bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

65001 III,  46     |                        hogy elõször hajtották a mezõre, (mert otthon végre
65002 III,  46     |                        az Ancsát adták mellé. A tiszteletes asszony már
65003 III,  46     |                      asszony már korán reggel a szõlõbe ment, úgyhogy haza
65004 III,  46     |                   haza se jön uzsonnáig. Csak a két lányka maradt otthon.
65005 III,  46     |             felkerekedtek: õk bizony megnézik a Csákót, mit csinál. Kriska
65006 III,  46     |                  bizonykodott, hogy oda talál a földjükre.~Nem messze volt;
65007 III,  46     |                       nélkül értek az ugarra. A Csákót is jó hangulatban
65008 III,  46     |                  kergette le magáról farkával a legyeket.~Az Ancsa szolgáló,
65009 III,  46     |                     ki csak gyerek volt még, (a libapásztorságtól került
65010 III,  46     |                      libapásztorságtól került a tehén mellé) megörült a
65011 III,  46     |                       a tehén mellé) megörült a kisasszonypajtásoknak, s
65012 III,  46     |                  mesés dolgokat mondott nekik a Komár Mihályék rétjérõl,
65013 III,  46     |                  Mihályék rétjérõl, hol annyi a magvas, mint a marmancs,
65014 III,  46     |                      hol annyi a magvas, mint a marmancs, s még madárfészket
65015 III,  46     |                  helyütt, csak azt várta, míg a tojásokból kikelnek a kicsinyek.
65016 III,  46     |                     míg a tojásokból kikelnek a kicsinyek. Azóta már meg
65017 III,  46     |                bennünket! - sürgeté Kriska. - A mamának is hozunk. De nem
65018 III,  46     |                       egy teljes óráig járták a réteket, ahol annyi látnivaló
65019 III,  46     |                  virágok, olyan alakúak, mint a késpenge, a kenderáztatók, (
65020 III,  46     |                     alakúak, mint a késpenge, a kenderáztatók, (ej, Mimi,
65021 III,  46     |                  ijesztettek, hogy ide hozzák a rossz gyerekeket a rossz
65022 III,  46     |                     hozzák a rossz gyerekeket a rossz szellemek?) a zúgó
65023 III,  46     |                gyerekeket a rossz szellemek?) a zúgó nádas kacsáival, gémjeivel,
65024 III,  46     |                   nádas kacsáival, gémjeivel, a helység kútja, mely olyan
65025 III,  46     |                    olyan mély, hogy nappal is a csillagokat látná az ember
65026 III,  46     |                    csillagokat látná az ember a fenekérõl. (Nem tudom, igaz-e…
65027 III,  46     |                      Hanem mikor visszatértek a barangolásból elfáradva,
65028 III,  46     |                  Isten, amiért magára hagyták a szegény Csákót, - mert ennek
65029 III,  46     |                      már. Elveszett, oda van!~A rémület meghalványította
65030 III,  46     |                      rémület meghalványította a kis arcokat. Szívük hangosan
65031 III,  46     |                hangosan dobogott. Körülnéztek a nyitott tájon: nincsen a
65032 III,  46     |                      a nyitott tájon: nincsen a Csákó sehol… sehol.~Elhajtotta
65033 III,  46     |                 gonosz ember, vagy visszament a régi gazdájához. Sohasem
65034 III,  46     |                       akitõl vették, ki tudná a faluját? Talán nem is ebben
65035 III,  46     |                     az országban lakik?~Ancsa a földre vetette magát s elkezdett
65036 III,  46     |                  hatalmat). - Siess anyánkért a szõlõbe… Mondd meg neki,
65037 III,  46     |                     Te pedig, Kriska, szaladj a bíróhoz, doboltassa ki.
65038 III,  46     |           kérdezõsködj az emberektõl. Én majd a szomszéd faluba futok.~Elmentek
65039 III,  46     |               szomszéd faluba futok.~Elmentek a gyerekek, ki jobbra, ki
65040 III,  46     |                     ki jobbra, ki balra, neki a széles világnak, a Csákót
65041 III,  46     |                       neki a széles világnak, a Csákót keresni. Hegyrõl
65042 III,  46     |                       Csákót keresni. Hegyrõl a völgybe, dûlõrül dûlõre,
65043 III,  46     |                      dûlõrül dûlõre, benéztek a hegyszakadékokba, remegve,
65044 III,  46     |                       kiáltozták be az erdõt, a cserjéseket.~- Csákó! Csákó!
65045 III,  46     |                     szólalt meg sehonnan. Ni, a csöngettyûje hangja… mintha
65046 III,  46     |                        darázs-döngés ez csak… A Csákórul senki sem tudott
65047 III,  46     |                 tudott hírt adni. Jövõk-menõk a fejüket rázták. Elveszett
65048 III,  46     |                kimerülve találkoztak estefelé a falu alatt. Hazatartottak
65049 III,  46     |                     falu alatt. Hazatartottak a szegény gyerekek. Egyik
65050 III,  46     |                   gyerekek. Egyik se kérdezte a másiktól: megvan-e a tehén?
65051 III,  46     |                 kérdezte a másiktól: megvan-e a tehén? mindenik arca beszélte,
65052 III,  46     |                       lesz?~Hát amint beértek a tornác alá, egyszerre csak
65053 III,  46     |                  valami csöngettyûszó üti meg a fülüket; de már ez igazi,
65054 III,  46     |                      Szent isten…~- Hiszen ez a Csákó! Az, az!~Odafutottak
65055 III,  46     |                   istállóba. Hát persze, hogy a Csákó volt. Itt van, nem
65056 III,  46     |                  hanem csak elunta magát künn a mezõn s hazajött hûségesen.~-
65057 III,  46     |                       eset, ilyen furcsa eset a világon?~Lett öröm; mindjárt
65058 III,  46     |                 fáradtak, táncoltak, ugráltak a Csákó körül, aki olyan szépen
65059 III,  46     |                    egyszer csak újra elborult a Mimike homloka: eszébe jutott,
65060 III,  46     |                       eszébe jutott, hogy hát a mama?~Az bizony, a szegény
65061 III,  46     |                   hogy hát a mama?~Az bizony, a szegény megijedt mama merre
65062 III,  46     |                       merre lehet? Bizonyosan a Csákót keresi valahol. Talán
65063 III,  46     |                     Ki sem merték mondani azt a megdöbbentõ szót, hogy hátha
65064 III,  46     |                 szürkület ereszkedni kezdett. A torony legtetejét már elnyelte.
65065 III,  46     |                  kérdezgették -, nem láttátok a mi anyánkat valahol?~A tiszteletes
65066 III,  46     |               láttátok a mi anyánkat valahol?~A tiszteletes asszonyt senki
65067 III,  46     |                  bizonyosan itthon lenne már.~A kínos elõérzet hihetetlen
65068 III,  46     |                 sarkallta; nádason, mocsáron, a Hollócska folyón át keresztülgázoltak,
65069 III,  46     |                  kímélve csatakosan, érkeztek a szõlõbe, mert onnan kell
65070 III,  46     |                      szõlõbe, mert onnan kell a nyomokat keresni.~Aminthogy
65071 III,  46     |                     tarkállott óriási nyomnak a tiszteletes asszony ócska
65072 III,  46     |            tiszteletes asszony ócska wiklerje a diófa alatt. De nini, káprázat-e?
65073 III,  46     |                     hiszen rajta fekszik maga a tiszteletesné is.~Örömrepesve
65074 III,  46     |                 mamácskám… megvan… megkerült.~A fölriadt nagyasszony haragosan
65075 III,  46     |                       kicsit. Mit csináltatok a ruhátoknak? Csupa sár, csupa
65076 III,  46     |                        ugyan mi került meg?~- A Csákó… a mi Csákónk!~A nagyasszony
65077 III,  46     |                     mi került meg?~- A Csákó… a mi Csákónk!~A nagyasszony
65078 III,  46     |                        A Csákó… a mi Csákónk!~A nagyasszony kidörzsölte
65079 III,  46     |                   láttam. De beszéljetek már…~A lánykák összenéztek. Hát
65080 III,  46     |                    vele az egész szõlõhegyet.~A tiszteletes asszony megértvén
65081 III,  46     |                 tiszteletes asszony megértvén a dolgokat, addig-addig törülgette
65082 III,  46     |                addig-addig törülgette arcukat a keszkenõvel, csitítván õket: »
65083 III,  46     |                      s úgy hármasban siratták a szegény Csákót - mert hátha
65084 III,  47     |                                               A TOLDI-LEGENDA ALSÓ-TOLDON~
65085 III,  47     |                   Privilégiumokról álmodoznak a bocskorosok, benne van a
65086 III,  47     |                      a bocskorosok, benne van a vérükben, mindent maguknak
65087 III,  47     |                  mindent maguknak szeretnének a jövőben s minden dicsőség
65088 III,  47     |                       minden dicsőség az övék a múltból. Még az erős Toldi
65089 III,  47     |                 Miklós is odavaló ember volt.~A falu neve alkalmas rá, hogy
65090 III,  47     |                  valami hajdan nagy épületnek a fundámentumai. Egy-egy mélyen
65091 III,  47     |                     leérő falat ásnak ki néha a harangláb környékén; ott
65092 III,  47     |                    természetesen kacsalábon - a Toldyak ős fészkének. Ha
65093 III,  47     |                   mesét tudnak az aggastyánok a híres Toldy Miklós vitézi
65094 III,  47     |                      ez meg sehogy se passzol a Toldy szelleméhez. Semmit
65095 III,  47     |                       hagynak meg rajta, csak a nagy erejét, még azt a virtusát
65096 III,  47     |                   csak a nagy erejét, még azt a virtusát is elveszik, hogy
65097 III,  47     |                   felesége nem volt.~Legalább a legérdekesebb Toldy-legenda
65098 III,  47     |                     mint család-apát, aki nem a bajvívásaival imponál a
65099 III,  47     |                       a bajvívásaival imponál a hallgatónak, hanem az okosságával.~
65100 III,  47     |                     vitézét agyonverte, mivel a feleségét rágalmazták, s
65101 III,  47     |                 méltóságairól és hivatalairól a király száműzte udvarából,
65102 III,  47     |                       mondván, hogy oda többé a lábát be ne tegye, mert
65103 III,  47     |                    közbenjárása mellett, hogy a király szívét meglágyította.~
65104 III,  47     |                   Alsó-Toldra tajtékos lovon. A király csatlósa volt. Levelet
65105 III,  47     |                 csatlósa volt. Levelet hozott a királytól, melyben Mátyás
65106 III,  47     |              visszajöhet az udvarába, de csak a következő föltételek mellett
65107 III,  47     |                      jöjjön. Hozza el magával a legjobb barátját, a legnagyobb
65108 III,  47     |                   magával a legjobb barátját, a legnagyobb kincsét és a
65109 III,  47     |                       a legnagyobb kincsét és a legnagyobb ellenségét.«~
65110 III,  47     |                  legnagyobb ellenségét.«~Töri a fejét ezen híres Toldy Miklós.
65111 III,  47     |                lehetetlen dolgokat kíván tőle a király! Ha a legjobb barátját
65112 III,  47     |                       kíván tőle a király! Ha a legjobb barátját elő tudná
65113 III,  47     |                   menjen, de honnan vegye elő a legnagyobb ellenségét s
65114 III,  47     |              ellenségét s miképp kényszerítse a vele jövetelre?~Mialatt
65115 III,  47     |                       vele jövetelre?~Mialatt a királyi csatlóst egy belső
65116 III,  47     |                     szobába fekteti, bemegyen a maga kamrájába, hol töprengve
65117 III,  47     |                      töprengve okoskodik vala a királynak az ő izenetén;
65118 III,  47     |                 kérdezősködve:~- Láttad-e azt a vitézt, Magdolna, aki ma
65119 III,  47     |                     ékszerek jobban illenének a te hó nyakadra, patyolat
65120 III,  47     |                        patyolat karodra, mint a Forgách Mária szeplõs csuklójára.~
65121 III,  47     |               felcsillogtak.~- Én megölöm azt a vitézt, Magdolna - szólt
65122 III,  47     |                  szólt Toldy. - És neked adom a drágaságokat.~Az asszony
65123 III,  47     |                       még csak jobban tüzelte a tett elkövetésére férjét.~
65124 III,  47     |                ékszerek, Magdolna. És itt van a vitéz holtteste is. Mit
65125 III,  47     |                       mutatott ki, oda tették a holttestet, melybõl a vér
65126 III,  47     |                  tették a holttestet, melybõl a vér még most is csepegett
65127 III,  47     |                     vér még most is csepegett a zsákon át.~- Most pedig
65128 III,  47     |                 zsákon át.~- Most pedig miénk a drágaságok! Hanem fussunk
65129 III,  47     |                   innen! Menjünk Budára. Hogy a királynak, ha szolgáját
65130 III,  47     |                   útra.~- Mit vigyünk az útra a társzekereken? - kérdé Magdolna.~-
65131 III,  47     |                      Magdolna.~- Semmit, csak a kis fiamat, Gábort hozzuk
65132 III,  47     |                  Gábort hozzuk magunkkal, meg a vadászkutyámat.~Így mentek
65133 III,  47     |                       mentek el Budára. Mikor a palota elé értek, Toldy
65134 III,  47     |                  értek, Toldy Miklós megfogta a kutyát s üzent a királynak
65135 III,  47     |                     megfogta a kutyát s üzent a királynak egy szolgával,
65136 III,  47     |                   immár jön azonképpen, ahogy a király rendelé.~A király
65137 III,  47     |                       ahogy a király rendelé.~A király visszaüzent, hogy
65138 III,  47     |                      egész udvarával várja és a tornácról nézi.~Miklós ekkor
65139 III,  47     |                felesége balról ment mellette, a kutyáját pedig egy madzagon
65140 III,  47     |                vezette, jobbról rajta tartván a jobbik lábát az eb hátán…
65141 III,  47     |                   lábát az eb hátán… miközben a másik lábával egyet-egyet
65142 III,  47     |                    lábával egyet-egyet ugrott a kutya mellett.~Az udvari
65143 III,  47     |                    hangos nevetésre fakadának a jeleneten. Nini, a vitéz
65144 III,  47     |                  fakadának a jeleneten. Nini, a vitéz Toldy Miklós megbolondult,
65145 III,  47     |                ugrándozik komoly ember létére a kutya mellett, tán bizony
65146 III,  47     |                       tán bizony oda van nõve a lába a hátához.~Csak a király
65147 III,  47     |                    bizony oda van nõve a lába a hátához.~Csak a király nem
65148 III,  47     |                   nõve a lába a hátához.~Csak a király nem nevetett, s homlokát
65149 III,  47     |                       Midõn közel jött Miklós a királyhoz, meghajtva magát,
65150 III,  47     |                  magát, egy korbácsot vett ki a mentéje alul s azzal a kutyát
65151 III,  47     |                     ki a mentéje alul s azzal a kutyát megütötte.~A szegény
65152 III,  47     |                     azzal a kutyát megütötte.~A szegény eb vonítva futott
65153 III,  47     |                        Nos, Toldy Miklós. Hol a legjobb barátod?~Toldy nem
65154 III,  47     |                szavakkal hívni kezdte magához a kutyát:~»Bodri, kedves Bodrim,
65155 III,  47     |                farkcsóválgatással.~- Íme, itt a legjobb barátom, felséges
65156 III,  47     |                          Valóban ez õ - mondá a király. - Aztán az urakhoz
65157 III,  47     |                  Megütötte s mégis visszajött a hívására.«~Ekkor Toldy a
65158 III,  47     |                      a hívására.«~Ekkor Toldy a feleségéhez fordult s ekképp
65159 III,  47     |                       nézel olyan szemtelenül a királyra? Talán bizony szeretõd
65160 III,  47     |               királyra? Talán bizony szeretõd a király!~Az asszony lángba
65161 III,  47     |                 gyanúsítani, te gyilkos!~Erre a szóra Toldy megütötte a
65162 III,  47     |                       a szóra Toldy megütötte a korbáccsal, mire az asszony
65163 III,  47     |          jajveszékelni kezdett:~- Fogjátok el a gazembert, a gyilkost. Tegnap
65164 III,  47     |                      Fogjátok el a gazembert, a gyilkost. Tegnap ölte meg
65165 III,  47     |                     gyilkost. Tegnap ölte meg a király szolgáját, szemem
65166 III,  47     |                        szemem láttára!~- Íme, a legnagyobb ellenségem -
65167 III,  47     |                 követtem.~- Hogyan? - mondják a fõurak. - Hát nem ölted
65168 III,  47     |                   fõurak. - Hát nem ölted meg a király szolgáját?~- Már
65169 III,  47     |                    megölt borjút gyömöszöltem a zsákba s a magam szekrényébõl
65170 III,  47     |                       gyömöszöltem a zsákba s a magam szekrényébõl kincseket
65171 III,  47     |                 tettem az asszony elé, mintha a szolgától vettem volna el.~
65172 III,  47     |                    szolgától vettem volna el.~A király helyeslõleg bólintott
65173 III,  47     |                  király helyeslõleg bólintott a fejével, s egy intésére
65174 III,  47     |                      s egy intésére megjelent a megöltnek hitt szolga s
65175 III,  47     |                  furfangos eljárásáról.~- Hát a legdrágább kincsedet elhoztad-e
65176 III,  47     |                     elhoztad-e nekem? - kérdé a király ezután.~- Elhoztam,
65177 III,  47     |                     Elhoztam, fölség: itt van a karomon, a Gábor fiam.~-
65178 III,  47     |                    fölség: itt van a karomon, a Gábor fiam.~- Ember vagy
65179 III,  47     |                      Gábor fiam.~- Ember vagy a talpadon, Toldy Miklós.
65180 III,  47     |                    nem volnál, mindjárt annak a helyére tennélek. Így azonban
65181 III,  47     |                    mint ahogy fa-kalodája van a falusi bírónak, arany-kalodát
65182 III,  47     |             arany-kaloda volt… Az öregapámnak a szépapja még ült is benne.~
65183 III,  47     |                  alsó-toldi ember öregapjának a szépapja. Mert hát még az
65184 III,  48     |                                        MILYEN A MAGYAR IPAROS?~1882~Nem
65185 III,  48     |                     hiszem, hogy akadna ember a Szent István birodalmának
65186 III,  48     |                      hogy hol és miképp terem a szegedi bicska.~Hát azt
65187 III,  48     |                    adatott meg az égiektõl az a különös talentum, hogy akár
65188 III,  48     |                      penge dolgában túltegyen a földkerekség minden bicskacsinálóján.~
65189 III,  48     |                   boltjába, s úgy veszi onnan a halalakú bicskát, mintha
65190 III,  48     |                      megemlegetik, hogy: »Ni, a nagyapánk bicskája, mégpedig
65191 III,  48     |                   ezek után az ember, hogy ez a Sziráki bizonyosan valami
65192 III,  48     |              környékén az õ bicskáival szelik a szalonnát az atyafiak. Már
65193 III,  48     |                    szalonnát az atyafiak. Már a hódmezõvásárhelyi embertõl
65194 III,  48     |                      szinte irigyli. Jó annak a fanyelû bicska is.~Sziráki
65195 III,  48     |                     szemtõl szembe megdicséri a komája, vagy a sógora, hogy »
65196 III,  48     |                     megdicséri a komája, vagy a sógora, hogy »no, Sziráki
65197 III,  48     |              ügyvivõje által, de Sziráki uram a szeme közé nevetett az ügyvivõnek.~-
65198 III,  48     |                    kellemetlenül érintette ez a dolog.~- Hát tudja, kérem,
65199 III,  48     |                    tízezer bicska? (már t. i. a londoni cégnek). Nem okos
65200 III,  48     |                 kételkedik, azonnal deponálom a pénzt a közjegyzõnél. Hát
65201 III,  48     |                     azonnal deponálom a pénzt a közjegyzõnél. Hát jó lesz
65202 III,  48     |                      még nagyobb zavarba jött a híres iparos.~- No, ezt
65203 III,  48     |                    tudja mit, egy-két bicskát a maga kedvéért szívesen csinálok
65204 III,  48     |                   harminc-negyven kész bicska a boltjában, s mikor vevõk
65205 III,  48     |                      keresnek; »most nincs az a fajta készen«, ez a felelet.~-
65206 III,  48     |                  nincs az a fajta készen«, ez a felelet.~- Mikor lesz? -
65207 III,  48     |                felelet.~- Mikor lesz? - kérdi a vevõ.~- Hja, azt nem lehet
65208 III,  48     |                   feleli vállat vonva. - Most a mezei munka miatt nem dolgozhatunk.~
65209 III,  48     |                 ugyanis mind elviszi ilyenkor a legényeit kukoricát kapálni
65210 III,  48     |                    üzlethez s ne csiklandozza a nyereségvágy.~
65211 III,  49     |             leeresztették vasvilláikat, amint a kocsiban megösmertek bennünket,
65212 III,  49     |                  egyik vasvillás embertõl, ki a megfordított pipaszárat
65213 III,  49     |                       uram, hogy itt minálunk a katolikus részt kezdte meg
65214 III,  49     |                    katolikus részt kezdte meg a kolera. Ebben az egyben
65215 III,  49     |                alispán, ezüstös tajtékpipáját a bricska sárellenzõjére verve
65216 III,  49     |                       ki.~- Hiába nevet pedig a tekintetes úr. Úgy körülbelül
65217 III,  49     |                   tetszik hinni, megmondhatja a bíró is.~- Hol a bíró?~-
65218 III,  49     |                 megmondhatja a bíró is.~- Hol a bíró?~- A bírót mondtam?
65219 III,  49     |                      bíró is.~- Hol a bíró?~- A bírót mondtam? Igaz a, majd
65220 III,  49     |                         A bírót mondtam? Igaz a, majd elfelejtettem, hogy
65221 III,  49     |                        Akkor hát szólítsd elõ a törvénybírót?~- Hiszen az
65222 III,  49     |                   virradt, ugye Muszur sógor?~A megszólított Muszur sógor
65223 III,  49     |                       sógor sötéten bólintott a fejével.~- Pedig milyen
65224 III,  49     |                    milyen derék ember volt ez a Hártya Pál - sajnálkozék
65225 III,  49     |                     szegények, majd fölveszik a házat. Egyik szebb, mint
65226 III,  49     |                      házat. Egyik szebb, mint a másik.~- Vagyonuk nincs?~-
65227 III,  49     |                      Éhen fognak meghalni, ha a kolera el nem sepri. Nem
65228 III,  49     |                  fõzni. Egy lélek sem néz oda a halottas portának.~- Hány
65229 III,  49     |                    Nyolc és tíz között, ikrek a két idõsebb.~- Hm - köhintett
65230 III,  49     |                     alispán s mogorván intett a két vasvillásnak, hogy el
65231 III,  49     |                      föl s alá járkálva annak a nagy feladatnak a tudatában,
65232 III,  49     |                       annak a nagy feladatnak a tudatában, hogy õk a vesztegzár
65233 III,  49     |               feladatnak a tudatában, hogy õk a vesztegzár fenntartói s
65234 III,  49     |                     agyon lehet szúrniok, aki a tekintetes vármegye rendeletének
65235 III,  49     |              erõszakkal akarna keresztülmenni a nemes helységen, amelyben
65236 III,  49     |                     nemes helységen, amelyben a fekete halál most a vicispánynál
65237 III,  49     |                  amelyben a fekete halál most a vicispánynál is nagyobb
65238 III,  49     |                      úr lakja Nemes-Várbokot.~A bricska lassan indult meg
65239 III,  49     |                     bricska lassan indult meg a döcögõs, kátyús úton, melyet
65240 III,  49     |                    Egészen kihaltnak látszott a megyei bocskoros nemességnek
65241 III,  49     |                      bocskoros nemességnek ez a százados fészke. Imitt-amott
65242 III,  49     |                  százados fészke. Imitt-amott a kerítésnél kinézett egy
65243 III,  49     |                       még csak meg sem emelte a kalapját a vármegye mindenható
65244 III,  49     |                     meg sem emelte a kalapját a vármegye mindenható ura
65245 III,  49     |                kezdtem, hogy közel kell lenni a világ felbomlásának.~Egy
65246 III,  49     |                    szcénák lesznek majd ebbõl a feltámadás napján!~Az alsó
65247 III,  49     |                   alsó soron, ahol nagyobbára a katolikusság lakott, az
65248 III,  49     |                       egy malac beleszabadult a ház elõtti kis kertbe. Az
65249 III,  49     |                     Laczfy-familia ott nézte. A szentkorona tagjai máskor
65250 III,  49     |                      köveket hajigáltak volna a malac után, lármáznának,
65251 III,  49     |               lármáznának, pörrel fenyegetnék a torkos állat gazdáját, most
65252 III,  49     |                     nézték, hogy teszi tönkre a drágalátos dinnyeágyakat.
65253 III,  49     |                    törülgette, izzadott. Majd a pecsétgyûrûjét húzta le,
65254 III,  49     |                  pecsétgyûrûjét húzta le, azt a levegõbe hajította, meg
65255 III,  49     |                    sápadt kissé s nincs rajta a rideg fenségbõl semmi. Nem
65256 III,  49     |                       fenségbõl semmi. Nem is a vármegye alispánja ez, hanem
65257 III,  49     |                      csak egy szelíd öreg úr.~A harangláb táján egy hosszú,
65258 III,  49     |              szabályos kordon. Békanyál volt. A nyári szél idehajtotta a
65259 III,  49     |                      A nyári szél idehajtotta a rétekrõl s két ellenkezõ
65260 III,  49     |                ellenkezõ ákácfához fogódzott, a között ringott-repkedett
65261 III,  49     |                       mely elszakította volna a mezei tündérek cérnáját.
65262 III,  49     |                       tündérek cérnáját. Ezek a fickók mégis derekasan tartják
65263 III,  49     |                   mégis derekasan tartják meg a vesztegzárt.~Az öregúrnak
65264 III,  49     |               ábrázatán, úgy kellett leszedni a szakálláról, bajuszáról,
65265 III,  49     |                  bajuszáról, pedig illett oda a színe miatt.~- Látod, öcsém,
65266 III,  49     |                      Látod, öcsém, ha most ez a békanyál drótból lenne,
65267 III,  49     |                     iszen megmagyarázta õ azt a következõ zökkenõnél.~-
65268 III,  49     |                  magyarázzam meg, mit akarok.~A cifra tarsolyos hajdú egy
65269 III,  49     |                        fiam, s eredj be ahhoz a Hártya Pálhoz, aki ma reggel
65270 III,  49     |                    valamennyit, kiviszed õket a határra s ott azután…~-
65271 III,  49     |                      kardomat otthon hagytam, a tompa van velem.~- Nem kell
65272 III,  49     |                   tompa van velem.~- Nem kell a gyerekeket kardra hányni,
65273 III,  49     |                   Borókával kifüstölitek õket a falu végén. Kocsit rendelsz
65274 III,  49     |                tiszteltetem s küldöm neki ezt a négy lánykát, az egyik nála
65275 III,  49     |                      mondd meg neki, hogy ezt a vármegye… én rendeltem így;
65276 III,  49     |              rendeltem így; punktum.~- De hát a többi három?~- Innen Csalárnak
65277 III,  49     |                    két kastély van szemben, s a másikban is özvegy lakik.
65278 III,  49     |                     lakik. Bogátynét kérdezd. A három lány közül kiválasztod
65279 III,  49     |                       közül kiválasztod magad a legszebbiket, a másik kettõt
65280 III,  49     |             kiválasztod magad a legszebbiket, a másik kettõt ottkünn hagyod,
65281 III,  49     |                     kezeit csókoltatja és ezt a kis lányt küldi prezentbe«.~-
65282 III,  49     |                       uramhoz. Annak elmondod a dolgot úgy, amint van, hogy
65283 III,  49     |                   dolgot úgy, amint van, hogy a gyerekek anya, apa nélkül
65284 III,  49     |                rendelet. Mindjárt rád uszítja a kutyákat. Hanem kéz alatt
65285 III,  49     |                     sem akartam hozzá küldeni a leánykát, csak az esküdt
65286 III,  49     |                    uram nem fogadja be örökbe a gyereket.~- Igenis, tekintetes
65287 III,  49     |                    végezz. Imre, hajts.~- Hát a negyedik gyerek, tekintetes
65288 III,  49     |                      tekintetes uram? - kérdé a hajdú.~- Igaz a… több eszed
65289 III,  49     |                         kérdé a hajdú.~- Igaz a… több eszed van, fiam, mint
65290 III,  49     |                    több eszed van, fiam, mint a vicenótáriusaimnak. Magam
65291 III,  49     |                       majd elfelejtettem. Hát a megmaradt gyereket, azt,
65292 III,  49     |                 senkinek sem kell, hazaviszed a feleségemnek. Annak az is
65293 III,  49     |                     jól gondját viselje, mert a leány a miénk. Szombaton
65294 III,  49     |                 gondját viselje, mert a leány a miénk. Szombaton délre magunk
65295 III,  49     |                       utat kellett megjárnunk a kerületben. Nemes-Várbokról
65296 III,  49     |        Nemes-Várbokról átmentünk Pentelére és a többi kolerás helységekbe,
65297 III,  49     |                     kolerás helységekbe, ahol a megyei fõorvos is hozzánk
65298 III,  49     |            csatlakozott. Rétiben ott találtuk a szolgabírót is, tekintetes
65299 III,  49     |                     segítségére vitt ki engem a körutat tevõ alispán, mert
65300 III,  49     |                  alispán, mert Berei Pál volt a principálisom.~Igazán gyerek
65301 III,  49     |                    voltam én még akkor, midõn a vármegye urai közé kerültem.
65302 III,  49     |                   adom sokért, hogy éltem már a régi táblabírák között s
65303 III,  49     |                       el az utolsó fény, amit a múlt dicsõsége vetett még
65304 III,  49     |                     múlt dicsõsége vetett még a kevély megyei címerekre.~
65305 III,  49     |                      kevély megyei címerekre.~A hagyatéki tárgyalásokat
65306 III,  49     |                      Csuzy Miklóshoz. Az volt a fõtanya a kerületben. Már
65307 III,  49     |                  Miklóshoz. Az volt a fõtanya a kerületben. Már megterítve
65308 III,  49     |               kerületben. Már megterítve várt a »zöld asztal«. Mert a zöld
65309 III,  49     |                    várt a »zöld asztal«. Mert a zöld asztal elkerülhetlen
65310 III,  49     |                    elkerülhetlen kelléke volt a táblabírói világnak.~- Ki
65311 III,  49     |                      kiáltá az alispán, amint a kocsiról leugrott.~Hát biz’
65312 III,  49     |                     is derekasan egész éjjel. A »háromszor, négyszer, besszer,
65313 III,  49     |                    Miklós! Nem volt itt nálad a huszárom?~- De bizony itt
65314 III,  49     |                      tegnapelõtt.~- Megkaptad a küldeményemet?~- Izé… köszönöm -
65315 III,  49     |                         Baj van vele - tagolá a gazda zavartan. - Eltûnt.
65316 III,  49     |                       alispán. - Nem szeretem a dolgot - tette hozzá, homlokát
65317 III,  49     |                    aggódjék, bátyám.~Minthogy a viceispán éppen huszonegyes
65318 III,  49     |                     aggodalomról s nekifogott a zsinór növesztésének. Pogány
65319 III,  49     |                      észre, hogy egészen üres a nagy fekete tárca.~- Hozzátok
65320 III,  49     |                  fekete tárca.~- Hozzátok ide a pakktáskámat! - parancsolá
65321 III,  49     |                    egyik ott ácsorgó inasnak.~A kis bõröndöt elõhozták,
65322 III,  49     |                       belõle egy csomó aktát, a hagyatéki ügyeket s azokból
65323 III,  49     |                  azokból kezdte elõkotorászni a - depositumokat.~- Most
65324 III,  49     |                     depositumokat.~- Most már a vármegye pénzével játszom -
65325 III,  49     |                     szedegetvén ki egymásután a százasokat.~Biz’ azok is
65326 III,  49     |                      azok is mind elsétáltak. A vármegye pénze is az alispánhoz
65327 III,  49     |              asszonyoktól kért pénzt kölcsön. A kis Csuzyné még az öreg
65328 III,  49     |                    harisnyából is kiöntögette a penészes tallérokat; asszonypénz
65329 III,  49     |                asszonypénz szerencsét hozhat.~A játékot persze nem lehetett
65330 III,  49     |                       vármegyében szünetelhet a közigazgatás s dúlhatott
65331 III,  49     |                      közigazgatás s dúlhatott a fekete halál a vicispán,
65332 III,  49     |                      dúlhatott a fekete halál a vicispán, a szolgabíró és
65333 III,  49     |                      fekete halál a vicispán, a szolgabíró és az orvos miatt!
65334 III,  49     |                       voltak könnyelmûek azok a lelkiismeretes emberek is!~
65335 III,  49     |                     tisztát váltani« (ez volt a hivatalos kifejezés a szombati
65336 III,  49     |                    volt a hivatalos kifejezés a szombati megérkezésekre).~
65337 III,  49     |                    micsoda galibát küldesz te a nyakamra, he! Hol szedted
65338 III,  49     |                    szedted fel már megint azt a porontyot? Hát szolgálód
65339 III,  49     |                      én is olyan vagyok, mint a vármegye, hogy szép szóval
65340 III,  49     |                       toppantott az alispánné a lábával. - Szép örömet szereztél,
65341 III,  49     |                   sárkánykölyök. Látod ezeket a kaparásokat az arcomon,
65342 III,  49     |                  mikor mosdattam, nekem esett a körmeivel. Valóságos pokol
65343 III,  49     |               fajzatja! Büntetésbõl becsuktam a nappali szobába, mind összetörte
65344 III,  49     |                      szobába, mind összetörte a porcelánedényeimet. Nem
65345 III,  49     |       porcelánedényeimet. Nem adtam volna oda a lelkiüdvösségedért a két
65346 III,  49     |                      oda a lelkiüdvösségedért a két füles porceláncsészémet
65347 III,  49     |                       füles porceláncsészémet a stafírungból.~- Micsoda?
65348 III,  49     |                      stafírungból.~- Micsoda? A két Rákóczi-csészét törte
65349 III,  49     |                       azt megmondom, hogy azt a gyereket elvidd innen, mert
65350 III,  49     |                     elvidd innen, mert ma meg a virágpalántáimat tépte ki
65351 III,  49     |                     virágpalántáimat tépte ki a kertben… Elvidd innen, tedd,
65352 III,  49     |                     ni, micsoda bolondság ez?~A divatárusnõ jött, csipkés
65353 III,  49     |                    felelt aláeresztett hangon a tekintetes asszony. - Ruhát
65354 III,  49     |                  Haragosan becsapta maga után a folyosó-ajtót, az alispán
65355 III,  49     |             mélázásából -, hadd hozná ide azt a gyereket.~Elõvezették. Olyan
65356 III,  49     |                        Nem mondom meg - szólt a kis leány s fejét dacosan
65357 III,  49     |                       Gyere közelebb, picike!~A szobaleány erõszakkal elõre
65358 III,  49     |                  szépen átfogta derekát, mire a kis ördög olyat ütött a
65359 III,  49     |                       a kis ördög olyat ütött a kezére, hogy szinte beleszisszent.~-
65360 III,  49     |                   Jézus Mária! - kiáltott fel a szobaleány ijedten azon
65361 III,  49     |                      tán azonnal fejét veszik a gyereknek ezért a vakmerõségért.~
65362 III,  49     |                      veszik a gyereknek ezért a vakmerõségért.~Hanem az
65363 III,  49     |                 szinte rengni látszottak bele a tornác oszlopai. Furcsák
65364 III,  49     |                     oszlopai. Furcsák ám ezek a hatalmas urak!~Tetszett
65365 III,  49     |                  hatalmas urak!~Tetszett neki a kis parasztlány; igaz is,
65366 III,  49     |                        feslõ rózsabimbónak is a szebbekbõl való. Babos szoknyácskája
65367 III,  49     |                 eredetileg, de ahol kiszakadt a ráncában, ott a földet seperte,
65368 III,  49     |                     kiszakadt a ráncában, ott a földet seperte, csak oldalt
65369 III,  49     |                magunknak szántam, vagyis hogy a tekintetes asszonynak s
65370 III,  49     |              tekintetes asszonynak s eldugtam a saroglyába, hogy meg ne
65371 III,  49     |                   lássák. Mind hitványabb már a többi!~- Elhelyezted-e a
65372 III,  49     |                      a többi!~- Elhelyezted-e a többit is mind?~- El én
65373 III,  49     |                      mind?~- El én egy lábig. A Kovács-uraság erõvel kettõt
65374 III,  49     |                        mikor megmondtam, hogy a tekintetes úr egyet sem
65375 III,  49     |                     lett volna ott hagyni ezt a másikat is. Nagyon meggyûlt
65376 III,  49     |                      is. Nagyon meggyûlt vele a bajunk. Az asszony haragszik.~-
65377 III,  49     |                    haragszik.~- Pajkos, rossz a gyerek, tekintetes uram,
65378 III,  49     |                       azt. Híre-hamva se volt a kis Erzsikének reggelre.
65379 III,  49     |                     sehol se találták, mintha a föld nyelte volna el. Hiába
65380 III,  49     |                    volna el. Hiába dobolta ki a nagybajszú Pista hajdú minden
65381 III,  49     |                    nevét kiáltva, de még csak a visszhang sem felelgetett
65382 III,  49     |                     sem felelgetett neki.~Még a tekintetes asszony is sopánkodott
65383 III,  49     |                    tán arra is gondolt, nem-e a zsidók ölték meg, hogy szûz
65384 III,  49     |                   élve, halva megkerítse, még a föld alul is kiássa, nélküle
65385 III,  49     |                       nélküle haza ne térjen.~A tekintetes asszony sehol
65386 III,  49     |                  délután, valahányszor átment a »kék szobán« s meglátta
65387 III,  49     |                    kék szobán« s meglátta ott a rózsaszín gyermekruhát a
65388 III,  49     |                      a rózsaszín gyermekruhát a díványon kiterítve, mintha
65389 III,  49     |              mindannyiszor.~Estefelé jött meg a huszár, csatakosan, tajtékos
65390 III,  49     |             csatakosan, tajtékos lovon.~- Hol a leány? - kiáltott rá a lódobogásra
65391 III,  49     |                    Hol a leány? - kiáltott rá a lódobogásra kiszaladt alispán
65392 III,  49     |                     betakarva.~- Él?~- Alszik a kis ördög - felelte a huszár
65393 III,  49     |                  Alszik a kis ördög - felelte a huszár káromkodva - rúgott,
65394 III,  49     |                Képzelje, tekintetes uram, azt a gyalázatos vért, ami ezekben
65395 III,  49     |                  gyalázatos vért, ami ezekben a parasztokban van. Várbokra
65396 III,  49     |                      érvén, amint belovagolok a Hártya portán, hát ott találom
65397 III,  49     |                       portán, hát ott találom a négy gyereket azon módon,
65398 III,  49     |                       ahogy szerdán találtam. A kazal tetején ültek…~- Ejnye! -
65399 III,  49     |                     egyszer széthordtam volna a vármegye négy része felé,
65400 III,  49     |                  lassankint, hogy hazaszöktek a gyehennára valók. Ilyen
65401 III,  49     |                       gyehennára valók. Ilyen a paraszt, tekintetes uram!~
65402 III,  49     |               elmosolyodott, s nini mit lát?… a tekintetes asszony maga
65403 III,  49     |                asszony maga veszi át Erzsikét a huszártól s szép óvatosan,
65404 III,  49     |                     tulajdon kezével viszi be a szobába. Már mire való az
65405 III,  49     |                          De hát ne zörögj úgy a patkós csizmáiddal. Lábujjhegyen
65406 III,  49     |             Lábujjhegyen járj, azt mondom. Az a tervem van, hogy átöltöztetem
65407 III,  49     |                     sohasem szökik meg többé.~A vármegye hatalmas ura, akit
65408 III,  49     |                       mindenki rettegett, még a pipáját sem merte kiverni,
65409 III,  49     |                    hanem azért mégis megtette a maga szokásos diffikultását.~-
65410 III,  49     |                     hanem az mégsem ér sokat. A gyerek nem szokik meg köztünk,
65411 III,  49     |                        hacsak… ide nem hozzuk a többi hármat is.~Az alispánné
65412 III,  50     |                                     LÁBNYOMOK A HOMOKBAN~1882-1884~Megkaptam
65413 III,  50     |                   költeményt szeretnél kiadni a saját költségeden s kérsz,
65414 III,  50     |                     kész veled indulni. Hova? A dicsõség után, ugye?~Nem
65415 III,  50     |                  elbeszélésben. Igen, ez lesz a legjobb.~Hát emlékezel-e
65416 III,  50     |                 legjobb.~Hát emlékezel-e arra a mogyorófabokorra, amely
65417 III,  50     |               ábrándozva? Ha eszedbe jutna az a nap, amikor egyszer bekergetett
65418 III,  50     |                    egyszer bekergetett az esõ a csõsz-kunyhóba? Amolyan
65419 III,  50     |                        Amolyan futó esõ volt, a felhõ talán csak azért potyogott
65420 III,  50     |                        hogy ne lábatlankodjék a napfénynek, mely nyomban
65421 III,  50     |                    mely nyomban megszikkasztá a földet. A milliárdnyi homokszemek
65422 III,  50     |                       megszikkasztá a földet. A milliárdnyi homokszemek
65423 III,  50     |                      oda bekeverve. Kalásznak a szilánkja, cserebogárnak
65424 III,  50     |                   elpusztul, elenyészik, csak a kis homok-szemek maradnak
65425 III,  50     |                 homok-szemek maradnak örökké.~A megszikkadt homokban, a
65426 III,  50     |                       A megszikkadt homokban, a bokor mellett, amint a kunyhóból
65427 III,  50     |                        a bokor mellett, amint a kunyhóból arra tartottunk,
65428 III,  50     |                 mondám, figyelmesen nézegetve a nyomokat.~- Igen - szóltál -,
65429 III,  50     |                      erre, mert igen picinyek a nyomok. Fogadni mernék,
65430 III,  50     |               picinyek és olyan formásak ezek a nyomok, hogy szinte látni
65431 III,  50     |                       hogy szinte látni lehet a cipõket. Gyönyörû lábacskák,
65432 III,  50     |                    lábacskák, annyi bizonyos.~A rigó elfüttyentette magát
65433 III,  50     |                     rigó elfüttyentette magát a szilvásban, a patak vígan
65434 III,  50     |            elfüttyentette magát a szilvásban, a patak vígan csörgött a szakadék
65435 III,  50     |                        a patak vígan csörgött a szakadék mellett, mi pedig
65436 III,  50     |                      pedig elandalodva néztük a kedves nyomokat. A homok
65437 III,  50     |                     néztük a kedves nyomokat. A homok lilaszínt játszott
65438 III,  50     |                      homok lilaszínt játszott a mélyedésekben, miket kivájt,
65439 III,  50     |                   igen, nõnek kellett lennie. A kicsi nyomhoz csak a lábat
65440 III,  50     |                  lennie. A kicsi nyomhoz csak a lábat nehéz oda képzelni,
65441 III,  50     |                     lábat nehéz oda képzelni, a lábikrát már nagyon könnyû,
65442 III,  50     |                   lábikrát már nagyon könnyû, a sugár alak pedig oda áll
65443 III,  50     |                   pedig oda áll eléd magától.~A tizenhatodik évben voltunk,
65444 III,  50     |                       te szüleimnél töltötted a szünnapokat. Bõszavú esztendõ;
65445 III,  50     |                      esztendõ; hogy sugdosott a füleinkbe mindenféle regényes
65446 III,  50     |                     önkénytelenül elindultunk a titokteljes nyomokon, mindig
65447 III,  50     |            beljebb-beljebb az erdõ felé.~Ahol a gyep kezdõdött, ott a füvek
65448 III,  50     |                    Ahol a gyep kezdõdött, ott a füvek mutatták lábának körrajzait
65449 III,  50     |             esõcseppek átgurultak az egyikrõl a másikba s ott himbálóztak
65450 III,  50     |                       szívni minden fûszálról a port, az illatot, amit az
65451 III,  50     |                       lehet? Ki tudhatná azt? A sejtelem szövi egy képbe
65452 III,  50     |                        Egy mókus végigszaladt a selyem mezõn s hosszú farkával
65453 III,  50     |                   hosszú farkával felborzolta a föld haját. Egy sötétzöld
65454 III,  50     |                  tönkretette egy nagy darabon a nyomokat. Ezek a gyalázatos
65455 III,  50     |                      darabon a nyomokat. Ezek a gyalázatos mókusok semmit
65456 III,  50     |                 mókusok semmit sem tisztelnek a világon!~Te most elkeseredve
65457 III,  50     |                   tovább menni, megfordultál. A déli harangszó hazacsalogatott
65458 III,  50     |                     harangszó hazacsalogatott a leveses tálhoz, de én már
65459 III,  50     |                egészen bele voltam bolondulva a lábnyomokba. Meg is találtam
65460 III,  50     |                     Meg is találtam õket újra a cserjésen túl s mentem utánuk,
65461 III,  50     |                    hang utánam.~Megfordultam. A tiszteletes úr kisasszonykái
65462 III,  50     |                      kisasszonykái léptek elõ a bozót közül. Egészen össze
65463 III,  50     |                    Egészen össze voltak tépve a ruhácskáik, a nagyobbik
65464 III,  50     |                    voltak tépve a ruhácskáik, a nagyobbik a hátán hozta
65465 III,  50     |                       ruhácskáik, a nagyobbik a hátán hozta a kisebbiket,
65466 III,  50     |                       nagyobbik a hátán hozta a kisebbiket, ki egy kis garabolyt
65467 III,  50     |                    garabolyt tartott kezében. A pofácskáik be voltak mázolva
65468 III,  50     |                    feléjük.~- Szedret szedünk a mamánknak. Nézze, mennyi
65469 III,  50     |           neveletlenek, kis csacsik! Lehet is a madarat úgy fogni, mint
65470 III,  50     |                       madarat úgy fogni, mint a guruló gombolyagot.~A nagyobbik,
65471 III,  50     |                    mint a guruló gombolyagot.~A nagyobbik, Vica, durcásan
65472 III,  50     |                      Birike nem vette szívére a sértést.~- Pedig nagyon
65473 III,  50     |                     már mindenünk van. Megvan a kalitka hozzá, megvan a
65474 III,  50     |                       a kalitka hozzá, megvan a vályú, amibõl inni fog,
65475 III,  50     |                 cserépbõl van, ha maga látná… A kalitkán torony is van…
65476 III,  50     |                       kalitkán torony is van… a kendermagot pedig elfelejtettem
65477 III,  50     |                     nézze… most meg már leült a jegenyére.~Fölvettem egy
65478 III,  50     |                     úgy találomra megcéloztam a vörösbegyet; biz az szegény
65479 III,  50     |                csinálni, azon módon lefordult a fa tetejérõl halva.~- Kell-e
65480 III,  50     |                 vitézi önérzettel odafordulva a lányokhoz.~De azok már nem
65481 III,  50     |                     hencegésemet, odafutottak a madárhoz s hangosan siratták
65482 III,  50     |               hirtelen bekövetkezett halálát.~A kosarat letették a fûre;
65483 III,  50     |                   halálát.~A kosarat letették a fûre; felfordult s kiöntõdött
65484 III,  50     |                felfordult s kiöntõdött belõle a szeder, úgy nézett ott ki,
65485 III,  50     |                  sírhalom.~Tanácskoztak, hogy a vörösbegyet most már el
65486 III,  50     |                   most már el fogják temetni, a Vica napernyõjével, mert
65487 III,  50     |                  hegyes, egy kis gödröt ásnak a fa alatt, oda teszik le
65488 III,  50     |                     teszik le örök nyugalomra a meggyilkoltat.~Birike úgy
65489 III,  50     |                        nagy ragyogó szemével, a kis paplányt. Ha az én feleségem
65490 III,  50     |                    piros szája környékét…~…De a nyomok, a nyomok! Már majdnem
65491 III,  50     |                      környékét…~…De a nyomok, a nyomok! Már majdnem elfeledtem!~-
65492 III,  50     |                    temessék el, kicsikém, azt a madarat, mert nekem el kell
65493 III,  50     |                      testem reszket. Ha kell, a szederbõl adok ám!~- Nem
65494 III,  50     |                     tanácsot, menjenek le itt a gyalogúton, erre közelebb
65495 III,  50     |                   gyalogúton, erre közelebb s a völgyben lent bizonyosan
65496 III,  50     |                  bizonyosan találkozni fognak a barátommal, az majd hazakíséri,
65497 III,  50     |                    bohó?~- Hát mitõl? - mondá a kis leány, szép szemeit
65498 III,  50     |                szemeit lesütve. - Talán ettõl a holttesttõl?~- Oh, oh! -
65499 III,  50     |                  közbe nevetve - egy madárnak a holttestétõl!~S szaladtam
65500 III,  50     |              holttestétõl!~S szaladtam tovább a nyomok után.~De a kis lány