Rész, Fejezet

1501  IV,  111|              váltóra.~- Micsoda fiskális maga? - toporzékolt az uraság. -
1502  IV,  111|                  Ebben a történetben már maga Beöthy a főszemély, mint
1503  IV,  111|                  amikor közel van.~Éppen maga Pakas indult a tányérral,
1504  IV,  112|                hallotta Thököly bukását, maga is átment az udvar hûségére.~
1505  IV,  117|              éppen harangszókor hazajött maga Pereszlei uram.~- Rosszul
1506  IV,  118|                   Gelencsér Mihály? Aha, maga az?~Beeresztettem.~Egy köpcös,
1507  IV,  118|                   két kis gyereket tolva maga elõtt. Nagy bajusza csurgóra
1508  IV,  122|             Bánffy Béla ment karonfogva. Maga M’tesa fejedelem is velünk
1509  IV,  123|                     Gróf Dessewffy Aurél maga bevallotta, hogy van egypár
1510  IV,  123|                     Fogadni mernék, hogy maga a Ház elnöke is nyakig benne
1511  IV,  123|                 kezemet a tûzbe. Sõt tán maga Wekerle se kivétel.~- Ugyan
1512  IV,  124|               azt állítja, apa és mama a maga számára dugja el a nyalánkságok
1513  IV,  125|                     Ki bizony. Még talán maga a király is.~- Aztán mit
1514  IV,  126|                  gúnyosan Barkás György, maga is bíróviselt perszóna.~-
1515  IV,  127|              kellene seperni.~Az asszony maga sem rajongott valami nagyon
1516  IV,  127|           csakhamar kituszkolta vendégét maga elõtt az ajtón az ebédlõ
1517  IV,  127|               Mikor Lajos királlyá lett, maga elé hívatta Poháros Pétert
1518  IV,  127|            szívességet fogad el, annak õ maga is viszonozza. Nyomban visszahítta
1519  IV,  127|                 agyonütötte a csókát s õ maga elköltözött végképp Patakról.~
1520  IV,  127|            elcsukva lakattal, oda került maga a koronás fõ is, lakat alá.~
1521  IV,  127|            politikához, komolyan vette a maga gyógyítását, meg sem álmodhatta,
1522  IV,  127|               portánál örökké mozgatta a maga dolgait.~Apafy uramra nemegyszer
1523  IV,  127|               Musztafának, visszatartván maga számára is valamicskét.~
1524  IV,  127|             megfesté a harag és szégyen. Maga Bocskay István azt üzentette
1525  IV,  127|              színeket. Mindenki bámulta. Maga Stibor vajda el volt kápráztatva.~-
1526  IV,  127|         merészebb lett és nagyravágyóbb.~Maga hirdetett most már tartománygyûlést
1527  IV,  127|                Fogaras inogni kezdett, s maga Békés is csak éjjel menekült,
1528  IV,  127|               kis idõ múlva összeomlott, maga alá temetvén Szondy sok
1529  IV,  127|           törököt mindenikünk vigyen!«~Õ maga a kapuhoz rohant a legbátrabbakkal.
1530  IV,  127|                  szelídült alatta.~Ekkor maga Simon úrfi ült nyeregbe,
1531  IV,  128|                volt, hogy az öreg Ghyczy maga is elolvasta jó egészségben.
1532  IV,  128|          szemlesütve jártunk az utcákon. Maga a »gyilkos« reporter hetekig
1533  IV,  128|                  talán az az oka, mert õ maga váltig hívogatta a verseiben.
1534  IV,  128|            felülni!~- Mit kíván odáig?~- Maga az úr fogja meglátni, mennyit
1535  IV,  128|                    De még hogy!… Persze, maga észre se veszi a nagy olvasásban?
1536  IV,  128|                miatt.~- Csapodár! És még maga mer beszélni?~- Majd a végén
1537  IV,  128|               láttam, rögtön rabbá tett… Maga gúnyosan mosolyog. Pedig
1538  IV,  128|                Zuglóba? Minek?~- Meg van maga bolondulva?~- Én? Miért?~-
1539  IV,  128|                ez szép história. Hát nem maga az én kocsisom, aki idáig
1540  IV,  128|                  is Nagyváradon.~- És ki maga voltaképpen?~- Mondtam már,
1541  IV,  131|                 híztam nyolc nap óta. És maga hogy érzi magát?~- Én csak
1542  IV,  131|               persze elvárom, hogy aztán maga is higgyen nekem.~- Önzõ!~-
1543  IV,  131|              csakhogy a halhatatlanságot maga részére biztosítsa. S higgye
1544  IV,  132|                 ki a halált elkerüli.«~Õ maga se tartozott e ritka emberek
1545  IV,  132|                városokat látna elterülni maga elõtt.~Az öreg elsárgult,
1546  IV,  132|                  senkit se gyógyíthat, õ maga minden néven nevezendõ földi
1547  IV,  132|             akadály van…~- Nem értem. Ha maga akarja és mi is akarjuk?
1548  IV,  132|               mondta volna: »Hát mit fog maga akkor csinálni egy egész
1549  IV,  132|            tönkre volt téve.~- Ej, öreg, maga bolondít engem. Mondja meg,
1550  IV,  132|                 kutyákat elkergetni? Hát maga, vén gazember, mért nem
1551  IV,  132|               Ugyan galambom, doktor úr, maga okos, tanult ember, könyveken
1552  IV,  133|                holttest láttán.~- Menjen maga, csúnya gyilkos!~Én pedig
1553  IV,  135|                  ott hagyott Korponának, maga a városban meg se szállva
1554  IV,  135|            türelmetlenségében már szinte maga izgatta az embereket:~-
1555  IV,  135|          krónikások ráfogták; mindegy, õ maga mindent elkövetett, hogy
1556  IV,  136|               lett) jól összeválogatta a maga négyes fogatát, mert egy
1557  IV,  137|                tekintetes urat.~- Hát ki maga?~- A tekintetes Soós uraság
1558  IV,  138|    engedetlenségét, sõt azt is tanácsolá maga nékiek, hogy õtet a tengerbe
1559  IV,  138|                felfutván a kunyhójára, a maga leveleivel árnyékot tarta.
1560  IV,  138|            lakosai rosszalkodának, az Úr maga elé hívatja a diplomata
1561  IV,  139|            célból lehet. Az egyik az, ha maga gyönyörködik bennök az ember.
1562  IV,  140|           erejéig, amit azonban később ő maga evett meg vacsorára, elhitetvén
1563  IV,  142|             tartott (Mili volt a neve) s maga kapálta meg három-négyholdas
1564  IV,  142|               vak Pejkó. Az öreg Findura maga hajtja õket. De milyen õrülten
1565  IV,  142|           megbotránkozék:~- Megbolondult maga, amice, hogy erre a sok
1566  IV,  142|                Miért ne lehetne minden a maga rendjén való? A Plutó egy
1567  IV,  142|              tudnám, ki terjeszti? Hátha maga az obsitos vagy a szeretõje,
1568  IV,  142|         spektábilis mind a két szemét.~- Maga egy nagy oktondi, Koricsánszky!
1569  IV,  142|                 Koricsánszky! Hol látott maga a történelemben ilyet?~-
1570  IV,  142|                de nem volt járási fõnök. Maga egy lelketlen ember, Koricsánszky,
1571  IV,  142|                természete Plutóhoz húz - maga is az ördögé, amice. Legelõször
1572  IV,  142|              mondtam, mondtam, János úr, maga lesz a bezirker.~*~Mindenféle
1573  IV,  142|                 A többiek kõvé meredtek. Maga pedig a gonosz boszorkány
1574  IV,  142|           mindnyájan elvesztünk. Az a ló maga a Belzebub.~- Mit csinált? -
1575  IV,  144|            lovacska. A nyerges ló, Marci maga is beállt vadásznak, de
1576  IV,  145|                vallásos és adakozó volt. Maga a mekkai serif, El-Nazdram
1577  IV,  145|   legtökéletesebb muzulmán, kibe Allah a maga lelkét küldé.«~Abdallahnak
1578  IV,  145|                híres lova, a Rim, akit ő maga nevelt, etetett, itatott
1579  IV,  146|                    Mondja csak jó ember, maga szállítja az utasokat a
1580  IV,  146|   mellényzsebébõl az aprópénzt, de aztán maga is okosabbnak látta nevetésre
1581  IV,  146|               íróasztalához, kiterítette maga elé a recézett aranyos szegélyû
1582  IV,  148|                nem eszik ilyen paprikást maga a fehér cár sem) egy fertályakós
1583  IV,  148|                 ezzel Deberneky János úr maga vezette ki a lovat a kapu
1584  IV,  148|              istállóba s egy-egy állatot maga lõtt le ügyesen.~- Még a
1585  IV,  151|                  volt szorítva, és talán maga is érezte karrierje hanyatlását,
1586  IV,  151|             mihelyt a kaput kinyitották, maga a sógorném ment le a szolgálóval
1587  IV,  152|              Bizony pedig, hallja sógor, maga is gyászba borulhat. Mert
1588  IV,  152|             bizonyságul e percben betört maga a kis Albert a szobába.
1589  IV,  152|                mondá a paraszt s ezentúl maga árulta az almát.~Okos Pali
1590  IV,  152|               megcsalta egy vevõje?~- Ha maga az ördög lett volna, akkor
1591  IV,  152|                 egyik se akarta hagyni a maga krajcárját, utoljára is
1592  IV,  152|                 az ember, aki elhagyja a maga vejét. Így szólt hozzá egy
1593  IV,  152|              fazekakat hoz a kocsiján…~Õ maga oda se nézett, csak nagy
1594  IV,  152|                  kitûnõ háziasszony, aki maga dagasztotta a kenyeret s
1595  IV,  152|                  a feleségemét? Meglehet maga vette, mert szereti a virágokat.
1596  IV,  152|           menyasszonyka?~- Kitõl, kitõl? Maga kezd egy kicsit nehézkes
1597  IV,  152|               arra? Azt hiszi, hogy csak maga az? Persze maga jobban szeretné,
1598  IV,  152|                hogy csak maga az? Persze maga jobban szeretné, ha egy
1599  IV,  152|                   Majd még adjon eggyel! Maga derék legény, Gyuri. Szép
1600  IV,  152|               lehullt a lepel, s látom a maga meztelenségében szerencsétlenségemet.