bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

54001  II,  120    |                       elõtt az utca, valamint a nagy udvar is, melynek közepén
54002  II,  120    |                     udvar is, melynek közepén a harangláb állott. Derék
54003  II,  120    |                       bearanyozza emlékeimet.~A tisztára sepert udvar általános
54004  II,  120    |                   általános feltûnést keltett a városrészben és a diákok
54005  II,  120    |                     keltett a városrészben és a diákok elõtt. A pedellus,
54006  II,  120    |               városrészben és a diákok elõtt. A pedellus, az öreg Dankó
54007  II,  120    |                     bácsi alig tudott felelni a sok kérdezõsködésre.~- Hát
54008  II,  120    |                    nagy dolog történt - mondá a katonaviselt ember némi
54009  II,  120    |                       hetykeséggel. - Itt van a kormányzó úr a vármegyeházán,
54010  II,  120    |                        Itt van a kormányzó úr a vármegyeházán, megüzente
54011  II,  120    |                        megüzente reggel, hogy a gimnáziumot is megnézi.
54012  II,  120    |                   mert tíz órakor fog eljönni a nagy úr.~Ebbõl aztán megtudtuk
54013  II,  120    |                     úr.~Ebbõl aztán megtudtuk a nagy eseményt, hanem az
54014  II,  120    |             gyermekésznek való dolog az, amit a legfurfangosabb agyvelõ
54015  II,  120    |                       legfurfangosabb agyvelõ a nemzet vesztére sötétben
54016  II,  120    |                     az ellenállási erõt, hogy a fiatalság nevelését vezessék.
54017  II,  120    |                 fiatalság nevelését vezessék. A hatalmas, mindenható kormányzó
54018  II,  120    |                       iskoláját.~Csakhogy ezt a tervet még akkor nem sejtette
54019  II,  120    |                ünnepélyes hangon adta tudtára a tanulóknak azon magas kitüntetést,
54020  II,  120    |             kitüntetést, hogy õexcellenciája, a kormányzó úr szerencséltetni
54021  II,  120    |                      úr szerencséltetni fogja a tanodát, s mivel bizonyosan
54022  II,  120    |                     látogatást, felszólította a fiatalságot, hogy hazamenve,
54023  II,  120    |                  Berkes Ferenc megpattogtatva a szavakat, ezeket mondá:~-
54024  II,  120    |                  ösztönszerû volt az bennünk. A mai nemzedék már nem képes
54025  II,  120    |                    Nagy izgatottsággal vártuk a magas vendéget, minden kocsirobogás
54026  II,  120    |                   kocsirobogás megrezzentett. A tanár úr fel s alá járt
54027  II,  120    |                       tanár úr fel s alá járt a tágas teremben és gondolataival
54028  II,  120    |                       s egyhangúlag ketyegett a falon, mi suttogva beszélgettünk,
54029  II,  120    |                  bizonyos szorongással vártuk a nagy pillanatot, midõn egy
54030  II,  120    |                       színre látni, akinek az a kevély címe van, hogy »Magyarország
54031  II,  120    |                        ki õelõtte viselte ezt a címet akkor, mikor mi születtünk?...~
54032  II,  120    |                 lassan is múlt az idõ, eljött a 10 óra, el a 11 is, de a
54033  II,  120    |                      idõ, eljött a 10 óra, el a 11 is, de a kormányzó úr
54034  II,  120    |                      a 10 óra, el a 11 is, de a kormányzó úr még mindig
54035  II,  120    |                       mindig nem mutatkozott. A tanár urak türelmetlenkedni
54036  II,  120    |                       kezdettek. Dankó bácsi, a pedellus nem gyõzött kiszaladgálni
54037  II,  120    |                     nem jön-e már kíséretével a megyeház felõl, de bizony
54038  II,  120    |                     bíborosban, mint aminõben a színpadi kormányzók öltöznek?
54039  II,  120    |                   arca lesz-e, méltóságosak-e a léptei, királyi a magatartása?~
54040  II,  120    |              méltóságosak-e a léptei, királyi a magatartása?~Ezalatt a 12
54041  II,  120    |                királyi a magatartása?~Ezalatt a 12 órát is elütötte. A déli
54042  II,  120    |                Ezalatt a 12 órát is elütötte. A déli harangszó is hangzott
54043  II,  120    |                    harangszó is hangzott mind a katolikus, mind a kálvinista
54044  II,  120    |               hangzott mind a katolikus, mind a kálvinista templom tornyáról,
54045  II,  120    |              kálvinista templom tornyáról, és a kormányzó mégsem jött.~A
54046  II,  120    |                      a kormányzó mégsem jött.~A tanárok most már bosszúsak
54047  II,  120    |                    mikor otthon azalatt elhûl a leves s elromlanak az ételek.~
54048  II,  120    |                  ételek.~Elõre lehetett látni a végét, pedáns emberek nem
54049  II,  120    |                   sebes híradással legyen, ha a kegyelmes úr csakugyan közelednék.~
54050  II,  120    |                valamennyit, azon hitben, hogy a többiek mind ott vannak, (
54051  II,  120    |                 ráparancsolt, hogy ne tudassa a többiekkel, hogy õ elment)
54052  II,  120    |                        hogy most kezeiben van a gimnázium becsülete, sõt
54053  II,  120    |                      sõt több, most õ egymaga a gimnázium. Kiállt az utcára,
54054  II,  120    |                  csinálva kezeibõl szeme elé, a világért sem vette volna
54055  II,  120    |              tekintetét azon irányból, honnan a kormányzónak jönnie kellett.
54056  II,  120    |                  kellett. Osztályunkból, mely a földszinten volt, (a többiek
54057  II,  120    |                     mely a földszinten volt, (a többiek mind az emeleten
54058  II,  120    |                       lárma hangzott füleibe, a rend és fegyelem teljesen
54059  II,  120    |                       is háborút idézett elõ. A nemes ifjúság komoly és
54060  II,  120    |                    kérdés támad, kivált ha az a sok ember unatkozik.~Abban
54061  II,  120    |                    sok ember unatkozik.~Abban a pillanatban, amidõn legnagyobb
54062  II,  120    |                        amidõn legnagyobb volt a zûrzavar odabenn, ember
54063  II,  120    |                  ember hátán, letepert alakok a földön, beporolt ruházattal,
54064  II,  120    |               ruházattal, és diadalmas alakok a katedrapadokon feltett kalappal,
54065  II,  120    |             díszmentében, kócsagos kalpaggal. A hórihorgas ember szélesen
54066  II,  120    |               varázsütésre helyeikre ugrálnak a diákok, olyan néma csend
54067  II,  120    |                   olyan néma csend lesz, mint a tengeren szokott lenni vihar
54068  II,  120    |                     Tudnak-e valamit? - kérdé a hórihorgas ember, akin tábornoki
54069  II,  120    |                 vékony lábszárai hasonlítanak a szúnyogéhoz, hosszúkás arcán
54070  II,  120    |            tekintgetnek jobbra-balra, mialatt a fõispánnal halk társalgást
54071  II,  120    |                     hogy hátha az udvar felõl a hátulsó kapun is bejöhettek
54072  II,  120    |                   hátulsó kapun is bejöhettek a magas uraságok, egyszerre
54073  II,  120    |               egyszerre figyelmessé lesz arra a feltûnõ körülményre, hogy
54074  II,  120    |                    persze nem is gondolhatott a jó öreg, mert olyan csoda
54075  II,  120    |                   csoda csakugyan nem eshetik a XIX.-ik században, hogy
54076  II,  120    |                       XIX.-ik században, hogy a diákok maguktól hagyják
54077  II,  120    |                  diákok maguktól hagyják abba a zsivajt, lármát.~Ijedten
54078  II,  120    |                      az osztály ajtaját, hogy a csodálatos csendesség okát
54079  II,  120    |                       éppen jókor, mert abban a pillanatban, midõn õexcellenciája
54080  II,  120    |                   elvégezvén halk társalgását a fõispánnal, mérgesen kérdezé:~-
54081  II,  120    |                       mérgesen kérdezé:~- Hát a tanár nincsen itten? Ah,
54082  II,  120    |                       egy kõszobor, ijedtében a saját nevét és kilétét is
54083  II,  120    |                      görcsösen megfogózkodott a tulajdon zöld színû gérokjában,
54084  II,  120    |                       szabású kabát lehetett. A világért sem bírt volna
54085  II,  120    |                      kedves tanár úr! - mondá a kormányzó -, hogy kikérdezhessem
54086  II,  120    |                   mert nekem szívemen fekszik a fiatalság nevelése. Te,
54087  II,  120    |                   szõke fiú, hogy hívnak, ott a második pad elején?~- Lengyel
54088  II,  120    |                       György, mondd meg nekem a történelembõl, mikor uralkodott
54089  II,  120    |                       császár?~Lengyel György a »magolók«-hoz tartozott,
54090  II,  120    |                     amit e császárról írt meg a szerzõ, mígnem odáig jutott,
54091  II,  120    |                 halkan mondá:~- Mondjad, hogy a lázadó Rákóczi.~- A lázadó
54092  II,  120    |                      hogy a lázadó Rákóczi.~- A lázadó Rákóczi! - felelt
54093  II,  120    |                        megveregette vállát és a kezét is megszorította.~-
54094  II,  120    |             készülnének, de nyelve megtagadta a szolgálatot, s lábait, amint
54095  II,  120    |                      s lábait, amint ott állt a fekete, három lábon elterpeszkedõ
54096  II,  120    |                     Õexcellenciája mindezeket a tisztelet azon külsõ jeleinek
54097  II,  120    |                 szemben, és nem tûnt fel neki a fõispán és a kíséretében
54098  II,  120    |                    tûnt fel neki a fõispán és a kíséretében levõ városi
54099  II,  120    |                    nem merték felvilágosítani a nagy urat, kinek haragjából,
54100  II,  120    |                       haragjából, ha megtudja a valót, hogy a tanárok nem
54101  II,  120    |                     ha megtudja a valót, hogy a tanárok nem várták be, nekik
54102  II,  120    |                     be, nekik is jut.~Ezalatt a kormányzó egészen belemelegedett
54103  II,  120    |                   examinátori tisztbe.~- Nos, a német nyelvben járatosak
54104  II,  120    |                     járatosak vagytok-e? Akik a német nyelvet szeretik,
54105  II,  120    |                 nyelvet szeretik, lépjenek ki a középre.~A fiúk egyszerre
54106  II,  120    |                        lépjenek ki a középre.~A fiúk egyszerre ugráltak
54107  II,  120    |                    fiúk egyszerre ugráltak ki a padokból, mert Nagy Pista
54108  II,  120    |                     és egy hamisat kacsintott a társaknak hátrafelé, kik
54109  II,  120    |                 hátrafelé, kik Pistának, mint a legértelmesebbnek tanácsait
54110  II,  120    |                   tartották.~Az egész osztály a fórumra lépett ki. Mind
54111  II,  120    |                      lépett ki. Mind szerette a német nyelvet. Õexcellenciája
54112  II,  120    |                     szíve csak úgy dagadozott a fényes egyenruha alatt az
54113  II,  120    |                       akkor húsz év múlva még a szegedi tanyákon is németül
54114  II,  120    |                   aztán még egyszer odajárult a jámbor férfiúhoz és a kezét
54115  II,  120    |               odajárult a jámbor férfiúhoz és a kezét is megszorongatta.
54116  II,  120    |                  olyan szemérmesen sütötte le a szemeit, mint egy menyasszony,
54117  II,  120    |                       magához jövén átértette a helyzetet, a huszár esze
54118  II,  120    |                  jövén átértette a helyzetet, a huszár esze gyorsan jár.
54119  II,  120    |                     most már le kell játszani a rátukmált szerepet emberséggel,
54120  II,  120    |                  szerepet emberséggel, nehogy a tanár urak becsülete szenvedjen
54121  II,  120    |                      szenvedjen csorbát, vagy a gimnáziumé.~Egészen kevély
54122  II,  120    |                   önérzetes nyugalommal várta a történendõket, bátorságot
54123  II,  120    |                      úrra és környezetére, de a tanulókra nem, mert attól
54124  II,  120    |                    nem, mert attól félt, hogy a selmák közül (ott ült a
54125  II,  120    |                       a selmák közül (ott ült a saját fia is, mégpedig az
54126  II,  120    |                     lesz az egész komédiának.~A kormányzó - kinek nevét
54127  II,  120    |                     örömmel legelteté szemeit a derék fiúkon, kik olyan
54128  II,  120    |                     kik olyan nagyon szeretik a német nyelvtant. No iszen
54129  II,  120    |                    csak, hogy mind ott vannak a »német nyelvellenes társaság«
54130  II,  120    |                    szemekkel. Az bizony éppen a Dankó bácsi fia volt, Dankó
54131  II,  120    |                       fia volt, Dankó Miklós.~A hatalmas úr szeme most odatévedt
54132  II,  120    |                mozdult.~- Hát te nem szereted a német nyelvet ? kérdé -
54133  II,  120    |                nyelvet ? kérdé - tõle élesen.~A fiú felemelkedett ülõ helyén
54134  II,  120    |                      szemöldökét jobbra-balra a tábla mellõl, hiába dünnyögte: »
54135  II,  120    |                  mellõl, hiába dünnyögte: »Ez a szerencsétlen fiú még veszedelmet
54136  II,  120    |               veszedelmet hoz mindannyiunknak a nyakára« - a fiatal Dankót
54137  II,  120    |                  mindannyiunknak a nyakára« - a fiatal Dankót ki nem hozta
54138  II,  120    |                    szellem volt. Amit egyszer a fejébe vett, azt nem lehetett
54139  II,  120    |                       fiúk vagytok! - szólott a hatalmas úr nyájasan - szeressétek
54140  II,  120    |                        szeressétek is, fiaim, a német nyelvet, mert - világnyelv
54141  II,  120    |                    mert - világnyelv az, s ez a nyelv a kulcs, mellyel felnyílnak
54142  II,  120    |                   világnyelv az, s ez a nyelv a kulcs, mellyel felnyílnak
54143  II,  120    |                  mellyel felnyílnak elõttetek a tudomány kincseinek tárházai.
54144  II,  120    |                    Most menjetek helyeitekre.~A fiúk arcára oda volt írva,
54145  II,  120    |                      legalábbis annyit jelent a Nagy Pista szemhunyorítása,
54146  II,  120    |                      hogy pénzt fog kiosztani a »németek« között õexcellenciája.
54147  II,  120    |                       szedve szólalt most meg a gróf:~- Most pedig állj
54148  II,  120    |                    jöttél ki: ha nem szereted a német nyelvet, hát lássuk
54149  II,  120    |                 nyelvet, hát lássuk mit tudsz a többi tantárgyakból? Vegyük
54150  II,  120    |             tantárgyakból? Vegyük elõ például a természetrajzot, az állattant.~
54151  II,  120    |                       Melyik állatot szereted a legjobban? - kérdé aztán,
54152  II,  120    |                  kérdé aztán, hogy hadd adjon a fiú maga magának tárgyat.~-
54153  II,  120    |                  mondá Dankó Miklós hirtelen.~A fiú elmondta mindazt, ami
54154  II,  120    |                     fiú elmondta mindazt, ami a tankönyvben meg volt - írva
54155  II,  120    |                   írva az oroszlánról, milyen a szõre, milyen az alakja,
54156  II,  120    |                     él, hol tartózkodik, - de a gróf mindenáron akadályoskodni
54157  II,  120    |                      megsimította jobbkezével a homlokát s bátor, merész
54158  II,  120    |                       merész hangon felelé:~- A s z a b a d s á g o t !~
54159  II,  120    |                 merész hangon felelé:~- A s z a b a d s á g o t !~Ez az
54160  II,  120    |                    hangon felelé:~- A s z a b a d s á g o t !~Ez az egy
54161  II,  120    |                      az egy szó végigsüvített a termen, mint az orgonahang,
54162  II,  120    |                     orgonahang, megrezegtette a levegõt, s olyan felhõt
54163  II,  120    |                       s olyan felhõt gyûjtött a kormányzó homlokára, hogy
54164  II,  120    |                     kormányzó homlokára, hogy a fõispán és társai félve
54165  II,  120    |                       fõispán és társai félve a kitörõ vihartól, kezdték
54166  II,  120    |                kényelmetlenül érezni. Hát még a szegény Dankó bácsi.~Dankó
54167  II,  120    |                      Dankó Miklós feleleteire a kegyelmes úr ajkaiba harapott
54168  II,  120    |                nevetségessé tenni, hogy ennek a gyereknek a feleleteiben
54169  II,  120    |                        hogy ennek a gyereknek a feleleteiben célzásokat
54170  II,  120    |                      magában az öreg. - Ez is a professzoromat illeti.~-
54171  II,  120    |                       Lengyel Gyuri ugrott ki a padból.~- Labanc! - sziszegték
54172  II,  120    |                          Labanc! - sziszegték a fiúk, s a »labanc« szó szájról
54173  II,  120    |                          sziszegték a fiúk, s a »labanc« szó szájról szájra
54174  II,  120    |                  katona akarna lenni? - kérdé a kormányzó még egyszer. -
54175  II,  120    |                       Most Dankó felé fordult a kegyelmes úr egész haraggal.~-
54176  II,  120    |                       egészen elrontja ezeket a fiatal embereket. Micsoda
54177  II,  120    |                    tigriseket nevel itt! Ezek a fiúk gonoszsággal vannak
54178  II,  120    |                       tele... Hogy hívják azt a fekete gazembert ott? hadd
54179  II,  120    |                 gazembert ott? hadd írjam fel a nevét. Hallja maga, professzor,
54180  II,  120    |                     professzor, maga nem érti a szakmáját, én magát vasra
54181  II,  120    |                   uram, könyörgöm alásan, nem a professzor uram ám az oka
54182  II,  120    |                      ám az oka annak, hogy az a fiú ilyen gonoszul felelt,
54183  II,  120    |                      kérem alásan, bibéje van a dolognak.~- Micsoda? Ön
54184  II,  120    |                szívében haragot elvinni innen a professzor úr ellenében,
54185  II,  120    |                 mivelhogy most odahaza ebédel a professzorné asszonnyal,
54186  II,  120    |                   bizonyára semmi része abban a bolond feleletekben, amiket
54187  II,  120    |                   bolond feleletekben, amiket a fiam adott: az én nevelésem
54188  II,  120    |                     adott: az én nevelésem ez a gonosz gyerek, én öntöttem
54189  II,  120    |                       öntöttem szívébe ezeket a gazságokat, mert az én fiam...
54190  II,  120    |                       tessék hát büntetni, ne a professzor urat.~- De hát
54191  II,  120    |                      kicsoda ön?~- Én? Hát én a pedellus vagyok, az iskolaszolga,
54192  II,  120    |                  kegyelmes uram szolgálatára.~A kormányzó fülig elvörösödött.
54193  II,  120    |                  rántá köpenyegét, bejegyezte a Lengyel Gyuri nevét a könyvébe,
54194  II,  120    |              bejegyezte a Lengyel Gyuri nevét a könyvébe, és mint akit leforráztak,
54195  II,  120    |                    olyan bátor most; az akkor a professzori állapot volt,
54196  II,  120    |                     állapot volt, ez meg most a kiszolgált huszáré, aki
54197  II,  120    |                       kiszolgált huszáré, aki a pokol minden ördögeitõl
54198  II,  120    |                       jóízûn nevetett maga is a történteken, és megveregette
54199  II,  120    |                  történteken, és megveregette a Dankó vállait.~- Nos, öreg,
54200  II,  120    |                       Nos, öreg, tiszteltetem a tanár urakat, mondja meg
54201  II,  120    |                   újság, jó öregem, itt, ezen a tájon?~Az öreg Dankó vállat
54202  II,  120    |                      állott vele többé szóba. A fõispánt szólította meg
54203  II,  120    |                 megbillentve, sietve távozott a megyeház felé.~*~Ekképpen
54204  II,  120    |                 tisztesség nem éri, mint ezen a napon.~A tekintetes tanári
54205  II,  120    |                       éri, mint ezen a napon.~A tekintetes tanári kar összegyûlvén
54206  II,  120    |                       tanári kar összegyûlvén a gyûlésteremben, miután szögrõl
54207  II,  120    |                    mosolyogva végigtárgyalták a leírt nagy eseményt, melynek
54208  II,  120    |                     jutalmául fel fog hívatni a tanári kar elé, itt az igazgató
54209  II,  120    |              emelkedett szavakban megdicséri, a tanár urak egyenkint kezet
54210  II,  120    |                 szorítanak vele, s neve, mely a tanár urak részérõl eddig »
54211  II,  120    |                      soha nem történt még tán a királlyal sem. Ha már ennyi
54212  II,  120    |                   akár ezer esztendeig.~Hanem a könnyei megindultak, mint
54213  II,  120    |                     könnyei megindultak, mint a záporesõ.~- Nagyon meg vagyok
54214  II,  120    |                       mikor aztán újra lement a lépcsõkön s könnyei felszáradtak,
54215  II,  120    |                   könnyei felszáradtak, szíve a kevélységtõl kezdett dagadni.~-
54216  II,  120    |                    dagadni.~- Hja, csak nincs a világon - dünnyögé - többet
54217  II,  120    |                        többet érõ dolog, mint a virtuscselekedet.~Hanem
54218  II,  120    |                       gondolkozott úgy, éppen a fia jött vele szemben, a
54219  II,  120    |                      a fia jött vele szemben, a Lengyel Gyurival: azok is
54220  II,  120    |                     Lengyel Gyurival: azok is a tanári kar elé voltak idézve.~-
54221  II,  120    |                    könyörögjek érted. Nem én!~A fiú szó nélkül hagyta az
54222  II,  120    |                gondolta: egészen rám ütött az a gyerek.~A fiatal Dankó Lengyel
54223  II,  120    |                egészen rám ütött az a gyerek.~A fiatal Dankó Lengyel Gyurival
54224  II,  120    |                    Lengyel Gyurival benyitott a tanácsterembe. Ott voltak
54225  II,  120    |                     tanácsterembe. Ott voltak a tanár urak valamennyien,
54226  II,  120    |               hangulat uralkodott bent. Talán a tanár urak fekete kabátjai
54227  II,  120    |                       Berkes tanár úr felkelt a székrõl amint a két tanuló
54228  II,  120    |                       felkelt a székrõl amint a két tanuló belépett, egy
54229  II,  120    |                      feltört levelet vett föl a zöld asztalról s így szólott:~-
54230  II,  120    |                    megnyerted õexcellenciája, a kormányzó úr magas tetszését,
54231  II,  120    |                    derék fiú vagy, engedelmes a felsõség iránt, szelíd,
54232  II,  120    |                   valóban öröme lehet benned. A kormányzó úr õexcellenciája
54233  II,  120    |                      beszéltél te összevissza a felsõség elõtt iskolánk
54234  II,  120    |                  arcán, s mérgesen suhogtatta a kezében levõ irónt.~- Sohasem
54235  II,  120    |                  semmiházi, te ostoba fráter.~A fiatal Dankó arca kigyúlt,
54236  II,  120    |                  mozdult, homlokán kidagadtak a felindulástól az erek, -
54237  II,  120    |                     mereven, kihívólag nézett a tanár arcába.~Berkes tanár
54238  II,  120    |                      gazember, és becsukatunk a karcerbe. Menj csak le,
54239  II,  120    |                       csak le, fiam, Lengyel, a pedellusért.~Amint Lengyel
54240  II,  120    |                Lengyel Gyuri kiment az ajtón, a Berkes tanár úr arca egyszerre
54241  II,  120    |                  egyszerre megváltozott, mint a téli tájkép, ha a nap rásüt,
54242  II,  120    |                        mint a téli tájkép, ha a nap rásüt, csupa mosoly,
54243  II,  120    |                       rokonszenv sugárzott le a nemes vonásokról.~- Az a
54244  II,  120    |                      a nemes vonásokról.~- Az a másik a gazember, édes fiam!
54245  II,  120    |                      vonásokról.~- Az a másik a gazember, édes fiam! Hanem
54246  II,  120    |                  Hanem azért te fogsz elmenni a karcerbe. A feleségem pecsenyét
54247  II,  120    |                     fogsz elmenni a karcerbe. A feleségem pecsenyét sütött
54248  II,  120    |                     ott fogod találni.~Ezekre a szavakra a fiatal Dankó
54249  II,  120    |                    találni.~Ezekre a szavakra a fiatal Dankó arca is kiderült,
54250  II,  120    |                      s vidáman, boldogan ment a fogságba.~III. A »KURUC«
54251  II,  120    |                boldogan ment a fogságba.~III. A »KURUC« MEG A »LABANC« SORSA~
54252  II,  120    |                  fogságba.~III. A »KURUC« MEG A »LABANC« SORSA~Ezentúl az
54253  II,  120    |                 LABANC« SORSA~Ezentúl az volt a Lengyel Gyuri neve, hogy »
54254  II,  120    |                    Gyuri neve, hogy »labanc«, a Dankóé meg, hogy »kuruc«,
54255  II,  120    |                       az egész gimnázium ezen a néven ösmerte õket, késõbb
54256  II,  120    |                   érettségi vizsgát letették, a fiúk közül tizen kötelezték
54257  II,  120    |                      tavaly nyáron telt le az a tizenöt év, az aláírt nevek
54258  II,  120    |                  aláírt nevek között ott volt a Dankóé is, a Lengyel Gyurié
54259  II,  120    |                  között ott volt a Dankóé is, a Lengyel Gyurié is, s többek
54260  II,  120    |                 keveset hallottunk egymásról, a hír csupán a Dankó nevét
54261  II,  120    |                       egymásról, a hír csupán a Dankó nevét emlegette néha.
54262  II,  120    |                 csakugyan beállott katonának.~A tízek közül csak heten jöttünk
54263  II,  120    |                       találkoztunk viszont.~- A Lengyel Gyuri, a »labanc« -
54264  II,  120    |                   viszont.~- A Lengyel Gyuri, a »labanc« - kiálták - hol
54265  II,  120    |                  kiálták - hol van?~- Mi lett a »labanc«-ból. Ki tud róla
54266  II,  120    |                        Ki tud róla valamit?~- A szegény »labanc« - vette
54267  II,  120    |                   szegény »labanc« - vette át a szót a képviselõ -, õneki
54268  II,  120    |                     labanc« - vette át a szót a képviselõ -, õneki csakugyan
54269  II,  120    |                  fényes állást szerez magának a katonai pályán. De nem vitte
54270  II,  120    |                   olyan hamar vége lett ennek a hivatalának is. A kormányzati
54271  II,  120    |                       ennek a hivatalának is. A kormányzati rendszer megbukott,
54272  II,  120    |                    rendszer megbukott, s vele a nagyhatalmú úr is. A porszemekkel,
54273  II,  120    |                     vele a nagyhatalmú úr is. A porszemekkel, kik e kormányzat
54274  II,  120    |                      törõdött, azokat elfújta a nemzeti gyûlölet szele,
54275  II,  120    |                  nemzeti gyûlölet szele, mint a szemetet.~Lengyel Gyuri
54276  II,  120    |                 excellenciás urat, és átkozta a magyarokat.~Aki polgártársaival
54277  II,  120    |                     meghasonlik önmagával is. A végzet következetes.~Lengyel
54278  II,  120    |                       csúfosan bántak vele, s a Bécsben lakó kormányzóhoz
54279  II,  120    |                        nem volt többé otthon« a számára.~Lengyel Gyuri elbúsulta
54280  II,  120    |                kezdett, majd kártyás lett. De a szerencse itt sem kedvezett
54281  II,  120    |                      Midõn tavaly fönn voltam a delegációban Bécsben, egy
54282  II,  120    |         végigtekintett önmagán.~- Igen, ebben a ruhában. De én szándékosan
54283  II,  120    |                         Semmi közöm önhöz. Én a törvényhozó testület tagja
54284  II,  120    |                  vagyok - tört ki végre.~- Te a Gyuri vagy. A Lengyel Gyuri -
54285  II,  120    |                     végre.~- Te a Gyuri vagy. A Lengyel Gyuri - mondám meglepetve. -
54286  II,  120    |                    itt van tárcám tartalmának a fele, vedd ezt és segíts
54287  II,  121    |                                               A VÁSÁRHELYI EMBER~1881~A
54288  II,  121    |                       A VÁSÁRHELYI EMBER~1881~A kedves jó Alföldnek, mely
54289  II,  121    |               parasztjai, kikrõl éppúgy, mint a görbe Felföld táblabírói
54290  II,  121    |                 adomák keringnek, - öregbítve a derék alföldi atyafiak iránti
54291  II,  121    |                   szeretetet.~Ott van például a derék Kérdõ Márton uram
54292  II,  121    |              õkigyelme, mint Józsa Gyuri volt a maga idejében, csakhogy
54293  II,  121    |                 történik valami, amit idefönt a képviselõházi folyosókon
54294  II,  121    |                 derült kedvû honatyák. Kivált a Németh Berci szájából.~Németh
54295  II,  121    |                     nem olyan érdekesek, mint a Kérdõ Márton uram dolgai.~-
54296  II,  121    |                 csinál Kérdõ Márton? Hogy van a jó öreg Kérdõ Márton? -
54297  II,  121    |                       ösmerné õkigyelmét. Még a legnagyobb államférfiak
54298  II,  121    |                     lett öregebb. Nagyon örül a látogatásnak. Nem is csoda,
54299  II,  121    |                        bujdosónak jószerencse a derült égbõl egy sugár...~
54300  II,  121    |                     Berci Kossuthnak, amiknek a slágvortjait pontosan följegyzi
54301  II,  121    |               slágvortjait pontosan följegyzi a »Notesz-könyvébe«. - Kossuth
54302  II,  121    |          illedelmesebbeket meri elmondani, de a legjobban mégis azokat szereti,
54303  II,  121    |                    mégis azokat szereti, amik a magyar népet karakterizálják.~
54304  II,  121    |                      Márton uram az, aki neki a legnagyobb híve és már pénzzel
54305  II,  121    |                  rajta.~De sorjában maradjunk a Kossuth iránti ragaszkodás
54306  II,  121    |                 bezzeg tele torokból kiabálta a tetszetõs nemzeti nótát: »
54307  II,  121    |                 körülmény közbe nem jön, mely a ládafiókba nyúlni ösztönzé
54308  II,  121    |                     hitt, s mai napig is hisz a Kossuth bejövetelében. Azokat
54309  II,  121    |                 Kossuth bejövetelében. Azokat a tulkokat azon a napon fogja
54310  II,  121    |                        Azokat a tulkokat azon a napon fogja levágni s olyan
54311  II,  121    |              Vásárhely egy hétig lesz részeg.~A tulkok éppen ebben az idõben
54312  II,  121    |                      eleven tárgyat. Bánta is a gazda, jut is, marad is
54313  II,  121    |                     marad is még; hanem mikor a tulkokat is el akarták hajtani,
54314  II,  121    |                   hajtani, rimánkodásra fogta a dolgot, hajtsanak el mindent,
54315  II,  121    |              kifizetni az »átkos adót«.~Hanem a két tulok közül még ma is
54316  II,  121    |                    még ma is megvan az egyik (a másik szegény határozottan
54317  II,  121    |         bebizonyította, hogy nem várja tovább a szentnek sem Kossuthot,
54318  II,  121    |                       öreg és vézna már, csak a csont zörög rajta, de egy
54319  II,  121    |                       kitelik még belõle, ha »a kormányzó hazajön«.~Mikor -
54320  II,  121    |                      emberek, váltsa be nekik a Kossuth-bankót osztrák pénzre,
54321  II,  121    |                 varratott az anyjukkal s abba a zacskóba 5 darab aranyat
54322  II,  121    |                       Kossuth nagyot nevetett a naivságon, de nem sérthette,
54323  II,  121    |                       egyén volt az illetõ, s a város java úgy kívánta,
54324  II,  121    |             elhatározta megpirongatni ezért s a választási napon a szokott
54325  II,  121    |                    ezért s a választási napon a szokott beszélgetést kezdi
54326  II,  121    |                    bizony, nagy ember volt az a Kossuth Lajos, Kérdõ Márton
54327  II,  121    |                       jó járt kigyelmed, hogy a mai cselekedetét mégsem
54328  II,  121    |                   másképp szerkesztette volna a 48-iki törvényeket.~- Hogy,
54329  II,  121    |                        Hát úgy, hogy ehelyett a mondat helyett: »és az egész
54330  II,  121    |                        odatette volna még azt a négy szót: »Kérdõ Márton
54331  II,  121    |                    eltávozott, félénken súgta a fülébe:~- Aztán arra kérem,
54332  II,  121    |                       már így elszóltam magam a mai közgyûlésen, legalább
54333  II,  121    |                 Kossuthnak.~Azóta nem is hisz a mamelukokban. Mikor most
54334  II,  121    |                    uram volt az egyedüli, aki a polgármester által küldött
54335  II,  121    |                   legalább miért?~Márton csak a fejét rázta és begombolkozott
54336  II,  121    |                       rázta és begombolkozott a kérdés elõl.~Hanem Németh
54337  II,  121    |                      az elöljáróságban, tudja a gonosz praktikájukat, mikor
54338  II,  121    |                      vele s elviszik Bécsbe - a koronaörökösnek.~
54339  II,  122    |                                               A SZÜRKE ASSZONY~1881~Csöndesen
54340  II,  122    |                       ültem tegnap szobámban, a XIX-ik század legostobább
54341  II,  122    |                   század legostobább könyvét, a tegnap megjelent »Rejtelmes
54342  II,  122    |                        s koronkint kitekintve a nyitva hagyott ajtón át
54343  II,  122    |                       nyitva hagyott ajtón át a folyosóra, ahova éppen most
54344  II,  122    |                    ahova éppen most csinálják a telefont.~Bizonyos türelmetlenséggel
54345  II,  122    |                      s végighallgatni azoknak a feleletét.~Az épület, ahol
54346  II,  122    |                        Az épület, ahol lakom, a Népszínházzal fekszik szemben
54347  II,  122    |                 szemben s kedvenc szállóhelye a színészeknek. Van is itt
54348  II,  122    |                     negyven színésznõ (köztük a szegedi társulatból is sokan),
54349  II,  122    |                        vihogást visznek végbe a gangon, hogy az ember majd
54350  II,  122    |                      nõ lenyírt hajjal köztük a királyné. Arcában valami
54351  II,  122    |                  lépésein költészet ömlik el. A szürke ruha suhogását még
54352  II,  122    |                     szürke ruha suhogását még a becsukott ajtón keresztül
54353  II,  122    |                  ajtón keresztül is kiismerem a többi közül. Varázs és bûbáj
54354  II,  122    |                     Varázs és bûbáj van abban a suhogásban...~A szép asszony
54355  II,  122    |                     van abban a suhogásban...~A szép asszony maga van egy
54356  II,  122    |                 senkitõl, mindössze azt, hogy a pécsi társulatnál volt szende,
54357  II,  122    |                      az idén halt meg, s hogy a nyárra Aradihoz szerzõdött,
54358  II,  122    |                    Aradihoz szerzõdött, tehát a jövõ télre Szegedre kerül.~
54359  II,  122    |                    jövõ télre Szegedre kerül.~A portás leveleimet hozta
54360  II,  122    |                      aranyos-betûs Szegedrõl, a szép Ilonka - a »második
54361  II,  122    |                    Szegedrõl, a szép Ilonka - a »második legszebb« - eljegyzését
54362  II,  122    |                  volna, hogy így megszomorít.~A másik levél azé a poétáé,
54363  II,  122    |                megszomorít.~A másik levél azé a poétáé, akit az »Üstökös«
54364  II,  122    |                       szerint én vicceltem le a palóc dialektusommal. Aprehensivus
54365  II,  122    |                    pedig nem igaz egy szó sem a nekem tulajdonított rossz
54366  II,  122    |                  rossz viccbõl: nem bántom én a poétákat sohasem, inkább
54367  II,  122    |                   sohasem, inkább kezdenék ki a hétfejû sárkányokkal.~A
54368  II,  122    |                       a hétfejû sárkányokkal.~A harmadik levelet már nem
54369  II,  122    |                       nem volt idõm feltörni, a portással elegyedtem beszédbe:~-
54370  II,  122    |                beszédbe:~- Kap-e leveleket ez a szürke szép asszony?~- Milyen
54371  II,  122    |                     sem tud, küldje föl nekem a borbélyt. Borotválkozni
54372  II,  122    |                    akarok... és keféltesse ki a fekete kabátomat.~Feljött
54373  II,  122    |                     fekete kabátomat.~Feljött a házban lakó borbély, s mialatt
54374  II,  122    |                     hogy ma este, amikor lent a vendéglõben vacsorázni fog
54375  II,  122    |                    vendéglõben vacsorázni fog a szép, szürke asszony, megszólítom.
54376  II,  122    |                    Nagy sérelem, uram - kezdé a borbély, a szappanhabokat
54377  II,  122    |                       uram - kezdé a borbély, a szappanhabokat kéjjel kavarva. -
54378  II,  122    |                     uram. Miért nem vagyok én a toll embere... mint ön.
54379  II,  122    |                      Hogy lesujtanám most ezt a zsarnokot...~- Mi baja,
54380  II,  122    |                          Honnan tetszik tudni a nevemet?~- Hát a firmárul.
54381  II,  122    |                tetszik tudni a nevemet?~- Hát a firmárul. Az ilyen becsületes
54382  II,  122    |                    ember magának kegyelettel, a sok pipogya Rákóczy, Nádasdy
54383  II,  122    |                     az, amivé ön lesz például a kezem alatt... Én tetszés
54384  II,  122    |                     Sprenger úr! Látta ön azt a szép szürke ruhás asszonyt,
54385  II,  122    |                       asszonyt, aki ott lakik a hotelben... Szeretném, tudja...
54386  II,  122    |                      oh! Annyira már nem megy a mûvészetem. Az egy nagyon
54387  II,  122    |                      úr, hogy beleszabadítsam a beszédbe.~- Most hat éve
54388  II,  122    |                       Olyan gyönge volt, mint a harmat, és már férjes, sõt
54389  II,  122    |                     gyönyörûség volt megnézni a szép gyermeket, okos kék
54390  II,  122    |                   csintalan mosolyával.~Éppen a húsvét közelgett. Az asszony
54391  II,  122    |                       dolgában. Amirõl persze a szegény kicsike nem tudhatott.
54392  II,  122    |                       nem tudhatott. Oh, ezek a gyermekek olyan naivok,
54393  II,  122    |                    dolgom volna széttekinteni a szobában, hogy van-e bent
54394  II,  122    |                       Wertheim-kasszája nincs a szüleinknek, meg sem érdemes
54395  II,  122    |                     meg sem érdemes születni.~A kis Elza, mert így hítták (
54396  II,  122    |                   Elza, mert így hítták (ezek a színészek mind olyan szegényes
54397  II,  122    |                    szegényes neveket keresnek a gyermekeiknek), folyton
54398  II,  122    |                     húsvétra kalács és tojás? A mama azt mondta, hogy lesz,
54399  II,  122    |                     azt mondta, hogy lesz, de a kisleány nagycsütörtökön
54400  II,  122    |                      s addig-addig szekirozta a mamát a kalácsért meg a
54401  II,  122    |                addig-addig szekirozta a mamát a kalácsért meg a tojásért,
54402  II,  122    |                       a mamát a kalácsért meg a tojásért, mutassa meg, hogy
54403  II,  122    |                   mutassa meg, hogy az kijött a türelembõl és megverte a
54404  II,  122    |                      a türelembõl és megverte a kis Elzát.~Elza kiment a
54405  II,  122    |                      a kis Elzát.~Elza kiment a szobából, leszaladt a lépcsõkön
54406  II,  122    |                  kiment a szobából, leszaladt a lépcsõkön könnyû perkál
54407  II,  122    |                ruhácskájában, s ott ácsorgott a kapu elõtt, nem mert fölmenni
54408  II,  122    |                   fölmenni egész estig. Mikor a mama meglátta ott este,
54409  II,  122    |                      összevissza csókolta, de a csók már nem bírta fölmelegíteni.
54410  II,  122    |                   Ágyba fektette - s reggelre a kis Elza megkapta a torokgyíkot,
54411  II,  122    |                  reggelre a kis Elza megkapta a torokgyíkot, s nagyszombaton
54412  II,  122    |                      s nagyszombaton kivitték a Kerepesi temetõbe, hol akkor
54413  II,  122    |               sírocska domborodott egy végbe. A halál apró játékszereket
54414  II,  122    |                      apró játékszereket ígért a Krisztuskának, ezer apró
54415  II,  122    |                hiányzott...~Képzelhetni, hogy a szegény asszony fájdalma
54416  II,  122    |                     Húsvét vasárnapján kiment a temetõbe, s kivitte Elzájának
54417  II,  122    |                 temetõbe, s kivitte Elzájának a piros tojást és a kalácsot.~-
54418  II,  122    |                   Elzájának a piros tojást és a kalácsot.~- Elhoztam a tojást
54419  II,  122    |                     és a kalácsot.~- Elhoztam a tojást és a kalácsot - mondá
54420  II,  122    |                          Elhoztam a tojást és a kalácsot - mondá zokogva
54421  II,  122    |                      kalácsot - mondá zokogva a sírnál.~De onnan alulról
54422  II,  122    |                 bogarak mászkálgattak ki s be a rögök között: azok se szóltak
54423  II,  122    |                  évben húsvétkor itt terem ez a szegény asszony az ország
54424  II,  122    |                   napján kiviszi kicsikéjének a tojást meg a kalácsot.~-
54425  II,  122    |                     kicsikéjének a tojást meg a kalácsot.~- Hisz ez egy
54426  II,  122    |                     kérem, Tisza Kálmánt! Oh, a zsarnok! Volna csak toll
54427  II,  122    |                      zsarnok! Volna csak toll a kezemben... Vagy ha már
54428  II,  122    |                       borotvám járjon egyszer a nyaka körül. Majd megmutatnám
54429  II,  123    |                  RÓZSABIMBÓ TÖRTÉNETE~1881~I. A MENEKÜLŐK~Mikor az árvíz
54430  II,  123    |                    elborította Szegedet, azon a sötét éjszakán, mielőtt
54431  II,  123    |                     hirdetve megkondult volna a Rókus-külváros nagy harangja:
54432  II,  123    |              szaggatott felkiáltások jelezték a rettenetes veszélyt. A vihar
54433  II,  123    |               jelezték a rettenetes veszélyt. A vihar irtóztatóan süvöltött,
54434  II,  123    |                      lesz hét testvérem közül a leghatalmasabb és a legkegyetlenebb:
54435  II,  123    |                     közül a leghatalmasabb és a legkegyetlenebb: az árvíz!~
54436  II,  123    |                        ott állt már napok óta a város kapuinál, és rést
54437  II,  123    |                      sem életet, sem vagyont.~A Felsőváros egy alacsony
54438  II,  123    |                       szuszogásuk hallatszott a néma szobában. Vajon mirõl
54439  II,  123    |                  dézsáról és mozsárról, aminõ a szomszédban lakó gazdag
54440  II,  123    |                     mégis némileg megszürkíté a homályt a szegényes szobában,
54441  II,  123    |                 némileg megszürkíté a homályt a szegényes szobában, melynek
54442  II,  123    |                      közelségében annak, ahol a kis ikrek aludtak, semmit
54443  II,  123    |                   aludtak, semmit sem setjvén a rettenetes veszélybõl, mely
54444  II,  123    |                   tornyosul fejök fölé.~Éppen a kicsinyek ágya fölött függött
54445  II,  123    |                      függött az egyetlen kép, a Szûz Mária a gyermekkel.~
54446  II,  123    |                    egyetlen kép, a Szûz Mária a gyermekkel.~Az a szent gyermek
54447  II,  123    |                   Szûz Mária a gyermekkel.~Az a szent gyermek odafönn mintha
54448  II,  123    |                      pillanatban zuhogva kezd a víz beömleni az ablakon.
54449  II,  123    |                     jobban, jobban. Már eléri a mécsest is, mely egy alacsony
54450  II,  123    |                  alacsony padra van helyezve. A padot fölemeli a víz, a
54451  II,  123    |                    helyezve. A padot fölemeli a víz, a mécsest eloltja,
54452  II,  123    |                       A padot fölemeli a víz, a mécsest eloltja, s koromsötétség
54453  II,  123    |                 eloltja, s koromsötétség lesz a szobában.~És a két gyermek
54454  II,  123    |             koromsötétség lesz a szobában.~És a két gyermek még mindig alszik.~
54455  II,  123    |                      Még jobban összebújnak s a derékaljat önkénytelenül
54456  II,  123    |                 önkénytelenül magukra húzzák. A víz nagy hideget hozott
54457  II,  123    |               Borzasztó éj! Köröskörül dûlnek a házak, egy-egy tompa zuhanás
54458  II,  123    |              pattogások, melyek nem nagyobbak a zúgó orkánban, mintha valaki
54459  II,  123    |                     valaki egy nagyot dobbant a lábával, mindig egy-egy
54460  II,  123    |                       De hát mit tudnak errõl a gyerekek, és az alvók?...~
54461  II,  123    |                    alvók?...~Aki ott künn jár a gyilkos hullámok között
54462  II,  123    |               evezõlapátok loccsantásától még a zuhanásokat sem hallja,
54463  II,  123    |                       zuhanásokat sem hallja, a sötét éjszakában úgy tünedeznek
54464  II,  123    |                     úgy tünedeznek fel elõtte a házak, mint meredezõ kísértetek,
54465  II,  123    |                      föl ne keljen.~Majd csak a reggel mutatja meg a szörnyû
54466  II,  123    |                     csak a reggel mutatja meg a szörnyû drámát - ha ugyan
54467  II,  123    |              mosolyogni és világítani fog még a nap.~Megvirradt. A szürkületben
54468  II,  123    |                    fog még a nap.~Megvirradt. A szürkületben egy csónak
54469  II,  123    |                       egy csónak hasította át a piszkos, hömpölygõ habokat
54470  II,  123    |                    piszkos, hömpölygõ habokat a még tegnap népes, élénk
54471  II,  123    |                        Alant - víz, fent tûz. A víz a falakat ostromolja
54472  II,  123    |                  Alant - víz, fent tûz. A víz a falakat ostromolja és repesztgeti,
54473  II,  123    |                    ostromolja és repesztgeti, a tûz a fedelet falja mohón;
54474  II,  123    |              ostromolja és repesztgeti, a tûz a fedelet falja mohón; mintha
54475  II,  123    |                       Melyikünk hatalmasabb?«~A csónakban katonák eveznek,
54476  II,  123    |                        arcukon elfásultság és a rettenetes megdöbbenés,
54477  II,  123    |                 jöhetnek rá, honnan származik a hang, mely olyan, mintha
54478  II,  123    |                      hang, mely olyan, mintha a föld alól jönne.~De hisz
54479  II,  123    |                    alul. Van is itt már föld! A tenger alól, - de onnan
54480  II,  123    |                  jöhet... Ép ház nincs messze a környéken, puszta sík tenger
54481  II,  123    |                        puszta sík tenger lett a tegnapi háztömbökbõl. Honnan
54482  II,  123    |                        Nem látunk! - kiáltott a kormányos megállítva a csónakot,
54483  II,  123    |               kiáltott a kormányos megállítva a csónakot, mely ide-oda lóbálózott
54484  II,  123    |                       mely ide-oda lóbálózott a szélben.~- Itt vagyok, édes
54485  II,  123    |                       az elõbbi -, itt vagyok a fán, de már az is ingadozik,
54486  II,  123    |                      állt alig öt-hat ölnyire a csónaktól, tegnap még hihetõleg
54487  II,  123    |                      valamely udvaron, ma már a pusztaságban.~A fa ágai
54488  II,  123    |                        ma már a pusztaságban.~A fa ágai közt egy öregember
54489  II,  123    |                      az ágakba, kalap nélkül. A vihar vadul vagdalta a vén
54490  II,  123    |                        A vihar vadul vagdalta a vén fát, s az jobbra-balra
54491  II,  123    |                      meg erejét, szívósságát, a száraz gallyak recsegtek,
54492  II,  123    |                  recsegtek, ropogtak s verték a hátát és lábait, de az öreg
54493  II,  123    |                      de az öreg nem engedett.~A csónak menekülõ embereit
54494  II,  123    |                   csónak menekülõ embereit ez a megrázó kép sem hatotta
54495  II,  123    |                   Kicsoda kend? - kiáltott rá a kormányos. - Hogy jutott
54496  II,  123    |                         Hogy jutott kend oda?~A szerencsétlen ember most
54497  II,  123    |                     fordult kissé, s fogainak a vacogását lehetett kiérezni
54498  II,  123    |                    meg az ár. Ide másztam fel a fára.~- Teringettét! - szólt
54499  II,  123    |                          Teringettét! - szólt a kormányos - már három órája
54500  II,  123    |               kormányos - már három órája van a fán szegény... No, hiszen