bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

63001 III,  24     |                        ki keresztülbetûzgette a poros aktákat és a penészes
63002 III,  24     |        keresztülbetûzgette a poros aktákat és a penészes pergameneket, egy
63003 III,  24     |                      szeretettel rakva vissza a maradandókat, egy különös
63004 III,  24     |                  Dézsy István, megyei jegyzõ.~A tekintetes úrnak a legelsõ
63005 III,  24     |                    jegyzõ.~A tekintetes úrnak a legelsõ dolga volt nagy
63006 III,  24     |                      szemeket mereszteni erre a különös dokumentumra, azután
63007 III,  24     |               dokumentumra, azután megtörülte a pápaszemét s még egyszer
63008 III,  24     |                   csak az állott ott, hogy ez a hiteles nyugta a múlt századból
63009 III,  24     |                      hogy ez a hiteles nyugta a múlt századból egy leányzóról
63010 III,  24     |                   kiállítva.~De hát bolond ez a vármegye, vagy mi? Soha
63011 III,  24     |                    vagy mi? Soha ilyet, mióta a világ áll! No, ezzel az
63012 III,  24     |                       íziben át kell szaladni a fõjegyzõhöz. Most lássék
63013 III,  24     |                      lássék aztán, mennyi van a káputban, mert a választókéban
63014 III,  24     |                   mennyi van a káputban, mert a választókéban ugyan volt
63015 III,  24     |                     elég, mikor kikiáltották.~A fõjegyzõ megnézte az iratot
63016 III,  24     |                    tudni nem lehet. Még talán a vicispán se találja ki.~
63017 III,  24     |                   hónapokig törte rajta fejét a municipium s végre is abban
63018 III,  24     |                   hogy hohó, hiszen arra való a Tudományos Akadémia, hogy
63019 III,  24     |                       de annyi bizonyos, hogy a vármegyének (istenem, mégis
63020 III,  24     |                    nem is az Akadémia süti ki a dolgot, de mégis itt az
63021 III,  24     |                    nagyon szerelmes volt bele a losonci városbírónak a fia,
63022 III,  24     |                   bele a losonci városbírónak a fia, Dézsy István.~Hogy
63023 III,  24     |                     csakhogy az is igaz, hogy a szerelem már akkor is vasúton
63024 III,  24     |                      is volt ebben az idõben: a királyné szép szemének néhány
63025 III,  24     |                    ide, csupán annyiban, hogy a Bezerédj Ilonka kezét egy
63026 III,  24     |                      az apjától, miképp illõ, a háború utánra. Gábor úr
63027 III,  24     |                 odaadta nagy készséggel, mert a kapitány rangbeli ember,
63028 III,  24     |                       ember, aztán akkoriban, a »nagy királyné« idejében
63029 III,  24     |                    királyné« idejében az volt a bon ton, hogy német ember
63030 III,  24     |                     hogy német ember vegye el a magyar lányt.~Elõkerült,
63031 III,  24     |                  hogyne került volna elõ erre a hírre Dézsy István a násznagyával
63032 III,  24     |                     erre a hírre Dézsy István a násznagyával egyetemben,
63033 III,  24     |                  bizony csak hiába sírt, rítt a szép Ilonka, hiába mondott
63034 III,  24     |                    hiába mondott ékes dikciót a gyerek mellett nemzetes
63035 III,  24     |                     uram, hogy így, hogy úgy, a fiúnak szép nexusa, s vicenótárius
63036 III,  24     |                  nexusa, s vicenótárius lévén a megyénél, jó hivatala van,
63037 III,  24     |                       bizony kosár lett annak a vége, aminthogy igaz is,
63038 III,  24     |                      járatban voltak. Elaludt a dolog. Ha lehetetlen, hát
63039 III,  24     |                      még nem volt olyan fürge a pletyka. De a szerelem már
63040 III,  24     |                     olyan fürge a pletyka. De a szerelem már akkor is fürge
63041 III,  24     |                   volt, virrasztani szeretett a halottjai fölött és nem
63042 III,  24     |               lehelettel.~Történt pedig, hogy a dzsidás-kapitány hazatért
63043 III,  24     |                     dzsidás-kapitány hazatért a háborúból (dzsidás-kapitányok
63044 III,  24     |                  frájjok hónapokon át varrták a fényes stafírungot. Jaj,
63045 III,  24     |                   csak sohase hímeznék ki azt a fehér csipkét! Menyasszony
63046 III,  24     |                  ujjuk bárcsak megdagadna, az a fehér fátyol hogy el ne
63047 III,  24     |                     De bizony kész volt rajta a legutolsó öltés is. Még
63048 III,  24     |               Bezerédj Ilona.~Pici lábnyomait a kerti homokban a szellõ
63049 III,  24     |                   lábnyomait a kerti homokban a szellõ befútta, galagonyabokrok,
63050 III,  24     |              Országútnak pora sem vallott. Ha a porral együtt fölkap a forgószél
63051 III,  24     |                     Ha a porral együtt fölkap a forgószél egy hófehér pehelyt,
63052 III,  24     |                    megmondani, hová teszi le?~A cselédlány ruháit szedte
63053 III,  24     |                        rámásat, olajos kendõt a fejére. Hosszú ében-haját
63054 III,  24     |                 találta magát az éjszakában s a bõ piros csizma olyan kísértetiesen
63055 III,  24     |                      kopogott, csikorgott… Az a gyûrû pedig, a kapitány
63056 III,  24     |                 csikorgott… Az a gyûrû pedig, a kapitány gyûrûje, úgy égette
63057 III,  24     |                        úgy égette ujját, mint a parázstûz. Lehúzta s odadobta
63058 III,  24     |                 parázstûz. Lehúzta s odadobta a bozót közé. Csak valami
63059 III,  24     |                 kifáradt. Kis lábait feltörte a szattyán-csizma. Odaült
63060 III,  24     |                       szattyán-csizma. Odaült a garád szélére pihenni és
63061 III,  24     |                      míg egyszer csak elaludt a garádban. A buja fû volt
63062 III,  24     |                      csak elaludt a garádban. A buja fû volt a párnája,
63063 III,  24     |                      garádban. A buja fû volt a párnája, s a mezei virágok,
63064 III,  24     |                     buja fû volt a párnája, s a mezei virágok, amint a hajnali
63065 III,  24     |                      s a mezei virágok, amint a hajnali szellõ megmozgatta,
63066 III,  24     |             megmozgatta, cirógatták szelíden. A kórók, bogáncsok árnyékot
63067 III,  24     |                   mindig aludt, arra lovagolt a sebes staféta, levelet vitt
63068 III,  24     |                   sebes staféta, levelet vitt a vármegyének Szügybe, hogy
63069 III,  24     |                    parasztleányzó találtatnék a nemes vármegye területén,
63070 III,  24     |                 estefelé, alighogy visszament a futár, a vármegye foglya
63071 III,  24     |                  alighogy visszament a futár, a vármegye foglya lett a szép
63072 III,  24     |                        a vármegye foglya lett a szép parasztleány.~Éppen
63073 III,  24     |                     parasztleány.~Éppen ebben a tájban esett az a nevezetes
63074 III,  24     |                       ebben a tájban esett az a nevezetes dolog, hogy (amint
63075 III,  24     |                       egyetlen rabja sem volt a vármegyének, úgy kipusztította
63076 III,  24     |                    uram; de mivelhogy az volt a statutum: a rabok tartoznak
63077 III,  24     |                 mivelhogy az volt a statutum: a rabok tartoznak söpörni
63078 III,  24     |                       rabok tartoznak söpörni a megyeházat, hát hogy az
63079 III,  24     |                 épület mégse maradjon rondán, a vicispán készpénzen fogadott
63080 III,  24     |                      senki, belekötött az még a várnagyba is, nemzetes Demes
63081 III,  24     |                    szépen, mert várnagyot kap a nemes vármegye minden füttyentésre,
63082 III,  24     |                       kicsit nehezebben megy.~A fogadott rab, aki ott pipázott
63083 III,  24     |                pipázott az ambituson s szidta a rossz kosztot, a féltékenység
63084 III,  24     |                       szidta a rossz kosztot, a féltékenység és irigykedés
63085 III,  24     |                  tekintett az új rabra, mikor a pandúrok a szolgabíró úr
63086 III,  24     |                       rabra, mikor a pandúrok a szolgabíró úr elé vezették.
63087 III,  24     |              szolgabíró úr elé vezették. Maga a szolgabíró pedig, amint
63088 III,  24     |                  meglátta, elfelejté fölvenni a komoly »ex offo«-ábrázatot,
63089 III,  24     |                      hanem hirtelen odakapott a bajuszához, hogy megpederje.~
63090 III,  24     |                   Szép volt, nagyon szép volt a kis fruska, azokkal a tüzes
63091 III,  24     |                    volt a kis fruska, azokkal a tüzes fekete szemekkel s
63092 III,  24     |                       Sehogy sem lehetett ezt a dolgot valami nagyon komolyan
63093 III,  24     |                 valami nagyon komolyan venni.~A szolgabíró mosolygott, a
63094 III,  24     |                      A szolgabíró mosolygott, a büszke címerek is mosolyogtak
63095 III,  24     |                 büszke címerek is mosolyogtak a falakon, a két kopott fejû
63096 III,  24     |                     is mosolyogtak a falakon, a két kopott fejû oroszlán,
63097 III,  24     |                    kopott fejû oroszlán, mely a pajzsot tartja, mintha még
63098 III,  24     |                    még jobban kitátotta volna a száját, a fõispánok mogorva
63099 III,  24     |                     kitátotta volna a száját, a fõispánok mogorva arcképein
63100 III,  24     |                   fõispánok mogorva arcképein a napsugarak nevettek pajkosan,
63101 III,  24     |                       nevettek pajkosan, csak a leány zokogott csendesen
63102 III,  24     |                   felelni semmi kérdésre, sem a nevét nem mondta, sem azt,
63103 III,  24     |                      délre, ha siet, megjöhet a lovas drabant a válasszal.
63104 III,  24     |                      megjöhet a lovas drabant a válasszal. Addig is átadták
63105 III,  24     |                   válasszal. Addig is átadták a leányt a várnagynak, csukassa
63106 III,  24     |                     Addig is átadták a leányt a várnagynak, csukassa be
63107 III,  24     |                       várnagynak, csukassa be a legtisztességesebb cellába
63108 III,  24     |                      is arra teremtette, hogy a vármegyeház udvarát seperje,
63109 III,  24     |                       már el lehet csapni azt a részeges gazembert, a fogadott
63110 III,  24     |                     azt a részeges gazembert, a fogadott rabot.~Meg is hagyta
63111 III,  24     |                 fogadott rabot.~Meg is hagyta a kapuõröknek, hogy ha a fogadott
63112 III,  24     |                 hagyta a kapuõröknek, hogy ha a fogadott rab, mint rendesen,
63113 III,  24     |                   éjjel is ki találna maradni a »Leveli Békához« címzett
63114 III,  24     |                       akármint dörömböznék is a kapun.~Azután fellármázta
63115 III,  24     |               megyeházat, sorba benyitogatott a hivatalszobákba:~- Rabunk
63116 III,  24     |               megnézzétek, he! Be lehet látni a rostélyos ablakon.~Nem kérették
63117 III,  24     |                 ablakon.~Nem kérették magukat a fiúk sokáig. Dézsy István
63118 III,  24     |                       legalább azt jelentette a várnagy úrnak, hogy a tekintetes
63119 III,  24     |              jelentette a várnagy úrnak, hogy a tekintetes aljegyzõ úr kinyittatta
63120 III,  24     |               aljegyzõ úr kinyittatta magának a börtönajtót s most ott diskurál
63121 III,  24     |               börtönajtót s most ott diskurál a leánnyal.~- Ugye, he! Ejnye
63122 III,  24     |                     szép, hát abban ugyan még a püspök sem tehet diffikultást.~
63123 III,  24     |                    kérdé az esti szürkületben a börtönök felõl közeledõ
63124 III,  24     |                  Dézsy fojtott hangon, karját a várnagyéba fûzve.~- Ej,
63125 III,  24     |                     Eddig rá sem hederítettél a fejérnépre. Kezdjük ugye
63126 III,  24     |             egyébiránt is nem különben voltam a szerelmeimmel magam sem.~-
63127 III,  24     |                     ki nekem ma éjszakára azt a leányt.~- A leányt? Azt
63128 III,  24     |                     éjszakára azt a leányt.~- A leányt? Azt a leányt?~Az
63129 III,  24     |                       leányt.~- A leányt? Azt a leányt?~Az öreg Demes szájából
63130 III,  24     |                       öreg Demes szájából még a tajtékpipa is kiesett arra
63131 III,  24     |                    tajtékpipa is kiesett arra a kívánságra, olyan jóízû
63132 III,  24     |                    bele az egész udvar.~- Azt a parasztleányt? Hát már kicsináltad
63133 III,  24     |                   Hiszen csak oda nem adhatom a vármegye rabját - aztán
63134 III,  24     |                          De mikor én magam is a vármegye embere vagyok,
63135 III,  24     |                  tisztviselõ vagyok. Szeretem a rendet s a világért sem
63136 III,  24     |                   vagyok. Szeretem a rendet s a világért sem engedném meg,
63137 III,  24     |              híreszteljék, könnyelmûen viszem a vármegye dolgait. A megtestesült
63138 III,  24     |                    viszem a vármegye dolgait. A megtestesült szigor áll
63139 III,  24     |                    egy kis írást veszek tõled a leányról… tudod, a forma
63140 III,  24     |                      tõled a leányról… tudod, a forma végett.~Dézsy Pista
63141 III,  24     |             elrikkantotta magát örömében erre a mentegetõzésre.~- Gyere
63142 III,  24     |                    mentegetõzésre.~- Gyere be a szobámba, írd meg ott a
63143 III,  24     |                       a szobámba, írd meg ott a nyugtatványt, hogy átvetted.
63144 III,  24     |                       sincs irántam elismerés a vármegyénél.~.......~Szóról
63145 III,  24     |                     Így vitte ki szépszerével a fogságból Bezerédj Ilonát
63146 III,  24     |                      Még az éjjel útra keltek a Szepességbe, harmadnapra
63147 III,  24     |                      Bezerédj Gábor uram, meg a dzsidás-kapitány a leányért,
63148 III,  24     |                        meg a dzsidás-kapitány a leányért, az öreg Demes
63149 III,  24     |                   lelki nyugalommal bólintott a fejével, mondván, hogy a
63150 III,  24     |                      a fejével, mondván, hogy a dolog egészen rendben vagyon.~
63151 III,  24     |                       egészen rendben vagyon.~A rab ugyanis nincs meg a
63152 III,  24     |                       A rab ugyanis nincs meg a maga valódiságában, hanem
63153 III,  24     |                     maga valódiságában, hanem a hiteles quétancia róla,
63154 III,  24     |                    quétancia róla, az ott van a fiókban. Ha a vicejegyzõ
63155 III,  24     |                      az ott van a fiókban. Ha a vicejegyzõ netalán elsikkasztotta
63156 III,  24     |                  netalán elsikkasztotta volna a rábízott tárgyat, hát arról
63157 III,  24     |                       Arra megint egészen már a forma.~Gondolom, történt
63158 III,  24     |                     Meglesz ott arról valahol a jegyzõkönyv… talán fent,
63159 III,  24     |                      jegyzõkönyv… talán fent, a legfelsõ polcon - csak tessék
63160 III,  24(27) |                                   Székfoglaló a Petőfi Társaságban.~
63161 III,  25     |                                               A BRÉZÓI LUDAK28~1882~A brézói
63162 III,  25     |                         A BRÉZÓI LUDAK28~1882~A brézói ludakról az mondatik
63163 III,  25     |                   brézói ludakról az mondatik a nagy szárazság idejébõl,
63164 III,  25     |                  elavult cselekedetüket, hogy a Kapitóliumot megmentették,
63165 III,  25     |              tollaikkal írták sok idõn át azt a tömérdek könyvet, melyekben
63166 III,  25     |                    világ bölcsessége.~Hát még a derék brézói ludak! Ezek
63167 III,  25     |                      derék brézói ludak! Ezek a halálukkal is egy nagy bölcsességet
63168 III,  25     |                    lesznek mindig Brézón, sõt a Mák Sámuel udvarán is ott
63169 III,  25     |                     kettõ, de már ezek mégsem a régi, az úttörõ brézói ludak,
63170 III,  25     |                Vigyázott ennélfogva Mák uram, a szûcs, hogy úgy ne járjon,
63171 III,  25     |                  ivott eleget. De meg is volt a jótékony következése, hogy
63172 III,  25     |                      Olyan eleven piros, mint a makk. Hanem az is igaz,
63173 III,  25     |                   garast érõ jószága, mert az a két lúd sem az övé; Piroska
63174 III,  25     |                  lánya örökölte nagynénjétõl, a takácsnétól, isten nyugossza
63175 III,  25     |                       szürke az egyiké, fehér a másiké, most kezdte befedni
63176 III,  25     |                   másiké, most kezdte befedni a selyempuha zöldes pelyhet.
63177 III,  25     |                    vidám lett az udvar tõlük, a korhely szûcs labodával,
63178 III,  25     |                     Tessék, milyen jó az most a ludaknak! Ha a pázsitra
63179 III,  25     |                     jó az most a ludaknak! Ha a pázsitra ülnek szenderegni,
63180 III,  25     |                látszik ki belõlük semmi, csak a csõrük, az pedig úgy veszi
63181 III,  25     |                       eleven libája van!~Azok a takaros sárga lábacskáik (
63182 III,  25     |                 csakhogy sokkal szebbek, mint a tiszttartó kisasszonyok
63183 III,  25     |                   kisasszonyok legyezõi?), az a nyúlánk nyakuk, szelíd okos
63184 III,  25     |                    Meg kell õket semmisíteni. A lúd halandó jószág, kis
63185 III,  25     |                     öregre.~- Megelõzni tudni a halált, az a virtus, hehehe.
63186 III,  25     |                  Megelõzni tudni a halált, az a virtus, hehehe. Két-három
63187 III,  25     |                     azután becseréljük borért a korcsmárosnénál, - a másikat
63188 III,  25     |                   borért a korcsmárosnénál, - a másikat pedig megesszük.
63189 III,  25     |                    pedig megesszük. Lám, azok a régi brézói ludak… ha azokat
63190 III,  25     |                   megették volna az õsapáink!~A gyermeklány sóhajtott, azután
63191 III,  25     |                    arra megy, rendesen megáll a kerítésnél s úgy elnézi
63192 III,  25     |                kerítésnél s úgy elnézi azokat a ludakat, hogy szinte rájuk
63193 III,  25     |                       hogy szinte rájuk tapad a szeme.~No, de meg is érdemlik.
63194 III,  25     |                       meg is érdemlik. Kivált a fehér. Mikor az a bohó lány
63195 III,  25     |                      Kivált a fehér. Mikor az a bohó lány felgyûri szoknyácskáit
63196 III,  25     |          szoknyácskáit kissé s keresztülteszi a nyakán gömbölyû rózsaszín
63197 III,  25     |                   igazán, milyen vakító fehér a tollazata. - Ami nagy ritkaság,
63198 III,  25     |                     Ejnye, te Piroska - szólt a nyalka ispán -, hát a szájadból
63199 III,  25     |                   szólt a nyalka ispán -, hát a szájadból itatod õket!~-
63200 III,  25     |                        Ugye, ugye?~Vizet vett a szájába, azután lehajolt,
63201 III,  25     |                varkocsa válláról lefordult és a földet seperte. Ej, bizony
63202 III,  25     |                      bizony túlságos pompa az a földnek! A ludak csõrét
63203 III,  25     |                  túlságos pompa az a földnek! A ludak csõrét a szájába vette,
63204 III,  25     |                       földnek! A ludak csõrét a szájába vette, az összecsucsorított
63205 III,  25     |                       most már haragban égett a bûvös szempár.~- Az a közöm
63206 III,  25     |                   égett a bûvös szempár.~- Az a közöm van, hogy tetszel
63207 III,  25     |                Piroska. Tetszel nekem ezekben a rongyos ruhákban is. Hej
63208 III,  25     |                    húzta le perkál-szoknyáját a meztelen lábszáraira.~-
63209 III,  25     |                   szelíd, ábrándos tekintetét a kérdezõre, s azután, mint
63210 III,  25     |                      bûnt követett el, mélyen a földre szegzé, miközben
63211 III,  25     |                    kecsesen rázta szép fejét. A gazdag hajfonat észbontón
63212 III,  25     |                hajfonat észbontón himbálózott a nyaka körül.~- Nem, nem,
63213 III,  25     |                     mely az akácfán ül, mikor a rózsabokorra szállhat.~Piroska
63214 III,  25     |                  álmodozón:~- Begyepesedhetik a maga udvara, míg én oda
63215 III,  25     |                  elkényeztetett mazna-hangon, a kezét bágyadtan hátraeresztve,
63216 III,  25     |                      félek…~- Mitõl? - lihegé a férfi, egészen kipirulva.~-
63217 III,  25     |              Eltaláltad, Piroska! Éhes vagyok a csókodra. Vigyázz, ha valaha
63218 III,  25     |                       hogy nem tudjátok.~Azok a nyakukat nyújtogatták s
63219 III,  25     |                     tréfadolog ott ülni abban a siralom-kosárban! Ennél
63220 III,  25     |                  mindjárt hulló virág lett ez a nagy vágya. Hogyan vegyen
63221 III,  25     |                    kincset?~Hm! Ha tán eladná a ludakat? Nem… azoktól, érzi,
63222 III,  25     |                    lúdnak az ára; de ha abból a kettõbõl esztendõre ilyenkor
63223 III,  25     |                      egy évre még több…~Ennek a mesés gazdagságnak az elõre
63224 III,  25     |                     lábaival messze gurította a borító kosarat s szabadon
63225 III,  25     |                 kosarat s szabadon eresztette a ludakat. Hadd éljenek, enyimek,
63226 III,  25     |                   ment s tenyerébõl kapkodták a tengeriszemeket.~Dagadozott
63227 III,  25     |             tengeriszemeket.~Dagadozott szíve a boldogságtól. Azt hitte,
63228 III,  25     |                      boldogságtól. Azt hitte, a libák szabadulásának örül,
63229 III,  25     |                    százszor szebb lesz, annak a képzeletbeli halavány virágos
63230 III,  25     |                       De nem örült sehogy sem a vén Mák e fordulatnak s
63231 III,  25     |                  minden jó mondását elõszedte a ludak életbenmaradása ellen.~-
63232 III,  25     |         életbenmaradása ellen.~- Elpusztul az a ház, fiacskám, amelynek
63233 III,  25     |                       csak képzeled azt, hogy a cifrálkodás, a pruszlik
63234 III,  25     |                      azt, hogy a cifrálkodás, a pruszlik kell; más valaki
63235 III,  25     |                    valaki.~Elpityeredett erre a nagy gyanúra Piroska s zokogva
63236 III,  25     |                    Piroska s zokogva menekült a kertbe, de bizony csak utána
63237 III,  25     |                     már nem is viselik azokat a virágos pruszlikokat. Hol
63238 III,  25     |                       olyat? Azt mondod, hogy a Tomor Katán a nagymisén?
63239 III,  25     |                    mondod, hogy a Tomor Katán a nagymisén? Aj, haj! Ha a
63240 III,  25     |                      a nagymisén? Aj, haj! Ha a Kata se tehetné? Két szessziója
63241 III,  25     |                        fürjecském, hogy mikor a lovat patkolták, õ is odanyújtotta
63242 III,  25     |            bólingattak s telehintették ingyen a Piroska haját és ruháit
63243 III,  25     |                       semmijét. Meglásd, azok a ludak még valami bajt hoznak
63244 III,  25     |              Aminthogy ott is leselkedett már a nagy baj a küszöbön.~Mire
63245 III,  25     |                    leselkedett már a nagy baj a küszöbön.~Mire visszajöttek
63246 III,  25     |                   küszöbön.~Mire visszajöttek a kertbõl, hírük-hamvuk sem
63247 III,  25     |                kertbõl, hírük-hamvuk sem volt a ludaknak. Ellopták-e õket,
63248 III,  25     |                     vagy magoktól mentek-e ki a nyitott kerítésajtón, nem
63249 III,  25     |           kerítésajtón, nem tudhatni?~Az öreg a felsõ utcának szaladt, minden
63250 III,  25     |                      fogságban. Ott érte õket a csõsz a tilosban, állítólag
63251 III,  25     |              fogságban. Ott érte õket a csõsz a tilosban, állítólag az urasági
63252 III,  25     |             káposzta-palántát csipkedték (oh, a bolondok, nem tudtak valami
63253 III,  25     |                    pedig - minden ember tudja a faluban - statárium van;
63254 III,  25     |              szembesítik azt többé az életben a gazdájával, hanem kitekerik
63255 III,  25     |                   gazdájával, hanem kitekerik a nyakát.~- Menjen, édesapám,
63256 III,  25     |                édesapám, de azonnal. Vigye el a nagykendõmet zálognak. Édesanyám
63257 III,  25     |                       után egyetlen jószágom.~A szûcs hímezett-hámozott,
63258 III,  25     |                     nem merte bevallani, hogy a nagykendõ sorsa már egészen
63259 III,  25     |                   bemenne érte s mintha vinné a krispin alatt.~Piroska alig
63260 III,  25     |                kivárni. Azalatt összefutottak a közeli szomszédok és vigasztalták.
63261 III,  25     |                     azt mondja, esküdni, hogy a ludak nem voltak a kárban;
63262 III,  25     |                       hogy a ludak nem voltak a kárban; az útról hajtatta
63263 III,  25     |                        mikor otthon így szólt a cselédjeinek: »Megölöm,
63264 III,  25     |            cselédjeinek: »Megölöm, aki ezeket a ludakat kiereszti.« Sóbálvánnyá
63265 III,  25     |                     itt jön már Mák uram is - a ludak nélkül. Az bizony,
63266 III,  25     |                      ludak nélkül. Az bizony, a lelkem, úgy nézem, felhörpentett
63267 III,  25     |               voltaképpen nem tudatik - hörgé a szûcs tántorogva.~- Hol
63268 III,  25     |                   hozta el? - sürgeté Piroska a választ aggodalommal.~-
63269 III,  25     |                     nem adta ki. De már ebben a dologban megmutatnám! Ha
63270 III,  25     |                      igaz, mint hogy Kátyikné a nevem, fölmennék magához
63271 III,  25     |                      nevem, fölmennék magához a királyhoz. Mert ez már mégis
63272 III,  25     |                  mégis nagy cudarság!~- Hamar a kendõmet - vágott bele hirtelen
63273 III,  25     |            Alkonyodott, mikor elindult. Éppen a harang is kongott a toronyban,
63274 III,  25     |                     Éppen a harang is kongott a toronyban, mire a Gyepüék
63275 III,  25     |                     kongott a toronyban, mire a Gyepüék pajtájához ért;
63276 III,  25     |                    szavát darabokban kapkodta a hirtelen támadt szél; ott
63277 III,  25     |                     támadt szél; ott zsongott a hang feje fölött: »Ne menj…
63278 III,  25     |                 illyei erdõ zúgott haragosan. A Kaziék lészájából egy gyík
63279 III,  25     |               lészájából egy gyík mászott elõ a gyalogútra, keresztülment
63280 III,  25     |                    keresztülment rajta, s ni, a csúf szörny, hogy ránézett
63281 III,  25     |                   aztán megint visszacsúszott a sövénybe.~Túl a tisztáson,
63282 III,  25     |                visszacsúszott a sövénybe.~Túl a tisztáson, az átjárónál
63283 III,  25     |            vadrózsabokor ága belekapaszkodott a ruháiba. A szél is addig
63284 III,  25     |                   belekapaszkodott a ruháiba. A szél is addig játszott a
63285 III,  25     |                      A szél is addig játszott a szoknyácskáival, addig csapkodta
63286 III,  25     |                        addig csapkodta arcába a kötényét, míg egyszer csak
63287 III,  25     |                        visszafelé.~Megfordult a leány és meghökkent. Istenem,
63288 III,  25     |                   lesz jó elmenni! Tövise van a rózsabokornak! Elszorult
63289 III,  25     |                      rózsabokornak! Elszorult a szíve s elfogyott a bátorsága,
63290 III,  25     |                 Elszorult a szíve s elfogyott a bátorsága, míg a köténye
63291 III,  25     |                    elfogyott a bátorsága, míg a köténye után futott.~És
63292 III,  25     |                      titkos érzés… azok iránt a ludak iránt.~Most már futott,
63293 III,  25     |                     odaért. Belesápadt, mikor a kezét ki akarta nyújtani,
63294 III,  25     |                 akarta nyújtani, hogy rátegye a kapuajtó kilincsére. Milyen
63295 III,  25     |                   Milyen némaság van ott azon a palánkon belül! Ismeretlen
63296 III,  25     |               gyötrelme. Egész teste reszket, a lelke is fázik. Bemenjen,
63297 III,  25     |                    Vigyázz, ha valaha egyszer a kezembe kerülnél.«~No, hát
63298 III,  25     |                       elhatározással megfogta a kilincset.~Jaj, olyan hideg
63299 III,  25     |                      Jaj, olyan hideg volt az a vas! Összerázkódott. Jaj,
63300 III,  25     |                      Jaj, olyan volt, mint az a gyík, amelyik az úton ránézett.~
63301 III,  25     |                    valami mozog odabent. Mint a tévelygõ bárány, szorongva
63302 III,  25     |                      bárány, szorongva lapult a deszkákhoz s hallgatódzott.
63303 III,  25     |                       ne lehettek volna éppen a ludak is?~Önkéntelenül fölágaskodott
63304 III,  25     |                    Önkéntelenül fölágaskodott a palánkon s bekiáltott édes
63305 III,  25     |                        majd ebben, majd abban a szögletben, csõrük koppanása
63306 III,  25     |                  szögletben, csõrük koppanása a kerítésdeszkán, míg egyszerre
63307 III,  25     |                       lomha, esetlen szárnyuk a levegõben s a palánk fölött
63308 III,  25     |                esetlen szárnyuk a levegõben s a palánk fölött rettenetes
63309 III,  25     |                   átröpülve, oda bukdácsoltak a Piroska lábaihoz…~- Oh,
63310 III,  25     |                       okosak! - sikoltott föl a lány örömteljes ámulattal,
63311 III,  25     |                   hízelkedének neki, hirtelen a hóna alá kapta mind a kettõt
63312 III,  25     |                hirtelen a hóna alá kapta mind a kettõt s elkezdte õket maga
63313 III,  25     |            szeretettel.~- Lássátok, megteszem a ti kedvetekért.~Elindult
63314 III,  25     |                      Azok szépen elöl mentek, a nyakukat nyújtogatva és
63315 III,  25     |                     nyújtogatva és sziszegve.~A Nagy Gáborék földjén megállt.
63316 III,  25     |                      Gáborék földjén megállt. A ludak csak tovább mentek
63317 III,  25     |                     Piroska visszanézett arra a fehér cserepes ispánházra,
63318 III,  25     |                       föl, hogy megdobja vele a ludakat.~- Hát ki mondta
63319 III,  25     |                 magatoktól szabaduljatok meg?~A rögöt még kisebbre morzsolta
63320 III,  25     |                  markában. Nem, mégsem bántja a szegény állatokat. Meglóbázta
63321 III,  25     |              Meglóbázta karját s megdobta azt a csúf vadrózsabokrot, mely
63322 III,  25     |                    Nem szívesen hagyhatta ott a rózsabokrot!~Utána nézett,
63323 III,  25(28) |                          Szerző székfoglalója a Kisfaludy Társaságban.~
63324 III,  26     |                     akiknek ha nem is nagyobb a jövedelmük, de különb magánvagyonuk
63325 III,  26     |                       magánvagyonuk van, mint a monákoi hercegnek. Bagi
63326 III,  26     |                   nagyon furcsa az, hogy azok a ködmönben járó gatyás emberek,
63327 III,  26     |                     vághatnának fel dohánynak a makrába.~De nem teszik,
63328 III,  26     |           parasztszekéren jön még Pestre is s a kocsiülésen ebédel szalonnát,
63329 III,  26     |              szalonnát, jóízûen szeldelve azt a fehérvári bicsakkal, ha
63330 III,  26     |                       zsírját csepegni hagyja a kenyérre. Hanem ilyet aztán
63331 III,  26     |                   Hanem ilyet aztán nem eszik a király sem!~Tévedne pedig,
63332 III,  26     |                     az egytõl egyig, csakhogy a gavallérossága másképp nyilvánul!
63333 III,  26     |                  nyilvánul! Mert hát úr az úr a pokolban is, s hogyha egyszer
63334 III,  26     |                       egyszer kedve kerekedik a kocsmában, míg a négy szál
63335 III,  26     |                    kerekedik a kocsmában, míg a négy szál cigánylegény húzza
63336 III,  26     |                     neki keservesen, odakiált a kellnernek:~- Hozzon négy
63337 III,  26     |                  Hozzon négy akó bort ezeknek a cigányoknak.~- Hát Bagi
63338 III,  26     |                  fõzik ott künn óriási üstben a sok feketét, mert Bagi uramnak
63339 III,  26     |                 feketét, mert Bagi uramnak ez a parancsolatja. Sürög-forog
63340 III,  26     |                        De hát éppen abban van a virtus, hogy amit egy Bagi
63341 III,  26     |                   paraszt gróf, hogy õ otthon a legelsõ lehessen a magaszõrû
63342 III,  26     |                     otthon a legelsõ lehessen a magaszõrû emberek közt,
63343 III,  26     |                      forgolódván, mert hiszen a saját gazdatisztjei is urak
63344 III,  26     |                      elõtt, akivel szóba áll.~A Bach-világban (melyet ma
63345 III,  26     |                 melyet ma visszakívánnak azok a magyarok, akik abban a hitben
63346 III,  26     |                   azok a magyarok, akik abban a hitben voltak még akkor,
63347 III,  26     |                  voltak még akkor, hogy ennél a világon semmi sem lehet
63348 III,  26     |                       nagy ebédet adott, arra a megye urait kívánván összehívni.~
63349 III,  26     |                 összehívni.~Márpedig hogy kik a megye legelõkelõbb urai,
63350 III,  26     |                lehetne azt jobban tudni, mint a telekkönyvbõl? Nagyszerû
63351 III,  26     |                   telekkönyvbõl? Nagyszerû az a »tudás könyve«. Aki azt
63352 III,  26     |                maradhat »homályosságban«.~Hát a telekkönyvbõl csináltatta
63353 III,  26     |                   csináltatta meg titkárjával a meghívási lajstromot. Természetes,
63354 III,  26     |                    mégpedig mindjárt legelöl.~A meghívók elküldettek, s
63355 III,  26     |                       meghívók elküldettek, s a nagy nap végre is megérkezett.
63356 III,  26     |                     nap végre is megérkezett. A széképület fel volt díszítve
63357 III,  26     |                       ez alkalommal, valamint a fõnöki termek is. Nagyon
63358 III,  26     |                   Nagyon fényesnek akarta ezt a mulatságot õméltósága, ki
63359 III,  26     |                 õméltósága, ki még eddig csak a Hármas Kis Tükörbõl ösmerte
63360 III,  26     |            egyesegyedül Bagi uram állított be a maga ünneplõ kékbeli ruhájában,
63361 III,  26     |                 kefélve, s piros olajos kendõ a nadrág-ellenzõbe húzva,
63362 III,  26     |               nadrág-ellenzõbe húzva, úgyhogy a két vége kicsüngjön ünnepiesen.~-
63363 III,  26     |                      Nagy szemeket meresztett a komornyik.~- Lehetetlen
63364 III,  26     |                  levelet, mire elbámult ugyan a komornyik, de mégis azt
63365 III,  26     |                    frakkban lehet bemenni, ez a rendelet. Ez is szalon.
63366 III,  26     |                     Bagi uram, minthogy látta a komornyik magatartásából,
63367 III,  26     |                   hogy úgysem eresztik be, és a szabóhoz sietett, hol felöltöztették
63368 III,  26     |                 emlékeznek még Szentesen arra a csúfságra, mikor õkigyelmén
63369 III,  26     |                     az ebédnél. Amint leültek a nagy tábla körül s kitálalták
63370 III,  26     |                      tábla körül s kitálalták a levest, Bagi uram nagy keserûen
63371 III,  26     |                      nagy keserûen belenézett a párolgó tányérba, letette
63372 III,  26     |                   úgyhogy mindenki odanézett) a kanalat s lehajolván, fölemelte
63373 III,  26     |                   szárnyát és bele mártogatta a levesbe.~- Mit csinál, Bagi
63374 III,  26     |                  istenért? - kérdik hüledezve a körülülõk azon hitben, hogy
63375 III,  26     |                     talán megbolondult.~- Hát a frakkomat kínálom - mondá
63376 III,  26     |                       vagyon ide ebédre híva.~A megyefõnök elértette a dolgot,
63377 III,  26     |                        A megyefõnök elértette a dolgot, s máskor szívesen
63378 III,  27     |                                               A CSODAHAJÓ~1882~Adósságot
63379 III,  27     |                   Pedig egzisztált. Az embert a pezsgõpoharaktól sokszor
63380 III,  27     |         pezsgõpoharaktól sokszor odahurcolták a négy fal közé, míg aztán
63381 III,  27     |                      négy fal közé, míg aztán a nagybácsi ki nem váltotta -
63382 III,  27     |                      akinek volt nagybácsija.~A hitelezõnek joga volt akkor
63383 III,  27     |                       személyére is. De azért a szenvedélyes adósság-csinálók
63384 III,  27     |                    hanem kötötték nyakra-fõre a kölcsönöket. Látszik, hogy
63385 III,  27     |                 kölcsönöket. Látszik, hogy ez a tulajdonság örök s benne
63386 III,  27     |                   éppen az ellenkezõ történt. A mi derék mágnásaink akkor
63387 III,  27     |                      hányták-vetették magukat a hazai föld kegyelmébõl egy
63388 III,  27     |               kegyelmébõl egy darabig, azután a hazai föld rovására, végre
63389 III,  27     |                       s olyan furorét csinált a bécsi leányok közt, mint
63390 III,  27     |                    õsi levéltár bikkmag ehhez a töméntelen papiroshoz képest,
63391 III,  27     |                   bankóvá lenne, se futná ki.~A nagy uraskodás kezdett lassankint
63392 III,  27     |                   lehetetlenné lett betartani a terminusokat. A hitelezõk
63393 III,  27     |                     betartani a terminusokat. A hitelezõk között olyan nyüzsgés
63394 III,  27     |                   olyan nyüzsgés támadt, mint a megbolygatott kaptárban.
63395 III,  27     |              megbolygatott kaptárban. Ezeknek a derék embereknek megvan
63396 III,  27     |                    derék embereknek megvan az a tulajdonságuk, ami a köszvényes
63397 III,  27     |                       az a tulajdonságuk, ami a köszvényes lábnak: legelõbb
63398 III,  27     |                 veszik észre az idõváltozást.~A báró úr kellemetlenül érezte
63399 III,  27     |                       egy utolsó stádium volt a börtönig. Ezt az utolsó
63400 III,  27     |                   tegnapelõtt téteményezte le a testamentumot a kassai káptalannál;
63401 III,  27     |               téteményezte le a testamentumot a kassai káptalannál; a másikkal
63402 III,  27     |           testamentumot a kassai káptalannál; a másikkal egy jelentõségteljes
63403 III,  27     |                      kapcsában sejtetni, hogy a gazdag Kohlbrenner kisasszony
63404 III,  27     |                   tovább várnak néhány nappal a régire. A halál odábbítása
63405 III,  27     |                       néhány nappal a régire. A halál odábbítása ez napról-napra -
63406 III,  27     |                     ér, ha az azért ott marad a küszöbön s el nem mozdul
63407 III,  27     |                      hír támad és jelenik meg a bécsi lapokban, mely szerint
63408 III,  27     |                     egyforma sebességgel megy a vizeken úgy fölfelé, mint
63409 III,  27     |                  mikor még lovakkal vontatták a hajókat.) Ha ez így beüt,
63410 III,  27     |                         Ha ez így beüt, akkor a báróból milliomos lesz.
63411 III,  27     |                nagyeszû ember az! mondogatták a hitelezõk s nem egy tette
63412 III,  27     |                       kinél nincs reszkírozva a tõkém.~Egyszerre megváltozott
63413 III,  27     |                        Egyszerre megváltozott a hitelezõk arca. Újra kiderültek
63414 III,  27     |                  kiborotvált pofák. (Mert már a hitelezõket jól esik ilyeneknek
63415 III,  27     |                       Még pénzt is adtak neki a jövõ vasárnapig - mikor
63416 III,  27     |                   hivatalosan be lesz mutatva a közönségnek az új, megbecsülhetetlen
63417 III,  27     |                       egy embert megakasztani a siker elõtt. Mikor aztán
63418 III,  27     |                       Mikor aztán megérkezett a kitûzött vasárnapi nap,
63419 III,  27     |                      minden uzsorása ott volt a Dunaparton. Ott tarkállottak
63420 III,  27     |                     édes látvány, ha sikerül.~A csodahajó ott állt a parton
63421 III,  27     |                 sikerül.~A csodahajó ott állt a parton kikötve, míg beszállnak
63422 III,  27     |                       De bizony nem volt azon a hajón semmi különös. Olyan
63423 III,  27     |                  Olyan volt az kívülrõl, mint a többi, kerekes egyszerû
63424 III,  27     |                       azok bizonyosan részint a barátai, részint a zsüri.~
63425 III,  27     |                    részint a barátai, részint a zsüri.~A matrózok már régebben
63426 III,  27     |                     barátai, részint a zsüri.~A matrózok már régebben ott
63427 III,  27     |                      benn voltak, amint tehát a báró beszállott, rögtön
63428 III,  27     |                beszállott, rögtön következett a nagyérdekû kísérlet, melyet
63429 III,  27     |                     melyet türelmetlenül várt a parti tömeg.~Úgy volt a
63430 III,  27     |                       a parti tömeg.~Úgy volt a programban, hogy a hajó
63431 III,  27     |                       volt a programban, hogy a hajó lefelé megy egy darabon
63432 III,  27     |                     kényelmesen ítélhesse meg a közönség, mert így közvetlen
63433 III,  27     |                  közönség, mert így közvetlen a szeme elõtt történik a hajó
63434 III,  27     |              közvetlen a szeme elõtt történik a hajó sebes útja a víz folyásával
63435 III,  27     |                    történik a hajó sebes útja a víz folyásával szemben.~
63436 III,  27     |                folyásával szemben.~Eloldották a matróz-köteleket.~- Hurrá! -
63437 III,  27     |          matróz-köteleket.~- Hurrá! - kiálták a matrózok.~- Hurrá! - harsogott
63438 III,  27     |                matrózok.~- Hurrá! - harsogott a közönség kalapjaikat és
63439 III,  27     |                      és kendõiket lobogtatva.~A hajó lassan, méltósággal
63440 III,  27     |                       Pozsonynak.~Ment, ment. A szél éppen a hajó farát
63441 III,  27     |                      Ment, ment. A szél éppen a hajó farát csapkodta, könnyû
63442 III,  27     |                       kis darabról is kitûnik a próba.~Vártak, vártak. De
63443 III,  27     |                       De bizony hiába vártak.~A csodahajó nem tért többé
63444 III,  27     |                  szépen elvitte Karvázy bárót a hitelezõi elõl Magyarországra -
63445 III,  27     |                    csak szép idõk voltak azok a régi idõk!~
63446 III,  28     |                                               A KÁNTOR-FIÚ~(Az Erzsi leány
63447 III,  28     |                        1882~Egy este történt, a mendikáns éppen a harangkötéllel
63448 III,  28     |                    történt, a mendikáns éppen a harangkötéllel vesződött
63449 III,  28     |              harangkötéllel vesződött odakünn a haranglábnál, én a konyhában
63450 III,  28     |                    odakünn a haranglábnál, én a konyhában a vacsorát főztem,
63451 III,  28     |                  haranglábnál, én a konyhában a vacsorát főztem, mert mióta
63452 III,  28     |                   vacsorát főztem, mert mióta a szegény nagyasszony elhalt,
63453 III,  28     |                       gazdasszonyi sorom volt a háznál; én rendelkeztem
63454 III,  28     |                     torka felemésztette volna a Dárius kincsét is.~De foltoztam
63455 III,  28     |                      kincsét is.~De foltoztam a szegénységet, ahogy lehetett.
63456 III,  28     |                      inkább hagytam volna), s a fiúnak és kis húgának is
63457 III,  28     |                  ebédre, vacsorára mindennap. A leánykának még ruhácskát
63458 III,  28     |                       Mert el tudtam csinálni a dolgokat. Az olyan párbért,
63459 III,  28     |                 párbért, amit akkor hoztak el a falubeliek, mikor a kántor
63460 III,  28     |                 hoztak el a falubeliek, mikor a kántor vagy nem volt otthon,
63461 III,  28     |                     aludt, eltagadtam előle s a lajstromban kikerestem az
63462 III,  28     |                       kikerestem az illetőnek a nevét és egy keresztet csináltam
63463 III,  28     |                  morzsákon tengődtünk; amiről a kántor tudott, azt mind
63464 III,  28     |                  tudott, azt mind ő itta meg.~A kántor Laci éppen a huszadik
63465 III,  28     |                      meg.~A kántor Laci éppen a huszadik évét töltötte be,
63466 III,  28     |                    huszadik évét töltötte be, a sorozás alá esett volna
63467 III,  28     |              szemeivel, szelíd mosolygásával. A szavai is olyan kedvesek
63468 III,  28     |                   olyan kedvesek voltak, mint a színméz, kivált én irányomban,
63469 III,  28     |                   csipkedte meg orcámat, mint a többi legények, hanem arra
63470 III,  28     |                     sokszor felejtette rajtam a szemeit s úgy elpirult,
63471 III,  28     |               kisasszony, ha én is rávetettem a magamét. Pedig be sokszor
63472 III,  28     |                       van, õ sem volt otthon, a tiszteletes úr palántakertjét
63473 III,  28     |                   palántakertjét gyomláltatta a gyerekekkel, mivelhogy Laci
63474 III,  28     |          preceptorforma volt az apja mellett. A tiszteletes úr alkalmasint
63475 III,  28     |                       egyedül voltam, mondom, a házban, mert a kántor odabent
63476 III,  28     |                        mondom, a házban, mert a kántor odabent szundikált,
63477 III,  28     |                    midõn egyszerre megnyílott a konyhaajtó és Sáfrány János
63478 III,  28     |                 szinte látom õkegyelmének azt a szomorú arcát és reszketõ
63479 III,  28     |                      hallanám.~- Itthon van-e a kántor, Erzsi fiam?~- Itthon
63480 III,  28     |           belesápadtam, bementem és megfogtam a kántor sárga kabátját.~-
63481 III,  28     |                   Hopp! Hát mi baj van?~- Itt a Sáfrány János, keresi nagyuramat.~-
63482 III,  28     |                      még mindig félálmosan -, a fiúra jön megalkudni, nem
63483 III,  28     |                        de nem értettem semmit a mondottakból.~- Hídd be
63484 III,  28     |                     valami irtózatos történik a két ember közt.~A hideg
63485 III,  28     |                    történik a két ember közt.~A hideg borzongatta hátamat,
63486 III,  28     |                 hátamat, szorosan odalapultam a szögletbe, kezemmel az ajtópánt
63487 III,  28     |                       összeszorult. Hallottam a saját szívem dobogását s
63488 III,  28     |                     mondatot:~- Mert szeretem a gyereket - hangzott a kántor
63489 III,  28     |                szeretem a gyereket - hangzott a kántor rekedtes beszédje. -
63490 III,  28     |                  háromszáz forint is sok pénz a mai világban. Egy egész
63491 III,  28     |                  olcsóbb legényt sehol se kap a fia helyett.~- Ki tudja,
63492 III,  28     |             iszonyatos alkut. Az öreg Sáfrány a besorozott fia helyett meg
63493 III,  28     |                      helyett meg akarja venni a mi Lacinkat. Oh, hogy ezt
63494 III,  28     |                        hogy ezt megengedi így a törvény? Istenem, istenem,
63495 III,  28     |                       micsoda szíve van annak a királynak!~Elborult szemem
63496 III,  28     |              királynak!~Elborult szemem elõtt a világ, fejem zúgott, s semmit
63497 III,  28     |                     sem hallottam többé, csak a lúgzó kád csurgását, poty,
63498 III,  28     |                Bevánszorogtam s meggyújtottam a gyertyát.~A fali tükör rendkívül
63499 III,  28     |                     meggyújtottam a gyertyát.~A fali tükör rendkívül sápadtnak,
63500 III,  28     |                       de õk nem ügyeltek rám.~A kántor megfogta a gazdag