nagy búsan, már három esztendeje,
1664 IV, 38 | bilincseket.~- Minek imádkozol, uram?~- Hogy az isten kiszabadítson.~-
1665 IV, 38 | földre s reá ült.~- No, uram - mondá Helvignek -, fogózz
1666 IV, 38 | való.~Helvig királybíró uram - a nép pajkos észjárása
1667 IV, 40 | elsõ nevezetességhez.~- Uram - így szólt, meghajtva magát -,
1668 IV, 40 | láthassa. Jöjjön tehát, uram. Különvonat áll rendelkezésére.
1669 IV, 40 | eszébe? Mennydörgettét, uram, nekem nincs idõm céltalan
1670 IV, 41 | változnak - morogta Lengyel uram -, most is fütyülnek, mint
1671 IV, 41 | tetszik mondani? Bocsánat, uram, de ez… miképp is fejezzem
1672 IV, 41 | tudom a dolgot. Ez a birtok, uram, egy különc Boróthé volt
1673 IV, 41 | megyében. Egy egész falu, uram! Mi jutott volna egyre-egyre?
1674 IV, 41 | van. Nagy keserûség az, uram! Mikor megszokom eggyel,
1675 IV, 42 | Mi vagyunk, nagyságos uram) - mondá egyikünk alázatos
1676 IV, 43 | megbízással, hogy Kampf János uram ismét küldje valami jó érzelmû
1677 IV, 44 | Csak egy találkozás van, uram! Mikor a koponyák találkoznak
1678 IV, 44 | Lassabban egy kicsit, Koponya uram - vágtam közbe -, most jut
1679 IV, 44 | diktálni. Ide hallgasson, uram. Említettem már önnek, hogy
1680 IV, 45 | azért is elmondom a Dákos uram történetét, azaz hogy a
1681 IV, 45 | pipázgatott: »mit csinál Dákos uram?«, dölyfös modorban felelte:~-
1682 IV, 45 | csakugyan megjött a ruha, Dákos uram izgatottan sétált fel s
1683 IV, 45 | kecskéknek való az!~Dákos uram rá nem ért elmenni az osztályhoz.
1684 IV, 45 | örökölt?~- Igenis, nagyságos uram, a vinnyei erdõt kaptam
1685 IV, 45 | megjött, fölkerekedett Dákos uram, sõt meghítt egy kiránduló
1686 IV, 45 | magunkétól - biztatta magát Dákos uram. - Majd csak útba igazít
1687 IV, 45 | cikcakos hasadékig!~Dákos uram elsápadt, meg elvörösödött.~-
1688 IV, 45 | Dákosné ríva fakadt, Dákos uram pedig egy hosszú, de bús
1689 IV, 45 | találkozhatnak vele.~Dákos uram elérzékenyült, s szemrehányásokat
1690 IV, 45 | egészen oda csapódott a Dákos uram lábához.~- Nosza kocsisok! -
1691 IV, 45 | följebb szállni a Dákos uram auktoritása. Teringette,
1692 IV, 45 | Az ördög nem alszik, nász uram, ki tudja, mit akar; a föld
1693 IV, 45 | döntõ választ.~- Nagyságos uram - mondá, amint egyszer ismét
1694 IV, 45 | nem is.~- Halljuk, Dákos uram?~- Abba állapodtam meg magammal,
1695 IV, 45 | tõlem vár segélyt.~Dákos uram a fejével biccentett, hogy
1696 IV, 45 | emiatt… érti-e már Dákos uram?~- Igenis, nem értem, kérem
1697 IV, 47 | év elõtt Hatvani István uram.~Mikor 1854-ben az angol-orosz
1698 IV, 48 | kisasszony.~- Nem találta el, uram - mondá Borcsa -, ajánlom
1699 IV, 49 | mégis meghozza.~- Lássa, uram.~- Jó, de itt a csûrben
1700 IV, 49 | mosollyal.~- Én nem tréfálhatok, uram. Nekem komoly megbízatásom
1701 IV, 49 | Limlom - duplázott rá Igati uram.~- De valamit mégis csak
1702 IV, 49 | forintot - döntötte el Igali uram.~S a végrehajtó sietett
1703 IV, 57 | idõsb Gothard János fõbíró uram fia nem akárki. Nagy mágnás
1704 IV, 57 | ha Késmûves Imre szenátor uram fel nem szólal:~- Ne vegyük
1705 IV, 57 | zokon vette a polgármester uram fejének félrefordítását.
1706 IV, 57 | furcsát sejtve Késmûves Imre uram.~»Hadd szaladjon le hát
1707 IV, 57 | írta fel Szontágh Márton uram nagy betûkkel -, szándékosan
1708 IV, 57 | városra - vélte Pagonyi János uram.~- Ahogy dicsõségünkre szolgált
1709 IV, 57 | lészen - mondá Késmûves Imre uram.~- Engedjünk! - indítványozta
1710 IV, 57 | indítványozta Soltész Miklós uram.~Keresztül is ment az indítványa,
1711 IV, 58 | kérem! - vélekedék Dorogi uram, az öregbíró. - Elkel ám
1712 IV, 58 | legyen! - felelte Dorogi uram, áthajítva a szûrt az egyik
1713 IV, 62 | igazán szép öntõl, de lássa, uram, én nem az az ember vagyok,
1714 IV, 62 | Én a ködmönöknek írok, uram.~- Nem az én számomra rendelem
1715 IV, 62 | Rendkívüli tünemény ez!~- De uram - mondám -, én végre is
1716 IV, 62 | punktum. Kérem a nyugtát, uram.~- Lehetetlen az - kiáltá
1717 IV, 62 | gyermekes ember vagyok, uram. (Kezeit összekulcsolta,
1718 IV, 62 | Mert az rettenetes titok, uram.~- Hallgatom önt.~Hozzám
1719 IV, 62 | hangon suttogá:~- Tudja meg, uram, hogy a »Hírharsona« nem
1720 IV, 62 | gyermekes ember vagyok, uram. Ön nem fogja kivenni a
1721 IV, 62 | szájunkból… öt gyermek, uram… öt gyermek! Ön eláll attól,
1722 IV, 62 | hazaszeretettõl.~- Higgye meg, uram, ha független anyagi helyzetem
1723 IV, 64 | megmond, az meg van mondva, uram. Kikerítettük.~Az idegen
1724 IV, 64 | hangon mondá:~- Köszönöm, uram, nagyon köszönöm.~- Íme
1725 IV, 64 | egyre jobban ámult-bámult.~- Uram! - kiáltá. - Egy nagy kérésem
1726 IV, 64 | volna önhöz.~- Szívesen, uram, parancsoljon. Hiszen önnek
1727 IV, 65 | bevert fej a Szuhai Márton uram legényfiáé, a Péteré, s
1728 IV, 65 | s minthogy Szuhai Márton uram kemény ember, aki szeret
1729 IV, 65 | violencia történt, bíró uram - lihegte -, a Sáska Pista
1730 IV, 65 | kegyelmed, igazságot.~A bíró uram ki sem vette a fönségesen
1731 IV, 65 | följebb az igazságot.~Szuhai uram elballagott az ötödik faluba
1732 IV, 65 | Panaszra jöttem, tekintetes uram, a Sáska Pista beverte a
1733 IV, 65 | menjen a járásbíróhoz.~Szuhai uram fejet csóvált, és elment
1734 IV, 65 | járásbíróhoz.~- Tekintetes uram, a Sáska Pista beverte a
1735 IV, 65 | lakik.~- No, tekintetes uram - állított be a doktorhoz -,
1736 IV, 65 | a törvényszékhez.~Szuhai uram ment a törvényszéket megkeresni,
1737 IV, 65 | érteném - mondá Szuhai Márton uram, és több mint egy heti szaladgálás
1738 IV, 66 | utolsó stációnál Ostyepka uram nem bírt a lábán állani,
1739 IV, 66 | állani, sõt Vojnik Márton uram is ingadozott.~- Vigyétek
1740 IV, 67 | aztán a másikat, de Czanyuga uram egyedül lévén, ilyen váltórendszert
1741 IV, 67 | Ezt tudniillik Czanyuga uram gondolta. )~A fõjegyzõ sehogy
1742 IV, 67 | paripa. Felült rá Czanyuga uram kevélyen s bajszát pödörve
1743 IV, 68 | hogy õ a grófnõ férje.~- Uram, itt egy kolosszális csalás
1744 IV, 70 | magisztrátus színe elé Damók Mihály uram õkegyelme, rangjára nézve
1745 IV, 70 | Jézus Krisztus, nagy jó uram.~- Mindörökké, Damók Mihály
1746 IV, 70 | Mindörökké, Damók Mihály uram. Mi jót hozott kend - kérdé
1747 IV, 70 | nevetett a fõbíró, Tóth Mihály uram.~- Úgy, úgy, hiába vigyorognak
1748 IV, 70 | a tanácsbeliek.~De Damók uram váltig erõsítette, hogy
1749 IV, 70 | Úgy?! - kiáltott fel Damók uram diadalmasan. - Akkor hát
1750 IV, 70 | összesúgtak. Tóth Mihály uram, a fõbíró, elkezdett mindenféle
1751 IV, 70 | a városnak.~Damók Mihály uram emlékét ma is hálásan õrzi
1752 IV, 73 | monsieur Cassagnac volt.~»Uram - dadogtam némi zavarral -,
1753 IV, 73 | Miféle illetlen gyanú ez, uram?«~»Bizonyosan tudom, hogy
1754 IV, 73 | nyújtott kezet.~»Isten önnel, uram - mondá nyugtalanul -, sietnem
1755 IV, 73 | magát.~- Meglesz a bot, uram - szólt szomorúan. - Holnap
1756 IV, 75 | ASSZONY~1886~Kardos Márton uram elutazott Losoncra. Természetesen,
1757 IV, 75 | kezdődik.~Kardos Márton uram kis tökmag emberke volt,
1758 IV, 75 | kimozdult a portáról Kardos uram, odaosont a szomszédból
1759 IV, 75 | csókolództak is.~Kardos Márton uram csütörtökön ment el és szombatra
1760 IV, 75 | tréfákat, kedves Bugyi.~Kardos uram előtt egyszerre kitárult
1761 IV, 77 | lehelnek? (Érzem, méltóságos uram.) S jut-e néhanap eszedbe
1762 IV, 77 | Jut bizony, méltóságos uram.)~Ilyenforma épületes szavakkal
1763 IV, 77 | Mondok valamit, méltóságos uram - suttogta félhangon, hogy
1764 IV, 77 | Asszekuráltassa be, méltóságos uram.~- Hát aztán?~- A többi
1765 IV, 78 | Megdöglött az, méltóságos uram, még a vámon innen, de mivelhogy
1766 IV, 80 | föl könnyebbülten kántor uram, megpillantva a kisváros
1767 IV, 81 | mint a megsebzett vad.~- Uram - kiáltá hevesen -, mit
1768 IV, 81 | mit vétett!~- De ké-kérem uram.~- Ne kérjen semmit, ne
1769 IV, 81 | fiatalember, punktum.~- Uram, uram, türtõztesse magát.~-
1770 IV, 81 | fiatalember, punktum.~- Uram, uram, türtõztesse magát.~- Igenis.
1771 IV, 81 | kalapot négy forintért s uram fia, abba meg a Szabó Pali
1772 IV, 81 | kalapomért…~- Nem tudtam, uram, bocsássa meg… szavamra
1773 IV, 82 | Végünk van, tekintetes uram. Haldoklunk.~- De hát mi
1774 IV, 83 | Én vagyok, kegyelmes uram.~- Na jó, majd fog nekem
1775 IV, 83 | hallok.~- Tudok, kegyelmes uram - kiáltám.~- No, nagyon
1776 IV, 83 | felé.~A kapus, Nagy Márton uram, éppen kinn állt, s ásítva,
1777 IV, 84 | keservesen:~- Megyünk, méltóságos uram, megpróbáljuk, ámbár a hetven
1778 IV, 84 | paragrafust is.~- Fölséges uram - mondá -, legyen kegyes
1779 IV, 84 | Ön engem bolondnak tart, uram. Éppen csak azt akartam
1780 IV, 84 | község bírájának:~- Bíró uram, hátha a szemmérték tudományos
1781 IV, 84 | NÉMET~1886~Kaptafánszky uram fölöttébb szerette az italt
1782 IV, 84 | lesújtott embert.~Kaptafánszky uram elõször is kapott az alkalmon,
1783 IV, 85 | és tudós Hatvani István uram.~A franciák azzal szokták
1784 IV, 85 | fõbíró is, Szerednyei Gáspár uram, díszebédet adott tiszteletére,
1785 IV, 85 | István uramnak, ha a fõbíró uram Fruzinka nevû hajadon leánya
1786 IV, 85 | meg volt igézve Hatvani uram, se nyugta, se öröme, ahol
1787 IV, 85 | szerszámoztak. Nagy István uram egy kecskebakon lovagolt,
1788 IV, 85 | karaván volt az így.~Hatvani uram nem ijedt meg tõle, még
1789 IV, 85 | könyörgéssel:~- Mind lehetetlenség uram, amit kívánsz. Rabjaid vagyunk!
1790 IV, 85 | mindenfélét cselekedett Hatvani uram a »Mágyika« erejével?~Szorgalmatosan
1791 IV, 85 | fõbíróéknál még mindig, Hatvani uram rávette, hogy a Fruzinka
1792 IV, 85 | tudniillik azóta, ahogy Hatvani uram feltörte a harmadik tojást,
1793 IV, 85 | Nem biz én, nagytiszteletû uram, de a segítségéhez fordulok,
1794 IV, 85 | Úgy, hogy hazatér az uram éjjelenkint, kérem alássan
1795 IV, 85 | végighallgatni.~Hatvani uram megkönyörült rajta és így
1796 IV, 85 | kakaskukorékoláskor fölhasad a Magyari uram sírja, s onnan kivonszolja
1797 IV, 85 | bánom én, nagytiszteletû uram, mondjon Seneca, amit akar,
1798 IV, 85 | erre, mert hiszen a fõbíró uram borát folyatta ide a Mágyika
1799 IV, 85 | ajándékozta neki, mire Hatvani uram egy gyémántos gyűrűt küldött
1800 IV, 90 | Ez az! Hatalmas egy mû, uram. Huszonkét ív, vagy több
1801 IV, 90 | el. Senki sem tudja azt, uram, mi lakik bennem. De én
1802 IV, 90 | becsülöm… Öné az elsõség, uram.«~»Köszönöm alássan, de
1803 IV, 90 | tréfa dolog!«~»Sajnálom, uram, de ez idén nem szándékozom
1804 IV, 90 | ez egy hatalmas könyv, uram. Egy könyv a „láthatatlan
1805 IV, 90 | arcot vágott erre.~»Hogyan, uram! Ön ezt semmibe se veszi?
1806 IV, 91 | kortes képében.~- Tekintetes uram, azért jöttem, hogy valami
1807 IV, 91 | Én nem bánom, tekintetes uram, de akkor aztán magára tessék
1808 IV, 91 | Megint baj van, tekintetes uram.~- No, mi az?~- Banda kellene.~-
1809 IV, 91 | Elvesztünk, tekintetes uram…~Toporczy elsápadt.~- Végünk
1810 IV, 91 | Végünk van, tekintetes uram…~- Szóljon az istenért…~-
1811 IV, 91 | Nem gyõzzük, tekintetes uram.~- Azt én jobban tudom,
1812 IV, 92 | isten is megáldja.~- De, uram, nem tehetem, bármennyire
1813 IV, 93 | kegyes patrónusok.~Macskássy uram mindent megígért, s érzékeny
1814 IV, 93 | Igen, igen.~- De kegyelmes uram…~- Semmi de. A közügy az
1815 IV, 93 | dolgoztam.~- De kegyelmes uram…~- Egy szó ellenvetést nem
1816 IV, 93 | engedte volna jutni.~Macskássy uram búsan, megszegett fejjel
1817 IV, 93 | most? - kérdé Macskássy uram.~- Hát már most, sajnálom,
1818 IV, 93 | visszautazhat Erdélybe.~Macskássy uram nagyot rántott a mentéjén,
1819 IV, 93 | Ha betegség, kegyelmes uram, akkor azt okvetlenül meg
1820 IV, 93 | nagy specialista.~Macskássy uram elment aztán Kossuthhoz
1821 IV, 94 | egy zseni… az egy lángész, uram, az a kölyök… az az ügyvéd.
1822 IV, 95 | jó, légy irgalmas, édes uram. Esküszöm az élõ istenre,
1823 IV, 96 | nemsokára benyitott Kajta uram, nyomában két álarcos fõember,
1824 IV, 96 | asztalra.~- Utána, Kajta uram, üldöztesse, fogattassa
1825 IV, 96 | tovább a tanácskozást!~Kajta uram kiszaladt megadni a rendeletet
1826 IV, 96 | de a fõbíró, Koós Gergely uram visszatartotta:~- Hagyja
1827 IV, 96 | városháza felé.~- Ugyan Kajta uram, menjen már ki, ne kímélje
1828 IV, 96 | csõcseléket odakünn!~Kajta uram lihegve futott vissza egy
1829 IV, 96 | felesége is köztük van, fõbíró uram.~No, már ez félig se tréfa
1830 IV, 96 | Menjen csak ki, Kajta uram, kérdezze meg, mit akarnak.~
1831 IV, 96 | meg, mit akarnak.~Kajta uram kiment és bejött.~- Egy
1832 IV, 96 | szólt Bornemissza Gábor uram.~- Azzal fenyegetõznek,
1833 IV, 96 | fecskefészek! - sziszegett Kajta uram.~- Beszéljünk nyugodtan,
1834 IV, 97 | sopánkodék Gábel János uram, mert egy cukorgyár részvényei
1835 IV, 97 | Mariskámat uzsonnára. Szurina uram is otthon volt. Egyszer
1836 IV, 97 | orrát mindenbe. Szurina uram ezúttal is fölment a direktor
1837 IV, 97 | elhatározással hozzálépve. - Kedves uram, bocsássa meg, hogy megszólítom,
1838 IV, 99 | csináljunk?~- Nem tudom én, uram. Ha beljebb megyünk, meglehet,
1839 IV, 99 | kérdezõsködjünk.~- Hasztalan uram. Hisz azt úgy sem lehet
1840 IV, 99 | nem magyarázhatja meg, uram, mert lehetetlenség!~De
1841 IV, 101| õ hites feleségének Gál uram is. Mert minek is élt volna
1842 IV, 101| csakugyan feltalálták, Gál uram ennek ellensúlyozásául mindenféle
1843 IV, 101| jöttem - húzódozott Balics uram.~- Tudom - ravaszkodék ez -,
1844 IV, 101| történt, de azért, amit Balics uram fecsegett, jót nem állok.
1845 IV, 102| mutogatják a Dimén József uram portáját, aki anno 1820.
1846 IV, 102| majd ellenőrzi a Lisznyói uram miatyánkjait. Itt van-e
1847 IV, 102| miatyánkjait. Itt van-e Lisznyói uram?~- I-itt va-va-gyok-gyok -
1848 IV, 102| türelmetlenkedett bíró uram újólag.~- Itt van a hónom
1849 IV, 102| hónom alatt - szólt Dimén uram egykedvűen, s kivett egy
1850 IV, 102| furcsa tréfa. Hol vesz Dimén uram ehhez való jármos jószágot? -
1851 IV, 102| most már kezdje el Lisznyói uram azt a miatyánk mondást,
1852 IV, 102| kettő… három…~Lisznyói uram elkezdte, de a vizsla is
1853 IV, 102| dresszírozva, hogy mire Lisznyói uram a kilencedik miatyánkot
1854 IV, 102| házamat fölépítem.~Dimén uram odaköltözködött aztán végképp
1855 IV, 102| császár kocsija, odaszól Dimén uram:~- Hic unus princeps occisus
1856 IV, 102| oláh szavakkal pótolt Dimén uram, õfelsége nagy mulatságára.~
1857 IV, 103| bocsátkozni. Mikor sátán uram eljött a fizetségért, az
1858 IV, 104| Ugye megmondtam?~Csáky uram meg is apprehendált rá egyszer,
1859 IV, 105| kell várakoznotok. Mert az uram aluszékony, nehezen ébred,
1860 IV, 105| szavakat:~- Mi tetszik, uram?~- Hát kérem én a Pesti
1861 IV, 105| van ez a név. Mit gondol, uram öcsém, kell arra valami
1862 IV, 106| látszott elõttem ilyenkor Koós uram, aki fumigatíve nyilatkozott
1863 IV, 106| városba, ahol is a Koós uram csizmás boltjában megvett
1864 IV, 106| No hát jól van, Koós uram, mindjárt megmutatom az
1865 IV, 106| vádlott nyugodtan.~Koós uram megcsóválta a fejét, mire
1866 IV, 106| betyár jámbor arcával.~Koós uram még jobban csóválta a fejét,
1867 IV, 106| hékás.~Egyet köhintett Koós uram, aztán nagy lelki nyugalommal
1868 IV, 106| tacskóval tovább, tekintetes uram. Most már a tekintetes úrhoz
1869 IV, 106| egyszer.~- Mire való ez, Koós uram?~- Mintsem az én becsületemen
1870 IV, 106| essék csorba, tekintetes uram, azt gondolom, mégiscsak
1871 IV, 106| kifejtetni.~- Minek?~Koós uram zavartan küszködött egy
1872 IV, 106| második öltésnél, ahol Koós uram mondta, aki valamennyi csizmájának,
1873 IV, 106| bevallott mindent a Koós uram nagy dicsõségére, akihez
1874 IV, 107| nevezetű parancsnokát.~Somogyi uram maga is meghökkent, alig
1875 IV, 107| visszafordultak, mintha Koczka Gábor uram diktálta volna nekik. Még
1876 IV, 107| szerint Tapolcsányi Ferenc uram volt ott a várnagy. Egy
1877 IV, 107| levetkõzött Tapolcsányi Ferenc uram és elaludt. De csakhamar
1878 IV, 107| mint maga Teleky Mihály uram és a török császár biztosa.~
1879 IV, 107| Néhány kocsin jöttek. Naláczy uram és a török császár biztosa,
1880 IV, 107| csausz. A másik kocsin Pataki uram ült, az országos ítélõmester,
1881 IV, 107| bárdjával. Teleky Mihály uram két széket hozatott a maga
1882 IV, 107| támassza fel nekem elõbb csausz uram a tizedik lefejezett urat.
1883 IV, 108| Nagy baj van ott, kegyelmes uram - kezdé Ponikan János -,
1884 IV, 108| Eltalálta, kegyelmes uram - szólt rendíthetetlen nyugalommal
1885 IV, 108| kiirtotta leányinkat, kegyelmes uram. Minden rózsát leszakított,
1886 IV, 108| Irtóztató az, kegyelmes uram.~A nádor hátratántorodott.~-
1887 IV, 111| Megértette, kedves barátom uram?~- Igen is, méltóságos úr.~
1888 IV, 111| forint.~- Bravó, méltóságos uram! És mennyi a kamat?~- Semmi,
1889 IV, 111| Melyik volt, nagyságos uram, melyik volt?~Beöthy végignézegette
1890 IV, 117| kerületbe. Pereszlei Mihály uram fogadott a vasútnál.~Ez
1891 IV, 117| enyém - válaszolta Pereszlei uram szerényen.~Egy gyönyörû
1892 IV, 117| Megjárja - mondá Pereszlei uram közömbösen. - Volt már itt
1893 IV, 117| ugyan kié itt?~Pereszlei uram röstelkedve húzta be fejét
1894 IV, 117| Hogyhogy? - tûnõdik Pereszlei uram.~- Az ember például megsérti
1895 IV, 117| a baromfinak.~Pereszlei uram elöl eresztett a pitvaron
1896 IV, 117| leányom - mondá Pereszlei uram kevélyen.~Lehetetlen! Az
1897 IV, 117| teszi.~Aurélia! Pereszlei uram õkegyelmének Aurélia leánya.
1898 IV, 117| vágott közbe Pereszlei uram. - Nem hiába nevelkedett
1899 IV, 117| szégyenleni - dicsekedék Pereszlei uram, aki pedig szerénykedve
1900 IV, 117| kortesét, Buzi Ferencet.~Buzi uram lett a fõintendánsom. A
1901 IV, 117| Nem elég a pénz, nagyságos uram.~- Elégnek kell lenni.~-
1902 IV, 117| minden keserve.~Pereszlei uram kiment a szavazáshoz, én
1903 IV, 117| hazajött maga Pereszlei uram.~- Rosszul állunk. Az ellenfél
1904 IV, 117| Még van remény. Buzi uram elindult ezer forinttal
1905 IV, 117| behozza, gyõzünk.~Pereszlei uram visszaszaladt és uzsonna
1906 IV, 118| csoszogott ki Gelencsér Mihály uram.~… Hanem hát csak azt várja
1907 IV, 120| gépiesen a kalapomhoz.~- Uram - kezdé Erzsike csengõ hangon. -
1908 IV, 120| bolondok az okai. Mondja ön, uram, hogy»igen« vagy »nem«.~
1909 IV, 120| köszönik. Mennek. Jó napot, uram.~S ezzel õ is elindult.~
1910 IV, 126| palatinus, s Kotyogó István uram Majornokon a bíró.~Valami
1911 IV, 126| Kétszer kihirdettek, nagyságos uram!~- Nem ér semmit. Nem neked
1912 IV, 126| íratott alá velük.~Öregbíró uram, Kotyogó István persze aláírta
1913 IV, 126| megjárta egyszer… mikor Börcsök uram községi bizonyítvány alapján
1914 IV, 126| lármával a Kotyogó István uram házára: miféle írást adott
1915 IV, 126| bizony - szólt közbe Kotyogó uram szelíden -, ha ártatlanok,
1916 IV, 126| Ohó! Nem addig, bíró uram! Hát a leányzóval mi történik?
1917 IV, 126| rántotta meg Túri Mátyás uram dolmányát: »Komé, de iszen
1918 IV, 126| a fejét locsolni!«~Bíró uram azonban még csak oda se
1919 IV, 126| Itt haljak meg, nagyságos uram, ha nem igaz. Amint célzok
1920 IV, 126| közeli bozótból Kotyogó uram és tizedesei. Az egyik tizedes,
1921 IV, 126| kereszt ledõlt.~Kotyogó uram a kezeit tördelte:~- Jaj,
1922 IV, 127| Tudsz-e jósolni?~- Tudok, uram.~- Mibõl? Égi jelekbõl?
1923 IV, 127| visszafoglalja.~Magyar Balázs uram vezette a sereget, aki nagy
1924 IV, 127| Adj isten jó napot, nemes uram.~Fiatal utas lépett be,
1925 IV, 127| Iszik-e még nagyokat Kökösy uram? Megházasodott-e már Pótsa
1926 IV, 127| jött egy lakáj:~- Felséges uram, kész az ebéd.~Venetur csodálkozva
1927 IV, 127| bocsátkozni. Mikor sátán uram eljött a fizetségért, az
1928 IV, 127| tûnõdék magában Baltai uram: - hátha elvinnénk neki
1929 IV, 127| magát õkegyelme Nagy Balázs uram, hogy íme egy törpe lovacskával
1930 IV, 127| elrabolta a Révay Ferenc uram nejét, Forgách Zsuzsannát.
1931 IV, 127| küldöttséget Zákány István uram vezette s benne voltak Tsötörtök
1932 IV, 127| szemrehányásokat tenni:~- Hidd meg, uram, ha ezek hazaérnek, soha
1933 IV, 127| fegyverforgatáshoz. Főbíró uram ugyan felkötötte a fringiát
1934 IV, 127| kézre járt.~Apafy Mihály uram õnagysága »holmi tartozások«
1935 IV, 127| Thökölynél van. Barátom uram, ez nem illet. A dicsõséges
1936 IV, 127| levéllel:~- Lássa Teleky Mihály uram, mit cselekszik.~És Teleky
1937 IV, 127| cselekszik.~És Teleky Mihály uram látta is - mert õ jól tudta
1938 IV, 127| Õt akarom kiváltani, uram.~- Az lehetetlen. Amit egyszer
1939 IV, 127| nyugodtan írhatta Bornemisza uram a Bánfyak protektorsága
1940 IV, 127| volt Apul.~- Nem lehet az, uram. Két otthon maradt gyámoltalanról
1941 IV, 127| kendet vezették félre, Apul uram.~- Már úgy lesz valahogy -
1942 IV, 127| kérdé Apul.~- Az az újság, uram, hogy Berkészi uraimék most
1943 IV, 127| lettek a Berkészi István uram maradékai az asszony neve
1944 IV, 127| Ferencnek hítták az illetõt.~Som uram roppant csodálkozott, hogy
1945 IV, 127| az õrségrõl nem. Mert Som uram sok várban, sok hadikalandban
1946 IV, 127| Gõgös-e a magatartása?~Som uram sokat tudott róla beszélni,
1947 IV, 127| az a gyenge hely.~- Igen, uram, de ez nekem az örökségem.
1948 IV, 127| zsákmányolni való nem volt.~- Uram - szólt a varga, odafurakodva
1949 IV, 127| teljesíteni kellett.~Varga uram bõrét lenyúzták, kikészítették,
1950 IV, 127| országot árulni. Krucsay Márton uram tehát azt gondolta: »Én
1951 IV, 127| Hátha értek, nagy jó uram.~- Gyepre állj akkor! Hozzatok
1952 IV, 128| Istenkísértés lenne, uram. Nem vállalkozom rá.~Sorba
1953 IV, 128| Talán mégse menjünk ki, uram.~- No, az volna szép. Mindenáron
1954 IV, 128| Még esik ám odakint, téns uram.~E föllépésre kis vártatva
1955 IV, 128| holmit, s kisült, hogy Veréb uram nagyon egészséges gyomrú
1956 IV, 129| az egyik Bocsoki József uram, pomázi illetőségű zsellérember;
1957 IV, 129| tényeken alapszik.~Bocsoki uram csakugyan dohányt vitt a
1958 IV, 131| szemekkel pattant fel:~- Uram! kíméljen meg az ilyen pikantériáktól…~
1959 IV, 131| kosárban?« »Rózsákat, édes uram« füllentett zavarában Erzsébet. »
1960 IV, 132| Mert, hogy Havran Alajos uram (a patikárius) élhessen,
1961 IV, 132| egyetem siessen.~Faragó János uram megtörülgette a nagy tömött
1962 IV, 132| igaznak látszott a Faragó uram okoskodása, hogy immár a
1963 IV, 132| meghozták, hogy Kótyi Mihály uram nagy beteg. A sírásó beszélte,
1964 IV, 132| Nincs itt az utcáknak, uram, semmi nevük, úgy híjjuk
1965 IV, 132| patkányfarkat rángassa meg, nagy jó uram!~Az ám ni! Csak most vettem
1966 IV, 132| bolondokat beszél.~Kótyi uram behunyta a szemeit és a
1967 IV, 132| Mire visszafelelte az uram. »Az ám, ha bolhával lehetne
1968 IV, 132| Mindjárt is hazahozta a szegény uram. Hát jól van, megvettük
1969 IV, 132| Az történt, hogy Tüskés uram fölhevülve az italoktól,
1970 IV, 132| legyen negyvenhat” - így az uram. „Nem adok többet negyvennégynél” -
1971 IV, 132| a sátor alá s a szegény uram megéhezve, nagy mohósággal
1972 IV, 134| Busbachchal:~- Kegyelmes uram, hány óra?~Tisza szórakozottan
1973 IV, 134| Gyula gróf.~- Kegyelmes uram, hány óra?~A miniszterelnök
1974 IV, 134| fújva, lihegve.~- Kegyelmes uram, kérlek, hány óra?~Rám nézett
1975 IV, 134| megszólítottam:~- Méltóságos uram, hány óra?~Gondolkodott,
1976 IV, 135| mikor Bercsényi Miklós uram a bányavárosok felé közelednék,
1977 IV, 135| korponai bíró, Krametz Mihály uram őkegyelme, ahelyett, hogy
1978 IV, 135| meghallgatta Krametz Mihály uram dikcióját, azután elmondta
1979 IV, 135| gyerekek?~Krametz Mihály uram egész a derekáig hajtotta
1980 IV, 135| méltóságos fõgenerális uram. A halál megregulázásának
1981 IV, 135| nagyeszû ember Krametz Mihály uram!~Egy-két hónap múlva megjött
1982 IV, 135| valami eset. Krametz Mihály uram türelmetlenségében már szinte
1983 IV, 135| filiszternek való dolog az; Meskó uram mester volt az állati bõrök
1984 IV, 135| bõrök kikészítésében, Komár uram a faggyúval tudott bánni,
1985 IV, 135| szentencia, Krametz Mihály uram. Ezzel menjen kegyelmed
1986 IV, 136| efféle verseny. Gróf Nádasdy uram, a vitéz generális rendezte
1987 IV, 138| gondolkozási idõt kérek, uram.~A gondolkozási idõt megkapta
1988 IV, 139| korcsmában Szabó Ferenc nótárius uram. - Ni, itt is egy fényes
1989 IV, 142| hólyagosodó zöldes szemei: »Az én uram, a Plutó áldjon meg, édes
1990 IV, 142| holló?~- A Pávai Gergely uram hallotta, aki hétfõn éjjel
1991 IV, 142| meghiszem - ellenveté Csabay uram, vagyis a rékási holló -,
1992 IV, 142| szakasztott úgy esett, tekintetes uram, mert a Kiczkának csakugyan
1993 IV, 142| nem csalsz lépre, bezirker uram. Én menjek a Pávai Gergellyel?…
1994 IV, 142| nagy története van Pávai uram rabságának. Bíró uram benne
1995 IV, 142| Pávai uram rabságának. Bíró uram benne a ludas.~Még tavaly,
1996 IV, 142| barátságos beszélgetést.~Kelemen uram azon melegében fogta a pennáját
1997 IV, 142| hatott rá, hogy Kelemen uram kereket oldott, hogy most
1998 IV, 142| bujdosott el Kelemen István uram.~Megörült a fölfedezésnek
1999 IV, 142| kigondolni ellene.~Kelemen uram hümmögött, csóválta a fejét,
2000 IV, 142| ördög vagyok, tekintetes uram.~S hamiskásan mosolygott
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2034 |