Rész, Fejezet

1501  IV,  128|                nesz hallatszék belülrõl, mintha susogna, mintha magában
1502  IV,  128|                belülrõl, mintha susogna, mintha magában beszélgetne. Vagy
1503  IV,  129|           semmire mállva a fal mentében, mintha pusztán álomlátás lenne…
1504  IV,  129|     mozdulatlanul fityegtek a gallyakon, mintha nem is igazi fák volnának,
1505  IV,  129|                   utólagosan úgy rémlik, mintha ezt lehetett volna kiérteni:
1506  IV,  129|              fázékonyan. Összeborzadtam, mintha elkárhozott lelkek bús sóhaja
1507  IV,  129|                egy asztalkára. Hihihihi! mintha nevetne.~Úgy tetszett, valami
1508  IV,  131|                 az õ mosolya olyan volt, mintha a napfény szaladgálna az
1509  IV,  131|             templom orgonája megzendült, mintha valami világosság támadt
1510  IV,  131|               szolgabíróra, gyanakvólag, mintha fürkészne. Sejteni kezdett
1511  IV,  132|                    dünnyögé kedvetlenül, mintha csak azt mondta volna: »
1512  IV,  132|              mindene.~.......~Kifáradva (mintha egész nap kubikoltam volna),
1513  IV,  133|             kézzel kértek a kis golyhók, mintha szentül hinnék, hogy a lég
1514  IV,  133|              Csrip! csrip!~Úgy tetszett, mintha gúnyolna! Nem bírtam róla
1515  IV,  136|                hagyott fölülni a hátára.~Mintha csak ellentéte volna ennek
1516  IV,  137|                  pipaszárát a levegõben, mintha láthatatlan alakokat ütögetne.~
1517  IV,  139|                 ezt olyan hangon mondta, mintha Aladin beszélne az õ csodalámpájáról.~-
1518  IV,  140|             orrunk vére. Úgy néztünk ki, mintha az ajtón kopogtatott volna
1519  IV,  142|                  hámcsörgés keletkezett, mintha ezer vásáros jönne vágtatva,
1520  IV,  142|      zsibongással.~S mögöttem a hószemek mintha tûz-szikrákká váltak volna,
1521  IV,  142|               Koricsánszky felé hajolva, mintha a felterjesztés cifrán kanyargós
1522  IV,  142|                fogát nézegették a vevõk, mintha csak valamit súgott volna
1523  IV,  142|            furcsa haja volt a molnárnak, mintha egy lófark lett volna, mely
1524  IV,  142|                 a lábnyomai, mikor jött, mintha elmenõ emberé lennének.~-
1525  IV,  144|            találja, az ijedten rohan el, mintha igazi lövés érte volna…~
1526  IV,  145|                 vizet akarsz inni, fiam? Mintha szóltál volna valamit?~De
1527  IV,  146|               teljesen átváltozott, arca mintha kigömbölyödött volna, szinte
1528  IV,  146|                   melyek úgy tûntek fel, mintha ezer meg ezer óriás pók
1529  IV,  147|                 kezében nyugton lehetsz, mintha a Szûz Mária kötényében
1530  IV,  147|                 cseng-bong a csalódásig, mintha franciául volna.~Kacska
1531  IV,  147|                  árny suhanását éreztem. Mintha nesztelen léptekkel járna,
1532  IV,  149|                  a kikosarazott kérõkre, mintha mondanák: »Menjetek a pokolba -
1533  IV,  151|                fehér szõrét felborzolva, mintha mondaná:~- Ugye, még nyögsz,
1534  IV,  151|             fiúcska gondolkozni kezdett, mintha habozna. Könnyben úszó szemeivel
1535  IV,  151|                gondolataink szekere elé. Mintha csak a baj fõoka szûnt volna
1536  IV,  151|                belügyminiszter ajándéka, mintha két fekete macska lenne,
1537  IV,  151|           hívogatva; valahol a távolból, mintha az édesanyám húsz év óta
1538  IV,  151|                  a lábával hármat kapar, mintha gödröt ásna.~- Sírt ás a
1539  IV,  151|       diadalmasan:~- A nyúlnak vége van.~Mintha nagy gonosztól szabadultunk
1540  IV,  152|                 pedig itthon német szón, mintha Drezda kellõ közepén lenne.
1541  IV,  152|                  még tán elvétve sem.~De mintha kõbõl lenne a nyelve, már
1542  IV,  152|                 késõbb a német nyelvvel, mintha lyukas hídon találta volna.
1543  IV,  152|                párnák közt, úgy éreztük, mintha az egész világ meggyulladt
1544  IV,  152|                  homlokát összeráncolta, mintha az emlékezõtehetségét firtatná,
1545  IV,  152|                   beszélgetésbe erednek, mintha arany kenderszöszbe lenne
1546  IV,  152|                 a fejét az udvaruk felé, mintha fürkészné az Ankát, hogy
1547  IV,  152|                az Ankát, hogy merre van, mintha kifelé húzná a delejes szemeivel.~
1548  IV,  152|                   Nagy hallgatás áll be. Mintha valami nagyon fontosat böktek
1549  IV,  152|           szaladgálni, kánkánt táncolni, mintha megannyi párok lennének,
1550  IV,  152|                 kicsit sétálni.~- Minek? Mintha nem elegen látnának az ablakban?
1551  IV,  152|           fülemet, de átkozott szemeibõl mintha két drót sodrony ereszkednék
1552  IV,  152|       terpeszkedett végig a nagy piacon, mintha óriás denevér lenne, a hét
1553  IV,  152|            vegyes érzelmei marcangoltak. Mintha három ördög tépdelné a szívemet.~
1554  IV,  152|            kezdett dobogni, úgy éreztem, mintha az agyvelõ a koponyámban
1555  IV,  152|                  sarkon egy rendõr állt, mintha õ is a csokrot nézné. Egy
1556  IV,  152|                    éppen a vármegyékben, mintha õ lenne a fõispán, a »huszonegyes«
1557  IV,  152|          elszontyolodott, rémült arccal, mintha valami hajótörést mesélne.