bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

55501  II,  127    |                kacsója olyan forró volt, mint a parázs, és remegett, mint
55502  II,  127    |                     parázs, és remegett, mint a fázó lelkiismeret.~A kocsis
55503  II,  127    |                     mint a fázó lelkiismeret.~A kocsis a Zöldfa utca egyik
55504  II,  127    |                   fázó lelkiismeret.~A kocsis a Zöldfa utca egyik két emeletes
55505  II,  127    |                  elõtt állott meg. Kihívatták a házmestert.~- Tudni akarjuk -
55506  II,  127    |                     néhány hatost csúsztatott a kopasz öreg házmester érdes
55507  II,  127    |                    jár, kék szeme van.~- Úgy, a kék szemek és a fekete ruha.
55508  II,  127    |                          Úgy, a kék szemek és a fekete ruha. Emlékszem már,
55509  II,  127    |                   hónap elõtt hurcolkodott ki a Fürdõ utca 10. szám alá.~
55510  II,  127    |              Kozenszky izgatottan hajtá fejét a kocsi vánkosára. Mari némán
55511  II,  127    |                vánkosára. Mari némán húzódott a szögletbe, mialatt a kocsis
55512  II,  127    |                 húzódott a szögletbe, mialatt a kocsis a Fürdõ utca felé
55513  II,  127    |                   szögletbe, mialatt a kocsis a Fürdõ utca felé hajtott.~
55514  II,  127    |              óhajtottak. Anna ott lakik abban a házban, hol võlegénye lakott.
55515  II,  127    |                   võlegénye lakott. Oda, arra a helyre vitte nyugtot nem
55516  II,  127    |                     némán, gondolkozva, egyik a kedves, másik a barátnõ
55517  II,  127    |            gondolkozva, egyik a kedves, másik a barátnõ elé.~Mégis csak
55518  II,  127    |                       volt abban valami, amit a jósnõ beszélt Annának!~-
55519  II,  127    |                      most az õ arcáról senki.~A Fürdõ utcai házmester éppen
55520  II,  127    |                   Fürdõ utcai házmester éppen a kapuban ácsorgott, s mikor
55521  II,  127    |                      egy hölgyet keresnek, ki a Zöldfa utcából jött ide
55522  II,  127    |                    sem hagyta beszélni.~- Ah, a feketeruhás kisasszony,
55523  II,  127    |                   Szándékosan lassítá lépteit a lépcsõkön, azon lépteket,
55524  II,  127    |                       mögött úgy maradt el ez a mostani, hogy vissza sem
55525  II,  127    |                       dobbant szíve, hirtelen a Mari keze után nyúlt, egy
55526  II,  127    |                     de édes tekintetet vetett a remegõ fehér liliomra, ki
55527  II,  127    |                      kezét gyöngéden elrántva a kilincstõl:~- Oh, Mari!
55528  II,  127    |                 nélkül? Még most lehet, Mari!~A márványkisasszony szép szemeiben
55529  II,  127    |                      görcsösen szorítá vissza a Kozenszkyét, de ugyane pillanatban
55530  II,  127    |            Kozenszkyét, de ugyane pillanatban a másik sebes csattanással
55531  II,  127    |                       csattanással nyomta meg a kilincset.~- Kozenszky úr! -
55532  II,  127    |                       lakik. - Tán tévedés?~- A Zöldfa utcából jött ide.~-
55533  II,  127    |                   asszonyom.~- Látni kívánjuk a kisasszonyt.~- Valóban nagy
55534  II,  127    |             fojthatott egy mosolyt s ott lent a kocsiban azon akarta kezdeni
55535  II,  127    |                  kocsiban azon akarta kezdeni a társalgást, hogy élceket
55536  II,  127    |                          Halálos csend honolt a kocsiban, mely robogva haladott
55537  II,  127    |               kocsiban, mely robogva haladott a kövezeten Pest nyüzsgõ utcáin.
55538  II,  127    |                   Olyan-e, mely elsimítsa azt a jelenetet, vagy olyan, mely
55539  II,  127    |                       egy következõhöz?~Mikor a Kerepesi úti házhoz értek,
55540  II,  127    |                        ne lépjünk így e házba a kétely és bizonytalanság
55541  II,  127    |                    gyönyört árasztva; kezével a kapuoszlopba fogódzék, hogy
55542  II,  127    |                  kezét lankadtan terjeszté ki a levegõbe, kihullatva az
55543  II,  127    |                   nekem erre, Mari! - suttogá a széthullott tárgyakért lehajolva.~
55544  II,  127    |             széthullott tárgyakért lehajolva.~A leány ajkán, a hidegnek
55545  II,  127    |                     lehajolva.~A leány ajkán, a hidegnek gúnyolt ajkon már
55546  II,  127    |                 lebegett az üdvözítõ felelet, a legköltõibb, a legszentebb
55547  II,  127    |                       felelet, a legköltõibb, a legszentebb szó, csak az
55548  II,  127    |                   csak az alakot kereste még, a külsõ mezt, melyben diadalútjára
55549  II,  127    |                    diadalútjára keljen, midõn a lehajolt ifjú mellén szétvált
55550  II,  127    |                szétvált az ing s látni engedé a fekete ereklyét, az Anna
55551  II,  127    |                       sürgeté az ifjú.~- Erre a kérdésre nem felelek.~Kozenszky
55552  II,  127    |                      kiálta s hirtelen eltûnt a boltban. Kozenszky szótlanul
55553  II,  127    |                       hogy holnap hazautazik, a szobát visszabocsátja rendelkezésükre.~-
55554  II,  127    |                     Mennydörgettét! Hát te mi a mennykõt csinálsz? - álmélkodék
55555  II,  127    |               mennykõt csinálsz? - álmélkodék a belépõ Gábor, kinek arca
55556  II,  127    |                   kinek arca szinte sugárzott a jó kedvtõl. - Akasszanak
55557  II,  127    |                  megvert ellenség. Nos, ezzel a sok bõrönddel meg mi történik?~-
55558  II,  127    |                   nagy dolgok fognak történni a te barátoddal... a vén megátalkodott
55559  II,  127    |                   történni a te barátoddal... a vén megátalkodott fickóval,
55560  II,  127    |                    Akkor hát magánkihallgatás a palatinusnál, - aki nincs
55561  II,  127    |                  hamarabb föltettem volna ezt a bolondságot. Azt gondoltam,
55562  II,  127    |                      Jókor dicséred - elõttem a nõket - veté oda sötéten,
55563  II,  127    |              megüvegesedett szemekkel bámulva a beszélõre. Ajka görcsösen
55564  II,  127    |                       törte meg végre mégis õ a csendet síri hangon.~- Hányszor
55565  II,  127    |                   most mit szándékozol tenni?~A lengyel vállat vont.~- Hát
55566  II,  127    |                elmélázva.~- Engedje meg nekem a diplomáciai közbelépést,
55567  II,  127    |                     Lássa, õt Annához kötötte a múlt, de hiszen Anna már
55568  II,  127    |                       annyira elérzékenyültek a jövedelmezõ szobaúr elutazása
55569  II,  127    |                  asszonyság arra, hogy miután a teázás a már teljes számúra
55570  II,  127    |                    arra, hogy miután a teázás a már teljes számúra szaporodott
55571  II,  127    |                   fejében elkérje Gábor úrtól a még hiányzó kannát és cukortartót
55572  II,  127    |                   megjelenése után behozatott a kormos, vízzel töltött üst,
55573  II,  127    |                 kormos, vízzel töltött üst, s a konyhában sürgölõdõ asszonyság
55574  II,  127    |          megjelenhetnek, valamint gyújtsa meg a szeszt is.~A kékes, rózsaszínû
55575  II,  127    |                      gyújtsa meg a szeszt is.~A kékes, rózsaszínû szeszlél
55576  II,  127    |                     spirituszt tart Bodner úr a »Kék kakas« firma dicsõségére
55577  II,  127    |                      kakas« firma dicsõségére a boltjában) túlcsapva még
55578  II,  127    |                     Ez ünnepélyes pillanatban a két férfi a pamlagon ült
55579  II,  127    |                       pillanatban a két férfi a pamlagon ült beszélgetve,
55580  II,  127    |                       üstre volt irányozva és a lángra, mert valljuk be,
55581  II,  127    |                 lángra, mert valljuk be, hogy a láng regényes elem, szerelmesek
55582  II,  127    |                    szegezte, ki némán süté le a magáét, s amikor újra fölemelte,
55583  II,  127    |                emléket temettek mélyen-mélyen a megsemmisülésbe... ahonnan
55584  II,  127    |                      föltámadás soha... soha.~A láng még egyszer nagyot,
55585  II,  127    |                       levenni szemeiket arról a parányi hamuról: pedig hiszen
55586  II,  127    |                      pedig hiszen nedves volt a könnytõl mind a négy szem,
55587  II,  127    |                   nedves volt a könnytõl mind a négy szem, nem sokat lehetett
55588  II,  127    |                     ölelõ karok elõl, az csak a szûzi szeméremnek és azon
55589  II,  127    |                       észrevétlenül fölszedte a sátorfát, kitért a »jelenet«
55590  II,  127    |                  fölszedte a sátorfát, kitért a »jelenet« elõl, melyet annyi
55591  II,  127    |                        hogy végignézze, mikor a halvány ajkakat elõször
55592  II,  127    |                     megtermett gyümölcseiben; a diplomata vet, de nem arat.~
55593  II,  127    |                       egyéb sem történt volna a világrend folyásában, mint
55594  II,  127    |               tudniillik valami égés-szag van a szobában.~- Ön ugye nem
55595  II,  127    |                       Marim? - kérdé arájától a »legboldogabb ember«.~Mari
55596  II,  127    |                        hogy te elmulasztottad a dolgodat.~Kaziray nem jött
55597  II,  127    |                     zavarba.~- Elmaradt, mint a te utazásod - dörmögé. -
55598  II,  127    |                      te utazásod - dörmögé. - A magyarnak most úgyis az
55599  II,  127    |                       magyarnak most úgyis az a jelszava: hogy »várjunk«. -~
55600  II,  127    |                      filozóf is szükségbõl.~- A szerelem cudar, önzõ dolog -
55601  II,  127    |                       dolog - dünnyögé, midõn a társaságtól elszakadva fölfelé
55602  II,  127    |                  elszakadva fölfelé botorkált a lépcsõkön.~Ott fönt ágyában
55603  II,  127    |                       alá járni az utcákon és a népes tereken, szembe nézve
55604  II,  127    |                    azonban mégis megnyugodott a történteken, mert hát mindezek
55605  II,  127    |                    miatt végre is nem esik ki a világ feneke, a világ ezentúl
55606  II,  127    |                       esik ki a világ feneke, a világ ezentúl is forogni
55607  II,  127    |                      forogni fog, mint eddig, a maga tengelye körül; a nap
55608  II,  127    |                        a maga tengelye körül; a nap is úgy fog sütni, mint
55609  II,  127    |                      fog sütni, mint eddig és a reggel is csak akkor fog
55610  II,  127    |                    Mihály jónak látja behozni a kávét és kiflit.~A »Kék
55611  II,  127    |                    behozni a kávét és kiflit.~A »Kék kakas« is megmarad
55612  II,  127    |                        Kék kakas« is megmarad a Kerepesi úton és csak a
55613  II,  127    |                       a Kerepesi úton és csak a kis csirkét viszik el.~
55614  II,  128    |                                               A MINISZTEREK ZSEBE~1881~-
55615  II,  128    |                     mindig semmi »sine cura«. A felesége szidja, a rokonok
55616  II,  128    |                     cura«. A felesége szidja, a rokonok szidják, az ipja
55617  II,  128    |                   esküdözik, hogy bepecsételi a pinceajtót s ki se nyitja
55618  II,  128    |                     pedig annyit tesz, mintha a Muki jövõjét pecsételné
55619  II,  128    |                     be.~És hogy teljes legyen a harmónia, még a választók
55620  II,  128    |                 teljes legyen a harmónia, még a választók is szidják Muki
55621  II,  128    |           unokatestvérei váltig azt hajtották a jó ismerõsöknek, hogy:~-
55622  II,  128    |                     Ne hagyjátok elveszni azt a szerencsétlen fiút! Tudjátok,
55623  II,  128    |                 úgyhogy most nem való egyébre a világon, mint országos képviselõnek.~
55624  II,  128    |                        Ahogy Muki úr hazajött a kerületbe, bizony mindjárt
55625  II,  128    |               mindjárt rosszul kezdett állani a szénája. Beszámoló beszédet
55626  II,  128    |        országgyûlésrõl egyebet, kivévén, hogy a »Kék macská«-ban hányszor
55627  II,  128    |                      hányszor változtak azóta a kellnernõk.~De nolens-volens
55628  II,  128    |                     De nolens-volens kellett. A tigrisek nyugtalankodtak,
55629  II,  128    |          nyugtalankodtak, s ha nem akarta még a remény utolsó deszkaszálát
55630  II,  128    |                   amit kiszemeltünk számodra: a kamarális birtokoknál a
55631  II,  128    |                       a kamarális birtokoknál a tiszttartóságot.~- Dehogy
55632  II,  128    |                      vártam, mindennap néztem a hivatalos lapban... ebben
55633  II,  128    |                     hivatalos lapban... ebben a várakozásban telt el egész
55634  II,  128    |                        hogy már alá is íratta a királlyal. Csodálom, talán
55635  II,  128    |                       valami rossz fát tettél a tûzre, amiért megharagudtak
55636  II,  128    |                      szöktél te meg valamikor a név szerinti szavazás elõl?~-
55637  II,  128    |                  találgatjuk. Egy szónak száz a vége. Próbáld meg még három
55638  II,  128    |                  Treforttól? Ingyen?~- Bízzál a jövõben és tartsd meg a
55639  II,  128    |                       a jövõben és tartsd meg a programbeszédet.~- De mit
55640  II,  128    |                    semmit sem gondolok.~- Hát a meggyõzésed?~- Még eddig
55641  II,  128    |                 semmirõl sem gyõzõdtem meg.~- A beszédet pedig meg kell
55642  II,  128    |                        Igen, mert enélkül oda a kerület örökre.~- De hát
55643  II,  128    |                      Egyszer pedig tévedésbõl a Trefort kabátját adtam föl
55644  II,  128    |                      adtam föl Tisza Kálmánra a klubban, s mindeniknek benne
55645  II,  128    |                      mindeniknek benne voltak a zsebében aznap kapott szerelmes
55646  II,  128    |                   volna... Mindenik eltagadta a kabát tulajdonjogát a benne
55647  II,  128    |               eltagadta a kabát tulajdonjogát a benne levõ írásokkal együtt.~-
55648  II,  128    |                      birka! Hátha éppen abban a kabátzsebben volt a kinevezési
55649  II,  128    |                     abban a kabátzsebben volt a kinevezési okmányod?~- Az
55650  II,  129    |                                               A FEKETE KISASSZONY~1881~Görbébb
55651  II,  129    |                  KISASSZONY~1881~Görbébb lett a gózoni róna is száz picike
55652  II,  129    |                         Száz apró sír üli meg a temetõ toldott részét: mintha
55653  II,  129    |                       hordta volna õket össze a halál.~Nem lehetett a halálnak
55654  II,  129    |                   össze a halál.~Nem lehetett a halálnak komoly célja azokat
55655  II,  129    |                  halálnak komoly célja azokat a virágokat tépni le, amik
55656  II,  129    |                  olyan bolondos az öreg, mint a vén anyóka, aki picike bögrécskéket,
55657  II,  129    |              asztalokat, kanapékat vesz össze a vásáron a leánykájának.~
55658  II,  129    |                kanapékat vesz össze a vásáron a leánykájának.~Hja, a halál
55659  II,  129    |                  vásáron a leánykájának.~Hja, a halál is megöregedett s
55660  II,  129    |                       halál is megöregedett s a háztartást és a kertészkedés
55661  II,  129    |                megöregedett s a háztartást és a kertészkedés egy részét
55662  II,  129    |               kertészkedés egy részét rábízta a kislányaira, s azok közül
55663  II,  129    |                     kislányaira, s azok közül a legkisebbik, a Difteritisz,
55664  II,  129    |                     azok közül a legkisebbik, a Difteritisz, csak a gyöngéd
55665  II,  129    |              legkisebbik, a Difteritisz, csak a gyöngéd növényeket bírja
55666  II,  129    |                     még nem nyúlnak le mélyen a földbe és nem erõsek, hogy
55667  II,  129    |                    földbe és nem erõsek, hogy a parányi sarlója lemetszheti.~
55668  II,  129    |                  parányi sarlója lemetszheti.~A Difteritisz, a »fekete kisasszony«,
55669  II,  129    |                   lemetszheti.~A Difteritisz, a »fekete kisasszony«, az
55670  II,  129    |                      itt, sötét ruhában lebeg a környék fölött, egy felhõn
55671  II,  129    |                 Hosszú sovány keze leér egész a földig, éles szemei belátnak
55672  II,  129    |                    alácsügg, ködnek gömörödik a vidékre, lehelete párának
55673  II,  129    |                   lehelete párának foly össze a levegõvel. E lehelet, amit
55674  II,  129    |                      Gózonban, mind elszedte. A szegény fõtisztelendõ Kubcsik
55675  II,  129    |                     mivelhogy az ilyen kibújt a harmadik egyházi funkció,
55676  II,  129    |                  funkció, az esketés alól.~De a legjobban van megrökönyödve
55677  II,  129    |                     tanítani, ha mind elszedi a halál a kis tudatlanokat?~
55678  II,  129    |                       ha mind elszedi a halál a kis tudatlanokat?~Ha ez
55679  II,  129    |                    marad más tanítványa, mint a saját kis Erzsikéje. No,
55680  II,  129    |                  mókus.~De vigyáz is rá, mint a két szeme világára, még
55681  II,  129    |                       két szeme világára, még a levegõre sem ereszti ki.
55682  II,  129    |                   ereszti ki. Mindent megtesz a kedvére; már két képeskönyvet
55683  II,  129    |                     csakhogy veszteg maradjon a fûtött szobában.~Sok, sok
55684  II,  129    |                     számtartóné ruhát küldött a bábunak és apró párnácskákat,
55685  II,  129    |                     egy piros almát cukorból. A csacska dada egy napon kitalálta,
55686  II,  129    |                       még valamit: egy mamát.~A gyermek ránézett nagy, méla
55687  II,  129    |                     anyámról - szólította meg a dadát, ki csodálkozva csóválta
55688  II,  129    |                     fejét: »Szép asszony volt a te édesanyád, kedves szívecském.
55689  II,  129    |                 édesanyád, kedves szívecském. A bizony, szép és gazdag asszony
55690  II,  129    |                  utána. Ha megnõsz, te leszel a legmódosabb lány a Bágy
55691  II,  129    |                     leszel a legmódosabb lány a Bágy mentén. Még szolgabíróné
55692  II,  129    |                       belõled, kis bogaram... A bizony, úri lány vagy te!
55693  II,  129    |                       mert ha te is meghalsz, a nagy vagyontól koppan a
55694  II,  129    |                       a nagy vagyontól koppan a foga, átszáll az anyád testvérére...«~
55695  II,  129    |                       az anyád testvérére...«~A kislányka pedig mindezekbõl
55696  II,  129    |                   maradt napokon át. Így érte a Szilveszter estéje is.~Billényi
55697  II,  129    |                   jövendõbelijénél töltötte. (A falu legalább azt tartja,
55698  II,  129    |                 legalább azt tartja, hogy már a lakodalom napja is ki van
55699  II,  129    |                    napja is ki van tûzve, sõt a számtartóné az udvarban
55700  II,  129    |                     dolgokat beszélt neki, de a gyermek szórakozott volt
55701  II,  129    |                       De azt is mondtad, hogy a tavalyi év vitte el az én
55702  II,  129    |                      nekem, lehet-e még azzal a tavalyi évvel találkozni?~-
55703  II,  129    |                      Hát minek találkoznál te a tavalyi évvel?~- Kezet csókolnék
55704  II,  129    |                     és szépen megkérném, hogy a mamámat adja vissza.~A kandallóban
55705  II,  129    |                   hogy a mamámat adja vissza.~A kandallóban vígan pattogott
55706  II,  129    |                   kandallóban vígan pattogott a tûz, künn erõs szél zúgott
55707  II,  129    |                       rajzolva jégvirágokkal.~A tanító elmélyedve nézte
55708  II,  129    |                       tanító elmélyedve nézte a tûzszikrákat, majd a gyermek
55709  II,  129    |                    nézte a tûzszikrákat, majd a gyermek bánatos arcára vetve
55710  II,  129    |                      égbe jutott.~- Hát nincs a sírban, ahol dada mutatta?~-
55711  II,  129    |                       hogy tudod te azt, hogy a mamám ott van? Ki mondta
55712  II,  129    |                       mindent meglátok. Látom a mamát is az égben.~A gyermek
55713  II,  129    |                    Látom a mamát is az égben.~A gyermek piros arcán mennyei
55714  II,  129    |                         Oh, add ide nekem azt a tükröt, hogy én is lássam!~-
55715  II,  129    |                      kapva Erzsikét - ha abba a tükörbe más belenéz, mindjárt
55716  II,  129    |                   amúgy nem tudja, hova tette a tükrét, de a lányka oly
55717  II,  129    |                       hova tette a tükrét, de a lányka oly makacsul ragaszkodott
55718  II,  129    |                     is rászánta magát bemenni a másik szobába s végigjátszani
55719  II,  129    |                       Láttam bizony. Fönn van a mennyországban és éppen
55720  II,  129    |                    fogadsz szót, pajkos vagy, a múlt héten is kilopózkodtál
55721  II,  129    |                      kilopózkodtál csúszkálni a jégre, hanem azután, hogy
55722  II,  129    |                       ne okozzon szomorúságot a mamádnak, meggondolta magát
55723  II,  129    |                   takaródat megigazítani.~Még a lélegzete is elakadt a gyermeknek,
55724  II,  129    |                    Még a lélegzete is elakadt a gyermeknek, orcái kigyúltak,
55725  II,  129    |                     most vigyázat alatt vagy.~A gyermek homlokán megdicsõült
55726  II,  129    |               bágyadtan ereszté apja karjára.~A tûz is kialudt a kandallóban,
55727  II,  129    |                     karjára.~A tûz is kialudt a kandallóban, a ketyegõ óra
55728  II,  129    |                     is kialudt a kandallóban, a ketyegõ óra már éjfél felé
55729  II,  129    |                 Erzsikének egy kis ágya volt, a dada pedig a díványon szokott
55730  II,  129    |                       ágya volt, a dada pedig a díványon szokott feküdni.~
55731  II,  129    |                     díványon szokott feküdni.~A jó öregasszony levetkõztette,
55732  II,  129    |                       lenyomta az álom.~Hanem a gyermek nem aludott el.
55733  II,  129    |                     ravaszság is kellett. Oh, a lánykák akármilyen picinyek
55734  II,  129    |                   picinyek is, értenek ahhoz, a pólyától a szemfedõig.~De
55735  II,  129    |                     értenek ahhoz, a pólyától a szemfedõig.~De hisz az nem
55736  II,  129    |                   olyan messze út... mióta az a fekete kisasszony utazik
55737  II,  129    |                      fekete kisasszony utazik a felhõkön ülve.~Hát a kis
55738  II,  129    |                   utazik a felhõkön ülve.~Hát a kis Erzsike bizony csak
55739  II,  129    |                       be van csukva, valamint a pitvarajtó is, biz az csak
55740  II,  129    |                       lesz nyitva...~Megvárta a dada hortyogását, mikor
55741  II,  129    |                    mélyen elaludt, félretolta a takaró dunyhát, fölkelt,
55742  II,  129    |                pillantást vetett az égre, azt a nyílást keresve rajta, de
55743  II,  129    |                   látta, talán elfödték elõle a fekete úszó felhõk... egy
55744  II,  129    |                      kéz mintha lenyúlt volna a felhõkrõl és megsimította
55745  II,  129    |                megsimította volna jégujjaival a nyakát...~Sietve osont vissza
55746  II,  129    |                      az ágyba, bebújt egészen a dunyha alá, de több hideg
55747  II,  129    |                 ablakon, mint amennyi meleget a párna adhatott.~Fázott,
55748  II,  129    |                   reszketett és félni kezdett a sötétben, mert egyszerre
55749  II,  129    |                   egyszerre sötétebb lett. Az a fekete kisasszony, aki a
55750  II,  129    |                      a fekete kisasszony, aki a felhõkön ül, sötét arcát
55751  II,  129    |                   betolta az ablakon.~Erzsike a mamát várta egy darabig,
55752  II,  129    |                    csak nyöszörgött s hörgött a melle, a nyaka pedig meg
55753  II,  129    |                nyöszörgött s hörgött a melle, a nyaka pedig meg volt dagadva.~
55754  II,  129    |                erõlködve - szegény kicsiny -, a mamával akartam találkozni.~
55755  II,  129    |                    lehetett érteni ennyit is. A fekete kisasszony már akkor
55756  II,  129    |                       akkor erõsen fojtogatta a nyakát. Szegény kis Erzsike!
55757  II,  129    |                       bizonyosan találkozott.~A fekete kisasszony tovább
55758  II,  129    |                     kisasszony tovább utazott a felhõkkel, de majd minden
55759  II,  129    |                      azóta Gózonba, s amennyi a kis sírokból bedõl, kiegyenesedik,
55760  II,  130    |                     be kellett vallanom, hogy a tükörben oly szeretetreméltó
55761  II,  130    |                  hasonló legfölebb én lehetek a - valóságban. Vagy megfordítva?
55762  II,  130    |                    megkülönböztetni, vajon az a felhõ rózsalevelekbõl vagy
55763  II,  130    |               esküvõje napján meg van zavarva a feje!~És én võlegény voltam,
55764  II,  130    |                     võlegény voltam, mégpedig a közvélemény võlegénye...~
55765  II,  130    |               verekedni, fölségesen lejtettem a keringõt, raktam a csárdást;
55766  II,  130    |                  lejtettem a keringõt, raktam a csárdást; csoda-e hát, hogy
55767  II,  130    |                csárdást; csoda-e hát, hogy az a bájos, hiú asszony, a közvélemény,
55768  II,  130    |                      az a bájos, hiú asszony, a közvélemény, belémszeretett
55769  II,  130    |                 bekopogtak hozzám s megkérték a kezemet a csentei választókerület
55770  II,  130    |                  hozzám s megkérték a kezemet a csentei választókerület
55771  II,  130    |                 habozás nélkül. Csakhogy abba a kosárba száz összegöngyölt
55772  II,  130    |                  Személyesen ugyan nem mentem a menyasszonyomat meglátogatni;
55773  II,  130    |                    meglátogatni; mert egyszer a torkom fájt (nem beszélhettem
55774  II,  130    |                  hódíthattam volna): de azért a dolgok teljes rendben folytak.
55775  II,  130    |                  létére olyan atyafisága volt a megyében, Rigó Dani szép
55776  II,  130    |             ellentábor vereségét már hetekkel a választás elõtt bizonyosnak
55777  II,  130    |                 lehetett mondani.~Az ellenfél a régi képviselõt léptette
55778  II,  130    |                     léptette föl, aki mellett a fõispán, az összes megyei
55779  II,  130    |                      megyei tisztviselõség és a kerület úri osztálya küzdött,
55780  II,  130    |                       jó szolgálatot tett már a hazának; de az én hetyke
55781  II,  130    |                      nem volt nehéz legyõzni.~A fõispán fogait csikorgatta,
55782  II,  130    |                   fõispán fogait csikorgatta, a fõjegyzõtõl le a napidíjas
55783  II,  130    |                 csikorgatta, a fõjegyzõtõl le a napidíjas másolóig valamennyi
55784  II,  130    |                       vetették tekintélyüket; a kormány minden hatalmát
55785  II,  130    |                  fölhasználták; azután, mikor a jelöltjük magasztalásába
55786  II,  130    |                        Elmondták, hogy mindig a balerinák szoknyáját taposom,
55787  II,  130    |                      hogy összes tudományomat a fodrászom fecsegéseibõl
55788  II,  130    |                 eszközeim mégis jobban tudták a népet kapacitálni.~- Hej!
55789  II,  130    |                         Hej! szép dolog is az a népszerûség!...~Ezzel az
55790  II,  130    |                       sóhajtással feküdtem le a nagy nap elõestéjén, s ennek
55791  II,  130    |                       nap elõestéjén, s ennek a sóhajtásnak édes legyintésére
55792  II,  130    |                      pirult oly kerekké arcom a nagy nap hajnalán...~*~A
55793  II,  130    |                      a nagy nap hajnalán...~*~A piperézés sok idõt rabolt
55794  II,  130    |                      el (gondoskodnom kellett a kedvezõ hatásról!), a vasúti
55795  II,  130    |                 kellett a kedvezõ hatásról!), a vasúti állomáshoz tehát
55796  II,  130    |                fölkapaszkodhattam egy kupéba.~A szívem zakatolt, a fejem
55797  II,  130    |                    kupéba.~A szívem zakatolt, a fejem zúgott... olvasni
55798  II,  130    |        boszorkánytáncra keltek az apró betûk. A fák csupa zászlóknak tûntek
55799  II,  130    |               melyeken az én nevem ragyogott. A kövek csillámain az én dicsõségemet
55800  II,  130    |                       én dicsõségemet láttam. A gép dübörgése mintha népek
55801  II,  130    |                       elkápráztatott. Éreztem a diadal mámorát; éreztem
55802  II,  130    |                       diadal mámorát; éreztem a szép asszonyok kézszorítását;
55803  II,  130    |                    még egy pillanatig tart ez a lázas álom, nem tudom, mi
55804  II,  130    |                        mi történt volna... de a vonat füttyentett, én fölriadtam...
55805  II,  130    |              megérkeztünk Úrfalvára.~Kidugtam a fejemet; megvallom, kíváncsiságból,
55806  II,  130    |                        kíváncsiságból, hogy - a díszes bandériumot láthassam,
55807  II,  130    |                         de nem láttam senkit.~A vonat megállt; két utas
55808  II,  130    |                   ruganyos léptekkel ugrottam a kavicsos földre.~E pillanatban
55809  II,  130    |                     egyik elém állva, kezével a vállamra ütött.~- Uram,
55810  II,  130    |                    vállamra ütött.~- Uram, ön a törvény nevében foglyom.~-
55811  II,  130    |                felsütve; bamba, savós szemek; a homlokon két sebforradás;
55812  II,  130    |                    feltûnõen hosszú körmök... a leírás tökéletes.~- Ostobaság!
55813  II,  130    |                   vagyok!~- Igen Nagy Kázmér, a tengersári pénzhamisítók
55814  II,  130    |                    nagy gézengúz ne legyen!~- A csentei kerület képviselõjelöltje
55815  II,  130    |                    bizonyítani. Kérdezzék meg a legelsõ parasztot, akit
55816  II,  130    |                 sírtam, tomboltam haragomban; a rendõrök megkötöztek és
55817  II,  130    |              parasztszekéren, vágtatva vittek a megye székhelyére. Napfényes
55818  II,  130    |                      égen és bosszút esküdtem a megye, az ország, az egész
55819  II,  130    |                       az egész világ ellen!~*~A megyeházon szikár, zord
55820  II,  130    |                   jött elém, s annak intésére a rendõrök egy alacsony, homályos
55821  II,  130    |                 kezdtem... hasztalan volt. De a nagy zajra börtönöm másik
55822  II,  130    |                       pattant föl, s ott állt a küszöbön... az én négy kortesem!
55823  II,  130    |                       az én lelkem megtagadta a szolgálatot: kimerülten
55824  II,  130    |                  Fütykös Lázár felém fordulva a vasajtóra mutatott és szólt:~-
55825  II,  130    |                       e zúgó zajt odakinn? Ez a fönséges nép tiltakozása
55826  II,  130    |                      fönséges nép tiltakozása a zsarnok erõszak ellen! Ez
55827  II,  130    |                     zsarnok erõszak ellen! Ez a mi elégtételünk!~Soha még
55828  II,  130    |                       hogy:~- Van még igazság a földön! Majd megmutatja
55829  II,  130    |                       földön! Majd megmutatja a mi hû népünk!...~Így aludtak
55830  II,  130    |                     az én nászéjszakám, mikor a népszerûség ölelésére vágytam.~
55831  II,  130    |                        Másnap reggel megnyílt a börtönajtó, s azon a sima
55832  II,  130    |                 megnyílt a börtönajtó, s azon a sima képû kir. ügyész lépett
55833  II,  130    |                  hozzánk.~- Uraim, bocsánatot a rendõrök ügyetlenségeért,
55834  II,  130    |                 rendõrök ügyetlenségeért, kik a tengersári pénzhamisítók
55835  II,  130    |                       ügyésztõl:~- Mi történt a képviselõválasztáson?~Az
55836  II,  131    |                      1881~- Szezon-csevegés -~A holt idény egyedüli felfrissítõje.
55837  II,  131    |                       sárga bordácskái, amint a nap fénye keresztülfutkos
55838  II,  131    |                     nap fénye keresztülfutkos a ripacsos és mégis igézõ
55839  II,  131    |                     õsi páncél kidudorodásai.~A spékelt kappanok tiszteletre
55840  II,  131    |                   mint az eltakarítási pompa, a fényes kosztüm, amelyben
55841  II,  131    |                      elõbb ünnepélyes díszben a közönségnek, miként a fejedelmek
55842  II,  131    |                 díszben a közönségnek, miként a fejedelmek és költõk...
55843  II,  131    |                     költõk... azután eltûnnek a sír éjjelébe.~A borospalackok
55844  II,  131    |                      eltûnnek a sír éjjelébe.~A borospalackok sem okoznak
55845  II,  131    |                     de minden háttérbe szorul a természet gyermekének megjelenése
55846  II,  131    |            megjelenése elõtt.~Az elsõ dinnye! A nyár ajándékai közül a legkellemesebbik.~
55847  II,  131    |                        A nyár ajándékai közül a legkellemesebbik.~Megjelenése
55848  II,  131    |                       feltûnõ, mint tavaszkor a gránátszín piros cseresznyéi,
55849  II,  131    |                 messzirõl szeme közé mosolyog a járókelõknek; nem kacér,
55850  II,  131    |                 járókelõknek; nem kacér, mint a tengerié lesz, mely zöld
55851  II,  131    |                       igézõ idomaihoz...~Nem! a dinnye nem kacérkodik, õ
55852  II,  131    |                 dinnye nem kacérkodik, õ csak a gyomrokat ingerli. Ami legszebb
55853  II,  131    |                    haj fedi el, vizes zamatja a belsejébe van bezárva, míg
55854  II,  131    |                    belsejébe van bezárva, míg a cseresznye és a tengeri (
55855  II,  131    |                  bezárva, míg a cseresznye és a tengeri (van még több ilyen
55856  II,  131    |                svindler gyümölcsök, csalékony a felületük: a belsejük mag
55857  II,  131    |                        csalékony a felületük: a belsejük mag és csutka.~
55858  II,  131    |                       belsejük mag és csutka.~A dinnye egyszerûen, igénytelenül
55859  II,  131    |                 látszik, hogy õ nem az idõ és a természet eszköze, hanem
55860  II,  131    |                    szolgálatában.~Elõkészítik a megjelenését, s ez bizonyos
55861  II,  131    |                    bizonyos színpadi taktika. A gyomrot úgy alakítja át
55862  II,  131    |                       gyomrot úgy alakítja át a forróság, a por, hogy az
55863  II,  131    |                       alakítja át a forróság, a por, hogy az szenvedni kezd,
55864  II,  131    |                  kietlen mezõ lesz elõtte még a Marschal étlapja is. Nagy
55865  II,  131    |             elõidézett alkalommal jelenik meg a piacon a dinnye.~Természetes,
55866  II,  131    |               alkalommal jelenik meg a piacon a dinnye.~Természetes, hogy
55867  II,  131    |                        ragyogó arccal nézzük. A nyár beváltotta programja
55868  II,  131    |                leglényegesebb részét.~Ez idén a megjelenés nem volt eléggé
55869  II,  131    |                  rosszul választotta az idõt, a tömérdek tökkel úgyszólván
55870  II,  131    |                    helyesnek célzásokat tenni a képviselõválasztásokra...
55871  II,  131    |                     képviselõválasztásokra... a dinnye valóban megérdemli,
55872  II,  131    |                        hogy össze ne keverjük a követekkel... bár tagadhatatlanul
55873  II,  131    |               magoktól... ezeket is többnyire a melegágy növeszti... forszírozva
55874  II,  131    |               termettek, éppen mint többnyire a képviselõk.~És mégis ezeké
55875  II,  131    |                    képviselõk.~És mégis ezeké a dinnyéké a világ, amiket
55876  II,  131    |                     És mégis ezeké a dinnyéké a világ, amiket a kertész
55877  II,  131    |                      dinnyéké a világ, amiket a kertész növeszt. Ezeké a
55878  II,  131    |                      a kertész növeszt. Ezeké a dicsõségbõl a tejfel, ezek
55879  II,  131    |                  növeszt. Ezeké a dicsõségbõl a tejfel, ezek az arisztokraták...
55880  II,  131    |                      ezek az arisztokraták... a »canaille« csak gyönyörködik
55881  II,  131    |                       színbe játszó kérgüket.~A paloták ebédlõtermei nyílnak
55882  II,  131    |                      nyílnak meg elõttük. Hol a falakról mûvészi képmásuk
55883  II,  131    |                     Dinnyének lenni többet ér a világ valamennyi hivatalánál!~
55884  II,  131    |                hivatalánál!~Hanem azután azok a dinnyék, miket a természet
55885  II,  131    |                  azután azok a dinnyék, miket a természet nevel föl, pazar
55886  II,  131    |                      szellõvel, azok ott künn a piacon hemperegnek, a kofák
55887  II,  131    |                    künn a piacon hemperegnek, a kofák asztala alatt a ponyvákon,
55888  II,  131    |            hemperegnek, a kofák asztala alatt a ponyvákon, s vásott parasztgyerekek
55889  II,  131    |                   közönségesek.~Olyanok, mint a szeretõ - a hetedik kézben.~
55890  II,  131    |                     Olyanok, mint a szeretõ - a hetedik kézben.~Én már kóstoltam,
55891  II,  131    |                       eszik belõle... már ti. a dinnyébõl.~Szegény dinnye!~
55892  II,  131    |                       Van egy bizonyos logika a világrendszerben. Habár
55893  II,  131    |              megfoghatatlan dolgok, nem azt - a problemát akarom említeni,
55894  II,  131    |                embernek veres az orra nemcsak a veres, de a fehér bortól
55895  II,  131    |                      orra nemcsak a veres, de a fehér bortól is, az a csodálatos
55896  II,  131    |                      de a fehér bortól is, az a csodálatos dolog: amiért
55897  II,  131    |                      csodálatos dolog: amiért a dinnyétõl, dacára hogy csillapító
55898  II,  131    |               memoárjai szerint: valahányszor a padisah dinnyét fogyasztott,
55899  II,  131    |               dinnyefészket se ültessenek el.~A mondat titkos értelmét csak
55900  II,  131    |                   mondat titkos értelmét csak a memoárok felfedezése után
55901  II,  131    |                    találták ki az ulemák, kik a koránból sehogy sem bírták
55902  II,  131    |                     bírták eddig kiokoskodni. A nagy titok fel lett fedve,
55903  II,  131    |                      fel lett fedve, de azért a dinnyeevés kultuszát a legkevésbé
55904  II,  131    |                  azért a dinnyeevés kultuszát a legkevésbé sem csökkenté.
55905  II,  131    |                 Erõsebb az írott betûnél, még a trónoknál is.~Fájdalom,
55906  II,  131    |                irodalomban az utolsó gourmand a megboldogult Kecskeméthy
55907  II,  131    |                       mely hálás tudott lenni a természet és a szakácsok
55908  II,  131    |                   tudott lenni a természet és a szakácsok iránt.~Meggyõzõdése
55909  II,  131    |                      evõ nõ ellenállhatlan... a superlativus a kellemben.~
55910  II,  131    |              ellenállhatlan... a superlativus a kellemben.~De ebbeli igényeit
55911  II,  131    |                     volt kielégíteni.~Egyszer a »Nemzeti Szállodá«-ban ebédelt
55912  II,  131    |                       zsírszalaggal beszegve; a másik szelet bágyadt piros
55913  II,  131    |                    átfuttatva, fiatal korában a borjúelokvencia eszköze;
55914  II,  131    |                      borjúelokvencia eszköze; a harmadik szürke, igénytelen
55915  II,  131    |                   ékes pihenõhely együtt mind a három...~Kecskeméthy aggodalmas
55916  II,  131    |                     rosszul fogja megenni azt a húst.~- Hát hogy kellene?~-
55917  II,  131    |                       hogy kellene?~- Elõször a sonkát, a zsírosat, azután
55918  II,  131    |                  kellene?~- Elõször a sonkát, a zsírosat, azután a nyelvet,
55919  II,  131    |                    sonkát, a zsírosat, azután a nyelvet, mely mintegy rendszeres
55920  II,  131    |                    rendszeres átmenetet képez a száraz, itatóspapirosszerû,
55921  II,  131    |                      fészkelõdni. Tóth Kálmán a szürke húst ette meg elõször.~-
55922  II,  131    |                    lett, s dühösen csengetett a kellnernek, amint a jeles
55923  II,  131    |                csengetett a kellnernek, amint a jeles költõ utoljára hagyta
55924  II,  131    |                   jeles költõ utoljára hagyta a sonkát.~- Megyek... Nem
55925  II,  131    |                    Nem nézhetem tovább!...~De a pincér nem jött. Tóth Kálmán
55926  II,  131    |                    Tóth Kálmán eljutott egész a dinnyéig.~- Félek - hörögte
55927  II,  131    |                      hogy sóval fogja enni... A dinnyét, az isteni dinnyét,
55928  II,  131    |                      isteni dinnyét, amelynek a paprika a hímpora...~Csakugyan
55929  II,  131    |                   dinnyét, amelynek a paprika a hímpora...~Csakugyan a sótartó
55930  II,  131    |                paprika a hímpora...~Csakugyan a sótartó után nyúlt.~De már
55931  II,  131    |                      máskor fizetek! - kiáltá a kellnernek s kisietett,
55932  II,  131    |                  bizonyos arisztokrata vonás: a borzalmas jelenetektõl irtózott.~
55933  II,  131    |                  utolsó védõje és terjesztõje a mûvészi evésnek.~Az ilyen
55934  II,  131    |                      Ahol az egyik nincs, ott a másik is hanyatlik.~Ezért
55935  II,  131    |                    mai napság jól sehol.~Csak a természet hozza meg szolgailag
55936  II,  132    |                                               A KIS ABLAK A MENNYORSZÁGBÓL~
55937  II,  132    |                                   A KIS ABLAK A MENNYORSZÁGBÓL~1881~- Rajz -~-
55938  II,  132    |                      esztendőkről - így szólt a kis Katica hozzám egy este,
55939  II,  132    |                 Katica hozzám egy este, midőn a kandallóban barátságosan
55940  II,  132    |            kandallóban barátságosan pattogott a tűz. Az apró szikrák, mint
55941  II,  132    |                        mint valami tűzijáték, a lyukacsos vasajtón keresztül
55942  II,  132    |              jobbra-balra ugráltak s jóformán a levegőben hamvadtak el.~-
55943  II,  132    |                  édesmamádnak jó dolga van...~A kis Katica szemeibe drága
55944  II,  132    |                    Dehogy van jó dolga, abban a csúf fekete földben... Ahol
55945  II,  132    |                     te azt! Mikor édesanyádat a sírba tették, éjjel eljöttek
55946  II,  132    |               eljöttek az angyalok, kiemelték a hideg sírból és magukkal
55947  II,  132    |                     sírból és magukkal vitték a mennyországba.~- Hát igazán
55948  II,  132    |                   hogy igazán.~- Honnan tudja a bácsi?~- Van nekem egy tükröm,
55949  II,  132    |                 belenézek, mindent látok, ami a földön és az égben történik.~-
55950  II,  132    |                  kedves bácsi, hátha meglátná a mamámat, hogy most mit csinál?
55951  II,  132    |                    belenézni.~- Nem lehet ám. A tükörbe csak én látok; te
55952  II,  132    |                   megvakulnál, ha belenéznél.~A kis Katica makacs, akaratos
55953  II,  132    |                       tenni, amit kívánt.~Míg a gyertyákat felgyújtotta
55954  II,  132    |                       gyertyákat felgyújtotta a cseléd, addig a bácsi bement
55955  II,  132    |                  felgyújtotta a cseléd, addig a bácsi bement a szobájába,
55956  II,  132    |                  cseléd, addig a bácsi bement a szobájába, meghagyva, hogy
55957  II,  132    |                    szobájába, meghagyva, hogy a kis Katica azalatt rendesen
55958  II,  132    |                      különben nem lesz tiszta a látása.~Mire visszakerült,
55959  II,  132    |                    látása.~Mire visszakerült, a Katica nyakába ugrott.~-
55960  II,  132    |                 honnan olyan dohányfüst-szagú a bácsi? Nem pipázott maga
55961  II,  132    |                    bizony.~- Hát belenézett-e a tükörbe?~- Persze, hogy
55962  II,  132    |                    hogy belenéztem.~- Látta-e a mamámat?~- Bizony láttam.~
55963  II,  132    |                      Hajtsd ide szõke fejedet a térdemre, hadd mondjam el
55964  II,  132    |                     idõben találtam belenézni a varázstükrömbe.~- Ne várakoztasson
55965  II,  132    |                       no. Ide hallgass! Mikor a tükörbe belepillantottam,
55966  II,  132    |                       tegnap is majd kitörted a lábadat a jégen, a bácsinak
55967  II,  132    |                       majd kitörted a lábadat a jégen, a bácsinak szót nem
55968  II,  132    |                   kitörted a lábadat a jégen, a bácsinak szót nem fogadsz
55969  II,  132    |                     nem akarta megszomorítani a szegény megboldogult testvérhúgomat,
55970  II,  132    |                       hogy nem tartozol éppen a rosszak közé.~- Oh, hála
55971  II,  132    |                 könyörögve tette össze kezeit a nagyhatalmú mindenség ura
55972  II,  132    |                     ablakot csináltatok neked a mennybõl, melyet odalentrõl
55973  II,  132    |                engedelmes légy, jó légy, mert a mamácska nézni fog rád.~-
55974  II,  132    |                       megigazítja fejed alatt a vánkost s csókot lehet arcodra.~
55975  II,  132    |                      Nagy szöget ütött fejébe a bácsi elbeszélése. Kis homlokát
55976  II,  132    |           Gondolkozott, nagy tervet forralt - a bácsi háta mögött.~»Nekem
55977  II,  132    |                    okvetlenül meg kell látnom a mamámat.«~Nem szólt semmit,
55978  II,  132    |                    mikor aludni mentek, mikor a cseléd szobájába vitte,
55979  II,  132    |                     kezdett édesdeden, szõtte a tervet tovább.~Tehát a mamácska
55980  II,  132    |                 szõtte a tervet tovább.~Tehát a mamácska el fog jönni. Bizonyosan
55981  II,  132    |                istenem, ha jön, merre jön be? A szobaajtó nincs ugyan bezárva,
55982  II,  132    |                     bezárva, de bezzeg be van a kapuajtó. Az ablakon sem
55983  II,  132    |                      ezen segíteni kell, hogy a mamácska bejöhessen.~Felkelt,
55984  II,  132    |                      de nem aludott el, hanem a mamát várta. Meglehet, hogy
55985  II,  132    |                  késõbb aztán el is aludt, és a mama meg is látogatta.~A
55986  II,  132    |                      a mama meg is látogatta.~A decemberi hideg csak úgy
55987  II,  132    |                       hideg csak úgy özönlött a szobába. Reggelre a kis
55988  II,  132    |                  özönlött a szobába. Reggelre a kis Katica nem tudta elmondani,
55989  II,  132    |                      elmondani, találkozott-e a mamával, - torokgyíkot kapott.
55990  II,  132    |                 azután bizonyosan találkozott a mamával. S most már együtt
55991  II,  133    |                                               A FOGADOTT RAB~1881~(A Moson
55992  II,  133    |                          A FOGADOTT RAB~1881~(A Moson megyei levéltárból)~
55993  II,  133    |                     Moson megyei levéltárból)~A tekintetes alispán úr kijött
55994  II,  133    |                    alatt ünnepélyesen kongtak a kövek, mintha azok is éreznék,
55995  II,  133    |                   nagy hatalom lépked rajtuk.~A szél átsuhant az udvaron
55996  II,  133    |                     az udvaron s megcsapkodta a fel s alá ácsorgó hajdúk
55997  II,  133    |                       komoly csend uralkodott a természetben is, minden
55998  II,  133    |                       glédába látszott állani a vármegye elsõ embere elõtt:
55999  II,  133    |                   vármegye elsõ embere elõtt: a fák elkezdték rázni zuzmarás
56000  II,  133    |                    rázni zuzmarás koronáikat. A hóval borított fedelekrõl