bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

50501  II,  88     |                 vörösebb. Nem is csoda, attól a tengernyi veres bortól!~
50502  II,  88     |                       tengernyi veres bortól!~A vörös szín igen szép az
50503  II,  88     |                      szín igen szép az ásznak a kártyában, vagy a virágnak
50504  II,  88     |                      ásznak a kártyában, vagy a virágnak a cserépben, de
50505  II,  88     |                    kártyában, vagy a virágnak a cserépben, de az orrnak
50506  II,  88     |                     én éppen annyira becsülöm a saját orromat, ha vörös,
50507  II,  88     |                        mintha fehér lenne, de a Katák és Julcsák nem így
50508  II,  88     |                      ember negyvenéves koráig a vászoncselédekhez alkalmazkodik;
50509  II,  88     |                negyvenéves korán túl veti meg a gyengébbik nemet.~Elõvettem
50510  II,  88     |               gyengébbik nemet.~Elõvettem hát a filozófiát, s így okoskodtam:
50511  II,  88     |                      bezzeg majd megfehéredik a fehér bortól.~Ittam hát
50512  II,  88     |                  azonban csütörtököt mondtak. A farba-változtatás nem sikerült.
50513  II,  88     |            farba-változtatás nem sikerült. Az a megfoghatatlan csoda történt,
50514  II,  88     |            megfoghatatlan csoda történt, hogy a fehér bortól is csak még
50515  II,  88     |                   mikor semmire sem becsültem a tudományt és az elmével
50516  II,  88     |                 egészséges kombináció? Ha már a fehér bortól is vörös lesz
50517  II,  88     |                  idõben érkeztem oda, szakadt a záporesõ, mintha zsákból
50518  II,  88     |                      volna, míg az indóháztól a vendéglõbe értem, pocsékká
50519  II,  88     |                      öltözni nagysád? - kérdé a pincér, ki szobát nyitott.~-
50520  II,  88     |                    odakünn - mondám rangosan.~A kellner bámulatteljes áhítattal
50521  II,  88     |                    istenteremtése lehetek, ki a záporesõt is csupán harmatnak
50522  II,  88     |                      nézem. Fölvilágosítottam a szerencsétlent, hogy én
50523  II,  88     |                   fölülrõl származó csepegés.~A közös étteremben találkoztam
50524  II,  88     |                       mellé simultam s lestem a tudományt ajkairól; aszongya
50525  II,  88     |                valamirevaló, bizony vágyik az a születése helyire. Majd
50526  II,  88     |                       születése helyire. Majd a vacsora után a fehérnéprõl
50527  II,  88     |                  helyire. Majd a vacsora után a fehérnéprõl lévén szóbeszéd,
50528  II,  88     |                   akképpen nyilatkozott, hogy a férfiak gyávasága a baktere
50529  II,  88     |                      hogy a férfiak gyávasága a baktere az asszonyi virtusnak.~
50530  II,  88     |                      virtusnak.~No, már ennél a Bizaynál nagyobb elmebeli
50531  II,  88     |                      szinte faggyúvá olvadtam a tüzes tekintetektõl: gyertyát
50532  II,  88     |                 mágnás lányoknak mutatkozának a nevükkel, s akkor sült ki
50533  II,  88     |                 szívem megszerette õket, hogy a Katákon aluliak.~Solidusan
50534  II,  88     |                   visszakerekedtem Fehérvárra a többi cimbora után.~S ekkor
50535  II,  88     |                   után.~S ekkor történt velem a legrejtélyesebb esemény,
50536  II,  88     |                  esemény, ami csak lehetséges a világon.~Az újdonatúj fekete
50537  II,  88     |                 rajtam, két gombbal hátul. Ez a két gomb bonyolított amaz
50538  II,  88     |                     kalandba, melyhez fogható a világ eleje óta sem történt
50539  II,  88     |                eseményeken!~Hát ahogy felülök a kupéba és visszaérkezem
50540  II,  88     |                    Fehérvárra s ott kiszállok a kupéból, azt mondja egy
50541  II,  88     |                  mondja egy borzas kölyök, ki a táskámat akarta bevinni:~-
50542  II,  88     |                 megpillantottam, hogy az órám a mellényzsebemben vagyon;
50543  II,  88     |                      torlódott össze körültem a tömeg, a hölgyek kendõt
50544  II,  88     |                       össze körültem a tömeg, a hölgyek kendõt lobogtattak
50545  II,  88     |                      és csókot hánytak felém, a férfiak pedig ökleikkel
50546  II,  88     |                    sem volt - odahaza!~- Ezek a bolondok engem néznek Coburgnak -
50547  II,  88     |                       fenség! Tudjuk mi, hogy a fõherceg hogyan néz ki,
50548  II,  88     |                  megösmerjük fenségedet, hogy a kabátja hátulsó gombjára
50549  II,  88     |                       egy herceg teheti ebben a tolvajnéppel megrakott Európában.~
50550  II,  88     |                         hát majd elszédültem. A kabátom hátulsó gombján
50551  II,  88     |                   akkor magammal hoztam volna a feleségemet is, a belga
50552  II,  88     |                       volna a feleségemet is, a belga királyleányt. Meg
50553  II,  88     |                      akkor az én mellényemben a János gyerek aranyórája
50554  II,  88     |                okoskodás gyõzött rajtam. Mint a gyík kisiklottam a tömeg
50555  II,  88     |                       Mint a gyík kisiklottam a tömeg közül s futásnak eredtem,
50556  II,  88     |               futásnak eredtem, meg sem állva a szállodáig.~Ott aztán levetettem
50557  II,  88     |                    Ott aztán levetettem magam a dívánra s rájöttem, hogy
50558  II,  88     |                    ezüstóra úgy származhatott a kabátom gombjára, amint
50559  II,  88     |                       kabátom gombjára, amint a balatonfüredi indóházban
50560  II,  88     |                      balatonfüredi indóházban a nagy tolongás közt lehajoltam
50561  II,  88     |                      tolongás közt lehajoltam a táskámért, emelkedõben kirántottam
50562  II,  88     |                       emelkedõben kirántottam a gombommal valami utasnak
50563  II,  88     |                   egész Székesfehérvárig, hol a Coburg hercegre várakozó
50564  II,  88     |                      az akkorra várt, de csak a következõ napon érkezett
50565  II,  88     |                     csoda -, mert hát, ecsém, a szegedi ember ábrázatja
50566  II,  89     |                                               A MARCSÁM CÍMŰ ELBESZÉLÉS~
50567  II,  89     |                szerény állású hivatalnok volt a megyénél, s kivel sokszor
50568  II,  89     |                       irodalomról, Rétsághról a következõ levelet intézte
50569  II,  89     |                   merített, rovátkás papíron, a szélén kerettel, fölül pedig
50570  II,  89     |                 könnyû kezem van.~És az, amit a fekete betûk ábrázoltak,
50571  II,  89     |                     szívdagasztó büszkeség ez a tudat!~Egy elbeszélés volt,
50572  II,  89     |                        Elsõ szerelmem tárgya, a szép szõke Marcsa volt elbeszélésem
50573  II,  89     |                 tárgya. Õvele akartam indulni a dicsõség útjára.~Midõn elbeszélésem
50574  II,  89     |                     teljesen készen volt, van a megyében egy tudós akadémiai
50575  II,  89     |                        ki fiatalember korában a szépirodalommal is foglalkozott,
50576  II,  89     |                       intéztem hozzá: mûvemet a Budapesti Szemlé-ben közöljem-e,
50577  II,  89     |                 könyvárusi úton tegyem közzé? A kérdés, amily találékony
50578  II,  89     |                   éppoly ügyesen állítá élére a dolgot. Az illetõ celebritás
50579  II,  89     |                   akart volna - s nem felelt.~A megyében minden ember csodált,
50580  II,  89     |                     lettem volna, ha nem sújt a nagyság átka, a vágy, hogy
50581  II,  89     |                      nem sújt a nagyság átka, a vágy, hogy az egész világ
50582  II,  89     |                  fölismerje lángelmémet, hogy a tûz, mely szárnyra kapott
50583  II,  89     |                       egy fiatal ember került a megye székvárosába, ottani
50584  II,  89     |                       ember volt: mint mondá, a meginduló Bokor címû folyóirat
50585  II,  89     |                       voltam, hogy elfogadta.~A reggeli egy heti fizetésemet
50586  II,  89     |                      elolvastam az ifjú elõtt a Marcsámat.~A fiatal elegáns
50587  II,  89     |                       ifjú elõtt a Marcsámat.~A fiatal elegáns úrnak, mikor
50588  II,  89     |          fölolvasásomat bevégeztem, elfogyott a beszéde, s nem maradt érzelmei
50589  II,  89     |                    tanácsolta, hogy álljak be a Bokor elõfizetõi közé, s
50590  II,  89     |                       oly könnyen, mint aminõ a Bokor. Oh, a Bokor szívesen
50591  II,  89     |                       mint aminõ a Bokor. Oh, a Bokor szívesen fogja közölni
50592  II,  89     |                  Bokor szívesen fogja közölni a szép elbeszélést és fölségesen
50593  II,  89     |                        Õ maga is ajánlani fog a szerkesztõnek.~Örömtõl ittasan
50594  II,  89     |                 ajánlatát, s néhány nap múlva a beszély kéziratával egyetemben
50595  II,  89     |                beszély kéziratával egyetemben a fõvárosba küldtem a Bokor
50596  II,  89     |                egyetemben a fõvárosba küldtem a Bokor elõfizetési díját.~
50597  II,  89     |                       Két hét múlva megkaptam a Bokor elsõ számát. Mohón
50598  II,  89     |                 szerencsére ismét megérkezett a fiatalember, ki azt mondta,
50599  II,  89     |                    Addig is azonban sürgessem a szerkesztõt.~Úgy tettem,
50600  II,  89     |                 tettem, de mit sem tudtam meg a Marcsám sorsáról, vagy két
50601  II,  89     |                Mintegy két hónapra azt üzente a szerkesztõ, hogy elõbb beszélni
50602  II,  89     |                   késõbb kilenc órakor reggel a fõvárosban voltam, s bérkocsin
50603  II,  89     |                      s bérkocsin állottam meg a Bokor szerkesztõsége elõtt.~
50604  II,  89     |                   Bokor szerkesztõsége elõtt.~A nagykapunál beküldtem a
50605  II,  89     |                       A nagykapunál beküldtem a névjegyemet, ráírva a szálloda
50606  II,  89     |               beküldtem a névjegyemet, ráírva a szálloda címét, ahol szállva
50607  II,  89     |                       nap vártam szállodámban a szerkesztõre, de hiában.
50608  II,  89     |                félszemû inas fogadott, akinek a foga fájt. A félszemû nem
50609  II,  89     |                 fogadott, akinek a foga fájt. A félszemû nem viszonozta
50610  II,  89     |                    már ott voltam az õrségen. A szerkesztõ elmélyedve a
50611  II,  89     |                       A szerkesztõ elmélyedve a következõ szám összeállításába,
50612  II,  89     |               következõ szám összeállításába, a következõ szombatra kérte
50613  II,  89     |                szombatra kérte látogatásomat. A félszemû azzal kerekítette
50614  II,  89     |                 találja az urat, ha esni fog.~A szombat elérkezett, de az
50615  II,  89     |              elérkezett, de az esõ nem esett. A levegõ azonban ködös volt,
50616  II,  89     |                reményt adott. Elmentem ismét.~A nagymogul olyan hangon fogadott,
50617  II,  89     |                        mert gyilkos módon sok a dolga; pipázott, mint egy
50618  II,  89     |                    pipázott, mint egy basa és a Hon-t olvasta.~- Uram -
50619  II,  89     |                      Uram - mondám neki -, én a Marcsám ügyében jövök.~-
50620  II,  89     |                      de ma el vagyok halmozva a legbolondabb munkákkal.
50621  II,  89     |                   foglalkozhatik mindig ezzel a dologgal, s hogy midõn legközelebb
50622  II,  89     |                      s hogy midõn legközelebb a fõvárosba jövök, meg fogjuk
50623  II,  89     |                    hónapig tartott. Leutaztam a fõvárosba, s legelsõ dolgom
50624  II,  89     |              fõvárosba, s legelsõ dolgom volt a szerkesztõi irodába menni,
50625  II,  89     |                       irodába menni, hol csak a félszemût találtam, aki
50626  II,  89     |                    Másnap kétszer is kerestem a Bokor szerkesztõjét: a félszemû
50627  II,  89     |               kerestem a Bokor szerkesztõjét: a félszemû azt súgta fülembe:~-
50628  II,  89     |                     pillanatban meg is kaptam a szerkesztõ üzenetét a Szerkesztõi
50629  II,  89     |                  kaptam a szerkesztõ üzenetét a Szerkesztõi postá-ban.~A „
50630  II,  89     |                      a Szerkesztõi postá-ban.~A „Marcsám” nem éppen olyan,
50631  II,  89     |                  lenne azonban megváltoztatni a címet, a személyek jellemét,
50632  II,  89     |                       megváltoztatni a címet, a személyek jellemét, s némi
50633  II,  89     |                      jellemét, s némi részben a mesét.~Mentem haza. S vártam
50634  II,  89     |               átalakuláson fog keresztülmenni a Marcsám.~Októberben megküldték
50635  II,  89     |                Marcsám.~Októberben megküldték a Marcsám kéziratát, hogy
50636  II,  89     |                   Elképzelheti, uram, hogy az a kegyetlenség, melyet kénytelen
50637  II,  89     |                 Végezem, uram. Hétszer voltam a fõvárosban s mindig azért,
50638  II,  89     |                Marcsám sorsán segítsek, midõn a szerkesztõ azzal fogadott:~-
50639  II,  89     |                      már rám kiáltották, hogy a Bokor megszûnt. - Elpocsékoltam
50640  II,  89     |                     megszûnt. - Elpocsékoltam a lelkem mûvére négy esztendõt
50641  II,  90     |                   nyáj tévelyegnek rajta, míg a barna ég alá nem ereszkedik
50642  II,  90     |                   barna ég alá nem ereszkedik a csillagos boltozatról.~A
50643  II,  90     |                      a csillagos boltozatról.~A tiszai halászok könnyû ladikja
50644  II,  90     |                     könnyû ladikja tovasiklik a vizen, a végtelen rónán
50645  II,  90     |                   ladikja tovasiklik a vizen, a végtelen rónán itt-ott föllobog
50646  II,  90     |               végtelen rónán itt-ott föllobog a pásztortûz, s megszólal
50647  II,  90     |                  pásztortûz, s megszólal néha a nyáj kolompja; a ménesbõl
50648  II,  90     |               megszólal néha a nyáj kolompja; a ménesbõl messzehallik a
50649  II,  90     |                       a ménesbõl messzehallik a csengettyûszó, vagy a ficánkodó
50650  II,  90     |            messzehallik a csengettyûszó, vagy a ficánkodó csikó nyerítése, -
50651  II,  90     |              ficánkodó csikó nyerítése, - míg a körben heverészõ csikósok
50652  II,  90     |                      lomha szárnnyal suhan el a bagoly, és nyöszörögve csapong
50653  II,  90     |                        és nyöszörögve csapong a denevér.~S amint lassan,
50654  II,  90     |                        lábujjhegyen közeledik a hûvös éjfél, halk zene mellett
50655  II,  90     |                      éjfél, halk zene mellett a füzesben megkezdõdik ragyogó
50656  II,  90     |                      ragyogó holdfény mellett a villi-tánc: apró vízitündérek,
50657  II,  90     |                  mosolyogva tekint alá népére a gyeppadról, melyen liliomtagjait
50658  II,  90     |                 hófehér paripán, gyorsan mint a szellõ, ott terem a tündér
50659  II,  90     |                      mint a szellõ, ott terem a tündér kedvese: a Délibáb,
50660  II,  90     |                       terem a tündér kedvese: a Délibáb, a rónák királya,
50661  II,  90     |                    tündér kedvese: a Délibáb, a rónák királya, ki pajzánul
50662  II,  90     |                  pajzánul annyiszor megcsalja a vándort. - Lováról leugorva,
50663  II,  90     |                   Lováról leugorva, odatérdel a tündér nyughelyéhez s megcsókolja
50664  II,  90     |                fürteit.~- Hol jártál? - szólt a vízitündér, édesen, szerelmesen,
50665  II,  90     |                       Itt is, ott is - felelt a Délibáb -; szomjas vándornak
50666  II,  90     |                      várt falu. Végigröpültem a Hortobágyot. Szerelmes betyár
50667  II,  90     |                     lovának nyakáról leloptam a selyemkendõt, amit a szeretõje
50668  II,  90     |                 leloptam a selyemkendõt, amit a szeretõje odaakasztott;
50669  II,  90     |                       tótnak nekiugrasztottam a kutyákat...~- Elég elég!
50670  II,  90     |                     és vályogvetõ cigányokat.~A Tisza tündére gyönyörrel
50671  II,  90     |                  mióta van ez így?~- Minek ez a kérdés? Volt-e valaha panasza
50672  II,  90     |                 kérdés? Volt-e valaha panasza a Tisza-vidéknek? Ezer év
50673  II,  90     |                      év óta lakik két partján a büszke magyar nép, munkálva
50674  II,  90     |                       õrangyalnak küldött ide a magyarok istene.~- S tudod-e,
50675  II,  90     |                tudod-e, hogy mit tesz most ez a boldog nép? - kiáltott föl
50676  II,  90     |                    boldog nép? - kiáltott föl a Tisza tündére elkeseredett
50677  II,  90     |                    bocsát, melyek megzavarják a magam és enyéim nyugtát;
50678  II,  90     |                       de hol mulatságot talál a halász, vadász, s buja legelõt
50679  II,  90     |                    több földet nyerjenek...~S a Tisza tündére nem sírt,
50680  II,  90     |         összeszorított ököllel fenyegette meg a vidéket, mely ezredéves
50681  II,  90     |                    szeme baljóslatúlag pihent a folyam csöndes tükörén,
50682  II,  90     |                     villik félénken bújkáltak a füzesben.~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ~
50683  II,  90     |                      népe mindinkább keseríté a Tisza tündérét, míg végre
50684  II,  90     |                      apró népét.~- Te - szólt a legelsõhöz -, elmégy a hegyek
50685  II,  90     |                  szólt a legelsõhöz -, elmégy a hegyek közé s felkeresed
50686  II,  90     |                 felkeresed mohos barlangjában a rosszkedvû Tél apót. Mondd
50687  II,  90     |                     havat sok havat; lepje el a Kárpátok bérceit úgy, ahogy
50688  II,  90     |                    nem volt! Te másik, elmégy a szelek deli tündéréhez;
50689  II,  90     |                   zefíreit, hogy olvadjon föl a hógörgeteg, mintha tüzelnének
50690  II,  90     |                     Dagadjanak meg csordultig a patakok.~Hiába volt Délibáb
50691  II,  90     |                      volt Délibáb könyörgése, a tündér tél kezdetén útnak
50692  II,  90     |                    Óriási hófuvatok lepték el a hegyeket, tették járhatlanná
50693  II,  90     |                    napsugár kivillant, jöttek a langyos déli szelek, s a
50694  II,  90     |                      a langyos déli szelek, s a hegyekrõl árként rohan alá
50695  II,  90     |                    hegyekrõl árként rohan alá a víz; a föld erei, a patakok
50696  II,  90     |                       árként rohan alá a víz; a föld erei, a patakok földuzzadtak
50697  II,  90     |                       alá a víz; a föld erei, a patakok földuzzadtak s õrült
50698  II,  90     |                      vágtatással rohantak alá a Tiszába.~A Tisza tündére
50699  II,  90     |                       rohantak alá a Tiszába.~A Tisza tündére fölültette
50700  II,  90     |                      tündére fölültette népét a hullámokra, s ezek korbácsolták
50701  II,  90     |                  szörnyû fúria lett s ott ült a vizek fölött és hajtotta
50702  II,  90     |                     fölött és hajtotta azokat a gátak ellen, hol kétségbeesett
50703  II,  90     |                      rebegte: Jön az árvíz.~S a bõszült asszony zúgva, bömbölve
50704  II,  90     |                  zúgva, bömbölve vágtatott el a téres rónák között, hol
50705  II,  90     |                     volna, neki nem kellettek a rongyos falvak, neki a virágzó
50706  II,  90     |              kellettek a rongyos falvak, neki a virágzó fényes város, Szeged
50707  II,  90     |                    milyen öröm neki látni azt a kétségbeesett várost, gyönyörködni
50708  II,  90     |                      halálvergõdésében, látni a fáklyavilágnál lázasan dolgozó
50709  II,  90     |                      népet, kioltani kezökben a fáklyát, lesöpörni õket
50710  II,  90     |                       fáklyát, lesöpörni õket a partról és hulláikat tombolva
50711  II,  90     |              gyönyörûség ez neki!~És nem siet a rombolás munkájával, napokon
50712  II,  90     |             munkájával, napokon át ott táncol a szerencsétlen város falai
50713  II,  90     |                   város falai alatt, rongálja a védgátakat, gyönyörködik
50714  II,  90     |                      védgátakat, gyönyörködik a kínlódásban, míg végre egy
50715  II,  90     |                       éjszakán segélyül hívja a vihart, ordítva nekiront
50716  II,  90     |                      vihart, ordítva nekiront a partnak, betör a városba.~
50717  II,  90     |                     nekiront a partnak, betör a városba.~Romokban hevert
50718  II,  90     |                      lakói koldusokká téve, s a bosszúálló tündér ott állt
50719  II,  90     |                    bosszúálló tündér ott állt a hajnal fényével a parton;
50720  II,  90     |                    ott állt a hajnal fényével a parton; látta a pusztítást,
50721  II,  90     |                      fényével a parton; látta a pusztítást, hallotta a jajkiáltást,
50722  II,  90     |                  látta a pusztítást, hallotta a jajkiáltást, mely végigszaladt
50723  II,  90     |                  szemrehányón tekintett velök a tündérre:~- Látod, mit tettél?
50724  II,  90     |                       Látod, mit tettél? Ez - a te mûved! Ugye már magad
50725  II,  90     |                       már magad is megbántad?~A tündér kezei közé temette
50726  II,  90     |                       ujjai közt peregtek alá a piszkos habokba.~- Még magad
50727  II,  90     |                   adni az éhezõknek, hajlékot a hajléktalanoknak, anyát
50728  II,  90     |                        amit századok emeltek?~A szerencsétlen tündér ott
50729  II,  90     |             szerencsétlen tündér ott zokogott a sáros földön, aztán fölemelte
50730  II,  90     |                       angyalarcú teremtés jár a hazában küszöbrõl küszöbre,
50731  II,  90     |                     gyászba öltözötten. Neve: a Részvét.~S mégis ki õ? Senki
50732  II,  90     |                   mégis ki õ? Senki más, mint a Tisza tündére átöltözve.~
50733  II,  90     |                       mindig ott jár kedvese, a Délibáb, s midõn a könyörgõ
50734  II,  90     |                   kedvese, a Délibáb, s midõn a könyörgõ angyal világjáró
50735  II,  90     |                       leng körüle, álmot csal a fáradt szemekre, édeset,
50736  II,  91     |                                               A BORÁSZATI GYŰLÉS~1879~Írta:
50737  II,  91     |                       János~Ecsém! Fölvirradt a mi napunk is. Derûre ború,
50738  II,  91     |                        Amióta bejött Szegedre a víz, azóta minden okos ember
50739  II,  91     |                kormánytól kezdve lefelé, hogy a vízzel experimentáljanak;
50740  II,  91     |                       inzsellérekkel telt meg a város, úgyhogy kövezni lehetne
50741  II,  91     |                    Jankovics Miklóstól kezdve a város vad mérnökén, a druszán
50742  II,  91     |                  kezdve a város vad mérnökén, a druszán keresztül le egész
50743  II,  91     |                    druszán keresztül le egész a földkóstolókig.~Én, aki
50744  II,  91     |                    néztem, hogy két folyadék: a bor és víz közül mint lesz
50745  II,  91     |                    lesz lassanként becsesebbé a hitványabbik, a víz. Könnyeim
50746  II,  91     |                    becsesebbé a hitványabbik, a víz. Könnyeim sokszor csordultak
50747  II,  91     |                  kiküldve az kormánytól, hogy a vizeket elpusztítsák, ahelyett
50748  II,  91     |                vizeket elpusztítsák, ahelyett a bort pusztítják a Prófétá-ban,
50749  II,  91     |                    ahelyett a bort pusztítják a Prófétá-ban, megvigasztalódva
50750  II,  91     |                  örömében, hogy: de iszen bor a bor mégis mindétig, s nem
50751  II,  91     |                    sorjában.~Alig virnyad meg a vasárnap, korán kászmálódtam
50752  II,  91     |                      kebelében csak úgy dagad a szív, mert hiába mondja
50753  II,  91     |                  mondja az én jó cimborám, az a palóc újságkotyvasztó, hogy
50754  II,  91     |                    megyébe, már én csak annak a mondója vagyok, hogy utolsó
50755  II,  91     |                     hogy utolsó ember az, aki a vászoncselédben válogat;
50756  II,  91     |                vászoncselédben válogat; annak a jele az, hogy már nincsen
50757  II,  91     |                        Egy félóra alatt beért a kaputól a szobámig.~- Mi
50758  II,  91     |                  félóra alatt beért a kaputól a szobámig.~- Mi járatban
50759  II,  91     |                öregatyám?~- Paksamétát hoztam a polgármester úrtól. Én vagyok
50760  II,  91     |                 polgármester úrtól. Én vagyok a polgármester úr extra futárja.~
50761  II,  91     |                polgármester úr extra futárja.~A futár átadta az írást, általbötûztem
50762  II,  91     |                     ezennel meghívom önt mint a hazai borászatban szakértõ
50763  II,  91     |                       Csak úgy feszült rajtam a lajbi kevélységemben. Ugrálj,
50764  II,  91     |              voltodban!~Tehát mégis csak gyõz a szakértelem a dibdáb erkölcsök
50765  II,  91     |                       csak gyõz a szakértelem a dibdáb erkölcsök fölött.
50766  II,  91     |                      az érdem jutalma, amiért a tudomány magaslatára emelkedve
50767  II,  91     |                 magaslatára emelkedve egyedül a bornak szentelem magamat.~
50768  II,  91     |                 Ordíts, szatymazi szõlõm, mer a te napod virrad táncoljatok,
50769  II,  91     |                palackok és kvaterkás poharak, a ti farsangtok van!~Miklós
50770  II,  91     |                       engem, õvele értekezünk a borászati érdekekrõl.~E
50771  II,  91     |                      kétszer lehet megtartani a nevenapját egy évben.~Gangosan
50772  II,  91     |                      sétáltam hát föl délután a városházára, hol Miklós
50773  II,  91     |                 városházára, hol Miklós Gyula a polgármester úr szobájában
50774  II,  91     |                   voltunk ott összegyûlve, de a legjelesebb maga õnagysága
50775  II,  91     |                    Miklós.~Értekezést tartott a borászatról. Mennyi tudomány,
50776  II,  91     |                      hájjal kenyegették volna a hátamat. Tombolt bennem
50777  II,  91     |                       hátamat. Tombolt bennem a hazafiúi érzelem, s kifelé
50778  II,  91     |                   kifelé kapaszkodott belõlem a sok nemes tapasztalat, amit
50779  II,  91     |                Fölkeltem ülõhelyemrõl én is s a következõ elveket állítottam
50780  II,  91     |                   állítottam föl:~- Az bornak a disznóhús az elöljárója,
50781  II,  91     |                      az elöljárója, nem pedig a kormánybiztos.~Ezen rebellis
50782  II,  91     |                    végre Miklós Gyula maga is a fejével bólintott: Úgy van!
50783  II,  91     |                      orrát.~Mindenkinek arcán a kétely tükrözõdött ez érdekes
50784  II,  91     |               hallgatták további szavaimat.~- A bor - mondám hatalmasabb
50785  II,  91     |                  mondám hatalmasabb elementum a királyoknál, mert földhöz
50786  II,  91     |                        mert földhöz üti õket.~A lelkesedés zaja tört ki.~-
50787  II,  91     |                        kérdék harsányan.~- Ez a katzenjammer - felelém s
50788  II,  91     |                     és tapsok közt hagytam el a termet.~Ez volt életemnek
50789  II,  92     |                                               A TÍZFORINTOS KUTYA~1879~Nemrég
50790  II,  92     |               fiatalembernek az imádottja, az a fiatalabb íróknak az irodalom.~
50791  II,  92     |                    virrasztottam már át annak a csodálatos istenasszonynak
50792  II,  92     |                    csodálatos istenasszonynak a bájain merengve, akinek
50793  II,  92     |                 kedves kisasszonyok és mamák (a mamákat azért teszem hátrább,
50794  II,  92     |                    lehetnek kisasszonyok, míg a kisasszonyokból még lehetnek
50795  II,  92     |                  eseménnyé válik megaranyozva a keret által, amelyben történt.~
50796  II,  92     |                irodalmi világban esik. Milyen a Bartók új darabja? Mennyi
50797  II,  92     |                        Törült-e rajta valamit a drámabíráló bizottság? Hát
50798  II,  92     |                  látta már? Kaas Ivor elveszi a Lónyay-lányt. Denique a
50799  II,  92     |                       a Lónyay-lányt. Denique a Kávéforrás kompánia egyszerre
50800  II,  92     |                 kompánia egyszerre ugrik bele a házasság szent kötelékébe:
50801  II,  93     |                               HOGY ÍRANDÓ MEG A TÍZFORINTOS KUTYA~1879~-
50802  II,  93     |                  vidéki újság kiadóhivatalát.~A szűk szobácskában egy írnok
50803  II,  93     |                szobácskában egy írnok ül, aki a hirdetések fölvételével
50804  II,  93     |                       olyannak, mint Greguss.~A hirdetések vékonyan csurognak.
50805  II,  93     |                    vékonyan csurognak. Szidja a szatócsokat, amiért nem
50806  II,  93     |                       jutni és nem igyekeznek a Csipetke című lap egetverő
50807  II,  93     |                      már négy napja piszkálja a fogát anélkül, hogy valaki
50808  II,  93     |                 anélkül, hogy valaki rányitná a berozsdásodott ajtót.~S
50809  II,  93     |                      hogy leülhessek - mondja a jött. - Nagyon nagy az én
50810  II,  93     |                       megállja Cukri!~- Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni!
50811  II,  93     |                     volt az! Háromszor tessék a lapba betenni. A becsületes
50812  II,  93     |                       tessék a lapba betenni. A becsületes megtalálónak,
50813  II,  93     |                  becsületes megtalálónak, aki a kutyát ide visszahozza,
50814  II,  93     |                    tíz forint. Hogy nézett ki a tiszteletreméltó eb?~- Oh,
50815  II,  93     |                  vagyok kíváncsi. Milyen volt a szõre?~- Liliomfehér.~-
50816  II,  93     |                   szõre?~- Liliomfehér.~- Hát a származása?~- Nemes, uram;
50817  II,  93     |                  Eszerint végeztünk. Csak még a háromszori hirdetés ára
50818  II,  93     |                   kivette tárcáját, kifizette a tíz forintot, s még egyszer
50819  II,  93     |                    lelkére kötvén az írnoknak a Cukri-t, eltávozott.~Másnap
50820  II,  93     |                    egy parasztember lépett be a kiadóhivatalba egy fehérszõrû
50821  II,  93     |                   kötélen.~- Ehun ni - mondja a belépõ paraszt. - Itt hozom
50822  II,  93     |             Megtaláltam. Hol vehetem föl érte a tíz forintot?~Az írnok gondolkozni
50823  II,  93     |                   Keresztülsétált egy-kétszer a szobán, aztán így szólott.~-
50824  II,  93     |                    jól jegyezze meg kend. Ezt a kutyát nem lehet elõbb megtalálni
50825  II,  93     |                       azért visszacammogott s a kutyát csütörtökön hozta,
50826  II,  93     |                  csütörtökön hozta, mikor már a harmadszori hirdetés is
50827  II,  93     |                     szó nélkül kifizette neki a tíz forintot.~- Most pedig
50828  II,  93     |                       szavam van kendhez. Ezt a kutyát vigye most vissza
50829  II,  93     |                       azután lopja el megint. A megtalálási jutalmon kívül
50830  II,  93     |               jutalmon kívül 20 percentet kap a hirdetési díjak után is.~*~
50831  II,  93     |              hirdetési díjak után is.~*~Eddig a történet, mondám Szanának,
50832  II,  93     |                  Szanának is igen megtetszett a tárgy, s találkozván úgy
50833  II,  93     |                    egyik sem dolgozta még föl a tárgyat, midõn a múlt napokban
50834  II,  93     |                      még föl a tárgyat, midõn a múlt napokban ismét a fõvárosba
50835  II,  93     |                   midõn a múlt napokban ismét a fõvárosba készültem.~Szana
50836  II,  93     |                     te kifecseged elõtte, azt a mi jó novellatárgyunkat.~
50837  II,  94     |                                               A MÉZESHETEK~1879~Anyám temetése
50838  II,  94     |                       után történt, kaptam én a hagyatékban többi közt két
50839  II,  94     |                   hogy egyiket se eresszem el a szolgálatból, hanem fölemelt
50840  II,  94     |                       fizetéssel éldegéljenek a portán, ameddig nekik tetszik.~
50841  II,  94     |                    mivelhogy éppen akkor volt a nagy kolera, nem tetszett
50842  II,  94     |                     kolera, nem tetszett soká a szolgálat, hanem négy-öt
50843  II,  94     |                 elment szépen az úrnõje után; a fiatalasszonynak különb
50844  II,  94     |                    pedig az én volt feleségem a kelengyéjébe többi közt
50845  II,  94     |                      újdonatúj fekete hintót.~A szakácsné még csak ígérve
50846  II,  94     |                      még csak ígérve volt, de a hintót azonnal elhoztuk.~
50847  II,  94     |                   hintót azonnal elhoztuk.~Ez a fekete hintó volt a mézeshetek
50848  II,  94     |                        Ez a fekete hintó volt a mézeshetek megkeserítõje.~
50849  II,  94     |                vagyonommal nem törõdött, csak a hintóval. Ha elégett volna
50850  II,  94     |                       ház, asztag, jég elveri a termést, mind nem bánta
50851  II,  94     |                   hogy hátha valami baja lesz a hintónak? Hátha nem jól
50852  II,  94     |                     Hátha nem jól van behúzva a kocsiszínbe, vagy ha becsurog
50853  II,  94     |                 kocsiszínbe, vagy ha becsurog a födélen az esõ és leszedi
50854  II,  94     |                födélen az esõ és leszedi róla a festéket.~Reggel, ha fölkelt,
50855  II,  94     |                      ha fölkelt, ha végigment a gazdasági udvaron, elsõ
50856  II,  94     |                udvaron, elsõ tekintete mindig a hintóra esett, és este is
50857  II,  94     |                    utolsó gondolata, be van-e a hintó rendesen takarva ponyvákkal?~
50858  II,  94     |                  Engem annyira bosszantott ez a dolog, hogy elkezdtem elménckedni
50859  II,  94     |                    hogy elkezdtem elménckedni a hintó fölött. Elneveztem
50860  II,  94     |                  Nojszen csak az kellett még! A Mimi (így híttam nyájaskodva)
50861  II,  94     |                   semmiért sem haragudott meg a világon, szidhattam ruháit,
50862  II,  94     |                   apját, anyját, tréfálhattam a legérzékenyebben, mindig
50863  II,  94     |                     volt és mosolygott, de ha a hintó ellen mertem valamit
50864  II,  94     |                   pedig egyre dühösebb lettem a hintóra, úgyhogy utoljára
50865  II,  94     |                 utoljára gyûlölni kezdtem azt a lelketlen tárgyat.~Négy
50866  II,  94     |                     Négy hatosért megfogadtam a béresgyereket, hogy egy
50867  II,  94     |                     egy éjszaka feszegesse le a hintóajtókról a Mimike családi
50868  II,  94     |                 feszegesse le a hintóajtókról a Mimike családi címereit.~
50869  II,  94     |                    két dísztelen folt jelezte a nagy rombolást, s én magam
50870  II,  94     |                  rombolást, s én magam vágtam a legdühösebb arcot azon szerencsétlenséggel
50871  II,  94     |                    éjjel titokban meszelje be a kedvenc jószágot fehérre.~
50872  II,  94     |                    nagy sírás-rívás reggelre. A cifra hintó úgy nézett ki,
50873  II,  94     |                lakiroztatni Vácra.~Addig, míg a hintó nem volt otthon, Ilonka
50874  II,  94     |                      napok alatt érkezett meg a levél, hogy az új szakácsné
50875  II,  94     |                       fõzni.~Mimike törte föl a levelet, egy jókedvû mosoly
50876  II,  94     |                 bolondságok, mint eddig, hogy a múltkor magok ketten a szakácsnéval
50877  II,  94     |                   hogy a múltkor magok ketten a szakácsnéval timsót tettek
50878  II,  94     |                    szakácsnéval timsót tettek a levesbe.~- Az ám: de mit
50879  II,  94     |                         Az ám: de mit tegyünk a mostani szakácsnéval?~-
50880  II,  94     |                    bátorságom nekem sem. Mind a ketten gyerekek voltunk.
50881  II,  94     |                 voltunk. Tudtam gorombáskodni a férfiakkal, duhajkodni a
50882  II,  94     |                      a férfiakkal, duhajkodni a legszilajabb fenegyerekekkel,
50883  II,  94     |                      gázoltam minden emberen, a Mimike kedveért tûzbe-vízbe
50884  II,  94     |                     el mertem volna menni, de a szakácsnénak fölmondani,
50885  II,  94     |                  keleti kérdés lesz abból, ha a két szakácsné összejön,
50886  II,  94     |                     szakácsné összejön, egyik a hajdani, másik a leendõ
50887  II,  94     |                        egyik a hajdani, másik a leendõ terrenumán. Ennek
50888  II,  94     |                      leendõ terrenumán. Ennek a konfliktusnak nem szabad
50889  II,  94     |                      hogy délután megérkezett a hintó. Ilonka repesett örömében,
50890  II,  94     |                        hogy õ vállalja magára a szakácsnét elküldeni.~Hallani
50891  II,  94     |                     öreg Kaczót:~- Fogja kend a hintóba a két öreg szürkét
50892  II,  94     |                          Fogja kend a hintóba a két öreg szürkét elülrõl,
50893  II,  94     |                     két öreg szürkét elülrõl, a hátulsó tengelyre kössön
50894  II,  94     |                  aztán ebbõl?~- Az lesz, hogy a hintót széthúzzák a lovak.
50895  II,  94     |                      hogy a hintót széthúzzák a lovak. Úgy jár, mint a lúd
50896  II,  94     |             széthúzzák a lovak. Úgy jár, mint a lúd sarkantyúja: megszakad
50897  II,  94     |              sarkantyúja: megszakad derékban; a szürkék elszaladnak a maguk
50898  II,  94     |               derékban; a szürkék elszaladnak a maguk felével jobbra, az
50899  II,  94     |                      igások pedig elszaladnak a magukéval balra.~Ilonka
50900  II,  94     |                        Most is elõttem áll az a kétségbeesett tekintet,
50901  II,  94     |                      melyet rám vetett, midõn a hintó fölött elhangzott
50902  II,  94     |                       hintó fölött elhangzott a halálos szentencia.~Hangja
50903  II,  94     |                      az anyámért, hogy jöjjön a szakácsnénkat elcsapni.
50904  II,  94     |                      keletkezett, hogy lesz-e a lovakon csengõ, vagy nem.~-
50905  II,  94     |                    csengõ, vagy nem.~- No, én a magam csengõjét nem engedem
50906  II,  94     |                     akar menni, menjen; de én a csengõmet nem adom.~Mimike
50907  II,  94     |                    menjen.~Végre is fölraktam a fiatal lovakra a csörgõket
50908  II,  94     |                    fölraktam a fiatal lovakra a csörgõket és csengettyûket.
50909  II,  94     |                    után diadallal tért vissza a mamájával, aki nyomban hozzálátott
50910  II,  94     |                       aki nyomban hozzálátott a statáriális eljáráshoz.~-
50911  II,  94     |                     gyerekek! - kiáltá, amint a szánról egészen megcsipkedve
50912  II,  94     |                  szánról egészen megcsipkedve a hidegtõl kiszállott, s a
50913  II,  94     |                      a hidegtõl kiszállott, s a bundák tengere alul kibontakozott. -
50914  II,  94     |                    köhögni sem mertek. Hol az a szakácsné, hé! Hadd egyem
50915  II,  94     |                      Borcsa, híjjátok elõ azt a szörnyeteget, azt a szakácsnét
50916  II,  94     |                       azt a szörnyeteget, azt a szakácsnét Hadd kössem talpára
50917  II,  94     |                  talpára az útilaput, ha maga a hétfejû sárkány is...~Mi
50918  II,  94     |                       félve bújtunk Mimikével a legutolsó szobába és onnan
50919  II,  95     |                   KEDVENCE~1879~Igaz történet a nagy gyerekek számára, két
50920  II,  95     |                     nagyot, olyan fájót ütött a balkezével, mintha csak
50921  II,  95     |                       rémlátomások éjszakája!~A halál kaszája jól dolgozott
50922  II,  95     |                       jól dolgozott az éjjel: a szõregi sírok beszélik.~
50923  II,  95     |                      Az elementumok királya - a víz diadalt ült; tépett
50924  II,  95     |                       az Öreg, aki teremtette a világot, összetöri a tenyerével
50925  II,  95     |               teremtette a világot, összetöri a tenyerével most az egészet?
50926  II,  95     |                egészet? Úgyis az lesz egyszer a vége. Minek halasztotta
50927  II,  95     |                       Nem. Fölül olyan maradt a világ, aminõ tegnap volt.
50928  II,  95     |                      csodálkozva nézte, amint a nap, az örök lámpa, fölgyúlt,
50929  II,  95     |                      olyan egyformán ment ott a nagy ûrben s még mosolygott
50930  II,  95     |                      soha rímbe nem szedi azt a keservet, krónikák soha
50931  II,  95     |                       soha ki nem merítik azt a veszedelmet.~Ha tenger lett
50932  II,  95     |                        erdõ helyén, erdõ lett a tenger fölött - a búbánatból.~
50933  II,  95     |                   erdõ lett a tenger fölött - a búbánatból.~Erdõ lombjainak
50934  II,  95     |                     zúgását, búgását elhordta a szellõ: a világ négy szögletébõl
50935  II,  95     |                    búgását elhordta a szellõ: a világ négy szögletébõl verõdött
50936  II,  95     |                     vissza zokogásban.~De míg a lombok zúgtak ki hallotta
50937  II,  95     |                       hullását, neszét?~Pedig a leveleknek is van történetük...~
50938  II,  95     |                       Ördög, pokol adta hozzá a kiosztási kulcsot: hetvenezer
50939  II,  95     |                  halász, hajóács, úgy ösmerte a Tiszát, mint tulajdon tenyerét,
50940  II,  95     |                   mint tulajdon tenyerét, még a tengerrõl is csak fumigatíve
50941  II,  95     |                 fumigatíve beszélt, mert csak a Tiszát szerette...~S mégis
50942  II,  95     |                   fiát, ki ott künn dolgozott a gáton, elsodorta, (rá egy
50943  II,  95     |                     hétre lelték meg hulláját a makkos erdõnél), maga maradt
50944  II,  95     |                       már évek óta ott porlad a felsõvárosi temetõben. Isten
50945  II,  95     |                        Úgy menekült meg, mint a kisujjam. Még a saját ünneplõjét
50946  II,  95     |                     meg, mint a kisujjam. Még a saját ünneplõjét is ott
50947  II,  95     |                      ünneplõjét is ott hagyta a fogason, csak a gyerekek
50948  II,  95     |                    ott hagyta a fogason, csak a gyerekek cókmókját kötötte
50949  II,  95     |                      kendõbe.~Mikor végigment a csónakon a palánk városrészen,
50950  II,  95     |                    Mikor végigment a csónakon a palánk városrészen, könnybe
50951  II,  95     |                 városrészen, könnybe lábadtak a szemei, amint a városházára
50952  II,  95     |                      lábadtak a szemei, amint a városházára tekintett, melynek
50953  II,  95     |                       tekintett, melynek csak a felsõ emelete látszott ki
50954  II,  95     |                     felsõ emelete látszott ki a vízbõl.~- Kongassátok meg
50955  II,  95     |                   öreg harangot odafönn abban a toronyban. Édes szülõhelyem,
50956  II,  95     |                   örök pocsolya lesz Húzzátok a búcsúztatómat.~A csónak
50957  II,  95     |                     Húzzátok a búcsúztatómat.~A csónak a várnál kötött ki...~
50958  II,  95     |                       búcsúztatómat.~A csónak a várnál kötött ki...~Tarka
50959  II,  95     |                   mindnyája koldus) tolongott a bástyán.~Némán mentek el
50960  II,  95     |                    csak állatok, akik sietnek a halál elõl meglopni az életöket.~
50961  II,  95     |                       Az öreg Ferenc lehajolt a csónakba, s legelõször a
50962  II,  95     |                      a csónakba, s legelõször a nagyobbik unokáját, a tízéves
50963  II,  95     |              legelõször a nagyobbik unokáját, a tízéves Klárikát tette ki
50964  II,  95     |                     tízéves Klárikát tette ki a partra, utána a hétéves
50965  II,  95     |                      tette ki a partra, utána a hétéves Katit. Pici, zöld
50966  II,  95     |                      fekete selyem kendõcskék a fejükön: - úgy néztek ki
50967  II,  95     |                     mint zöld leveleik között a kezdõdõ piros bimbók.~Mogorván
50968  II,  95     |                   végig rajtuk az öreg, amint a parton voltak.~- No, de
50969  II,  95     |                 fõzetek meleget vacsorátokra?~A keserûség reszketõvé tette
50970  II,  95     |                    keserûség reszketõvé tette a vén Ferenc hangját. A nagyobbik
50971  II,  95     |                   tette a vén Ferenc hangját. A nagyobbik gyermek okos szemeit
50972  II,  95     |                    felhõk alatt szempilláikat a csillagok, a vár túlsó bástyájáról
50973  II,  95     |                    szempilláikat a csillagok, a vár túlsó bástyájáról hóna
50974  II,  95     |                   bástyájáról hóna alá szedve a két unokát, beugrani az
50975  II,  95     |                      beugrani az anyatiszába.~A szõke Tiszában mindig akad
50976  II,  95     |                   ártatlan poronty számára...~A Klárika mintha kitalálta
50977  II,  95     |                    gondolatot, sírni kezdett, a kis Katinak is nyomban széthúzódott
50978  II,  95     |                       is nyomban széthúzódott a képecskéje...~- No, no,
50979  II,  95     |                mellettetek és nem hagylak el. A nagyapa mindig veletek lesz.
50980  II,  95     |                    azzal összevissza csókolta a bogárkát meg a lidérckét,
50981  II,  95     |                       csókolta a bogárkát meg a lidérckét, s egyszerre olyan
50982  II,  95     |                       olyan erõs lett ezektõl a csókoktól, mint a mesebeli
50983  II,  95     |                     ezektõl a csókoktól, mint a mesebeli Erõs Jancsi«, akirõl
50984  II,  95     |                 mesebeli Erõs Jancsi«, akirõl a Pista apa beszélt a gyerekeknek
50985  II,  95     |                    akirõl a Pista apa beszélt a gyerekeknek a télen.~Úgyszólván
50986  II,  95     |                     apa beszélt a gyerekeknek a télen.~Úgyszólván életkedve
50987  II,  95     |                      életkedve tért vissza, s a két gyerekkel átkelve Új-Szegedre
50988  II,  95     |                 gyerekkel átkelve Új-Szegedre a hídon, Szõreg felé menekült.~-
50989  II,  95     |                mondtad, édes öregapám - szólt a lidércke, a kisebbik unoka -,
50990  II,  95     |                  öregapám - szólt a lidércke, a kisebbik unoka -, hogy az
50991  II,  95     |             vallásbeli fölvilágosításon törte a fejét, amiben ugyancsak
50992  II,  95     |             megfésülte Klárika bogár haját, s a Katica szõke haját, puha
50993  II,  95     |                       Vagy még arra sem: mert a legvígabb mese legközepén
50994  II,  95     |                   csak sírva fakad, s akkor õ a legnagyobb gyerek hármuk
50995  II,  95     |                  halálát is meghallotta, hogy a két leánykát majd csak fölfogadja
50996  II,  95     |           fölnevelteti isten nevében, õ pedig a Tisza valamelyik más vidékére
50997  II,  95     |                     más vidékére megy s beáll a halászok közé. Öreg napjainak
50998  II,  95     |                     Azonban hiába kopogtatott a segélyezési bizottságnál,
50999  II,  95     |                     az öregek kísérõ árnyéka, a betegség. Lázba esett, eszméletét
51000  II,  95     |                eszméletét is veszté, most már a szegény kicsikék igazán