bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

56001  II,  133    |                     illetlen volna mosolyogni a tekintetes viceispány úr
56002  II,  133    |               viceispány úr engedelme nélkül.~A két mogorva kõoroszlán a
56003  II,  133    |                      A két mogorva kõoroszlán a homlokzaton olyan kevélyen
56004  II,  133    |                     semmit, egykedvûen szítta a tajtékpipáját, s némán bámult
56005  II,  133    |                     bámult fel s alá járkálva a hóra, mely az udvaron majdnem
56006  II,  133    |                       Várnagy! - mondá. - Hol a várnagy?~Egyszerre húsz
56007  II,  133    |                      húsz ember jött mozgásba a halkan kiejtett szavakra.
56008  II,  133    |                      lótás, futás keletkezett a vármegye palotájában, ajtócsapkodások,
56009  II,  133    |                 palotájában, ajtócsapkodások, a távolban elveszõ felkiáltások
56010  II,  133    |                     míg végre elõtermett maga a várnagy, kis-kagylósi és
56011  II,  133    |                     nem söprik ki az udvarról a havat, domine Kampós? Micsoda
56012  II,  133    |                     tartani, hogy tócsa támad a megyeház udvarán. S valamikor
56013  II,  133    |                       Hát miért nem söprik el a havat?~- Nem lehet!~- Megbolondult
56014  II,  133    |                      volna meg az ordré éppen a tekintetes alispán úrtól,
56015  II,  133    |                tekintetes alispán úrtól, hogy a vármegyeház udvarát a rabok
56016  II,  133    |                    hogy a vármegyeház udvarát a rabok tartoznak söpörni.~-
56017  II,  133    |                       söpörni.~- Söpörjék hát a rabok!~- Csakhogy az a baj,
56018  II,  133    |                    hát a rabok!~- Csakhogy az a baj, nincs ám egyetlen rab
56019  II,  133    |                        Azóta senki sem lopott a vármegyében?~- Nem, az akasztófáravaló
56020  II,  133    |                       az alispán szigorúan.~- A legalázatosabban várom a
56021  II,  133    |                      A legalázatosabban várom a tekintetes alispán úr bölcs
56022  II,  133    |                       összeg már ott figurált a vármegye jövõ negyedévi
56023  II,  133    |                       is bõven kijutott, mert a 30 forint is a »Rák« címû,
56024  II,  133    |                 kijutott, mert a 30 forint is a »Rák« címû, a megyeházzal
56025  II,  133    |                       forint is a »Rák« címû, a megyeházzal átellenes korcsmába
56026  II,  133    |                   elég nyugodalmas volt, mert a bilincset csak juxból tették
56027  II,  133    |                  bilincset csak juxból tették a lábára, kezére a tréfás
56028  II,  133    |                       tették a lábára, kezére a tréfás vicenótárius urak,
56029  II,  133    |                     már fogadott rab, viselje a jelvényeket is, de levehette,
56030  II,  133    |                     levehette, amikor akarta: a lakat kulcsa ott csüngött
56031  II,  133    |                     ott csüngött egy madzagon a nyakában.~Le is vette sokszor
56032  II,  133    |                      sokszor estenkint, mikor a »Rák«-ba átballagott, hol
56033  II,  133    |                       él egy funduson, õ volt a szószóló és elölülõ a többi
56034  II,  133    |                    volt a szószóló és elölülõ a többi közönséges vendég
56035  II,  133    |                     három királyok napján (ez a nap volt az alispán nevenapja
56036  II,  133    |                  nagyon sokáig pityizálgatott a vármegye rabja, úgyhogy
56037  II,  133    |                     de ma meg lehet engedni - a hajdú urak is azt teszik
56038  II,  133    |                       urak is azt teszik benn a várta-szobában a vicispán
56039  II,  133    |                  teszik benn a várta-szobában a vicispán egészségeért.~Azok
56040  II,  133    |                     és nehezen forgó nyelvét.~A vármegyeház kapuja be volt
56041  II,  133    |                   feküdtek bundákba takarózva a kapu alatt, hallották is
56042  II,  133    |                      kapu alatt, hallották is a zörgést, de azt hitték:
56043  II,  133    |                      fel Hetyke-Czakó István, a hajdú-strázsamester.~- Én
56044  II,  133    |                       én?~- H á t ... é n ... a ... r a b. Eresszenek be!~-
56045  II,  133    |                       á t ... é n ... a ... r a b. Eresszenek be!~- De ide
56046  II,  133    |                 szörnyû hortyogás hallatszott a néma éjben.~Reggelre megfagyva
56047  II,  133    |                     szegény, felemeltem volna a fizetését.~...Ilyen idõk
56048  II,  133    |                  voltak ezek! S mégis szidják a régi közigazgatást és a
56049  II,  133    |                       a régi közigazgatást és a régi közbiztonságot.~
56050  II,  134    |                     MEGYEI TÖRTÉNETEK~1881~I. A CSÁSZÁR EMBERE~Egyszer egy
56051  II,  134    |                     és borzasztó sár, úgyhogy a keskeny gyalogúton szorosan
56052  II,  134    |                   keskeny gyalogúton szorosan a palánkok mellett csak egymás
56053  II,  134    |                       után haladhattunk, mint a ludak.~Elöl maga az alispán
56054  II,  134    |                   hajdú.~Egy helyen, gondolom a göthös Veisz Náthán háza
56055  II,  134    |                    előtt, hátramaradtam kissé a hajdúval, míg az ívbe összecsukott
56056  II,  134    |                   rágyújthassak.~Ez idő alatt a hatalmas alispán, ki ötvenkét
56057  II,  134    |               parasztlegény jött vele szemben a keskeny gyalogúton, ahol
56058  II,  134    |                     csak egy ember férhet el, a kitérőnek okvetlenül a sárba
56059  II,  134    |                        a kitérőnek okvetlenül a sárba kell belépni térdig.~
56060  II,  134    |                    sárba kell belépni térdig.~A legény torkaszakadtából
56061  II,  134    |                 dalolt, s hozzánk is eljutott a rekedt nóta.~Hej, megtapogattak,~
56062  II,  134    |                   nagyon aktuálisnak találtam a nótát, hallva azt még amúgy
56063  II,  134    |                       úr, aszondom... mert én a császár embere vagyok.~-
56064  II,  134    |                     mindjárt, megállj csak...~A legény nem hagyta magát,
56065  II,  134    |                      az alispán sem. Meglökte a legényt, az visszalökte,
56066  II,  134    |                 köztük, hogy csak úgy rengett a deszkapalánk, amint majd
56067  II,  134    |                     amint majd az egyik, majd a másik odavágódott.~- Baj
56068  II,  134    |              odavágódott.~- Baj van! - kiáltá a hajdú a gyufatartót is elejtve,
56069  II,  134    |                     Baj van! - kiáltá a hajdú a gyufatartót is elejtve,
56070  II,  134    |                     fenve), hogy szimpliciter a fejét vágja le annak a hitvány
56071  II,  134    |           szimpliciter a fejét vágja le annak a hitvány parasztnak, ki kezet
56072  II,  134    |                        uram én istenem! - még a viceispánra is!~- Hol a
56073  II,  134    |                       a viceispánra is!~- Hol a nyaka, nagyságos uram, hol
56074  II,  134    |                    nyaka, nagyságos uram, hol a nyaka? Hadd válasszam el
56075  II,  134    |                      nyaka? Hadd válasszam el a fejétõl! Ha a fejet hazavisszük,
56076  II,  134    |                    válasszam el a fejétõl! Ha a fejet hazavisszük, legalább
56077  II,  134    |                     vele magam!~No, már ebben a passzióban nem lehetett
56078  II,  134    |         engedelmeskedni kell.~Tétlenül néztük a tusát; hol az alispán volt
56079  II,  134    |                       alispán volt felül, hol a parasztlegény szorította
56080  II,  134    |                  parasztlegény szorította oda a kerítéshez és fojtogatta.
56081  II,  134    |                     egyszerre az alispán lett a helyzet ura, és átnyalábolva
56082  II,  134    |                  helyzet ura, és átnyalábolva a legényt a földre gyûrte
56083  II,  134    |                     és átnyalábolva a legényt a földre gyûrte és a mellére
56084  II,  134    |                    legényt a földre gyûrte és a mellére térdelt.~Nagy, gyûrûs
56085  II,  134    |                       még egy, eredj panaszra a császárodhoz.~Egyszerre
56086  II,  134    |              Egyszerre azonban elcsendesedett a vármegye hatalmas ura, s
56087  II,  134    |                      egész szelíden felemelte a legényt:~- Elég volt, édes
56088  II,  134    |                     édes fiam, hogy te voltál a gyengébbik.~- Köszönöm alásan
56089  II,  134    |                 erõsebb, húsz esztendeig ülsz a börtönben, gazember... ha
56090  II,  134    |                       gazember... ha ezerszer a császár embere vagy is.
56091  II,  134    |                 forint - végy rajta pántlikát a szeretõdnek.~A privát ügyeiket
56092  II,  134    |                      pántlikát a szeretõdnek.~A privát ügyeiket ilyen sommás
56093  II,  134    |                      LOJÁLIS~J-cs László volt a fõispáni adminisztrátor.
56094  II,  134    |                     nemegyszer tört ki belõle a gõg és a méltóság, vagyis
56095  II,  134    |                       tört ki belõle a gõg és a méltóság, vagyis inkább
56096  II,  134    |                       méltóság, vagyis inkább a kettõnek sajátos vegyüléke.~
56097  II,  134    |                   kettõnek sajátos vegyüléke.~A megyegyûlések elsõ napja
56098  II,  134    |                megyegyûlések elsõ napja volt. A tiszti emelvényen az alispán
56099  II,  134    |                      emelvényen az alispán és a fõjegyzõ közt ott foglalt
56100  II,  134    |                       közt ott foglalt helyet a méltóságos kinézésû adminisztrátor,
56101  II,  134    |                      kinézésû adminisztrátor, a kócsagos kucsma elõtte s
56102  II,  134    |                  leoldva és keresztülfektetve a könyöklõn. A meggyszínû
56103  II,  134    |                keresztülfektetve a könyöklõn. A meggyszínû bársonymente
56104  II,  134    |                 bársonymente is ott lógott le a nyakáról, tizennégy fontnyi
56105  II,  134    |                      pedig szédítõ meleg volt a teremben.~A tekintetes karok
56106  II,  134    |                szédítõ meleg volt a teremben.~A tekintetes karok és rendek
56107  II,  134    |                   törülni keszkenõikkel. Csak a nagy úr, az adminisztrátor
56108  II,  134    |                adminisztrátor nem törülte meg a magáét... õt nem dirigálja
56109  II,  134    |                    magáét... õt nem dirigálja a természet. Õneki semmi sem
56110  II,  134    |                       és mégis merész, utálja a pátoszt, de mégis patetikus
56111  II,  134    |              patetikus õ maga is.~Pedig éppen a pátoszáról ösmeretes Fráter
56112  II,  134    |                    Pál megyei követet kísérte a pozsonyi koronázó országgyûlésre.~
56113  II,  134    |            országgyûlésre.~Se vége, se hossza a beszédnek, melyet kappanhangon
56114  II,  134    |                    melyet kappanhangon ad elõ a szónok, elreferálva nagy
56115  II,  134    |    fenek-kanyarítással szögrül-végrõl mindent a pozsonyi útról és a diéta
56116  II,  134    |                   mindent a pozsonyi útról és a diéta megnyitásáról.~Unják
56117  II,  134    |                    diéta megnyitásáról.~Unják a rendek, a hatalmas ásítások
56118  II,  134    |                megnyitásáról.~Unják a rendek, a hatalmas ásítások feszítik
56119  II,  134    |                    hatalmas ásítások feszítik a tekintetes és vitézlõ állkapcákat,
56120  II,  134    |                 mosolyodik, komor méltóság ül a homlokán.~Fráter áradozik
56121  II,  134    |                     homlokán.~Fráter áradozik a lojalitástól, s mindig az
56122  II,  134    |                    ilyen diktum alatt, mintha a »lojális nagy úr« figyelmét
56123  II,  134    |                hallgass, most neked hízelgek, a te kedved szerint beszélek«.~
56124  II,  134    |                  Jankovics László ráncbaszedi a homlokát, úgy hallgatja,
56125  II,  134    |                  homlokát, úgy hallgatja, míg a karok és rendek kissé már
56126  II,  134    |                  oráció hosszadalmasságát, de a lojalitását is.~De Fráter
56127  II,  134    |              éneklésbe megyen át.~- És láttam a szentséges király õfelségét
56128  II,  134    |              díszornátusban...~De már ez sok! A hatalmas adminisztrátor
56129  II,  134    |                       üt kardjára. Megcsördül a jó õsi vas, s csörgését
56130  II,  134    |                   közbeszólása:~- Volt-e bagó a szájában?~Végig süvít a
56131  II,  134    |                       a szájában?~Végig süvít a meggondolatlan gõgös szó
56132  II,  134    |                      meggondolatlan gõgös szó a termen. Elsápadnak a rendek.
56133  II,  134    |                      szó a termen. Elsápadnak a rendek. Csak az adminisztrátor
56134  II,  134    |             adminisztrátori hivatalától.~III. A BÉCSI HINTÓ~Az öreg Rolly
56135  II,  134    |                   kocsit, - olyat, aminõn még a fõispán felesége sem ült,
56136  II,  134    |                  kocsija van, bátya! - mondja a parasztforsponton jött jurista
56137  II,  134    |                      már mindenki tudta, hogy a szava nem gilt, a jurátus
56138  II,  134    |                        hogy a szava nem gilt, a jurátus is tudta. A »neked
56139  II,  134    |                     gilt, a jurátus is tudta. A »neked ajándékozom« után,
56140  II,  134    |                     tovább firtatta volna, az a mondat állt: »de használatra
56141  II,  134    |                     öreg elszundikált, kiment a paraszt fuvaroshoz és megparancsolta
56142  II,  134    |                     megparancsolta neki, hogy a szép új kocsiba fogjon.
56143  II,  134    |                       szép új kocsiba fogjon. A Rolly ispánja, aki látta
56144  II,  134    |                      Rolly ispánja, aki látta a dolgot, meg akarta akadályozni,
56145  II,  134    |             felvilágosította, hogy kipróbálja a hintót.~Befogott a fuvaros,
56146  II,  134    |                 kipróbálja a hintót.~Befogott a fuvaros, Laci felült a hátulsó
56147  II,  134    |               Befogott a fuvaros, Laci felült a hátulsó ülésre, kimentek
56148  II,  134    |                      hátulsó ülésre, kimentek a kapun s befordultak a szilkei
56149  II,  134    |                kimentek a kapun s befordultak a szilkei országútra. Egyszer
56150  II,  134    |                    legnagyobb auktoritás volt a megyében.~- Ejnye, de szép
56151  II,  134    |                 kocsid van, öcsém! - kiált rá a fiúra.~- Ha olyan nagyon
56152  II,  134    |                       Ha olyan nagyon tetszik a bátyámnak, cseréljünk.~-
56153  II,  134    |                     pedig szívesen elcserélem a bátyám sárga bricskájáért;
56154  II,  134    |                vágyódtam.~- No, hát akkor itt a parulám.~Nyomban ott kifogták
56155  II,  134    |                 parulám.~Nyomban ott kifogták a lovakat, s elcserélték a
56156  II,  134    |                      a lovakat, s elcserélték a kocsikat, s azon a sárga
56157  II,  134    |                elcserélték a kocsikat, s azon a sárga bricskán vígan ment
56158  II,  134    |                   ment hazafelé, Serédy pedig a Rolly-kastélynak tartott.~
56159  II,  134    |                      ambitusról az öreg Rolly a gazdasszonyával.~- Ejnye
56160  II,  134    |                       csak jó ízlésû ember ez a Serédy is...~Berobogott
56161  II,  134    |                       Serédy is...~Berobogott a négy pej, kényesen hozta
56162  II,  134    |                      négy pej, kényesen hozta a könnyû hintót. - Hozta isten,
56163  II,  134    |                     unokaöccsétõl, Lacitól.~- A La ...ci ... tól? - hebegé
56164  II,  134    |               haragszom; hanem csak úgy rájár a szájam, valahányszor a gyerek
56165  II,  134    |                  rájár a szájam, valahányszor a gyerek nevét említem...
56166  II,  134    |                   szép szürke lován indult el a járásba. Tüzes volt a négy
56167  II,  134    |                      el a járásba. Tüzes volt a négy paripa, alig bírt vele
56168  II,  134    |                   négy paripa, alig bírt vele a kocsis, néha még a cifratarsolyos
56169  II,  134    |                       vele a kocsis, néha még a cifratarsolyos hajdú is
56170  II,  134    |                     hajdú is segített tartani a gyeplõt - kivált a lejtõs
56171  II,  134    |                    tartani a gyeplõt - kivált a lejtõs helyeken.~Z. falu
56172  II,  134    |              bepettyegtetett pléh Jézussal. S a Jézus éppen olyan alkalmatlanul
56173  II,  134    |                    egy út-kanyarulatnál, hogy a lovaknak szemben esett,
56174  II,  134    |                       akartak indítani, hanem a bricska farolt recsegve,
56175  II,  134    |                    majd összetört. Dühbe jött a fiatal Tihanyi s rákiált
56176  II,  134    |                      fiatal Tihanyi s rákiált a hajdúra.~- András!~- Parancsoljon,
56177  II,  134    |                   Hoztál-e fejszét?~- Ott van a kocsiban a kis balta: anélkül
56178  II,  134    |                 fejszét?~- Ott van a kocsiban a kis balta: anélkül sose
56179  II,  134    |                        nem-e esik valami baja a kocsinak, amit megigazítani
56180  II,  134    |                    fogd szaporán: vágd ki azt a keresztet!~A hajdú marcona
56181  II,  134    |                      vágd ki azt a keresztet!~A hajdú marcona legény volt,
56182  II,  134    |                  marcona legény volt, de erre a parancsra mégis elsápadt,
56183  II,  134    |                    parancsoltam, te gazember?~A legény térdre esett.~- Nagyságos
56184  II,  134    |                     neked több az isten, mint a fõszolgabírád, te gazember?
56185  II,  134    |                     azt aztán rólad az isten?~A hajdú belátta, hogy talán
56186  II,  134    |                    hogy talán mégis csak több a szolgabíró: engedelmeskedett.
56187  II,  134    |                       Egy-két fejszecsapás, s a Jézus ott hevert a porban,
56188  II,  134    |            fejszecsapás, s a Jézus ott hevert a porban, éppen az arcával
56189  II,  134    |                      oda az útszéli rögökhöz.~A bricska pedig vígan röpült
56190  II,  134    |                    port kavarva fel maga után a négy paripa: messzirõl hadd
56191  II,  134    |                   messzirõl hadd tudják, hogy a vármegye hatalmas ura közeledik
56192  II,  134    |                  hatalmas ura közeledik abban a nagy porfelhõben.~Harmadnapra
56193  II,  134    |                       Harmadnapra fordult meg a fõbíró, hogy ím útja megint
56194  II,  134    |                     lepetve, midõn ahol elõbb a kereszt állott, azon a helyen
56195  II,  134    |                  elõbb a kereszt állott, azon a helyen nagy néptömeg fogadta
56196  II,  134    |                mindenféle szent jelvényekkel. A processzió élén a pap, fõtisztelendõ
56197  II,  134    |               jelvényekkel. A processzió élén a pap, fõtisztelendõ Kubcsik
56198  II,  134    |                       Kubcsik János úr állott a baldachin alatt, mint Úrnapkor
56199  II,  134    |                     hadd hallom, mit akarnak.~A szelíd arcú pap ekkor elõre
56200  II,  134    |                   arcú pap ekkor elõre lépett a tömeg közül és súlyos szavakban
56201  II,  134    |                   súlyos szavakban megátkozta a lutheránus nagy urat.~-
56202  II,  134    |                      pillantásod megperzselje a becsületet, mosolyod izzó
56203  II,  134    |                      volt az átok. Dühbe jött a nagy úr, és nem hagyta bevégezni
56204  II,  134    |                       és parancsolólag intett a szemével.~- Parancs! - kiáltá
56205  II,  134    |                 szemével.~- Parancs! - kiáltá a hajdú hirtelen leugorva.~-
56206  II,  134    |                       leugorva.~- Fogd le azt a papot és vágj rá hirtelen
56207  II,  134    |                 induljunk.~- Híveim! - kezdte a pap... - Ne engedjétek rajtam
56208  II,  134    |                      Ne engedjétek rajtam azt a csúfot elkövetni.~- Majd
56209  II,  134    |                 holtig rab, aki moccanni mer!~A hajdú torkonfogta a lelkészt
56210  II,  134    |                      mer!~A hajdú torkonfogta a lelkészt átkozódása közepett.~-
56211  II,  134    |                    szolgája vagyok.~- Üsd! Én a vármegye ura vagyok. Meg
56212  II,  134    |                       meg senki, s megtörtént a nagy botrány - a szegény
56213  II,  134    |                   megtörtént a nagy botrány - a szegény lelkészt az út közepén
56214  II,  134    |                      de csak hét pálcaütésig.~A hetedik pálcaütésnél maga
56215  II,  134    |               pálcaütésnél maga is megdöbbent a nagy merénylettõl s intett
56216  II,  134    |                    nagy merénylettõl s intett a hajdúnak, hagyja abba.~.......~
56217  II,  134    |                               Híre ment ennek a vérlázító stiklinek a megyében
56218  II,  134    |                   ennek a vérlázító stiklinek a megyében s iszonyú felháborodást
56219  II,  134    |               felháborodást szült mindenfelé. A katolikusok nagyban lázongtak,
56220  II,  134    |                 petíciók, küldöttségek mentek a megyéhez, az érsekhez Esztergomba,
56221  II,  134    |                      az érsekhez Esztergomba, a palatinushoz Budára, sõt
56222  II,  134    |                       Budára, sõt még magához a császárhoz is.~Tihanyi,
56223  II,  134    |                      hivataláról s elmenekült a megyébõl, el tán az országból
56224  II,  134    |                 rebesgették, hogy Bécsben van a börtönben, s hogy a császár
56225  II,  134    |                       van a börtönben, s hogy a császár hét font húst fog
56226  II,  134    |                     fog kivágni az õ testébõl a hét pálcaütésért.~A papok
56227  II,  134    |                  testébõl a hét pálcaütésért.~A papok elõszeretettel terjesztették
56228  II,  134    |                 évtizedig tartotta fenn magát a megyében a köznép között -
56229  II,  134    |                tartotta fenn magát a megyében a köznép között - még akkor
56230  II,  134    |                       hét font hússal - hanem a régi karcsú legény helyett
56231  II,  134    |           megszaporodva vagy egy mázsával.~V. A HARMADALISPÁN~Sz. Miklós
56232  II,  134    |                    Miklós bácsin esett meg az a közönséges dolog, hogy versenyúszók
56233  II,  134    |               olyaténképpen, hogy sohasem fog a partra kiúszni.~Ellicitálták
56234  II,  134    |                  partra kiúszni.~Ellicitálták a dominiumot, s azonfelül
56235  II,  134    |                      No, hanem ez már egészen a hitelezõk baja, s Miklós
56236  II,  134    |                 bácsinak nem okozott fõfájást a világért sem.~A hatalmas,
56237  II,  134    |                      fõfájást a világért sem.~A hatalmas, mindenható fõszolgabíró
56238  II,  134    |                      egy félmillióval túl van a minuson.~A testvérei segítették
56239  II,  134    |               félmillióval túl van a minuson.~A testvérei segítették az
56240  II,  134    |                      öreget valamicskével; ez a pénz jól fölosztva és a
56241  II,  134    |                       a pénz jól fölosztva és a fényes összeköttetések,
56242  II,  134    |                       fenntartották õt.~Midõn a restóráció bekövetkezett,
56243  II,  134    |                     od alispánnak.~- Köszönöm a megtiszteltetést - mondá
56244  II,  134    |             alispánnak egy másik urat, s jött a fõszolgabírói állás betöltése.~
56245  II,  134    |                        Olyan éljenzés tört ki a nevére, hogy majd leszakadt
56246  II,  134    |                   nevére, hogy majd leszakadt a fényes palotaterem.~- Köszönöm
56247  II,  134    |                       palotaterem.~- Köszönöm a megtiszteltetést - mondá
56248  II,  134    |                    lépve -, de nem fogadom el a fõszolgabírói állást.~Most
56249  II,  134    |                      mondtad magad.~- Én csak a fõszolgabíróságot nem fogadom
56250  II,  134    |                     ide, Sz. Miklós oda... Ha a tekintetes megyei bizottmány
56251  II,  134    |                   összekötve, mert, uraim, én a hitelezõimmel rossz lábon
56252  II,  134    |              énáltalam. Válasszanak meg engem a tekintetes alispán úr mellé -
56253  II,  134    |                 állásában.~VI. AZ ARANYKALODA~A Sz. család egyik nem régi
56254  II,  134    |                   rátestálni senkire. Azt még a király se adhat.~Így lõn,
56255  II,  134    |                       se adhat.~Így lõn, hogy a nagy országbíró egyik unokája
56256  II,  134    |                   amit az ismerõsök szeretnek a maguk mulatságára felhasználni.~-
56257  II,  134    |                egyszer -, téged megcsaltak ám a testvéreid.~- Engem? Hogy
56258  II,  134    |                      ha kikaptad annak idején a részedet az aranykalodából.~-
56259  II,  134    |                      de nehéz fejû vagy! Nos, a falusi bírónak fából volt
56260  II,  134    |                     falusi bírónak fából volt a kalodája, de az országbíróé
56261  II,  134    |                    Pista szemei felcsillogtak a dühtõl, de csak egy percig,
56262  II,  134    |                   dühtõl, de csak egy percig, a következõben már elérzékenyülve
56263  II,  134    |                   volna rá!~...S azóta folyik a per fórumról fórumra az
56264  II,  134    |          akasztófáravaló újságírónak, amelyik a dolgunkba meri magát ártani...
56265  II,  134    |                   meri magát ártani... és ezt a konferenciát kiírja!...~
56266  II,  134    |                 ígérte ezt miheztartás végett a megye legmindenhatóbb oligarchája,
56267  II,  134    |                 elnöki széket elfoglalta azon a Deák-párti titkos értekezleten,
56268  II,  134    |                     óvatosságból bevárom, míg a tekintetes úr, aki az ígéretet
56269  II,  134    |                   hajdú síri árnya - ha ugyan a halvány lepedõkosztüm miatt
56270  II,  134    |                       itteni hivataláról - és a hatalmas oligarcha nevében
56271  II,  134    |                    oligarcha nevében lekapnak a tíz körmömrõl, ha már egyszer
56272  II,  134    |                       már belekezdtem -, hogy a Deák-párt nagyon ingerült
56273  II,  134    |                  nagyon ingerült volt e napon a választási mozgalmak rossz
56274  II,  134    |                    miatt. Nagy dolog történt. A hírhedt »paktum« ellenére
56275  II,  134    |                  punktum. Innen ez és ez lesz a követ!« Hát nem respektálnak
56276  II,  134    |                    nem respektálnak már ebben a vármegyében senkit és semmit?
56277  II,  134    |                 Hallatlan ez. Immár megfordul a világ és mozog a föld.~Hogy
56278  II,  134    |                    megfordul a világ és mozog a föld.~Hogy mer mozogni,
56279  II,  134    |                    hogy megálljon?~Nem ér már a Corpus Jusit semmit, palatinus
56280  II,  134    |                   sincs már Budán - hanem õk, a régi urak még itt vannak,
56281  II,  134    |                        s amíg itt vannak, még a fûnek is úgy kell nõni a
56282  II,  134    |                      a fûnek is úgy kell nõni a megyei ég alatt, amint õk
56283  II,  134    |                akarják.~Gyúanyaggal volt tele a terem, mintha minden percben
56284  II,  134    |                 percben felrobbanni készülne, a szemekben villám, a homlokokon
56285  II,  134    |                 készülne, a szemekben villám, a homlokokon felhõ.~Az õs
56286  II,  134    |                      Az õs fõispánok arcképei a falakról, amint a belopódzott
56287  II,  134    |                    arcképei a falakról, amint a belopódzott napsugár ott
56288  II,  134    |           jóváhagyólag integettek volna ehhez a nagy haraghoz... Csak rajta,
56289  II,  134    |                       rajta, tekintetes urak! A hatalom az önöké!~Kezdetét
56290  II,  134    |                      az önöké!~Kezdetét vette a tanácskozás. Idegesen szólalt
56291  II,  134    |                     pártember ugyan, de ennél a dolognál mégsem pártérdekbõl
56292  II,  134    |                    mélyéig felháborodott azon a szemtelenségen, hogy egy
56293  II,  134    |                  ember mert föllépni, aki nem a megyei famíliák közül való...
56294  II,  134    |                  kiáltott közbe Szentillényi, a legtõsgyökeresebb megyei
56295  II,  134    |           arisztokrata.~- Helyes! - zúgtak rá a többiek. - El kell fogatni.~-
56296  II,  134    |                       fogatni.~- Én is osztom a tisztelt értekezlet nézetét, -
56297  II,  134    |                    fölségsértés, lázítás volt a programbeszédjében.~- Igen
56298  II,  134    |                       egy szép fiatal férfiú, a megye legképzettebb szolgabírája:
56299  II,  134    |                 karriert lehetett jósolni. Ez a gyerek még miniszter lesz
56300  II,  134    |                      az elfogatás - vette fel a szót az elnök. - Mint én
56301  II,  134    |                       elnök. - Mint én tudom, a jelölt most Budapestre utazott
56302  II,  134    |         Legkényelmesebb volna õt, amint Vácon a hajóbul kiszáll, rögtön
56303  II,  134    |                      kiszáll, rögtön elcsípni a parton, mert otthon, a kerületben
56304  II,  134    |               elcsípni a parton, mert otthon, a kerületben véres verekedés
56305  II,  134    |                  véres verekedés fejlõdhetik: a fanatizált - választók ellenszegülhetnek
56306  II,  134    |                         Fogjuk el tehát Vácon a parton, - de itt viszont
56307  II,  134    |                   parton, - de itt viszont az a kérdés merül fel, ha jogunk
56308  II,  134    |                    kicsit.~Ki lett hát mondva a határozat. Csak az volt
56309  II,  134    |                      még hátra, kire bízassék a végrehajtás?~A szolgabírák
56310  II,  134    |                       bízassék a végrehajtás?~A szolgabírák valamelyikére.
56311  II,  134    |                  lángoló pír önté el.~Felkelt a padban s ahelyett, hogy
56312  II,  134    |                       meghajtotta volna magát a távozni készülõ urak elõtt,
56313  II,  134    |                      Szentillényi. - Minek az a sok beszéd?~De a fiatal
56314  II,  134    |                     Minek az a sok beszéd?~De a fiatal tudóst nem lehetett
56315  II,  134    |                   lehet itt még mondani...~Az a fiú pedig úgy beszélt, mint
56316  II,  134    |                     egyetemi tanár egyszerre. A tudomány érvei, a meggyõzõdés
56317  II,  134    |                  egyszerre. A tudomány érvei, a meggyõzõdés ereje és a lelkesedés
56318  II,  134    |                        a meggyõzõdés ereje és a lelkesedés tüze tették ragyogóvá
56319  II,  134    |                    fejcsóválva hallgatták azt a vének; az alispánt és az
56320  II,  134    |             izgatottan forogtak ide-oda.~Mert a személyes szabadság szentségérõl
56321  II,  134    |                szentségérõl beszélt az ifjú s a képviselõ-jelölt állását
56322  II,  134    |                    szólva, hol flosculusokkal a szívekhez.~Kérte esedezve
56323  II,  134    |                     szívekhez.~Kérte esedezve a tisztelt értekezletet, vegye
56324  II,  134    |                 hangon tört ki, megfenyegetve a hatalmasokat:~- Jegyezzék
56325  II,  134    |                     Fölösleges mondanom, hogy a jelöltet elfogták, hiszen
56326  II,  134    |                   hiszen benne volt akkoriban a hírlapokban, s a miniszterhez
56327  II,  134    |                    akkoriban a hírlapokban, s a miniszterhez intézett interpellációkban
56328  II,  134    |                      hónap alatt kivekszálták a hivatalából, s most mint
56329  II,  134    |                    minden dolognak.~Az - amit a hatalmasok meglátnak.~VIII.
56330  II,  134    |                   hatalmasok meglátnak.~VIII. A DIPLOMATA MODORA~Az N. megyei
56331  II,  134    |           õeminenciájával, mert õeminenciáját a kiválóan katolikus grófi
56332  II,  134    |              katolikus grófi család e fejéhez a vallásos érzetek is csatolták
56333  II,  134    |                 vallásos érzetek is csatolták a személyes rokonszenven kívül.~
56334  II,  134    |                 személyes rokonszenven kívül.~A fõispán úr õméltósága gyakran
56335  II,  134    |                      sûrû levelezésben állott a hercegprímással, gyakorolván
56336  II,  134    |                      gyakorolván magukat mind a ketten az õsök dicsõ nyelvében:
56337  II,  134    |                      az õsök dicsõ nyelvében: a latinban.~Hogy e stílgyakorlatoknak
56338  II,  134    |                      nem kevés befolyása volt a közügyekre is, magától értetõdik,
56339  II,  134    |                    mert »János érsek«-nek is, a kancellárságot viselt fõispánnak
56340  II,  134    |                  fõispánnak is messzire elért a keze - bár meg kell adni,
56341  II,  134    |                       bár meg kell adni, hogy a fõispán úr õméltósága mégis
56342  II,  134    |                     mégis jobban nyújtotta ki a magáét.~Nem volnának papok
56343  II,  134    |                    magáét.~Nem volnának papok a papok, ha ki nem szimatolták
56344  II,  134    |                     nem szimatolták volna ezt a viszonyt, s nem lett volna
56345  II,  134    |                    kétes lehet.~Így lõn, hogy a csoltói plébános a verecskei
56346  II,  134    |                       hogy a csoltói plébános a verecskei eklézsiára való
56347  II,  134    |                     vakanciába esett, mielõtt a prímáshoz folyamodnék, a
56348  II,  134    |                      a prímáshoz folyamodnék, a fõispán úr ajtaján kopogtatott
56349  II,  134    |                    ajtaján kopogtatott elõbb: a nagy befolyású fõúr kegyes
56350  II,  134    |                   kegyes pártfogását kikérni.~A legócskább reverendáját
56351  II,  134    |                    legócskább reverendáját és a kopott saruit ölté fel õtisztelendõsége
56352  II,  134    |                    alkalomra, így állítván be a nagy úr színe elé.~- Mivel
56353  II,  134    |                       reverendissime? - kérdé a fõispán íróasztalától udvariasan
56354  II,  134    |           ajkszéleknél olyan jellemzõvé tett, a jött fel fordítva.~- Könyörögni
56355  II,  134    |                     nagyméltóságodhoz - mondá a pap tört, alázatos hangon -,
56356  II,  134    |                       végett, kedves páter?~- A verecskei vakancia végett.
56357  II,  134    |                       Tehát nincs megelégedve a jelenlegi plébániájával?~
56358  II,  134    |                       No, erre aztán megeredt a panasz a fõtisztelendõ úr
56359  II,  134    |                       aztán megeredt a panasz a fõtisztelendõ úr szájából,
56360  II,  134    |                  szájából, mert ösmerte, hogy a fõúr jószívû a nyomor iránt,
56361  II,  134    |                  ösmerte, hogy a fõúr jószívû a nyomor iránt, s elkezdte
56362  II,  134    |             csináltathat, cselédre sem futja, a csizmát is maga tisztítja;
56363  II,  134    |                      rossz esztendõ jön, mint a tavalyi, az éhenhalás fenyegeti...
56364  II,  134    |                   káplán ugyancsak ráférne...~A fõúr csak hallgatta egy
56365  II,  134    |                     türelmetlenül végigsétált a szobán, de a panaszból még
56366  II,  134    |                      végigsétált a szobán, de a panaszból még folyton nem
56367  II,  134    |                    még folyton nem fogyott ki a pap, mindig nyöszörgõbb
56368  II,  134    |                színekkel festve szegénységét.~A gróf hagyta beszélni, majd
56369  II,  134    |                      beszélni, majd odalépett a nyitott ablakhoz, széthúzván
56370  II,  134    |                  nyitott ablakhoz, széthúzván a pompás vörös atlasz-függönyöket
56371  II,  134    |             szórakozottan hajolt ki úgy, hogy a fél arca benn volt a szobában,
56372  II,  134    |                     hogy a fél arca benn volt a szobában, mintha figyelne
56373  II,  134    |                  mintha figyelne is, nem is - a szeme pedig ott künn kalandozott
56374  II,  134    |                    pedig ott künn kalandozott a néptelen, hallgatag utcán,
56375  II,  134    |                néptelen, hallgatag utcán, hol a kisváros csendjét semmi
56376  II,  134    |                     egy hintó elé volt fogva, a bakon libériás kocsis, fel
56377  II,  134    |                  kocsis, fel s alá sétáltatta a módos úri fogatot a megye
56378  II,  134    |                sétáltatta a módos úri fogatot a megye fényes palotája elõtt...~
56379  II,  134    |                       nagy idõ múlva - miután a leghosszabb létániának is
56380  II,  134    |                       is van vége - kifogyott a szuszból a tisztelendõ atya,
56381  II,  134    |                   vége - kifogyott a szuszból a tisztelendõ atya, elmondott
56382  II,  134    |                     az ég felé fordítva várta a fõúr kegyes válaszát.~Az
56383  II,  134    |                     ki az ablakon, hol befelé a háromrétbe görbült papra.~
56384  II,  134    |                   fõtisztelendõ úr! Az öné az a szép ekvipázs odakünn?~...
56385  II,  134    |                     szép ekvipázs odakünn?~...A tisztelendõ úr elpirult -
56386  II,  134    |                     nem kérdezõsködött tovább a hatás iránt, melyet nyomora
56387  II,  135    |                      beteg volt. Mikor Pista, a parádés kocsis megpillantotta,
56388  II,  135    |                      mehetett el õnagyságával a fürdõbe. Fájdalmas szívvel
56389  II,  135    |                 kénytelen volt otthon maradni a nyomorult pótválasztás miatt.~
56390  II,  135    |              éljen-ordításokba - s bizony nem a maga, hanem szeretett felesége
56391  II,  135    |                   most már nem hagyhatja abba a közbizalom ápolását, midõn
56392  II,  135    |                   midõn majdnem valószínû már a mandátum.~A szegény kis
56393  II,  135    |                     valószínû már a mandátum.~A szegény kis menyecske egyedül
56394  II,  135    |                     De hiába, úgy kell lenni, a választások után rögtön
56395  II,  135    |                  mehettek volna együtt is, de a szegény beteg nem várhat,
56396  II,  135    |                        Hanem hiszen vele lesz a hû Boriska szobalány, kinek
56397  II,  135    |                   hogy csak jól ápolja.~Mikor a fiatal asszonyt felültették
56398  II,  135    |                   fiatal asszonyt felültették a kocsiba, az »idõske« férj
56399  II,  135    |                      asszony elhaló hangon, s a hintó megindult...~Adieu,
56400  II,  135    |                 megindult...~Adieu, adieu! Ez a szó visszhangzott Ákos úr
56401  II,  135    |                        mindenünnen ez zúgott. A füvek ezt suttogták, a folyamok
56402  II,  135    |                        A füvek ezt suttogták, a folyamok ezt morogták.~Ákos
56403  II,  135    |                  bántani.~Húsz nap múlva lesz a pótválasztás. Húsz nap egész
56404  II,  135    |                       egész örökkévalóság.~Az a szegény, hû teremtés nagyon
56405  II,  135    |                      Még elgondolni sem merte a szörnyû eshetõséget. Annál
56406  II,  135    |                  azért mégis nyomta szívét az a nagy fekete, alaktalan holló,
56407  II,  135    |                       holló, melynek elõérzet a neve.~Első nap~Cserváryné
56408  II,  135    |                     neve.~Első nap~Cserváryné a fürdõbe érkezett skót köpenybe
56409  II,  135    |                   arcát.~- Van-e szoba?~- Van a földszinten - mondá a pincér.~
56410  II,  135    |                     Van a földszinten - mondá a pincér.~A nagyságos asszony
56411  II,  135    |                 földszinten - mondá a pincér.~A nagyságos asszony beszállásolt.~-
56412  II,  135    |           beszállásolt.~- Meddig parancsolják a szobát?~- Két hónapra.~A
56413  II,  135    |                      a szobát?~- Két hónapra.~A fõpincér végigtekintett
56414  II,  135    |                    éjjel mellette virrasztott a Borcsa szobaleány.~Második
56415  II,  135    |                     az öreg orvos.~Halk sóhaj a válasz.~- Hüm, hüm! A szív
56416  II,  135    |                   sóhaj a válasz.~- Hüm, hüm! A szív nagyon hevesen dobog,
56417  II,  135    |                    szív nagyon hevesen dobog, a szem... hüm, ez a szép szem
56418  II,  135    |                      dobog, a szem... hüm, ez a szép szem beteges sárga
56419  II,  135    |                     fog. Abból három perc jut a tusra, s megiszik egy pohár
56420  II,  135    |                Harmadik nap~Hordszéken viszik a fürdõszobába. Nehéz flanell-köpeny
56421  II,  135    |                      Milyen soványka - mondja a fürdetõ asszony.~Beteszik
56422  II,  135    |                     fürdetõ asszony.~Beteszik a fürdõkádba.~Viaszkos vászon
56423  II,  135    |                fõkötõt helyeznek szép hajára.~A harmincöt foknyi víz nervózussá
56424  II,  135    |                  Inkább meghalok. Vegyetek ki a fürdõbõl.~Negyedik nap~Mit
56425  II,  135    |                     Negyedik nap~Mit mondjunk a negyedik napról? Hiszen
56426  II,  135    |                        Hiszen olyan egyformák a napok - ezekben a magyar
56427  II,  135    |                   egyformák a napok - ezekben a magyar fürdõkben!~Ötödik
56428  II,  135    |                  magától kelt fel s lépett be a hordszékbe?~- De igaz ám.
56429  II,  135    |                     hordszékbe?~- De igaz ám. A fürdõben sem türelmetlen
56430  II,  135    |               testsúlyát, ma kezdte ezt s azt a reményét fejezte ki, hogy
56431  II,  135    |                    Cserváryné gyalog megy már a fürdõbe, fehér flanell-kosztümben.~
56432  II,  135    |                  fehér flanell-kosztümben.~De a csuklya egész orráig le
56433  II,  135    |                   orráig le van húzva.~Csupán a parkon kell áthaladnia.~
56434  II,  135    |                       parkon kell áthaladnia.~A park hemzseg a sétálók rajától,
56435  II,  135    |                    áthaladnia.~A park hemzseg a sétálók rajától, de mit
56436  II,  135    |                  ismerõsöket sem veszi észre.~A cselédségnek kiadta a rendeletet:~-
56437  II,  135    |                  észre.~A cselédségnek kiadta a rendeletet:~- Akárki kérdezõsködik
56438  II,  135    |                          Teringette! - mondja a felszolgáló személyzet. -
56439  II,  135    |              személyzet. - És még azt mondják a rossz nyelvek, hogy már
56440  II,  135    |                       milyen jót tesz neki ez a fürdõ...~Aztán milyen étvágya
56441  II,  135    |                       kocsit rendelt s kiment a bércek közé. Mily felséges
56442  II,  135    |                 bércek közé. Mily felséges ez a hegyi levegõ! A magány is
56443  II,  135    |                   felséges ez a hegyi levegõ! A magány is elragadta.~Megelégedetten
56444  II,  135    |                 Másnap is egyedül volt tehát. A magány gyönyörködtette most
56445  II,  135    |                megszokott életrendjét követte a gyengélkedõ asszonyság (
56446  II,  135    |                    most már arra változott át a »beteg asszonyság« titulus).~
56447  II,  135    |                       titulus).~Mikor azonban a parkon keresztülment, egyszerre
56448  II,  135    |                  érezte, hogy kissé még nehéz a lélegzete.~S ez okból (higgyék
56449  II,  135    |                 pusztán ez okból!) hátradobta a csuklyát s szép harmat-arca
56450  II,  135    |                     kellemes egy ember!) Mert a hölgy is megpillantotta.~
56451  II,  135    |                      hölgy is megpillantotta.~A fiatalúr utána ment.~Mikorra
56452  II,  135    |                  fiatalúr utána ment.~Mikorra a szép Cserváryné visszatért,
56453  II,  135    |                     visszatért, akkor ott ült a »szerelmesek padján« közvetlen
56454  II,  135    |                      múlva borravalót nyomott a pincérnek markába.~- Kicsoda
56455  II,  135    |               pincérnek markába.~- Kicsoda az a hölgy, ki a 6-ik számban
56456  II,  135    |                        Kicsoda az a hölgy, ki a 6-ik számban lakik?~- Cserváry
56457  II,  135    |                     nap~- Ma igazán jól esett a fürdõ, kedves Borcsám!~-
56458  II,  135    |                   kedves Borcsám!~- Különösen a zuhany... ugye, nagysád?~-
56459  II,  135    |                           Micsoda ha?~- Ha az a fiatalember akkor benézhetett
56460  II,  135    |                   Becsületemre, asszonyom. Ez a fürdõ, ez a fürdõ. Ilyen
56461  II,  135    |                     asszonyom. Ez a fürdõ, ez a fürdõ. Ilyen fürdõ több
56462  II,  135    |                        Ilyen fürdõ több nincs a világon. Ugye, jól esik
56463  II,  135    |                 patyolat testeknek, hüm... jó a víz. Gyógyvizet is többet
56464  II,  135    |          kasmir-öltöny van.~Így megy fürdeni. A fiatalember természetesen
56465  II,  135    |                 természetesen most is ott van a parkban és pillantásaik
56466  II,  135    |                pillantásaik találkoznak.~Este a zene andalító. A hölgyecske
56467  II,  135    |            találkoznak.~Este a zene andalító. A hölgyecske lefekvés elõtt
56468  II,  135    |                       operett-áriát dúdol.~ ~(A tizenharmadik nap leírását
56469  II,  135    |               leírását engedjék el az olvasók a szerzõnek)~ ~(A tizennegyedik
56470  II,  135    |                       olvasók a szerzõnek)~ ~(A tizennegyedik napot viszont
56471  II,  135    |                   tizennegyedik napot viszont a szerzõ engedi át elképzelni
56472  II,  135    |                      eljött az ideje felvenni a derékfûzõt.~- Mit gondol,
56473  II,  135    |                   sóhajjal. - Azután hozd ide a »Magyarország«-ot. Attól
56474  II,  135    |                       ot. Attól elalszom, míg a zene megkezdõdik.~Tizenhatodik
56475  II,  135    |                     nap~Ami marad, nem múlik.~A derékfûzõ újra elõkerül
56476  II,  135    |                       derékfûzõ újra elõkerül a szekrénybõl. A kísérlet
56477  II,  135    |                       elõkerül a szekrénybõl. A kísérlet most már egészen
56478  II,  135    |                   hogy már nem szorít!~Elmegy a sétányra. Éppen a nyitányt
56479  II,  135    |                      Elmegy a sétányra. Éppen a nyitányt játsszák. Gyönyörû
56480  II,  135    |                   nyitányt játsszák. Gyönyörû a zene, de még gyönyörûbb
56481  II,  135    |                       zene, de még gyönyörûbb a menyecske.~Nézik is sóvár
56482  II,  135    |                   minden oldalról.~Cserváryné a legyezõt villogtatja. Az
56483  II,  135    |                     lehet sajnálni, mert most a legboldogabb.~Az történt,
56484  II,  135    |                     csak, pajtás! Ösmered azt a hölgyet?~- Hogyne ösmerném.
56485  II,  135    |                    Másnap hõsnõnk kikocsizott a környékbe, mint tegnap is
56486  II,  135    |                 Ámor-templom romjaihoz.~Mikor a hintó fölért a hegyoldalra,
56487  II,  135    |               romjaihoz.~Mikor a hintó fölért a hegyoldalra, egy lovast
56488  II,  135    |                     egy lovast pillantott meg a tisztáson.~Ez õ! Suttogá
56489  II,  135    |                 szemekkel.~Tizennyolcadik nap~A parkban ma is találkoztak -
56490  II,  135    |              találkoztak - persze véletlenül.~A menyecske pompásan néz ki,
56491  II,  135    |                  pompásan néz ki, fürge, mint a csík, szemei fénylõk, ajkai
56492  II,  135    |                   beszélgettek néhány percig.~A zenénél új toalettben jelent
56493  II,  135    |             toalettben jelent meg Vilma.~Este a mûkedvelõ-elõadásra megint
56494  II,  135    |        Tizenkilencedik nap~Együtt sétáltak ki a romokhoz s sokáig nem voltak
56495  II,  135    |                       nem voltak láthatók, se a parkban, se a zenénél.~Huszadik
56496  II,  135    |                    láthatók, se a parkban, se a zenénél.~Huszadik nap~A
56497  II,  135    |                       a zenénél.~Huszadik nap~A huszadik nap meg éppenséggel
56498  II,  135    |                    szerelmes galambpár.~Mikor a huszonegyedik napon megérkezett
56499  II,  135    |               huszonegyedik napon megérkezett a férj s tudakozódott õnagysága
56500  II,  135    |                  tudakozódott õnagysága után, a fõpincér azt mondta:~- Õnagysága