bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

57001 III,  1      |                    dolgoknak ez árnyékvilágon a házasság. Isten ments, hogy
57002 III,  1      |            nemzedéktõl; mert ha már mi ittunk a suvikszos palackból, az
57003 III,  1      |                      Ha tehát nem kárhoztatom a jövõ maradékra nézve, nincs
57004 III,  1      |                   maradékra nézve, nincs okom a múltakba visszatekintve
57005 III,  1      |                       tanár urat, amiért abba a meleg fürdõbe vágyakozának,
57006 III,  1      |               hajlamuk õket, kik annyi év óta a lehetõ legnagyobb barátok.~
57007 III,  1      |                Egyszerre sütött ki szíveikben a »vének nyara« s egyugyanazon
57008 III,  1      |              egyugyanazon virág fogamzott meg a száraz talajban.~Ha valamin,
57009 III,  1      |                     három testben, aztán soha a világ eleje óta nem merült
57010 III,  1      |                       nézetkülönbség, kivévén a burnót élvezetében.~Ezen
57011 III,  1      |                    önálló kapacitás volt mind a három úr.~Luppán lovag ugyanis
57012 III,  1      |                   ugyanis azt állította, hogy a burnótot olyanformán kell
57013 III,  1      |                     kell fölszíni, mint mikor a mágnespatkó vagy a megdörzsölt
57014 III,  1      |                      mikor a mágnespatkó vagy a megdörzsölt spanyolviasz
57015 III,  1      |               spanyolviasz messzirõl felhúzza a tût vagy a nyírott papírszeleteket;
57016 III,  1      |                 messzirõl felhúzza a tût vagy a nyírott papírszeleteket;
57017 III,  1      |                      nyírott papírszeleteket; a világért sem szabad a burnótot
57018 III,  1      |        papírszeleteket; a világért sem szabad a burnótot egészen odavinni
57019 III,  1      |             orrlyukakhoz s ezáltal devalválni a mennyei kéjt, mely ezen
57020 III,  1      |                       úr nem engedheti. Õ sem a szemeten szedte tudományát,
57021 III,  1      |                 Mégpedig jól tömessenek be. - A lyuk fogalma már magától
57022 III,  1      |        testfolytonossági hiányt mindenesetre. A hiány pótlandó! s vajon
57023 III,  1      |                       és ízléssel kell tenni. A szelencét azalatt, míg az
57024 III,  1      |                      szépen alá kell tartani, a mutató- és a mellékujj közé
57025 III,  1      |                    kell tartani, a mutató- és a mellékujj közé szorítva,
57026 III,  1      |                 mellékujj közé szorítva, hogy a lehulló burnót kárbavesztének
57027 III,  1      |                       tudata ne háborítsa meg a gyönyört. E pontnál, t.
57028 III,  1      |                    gyönyört. E pontnál, t. i. a szelence alátartásánál több
57029 III,  1      |                     lényeges eltéréssel, hogy a szelence alátartása tiszta
57030 III,  1      |             alátartása tiszta ostobaság; egy, a tökély magasabb fokán álló,
57031 III,  1      |                      egy igazi szakember, míg a fölösleges burnót aláhull,
57032 III,  1      |                    fölösleges burnót aláhull, a nyelvét nyújtja ki s azzal
57033 III,  1      |                  nyújtja ki s azzal fogja föl a veszendõ részeket. Ez az
57034 III,  1      |                véleménykülönbségen kívül csak a mély emberismerõ találhat
57035 III,  1      |                   Luppán lovag parókát visel, a hajuk is. Mindamellett nem
57036 III,  1      |                  professzor úr közbül esik és a kettõnek arányos vegyüléke;
57037 III,  1      |                        szóról szóra lemásolva a tavalyi útlevelérõl, a következõ:~
57038 III,  1      |              lemásolva a tavalyi útlevelérõl, a következõ:~Vallása: lutheránus.~
57039 III,  1      |                  ismertetõ jelei: orra vörös.~A Luppán lovag személyleiratával
57040 III,  1      |                  mezõt nyújt az elmélkedésnek a két férfiú szellemi világa!~
57041 III,  1      |                      valóságos Pestalozzi, ki a legmodernebb elvekbõl indulva
57042 III,  1      |                       ismert metódusa szerint a burnót-szelencéjébõl és
57043 III,  1      |                elszunnyad, meg fölébred, mint a csirke, ha hintázzák.~-
57044 III,  1      |                      már tudják, hogy ezalatt a tanítványai szeretetét érti,
57045 III,  1      |                   csakis annyiba veszik, mint a »hüm« vagy »hja« gondolatpótló
57046 III,  1      |                professzora!~Halljátok, uraim, a Petõfié! Hát nevelt még
57047 III,  1      |                    ennél valaki különb embert a nemzetnek? - Õ (Csutkás
57048 III,  1      |                      alap nem volt jó? Senki. A tények beszélnek, mindig
57049 III,  1      |                      tények beszélnek, mindig a tények… valóban csak a tények.~
57050 III,  1      |                 mindig a tények… valóban csak a tények.~A rossz nyelvek
57051 III,  1      |                        valóban csak a tények.~A rossz nyelvek ugyan azt
57052 III,  1      |                    sok szamár professzorom, - a poézisból is abba estem«,
57053 III,  1      |                      abba estem«, de minthogy a tények beszélnek, mindig
57054 III,  1      |               beszélnek, mindig és mindenütt, a tények azt beszélik, hogy
57055 III,  1      |                     hogy ez nem igaz, ott van a hiteles klasszifikáció még
57056 III,  1      |                       mi lakik.~Van még errõl a Petõfirõl egy regényes legenda
57057 III,  1      |                  Nemzedék nemzedéket vált föl a nagy, sárgára meszelt líceumban,
57058 III,  1      |                 sárgára meszelt líceumban, de a Petõfi-legendából nem vesz
57059 III,  1      |                     fölötte, s úgy õrzi, mint a két szeme világát. Örökkön-örökké
57060 III,  1      |                  hézagosan is, - aminõnek azt a költõ ottléte után egy negyedszázad
57061 III,  1      |                     vele áll összeköttetésben a legenda.~Azazhogy Csutkás
57062 III,  1      |                      ember, aki csukva tartsa a száját ilyenekben, nem is
57063 III,  1      |                     ilyenekben, nem is az itt a baj, mintha nem akarná elmondani,
57064 III,  1      |                       haszna, mikor megvan az a tulajdonsága, hogy a »praelectión«
57065 III,  1      |                       az a tulajdonsága, hogy a »praelectión« kívül, a burnótozás
57066 III,  1      |                   hogy a »praelectión« kívül, a burnótozás elméletét kivéve,
57067 III,  1      |                     lehetetlenné tett számára a betanultakon kívül bárminemû
57068 III,  1      |                      bárminemû elõadást.~Csak a bor képes feloldani a nyelvét,
57069 III,  1      |                    Csak a bor képes feloldani a nyelvét, ami nem lehetne
57070 III,  1      |                     nem lehetne ugyan akadály a legenda elmondására, mert
57071 III,  1      |                    óta mindig szõnyegre kerül a Petõfi múltjának ezen kalandos
57072 III,  1      |                 mindannyiszor elmondván, hogy a boglyas Petrovics ott lakott
57073 III,  1      |                  boglyas Petrovics ott lakott a líceum fölötti hegyen az
57074 III,  1      |                     hegyen az öreg Muszurnál, a kamarai hajdúnál, akinek
57075 III,  1      |                        akinek nemrég jött meg a fia Olaszországból a légiótól,
57076 III,  1      |                      meg a fia Olaszországból a légiótól, honnan kitüntetésül
57077 III,  1      |                     darab tépést hozott abból a rongyból, mellyel a megsebesült
57078 III,  1      |                     abból a rongyból, mellyel a megsebesült Garibaldi véres
57079 III,  1      |                   argumentumaival gyûlnék meg a baja. Mert az argumentumok
57080 III,  1      |                      más ember! Csupa beszéd, a megtestesült nyíltság. Emlékeit
57081 III,  1      |                beszéli, mert jól esik neki ez a kegyeletes bánat.~Arca átszellemül,
57082 III,  1      |                       hajlékonnyá lesz, midõn a meghatottság legõszintébb
57083 III,  1      |                 boldogult neje halálát, amint a szegény asszony napokig
57084 III,  1      |                 napokig feküdt ott betegágyán a megsemmisüléssel viaskodva;
57085 III,  1      |                    virrasztott õ éjjel-nappal a haldokló anya fölött, ki
57086 III,  1      |                 elvitte nemsokára mindkettõt.~A kis Lacika rá egy félévre
57087 III,  1      |                    ezer meg ezer dolgot tudna a kis Laciról és a késõbb
57088 III,  1      |                 dolgot tudna a kis Laciról és a késõbb elhalt gyermekrõl,
57089 III,  1      |               elmeháborodott lenne. Nem, nem, a »bányagróf«-nak (Selmecen
57090 III,  1      |                    Selmecen az atya titulusát a fiú is örökli) nem hiányzik
57091 III,  1      |                   sajátságos, nagyon különös.~A legtöbben arra vezetik vissza
57092 III,  1      |                       nem akartak hozzá adni. A leány emiatt annyira elbúsult,
57093 III,  1      |                 túlérzékenynek mondják emiatt a selmeciek) nagyon hatott
57094 III,  1      |                    fel s halt meg szemefénye, a kis Laci és a szõke, angyalarcú
57095 III,  1      |                     szemefénye, a kis Laci és a szõke, angyalarcú Eszterke…~
57096 III,  1      |                  bemutatván ígéretünk szerint a két derék úri embert, nyugodt
57097 III,  1      |                     lovag és Csutkás úr, mint a kis Krisztina már a bevezetésben
57098 III,  1      |                      mint a kis Krisztina már a bevezetésben említé, ma
57099 III,  1      |               mulatság majd az egyiknél, majd a másiknál. Ma az »aranycsinálón«
57100 III,  1      |                       az »aranycsinálón« volt a sor. Csemez urat így nevezték
57101 III,  1      |                  örökké aranykészítésen törte a fejét s minden fogalmat
57102 III,  1      |                fogalmat arannyal fejezett ki. A májusi esõ fölért neki egy
57103 III,  1      |                      kalabriásoztak, mégpedig a kerti szõlõlugasban. A selmeci
57104 III,  1      |               mégpedig a kerti szõlõlugasban. A selmeci talajba erõszakolt
57105 III,  1      |                       vékony testnek ütött ki a bordákul szolgáló lécezetre,
57106 III,  1      |                bordákul szolgáló lécezetre, s a nap akadálytalanul sütött
57107 III,  1      |                      akadálytalanul sütött be a három kopaszodó koponyára,
57108 III,  1      |                 izzadságcsöppeket sajtolva ki a derék úri személyekbõl.
57109 III,  1      |               személyekbõl. Jószerencse, hogy a szép Krisztina felsõbb meghagyás
57110 III,  1      |                     és élénkségben tartá õket a lankasztó melegben. Krisztina
57111 III,  1      |                   valóságos »balekok« ma, még a »tercbéla« sem szuperál
57112 III,  1      |               türelemmel, mosolyogva fogadják a sors nyakukba szakadó csapásait,
57113 III,  1      |                  ötödik forintot nyerem. Noch a’ glas, Krisztin!~Ezen aranyos
57114 III,  1      |                      aranyos kívánság folytán a kedves gyermek felkelt és
57115 III,  1      |                     kedves gyermek felkelt és a rózsabokor árnyékába felállított
57116 III,  1      |                   egyikébõl sört öntött elõbb a papának, azután a többieknek,
57117 III,  1      |                       elõbb a papának, azután a többieknek, kik hálateljes
57118 III,  1      |                     pillantással fogadták azt a kis fehér kezecskéktõl.~
57119 III,  1      |                      mintha maga szülte volna a költõk szilaj, csapongó
57120 III,  1      |                       képzelete, mely átröpül a mindenség fölött, tündérvilágoktól
57121 III,  1      |                 színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól kölcsönzi a
57122 III,  1      |                      a mennybolttól kölcsönzi a homlok alakját, a suhogó
57123 III,  1      |                   kölcsönzi a homlok alakját, a suhogó nádtól a termet délcegségét,
57124 III,  1      |                      alakját, a suhogó nádtól a termet délcegségét, gyémánttól
57125 III,  1      |                       délcegségét, gyémánttól a szemek ragyogását, mandolától
57126 III,  1      |                   alakjukat, sötét éjszakától a színüket és ami szépet kölcsönkér
57127 III,  1      |                      és ami szépet kölcsönkér a rózsától, a rubinttól, a
57128 III,  1      |                 szépet kölcsönkér a rózsától, a rubinttól, a harmattól,
57129 III,  1      |                      a rózsától, a rubinttól, a harmattól, napsugártól,
57130 III,  1      |                   Ilyen ideál Krisztina.~Maga a derék Csemez úr is, kit
57131 III,  1      |                 hajadonra (Hogy megnõnek ezek a gyerekek!), meg nem állhatta,
57132 III,  1      |                   életedben s íme, meg is van a nagy darab igazi arany,
57133 III,  1      |                       nagy darab igazi arany, a - Krisztinka«, Csemez úr
57134 III,  1      |                 Csakugyan arany… színarany ez a leány! Hehehe! Az emberek
57135 III,  1      |                     bolondok s aranynak nézik a sarat. A sarat, az embert.
57136 III,  1      |                       aranynak nézik a sarat. A sarat, az embert. S denique,
57137 III,  1      |                      bizonyára aranyból van õ a kis körme hegyétõl kezdve
57138 III,  1      |                       hegyétõl kezdve egészen a sarkáig.«~És azután eszébe
57139 III,  1      |                   azután eszébe jutottak azok a különféle lovagregények,
57140 III,  1      |                 királyfiak lejönnek váraikból a szegény pásztorhajadonokhoz;
57141 III,  1      |                  szegény pásztorhajadonokhoz; a leányzónak patyolat-fehér
57142 III,  1      |                patyolat-fehér kezecskéje van, a királyfinak fényes koronája,
57143 III,  1      |                  királyfinak fényes koronája, a királyfi odatérdel a lábaihoz
57144 III,  1      |                koronája, a királyfi odatérdel a lábaihoz és azt suttogja: »
57145 III,  1      |                   Leányzó, cseréljünk: legyen a kezed az enyém, legyen a
57146 III,  1      |                      a kezed az enyém, legyen a koronám a tied.« Hát hiszen
57147 III,  1      |                       enyém, legyen a koronám a tied.« Hát hiszen elég nagy
57148 III,  1      |                        nem lenne nyomtatásban a históriája.~Késõbb azután
57149 III,  1      |                  Stevo«-nak finomíttatik). Ez a te aranyod mindig nagyobb,
57150 III,  1      |                   paprikát hintettek volna rá a nebuló-diákok (mi gyakori
57151 III,  1      |           nebuló-diákok (mi gyakori dolog, ha a katedrán feledi), azt, amennyire
57152 III,  1      |                   véleményem szerint, nem áll a kor színvonalán. Hiszem,
57153 III,  1      |                   szavakat ejtettél ki…, mert a nõ rendeltetése az…~- Ugyan
57154 III,  1      |                       merem, hogy közel járok a helyes definícióhoz, ha
57155 III,  1      |                       helyes definícióhoz, ha a nõ rendeltetésének súlypontját
57156 III,  1      |                   rendeltetésének súlypontját a férjhezmenetel eszméjével
57157 III,  1      |                      minden dolognak szeretet a lelke… oh, mennyire csüggnek
57158 III,  1      |                     álláspontja mellett.~- Én a Krisztint nem adom senkinek.
57159 III,  1      |                    mint ahogy az epret szokás a réten, aztán leszakítsa
57160 III,  1      |             leszakítsa és hamm… megegye.~- De a vonzalom, a szeretet?~-
57161 III,  1      |                     megegye.~- De a vonzalom, a szeretet?~- Szeressen engem!~-
57162 III,  1      |                  szemeit és nem mosolygott.~- A szívnek bajos parancsolni.
57163 III,  1      |                    szívnek bajos parancsolni. A szívnek jogai vannak, Stevo.
57164 III,  1      |                 vannak, Stevo. Te nem ismered a szívet. A szív mennydörgõs
57165 III,  1      |                      Te nem ismered a szívet. A szív mennydörgõs jószág,
57166 III,  1      |                     érne egy kis kalabriás; õ a Krisztinát oda nem adja
57167 III,  1      |                     úr hamiskásan hunyorított a félszemével és míg összes
57168 III,  1      |                 sürgött-forgott kecsteljesen, a sör olyan jó volt, a burnót
57169 III,  1      |            kecsteljesen, a sör olyan jó volt, a burnót olyan isteni, hogy
57170 III,  1      |                    után mosolyogva kifizetvén a buktit, összeszedé a kártyákat,
57171 III,  1      |               kifizetvén a buktit, összeszedé a kártyákat, megkeverte, elemeltette
57172 III,  1      |                      egy hirtelen mozdulattal a kabátja hátsó zsebébe csúsztatta.~
57173 III,  1      |                       elé tevé az asztalra és a jobb keze mutató- és hüvelykujját
57174 III,  1      |               csüggnek, de…~Egy kortyot ivott a poharából és suttogva folytatá:~-
57175 III,  1      |                      lovag sóhajtva bólintott a fejével.~- Én is… szavamra
57176 III,  1      |                    Csutkás úr fölemelkedett s a két kezét színészies pátosszal
57177 III,  1      |               lelkesedve -, itt találtam meg, a Krisztina az; õ csüggni
57178 III,  1      |                      Ezzel erõsen megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét,
57179 III,  1      |                 erõsen megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét, behunyta
57180 III,  1      |                     szemeit, s sötétben várta a választ Csemez úrtól, ki
57181 III,  1      |               zavartan nézett maga körül, míg a leány sápadtan, reszketve
57182 III,  1      |                       iparkodva kezét kitépni a Csutkás kövér markából.~-
57183 III,  1      |                     kérdé Csemez úr hanyagul, a lovag felé fordulva.~- Én
57184 III,  1      |                 jobban tennéd, ha nekem adnád a Krisztina kezét. Oh, mennyire
57185 III,  1      |            megboldogult feleségemhez. Még azt a helyet is csókolnám…~Érzékenyülten
57186 III,  1      |                       zsebkendõjével, amelyen a Luppánok címere díszlett,
57187 III,  1      |                   szavakra hirtelen elereszté a Krisztina és a Csemez kezeit
57188 III,  1      |                      elereszté a Krisztina és a Csemez kezeit s egy irtóztató
57189 III,  1      |                   irtóztató pillantást vetett a szónoklatában megakadt lovagra.~-
57190 III,  1      |                  megakadt lovagra.~- Uram! ön a kártyámba nézett… Vagy igen,
57191 III,  1      |             körülnézett, de Krisztinának csak a hûlt helye volt ott. Mint
57192 III,  1      |                     hûlt helye volt ott. Mint a megriadt õzike futott ki
57193 III,  1      |                      megriadt õzike futott ki a kertbõl a ház felé. Arca
57194 III,  1      |                     õzike futott ki a kertbõl a ház felé. Arca már nem sápadt,
57195 III,  1      |                 valaki.~- Hahó! hahó!~- Nini, a Bohuska meg a...~A Bohuska
57196 III,  1      |                   hahó!~- Nini, a Bohuska meg a...~A Bohuska meg a bátyja,
57197 III,  1      |                      Nini, a Bohuska meg a...~A Bohuska meg a bátyja, Mirkovszki
57198 III,  1      |                Bohuska meg a...~A Bohuska meg a bátyja, Mirkovszki Miklós.
57199 III,  1      |                 bátyja, Mirkovszki Miklós. Az a csúf Miklós gyerek, akivel
57200 III,  1      |                    mindennap fecsegni szokott a szakadékon keresztül, aki
57201 III,  1      |                         Talán haragszol, hogy a Miklóst elhoztam?~Krisztina
57202 III,  1      |                  nagyon szeret engem?~Bohuska a legyezõjét ejtette el e
57203 III,  1      |                    önt.~Miklós remegett, mint a nyárfa.~- Mertem volna-e
57204 III,  1      |                       rejtve. - Ön jobb, mint a többiek, ön szebb, mint
57205 III,  1      |                       többiek, ön szebb, mint a többiek, ön jobban illik
57206 III,  1      |                     jobban illik hozzám, mint a többiek. Szeressen hát engem,
57207 III,  1      |               rettenetes hõség van?~- Menjünk a lugasba - indítványozá Bohuska
57208 III,  1      |                       mindig leigézve tartott a leírt jelenet meglepõ regényessége.
57209 III,  1      |                 Bohuska szelíden.~- Akárhova! A világba - mondá Krisztina
57210 III,  1      |                  arcán.~Miklós kínosan nézett a guruló könnycseppre és arról
57211 III,  1      |                      most lecsókolhatná arról a bûbájos tündérarcról.~HARMADIK
57212 III,  1      |                 egyike azon alakoknak, kikrõl a nõk azt mondják, hogy »érdekesek«.
57213 III,  1      |                      tanulmányait kiegészítse a bányászakadémián, s ha a
57214 III,  1      |                      a bányászakadémián, s ha a jószerencse kedvez, nekiindulhasson
57215 III,  1      |                    óta van Selmecen s máris õ a »tóngéber« nemcsak az ifjúsági
57216 III,  1      |                   Eleven kalapács«-nál, hanem a nõi szalonokban is, mert
57217 III,  1      |                      ott áll némán, meredten, a földbe gyökerezve Krisztina
57218 III,  1      |                     és szomorú…~Isteni homály a nõi szívben, szent misztérium
57219 III,  1      |                 költészettel, bûbájos árnyéka a féltett valóságnak.~Oh,
57220 III,  1      |                     vallomás nagy költõi szó.~A füvek álmodozva sóhajtják
57221 III,  1      |                     füvek álmodozva sóhajtják a szép leánynak: »Ide lépj,
57222 III,  1      |                       üdébb, zöldebb leszek…«~A napsugár leszól az ifjúhoz: »
57223 III,  1      |                    nagyobb is, meg szebb is…«~A közelgõ alkony sürgõs hírt
57224 III,  1      |            maradhatnál sötét«…~És akik ezeket a nagy szavakat mondták, miket
57225 III,  1      |                       szavakat mondták, miket a mindenség megdöbbentõ áhítattal
57226 III,  1      |                megdöbbentõ áhítattal hallgat, a szerelmes ifjú és a vakmerõ
57227 III,  1      |                  hallgat, a szerelmes ifjú és a vakmerõ leányka, még mindig
57228 III,  1      |                      mikor fog rájok szakadni a mennybolt.~- Oh, istenem,
57229 III,  1      |                    Krisztina s úgy érzi, hogy a világ kezd egy nagy, gömbölyû
57230 III,  1      |                      le fejét és kezeit, mint a haldokló madár a szárnyait,
57231 III,  1      |                 kezeit, mint a haldokló madár a szárnyait, s Bohuskához
57232 III,  1      |                    támolyogva, odatámaszkodik a vállaira.~És Miklósnak nincs
57233 III,  1      |                      csírájában legyûri benne a születendõ gondolatot. Szívének
57234 III,  1      |                   váratlan esemény, hogy mint a túlhajtott órainga, a végtelenben
57235 III,  1      |                    mint a túlhajtott órainga, a végtelenben csapong. S a
57236 III,  1      |                      a végtelenben csapong. S a végtelen sajátszerû képekkel
57237 III,  1      |                      hangjában, mozdulataiban a megbánást, a vonakodást,
57238 III,  1      |                    mozdulataiban a megbánást, a vonakodást, a közönyt, a
57239 III,  1      |                      megbánást, a vonakodást, a közönyt, a csüggedést, a
57240 III,  1      |                      a vonakodást, a közönyt, a csüggedést, a bánatot vagy
57241 III,  1      |                      a közönyt, a csüggedést, a bánatot vagy a szerelmet
57242 III,  1      |                    csüggedést, a bánatot vagy a szerelmet véli látni kifejezve.~
57243 III,  1      |                     igazán menjünk valamerre. A séta jót fog neked tenni,
57244 III,  1      |                  tenni, kedvesem. Nyújtsd ide a karodat, Miklós.~Miklósnak
57245 III,  1      |                       maradt annyi esze, hogy a karját legalább nem Bohuskának,
57246 III,  1      |                      hangon, és kezét, melyet a leányka elfogadni vonakodott,
57247 III,  1      |                       azért, hogy megvakuljak a fényétõl és hogy aztán bezárja
57248 III,  1      |                     mind tréfa? Az szó csak s a szó üres levegõ csak! De
57249 III,  1      |                      szó üres levegõ csak! De a levegõben méreg lehet, kedves
57250 III,  1      |                         Mint hogy szeresd ezt a bolondos Miklós fiút. Látod,
57251 III,  1      |              Macska-hízelgéssel simogatta meg a Krisztina állacskáját, lecsüngõ
57252 III,  1      |              állacskáját, lecsüngõ fejét mind a két kezével felemelte s
57253 III,  1      |                     mondja, hogy csak tréfál!~A nap elsötétült, közelgõ
57254 III,  1      |                       meg az ákácfaleveleket, a hõség egész a tûrhetetlenségig
57255 III,  1      |                ákácfaleveleket, a hõség egész a tûrhetetlenségig nevekedett.
57256 III,  1      |               maradjon jó hozzám, fogadjon el a maga… oh, Istenem, hogyan
57257 III,  1      |                  Istenem, hogyan mondjam ki?… a maga feleségének.~Miklós
57258 III,  1      |                        szemeiben felszáradtak a könnyek, s arca szokatlan
57259 III,  1      |                       nem fogom elhagyni sem. A szerelem halhatatlan! A
57260 III,  1      |                       A szerelem halhatatlan! A szerelem nem vész el, mint
57261 III,  1      |                    szerelem nem vész el, mint a letiport hernyó, csak alakot
57262 III,  1      |                       nézhette Miklós tovább. A düh démona erõt vett rajta,
57263 III,  1      |                       az erein és kivillogott a szemeibõl. Öntudatlanul
57264 III,  1      |               bizonyos durvasággal ragadá meg a leány karját, s fenyegetõ
57265 III,  1      |                      én is. Nem engedem és ha a mennybolt megszakad, leomlik,
57266 III,  1      |                    sem, egyetlen hajszáladnak a falra vetett tûnõ árnyékát…
57267 III,  1      |                       Miklós! Senkit, senkit…~A visszhang a »Szitnya« hegyérõl
57268 III,  1      |                   Senkit, senkit…~A visszhang a »Szitnya« hegyérõl kétszer
57269 III,  1      |                     oly erõsen szorítá karját a másikkal, hogy a szegényke
57270 III,  1      |                       karját a másikkal, hogy a szegényke fölszisszent az
57271 III,  1      |                       legyen, mint Don Alvira a »Fekete nõ« címû regényben,
57272 III,  1      |              könnyelmû természetû, mint Athos a »Három testõr«-ben, úgy
57273 III,  1      |                  olyan különösen, mint Gaston a »Hét aranyhajszál«-ban,
57274 III,  1      |                      tudjon, mint Berend Iván a »Fekete gyémántok«-ban.~-
57275 III,  1      |                  kedélyesen. - Csak te azokra a fellengõs poétákra hallgass!~-
57276 III,  1      |                   olyannak, mint Miklós… Jaj, a fejem majd megszakad! Egy
57277 III,  1      |                  nagyon kicsit lenne csak más a Miklós, akkor igazán szeretném…
57278 III,  1      |                  Miklós még szorosabban fogta a karját.~- …Most csak azért
57279 III,  1      |                        Most csak azért akarok a maga felesége lenni, mert
57280 III,  1      |                        egészen csinos fiú, és a Csutkás bácsi, meg a Luppán
57281 III,  1      |                       és a Csutkás bácsi, meg a Luppán feleségül kértek
57282 III,  1      |               feleségül kértek meg az apámtól a lugasban.~Ijedt tekintettel
57283 III,  1      |                     Ijedt tekintettel fordult a kertnek.~S valóban, a ribizli-bokrokkal
57284 III,  1      |                 fordult a kertnek.~S valóban, a ribizli-bokrokkal szegélyezett
57285 III,  1      |                       szegélyezett gyalogúton a három úri ember lépegetett
57286 III,  1      |                      ember… nem szeretném, ha a fülébe jutna, egészségének
57287 III,  1      |                Krisztina ravaszkás mosollyal.~A nõk értenek hozzá, ugyanazon
57288 III,  1      |                       Luppán lovag megütõdött a »bácsi« megszólításon.~-
57289 III,  1      |                      ön nem köti magát erõsen a »bácsi« szóhoz s kész lesz
57290 III,  1      |              nyugtalanul izgett-mozgott, s ha a Bohuska kérlelõ tekintete
57291 III,  1      |              tekintete nem csillapítja, isten a megmondhatója, milyen hevesen
57292 III,  1      |                    milyen hevesen megsértheti a bányagrófot.~- Luppán bácsi
57293 III,  1      |                 sihedernek, kinek be nem nõtt a fejelágya, ki csak úgy hûbelebalázs
57294 III,  1      |            kifejezésnél, szerette volna látni a hatást, amit vele Krisztina
57295 III,  1      |             minélfogva önkéntelenül odakapott a kötényke felé, hogy azt
57296 III,  1      |                     lépést futva Miklós felé.~A vén szerelmes utána iramodék
57297 III,  1      |                    szerelmes utána iramodék s a futó angyalt, ki egy, az
57298 III,  1      |                megbotlott, gyöngéden megfogta a derekánál. Oh, hogy dobogott
57299 III,  1      |                  derekánál. Oh, hogy dobogott a szíve!…~- Hol is hagytam
57300 III,  1      |               zavartan, szikrázó szemekkel.~- A Szahara-pusztában - figyelmezteté
57301 III,  1      |             tapasztalt ember vagyok, élveztem a házasélet gyönyöreit, benne
57302 III,  1      |                     egy percre megakadályozta a beszédben, s a gyönyörtõl
57303 III,  1      |                 megakadályozta a beszédben, s a gyönyörtõl mintegy kimerülten
57304 III,  1      |                   midõn Luppán úr már egészen a helyzet magaslatán állott,
57305 III,  1      |                egyszerre odalépett Csutkás úr a vaskos, szõrös kezét, mely
57306 III,  1      |                  helyezé:~- Ember! - mondá és a másik kezét is odanyomta. -
57307 III,  1      |                       rád nézve, mint elõttem a szanszkrit-betû. Valóban
57308 III,  1      |             szanszkrit-betû. Valóban egy betû a leányszív, nemde, Csemez?
57309 III,  1      |                    arany óraláncát babrálta - a dolog, melyet ti feszegettek,
57310 III,  1      |                 feszegettek, kényes magánügy, a tárgy, mely a mai kalabriást
57311 III,  1      |                       magánügy, a tárgy, mely a mai kalabriást megrövidíté,
57312 III,  1      |                       tekintetbe azt is, hogy a leányomnak fiatal vendégei
57313 III,  1      |                 fiatal vendégei vannak jelen, a kis Bohuska és Miklós, kiknek
57314 III,  1      |                   kezeit, mintha panaszkodnék a boldogultaknak ottfönn: »
57315 III,  1      |                     tetõtõl talpig végignézte a kipirult arcú ifjút, egyet
57316 III,  1      |                       elöljáró beszéd gyanánt a szelencéjébõl s oly nyomatékos
57317 III,  1      |                   rendkívüli esemény, mellyel a következõ perc méhe terhes.~
57318 III,  1      |                  nyilatkozata volt.~- Hehehe! A helyzet bonyolódik. Igazi
57319 III,  1      |                  csomó!… Eddig is kényes volt a helyzet, egy szál szövevénnyel
57320 III,  1      |                 nagyon jól van, hehehe! Te is a sorompóba léptél! Miért
57321 III,  1      |                 éppúgy, mint nem szenvedhetne a te szavaid következtében.
57322 III,  1      |                    igazi szerelem olyan, mint a hárompróbás arany, de az
57323 III,  1      |                    férfi szava is olyan, mint a hárompróbás arany. Csemez
57324 III,  1      |                férfiúhoz« és melegen megrázni a kezét.~- Köszönöm - szólt -,
57325 III,  1      |                       átkozott hõség van. Hol a sör, Krisztina? Hozasd el
57326 III,  1      |                     sör, Krisztina? Hozasd el a kancsókat utánunk a szobába.
57327 III,  1      |                 Hozasd el a kancsókat utánunk a szobába. Igen, urak, menjünk
57328 III,  1      |                  szobába. Igen, urak, menjünk a szobába, mert, mert…~Megakadt,
57329 III,  1      |                Megakadt, nem bírta megtalálni a mondat befejezéséhez a logikai
57330 III,  1      |             megtalálni a mondat befejezéséhez a logikai indoklást.~- Mert -
57331 III,  1      |                     indoklást.~- Mert - mivel a kancsók is ott lesznek.
57332 III,  1      |                      mond, ahhoz is; kiki ura a saját gondolatainak.~E tudományos
57333 III,  1      |                    szét s egyenkint nógatá be a jelenlevõket a festett pitvarba,
57334 III,  1      |                      nógatá be a jelenlevõket a festett pitvarba, honnan
57335 III,  1      |                   volt, mely rögtön rávallott a tudósra. Nemcsak hogy tavaly
57336 III,  1      |             almáriom-tetõn szanaszét hevertek a vastag, penészes, foliánsok,
57337 III,  1      |                       görebek és gépek, hanem a falakon is csupa taláros
57338 III,  1      |                    Pedig bizony valamennyinek a tudománya nem ért egy jó
57339 III,  1      |                   bízvást kiakaszthatta volna a Luka Zeelig nevû zsidó uzsorás
57340 III,  1      |                      zsidó uzsorás képét, aki a tanár urak fizetési íveire
57341 III,  1      |                jutányos« kamatok mellett.~Míg a sört be nem hozták, nyomott
57342 III,  1      |                    nyomott hangulat uralkodék a komor szobában, a sör azonban
57343 III,  1      |                   uralkodék a komor szobában, a sör azonban lenyomta a nyomott
57344 III,  1      |                        a sör azonban lenyomta a nyomott hangulatot, s Csemez
57345 III,  1      |                torokköszörülõ köhécselés után a következõleg kezdé az elaborátumot:~-
57346 III,  1      |                     Becsületszavamat adom rá. A dolog azonban úgy áll, hogy
57347 III,  1      |                    elveim vannak; én nem adom a leányt, nekem a leány kell.
57348 III,  1      |                      nem adom a leányt, nekem a leány kell. Azt mondjátok,
57349 III,  1      |                  éppen azért akarom. Nekem is a szép és kedves kell. Viruljon
57350 III,  1      |                    nincs rá hatalom, hogy azt a fejébõl kiverje valaki,
57351 III,  1      |                        amit õ oda beültet; én a leányomat csak olyan embernek
57352 III,  1      |                    lélegzetet vett s behunyta a szemeit és hátravetette
57353 III,  1      |                       szemeit és hátravetette a fejét.~- Csak olyan embernek,
57354 III,  1      |                       szünetet tartott s mind a két markát összeszorítva,
57355 III,  1      |                     két markát összeszorítva, a karjait kinyújtá.~- Ki egy
57356 III,  1      |                   Krisztina.~Néma csend, csak a Bohuska mosolyog.~- Akkora
57357 III,  1      |                      megbotránkozva tekintett a közbeszólóra s méltóságos,
57358 III,  1      |                       atya beszél, uraim, nem a jó barát! A komoly, az érett
57359 III,  1      |                        uraim, nem a jó barát! A komoly, az érett atya. Adják
57360 III,  1      |                    érett atya. Adják meg önök a tiszteletet! Az eszme regényes,
57361 III,  1      |                       e tárgyról. Add ide azt a kancsót fiam, Krisztina!~
57362 III,  1      |                     Krisztina!~Luppán úr erre a szóra vette a kalapját és
57363 III,  1      |                  Luppán úr erre a szóra vette a kalapját és így szólt az
57364 III,  1      |                     Ez az eljárás annyi, mint a szegénység kigúnyolása.
57365 III,  1      |                     merész vágásokat intézvén a levegõbe, dünnyögve távozott.~
57366 III,  1      |                     percig nõvére mellett, ki a Csemez szavai után, melyek
57367 III,  1      |                      tán nem is volt szükség; a pillanatnyi borulat, mely
57368 III,  1      |                  fogom; én meghozom önnek azt a darab aranyat.~- Ah, ah! -
57369 III,  1      |                          Oh, Miklós - suttogá a leány boldogan -, ez szép,
57370 III,  1      |                 Csutkás úr bambán nézett szét a csoportozaton, majd szomorúan
57371 III,  1      |                       tenyerét pedig elindítá a hasára, megtapogatni sorban
57372 III,  1      |                   hasára, megtapogatni sorban a diónyi ezüst gombokat mellényén,
57373 III,  1      |                 Megmagyaráztatik az olvasónak a »Tempus« szó csodálatos
57374 III,  1      |                  Tempus« szó csodálatos ereje~A selmeci erdész- és bányász-tanulók
57375 III,  1      |                      abban, hogy ujjat húznak a világgal, a divattal, a
57376 III,  1      |                      ujjat húznak a világgal, a divattal, a társadalommal,
57377 III,  1      |                       a világgal, a divattal, a társadalommal, a tanáraikkal
57378 III,  1      |                    divattal, a társadalommal, a tanáraikkal és a koreszmékkel,
57379 III,  1      |               társadalommal, a tanáraikkal és a koreszmékkel, mely elõsorolt
57380 III,  1      |                   állam az akadémiai ifjúság, a német »Burschenschaft«-ok
57381 III,  1      |                      mely sokban karikatúrája a mai társadalomnak, de sok
57382 III,  1      |                   jellemzõ sajátságokkal bír. A testületi szellem valóságos
57383 III,  1      |                   befognak valami bûntényért, a többi kész életét feláldozni
57384 III,  1      |       kiszabadításáért: tömegesen ostromolják a büntetõbíróság épületét,
57385 III,  1      |                    épületét, míg az meghajlik a viharosan nyilvánuló közakarat
57386 III,  1      |           Selmecbányán. Ha valamely tanulónak a korcsmáros vagy kávés nem
57387 III,  1      |               mindjárt »casus belli«, s annak a szerencsétlennek nem lehet
57388 III,  1      |                       s kulcsát dobhatja akár a kút mélységes fenekére,
57389 III,  1      |                mélységes fenekére, mert amire a »gyakornokok« azt mondják,
57390 III,  1      |                  eredeti szocietásnak az, aki a legtöbb sört bírja meginni
57391 III,  1      |                      címet viseli: sörkirály. A sörkirály nagy úr, majdnem
57392 III,  1      |                       hatalommal, melyet csak a két legnagyobb borivóból
57393 III,  1      |                        Az adófizetõ jobbágyok a »fuchsok«, az elsõ-évesek,
57394 III,  1      |                engedelmességgel tartozik kiki a maga »veterán«-jának, amiért
57395 III,  1      |                   valamint azon kegyben, hogy a havi pénzbõl nagy kegyelmesen
57396 III,  1      |                 megvendégeltetni engedi magát a nagytekintélyû negyedéves,
57397 III,  1      |                hatalomtól.~Ez az egyetlen szó a »tempus«.~Ha a selmeci bányászgyakornok
57398 III,  1      |                   egyetlen szó a »tempus«.~Ha a selmeci bányászgyakornok
57399 III,  1      |                      venné fel senki, mert az a szó annyit tesz: »Ne nyúlj
57400 III,  1      |                     nyúlj hozzá!« s jaj annak a halandónak, aki mégis hozzányúl.
57401 III,  1      |                       aki mégis hozzányúl. Ha a veterán a fuchsra azt mondja: »
57402 III,  1      |                       hozzányúl. Ha a veterán a fuchsra azt mondja: »tempus
57403 III,  1      |                   fuchsra azt mondja: »tempus a fuchsomnak«, attól a perctõl
57404 III,  1      |                   tempus a fuchsomnak«, attól a perctõl kezdve valóságos
57405 III,  1      |            sérthetetlen személlyé válik; - ha a kabát bélésére fel van tintával
57406 III,  1      |                bélésére fel van tintával írva a »tempus«, még a tolvaj sem
57407 III,  1      |                 tintával írva a »tempus«, még a tolvaj sem meri elvinni,
57408 III,  1      |                      másnap. Amin nincs rajta a »tempus«, az »res nullius«:
57409 III,  1      |                       miért volt kivésve azon a jegygyûrûn a »tempus« szó,
57410 III,  1      |                     kivésve azon a jegygyûrûn a »tempus« szó, melyet Mirkovszki
57411 III,  1      |               Mirkovszki Miklós húzott másnap a Krisztina ujjára.~Délután
57412 III,  1      |                Halaványabb volt, mint máskor, a tegnapi események után átvirrasztott
57413 III,  1      |                    Krisztina letette kezeibõl a vizes-kannát, melybõl virágait
57414 III,  1      |       kimondhatatlanul szeretem, most csak az a kérdés már, hogy…~- Hogy
57415 III,  1      |                      Nyolcvanegy font vagyok… A múlt héten ültem a mázsán
57416 III,  1      |                    vagyok… A múlt héten ültem a mázsán a sánta mészároséknál.~-
57417 III,  1      |                     múlt héten ültem a mázsán a sánta mészároséknál.~- Sok,
57418 III,  1      |                     egy ezüstkarikát vont elõ a mellényzsebébõl, melybe
57419 III,  1      |                   maga gravirozta be az éjjel a »tempus« szót és a leány
57420 III,  1      |                      éjjel a »tempus« szót és a leány ujjára húzta.~- Itt
57421 III,  1      |                        Itt van, Krisztina, ez a gyûrû! Aranyat nem adhatok,
57422 III,  1      |                 aranyat, de elég jó az így is a célnak. Ön az én jegyesem
57423 III,  1      |                     perctõl. Igaz, úgy van-e?~A leány csendesen bólintott
57424 III,  1      |                      ha nem, akkor… akkor, ha a szívem megszakad is, dobja
57425 III,  1      |                    megszakad is, dobja el azt a gyûrût.~Krisztina ahelyett,
57426 III,  1      |                     most már célt érek. Ennek a percnek emléke el fog kísérni,
57427 III,  1      |               elmenjen, lehetetlen az.~Miklós a fejét rázta.~- Ösmerem édesapját,
57428 III,  1      |                      õhozzá hiába fordulna, õ a legmakacsabb ember a világon.
57429 III,  1      |                        õ a legmakacsabb ember a világon. Isten önnel még
57430 III,  1      |            gondoskodtam… önt megõrzi nekem az a kis karikagyûrû…~A leányka
57431 III,  1      |                   nekem az a kis karikagyûrû…~A leányka önkéntelenül megragadta
57432 III,  1      |                       önkéntelenül megragadta a Miklós karját és nem ereszté
57433 III,  1      |                     várni fogom örökké… Isten a tanúm rá…~Miklós szemébe
57434 III,  1      |                  szemekkel nézett utána, majd a szívére szorítá kezét s
57435 III,  1      |                életereje rohamosan fogy, mint a lehelet a kés pengéjén.~-
57436 III,  1      |                rohamosan fogy, mint a lehelet a kés pengéjén.~- Elment… -
57437 III,  1      |                szeretem. Hiszen olyan õ, mint a regények hõsei…~BEFEJEZÉS~
57438 III,  1      |                        hova tûnt, merre ment, a széles világ melyik részébe
57439 III,  1      |                      aztán egy levél érkezett a san-franciscói postabélyeggel
57440 III,  1      |            Krisztinához; ez volt szóról szóra a tartalma:~»Kedves Krisztinám!~
57441 III,  1      |                        Atyám hajthatatlan, de a dolgon mégis segítettem
57442 III,  1      |                     nem lesz nehéz összehozni a szükséges súlyt. Jaj, csak
57443 III,  1      |                 Körülbelül tíz év múlt el, de a Krisztina levelére nem jött
57444 III,  1      |                      öreg Csemez is meghalt s a szép Krisztina kifejlett
57445 III,  1      |                férjhez! Távoli országban, túl a tengereken ássa a homokból
57446 III,  1      |              országban, túl a tengereken ássa a homokból jegyese az aranyat
57447 III,  1      |                       egyet sóhajt utána. Még a népdal is így örökítette
57448 III,  1      |              Krisztinánál; annyira megszokták a házat, hogy az öreg halála
57449 III,  1      |                      hiába is volna, mert ott a gyûrû a Krisztina ujján,
57450 III,  1      |                       volna, mert ott a gyûrû a Krisztina ujján, hogy: »
57451 III,  1      |                Krisztina ujján, hogy: »Tempus a menyasszonyomra!«~Akire
57452 III,  1      |                   reménnyel várt egyik napról a másikra.~A bizonytalanságnak
57453 III,  1      |                       egyik napról a másikra.~A bizonytalanságnak valami
57454 III,  1      |                       édes költészete van.~Ha a kapuajtó csikorog vagy valami
57455 III,  1      |                     vagy valami zörren, talán a Miklós az, most teszi a
57456 III,  1      |                       a Miklós az, most teszi a kezét a kilincsre; ha a
57457 III,  1      |                 Miklós az, most teszi a kezét a kilincsre; ha a kis kutya
57458 III,  1      |                       a kezét a kilincsre; ha a kis kutya felmordul, az
57459 III,  1      |                    kis kutya felmordul, az is a Miklós jövetelét jelentheti;
57460 III,  1      |                     kiesik kezébõl s hegyével a padlóba fúródik, kedves
57461 III,  1      |                 kedves ember érkezése várható a házhoz: ma jön meg Miklós.
57462 III,  1      |                       kinek most még kevesebb a szava, véletlenül egyszerre
57463 III,  1      |                       rendesen egyet szippant a saját rendszere szerint
57464 III,  1      |                       és elgyengült szemeibõl a könnyeket törülgeti.~- De
57465 III,  1      |                       nem hagyhatom itt õket… a fiúkat… a tanítványaimat,
57466 III,  1      |                 hagyhatom itt õket… a fiúkat… a tanítványaimat, mert csüggnek…
57467 III,  1      |                   igen, csüggnek rajtam.~ ~AZ A FEKETE FOLT~1881~Nincsen
57468 III,  1      |                Nincsen olyan híres akol, mint a brezinai akol…~Bemeszelt
57469 III,  1      |                     födele van, ólomszegekkel a kapuja kiverve. Tulipánvirágok
57470 III,  1      |                        Tulipánvirágok nyílnak a környékén. Magas, százados
57471 III,  1      |                     lássa minden bolond; csak a karcsú kémény magaslik ki,
57472 III,  1      |                 egykedvûen az akol végén, hol a »bacsa« lakik egy fedél
57473 III,  1      |                  bacsa« lakik egy fedél alatt a juhaival.~Csak hadd beszélje
57474 III,  1      |                    hadd beszélje bátran annak a kéménynek a kavargó füstje,
57475 III,  1      |                      bátran annak a kéménynek a kavargó füstje, hogy a híres
57476 III,  1      |              kéménynek a kavargó füstje, hogy a híres brezinai számadó juhász,
57477 III,  1      |                     méretlen húst« fõz otthon a bográcsban, neki ugyan nem
57478 III,  1      |                      neki ugyan nem árt vele. A vén Mátrától le egészen
57479 III,  1      |                       vén Mátrától le egészen a »Kopanyica« völgyig õ az
57480 III,  1      |                     furulyaszó egymásnak adja a nótát hetedhét mérföldön:~
57481 III,  1      |               juhainak~Selyem legelője,~Ezüst a nyakszíja,~Arany a csengője.~
57482 III,  1      |                      Ezüst a nyakszíja,~Arany a csengője.~És mikor végiglépdel
57483 III,  1      |                végiglépdel mind az ezer darab a harmattól csillogó gyepen,
57484 III,  1      |                    harmattól csillogó gyepen, a nagy kilenc vezérkos legelöl,
57485 III,  1      |                      kilenc vezérkos legelöl, a kisebb bárányok szökdécselve,
57486 III,  1      |                 kisebb bárányok szökdécselve, a jerkék mélán, a száz bársony-gyapjas
57487 III,  1      |                 szökdécselve, a jerkék mélán, a száz bársony-gyapjas ürü
57488 III,  1      |                   együtt van az egész nyáj és a »Merkuj« kutya vígan körülszaladgálja,
57489 III,  1      |                      szíve olyan nagyra hízik a kevély gyönyörûségtõl, mint
57490 III,  1      |                   Cifra halinás bojtár kíséri a nyáj egyik oldalát, míg
57491 III,  1      |                       nyáj egyik oldalát, míg a balszárnyon maga a »bacsa«
57492 III,  1      |                        míg a balszárnyon maga a »bacsa« baktat utánuk, gyöngéden
57493 III,  1      |                     színrõl színre ismer. Még a történetét is tudja valamennyinek.~…
57494 III,  1      |                  tudja valamennyinek.~…Ott az a suta toklyó egyszer eltévedt
57495 III,  1      |                       toklyó egyszer eltévedt a harasztosban, befonva magát
57496 III,  1      |                  töviságak és iszalagok közé. A Merkuj akadt rá. Becsülettel
57497 III,  1      |                    úgy féldöglötten vonszolta a nyájhoz. Okos kutya az,
57498 III,  1      |                    lett belõle - ember.~Annak a körbe futó szarvú ürünek
57499 III,  1      |                      szarvú ürünek meg amott, a fekete jerke mellett, el
57500 III,  1      |                       el volt törve harmadéve a hátulsó ballába. Az akolajtóba