bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

54501  II,  123    |                 kiszabadítjuk kendet.~Egészen a fa alá eveztek, az egyik
54502  II,  123    |                     az arcszíne szederjeskék, a kezei, fülei pedig violaszínûek.~
54503  II,  123    |                       violaszínûek.~Alig fért a csolnakba. A kormányos levette
54504  II,  123    |                        Alig fért a csolnakba. A kormányos levette nagy köpenyegét
54505  II,  123    |                      ahol még szárazföld van: a várba.~- Nem, én az unokáimhoz
54506  II,  123    |                       vagyok, kedves uraim, s a szegény megboldogult leányom
54507  II,  123    |                      lássa, nem lehet - szólt a kormányos -, a csónak már
54508  II,  123    |                  lehet - szólt a kormányos -, a csónak már is túl van terhelve,
54509  II,  123    |                        jó uraim, itt várom ki a fán, míg jön valaki csónakkal,
54510  II,  123    |                     Kampós ki akart szállani. A katonák összenéztek, s az
54511  II,  123    |                egyiket én hozom az ölemben.~- A másikat én hozom - mondá
54512  II,  123    |                      másikat én hozom - mondá a másik katona -; az nem fog
54513  II,  123    |                      tehát menjünk! - szólott a kormányos. - Üljön kend
54514  II,  123    |                      haragos színben kelt föl a nap, nem volt sem melege,
54515  II,  123    |                         Nos, messze van-e még a házuk? - kérdé a kormányos
54516  II,  123    |                    van-e még a házuk? - kérdé a kormányos Kampóstól.~- Mindjárt
54517  II,  123    |                      ott leszünk: amott annak a nagy háznak túlsó szögletétõl
54518  II,  123    |                     evezõcsapás, s ott voltak a nagy ház túlsó szögleténél.~-
54519  II,  123    |                       Hát most merre? - kérdé a kormányos.~De az öregember
54520  II,  123    |                    Szeme megüvegesedve meredt a környékre.~Nem volt már
54521  II,  123    |                       egy öreg nõ, ki szintén a csónakban volt.~Az egyik
54522  II,  123    |             fa-alkotmány kezdett kibontakozni a romok közül, a megfordult
54523  II,  123    |                   kibontakozni a romok közül, a megfordult szél gyorsan
54524  II,  123    |                    kormányos úr, mi lehet az?~A kormányos odanézett nagy
54525  II,  123    |                   sehogy sem bírta felismerni a tárgyat.~Mindig közelébb
54526  II,  123    |                       Mindig közelébb úszott. A hullámok csendesen ringatták.~-
54527  II,  123    |              öregasszony.~Igen, egy ágy volt, a veres csíkos dunyha a legtetején,
54528  II,  123    |                   volt, a veres csíkos dunyha a legtetején, könnyebb pelyheit
54529  II,  123    |                      játszogatva kapkodta fel a szellõ, s aztán behajigálta
54530  II,  123    |                   szellõ, s aztán behajigálta a vízbe.~- No, ez egy ágy -
54531  II,  123    |                        No, ez egy ágy - szólt a kormányos közönyösen. -
54532  II,  123    |                       össze, csak azután maga a ház, a résen át úszott ki
54533  II,  123    |                       csak azután maga a ház, a résen át úszott ki az ágy
54534  II,  123    |                      erõvel odalökte az ágyat a csónak farához, úgyhogy
54535  II,  123    |                       gyermekfõ emelkedett ki a vánkosok közül, s kevés
54536  II,  123    |                      hasonló fej bukkant elé. A szõke hajfürtöket enyelegve
54537  II,  123    |              hajfürtöket enyelegve lobogtatta a friss szellõ.~Mind a két
54538  II,  123    |               lobogtatta a friss szellõ.~Mind a két gyermekfõ mosolygott.~-
54539  II,  123    |                     Isteni csoda! - dünnyögte a vénasszony a csónakban. -
54540  II,  123    |                        dünnyögte a vénasszony a csónakban. - Szent vagy,
54541  II,  123    |                  Szent vagy, uram! Legyen meg a te akaratod!~- Az öreg unokái -
54542  II,  123    |                        Az öreg unokái - mondá a kormányos -, alkalmasint
54543  II,  123    |                     apó, ébredjen, nyissa fel a szemeit; itt vannak a gyermekek.~
54544  II,  123    |                     fel a szemeit; itt vannak a gyermekek.~Az öreg paraszt
54545  II,  123    |               gyermekek.~Az öreg paraszt erre a szóra felemelte fejét és
54546  II,  123    |                felemelte fejét és felnyitotta a szemeit, mintha álomból
54547  II,  123    |                       ébredne...~- Hol vannak a gyerekek?~- Nagypapa, nagypapa! -
54548  II,  123    |                 Nagypapa, nagypapa! - kiálták a kicsinyek kezeikkel integetve.~-
54549  II,  123    |                      álmodtam! - szólt Kampós a szemeit dörzsölgetve, mialatt
54550  II,  123    |                 egészen odavonta azt és elébb a meleg madarakat szedte ki
54551  II,  123    |                     meleg madarakat szedte ki a puha fészekbõl, aztán a
54552  II,  123    |                       a puha fészekbõl, aztán a fészket.~A kormányos beengedte
54553  II,  123    |                   fészekbõl, aztán a fészket.~A kormányos beengedte az óriás
54554  II,  123    |                beengedte az óriás dunyhát is, a vánkosokat is. Mind a két
54555  II,  123    |                     is, a vánkosokat is. Mind a két gyereket odaültette
54556  II,  123    |                       két gyereket odaültette a maga ölébe. Hiszen az isten
54557  II,  123    |                      Az öreg irigykedve nézte a kormányost, hogy a gyerekek
54558  II,  123    |                      nézte a kormányost, hogy a gyerekek õvele fecsegnek,
54559  II,  123    |                     hadd legyen megjutalmazva a jóságáért, hogy megmentette
54560  II,  123    |                      Most már megfordulhatott a csónak és sebesen evezhetett
54561  II,  123    |                  csónak és sebesen evezhetett a vár felé, mely még a török
54562  II,  123    |               evezhetett a vár felé, mely még a török világ maradványa,
54563  II,  123    |                      mondanunk sem kell, hogy a nagy magyar város legmagasabb
54564  II,  123    |                 pontján fekszik.~Kampós János a szögletrõl még egyszer visszanézett
54565  II,  123    |                      még egyszer visszanézett a sík tengerre, melyen feketés
54566  II,  123    |                       pontok jelezték itt-ott a tegnapi házakat, mert az
54567  II,  123    |                       földanyag megbarnította a vizet, s a piszkos erek
54568  II,  123    |                      megbarnította a vizet, s a piszkos erek összeszûrõdtek
54569  II,  123    |                mindenünnen.~Visszanézett arra a helyre, ahol édes otthona
54570  II,  123    |                 csodálatos módon megszabadítá a biztos halálból. Az ártatlanság
54571  II,  123    |                      szeme õrködik.~Nemsokára a parthoz értek, ott aztán
54572  II,  123    |                   Édes kis gyémántkáim?~Hanem a kis gyémántkák éppen nem
54573  II,  123    |                     csakhogy az ágy akkor már a hideg vízen úszott. És az
54574  II,  123    |                        Hanem mi lesz most?...~A várfoka tele volt menekülõkkel;
54575  II,  123    |            átszenvedett szörnyû éjszakának és a megdöbbenés a jövõ fölött.~
54576  II,  123    |                   éjszakának és a megdöbbenés a jövõ fölött.~Kampós János
54577  II,  123    |              gondolatra, hogy mihez kezd most a kis Mariska- és Juliskával?
54578  II,  123    |                        Milyen szerencse, hogy a jószívû katonák fölvették
54579  II,  123    |                     jószívû katonák fölvették a csónakba az ágynemûjöket,
54580  II,  123    |                     csónakba az ágynemûjöket, a szegény két gyermek megfagyna
54581  II,  123    |                      én éhes vagyok - szólott a kis Juliska.~- Én is, nagyapa -
54582  II,  123    |                      Én is, nagyapa - ismétlé a másik.~Az öreg felsóhajtott,
54583  II,  123    |                      az ágynemût egy batyuba, a hátára vette, a gyerekeket
54584  II,  123    |                      batyuba, a hátára vette, a gyerekeket pedig karjaira
54585  II,  123    |                       utcán menne az ember, s a nép csupa koldusokból állana.~
54586  II,  123    |                  koldusokból állana.~Szõregen a szolgabíró élelmiszereket
54587  II,  123    |                     élelmiszereket osztott ki a menekülõknek, s a jószívû
54588  II,  123    |                  osztott ki a menekülõknek, s a jószívû falusiak versenyeztek
54589  II,  123    |                 jószívû falusiak versenyeztek a szegények ellátásában.~Kampós
54590  II,  123    |                   perdült meg az ablak alatt. A szolgabíró hajdúja kihirdette,
54591  II,  123    |         emberbarátoktól ajánlatok érkeztek be a tekintetes szolgabírói hivatalhoz,
54592  II,  123    |                 jelentkezzenek déli 11 órakor a községházánál.«~Kampós János
54593  II,  123    |                  Kampós János nagyon megörült a hirdetménynek. Mintha csak
54594  II,  123    |           töprengésére. Igenis oda fogja adni a gyerekeket. Mért is ne adná
54595  II,  123    |                 Bizony kétségbeejtõ kérdések.~A kitûzött idõben ott volt
54596  II,  123    |                       ott volt tehát pontosan a községházán s nagy figyelemmel
54597  II,  123    |                    nagy figyelemmel hallgatta a szolgabíró által felolvasott
54598  II,  123    |                      Fényes koszorúja volt ez a jótékonyságnak, habár találkozott
54599  II,  123    |                    Balajthy Nagy Pál - olvasá a szolgabíró -, lakik Bodonyban,
54600  II,  123    |                gondját viselni.«~Kampós János a nagy tömeg közt odafurakodott
54601  II,  123    |                      közt odafurakodott ennél a tételnél a szolgabíróhoz,
54602  II,  123    |                odafurakodott ennél a tételnél a szolgabíróhoz, s felkiáltott:~-
54603  II,  123    |                  unokám, fogadják el ezt azok a jó emberek.~A szolgabíró
54604  II,  123    |                     el ezt azok a jó emberek.~A szolgabíró odanézett az
54605  II,  123    |                   odanézett az öregre, azután a két gyermekre, kik okos
54606  II,  123    |               szemeiket csodálkozva jártatták a sokadalmon.~- Szép két gyerek!
54607  II,  123    |                sokadalmon.~- Szép két gyerek! A másikat is odaadja kend?~-
54608  II,  123    |              rózsabimbóm.~Míg úgy megnyugszik a lelkem, ha jó helyen vannak,
54609  II,  123    |                      nyugodtan láthatok hozzá a keresethez, mellyel fölépíteni
54610  II,  123    |                          Tudja mit, öreg? Ezt a másik leánykát meg én fogadom
54611  II,  123    |                      életrõl. Ha nincs meg az a reményem, hogy õket visszakaphatom,
54612  II,  123    |                        ameddig kend akarja... a másik pedig hadd menjen
54613  II,  123    |                     Rimaszombatba.~- Köszönöm a tekintetes úr gondoskodását.~
54614  II,  123    |                  tekintetes úr gondoskodását.~A szolgabíró megcsipkedte
54615  II,  123    |                       szolgabíró megcsipkedte a picinyke arcát, s így szólt
54616  II,  123    |                     Nos, melyitek jön hozzám?~A gyermekek húzódozva vonultak
54617  II,  123    |                  vonultak az öreg mögé, annak a kabátjába fogózkodva.~-
54618  II,  123    |                     marad itt? Azonnal küldöm a feleségemnek, úgy fog örülni
54619  II,  123    |                  feleségemnek, úgy fog örülni a kisleánynak, mintha valami
54620  II,  123    |                  ékszert küldenék neki.~Aztán a hajdúnak intett a szolgabíró.~-
54621  II,  123    |                       Aztán a hajdúnak intett a szolgabíró.~- Miska, haza
54622  II,  123    |                    ruhát válogatsz ki számára a zsidóboltban. Fázik szegényke.~-
54623  II,  123    |                     akadva. Melyiket adja oda a kettõ közõl, hiszen az igaz,
54624  II,  123    |                     hiszen az igaz, hogy mind a kettõtõl meg kell válnia,
54625  II,  123    |                        szívéhez van nõve mind a kettõ, mint lomb a törzséhez.~
54626  II,  123    |                       mind a kettõ, mint lomb a törzséhez.~Révedezve tekint
54627  II,  123    |                    tekint hol az egyikre, hol a másikra. A gyermekek, mintha
54628  II,  123    |                       egyikre, hol a másikra. A gyermekek, mintha kieszelnék,
54629  II,  123    |                        öreg Kampós! - sürgeti a szolgabíró.~- Nem adom -
54630  II,  123    |                  elõbb vasba s úgy vigyék el.~A szolgabíró elérti a szeretet
54631  II,  123    |                       el.~A szolgabíró elérti a szeretet diadalát a nyomor
54632  II,  123    |                    elérti a szeretet diadalát a nyomor fölött, s éppen nem
54633  II,  123    |                    egy tíz forintost csúsztat a markába.~- Majd visszaadja
54634  II,  123    |                       elõsegítették azt, amit a szeretet nem akart engedni.
54635  II,  123    |                  reggelre már azt jelentették a szolgabírónak, hogy önkívületi
54636  II,  123    |                    önkívületi állapotban van.~A szolgabíró intézkedett,
54637  II,  123    |                  szolgabíró intézkedett, hogy a beteg a rögtönzött kórházba
54638  II,  123    |                     intézkedett, hogy a beteg a rögtönzött kórházba szállíttassék,
54639  II,  123    |                       kórházba szállíttassék, a gyermekek sorsát pedig kezeibe
54640  II,  123    |                    sorsát pedig kezeibe vette a tegnapi terv szerint, a
54641  II,  123    |                       a tegnapi terv szerint, a kis szõkék közül a Juliskát,
54642  II,  123    |                   szerint, a kis szõkék közül a Juliskát, kinek egy fekete
54643  II,  123    |                  kinek egy fekete lencse volt a bal ajkán, elküldte, a másikat
54644  II,  123    |                   volt a bal ajkán, elküldte, a másikat pedig, Mariskát
54645  II,  123    |              Hosszasan betegeskedett az öreg, a tavasz, nyár elmúlt, a víz
54646  II,  123    |                        a tavasz, nyár elmúlt, a víz eltakarodott medrébe,
54647  II,  123    |                     víz eltakarodott medrébe, a nagy árvízveszedelemnek
54648  II,  123    |                       árvízveszedelemnek csak a nyomai voltak már, de neki
54649  II,  123    |                        Úgy érezte magát, mint a magyar népmesék alakjai,
54650  II,  123    |                   mondják neki, hogy 2000-et.~A második gondolata unokái
54651  II,  123    |                 Elmondták neki sorsukat. Mind a kettõ jó helyen van. Az
54652  II,  123    |                  helyen van. Az egyik magánál a szolgabírónál, aki most
54653  II,  123    |                   lett egy másik vármegyében. A Marika Budapesten van, mert
54654  II,  123    |                   Marika Budapesten van, mert a képviselõ ott lakik bizonyosan,
54655  II,  123    |               képviselõ ott lakik bizonyosan, a másik leányka pedig Rimaszombatban
54656  II,  123    |               Vigasztalták, hogy ne búsuljon, a gyerekeknek kétségkívül
54657  II,  123    |             felgyógyuljon, hogy kiszabaduljon a kórházból, az lesz az elsõ
54658  II,  123    |                     felkeresi kis unokáit, ha a világ legvégén volnának
54659  II,  123    |                  kellene is elkoptatnia értük a lábait.~Nem is nyugodott.
54660  II,  123    |                     október 20-ikán hagyta el a kórházat s vette kezébe
54661  II,  123    |                       kórházat s vette kezébe a vándorbotot Rimaszombat
54662  II,  123    |                    hajtotta, úgy ûzte azokhoz a gyerekekhez. Istenem, istenem,
54663  II,  123    |                 toronyirányban, nem válogatva a vasúti vonalakat és utakat.
54664  II,  123    |                Ösmerte az egész országot, még a régi jó idõkben, mikor nem
54665  II,  123    |                   részint hogy erõt szerezzen a további utazásra.~Bizony
54666  II,  123    |            harangoztak, midõn sebesen ügetett a szabadkai hídon, s a csinos
54667  II,  123    |                  ügetett a szabadkai hídon, s a csinos városkában mint mélázó
54668  II,  123    |                csillagok egyenkint gyúltak ki a petróleum-lámpák.~A karcsú
54669  II,  123    |                gyúltak ki a petróleum-lámpák.~A karcsú lutheránus toronyhoz
54670  II,  123    |                   megmondani, hol lakik ebben a városban Kazay uram?~- Éppen
54671  II,  123    |                  városban Kazay uram?~- Éppen a háza elõtt van kigyelmed.
54672  II,  123    |                   elõtt van kigyelmed. Itt ez a két világos ablak!~Az öreg
54673  II,  123    |                       régen óhajtott, itt van a célnál, megtett érte hatvan
54674  II,  123    |                 egypár lépés, erõt vesz rajta a gyöngeség s majdnem összeroskad.
54675  II,  123    |                 összeroskad. Mégsem tréfa hát a Balassa István története,
54676  II,  123    |           szörnyethalt.~Tántorogva közeledett a házhoz, hol kis unokája
54677  II,  123    |                     már akkor erõt vett rajta a kíváncsiság, meg nem állhatta,
54678  II,  123    |               állhatta, hogy be ne pillantson a kivilágított szobába.~Sóvárgó
54679  II,  123    |                       hosszan.~Szegényes volt a szoba, de tiszta; az asztalnál
54680  II,  123    |                       de tiszta; az asztalnál a gazda ült és a szentírásból
54681  II,  123    |                      asztalnál a gazda ült és a szentírásból olvasott, az
54682  II,  123    |                     az almáriumpatkán, ölében a kis Juliskával, kit imádkozni
54683  II,  123    |                jóságos szelíd arcába, melybõl a szeretet melege sugárzott
54684  II,  123    |                      örömében.~»Áldott legyen a szellõ is, mely ezt a zsúpfedeles
54685  II,  123    |                  legyen a szellõ is, mely ezt a zsúpfedeles házat éri, manna
54686  II,  123    |                     hull.«~Egy-két lépést tõn a kapuajtó felé. Rátette sovány,
54687  II,  123    |                    Rátette sovány, nagy kezét a kilincsre és ekkor jutott
54688  II,  123    |                      volna visszafordulni?~Az a gyermek boldog ottan, isten
54689  II,  123    |                 Nyomorognia kellene mellette, a jó isten tudja, mi lenne
54690  II,  123    |                       kezekbõl s betaszítanád a nagyvilág örvényébe.«~Megfordult
54691  II,  123    |                     egyszer az ablakhoz ment. A gyermek éppen akkor végezte
54692  II,  123    |                       megbírhatott. Odaborult a falra és sírt keservesen,
54693  II,  123    |                      és sírt keservesen, mint a zápor.~- Hej, ki ez, mi
54694  II,  123    |                  Ritka ember kend. Tán bizony a lutrin nyert?~- Legalább
54695  II,  123    |                      jókedvûen, aztán elõvéve a jó szegedi ravaszkodást,
54696  II,  123    |                    megmondani, ki lakik ebben a házban?~- Kazay János a
54697  II,  123    |                       a házban?~- Kazay János a nejével. Hogyne tudnám,
54698  II,  123    |                       szomszédok vagyunk, itt a másik házban lakom.~- Csak
54699  II,  123    |                      azt úgy szeretik, mintha a tulajdon gyermekük volna.~-
54700  II,  123    |                    volna.~- Hát jó emberek?~- A gazda maga a becsület...
54701  II,  123    |                       emberek?~- A gazda maga a becsület... az asszony,
54702  II,  123    |                         Az öreg megigazította a szeredást vállain, azután
54703  II,  123    |                     indult Budapest felé.~IV. A MÁSIK LEÁNY~Budapesten,
54704  II,  123    |                       MÁSIK LEÁNY~Budapesten, a Sándor utcában az országház
54705  II,  123    |                     õnagysága.~Ott állt tehát a Múzeum kerítéséhez támaszkodva,
54706  II,  123    |                     támaszkodva, de nem merte a fényes ruházatú urat megszólítani,
54707  II,  123    |                      urat megszólítani, kinek a botján akkora aranygomb
54708  II,  123    |                      Nagyobb úr talán magánál a szegedi polgármesternél
54709  II,  123    |                       mert azt beszélik arról a házról, amely elõtt õgyeleg,
54710  II,  123    |                  gazdája együtt van, azok még a királynak is parancsolnak.~
54711  II,  123    |                     van, bátyám? Talán bizony a minisztereket lesi - kend
54712  II,  123    |                       kend is?~- Nem lesem én a minisztereket, nagyságos
54713  II,  123    |                       azt mondták nekem, hogy a nagyságos úr az az ember,
54714  II,  123    |                   merre lakik Bély Miklós úr.~A kapus jóízûen nevetett a
54715  II,  123    |                      A kapus jóízûen nevetett a nagyságos tituluson, azután
54716  II,  123    |                   kikereste valami jegyzékbõl a Bély úr lakását: »Lipót
54717  II,  123    |                      és falakkal, ahogy talán a mennyországban sincs különb.
54718  II,  123    |                    sincs különb. És itt lakik a kis Mariska. Vajon melyik
54719  II,  123    |                       õ azt tudhatná!~Megállt a kapunál, rongyos volt, úgy
54720  II,  123    |                      bemenni az udvarba, mert a házmester már rárivallt,
54721  II,  123    |                     már rárivallt, hogy ebben a házban tilos a koldulás,
54722  II,  123    |                     hogy ebben a házban tilos a koldulás, takarodjék innen!~
54723  II,  123    |                       egy fiatalember jött ki a kapun, kopottas, szerény
54724  II,  123    |                     bizony nehéz lesz - mondá a fiatalember -, mert az nagy
54725  II,  123    |                     reggeltõl estig az utcán. A csípõs novemberi szél ugyancsak
54726  II,  123    |                estefelé üres hintó állott meg a ház elõtt, piros szám volt
54727  II,  123    |                   piros szám volt rajta, minõ a lutrisboltokon van. A bakról
54728  II,  123    |                    minõ a lutrisboltokon van. A bakról a kocsis mellõl egy
54729  II,  123    |                  lutrisboltokon van. A bakról a kocsis mellõl egy libériás
54730  II,  123    |                      inas ugrott le és bement a házba. Kevésvártatva visszajött
54731  II,  123    |                      akiken csak úgy suhogott a selyem és bársony, kis kalapjok
54732  II,  123    |             elröpültek, és olyan szépek, mint a mesebeli királyasszonyok
54733  II,  123    |         királyasszonyok gyermekkorukban, csak a csillagok hiányzottak a
54734  II,  123    |                       a csillagok hiányzottak a homlokukról.~Az egyik kisleány
54735  II,  123    |                    egyik kisleány barna volt, a másik pedig szõke, s olyan
54736  II,  123    |                     olyan, mint az õ unokája, a kis Mariska. De az is az
54737  II,  123    |                 lelkestõl, most már megösmeri a mosolyáról. Éppen úgy nevetett
54738  II,  123    |                    beszél! Talán mégsem õ az!~A hang azonban egészen az
54739  II,  123    |                       bátyó önfeledten rohant a hintóhoz, de éppen akkor
54740  II,  123    |                    mikor már az inas becsapta a hintó ajtaját.~- Unokám!
54741  II,  123    |                   akar itt?~- Az én unokám az a kocsiban. Engedje, hogy
54742  II,  123    |                   lássam.~- Ej, hagyjon békét a kisasszonyoknak. Bizonyosan
54743  II,  123    |                   kisasszonyoknak. Bizonyosan a szeme káprázik kendnek.
54744  II,  123    |                    káprázik kendnek. Azok nem a kend unokái, biztosítom.
54745  II,  123    |                    hisz nem is kellene egyéb.~A két gyermek ezalatt kedélyesen
54746  II,  123    |                   rövid feleselést az inas és a paraszt között.~Az inas
54747  II,  123    |                     között.~Az inas felugrott a bakra, s a kocsi elrobogott,
54748  II,  123    |                     inas felugrott a bakra, s a kocsi elrobogott, ott hagyván
54749  II,  123    |                       belõle, ha így nevelik? A kisasszony!... Aki kisasszony,
54750  II,  123    |                 lettél, mit csináltak belõled a te nagyapád tudta nélkül!~
54751  II,  123    |                       félóra múlva visszatért a kocsi, a kis kisasszonyok
54752  II,  123    |                     múlva visszatért a kocsi, a kis kisasszonyok kiszállottak;
54753  II,  123    |                 voltak.~- Nekem igen jót tesz a sétakocsizás, Ella - mondá
54754  II,  123    |                    sétakocsizás, Ella - mondá a szõke.~- Én nem mondhatnám -
54755  II,  123    |                     mondja. Ha mégis szeretem a sétakocsizást, az azért
54756  II,  123    |             sétakocsizást, az azért van, mert a sétakocsizás divat, és a
54757  II,  123    |                      a sétakocsizás divat, és a Szentirmay konteszek is
54758  II,  123    |               konteszek is mindennap sétálnak a ligetben a papájuk és mamájuk
54759  II,  123    |                 mindennap sétálnak a ligetben a papájuk és mamájuk nélkül, -
54760  II,  123    |                   uras...~- Oh, milyenek ezek a hatéves gyermekek!~E pillanatban
54761  II,  123    |                      öreg Kampós és megrántva a szõke gyermek piros selyem
54762  II,  123    |                      piszkolni szép ruháidat.~A kis leányka ösztönszerûleg
54763  II,  123    |                      ösztönszerûleg megérezte a szemrehányást, ami e szavakban
54764  II,  123    |                     egyszerre megváltoztatva, a természet önkéntelen parancsszavának
54765  II,  123    |                     hódolva, odavetette magát a nagyapa szívére, csókolta,
54766  II,  123    |                  nézte e »jelenetet«, mely õt a háziak elõtt kompromittálta,
54767  II,  123    |                  hahotára fakadva szaladt fel a lépcsõkön, hol atyjával
54768  II,  123    |                   atyjával találkozott.~- Itt a Marie nagyapja... egy paraszt!~
54769  II,  123    |                        Bély Miklós lekiáltott a folyosóról:~- Jó napot,
54770  II,  123    |                unokáját tipegett fel az öreg, a képviselõ bevezette azokba
54771  II,  123    |                    képviselõ bevezette azokba a fényes szobákba, amik még
54772  II,  123    |                 fényes szobákba, amik még tán a templomnál is pompásabban
54773  II,  123    |                 néztek ki.~- Meg van elégedve a lányával?~- Nem vagyok,
54774  II,  123    |                     Haza fogom vinni - felelé a paraszt egyszerûen és határozottan.~-
54775  II,  123    |                    aztán milyen okos, kedves; a feleségem mondhatom jobban
54776  II,  123    |                mondhatom jobban szereti, mint a saját lányát, de én is.~-
54777  II,  123    |                   nagyságos uram! De éppen ez a baj. Én sok hálával tartozom
54778  II,  123    |            nagyságodnak s éppen azért nem fér a lelkemre, hogy ne egyenesen
54779  II,  123    |                       ne egyenesen beszéljek. A másik unokámtól most jövök.
54780  II,  123    |                     benne. Ott hagytam. Hanem a Mariskát nem hagyom, nem
54781  II,  123    |                      Mariskát nem hagyom, nem a selyem ruhához született
54782  II,  123    |                  parasztleánynak jegyezett be a mennyei protokulumba, sohasem
54783  II,  123    |                  Nekem semmi akaratom rontani a kegyelmed erkölcseit. Hanem
54784  II,  123    |                    fog csinálni?~- Hazaviszem a leányt... van otthon egy
54785  II,  123    |                osztogat az ország, fölépíteni a hajlékomat, aztán dolgozom.
54786  II,  123    |                    hétig. Egy házat építtetek a Józsefvárosban, ott felügyelni
54787  II,  123    |            Józsefvárosban, ott felügyelni fog a munkásokra; ily megbízható
54788  II,  123    |                       az öreg, mikor felépült a józsefvárosi palota, akkor
54789  II,  123    |                      egész háznép sírt, mikor a jó leányka elment, csak
54790  II,  123    |                       jobban is tanult õnála.~A jó nagyságos asszony összevissza
54791  II,  123    |              aranyékszereket adott neki; maga a nagyságos úr pedig ünnepélyes
54792  II,  123    |                   mindezeket, csordultig volt a szíve, annyira meghatotta
54793  II,  123    |                     szíve, annyira meghatotta a sok szívesség, jóság.~A
54794  II,  123    |                       a sok szívesség, jóság.~A nagyságos úr azonfelül jegyet
54795  II,  123    |                       jegyet is váltott nekik a vasútra, s még az utolsó
54796  II,  123    |                  Hanem mikor azután ott ültek a vasúton, s a robogó vonat
54797  II,  123    |                 azután ott ültek a vasúton, s a robogó vonat közelebb-közelebb
54798  II,  123    |                       közelebb-közelebb vitte a szerencsétlen városhoz,
54799  II,  123    |                     városhoz, bizony mégis az a gondolat kezdte marcangolni
54800  II,  123    |                 mégsem gondolta õ meg jól ezt a dolgot?~Délben érkeztek
54801  II,  123    |                       Jobb is, hogy eltakarta a romokat, melyek fájdalmas
54802  II,  123    |                      Kis leányát kezén fogva, a másik kezében pedig a meglehetõsen
54803  II,  123    |                  fogva, a másik kezében pedig a meglehetõsen izmos batyut
54804  II,  123    |                  izmos batyut tartva, melyben a leány ruhácskái voltak összecsomagolva,
54805  II,  123    |                    összecsomagolva, egyenesen a város felé tartott, s mint
54806  II,  123    |                       nem tekintve ment végig a hosszú utcákon és tereken,
54807  II,  123    |                     tereken, míg végre elérte a saját utcáját.~Tudta már
54808  II,  123    |                      saját utcáját.~Tudta már a járásról, a léptei számáról,
54809  II,  123    |                utcáját.~Tudta már a járásról, a léptei számáról, mikor van
54810  II,  123    |                     szemeit félénken elindítá a környéken.~De íme tündéri
54811  II,  123    |                          az õ telkén ott állt a háza, mint azelõtt, ugyanolyan
54812  II,  123    |               Megtörülgette szemeit, megfogta a kis leányka fejét, hogy
54813  II,  123    |                       Nem, nem, hiszen ott az a szögletház a Csapó Mihályné
54814  II,  123    |                    hiszen ott az a szögletház a Csapó Mihályné háza, ez
54815  II,  123    |                     Mihályné háza, ez meg itt a kápolna. Nem, mégsem álom
54816  II,  123    |                    hogy is lenne álom, hiszen a ház homlokzatán van írva
54817  II,  123    |                      egy arra menõt:~- Kié ez a ház?~- Hát kié másé, mint
54818  II,  123    |                     ház?~- Hát kié másé, mint a kegyelmedé. Hiszen a múlt
54819  II,  123    |                     mint a kegyelmedé. Hiszen a múlt héten építette, hogy
54820  II,  123    |                    Már mint én?~- Legalább az a híre jár a városban.~Az
54821  II,  123    |                        Legalább az a híre jár a városban.~Az öreg elgondolkozott,
54822  II,  123    |                        ki úgy megnyerte annak a jó uraságnak a szívét, hogy
54823  II,  123    |                megnyerte annak a jó uraságnak a szívét, hogy fölépítette
54824  II,  123    |                      szívét, hogy fölépítette a házunkat. Igen, igen, most
54825  II,  123    |                       tudom, mért csúsztattak a zsebembe egy nagy kulcsot
54826  II,  123    |               zsebembe egy nagy kulcsot azzal a paranccsal, hogy csak itthon
54827  II,  123    |                  itthon adjam át.~- Nálad van a kulcs?~- Itt van.~Kampós
54828  II,  123    |                       Itt van.~Kampós átvette a kulcsot és kinyitotta vele
54829  II,  123    |                    kulcsot és kinyitotta vele a pitvarajtót. És még csak
54830  II,  123    |                   álmélkodás. Minden úgy volt a szobában, mint azelõtt;
54831  II,  123    |                       egyik szuszék liszttel, a másik gabonával, a fogas
54832  II,  123    |                  liszttel, a másik gabonával, a fogas a bundával és a tulipántos
54833  II,  123    |                      másik gabonával, a fogas a bundával és a tulipántos
54834  II,  123    |              gabonával, a fogas a bundával és a tulipántos láda és minden,
54835  II,  123    |                      és minden, minden.~Mikor a tulipántos ládát felnyitották,
54836  II,  123    |                      parasztruhácskák voltak, a Mariska számára, volt ott
54837  II,  123    |                 kacabáj, meg piros csizma is.~A kis Mariska örömrepesve
54838  II,  124    |                                               A SZEGÉNY JÁMBOR ÁRMÁDIA~1881~
54839  II,  124    |                      polgárok húzzuk örökösen a rövidebbet a katonasággal
54840  II,  124    |                  húzzuk örökösen a rövidebbet a katonasággal szemben. El
54841  II,  124    |                   hogy valamit enyhítsek ezen a nagy nemzeti keserûségen,
54842  II,  124    |                      ellensúlyozásul, melyben a hadsereg húzta a rövidebbet
54843  II,  124    |                      melyben a hadsereg húzta a rövidebbet egyetlen magyar
54844  II,  124    |               munkálatokra, s minthogy õ volt a legtekintélyesebb a leutazott
54845  II,  124    |                      volt a legtekintélyesebb a leutazott képviselõk között,
54846  II,  124    |                  leutazott képviselõk között, a végrehajtó hatalmat õrá
54847  II,  124    |                tekintéllyel és szigorúsággal.~A veszély elsõ napjai voltak
54848  II,  124    |                     mindenki fejét vesztette, a municipium hatalma elenyészett, -
54849  II,  124    |             municipium hatalma elenyészett, - a törvényszék szétfutott,
54850  II,  124    |                 minden nullifikáltatott, csak a villámok között létezett
54851  II,  124    |                      akirõl azt mondják, hogy a világot dirigálja; a földi
54852  II,  124    |                     hogy a világot dirigálja; a földi gondviselés pedig
54853  II,  124    |                   sokat mérgelõdött rajta, ha a megkeresésére legénységével
54854  II,  124    |                    hanem rendesen hozzájárult a maga ellenvetéseivel és
54855  II,  124    |                   történt meg egy napon, hogy a kérelmére odarendelt hadnagyot,
54856  II,  124    |                kidobatom! - kiáltá ingerülten a hatalmas táblabírói alak,
54857  II,  124    |                     megmutatom én...~- Nem jó a katonasággal kikötni. -
54858  II,  124    |                     Meglássa, bátyám, az lesz a vége, hogy megtagadják az
54859  II,  124    |                       is lett. Az ezred, mely a tiszai hajókon állomásozott,
54860  II,  124    |             állomásozott, roppant zokon vette a sérelmet s a szerencsétlen
54861  II,  124    |                      zokon vette a sérelmet s a szerencsétlen várostól megvonta
54862  II,  124    |               szerencsétlen várostól megvonta a katonai mentõerõt. A másik
54863  II,  124    |                 megvonta a katonai mentõerõt. A másik utász-csapat, melynek
54864  II,  124    |                     kellett volna megérkeznie a kormánybiztoshoz, már nem
54865  II,  124    |            kormánybiztoshoz, már nem jött el. A kardbojton esett hitök szerinti
54866  II,  124    |            körülmények között sem mert szólni a büszke Kállaynak senki.
54867  II,  124    |                     jó volna bocsánatot kérni a tisztikartól ily körülmények
54868  II,  124    |                       ki nem jött abból többé a másik szobába, hol a képviselõk
54869  II,  124    |                    többé a másik szobába, hol a képviselõk hivataloskodtak. -
54870  II,  124    |                     mégis tenni kellett, mert a »földi gondviselés« kerekébõl
54871  II,  124    |                gondviselés« kerekébõl kiesett a sróf, s nem forgott többé.~
54872  II,  124    |                       H. képviselõ, egyenesen a hajóra, ahol éppen tanácskozva
54873  II,  124    |                       intézkedéseket involvál a kérdés.~- Én H. országos
54874  II,  124    |                      képviselõ vagyok - mondá a jött, a hajó födélzetére
54875  II,  124    |              képviselõ vagyok - mondá a jött, a hajó födélzetére lépve -,
54876  II,  124    |                  ünnepélyes bocsánatot kérjek a tisztikartól, melyet megsértett.~
54877  II,  124    |              tisztikartól, melyet megsértett.~A tábornok egészen kipirult
54878  II,  124    |                     tábornok egészen kipirult a dühtõl ennek a névnek hallatára.~-
54879  II,  124    |                       kipirult a dühtõl ennek a névnek hallatára.~- Az egy
54880  II,  124    |                    megkövetni. Az megjárhatja a civilek között. Nekünk több
54881  II,  124    |                       küldve, önök is, mi is, a király akaratából, hogy
54882  II,  124    |                   király akaratából, hogy ezt a várost mentsük, csak nem
54883  II,  124    |                   mentsük, csak nem kaphatunk a világ szeme elõtt egymással
54884  II,  124    |                      egymással hajba. Ha majd a vész elmúlik...~- Önöknek
54885  II,  124    |                       argumentumuk - dönnyögé a tábornok s aztán hozzátette: -
54886  II,  124    |                     Nekünk semmi közünk többé a mentéshez, én egy szál katonát
54887  II,  124    |                   fogalmazzák ott az asztalon a sürgönyt...~- Milyen sürgönyt?~-
54888  II,  124    |                            Milyen sürgönyt?~- A kabinetirodába: õfelségéhez,
54889  II,  124    |                õfelségéhez, melyben jelentjük a sértést s azt, hogy további
54890  II,  124    |                  rendelkezésig felfüggesztjük a katonai támogatást.~H. meg
54891  II,  124    |                   való az?~- Hogyan? - mondja a tábornok homlokát összeráncolva
54892  II,  124    |                  büntet, akkor hiábavaló volt a sürgöny, ha pedig megbüntet
54893  II,  124    |            argumentumait! Hanem, hüm... ebben a dologban igaza lehet...
54894  II,  124    |                       az úr, én nem vonom meg a katonai támogatást, csak
54895  II,  124    |                     csak egyet kötök ki, hogy a katonákat kirendelõ iratok
54896  II,  124    |                   mert azt nem teljesíthetem. A kormánybiztos Kállay, csak
54897  II,  124    |                      Jog... jog! Maguk mindig a jogról beszélnek. Maguk
54898  II,  124    |                azonban kijelentem, hogy azzal a goromba emberrel ezentúl
54899  II,  124    |                      ismét sorba jelentkeztek a megrendelt katonai csapatok
54900  II,  124    |             tisztelegve elõtte, miután kiadta a parancsot rossz németséggel,
54901  II,  124    |                  parancsot rossz németséggel, a szolgálattevõ tiszt rendszerint
54902  II,  124    |               táblabíró gõgösen feszítette ki a mellét ilyenkor s kevélyesen
54903  II,  124    |                       s kevélyesen magyarázta a fiatalabbaknak:~- Lássátok,
54904  II,  125    |                    Csöndesen meghúzódva ültem a vagonban, Bret Harte elbeszélését
54905  II,  125    |           elbeszélését olvasva. Néha letettem a könyvet s álmodozva tekinték
54906  II,  125    |                  bágyadtan hordozám szemeimet a körülülõkön.~Majd újra olvasni
54907  II,  125    |                     Majd újra olvasni kezdék. A varázsszerû hatás lenyûgözve
54908  II,  125    |                     apró betûkhez, mint ahogy a thungelshirei folyam kiabált
54909  II,  125    |                  thungelshirei folyam kiabált a gyermek után.~A nap átkozottul
54910  II,  125    |                       kiabált a gyermek után.~A nap átkozottul sütött s
54911  II,  125    |                 csiklándozta, siettem behúzni a függönyöket. Éppen egy nagy
54912  II,  125    |                      is tudom, merre jártunk, a konduktor csodálatos állomásneveket
54913  II,  125    |                 kiáltott olykor-olykor, midõn a vonat megállapodott bizonyos
54914  II,  125    |           megállapodott bizonyos rövid idõre.~A tájék, melyen most haladtunk,
54915  II,  125    |                      volt elõttem valahonnan. A homok, amint a nap fényét
54916  II,  125    |                    valahonnan. A homok, amint a nap fényét rávetette s a
54917  II,  125    |                      a nap fényét rávetette s a süvöltõ szél fölkavarta,
54918  II,  125    |                    közel kell lenniök valahol a kaliforniai aranybányáknak.~
54919  II,  125    |                   kaliforniai aranybányáknak.~A vagonban apró csoportokban
54920  II,  125    |          sajátszerûbbnél sajátszerûbb alakok, a világ mindenféle nemzetiségeibõl
54921  II,  125    |                     Aldrich emberei, ezek már a Bret Harte-éi: tõrülmetszett
54922  II,  125    |         szerencsevadászok és aranyásók.~Egyik a német viselet szerint van
54923  II,  125    |                     sápadt, haja vörhenyes és a szemei alatt patkók vannak,
54924  II,  125    |                     patkók vannak, bizonyosan a brandytól. Lássuk csak,
54925  II,  125    |                valahol ezt az alakot? Ahá, az a mr. Snagsby. Nem, nem! A
54926  II,  125    |                      a mr. Snagsby. Nem, nem! A monsieur Gaillard lesz...
54927  II,  125    |                       Nem emlékszem már, hogy a világ melyik városában láttam,
54928  II,  125    |                   bizonyosan tudom róla, hogy a kártya volt a foglalkozása...
54929  II,  125    |                      róla, hogy a kártya volt a foglalkozása... Rosszakarói
54930  II,  125    |                  bizonyosan angolok. Amott az a szikár ember a büszke hidalgói
54931  II,  125    |                       Amott az a szikár ember a büszke hidalgói tartással
54932  II,  125    |                  ablaknál és tanulja be arról a papirosról... Legalább azt
54933  II,  125    |                         Legalább azt mutatják a gesztikulációk s izzadó
54934  II,  125    |                   arcoknak, az öltözetnek, és a többség elsõ pillanatra
54935  II,  125    |                     és éppen azért érdekes ez a Kalifornia, mert a világot
54936  II,  125    |                 érdekes ez a Kalifornia, mert a világot látjuk benne, igaz,
54937  II,  125    |                      hogy olyanformán, mintha a földkerekség minden terményébõl
54938  II,  125    |                összehoznák azon magokat, amik a rostán keresztülesnek.~A
54939  II,  125    |                      a rostán keresztülesnek.~A napbarnított, vöröses bibircsókos,
54940  II,  125    |                   tokás arcok, mindeniken más a homlok, más a szem színe,
54941  II,  125    |                  mindeniken más a homlok, más a szem színe, vágása, mások
54942  II,  125    |                     szem színe, vágása, mások a karakterisztikus vonalak -
54943  II,  125    |                       elhibáztad! Hiszen ezek a te fickóid meglehetõs tisztán
54944  II,  125    |                     gondolatok közt tettem le a könyvet ölembe s szétnéztem,
54945  II,  125    |                    Úgy rémlik, hogy vártam is a konduktort, meg akarván
54946  II,  125    |                        félszenderbe merültem.~A vonat dübörgõ zakatolása
54947  II,  125    |                    vonat dübörgõ zakatolása s a vagonbeli társalgás lassú
54948  II,  125    |                      idegeimre, bár megvan az a rossz szokásom, hogy vasúton
54949  II,  125    |                       nyitottam ki szemeimet. A vonat rendesen állt, s utazótársaim
54950  II,  125    |                  utazótársaim megkevesbedtek. A fickók közül kettõ-három
54951  II,  125    |                     mennydörgõ lármával. Ezek a kaliforniaiak bizonyosan
54952  II,  125    |                   sokba... Félek, megsokallja a kormány...~- Mind vették
54953  II,  125    |                      kormány...~- Mind vették a számodra?~- Majd mindnyájat.
54954  II,  125    |                        Ejnye, de generózus ez a kaliforniai kormány is -
54955  II,  125    |                      bányái vannak, s azokban a bányákban hétszáz munkás;
54956  II,  125    |                   Spitzer úr, lesz... Bízzunk a legjobban. Ön meg fogja
54957  II,  125    |                     mennyire népszerû vagyok. A dolog biztos s én meg vagyok
54958  II,  125    |                     hallatszott e pillanatban a vagon túlsó szegletébõl.
54959  II,  125    |                  aranyásók közül valaki, mint a zûrzavaros szavakból kivehettem,
54960  II,  125    |                   akár visszafordulhat.~- Oda a programbeszédem - mondá
54961  II,  125    |                  megbuktam.~- Ki csinálta azt a beszédet? - kérdé egy gúnyos
54962  II,  125    |                magához...~- Igen ám, csakhogy a tanár öcsém nélkül sohasem
54963  II,  125    |                     Hozol-e tollakat? - kezdé a társalgást egy rekedt torok.~-
54964  II,  125    |                    megint egy új ember.~- Hát a kerület hogy áll?~- Az megvolna...~-
54965  II,  125    |                   válhatik még valamivé: vagy a kormány nevezi ki valami
54966  II,  125    |                     ki valami hivatalba, vagy a nép helyezi olyan piedesztálra,
54967  II,  125    |           megelevenednél? Ugye ahelyett, hogy a tuskót taposnád, kapnád
54968  II,  125    |                     taposnád, kapnád hirtelen a hónod alá s beváltanád az
54969  II,  125    |                  beváltanád az aranymûvesnél. A népszerûség arany, édes
54970  II,  125    |                népszerûség arany, édes öcsém, a kormány ö t v ö s, te pedig
54971  II,  125    |                      kedves bátyám... pszt... a lelkemben olvasott!...~E
54972  II,  125    |             hallatszott. Fölriadtam. Hangzott a csengettyû is, s a vonat
54973  II,  125    |                   Hangzott a csengettyû is, s a vonat szép csendesen megállapodott.~
54974  II,  125    |                       idehaza Magyarországon.~A konduktor torkaszakadtából
54975  II,  126    |                                               A KÍSÉRTET~1881~Petruska úr
54976  II,  126    |                    Petruska úr szerette volna a házát eladni; akadt is vevõje.
54977  II,  126    |                 vevõje. De ájtatos nénje, kit a ház jussa felerészben illetett,
54978  II,  126    |                       Soha, mióta Püspökóvárt a török elpusztította, a nagy
54979  II,  126    |            Püspökóvárt a török elpusztította, a nagy piacon ilyen gyülekezés
54980  II,  126    |                 arccal beszélték el egymásnak a történet részleteit, melyeket
54981  II,  126    |                     egyikök se látott. Kupka, a harangozói pontosság 77
54982  II,  126    |              esztendõs mintaképe, elfelejtett a nagymisére beharangozni;
54983  II,  126    |                       keresztet vetett magára a korcsma elõtt is; Pakli
54984  II,  126    |                      és Pakli Tamás nem kérte a pénzét. Az al-járásbíró,
54985  II,  126    |                     pocakos agglegény, elment a gyógyszertár elõtt és nem
54986  II,  126    |                  elõtt és nem nézte meg magát a nagy üvegtáblán.~És mindezt
54987  II,  126    |                  mindezt ama hír okozta, hogy a fõkapitány házát kísértetek
54988  II,  126    |                       Kellett valaminek lenni a dologban; mert Püspökóvár
54989  II,  126    |                  úton-útfélen beszélték, hogy a Petruska-kisasszonyok, ezek
54990  II,  126    |                   Petruska-kisasszonyok, ezek a fehér viaszból formált angyalkák,
54991  II,  126    |                       egész éjjel imádkoztak; a padlásról titkos dübörgés
54992  II,  126    |                     titkos dübörgés hangzott; a falakon kopogó szellemek
54993  II,  126    |                     árnyai vonultak végig, és a fõkapitány testvére, az
54994  II,  126    |                      alól tízszer is kihúzták a vánkost.~A megrontott ház
54995  II,  126    |                tízszer is kihúzták a vánkost.~A megrontott ház zöld kapuja
54996  II,  126    |                    egész nap be volt zárva, s a magas kõfalon a legkíváncsibb
54997  II,  126    |                      zárva, s a magas kõfalon a legkíváncsibb szemek se
54998  II,  126    |                       Egyedül Erzsók néninek, a Boris szolgáló mostohaanyjának
54999  II,  126    |                     hamar, haldoklik az apád.~A szegény leány futott. Erzsók
55000  II,  126    |                      mondtam, hogy kieresszen a vénasszony. Láttad a kísértetet?~-