1-500 | 501-1000 | 1001-1412
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
501 II, 33 | gazdag aggszûz halt meg e napokban, ki ily végrendeletet
502 II, 33 | esernyõjét kezébe venné, ez e szavakkal fordul feléje:~-
503 II, 33 | apjához. A hentes meghatva e »szívesség« által, következõ
504 II, 33 | fizesse meg önnek, uram, e jó tettét. Látom, hogy önnek
505 II, 33 | meg.~Az öregúr megfogadta e jó és õszinte tanácsot,
506 II, 33 | s engedelmet kért, hogy e »rongyos összeget« kifizethesse.
507 II, 33 | elég drágán érdemeltem meg e »rongyos« összeget azon
508 II, 33 | zaklatásával részesített.~E felelet világos volt. S.
509 II, 33 | Egyik barátja szóvá tette e körülményt.~- Az ördögbe
510 II, 33 | becsengette inasát.~- Pierre, vidd e levelet, ahová címezve van.~-
511 II, 33 | Határozottan állíthatom, hogy e haj taval már szürke volt.
512 II, 33 | szobájában, s az özvegy e fölötti bánatában úgy elbúsulhatta
513 II, 33 | neheztel rám.~- Hogyan? E kedves teremtés neheztelne
514 II, 33 | megyefõnök azonban nem érte be e rövid válasszal, hanem elment
515 II, 33 | menni, de a bíró visszatartá e kérdéssel:~- Hát te, jó
516 II, 33 | Így. Igyék, Menczikoff, e derék ember egészségére,
517 II, 33 | Még eggyel - mondá a cár - e derék ember egészségére,
518 II, 33 | egyet - parancsolja Péter - e derék kapitány jóléteért.~
519 II, 34 | drágán adja tyúkját!~Róza, ki e pillanatban gondolataiba
520 II, 34 | érzé, mintha bensőjében e hangot hallaná:~- Ez bizonyára
521 II, 34 | kerestél tyúkodnak.~Róza e szavakra szemeit lesüté,
522 II, 34 | fogjuk látni, mit tehetünk e dologban. Vannak rokonaid?~-
523 II, 34 | egyszerre ölembe repült e tyúkom a kályháról, hova
524 II, 34 | Sohasem jutott eszembe, hogy e kedvenc állatomtól elváljak,
525 II, 34 | azon pillanatban, amint e szegény állatot észrevevém,
526 II, 34 | valami erősítőt vegyek. E gondolattal egész éjen át
527 II, 34 | mégis meg kell halni!...~E szerencsétlen kisleány könnyei
528 II, 34 | csalt meg; a sors, mely e szerencsétlen emberekről
529 II, 34 | erővel fojthatá vissza, e szavakra előtörtek könnyei,
530 II, 34 | arra fordíthassam, hogy e szerencsétlen emberek nyomasztó
531 II, 34 | ez volt az ok, mely miatt e szörnyet utáltam és gyûlöltem,
532 II, 34 | följajdult volna.~Amint e gyalázatos gyilkosságot
533 II, 35 | negyedik emeletébõl törtek ki. E házban Espanay asszony és
534 II, 35 | és Kamilla leánya laktak.~E kiáltások után rögtön mintegy
535 II, 35 | akkor hirtelen megszûnt. E kiáltás olyanforma volt,
536 II, 35 | hang franciáé és nõé volt. E szavakra, bár nem érti,
537 II, 35 | ehhez hasonlók voltak benne. E tárgyak gondosan eltávolíttattak.
538 II, 35 | nagyon erõs férfinak kellett e gyilkosságot eszközölni
539 II, 35 | Lassanként az egész Párizs e titokteljes gyilkossággal
540 II, 35 | barátommal mi is sokat beszéltünk e tényrõl, midõn én egy ízben
541 II, 35 | nem lehetetlen, hogy éppen e percben várom, ha, óránk
542 II, 35 | volt; minthogy azonban õ e nyelvben nem jártas, úgy
543 II, 35 | különösen szokatlannak kell e hangnak lennie, melyrõl
544 II, 35 | feleltem hüledezve -, e hang semmi szóhoz sem hasonlított.~-
545 II, 35 | De miként fért volna ki e kis hézagon az orgyilkos,
546 II, 35 | is kihúzni egyszerre? Ön e hajfürtöket látta, nemde?
547 II, 35 | elvonulni, midõn Dupin hozzám e kérdést intézte.~- Egy õrült
548 II, 35 | Egy õrült vitte véghez e gyilkosságot - mondám -,
549 II, 35 | csomó hajat.~- Nézze ön e hajat! Ezt a meggyilkolt
550 II, 35 | tudhatja - kérdém -, hogy e francia máltai hajó-matróz
551 II, 35 | bizonyossággal. Nézze ön e kötelet, melyet a tett színhelyén
552 II, 35 | valaki azon gondolatra, hogy e tényt egy oktalan állat
553 II, 35 | bebizonyítani, vagy engemet e tudomás következtében vádolni.
554 II, 35 | míg a dolog felejtve lesz.~E pillanatban a lépcsõkrõl
555 II, 35 | visszanyeré, midõn Dupin e szavakat mondá, de azért
556 II, 35 | mindent el fogok mondani, mit e dologról tudok; de nem várom
557 II, 35 | társa orangutangot fogtak. E társa meghalt, és így az
558 II, 35 | villámhárító rúdjáról, s e mészárlás következtében
559 II, 36 | legparányibb különbséget sem, mely e viszonyból származott volna.~
560 II, 36 | nővérüket.~A jóknak élete már e földön mennyország! A jóknak
561 II, 36 | szerzők neveit.~- Uraim, e munkák szerzői: az egyiké
562 II, 36 | forradalmat idézett elő e kis, de azért nem kevésbé
563 II, 36 | emelték; kinevették, hogy e jelszót írták fel a lázongók
564 II, 36 | legsürgõsebb útja lenne. És e naptól kezdve a nyerészkedni
565 II, 36 | melyeket azért mondtam el e helyen e lap fiatal olvasóinak,
566 II, 36 | azért mondtam el e helyen e lap fiatal olvasóinak, hogy
567 II, 36 | zsebembe s itthon aztán bedobom e kis nyíláson ezen vasládácskába,
568 II, 36 | ezen vasládácskába, melyet e célra vásároltam.~Harry
569 II, 36 | kétszerezni eddigi vagyonát.~E párbeszéd késõ este történt
570 II, 36 | Ki kereshet most minket?~E pillanatban kemény csoszogó
571 II, 36 | felragyogtak egy percre -, e tudattal nem fog annyira
572 II, 36 | a halál.~- Oh, hagyj fel e gondolattal! Hátha csak
573 II, 36 | volt. Végül átadjátok neki e levelemet, melyben meg van
574 II, 36 | Ha lehet, múljék el tõlem e keserû pohár!~- Nekünk még
575 II, 36 | Kétszeresen fáj elhagynom e szép életet miattatok de
576 II, 36 | úrnak, s mondja meg neki, de e szavakkal, amint tõlem hallja: „
577 II, 36 | szerint azelõtt voltak. E percben valaki megkopogtatta
578 II, 36 | homlokáról az elbeszélés e részénél halálos verejtékcsöppek
579 II, 36 | fiúnak édes álma lehetett e jó tett után, de fájdalom,
580 II, 36 | Londonba, és ennyi málhával?~- E málhák mindenünk, gyermekeim! -
581 II, 36 | volt az utolsó csapás, s e húszezer fontnyi jelentékeny
582 II, 36 | Lemonin György kenetteljesen.~E pillanatban a rendõrfõnök
583 II, 36 | gonosztevõt elcsíphettük. Õ e perctõl kezdve olyan családtag
584 II, 36 | Lemonin György gyermeke e perctõl! Azt hiszem, öreg
585 II, 37 | kapkodják el a potya zsákmányt.~E pillanatban Kati iszonyú
586 II, 37 | Miért ne induljon tehát e szabály szerint még az ebédfõzésnél
587 II, 37 | jelenet is fejlõdhetik ki, ha e pillanatban meg nem nyílik
588 II, 37 | az ágyat nyomniok.~Kati e naptól fogva mindinkább
589 II, 37 | kötve egymást kiegészíti. E négy tulajdon sok hiányt
590 II, 37 | tulajdon sok hiányt pótol, de e négyet nem pótolja semmi.~
591 II, 38 | sûrû erdõfoltban végzõdött.~E kert egyike volt a legszebbeknek.
592 II, 38 | kíváncsian szögezve rá. A nevelõ (e szónál elbiggyesztette színtelen
593 II, 38 | lenne akkor a kályhafûtõnk?~E mindinkább élesedõ gyermeki
594 II, 38 | parasztokat védelmezted, s e parasztok téged dicsértek
595 II, 38 | a szegény Vilmát.~- Vagy e sehonnait ûzöd el a háztól,
596 II, 38 | ellen szigorún fellépni. E jelenet tehát kimondhatlan
597 II, 38 | papucsot stb., köszönöm szépen.~E pillanatban bukkant fel
598 II, 38 | egyenlõség.~Potymándy is e köhögõkhöz tartozott.~Küzdeni
599 II, 38 | kenyér detto, azonképpen~E kis tárcának is, szívemből
600 II, 38 | elszavalták verseiket az e napra feldíszített ebédlõben.~
601 II, 38 | feldíszített ebédlõben.~De mielõtt e nap megvirradt, még egy
602 II, 38 | mindenekelõtt magyaráznom e háborgatás okát. Nekem ön
603 II, 38 | fiókokban.~- Jól van tehát. E szobában úgy marad minden
604 II, 38 | észre nem térít! Hanem tudja‑e, édes polgártárs, hogy ilyesmit
605 II, 39 | fogsz te engem itt hagyni.~E pillanatban megnyílik az
606 II, 39 | jöttünk. Ez már meghalt. Épp e percben leheli ki lelkét
607 II, 39 | anyjához.~Az orvos izmos marka e pillanatban megragadta,
608 II, 40 | szorulva mások ápolására, mivel e gaz fiú isten tudja hol
609 II, 40 | mosolygott volna is a béke e derült ege, ha Johanna asszony,
610 II, 40 | vágott közbe a költõ -, e pontban nem engedhetek,
611 II, 40 | fokhagymás rostélyost kíván e falak között, hol a nagy
612 II, 40 | jogaink vannak.~- Nevetséges e szó itt, egy ebéd étvágyával [!]
613 II, 40 | pléhtáblát hoz a kereskedésbõl e felirattal: Ez a ház eladó.~-
614 II, 40 | még gyûlölettel gondoltak e kedves gyermekre, ki az
615 II, 40 | Megállt kezemben a toll, uram, e hangoktól, és kiment fejembõl
616 II, 40 | együtt.~- Tehát nem is eladó e ház?~- Mint látja ön, uram,
617 II, 40 | Marira nézett, kinek arcát e pajzán megjegyzés alatt
618 II, 40 | pléhtábla Nagy kedvem van e házra.~Mari egész a folyosóra
619 II, 40 | hogy miként szabaduljon e szenvedhetlen helyzetbõl,
620 II, 40 | legyenek rá elkészülve, hogy e napon tartom eljegyzésemet.~
621 II, 40 | darab szem villogott fel e szavakra.~És senki sem kérdezte
622 II, 40 | volna a boldogságot, amit e szavak mindenütt elõidéztek!
623 II, 40 | azért, hogy a végrendelet e pontja olyan, minthogy két
624 II, 41 | szükségem van, hogy magamat e nagyfontosságú tudományos
625 II, 41 | hátha te gyógyítasz meg.~E nem hízelgõ szavakra Dezsõ
626 II, 41 | Tehát ijedségtõl kaptad e betegséget. Nos, én ki foglak
627 II, 41 | vacogjanak.~Érdekes volt nézni e küzdelmet a betegség ellen.
628 II, 42 | tízkrajcáros sör - vagy halál!~És e rettenetes csataordítása
629 II, 42 | sikerrel végzõdött.~De hagyjuk e történelmi mozzanatot, s
630 II, 43 | megvakarja kopasz fejét és e szavakkal fordul a díszes
631 II, 43 | nagy zavarban volnék, ha e kérdésben lelkiismeretem
632 II, 43 | Nem hinné nagyságod, hogy e gyermek már pénzért varr,
633 II, 43 | mondja ki véleményét, mely e perctõl mindenkor kétszeres
634 II, 43 | hogy az õ iskoláját érte e kitüntetés...~Odakint harmadszor
635 II, 43 | ilyenkor hagyom itt az oskolát. E magasztos percben! Kell
636 II, 43 | egyenlõen érdemesnek találja.~- E nehézség nem minden évben
637 II, 43 | csakugyan nehéz lehet választani e két kitûnõ gyermek közül.~-
638 II, 43 | jutalomra, de természetesen csak e két leány közül kapja egyik,
639 II, 43 | megválasztani, melyitek érdemli e nagy jutalmat, és a ti kezetekbe
640 II, 43 | így szól:~- Úgy látszik, e két derék leányka itt is
641 II, 43 | kívánom, hogy eldöntse. E két cédulát Fenyéri Irma
642 II, 43 | többiekhez - fordulva -, okulva e mai példán, tanuljátok meg,
643 II, 44 | hogy maga emészthesse föl e földi jókat, Brisgaloffnak
644 II, 45 | noha sokszor sokat eltûrt e kedvenc emberétõl, ez egyszer
645 II, 45 | elméncet elkedvetleníté e nem sikerült élc. Egy vesztett
646 II, 45 | Nem sajnálnád megütni e szép állatot? Vajha az enyim
647 II, 45 | kedélyes pajkossággal, s e néven volt ismeretes az
648 II, 45 | nem volt idõm befejezni.~E pillanatban alig észrevehetõ
649 II, 45 | mint megtört agg tértem e napokban hazámba, véletlennek
650 II, 45 | tartott, mit csináljanak vele. E haditanácsban én is részt
651 II, 46 | Fanny szíve nagyot dobbant e szavakra, azt hitte elájult
652 II, 46 | úrnõre, ki kedvtelten élvezé e látványt.~- Oh, méltóságos
653 II, 46 | Fájdalom, igen; de ha e lány arcvonásai is csalnak,
654 II, 46 | részérõl, madame. Tanúja volt e szép jellemvonásnak, hogy
655 II, 46 | álmodozott, mihez kezdenek e rengeteg pénzzel.~Álmodozásából
656 II, 46 | nincs egyetlen fillér se e háznál, sem egyetlen értékes
657 II, 46 | az elérzékenyedéstõl. - E gyermek angyal. Én meg fogom
658 II, 46 | gondoskodni fogok róla.~E pillanatban lépett be Fanny
659 II, 46 | add át az orvosságot e szegény anyának s aztán
660 II, 47 | Hanem hát minden változik e világon. A keleti kérdés
661 II, 47 | Magyar nemesember a pazarlás e neme iránt nem fogékony.
662 II, 48 | bizonyára kockáztatott volna e megszólítás, mert ott csak
663 II, 48 | Életkedve volt megingatva. E lehangoltság bizonyos fásultságba
664 II, 48 | most ide írok az irónnal e darab papírra. Ne bontsd
665 II, 48 | Hõsünk hosszan lélegzett fel e sorok elolvasása után. Lelkébe
666 II, 48 | ahányszor rám gondolsz.~Matyi e pillanattól fogva újjászületett.
667 II, 49 | szerettek. Megörökítettem nemrég e helyen a sörivókat, igyekeztem
668 II, 49 | a jól felfogott kegyelet e téren kíván tõlem.~Ha még
669 II, 49 | Segíts tehát, múzsám, hogy e nehéz és nagy téma elméletét
670 II, 49 | van nagy férfiakkal, kik e hazában korán felfogván
671 II, 49 | borfogyasztás fontosságát, e téren kiváló nevet szereztek
672 II, 49 | közelebb is volt.~Elérzékenyít e jeles férfiak emléke s nem
673 II, 49 | fölrázta megelégedésébõl e szörnyû fölfedezés. Boldogtalan
674 II, 49 | lapunk szûk tere miatt elég e cikkbõl ennyi is egy kortyra:
675 II, 50 | Engedje meg, uram, de...~E történet elbeszélõje ijedten
676 II, 50 | azonnal fölpakolva fusson e helyrõl, hol egész egyénisége
677 II, 51 | helyzetbe hozott, miszerint e cégtõl, sir, mely tiszteletre
678 II, 51 | elengedhetlen szónál, bár e fogalmat jobban fejezné
679 II, 51 | hasonlítom, mik a tõkéket - e hógomolyokat - meg-meggurítják.
680 II, 51 | eszerint...~- Elfogadja ön e csekély gyomorerõsítõt.~-
681 II, 51 | készülnek. Hogy megmaradjunk e hasonlatnál, a vörösréz-üstben
682 II, 51 | adatott meg a természettõl e csodatétel megtestesülésében
683 II, 51 | köhécsel ön én ragaszkodom e kifejezéshez. Ez a szív
684 II, 51 | kifejezéshez. Ez a szív létezik, s e pillanatban mélyen sajnálja
685 II, 51 | Én önt elvesztem, sir, s e veszteség megindít...~Ez
686 II, 51 | látott, mint ma, oly tömeget. E tömeg szót Mr. Danner mint
687 II, 51 | visszahozná a gondviselés e helyre, hol oly hézagpótló
688 II, 51 | készséggel engedné át önnek e fontos helyet.~- Oh, kétségkívül,
689 II, 51 | a kesztyûjével játszott e percben.~- Tegye zsebre,
690 II, 51 | megparancsoltam kocsisomnak, miszerint e kanyarulatnál megvárjuk
691 II, 52 | verba), mint a meleg cipó.~E drasztikus hasonlat után
692 II, 52 | hetenkint öt forintot fizetni e célra a társulat pénztárába.~
693 II, 53 | Himlõben halt el. Fekete himlõ e rózsás arcokon!~Mikor kiterítették
694 II, 54 | Igen, mert jól tudjuk, hogy e széles világon a törökön
695 II, 54 | nincs. És eszünkbe jutnak e pillanatban, hogy hajh!
696 II, 54 | emésztette öldöklõ harcokban. E szomorú idõnek borzasztó
697 II, 54 | megpróbáltatás és közös elnyomatás e napjaiban a jobbágy közelebb
698 II, 54 | egyszerre láthatóvá tette a basa e téli paradicsomát.~Imre
699 II, 54 | elviszi, vagy õ is elvész.~E pillanatban észrevette,
700 II, 54 | test körrajzait. - Hoztál e cseresznyét?~- Hoztam ám -
701 II, 54 | engedi.~Muszúrt meghatotta e nemesség s így válaszolt. -
702 II, 55 | vonta emiatt, így válaszolt: E barát nekem gyanúsnak kell
703 II, 55 | felnyílnak.~Zsupp! hangzik e pillanatban az átellenes
704 II, 56 | veszett el golyó által, itt e maroknyi nemzet fiai közül,
705 II, 56 | s a szomorú síkon, hol e harcok folytak, ádáz szilajsággal
706 II, 56 | által elejtett halottunk van e héten, pedig nem viselünk
707 II, 56 | ellenállhatlan vonzalmat érzett e festett élet iránt, izgatott
708 II, 56 | regényesség hímporát, mely csak e deszkákon járja meg, innen
709 II, 56 | Tömérdek nõ hullámzott e tájékon, mint mindig, de
710 II, 56 | éppúgy nem használt semmit. E veszedelmes mánia egyre
711 II, 57 | tulajdonképpen miért is állott õ meg? E találgatás közben lassan
712 II, 57 | a Morning Post számára.~E kitûnõ foglalkozás eszméjét
713 II, 57 | nagyon sok Brigli Jimnek.~E naptól kezdve az irodai
714 II, 57 | mondom: a tényt. Ragaszkodom e szóhoz Mr...~- Brigli -
715 II, 57 | Brigli Jim mindig a City e részén lelhetõ fel, amint
716 II, 59 | fáradságot, aki maga foglalkozik e nemben, mint a kis Lebrun
717 II, 59 | gondokba merülve ül kertjében e pillanatban.~Szép, halavány,
718 II, 59 | évfordulója, a hálás gyermek e pillanatban mégsem e neki
719 II, 59 | gyermek e pillanatban mégsem e neki bár fájó, mégis végtelenül
720 II, 59 | ott fenn gyermeked számára e véletlen szerencsét? Megyek,
721 II, 60 | ragaszkodik annyira Katica e lakáshoz. Keserû, de mégis
722 II, 60 | mintegy sejtelemszerûen e virágtõt nejének, s az meg
723 II, 60 | rózsát.~És íme, a rózsa e télen váratlanul két rügyöt
724 II, 60 | Boldogult apád nekem ajándékozta e rózsatõt, gyermekem. A rajta
725 II, 60 | némileg sértõdött arccal. De e pillanatban Katica olyan
726 II, 60 | nem feledlek tégedet...~E percben szívéhez kapott
727 II, 60 | méltósága!~Katica megrezzent e név hallatára. Izgató sejtelem
728 II, 60 | meg tud-e, gyermekem, e virágtól válni? Szükségem
729 II, 60 | felségesen fog állani a kezében e rózsa, amilyen bizonyára
730 II, 60 | Íme, gyermekem, fogadd e pénzt, fedezd vele sürgõsebb
731 II, 60 | homlokán aranyos betûkkel e szó ragyog: Feltámadunk -
732 II, 60 | el, végy magadhoz. Nincs e földön senki, aki szeretne
733 II, 60 | anyát.~Károly meghatva nézte e megindító jelenetet. Bármily
734 II, 60 | mozdult. »Hátha baj érte e szegény szenvedõt« - fûzé
735 II, 60 | csókolom a kezeit, nagyon beteg e szegény leány, szívtelenség
736 II, 60 | nyomorult hiéna! - kiáltott e percben valaki a pitvarból.
737 II, 60 | árvának.~Kapros úr elbámult e merészen ejtett szavakra.
738 II, 60 | nagylelkûségére nincs szüksége e leánynak, aki e perctõl
739 II, 60 | szüksége e leánynak, aki e perctõl fogva az én gyermekem.
740 II, 60 | gyermekem?~- Beteg, nagyon beteg e leány - susogta a grófnõ.~-
741 II, 62 | tõle:~- Mikor utazik vissza e hajó?~A megszólított rá
742 II, 62 | fitymálva jegyzé meg:~- E hitványságot I. Páltól kaptam.
743 II, 62 | eszeágában sem volt elváltozni e szavakra. Gúnyos alázattal
744 II, 62 | túlságosan megadóztatja e nemes árucikket. Vegyen
745 II, 62 | volna, sem mondhatott ellent e fejedelmi kalandnak.~A két
746 II, 63 | mely hetvennégy éve tapossa e földi világ rögeit, az ágyba
747 II, 63 | gyertyát, ritka eset volt, hogy e frivol álláspont mellé egy
748 II, 63 | fennforogni s benyitott.~E beavatkozásnak az lett az
749 II, 63 | az a pénz, uram, amiért e kedves tárgyunktól megválnánk.~
750 II, 64 | mint hogy ismerkedjék meg e bohó, rokonszenves alakokkal.~
751 II, 64 | szûk körre szorítkozik.~E faj az úgynevezett svihák
752 II, 64 | svihákok...~Lesz alkalmuk e buzgóságuknak tényekben
753 II, 65 | is ugyanazon arcokból áll e csoport, mint a múltkori
754 II, 65 | közönsége van, mert hát e sorsjáték természete olyan,
755 II, 65 | szenvedélyesebb híve lesz e játéknak, és szerencséről
756 II, 65 | belekerülnek a lottó hálójába, de e sorsjáték tulajdonképpi
757 II, 65 | gyorsan lesz elolthatlan láng e szenvedélyből!~Nem enyhíteni,
758 II, 65 | kezdtek, Bernadotte-nak éppen e város volt katonai állomása.~
759 II, 65 | visszatért ezredéhez...~E naptól fogva az ismeretlen
760 II, 65 | õ a leggorombább ember.~E tekintetben dominál mindenkit;
761 II, 65 | maga is tetszelgett magának e címmel) meg nem hajolt;
762 II, 65 | Mikor Laci gróf végigolvasta e sorokat, homloka elsötétült,
763 II, 66 | hagyott más örökséget, mint e fiúcskát, egy adóssággal
764 II, 66 | levelét a tölgy, elköltözék e siralom völgyéből, melynek
765 II, 66 | fénylõ korcsolyákat. És mind e ragyogó gyönyörûségre oly
766 II, 66 | hevesen kezdett dobogni e szavak hallatára, és az
767 II, 66 | intenek és büntetnek.~Pali e szavaknál visszaemlékezett,
768 II, 66 | Nemtõkrõl, hogy szerette õ e meséket hallgatni. Most
769 II, 66 | hallgatni. Most oly közel van e Nemtõkhöz! Egyre nézte a
770 II, 66 | szeretni.~Palit meghatották e szavak, csaknem sírva kérdé:~-
771 II, 66 | Az angyal mit se felelt e szavakra; megfogta kezét
772 II, 66 | térdelsz, szüleid lelkei e percben az emberek álmaiban
773 II, 66 | maradj jó gyermek!~Az angyal e szavakat halkan mondá s
774 II, 66 | kiáltott fel Pali, mert épp e percben esett le a templom
775 II, 66 | vagyonát hagyja. De különös, e pillanatban igen jól érezte
776 II, 67 | irányzott tekintetekkel, mintha e percben jegyezték volna
777 II, 67 | volna el egymást, mintha e percet hosszú-hosszú válás
778 II, 67 | Semmi különös okom nem volt e kérdezésekre, csak úgy rossz
779 II, 67 | most õ is, s az is, akire e két ragyogó szem bátorító
780 II, 67 | szürke szemû szomszédom e pillanatban a hölgyhöz hajolt
781 II, 68 | a menyasszonyához, kivel e napokban lesz az esküvõje.~
782 II, 68 | Mennyivel tökéletesebb e tekintetben az agglegények
783 II, 68 | sat.~A budapesti »Korzó« e sajátos nyelvtanának szabályai
784 II, 68 | csodálatos vargabetûket csinálva.~E csodálatos vargabetûk alatt
785 II, 68 | melyek megakadályozták, hogy e rengeteg számú menyasszonyból
786 II, 68 | Zsiga tudná elmondani.~És e tekintetben nem is zárkózik
787 II, 68 | Házasodik a tens uram; az esküvõ e napokban lesz; még csak
788 II, 69 | értette a maga valóságában e nagy befolyást, amit a diákok
789 II, 69 | hallani a harmadik utcára.~E percben léptek be a legmagasabb
790 II, 69 | francia ágyúnak a döreje éppen e szent percben, harminc év
791 II, 69 | akart katona lenni közülünk, e szavakra mégis megmozdultunk
792 II, 69 | legmagasabb helyen is kifejezni e tekintetbeni õszinte meggyõzõdésemet.~
793 II, 69 | most is mintha hallanám... e szó végigsüvített a termen
794 II, 70 | állását.~Megálltam, s midõn e férfi mindkettõjükkel kezet
795 II, 70 | választási lajstromból éppen e nevet kiáltják ki:~»Csipkés
796 II, 71 | Sok boldog emlékem tapad e köpönyeghez. Még rajtam
797 II, 71 | határoztam magam, hogy fölkeresem e görbe országot, hol még
798 II, 71 | jegyzõ elmosolyodott az öröm e reszketeg hangjai felett.~-
799 II, 71 | ugye hogy nem tette hiába e hosszú utat?~- Tehát a kastélyban?~-
800 II, 71 | irományaim.~És én megijedtem e kísértettõl, mely magát
801 II, 71 | Aminthogy ott is laktam e naptól kezdve folytonosan,
802 II, 72 | de még százszor jobban e beszély hõse, ifjú Pallér
803 II, 72 | Miksa? - szólalt meg az e pillanatban belépõ Krammer
804 II, 72 | zsebkendõjét tartotta orra alá e szavaknál), annyira nélkülözhetetlen
805 II, 72 | ezt a nagy szerencsét?~- E fiatalúrnak itt... A Krammer
806 II, 72 | s rögtön megmagyarázom. E fiatalúr megkért engem,
807 II, 72 | ajánlatát elfogadhatónak...~E percben szolga lépett be
808 II, 72 | üdvözli ön menyasszonyát?~E szavak Miksához voltak intézve,
809 II, 72 | rossz világ azt súgja, hogy e levelek Pestre szólnak Kéredy
810 II, 73 | ne merjen leselkedni.~- E naptól fogva - mondja János
811 II, 73 | tekintetes uramöcsém, mert e naptól kezdve én magam lettem
812 II, 74 | Diogenes az üres hordóban.~E nagy bölcsességû férfiú
813 II, 74 | egy ideálnak udvarolni.~E hajdan elhírhedt kurmacher
814 II, 74 | választásában. Úgy is van! E negyven hölgy fogja Magyarország
815 II, 75 | Büszkeséggel emlékezem meg e helyütt palóc véreimrõl,
816 II, 75 | három század óta ismerõsen e kéklõ bércek között, melyekrõl
817 II, 75 | Palóc véreim megdöbbentek e riasztó fenyegetéstõl. Beadták
818 II, 75 | indokolva legyen, honnan hoztam e megszentelt kegyeletet ide
819 II, 75 | hiszem -, hogy már tudom is.~E napokban ki is gyógyítottam
820 II, 75 | kívánok hosszabban idõzni e bár kellemes, de a dologra
821 II, 76 | Hogyan, uram, ön most adja át e levelet? - kérdém tõle.~-
822 II, 76 | hogy akadna valaki, aki e hölgyet kész volna megszöktetni?
823 II, 76 | alapot. Én tudományosan értem e mesterséget, uram!~S egy
824 II, 76 | A doktorok tudják csak e rendkívüli jelenség magyarázatát.~-
825 II, 77 | nem is gondolta tán, mikor e kis krónikát olyan szépen
826 II, 78 | ki fészkeinkben, de azért e vérengzõ kínzások dacára
827 II, 78 | Csak három élõ ember viseli e nevet. Az egyik közülök
828 II, 78 | Napló-ban.~Szerencsére épp e pillanatban nyit rám a szomszéd
829 II, 78 | embernek legyen mit ellopni.~E régi emlékek villantak föl
830 II, 79 | mennyire befolyásoltatja magát e precíz közvélemény által.~-
831 II, 79 | ötönkint.~A klub helyeselte e tervet. A határozat ki lett
832 II, 79 | miszerint úgysem hiszi el senki e mesét. Utoljára is abba
833 II, 80 | Éppen idáig írtam e cikket sötét, elnyomott
834 II, 80 | meggyõzõdés hangján.~Rosszul esett e szó; darabig elhallgattam,
835 II, 80 | kedélyemet uralta, mikor e cikk írásához kezdtem.~Sziszegve
836 II, 81 | és tolvajlások leírásánál e néhány szó: rendõrség nem
837 II, 81 | városi szerzõdés szerint e napon a hold lett volna
838 II, 81 | kiáltások voltak hallhatók.~E pillanatban mellettünk rohant
839 II, 81 | lépés, midõn az üldözött e díszes téren (mely, ha nem
840 II, 81 | ellenfele észre nem veszi e fortélyát.~Éles szemû fickó
841 II, 82 | elszórni a szeretet tanait.~És e bámulatos szellem ki valódi
842 II, 82 | nélkülöz, hogy mindene megvan.~E pillanatban a levélhordó
843 II, 83 | korom nem engedte meg, hogy e szemkápráztató játékot végignézzem,
844 II, 83 | szíve, kisasszony, mint e jégpálya.~A kisasszony elpirul:
845 II, 85 | három század óta ismerõsen e kéklõ bércek között, melyekrõl
846 II, 85 | mire ismét körutat tesz e vidéken, mindent másképp
847 II, 86 | apródonkint szereztetik meg e földi pályán. - Azért hát
848 II, 86 | fejüket, miként orvosolhatnák e bajt, mely a banda vagyoni
849 II, 86 | részes vagyok stb.~De mind e fogyatkozások csak üres
850 II, 86 | amennyit a banda nyerhetett e réven, négyszer annyit vesztett
851 II, 86 | fölvirágoznék.~Nagy lett az öröm e szóra. Nosza, rögtön összerakták
852 II, 87 | hivatalosan konstatálva van e derék mezõvároskáról, hogy
853 II, 87 | gõgöt, hencegést illeti, e tekintetben a makói megyeista -
854 II, 88 | fogott el s úgy lebegtem e vászoncselédség közt, mint
855 II, 88 | meg a lencsét, és Kabát, e dicsõ helyet, hol a híres
856 II, 88 | Minthogy azonban hazánk e két pontja nem esett a linea
857 II, 88 | újságkotyvasztóm szörnyen lehangolódott e szavakra, s olyaténfélét
858 II, 88 | fundamentum nélküli minden tudás e földön.~Idõközben kedvem
859 II, 89 | milyen édes kimondani, leírni e szavakat. Az én irodalmi
860 II, 89 | csak] egyetlen szava, de e szó igazságos, mély, találó
861 II, 89 | Nagyon sok mondanivalóm volna e tekintetben, de ma el vagyok
862 II, 91 | Könnyeim sokszor csordultak ki e szívszaggató állapoton.~
863 II, 91 | a borászati érdekekrõl.~E lehet aztán az igazi nagy
864 II, 92 | még lehetnek mamák), akik e sorokat olvasni fogják,
865 II, 95 | Klárika mintha kitalálta volna e sötét gondolatot, sírni
866 II, 95 | kisleánynak sem híre, sem hamva e sok tarka nép közt.~Szegény
867 II, 95 | már egészen együtt volt.~E pillanatban kivált az úri
868 II, 97 | itt van a gyerekek közt. S e szívek is amint jönnek-mennek
869 II, 97 | részvétet Szeged iránt. E részvét gyümölcseit utódaim
870 II, 98 | emlékeztetõ szívóssággal forgatta e családi szerszámot módos
871 II, 99 | úgymond - meg fog örülni e cikkeknek. Délután két órakor
872 II, 99 | Nagyon nagy kár.~Miss Edith e pillanatban behozta a párolgó
873 II, 99 | sehol egyetlen egyén, ki e nyelvet beszélné. Ma végre
874 II, 99 | talán Hanem én beszélek e nyelven.~- Hihetetlen! Kegyed
875 II, 99 | zúzott szívvel találta magát e nagy világvárosban.~- Szegény
876 II, 99 | kíváncsi a következményekre.~- E kinccsel, e reménnyel jött
877 II, 99 | következményekre.~- E kinccsel, e reménnyel jött házunkhoz,
878 II, 99 | hangján - neked nem szabad e hitvány elhalványuló fordításból
879 II, 99 | tehát, Sir, hogy meg kellett e nyelvet tanulnom az én Marym
880 II, 99 | földszinti boltos lánya itt e házban.~- Itt e házban? -
881 II, 99 | lánya itt e házban.~- Itt e házban? - nyögé a beteg -
882 II, 99 | házban? - nyögé a beteg - itt e házban? Oh, erre még rátérünk
883 II, 99 | lassankint végigfutott tekintete e hideg, fönséges vonásokon,
884 II, 99 | kérdés?~- Én megfigyeltem e körülményt, s borzasztó
885 II, 99 | fényesek:~Ahogy megérinté e hajerdõt, megijedt attól,
886 II, 99 | ott Mr. Kark útját vágni e csapongó gondolatoknak:
887 II, 99 | felöltözve?~Edith elpirult e gondolaton érve magát utól.
888 II, 99 | Ihon az orvossal!~Éppen e percben jelent meg a nemes
889 II, 99 | ellopni ilyen helyen...~E végzetes pillanatban futott
890 II, 99 | kedvenc csészémet törtem el e leány miatt a legjobb csészémet,
891 II, 99 | cselekvésnek.~- Valóban, mistress, e csésze valódi kínai porcelán -
892 II, 99 | három órakor - de hova? Mert e házba nem hívhatjuk, hol
893 II, 99 | valamely elõkelõ vendéglõ egyik e célra kivett szobájába.~-
894 II, 99 | örökre. Napokig tartott e veszedelmes élethalál fölött
895 II, 99 | s nem tudott szabadulni e képektõl. Hol járhat, merre
896 II, 99 | egy szerelmes beteg. - Kit e szép, hideg vonások, e szelíd
897 II, 99 | Kit e szép, hideg vonások, e szelíd jellegû halvány ajkak
898 II, 99 | szekerek behangzó zörgésébõl e mondat bontakozott ki, még
899 II, 99 | egész London enyim lenne e pillanatban, nem volnék
900 II, 99 | annyira megelégedve, mint e mindennél drágább kinccsel.
901 II, 99 | és itt azután is örökké, e napok emlékéül. Gyûrt, eldobott
902 II, 99 | egészen el volt ragadtatva e kedvezõ jelektõl. Pál sokat,
903 II, 99 | igen sokat gondolkozott e változásról s azt találta,
904 II, 99 | nem lett akadémiai taggá (e beszély folyamán legalább),
905 II, 99 | beteg volt ön. De minek e kitérés! Röviden, Sir, én
906 II, 99 | hangján felelt, de valljuk be, e hangban volt valami mesterkélt.~-
907 II, 99 | nagykereskedõnél van alkalmazva. E leány vitte ki a Mari holmiját
908 II, 99 | szerelme.~Miért, honnan e szótlanság? Nincs - arcotokon
909 II, 99 | lépve -, ne menjünk így e házba a kétely és bizonytalanság
910 II, 99 | behunyt szemmel hallgatta e szavakat, mik, úgy érezte,
911 II, 99 | Marihoz kötötte a múlt, de e lekötelezettség sem lehet
912 II, 100 | szónoka, hogy õ a néptribun, e bûvös arcok, miket a tükör
913 II, 101 | volt téve, meggyűlöltem e kérdést és a reá adandó
914 II, 101 | gyönyörû gót betûkkel, és e kettõs betû parányi szögecskékkel
915 II, 103 | gondolat gyereket lopni e napokban, mikor ingyen is
916 II, 103 | Gergely?«~»Köll.«~»Eszel e húst?«~»Öszöm.«~A szegedi
917 II, 104 | ebédlõszobák fényes terítékein; van e szemekben valami megtört,
918 II, 104 | élettörténete rajta van e kabáton. Az a nagy szakadás
919 II, 105 | tartózkodék, nagyon fölindult e sértésen, s tanácskozásra
920 II, 105 | tenni, hogy megharagszik e dolog fölött és megbüntet
921 II, 107 | meglepett az emberi természet e félszegsége.~Egyszer Budapestre
922 II, 107 | történetét« szoktam megírni e rovatban - ezért kezdtem
923 II, 107 | jöjjenek.~Hja! ma ez úgy van! E »nagy kritikán« keresztül
924 II, 107 | Végre huszonkét év múlva e héten sikerült kitudni,
925 II, 108 | Van-e jogom összetenni e két hajat? Vagy hogy éppen
926 II, 108 | Kiveszem a fekete hajat, e makacs, erõs hajszálakat,
927 II, 108 | szeretném még egyszer látni e szép fekete hajszálakat,
928 II, 109 | kacérsággal vegyes búbánat volt e szavakba fektetve!~- Nõs
929 II, 109 | a csúf majom.~Csakugyan. E pillanatban megrázkódott
930 II, 110 | Diegó«-éval, a Proletárok E. Gy. »Gavallér asszony«
931 II, 110 | darabjából van kiaknázva.~E vád nagy eseményt képez
932 II, 110 | botbüntetés eltörlése mellett. E beszéd lesz az elsõ a mûben,
933 II, 110 | vendég lett a háznál. S e »diadalát« sokat emlegette
934 II, 111 | Ezek az igazi élvezet órái. E titkos, lopott boldogság
935 II, 111 | hogy egyáltalán nem lehet e délutáni enyelgést ellenséges
936 II, 111 | igazibb a boldogságnak e másik képe.~A kis Gyuszika
937 II, 111 | hírek lepedõjét.~De még e rombolás mûve sem hökkenti
938 II, 112 | tudja, hogy nincs férje. Ami e két nagy tény között fekszik,
939 II, 113 | szerelem, olyanok voltak e tekintetek, mintha milliárd
940 II, 113 | alatt. Tovább már nem tûröm e megaláztatást.~- Mindent
941 II, 113 | mindig élõ tiltakozás leszek e frigy ellen. Nem akarom,
942 II, 113 | nagyszabású beszéd után e nevet fogja leolvasni: »
943 II, 113 | boldogtalanság padja jut!~E pillanatban fölemelkedett
944 II, 113 | szükséges tulajdonaival.~- E nagy szerencse - mondá Domándyné
945 II, 113 | asszonyom, nem lehetetlen semmi.~E finom bókra elpirult Domándyné
946 II, 113 | isten! Mit fogok hallani.~E súlyos pillanatban halk
947 II, 113 | miniszteri székbe vitt, e fiatalember a szerzõje,
948 II, 113 | szerzõje, mint mondám, s e fiatalember már öt év óta
949 II, 114 | Borzasztó korhely lakhatja e pici szobát, ki soha sincs
950 II, 114 | elszorult az önvád miatt e levél olvasására, minden
951 II, 115 | pecsenyeillata felé vitte ösztöne. - E sátorok elõtt állott meg
952 II, 116 | felhõ az õ osztályrésze e naptól fogva.~Pedig folytatása
953 II, 117 | nyelvet, hogy a franciák e nemû termékeit is átolvashassa,
954 II, 117 | miniszterrel beszéltem önrõl.~E szavakat oly kevély hangnyomattal
955 II, 117 | Neki nem árthat semmi.~E kölcsönös udvariaskodások,
956 II, 117 | ezer üzenettel bízná meg e fiatal urat.~- S kegyelmességed
957 II, 117 | Azonban, hogy visszatérjünk e fiatalember utazására, nekem
958 II, 117 | Egy ajánló levelet kérnék e fiatalember számára.~Mr.
959 II, 117 | emberke borítékba tette volna e sorokat, még egyszer átolvasta
960 II, 117 | elõírva van. Íme, nézze...~E pillanatban megnyílt a polgármester
961 II, 117 | át a polgármester úrnak e levelet.~*~Mr. Bradley egyike
962 II, 117 | magamat s mindazt, amit e város élvezhetõt nyújthat.~
963 II, 117 | igen le vagyok kötelezve e nagy kegy által...~- Tréfálni
964 II, 117 | fosztott meg...~- Hagyjuk kérem e túlzó kifejezéseket...~»
965 II, 117 | beszél.~Szédülni kezdett e szokatlan helyzetben, alig
966 II, 118 | egymásnak mondottunk. És e fordítási tiszt eltartott
967 II, 120 | kormányzó volt megbízva e rettenetes terv keresztülvitelével,
968 II, 120 | milyen ruhában lesz? Aranyban‑e, ezüstben-e, vagy pedig
969 II, 120 | az egész fejezetet, amit e császárról írt meg a szerzõ,
970 II, 120 | Gyurié is, s többek között e kis beszélyke szerzõjeé.~
971 II, 120 | is. A porszemekkel, kik e kormányzat apró részei voltak,
972 II, 123 | õrködni fog-e felettük?~E pillanatban zuhogva kezd
973 II, 123 | egy-egy tompa zuhanás jelzi. E pattogások, melyek nem nagyobbak
974 II, 123 | mint meredezõ kísértetek, s e kísértetekbõl minden percben
975 II, 123 | könnye.~- Segítség! - hangzik e pillanatban egy tompa, hörgõ
976 II, 123 | azoknak az angyaloknak.~E pillanatban valami úszó
977 II, 123 | ki az ágy érintetlenül.~E percben egy nagyobb szélroham
978 II, 123 | Miska, haza fogod vinni e kisleánykát. Útközben pedig
979 II, 123 | odabenn, s észre sem vették e rövid feleselést az inas
980 II, 123 | ezek a hatéves gyermekek!~E pillanatban odasettenkedett
981 II, 123 | megérezte a szemrehányást, ami e szavakban feküdt, s eddigi
982 II, 123 | gúnyosan, ajkbiggyesztve nézte e »jelenetet«, mely õt a háziak
983 II, 125 | Harsogó kacaj hallatszott e pillanatban a vagon túlsó
984 II, 125 | a lelkemben olvasott!...~E pillanatban éles, hosszantartó
985 II, 126 | nem ártana a házunkat b e s z e n t e l n i.~Ünnep
986 II, 126 | ártana a házunkat b e s z e n t e l n i.~Ünnep után
987 II, 126 | a házunkat b e s z e n t e l n i.~Ünnep után Szelid
988 II, 126 | mintsem egy éjszakát még e födél alatt töltsek.~Nagyot
989 II, 127 | pajzsot tart arany mezőben, e felirattal - »Prosperis
990 II, 127 | teszi végképp az ellentétek e találkozása: a forró délöv
991 II, 127 | nem akart észrevenni, de e változás is annyira kivette
992 II, 127 | úgymond - meg fog örülni e cikkeknek.« Délután két
993 II, 127 | Kaziray bosszúsan.~Mari éppen e pillanatban jött be a nagy
994 II, 127 | gyakran hallott dalolni e nyelven. S íme, fájdalom,
995 II, 127 | hova?... hanem én beszélek e nyelven.~- Hihetetlen. Kegyed
996 II, 127 | fog jönni ide okvetlenül. E kinccsel, e reménnyel jött
997 II, 127 | okvetlenül. E kinccsel, e reménnyel jött házunkhoz,
998 II, 127 | mondá - neked nem szabad e hitvány, elhalaványító fordításból
999 II, 127 | uram, hogy meg kellett e nyelvet tanulnom az én Annám
1000 II, 127 | földszinti boltos lánya itt e házban.~- Itt e házban? -
1-500 | 501-1000 | 1001-1412 |