bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

51001  II,  95     |                kicsikék igazán egyedül voltak a legárvábbak a világon.~De
51002  II,  95     |                  egyedül voltak a legárvábbak a világon.~De talán éppen
51003  II,  95     |               hozzájuk még közelebb az isten. A szolgabíró szemet vetett
51004  II,  95     |                      rájok s éppen azon törte a fejét, miképp segítsen rajtuk,
51005  II,  95     |                 miképp segítsen rajtuk, midõn a délutáni postával két levele
51006  II,  95     |                érkezik. Mindkettõnek egyforma a tartalma, jó emberek készek
51007  II,  95     |                 egyiket egy kertész Gödöllõn, a másikat egy szûrszabómester
51008  II,  95     |                     küldtek, ez éppen jó lesz a két kis árvának.~A szolgabíró
51009  II,  95     |                       lesz a két kis árvának.~A szolgabíró elõkerestette
51010  II,  95     |                    öreg Tóbiásné asszonyomat, a község exbábáját, s megfogadta,
51011  II,  95     |                 exbábáját, s megfogadta, hogy a két gyereket rendeltetése
51012  II,  95     |            nyugtatványt hozzon az átvételrõl. A jó Botos Ferenc, szegény,
51013  II,  95     |                       öregasszony, fölkereste a két kicsikét, kik egy szalmazsákon
51014  II,  95     |                     egy szalmazsákon feküdtek a beteg nagyapa mellett, s
51015  II,  95     |                 Mesélj már inkább valamit.~De a nagyapa nem hallja a csevegõ
51016  II,  95     |                       De a nagyapa nem hallja a csevegõ unokát, s hörgõ
51017  II,  95     |                   csakhamar behízelegte magát a gyerekeknél, úgyhogy azok
51018  II,  95     |                  eldorádói országokat festett a képzeletüknek, ahova elviszi,
51019  II,  95     |                   ahova elviszi, s ahova majd a nagyapa is utánuk jõ nemsokára.~
51020  II,  95     |                    vissza, elmondva, hogy azt a két gyönyörû gyereket ugyancsak
51021  II,  95     |                       olyan idõ, s mint ahogy a historikus könyvekben olvashatni:
51022  II,  95     |                     üveges hintó fog megállni a Tóbiásné ütött, kopott viskója
51023  II,  95     |               úriasszony száll ki abból, hogy a keblére boruljon, hogy magával
51024  II,  95     |                   után múlt, hetekké fûzõdött a lepergett idõ, de az árvizes
51025  II,  95     |                    jöttek. Békák kuruttyolnak a városháza elõtt.~Botos Ferenc
51026  II,  95     |                  halász mielõtt megadná magát a halálnak, még elõbb megbirkózik
51027  II,  95     |                    fickó. Még most õ gyõzött.~A kormány ezalatt úgy ahogy
51028  II,  95     |                  ezalatt úgy ahogy fölkarolta a menekültek ügyét, segélyezési
51029  II,  95     |                      öreg Ferenc is részesült a segélyezésben. Pénzzel élelmezték,
51030  II,  95     |                      mindennap megtakarította a felét, úgyhogy nehány hét
51031  II,  95     |                  Könnyûnek érezte magát, mint a madár: Se kicsi, se nagy -
51032  II,  95     |                      Nyakába akasztotta ismét a vándortarisznyát, megköszönte
51033  II,  95     |                 vándortarisznyát, megköszönte a szolgabírónak a szívességét,
51034  II,  95     |                   megköszönte a szolgabírónak a szívességét, amiért elhelyezte
51035  II,  95     |                szívességét, amiért elhelyezte a gyerekeket, õ, törõdött
51036  II,  95     |              elbúcsúzott az öreg Tóbiásnétól.~A jószívû asszony volt az
51037  II,  95     |                      az ápolója, s õ vitte el a gyerekeket új otthonukba.~
51038  II,  95     |                 elvált tõle, úgy érezte, hogy a világtól vált el. Eddig
51039  II,  95     |                teremtés volt, aki tudott neki a bogárká-ról meg a lidércké-rõl
51040  II,  95     |                 tudott neki a bogárká-ról meg a lidércké-rõl beszélni. Most
51041  II,  95     |                  gördült ki szemébõl, s amint a D. felé vezetõ útnak irányozná
51042  II,  95     |                       megállott, önkéntelenül a földbe gyökeredzett lába.
51043  II,  95     |                     míg még egyszer nem látom a kicsinyeimet.~Egy este ért
51044  II,  95     |                     Miskolcra. Késõ lehetett. A lámpák már nagyon fáradtan
51045  II,  95     |                      hogy hol lakik Gergelyi, a szûrszabó.~- Nem tudom,
51046  II,  95     |                      Nem tudom, lelköm - mond a kérdett -, idegön vagyok
51047  II,  95     |                      valami Gergelyi, hát azt a kislányt jöttem megnézni.~
51048  II,  95     |                       úgyis szüksége van mind a kettõnek, mert Göréb sógor
51049  II,  95     |                    mert Göréb sógor meg abban a járatban van, hogy munkát
51050  II,  95     |                        hogy munkát keres ezen a tájon, de bizony istenverte
51051  II,  95     |                      nem keresi szegény ember a kenyerét.~Alacsony, L formájú
51052  II,  95     |                  Alacsony, L formájú ház volt a Gergelyié, bezörgettek,
51053  II,  95     |                    hogy úgy lépjenek be, mint a mesékben szokás, szeretett
51054  II,  95     |                    éji szállást kérnénk ennél a böcsületes úri háznál.~-
51055  II,  95     |                    Szerencsére azonban alszik a nemzetes asszony, hát feküdjenek
51056  II,  95     |                      De reggel, mire fölébred a gazda meg az asszony, itt
51057  II,  95     |                      Kicsoda fekszik ott azon a kemény padon?~- A bizony
51058  II,  95     |                    ott azon a kemény padon?~- A bizony a Katica. Egy szegény
51059  II,  95     |                      kemény padon?~- A bizony a Katica. Egy szegény poronty.
51060  II,  95     |                      szegény poronty. Itt van a háznál.~Nagyot dobbant a
51061  II,  95     |                      a háznál.~Nagyot dobbant a szíve az öreg Botosnak,
51062  II,  95     |                      el magát, hidegen lépett a gyermek kényelmetlen fekhelyéhez:
51063  II,  95     |                     kényelmetlen fekhelyéhez: a holdvilág éppen oda sütött
51064  II,  95     |                    holdvilág éppen oda sütött a »lidércké«-re s megvilágította
51065  II,  95     |                     Szegény Lidércke! Ugyanaz a ruha volt rajta, amivel
51066  II,  95     |                      az öreg közömbösen, csak a hangja reszketett, de azt
51067  II,  95     |                     hangja reszketett, de azt a szolgáló nem vehette észre.~-
51068  II,  95     |                   öreg bátyó, annyit kiáll ez a kis teremtés, mint egy ló:
51069  II,  95     |           jótékonyságot gyakorol. Mert hiú ám a nemzetes asszonyunk.~- Elviszem -
51070  II,  95     |                       Rögtön elviszem.~- Kit? A nemzetes asszonyt?~- Ej,
51071  II,  95     |                       asszonyt?~- Ej, dehogy! A gyermeket. Katicám, Lidérckém!
51072  II,  95     |                       Kelj föl, kelj föl, itt a nagyapa!~A gyermek fölriadt,
51073  II,  95     |                      kelj föl, itt a nagyapa!~A gyermek fölriadt, az ismerõs
51074  II,  95     |                       ugrott Ferenc bácsinak. A jó öregnek megeredtek a
51075  II,  95     |                       A jó öregnek megeredtek a könyûi zápormódra, ölelte,
51076  II,  95     |                     jól gondolja meg kend azt a dolgot, sógor, mert nem
51077  II,  95     |                        mert nem tréfadolog ám a szegény árvizes ember nyakán
51078  II,  95     |                    Göréb sógor akármit, azért a vén Botos mégis csak magával
51079  II,  95     |                     olthatatlan vágyat érzett a másik unokáját is meglátogatni,
51080  II,  95     |                       szögedi ember volt, aki a cimboráját el nem hagyja.~
51081  II,  95     |                  Bizony nehéz volt fölkeresni a kis Klárikát. Gödöllõn nemigen
51082  II,  95     |                       egymást az emberek. Azt a nevet, melyet Tóbiásné mondott,
51083  II,  95     |                 elõtte sohasem hallották ott, a kisleánynak sem híre, sem
51084  II,  95     |       cigányasszonyokkal, de csak semmi nesze a Klárikának.~Hát bizony már
51085  II,  95     |                     kertjébõl az ismerõs dal:~A szögedi kertek alatt~Két
51086  II,  95     |                       Megösmerte Ferenc bácsi a nóta szerzõjét, és nagyot
51087  II,  95     |                      az.~Mármost csak az volt a kérdés, hogy jusson be a
51088  II,  95     |                      a kérdés, hogy jusson be a gyönyörû kertbe, mely kívülrõl
51089  II,  95     |                       látszott olyannak, mint a paradicsomkert. Nosza elindult
51090  II,  95     |                paradicsomkert. Nosza elindult a kaput keresni, dacára, hogy
51091  II,  95     |                     mert abba fölülrõl járnak a nagy urak, nem oldalvást, -
51092  II,  95     |                       oldalvást, - mint ahogy a szegényember.~Meg is találta
51093  II,  95     |                  szegényember.~Meg is találta a kaput a kastély mellett,
51094  II,  95     |                        Meg is találta a kaput a kastély mellett, de biz
51095  II,  95     |                     állt, s hallani sem akart a bebocsáttatásról; azonban
51096  II,  95     |                        olyan érzékenyen kérte a vén ember, hogy meghallotta
51097  II,  95     |                       ember, s megparancsolta a katonának, hogy engedje
51098  II,  95     |                    katonának, hogy engedje be a szegényembereket az udvarra;
51099  II,  95     |                     akarnak.~Ott aztán elõadá a maga kérelmét az öreg, hogy
51100  II,  95     |                   nagyobb ennél, akit itt lát a tisztelendõ úr, hiába kereste,
51101  II,  95     |                  imént hallott énekelni abból a szép kertbõl: ott van, ott
51102  II,  95     |                          Hogy hívják? - kérdé a pap.~- Botos Klári.~- Ah,
51103  II,  95     |                     pap.~- Botos Klári.~- Ah, a kis Klára. A kertész fogadott
51104  II,  95     |                     Klári.~- Ah, a kis Klára. A kertész fogadott szögedi
51105  II,  95     |                  Tudom már, jó ember, ösmerem a kis Klárit. De tudom, maga
51106  II,  95     |                      tudom, maga nem mehet be a kertbe, azt sem tudom, õ
51107  II,  95     |                        Várjon itt egy kicsit.~A nyájas pap - áldja meg az
51108  II,  95     |                       sarkon fordult s eltûnt a kert fái között, míg a két
51109  II,  95     |                 eltûnt a kert fái között, míg a két szögedi ember és a kis
51110  II,  95     |                    míg a két szögedi ember és a kis Katica ott maradtak
51111  II,  95     |                       s mikor elmondották, mi a kívánságok, így szólt az
51112  II,  95     |                      No, majd meg lesz lepve, a kis Klárikának milyen jó
51113  II,  95     |                   hagyom itt, ahol elrontják. A világért sem, Göréb sógor.
51114  II,  95     |             elkényeztetik.~Így biztatja magát a nagyapa, erõszakkal csoportosítva
51115  II,  95     |                     nincs ideje. Ott terem az a jószívû pap.~- Jöjjön kend
51116  II,  95     |                      Ferenc bácsi karon fogva a kis Katit, nyomban követé
51117  II,  95     |                     kis Katit, nyomban követé a jóembert, mígnem egy tisztáson
51118  II,  95     |             katonaember és nehány úr. Elõttük a bársonyos füvön két kislány
51119  II,  95     |                  kislány ugrándozott.~- Nini, a Klárikánk - döfte meg Botos
51120  II,  95     |                      lelkem, itt vagyok ám...~A két szép úrilányka közül
51121  II,  95     |                      egyik, kiejtette kezébõl a labdát, s lélekszakadtából
51122  II,  95     |                       lélekszakadtából futott a szegény parasztember felé,
51123  II,  95     |               megölelte, sokszor megcsókolta.~A másik kislány megállt tõlük
51124  II,  95     |                      kedves kék szemeivel ezt a jelenetet.~Azok az urak
51125  II,  95     |                     urak is odaát abbahagyták a beszélgetést és csak õrájuk
51126  II,  95     |                     és csak õrájuk figyeltek.~A kis lidércke pedig ezalatt
51127  II,  95     |            kifejtõzött, hogy húgához siessen, a három gyermek már egészen
51128  II,  95     |                     úri asszonyság és odajött a gyerekekhez.~- Kend az apja
51129  II,  95     |             gyerekekhez.~- Kend az apja ennek a gyermeknek? - kérdi jóságos
51130  II,  95     |                 nemzetes asszonyom; mert csak a nagyapja vagyok.~- Meglátogatni
51131  II,  95     |                        Meglátogatni jött ugye a mi Klárinkat. Hát abból
51132  II,  95     |                  nemzetes asszonyom, mert ezt a másikat is viszem. Ez is
51133  II,  95     |                   asszonyság megütõdve nézett a parasztra.~- Nos, és talán
51134  II,  95     |                       nagyon jól bánnak vele.~A nemzetes asszony mosolygott.~
51135  II,  95     |                asszony mosolygott.~Oh ilyenek a nagyapák! - mondá mintegy
51136  II,  95     |                          Nem tudom, maga-e az a nemzetes asszony, aki Klárikát
51137  II,  95     |                        de már csak hazaviszem a gyereket mert nagyon-nagyon
51138  II,  95     |                      kisasszony lenne belõle.~A nemzetes asszony erre még
51139  II,  95     |                   haza; de várja meg legalább a kapunál, míg a ruhácskáit
51140  II,  95     |                       legalább a kapunál, míg a ruhácskáit összeszedik.
51141  II,  95     |                  csomagot.~Ezt küldi õfölsége a királyné.~Erre hüledezék
51142  II,  95     |                    Ferenc uram, hát még mikor a csomagot kibontva, Klárika
51143  II,  95     |                 Bizony csak derék egy asszony a nemzetes királyné asszony.~*~
51144  II,  95     |                       õsszel összetákolta azt a kis házat, mely egyetlen
51145  II,  95     |                    pislog most ritkaságképpen a romok között.~A bogárka
51146  II,  95     |                ritkaságképpen a romok között.~A bogárka meg a lidércke egészségesek,
51147  II,  95     |                   romok között.~A bogárka meg a lidércke egészségesek, az
51148  II,  95     |                  járnak s esténkint, mikor az a munkáról visszatér, a nagyapa
51149  II,  95     |                      az a munkáról visszatér, a nagyapa meséit hallgatják,
51150  II,  95     |                nagyapa meséit hallgatják, meg a Tóbiás néniét, akit az öreg
51151  II,  95     |                   legközelebb igen kíváncsiak a kicsinyek: a nagyapa olyan
51152  II,  95     |                       kíváncsiak a kicsinyek: a nagyapa olyan halat ígért
51153  II,  96     |                     gyerekek! Elkiáltom magam a színi kritikátokkal szemben,
51154  II,  96     |                        hogy kontra! s elõadom a magam nézetét is, s az lesz
51155  II,  96     |                       Kákay Aranyosnak otthon a fûtött szobában írkálni-firkálni,
51156  II,  96     |                     elénekelni Henry szerepét a Kornevilli harangok-ban,
51157  II,  96     |                      meg naponként elõlem azt a három literemet?~Ezt az
51158  II,  96     |               puhatolom indétig, de nem bírok a nyomára akadni.~Ez oszt
51159  II,  96     |                       nyomára akadni.~Ez oszt a hatalmas torok.~Ilyen kellene
51160  II,  96     |                       fiúk, aszondom én, hogy a legszebb hang mégis a borízû
51161  II,  96     |                    hogy a legszebb hang mégis a borízû hang. Nincs annak
51162  II,  96     |                 borízû hang. Nincs annak mása a világon.~Mikor az megereszkedik
51163  II,  96     |              megereszkedik s csurog ki belõle a gyöngynóta, hogy aszongya...~
51164  II,  96     |                  gyöngynóta, hogy aszongya...~A rókusi kántor tilinkóz,~
51165  II,  96     |                  Tilinkóz.~csak úgy repedezik a lajbim bélése, amint a szívöm
51166  II,  96     |              repedezik a lajbim bélése, amint a szívöm dobogása dagasztja.~
51167  II,  96     |                  Blaháné, akinek olyan vékony a hangja, hogy a karzaton
51168  II,  96     |                   olyan vékony a hangja, hogy a karzaton a szabólegények
51169  II,  96     |                       hangja, hogy a karzaton a szabólegények fogdossák
51170  II,  96     |                   kacabájokat stikkelnek vele a Katáknak!~Többet ér ezeknél
51171  II,  96     |                   Katáknak!~Többet ér ezeknél a mi kis »Ninis«-kénk. Aszongya
51172  II,  96     |                    kis »Ninis«-kénk. Aszongya a kritika: se nem játszik
51173  II,  96     |                Hátrább az agarakkal, hé, mert a tempót kell tudni, mielőtt
51174  II,  96     |                    tempót kell tudni, mielőtt a kritikai tudományba belekontárkodnátok.~
51175  II,  96     |                  Viktor váltig aszongya, hogy a kiterjesztett karok s a
51176  II,  96     |                       a kiterjesztett karok s a néma ajk is imádság, s jól
51177  II,  96     |                 nyávogtok ti összevissza akár a Szegedi Napló-ban, akár
51178  II,  96     |                       Szegedi Napló-ban, akár a Hiradó-ban?~Aki úr, az a
51179  II,  96     |                      a Hiradó-ban?~Aki úr, az a pokolban is úr, s az meghallja
51180  II,  96     |                pokolban is úr, s az meghallja a Niniske énekét, még ha a
51181  II,  96     |                      a Niniske énekét, még ha a szája becsukva csendes is.~
51182  II,  96     |                      ízlésesen, mint ahogy ez a »Ninis«-ben, amikor levetkõzik.
51183  II,  96     |                     olyan nyápic hölgyecskék; a Tóth Ilka gyönge nádszál,
51184  II,  96     |                     Ilka gyönge nádszál, akár a rozmaring, a Somogyiné akár
51185  II,  96     |                    nádszál, akár a rozmaring, a Somogyiné akár a lehelet,
51186  II,  96     |                   rozmaring, a Somogyiné akár a lehelet, Ferencziné akár
51187  II,  96     |          Rónaszékinében nem volna drámai erõ, a mán abszurdum, mert az olyan
51188  II,  96     |             tapasztaltam még az életben, mint a múltkor, amint egy kackiás
51189  II,  96     |                    egy kackiás Kata-menyecske a Prófétába jött, ott iddogáló
51190  II,  96     |                      iddogáló uráért, s amint a becsületes szolid férfiú
51191  II,  96     |                     gurult ki az ajtón.~Ebben a jelenetben aztán volt erõ
51192  II,  96     |              drámaiság is.~Bizony csak figura a világon minden. S mostanság,
51193  II,  96     |                     legalább azok nem értenek a komédiázáshoz, akik a színpadon
51194  II,  96     |                 értenek a komédiázáshoz, akik a színpadon forognak.~A színpadra
51195  II,  96     |                    akik a színpadon forognak.~A színpadra menekült az erkölcs.~
51196  II,  96     |                    után.~Ott is vagyok mindig a nézõtéren, azért is tanultam
51197  II,  96     |                     ki minden csínyját-bínját a mûvészetnek. Beszélhet nekem
51198  II,  96     |                  mûvészetnek. Beszélhet nekem a kritika - akár ítéletnapig.
51199  II,  96     |                        akár ítéletnapig. Csak a vérem forr föl, mikor látom,
51200  II,  96     |                   annak az újságkotyvasztónak a jó fehér gukkeremet a tízedik
51201  II,  96     |      újságkotyvasztónak a jó fehér gukkeremet a tízedik páholyba. Hadd legyen
51202  II,  96     |                     szépet mutattál már ennek a hamis két szememnek, bizony
51203  II,  96     |                    bizony olyan vagy te, mint a mesebeli bûvös acéllap,
51204  II,  96     |                    királyfi látott keresztül; a többi embernek sötét éjszakát
51205  II,  96     |                       egy fényes csillag azon a színpadon, amit még eddig
51206  II,  96     |                      te föl nem födöztél, sem a Hiradó.~- Hát melyik?~-
51207  II,  96     |                       Hát melyik?~- Ott abban a tulipiros szoknyában. Az
51208  II,  96     |                      tulipiros szoknyában. Az a játék, az a játék...~- Miféle
51209  II,  96     |                    szoknyában. Az a játék, az a játék...~- Miféle játék? -
51210  II,  96     |                      te szerencsétlen! Hát az a gyönyörû szemjáték.~- Ahá
51211  II,  96     |              szemjáték.~- Ahá Nagy Julcsáé.~- A bizon, ecsém. Az a mûvésznõ.
51212  II,  96     |                 Julcsáé.~- A bizon, ecsém. Az a mûvésznõ. Az a csillag,
51213  II,  96     |                      ecsém. Az a mûvésznõ. Az a csillag, nem is egy, ha
51214  II,  96     |                csillag, nem is egy, ha kettõ; a két szemepárja.~De bizony
51215  II,  96     |               legalább elevenen egyik sem. Én a férfi színészt csak halva
51216  II,  96     |                      ritka az okos ember, aki a mûvészet mivoltját kistudírozná.~
51217  II,  96     |                 vagyunk az igazság reguláinak a pitvarában.~Mi a fundamentuma
51218  II,  96     |                   reguláinak a pitvarában.~Mi a fundamentuma az embernek?~
51219  II,  96     |                     fundamentuma az embernek?~A láb.~Nos, tehát mi a jó
51220  II,  96     |                embernek?~A láb.~Nos, tehát mi a jó színésznõ fundamentuma?
51221  II,  96     |                  színésznõ fundamentuma? Ugye a láb.~S mi a lábnak a fundamentuma?~
51222  II,  96     |                fundamentuma? Ugye a láb.~S mi a lábnak a fundamentuma?~Bizonyosan
51223  II,  96     |                     Ugye a láb.~S mi a lábnak a fundamentuma?~Bizonyosan
51224  II,  96     |                      fundamentuma?~Bizonyosan a láb folytatása.~S most már
51225  II,  96     |               rendszer: innen kell kiindulni.~A láb folytatása a taps forrása.~
51226  II,  96     |                   kiindulni.~A láb folytatása a taps forrása.~Két jó darab
51227  II,  96     |                     forrása.~Két jó darab van a literatúrában, a Szép Diego
51228  II,  96     |                    darab van a literatúrában, a Szép Diego és a Falu rossza.
51229  II,  96     |                literatúrában, a Szép Diego és a Falu rossza. A többi csak
51230  II,  96     |                       Diego és a Falu rossza. A többi csak Koty. Kivévén
51231  II,  96     |                 fordulóra,~Egy pásztoróra~Nem a világ!~Meg is mondtam Aradinak
51232  II,  96     |             gyilkolnak meg. Mire való volt az a Két árva is? Azt nyerte
51233  II,  96     |                 nyerte vele, hogy Tisza Lajos a titkárával magára vette
51234  II,  96     |                       titkárával magára vette a címet s sértõdve ment haza
51235  II,  96     |                    címet s sértõdve ment haza a páholyból.~- Hát mit adassak? -
51236  II,  96     |                      már egy kis örömet annak a Laci meg Kálmán gyerekeknek
51237  II,  96     |               gyerekeknek is...~- Mit tegyek? A »Favart«-ét adassam?~- Becsüllek
51238  II,  96     |                    hogy egészen teljes legyen a rekonstrukció legjobb lenne...~-
51239  II,  96     |                     Mert hát hiába, mindennek a láb a fundamentuma.~
51240  II,  96     |                    hát hiába, mindennek a láb a fundamentuma.~
51241  II,  97     |                                               A GYERMEKSZOBÁBAN~1879~- Tegyél
51242  II,  97     |                        Tegyél még egy hasábot a kályhába, Borcsa, aztán
51243  II,  97     |                  Borcsa, aztán gyújtsátok meg a lámpát. Hadd lássam a gyereket.~
51244  II,  97     |                     meg a lámpát. Hadd lássam a gyereket.~Szép fehér idõ
51245  II,  97     |                     Hogy izzadnak az ablakok! A kicsinyek összebújnak a
51246  II,  97     |                       A kicsinyek összebújnak a kályha mellett: a rostélyon
51247  II,  97     |                 összebújnak a kályha mellett: a rostélyon kiömlõ lángfény
51248  II,  97     |                     rézbõrû indiánusgyerekek.~A külsõ ablaktáblára szemlátomást
51249  II,  97     |                      szemlátomást rajzolódnak a jégvirágok. Az öreg piktor,
51250  II,  97     |                   jégvirágok. Az öreg piktor, a természet, sohasem fogy
51251  II,  97     |                  Igazi meleg még csak itt van a gyerekek közt. S e szívek
51252  II,  97     |                   évek, ki fognak hûlni, mint a föld. Minden hideg lesz,
51253  II,  97     |                     minden fagyos lesz, s még a halál is lejárja magát,
51254  II,  97     |                  hinni egy. Itt még nagy este a Szilveszter-este, az utolsó
51255  II,  97     |                    mérte meg az idõt, s ahova a cirkalom hegye véletlenül
51256  II,  97     |         megmérhetetlen, örök, nem változik ez a kalandárium kedveért, s
51257  II,  97     |                    fordul.~Felhõk fölött, hol a nagy égitestek, plánéták,
51258  II,  97     |                        vagy õrülten futkosnak a mérhetetlen ûrben, úttalan
51259  II,  97     |                       harang. Vecsernye lesz, a tisztelendõ úr föl fogja
51260  II,  97     |                     haltak meg az idén. Rögök a föld sarából, amik ismét
51261  II,  97     |                  foglalkozás, összeszámítani: a sár lett-e több, vagy a
51262  II,  97     |                       a sár lett-e több, vagy a rög.~Nem, nem mozdulok ki
51263  II,  97     |                     rög.~Nem, nem mozdulok ki a gyermekszobából. Olyan jó
51264  II,  97     |                   Olyan jó itt, olyan üde itt a levegõ. Igazítsd meg, Borcsa,
51265  II,  97     |                 levegõ. Igazítsd meg, Borcsa, a nagy órát a harangszóhoz,
51266  II,  97     |                      meg, Borcsa, a nagy órát a harangszóhoz, hadd tudjuk
51267  II,  97     |            harangszóhoz, hadd tudjuk pontosan a percet, - amint az újév
51268  II,  97     |                        amint az újév ideteszi a lábát.~- Ülj ide, Miklóskám,
51269  II,  97     |                  lábát.~- Ülj ide, Miklóskám, a térdemre, te meg, Pannácska,
51270  II,  97     |                       meg, Pannácska, ülj föl a pamlagra, de meg ne mozdulj,
51271  II,  97     |                        mikor már nincs messze a haragos Mikulás látogatása,
51272  II,  97     |                    újesztendõrõl, mert ma van a Szilveszter estéje.~- Mondd
51273  II,  97     |                  Mondd meg, bácsi, kicsoda az a Szilveszter? Az is valami
51274  II,  97     |                       az édesmamánkat is? Oh, a csúf bácsi! Mért nem csukja
51275  II,  97     |                       ez az esztendõ vitte el a mamácskát, Pannácska; hanem
51276  II,  97     |                   valaha találkoznám - mondja a kis Miklós öklét összeszorítva.~-
51277  II,  97     |                     lehet többé találkozni.~- A bácsi sem tudja, hova bújnak
51278  II,  97     |             rettenetes nagy pipából szí, abba a pipába belevágnak mindent,
51279  II,  97     |                 minden. Ennek az óriásnak Idõ a neve.~- De hát az új esztendõk
51280  II,  97     |                   mibõl támadnak?~- Hát abból a füstbõl lesznek új évek,
51281  II,  97     |                  annyi változásban, amint azt a csibukozó óriás fantáziája
51282  II,  97     |                        bácsi! De fényes lehet a ruhája! Be szeretném megösmerni.~-
51283  II,  97     |                    szeretném megösmerni.~- Az a legnehezebb tudomány! Mert
51284  II,  97     |                       minduntalan változtatja a ruháját, s arca is változik:
51285  II,  97     |                      majd megnõsz, kis öcsém, a szívverését vigyázd meg
51286  II,  97     |                       az ítél, azon nem ront. A hibákat helyrehozza; ront,
51287  II,  97     |                    helyrehozza; ront, tör, de a romokból újra épít. Hallgassatok
51288  II,  97     |                     egy kis kürtöm, ha én azt a fülemhez teszem, meghallok
51289  II,  97     |                        meghallok mindent, még a madarak beszédjét is.~-
51290  II,  97     |                     is.~- Kitõl kaptad? Talán a Jézuska hozta?~- Nem biz
51291  II,  97     |               türelemmel egy kicsit. Bemegyek a másik szobába, benézek a
51292  II,  97     |                      a másik szobába, benézek a tükrömbe, s fülemhez igazítom
51293  II,  97     |                 tükrömbe, s fülemhez igazítom a kürtöt. Addig Borcsa megcsinálhatja
51294  II,  97     |                   Addig Borcsa megcsinálhatja a teát.~Csörögnek a csészék
51295  II,  97     |              megcsinálhatja a teát.~Csörögnek a csészék és kanták, meggyúl
51296  II,  97     |                    csészék és kanták, meggyúl a szeszlél és köpcesedõ kékes
51297  II,  97     |                        morogni kezd, míg bent a kályhában tüzes kis csillagok
51298  II,  97     |                   látott-e, hallott-e valamit a bácsi?~- Mindent meghallottam,
51299  II,  97     |                      mindent láttam s éppen - a legszerencsésebb pillanatban
51300  II,  97     |                  Igazán?~- No, de most csend. A fekete óriás éppen az imént
51301  II,  97     |                       három aranyládát cipelt a hóna alatt. Ruhája kopott
51302  II,  97     |                   ekkor az óriás elé helyezte a három aranyládát és kinyitván
51303  II,  97     |               kinyitván azokat így szólt: Itt a tavaszi ruha, emebben a
51304  II,  97     |                       a tavaszi ruha, emebben a nyári hímes selyemöltönyöm,
51305  II,  97     |                   nyári hímes selyemöltönyöm, a harmadikban õszi mentém.~
51306  II,  97     |                      mentém.~Az óriás átvette a ládákat s intett neki, hogy
51307  II,  97     |                 reszketni, hajladozni kezdtek a felhõk, mint erdõk zúgásában
51308  II,  97     |                  felhõk, mint erdõk zúgásában a pókhálók a gallyakon.~Az
51309  II,  97     |                    erdõk zúgásában a pókhálók a gallyakon.~Az öreg elszámolta
51310  II,  97     |                    ruhámat, s megdagasztottam a folyamokat.~Az óriás szemei
51311  II,  97     |                  átkozott! Be fognak jegyezni a fekete könyvbe. S elirtózik
51312  II,  97     |                említeni.~- Bocsáss meg, uram! A népeknek példa kellett.
51313  II,  97     |               belopóztam legszebb kertedbe, s a legszebb virágok magvát
51314  II,  97     |                elültettem az emberi szívekbe: a részvétet Szeged iránt.
51315  II,  97     |                      bizony megkérdezte, hogy a kis Pannika, meg a Miklóska
51316  II,  97     |                       hogy a kis Pannika, meg a Miklóska mit csinál. Az
51317  II,  97     |                 vagytok, s hogy megérdemlitek a kíméletet a jövõ Év-tõl
51318  II,  97     |                     megérdemlitek a kíméletet a jövõ Év-tõl is.~- Hát a
51319  II,  97     |                       a jövõ Év-tõl is.~- Hát a mamácskát nem említette?~-
51320  II,  97     |                 meghagyta neki az óriás, hogy a mamának egy külön kis ablakocskát
51321  II,  97     |                  amikor alszotok No, már erre a szóra aztán úgy megörültem,
51322  II,  97     |             megörültem, hogy kiesett kezembõl a kis tükör, meg a kis kürt,
51323  II,  97     |                     kezembõl a kis tükör, meg a kis kürt, s se nem láttam,
51324  II,  97     |                       hallottam semmit többé.~A kályhában már csak elhalóban
51325  II,  97     |                     már csak elhalóban pislog a parázs, mint egy-egy megvillanó
51326  II,  97     |                   megvillanó kígyószem, amint a léghuzam lefújja róla helyenkint -
51327  II,  97     |                     lefújja róla helyenkint - a pernyet. A kis Miklóska
51328  II,  97     |                       helyenkint - a pernyet. A kis Miklóska lemászik térdemrõl
51329  II,  97     |                 lemászik térdemrõl s odabúvik a húga mögé. S míg én bodor
51330  II,  97     |                       érdekes éjfélt, azalatt a kicsi szõke fejekben nagy
51331  II,  97     |                 együtt.~Ma jön el hát elõször a mamácska. A Pannika elalszik,
51332  II,  97     |                       hát elõször a mamácska. A Pannika elalszik, hogy eljöjjön,
51333  II,  98     |                      NÓTÁS KATA~1879~Vasárnap a Nótás Katát ismételték.~
51334  II,  98     |                     Tudván, mennyire szeretem a Katákat, Gyõry Vilmos megírta
51335  II,  98     |                       Vilmos megírta számomra a „Nótás Katát”.~Most, hogy
51336  II,  98     |                   Nótás Katát”.~Most, hogy im a te legújabb szerelmed a
51337  II,  98     |                       a te legújabb szerelmed a Marcsa lett, neked is megírta
51338  II,  98     |                     is megírta Almásy Tihamér a „Borzáék Marcsája” címû
51339  II,  98     |                       Marcsája” címû darabot.~A te „Marcsádat” még nem láttam,
51340  II,  98     |               hiányatosság. De az nem annyira a darab hibája, mint inkább
51341  II,  98     |                     darab hibája, mint inkább a Rónaszékinéé.~Ámbátor a
51342  II,  98     |                       a Rónaszékinéé.~Ámbátor a mondó vagyok, hogy ha asszonyról
51343  II,  98     |                     madarakról. Akármilyen is a hangja, csak a csókja legyen
51344  II,  98     |                  Akármilyen is a hangja, csak a csókja legyen édes és forró.~
51345  II,  98     |                    mondta múltkor egy honatya a fülem hallatára, hogy:~„
51346  II,  98     |                       hallatára, hogy:~„Ennek a Mariettának olyan puszilni
51347  II,  98     |                       vannak.”~Van az, ecsém, a Katámnak is, csakhogy ki
51348  II,  98     |                    nem ejtés alakjában. Mikor a seprûvel megnáspágolta Boszorkány
51349  II,  98     |                        Bodroginét, akkor volt a legbájosabb, s éppen azért
51350  II,  98     |                   hogy ki nem ejtette kezébõl a seprût, hanem házaséletre
51351  II,  98     |               tökéletes boszorkány volt, hogy a Gellért-hegyen sincs mása.~
51352  II,  98     |            Gellért-hegyen sincs mása.~De hogy a szavunkat ne feledjük, a
51353  II,  98     |                      a szavunkat ne feledjük, a boszorkányról jut eszembe
51354  II,  98     |                  boszorkányról jut eszembe az a kecsegtetõ reménység, hogy
51355  II,  98     |              reménység, hogy mikor Rónaszékit a „Kis Faust”-ban elvitte
51356  II,  98     |                        Kis Faust”-ban elvitte a kecske a pokolba, szentül
51357  II,  98     |                   Faust”-ban elvitte a kecske a pokolba, szentül hittem,
51358  II,  98     |                    Megkerült, s használt neki a mûutazás; túlzás nélkül
51359  II,  98     |                       Két kéményseprõ is volt a darabban. Akiknek azonban
51360  II,  98     |                  Pedig lehetne: kisöpörhetnék a primadonnáink torkát.~
51361  II,  99     |                                               A HIDEGAJKÚ~1879~Miss Kark
51362  II,  99     |                    átlátszó, fehér arcbõrrel, a halántékon kiülõ kékes erekkel,
51363  II,  99     |               halántékon kiülõ kékes erekkel, a szájszéleknél két-két félkörbe
51364  II,  99     |                   fagyos jelleget kölcsönzött a színtelen, vékony ajkaknak,
51365  II,  99     |                       bizonyára összerázkódik a hideg érintésre! Hanem aki
51366  II,  99     |                    érintésre! Hanem aki azzal a szõke selyemlágy hajjal,
51367  II,  99     |                       hajjal, mely sarkáig ér a missnek, fog játszadozni
51368  II,  99     |                  ember lesz, ha ugyan azoknak a gyönyörû, igézõ, fekete
51369  II,  99     |                       ellentétek találkozása: a forró délöv és az éjszaki-sark
51370  II,  99     |                     úgy nézett ki, mintha már a huszadikban járna, csupán
51371  II,  99     |                úgynevezett angyalokat, mikkel a valláslegendák sûrûn benépesíték
51372  II,  99     |                       sem földrajzunk, s hova a lordmayor sem adhat érvényes
51373  II,  99     |                     adhat érvényes útlevelet.~A miss nem elõkelõ hölgy,
51374  II,  99     |                     Mr. Kark egyszerû szatócs a Newton street nyugati részében,
51375  II,  99     |                      volt egy magánintézetben a Hyde-parkkal szemben, ki
51376  II,  99     |                      Hyde-parkkal szemben, ki a leckeóráktól megmaradt idejét
51377  II,  99     |           engedékenységbõl folyó kötelmét is, a lehetõ legjobb idõben kitért
51378  II,  99     |                  lehetõ legjobb idõben kitért a jóravaló gentleman útjából,
51379  II,  99     |                    Mrs. Kark keményebbre fõzi a pudingot és véresebbre hagyja
51380  II,  99     |                      és véresebbre hagyja meg a beafsteeket. Egyéb újat
51381  II,  99     |                       ellentétbe helyezték õt a már - végképpen elhallgatott
51382  II,  99     |                       meggyõzõdéshez vezetvén a jó gentlemant, miszerint
51383  II,  99     |                      jó gentlemant, miszerint a megboldogult fûszerkereskedõ,
51384  II,  99     |                       Mr. Kark tehát mindjárt a kesernyés mézeshetek után
51385  II,  99     |                       alkotmánya sáncai közé, a szatócsboltba vonult, és
51386  II,  99     |                  kezeit, vagy pedig teljesíté a vevõk kívánatát; - nagy
51387  II,  99     |                     egy-egy rövid megjegyzést a nõi munkáiba merült Edithhez:
51388  II,  99     |                      egyhangúbb - még odakint a Themse folyása sem -, mint
51389  II,  99     |                  forgalma. Ugyanazok az arcok a környékrõl naponkint. Hajnalban
51390  II,  99     |               környékrõl naponkint. Hajnalban a friss süteményt hozza a
51391  II,  99     |                       a friss süteményt hozza a pékfiú, azután jönnek a
51392  II,  99     |                       a pékfiú, azután jönnek a különbözõ munkások, kik
51393  II,  99     |                  fogyasztanak fejenkint, majd a szomszédból Mrs. Dembsy
51394  II,  99     |            szomszédból Mrs. Dembsy csoszog be a maga félköcsög tejéért,
51395  II,  99     |                      szed magába, nemkülönben a vastag vén Dick is, ki -
51396  II,  99     |                      elbeszéléseivel. Délfelé a környék szolgálói adják
51397  II,  99     |                     szolgálói adják egymásnak a kilincset, apró bevásárlásokat
51398  II,  99     |                     Délben Plomb anyó érkezik a Nelson streetbõl, friss
51399  II,  99     |                       két órakor Mr. Darnley, a szatócs régi és állandó
51400  II,  99     |                       egy óráig hivatalban ül a Lyde-Hallban, háromnegyed
51401  II,  99     |                      háromnegyed óráig ebédel a Kék Hering-ben és aztán
51402  II,  99     |                   vigyen el, Kark! Még mindig a kártya mellett gubbaszkodol?
51403  II,  99     |                      Abbahagyod, de mindjárt! A vevõk azért nem jönnek,
51404  II,  99     |            megfeledkezni magáról, hogy nekem, a gyönge nõnek, kell õt kötelességeire
51405  II,  99     |                      mi szinte eseményt képez a kis szatócs kereskedésben. -
51406  II,  99     |                    olyan elegáns ember lép be a boltba, mint Sir Ralph Ihon,
51407  II,  99     |                        Milyen szivart, Sir?~- A lehetõ legjobbat, Mr. Kark.
51408  II,  99     |                       fejével és becsomagolja a szivarokat.~- Inasom, a
51409  II,  99     |                       a szivarokat.~- Inasom, a semmirevaló Dick, egészen
51410  II,  99     |               grogjától, Mr. Kark. Megígértem a vén fickónak, hogy megízlelem...~-
51411  II,  99     |                    egyhangú ünnepélyességgel.~A karcsú miss fölkel, és elhagyja
51412  II,  99     |                      miss fölkel, és elhagyja a boltot, hogy ott kint a
51413  II,  99     |                       a boltot, hogy ott kint a konyhában megkészíthesse
51414  II,  99     |                      konyhában megkészíthesse a kívánt italt.~- Ha nem csalódom,
51415  II,  99     |                  csalódom, uram, az ön leánya a miss?~- Az ördögbe is, Sir,
51416  II,  99     |                      Mr. Karkban ma nagy volt a szóbõség. Egy elegáns úr
51417  II,  99     |                      szóbõség. Egy elegáns úr a boltban azon hatást tette
51418  II,  99     |                     azon hatást tette rá, mit a tubákot már föl sem vevõ
51419  II,  99     |                    már föl sem vevõ orra tesz a kapadohány megszárított
51420  II,  99     |                       Sir, de csak addig, míg a gyakorlatias irány kevesek
51421  II,  99     |                       ez irányban fogjon föl. A Sir ellenben fiatal szemekkel
51422  II,  99     |                szemekkel és kedéllyel tekinti a dolgot. Ez nagy különbség.~
51423  II,  99     |                    inkább volt még számítható a fiatalság, mint az öregek
51424  II,  99     |                    közé: csattanó piros arca, a rajta honoló jámbor kifejezéssel,
51425  II,  99     |        harmincötévesnek mutatták.~- Bizonyára a helyes úton jár ön. A gyakorlatias
51426  II,  99     |               Bizonyára a helyes úton jár ön. A gyakorlatias irányt én is
51427  II,  99     |                      fonalát, azonnal áttérek a tárgyra, mely tulajdonképpen
51428  II,  99     |                      Hallgatom önt, Sir.~- Én a misst azon idegen hölgynek
51429  II,  99     |                         Ama hölgynek, Sir, ki a szomszéd szobát bérelte
51430  II,  99     |                     Valóban, õ már kihúzódott a csinosan bútorozott és jutányos
51431  II,  99     |                   Edith e pillanatban behozta a párolgó grogot, s hallván
51432  II,  99     |                     párolgó grogot, s hallván a társalgás utóbbi részét,
51433  II,  99     |                    félév óta, keresztülgázolt a tífuszon és nem tudom mi
51434  II,  99     |                    szegény barátomtól. Szinte a velõm rázkódik össze. Valamit
51435  II,  99     |                       össze. Valamit hasonlít a cigány nyelvhez, többet
51436  II,  99     |                       cigány nyelvhez, többet a törökhöz, és azt hiszem:
51437  II,  99     |                    keveset az indushoz is, de a legbámulatosabb az, hogy
51438  II,  99     |                      legbámulatosabb az, hogy a hangokat oly dühös mozdulatokkal
51439  II,  99     |                     közt, miszerint ez nem is a nyelv sajátságához tartozik,
51440  II,  99     |                   hogy ez tarthatlan helyzet. A beteg kényelme és nekem
51441  II,  99     |                    nyelvet beszélné. Ma végre a vén Dick figyelmeztetett,
51442  II,  99     |                     hallott dalolni ugyanezen a pogány nyelven. S íme, fájdalom,
51443  II,  99     |                       Miss Edith - ha csak ez a baj, azon könnyen segítek!~-
51444  II,  99     |               zöldblúzos vevõvel bajlódva, ki a Hungary szóra mindenáron
51445  II,  99     |                        melyen ki legyen vésve a Kossuth arcképe.~Edith hévvel
51446  II,  99     |                    szép nyelv, Sir. Üde, mint a madarak csicsergése és fülbemászó,
51447  II,  99     |               csicsergése és fülbemászó, mint a hajnali zene. Oh, szegény,
51448  II,  99     |                      Ha látta volna õt, uram, a legszebbet, a legjobbat...~
51449  II,  99     |                       õt, uram, a legszebbet, a legjobbat...~Ralph Ihon
51450  II,  99     |                       által dicsértetni, mint a kegyedéi, de engedje meg,
51451  II,  99     |                     elsajátítása magával hoz?~A hideg ajkak bágyadt mosolya
51452  II,  99     |                       megtanulni, ez már több a soknál.~- Szüksége volt
51453  II,  99     |                     volna föl nekem egyébként a levelet, mely magyarul volt
51454  II,  99     |                 angolul?~- Sõt folyékonyan.~- A pokolba is - kacagott édesdeden
51455  II,  99     |                     megértse. Vitázzunk kissé a dologról, ha megengedi.
51456  II,  99     |                    megengedi. Mi szükség volt a missnek megmutatni a levelet,
51457  II,  99     |                     volt a missnek megmutatni a levelet, vagy miért nem
51458  II,  99     |                     megírja neki, hogy miután a leány szülei meghaltak,
51459  II,  99     |                       jöjjön Londonba, kitûzi a határidõt, amikor várni
51460  II,  99     |                számûzött kedvesét fölkeresse. A kitûzött napon itt volt
51461  II,  99     |                      híre-hamva sem volt. Még a házmester sem tudott róla
51462  II,  99     |                     érdekével vagyok kíváncsi a következményekre.~- E kinccsel,
51463  II,  99     |               alkalmas arra, hogy az ablakból a járókelõket nézze. Õ azt
51464  II,  99     |                     mégis édes napjai voltak. A leáldozó nap, mely örömet
51465  II,  99     |                      átadta örökül utódjának, a következõ napnak. Néha,
51466  II,  99     |                   tagadom, csüggedés ette meg a kedves lény lelkét, s ilyenkor
51467  II,  99     |                       darabokra.~- Egyszer az a sötét gondolata támadt,
51468  II,  99     |                     gondolata támadt, hogy az a levél nem eléggé meleg és
51469  II,  99     |                   ragyogott, kikapta kezembõl a fordítmányt és összetépte:
51470  II,  99     |                     miként történhetett, hogy a magyar miss anélkül cserélt
51471  II,  99     |                    férfi. Mindketten ismerjük a brit címer föliratát: Dieu
51472  II,  99     |                    néma áhítattal kísérte föl a lépcsõkön.~Ez hát a „hidegajkú
51473  II,  99     |                       föl a lépcsõkön.~Ez hát a „hidegajkú miss”, amint
51474  II,  99     |                        hidegajkú miss”, amint a házban nevezik! Milyen leány
51475  II,  99     |               belépett.~Ihon úgy érezte amint a beteghez közelgtek, hogy
51476  II,  99     |                      önkéntelenül hangosan.~- A Mary võlegénye, Sir - rebegé
51477  II,  99     |                       võlegénye, Sir - rebegé a leány mozdulatlanul a földhöz
51478  II,  99     |                  rebegé a leány mozdulatlanul a földhöz gyökerezve.~- Szent
51479  II,  99     |                     Lehetséges-e az?~- Láttam a fényképét.~A beteg, bármily
51480  II,  99     |                     az?~- Láttam a fényképét.~A beteg, bármily halkan volt
51481  II,  99     |                       is kiejtve, meghallotta a Mary szót, feszülten figyelt,
51482  II,  99     |                      feszülten figyelt, arcát a spanyolfal mögé húzva.~Edith
51483  II,  99     |                   magyarul.~Az egyszerre mint a nyíl ütötte föl fejét az
51484  II,  99     |                   felsõ részével és megragadá a hölgy kezét.~- Akárkicsoda
51485  II,  99     |                árnyaltak be, kimerülten hajtá a párnára.~Egy nõ! Oh, õ igazat
51486  II,  99     |                       Az én nevem Kark Edith.~A beteg gondolkozni látszott.~-
51487  II,  99     |                        Angol nõ vagyok, uram. A földszinti boltos lánya
51488  II,  99     |                         Itt e házban? - nyögé a beteg - itt e házban? Oh,
51489  II,  99     |                         Önt teljesen kimeríti a sok beszéd. Kímélje magát!~-
51490  II,  99     |              szemekkel, mereven, némán bámult a szobaboltozat mûvészi freskójára,
51491  II,  99     |                        Nyomasztó csend honolt a teremben, csak Ralph Ihon
51492  II,  99     |                        kiáltott föl egyszerre a beteg -, hogy igazat fog
51493  II,  99     |                 Alacskay megütõdve nézett rá, a lábadozó betegek ideges
51494  II,  99     |                      szégyenkezve rejté arcát a paplan alá.~- Hiszek kegyednek.
51495  II,  99     |                      megnyugtató, hogy leány. A leánynak több szíve van
51496  II,  99     |                      már kevesebb szíve; mert a szív kopik az idõvel, kisasszony,
51497  II,  99     |                      vidámabb mederbe vezetni a társalgást.~- Ön elhagyta
51498  II,  99     |                   által nyitott résre, honnan a múlt derengett szürke, formátlan
51499  II,  99     |              Bocsásson meg! Nagyon kimerített a betegség. Hol is hagytuk
51500  II,  99     |                       két napja ordítok, mint a vadállat, fenyegetõdzöm,