bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

53001  II,  113    |                  ésszel észre nem vesz semmit a világon, kivéve, ha netán
53002  II,  113    |                     világon, kivéve, ha netán a kóspallagi dohánya megnyirkosodik.~
53003  II,  113    |                       dohánya megnyirkosodik.~A fiatalembernek dr. Fekete
53004  II,  113    |               fiatalembernek dr. Fekete János a neve, nem valami regényesen
53005  II,  113    |                    regényesen hangzik s talán a Nagy Ivánban sem fordul
53006  II,  113    |                      azért talpig derék ember a viselõje, csakhogy szerencséje
53007  II,  113    |                   csakhogy szerencséje nincs. A vármegyében, odahaza nem
53008  II,  113    |                 állott, aminthogy az is volt. A vármegye kapacitásainál
53009  II,  113    |                    végeztével megválasztották a fiatal jogtudóst segédszolgabírónak,
53010  II,  113    |                Egyszer értekezletet tartottak a megye kormánypárti urai,
53011  II,  113    |                    urai, hogy mit csináljanak a bolyki kerület szélsõbali
53012  II,  113    |                  kilátása van rá, hogy leveri a kormánypártot.~- El kell
53013  II,  113    |                      El kell fogatni - mondák a korifeusok. - Börtönbe vetni
53014  II,  113    |                     nem ereszteni onnan, csak a választások után. A programbeszédjeire
53015  II,  113    |                      csak a választások után. A programbeszédjeire könnyû
53016  II,  113    |                  határozat, s az elfogatással a fiatal segédszolgabíró,
53017  II,  113    |               legsarkalatosabb posztulátumát, a legszentebbet, amihez nyúlni
53018  II,  113    |                     amihez nyúlni nem szabad, a személyes szabadság jogát,
53019  II,  113    |                  tekintetes megyei bizottság, a botnak két vége s az önök
53020  II,  113    |               Meglehet, öcsém - kiáltott bele a vármegye hatalmas oligarcháinak
53021  II,  113    |                     még szolgabíró sem. Ettõl a naptól fogva üldözni kezdte
53022  II,  113    |                szempontot észrevenni ott, hol a nemes vármegye csak egyet
53023  II,  113    |                       egyet lát? Hogy mert õ, a szerény féreg, odaállni
53024  II,  113    |                       szerény féreg, odaállni a kerék alá, melynek világmorzsoló
53025  II,  113    |                 melynek világmorzsoló küllõit a megyei kastélyok tulajdonosai
53026  II,  113    |                       nagy nehezen kinevezték a közoktatásügyi minisztériumba
53027  II,  113    |                       mert Fekete János fõleg a nemzetgazdászattal, a pénzügyi
53028  II,  113    |                   fõleg a nemzetgazdászattal, a pénzügyi tudományokkal foglalkozott
53029  II,  113    |               Magyarországon ez nem irányadó. A magyar ember beleszületik
53030  II,  113    |                       Más téren is megkísérlé a siker aranyos szárnyaiba
53031  II,  113    |            Magyarország pénzügyeirõl. Megvolt a rengeteg kéziratcsomó, amelybe
53032  II,  113    |                     sem kellett senkinek. Még a Gábor bácsi protekciója
53033  II,  113    |                  utóbbi napokban már õ házalt a nagy paksamétával, melynek,
53034  II,  113    |                       úgy látszik, immáron az a sorsa, hogy az õ almáriumja
53035  II,  113    |                 küzdjön meg az enyészettel és a penésszel, mert János elkeseredésében
53036  II,  113    |                     ha kezébe kerül, mindjárt a tûzbe dobja.~No, márpedig
53037  II,  113    |                       benne. Ki tudja, - ezek a kiadók, mióta a világ áll,
53038  II,  113    |                          ezek a kiadók, mióta a világ áll, úgyis mindig
53039  II,  113    |                emberek voltak. De meg ott van a Katona Bánk bán-ja, eleinte
53040  II,  113    |                   valamikor, úgy lehet, annak a kéziratnak. Õ hát nem engedi
53041  II,  113    |                       Õ hát nem engedi azt ki a kezébõl, hogy a kályhába
53042  II,  113    |                 engedi azt ki a kezébõl, hogy a kályhába dobja. Az ember
53043  II,  113    |                 megsajnál, szinte szomjúhozza a vonásokat, amiket a tûz
53044  II,  113    |               szomjúhozza a vonásokat, amiket a tûz elhamvasztott, gyönyörködni
53045  II,  113    |              mostanában dr. Fekete János. Aki a paradicsomban van, az nem
53046  II,  113    |                       az nem vágyik még talán a tudományos akadémiába sem.
53047  II,  113    |                      tekintetekben nyilvánult a szerelem, olyanok voltak
53048  II,  113    |                       zsibongást okoz; azután a kézérintés jött, a »költészet
53049  II,  113    |                     azután a kézérintés jött, a »költészet kapcsa«, kéz
53050  II,  113    |                     szívtõl szívhez.~Most már a csókoknál vannak. A mama
53051  II,  113    |                       már a csókoknál vannak. A mama a másik szobában felejti
53052  II,  113    |                      csókoknál vannak. A mama a másik szobában felejti a
53053  II,  113    |                      a másik szobában felejti a kötést vagy valami dolga
53054  II,  113    |                  kötést vagy valami dolga van a cselédszobában, akkor aztán
53055  II,  113    |                   akkor aztán meg van engedve a lopás. Hiszen a szerelem
53056  II,  113    |                       engedve a lopás. Hiszen a szerelem maga lánc, s ha
53057  II,  113    |                     éppen annyira nõtt ellene a nagyságos mama ellenszenve,
53058  II,  113    |                   öcsém, mulattasd egy kicsit a famíliát is«, mindig vasvillás
53059  II,  113    |                     volna, hogy az ifjúnak mi a célja, s hogy a leány, az
53060  II,  113    |                    ifjúnak mi a célja, s hogy a leány, az õ szép, ünnepelt
53061  II,  113    |                   teljes szívébõl az övé már!~A legköltõibb összeesküvés
53062  II,  113    |                      legköltõibb összeesküvés a szülõk háta mögött, melyen
53063  II,  113    |                   keresztülmegy minden leány, a legédesebb árulás, mely
53064  II,  113    |                okvetlenül felfödöztetik, mert a nyilvánosság a célja. Oh,
53065  II,  113    |            felfödöztetik, mert a nyilvánosság a célja. Oh, hogy a szerelem
53066  II,  113    |                nyilvánosság a célja. Oh, hogy a szerelem a legboldogítóbb,
53067  II,  113    |                    célja. Oh, hogy a szerelem a legboldogítóbb, ha titkos,
53068  II,  113    |                     ha titkos, s mégis keresi a módokat, hogy világosságra
53069  II,  113    |                      sûrûbbek lettek, úgyhogy a nagyságos mama elérkezettnek
53070  II,  113    |                     egy napon, mert õ viselte a háznál a kalapot -, én ezt
53071  II,  113    |                       mert õ viselte a háznál a kalapot -, én ezt a helyzetet
53072  II,  113    |                    háznál a kalapot -, én ezt a helyzetet nem tûröm tovább.~
53073  II,  113    |                      kinyitotta, hol becsukta a pipakupakot.~- Miféle helyzetet? -
53074  II,  113    |              helyzetet? - mondá lassan.~- Azt a helyzetet, hogy én az ablakon
53075  II,  113    |             örökségemet, tizenötezer forintot a megválasztásodra, csak azért,
53076  II,  113    |                        Mondd meg legalább, mi a bûnöm?~- Ostoba, tehetetlen
53077  II,  113    |               mutogatnak rád az emberek: »Ni, a vén Domándy, ez is egyike
53078  II,  113    |                     vén Domándy, ez is egyike a truncusoknak az országházban,
53079  II,  113    |                      az országházban, aki még a száját sem meri kinyitni.«
53080  II,  113    |                     sem meri kinyitni.« Megöl a szégyen, Gábor, ha ez így
53081  II,  113    |                   letevén természetesen elõbb a hosszú szárú pipát, s elszontyorodott
53082  II,  113    |                    azonban nincs tekintélyed: a borodat megisszák, a pénzedet
53083  II,  113    |             tekintélyed: a borodat megisszák, a pénzedet elnyerik. Na, de
53084  II,  113    |                     pénzedet elnyerik. Na, de a bolondnak a fapénz is jó:
53085  II,  113    |                  elnyerik. Na, de a bolondnak a fapénz is jó: neked ez is
53086  II,  113    |                      Mit tettél vajon értünk, a családodért? Bírtad-e központtá
53087  II,  113    |                 elõttem s lányod elõtt azokat a köröket, amelyek nevelését
53088  II,  113    |                Eluntam már...~- Mit untál el, a semmittevést, a tarokkozást
53089  II,  113    |                     untál el, a semmittevést, a tarokkozást vagy az alvást?
53090  II,  113    |                    alvást? Melyiket untad meg a három közül? Nos? nem felelsz,
53091  II,  113    |                   szaporítsd azok számát, kik a saját családjuk sírjának
53092  II,  113    |                   Neked beszédet kell tartani a parlamentben.~- De, édesem,
53093  II,  113    |                   emelkedni az embernek: vagy a vagyona, vagy a politikai
53094  II,  113    |                embernek: vagy a vagyona, vagy a politikai befolyása által.
53095  II,  113    |                 öregem, egész más szemmel fog a világ rád nézni, ha egyszer
53096  II,  113    |                     beszédedet lenyomva látja a lapokban, vastag betûkkel:
53097  II,  113    |                   Gábor, s utána: »T. Ház!« s a többi. Oh, Gábor, de szép
53098  II,  113    |                      Oh, Gábor, de szép is az a politika, de szép is a férfiúi
53099  II,  113    |                     az a politika, de szép is a férfiúi hivatás!~Az öreg
53100  II,  113    |                    morogsz? Igen vagy nem? ez a kérdés.~- Igen, kedves Vilmám! -
53101  II,  113    |                         tagolá Domándy - majd a tavaszra.~- Nem! Most, holnap
53102  II,  113    |                      komplikált viták folynak a »Ház«-ban, ember legyen
53103  II,  113    |                        én sohasem bolondultam a könyvek után...~- Miféle
53104  II,  113    |                     olvasom az országgyûlést. A pénzügyi vita van napirenden.
53105  II,  113    |                         Baj is az... Legalább a leköszönt pénzügyminiszter,
53106  II,  113    |                 pörkölhet, hogy nincs igazad. A többi úgysem érti.~Gábor
53107  II,  113    |                      nem érti azt talán senki a világon.~- Hogy is értené?
53108  II,  113    |                   utasította volna vissza már a negyedik kapacitás a miniszterelnök
53109  II,  113    |                      már a negyedik kapacitás a miniszterelnök által fölajánlott
53110  II,  113    |                iratkozz föl, édes férjecském, a szólásra, de még ma... Három
53111  II,  113    |                 napnál elõbb úgysem kerül rád a szó, addig van idõd átgondolni,
53112  II,  113    |                       mert az egyik összefügg a másikkal. Mondd meg nekem,
53113  II,  113    |                     mit keres nálad annyit az a Fekete-gyerek? De hogy mit
53114  II,  113    |                 igenis van beleszólásom, hogy a szalonba küldözgeted a mi
53115  II,  113    |                   hogy a szalonba küldözgeted a mi nyakunkra. Talán bizony
53116  II,  113    |                       nyakunkra. Talán bizony a lányodhoz - tette hozzá
53117  II,  113    |                       csak árnyék vagyok ezen a világon, s csupán az irántatok
53118  II,  113    |                  szerelem tartja itt lelkemet a földi rögökhöz kötve. De
53119  II,  113    |                      jól magadnak, nem engedi a természetem. Tudod, hogy
53120  II,  113    |                      természetem. Tudod, hogy a Szentillésy-családból származom,
53121  II,  113    |    Szentillésy-családból származom, s azoknak a címerén az a körirat: »Följebb!«~-
53122  II,  113    |                        s azoknak a címerén az a körirat: »Följebb!«~- Én
53123  II,  113    |                 jelleme van: ritka tulajdonok a mai világban.~- Nem lesz
53124  II,  113    |                    világban.~- Nem lesz semmi a dologból.~- Amint te akarod,
53125  II,  113    |                          Amint te akarod, meg a leány. Nagyon jól van, édesem,
53126  II,  113    |                      Én mindenben kapitulálok a házi béke kedvéért.~A béke,
53127  II,  113    |             kapitulálok a házi béke kedvéért.~A béke, a nyugalom, ez volt
53128  II,  113    |                   házi béke kedvéért.~A béke, a nyugalom, ez volt a Domándy
53129  II,  113    |                     béke, a nyugalom, ez volt a Domándy Gábor összes vágya,
53130  II,  113    |                Izgatottan járt-kelt az utcán, a klubban szórakozott volt,
53131  II,  113    |                  úgyhogy minden este elfogták a »huszonegyesét« vagy négyszer.~
53132  II,  113    |                 Pokoli kínok dúlták belsejét.~A tragikum magva el volt hintve.
53133  II,  113    |                   volt követve. Föliratkozott a szólásra, s a nagy politikai
53134  II,  113    |                   Föliratkozott a szólásra, s a nagy politikai lapok közölték
53135  II,  113    |                   politikai lapok közölték is a hosszú névsorban, egyik
53136  II,  113    |                   férfiúnak.~Oh, hogy hazudik a gézengúz! Nem dicsekedett
53137  II,  113    |                        sem tapsokat. Szeretne a föld alá bújni inkább, vagy
53138  II,  113    |                       sohase virradjon föl az a végzetes keddi nap, amikor
53139  II,  113    |                    végzetes keddi nap, amikor a jegyzõ valamely nagyszabású
53140  II,  113    |                       függesztve.~Oh, bárcsak a folyosón lenne az összes
53141  II,  113    |                     minden honatya, hogy csak a szája mozgását lássa, de
53142  II,  113    |                      Sem az nem történt, hogy a parlamenti tagok megsiketültek
53143  II,  113    |             megsiketültek volna, sem az, hogy a keddi nap föl ne virradjon,
53144  II,  113    |                      egy komfortáblin hazaért a képviselõházi ülésrõl, az
53145  II,  113    |                      vacogó fogakkal, az volt a legelsõ dolga, hogy az elõtte
53146  II,  113    |                     dühösen. (Elsõ eset, hogy a tekintetes úr igazán mérges.) -
53147  II,  113    |                      ablaktáblákat, ereszd le a függönyöket, ne lásson be
53148  II,  113    |                       ne lásson be senki, még a napfény sem. El vagyok veszve...
53149  II,  113    |                   veszve... brr... brr... (ez a fogak vacogását jelenti).
53150  II,  113    |                      csodálatosan nézett reám a premier azokkal az elõkelõ
53151  II,  113    |                Megfagyok! Miska! Tegyetek fát a kandallóba. Vajon mit akarhat
53152  II,  113    |                       Vajon mit akarhat velem a premier... Csukd be a kaput
53153  II,  113    |                   velem a premier... Csukd be a kaput Miska, reteszeld be
53154  II,  113    |                    vagyok... Tégy egy vánkost a fejem alá, egyet meg a hasamra.
53155  II,  113    |                vánkost a fejem alá, egyet meg a hasamra. Hadd melegedjen
53156  II,  113    |                       csak, milyen jéghidegek a kezeim. A miniszterek szorongatták.
53157  II,  113    |                   milyen jéghidegek a kezeim. A miniszterek szorongatták.
53158  II,  113    |               szorongatták. Oh jaj, oh jaj...~A hû Miska kétségbeesve sürgött-forgott
53159  II,  113    |                      ha zacskót melegíttetnék a szakácsnéval a nagyságod
53160  II,  113    |                  melegíttetnék a szakácsnéval a nagyságod gyomrára.~- Ne
53161  II,  113    |                     úr vagy talán még az sem. A feleségemet, leányomat pedig
53162  II,  113    |                     õket látni.~- Õnagyságaék a sánta bárónénál vannak ebéden,
53163  II,  113    |                        addig úgysem jöhetnek. A zacskót hozzam? Vagy hogy
53164  II,  113    |                   hogy talán mégis jobb lenne a meleg lepény szervétába
53165  II,  113    |                       arccal fejtette le róla a papírpecsétet s következõleg
53166  II,  113    |                      melyet mai remek beszéde a parlamentben aratott, büszkék
53167  II,  113    |                aratott, büszkék vagyunk, hogy a nemzet tapsai kerületünk
53168  II,  113    |                     illetik. Üdvözöljük önben a gyakorlati államférfiút.
53169  II,  113    |                      ragyogó fényét.« Aláírva a bolyki kaszinó.~- Tépd össze
53170  II,  113    |                  kaszinó.~- Tépd össze s dobd a tûzbe! - kiáltá Gábor úr,
53171  II,  113    |                      s habár foga vacogott is a hidegtõl, arca lángba borult.~
53172  II,  113    |               kopogtatás. Új telegramm. Ebben a szurdokházi intelligencia
53173  II,  113    |                      fejezi ki elragadtatását a beszéd fölött s rakja le
53174  II,  113    |                   fölött s rakja le hódolatát a megye nagy szülötte elõtt.~-
53175  II,  113    |               szülötte elõtt.~- Föl ne bontsd a többit, ha még jönne!~És
53176  II,  113    |                   Gábort, ha köszönt is nekik a »Ház«-ban vagy azon kívül,
53177  II,  113    |                 Livrés inasok egymásnak adják a kilincset a Zerge utcai
53178  II,  113    |                   egymásnak adják a kilincset a Zerge utcai csendes polgári
53179  II,  113    |                     fölpattan az ajtó, s maga a nagyságos asszony rohan
53180  II,  113    |                  asszony rohan be s egyenesen a férje nyakába ugrik azzal
53181  II,  113    |                     férje nyakába ugrik azzal a repesõ örömmel, mellyel
53182  II,  113    |                mellyel valaha régen... régen.~A kezében egy esti lapot lobogtat,
53183  II,  113    |                    esti lapot lobogtat, arcán a diadal mosolya virít.~-
53184  II,  113    |                  nyöszörgéssel válaszolt erre a bókra.~- Rosszul vagy, édesem?
53185  II,  113    |                         Rosszul vagy, édesem? A nagy öröm levett lábadról.
53186  II,  113    |                  levett lábadról. Mutasd csak a homlokodat. Lázad van, majd
53187  II,  113    |                       az esti lapban pedig az a kombináció volt megírva,
53188  II,  113    |                  megírva, ritkított betûkkel, a vegyesek között, hogy a
53189  II,  113    |                       a vegyesek között, hogy a pénzügyminiszteri tárcára
53190  II,  113    |                       Gábor lehet. Sõt - mint a lap biztos forrásból értesül -
53191  II,  113    |               Cserényi Pál miniszterelnök még a mai nap folyamán föl fogja
53192  II,  113    |                   gyönyörû szõke fürtökkel és a legszebb kék szemekkel,
53193  II,  113    |           operettdallamot dúdolt, hanem attól a néhány sortól egyszerre
53194  II,  113    |                       sortól egyszerre elhalt a dal, s arcáról a gondtalan
53195  II,  113    |                       elhalt a dal, s arcáról a gondtalan pajzánság eltûnt,
53196  II,  113    |               foglalta el.~- Te is elsápadtál a nagy örömtõl, éppen mint
53197  II,  113    |                  vannak az örömnek.~Pedig hát a szép Erzsike éppen nem örült
53198  II,  113    |                       Erzsike éppen nem örült a dolognak. Nagyon jól tudta
53199  II,  113    |                      Nagyon jól tudta õ, hogy a magaslat távolítja attól,
53200  II,  113    |                       Mit ér neki az, ha apja a piros széken fog ülni, mikor
53201  II,  113    |                     fog ülni, mikor neki csak a boldogtalanság padja jut!~
53202  II,  113    |                   fölemelkedett az öreg Gábor a díványról, ahol eddig összekuporodva
53203  II,  113    |                     már én akarok az úr lenni a háznál. S az is leszek,
53204  II,  113    |                     megfojtalak. Pusztuljatok a szemem elõl a szobátokba.
53205  II,  113    |                    Pusztuljatok a szemem elõl a szobátokba. Akarom, parancsolom!~-
53206  II,  113    |                        Értekeznünk kellene... a miniszterelnök mindjárt
53207  II,  113    |                   könnyelmû! Téged elvakított a szerencse, pedig nekem köszönheted
53208  II,  113    |                       dühhel toppantott egyet a padlón. Arcán kidagadtak
53209  II,  113    |                       minden bajomnak az oka.~A nõk távoztak.~- Apád megbolondult -
53210  II,  113    |                     Apád megbolondult - mondá a mama -, megártott neki a
53211  II,  113    |                      a mama -, megártott neki a nagy öröm, és rohamai vannak.
53212  II,  113    |                siessünk s hozzuk kissé rendbe a szalont, mert a gróf jöhet.
53213  II,  113    |                  kissé rendbe a szalont, mert a gróf jöhet. Oh, leányom,
53214  II,  113    |                        milyen dicsõ pillanat! A miniszterelnök, Magyarország
53215  II,  113    |                  Magyarország miniszterelnöke a Domándyné szalonjában.~-
53216  II,  113    |                 kapott is lehet. Én nem értek a politikához, de énnekem
53217  II,  113    |                       kis ésszel kormányozzák a világot, s hogy ezerféle
53218  II,  113    |                    volna hozzá másképp. Igen, a te apádban van égi szikra,
53219  II,  113    |                      el annak fényét.~- Levél a nagyságos képviselõ úr számára -
53220  II,  113    |                      számára - jött jelenteni a szobalány.~- Vigyék a szobájába.~-
53221  II,  113    |               jelenteni a szobalány.~- Vigyék a szobájába.~- De nem lehet,
53222  II,  113    |               szobájába.~- De nem lehet, mert a nagyságos úr rázárta magára
53223  II,  113    |                 kinyitja.~- De éppen az volna a legnagyobb baj, mert a nagyságos
53224  II,  113    |                  volna a legnagyobb baj, mert a nagyságos úr a hatcsövû
53225  II,  113    |                      baj, mert a nagyságos úr a hatcsövû revolverét helyezte
53226  II,  113    |                       se eresszék az ajtóhoz.~A nagyságos asszony fejet
53227  II,  113    |                       s így szólt:~- Vegye át a levelet és hozza be ide.~-
53228  II,  113    |                      hozza be ide.~- Igen, de a levél a miniszterelnöktõl
53229  II,  113    |                       ide.~- Igen, de a levél a miniszterelnöktõl van, s
53230  II,  113    |      miniszterelnöktõl van, s válasz kell rá. A lakájnak meg van hagyva,
53231  II,  113    |                      ki az elõszobába átvenni a levelet. De bizony csak
53232  II,  113    |                    után sikerült bejutni vele a férjéhez.~- Mit akarsz? -
53233  II,  113    |                      kérdé az durván.~- Levél a miniszterelnöktõl. Bizonyosan
53234  II,  113    |                 miniszterelnöktõl. Bizonyosan a pénzügyi tárcával kínálnak
53235  II,  113    |                       Gábor, tagjaim remegnek a gyönyörtõl, s lelkem már
53236  II,  113    |              gyönyörtõl, s lelkem már olvassa a sorokat benne.~- Nem fogadom
53237  II,  113    |                    velem.~Domándy fölbontotta a levelet s olvasá: »Kedves
53238  II,  113    |                      olvasá: »Kedves Gáborom! A mai minisztertanács után,
53239  II,  113    |                   dünnyögé Domándy ijedten -, a dolog komolyabb, mint hittem
53240  II,  113    |                    igazán megakadva.~Leült és a következõ választ írta:~»
53241  II,  113    |                    azonban megengedni, ha tán a mai beszédem folytán jöttem
53242  II,  113    |              kijelentem: drága idõdet, melyet a haza annyira igénybe vesz,
53243  II,  113    |                      nem vállalok, sõt holnap a képviselõi mandátumot is
53244  II,  113    |                 Hódoló híved: Domándy Gábor.«~A kész választ odatolva a
53245  II,  113    |                       A kész választ odatolva a neje elé, kárörvendõ hangon
53246  II,  113    |                   okos ember leszek, csak ezt a szégyent kiheverjem.~- Valami
53247  II,  113    |             kiheverjem.~- Valami titok nyomja a lelkedet. Mi történt veled?
53248  II,  113    |                    indokot arra nézve, hogy - a felajánlt tárcát el nem
53249  II,  113    |                  fogadja. Szótlanul méregette a szobát vaskos medvelépéseivel
53250  II,  113    |               medvelépéseivel s nem is felelt a neje kérdéseire, minélfogva
53251  II,  113    |                      minélfogva az visszament a szobájába nagy tûnõdések
53252  II,  113    |                  múlva fõúri fogat állott meg a ház elõtt és gróf Cserényi
53253  II,  113    |                       gróf Cserényi lépett ki a hintóból, ruganyos léptekkel
53254  II,  113    |                ruganyos léptekkel haladva föl a lépcsõkön.~Domándyné látta
53255  II,  113    |                    lépcsõkön.~Domándyné látta a hintót, s hallotta a közelgõ
53256  II,  113    |                    látta a hintót, s hallotta a közelgõ lépteket, és szíve
53257  II,  113    |                       ide mellém, simítsd meg a hajadat, igazítsd meg a
53258  II,  113    |                       a hajadat, igazítsd meg a fodrot a ruhádon, kissé
53259  II,  113    |                hajadat, igazítsd meg a fodrot a ruhádon, kissé össze van
53260  II,  113    |                   kissé össze van gyûrve, adj a testednek méltóságos állást...
53261  II,  113    |                méltóságos állást... így ni...~A nõk elhelyezkedtek a szalonban,
53262  II,  113    |                          A nõk elhelyezkedtek a szalonban, s egy idõben,
53263  II,  113    |                szalonban, s egy idõben, ahogy a szobalány jelenté, belépett
53264  II,  113    |                      Egyszóval, meg van áldva a miniszterelnökök összes
53265  II,  113    |              megkerülni az esélyeket.~- És ez a leghelyesebb is, úgy hiszem -
53266  II,  113    |                  hangon, midõn magas vendégét a legfõbb helyre, a sárga
53267  II,  113    |                    vendégét a legfõbb helyre, a sárga selyem díványra ültette,
53268  II,  113    |                       valamikor Domándon vett a postamesterné irigylésének
53269  II,  113    |                       Erzsike mélyen elpirult a gróf tekintete alatt, mely
53270  II,  113    |                Valóban, asszonyom - kezdé meg a társalgást Cserényi -, az
53271  II,  113    |                        s erre nézve legjobbak a szövetségkötések.~- Értem
53272  II,  113    |                     Ki ellen?~- Természetesen a férje ellen - mondá a gróf
53273  II,  113    |           Természetesen a férje ellen - mondá a gróf mosolyogva. - Azt akarom,
53274  II,  113    |                 akarom, hogy ketten vegyük rá a miniszteri tárca elvállalására.~-
53275  II,  113    |              Domándyné s aggályosan tekintett a nyíló ajtóra, melyen Gábor
53276  II,  113    |                       de nem vehetem komolyan a kosarat.~- Pedig elhatározásom
53277  II,  113    |               nyújtanunk lemondásunkat. Éppen a tizedik ember utasította
53278  II,  113    |                     utasította vissza tegnap. A mai beszéd után te vagy
53279  II,  113    |                 lakozik benned, nem teszed ki a kabinetet s ezáltal a hazát
53280  II,  113    |                      ki a kabinetet s ezáltal a hazát kimondhatatlan zavaroknak.~-
53281  II,  113    |               megfelelni annak az állásnak.~- A patvarba is, ne beszélj!
53282  II,  113    |                amelyek elõtt meg kell hajolni a férfiúnak.~- Úgy van! -
53283  II,  113    |                  halántékait szorította össze a tenyereivel.~- Már habozik -
53284  II,  113    |                    hát van-e alapos okod arra a nem lehetre? Mert ha nincs,
53285  II,  113    |                      el kellene is süllyednem a föld alá miatta szégyenletemben.~-
53286  II,  113    |                       s anélkül, hogy bevárná a választ, belépett a kopogtató:
53287  II,  113    |                   bevárná a választ, belépett a kopogtató: dr. Fekete János.~
53288  II,  113    |                  kopogtató: dr. Fekete János.~A nagyságos asszony szigorú,
53289  II,  113    |                  végig, Erzsike fülig pirult, a miniszterelnök pedig megbotránkozó
53290  II,  113    |                       rá.~- Bocsánat! - mondá a fiatalember, visszavonulni
53291  II,  113    |                       Õexcellenciája föltette a monoklit, s mint ahogy valami
53292  II,  113    |                    jóvátenni kötelességem. Ez a fiatal barátom egy vastag
53293  II,  113    |                        ez tán mégsem tartozik a dologra.~- Sõt éppen oda
53294  II,  113    |                       Sõt éppen oda tartozik. A kéziratot át kellett volna
53295  II,  113    |                       regény, hanem komoly mû a magyar pénzügyi viszonyokról.~-
53296  II,  113    |                   sóhajjal -, én bizony ebbõl a kéziratból mondtam el egy
53297  II,  113    |                       el egy fejezetet tegnap a képviselõházban; nem értek
53298  II,  113    |        képviselõházban; nem értek én magamtól a pénzügyekhez annyit sem,
53299  II,  113    |                 pénzügyekhez annyit sem, mint a körmöm feketéje.~A nagyságos
53300  II,  113    |                       mint a körmöm feketéje.~A nagyságos mama egy halk
53301  II,  113    |                    halk sóhajjal összerogyott a karszékben. Örzsike arcán
53302  II,  113    |                     karszékben. Örzsike arcán a diadal glóriája tündökölt,
53303  II,  113    |                      állott ott bûnbánólag, s a szerzõ elpirulva.~Gróf Cserényi
53304  II,  113    |                       így csakugyan be van ez a dolog végezve. Szervusz!
53305  II,  113    |                    Domándy megkönnyebbülve -, a mûnek, mely engem majdnem
53306  II,  113    |                     mûnek, mely engem majdnem a miniszteri székbe vitt,
53307  II,  113    |                    székbe vitt, e fiatalember a szerzõje, mint mondám, s
53308  II,  114    |                                               A LEGJOBB DIÁK~1881~- Rajz -~
53309  II,  114    |                      DIÁK~1881~- Rajz -~Mikor a mostani lakásomra költöztem,
53310  II,  114    |                   évvel, nem ösmertem utcámat a legkevésbé sem. Csendesen
53311  II,  114    |                      járókelõket, mint inkább a közelben lakó embereket.~
53312  II,  114    |                    kis módos ablak ez, melyen a zsaluk egész nap le valának
53313  II,  114    |                      eresztve, kivévén, mikor a szolgáló a szobát szellõztette.
53314  II,  114    |                     kivévén, mikor a szolgáló a szobát szellõztette. Akkor
53315  II,  114    |                     szemügyre vehettem én is. A kopott, igénytelen bútorokról
53316  II,  114    |                      igénytelen bútorokról és a berendezésrõl azonnal észrevettem,
53317  II,  114    |                Egyszer véletlenül nálunk volt a szomszéd háznak a házmestere,
53318  II,  114    |                 nálunk volt a szomszéd háznak a házmestere, Porhanyós Gergely
53319  II,  114    |                      vagyonomat hagyom. Igen, a gyerek, ha jól emlékszem,
53320  II,  114    |               közelemben lakik valahol, mikor a minap az öt forintot kérte.~-
53321  II,  114    |                     kérte.~- Hát nem tanul az a gyerek semmit, ugye?~- Nincs
53322  II,  114    |                      az év elején, alig bírom a kufferjét leemelni a fiákerbõl,
53323  II,  114    |                    bírom a kufferjét leemelni a fiákerbõl, mikor elmegy
53324  II,  114    |                      elmegy haza az év végén, a félkezemmel vágom oda a
53325  II,  114    |                       a félkezemmel vágom oda a bakra: csak úgy kong az
53326  II,  114    |                   gondot nem fordítottam erre a fiúra. Hagytam elcsenevészedni,
53327  II,  114    |                   érezni s elhatároztam, hogy a jövõ félévben olyan lakást
53328  II,  114    |                 jusson: majd kordába fogom én a gaz kópét, ha még nem késõ.~
53329  II,  114    |                   országos korhely és léhûtõ. A betût alaposan gyûlöli,
53330  II,  114    |                     rossz magaviseletû, s még a többi fiúkat is elrontja.
53331  II,  114    |                örömöktõl áthatva, hagytam ott a tanárokat, s magamnak tulajdonítottam,
53332  II,  114    |             tanácsolta, hogy jó volna elvinni a fõvárosból, hol sok az alkalom
53333  II,  114    |                fõvárosból, hol sok az alkalom a rosszra, valami kisebb vidéki
53334  II,  114    |                  örökösen szem elõtt lesz.~Ez a mód látszott leghelyesebbnek
53335  II,  114    |                     lesz olyan rideg, csendes a ház, mint egy kripta.~El
53336  II,  114    |                       határozva. Húsvét elõtt a második félévre Kecskemétre
53337  II,  114    |                 félévre Kecskemétre fog menni a fiú. Írtam szüleinek is
53338  II,  114    |                      Alig vártam, míg elmúlik a két hónap. Végre megérkezett
53339  II,  114    |                      hónap. Végre megérkezett a kitûzött nap, inasomat átküldtem
53340  II,  114    |               inasomat átküldtem korán reggel a szomszédhoz, hogy tudassa
53341  II,  114    |                       önkéntelenül és siettem a tanárokhoz, hogy bizonyítványát
53342  II,  114    |                szívesen fogadott, mert ismert a természettudományi társulat
53343  II,  114    |                     kérem. Viszem Kecskemétre a második félévre.~- Oh, oh,
53344  II,  114    |                 igazgató sajnálkozó hangon. - A legderekabb fiút. A legjobb
53345  II,  114    |                 hangon. - A legderekabb fiút. A legjobb diákot!~- Negatíve.
53346  II,  114    |                    példás magaviseletû, hanem a legjellemesebb, legeszesebb
53347  II,  114    |                legjellemesebb, legeszesebb és a legszorgalmasabb tanuló.
53348  II,  114    |                  tanár úr... mondja meg õ, ki a legjobb diák az iskolánkban?~
53349  II,  114    |                       mondám. - De hol van az a gyerek? Hadd tudjam meg
53350  II,  114    |                    Bonyvay.~Pistát kihívattam a leckérõl s meghíttam ebédre
53351  II,  114    |                          Köszönöm, bátyám, de a pénzre nincs szükségem.
53352  II,  114    |                  amire kell hogy megadd nekem a felvilágosítást, mi változtatott
53353  II,  114    |                     adósságokat is csináltál, a havi pénzeddel nem jöttél
53354  II,  114    |                         most pedig ember vagy a talpadon. Mondd, mi vezérelt
53355  II,  114    |                  talpadon. Mondd, mi vezérelt a jó útra.~- A szeretet, kedves
53356  II,  114    |                      mi vezérelt a jó útra.~- A szeretet, kedves nagybácsi!~-
53357  II,  114    |                  nagybácsi!~- Ah, mesebeszéd, A szeretet inkább el szokott
53358  II,  114    |                   Hallgatlak, kedves öcsém.~- A nagybácsi nagyon jól tudja,
53359  II,  114    |                  keserves verejtékkel szerzik a pénzt; én is tudtam ezt,
53360  II,  114    |                   elsején megküldték kezemhez a szállás- és kosztpénzt,
53361  II,  114    |                   szállás- és kosztpénzt, meg a zsebpénzemet: negyven forintot.
53362  II,  114    |                azonfelül az iskola söpredéke, a legrosszabb diák. Nincs
53363  II,  114    |                    nekem semmi veszteni valóm a jó hírembõl. Ez a tudat
53364  II,  114    |                       valóm a jó hírembõl. Ez a tudat könnyedén vont egyik
53365  II,  114    |                   könnyedén vont egyik bûnbõl a másikba. Felmondták szállásomat
53366  II,  114    |               szállásomat és kosztomat, midõn a háziúr megtudta, hogy a
53367  II,  114    |                       a háziúr megtudta, hogy a pénzt elköltöttem. Nagy
53368  II,  114    |                      hangon. - Szegény fiú.~- A szüleimnek írtam egy válogatott
53369  II,  114    |                    forintot.~Harmadnap, ahogy a levelet elküldtem, a Mari
53370  II,  114    |                    ahogy a levelet elküldtem, a Mari húgom jött erre keresztül,
53371  II,  114    |                          Talán nem kapták meg a levelemet?~- De bizony megkapták
53372  II,  114    |                        Nos, és?~- Sírtak mind a ketten.~- Apa is? - kérdém
53373  II,  114    |                 kétségbeesve rohantam haza, s a díványra rogyva sírtam,
53374  II,  114    |                     díványra rogyva sírtam, s a szívem majd megszakadt attól,
53375  II,  114    |                  éreztem.~Tompa aléltságomból a levélhordó zavart fel.~-
53376  II,  114    |                        Cséry István! - kiáltá a szoba közepén. - Pénzes
53377  II,  114    |                       megbocsátanak.~Átvettem a levelet és aláírtam. Ott
53378  II,  114    |                     és aláírtam. Ott fénylett a borítékon: »terhelve 40
53379  II,  114    |                         Még egy levél - mondá a levélhordó s átnyújtott
53380  II,  114    |                   ismertem fel rajta, s annak a borítékján is ott volt: »
53381  II,  114    |                 forinttal«.~Felbontottam mind a kettõt. Igen, negyven-negyven
53382  II,  114    |                 rajtad s tudtán kívül eladtam a kis tarka csikót ezért az
53383  II,  114    |                   összegért s titokban küldöm a Miska kocsistól a postára
53384  II,  114    |                      küldöm a Miska kocsistól a postára stb.~Szívem elszorult
53385  II,  114    |                   midõn anyám levelére került a sor.~Szegény jó édesanyám!
53386  II,  114    |             mellékelve küld negyven forintot. A libákat vitte eladni a Borcsa
53387  II,  114    |                        A libákat vitte eladni a Borcsa szolgáló, meg az
53388  II,  114    |                       az üszõt. Abból megy az a pénz. »Atyádnak errõl -
53389  II,  114    |                gyermekem.«~Záporként omlottak a könnyeim. Ez a nagy szeretet
53390  II,  114    |                       omlottak a könnyeim. Ez a nagy szeretet keresztüljárta
53391  II,  115    |                       nézett fel rájuk, arról a beteges halvány arcról senki
53392  II,  115    |                      szeretik észre nem venni a szenvedés elmosódó betûit.~
53393  II,  115    |                       Aztán könyörtelenek is. A kisfiú csak tûrte egy darabig,
53394  II,  115    |                  Felkelt. Tovább vánszorgott. A lacikonyhák pecsenyeillata
53395  II,  115    |                      ejt le valamely néni, ki a sátorban árul, egy-egy darabkát.
53396  II,  115    |                    asszonyok nagyon vigyáznak a portékájukra.~A kisfiú szeme
53397  II,  115    |                     vigyáznak a portékájukra.~A kisfiú szeme szikrákat hányt
53398  II,  115    |                  kisfiú szeme szikrákat hányt a vágytól. Mindig közelébb-közelébb
53399  II,  115    |                 Mindig közelébb-közelébb ment a sátorokhoz. Az éhség nagy
53400  II,  115    |                    teszi azt, akin erõt vett. A kisfiú elhatározta, hogy
53401  II,  115    |                     darab húst és elfut vele. A szelíd árvából tolvaj lesz!
53402  II,  115    |                szörnyû harc az életért.~De ez a harc vesztett csata lett.
53403  II,  115    |                     harc vesztett csata lett. A hadicselt észrevették jóeleve
53404  II,  115    |                 kofaasszonyok, és elkergették a gyermeket:~- Eltakarodj
53405  II,  115    |                   lesz mindjárt nemulass. Ni, a gazemberje, hogy settenkedik
53406  II,  115    |             gazemberje, hogy settenkedik itt!~A szónokló asszonyság magasra
53407  II,  115    |                     asszonyság magasra emelte a piszkafát, mellyel a tüzet
53408  II,  115    |                   emelte a piszkafát, mellyel a tüzet szokta igazgatni az
53409  II,  115    |           felemelkedett, hogy utána iramodjék a fiúnak, vagy csak mutatta,
53410  II,  115    |                       egy harcias rohamhoz.~- A rendõrség is mire való -
53411  II,  115    |                       fogságra nem veti...~De a fiú ezt már nem hallotta.
53412  II,  115    |                    bûnös lépése, s azt hiszi, a szándék is már nagy bûnbe
53413  II,  115    |                      közepén, amit bizonyosan a kiskutya számára hoztak
53414  II,  115    |                       számára hoztak ki, mert a földön van a tál a kutya
53415  II,  115    |                  hoztak ki, mert a földön van a tál a kutya mellett, ki
53416  II,  115    |                       mert a földön van a tál a kutya mellett, ki most kezdi
53417  II,  115    |                     nem lehetett lopni. Hátha a kutya türelmesebb, elnézõbb
53418  II,  115    |                 elnézõbb lenne!~Egy perc mûve a gondolat és a kivitel. Mint
53419  II,  115    |                       perc mûve a gondolat és a kivitel. Mint az éhes karvaly,
53420  II,  115    |                      az éhes karvaly, csap le a tál mellé, s mind a két
53421  II,  115    |                   csap le a tál mellé, s mind a két kezével mohón utána
53422  II,  115    |                    jogtalan eljárás ellen, de a tettleges ellenszegülésre
53423  II,  115    |                     nincs ereje és bátorsága.~A hadi kocka már-már a fiú
53424  II,  115    |               bátorsága.~A hadi kocka már-már a fiú részére dõl, õ van közelébb
53425  II,  115    |                   részére dõl, õ van közelébb a tálhoz, s az erõsebbé a
53426  II,  115    |                       a tálhoz, s az erõsebbé a jog, az eb hátrálni kezd -
53427  II,  115    |                       fejét az ajtón, rákiált a fiúra:~- Eltakarodj innen,
53428  II,  115    |                       Nézze meg az ember, még a kutyát is meglopja.~Szegény
53429  II,  115    |                  mondták neki akkor is, midõn a világra jött:~- Takarodj
53430  II,  116    |                                               A VÁSÁRFIA~1881~Rajz~Szomorú
53431  II,  116    |                 VÁSÁRFIA~1881~Rajz~Szomorú az a ház, ahol asszony nincsen.
53432  II,  116    |                  elhagyatott, rideg az udvar, a kert, a ribizkebokrok, a
53433  II,  116    |                       rideg az udvar, a kert, a ribizkebokrok, a rózsatõk,
53434  II,  116    |                      a kert, a ribizkebokrok, a rózsatõk, minden, minden.
53435  II,  116    |                     rózsatõk, minden, minden. A szoba, tornác, mind olyan
53436  II,  116    |                      olyan üres, pedig bizony a Máthé János házatája derekasan
53437  II,  116    |                      aztán, mivelhogy bíró is a faluban; egyik ember a másiknak
53438  II,  116    |                     is a faluban; egyik ember a másiknak adja a kilincset
53439  II,  116    |                   egyik ember a másiknak adja a kilincset reggeltõl estig
53440  II,  116    |                 szakadatlan, ki panasszal, ki a porciós könyvvel; de azért
53441  II,  116    |                  néptelen, üres, elhagyott az a Máthé-ház, mióta kivitték
53442  II,  116    |                    Pedig folytatása is maradt a derék nõnek, egy szép rózsabimbó,
53443  II,  116    |                   nõnek, egy szép rózsabimbó, a szõke Mariska. Alig van
53444  II,  116    |                   neki, ajándékokat vesz, még a gondolatát is kilesné, még
53445  II,  116    |                gondolatát is kilesné, még azt a helyet is megfúja, ahová
53446  II,  116    |                      teszi.~De hát csoda-e ez a túlság, mikor két nagy szeretetnek
53447  II,  116    |             összeadása! Az anya is benne van, a gyermek is. Képzelete körmeivel
53448  II,  116    |                      kell kiásnia, kikaparnia a földbõl a kedves halottat, -
53449  II,  116    |                 kiásnia, kikaparnia a földbõl a kedves halottat, - itt van,
53450  II,  116    |                   képét elevenen.~Csakhogy ez a kép olyan búbánatos, szomorú -~
53451  II,  116    |                tetszik, mintha azok volnának; a hangjukban valami részvétgerjesztõ,
53452  II,  116    |                 fájdalmas rezgés, az arcukon, a mosolyukban szenvedés van
53453  II,  116    |                       elég volt egyszer nézni a méla, elbámészkodó gyermeki
53454  II,  116    |                  Valami titkos baja van ennek a gyermeknek! Miért lenne
53455  II,  116    |                       vet, s akkor úgy néz ki a kis bárányka, mint egy százesztendõs
53456  II,  116    |              gondolkozik az akkor?~Soha ennek a csengõ kacaját nem hallani,
53457  II,  116    |                  szögletben s közönyösen nézi a szebbnél szebb játékszereket,
53458  II,  116    |                  szebb játékszereket, vagy ha a mezõn van, mézes virágokat
53459  II,  116    |                     Ipoly folyó partján ül ki a homokba s órákig is elnézi
53460  II,  116    |                      is elnézi némán, egyedül a víz folyását. Vajon mit
53461  II,  116    |                   rossz gyermek, hogy betörte a szomszédok ablakait, agyontaposta
53462  II,  116    |                agyontaposta vigyázatlanságból a kis kacsákat, vagy csinálna,
53463  II,  116    |                    egy örökös szemrehányás ez a bánatos gyermek, ez örökös
53464  II,  116    |                   mintha nem is ide tartoznék a földre azzal az ábrándozó
53465  II,  116    |                       ábrándozó arccal, azzal a légies, sovány alakkal,
53466  II,  116    |                  sovány alakkal, hanem mintha a menny lakója lenne már,
53467  II,  116    |                     balzsam nincsen ez ellen. A doktorok azt mondták, semmi
53468  II,  116    |                       azt mondták, semmi baja a kis Mariskának, legfeljebb
53469  II,  116    |               Mariskának, legfeljebb hajlandó a melancholiára. Nem kell
53470  II,  116    |             embergyûlölõvé lesz késõbb sat...~A gondviselõnõje, aki egyszersmind
53471  II,  116    |                   egyszersmind gazdasszony is a háznál, özvegy Kubek Mártonné
53472  II,  116    |                       azt állítja, hogy ennek a gyereknek már a természete
53473  II,  116    |                    hogy ennek a gyereknek már a természete ilyen; hanem
53474  II,  116    |                      eladó sorba kerül... más a bimbó, más a rózsa.~Vannak
53475  II,  116    |                     kerül... más a bimbó, más a rózsa.~Vannak azonban lelketlen,
53476  II,  116    |                    szószátyár vénasszonyok is a faluban, akik meg-megijeszték
53477  II,  116    |                     Máthé János uram - mondja a másik.~Máthé János pedig
53478  II,  116    |                      nevelni: többet ér annak a földi leány, ha jó, ha szép,
53479  II,  116    |                     szép, ha erkölcsös.~Innen a nagy szeretet, innen a túlság
53480  II,  116    |                  Innen a nagy szeretet, innen a túlság benne. Remeg, hogy
53481  II,  116    |                      hogy elveszti, hogy azok a kék szemecskék egyszer csak
53482  II,  116    |                 Bezzeg, ha térdig koptatná is a lábát, ha a világ végén
53483  II,  116    |                       koptatná is a lábát, ha a világ végén lenne is az
53484  II,  116    |                   legyen az õ Mariskája, mint a többi gyerekek.~Pedig hát
53485  II,  116    |                     gyerekek.~Pedig hát annak a kis Mariskának semmi baja
53486  II,  116    |                  festi azt bajnak, ami csupán a környezet kifolyása.~Mikor
53487  II,  116    |                       Mikor esténkint hazajön a mezõrõl, útközben mindig
53488  II,  116    |                       mindig elképzeli: hátha a picikének baja történt otthon,
53489  II,  116    |                    baja történt otthon, hátha a kutya megharapta. Vagy a
53490  II,  116    |                      a kutya megharapta. Vagy a méh megcsípte, vagy valaki
53491  II,  116    |                  sarkalltatva hazafelé. Ilyen a szeretet, többet lát a valónál.~
53492  II,  116    |                  Ilyen a szeretet, többet lát a valónál.~Váltig mondják
53493  II,  116    |                tölteni el egész életét, aztán a gazdasága is elpusztul asszony
53494  II,  116    |                     az idegenek, kivált ha ez a becsületes Kubik Mártonné
53495  II,  116    |                 Mártonné is be találja hunyni a szemeit.~Megvallva az igazat,
53496  II,  116    |                szívesen néz rá vasárnaponkint a templomban, és a Mariska
53497  II,  116    |               vasárnaponkint a templomban, és a Mariska arany haját is gyöngéden
53498  II,  116    |                       mostohaanyára nem bízza a kis Mariskát; azt a szeretetet,
53499  II,  116    |                     bízza a kis Mariskát; azt a szeretetet, mellyel Borcsája (
53500  II,  116    |                  mellyel Borcsája (úgy hítták a szegény boldogultat) leánykájának