bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

53501  II,  116    |                     tartozik, fel nem aprózza a netalán még születendõ gyermekek
53502  II,  116    |                        amit õ kitûzött: ennek a gyereknek élni, isten szeretetében
53503  II,  116    |                   élni, isten szeretetében és a jó erkölcsben dúsnak fölnevelni.~
53504  II,  116    |                        Alább is hagytak ezzel a jó tanáccsal a rokonok,
53505  II,  116    |                  hagytak ezzel a jó tanáccsal a rokonok, látván, hogy az
53506  II,  116    |                    szörnyû futkosás. Hívatták a doktort azonnal, aki szokás
53507  II,  116    |                       szokás szerint megnézte a Mariska nyelvét és medicinát
53508  II,  116    |                       asszony kellene - mondá a doktor -, az öreg Kubikné
53509  II,  116    |                      vennéd be legszívesebben a medicinát?~- Hívassák el
53510  II,  116    |                medicinát?~- Hívassák el nekem a Rózsa nénit! Én a Rózsa
53511  II,  116    |                       nekem a Rózsa nénit! Én a Rózsa nénit szeretem.~Máthé
53512  II,  116    |                       elpirult, mert õ is azt a Rózsa nénit szerette, az
53513  II,  116    |                    szerette, az tetszett neki a faluban a legjobban.~Nem
53514  II,  116    |                       tetszett neki a faluban a legjobban.~Nem volt mit
53515  II,  116    |                Kubiknénak át kellett szaladni a felvégbe Rózsa néniért.
53516  II,  116    |                néniért. Nem is vetette meg az a szép kérést, ott termett
53517  II,  116    |                     hozta s elfelejtette vele a legközönségesebb asszonyi
53518  II,  116    |                hiúságot.~No, de hogy megörült a kis beteg, amint meglátta.
53519  II,  116    |                     mindenfélét, ahogy szokás a gyerekekkel, hol tréfásan,
53520  II,  116    |                     egy szarka. Hogyne, mikor a Rózsa néni olyan jól tud
53521  II,  116    |               ítéletnapig. Ugrált, reszketett a szíve örömében, hogy az
53522  II,  116    |                     vígan csiripel! Hej, mert a tavaszt hozta neki ide az
53523  II,  116    |                     tavaszt hozta neki ide az a másik meleg szív, a Rózsa
53524  II,  116    |                    ide az a másik meleg szív, a Rózsa nénié. A madarak sem
53525  II,  116    |                    meleg szív, a Rózsa nénié. A madarak sem énekelnek télen...~
53526  II,  116    |                       ha már az orvos megírta a receptet, s a kocsi be van
53527  II,  116    |                   orvos megírta a receptet, s a kocsi be van fogva, mely
53528  II,  116    |                     be van fogva, mely Jánost a városba viszi a patikába,
53529  II,  116    |                   mely Jánost a városba viszi a patikába, hogy elhozza az
53530  II,  116    |                     hogy tejeskását hozzon be a kis betegnek a konyháról,
53531  II,  116    |                      hozzon be a kis betegnek a konyháról, a fiatal apa
53532  II,  116    |                     kis betegnek a konyháról, a fiatal apa lábujjhegyen
53533  II,  116    |                     lábujjhegyen lopódzik oda a gyerekhez, s befogja kezével
53534  II,  116    |                  gyerekhez, s befogja kezével a kis szemeket.~- Találd ki,
53535  II,  116    |                         Én hát. Tudod-e, hogy a városba megyek. Hozzak-e
53536  II,  116    |                meghökkenve hátrált egy lépést a kis virágos ágytól, azután
53537  II,  116    |                 szelíden, megcsókolta hevesen a gyerek arcát, s így szólt:~-
53538  II,  116    |                 magadnak!~Rózsa néni belépett a tejes bögrével.~A kislányka
53539  II,  116    |                    belépett a tejes bögrével.~A kislányka átkarolta nyakát
53540  II,  116    |                        s mikor lefejté kezeit a szép özvegyasszony nyakáról,
53541  II,  116    |                  vígan tapsolt s dobolt velök a vánkoscihán.~
53542  II,  117    |                                               A DIPLOMATA LEVELE~1881~Novella
53543  II,  117    |                  legközelebbi rokonságban áll a kiéhezett agáréhoz: beesett,
53544  II,  117    |                    nagybátyja van beválasztva a magyar parlamentbe tagnak
53545  II,  117    |                     parlamentbe tagnak s mind a kettõ a hatalom fényénél
53546  II,  117    |             parlamentbe tagnak s mind a kettõ a hatalom fényénél sütkérezik)
53547  II,  117    |                   senki sem jósolta meg, hogy a fényes birodalmi székvárosban
53548  II,  117    |                  asszonyok által csinálja meg a karrierjét, pedig minden
53549  II,  117    |                    minden fiatal embert ezzel a szóval szoktak útnak ereszteni: »
53550  II,  117    |                   barátnõket.«~Nem is azoknak a fájából volt Miklós faragva,
53551  II,  117    |                    volt Miklós faragva, kiket a sors már mintegy elõre csodálatos
53552  II,  117    |                    egykedvû megadással õrölte a napokat. A hivatalos órák
53553  II,  117    |                  megadással õrölte a napokat. A hivatalos órák után egyet
53554  II,  117    |                    valamely szép kertben vagy a Grabenen, aztán megvacsorált
53555  II,  117    |                     könyvei közt érezte magát a legboldogabbnak.~S ezek
53556  II,  117    |                       legboldogabbnak.~S ezek a könyvek többnyire utazási
53557  II,  117    |                       utazási munkák valának, a világ minden nyelvén, mert
53558  II,  117    |           ólombányákhoz, Ukránia sivatagjaira a kozákok közé; szerette volna
53559  II,  117    |                     szerette volna fölkeresni a magyarok elõdeit Ázsia belsejében,
53560  II,  117    |                 álmában ott kóborgott valahol a fényes Granadában, a mórok
53561  II,  117    |                  valahol a fényes Granadában, a mórok között, és a jó isten
53562  II,  117    |                Granadában, a mórok között, és a jó isten tudná elmondani,
53563  II,  117    |               elmondani, hol mindenütt.~Nincs a világon komikusabb szenvedély,
53564  II,  117    |             tintatartójához láncolt bürokrata a világot akarja bekalandozni.
53565  II,  117    |                      Egy egész halom volt már a szobájában. Mikor kifogyott
53566  II,  117    |                   szobájában. Mikor kifogyott a magyar és német útleírásokból
53567  II,  117    |                     almanachokból, megtanulta a francia nyelvet, hogy a
53568  II,  117    |                       a francia nyelvet, hogy a franciák e nemû termékeit
53569  II,  117    |                    angol nyelvet sajátítá el. A szenvedélyek megvalósításáért
53570  II,  117    |                       olyan bután meredtek rá a császári királyi miniszteri
53571  II,  117    |                miniszteri akták, bevilágított a reménynek az a halavány
53572  II,  117    |                   bevilágított a reménynek az a halavány sugara, hogy hátha...
53573  II,  117    |                   hátha... ki tudja, mit rejt a jövõ... egyszer még õ is
53574  II,  117    |                       magas polcra, mikor már a köszvény fogja a lábadat
53575  II,  117    |                    mikor már a köszvény fogja a lábadat hasogatni... akkor
53576  II,  117    |                    fogsz sehova utazni, hanem a meleg kályhát és a puha
53577  II,  117    |                      hanem a meleg kályhát és a puha ágyat õrzöd otthon.~
53578  II,  117    |                 félretett egy kisebb összeget a takarékpénztárba, az »útra«.~
53579  II,  117    |                    örömet jelentett elõtte ez a szó: az »útra«. Éppúgy elpirult,
53580  II,  117    |                       abban az életkorban, ha a kedves lányka jut eszünkbe.
53581  II,  117    |                    mindig hevesebben dobogott a szíve, valahányszor erre
53582  II,  117    |                  éjjel és nappal, az utcán és a hivatalszobában, hol a fekete
53583  II,  117    |                     és a hivatalszobában, hol a fekete dûlékeny betûk az
53584  II,  117    |                       mely ónszínûvé festette a kis cellát, London ködévé
53585  II,  117    |                  reménytelen volt, mint annak a szenvedélye, aki egy álomképet
53586  II,  117    |             miniszterek letûntek és támadtak, a világ forgott a maga hatalmas
53587  II,  117    |                     támadtak, a világ forgott a maga hatalmas küllõin odább-odább,
53588  II,  117    |                       sivatagjai megtermették a selyem-füvet, a kozákok
53589  II,  117    |                  megtermették a selyem-füvet, a kozákok lovai meg is ették,
53590  II,  117    |                   kozákok lovai meg is ették, a Guadalquivir partjain ott
53591  II,  117    |               partjain ott csóválták fejeiket a fehér liliomok, Andalusiában
53592  II,  117    |                  fehér liliomok, Andalusiában a szép señorák már évekig
53593  II,  117    |                   mindig ott ült egyik napról a másikra, a festetlen íróasztalnál.~
53594  II,  117    |                       egyik napról a másikra, a festetlen íróasztalnál.~
53595  II,  117    |                      még most sem mondott le. A pénzt gyûjtötte, mint ahogy
53596  II,  117    |                    rubrikáját sem - még ha az a rubrika képzeletbeli is.~
53597  II,  117    |               hangzott háta mögött: »Ott megy a nagy utazó.«~Miklós arcát
53598  II,  117    |                   ilyenkor, s olyan szép volt a harag villámaival szemeiben
53599  II,  117    |                     elfelejtette az ember azt a rút szõke szakállát.~Még
53600  II,  117    |                    otthonról is bosszantották a rokonok, minden levél végén
53601  II,  117    |                    egyszer.~Hanem hát fordult a szerencse kereke, s egy
53602  II,  117    |               szobájába hívatta Miklóst.~- Ön a fogalmi szak legszorgalmasabb
53603  II,  117    |                         mondá.~- Köszönöm ezt a jó véleményét, fõnök úr.~-
53604  II,  117    |                   látom, az egészsége nem áll a legjobb lábon, barátom,
53605  II,  117    |                   csak egy igazi pihenés van: a halál után. Én a pihenést
53606  II,  117    |                 pihenés van: a halál után. Én a pihenést úgy értem, hogy
53607  II,  117    |                  dolgozik, mint amit szokott.~A derék principális sokatjelentõen
53608  II,  117    |                folytatá:~- Õexcellenciájával, a miniszterrel beszéltem önrõl.~
53609  II,  117    |                    melyet ön fog elkészíteni. A pihenést, respektive az
53610  II,  117    |                       ilyesmit nem bízhatunk. A munka azonban nem követelhetõ,
53611  II,  117    |               követelhetõ, hogy itt készüljön a lármás falak között, ön
53612  II,  117    |             megírhatja valami csendes fürdõn, a lombok között a zöldben.
53613  II,  117    |                       fürdõn, a lombok között a zöldben. Én nem tudom, de
53614  II,  117    |                     zöldben. Én nem tudom, de a poéták, mintha olyasvalamit
53615  II,  117    |                 szamárságaikat költik.~Miklós a világ legboldogabb embere
53616  II,  117    |                Oroszországba menjen. Nem, nem a szabadság, a civilizáció
53617  II,  117    |                 menjen. Nem, nem a szabadság, a civilizáció hazájáé legyen
53618  II,  117    |                     inkább rohant haza, midõn a Schullerstrasseban beleütközött
53619  II,  117    |                     jött fel, mint delegátus, a szép birodalmi fõvárosba.~-
53620  II,  117    |                        Hát már rá sem ismersz a nagybátyádra? Talán bizony
53621  II,  117    |                       siket is, vak is vagyok a nagy örömtõl. Képzelje csak,
53622  II,  117    |                      értesz-e angolul?~- Akár a folyóvíz.~- Valahogy félre
53623  II,  117    |                       Pali bácsi, ki Deák óta a legjobb adomázója a képviselõház
53624  II,  117    |                       óta a legjobb adomázója a képviselõház folyosójának. -
53625  II,  117    |                       sem értettem, édes fiam a szavadból; eredj vissza
53626  II,  117    |                       szóra még egyszer, mire a derék nagyvezér egyszerre
53627  II,  117    |                    valahogy szótár segélyével a nyelvet. Pali bácsitól csupán
53628  II,  117    |                     el hozzá. Addig megvárlak a kávéházban.~Miklósnak sem
53629  II,  117    |                  kellett több. Ez már több is a jóból, mint amennyit egy
53630  II,  117    |                      Mégis csak szép dolog az a »nexus«.~Mire visszakerült,
53631  II,  117    |                      bácsi már mind kiolvasta a német újságokat.~- Mind
53632  II,  117    |                    szép csendesen megindultak a Ballplatz-i fényes palota
53633  II,  117    |                      hol »Gyula« lakik.~Igen, a »Gyula«.~Vajon nem-e csakugyan
53634  II,  117    |                       varázsszerû abban, hogy a birodalom sorsát az a gavallér
53635  II,  117    |                    hogy a birodalom sorsát az a gavallér úri ember intézi,
53636  II,  117    |                       négy lovát végighajtani a magyar falvakon, aki törvénybíró
53637  II,  117    |                nemegyszer szóba is keveredett a németet szidni.~No, már
53638  II,  117    |              tréfadolog.~Éspedig csakugyan az a Gyula volt. Hogy megörült
53639  II,  117    |                      mikor meglátta, majdhogy a nyakába nem ugrott.~- Eljöttél.
53640  II,  117    |                 teveled találkozzam ma, ebben a nagy német városban. De
53641  II,  117    |                    nem mindig elöljártam-e én a haza elárulásában? - dicsekedett
53642  II,  117    |                     egy kis ajánlólevél kell. A fiú Amerikába utazik, hát
53643  II,  117    |                   ördögre. Élhetetlen ez, nem a mi fajtánk. Ez legfeljebb
53644  II,  117    |                     mi fajtánk. Ez legfeljebb a gyárak kéményeit veszi észre
53645  II,  117    |                       egy negyedórát, mialatt a gróf szögrül-végre kikérdezte
53646  II,  117    |                        hogy odahaza mi újság, a klubban, a kaszinóban, a
53647  II,  117    |                  odahaza mi újság, a klubban, a kaszinóban, a folyosón,
53648  II,  117    |                      a klubban, a kaszinóban, a folyosón, egyszóval az eseményeknek
53649  II,  117    |                     csemegeszerû részét, mely a sajtó hasábjaira nem kerül,
53650  II,  117    |                  hasábjaira nem kerül, melyet a nyomdafesték nem foszt meg
53651  II,  117    |                    nyomdafesték nem foszt meg a zománcától.~Pali bácsi tudott
53652  II,  117    |                   bácsi tudott is rengeteget: a Stefinek kétszer fogták
53653  II,  117    |                    Stefinek kétszer fogták el a »huszonegyesét« tegnapelõtt;
53654  II,  117    |                     másnap gombolyíttatott le a kabátcsere-ügy, mikor aztán
53655  II,  117    |                     azzal bosszantották, hogy a törvényszéki elnökké való
53656  II,  117    |                     kineveztetése éppen abban a felsõkabátban volt, valahol
53657  II,  117    |                   felsõkabátban volt, valahol a belsõ zsebben - hanem kiveszítette.
53658  II,  117    |                      kiveszítette. Gyuri most a szép Altorjainénak udvarol.
53659  II,  117    |                   szép Altorjainénak udvarol. A csinos özvegy még mindig
53660  II,  117    |                      pedig az most már átment a szélsõbaloldalra.~Ideje
53661  II,  117    |                      izgékony és eleven, mint a halcsík. Külseje után bizony
53662  II,  117    |                     nem gyanítaná senki, hogy a hatalmas egyesült státusokat
53663  II,  117    |                     ön nagyon pontos - mondja a gróf szívélyesen rázva meg
53664  II,  117    |                   reggelizni. Bemutatom önnek a magyar képviselõház egyik
53665  II,  117    |                  angolbarát. De menjünk, hisz a reggelinél visszatérhetünk
53666  II,  117    |                 mosolyogva -, mert nem fogunk a politikáról beszélni.~-
53667  II,  117    |                     arra, ha nem akarja, hogy a politikai élet hullámai
53668  II,  117    |              felülmúlhatatlan mester, folytak a reggeli mellett is, mely
53669  II,  117    |                      volt jó és ízletes, mint a bonmot-k, melyek azt fûszerezték.~
53670  II,  117    |                       melyek azt fûszerezték.~A szegény Neczpály tûkön ült
53671  II,  117    |                  minden furcsa dolog esik meg a világon!~Vajon mikor térnek
53672  II,  117    |                     ma s még adomákat is ezen a nyelven mondott, amiket
53673  II,  117    |                 értett meg, de megnevetett.~- A mi parasztjaink azelõtt
53674  II,  117    |                        azóta nem kell félnünk a kivándorlásoktól.~- Pedig
53675  II,  117    |                      utaznak oda - jegyzé meg a gróf. - Íme, szomszédja
53676  II,  117    |                      Íme, szomszédja is, Sir, a fiatal gentleman is éppen
53677  II,  117    |              Amerikába utazik néhány hétre.~- A szép Amerikába... Ah, uram,
53678  II,  117    |                       Kár, hogy nem élünk már a középkorban - szólt Andrássy -,
53679  II,  117    |                nevetett kedélyesen - ez lenne a legjobb mód belátni a kártyáimba.~-
53680  II,  117    |                   lenne a legjobb mód belátni a kártyáimba.~- Az ön kártyái,
53681  II,  117    |                        melyben ott csillogott a Madeira szemes nedve, a
53682  II,  117    |                       a Madeira szemes nedve, a legnagyobb udvariassággal
53683  II,  117    |                  arcképei függtek, csak alább a szép Katinka grófnõé.~-
53684  II,  117    |              szándékozom ott tölteni.~- Tehát a fõpolgármesterhez fogom
53685  II,  117    |                     félbeszakítva az írást -, a nevét elfeledtem. Ezeket
53686  II,  117    |                      nevét elfeledtem. Ezeket a magyar neveket oly nehéz
53687  II,  117    |                       hogy õ magát jól érezze a szabad Amerikában. Fogadja
53688  II,  117    |                      stb. stb.~Clark.~Mielõtt a kis ideges emberke borítékba
53689  II,  117    |         szórakozottságból-e vagy szándékosan, a »különös figyelemmel« szavakat
53690  II,  117    |                   húzta.~S csak akkor adta át a magát mélyen meghajtó Neczpálynak.~-
53691  II,  117    |                       hasznát - szólt nevetve a kedélyes aggastyán -, de
53692  II,  117    |                gondolt, ki csakhamar otthagyá a Ballplatz-i palotát Pali
53693  II,  117    |                 nálánál boldogabb ember abban a nagy, fényes városban, hol
53694  II,  117    |                városban, hol ahány fej, annyi a cilinder-kalap.~Még az éji
53695  II,  117    |                 fonalát, midõn õt New Yorkban a »Kék hering«-hez címzett
53696  II,  117    |                       egy percet sem, kergeti a tapasztalásvágy. A nagy
53697  II,  117    |                    kergeti a tapasztalásvágy. A nagy Babylon szokatlan zajával,
53698  II,  117    |              különösen pénze van hozzá kevés. A derék Montecuccolinak igaza
53699  II,  117    |                      volt, hogy ez kívántatik a hadviseléshez elsõsorban;
53700  II,  117    |               elsõsorban; de higgye meg, hogy a békéhez is, vagy hogy a
53701  II,  117    |                       a békéhez is, vagy hogy a helyesebb szót használjuk,
53702  II,  117    |                    helyesebb szót használjuk, a nyugalomhoz.~Miklós, mikor
53703  II,  117    |                    egészen szûkre vonni össze a kiadásait. A félelem, a
53704  II,  117    |                      vonni össze a kiadásait. A félelem, a pénzzavar elrontotta
53705  II,  117    |                       a kiadásait. A félelem, a pénzzavar elrontotta egész
53706  II,  117    |                      s szomorúan mondogatta: »A szegénység nem szégyen ugyan,
53707  II,  117    |                   kezdett s sietett otthagyni a várost anélkül, hogy - látta
53708  II,  117    |                Csomagolás közben akadt kezébe a Sir Bradleyhez intézett
53709  II,  117    |                    feledkezett volt.~»No, ezt a levelet még átadom. Ámbár
53710  II,  117    |                  elmegyek innen, látni akarom a vidéket is, az õserdõket,
53711  II,  117    |                     vidéket is, az õserdõket, a növényzetet, a gazdálkodási
53712  II,  117    |                     õserdõket, a növényzetet, a gazdálkodási rendszert,
53713  II,  117    |                       gazdálkodási rendszert, a farmokat. De a levelet okvetlenül
53714  II,  117    |                     rendszert, a farmokat. De a levelet okvetlenül át kell
53715  II,  117    |                melynek diadalmas megszerzését a rokonoknak százszor is elmagyarázta
53716  II,  117    |                      se adtam volna.«~Sietett a polgármesteri hivatalba,
53717  II,  117    |                          kérdé Neczpály.~- Én a polgármesteri szolga vagyok,
53718  II,  117    |                        Sir?~- Be akarok menni a polgármester úrhoz.~- Nem
53719  II,  117    |                      ajánlólevelem van hozzá, a nagykövettõl.~- Az itt nem
53720  II,  117    |                        Mi foglalja le annyira a polgármester úr idejét?~-
53721  II,  117    |                legalább jelentsen be, mert én a következõ vonattal utazni
53722  II,  117    |                kivétel. Az sose történt, hogy a polgármester úr valakit
53723  II,  117    |              tizennégy perc múlva fog kerülni a sor.~- Hogyan? Addig lesz
53724  II,  117    |                    Hogyan? Addig lesz bent az a napszámos?~- Ej, dehogy,
53725  II,  117    |                      vannak följegyezve nálam a kihallgatásra.~- Ön tréfál
53726  II,  117    |                        E pillanatban megnyílt a polgármester ajtaja, s kilépett
53727  II,  117    |               polgármester ajtaja, s kilépett a kék blúzos egyén, ki bent
53728  II,  117    |             pápaszemmel s egyenesen benyitott a polgármesterhez.~- Uram,
53729  II,  117    |                     van. Addig igénybe veheti a polgármester, azontúl nem.
53730  II,  117    |                    mindenki röviden mondja el a dolgát, mert érdekében fekszik
53731  II,  117    |                     Legyen ön szíves, adja át a polgármester úrnak e levelet.~*~
53732  II,  117    |              embereknek, aminõket sûrûn nevel a XIX. század. Azt hitte magáról,
53733  II,  117    |                     örökösen három mély ránc. A diplomaták összes külsõségeit
53734  II,  117    |                      egyesíté.~Mikor megkapta a nagykövet levelét, melyet
53735  II,  117    |                       melyet félénken vitt be a szolga, mihelyt elolvasta
53736  II,  117    |                        mihelyt elolvasta alul a »Clark« nevet, arcát szokatlan
53737  II,  117    |                     izgatottsággal olvasta el a levelet kétszer-háromszor,
53738  II,  117    |        kétszer-háromszor, összefolytak elõtte a kövér betûk egy fényes,
53739  II,  117    |                      ki fogja találni, mi van a dologban s aláhúzom neki
53740  II,  117    |                      dologban s aláhúzom neki a »különös figyelemmel« szavakat.
53741  II,  117    |                      Úgy van, úgy. Igen, igen a helyzet magaslatán vagyok.
53742  II,  117    |              megtörténni, Jim. Menjen azonnal a rendõrfõnökhöz, itt a jegyem.
53743  II,  117    |                 azonnal a rendõrfõnökhöz, itt a jegyem. Várjon, megírom.
53744  II,  117    |           kipuhatolandó s díszõrség állítandó a szállodához, melyben lakik.
53745  II,  117    |                     Egyszersmind küldje be ön a titkáromat is.~A titkár
53746  II,  117    |                 küldje be ön a titkáromat is.~A titkár megjelent.~- Mr.
53747  II,  117    |                    pedig intézkedjék ön, hogy a szolga készítse ki azonnal
53748  II,  117    |                 helyen.~- Értem, Sir! - mondá a titkár meghajolva.~- Még
53749  II,  117    |                       családomhoz s értesítse a leányaimat, hogy toalettrõl
53750  II,  117    |               holnapra. Isten önnel.~*~Miklós a bõröndét rendezte, aztán
53751  II,  117    |                       nézett, nehogy elkéssék a Bostonba induló vonatról,
53752  II,  117    |                 szolgálatára, uram, - mondá s a legalázatosabb szelídség
53753  II,  117    |                       gondolá. De nem hiszem, a dolog mégis összefügg. A
53754  II,  117    |                      a dolog mégis összefügg. A levelet a polgármesternek
53755  II,  117    |                    mégis összefügg. A levelet a polgármesternek küldtem,
53756  II,  117    |            kegyeskedik. Oh, igen, igen, értem a gúnyt. De vajon tudhattuk-e,
53757  II,  117    |                   inkognitó - dörmögé magában a polgármester. - Úgy látszik,
53758  II,  117    |                  polgármester. - Úgy látszik, a legmélyebb inkognitó.«~-
53759  II,  117    |                        De igen, körülbelül az a szándékom.~- Oh, Sir, ne
53760  II,  117    |                      ne fosszon meg bennünket a szerencsétõl.~- De, uram,
53761  II,  117    |                      hogy ön tréfál velem. Ez a hang, ez a modor...~- Bocsánat,
53762  II,  117    |                   tréfál velem. Ez a hang, ez a modor...~- Bocsánat, Sir...
53763  II,  117    |                       kell, hogy részt vegyen a holnap tiszteletére rendezendõ
53764  II,  117    |                  egészen olyan ruhában, minõt a bécsi udvarnál viselnek
53765  II,  117    |                       bécsi udvarnál viselnek a lakájok.~- Kicsoda ön? -
53766  II,  117    |              rendeltem, nem fizetem.~- Minket a város fizet, Sir.~- Az ördögbe
53767  II,  117    |                  Hozzon ön kocsit számomra.~- A kocsi lent várja önt, Sir.~-
53768  II,  117    |                    álmodom hát.~Miklós lement a lépcsõkön, s egy bécsi udvari
53769  II,  117    |                       bécsi udvari kocsi állt a foyerben, parókás kocsissal;
53770  II,  117    |                  foyerben, parókás kocsissal; a lovak szerszáma ménkõ kétfejû
53771  II,  117    |                 Kocsis, hajtson egy szabóhoz.~A hintó kirobogott. A szálloda
53772  II,  117    |                 szabóhoz.~A hintó kirobogott. A szálloda kapujában két fegyveres
53773  II,  117    |                  lakáj egyebet sem tett, mint a névjegyeket hordta be egy
53774  II,  117    |                     egész társaság központja.~A bál egyike volt a legfényesebbeknek,
53775  II,  117    |                  központja.~A bál egyike volt a legfényesebbeknek, melyekre
53776  II,  117    |                      városa valaha emlékezik. A pénz-, szellem- és mindennemû
53777  II,  117    |                      Midõn Neczpály belépett, a zenekar az osztrák himnuszt
53778  II,  117    |                   osztrák himnuszt játszotta. A polgármester egész a lépcsõházig
53779  II,  117    |               játszotta. A polgármester egész a lépcsõházig eléje jött nejével
53780  II,  117    |                 nejével és egész családjával.~A család pedig két szép leányból
53781  II,  117    |                    ami New Yorkban ritkaság s a nõi szépség tökélyének tartatik,
53782  II,  117    |            szépségéhez.~Mikor Miklós belépett a terembe, általános lett
53783  II,  117    |                       terembe, általános lett a suttogás: látta, hogy mindenki
53784  II,  117    |                      erejét összeszedni, hogy a bemutatásoknál, melyeket
53785  II,  117    |            bemutatásoknál, melyeket részint - a polgármester, részint neje
53786  II,  117    |                 hozzászólt, arca felragyogott a boldogságtól, a nõk egyetlen
53787  II,  117    |                  felragyogott a boldogságtól, a nõk egyetlen tekinteteért
53788  II,  117    |                    epedtek.~S amint végigment a termen, itt-ott hallotta
53789  II,  117    |                      termen, itt-ott hallotta a megjegyzéseket a háta mögött.~»
53790  II,  117    |                     hallotta a megjegyzéseket a háta mögött.~»Hasonlít,
53791  II,  117    |                     is, felismerném, hogy az. A családi vonások annyira
53792  II,  117    |                     Bugy-Kutymándfalván, hogy a famíliámat így felhánytorgatják.~-
53793  II,  117    |                       így felhánytorgatják.~- A »Graphic«-ban láttam a múltkor
53794  II,  117    |                        A »Graphic«-ban láttam a múltkor I. Lipót arcképét.
53795  II,  117    |                 gondolkozott, hogy abbahagyta a gondolkozást s nekiesett
53796  II,  117    |                   sose volt õ még ilyen kapós a lányoknál.~Táncolt is inaszakadtig,
53797  II,  117    |                    Táncolt is inaszakadtig, s a szép Edith, kivel a legtöbbet
53798  II,  117    |           inaszakadtig, s a szép Edith, kivel a legtöbbet táncolt, ott is
53799  II,  117    |                 táncolt, ott is hagyta nyilát a szívében csakhamar. De nem
53800  II,  117    |                 csakhamar. De nem sokáig fájt a seb. Mert - nem csoda, hogy
53801  II,  117    |                     már bevallották egymásnak a közös szerelmet s megesküdtek,
53802  II,  117    |                   Atyám nagyon gazdag - mondá a leány biztatólag. - Ha Európában
53803  II,  117    |                  vagyok. Egyszerû hivatalnok. A mi szerelmünk egy chiméra,
53804  II,  117    |                  chiméra, egy szép álom csak.~A szép leány álnokul mosolygott
53805  II,  117    |                       álnokul mosolygott arra a szóra, hogy õ nagyon szegény.~-
53806  II,  117    |                        S Miklós arca kipirult a szerelem csodás tüzétõl.
53807  II,  117    |                        még szép is volt ebben a pillanatban.~Egy szó, mint
53808  II,  117    |                       az elsõ szerelem kínját a boldogsággal kezdé érezni.
53809  II,  117    |                       Edithbe.~Ilyenkor pedig a legokosabb ember is hiszékeny,
53810  II,  117    |                    Nem akarom toldani-foldani a történetet, hanem elmondom
53811  II,  117    |                  hajlott vállára:~- Én vagyok a földön a legboldogabb.~Miklós
53812  II,  117    |                 vállára:~- Én vagyok a földön a legboldogabb.~Miklós is
53813  II,  117    |                    fõherceg.~Miklósban elhûlt a vér. Mintha hideg zuhannyal
53814  II,  117    |              zuhannyal öntötték volna nyakon. A falnak tántorodott és sápadtság
53815  II,  117    |                      szörnyû ijedtség, lárma. A táncot azonnal abbanhagyták,
53816  II,  117    |                  táncot azonnal abbanhagyták, a zene azonnal megszûnt játszani,
53817  II,  117    |                    azonnal megszûnt játszani, a lakájok orvosokért futottak.
53818  II,  117    |                  serénykedett ott.~- Köszönöm a figyelmet - mondá Miklós -,
53819  II,  117    |                       kiszállt, ott mindenütt a hatóság fogadta, ékesen
53820  II,  117    |                    most már könyörgésre fogta a dolgot, mennyre, földre
53821  II,  117    |                    Lélekben megtörve, testben a sok élvezetektõl elbágyadva,
53822  II,  117    |                      kénytelen volt megszökni a túlságos jólétbõl.~Szabadságideje
53823  II,  117    |                     bácsi éppen kint pipázott a tornácon.~- Te vagy, Miklós?~-
53824  II,  118    |                                               A »KOMORNYIKOM«~1881~Rajz~
53825  II,  118    |                mindenekelõtt kijelentem, hogy a régi szegénységben vagyok,
53826  II,  118    |                   sajátszerû okai vannak.~Ami a passzióimat illeti, azokat
53827  II,  118    |                      öltöztem-e föl, ki van-e a kabátom kefélve rajtam,
53828  II,  118    |                  kefélve rajtam, jól szelel-e a virginia szivarom, aki megmondja,
53829  II,  118    |                    nekem ilyen komornyikom az a jó öreg Dénes bácsi. Sajátságos
53830  II,  118    |                   megfordulok, mert mindenütt a sarkamban van. Magas, sovány
53831  II,  118    |                  melyet két helyen szel ketté a lekonyuló, hosszú, veres
53832  II,  118    |                     végzi (õ viszi el még ezt a megírt tárcát is a postára),
53833  II,  118    |                    még ezt a megírt tárcát is a postára), ha akarom, hõs,
53834  II,  118    |               csodálatos dolgokat tud regélni a saját vitézségérõl és szerelmi
53835  II,  118    |                   Délelõtt, mikor még alszom, a statisztikai hivatalnál
53836  II,  118    |                      könnyedséggel hidalva át a statisztika és a szépirodalom
53837  II,  118    |                   hidalva át a statisztika és a szépirodalom közötti ûrt.~
53838  II,  118    |                       napokon kap két hatost, a mellé összeszidom és lebecsmérlem.
53839  II,  118    |                    ígéretet teszek neki, hogy a jövõ héten már komolyan
53840  II,  118    |                      hogy sohasem jön el - az a jövõ hét, amikor már a magam
53841  II,  118    |                     az a jövõ hét, amikor már a magam sorsának a reperálásával
53842  II,  118    |                   amikor már a magam sorsának a reperálásával annyira készen
53843  II,  118    |                     is mellettem, amikor nagy a bõség, amikor õ is dúskálhat
53844  II,  118    |                  bõség, amikor õ is dúskálhat a sok jóban. Sorsát tökéletesen
53845  II,  118    |                     no, az ugyan ritkán van), a kopasz homlokán fényes napsugarak
53846  II,  118    |                    minthogy megtörtént rajtam a múlt hónapokban az az érdekes
53847  II,  118    |                      mintha õ érezné át ennek a késõ virágzásnak az édességét.~
53848  II,  118    |              hallgattam, mit felel az ideálom a nyilatkozataimra. Amint
53849  II,  118    |                      minek is? Hiszen ott van a komornyikom. Az evidenciában
53850  II,  118    |                        Az evidenciában tartja a viszonyt. Attól mindég meg
53851  II,  118    |               kérdezni: »mennyire mentünk már a menyecskével?«~A legnagyobb
53852  II,  118    |                  mentünk már a menyecskével?«~A legnagyobb öröme és a legnagyobb
53853  II,  118    |                         A legnagyobb öröme és a legnagyobb kilátásba helyezett
53854  II,  118    |                       õt írni. (Íme, beváltom a szavamat.)~A »Szegedi Napló«-
53855  II,  118    |                    Íme, beváltom a szavamat.)~A »Szegedi Napló«-t délben,
53856  II,  118    |                       rendszerint õ hozza föl a portástól egyéb leveleimmel
53857  II,  118    |                      egyéb leveleimmel együtt a harmadik emeletre, s minthogy
53858  II,  118    |                   betûig. Olyan járatos már õ a szegedi dolgokban, mintha
53859  II,  118    |                       Összes dolgaimat tudja, a lapot át sem kell futnom,
53860  II,  118    |                      az onnan van, mert errõl a Szegedrõl nem veszünk semmi
53861  II,  118    |                   semmi hírt. Sürgesd már meg a kiadóhivatalt, hogy küldje
53862  II,  118    |            kiadóhivatalt, hogy küldje már azt a lapot!~A derék Dénes hasonlít
53863  II,  118    |                       küldje már azt a lapot!~A derék Dénes hasonlít még
53864  II,  118    |                     ilyen fajú fizetõ pincért a jogász kávéházban. Az is
53865  II,  118    |                     pedig »te«-nek szólította a jobb családból származó
53866  II,  118    |                       fölírom, az apádtól meg a nagyapádtól is van még egy
53867  II,  118    |                    Dénes! Prototípusa vagy te a magyar kiveszõ, nyomorba
53868  II,  118    |                     jövõd!~S szebbnek találod a semmittevést a munkánál;
53869  II,  118    |               szebbnek találod a semmittevést a munkánál; a tervek, melyeket
53870  II,  118    |                      semmittevést a munkánál; a tervek, melyeket aranyos
53871  II,  118    |                        s ez boldoggá tesz.~Ha a XVI. században születtél
53872  II,  118    |                    században születtél volna, a Balassák, Drugethek és Omodék
53873  II,  118    |                 udvarában lehetnél »lengyel«.~A Balassák, Drugethek és Omodék
53874  II,  118    |                      dicsõséget találni, hogy a királynak sincsen több.~
53875  II,  118    |                  súgva mondtad az idegeneknek a hátam mögött, hogy valahogy
53876  II,  118    |                     Jobban ír, mint Jókai. Ez a gyerek éppen úgy ír, mint
53877  II,  118    |                       Kossuth. Nagy ember ez!~A bolhát csak ezerszeresen
53878  II,  118    |                    csak ezerszeresen nagyítja a mikroszkóp, te százezerszeresen
53879  II,  118    |                      leküldlek, hogy eredj le a boltba és hozzál négy virginiát
53880  II,  118    |                  leolvasom az arcodról, amint a hatosokat csörgeted, hogy
53881  II,  118    |               vergõdjem.~Te vagy, öreg Dénes, a legboldogabb ember a világon!~
53882  II,  118    |                   Dénes, a legboldogabb ember a világon!~
53883  II,  119    |                országokról, hol forróbban süt a nap, hol a pálmafák mennyei
53884  II,  119    |                      forróbban süt a nap, hol a pálmafák mennyei illatot
53885  II,  119    |                       feljönne és lenyugodnék a nap, elutazni oda, ahol
53886  II,  119    |                       nap, elutazni oda, ahol a nap istennõje kél tüzesen,
53887  II,  119    |                     Szeretném az ágyát látni.~A király jámbor és szelíd
53888  II,  119    |                       hogy menyasszonyod van, a Csipkeország királyának
53889  II,  119    |                       Csipkeország királyának a lánya, akinek fényes nap
53890  II,  119    |               homlokán, s két bágyadt csillag a mellén. Miként fogod itt
53891  II,  119    |                     elsõ piros rózsa kinyílik a királyi kertben.~- Oh, édes
53892  II,  119    |                    mert itt nem bírom bevárni a hosszú idõt. A rózsák hava
53893  II,  119    |                  bírom bevárni a hosszú idõt. A rózsák hava messze van még!...
53894  II,  119    |                       hava messze van még!... a nagy szerelem kerget...
53895  II,  119    |                  szórakozzam, hogy az epedést a meglepetések enyhítsék az
53896  II,  119    |                  városodat és kedves népedet, a nagyfülûeket, kiket annyira
53897  II,  119    |                  kiket annyira bálványozol?~- A tudományt jobban szeretem
53898  II,  119    |                    egyet kikötöm, végy búcsút a menyasszonyodtól tisztességesen,
53899  II,  119    |                     ne legyen elmeneteledbõl.~A királyfi megígérte ezt,
53900  II,  119    |                     öltött magára, s elhagyva a rezidenciát, szûk sikátorok
53901  II,  119    |                 kitárt karokkal várt már reá.~A tündérleány, kinek igazi
53902  II,  119    |                     haja vala, szeretõje volt a királyfinak.~A királyfi
53903  II,  119    |                 szeretõje volt a királyfinak.~A királyfi imádta õt, rajongott,
53904  II,  119    |                   rajongott, bolondult utána, a szép szirén pedig szinte
53905  II,  119    |                  szirén pedig szinte szerette a királyfit. Hiszen a királyfiak
53906  II,  119    |                  szerette a királyfit. Hiszen a királyfiak oly végtelenül
53907  II,  119    |                        Örömhírt hozok - szólt a királyfi egy szenvedélyes
53908  II,  119    |                    mely neki olyan volt, mint a szirup -, el fogok utazni
53909  II,  119    |                            Mondd inkább, mint a megriasztott majom... De
53910  II,  119    |                beszélj tovább, kedves majmom!~A majom nagyon kedves volt
53911  II,  119    |                      majom nagyon kedves volt a szirénnek, mert nagyon sokat
53912  II,  119    |                    fogunk utazni, messze, túl a fényes tengeren - folytatá
53913  II,  119    |                    fényes tengeren - folytatá a királyfi -, honnan a hír
53914  II,  119    |                 folytatá a királyfi -, honnan a hír sem juthat ide, hol
53915  II,  119    |                      országban gyémánt legyen a fû, mit megtaposok, s édesapád
53916  II,  119    |                    édesapád képe legyen rajta a papyruson, mellyel pihenõ
53917  II,  119    |                  párnáimat kibélelem. Mert én a tied vagyok az esküvõig,
53918  II,  119    |                     arcát jobb szeretem, mint a tiedet.~Minden úgy történt,
53919  II,  119    |                 történt, ahogy tervezve volt. A mesebeli királyfi, ki az
53920  II,  119    |                       kitérést kellett tennie a Csipkeországba, hogy mennyasszonyától
53921  II,  119    |               mennyasszonyától búcsút vegyen.~A Csipkeország királynéja
53922  II,  119    |            királyleánya nagy pompával fogadta a fiatal võlegényt, lakomákat
53923  II,  119    |                    hangzott - hegyen-völgyön.~A királyfi kísérete elõre
53924  II,  119    |                 bérelt ki egy vendégfogadóban a királyfi számára. A király
53925  II,  119    |           vendégfogadóban a királyfi számára. A király és kísérete csak
53926  II,  119    |                      huszonhármat foglalt el. A huszonnegyedik szoba zárva
53927  II,  119    |                       volt. Hogy mi van abban a szobában, az titok. Azt
53928  II,  119    |                szobában, az titok. Azt csakis a királyfi tudta, ki abban
53929  II,  119    |                     az éjjelek egy részét, és a leghívebb emberei, kik lopva
53930  II,  119    |                       már az ünnepélyességek, a fejedelemfi számos esküvésekkel
53931  II,  119    |                 mondván, hogy reggel, mielõtt a nap fölkelne, el fog utazni.
53932  II,  119    |                       éjfélkor fûteni kezdik.~A királykisasszony ekkor mit
53933  II,  119    |                     indulás helyén, mint maga a királyfi. Mennyire megörülne
53934  II,  119    |                  menyasszonya érdeklõdésének.~A királykisasszony anyjával
53935  II,  119    |               királykisasszony anyjával közlé a tervet, s az anyakirályné
53936  II,  119    |                     anyakirályné beleegyezett a regényes udvariasságba.
53937  II,  119    |                  regényes udvariasságba. Mert a királyoknak minden regényes
53938  II,  119    |                      furcsa, ami szívbõl jön.~A gondolatot tett követte.
53939  II,  119    |                     elõbb ott voltak, mintsem a királyfi jött egyszerû ruhába
53940  II,  119    |                 egyszerû ruhába öltözve.~Maga a királyfi is egyszerû kocsiban
53941  II,  119    |                  egyszerû kocsiban jött, hogy a rangját föl ne ösmerjék.~
53942  II,  119    |                   volna föl senki, csak éppen a menyasszonya. Repesõ örömmel
53943  II,  119    |                     örömmel szaladt eléje.~De a kocsiból egy tündér szép
53944  II,  119    |                     szép leány is kiszállott. A királyleány lába a földbe
53945  II,  119    |                kiszállott. A királyleány lába a földbe gyökerezett. A leány,
53946  II,  119    |                    lába a földbe gyökerezett. A leány, amelyik kiszállott,
53947  II,  119    |                    volt, mint õ. Itt megszûnt a rang. Érezte, hogy õ a kevesebb
53948  II,  119    |               megszûnt a rang. Érezte, hogy õ a kevesebb és remegve, sápadtan
53949  II,  119    |                  húzódott vissza anyja mellé.~A szép nõnek karját nyújtá
53950  II,  119    |                      szép nõnek karját nyújtá a királyfi s úgy vitte az
53951  II,  119    |             induló-hely felé.~- Nézd csak azt a kis libát amott - mondá
53952  II,  119    |                       kis libát amott - mondá a szirén és egy lenézõ tekintetet
53953  II,  119    |                      lenézõ tekintetet vetett a királyleányra -, mennyire
53954  II,  119    |                  mennyire megbámul bennünket.~A princ odanézett, elsápadt
53955  II,  119    |               elsápadt s reszketve ereszté el a szeretõje karját.~- Menyasszonyom -
53956  II,  119    |                    nehány ingadozó lépést.~De a királyi hölgyek megfordultak
53957  II,  119    |                   szívvel, könnyes szemekkel. A csipkeországi királykisasszony
53958  II,  119    |                     fölverte hangos sírásával a rezidenciát.~A királyfi
53959  II,  119    |                      sírásával a rezidenciát.~A királyfi pedig elutazott
53960  II,  119    |                      királyfi pedig elutazott a szép szirénnel napkelet
53961  II,  119    |                     én még különb partit is.«~A népeknek azonban jó orruk
53962  II,  119    |                    orruk van... megtudták ezt a cifra kalandot, mely szájról
53963  II,  119    |                      szájról szájra járt most a Csipkeországban, s elkezdték
53964  II,  119    |                    elkezdték rebesgetni, hogy a házasságból nem lesz semmi.~
53965  II,  119    |                       nem gondolták meg, hogy a királyfiaknak nem okvetlenül
53966  II,  120    |                                               A KORMÁNYZÓ ÚR ISKOLALÁTOGATÁSA~
53967  II,  120    |                iskolai életből~1881~I. VÁRJÁK A NAGY URAT~Volt egy idő,
53968  II,  120    |                   országban, és küzdöttek még a kisgyerekek is az alkotmányért.~
53969  II,  120    |                     szívósság.~Mi, akik abban a korban voltunk gyermekek,
53970  II,  120    |                      emlékszünk még mindenre: a fényes, pompás temetésre,
53971  II,  120    |                 tudjuk, mikor meg volt hagyva a tanár uraknak, hogy tiltsák
53972  II,  120    |                     az árvalányhaj viselését. A szép gyöngyös nemzetiszín
53973  II,  120    |                 nemzetiszín kokárdákat, miket a húgaink küldtek otthonról
53974  II,  120    |                     húgaink küldtek otthonról a pénzeslevélben, újra le
53975  II,  120    |                     le kellett szedni. És ezt a korszakot akkor úgy hívták
53976  II,  120    |                       jöttek.~Egyszer ezekkel a szavakkal nyitott be a tanárunk:~-
53977  II,  120    |                ezekkel a szavakkal nyitott be a tanárunk:~- Ez a mappa,
53978  II,  120    |                   nyitott be a tanárunk:~- Ez a mappa, fiúk, már nem ér
53979  II,  120    |             mindnyájan boldogok voltunk attól a ragyogástól.~Az osztályban
53980  II,  120    |                   németórákra, és nem tanulja a német nyelvtant. Csinált
53981  II,  120    |                  kérvényt, és azt benyújtotta a tanári karhoz, hogy nekik
53982  II,  120    |                     hogy nekik engedtessék el a német.~A derék Berkes Ferenc
53983  II,  120    |                       engedtessék el a német.~A derék Berkes Ferenc professzor
53984  II,  120    |                     professzor urat bízta meg a tanári kar, hogy válaszoljon
53985  II,  120    |                    kar, hogy válaszoljon erre a kérvényre.~Magához hívatta
53986  II,  120    |                    kérvényre.~Magához hívatta a német nyelvellenes társaságot,
53987  II,  120    |                      dolog az, nagyon helyes. A német nyelvre csakugyan
53988  II,  120    |                      ha julius 26-áig, amikor a nagy vizsgák lesznek, amennyi
53989  II,  120    |                 esetben, mondom, belenyugszik a tanári kar kívánságotokba;
53990  II,  120    |                       nem bírnátok pusztítani a mondott határidõig, és nem
53991  II,  120    |              tartsátok magatokat. Elmehettek.~A nagy forradalmi kérdés,
53992  II,  120    |                       óta tartotta izgalomban a gimnázium összes rétegeit,
53993  II,  120    |               rétegeit, ezzel meg volt oldva. A fiúk lehorgasztották fejüket.
53994  II,  120    |                   válasz hatott, visszatértek a grammatikához.~Furcsa idõk
53995  II,  120    |                     szabadságszomj epesztette a gyermekek szívét. A levegõben
53996  II,  120    |                epesztette a gyermekek szívét. A levegõben volt valami, hogy
53997  II,  120    |                  nyilvánult.~Nem értettünk mi a politikához, azt sem tudtuk,
53998  II,  120    |                        hogy fáj valami. Mikor a »Szózat«-ra gyújtott rá
53999  II,  120    |                        mely mindent áthatott, a mi gyermekszíveinket is.~
54000  II,  120    |                      tisztára ki volt seperve a gimnázium épülete elõtt