bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

52501  II,  108    |               pislogtak. Néma csend terült el a rekonstrukcionális város
52502  II,  108    |                   sûrû, átláthatatlan köd ült a házakon és a Dugonics tér
52503  II,  108    |            átláthatatlan köd ült a házakon és a Dugonics tér fáin, csupa
52504  II,  108    |                      egy téli éj fönségesebb. A metszõ hideg, mely az arcot
52505  II,  108    |                      mely az arcot csapkodja, a fakó szürkeség a természetben,
52506  II,  108    |                   csapkodja, a fakó szürkeség a természetben, fogékonyabbá
52507  II,  108    |               természetben, fogékonyabbá tesz a gondolkozásra, mint a nyári
52508  II,  108    |                    tesz a gondolkozásra, mint a nyári este, melynek bûvös-bájos
52509  II,  108    |                      mélyedve ballagtunk, míg a szögleteken következtek
52510  II,  108    |                     következtek az elválások. A társaság egyik tagja képviselõ,
52511  II,  108    |                Budapesten lehessen leszavazni a kormány mellett. A társaság
52512  II,  108    |                 leszavazni a kormány mellett. A társaság másik tagja egy
52513  II,  108    |                     ember: az lefeküdni siet, a harmadik tagja egy szerelmes
52514  II,  108    |                    kockáztat meg éjnek idején a korzón. Hiába, ezek a szerelmesek
52515  II,  108    |                  idején a korzón. Hiába, ezek a szerelmesek nem tudnak aludni,
52516  II,  108    |               minélfogva nyugodtan kocoghatok a Szegfû utca felé. Úgyis
52517  II,  108    |                     Úgyis még keseregnem kell a zágrábiak fölött az éjjel:
52518  II,  108    |                   fölött az éjjel: megígértem a rendezõ bizottságnak már
52519  II,  108    |                     holnap okvetlenül megírom a hangversenyünkre a »Prológot«.
52520  II,  108    |                    megírom a hangversenyünkre a »Prológot«. Meg is írom,
52521  II,  108    |                       mondani, hogy »elrágtam a kötelet«.~A szalonkabátom
52522  II,  108    |                    hogy »elrágtam a kötelet«.~A szalonkabátom oldalzsebe
52523  II,  108    |              oldalzsebe tele van virginiával, a téli kabátomban pedig a
52524  II,  108    |                       a téli kabátomban pedig a kapukulcs, s mi kell - nekem
52525  II,  108    |                       embernek tartsam magam?~A »Szegfû utca« Szeged legregényesebb
52526  II,  108    |                   sóhajoktól lenne itt terhes a levegõ. Titokzatos méla
52527  II,  108    |                   Pillich utca, Salamon-ház«, a poloskák kényszerítettek
52528  II,  108    |                       sohasem felejtem el ezt a kedves lakásomat. Érdekes
52529  II,  108    |                      lakásomat. Érdekes annak a háznak minden zigzuga. A
52530  II,  108    |                      a háznak minden zigzuga. A sok szép menyecske, a sok
52531  II,  108    |                zigzuga. A sok szép menyecske, a sok pajkos gyerek, s a Muci
52532  II,  108    |                        a sok pajkos gyerek, s a Muci patkány, aki mindennap
52533  II,  108    |                 patkány, aki mindennap eljárt a kúthoz, s olyan barátságosan
52534  II,  108    |                       szürke szõre volt, mint a bársony, de sajnálom is,
52535  II,  108    |                        hogy elszakított tõled a fátum, mennyit incselkedtem
52536  II,  108    |                  benyitok rideg szobámba, hol a nagy tágasság, a rend és
52537  II,  108    |                szobámba, hol a nagy tágasság, a rend és a nagy, impozáns
52538  II,  108    |                      nagy tágasság, a rend és a nagy, impozáns bútorok barátságtalanul
52539  II,  108    |                    kicsinek érzem itt magamat a nagy almáriom és szekrények,
52540  II,  108    |                       almáriom és szekrények, a vaskos íróasztal mellett,
52541  II,  108    |                    sehol egyebütt.~Meggyújtom a gyertyát a kis kályhában,
52542  II,  108    |               egyebütt.~Meggyújtom a gyertyát a kis kályhában, melybõl kevés
52543  II,  108    |                     rögtönözni, már kialvóban a tûz, ebben a sivár temperamentumban
52544  II,  108    |                    már kialvóban a tûz, ebben a sivár temperamentumban bizony
52545  II,  108    |                    kékkõi postabélyeggel, mit a levélhordó - távollétem
52546  II,  108    |                   erdõ idejön egészen, hallom a kürtösi patak locsogását.
52547  II,  108    |                   patak locsogását. Megszólít a bokor, rám kiált a fenyves,
52548  II,  108    |                  Megszólít a bokor, rám kiált a fenyves, a szántóföldek
52549  II,  108    |                   bokor, rám kiált a fenyves, a szántóföldek barázdái elém
52550  II,  108    |                   hadd olvassam.~De nem, hisz a levelet kell olvasnom elõbb.
52551  II,  108    |                   szívemet, mint egykor talán a Jókaiét, mikor tízmillió
52552  II,  108    |                   mikor tízmillió forint volt a kezében az osztrák bankban.~
52553  II,  108    |                  osztrák bankban.~Nincs pedig a levélben egy garas sem,
52554  II,  108    |                      édesanyám hajából. Abból a hajból, melyet annyiszor
52555  II,  108    |                    adta. Most küldte el nekem a drága emlék felét.~Istenem,
52556  II,  108    |                        mikor még nekünk ebbõl a hajból annyi volt, hogy
52557  II,  108    |                       hajból annyi volt, hogy a fésûnek is jutott mit kitépni
52558  II,  108    |                  belõle naponkint!~Megörültem a szõke hajnak s elõvettem
52559  II,  108    |                  hajnak s elõvettem zsebembõl a kis medaillont, melyen egy
52560  II,  108    |                       szúr, milyen éles, mint a gyilok. Minõ lágy selyem
52561  II,  108    |                      szõke hajam.~Hogy fog ez a kettõ megférni egymással
52562  II,  108    |                  éppen összeillenek: az egyik a szeretet, a másik szerelem
52563  II,  108    |            összeillenek: az egyik a szeretet, a másik szerelem jelképe és
52564  II,  108    |                     emléke, az egyik melegít, a másik éget.~Oh, nem, nem.
52565  II,  108    |                  másik éget.~Oh, nem, nem. Ez a haj nem együvé való. Az
52566  II,  108    |                     együvé való. Az angyal és a démon nem összeillõk.~Föl
52567  II,  108    |              összeillõk.~Föl kell szítani azt a tüzet a kis fekete kályhában,
52568  II,  108    |                      kell szítani azt a tüzet a kis fekete kályhában, melyre
52569  II,  108    |                     és hosszú lábakkal.~Lobog a tûz már. Kiveszem a fekete
52570  II,  108    |                     Lobog a tûz már. Kiveszem a fekete hajat, e makacs,
52571  II,  108    |                       melyek ruganyosak, mint a drót, s élni és mozogni
52572  II,  108    |                    Ezek az utolsó emlék tõle. A többit már mind elvetettem
52573  II,  108    |               maradjon semmi, semmi.~Bedobtam a kályhába, a láng tüzes nyelvecskéi
52574  II,  108    |                   semmi.~Bedobtam a kályhába, a láng tüzes nyelvecskéi körülnyaldosták,
52575  II,  108    |                darabig tiltakozólag percegtek a hajszálak, de végre is megadták
52576  II,  108    |                      lett belõlük éppen, mint a többi.~Milyen kedves hajszálak
52577  II,  108    |                    föl. Hogy ez egy regénynek a vége!...~Nagyot sóhajtottam
52578  II,  108    |                        mozdulatlan álltam ott a tûzbe bámulva.~Bizony kár
52579  II,  108    |                        Mégis megtartottam hát a szavamat.~Mert azt ígértem
52580  II,  108    |                      Most már igazán szürkék.~A lobogó láng kialudt, s a
52581  II,  108    |                      A lobogó láng kialudt, s a szeszélyes alakok a kályhán,
52582  II,  108    |                kialudt, s a szeszélyes alakok a kályhán, amint folyton odanéztem,
52583  II,  108    |                    gúnyosan vicsorították rám a fogaikat, mintha mondanák:~»
52584  II,  109    |                                        REGÉNY A VASÚTON~1881~Unalmas egy
52585  II,  109    |                      ember éjfél után kiindul a Pillich utcai Salamon-házból,
52586  II,  109    |                      Salamon-házból, megáldja a házat, a lakókat, rengeteg
52587  II,  109    |             Salamon-házból, megáldja a házat, a lakókat, rengeteg sárban
52588  II,  109    |                       iszonyú zökkenések közt a vasúti indóházba, ott megállítja
52589  II,  109    |                     indóházba, ott megállítja a fiakkerost és a lovakat,
52590  II,  109    |                    megállítja a fiakkerost és a lovakat, akik idehozták,
52591  II,  109    |                 lovakat, akik idehozták, beül a vasúti kocsiba egy hortyogó
52592  II,  109    |                   szuszra - Párizsig, már ti. a Budapesten levõ Párizs korcsmáig,
52593  II,  109    |                  reggel egy kis nyugodalomra.~A szegedi indóház tele volt
52594  II,  109    |                 találtam.~Ott lépegette végig a szurtos éttermet a derék
52595  II,  109    |                      végig a szurtos éttermet a derék Szende miniszter is,
52596  II,  109    |                      is jön, mert hiába, ezek a leszidott miniszterek valóságos
52597  II,  109    |              ismerõsök gyanánt tûnnek föl. Az a jó honvédelmi fizionómia,
52598  II,  109    |                 igazat, kiben ne volna meg az a hiúság egy és ugyanazon
52599  II,  109    |                       hiúság egy és ugyanazon a vasúton és alkalommal utazhatni
52600  II,  109    |                      Egy nagy ember fényt vet a csoportozatra is, mely mellette
52601  II,  109    |                közvetlen közelben leselkedik.~A harmadik csengetésre azonban
52602  II,  109    |                       lõcsös lábait szétrakva a foteleken, mellette jobbra-balra
52603  II,  109    |                    arc volt, ami nekem mindég a legjobban tetszett: fekete
52604  II,  109    |                   összes szegedi ideáljaimat. A Marcsák, Borcsák, Pepikék
52605  II,  109    |                     Ilonkák alakjait elnyelte a füst, melyet a gõzgép eregetett,
52606  II,  109    |                       elnyelte a füst, melyet a gõzgép eregetett, szürke
52607  II,  109    |                       de annyi bizonyos, hogy a fiatal hölgyet nem mertem
52608  II,  109    |                     pedig csak ketten voltunk a kupéban (mert aki alszik,
52609  II,  109    |                      alszik, az nem létezik); a harmadik idegen úr pedig
52610  II,  109    |                       ugyancsak mélyen aludt.~A magányosan utazó hölgyekrõl
52611  II,  109    |             viseltetem irántuk, mely rendesen a kellõnél több bátorságot
52612  II,  109    |                   szokott kölcsönözni. De ezt a királynét nem mertem megszólítani.
52613  II,  109    |                     egyszerre csak megnyíltak a duzzadt ajkak, s egy csengõ
52614  II,  109    |                        hogy ilyen lassan megy a trén?~- Ez már így lesz
52615  II,  109    |                 mondom. - Az árvíz elrontotta a pályát, s pilótákra csinálták.
52616  II,  109    |                 sebesen hajtani.~- Micsoda az a Szatymaz?~- Ami Párizsban
52617  II,  109    |                       vagy jobban mondva, ami a bundán a gallér. Ez a szegediek
52618  II,  109    |                   jobban mondva, ami a bundán a gallér. Ez a szegediek egész
52619  II,  109    |                     ami a bundán a gallér. Ez a szegediek egész kirándulási
52620  II,  109    |                     Hogyan, ön szegedi? Ezzel a kiejtéssel? Ne mondja?~-
52621  II,  109    |                    hölggyel több.~- Egy csöpp a tengerben - mondá mosolyogva.~-
52622  II,  109    |               tengerben - mondá mosolyogva.~- A tenger, igaz, hogy nagy -
52623  II,  109    |                  beszél, vagy pedig én vagyok a legboldogabb ember ezen
52624  II,  109    |                       legboldogabb ember ezen a vasúton. Pedig esküvel biztosítom,
52625  II,  109    |                       miniszter is van rajta.~A szép barna asszony lesütötte
52626  II,  109    |                       barna asszony lesütötte a szemeit. Aztán sóhajtott.~-
52627  II,  109    |                       sóhajtott.~- Nem mindig a nagyok és hatalmasok a legboldogabbak.~
52628  II,  109    |                 mindig a nagyok és hatalmasok a legboldogabbak.~Mintha most
52629  II,  109    |                     kérdé - aztán álmodozóan, a legyezõjével hajtva el virginiám
52630  II,  109    |                   volna.~- Sohasem is gondolt a házasságra?~- Nem én, soha.~-
52631  II,  109    |                    maga nekem tetszik ezekkel a hóbortos beszédeivel.~-
52632  II,  109    |                     Minthogy elõttem lebegett a kecskeméti precedens, egy
52633  II,  109    |                   tanácsos nevét diktáltam be a szép idegen emlékezõtehetségének.
52634  II,  109    |                   emlékezõtehetségének. Ezzel a revanssal magam részérõl
52635  II,  109    |                         Ahá, ahá... ön hát az a híres ember? Ejnye no, hisz
52636  II,  109    |                 emlékszem már, hogy láttam is a vicclapokban. Hanem átkozottul
52637  II,  109    |                     hadd hasítanám szét ennek a részeg embernek a torkát:
52638  II,  109    |                       ennek a részeg embernek a torkát: ne legyen még lehetõsége
52639  II,  109    |                   Vegyük úgy, hogy nincs itt.~A szépasszony mosolygott és
52640  II,  109    |                     szépasszony mosolygott és a fejét rázta... Megfenyegetett
52641  II,  109    |                       Úgy tetszik, mozdult ez a csúf majom.~Csakugyan. E
52642  II,  109    |                      pillanatban megrázkódott a hórihorgas filiszter egész
52643  II,  109    |                      mondá:~- Bocsánat, uram, a neveletlenségért... igazán
52644  II,  109    |                       vagyok. Én tudom, mi az a modor. Legyen ön elnézõ,
52645  II,  109    |                     is, uram, esküvõje napján a legszolidabb ember is többet
52646  II,  109    |                 többet iszik egy-két pohárral a szokottnál. Úgy van, uram,
52647  II,  109    |                    vagy mit is beszélek... ez a mai esküvõ. A võlegényi
52648  II,  109    |                  beszélek... ez a mai esküvõ. A võlegényi állapotom az oka.
52649  II,  109    |                unatkozni hagytalak. De látod, a bor, a sok étel... Vagy
52650  II,  109    |                   hagytalak. De látod, a bor, a sok étel... Vagy elszenderültél?
52651  II,  109    |                  lehet ilyen egy menyasszony?~A hölgyecske olyan piros lett,
52652  II,  109    |             hölgyecske olyan piros lett, mint a bíbor, s lecsukva hosszú
52653  II,  109    |                     férje elõtt egész Pestig.~A derék embernek szemeibõl
52654  II,  109    |                     álom Ceglédnél, s mint az a boldog emberek szokása,
52655  II,  109    |                         Megházasodtam. Viszem a Rózsikát. Bizony, messzirõl
52656  II,  109    |                      istennek, és senki másé. A pesti barátaim váltig biztattak,
52657  II,  109    |                     ott, uram, le van törülve a nõkrõl a zománc, az a hímpor...
52658  II,  109    |                       le van törülve a nõkrõl a zománc, az a hímpor... igenis,
52659  II,  109    |                 törülve a nõkrõl a zománc, az a hímpor... igenis, le van
52660  II,  109    |                        le van törülve. El, el a vidékre. Ott nyílnak a szerény
52661  II,  109    |                     el a vidékre. Ott nyílnak a szerény ibolyák. Szakítsunk
52662  II,  109    |                          Igen, igen... õ maga a mocsoktalan erkölcs... dörmögé
52663  II,  109    |                   megjöttünk, itthon vagyunk.~A mocsoktalan erkölcs férje
52664  II,  109    |              érintésére kinyitotta szemeit, s a leírhatatlan szerelem perzselõ
52665  II,  109    |                      tüzével függeszté azokat a legboldogabb emberre.~Engem
52666  II,  109    |                   Engem észre sem vett. Midõn a kupébõl kilépve, köszöntem,
52667  II,  110    |                                               A GAVALLÉR ASSZONY~1881~Vannak
52668  II,  110    |                    valamikor az Asbóth Jánosé a Zichy-ügyben, de viszont
52669  II,  110    |                   amik értéktelenek, és ilyen a mostani plágium-ügy.~Csiky
52670  II,  110    |                 Ellenállhatlan« meséje azonos a »szép Diegó«-éval, a Proletárok
52671  II,  110    |                   azonos a »szép Diegó«-éval, a Proletárok E. Gy. »Gavallér
52672  II,  110    |                    vannak merítve, maga pedig a jóízû Mosolygó bácsi Dickens »
52673  II,  110    |                  lemásolva.~Így zúgtak-búgtak a poeták és novellaírók, míg
52674  II,  110    |                  sorompóba lépett Ujvári Béla a váddal, miszerint a »Múlt«
52675  II,  110    |                      Béla a váddal, miszerint a »Múlt« címû beszély, melyet
52676  II,  110    |                     melyet újév után közöltek a »Fõv. lapok«, az õ elõadásra
52677  II,  110    |                    képez az irodalmi körökben a »kis család«-ban, de amely
52678  II,  110    |                  Lázas izgatottsággal folynak a viták pro és contra, már
52679  II,  110    |                    összevissza az írói világ.~A legtöbben persze a gyengébb
52680  II,  110    |                     világ.~A legtöbben persze a gyengébb mellé állnak. Régi
52681  II,  110    |                    azért mégis az fogja húzni a rövidebbet, akinek a többség
52682  II,  110    |                    húzni a rövidebbet, akinek a többség ad igazat, mert
52683  II,  110    |                      azok nagyobb víz lesznek a szélsõbal malmára, mint
52684  II,  110    |                       szélsõbal malmára, mint a Kossuth könyve«, egyszersmind
52685  II,  110    |                   valóbb színben tüntetve föl a nagy ember jellemét, kitûnõ
52686  II,  110    |                       Kávézás közben elmondta a reménybeli könyv egy bizonyosan
52687  II,  110    |                     Ferenc oly gyorsan vezére a pozsonyi dietáknak?~1833-
52688  II,  110    |                    egy jeles beszédet mondott a botbüntetés eltörlése mellett.
52689  II,  110    |                mellett. E beszéd lesz az elsõ a mûben, melyet a Franklin-társulat
52690  II,  110    |                       az elsõ a mûben, melyet a Franklin-társulat fog kiállítani
52691  II,  110    |                    ravaszkodás és taktika is.~A perszonálissal, aki hatalmas
52692  II,  110    |                       meghamisítva vétette be a vallásegyenlõségre vonatkozó
52693  II,  110    |     vallásegyenlõségre vonatkozó indítványát.~A nemes és népszerû Palóczyt,
52694  II,  110    |                       meglehetõs lusta volt s a diéta akkori jegyzõje, azzal
52695  II,  110    |                       önként ajánlkozott neki a jelentések szerkesztésére,
52696  II,  110    |                eszméjét oly módon tálalta föl a diétán vagy a konferenciákon,
52697  II,  110    |                     tálalta föl a diétán vagy a konferenciákon, mintha az
52698  II,  110    |            egyik-másik vezérnek lenne ideája. A vezérek hiúságának hízelgett
52699  II,  110    |                  vezérek hiúságának hízelgett a dolog s gyanútlanul nézték
52700  II,  110    |                     kisebbek egy fejjel, mint a gyerek.~Volt akkoriban Pozsonyban
52701  II,  110    |                     valami Kirinszkyné. Ennek a házához járt a követek elitje
52702  II,  110    |             Kirinszkyné. Ennek a házához járt a követek elitje vidám tea-estélyekre.
52703  II,  110    |                       Fiatal is, szép is volt a menyecske, s bizony akadt
52704  II,  110    |                   bizony akadt elég udvarlója a tekintetes karok és rendek
52705  II,  110    |                     karok és rendek közül.~De a gavallér asszonynak Deák
52706  II,  110    |                      Deák Ferenc tetszett meg a karzatról.~- Kicsoda az
52707  II,  110    |                       karzatról.~- Kicsoda az a barna, kerekképû fiatal
52708  II,  110    |              kerekképû fiatal ember ott azzal a falusi modorral - kérdé
52709  II,  110    |                    Pál nógrádi követtõl.~- Az a Zala megyei süldõ követ.
52710  II,  110    |                     Deák beleegyezett, elmegy a szép asszonyhoz látogatóba,
52711  II,  110    |                ígéretét.~Másnap kérdõre veszi a szép asszony Frátert.~-
52712  II,  110    |                      nem jön. Azt mondta, még a császár kedvéért sem hagyja
52713  II,  110    |                      kedvéért sem hagyja abba a szivarozást két órára.~A
52714  II,  110    |                      a szivarozást két órára.~A szépasszony bosszús arcot
52715  II,  110    |                  hagyta abba, s beteljesedett a szava, egészen, mert csakugyan
52716  II,  110    |                   rajta késõbb, hogy õfelsége a királlyal is szivarozva
52717  II,  110    |                       szivarozva beszélgetett a budai várpalotában.~De ki
52718  II,  110    |                  hitte volna azt még akkor...~A szép Kirinszkyné legkevésbé,
52719  II,  110    |                       kihozott sodrából, hogy a pozsonyi sétányon, mikor
52720  II,  110    |                     publice szivarra gyújtott a gavallér asszony.~Deák megadta
52721  II,  110    |                       mindennapos vendég lett a háznál. S e »diadalát« sokat
52722  II,  110    |                    akkor abba hagyom kedvéért a szivarozást, mindig azt
52723  II,  110    |                       azt hitte volna, megfúl a füsttõl, mint ahogy Ausztria
52724  II,  110    |                   hogy az alkotmánytól megüti a guta.~Ebbõl a viszonyból (
52725  II,  110    |             alkotmánytól megüti a guta.~Ebbõl a viszonyból (melyet mellesleg
52726  II,  110    |                    haláláig tréfálóztak ezzel a históriával.~
52727  II,  111    |                                               A BOLDOGOK~1881~- Két képpel -~
52728  II,  111    |               BOLDOGOK~1881~- Két képpel -~I.~A tisztelendő páter - váltig
52729  II,  111    |                         váltig mondogatja azt a történelmi tanulságot, hogy: »
52730  II,  111    |              tanulságot, hogy: »Száraz-Brézón a ludak, mert nem ittak, csak
52731  II,  111    |                       ha délutánonkint, mikor a konfráterek ott fenn celláikban
52732  II,  111    |               konfráterek ott fenn celláikban a délutáni álmot pihenik,
52733  II,  111    |                  álmot pihenik, le-lelopózhat a föld gyomrába, ahová a szent
52734  II,  111    |          le-lelopózhat a föld gyomrába, ahová a szent vallás igazságtalanul
52735  II,  111    |                igazságtalanul helyezte csupán a poklot, mert de bizony ott
52736  II,  111    |                       de bizony ott alant van a mennyország is. Ott, az
52737  II,  111    |                       abroncsú hordók között, a klastrom pincéjében.~Most
52738  II,  111    |                      könyökével rátámaszkodva a legvaskosabb hordóra, hogy
52739  II,  111    |                     ne szaladjon mellőle, míg a kezében levő pohárban csábítóan
52740  II,  111    |                    pohárban csábítóan csillog a hordó aranyszínű nedve.~
52741  II,  111    |                       aranyszínű nedve.~De az a pohár nem mindig áll úgy
52742  II,  111    |                    úgy ott mozdulatlan, ahogy a piktor odarajzolta, hanem
52743  II,  111    |                gyakran van költözködőben majd a tisztelendő atya ajkaihoz,
52744  II,  111    |                     atya ajkaihoz, majd pedig a bal kezében látható tartalék-kancsóhoz,
52745  II,  111    |                    ama rokonszenvnek, mellyel a kedves hely és tárgyak iránt
52746  II,  111    |                      tárgyak iránt viseltetik a derék páter, még akkor is
52747  II,  111    |                      legyen, mikor ő már fent a föld felett lesz, az élet
52748  II,  111    |                       boldogság pótlója annak a sok örömnek, melyet a klastrom
52749  II,  111    |                   annak a sok örömnek, melyet a klastrom kapuja elzár előle
52750  II,  111    |                   kárpótlás, de mégis valami. A néma csendet beváltja képzelete
52751  II,  111    |                    beváltja képzelete zajjal, a pince félhomályát fénnyel...
52752  II,  111    |                  pince félhomályát fénnyel... a nyirkos falak kitágulnak,
52753  II,  111    |                nyirkos falak kitágulnak, mint a Hatvani professzor bűvös
52754  II,  111    |                      valódi élettel telik meg a végtelen tér.~Ilyen csodálatos
52755  II,  111    |                végtelen tér.~Ilyen csodálatos a bor... az az aranyszínű
52756  II,  111    |                    rózsaszínűre fest mindent.~A bor, az a hetedik nagyhatalom,
52757  II,  111    |                       fest mindent.~A bor, az a hetedik nagyhatalom, mely
52758  II,  111    |                     nagyhatalom, mely erősebb a királyoknál, mert azokat
52759  II,  111    |                   földhöz üti, és hatalmasabb a prófétáknál, mert már mielőtt
52760  II,  111    |                     Józsua megállította volna a napot, a bor mindenkor megmozdította
52761  II,  111    |                   megállította volna a napot, a bor mindenkor megmozdította
52762  II,  111    |                       mindenkor megmozdította a földet.~Hanem akármilyen
52763  II,  111    |             ellenséges birkózásnak tekinteni.~A tisztelendő atya vidáman
52764  II,  111    |             folyadékát:~»Jó napot, borocska!«~A bor - vagy hogy talán maga
52765  II,  111    |                    bor - vagy hogy talán maga a páter - enyelegve felel:~»
52766  II,  111    |                     foly néha órákig, úgyhogy a szellemes eszmecsere egészen
52767  II,  111    |                       derült hangulatba hozza a jámbor férfiút; nagy, gömbölyû,
52768  II,  111    |                  melyrõl pongyolán lecsúszott a fehér csuklya, vidámságban
52769  II,  111    |                    égnek, homlokán elsimulnak a redõk, s mennyei kéj önti
52770  II,  111    |                      hogy oda van támaszkodva a hordóhoz, mert elõbb lassan,
52771  II,  111    |                   sebesebben mozogni kezdenek a tárgyak, táncolnak az abroncsok
52772  II,  111    |                     táncolnak az abroncsok és a csapok, táncol az ajtó fölötti
52773  II,  111    |                      fölötti rostélyos ablak, a rézkancsó fedele, minden,
52774  II,  111    |                nyilván megereszkedett, csepeg a nemes nedv... »poty, poty«...
52775  II,  111    |                     olyan fönséges zene ehhez a tánchoz, melynél szebbet
52776  II,  111    |               elfojtott vágyaknak szárnya nõ.~A káprázat tündére kibontja
52777  II,  111    |             valóságnak. Fölmerül elõtte talán a paradicsom itt - a földön
52778  II,  111    |                      talán a paradicsom itt - a földön felejtett szebbik
52779  II,  111    |                    felejtett szebbik fele is, a nyájas otthon, a családi
52780  II,  111    |                     fele is, a nyájas otthon, a családi tûzhely, feleség,
52781  II,  111    |                     éppen ez az igézõ jelenet a túlsó lapon.~És így kergetné
52782  II,  111    |                    meg nem csendülne ott fönn a klastrom estimára hívó öreg
52783  II,  111    |                   hívó öreg harangja, s annak a beszûrõdõ hangjaitól szét
52784  II,  111    |                   marad meg más valóság, csak a rezes orr.~II.~Mennyivel
52785  II,  111    |                  Mennyivel fényesebb, igazibb a boldogságnak e másik képe.~
52786  II,  111    |                    boldogságnak e másik képe.~A kis Gyuszika ma nagyon rossz,
52787  II,  111    |                  Egész nap ott helytelenkedik a gyerekszékben, melynek korlátait
52788  II,  111    |                      unni kezdi; pedig lassan a testtel; még csak rövid
52789  II,  111    |                     akár egy vicispán, nem õ, a földön szeretne hemperegni.~
52790  II,  111    |                     az édes mama fordítsa föl a széket. A mama fölfordította,
52791  II,  111    |                   mama fordítsa föl a széket. A mama fölfordította, a Gyuszika
52792  II,  111    |                 széket. A mama fölfordította, a Gyuszika nagyot tapsolt
52793  II,  111    |                       megelégedetten doboltak a szék alsó fáján.~Hanem ezzel
52794  II,  111    |                    ezzel is csakhamar betelt; a kis mamától most már azt
52795  II,  111    |                       föl. Mit volt mit tenni a »petite maman«-nak, hogy
52796  II,  111    |                 sírjon, fel kellett fordítani a toalett-asztalkát, melynek
52797  II,  111    |        szertehullottak tartalmukkal.~Tetszett a kis gonosznak, s új követelésekkel
52798  II,  111    |                       Moszt máj fojdítszd fel a házat!«~No, már az egész
52799  II,  111    |                       lett volna felfordítani a zsarnok kedvéért, amibõl
52800  II,  111    |                       bezzeg nagy harag lett; a kis Gyuszika sírt-rítt keservesen,
52801  II,  111    |                     úgy hogy madame Jolly, ki a kis úrfit úgy akarja a francia
52802  II,  111    |                     ki a kis úrfit úgy akarja a francia nyelvbe bevezetni,
52803  II,  111    |                  megapprehendált s ki is ment a szobából mérges arccal.~
52804  II,  111    |                   mérges arccal.~Könnyû neki. A Gyuszika, amilyen kedves,
52805  II,  111    |                       kötelességei vannak. De a mama bosszankodásán, még [
52806  II,  111    |                   bosszankodik is, átsugárzik a büszke szeretet öröme. Õ
52807  II,  111    |                   szeretet öröme. Õ ott marad a kis kedves mellett, hogy
52808  II,  111    |                      kis kedves mellett, hogy a haragvó óriást kibékítse,
52809  II,  111    |                feladat, mert Gyusziban megvan a nemes kitartás, s ha õ egyszer
52810  II,  111    |             megharagszik, azt meg kell érezni a háznál mindenkinek.~Hanem
52811  II,  111    |                   Hanem azért mégis sikerült.~A »Krampusz«-t, mely tulajdonképpen
52812  II,  111    |                        t, mely tulajdonképpen a Charlotte tulajdona, az
52813  II,  111    |                      bocsátották, mert persze a kis Charlotte most odakünn
52814  II,  111    |                    Charlotte most odakünn van a papával a kertben, s nem
52815  II,  111    |                    most odakünn van a papával a kertben, s nem érvényesítheti
52816  II,  111    |                     szorítja is Gyuszi erõsen a markába, mintha sejtené
52817  II,  111    |                       az ideiglenességet, míg a másik kacsójával a papa
52818  II,  111    |                        míg a másik kacsójával a papa újságát akarja hatalmába
52819  II,  111    |                      keríteni, mely most jött a bécsi postával.~Halandó
52820  II,  111    |                    tágít, s addig-addig dacol a mama fenyegetéseivel, míg
52821  II,  111    |               egyszercsak... rpsz... széttépi a hírek lepedõjét.~De még
52822  II,  111    |                    mûve sem hökkenti meg, sem a mamácska bosszúsra összeráncolt
52823  II,  111    |                 összeráncolt szemöldöke, mert a kis kópé megérzi a szemek
52824  II,  111    |                       mert a kis kópé megérzi a szemek haragjának fátylán
52825  II,  111    |                  folytatja csintalankodásait.~A szeretet derûje önti el
52826  II,  111    |                      önti el az egész szobát. A »petite maman« akármint
52827  II,  111    |                    maman« akármint mutatja is a haragot, repesõ örömmel
52828  II,  111    |                  haragot, repesõ örömmel nézi a »Boglyoska« elevenségeit.~
52829  II,  111    |                      Boglyoska« elevenségeit.~A kis Gyuszi nagy diplomata.
52830  II,  111    |               észreveszi azonnal. Igazán csak a madame Jolly tud haragudni,
52831  II,  111    |                    Jolly tud haragudni, hanem a mamácska nem, s mikor nagy
52832  II,  111    |                tapasztalta már rövid életében a kis gonosz az anyai kényeztetésnek
52833  II,  111    |                       az üdvös voltát! Hiszen a minap is, mikor a drága
52834  II,  111    |                      Hiszen a minap is, mikor a drága kínai vázát ledöntötte
52835  II,  111    |                  drága kínai vázát ledöntötte a virágasztalkáról, úgyhogy
52836  II,  111    |                   milliom darabra töredezett, a mamácska - megverte, vagy
52837  II,  111    |                   milyen erõs már az édes!« s a dörmögõ papának oly örömmel
52838  II,  111    |                       oly örömmel beszélte el a kárt, hogy még ez is kénytelen
52839  II,  111    |               megjövendölte, hogy atléta lesz a fiából!~Persze a madame
52840  II,  111    |                  atléta lesz a fiából!~Persze a madame Jolly hozzátette,
52841  II,  111    |                  enfant terribles« felgyújtja a házat, hát akkor meg azt
52842  II,  111    |                   mondani, hogy »tüzér« lesz. A Gyuszi tudja is azt, hogy
52843  II,  111    |                     Gyuszi tudja is azt, hogy a madame részérõl nem számíthat
52844  II,  111    |                  számíthat elnézésre, s mikor a mama véletlenül nincs velök,
52845  II,  111    |                     annál jobban essék azután a csintalankodás, és a mama
52846  II,  111    |                   azután a csintalankodás, és a mama annál édesebbet csókolhasson
52847  II,  111    |                    hazajön, s meghallja, hogy a bébé jó volt.~És mikor a »
52848  II,  111    |                      a bébé jó volt.~És mikor a »petite maman« végre hazajön,
52849  II,  111    |                  petite maman« végre hazajön, a kis Gyuszika elébe fut és
52850  II,  111    |                      kis kezecskéit.~S ezekbe a csókokba a kis mama belefullaszt
52851  II,  111    |               kezecskéit.~S ezekbe a csókokba a kis mama belefullaszt minden
52852  II,  111    |                       még ezen kívül történik a világon.~
52853  II,  112    |                                               A SZALMAÖZVEGY~1881~- Rajz -~
52854  II,  112    |               SZALMAÖZVEGY~1881~- Rajz -~Üres a nagy kastély: csak itt-ott
52855  II,  112    |                      összerezzen rá mindenki.~A zsaluk le vannak eresztve
52856  II,  112    |                      eresztve egész nap, mind a tizennyolc ablakon. A pajkos
52857  II,  112    |                    mind a tizennyolc ablakon. A pajkos napsugár végigtáncol
52858  II,  112    |                     napsugár végigtáncol néha a zsaluk zöld bordácskáin,
52859  II,  112    |                       zöld bordácskáin, abban a mindennapi csalódásban,
52860  II,  112    |                      cserebogár koppantja meg a léc-páncélzatot, s ez a
52861  II,  112    |                       a léc-páncélzatot, s ez a koppanás is olyan kísértetiesen
52862  II,  112    |                      fûnek, virágnak, lombnak a színét, s az attól bágyadt
52863  II,  112    |                     bágyadt lenne és szomorú.~A park sûrû fáin keresztül
52864  II,  112    |                      park sûrû fáin keresztül a legforróbb nyári délben
52865  II,  112    |                    hideg légáramlat suhan el.~A galagonyabokron fejletlen
52866  II,  112    |                   miért nem rakta meg egészen a madár? Miért hagyta el idõ
52867  II,  112    |                       másba kezdjen egyebütt.~A nagy jegenyefák komoran
52868  II,  112    |                    nézik lerajzolt árnyékukat a selyem gyepen. Mintha az
52869  II,  112    |                    árnyék fölé lenne terítve.~A kapu küszöbét beverte a
52870  II,  112    |                       A kapu küszöbét beverte a gyom, paraj és laboda. Kocsi
52871  II,  112    |                       Kihalt, csendes minden. A két nagy fehér komondor
52872  II,  112    |                     udvaron. Roppant egyhangú a hivataloskodásuk; hónapok
52873  II,  112    |                     megugatni való kerül.~Még a galambdúc lakói is olyan
52874  II,  112    |                      szavakat alig hallani, s a színük meg többnyire fekete.
52875  II,  112    |                  lakik már évek óta, lemondva a világról, amelyik a földön
52876  II,  112    |                  lemondva a világról, amelyik a földön van, elvesztve azt,
52877  II,  112    |                       van. Nem viszi az emlék a sírokhoz, ahol megpihenne
52878  II,  112    |                    csak szalmaözvegy.~S nincs a természetben szúróbb tövis,
52879  II,  112    |              természetben szúróbb tövis, mint a szalma, amelybõl az õ koszorúját
52880  II,  112    |                     melybe belemerül az elme.~A gondolat, mely nem talál
52881  II,  112    |                        mely nem talál alakot, a fájdalom, melynek nincsen
52882  II,  112    |                      melynek nincsen jogcíme, a remény, melynek nincsen
52883  II,  112    |                 életet hurcolja itt, mint rab a láncát, napról napra, évrõl
52884  II,  112    |                    napra, évrõl évre, ezekben a tágas nagy szobákban, hol
52885  II,  112    |                   meghorzsolják minden nyomon a nyitott sebeket.~Sírna.
52886  II,  112    |                   özvegyi fátyolát, kiért? Él a férje.~Hiszen ha csak meghalt
52887  II,  112    |                      el olyan nagyon, mint az a »szalma« állapot.~A törvény
52888  II,  112    |                   mint az a »szalma« állapot.~A törvény nem választotta
52889  II,  112    |                   öllek meg, csak beleteszlek a koporsóba.~S az aztán egészen
52890  II,  112    |                    egészen mindegy, virágos-e a koporsó, aranyozott arabeszkekkel
52891  II,  112    |                    deszka.~Egyhangúan folynak a napok, a szalmaözvegy nem
52892  II,  112    |                   Egyhangúan folynak a napok, a szalmaözvegy nem megy sehova,
52893  II,  112    |                       Egyik napja olyan, mint a másik s ebben az örökös
52894  II,  112    |                    szemei elvesztik fényüket, a büszke márványhomlok ráncokat
52895  II,  112    |                   márványhomlok ráncokat vet, a piciny kezek elsoványodnak,
52896  II,  112    |                   piciny kezek elsoványodnak, a ruganyos délceg termet összeesik.~
52897  II,  112    |                       Nem õ az már; nem õ.~De a megtagadott örömöket, az
52898  II,  112    |                  elvesztett életet visszakéri a szív. Az nem számít a Gregorianus
52899  II,  112    |              visszakéri a szív. Az nem számít a Gregorianus naptár szerint,
52900  II,  112    |                    csak »tegnap« volt, amikor a férj elment, hogy vissza
52901  II,  112    |                        hogy vissza ne térjen; a szív nem számít, nem - kombinál,
52902  II,  112    |                      nem - kombinál, követeli a »tegnap« után mindennap
52903  II,  112    |                        tegnap« után mindennap a »holnapot«.~»Itt ült õ ezen
52904  II,  112    |                    holnapot«.~»Itt ült õ ezen a széken...« A szegény szalmaözvegy
52905  II,  112    |                       ült õ ezen a széken...« A szegény szalmaözvegy odaborul
52906  II,  112    |                    még most is meleg lenne az a hely. Pedig már tíz hosszú
52907  II,  112    |                     Igen, ott ült utoljára. S a »kis feleség« feje ott pihent
52908  II,  112    |                    alig bírták kioldozni mind a ketten. Milyen boldogság
52909  II,  112    |                    utánam. Átkozott legyen az a kéz, mely levelét átvette,
52910  II,  112    |                         Oh, minek is engedtem a kísértésnek, a hiúságnak?
52911  II,  112    |                       engedtem a kísértésnek, a hiúságnak? Minek is mentem
52912  II,  112    |                 hiúságnak? Minek is mentem ki a parkba? Õrült voltam, tehetetlen
52913  II,  112    |                     én, mit tettem. Meghatott a levél, megijesztett a fenyegetés,
52914  II,  112    |               Meghatott a levél, megijesztett a fenyegetés, hogy ablakom
52915  II,  112    |                       lövi fõbe magát, féltem a botránytól. Le akartam beszélni.
52916  II,  112    |                        hogy fölkeltem, hiszen a szomszédban volt a hálószobája.
52917  II,  112    |                     hiszen a szomszédban volt a hálószobája. Utánam jött
52918  II,  112    |                      hálószobája. Utánam jött a kertbe s meglátott mindent.
52919  II,  112    |                      ne térjen.«~Elment, hogy a híre sem jött évekig. Mikor
52920  II,  112    |                      jött évekig. Mikor aztán a kis Péter öt éves lett,
52921  II,  112    |                       jelent meg, aki elvitte a fiút fél évre az atyjához,
52922  II,  112    |                      atyjához, mert úgy ítélt a törvény, hogy a fiú közös
52923  II,  112    |                     úgy ítélt a törvény, hogy a fiú közös legyen. A szalma-asszony
52924  II,  112    |                      hogy a fiú közös legyen. A szalma-asszony meg a szalma-férj
52925  II,  112    |                  legyen. A szalma-asszony meg a szalma-férj ügyvédei úgy
52926  II,  112    |                ügyvédei úgy egyeztek meg erre a pontra: hat hónapig lakjon
52927  II,  112    |                    anyjánál.~Egyik sem engedi a maga hat hónapját, s a szegény
52928  II,  112    |                 engedi a maga hat hónapját, s a szegény szöszke fiú olyan,
52929  II,  112    |                       szöszke fiú olyan, mint a mesék bolygó embere, ki
52930  II,  112    |                        ki az egyik plánétából a másikba jut, s sehol sem
52931  II,  112    |                 Milyen hat hónap az, mikor az a fiú távol van!~És milyen
52932  II,  112    |                  másik hat hónap az, mikor az a fiú az apáról cseveg esténkint
52933  II,  112    |                  anyjának.~Föl van találva az a mesterség, hogy lehet egy
52934  II,  112    |                Csókolt-e sokszor? Õszül-e már a haja? Milyen ruhát visel?
52935  II,  112    |                  lakik? Ott vannak-e még azok a nénik? Te okos fiú vagy,
52936  II,  112    |                       tudsz felelni. Mik azok a papának? Nem hallottad a
52937  II,  112    |                      a papának? Nem hallottad a cselédektõl, vagy valahol?
52938  II,  112    |                    kis bolond. Hogy én vagyok a legszebb? Az ám neked, te
52939  II,  112    |                       emlegetett engem valaha a - papa, említette-e úgy
52940  II,  112    |                         papa, említette-e úgy a nevemet valamikor, mondott-e
52941  II,  112    |                    szétszedett fájó titka.~De a kis Péter nem tud felelni
52942  II,  112    |                  Péter nem tud felelni azokra a kérdésekre. Ostobán bámul
52943  II,  112    |                     kérdésekre. Ostobán bámul a »petite maman«-ra s mindig
52944  II,  112    |                      amit még tudni akar ezen a világon.~De nincs olyan
52945  II,  112    |                   kikacagná.~Hanem ha majd ez a gyerek nagyobb lesz. Akkor
52946  II,  112    |                   lesz. Akkor talán...~S - ez a talán az, amibõl él. Ezt
52947  II,  112    |                      amibõl él. Ezt szívja be a levegõben. Erdõ, lugas ezt
52948  II,  113    |                   Gábor uram, azt bizony csak a domándi pince tudná megmondani
52949  II,  113    |                    megmondani s Czibere Muki, a híres kortes, aki de sok
52950  II,  113    |                       százas bankót elhordott a nagyságos asszonytól, hogy
52951  II,  113    |                    nagyságos asszonytól, hogy a közvéleményt kiformálhassa
52952  II,  113    |                    már két esztendeje ült ott a mameluk-padokban, elterpeszkedve,
52953  II,  113    |            tekintettel és sokszor álmosan is.~A nagypolitikára soha életében
52954  II,  113    |                       lényt, ki összes idejét a közügyeknek szenteli, kinek
52955  II,  113    |                    nemes domborodású homlokán a honfiúi bánat borong, hangjában
52956  II,  113    |                       bánat borong, hangjában a haza fájdalma rezeg.~Nem,
52957  II,  113    |                 Domándy Gábor uram, aki ugyan a leggazdagabb és legtekintélyesebb
52958  II,  113    |                       kitüntetésre, mely csak a vármegye négy lovon járó
52959  II,  113    |                 voltaképpen.~De hát mindennek a tekintetes asszony az oka,
52960  II,  113    |                    oka, az õ ideálja az, hogy a Domándy-család hírnevét
52961  II,  113    |                       hírnevét túl kell vinni a megye szûk határain, s hogy
52962  II,  113    |                      szûk határain, s hogy ím a kis Erzsike levetette a
52963  II,  113    |                       a kis Erzsike levetette a rövid ruhát, ki fogja magát
52964  II,  113    |                      fizetni, három farsangot a fõvárosban tölteni. Aztán
52965  II,  113    |                    milyen szépen hangzik majd a bemutatásoknál: »Domándy
52966  II,  113    |           komposszesszornénak lenni odahaza s a kis »libácskát« legfeljebb
52967  II,  113    |                    kis »libácskát« legfeljebb a szurdokház bálokra vinni
52968  II,  113    |                   szurdokház bálokra vinni be a családi bricskán.~Egy szó,
52969  II,  113    |                 igénytelensége folytán - hogy a saját szavaival éljünk -
52970  II,  113    |                      saját szavaival éljünk - a bolyki-járási szolgabíróságot
52971  II,  113    |          szolgabíróságot sem merte elfogadni, a tekintetes asszony rábeszélésére
52972  II,  113    |          rábeszélésére zsebre tette harmadéve a mandátumot, szállást fogadott
52973  II,  113    |                 mandátumot, szállást fogadott a Zerge utcában, felköltözött
52974  II,  113    |                     minden áldott este elment a klubba tarokkozni, minden
52975  II,  113    |              mulasztott el egyetlen ülést sem a Házban, bármilyen halálosan
52976  II,  113    |                    nem volt, könnyû sem volt. A nagyság átka az õ poharába
52977  II,  113    |                 keserûséget; nemcsak az, hogy a gazdaság odahaza idegen
52978  II,  113    |                       elszenvedte volna, hogy a tarokkban néha túlságosan
52979  II,  113    |                     neki szörnyen zokon, hogy a háztartás rengeteg sokba
52980  II,  113    |                        mert hiszen az egészen a Vilma dolga, a Vilma okos
52981  II,  113    |                     az egészen a Vilma dolga, a Vilma okos asszony, több
52982  II,  113    |                   vicispánnak, eladó lány van a háznál, tudja õ, mit csinál,
52983  II,  113    |                     az öregúrnak nagyon, hogy a Szurdokházi Híradó címû
52984  II,  113    |                    volt rántva, sõt némelykor a fõvárosi sajtó hasábjain
52985  II,  113    |         meghurcoltassék, hogy éretlen tacskók a »bolyki kerület élhetetlen
52986  II,  113    |             mameluknak«, »néma Lycurgusnak« s a jóisten tudná még, minek
52987  II,  113    |                   úrban is volt hiúság, de ez a hiúság nem terjeszkedett
52988  II,  113    |                    megilletõ auktoritás után.~A tekintetes asszony, valahányszor
52989  II,  113    |                       egy ilyen gyalázat érte a családot, görcsöket kapott,
52990  II,  113    |                   szobájába s dúlt-fúlt, mint a medve, mindössze talán a
52991  II,  113    |                      a medve, mindössze talán a szép Örzsi kisasszony örül
52992  II,  113    |                    Hiszen már mindenki tudja, a cselédek, a rokonok, az
52993  II,  113    |                   mindenki tudja, a cselédek, a rokonok, az ismerõsök, csak
52994  II,  113    |                      az ismerõsök, csak talán a »nagyságossá« lett mamának
52995  II,  113    |                   derogál észrevenni, hogy az a csinos, barna fiatalember,
52996  II,  113    |                    egy faluból való származás a képviselõ úrral s aki mindennap
52997  II,  113    |                   úrral s aki mindennap eljár a házhoz azzal a szelíd ürüggyel,
52998  II,  113    |                mindennap eljár a házhoz azzal a szelíd ürüggyel, hogy »itthon
52999  II,  113    |                        de isten mentsen ilyet a nagyságos asszonynak csak
53000  II,  113    |                   amilyen jámbor ember, azzal a csepp ésszel észre nem vesz