bold = Main text
     Rész, Fejezet                                           grey = Comment text

1001  II,  127  |                  lánya itt e házban.~- Itt e házban? - nyögé a beteg -
1002  II,  127  |              házban? - nyögé a beteg - itt e házban? Oh, erre még rátérünk
1003  II,  127  |           lassankint végigfutott tekintete e hideg, fönséges vonásokon,
1004  II,  127  |                  kérdés?~- Én megfigyeltem e körülményt s borzasztó gyanúm
1005  II,  127  |                  Bodner bácsi, útját vágni e csapongó gondolatoknak: »
1006  II,  127  |               véznán, felöltözve?~Elpirult e gondolatra. - Úgy tetszett
1007  II,  127  |                Gábor úr az orvossal!~Éppen e percben jelent meg, lihegve
1008  II,  127  |               koponyádról, hadd teszem föl e kedves ártatlan fejecskére.~-
1009  II,  127  |                  helyen... ilyen helyen...~E végzetes pillanatban futott
1010  II,  127  |                  csészémet törtem el éppen e miatt a lány miatt... a
1011  II,  127  |               három órakor - de hova? mert e házba nem hívhatjuk, hol
1012  II,  127  |            valamely elõkelõ vendéglõ egyik e célra kivett szobájába?~-
1013  II,  127  |                    örökre. Napokig tartott e veszedelmes, élethalál fölött
1014  II,  127  |                    s nem tudott szabadulni e képektõl. Hol járhat, merre
1015  II,  127  |               szekerek behangzó zörgésébõl e mondat bontakozott ki, még
1016  II,  127  |               találtam és azután is örökké e napok emlékeül. Gyûrt, eldobott
1017  II,  127  |                 egészen el volt ragadtatva e kedvezõ jelek által.~Kozenszky
1018  II,  127  |                    igen sokat gondolkozott e változásról, s azt találta,
1019  II,  127  |                  nem lett akadémiai taggá (e beszély folyamán legalább),
1020  II,  127  |               mikor beteg volt... De minek e kitérés? Röviden: én biztos
1021  II,  127  |             hangján felelt, de valljuk be, e hangban volt valami mesterkélt.~-
1022  II,  127  |         nagykereskedõnél van szolgálatban. E cseléd vitte ki - Anna holmiját
1023  II,  127  |           természetes vonás!~Miért, honnan e szótlanság? Nincs arcotokon
1024  II,  127  |                    lépve -, ne lépjünk így e házba a kétely és bizonytalanság
1025  II,  127  |                  behunyt szemmel hallgatta e szavakat, mik - úgy érezte -
1026  II,  129  |                    foly össze a levegõvel. E lehelet, amit megérint,
1027  II,  129  |                    két képeskönyvet kapott e héten és három bábut, csakhogy
1028  II,  130  |                ugrottam a kavicsos földre.~E pillanatban tíz megyei rendõr
1029  II,  130  |                mutatott és szólt:~- Hallod e zúgó zajt odakinn? Ez a
1030  II,  131  |                    háttérbe szorult, pedig e szegény kappanoknak egyéb
1031  II,  131  |               kellnernek s kisietett, hogy e rettenetes dolognak tanúja
1032  II,  133  |               udvarán. S valamikor tó lesz e helyen...~- Hát miért nem
1033  II,  134  |               elõszeretettel terjesztették e hírt, s mint rege, sok évtizedig
1034  II,  134  |             Deák-párt nagyon ingerült volt e napon a választási mozgalmak
1035  II,  134  |                 értekezletet, vegye vissza e határozatot, s mikor lezúgták,
1036  II,  134  |            kiválóan katolikus grófi család e fejéhez a vallásos érzetek
1037  II,  134  |                nyelvében: a latinban.~Hogy e stílgyakorlatoknak néha
1038  II,  135  |                    várt: egy barátja éppen e percben halad el Cserváryné
1039  II,  140  |         lelkiismeretem; de én tiltakoztam.~E pillanatban mintha villanyos
1040  II,  141  |                    Asszonyom, mit keres ön e háznál?~- Az istenért, vicomte,
1041 III,  1    |                  olvasó, ki még nem jártál e görbe országban, képzelj
1042 III,  1    |                   a hegyhez.~Ha végigjárod e maga a természet által kikövezett
1043 III,  1    |                  háborítsa meg a gyönyört. E pontnál, t. i. a szelence
1044 III,  1    |             bizonyára nem is fog vetemedni e primitív fölfogásra, egy
1045 III,  1    |        megvédelmezni, ahányszor szükséges.~E részletesen körvonalazott
1046 III,  1    |                 igen… csüggnek… - riad föl e szavakkal, bambán nézve
1047 III,  1    |                annyira megszokták évek óta e koronkinti felkiáltást,
1048 III,  1    |               Petrovics Sándor (Csutkás úr e néven emlegeti) õróla írta
1049 III,  1    |              legtöbben arra vezetik vissza e dolgot, hogy Luppán lovag
1050 III,  1    |             melybõl alig bírt kigyógyulni.~E két hónapig tartó betegség
1051 III,  1    |                   Fölváltva szokott folyni e nemes mulatság majd az egyiknél,
1052 III,  1    |                    kis fehér kezecskéktõl.~E hálateljes pillantásoknak
1053 III,  1    |                     Glück auf!«~Csutkás úr e szavakra hirtelen elereszté
1054 III,  1    |                    a legyezõjét ejtette el e váratlan szavakra s álmélkodva
1055 III,  1    |                    olyan nagy lökést adott e váratlan esemény, hogy mint
1056 III,  1    |                   gyönyöreit, benne voltam e szent kötelékben, én már
1057 III,  1    |                   úgy van!… Hova beszélek? E szót kívántam használni:
1058 III,  1    |                    az én feleségem legyen.~E pillanatban azonban, midõn
1059 III,  1    |                   mégis beszél. Én ösmerem e betût, Luppán, és el bírom
1060 III,  1    |                    Engedje meg, bátyám, de e jelenet ellen nincs kifogásom;
1061 III,  1    |                semmi változást sem szenved e harmadik nyilatkozat folytán
1062 III,  1    |                 ura a saját gondolatainak.~E tudományos fejtegetés után
1063 III,  1    |           megmondtam. Ne beszéljünk többet e tárgyról. Add ide azt a
1064 III,  1    |               szorítá meg bátyja kezét; de e bátorításra tán nem is volt
1065 III,  1    |                   akinek már minden szabad e gyarló világon, ki ront,
1066 III,  1    |                  célnak. Ön az én jegyesem e perctõl. Igaz, úgy van-e?~
1067 III,  1    |              atyámmal, neki le kell térnie e különös gondolatról. Nem
1068 III,  1    |            intézkedett Olej Tamással, hogy e gyermekért elvitte cserébe
1069 III,  1    |                miknek nincsen másuk széles e világon. És a nap azután
1070 III,  1    |            kegyelmes uram, inkább költség.~E percben lépett be Anika,
1071 III,  1    |                 már összeráncolta homlokát e hírre s így szólt a bojtárhoz:~-
1072 III,  1    |                medvével állhat szemben.~És e szavainál jellemzõleg öklével
1073 III,  1    |                nagy, vérben forgó szemeit, e nézés behatása alatt elkezdtek
1074 III,  1    |                 regéi mind csak hitványság e vakító valósághoz képest!
1075 III,  1    |                    herceg gyönyörrel nézte e biztató inogást.~- Így aztán
1076 III,  1    |     kakas-nemzetséggel sincs különben: sõt e tekintetben a huszonkét
1077 III,  1    |                  üdén csendül, mely széles e világon forró, mint a tûz,
1078 III,  1    |                   az első bűbájos csók,~De e pillanatban a pipám kialudt,~
1079 III,  1    |                    boldogság nem tökéletes e világon.~Lapaj Istók be
1080 III,  1    |                    is a tót népben). Istók e pályán messze világba elkalandozott,
1081 III,  1    |                     mely széles tudományát e szegény, félreesõ tót eklézsiába
1082 III,  1    |                 megengedhetõ ez neki, mert e történetke lelkipásztori
1083 III,  1    |                    Ember ritkán fordul meg e helyen, de farkas gyakran.
1084 III,  1    |                  képzeletét gúzsba kötötte e sok regényes beszéd, nem
1085 III,  1    |         kísértettõl ezen az árnyékvilágon.~E nevezetes öltönyt hámozta
1086 III,  1    |                következtében azonban Lapaj e mûvelete igen sérelmesen
1087 III,  1    |                 igen sérelmesen ütött ki s e sérelem a kunyhó hátsó részébõl
1088 III,  1    |              iszonyú levertség tükrözõdött e szavakra, szomorú pillantást
1089 III,  1    |                   csak betoppan Gerge uram e szavakkal:~- Megvannak az
1090 III,  1    |                  bõr nélkül taposta hajdan e földi élet sarát.~A császár
1091 III,  1    |                    mindent elmondott, mert e rendszer mellett ritkán
1092 III,  1    |                   a klokovai keresztútig s e nagy területen mindazt észrevéve,
1093 III,  2    |                  is a földet söpri a világ e kilencedik csodája. Egyszóval,
1094 III,  2    |                 tépdeli… nem vett tudomást e szomorú átalakulásról; õ
1095 III,  2    |                  Mélyen emlékembe vésõdött e jelenet, melyre vissza nem
1096 III,  2    |                hogy boszorkányok nincsenek e világon, hanem ez az egyetlen
1097 III,  2    |                  nekünk semmi sem maradna.~E mély bölcsességnek nagyot
1098 III,  2    |              színrõl színre láttam, mintha e percben is szemem elõtt
1099 III,  2    |               ijesztõbb külsõt kölcsönözve e varangynak.~- Hogy van kigyelmed,
1100 III,  2    |            kétkedõleg.~- Isten a tanúm rá…~E pillanatban a hold tányérja
1101 III,  2    |                csodájára.~Hanem aztán volt e miatt a kút miatt »hiba«
1102 III,  3    |                   mint jutott Filcsik uram e kincshez, azt eleven ember
1103 III,  3    |                   látja, nem vett tudomást e szomorú átalakulásról; ő
1104 III,  3    |                    s az eget káromolja; de e viharos érzelem szerelmi
1105 III,  3    |               vágyát teljesíteni, az éppen e percben haza érkezett gróf
1106 III,  4    |                    nekünk semmi sem marad.~E mély bölcsességnek nagyot
1107 III,  4    |                  elég körülményesen idõzni e tárgynál úgy, amint szeretném,
1108 III,  4    |               ijesztõbb külsõt kölcsönözve e szörnyetegnek.~- Hogy van
1109 III,  8    |                  De ne is beszéljünk róla.~E pillanatban halk kopogás
1110 III,  10   |              valaki színdarabot is írt már e címmel.~Hanem amit eddig
1111 III,  10   |             mennyire megnõ az õ tekintélye e naptól kezdve.~Mert hiába…
1112 III,  11   |               csaták fiai az élet alkonyán e csendes foglalkozásban mintegy
1113 III,  11   |                 mikor legelõször látta meg e képet, összerezzent; felismerni
1114 III,  11   |                   keményen meghagyta, hogy e szobába többé sohase tegye
1115 III,  14   |                  nem is láttam többé, csak e napokban az éji séták alatt.~
1116 III,  18   |                   odalenn az emberek, mert e kisodrott bajusz üstökösnek
1117 III,  19   |                    gyerekek tovább élvezik e szép kort, õk tovább láthatják
1118 III,  19   |                   kiadni, ha és amennyiben e célokról van szó.~A szenvedélyek
1119 III,  24   |           papírdarab volt az, szóról szóra e sorokkal:~Quétanczia~Egy
1120 III,  24   |                    Nem hivatkozhatom ugyan e tekintetben sem eleven tanúkra,
1121 III,  25   |            engedelmesen lehajtotta fejét s e naptól kezdve tömni kezdte
1122 III,  25   |                 örült sehogy sem a vén Mák e fordulatnak s minden jó
1123 III,  27   |                  kiderültek és mosolyogtak e kaján, kiborotvált pofák. (
1124 III,  28   |                   ünnepélyes hangon mondta e két szót: »nagy dologban«,
1125 III,  29   |                   sikolyt hallatott Náthán e szavak után, mert a holt
1126 III,  30   |                  szentmihálylova teljesíté e tisztet, egyszerûbben ment
1127 III,  30   |                Tiszteletreméltónak mondtuk e foglalkozást, pedig vannak,
1128 III,  31   |           jövedelme.~Napról napra süllyedt e mellett az élet mellett.
1129 III,  33   |                    fivérei.~- Kíméljen meg e hangtól! - szól közbe a
1130 III,  34   |              fiatal ügyvéd szerelmén. Mert e nélkül a szerelem nélkül
1131 III,  34   |                     hogy enyém a gyümölcs.~E kevély pszichológiai gondolatmenet
1132 III,  35   |                JÓTÁLLÓK, HITELEZŐK I.~1882~E háromból áll az egész világ.
1133 III,  35   |                   megélhetési eszközük épp e külsõ tisztesség.~Ha az
1134 III,  37   |                  lesték minden mozdulatát.~E pillanatban csörtettek oda
1135 III,  37   |            közelrõl.~Én, aki tanúja voltam e kis epizódnak, elhatároztam,
1136 III,  38   |             húgomat! - dörmögém magamban.)~E pillanatban az öreg pocakos
1137 III,  39   |                   Õ meg fog ismerni engem!~E pillanatban egy királyi
1138 III,  41   |                    a báróné szerelme, mert e hölgy sokkal fiatalabb és
1139 III,  41   |                     Egészen megfeledkezett e kiállhatatlan, de mindamellett
1140 III,  42   |                     Vigasztalhatlan lennék e szám miatt. Szeptember 21.~-
1141 III,  42   |                 uram…~Az én Mihály barátom e pillanatban odalépett az
1142 III,  44   |               falusi porta kapujából, mely e vidéken szokásos módon úgy
1143 III,  46   |                  majdnem mosolygóra indult e szavaknál. Már hogy is lehetne
1144 III,  46   |                 Minden csöpp vérük meghûlt e rettenetes gondolatra. Reszkettek,
1145 III,  50   |                pántlika maradt nyomában, s e szalag tökéletesen tönkretette
1146 III,  51   |              királynak ránk gyanakodni, ha e szolgáját keresné. Ott lásson
1147 III,  53   |                 Teleki örömmel ajánlkozott e »diplomáciai« levélátnyújtásra.
1148 III,  53   |           elfogultsággal mert elõhozakodni e kényelmetlen üggyel a tábornok
1149 III,  53   |                Teleki. Ha mentegetõzés van e levélben, azt én nem akceptálom.
1150 III,  55   |                    diszkrétebb lenni, mint e történetke hõse volt.~E
1151 III,  55   |                    e történetke hõse volt.~E történetke hõse pedig úgy
1152 III,  55   |                    nõcsábítókat körülbelül e névvel keresztelik a regényekben).
1153 III,  56   |                senki sem gyaníthatta, hogy e körülmény sajátszerû versengésnek
1154 III,  56   |                     Ne bántson engem!~Erre e vézna diák elmosolyodik,
1155 III,  56   |                    nyíltak az épületben, s e nyíló ajtók megreszkettették.
1156 III,  56   |                 sûrûsíték meg a levegõt, s e fehér foszló párák ráfeküdtek
1157 III,  56   |                     Bevégezte az iskoláit.~E pillanatban kelt a nap,
1158 III,  60   |             szabóinas is.~De én nem tartok e tekintetben a szabókkal,
1159 III,  60   |                  bundák folyton drágulnak. E sajátságos körülmény bizonyos
1160 III,  60   |                    vagy inkább lett volna… e nélkül. Mindenben kedvemben
1161 III,  60   |                  család elhidegült irántam e különös modor miatt, maga
1162 III,  60   |                   olyan furcsán nézett rám e perctõl, s én egészen kiestem
1163 III,  62   |            kiolvasott lapokat ellicitálják e többnyire gazdag testületek,
1164 III,  62   |                   a könyvtárnok úrnak (aki e hivatalos címet különben
1165 III,  63   |             tarokkot. Mégis csak szebb az!~E tájt pedig, mondják, szigorú
1166 III,  64   |                    ketyegõ jószág, melyhez e rendületlen hit tapadt,
1167 III,  66   |                 hanem Anna arca elsötétült e föltevésre. Pedig neki már
1168 III,  66   |                   csak? Nagy ritkán látunk e vidéken.~- Zsigmond király
1169 III,  66   |                  az öröm csillogott fel, s e szép szemek még az éjszakában
1170 III,  66   |            fölteszem, még üdvösségemet is.~E jelenet után elcsendesült
1171 III,  66   |                hajadon vagy!~S Maróth Anna e perctõl fogva csakugyan
1172 III,  67   |                   proletárok jövõjét, hogy e ragyogó jövõben milliókkal
1173 III,  67   |                  Raksányi folyton hallotta e hangokat, s folyton csinálta
1174 III,  67   |                  szinte a könnyei hullanak e rettenetes hálátlanság fölötti
1175 III,  67   |                    amely felitta vérét.~De e csatákkal nem dicsekszik,
1176 III,  67   |                     mikor farsangolt: hisz e csatákat õ úgy képzeli,
1177 III,  67   |                     aki ne látta volna már e sovány, vézna alakot nagy
1178 III,  67   |                     hogy haza ne jöhessen. E felügyelõ bizottsági tagságra
1179 III,  67   |         választható vagyok.~S két év elõtt e szavakkal nyitott be hozzám:~-
1180 III,  69   |                   az a demokratáknak való. E célra paprikásszalonna is
1181 III,  69   |                  alapján választottak meg.~E pillanatban nesztelenül
1182 III,  71   |               elõtti szombaton.~A látomány e ténnyel való ilyen összefüggésében
1183 III,  73   |                 csinálni az aranyból.~Deák e mozgalommal szemben azt
1184 III,  75   |                  hát a fiú? Mit szól a fiú e gyalázathoz?~- A fiú? Bánja
1185 III,  79   |                    nálam… Oh, valahányszor e képet láttam… Oh, Mariska!
1186 III,  82   |                    amelyben festék van, de e festékbe minden percben
1187 III,  83   |                 ablakán. Vihar támadt künn e pillanatban, s üvöltve csapódott
1188 III,  83   |              idegesen, türelmetlenül várta e leveleket s mikor már maga
1189 III,  84   |                  barátom élénken ugrik fel e pillanatban.~- Nini, a kis
1190 III,  89   |                mesélt - ha igazán elmondta e kis epizódot -, én a magam
1191 III,  91   |                   forró pára szállt föl, s e forró pára most olyan volt
1192 III,  91   |             gúnyolódással:~- Lássa, lássa, e nélkül a csekélység nélkül
1193 III,  92   |                  pajtását, ennyi az egész.~E pillantásoknak nem is lehet
1194 III,  93   |                   magasból a kenyérkeresés e közmondásos talajára, s
1195 III,  93   |                   múltja van a kicsinek, s e múltja miatt tartják tisztességben
1196 III,  93   |                    járt egykor közöttük, s e múltja miatt dédelgeti a
1197 III,  94   |                kipontozott sorokat hagyott e helyt, mintha rám bízta
1198 III,  94   |                kérlek, uram, tedd el nekem e kis szekrényt hajnalig,
1199 III,  94   |                    amint így tovább szõtte e gondolatot, meg a király
1200 III,  95   |             tekintetében ragyogó tüneménye e századnak!~Nem sportsman
1201 III,  95   |                  nem szándékozik ön eladni e bámulatra méltó állatot?~
1202 III,  95   |                  kérik az angol urak, mert e kölykök ugyanazon vérbõl
1203 III,  95   |                 Nem is válaszolt.~Alighogy e párbeszéd ejtõdött köztünk,
1204 III,  95   |           pszichológus, valóban odavoltam.~E pillanatban õfensége az
1205 III,  95   |                      mondá õfensége. - Kié e ritka példány?~E történelmi
1206 III,  95   |                       Kié e ritka példány?~E történelmi pillanatban méla
1207 III,  97   |                 Ösmer-e még Filcsik bácsi?~E hangra kapkodni kezd õsz
1208 III,  98   |               tizenöt agancsossal szemben!~E pillanatban megzörrent a
1209 III,  100  |               lenne az idõjárás, mint itt. E rossz embernek a közelsége
1210 III,  100  |                   isten, mit csináltam itt e világon, azt fogom neki
1211 III,  101  |                 szó, mint száz kontraktus.~E pillanatban megjelent a
1212 III,  101  |              küldött engem ide.~- Minek?~- E kétezer forintot deponálni.~-
1213 III,  102  |                  az õszre, Kirner úr!~Mind e mondások úgy terjedtek el
1214 III,  102  |             unosuntig elég egy okos ember.~E pillanatban nyikorgott az
1215 III,  102  |                   szûzecske - kiáltott fel e pillanatban Mari -, hogy
1216 III,  106  |              folyni.~A két kabát birtokosa e napokban állt szemben egyik
1217 III,  109  |                  és komoly körbe jutottam!~E kör (melyrõl elképzelni
1218 III,  112  |                   A hadi stratégiák mûhely e körülbelül a mi redakciónk
1219 III,  112  |                   kérem?~- A nagy hazafit, e lap szerkesztõjét keressük.~
1220 III,  112  |              nagyratörõ tehetség, csakhogy e pillanatban nincs Pesten…~-
1221 III,  114  |               felismerhetetlenné válik, de e nyakörv örökös bûnjel maradna.~
1222 III,  114  |                elveszett, asszonyom, akkor e szalag nem volt rajta.~-
1223 III,  115  |                  nem is teszi, nekem, mint e krónika írójának, jogom
1224 III,  115  |            lebeszéli:~- Hagyj fel, Mihály, e népbolondítással! Meglásd,
1225 III,  115  |               zajongtak.~Valaha csata volt e helyen. Rákóczi verekedett
1226 III,  115  |                   virágai.~Mert a krónikák e gúnynéven tartották fenn
1227 III,  115  |            oszlopra akasztott fekete tábla e felirattal: »A sebesen való
1228 III,  119  |              szenvednek ott fönn a várban.~E bástyaépítésrõl egész regék
1229 III,  121  |          vármegyénkben. Anya még nem szült e téren kiválóbb szakférfiakat.~
1230 III,  121  |                    Mert õk érzik, hogy épp e kölcsönös gyengítés által
1231 III,  121  |                 Czirok Mátyás, s lõn, hogy e napokban egy közös értekezleten,
1232 III,  123  |                    nagy összegekhez jutnak e réven, de maga Jókai vajmi
1233 III,  127  |                   szobát. - Hogy illik ide e pompás bokréta? Volt ez
1234 III,  130  |                  emberekre fog vigyázni, s e tekintetben igazi specialista
1235 III,  132  |                  említem azóta. Csak éppen e napokban jutott hirtelen
1236 III,  133  |                 fala tele van fiókokkal, s e fiókok mindenike egy-egy
1237 III,  133  |             valamely országból érkeznek, s e helyreigazításokból tökéletesítem
1238 III,  135  |                 melynek kedvéért fiamat is e pályán neveltettem. Ím tudd
1239 III,  136  |                 saját várát kell bevennie!~E pillanatban kürt harsant
1240 III,  136  |                 nagyon szereti a királyt«.~E pillanatban óriási zenebora
1241 III,  139  |                   betûkkel nyomatott g a z e m b e r volt… Mért nem vigyáz
1242 III,  139  |             betûkkel nyomatott g a z e m b e r volt… Mért nem vigyáz
1243 III,  141  |                türelme fogytán unni kezdte e szokatlan vakmerõséget.~-
1244 III,  141  |                     A király elmosolyodott e meglepõ jeleneten, s így
1245 III,  144  |                    hagytak idõt Butykainak e fölött szomorkodni.~- Mit
1246 III,  144  |                     A nagy tudományú ember e naptól kezdve szomorú lett,
1247 III,  147  |                    a póknak szeme sincsen!~E szerény kitérés után, mely
1248 III,  148  |                    dühbe õkelme. Nem, nem, e levelet, habár bolondságnak
1249 III,  148  |            bágyadtan nézik, hogy õk vannak e rossz helyre téve, vagy
1250 III,  148  |            fantáziák.~Annyi bizonyos, hogy e nyáron át a menyecske még
1251 III,  148  |             közmondást.~Mikor nehány évvel e történet elõtt az akkor
1252 III,  148  |                   melegök van az uraknak«.~E hegyi nép sokkal erõsebb
1253 III,  148  |                   hely sem benne üresen...~E pillanatban egy fedeles
1254 III,  148  |                    Erkementén« - többnyire e frázissal végzõdtek az illetõ
1255 III,  148  |               arcán piros láng lobbant fel e kérdésre.~- Igen, tudakozódott,
1256  IV,  1    |                    álla igézõ gyönyörûség.~E csalóka tükör nem szennyes
1257  IV,  1    |                   vártam az ajtók nyílását e szünet alatt. Pedig mit
1258  IV,  3    |                   s õ édesdeden mosolygott e nevezetnek.~Most már szívesebben
1259  IV,  11   |          gyönyörködve nézegetik. Ugyan tud‑e járni? Oh, ni, most mindjárt
1260  IV,  13   |                   keresztültette a karfán…~E pillanatban rohantam oda,
1261  IV,  19   |                  nem kellett fösvénykedni!~E tájra Huba vezér indult
1262  IV,  20   |                    báró Wenckheim Bélával, e nemes jellemû gavallér miniszterünkkel,
1263  IV,  22   |                   tornyok még tündériebbek e mesterséges napok világánál.
1264  IV,  23   |       konyhakertészet a legbecsesebb része e teremnek, s ez még azért
1265  IV,  27   |               Tudakozódtam Mihály gazdától e szokás felül, s õ is megerõsítette
1266  IV,  30   |                     Valóban - így szólt -, e férfi csak a halált érdemli.
1267  IV,  32   |                  nagyurak. Egy Krucsay még e század elején nyakaztatta
1268  IV,  32   |                  Hát én is azért írtam fel e kis elbeszélés címét latinul,
1269  IV,  32   |                enyhítõ körülmények, melyek e barbárságot, ha nem is igazolják,
1270  IV,  32   |                 hozzám a võlegényeddel még e héten.~A béke megtért Baléti
1271  IV,  32   |                    vissza kellett tartani.~E pillanatban nagyon hõköltek
1272  IV,  32   |             szolgák eltakarták a szemeiket e pogány cselekedetre.~Felült
1273  IV,  32   |                    két év múlva, mikor már e regék nagyon jól elterjedtek,
1274  IV,  33   |            Vesztettem pajtás… végem van.~S e döntõ percben kétségbeesésében
1275  IV,  37   |                  bizony nem jöttek.~Orvost e vidéken csak a dzsentri
1276  IV,  38   |           börtönnek az erdélyi fejedelmek. E század elején a vár egyik
1277  IV,  38   |                 pajkos észjárása szerint - e pillanattól fogva ismét
1278  IV,  41   |                   Nézz oda! - kiáltott fel e percben Pali bácsi.~Amint
1279  IV,  41   |                   gabonaárakat.~Rám nézett e visszás feleletre, ha nem
1280  IV,  43   |             Énmagam nem vállalok garanciát e történetért, de ha jól emlékszem,
1281  IV,  45   |                 szikla, a szikla! - kiáltá e percben a kalászhajú Eszter.~
1282  IV,  45   |              fizessen adót a levegõ-égtõl!~E szégyenteljes napokban ki
1283  IV,  47   |                    ér egy pipadohányt sem.~E kudarc után megtört az öreg
1284  IV,  50   |                Késõbb aztán megkeményednek e szarvak, de rútak, szõrösek
1285  IV,  50   |            legjobban a rakottyafát szereti e célra, s addig dörzsöli
1286  IV,  50   |             valamivel már világosabb lett.~E pillanatban nagy bömbölés
1287  IV,  50   |                ittak belõle. Elandalodtunk e poétikus képen.~Hanem a
1288  IV,  50   |                   Csak kis ideig láthattam e sajátszerû viadalt, melyet
1289  IV,  50   |                 vadásztársam puskája, mely e pillanatban eldördült, mire
1290  IV,  57   |                        SZONTÁGH PÁLNÉ~1886~E kis elbeszéléshez az adatokat
1291  IV,  57   |           Gothardok!~Babonás öregasszonyok e hírhez titokzatos arccal
1292  IV,  57   |                    Vietorisz János?~- Nem.~E pillanatban néhány szót
1293  IV,  60   |                Ferdinándtól kezdve.~Mátyás e várba záratta 1484-ben Váradi
1294  IV,  61   |              természet arra rendelte volna e két vágányt is, hogy könnyeinek
1295  IV,  61   |                 vett, engem is összerázott e sajátságosan szomorú alaknak
1296  IV,  63   |                    gondolhatok csak vissza e gonosz ragadozó állatokra.~
1297  IV,  65   |                kinevezvén kormánybiztosnak e célra Zuvics Józsefet, aki,
1298  IV,  72   |                csatát. Hogy ugyan megértem‑e?«~Volt hozzá idõm reggelig.
1299  IV,  73   |          tiszteletemet. De íme a névjegy.«~E néhány sor volt ráírva ceruzával: »
1300  IV,  73   |                elgondolkozott egy percig. »E Cassagnactól minden kitelik« -
1301  IV,  73   |                   döfi bele villáját, s mi e szélcsend alatt bátran foglalkozhatunk
1302  IV,  73   |                 Ezentúl gazdálkodnunk kell e pirinyó jószágnak. Csak
1303  IV,  77   |                Sándor, a királyi főügyész, e nagy gondolkodó és ez az
1304  IV,  77   |                  humanizmusban.~Tudom, aki e tárcámat idáig olvassa,
1305  IV,  77   |              embert aztán annyira sajnálja e szerencsétleneket, hogy
1306  IV,  81   |             embernek fenyegetõ hangja volt e pillanatban.~- Hát már az
1307  IV,  81   |               magukat ilyen szépeknek.~…És e naptól Lõrinc természete
1308  IV,  83   |            érckakas forgott szeles idõben. E kastélyt már láttam azelõtt
1309  IV,  84   |              belõle, hogy mindnyájan, akik e ladikban vagyunk, hazamehetünk! -
1310  IV,  85   |                     A nagy tudományú ember e naptól kezdve szomorú lett,
1311  IV,  85   |                    felhasználását tanítja. E tudománynak köszönhetjük
1312  IV,  86   |                   Az a csodálatos, hogy én e percben nem láttam ebben
1313  IV,  88   |             egyetlen egyszer halt el ajkán e megszokott kiáltás s mintha
1314  IV,  88   |                    otthon ötévi fegyházra. E nyár augusztusán szabadult
1315  IV,  94   |              megvan a tekintélyük és éppen e tekintély miatt nem mernek
1316  IV,  94   |              megcsókolta a báró, aztán egy e célra a szalonba készített
1317  IV,  95   |                  1886~I. A bevezetés~Mikor e nagytekintélyű kör32 részéről
1318  IV,  96   |               állapot ez, atyafiak! Ha még e héten nem jön valami közbe,
1319  IV,  97   |              kiáltások. Jó szerencse, hogy e pillanatban egy nagy izmos
1320  IV,  100  |                   felül, hol a fösvénység. E két hullámon billegett ide-oda.~-
1321  IV,  100  |                   kissé tán el is pirultam e füllentésre) -, azóta ki
1322  IV,  101  |                    ág« szépen elrakosgatta e csekélységeket is, sokra
1323  IV,  101  |            futásban keresett menedéket.~És e rettenetes fúriában összeszaggatott
1324  IV,  102  |             ölesnél magasabb ember volt, s e roppant izomú testben éppen
1325  IV,  105  |                 csodálkoztam a Közvélemény e rezignációján, de hogy valami
1326  IV,  108  |                    György nagyon felindult e vádra, s rögtön útnak indult
1327  IV,  109  |                    önt, hogy addig is, míg e tekintetben véglegesen határoznék,
1328  IV,  109  |              kérésem, méltóztassék engemet e nem nekem való állástól
1329  IV,  111  |                BEÖTHYANUM~1886~(Bevezetés)~E gyûjtõcím alatt kívánom
1330  IV,  111  |                    már azt az ételt?~Éppen e percben jelent meg az inas
1331  IV,  112  |                    messzeföldrõl is jöttek e végbõl hozzá ravasz kalandorok,
1332  IV,  112  |                Krasznahorka. Együtt támadt e család e várral s míg csak
1333  IV,  112  |                     Együtt támadt e család e várral s míg csak egzisztált,
1334  IV,  112  |          ideiglenes alkalmazást« adta neki e várkapitányságot.~De az
1335  IV,  120  |                      a meséje nélkül)~1886~E nyáron egy vidéki fürdőben
1336  IV,  120  |               staffázsnak a gyermekéletet. E kedves csacsogó apróságok
1337  IV,  120  |                    én kérdem öntõl, »igen«-e, vagy »nem«?~A leány megütõdött
1338  IV,  122  |                    Uganda legjobb vize. Én e forrást saját palotámig
1339  IV,  122  |                     Ezennel rendelem, hogy e tisztavizû folyócskát a
1340  IV,  122  |             hétezer asszony rám nézett - s e tizennégyezer tekintettõl
1341  IV,  123  |               kiszíni a tömérdek dohányát.~E pillanatban vidám hahota
1342  IV,  126  |              hahaha!~- Igenis, intézkedem.~E vakmerõ szavakra mély csend
1343  IV,  126  |                   Bolond vagy. Képzelõdöl.~E pillanatban értek a kereszthez.
1344  IV,  127  |                    útján jutott birtokába. E községeknek ma is Kolozsvár
1345  IV,  127  |                  mesterséggel építé hajdan e kevély fészket. Egy bûvös
1346  IV,  127  |                 Zrínyi Ilona, történelmünk e két nagy asszonya.~A sárospataki
1347  IV,  127  |                  Budára, mely megkérlelje. E küldöttséget Zákány István
1348  IV,  127  |            bûnökért elítélt rabok számára. E falak közt, melyekbe bele
1349  IV,  127  |                 várat szerezni.« A fõurak, e hatalmas oligarchák, sokszor
1350  IV,  127  |                    illúzió volt, s legjobb e tekintetben a Bem filozófiája:~-
1351  IV,  127  |             gyalázatba ejtette.~Felbõszült e gaz csínyen, melyben része
1352  IV,  127  |                 megismerni, ki mit épített e kolosszális tündérszépségû
1353  IV,  127  |                     Ezek a karcsú tornyok, e remekei a csúcsíves építészetnek,
1354  IV,  127  |                   a szép cirádás erkélyek, e klasszikus kidudorodások,
1355  IV,  127  |                    muzulmán. Fakassz nekem e kõsziklából vizet, s én
1356  IV,  127  |                    A bég testileg megtörve e szemrehányó szavakkal vált
1357  IV,  127  |               szüntelen az omladék fölött. E két holló Stibor és gonosz
1358  IV,  127  |                    az uralkodó, majd végre e szavakkal fordult az urakhoz:~-
1359  IV,  127  |                  fejedelemasszonyai. (Mert e vár sok ideig volt a fejedelemnõk
1360  IV,  127  |                    megindítá az alkudozást e találkozás tárgyában.~»Kész
1361  IV,  128  |             Istenem, mennyi tenger betû! S e tengerben mennyi esemény
1362  IV,  128  |                   sohasem haragudott többé e »felülkerekedésért«, amely
1363  IV,  128  |                 Vitéz László« rikácsolása. E pokoli zsinat kiegészítõ
1364  IV,  128  |                    csipkés hálórékli.~- I. E. Ezt a két betût faragtam
1365  IV,  128  |                esik ám odakint, téns uram.~E föllépésre kis vártatva
1366  IV,  129  |           Bevezetés~Jó szívvel ajánlhatnám e kis históriát Flammarion
1367  IV,  129  |              hallották és Hupiné asszonyom e percben adta ki lelkét az
1368  IV,  129  |                 kis szélfuvallat rázta meg e percben a gallyakat fázékonyan.
1369  IV,  129  |             szerencse, hogy eszembe jutott e szörnyû percben), aztán
1370  IV,  131  |            földbirtokossal ösmerkedtem meg e nyáron egy cseh fürdõben.
1371  IV,  131  |                    Mária ellen. Reménylem, e konferencia részletei nem
1372  IV,  131  |                     Úgy belebeszélte magát e szent dolgokba, hogy a feketekávénál
1373  IV,  131  |                   nézett a képviselõre, ki e megjegyzéssel zavarta.~-
1374  IV,  132  |             elkerüli.«~Õ maga se tartozott e ritka emberek közé, meghalt
1375  IV,  133  |               tudhat jobban!~Nimródi hírem e perctõl kezdve meg volt
1376  IV,  133  |                  még igen sok a különbség.~E kedélyes kötekedések igen
1377  IV,  134  |                 órához igazítom a magamét. E célból megszólítom a folyosón
1378  IV,  134  |                     hogy dél elmúlt.~Hanem e szerint persze mégse tudtam
1379  IV,  134  |                 mutatkozott, föltéve, hogy e differencia permanens jellegû,
1380  IV,  134  |                 egészen egy óra; de miután e differencia valószínûleg
1381  IV,  134  |                    föld is rengni látszott e pillanatban. Szilágyi Dezsõ
1382  IV,  134  |                    pontosan, hány óra van, e titkolódzó, diplomatizáló,
1383  IV,  138  |                  mameluk lehelete kóvályog e termekben), hogy eszem rögtön
1384  IV,  139  |                   nak (az örök fiatalságot e novellák szerzik nekem).~
1385  IV,  139  |                     Nem hogy örültem volna e dolognak, inkább elfogott
1386  IV,  139  |                   kihoz a sodromból.~Hanem e bosszúság mellett fölütötte
1387  IV,  139  |                   drágakõ, mint szétszórva e lapokon.~S ezt mind az én
1388  IV,  141  |                 még könnyebben melegít át; e naiv lelkek, kikrõl minden
1389  IV,  142  |                 mert agyontaposlak. Hallod‑e? Vigyázz! Szaladj, ha mondom.~
1390  IV,  142  |               deputáció leverten tette meg e jelentést, mire közbevágott
1391  IV,  142  |                   valamit. Eszembe jutott, e napokban emlegette valaki,
1392  IV,  142  |                  és fekete kutya viaskodik e sírok fölött. A fekete kutyák
1393  IV,  146  |                csak az ökörnyomból iszik). E forrás vékony, sovány, egészségtelen
1394  IV,  146  |                 ellen s egy csomó naivság, e kedves tavaszi rügyek. Flórika
1395  IV,  146  |                    év elõtt) az elbeszélés e stádiumán élceken törtem
1396  IV,  146  |                hajából.~Gyula felhasználta e pillanatot, érte nyúlt,
1397  IV,  146  |            elmosolyodott. Szinte szép volt e percben. Könnyed fejbiccentéssel
1398  IV,  146  |                 keresztet is vet magán, ha e percben egy nagy zökkenés
1399  IV,  146  |                 érkezett a szerkesztõségbe e címen: »Zsófika halála«.
1400  IV,  148  |             Istenem, ne engedd, ne engedd!~E pillanatban szelíd kopogás
1401  IV,  150  |                   I. Ferenc országaira is. E hadisarc ugyanis, mint a
1402  IV,  150  |             halotti sápadtság borította el e kijelentésre. Végső próbául
1403  IV,  150  |                    kellene vele beszélnünk e lesújtó választ odakünn,
1404  IV,  150  |                   A király megütődék kissé e különös szavakon és föllépésen,
1405  IV,  150  |                    követelményei sokfélék. E követelmények parancsolnak.
1406  IV,  150  |                  vér lepotyogó cseppjeiből e hét betű rajzolódott le
1407  IV,  152  |                    a legigazabb argumentum e javaslat rovására, mely
1408  IV,  152  |                     És mintegy bizonyságul e percben betört maga a kis
1409  IV,  152  |                     újság útján nõsült, de e tekintetben sohasem lehetett
1410  IV,  152  |                    betûvel, a »c« betû az »e«-vel összeölelkezve lejtettek.~
1411  IV,  152  |             kaméliás csokrot, kérdezze meg e kedves virágokat, hogy mit
1412  IV,  152  |                  feleségem…~Valaki felállt e percben, messze a patkó-asztal