Rész, Fejezet

1501 III,  148|            köztünk levõ torzsalkodást.~- No, ugyan nagy nyomban igazít,
1502 III,  148|             fõispánok tudatlanságának.~- No, hát mi az ördögöt csináljunk?~-
1503 III,  148|               volnál te nekem koloncnak? No, ne szomorodj el, cukros
1504 III,  148|                  ám az õ szomjúságuk is.~No, erre bizony gondolni kellett
1505 III,  148|                megyei urak õt akarják.~- No persze, hogy õ lesz meg,
1506 III,  148|                 erre a hallatlan esetre. No, még ilyen sem történt,
1507 III,  148|                 baloldal ilyen szégyent? No, már ezt csak nem lehet
1508 III,  148|                  soha ne menjen férjhez! No, ezt megkeserülöd, vén bûnös!~-
1509 III,  148|                    Kivévén a Dorogiét…~- No igen, de egy ember végre
1510 III,  148|           francia forradalmat is ösmeri? No, gondolkozzunk. De engedje
1511 III,  148|             szólt közbe élénken Ágnes. - No, ezt már magam is látni
1512 III,  148|                nem megyek, mert félek.~- No, csak ne féljen kend semmit,
1513 III,  148|           vagyunk. Egy úr és egy úrnõ.~- No, mit akartok? - kérdé nyersen.~-
1514 III,  148|                egyszerre az ámulattól.~- No igen, az én apámat. És miért
1515 III,  148|              fûzfabokros selyem réten.~- No - mondá a csendbiztos -,
1516 III,  148|           akartok, ha valamit vétettem«. No, ugye belenyugszol, ugye
1517 III,  148|                  éjjel közbejött esete.~»No, semmi. Majd csak tán megélek
1518 III,  148|       fejcsóválással ment haza a béres: »No, iszen furcsa lesz az, ha
1519 III,  148|               Seregélyi kisasszonyoktól! No, lesz ebbõl olyan pletyka
1520 III,  148|                   mert pénz van benne.~- No, az éppen elkel most nekünk,
1521 III,  148|      agyonütötték, mert az is itt volna! No, eredj be, húgom, végezd
1522 III,  148|                 mindjárt elemedben vagy. No, mondd meg hát, mit akarsz?~-
1523 III,  148|             néznek-e ki a csalók? Gyere, no, ide közelebb.~S amint közelebb
1524 III,  148|               asszony azt mondta neki:~- No, csókolj meg annak a jeléül,
1525  IV,  1  |               nem akart vele megalkudni. No ni, a legérdekesebb újságot
1526  IV,  1  |             adomát az õ iskolás korából (no, ez ugyan régen lehetett!),
1527  IV,  1  |                  és festékes findzsa.)~- No, hagyja abba, hisz nem lát
1528  IV,  1  |                 Hát így szokás szeretni?~No, hát nem megyek el. No,
1529  IV,  1  |                   No, hát nem megyek el. No, hát legyen csurom méz ez
1530  IV,  3  |                  tényálladékot megértse.~No de iszen odavigyáznak az
1531  IV,  3  |                 a delet mutogatja már.~- No, elég volt, elég - szakítá
1532  IV,  4  |                 a fiait s a feleségét.~- No, legények, melyiktek kit
1533  IV,  5  |             jószág így külsõ tekintetre! No, ezt ugyan olcsón vette
1534  IV,  6  |                 gyermekhadat a szobába.~»No, apróságok - mondá nekik -,
1535  IV,  7  |                feleségének, és ha mégis… no, de kár feszegetni.~Az asszony
1536  IV,  8  |               még a bajuszát is nyírta. (No, már lehetetlen, hogy, jó
1537  IV,  8  |          lefestve, hogy egy vak asszony. No, bizony érdemes egy vak
1538  IV,  9  |                partit hoz vala a házhoz. No, de azon is múlt, hogy nem
1539  IV,  10 |              kard csüggött az oldalán.~- No hát, értsétek meg egészen!~
1540  IV,  13 |                szemesztrisben derekasan.~No, már csak nem engedhetem,
1541  IV,  13 |          szerinti összegben cédulákat…~- No, ez borzasztó!… Be kellene
1542  IV,  13 |          munkabíró férfi. Ne okoskodjon, no, húzza fel a mellényét és
1543  IV,  13 |              kiáltott föl csodálkozva. - No, ez furcsa eset! Mikor mentette
1544  IV,  13 |            feküdt halva egyik gyereke.~- No, ez mondhatom szép história!~
1545  IV,  15 |                volt… német származású.~- No, ezt mindjárt gondolhattuk
1546  IV,  15 |                megmutatom a kincseimet!~(No, erre aztán igazán kíváncsi
1547  IV,  15 |              Adjatok pacsit a bácsiknak. No, mondjátok meg, hogy hívnak,
1548  IV,  16 |             Hiszen mi magunk csináljuk.«~No, de ettõl már elájult a
1549  IV,  16 |          Magyarországon hoz törvényeket.~No, mindegy, egy kis út, és
1550  IV,  17 |               Elkezdi a fejét vakarni.~- No, mi a baj még?~- Hogy voltaképpen
1551  IV,  17 |          féltérdén meghajlítja.~- Hüm... No... igazán két forint ez
1552  IV,  17 |            zsíros kalapját a markában.~- No, még ilyen kemény lélekkel
1553  IV,  17 |                kijövök a béketûrésbõl!~- No már, no már…. ej, ej… De
1554  IV,  17 |                  béketûrésbõl!~- No már, no már…. ej, ej… De minek is
1555  IV,  18 |                 az ember testi ruhájába. No nézd, nézd… Szerencsés jó
1556  IV,  18 |             tettem? Ej, ej. Hol vagy már no, kutya? Biz’ isten a fejemet
1557  IV,  18 |               jószág is kigyógyul attól. No, van az én rétemen szekérszámra,
1558  IV,  18 |               Melyik zsebembe is tettem, no? Hopp! Most jut eszembe.
1559  IV,  18 |                nagy galyibát csináltál!… No semmi az, - majd behozom,
1560  IV,  20 |           valamit.~- Te is fiam, Brutus? No, jól van, hát mi volna a
1561  IV,  23 |                   tisztelt képviselõ úr. No, már jó, hogy itthon találom,
1562  IV,  23 |              kezd integetni a fejével.~- No, de mégis itt marad, Kaparkay
1563  IV,  23 |     Bulyovszky-féle villába.~- Ez az? Ez no, hát ez az - motyogta, és
1564  IV,  24 |             vagyok a Kolompér Susanne.~- No, ne izéljen. Maga lenne
1565  IV,  25 |                fõispán úr õméltóságának, no meg azoknak, akik esõs idõben
1566  IV,  25 |     középkeresztjét adományozom.«~- Ohó, no hó! - kiáltott fel a gróf (
1567  IV,  25 |          mondotta, hogy én beteg vagyok? No, ez szép história. Menjen
1568  IV,  25 |               Akkor hát más doktor volt. No, majd elõkeresem, ha a föld
1569  IV,  26 |                   és hüledezve hebegé:~- No, ez nem istentõl van, emberek!
1570  IV,  27 |                  veszedelmet megnézni.~- No, ugye szomorú dolog? Hol
1571  IV,  27 |         mosolyogva biccentett fejével.~- No, hát szálljunk be szaporán.
1572  IV,  27 |           odaszólt a háziasszony hozzá: »No, ez a te kedvenc ételed,
1573  IV,  28 |                másvilágon józanodott ki. No, legalább kikerülte a fejedelemné
1574  IV,  28 |                 fejét rázta kétkedõen.~- No, azt szeretném hallani.~-
1575  IV,  28 |                  kérdé a fejedelemtõl:~- No, hallotta-e nagyságod?~-
1576  IV,  31 |                   szívesen lássa kend.~- No persze.~Visszajön Csányi
1577  IV,  31 |             miniszteri hivatalnokoktól:~»No, hogy van, mit csinál az
1578  IV,  32 |               mint a János, a kedvedért. No, jó lesz-e úgy?~Magdalénka
1579  IV,  32 |             görcsös zokogásba tört ki.~- No, ne pityeregj, fiam, nem
1580  IV,  32 |                 ijedten rázkódott meg.~- No hát, mi az ott? - rivallt
1581  IV,  32 |                  tenni, nyomorult gyáva? No jó, majd kivágom hát énmagam.
1582  IV,  32 |        cselekedetre.~Felült nyugodtan.~- No, most már hajts elõre!~*~
1583  IV,  33 |                tiszttartó portája elõtt.~No iszen, csak ez kellett Rigónak,
1584  IV,  33 |                 azt mondta, nem hiszi.~- No, hát fogadjunk.~- Áll, tíz
1585  IV,  33 |                 vissza is jött legott:~- No, hát mit jelent?~- Azt,
1586  IV,  34 |                 deszkakerítés mellett.~- No fiúk - szólt a pesztonka -,
1587  IV,  34 |                akarjuk, tehát a mienk!~- No iszen, csak merjetek hozzányúlni!
1588  IV,  35 |                  hogy meg kell halnia.~- No, ha meg kell halnom - mondá -,
1589  IV,  35 |                törülte meg a bajuszát.~- No, a mi megyénk, uraim, kivétel!~
1590  IV,  35 |         érdekében kölcsön, jó kamatra.~- No, ez nem baj.~- Nem ám, de
1591  IV,  35 |                  a célra nem alkalmas.~- No, ez rettenetes állapot.
1592  IV,  36 |             emlékszem semmire - mondá.~- No, hát akkor eredj vissza!~
1593  IV,  37 |        hagyatékot jöttem megtekinteni.~- No, az kár volt olyan messzirõl -
1594  IV,  37 |                  oda lakni ingyen sem.~- No, ez sajátságos! - kiáltott
1595  IV,  37 |                galábocsi orvos vagyok.~- No, az nagy hiba, mert én nem
1596  IV,  37 |              tudni tekintélyt tartani.~- No, hát akkor csak tessék megpróbálni.
1597  IV,  37 |                 Beteg?~- Nagyon beteg.~- No, nem kell félni… nem kell
1598  IV,  37 |                  Hohó álljunk meg! Hohó! No, még csak ez kellett!~Megvakarta
1599  IV,  37 |             felhõk futkároztak pajkosan (no, hogy az ördög lepedõi legyetek),
1600  IV,  38 |         köpönyegét a földre s reá ült.~- No, uram - mondá Helvignek -,
1601  IV,  39 |                  hajtották a parasztok: »No, mégis igazat mondott a
1602  IV,  40 |             kétségbeesve utazott haza.~- No, mi van a vendégekkel? -
1603  IV,  41 |             gondolkodnék.) Ejnye, ejnye! No iszen majd meglássuk. Szegény
1604  IV,  41 |                  Pali bácsi.~- Haj, hej! No, ez szép történet lesz!
1605  IV,  41 |             táblácskát s festett kézzel (no, ez valósággal a gondviselés
1606  IV,  41 |                 még elõbb Milike kell.~- No, emiatt csak nem fogunk
1607  IV,  41 |              gúnyolódón:~- Oh, be tudja! No lám! Hát nem négy nap elõtt
1608  IV,  41 |              Bibithy Gáspár jó pajtásom. No, ez derék! Hamar széket
1609  IV,  41 |              átragadt a derû énrám is.~- No látod - fecsegett tovább. -
1610  IV,  41 |                  Feri is itt van!« Ejnye no, mennyire sietnek ezek a
1611  IV,  41 |                 házasodni.~- Ah, igazán? No, ez eredeti ötlet tõlük!~-
1612  IV,  42 |                ha elkerülnék a hajlékát! No iszen csak az kellene még!~
1613  IV,  42 |                  hozz most veszedelembe… No, ne okoskodj te se, Pista.
1614  IV,  43 |                  jól bánni a szászokkal!~No, ha olyan derék ember, bizony
1615  IV,  45 |                Ki tudom venni, igenis.~- No, akkor délután elküldöm
1616  IV,  45 |                 De bizony, odamegyünk.~- No, azt már szeretném látni.~
1617  IV,  45 |         csizmadia -, ahogy van, úgy van. No bizony! Nem valami nagy
1618  IV,  46 |                  a Stevó Pácsis emberei. No, ez a szerda jól kezdõdik.~
1619  IV,  46 |              kutya, ha meg nem teszem.~- No jól van, Stevó. Ha te restelled,
1620  IV,  47 |             használtam a számításaimhoz. No, nekem betett ez az Akadémia.
1621  IV,  48 |        versenybíró a jelt az indulásra.~»No, mozdulj már« - nógatta
1622  IV,  48 |                 felelte szemérmetesen.~- No, csak nem kell tõlem annyira
1623  IV,  49 |                   Tizennégy darab tehén.~No, ebbõl bõven kifutja a felünk,
1624  IV,  50 |              alkalmam a vadászatokhoz.~- No, tudja mit, egyszer én magammal
1625  IV,  50 |                  annyi agancs a fején.~- No, nem azért. Mert az öreg
1626  IV,  51 |            akitõl én franciául tanultam. No, ne mosolyogjon hát, mert
1627  IV,  51 |                  még azt a könyvet is…~- No, ugye, hogy elhozza.~Iluska
1628  IV,  51 |                Ha… hogy is mondjam csak… no, lássa milyen bohó szégyenlõs
1629  IV,  52 |                 hogy fogadkozott tegnap.~No, ezt a poétikus jelenetet
1630  IV,  52 |               leány megdermedve nézte.~- No, most a szoknyákat oldozza
1631  IV,  52 |                  még csak igazán szép!~- No, még a többit, no még egyet…~-
1632  IV,  52 |                szép!~- No, még a többit, no még egyet…~- Nem, soha! -
1633  IV,  53 |                  a takarékpénztárban. Ej no, azzal ne sokat törõdjünk,
1634  IV,  53 |              mondá a gazda fejvakarva. - No, azt szeretném látni.~-
1635  IV,  56 |               nyolcvanadik esztendõt is.~No, ennek utána kell nézni,
1636  IV,  56 |                be az ajtaján. Kedvetlen »no« hangzott ki.~- Adjon isten! -
1637  IV,  56 |            hangon ismert rám:~- Te vagy? No, csak eredj ki, nézd meg,
1638  IV,  57 |        megbeszélni: mi lesz ebbõl vajon? No, ezt nem engedik el szárazon
1639  IV,  57 |                el helyette az apellátát.~No hiszen, megmozgattak fût-fát
1640  IV,  59 |                szapora gesztusai elõl.~- No, no, nem kell ezen felindulni.
1641  IV,  59 |            szapora gesztusai elõl.~- No, no, nem kell ezen felindulni.
1642  IV,  61 |               mindjárt sehol sem kell.~- No, ez különös! Szeretném egyszer
1643  IV,  61 |         meglátogattál az ábrázatommal.~- No, nem kell olyan sötéten
1644  IV,  61 |                 eredt meg a kereplõje -, no bizony érdemes is azért
1645  IV,  62 |         udvariasan.~Gondoltam magamban: »No majd mindjárt festek én
1646  IV,  63 |             Máskor bosszankodva mondá:~- No, ne légy olyan ostoba. Hiszen
1647  IV,  65 |                 a járási doktor lakik.~- No, tekintetes uram - állított
1648  IV,  67 |              morogva méltatlankodának:~- No, minket csúffá tettek…~-
1649  IV,  67 |                 járt az már akkor…~Hiába no, vármegye a vármegye. Van
1650  IV,  68 |             hinni! - dadogta a rendõr.~- No, ez szép história! Tudja,
1651  IV,  68 |                 Tudom én, ki vagy. Gyere no ide, majd megsúgom. Te loptad
1652  IV,  69 |                felhajította egy kocsira.~No, ez ugyan nyomorult principális
1653  IV,  69 |                Hát ez a híres Bulykainé? No, szépen vagyunk. Alászolgája!
1654  IV,  69 |             mozgott, leült vagy felállt.~No iszen volt ezentúl mit hallgatniok
1655  IV,  70 |             mosolygás volt az arcokon.~- No hát, lássuk a tudományát,
1656  IV,  71 |               jobban fölkacagott erre.~- No hát hallgassa! Eléneklem
1657  IV,  73 |                kacagott fel Cassagnac -, no ön akkor engem szépen megtréfált
1658  IV,  73 |               csuszpájzt auflág nélkül.) No, a vacsora ellen legalább
1659  IV,  77 |         elbeszélte) Kozmához fordulva:~- No, ebbõl igazán embert formáltál!~
1660  IV,  79 |                 kellene ahhoz te baró.” „No bizony - mondok cáfolólag -,
1661  IV,  79 |                  Hát a Szemere Bertalan! No, ugyan mit akarhat ez a
1662  IV,  81 |                   Na - szólt -, megjárja no. Kolozsvárott vettem a kalapot.~-
1663  IV,  81 |             Engedd át a kalapot, Lenci.… no, tedd meg már azt az örömet.~
1664  IV,  81 |                már ezekkel a kalapokkal? No, mit akarsz hát? - fakadt
1665  IV,  81 |                  izzadó homlokát.~- Uhm… no… meglehetõs - válaszolta
1666  IV,  81 |           mentegetõzik a megriadt fiú.~- No hát tudja meg most fiatalember
1667  IV,  82 |       szégyenlősen.~- Az én dohányomból? No iszen szépen vagyunk!~Bemegyek
1668  IV,  82 |                  ilyen kegyetlen legyen. No isz, azt szeretném én látni,
1669  IV,  82 |             szoba másik oldalára szalad.~No, ez aztán félig sem tréfa;
1670  IV,  82 |                     Végem van - hörgé.~- No, no, semmi baj. A dohány
1671  IV,  82 |                 Végem van - hörgé.~- No, no, semmi baj. A dohány ártott
1672  IV,  82 |               muzulmánoknak ígértetik.~- No fiam - mondom ujjongva a
1673  IV,  83 |        tarisznyáját, így szólt hozzám:~- No gyerek, akarsz-e úr lenni?~
1674  IV,  83 |                valami.~- Nem értem.~- Ej no, te fogod neki felolvasni
1675  IV,  83 |              kegyelmes uram - kiáltám.~- No, nagyon jó. Mert én nagyon
1676  IV,  83 |             zsongásra, hogy fölébredt:~- No, mi az? Miért nem olvas?
1677  IV,  83 |                  fiú, fiú - nyöszörgé. - No, mit ír a fiú? Mit ír?~De
1678  IV,  83 |                 Ezek az infámis újságok… No, ezek nagy szamarak.~Szája
1679  IV,  83 |           hársfáin össze nem tépõdtek.~- No megjárja - felelte János,
1680  IV,  84 |             találja a kerek asztalnál.~- No hát betetted-e az ezer forintot
1681  IV,  84 |              felelt ijedten a paciens.~- No, ne tagadja, engem megcsalni
1682  IV,  85 |              lett minden ördögnek atyja.~No, a mi ördögünk nem ebbõl
1683  IV,  85 |                   mintha nem is lenne.~- No, nem éppen annyi; mert ha
1684  IV,  85 |                  a csodálatos »Mágyika«. No, majd az enyim leszel, gondolá
1685  IV,  85 |                 táncolt széles kedvében. No, ugyan bolondok ezek a tudós
1686  IV,  85 |             hozzá Magyariné asszonyom.~- No, mit akar kegyelmed? - förmed
1687  IV,  85 |           minélfogva nagy méregbe jött: »No, megállj, gondolta magában,
1688  IV,  85 |                 különben megharagszom.~- No hiszen van is hova hívni
1689  IV,  85 |               urakat. Ejnye kutyaláncos! No, nem tesz semmit, ha már
1690  IV,  85 |                  ördögöt csináljunk hát? No, valahogy mégis csak segíthetek
1691  IV,  85 |            lyukat fúrt az asztallábba.~- No, ide azokat a poharakat!~
1692  IV,  86 |             úristenhez, hogy segítsen.~- No és mi az indorsata rá?~-
1693  IV,  86 |              ügyvédje és közbenjárója.~- No és mit szándékozol tenni?~-
1694  IV,  86 |               ellenkezõ áll érdekében!~- No tudod, neki is megvannak
1695  IV,  86 |            káromkodott és elkergetett.~- No! És annyiba maradt?~- Nem,
1696  IV,  86 |                az lehetetlen!« kiáltám. »No majd meglássa« - viszonzá
1697  IV,  87 |               Egész házikó az a koporsó! No, ugyan nem valami nagyon
1698  IV,  89 |                 a csigerfalvi deputáció.~No, azt már ösmerem. Bementem.~
1699  IV,  89 |         Könyörüljön meg rajta.~- Jól van no, vissza lesz helyezve.~Ezzel
1700  IV,  90 |                  példányos embert nézte. No, ez kolosszális egy dolog.~
1701  IV,  90 |                  kiadásra vonatkozólag.~»No ugye« - szólt boldogan - »
1702  IV,  91 |                     Nem egészen azért.~- No, ugyan miért?~Valamivel
1703  IV,  91 |                vetni, ha…~- Hát jól van, no. A maga kedvéért megteszem,
1704  IV,  91 |                  van, tekintetes uram.~- No, mi az?~- Banda kellene.~-
1705  IV,  91 |          malacbandát is, a Kugyi Palkót. No, még így sem jártam a praxisom
1706  IV,  92 |               teszem nála tiszteletemet.~No, hanem föl is pattant erre
1707  IV,  92 |                 asszony elénk szaladt.~- No, csakhogy itt van a kis
1708  IV,  92 |                 a dekrétum Bacskaense.~- No, az igaz. Hanem azért semmi
1709  IV,  92 |              lehajtottam egy pohárral.~- No, még eggyel.~- Sok lesz -
1710  IV,  92 |               Igen, de a kisasszony...~- No, persze a kisasszony. Bolond
1711  IV,  93 |              nagy szepegve nyitott be:~- No, hát elhozta a memorandumot?~-
1712  IV,  93 |                gróf nagy méregbe jött:~- No, most a bolondját jártuk.
1713  IV,  94 |                 Száz esztendeje húzódik. No, ilyen pör még csakugyan
1714  IV,  94 |           százesztendõs Bureczky-pört.~- No, ez aztán ördöngõs fickó! -
1715  IV,  94 |                csinált reklámot. Jól van no… S ezzel benyúlt a tárcájába
1716  IV,  95 |             körben ferblizni?~- Nemigen.~No azért, mert ha ferbliznének,
1717  IV,  95 |             ritkán - felelték forrásaim.~No azért, mert ha tarokkoznának,
1718  IV,  95 |                dominót!~Hohó, a dominót? No, már most tudom, mihez tartsam
1719  IV,  95 |                 bosszankodva dörmögte:~- No, én cudarul megjártam a
1720  IV,  95 |            héttel Borbála napja elõtt:~- No, asszony, süss, fõzz, az
1721  IV,  96 |                 köztük van, fõbíró uram.~No, már ez félig se tréfa dolog.
1722  IV,  96 |                Ezt vallotta ki?~- Ezt!~- No, akkor derék gyerek! - kiálták
1723  IV,  97 |               ugyan lett volna annak is.~No már csakugyan cudarul bántak
1724  IV,  97 |                 világot el fogja látni. (No, ez nem jó dolog - sopánkodék
1725  IV,  97 |             emberrel betört Mehádiánál. (No, ez jó dolog - rikkantott
1726  IV,  97 |                   hát te hõsködöl itten? No iszen, szépen vagyunk. Gyönyörû
1727  IV,  97 |                 bajuszát megigazítani.~- No, hála istennek - kiáltott
1728  IV,  97 |                megsimogatván a fejemet.) No, az isten növessze nagyra.
1729  IV,  97 |                gyerek.~- Nagyon jól van. No most te, másik. Hogy hívnak?~-
1730  IV,  97 |                megsimogatta a fejemet.~- No, ne féljen. Magának nem
1731  IV,  97 |                     valóságos kis Ancsa. No, most már upre púpos, mehet,
1732  IV,  97 |            lábamat, végem van.~- Ne sírj no, fiam, majd mindjárt bekötözöm.~-
1733  IV,  97 |               nem látták-e valahol? Nem. No, semmi, bizonyosan valamelyik
1734  IV,  97 |                 térképe lógott a falon: »No, fiúk, ez a mappa is összezsugorodott
1735  IV,  97 |                 rávicsorítja a fogait.~- No, Tisza, mi ez? - fenyegeté
1736  IV,  97 |                 hogy végre ránk akadt.~- No mi ez? Ki ez? Illetõleg
1737  IV,  97 |                 Takarodsz haza mindjárt! No, nézze meg az ember.~A tacskó
1738  IV,  97 |                piros ajkát harapdálva.~- No, csak semmi habozás - bátorítá
1739  IV,  97 |                volt sedest összehívni.« »No, no! Ki tudja?« - és a Gábel
1740  IV,  97 |                 sedest összehívni.« »No, no! Ki tudja?« - és a Gábel
1741  IV,  97 |                 berohant Vankovics úr.~- No, hát elcsukta, amicenkó? -
1742  IV,  97 |            Ráállasz?~- Ráállok, mamám.~- No, akkor én is ráállok - fejezé
1743  IV,  98 |                 tizenhat darab ezrest.~- No, hát még tizenhatezer forint!~
1744  IV,  99 |              kijjebb egy kicsit! Jól van no. Itt álljunk meg. Errõl
1745  IV,  99 |           Látjátok-e azt is?~- Látjuk.~- No hát az a petrence csillag.
1746  IV,  100|             megyeháza csattogott tõle.~- No, szépen vagyunk! - kiabálta. -
1747  IV,  100|                vagyok. Hát mondom neki: »No és mit akarsz?« Bátran a
1748  IV,  100|             Megtetszett neki a csíny.) - No, no nem tesz semmit… ne
1749  IV,  100|         Megtetszett neki a csíny.) - No, no nem tesz semmit… ne ijedj
1750  IV,  100|                   Isten önnel hát. Gyere no, kis pajtáskám, fogd meg
1751  IV,  101|                  órákkal lepte meg õket. No, ez már olyan tromf volt,
1752  IV,  101|                     Igen, van valakim.~- No, ez bizony elég korán van,
1753  IV,  101|              fölemelte ökleit dühösen. - No megállj, kígyókölyök!~Erõt
1754  IV,  101|            elgondolkoztam egyrõl-másról.~No, ugyan mirõl? Hiszen nem
1755  IV,  101|             Majornoky György elõtt.~- Ej no, hát mi ez? - bosszankodott
1756  IV,  101|                  kacaj volt a felelet.~- No, megálljatok, gazemberek.~
1757  IV,  102|                  körül tudok szántani.~- No, az bizony nem lesz sok -
1758  IV,  102|            szürke köpönyege eltakarta.~- No, hát itt vagyok, atyafiak -
1759  IV,  102|     karácsonfalvaiak.~- Hát ez az eke.~- No, ez ugyan furcsa tréfa.
1760  IV,  102|          elkezdték a fejöket csóválni.~- No, most már kezdje el Lisznyói
1761  IV,  103|             szerint, szép nagyasszony!~- No, hát jól van.~Kivett a zsebébõl
1762  IV,  105|                senki más, a közvélemény.~No, az igaz. Ezzel volna most
1763  IV,  105|               Pesti Hírlap« reportere.~- No, hát gyere be, szolgám,
1764  IV,  105|          követjelöltek vagytok?~- Nem.~- No, az más, mert azok alkalmatlankodnak
1765  IV,  106|                  egy vasárnap délután.~- No, hát mit szól hozzá, Koós
1766  IV,  106|            kevély csizmadia hencegése.~- No hát jól van, Koós uram,
1767  IV,  106|                  urat, se a csizmáját.~- No, úgy is jól van, hékás.~
1768  IV,  107|              világosítá fel az őrszem.~- No, akkor szüret - kiáltott
1769  IV,  107|                 Érti-e?~- Megértettem.~- No, hát lássunk hozzá.~A vérpad
1770  IV,  111|               elég udvariasan fogadta.~- No jó, hogy megjött. Isten
1771  IV,  111|               vagyok barátja ilyenkor.~- No, az különös. Ez hallatlan.
1772  IV,  111|                 verejték a homlokáról.~- No, domine spektabilis - mondá
1773  IV,  111|         legrendesebb állapot a világon. »No, ugyan szép helyre kerültem« -
1774  IV,  111|                    Úgy kapjuk a pénzt.~- No, az derék. És kitõl kapjuk?
1775  IV,  111|                 húszezer forintot kap.~- No és?~- Hát bemegyünk, amice,
1776  IV,  111|                  a telerakott tányérból. No bizony, jut is, marad is.~
1777  IV,  111|                kicsit talán sok is volt: no, de akkor kell a szerencsét
1778  IV,  112|         építhessek magamnak a földeidre.~No, ugyan ezt a csekélységet
1779  IV,  117|           innen-onnan iskoláztatni kell.~No, ez már teljesen igaz. Ez
1780  IV,  117|                 valamivel Ripi uramat.~- No, isz csak az kellene. Akkor
1781  IV,  117|               azt mindig fölemlegetni?~- No, bizony. Hát csak nem rejtem
1782  IV,  117|          ingadozom - dünnyögte Buzi apó.~No, már ez olyan argumentum
1783  IV,  117|           csípõjére vágva parasztosan. - No, hogy a nehéz nyavalya gyûjjön
1784  IV,  118|             isten, édes Gelencsér bácsi. No, mi a baj?~- Nagy baj van,
1785  IV,  119|      ajtókilincsen hallgatódzék idáig:~- No hiszen szépen vagyunk. Minek
1786  IV,  120|              egypár lépés választott el. No most, no most!~A leány közelembe
1787  IV,  120|                  választott el. No most, no most!~A leány közelembe
1788  IV,  120|                 szembejövõ igent mond.~- No, ön boldoggá tette a gyermekeket, -
1789  IV,  121|                kiáltám kitörõ örömmel. - No, ez derék dolog. Csakhogy
1790  IV,  121|             összehozott egyszer az élet. No, gyere ide a kávéházba,
1791  IV,  121|             közömbösen.~- Hát csakugyan? No, ez már nem tréfadolog.
1792  IV,  121|           komponálok, pajtás.~- Regényt? No, az derék. Mi lesz a tárgya?~-
1793  IV,  121|                   nem is gondoltam erre. No, ez szép história!~- Hol
1794  IV,  121|              magában motyogva valamit.~- No? - kérdem. - Mi történt?~-
1795  IV,  121|               batyuját, s vígan mondá:~- No, szervusz öreg! Ne haragudj
1796  IV,  122|                  s így szólt kegyesen:~- No, ez bolond egy história.
1797  IV,  123|                 egypár jó dohánylelet.~- No, hiszen szépen megjártad
1798  IV,  124|                 lesz már az a karácsony?~No, erre még csak könnyû a
1799  IV,  126|              okos szavak sem használtak. No, hát akkor meg kell próbálni
1800  IV,  126|             embert tömlöcbe hurcoltak.~- No bizony - szólt közbe Kotyogó
1801  IV,  126|                   kilenc font hús… Ejnye no, de nagy kár, hogy a János
1802  IV,  127|                  a várúr nagy nevetve.~- No, mi kell neked, derék, becsületes
1803  IV,  127|                  toporzékolva dühében.~- No, hát ott a két füle - szakítá
1804  IV,  127|                   Mind a kettõ vagyok.~- No, akkor ide izibe a tálhoz,
1805  IV,  127|                  testestõl, lelkestõl.~- No, szógám, itt volnék - kiálta
1806  IV,  127|               Venetur a fejét vakarta.~- No, még így sem jártam életemben.
1807  IV,  127|               Venetur nyakába akasztá.~- No, urak ti is - intett eközben
1808  IV,  127|             szerint, szép nagyasszony!~- No, hát jól van.~Kivett a zsebébõl
1809  IV,  127|              elmegy az oda magától is.~- No, ahhoz ugyan nincs ereje -
1810  IV,  127|             vajda el volt kápráztatva.~- No, Beckó - monda -, ma nagyszerû
1811  IV,  127|                  felbosszantá Stibort.~- No hát, kívánj valamit!~- Jól
1812  IV,  127|               urát sietett felkeresni.~- No, mi újság otthon? - kérdé
1813  IV,  127|               vagytok?~- Azok vagyunk.~- No, látod, Apul! Derék lovagok
1814  IV,  127|                  két levente habozott.~- No, mi az? Le azzal a sisakkal! -
1815  IV,  127|               húzott volna szandálnak?~- No, azt ugyan nem láttam.~-
1816  IV,  127|                  vagy?~- Német vagyok.~- No, hát csak maradj itt a táborban;
1817  IV,  128|           tudóssá a Hogarth-képek révén.~No, de nem panaszkodom; így
1818  IV,  128|                mégse menjünk ki, uram.~- No, az volna szép. Mindenáron
1819  IV,  128|                 volna agyonfüstölni. Ej, no, hol lehetne most szivart
1820  IV,  128|                  ül veszteg, ténsuram.~- No, no, megyek már, de mit
1821  IV,  128|                 veszteg, ténsuram.~- No, no, megyek már, de mit is akartam
1822  IV,  128|              három óra! Mindjárt virrad. No, mindegy, igyék még, Veréb
1823  IV,  128|                  mindig Izsépy Eszter.~- No persze, persze…~- De ebben
1824  IV,  128|               hogy magamhoz szorítsam.~- No, mi az? - szisszent fel
1825  IV,  128|            percre lássam még szép arcát. No, jöjjön ki, kérem!~Semmi
1826  IV,  128|                 úri személyét elõször.~- No, ez szép história. Hát nem
1827  IV,  129|              bolond kõmûves építhette.~- No, lássuk most, bátyókám,
1828  IV,  131|                annak a bolond Makynak!~- No, ez nagy fogás, gyerekek! -
1829  IV,  131|                 47 már kijött, mylady.« »No, most megint nem tetszett
1830  IV,  131|              igazságból lesz hazugság.~- No, ennek a példáira igazán
1831  IV,  132|                vagy Erdélyországot.~- Ej no, hát mi újság, arra maguk
1832  IV,  132|              évben, fogadni mernék rá.~- No, hát csak siessünk. Messze
1833  IV,  132|               házakon sincsen numerus.~- No, már az más. Akkor csakugyan
1834  IV,  132|                 Itt vagyunk, tensuram.~- No, valahára!~Amint beléptem
1835  IV,  132|            minden? Fáj az orra?~- Nem.~- No, lássa. Hát a szeme?~- Az
1836  IV,  132|                 Hát a szeme?~- Az sem.~- No, lássa. Ösmerje be legalább,
1837  IV,  132|                   Huh, hát verekedtetek! No, semmi az, édes, megmosom,
1838  IV,  132|                  gyerekeivel verekedtél? No, képzelem, mekkora léket
1839  IV,  132|               kellemetlenség jár vele!~- No, de a honorárium.~- Mennyi
1840  IV,  133|            folytonosan takargatnom kell. No, de legalább ennek az egynek
1841  IV,  133|              Mariska így szólt hozzám:~- No, híres, üsse le azt a verebet,
1842  IV,  133|                 csikorogva fölrebbent.~- No, lõjj hamar közéjük!~Fölemeltem
1843  IV,  134|                hány óra.~- Tudja a fene!~No, már látom, hogy itt semmire
1844  IV,  135|               legyen mindenek okulására.~No bezzeg, most már ki lehet
1845  IV,  137|                van egy. Untig elég az.~- No, már azokra a plántákra
1846  IV,  137|          köteggel az »Egyetértés«-bõl.~- No, hát itt a lap! - kiáltott
1847  IV,  139|                  azért biztosra terem.~- No, ilyen különös tajtékszipkát
1848  IV,  139|                  ürül, bizonyosan ürül…. No már kis szíve van ennek
1849  IV,  139|              ismerõs! T. i. az anekdota. No, hála istennek! Megörültem.
1850  IV,  142|                vitt be az istállóba: »Ej no, milyen ló az, amelyik emberek
1851  IV,  142|               lovon. Ahá ez az én lovam! No, most résen legyünk! Az
1852  IV,  142|               bundám, mint a patyolat.~- No, hát akkor menjen be kend
1853  IV,  142|                áldomást a lacikonyhán.~- No, ez aztán derék, akkurátus
1854  IV,  142|                  ideértél. Vagy talán…~- No, csak mondja kelmed, amit
1855  IV,  142|                  ugyan megjárta szegény. No, de majd eljön a három százasáért.
1856  IV,  142|              hitetlenül rázta a fejét.~- No, hát menjen vissza kegyelmed,
1857  IV,  143|                  vagy az elõtte valóban. No, de most már felnõtt ember,
1858  IV,  143|                   Gyergyóba, instálom.~- No, akkor éppen eltaláltam.
1859  IV,  143|        vigasztalta magát a székelység:~- No semmi, él még az öreg Boér!~
1860  IV,  143|                 másnak oda ne ígérjék.~- No, csak az kellene!~Új fuvarosok
1861  IV,  143|             héten itt lesz Boér Antal.~- No, az Isten hozza!~Néhány
1862  IV,  144|                 az öklével fenyegetve:~- No, ha csak úgy tudod dirigálni
1863  IV,  144|                azt a pruszlikot…~- Gyere no, kis féreg, szopjál egy
1864  IV,  144|               zavarja a vérkeringést. Ej no, hol a bicskám!~Nosza, elõkerestem
1865  IV,  146|                    AZ ELKÉPZELT MÉZ~1891~No, ez már csak új téma lesz,
1866  IV,  146|             Hídpénzt kell fizetni.~- Ej, no! - szólt a péklegény. -
1867  IV,  146|                 fölemelésnél elcserélte. No, ez jó ötlet volt. A vézna
1868  IV,  146|           szégyenli magát, vén komédiás. No ‘iszen szépen becsapta azt
1869  IV,  146|              illik az? S még visszatesz. No, megállj! Át tudok én jönni
1870  IV,  146|                  A sósfürdõi leány az.~- No hát, felelj neki valamit,
1871  IV,  147|            rázták meg sorba a kezemet.~- No, az Isten meghozta tégedet.
1872  IV,  147|              bolondozz! Lehetetlen az.~- No gyere, nézd meg.~Benyitott
1873  IV,  148|           Hallgass, asszony, hallgass!~- No iszen, majd meglátom, hogy
1874  IV,  148|        nyelvekben, hát beszélsz velök.~- No, még csak az kellene. Majd
1875  IV,  148|             Ejnye, de derék fickók ezek! No, csak igyanak, katona urak,
1876  IV,  148|           szükségünk az ön elnézésére.~- No, no, anyjuk - vágott közbe
1877  IV,  148|                  az ön elnézésére.~- No, no, anyjuk - vágott közbe János
1878  IV,  148|            fogadok, mint a császárnak.~- No lássa, az igen szép. Hát
1879  IV,  148|                 mi Pali fiunk-e, hehehe? No, az volna csak a pompás!
1880  IV,  149|          pironkodással. - Oh, te selyma. No, nézd meg, mit ki nem talál!
1881  IV,  150|                lágyra fordítá hangját:~- No, no dilectissimi, nem úgy
1882  IV,  150|            lágyra fordítá hangját:~- No, no dilectissimi, nem úgy kell
1883  IV,  151|                jár. Majd kigyógyítjuk.~- No, ha azzal jár, isten neki.
1884  IV,  151|            kiáltá, a kezeit dörzsölve. - No, ez derék! No, csakhogy
1885  IV,  151|               dörzsölve. - No, ez derék! No, csakhogy utamba kerültél.
1886  IV,  151|               hogy te meg is halhatsz?~- No, már az ugyan nem igaz!
1887  IV,  151|            egyszer a békák kunkogását.~- No, ez elég szerény kívánság -
1888  IV,  151|         mivelhogy neki más terve volt.~- No, semmi - szóltam lecsillapodva -,
1889  IV,  151|               jöjjön be!~Bejött a fiú.~- No, mi újság Gyurka?~- Hoztam
1890  IV,  152|               rohantak végig az utcákon. No, már ezt csakugyan sohase
1891  IV,  152|                Mártont, a házmesteremet. No, megállj, gazember, hát
1892  IV,  152|          mosolyogni. De én dühbe jöttem. No, hát csak azért is dongó.
1893  IV,  152|                de én csak azt feleltem: »No, azt bizony senki sem hiszi
1894  IV,  152|                  a szívem…~- Megszólalt? No, hála istennek! Annak csak
1895  IV,  152|                  hibázta el egyszer sem. No, asszony, ez aztán könnyen
1896  IV,  152|                 egy szót se tud németül.~No, ezzel aztán még jobban
1897  IV,  152|                    Ej, ej, gyerekecském! No, ez csoda. Mikor, hol tanultad
1898  IV,  152|               szólt a borbély vejéhez:~- No, fiamuram, most már megjött
1899  IV,  152|              bizony jó lesz, apámuram.~- No, hát itt van száz forint -
1900  IV,  152|           Bilinke mérgesen ugrott fel:~- No hiszen, szép jövedelmet
1901  IV,  152|            részegek voltak a gazemberek. No, de ilyet tenni!~- Hanem
1902  IV,  152|                  nagy villás szarvakkal. No, jól van mármost; hátulra
1903  IV,  152|               majd az ostorral biztatom. No, most!~Az ostor nagyot csattant
1904  IV,  152|         Eljössz-e az õsszel? Hát felelj, no!~De az Ancsurka ajkain nem
1905  IV,  152|        alügyészné volt. Barcsó Istvánné. No, ez már más. Ebbe nem avatkozom.
1906  IV,  152|                 a saját akarata szerint. No, már az igaz, hogy rám férne
1907  IV,  152|                 egy fehér kamélia. Ugyan no, hadd tûzzek fel egyet.
1908  IV,  152|                   Ki? mi?~- Ej, a tükör. No, de hagyjuk ezt. Hová mégysz
1909  IV,  152|           elcsent az õ Veronája számára. No, lám, a tolvaj! Hja, a szerelem
1910  IV,  152|                  se fehér, se piros… Ej, no, a fõkapitány úr tehát a
1911  IV,  152|             Gyuri gyerek festette volna, no ugyan ki hitte volna; az
1912  IV,  152|                 emiatt otthon nemulass.) No, ez a fiú egy nagy talentum!
1913  IV,  152|                hétszáz forint elfogyott, no de semmi, most már ki van
1914  IV,  152|             kezét felemelve dõl hátra:~- No, ezt nem adom száz forintért!~
1915  IV,  152|                 csak mosolyog, mosolyog. No, csak acsarkodjatok, majd
1916  IV,  152|         szolgájával.~- Hahaha, hahaha!~- No, ilyen csak egyetlenegyszer