bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

55001  II,  126    |               kieresszen a vénasszony. Láttad a kísértetet?~- Láttam-e anyámasszony?
55002  II,  126    |                      Fehér lepedõ volt rajta, a csontjai zörögtek, mint
55003  II,  126    |                       csontjai zörögtek, mint a vacogó ember foga. Villogó
55004  II,  126    |                     tüzet okádott. Hát még az a csörömpölés, amit véghez
55005  II,  126    |                   táncoltak az almáriumban, s a szenteltvíztartóból egy
55006  II,  126    |                     szempillantásra kiszáradt a víz. A ténsúr a fejét se
55007  II,  126    |              szempillantásra kiszáradt a víz. A ténsúr a fejét se merte
55008  II,  126    |                     kiszáradt a víz. A ténsúr a fejét se merte kidugni a
55009  II,  126    |                      a fejét se merte kidugni a paplan alól, a kisasszonyok
55010  II,  126    |                  merte kidugni a paplan alól, a kisasszonyok pedig halványabbak
55011  II,  126    |                     mennek. Éppen éjfélt vert a toronyban, mikor a csengettyûk
55012  II,  126    |                       vert a toronyban, mikor a csengettyûk megszólaltak.
55013  II,  126    |                    megszólaltak. Én hallottam a zajt s fölnyitottam a szemeimet.
55014  II,  126    |               hallottam a zajt s fölnyitottam a szemeimet. De a világért
55015  II,  126    |                  fölnyitottam a szemeimet. De a világért se tudtam megmozdulni.
55016  II,  126    |               világért se tudtam megmozdulni. A szívemet mintha malomkõ
55017  II,  126    |                       malomkõ nyomta volna, s a kezeim guzsba kötve se fájnának
55018  II,  126    |                 guzsba kötve se fájnának úgy. A gonosz lélek járt fölöttem.~
55019  II,  126    |                      eleget hallott; kipirult a lótásfutásban, mire a komámasszonyt,
55020  II,  126    |                kipirult a lótásfutásban, mire a komámasszonyt, sógorasszonyt,
55021  II,  126    |               sógorasszonyt, ángyomasszonyt s a jó ég tudja, még miféle
55022  II,  126    |                  összeharangozta. Nem száradt a lelkiismeretén, hogy másokat
55023  II,  126    |                másokat nem tudott részesíteni a pletykatudás mennyei mannájában.
55024  II,  126    |            harangszóra minden ember tudta már a dolgot, s még Rõt Miska,
55025  II,  126    |                      dolgot, s még Rõt Miska, a három mázsás mészáros is
55026  II,  126    |                      kenyerünket és ments meg a kísértetektõl!~Másnap Petruska
55027  II,  126    |                 Petruska Ignác úr, hóna alatt a jólismert bambuszbottal,
55028  II,  126    |                      jólismert bambuszbottal, a plébániára ment. Apró szemei
55029  II,  126    |                   szemei nem reszkettek ugyan a félelemtõl, sem arcavirágát
55030  II,  126    |                      szemtanúk beszélik, hogy a plébánia küszöbén guggoló
55031  II,  126    |                       garast osztott ki. S ez a körülmény határozottan valami
55032  II,  126    |                    egy fillérnél, azt is csak a legnagyobb sátoros ünnepen,
55033  II,  126    |                      Szelid József esperes úr a díványon hevert s nagyon
55034  II,  126    |                       s nagyon megörült, hogy a fõkapitányt látta.~- Micsoda
55035  II,  126    |                        Harmadik éje már, hogy a szemünket se hunyhattuk
55036  II,  126    |               dübörgés riaszt fel álmainkból; a falakban titokzatos moraj
55037  II,  126    |                falakban titokzatos moraj zúg, a tûzfalon kéklángú jegyek
55038  II,  126    |               kéklángú jegyek jelennek meg, s a föld mintha bugyborékolna
55039  II,  126    |                       volna, s hatalmas, mint a pokol fajzata. Olvastam
55040  II,  126    |                      is csak azt mondom, amit a néném sürget, hogy nem ártana
55041  II,  126    |                       sürget, hogy nem ártana a házunkat b e s z e n t e
55042  II,  126    |                    Szelid József esperes mind a két káplánjával teljes papi
55043  II,  126    |                      papi díszben beszentelte a kísértetjárta házat. Kupka
55044  II,  126    |              kísértetjárta házat. Kupka vitte a füstölõt, s két iskolás
55045  II,  126    |                   füstölõt, s két iskolás fiú a nagy könyveket, melyekbõl
55046  II,  126    |                      az esperes úr ráolvasott a manóra.~Zsuzsi néni, a fõkapitány
55047  II,  126    |             ráolvasott a manóra.~Zsuzsi néni, a fõkapitány testvére, ott
55048  II,  126    |                  fõkapitány testvére, ott ült a bõrös karosszékben s morzsolta
55049  II,  126    |                   suttogta jámboran s szemeit a papra emelte.~De nem használt
55050  II,  126    |                     Sok bátorság szorult abba a kísértetbe, még a szentelt
55051  II,  126    |                szorult abba a kísértetbe, még a szentelt víztõl sem ijedt
55052  II,  126    |                     és szerdán éjjel nem volt a Petruska-házban egy zug,
55053  II,  126    |                 Petruska-házban egy zug, mely a kísértet figyelmét elkerülte
55054  II,  126    |                  elkerülte volna. Zsuzsi néni a kamrába zárkózott, Szûz
55055  II,  126    |                 gyújtott s buzgón hangoztatta a zsolozsmát. Éjfélkor az
55056  II,  126    |                   Zsuzsi néni halálra ijedten a következõ szavakat hallá:~-
55057  II,  126    |                szavakat hallá:~- Hagyd el ezt a házat, itt lakik a sátán!...~
55058  II,  126    |                     el ezt a házat, itt lakik a sátán!...~Isten a megmondhatója,
55059  II,  126    |                       lakik a sátán!...~Isten a megmondhatója, mi történt
55060  II,  126    |                      régen, hogy adjuk el ezt a házat. Vevõje is volt már.
55061  II,  126    |                  bánat! Szekeres Pál már csak a felét ígéri.~- Od adom féláron,
55062  II,  126    |                   Szekeres Pál uram kifizette a hétezer forintot, nem retteg
55063  II,  126    |                hétezer forintot, nem retteg õ a kísértetektõl.~És aki a
55064  II,  126    |                       a kísértetektõl.~És aki a kísértettõl nem fél, azt
55065  II,  126    |                      kísértettõl nem fél, azt a kísértet sohasem látogatja
55066  II,  126    |                     meg...~Püspökóváron pedig a rossz nyelvek azt beszélték,
55067  II,  126    |                   három hétig csak úgy szórta a pénzt, mint a polyvát, s
55068  II,  126    |                      úgy szórta a pénzt, mint a polyvát, s minden éjjel
55069  II,  126    |                    dalolva, hogy:~- Én vagyok a Petruskáék kísértete!~
55070  II,  127    |                                               A »KÉK KAKAS« A KEREPESI ÚTON~
55071  II,  127    |                                 A »KÉK KAKAS« A KEREPESI ÚTON~1881~I. A
55072  II,  127    |                       A KEREPESI ÚTON~1881~I. A 68-IK SZÁMÚ HÁZ LAKÓI~Történetünk
55073  II,  127    |                        mikor még nem volt meg a fényes sugárút, mikor országunk
55074  II,  127    |                körülbelül úgy nézett ki, mint a mai Szeged. Az öreg Duna,
55075  II,  127    |                     sok évnek kellett eltelni a virradatig. Egyszóval ama,
55076  II,  127    |                      esztendő« egyikét éltük.~A mi kedves Pestünk ezekben
55077  II,  127    |                  kisvárosias élet volt benne, a Váci és az Úri utcákat leszámítva,
55078  II,  127    |                       leszámítva, s még talán a Kerepesi utat is, hol a
55079  II,  127    |                       a Kerepesi utat is, hol a forgalom élénksége valamivel
55080  II,  127    |               mérveket öltött, mint egyébütt.~A vámsorompón innen, de nem
55081  II,  127    |                       részben benne folyt le. A hosszú, egyemeletes ház,
55082  II,  127    |                       Pest legszebb házainak. A kapu fölött nagy, ódon címerrel,
55083  II,  127    |                   közt csinos faragványokkal; a 68-ik számot viselte.~A
55084  II,  127    |                       a 68-ik számot viselte.~A ház még most is megvan,
55085  II,  127    |                     tudja, milyen szám alatt!~A 68-ik számot azon időben
55086  II,  127    |                      midőn még ott ékeskedett a balszárnybeli boltajtón
55087  II,  127    |                       balszárnybeli boltajtón a »kék kakas« felkunkorított
55088  II,  127    |                       legyezőhöz hasonlított.~A »kék kakas« alatt különféle
55089  II,  127    |                 bizonyos ámulattal álltak meg a bolt előtt; míg kicsinyek
55090  II,  127    |                  kicsinyek voltak azért, hogy a sok tündér-dolgon legeltessék
55091  II,  127    |                    deákok lettek, azért, hogy a szép Marit, a boltos leányát
55092  II,  127    |                     azért, hogy a szép Marit, a boltos leányát láthassák,
55093  II,  127    |                     átlátszó fehér arcbőrrel, a halántékon kiütő kékes erekkel,
55094  II,  127    |               halántékon kiütő kékes erekkel, a szájszéleknél két-két félkörbe
55095  II,  127    |                    jóságos mosoly, hanem mint a téli napfény inkább valami
55096  II,  127    |                   fagyos jelleget kölcsönzött a színtelen, vékony ajkaknak,
55097  II,  127    |                       csókolni valaha azokkal a vékony ajkakkal, az bizonyára
55098  II,  127    |                       bizonyára összerázkódik a hideg érintésre - hanem,
55099  II,  127    |                  érintésre - hanem, aki azzal a szõke lágy hajjal, mely
55100  II,  127    |                     ellentétek e találkozása: a forró délöv és az éjszaki
55101  II,  127    |                 olyannak tûnt föl, mintha már a huszadikban járna, csupán
55102  II,  127    |                úgynevezett angyalokat, mikkel a poéták frázisai népesítik
55103  II,  127    |                  poéták frázisai népesítik be a világot; a legendák pedig
55104  II,  127    |                       népesítik be a világot; a legendák pedig ama tartományt,
55105  II,  127    |                       sem földrajzunk, s hova a doktorok szoktak adni érvényes
55106  II,  127    |                     érvényes útlevelet és nem a rendõrfõnöki hivatal.~Mari
55107  II,  127    |                 Ferenc bácsi egyszerû szatócs a Kerepesi útnak a Népszínházon
55108  II,  127    |                      szatócs a Kerepesi útnak a Népszínházon túli részében,
55109  II,  127    |                     magánintézetben Budán, ki a leckeóráktól megmaradt idejét
55110  II,  127    |           engedékenységbõl folyó kötelmét is, a lehetõ legjobb idõben kitért
55111  II,  127    |                  lehetõ legjobb idõben kitért a jóravaló ember útjából,
55112  II,  127    |                tudományos pályára készült, és a filozófia volt kedvenc tudománya,
55113  II,  127    |                 fáradságosabb és tovább tartó a »harmincéves háborúnál«,
55114  II,  127    |                     új feleség jobban készíti a fõzelékeket, ellenben a
55115  II,  127    |                       a fõzelékeket, ellenben a káposztának titkát nem bírta
55116  II,  127    |                       bírta úgy kilesni, mint a megboldogult; nyugossza
55117  II,  127    |                       Isten ott, ahol vagyon, a kerepesi temetõben.~Egyéb
55118  II,  127    |                       ellentétbe helyezték õt a már végképp elhallgatott
55119  II,  127    |                       meggyõzõdéshez vezetvén a jó Bodner urat, miszerint
55120  II,  127    |                     jó Bodner urat, miszerint a megboldogult fûszerkereskedõ,
55121  II,  127    |                      Bodner úr tehát mindjárt a kesernyés mézeshetek után
55122  II,  127    |                       alkotmánya sáncai közé, a szatócsboltba vonult, és
55123  II,  127    |                  kezeit, vagy pedig teljesíté a vevõk kívánatát; nagy ritkán
55124  II,  127    |                     egy-egy rövid megjegyzést a nõi munkába merült Marihoz:~-
55125  II,  127    |                  forgalma. Ugyanazok az arcok a környékrõl naponkint. Hajnalban
55126  II,  127    |               környékrõl naponkint. Hajnalban a friss süteményt hozza a
55127  II,  127    |                       a friss süteményt hozza a pékfiú, ezután jönnek a
55128  II,  127    |                       a pékfiú, ezután jönnek a különbözõ munkások, kik
55129  II,  127    |                  fogyasztanak fejenkint, majd a szomszédból Wimmer anyó
55130  II,  127    |            szomszédból Wimmer anyó csoszog be a maga félköcsög tejéért,
55131  II,  127    |                     szed magába, nem különben a vastag, vén Miska, ki míg
55132  II,  127    |                      elbeszéléseivel. Délfelé a környék szolgálói adják
55133  II,  127    |                     szolgálói adják egymásnak a kilincset, apró bevásárlásokat
55134  II,  127    |                  gyufaszükségleteiket. Délben a sánta Molnár Jánosné érkezik
55135  II,  127    |                  sánta Molnár Jánosné érkezik a Ferencvárosból, friss halat,
55136  II,  127    |                       órakor Szabó Sámuel úr, a szatócs régi és állandó
55137  II,  127    |                       állandó barátja nyit be a »Kék kakashoz«: egy talpig
55138  II,  127    |                      aki délután egy óráig ül a hivatalban (iktató a törvényszéknél),
55139  II,  127    |                       ül a hivatalban (iktató a törvényszéknél), háromnegyedóráig
55140  II,  127    |                       háromnegyedóráig ebédel a »Sárga hering« címû terézvárosi
55141  II,  127    |                 vigyen el, Bodner! Még mindig a kártya mellett gubbaszkodol?!
55142  II,  127    |                      Abbahagyod, de mindjárt! A vevõk azért nem jönnek,
55143  II,  127    |            megfeledkezni magáról, hogy nekem, a gyönge nõnek kell õt kötelességeire
55144  II,  127    |                      mi szinte eseményt képez a Kerepesi úti szatócskereskedésben.~
55145  II,  127    |               elegánsan öltözött igazi úr lép a boltba, mint aminõ Kaziray
55146  II,  127    |                  szolgálhatok? - kérdi Bodner a szokásos kézdörzsölgetéssel,
55147  II,  127    |                   Milyen szivart parancsol?~- A lehetõ legjobbat. Komisz,
55148  II,  127    |                       fejével és becsomagolja a szivarokat.~- Inasom, a
55149  II,  127    |                       a szivarokat.~- Inasom, a semmirevaló Miska, egészen
55150  II,  127    |                  angolkeserûjétõl. Megígértem a vén fickónak, hogy megízlelem.~-
55151  II,  127    |                    egyhangú ünnepélyességgel.~A karcsú leány fölkel és elhagyja
55152  II,  127    |                      leány fölkel és elhagyja a boltot, hogy behozza a szobából
55153  II,  127    |               elhagyja a boltot, hogy behozza a szobából a jobbik üveget.~-
55154  II,  127    |                       hogy behozza a szobából a jobbik üveget.~- Ha nem
55155  II,  127    |                    üveget.~- Ha nem csalódom, a kisasszony a Bodner úr leánya,
55156  II,  127    |                    nem csalódom, a kisasszony a Bodner úr leánya, nemde?~-
55157  II,  127    |                     Bodner úrban ma nagy volt a szóbõség. Egy elegáns úr
55158  II,  127    |                      szóbõség. Egy elegáns úr a boltban azon hatást tette
55159  II,  127    |                    azon hatást tette reá, mit a tubákot már föl sem vevõ
55160  II,  127    |                    már föl sem vevõ orra tesz a kapadohány megszárított
55161  II,  127    |                  Meglehet. De csak addig, míg a gyakorlatias irány kevesek
55162  II,  127    |                szemekkel és kedéllyel tekinti a dolgot. Ez pedig nagy különbség.~
55163  II,  127    |                    inkább volt még számítható a fiatalság, mint az öregek
55164  II,  127    |                     közé: csattanó piros arca a rajta honoló jámbor kifejezéssel,
55165  II,  127    |                 évesnek mutatták.~- Bizonnyal a helyes úton jár ön - mondta
55166  II,  127    |                   helyes úton jár ön - mondta a szatócsnak. - A gyakorlatias
55167  II,  127    |                        mondta a szatócsnak. - A gyakorlatias irányt én is
55168  II,  127    |                      fonalát, azonnal áttérek a tárgyra, mely tulajdonképpen
55169  II,  127    |                         Hallgatom, uram.~- Én a kisasszonyt azon idegen
55170  II,  127    |                         Ama kisasszonynak, ki a szomszéd szobát bérelte
55171  II,  127    |                  Valóban õ már kihurcolkodott a csinosan bútorozott és jutányos
55172  II,  127    |                     érdekében, ami rendkívüli a mai idõkben, számláját teljesen
55173  II,  127    |                tetszett is látni kifüggesztve a kapun a cédulát...~- És
55174  II,  127    |                    látni kifüggesztve a kapun a cédulát...~- És hova ment?~-
55175  II,  127    |                   éppen e pillanatban jött be a nagy üveggel s hallván a
55176  II,  127    |                      a nagy üveggel s hallván a társalgás utóbbi részét,
55177  II,  127    |                    félév óta, keresztülgázolt a tífuszon és nem tudom, mi
55178  II,  127    |                   feküdt egész tegnapelõttig, a múltkor végre visszanyerte
55179  II,  127    |                  példa nélküli - elfelejtette a magyar nyelvet, melyet lengyel
55180  II,  127    |                   kíséri, hogy én azt hiszem, a harag forr benne, s hogyha
55181  II,  127    |                      ez tarthatatlan helyzet. A körülmények követelik, hogy
55182  II,  127    |                     hogy megértsük, mit kíván a beteg, s elmondhassuk neki,
55183  II,  127    |           megfordultam, s sehol egy egyén, ki a lengyel nyelvet beszélné.
55184  II,  127    |                    nyelvet beszélné. Ma végre a vén Miska figyelmeztetett,
55185  II,  127    |                  eltávozott.~- Oh, ha csak ez a baj - mondá Mari csendesen -,
55186  II,  127    |                      Aztán ha látta volna õt, a legszebbet, a legjobbat...~
55187  II,  127    |                       volna õt, a legszebbet, a legjobbat...~Kaziray mosolygott.~-
55188  II,  127    |                       által dicsértetni, mint a kegyedéi, de engedje meg,
55189  II,  127    |                     elsajátítása hoz magával?~A hideg ajkak bágyadt mosolya
55190  II,  127    |                      engedje meg, ez már több a soknál.~- Szüksége volt
55191  II,  127    |                     volna föl nekem egyébként a levelet, mely lengyelül
55192  II,  127    |                     megértse. Vitázzunk kissé a dologról, ha megengedi.
55193  II,  127    |                   megengedi. Mi szüksége volt a lengyel kisasszonynak megmutatni
55194  II,  127    |                      kisasszonynak megmutatni a levelet, vagy miért nem
55195  II,  127    |                      ritka vendég jelent meg: a pír.~- Oh, uram, mit tehetek
55196  II,  127    |                     lengyel emigránstól haza, a falujába, melyben megírja
55197  II,  127    |                     megírja neki, hogy miután a szülei meghaltak, nincs
55198  II,  127    |                      illetõleg Pestre, kitûzi a határidõt, amikor várni
55199  II,  127    |                 lappangó kedvesét fölkeresse. A kitûzött napon itt volt
55200  II,  127    |                      híre-hamva sem volt. Még a házmester sem tudott róla
55201  II,  127    |               alkalmas arra, hogy az ablakból a járókelõket nézze. Õ azt
55202  II,  127    |                     vagy pedig ott bolyongott a Váci, Hatvani utcákon, melyek
55203  II,  127    |                       Hatvani utcákon, melyek a legnépesebbek, hol naponkint
55204  II,  127    |                        eredmény nélkül múltak a napok, az az alak, akit
55205  II,  127    |                     mégis édes napjai voltak. A leáldozó nap, mely örömet
55206  II,  127    |                      átadta örökül utódjának: a következõ napnak. Néha,
55207  II,  127    |                   tagadom, csüggedés fogta el a kedves leány lelkét, s ilyenkor
55208  II,  127    |                       darabokra.~- Egyszer az a sötét gondolata támadt,
55209  II,  127    |                     gondolata támadt, hogy az a levél nem eléggé forró szerelemmel
55210  II,  127    |                   ragyogott, kikapta kezembõl a fordítását és összetépte: »
55211  II,  127    |                     miként történhetett, hogy a lengyel kisasszony anélkül
55212  II,  127    |                     elborult.~- Egy jósnõ, ki a városligeti fasorban lakik -
55213  II,  127    |                    néma áhítattal kísérte föl a lépcsõkön.~- Ez hát a »grajzlerajos
55214  II,  127    |                     föl a lépcsõkön.~- Ez hát a »grajzlerajos kisasszony« -
55215  II,  127    |              grajzlerajos kisasszony« - amint a házban nevezik. Milyen leány
55216  II,  127    |                       Gábor úgy érezte, amint a beteghez közelgett, hogy
55217  II,  127    |                      beteghez közelgett, hogy a Mari karja, mely az övén
55218  II,  127    |                       Anna võlegénye - rebegé a leány mozdulatlanul a földhöz
55219  II,  127    |                  rebegé a leány mozdulatlanul a földhöz gyökerezve.~- Szent
55220  II,  127    |                     Lehetséges-e az?~- Láttam a fényképét.~A beteg, bármily
55221  II,  127    |                     az?~- Láttam a fényképét.~A beteg, bármily halkan volt
55222  II,  127    |                      feszülten figyelt, arcát a spanyolfal mögé húzva.~Mari
55223  II,  127    |                 lengyelül.~Az egyszerre, mint a nyíl, ütötte föl fejét az
55224  II,  127    |                  felsõ részével és megragadta a hölgy kezét.~- Köszönöm,
55225  II,  127    |                árnyaltak be, kimerülten hajtá a párnára.~...Egy nõ! Oh,
55226  II,  127    |                      Az én nevem Bodner Mari.~A beteg gondolkozni látszott.~-
55227  II,  127    |                       magyar nõ vagyok, uram. A földszinti boltos lánya
55228  II,  127    |                         Itt e házban? - nyögé a beteg - itt e házban? Oh,
55229  II,  127    |                         Önt teljesen kimeríti a sok beszéd. Kímélje magát!~-
55230  II,  127    |              szemekkel, mereven, némán bámult a szoba-boltozat mûvészi freskójára,
55231  II,  127    |                        Nyomasztó csend honolt a teremben, csak Gábor úr
55232  II,  127    |                        kiáltott föl egyszerre a beteg -, hogy igazat fog
55233  II,  127    |                 Kozenszky megütõdve nézett rá a lábadozó betegek ideges
55234  II,  127    |                      fönséges vonásokon, mint a megnyugtatott gyermek, szégyenkezve
55235  II,  127    |                      szégyenkezve rejté arcát a paplan alá.~- Hiszek kegyednek.
55236  II,  127    |                      megnyugtató, hogy leány. A leánynak több szíve van
55237  II,  127    |                      már kevesebb szíve; mert a szív kopik az idõvel, kisasszony,
55238  II,  127    |                      vidámabb mederbe vezetni a társalgást.~- Ön elhagyta
55239  II,  127    |                     társalgást.~- Ön elhagyta a magyar nyelvet betegségében,
55240  II,  127    |                     nem hagyta el szelleme.~- A magyar nyelvet? - nem értem
55241  II,  127    |                      ismét sötét éjt borított a Mari által nyitott résre,
55242  II,  127    |                   által nyitott résre, honnan a múlt derengett szürke, formátlan
55243  II,  127    |              Bocsásson meg, nagyon kimerített a betegség. Hol is hagytuk
55244  II,  127    |                       két napja ordítok, mint a vadállat, fenyegetõzöm,
55245  II,  127    |                       nevetéssel, sejtelmével a szomorú történetnek, melyet
55246  II,  127    |                   szomorú történetnek, melyet a véletlen szõtt átkozott
55247  II,  127    |                     és feleljen! Miért süt be a nap ablakomon délután, mikor
55248  II,  127    |                       Mari, figyelmesen nézve a beszélõ arcába: vajon hova
55249  II,  127    |                   arcába: vajon hova céloz ez a kérdés?~- Én megfigyeltem
55250  II,  127    |                  gyanúm támadt; én nem vagyok a Fürdõ utca 10. számú házban,
55251  II,  127    |                    Persze, hogy nincs ott; ön a Kerepesi úton van. Barátja
55252  II,  127    |                     van. Barátja idehozta önt a saját szállására nagy betegen,
55253  II,  127    |                     felel Mari remegõ hangon.~A beteg indulatosan dobta
55254  II,  127    |                      ijedten. - Miska! Miska!~A vén fickó után kiabálhatott,
55255  II,  127    |                        az odalent oszlatá már a boltban világi gondjait
55256  II,  127    |                       boltban világi gondjait a törkölypálinka mellett,
55257  II,  127    |                  fogjuk keresni - kapaszkodék a felé nyújtott gondolatba -,
55258  II,  127    |                  miatta. Hamar orvosért!~III. A GRÓFI CSÉSZÉK~Kaziray kalap
55259  II,  127    |                    kalap nélkül szaladt le és a kapuban úgy fellökte a jámbor
55260  II,  127    |                     és a kapuban úgy fellökte a jámbor Szabó Sámuel urat,
55261  II,  127    |                       ragadtatni: »No, no« és a piquet-parti alatt - megzavartatván
55262  II,  127    |                     be pointjeit, fölemlítvén a nemzetes asszony távoztakor,
55263  II,  127    |                    messze már azon idõ, midõn a személy iránti tisztelet
55264  II,  127    |                 orvosért járt, egyedül maradt a beteggel, kiben csak halk
55265  II,  127    |                        beteg, fiatal férfi és a néma csend együtt. Költõi
55266  II,  127    |                     fényesek?~Ahogy megérinté a hajerdõt, megijedt attól,
55267  II,  127    |                 vissza kezét s ki akart futni a terembõl.~De szabad-e magára
55268  II,  127    |                     De szabad-e magára hagyni a beteget?~- Miska bácsi! -
55269  II,  127    |                      ágyához s hosszan elnézi a férfias szépségû, halavány
55270  II,  127    |                       Anna oly nagyon! Ez itt a számûzött hõs, a karcsú
55271  II,  127    |                       Ez itt a számûzött hõs, a karcsú ifjú a fényképen!
55272  II,  127    |                  számûzött hõs, a karcsú ifjú a fényképen! Milyen erõs ott,
55273  II,  127    |                      Milyen erõs ott, karddal a kezében. Itt csak árnyék
55274  II,  127    |                    nélkül, erõ nélkül. Erejét a betegség törte össze, kardját
55275  II,  127    |                 betegség törte össze, kardját a hatalom! De a lelkét, a
55276  II,  127    |                  össze, kardját a hatalom! De a lelkét, a szívét nem törhette
55277  II,  127    |                       a hatalom! De a lelkét, a szívét nem törhette ketté
55278  II,  127    |                acélnál. Azért van õ számûzve!~A zsarnokság lehelete megrontja,
55279  II,  127    |                lehelete megrontja, megmérgezi a levegõt, hogy az meggyúl,
55280  II,  127    |                    alig dobban egyet-egyet az a szív, s ha dobban is, minden
55281  II,  127    |                       Anna! - sóhajtott Mari.~A délutáni napfény néhány
55282  II,  127    |                       bágyadt sugárt szûrt át a leeresztett redõnyökön,
55283  II,  127    |                 jutott.~Mari elgondolta, hogy a napsugár abból az országból
55284  II,  127    |                  született, harcolt, s melyet a fehér cár rabbilincsre fûzött,
55285  II,  127    |                       földrõl, ki felcsókolod a hõsök vérét, légy üdvözölve
55286  II,  127    |                   vérét, légy üdvözölve ebben a másik országban, ahol szintén
55287  II,  127    |                 országban, ahol szintén annyi a felcsókolni való...!~Oh,
55288  II,  127    |                      csapongó gondolatoknak: »A gyakorlati irány, Mari!
55289  II,  127    |                 gondolkozni szabad mindenrõl. A gondolat nem bánt senkit,
55290  II,  127    |                   kétségbeejti, üdvözíti.~Ah, a Mari gondolatai nem ilyenek!
55291  II,  127    |                    képzelõdés szülöttei azok, a szegény Anna elbeszéléseinek
55292  II,  127    |                     aminõ teszem most hangzik a lépcsõkön, Miska bácsi közelségét
55293  II,  127    |               jelentve.~Mari megrezzent, mint a tetten kapott bûnös; zavartan
55294  II,  127    |                    bûnös; zavartan fordult el a betegtõl, hogy egy albumban
55295  II,  127    |                    mit bent megpillantott; az a régi kép az összevont erõs
55296  II,  127    |                   gondolat, új elültetett mag a szívben, mely az elsõ csíra-parány
55297  II,  127    |                         Oh, csak jönne már az a Gábor úr az orvossal!~Éppen
55298  II,  127    |                       szõke fiatalembert, kit a Szent Rókushoz címzett kórháztól
55299  II,  127    |                  kórháztól hozott, és Miskát, a néhai huszárt.~- Mindenekelõtt
55300  II,  127    |                       Mindenekelõtt nézze meg a beteget, doktor úr. Kend
55301  II,  127    |                    csûri-csavarja kend! Midõn a lengyel úr rosszul lett,
55302  II,  127    |                      lengyel úr rosszul lett, a kisasszony hítta kendet,
55303  II,  127    |                        csakugyan hallottam ám a kisasszonyka hangját, de
55304  II,  127    |                      le Bodner atyushoz, azaz a kisasszonyhoz.~- De a kisasszony
55305  II,  127    |                    azaz a kisasszonyhoz.~- De a kisasszony innen kiáltott
55306  II,  127    |                     kisasszony innen kiáltott a terembõl.~Miska együgyûen
55307  II,  127    |                       De hát ki tudhatta azt? A hangot hallottam, de elhibáztam
55308  II,  127    |                       nyomorodott el.~- Talán a torka...~Miska ájtatosan
55309  II,  127    |               ájtatosan az ég felé fordította a szemeit.~- Görbüljek meg,
55310  II,  127    |                    meg, tekintetes uram, akár a kis ujjam, olyanra, ha csak
55311  II,  127    |                    érdekes mondanivalója volt a magánynak!...~Csakhogy a
55312  II,  127    |                      a magánynak!...~Csakhogy a magány és a Bodnerné asszony
55313  II,  127    |                          Csakhogy a magány és a Bodnerné asszony nyelve
55314  II,  127    |                    Csodatevõ szûz! Mióta lett a nagyságos kisasszony gyógyszertár,
55315  II,  127    |                   drága kegyed hites tolmácsa a polyák nyelvnek! Ezer csattogó
55316  II,  127    |                        gyere hamar... itt van a híres wolwichi kuruzsló,
55317  II,  127    |                       kuruzsló, javasasszony.~A vén Franci (már mint Bodner
55318  II,  127    |                       ugrott ki paróka nélkül a »Pester Journal« egy tegnapelõtti
55319  II,  127    |                  minden ijedtség nélkül.~- Az a baj - rikácsolta az asszonyság -,
55320  II,  127    |                          hogy bemutatom neked a nagyságos Kaziray Gábor
55321  II,  127    |                 behúzódva.~- Úgy, úgy, paróka a fejedre, szép mákvirág;
55322  II,  127    |                       Csak egy kis olló annak a fölburjánzott, libaszínû
55323  II,  127    |             kisasszony, miféle nõknek szokták a hajukat levágni?~- Én semmit
55324  II,  127    |                    Azt hiszem, én parancsolok a házban? - következésképp
55325  II,  127    |                       mázolt csészét ütött le a konyha-állványról. Az ezer
55326  II,  127    |                 parancsolok, megmutatom, hogy a Bodner név bármilyen mihaszna
55327  II,  127    |                        míg én tartom kezemben a gyeplõt, míg én fésülöm
55328  II,  127    |                   erkölcsöt bennetek, én, aki a természet romlatlan gyermeke
55329  II,  127    |                     Mit gondol ön? - vevé fel a fonalat Bodnerné. - Éppen
55330  II,  127    |                  nekem elveim vannak. Most is a kedvenc csészémet törtem
55331  II,  127    |                       törtem el éppen e miatt a lány miatt... a legjobb
55332  II,  127    |                       e miatt a lány miatt... a legjobb csészémet uram,
55333  II,  127    |                      menjen ön dolgára, uram!~A megbántott Mari némán, indulataival
55334  II,  127    |             indulataival küzdve állott, arcán a megtestesült erély kinyomatával,
55335  II,  127    |                  ötlet hirtelen visszaadta õt a cselekvésnek.~- Igazán sajnálom
55336  II,  127    |               cselekvésnek.~- Igazán sajnálom a dolgot, mert tudom, hogy
55337  II,  127    |                     közvetve én is oka voltam a szerencsétlenségnek, s ha
55338  II,  127    |                     szerencsétlenségnek, s ha a ténsasszonynak csak némileg
55339  II,  127    |                       egyet anyám rokonainak, a Szántay grófoknak tea-készletébõl.~-
55340  II,  127    |                     azonnal egy ezüst csészét a Szántay-címerrel.~- Lássa,
55341  II,  127    |                      asszony, jó vagyok, mint a falat kenyér, de ezek az
55342  II,  127    |                       paprikát öntenek rám, s a jó kenyér paprikás kenyérré
55343  II,  127    |                  megfeledkezik az ember, mely a magamforma hölgynek, igen
55344  II,  127    |                   Aztán tessék elhinni, olyan a nõi erkölcs, mint a befõtt,
55345  II,  127    |                     olyan a nõi erkölcs, mint a befõtt, mihelyt egy kis
55346  II,  127    |                     tudom.~Eközben Miska jött a csészével.~Bodnerné ripacsos
55347  II,  127    |                     nini, te itt hagyod állni a nagyságos urat, ahelyett,
55348  II,  127    |                      melyet az írás parancsol a szenvedõk és szerencsétlenek
55349  II,  127    |                       fogadott soha.~Egy este a Fürdõ utcai házmesterné,
55350  II,  127    |                      én nehézkes vagyok, mint a daru, ritkán támadnak eszméim.
55351  II,  127    |                      támadnak eszméim. Oh, ez a mai nap a mostohaanyjával
55352  II,  127    |                     eszméim. Oh, ez a mai nap a mostohaanyjával és a csészékkel
55353  II,  127    |                      nap a mostohaanyjával és a csészékkel egészen kifárasztott.
55354  II,  127    |                  ötlet!~Alig bírta elállítani a szemeibe könnyeket csaló
55355  II,  127    |                KERESIK~- Úgy, úgy, osszuk föl a munkát - folytatta komolyabban -,
55356  II,  127    |                komolyabban -, mindenkinek azt a részt, melyben megállja
55357  II,  127    |                       részt, melyben megállja a sarat. Ön lesz a tervezõ,
55358  II,  127    |                     megállja a sarat. Ön lesz a tervezõ, én a végrehajtó
55359  II,  127    |                  sarat. Ön lesz a tervezõ, én a végrehajtó hatalom.~- Nem
55360  II,  127    |                    bánom. Tehát legelõször is a lapokban kell közzétenni,
55361  II,  127    |                      számítva, be kell szúrni a hirdetmény szövegébe azt,
55362  II,  127    |                     ötven forint.~- Ez kevés, a több, ha nem használ, semmiesetre
55363  II,  127    |                       ki oly szegényesen volt a Fürdõ utcában?~- Igen, õ, -
55364  II,  127    |                 idõközben megenyhültek otthon a politikai viszonyok. Talán
55365  II,  127    |               eshetõsége iránt, mit még most, a keletkezés stádiumában meghatározni
55366  II,  127    |             lehetetlen. De íme, hangot hallok a beteg szobájában, menjünk
55367  II,  127    |                  forgatva, ujjaival mutogatta a csodálatosnál csodálatosabb
55368  II,  127    |          csodálatosnál csodálatosabb alakokat a falon, miket képzelete odarajzolt:
55369  II,  127    |                       látogatott le naponkint a szatócs-boltba; önmagát
55370  II,  127    |                    ruganyosságát. Mi is volna a világ Mari nélkül? kongóbb,
55371  II,  127    |                     nélkül? kongóbb, üresebb! A Szántay grófoknak már a
55372  II,  127    |                       A Szántay grófoknak már a harmadik csészéje vándorolt
55373  II,  127    |                   hogy Bodnerné asszonyságban a koronkint ébredezõ oroszlánt
55374  II,  127    |                       kellemes társalgója van a boltban, mialatt õ a konyhában
55375  II,  127    |                      van a boltban, mialatt õ a konyhában uralkodik két
55376  II,  127    |                alattvalója: Panni szolgáló és a macska fölött, mely utóbbi
55377  II,  127    |                 megízlelni »másod ízben«. Ezt a történeti hûség kedvéért
55378  II,  127    |                      élénk örömmel nyitott be a boltba egy kis »angolkeserûre«.
55379  II,  127    |                 kisasszony. Kozenszky túl van a veszélyen, betegsége jobbra
55380  II,  127    |                     Gábor - helyrehozta, amit a régi elrontott. Mindenre
55381  II,  127    |                    jól õrizted az ajtót, hogy a halál be nem jöhetett rajta!«
55382  II,  127    |                         És még ez sem minden. A lapok hozták a hirdetéseket.
55383  II,  127    |                    sem minden. A lapok hozták a hirdetéseket. Holnap van
55384  II,  127    |                      hirdetéseket. Holnap van a megjelenési idõ az »Arany
55385  II,  127    |                    siker! Ketten jelentkeztek a kapusnál, kik készek fölvilágosítást
55386  II,  127    |           fölvilágosítást adni holnap Annáról a kitûzött száz forintért,
55387  II,  127    |                    fejével.~- El fogok menni. A 20-ik szám, nemde?~- Itt
55388  II,  127    |                      20-ik szám, nemde?~- Itt a kulcs és itt a pénz. De
55389  II,  127    |                   nemde?~- Itt a kulcs és itt a pénz. De mi baja önnek?
55390  II,  127    |                    Elõször életében hagyta el a »kisasszony« szót s talán
55391  II,  127    |                  nézett, mit gondolt?~Ez este a negyedik csészét küldte
55392  II,  127    |                  fejét az álmatlan éjen, mely a csészeritkulásból és Bodnerné
55393  II,  127    |                       nagy víz partján feküdt a fûben, ölében a Kozenszky
55394  II,  127    |                partján feküdt a fûben, ölében a Kozenszky feje pihent, ujjai
55395  II,  127    |                  Kozenszky feje pihent, ujjai a fekete fürtök közt játszadoztak,
55396  II,  127    |                       egyszerre kánya csap le a magasból s száll egyre lejjebb,
55397  II,  127    |                   fehér galamb lett belõle, s a fehér galamb arca szakasztott
55398  II,  127    |                      járhat, merre lehet most a szegény Anna? Ugyan fogja-e
55399  II,  127    |                 szegénynek érezte magát ebben a tudatban, mint aki egyszerre
55400  II,  127    |                     aki egyszerre elvesztette a bûvös kincset, mintha az
55401  II,  127    |                    ezer diribdarabra...~Azzal a szilárd elhatározással kelt
55402  II,  127    |                    Anna föltalálására. Õ fog, a gyenge leány, cselekedni
55403  II,  127    |                      gyenge leány, cselekedni a beteg férfi helyett. Türelmetlenségében
55404  II,  127    |          Türelmetlenségében nem bírta bevárni a délutáni három órát, melytõl
55405  II,  127    |                      remélt, addig is bejárta a statisztikai hivatalt, a
55406  II,  127    |                      a statisztikai hivatalt, a rendõrséget, bár sikertelenül,
55407  II,  127    |                        bár sikertelenül, mert a hónapos szobák bérlõirõl
55408  II,  127    |                      hónapos szobák bérlõirõl a magyar fõvárosban nem vezetnek
55409  II,  127    |                  lehet megtudni semmit, hanem a száz forint, az majd megteszi
55410  II,  127    |                      forint, az majd megteszi a magáét!~Ebéd után Szabó
55411  II,  127    |                      kulacs« vendéglõbe s ott a kijelölt szobában tompa
55412  II,  127    |                     álmodozásba merülve várta a tudósításokat, illetve tudósítókat,
55413  II,  127    |                    illetve tudósítókat, és ha a szerencse kedvez, magát
55414  II,  127    |                       el, mint fog odarohanni a föltalált Annához, hogy
55415  II,  127    |                         szólt Mari fölugorva, a beközelgõ eseménytõl izgatottan.~
55416  II,  127    |                   madame Bodner.~Leírhatatlan a tekintet, - melyet az érdemes
55417  II,  127    |                 egyhuzamban sohasem pihent az a száj.)~- Ah, ah, kisasszony!
55418  II,  127    |                     Hja persze, szemesnek áll a világ... lassú víz partot
55419  II,  127    |                         lassú víz partot mos, a hollónak holló a fia, rókának
55420  II,  127    |                  partot mos, a hollónak holló a fia, rókának róka... Õ is
55421  II,  127    |                          Õ is eljött pályázni a száz forintra. Hüm! kisasszony!
55422  II,  127    |             kisasszony! Mire kellene önnek az a száz forint? Azt mondom,
55423  II,  127    |                 mondom, leány, menj haza, én, a családfõ akarom értékesíteni
55424  II,  127    |                       Miféle urat?~- Nos, aki a száz forintot adja.~- Hisz
55425  II,  127    |                      vagyok, én kutatom Annát a Kaziray költségén, ama beteg
55426  II,  127    |        tiszteletteljes lábcsoszogtatás kísért a gyékényszõnyegen.~A két
55427  II,  127    |                    kísért a gyékényszõnyegen.~A két nõ feszült várakozással
55428  II,  127    |                feszült várakozással tekintett a lassan, csikorogva táruló
55429  II,  127    |                     kételkedett kissé s várta a száz forintos urat. Mari
55430  II,  127    |                     Bodner apó sompolygott be a maga lassú tempójában.~Már
55431  II,  127    |             tempójában.~Már odáig mégsem visz a bátorság, hogy a bekövetkezett
55432  II,  127    |                  mégsem visz a bátorság, hogy a bekövetkezett jelenetet
55433  II,  127    |                   nevetése csak kissé enyhíté a bosszankodás érzetét és
55434  II,  127    |                       bosszankodás érzetét és a sikertelenség kedvetlenítõ
55435  II,  127    |                   kedvetlenítõ benyomását.~V. A FÁTYOL~Otthon a kapuban
55436  II,  127    |                benyomását.~V. A FÁTYOL~Otthon a kapuban Kazirayval találkozott.~-
55437  II,  127    |                       Mi történt az istenért? A boltjuk be van csukva, és
55438  II,  127    |                    hogy apám és mostohám volt a két jelentkezõ az »Arany
55439  II,  127    |                    nem sikerülne. Addig is az a kívánsága, hogy abban a
55440  II,  127    |                       a kívánsága, hogy abban a szobában várja fölgyógyulását,
55441  II,  127    |                elkomorodva.~Gábornak sikerült a szobát kibérelni a Bodner-családtól
55442  II,  127    |                   sikerült a szobát kibérelni a Bodner-családtól azon föltétellel,
55443  II,  127    |               alkalmával volt elhelyezve, még a port sem szabad eltörülni,
55444  II,  127    |                   volna, ha sohasem lábad föl a beteg »szobaúr«, átkozottul
55445  II,  127    |                szobaúr«, átkozottul felsózták a szoba árát. Gábor is meg
55446  II,  127    |              járhatott Bodnerékhoz. Ami magát a beteget illeti, nemcsak
55447  II,  127    |                   birtokait s engedélyt nyert a hazatérésre, nem csekély
55448  II,  127    |             ritkította párját, mint látogató.~A szobát, melyet elfoglalt,
55449  II,  127    |                       elõszoba választotta el a Bodner-család lakosztályától,
55450  II,  127    |                     elfoglaltatása esetén, ha a szobaúr valamit kívánt,
55451  II,  127    |                  egy-két óráig sétálhatott is a szobai levegõn: ezen idõt
55452  II,  127    |                 fölkereste õt szobájában vagy a boltban s bosszankodott,
55453  II,  127    |                     sok víz lefolyt elõbb még a Dunán. Majdnem az egész
55454  II,  127    |                       ott húzta ki az ágyban, a szobában, hol minden zig-zug
55455  II,  127    |                    ott-ott ült, meglehet azon a széken, mely a kályhánál
55456  II,  127    |                  meglehet azon a széken, mely a kályhánál állt, róla gondolkozva
55457  II,  127    |               szomorún, sötéten... ott, abban a tükörben nézte szép arcát,
55458  II,  127    |                     az ajtókilincset... ebbõl a kancsóból ivott... abban
55459  II,  127    |                      kancsóból ivott... abban a szekrényben tartotta fehérnemûjét...~
55460  II,  127    |                tartotta fehérnemûjét...~Ennek a szekrénynek a tetején egyszer
55461  II,  127    |           fehérnemûjét...~Ennek a szekrénynek a tetején egyszer egy fekete
55462  II,  127    |                egyszer egy fekete foszlánynak a csücskét pillantotta meg.
55463  II,  127    |                     egy székre állt föl, hogy a porlepte tárgyat elérje.~-
55464  II,  127    |                    fátyla! Az Anna fátyla! Ez a mondat hangzott mindenünnen,
55465  II,  127    |                  mondat hangzott mindenünnen, a boltajtó csattanása ezt
55466  II,  127    |                      ezt hangoztatta odakünn, a szekerek behangzó zörgésébõl
55467  II,  127    |                    mondat bontakozott ki, még a kintornás távolról ideszûrõdõ
55468  II,  127    |               ideszûrõdõ zenéjének is ez volt a refrénje: az Anna fátyla!
55469  II,  127    |                       fátyla! az Anna fátyla!~A beteg összecsókolta a szent
55470  II,  127    |                 fátyla!~A beteg összecsókolta a szent ereklyét (az egyedülit
55471  II,  127    |                       tele van porral, megárt a mellének.~- Ne búsuljon,
55472  II,  127    |                  keféljem le.~- Oh, hogyisne! A világért sem. Az õ kedves
55473  II,  127    |                  rongynak, mintha nekem adnák a budai királyi palotát.~-
55474  II,  127    |                       fülében zúgott felül ez a hang: »Kopott fátyol, nem
55475  II,  127    |                      többé.«~Mily nagy szó az a »soha«. Egy koporsó, melyben
55476  II,  127    |                       önmagára zárja az ember a jelent. De vajon tud-e meglenni
55477  II,  127    |                  vajon tud-e meglenni veszteg a koporsóban, amíg él? Hátha
55478  II,  127    |                    Hátha kedve támad fölrúgni a fedelét?~Kozenszky, mihelyt
55479  II,  127    |                    Anna felõl tudakozódva, de a válaszok mindig csak azt
55480  II,  127    |                      utána ment Pestre.~Midõn a szobát elhagyhatta, nyakába
55481  II,  127    |                    elhagyhatta, nyakába vette a fõvárost, minden helyen,
55482  II,  127    |                      valahol. Hagyjon mindent a végzetre!~Azontúl kevesebbet
55483  II,  127    |                      kevesebbet említé Annát, a hasztalan kereséssel pedig
55484  II,  127    |                       vele is az történt, ami a legtöbb emberrel, ki nagyon
55485  II,  127    |                 várost vagy helyet, állandóan a készülõdésnél maradt, s
55486  II,  127    |                  Gábor társaságában töltötte.~A leány kötött, Gábor úr sóhajtozott (
55487  II,  127    |                      jól érezték magukat mind a hárman.~Mari egy idõ óta
55488  II,  127    |                     nyomra? Mi tárgyban?~Mari a szemrehányás rezgõ hangján
55489  II,  127    |                      vitte ki - Anna holmiját a kocsira, s mint rémlett,
55490  II,  127    |                 beszélgetésbe is bocsátkozott a fiatal kocsissal.~- Nos?~-
55491  II,  127    |                       Borist, nem emlékszik-e a kocsisra, kinek révén könnyen
55492  II,  127    |                      de? Minden megvan, uram. A »hosszú Borcsa« nemcsak
55493  II,  127    |                     Borcsa« nemcsak emlékszik a kocsisra, hanem - mint magát
55494  II,  127    |                          csakhogy keveset hoz a konyhára. Valószínû, hogy
55495  II,  127    |                     konyhára. Valószínû, hogy a fickó már nem fog visszaemlékezni...~-
55496  II,  127    |                         tört ki végre Mariból a szó -, mert az a fickó már
55497  II,  127    |                      Mariból a szó -, mert az a fickó már itt is van s kész
55498  II,  127    |                      megvan, kifogyhatatlanok a gáncsolásban, hogy így,
55499  II,  127    |                   bánom, itthon kétségbeesném a bizonytalanság miatt.~-
55500  II,  127    |                    csókot nyomjon erõszakkal.~A »márvány kisasszony« kacsója