bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

66001 III,  56     |                      nagyon jó lehet az, mert a nemzetes asszony arcán is
66002 III,  56     |                 megelégedés fénylik ilyenkor. A kicsinyeknek olyan ellenállhatatlan
66003 III,  56     |              ellenállhatatlan vágyuk utánozni a nagyokat, kivált a leányoknak.
66004 III,  56     |                   utánozni a nagyokat, kivált a leányoknak. Hát bizony az
66005 III,  56     |                     az Anna ujja is odakerült a Gyula szõke haja közé, s
66006 III,  56     |                       kotorászott azok között a delejes fürtök között, amelyek
66007 III,  56     |                        amelyek susognak, mint a selyem, csiklandoznak, mint
66008 III,  56     |                   selyem, csiklandoznak, mint a hangya és égetnek, mint
66009 III,  56     |                       hangya és égetnek, mint a parázs. Nem gyermekeknek
66010 III,  56     |                  hitte, csúfolódik, s ráütött a kezére pajkosan, amire az
66011 III,  56     |                     magáért. Jó lesz-e, Anna?~A kislány engesztelõdve bólingatott,
66012 III,  56     |                     hogy jó lesz, jó lesz, és a lekapcsolt köténykéjével
66013 III,  56     |                      legyezte magát úgy, hogy a piruló arcába ne lásson.~-
66014 III,  56     |                      jó lesz-e, ha elbeszélem a hat apámat?~Persze, hogy
66015 III,  56     |                      lesz, s elbeszélte aztán a történetet. Apja egy makói
66016 III,  56     |            Palócországban. Mikor hírét hozták a szomorú esetnek, õ még kicsiny
66017 III,  56     |               korhely-kompánia, azok letették a poharukat, és így szóltak: »
66018 III,  56     |                        és így szóltak: »Ennek a szegény fiúcskának nem maradt
66019 III,  56     |                   Neveljük fel, gyerekek, ezt a porontyot, legyen a mi fiúnk«.
66020 III,  56     |                       ezt a porontyot, legyen a mi fiúnk«. Hatan voltak,
66021 III,  56     |                 felosztották havi részletekre a költséget, s pontosan küldözik
66022 III,  56     |                költséget, s pontosan küldözik a kosztpénzt Molnár uramnak
66023 III,  56     |                     otthon vagy az iskolában. A vén tiszttartó mindig egy
66024 III,  56     |                       egy ezüstpénzt csúsztat a markába, a fiskális (az
66025 III,  56     |                ezüstpénzt csúsztat a markába, a fiskális (az jár be legtöbbször),
66026 III,  56     |                         egy-egy barackot nyom a fejére, és hátba üti: ebbõl
66027 III,  56     |                       és hátba üti: ebbõl áll a szeretete. A sertéskereskedõ,
66028 III,  56     |                        ebbõl áll a szeretete. A sertéskereskedõ, akihez
66029 III,  56     |                       sertéskereskedõ, akihez a vakációkra jár, fejét csóválja. »
66030 III,  56     |                     Nem sokáig fizetünk ezért a gyerekért… nem sokáig!«
66031 III,  56     |                     Legyen eszed, ha mondom!« A negyedik apa egy törvényszéki
66032 III,  56     |               másrészt Molnár András urammal, a »gyermekük« iránt.~Az igazgató
66033 III,  56     |                       mindig azt feleli, hogy a Gyula nagy tálentum, jeles
66034 III,  56     |                      elérteni, mikor kevesebb a hat az egynél!~- Aztán ugyan
66035 III,  56     |                 lássuk, Annácska, mi lenne az a maga nagy boldogsága?~-
66036 III,  56     |             másik-másik apám hívná meg ebédre a tanító urat.~Amint ebben
66037 III,  56     |                  fogva, sohasem tarthatta meg a délutáni leckeórát.~De ha
66038 III,  56     |                   Annának nem szerzett örömet a diligencia, a szegény Tóth
66039 III,  56     |                 szerzett örömet a diligencia, a szegény Tóth Gyulának az
66040 III,  56     |                   volt, ami másnak boldogság: a vakáció.~Vége szakadt a
66041 III,  56     |                       a vakáció.~Vége szakadt a játékoknak, a tündér alkonyatoknak,
66042 III,  56     |                    Vége szakadt a játékoknak, a tündér alkonyatoknak, a
66043 III,  56     |                       a tündér alkonyatoknak, a Tisza-parton. Neki is meg
66044 III,  56     |                      Neki is meg kellett írni a levelet: »Kedves szüleim« -
66045 III,  56     |                   szüleim« - mert így címezte a »címeres korhelyeket« -
66046 III,  56     |                     korhelyeket« - közelednek a szünnapok, hová lesz szabad
66047 III,  56     |                      szabad elmennem?~Ezúttal a fiskálisra került a sor,
66048 III,  56     |                   Ezúttal a fiskálisra került a sor, az jött el érte a vizsga
66049 III,  56     |                 került a sor, az jött el érte a vizsga után, mert éppen
66050 III,  56     |                    kifizette Molnár Andrásnak a hátralékot, s így szólt
66051 III,  56     |                       hátralékot, s így szólt a fiúhoz:~- Szedd össze a
66052 III,  56     |                       a fiúhoz:~- Szedd össze a cókmókodat, de gyorsan!~
66053 III,  56     |                       uram kijelentette, hogy a gyermeket nem szándékozik
66054 III,  56     |                  kínos hallgatás következett. A Molnár szavai oly borzalmasan
66055 III,  56     |                    oly borzalmasan süvítettek a szobában, mint egy halálítélet.~
66056 III,  56     |               szobában, mint egy halálítélet.~A fiú leejtette kis batyuját,
66057 III,  56     |                     ránézni többé. Azt hitte, a szíve hasad ketté, mindjárt
66058 III,  56     |                  gyülemlettek meg, s kifutott a szobából.~- Mi? Nem kell
66059 III,  56     |                szobából.~- Mi? Nem kell többé a fiú? - förmedt fel a fiskális,
66060 III,  56     |                    többé a fiú? - förmedt fel a fiskális, ki nagyot hallott
66061 III,  56     |                      rendesen, hé? Vagy rossz a gyerek, mi?~- Nem, nem! -
66062 III,  56     |                     nem! - sietett beleszólni a nemzetes asszony. - Jobb
66063 III,  56     |                      eredj ki, édes fiacskám, a kocsira.~Megsimogatta fejét. -
66064 III,  56     |                 alakja még jobban összeesett, a hátgerince meglátszott a
66065 III,  56     |                      a hátgerince meglátszott a kabátja szövetén át. - Szegény
66066 III,  56     |                       Ne félj, eligazítjuk…~- A gyerek nem telelni való -
66067 III,  56     |                 telelni való - vette fel most a szót Molnár uram. - Azért
66068 III,  56     |                       csináljak én vele? Csak a becsületembe gázol. Nem
66069 III,  56     |                      etetnõk, se lenne különb a kinézése. S ezért a kinézésért
66070 III,  56     |                    különb a kinézése. S ezért a kinézésért engem szólnak
66071 III,  56     |                      engem szólnak meg, uram…~A méltatlankodás keserûsége
66072 III,  56     |                      volt gyõzõdve, hogy csak a saját becsületét oltalmazza,
66073 III,  56     |                   oltalmazza, s ezért kellett a »rossz fundamentumnak« odahagyni
66074 III,  56     |                     fundamentumnak« odahagyni a régi helyét - talán örökre.~
66075 III,  56     |                        emiatt nemigen megy ki a világ eddigi formájából.~
66076 III,  56     |                formájából.~Nem is ment ki, de a fiú azóta még jobban fogyott,
66077 III,  56     |                  halaványabb, gyengébb. S ami a legcsodálatosabb, feléje
66078 III,  56     |            legcsodálatosabb, feléje se nézett a Molnár-portának.~De miért
66079 III,  56     |                      miért is nem jön? Törték a fejüket rajta Molnárék kövér
66080 III,  56     |                        Sõt néha fölemlegették a nemzetes úrék is. Csak nem
66081 III,  56     |                     hová is férne bele? Ahova a lélek is már csak hálni
66082 III,  56     |                    mit keressen ott állandóan a neheztelés.~És mégis, mégis
66083 III,  56     |                      s még csak oda se nézett a zöld redõnyõs ablakokra,
66084 III,  56     |                      zöld redõnyõs ablakokra, a sorompós udvarra, az ismerõs
66085 III,  56     |             fejtartásán, hogy erõltetve teszi a szegény Gyula.~Más alkalommal,
66086 III,  56     |                      gyúltak ki az ábrázatán.~A néni megkérdezte, hogy van
66087 III,  56     |                       annyi szemrehányás volt a szemeiben, annyi bánat,
66088 III,  56     |                  szemeiben, annyi bánat, hogy a néni elfordult, nem nézhetett
66089 III,  56     |                      nem nézhetett rá tovább.~A pogácsából letört egy darabot,
66090 III,  56     |                      darabot, de lopva azt is a zsebébe csúsztatta, nem
66091 III,  56     |                    pogácsa volt!~Feszesen ült a széken, csakis az egyik
66092 III,  56     |                    síri csendben ketyegett, s a nemzetes asszonynak nem
66093 III,  56     |                      vár. Senki se jött, csak a cselédek jártak ki s be
66094 III,  56     |              épületben.~Egyszer mégis kinyílt a szobaajtó, s bejött a Bodri.
66095 III,  56     |                 kinyílt a szobaajtó, s bejött a Bodri. Ránézett, de nem
66096 III,  56     |                      ismerte meg. Megszagolta a padlót, azután kiment.~Gyula
66097 III,  56     |                  valami sok folyamú országnak a mappáját.~- Mert már elmegyek,
66098 III,  56     |                       s lehajolt, megcsókolta a nemzetes asszony kezét.~
66099 III,  56     |                      ez már sok volt! Átfogta a fiú fejét, a szívéhez szorította.~-
66100 III,  56     |                    volt! Átfogta a fiú fejét, a szívéhez szorította.~- Visszaveszlek,
66101 III,  56     |                       Az udvarra is kikísérte a néni, s ott maga gombolta
66102 III,  56     |                        s ott maga gombolta be a télikabátját, hogy ne fázzék
66103 III,  56     |                        mint átlátszó fülei.~- A bácsi itt itthon lesz holnap,
66104 III,  56     |                      beszéltünk?~És lesütötte a fejét.~- Õróluk. Az öreg
66105 III,  56     |                    Szatymazon van, Anna pedig a diákokkal játszik valahol.~-
66106 III,  56     |                    sietve eltávozott.~Játszik a diákokkal! - suttogá fájdalmasan
66107 III,  56     |                útközben. Egy helyütt elõfogta a köhögés, de már menni sem
66108 III,  56     |                       fekete krétát húzott ki a zsebébõl, s önkénytelenül
66109 III,  56     |                       s önkénytelenül odaírta a falra: Molnár Anna - és
66110 III,  56     |                    Anna. Kétszer akarta látni a nevét.~Azután kivakarta
66111 III,  56     |                  nevét.~Azután kivakarta mind a kettõt, s tovább ment. Mikor
66112 III,  56     |                        sem azután soha többé. A novemberi ködös napokig
66113 III,  56     |                 felhõk párákkal sûrûsíték meg a levegõt, s e fehér foszló
66114 III,  56     |                      ablakokra. Úgy nézett ki a végtelen hullámzó fehérség,
66115 III,  56     |                       hullámzó fehérség, mint a tenger.~Anna mosolyogva
66116 III,  56     |                     aki papírhajón beérkezett a tengerbe…~- Oh, kedves lányocskám,
66117 III,  56     |                      kis bogarak motoszkálnak a fejedben.~Mucsiné asszonyom,
66118 III,  56     |                    korán reggel cimetért ment a kosztosok borlevesébe, most
66119 III,  56     |                    szánakozó hangon újságolta a konyhában:~- A sovány diák
66120 III,  56     |                      újságolta a konyhában:~- A sovány diák meghalt az éjjel.~
66121 III,  56     |                     látszott zúgni körülötte.~A szolgáló okoskodva jegyzé
66122 III,  56     |                  iskoláit.~E pillanatban kelt a nap, s tündöklõ sáv, égbõl
66123 III,  56     |                   égbõl ereszkedõ híd tört át a ködön és az ablakon.~Anna
66124 III,  56     |                    ablakon.~Anna remegve bújt a paplan alá. Jaj, azt ígérte,
66125 III,  56     |                       iskoláit bevégzi.~- Kár a gyerekért - vélte Molnár
66126 III,  56     |                       csinált volna galyibát!~A nemzetes asszony, akit fésülködés
66127 III,  56     |                    akit fésülködés közben ért a hír, kikiáltott a szolgálónak:~-
66128 III,  56     |                  közben ért a hír, kikiáltott a szolgálónak:~- Zsuzsi, poroljátok
66129 III,  56     |                         Zsuzsi, poroljátok ki a fekete ruhámat. A pléhje
66130 III,  56     |               poroljátok ki a fekete ruhámat. A pléhje el van szakadva alul.
66131 III,  56     |                      meg, varrd fel. Elmegyek a temetésére.~Zsuzsi helyett
66132 III,  56     |                   Abból ugyan semmi sem lesz. A fekete ruha mosásban van!~-
66133 III,  56     |                  Szegény fiú! - sóhajtott fel a nemzetes asszony. - Mindenben
66134 III,  56     |                  szerencsétlen! Hozza csak be a hajolajat a pohárszékbõl,
66135 III,  56     |                     Hozza csak be a hajolajat a pohárszékbõl, Mucsiné!~-
66136 III,  56     |                      fejecskéjét felemelve. - A kosztosoknak mégis kellene
66137 III,  56     |             intézkedés volt az egyedüli pompa a vézna fiú temetésén.~
66138 III,  57     |                                               A VESZETT SÓGOR~1883~Az emberek
66139 III,  57     |                    nézve, hogy az érdeklõdést a saját személyük felé fordítsák.~
66140 III,  57     |              ismerõsöm, aki azzal dicsekedett a minap, hogy az õ sógora,
66141 III,  57     |                   megveszett, s arra látszott a legnagyobb súlyt fektetni,
66142 III,  57     |               legnagyobb súlyt fektetni, hogy a megveszett ember a tulajdon
66143 III,  57     |                       hogy a megveszett ember a tulajdon sógora volt. Az
66144 III,  57     |                     valakinek utána csinálni!~A sógort egy kis fekete kutya
66145 III,  57     |                 alsóvárosi kertek alatt jött, a harapásnak alig látszott
66146 III,  57     |                    alig látszott valami nyoma a bal lábán, hanem az mindjárt
66147 III,  57     |                   mindjárt feltûnt neki, hogy a kutyának mintha csodálatos
66148 III,  57     |              gõzölgött volna az orrlyukain, s a szemeinek sem volt meg a
66149 III,  57     |                      a szemeinek sem volt meg a rendes kutyaformája.~Hónapokig
66150 III,  57     |                    amint felkelt, s odalépett a mosdószekrényhez, összerázkódott:
66151 III,  57     |            összerázkódott: nem bírt belenézni a vízbe.~…Tudta már, mi baja
66152 III,  57     |                     van.~Irtózattal csapta be a mosdószekrény fedelét, hogy
66153 III,  57     |                    fedelét, hogy ne lássa azt a gyilkos óriási szemet, mely
66154 III,  57     |                   gyilkos óriási szemet, mely a lavórból reá mered.~Lehorgasztotta
66155 III,  57     |                    kezdett sétálni izgatottan a szobában, majd a nagy álló
66156 III,  57     |                   izgatottan a szobában, majd a nagy álló tükörbe vetett
66157 III,  57     |                     pillantást: az visszaadta a tulipiros arcát, szép kék
66158 III,  57     |                    összetörve, s amint leült, a vér nyargalni kezdett az
66159 III,  57     |                 mintha ördögök kaparnák belül a körmeikkel, feje szédült,
66160 III,  57     |                  valami rettenetes vágya jött a saját kezeit összerágni,
66161 III,  57     |                   Felugrott, át- meg átfutott a szobán, a szájából a tajték
66162 III,  57     |                    át- meg átfutott a szobán, a szájából a tajték folyt.
66163 III,  57     |                 átfutott a szobán, a szájából a tajték folyt. Még volt annyi
66164 III,  57     |                  annyi öntudata, hogy kivette a zsebkendõjét, s ezzel törülgette
66165 III,  57     |              zsebkendõjét, s ezzel törülgette a kínok habját ajkairól.~A
66166 III,  57     |                      a kínok habját ajkairól.~A sebes járkálás lehûtötte
66167 III,  57     |                      járkálás lehûtötte kissé a vérét. Eszébe jutott, hallotta
66168 III,  57     |                      hallotta valamikor, hogy a veszett embernek nem szabad
66169 III,  57     |                átértette egészen, s kinyitván a szomszéd szoba ajtaját,
66170 III,  57     |                  ujjasa fel volt gyûrve egész a hónaljáig, látni engedve
66171 III,  57     |                     mennyire oda vannak attól a fehér sártól, mely a nõi
66172 III,  57     |                    attól a fehér sártól, mely a nõi kezeket legjobban szépíti
66173 III,  57     |                kezeket legjobban szépíti meg. A fiatal asszonyka tésztát
66174 III,  57     |                  asszonyka tésztát dagasztott a konyhában a kalácssütéshez:
66175 III,  57     |                tésztát dagasztott a konyhában a kalácssütéshez: az volt
66176 III,  57     |                    kalácssütéshez: az volt az a sár a kezein.~- Jaj, ne
66177 III,  57     |              kalácssütéshez: az volt az a sár a kezein.~- Jaj, ne nyúljon
66178 III,  57     |                     ne nyúljon hozzám - szólt a sógorom sötéten. - Üljön
66179 III,  57     |                      sötéten. - Üljön le arra a székre.~A fiatal asszony
66180 III,  57     |                       Üljön le arra a székre.~A fiatal asszony ijedten tekintett
66181 III,  57     |                 asszony ijedten tekintett fel a férjére.~- Istenem, mi baja,
66182 III,  57     |                    baja, egészen ki van kelve a képibõl?~- Ilonka, legyen
66183 III,  57     |                     Ilonka, legyen elkészülve a legrosszabbra: én megvesztem.~-
66184 III,  57     |               gyanakodva, remegve nézett reá.~A sógor sebes léptekkel fel
66185 III,  57     |               tréfálok. Egy kutya megharapott a minap. Az mérgezte meg a
66186 III,  57     |                      a minap. Az mérgezte meg a véremet. Ami megtörtént,
66187 III,  57     |                      kedves Ilonám. Menjen be a szobájába, s ki ne jöjjön
66188 III,  57     |                     ki ne jöjjön többé. Nézze a kivicsorított fogaimat,
66189 III,  57     |                harapni… Fusson, fusson tõlem!~A fiatalasszony ahelyett,
66190 III,  57     |                elaléltan, mozdulatlanul fekve a padozaton.~A veszett emberben
66191 III,  57     |              mozdulatlanul fekve a padozaton.~A veszett emberben még volt
66192 III,  57     |                  önmegtartás, hogy kikiáltott a cselédekre, vigyék el; csak
66193 III,  57     |                         Eredj el, Miska fiam, a sógoromért (már, hogy énértem).
66194 III,  57     |                  értem szaladtak, hogy jöjjek a sógorhoz. Valami titkos
66195 III,  57     |                    Futottam.~- Ülj le - szólt a sógor. Semmit sem vettem
66196 III,  57     |                      De azért csak behozattam a kötelet.~- Nem szükség sokat
66197 III,  57     |                   szemeit. (Arcán is látszott a kimerültség, s szemei alatt
66198 III,  57     |                       van, te tudni fogod, mi a régula. Kötözz meg azonnal,
66199 III,  57     |                    neked van igazad.~S fogtam a kötelet katonásan (mert
66200 III,  57     |                 hiszen katonadolog minden baj a világon), és megkötöztem
66201 III,  57     |                      világon), és megkötöztem a sógort; szelíden engedte
66202 III,  57     |                       szelíden engedte magát.~A lábait szabadon hagytam,
66203 III,  57     |                    virrasztottam vele. Ilonka a legbelsõbb szobában feküdt
66204 III,  57     |                      Látod - mondá elmerengve a gyertya fényén, mely elõttünk
66205 III,  57     |                     mély sóhajtás szakadt föl a mellébõl.~- Te, sógor! Tégy
66206 III,  57     |                  kedves sógorkám.~- Ott abban a legfelsõbb szekrényfiókban
66207 III,  57     |                ijedelem hatása alatt kivettem a revolvert.~- Nem, nem! -
66208 III,  57     |                   szeretném látni még egyszer a kis fiamat.~S olyan pajkos
66209 III,  57     |                     Nem lehet. Hova gondolsz? A gyereket eltiltották tõled.
66210 III,  57     |             eltiltották tõled. Az most alszik a kis szobában.~- Lopd el
66211 III,  57     |                        nem akarom látni többé a gyereket.~Reggel felé aludni
66212 III,  57     |                   elalszik, akkor kitör rajta a düh, s be fogják neki adni
66213 III,  57     |                      fogják neki adni álmában a halálthozó szert.~Szegény
66214 III,  57     |                       amíg ébren van. Az álom a halált hozza meg neki. Vajon
66215 III,  57     |                       kavarog itt minden… itt a fejemben… majd reggel, reggel
66216 III,  57     |                 pihenni.~Lezárta szempilláit… a vér lassankint kezdte elönteni
66217 III,  57     |                       kezdte elönteni elõször a füleit, aztán a halántékain
66218 III,  57     |                       elõször a füleit, aztán a halántékain át terjedt,
66219 III,  57     |                 terjedt, terjedt folytonosan.~A doktor megfogott egy kávéskanalat,
66220 III,  57     |                     kávéskanalat, s beöntötte a tartalmát a szájába - s
66221 III,  57     |                       s beöntötte a tartalmát a szájába - s én soha többé
66222 III,  57     |                   többé föl nem ébredt… Pedig a tulajdon sógorom volt.~Ilyen
66223 III,  58     |                                               A LEGMODERNEBB PÁRBAJ~1883~
66224 III,  58     |                      LEGMODERNEBB PÁRBAJ~1883~A doktorom exkuzálta magát,
66225 III,  58     |                      nem jött el tegnap, hogy a szokott kávéházunkban reggelizzünk.~-
66226 III,  58     |                      hangon -, Schwarcz Dóri… a mi kedves Schwarcz Dórink
66227 III,  58     |                     És vajon mi vitte õt erre a szörnyû lépésre? - kérdém
66228 III,  58     |                  héten fog jegygyûrût váltani a Spitzkopf kisasszonnyal…
66229 III,  58     |                      Spitzkopf kisasszonnyal… a nagyobbikkal, azzal a sovánnyal,
66230 III,  58     |          kisasszonnyal… a nagyobbikkal, azzal a sovánnyal, aki a románokból
66231 III,  58     |                        azzal a sovánnyal, aki a románokból fejébe vette,
66232 III,  58     |                szándékosan ostobának nevezett a kávéházban.~- És nem félt?~-
66233 III,  58     |                  verekszik?~- Meg kell lenni, a Spitzkopf-leány miatt… nagy
66234 III,  58     |                    mindezekhez?~- Mi köze? Az a köze, hogy ön lesz a doktor
66235 III,  58     |                       Az a köze, hogy ön lesz a doktor az eseménynél, én
66236 III,  58     |                   eseménynél, én pedig vagyok a szekundáns, aki azért jöttem,
66237 III,  58     |                        Holnap reggel idejövök a kocsival önért.~Ebben állapodtunk
66238 III,  58     |                       benyitott Schwarcz Dóri a szekundánsaival. Halotthalvány
66239 III,  58     |            felöltõjében is úgy remegett, mint a kocsonya. A nyaka egészen
66240 III,  58     |                    remegett, mint a kocsonya. A nyaka egészen be volt húzva
66241 III,  58     |                       s elkezdtem összeszedni a mûszereimet.~- Micsoda ez? -
66242 III,  58     |                      eszközök egyikéhez.~- Ez a fogó.~- Nos, miféle fogó?~-
66243 III,  58     |                       fogó?~- Ezzel veszem ki a golyót a testbõl.~- Miféle
66244 III,  58     |                      Ezzel veszem ki a golyót a testbõl.~- Miféle testbõl? -
66245 III,  58     |                         Hát az mi?~- Ez pedig a tû, amivel be fogom varrni
66246 III,  58     |                        amivel be fogom varrni a sebet.~Schwarcz Dóri bágyadtan
66247 III,  58     |                    Dóri bágyadtan rogyott alá a székbe, s nyöszörgött ott,
66248 III,  58     |                fadarab hagyta magát belöketni a fiakkerbe, mikor elindultunk
66249 III,  58     |                  fiakkerbe, mikor elindultunk a hõs vértõl pirosult gyásztérre,
66250 III,  58     |                   vértõl pirosult gyásztérre, a megyeri erdõcskébe.~Az ellenfél
66251 III,  58     |                   várt bennünket: szintén egy a mi népünkbõl, kinek segédjei
66252 III,  58     |                     segédjei is épp úgy, mint a Dórié, valóságos segédek…
66253 III,  58     |                 Sokáig tanakodtak együtt mind a négyen, míg végre megtöltötték
66254 III,  58     |                        míg végre megtöltötték a mennykõ nagy karabélypisztolyokat (
66255 III,  58     |                      golyóra, s felállították a két leventét. Egyiken se
66256 III,  58     |                   kettõ, három, taps… Az volt a jel a lövésre. Semmi csattanás,
66257 III,  58     |                    három, taps… Az volt a jel a lövésre. Semmi csattanás,
66258 III,  58     |                  Semmi csattanás, semmi füst… a lövõk ott álltak trémázva,
66259 III,  58     |                     ott álltak trémázva, mint a faszentek.~- Hát miért nem
66260 III,  58     |                  Helyezkedjenek. Újra kezdem. A harmadik tapsra lõni kell.~-
66261 III,  58     |                    Egy…~Mély sóhaj szakad föl a Dóri mellébõl.~- Kettõ…~
66262 III,  58     |                       Dóri mellébõl.~- Kettõ…~A másik fél kezében úgy járt
66263 III,  58     |                    másik fél kezében úgy járt a pisztoly, mintha földrengés
66264 III,  58     |                     ordít fel kétségbeesetten a Dóri ellenfele. - Kiesett
66265 III,  58     |                     Dóri ellenfele. - Kiesett a golyóbisom.~Nosza, erre
66266 III,  58     |                       Nosza, erre összeröffen a négy segéd velem együtt,
66267 III,  58     |                        odarohanunk, megnézzük a pisztolyt, csakugyan üres;
66268 III,  58     |                     fölemelte, kiesett belõle a golyó. Elkezdjük keresni
66269 III,  58     |                      golyó. Elkezdjük keresni a homokban. Egy negyedóra
66270 III,  58     |                     most? - kérdi fontoskodva a Diamant a Király utcából.~-
66271 III,  58     |                   kérdi fontoskodva a Diamant a Király utcából.~- A becsületnek
66272 III,  58     |                   Diamant a Király utcából.~- A becsületnek elég van téve -
66273 III,  58     |                   istenítélet van abban, hogy a golyó kipottyan a döntõ
66274 III,  58     |                        hogy a golyó kipottyan a döntõ pillanatban - harsogja
66275 III,  58     |                       De közbeszólt Blitz Mór a Két szerecsen utcából:~-
66276 III,  58     |                       ön nem tudta megtölteni a pisztolyokat… mert ön töltötte.~
66277 III,  58     |                   Ketten arra szavaztak, hogy a becsületnek elég van téve,
66278 III,  58     |                     itt hiába.~Újra kezdõdött a mulatság, megtöltötték az
66279 III,  58     |                      újra: egy, kettõ, három!~A hõsök irányoztak, s hallani
66280 III,  58     |                irányoztak, s hallani lehetett a végzetes pillanatban, hogy:~-
66281 III,  58     |                          Puk! puk!~Hallatlan! A pisztolyok mégis elsültek.~
66282 III,  58     |                 sértetlenül maradtak, s amint a füst eloszlott, odajárultak
66283 III,  58     |                  kemény gyerekek vagyunk mind a ketten. Igaz-e, doktor?~
66284 III,  58     |                     Dóri lelkesen. - Szeretem a viadalt. Égek a harci vágytól.~
66285 III,  58     |                      Szeretem a viadalt. Égek a harci vágytól.~A segédek
66286 III,  58     |                viadalt. Égek a harci vágytól.~A segédek aggodalmas arccal
66287 III,  58     |                     van.~- Ej, mit nem lehet! A szabályok csak a gyengéknek
66288 III,  58     |                       lehet! A szabályok csak a gyengéknek valók. Ilyen
66289 III,  58     |                  kicsit kikacérkodhassa magát a halállal. De ha önök, mint
66290 III,  59     |                    dolgait is leírni, nemcsak a magaméit. Õvele történt,
66291 III,  59     |                 történt, mondom, hogy egyszer a Borsszem Jankót szerkesztette,
66292 III,  59     |               Csicseri Bors nem volt odahaza.~A Borsszem Jankó pedig ott
66293 III,  59     |                    pedig ott csinálódik, ahol a Fõvárosi Lapok - az Athenaeum
66294 III,  59     |            melléképületében, melyek elõrészét a belvárosi rendõrség üli
66295 III,  59     |                   hogy csodálkozhatott õ ezen a sajátságos tüneten! Bele
66296 III,  59     |              sajátságos tüneten! Bele is halt a csodálkozásba.~Hát, mondom,
66297 III,  59     |                      jöttem… Hiszen tudja tán a tekintetes úr - hogy mivel
66298 III,  59     |                      Mit beszél ön?~- Itt van a citatórium róla, itt áll,
66299 III,  59     |                       s ma kellett megkezdeni a büntetést.~- Tehát Kupka
66300 III,  59     |                   Olyan vagyok én ebben, mint a ma született gyerek. Alighogy
66301 III,  59     |                     megnedvesítettem vasárnap a számat, mert odaát voltam
66302 III,  59     |                     számat, mert odaát voltam a Neustiftben, már itt a veszedelem,
66303 III,  59     |                 voltam a Neustiftben, már itt a veszedelem, ni. Hogy mit
66304 III,  59     |                 eredeti fickó, s látván annak a tévedését, hogy a rendõrség
66305 III,  59     |                       annak a tévedését, hogy a rendõrség ajtaja helyett
66306 III,  59     |                      rendõrség ajtaja helyett a szerkesztõséghez nyitott
66307 III,  59     |                       miért ne szõhesse odább a vígjátéki bonyodalmat.~-
66308 III,  59     |                       ábrázatot vágott ezekre a szavakra, s elkezdte a füle
66309 III,  59     |                 ezekre a szavakra, s elkezdte a füle tövét vakarni.~- Nem
66310 III,  59     |                barátom.~Kupka János elpirult, a nyakkendõje csokrát babrálta,
66311 III,  59     |                       annak… mert hát úgy áll a dolog, hogy hát tetszik
66312 III,  59     |                    bibe van.~- Miféle bibe?~- A feleségem - szólott mélabús
66313 III,  59     |                 hangon - három forintot adott a rabságom idejére, hogy azt
66314 III,  59     |                    mondja, éhen veszejtik itt a rabot, ha pénze nincsen,
66315 III,  59     |                     hogy azt mondja, segítsek a helyzetemen.~- No, és?~-
66316 III,  59     |               helyzetemen.~- No, és?~- Hát az a baj, könyörgöm, hogy útközben -
66317 III,  59     |                     el van ilyenkor keseredve a szegény ember - betértem
66318 III,  59     |                      szegény ember - betértem a »Makkhetesbe« s elhelyeztem
66319 III,  59     |                    Makkhetesbe« s elhelyeztem a három forintomat. Ez, ez!
66320 III,  59     |                    már haza nem mehetek innen a pénz nélkül - mert nagy
66321 III,  59     |                      komikus volta mellett is a helyzet tarthatatlanságát
66322 III,  59     |            elhatározták egyesült erõvel, hogy a fátumot leveszik róla -
66323 III,  59     |               leveszik róla - összeadják neki a három forintot, menjen isten
66324 III,  59     |                   lépéseket tesznek érdekében a rendõrségnél. Hátha van
66325 III,  59     |                   valami iránt? S hátha éppen a humor az? Mert hogy mi,
66326 III,  59     |                      fel senki.~- Hát itt van a három forint, Kupka János.
66327 III,  59     |                      Ön most már szabad, mint a madár.~Elérzékenyedve köszönte
66328 III,  59     |                       szemekkel csoszogott le a lépcsõkön.~- Mivel érdemlettem,
66329 III,  59     |                  rebegé. - Az isten áldja meg a tekintetes urakat.~- Szegény
66330 III,  59     |                      ez most áldani éveken át a rendõrséget.~Ez délelõtt
66331 III,  59     |             rendõrséget.~Ez délelõtt történt. A redakciókban azonban mindég
66332 III,  59     |                  minden dolog ezzel kezdõdik, a tolvajlási történeteket
66333 III,  59     |             Kopogtattak, s kinyílván az ajtó, a Kupka János arca volt látható.
66334 III,  59     |                      János arca volt látható. A szoba most homályosabb volt
66335 III,  59     |                 homályosabb volt valamivel, s a Kupka arca is pirosabb valamivel,
66336 III,  59     |                       mozgott volna alatta az a veszett padló.~- Hát az
66337 III,  59     |                      hogy odabotlottam megint a »Makkhetesbe«, száradjon
66338 III,  59     |                 igazán lehetetlen volt - mert a rendõrségnél is le volt
66339 III,  59     |             rendõrségnél is le volt róla véve a fátum, kieszközölték a büntetés
66340 III,  59     |                   véve a fátum, kieszközölték a büntetés elengedését.~
66341 III,  60     |                      már egy szép elbeszélést a köpenyegrõl, pedig micsoda
66342 III,  60     |                    pedig micsoda egy köpenyeg a hatalmas bundához képest?
66343 III,  60     |                     hatalmas bundához képest? A bundához képest, melynek
66344 III,  60     |              tekintélyt fejez ki. Kétségkívül a bunda a ruhák királya -
66345 III,  60     |                       ki. Kétségkívül a bunda a ruhák királya - akármit
66346 III,  60     |                    nagyon tisztelt szabó céh.~A szabók ugyanis nem azt tartják,
66347 III,  60     |            esztétikusok, hogy egy nagy regény a nagy alkotás; a szabók azt
66348 III,  60     |                   nagy regény a nagy alkotás; a szabók azt mondják, hogy
66349 III,  60     |                      szabók azt mondják, hogy a legnagyobb alkotások a kis
66350 III,  60     |                   hogy a legnagyobb alkotások a kis ruhadarabok, részletek
66351 III,  60     |               ruhadarabok, részletek mutatják a mesterkezet, mert a kis
66352 III,  60     |                  mutatják a mesterkezet, mert a kis ruhadaraboknak többnyire
66353 III,  60     |                      ruhadaraboknak többnyire a testhez kell simulniok,
66354 III,  60     |                 testhez kell simulniok, annak a kidomborodó arányai szerint.
66355 III,  60     |              kidomborodó arányai szerint. Mit a bunda? A bunda semmi! Azt
66356 III,  60     |                 arányai szerint. Mit a bunda? A bunda semmi! Azt meg tudja
66357 III,  60     |                      Azt meg tudja varrni még a szabóinas is.~De én nem
66358 III,  60     |                      nem tartok e tekintetben a szabókkal, bár nem vagyok
66359 III,  60     |                 akárki mit mondjon!~Hanem hát a bunda mégis csak legtöbb,
66360 III,  60     |                      szó sincs róla, hogy nem a legtöbb lenne. Nézzétek
66361 III,  60     |                      csak meg, amint ott függ a boltajtón cégérnek, s báránybõr
66362 III,  60     |                  kevélyen látszik odakiáltani a zúzmarás fáknak a járda
66363 III,  60     |                 odakiáltani a zúzmarás fáknak a járda szélén: »Nincs hidegség…
66364 III,  60     |                      ne bolondozzatok azokkal a púderes gallyaitokkal!«
66365 III,  60     |                   púderes gallyaitokkal!« Oh, a bundát nem szabad kevesebbre
66366 III,  60     |                      embernek van (s innen az a lenézõ gúny, amellyel róla
66367 III,  60     |                      talán már nem is varrnak a mai idõkben), mert az emberek
66368 III,  60     |                       folyton szegényednek, s a bundák folyton drágulnak.
66369 III,  60     |                  szült, s válaszfalat épített a bundák és az emberek közé.
66370 III,  60     |                    csináltat, rá fogja íratni a névjegyeire, például ilyenformán: »
66371 III,  60     |               Mivelhogy nem fog lehetni tudni a kettõ közül, melyik cím
66372 III,  60     |                       cím imponál majd jobban a közönségnek.~No, nekem sohasem
66373 III,  60     |                bunda-haszonbérlõnek születtem a világra, s meg van írva (
66374 III,  60     |                     meg van írva (alkalmasint a szentírásban), hogy akit
66375 III,  60     |                   lesz annak három krajcárja.~A Mimitõl kaptam levelet,
66376 III,  60     |                       látnak, ha náluk töltöm a karácsonyt.~Jaj, igen… Mimit
66377 III,  60     |                    mondani, hogy kicsoda. Hát a Mimi az én jelöltem, ha
66378 III,  60     |                  jutnék hozzá. Nem jó azoknak a lányoknak reklámot csinálni,
66379 III,  60     |                       reklámot csinálni, akik a jelöltjeink - mert bizony,
66380 III,  60     |                   ellen licitálunk.~Hát igaz… a levélben, amit Mimi írt,
66381 III,  60     |                   Mimi írt, benne volt még az a gyöngéd sor is, hogy okvetlenül
66382 III,  60     |                     Szalasztottam is mindjárt a takarítónõt a szabómhoz,
66383 III,  60     |                     is mindjárt a takarítónõt a szabómhoz, dolgozzon ki
66384 III,  60     |                        mert el akarok utazni.~A szabóm megüzente, okvetlen
66385 III,  60     |                     szerez egyet haszonbérbe (a haszonbér egy osztr. ért.
66386 III,  60     |                 vissza nem szolgáltatom. Erre a kártyára aztán az elutazás
66387 III,  60     |                  bunda volt, s amint elterült a díván egyik csücskén, mosolygó
66388 III,  60     |                       bélésével legalul, ahol a fekete prém végzõdik, s
66389 III,  60     |                       fekete prém végzõdik, s a zsebek körül, egészen úri
66390 III,  60     |                egészen úri külsõt kölcsönzött a szobának.~- Mikortól kezdve
66391 III,  60     |                 kezdve kell fizetni? - kérdém a legényt. - Remélem, csak
66392 III,  60     |                       kétszer fordítottam meg a kulcsot a zárban. Volt már
66393 III,  60     |                     fordítottam meg a kulcsot a zárban. Volt már félteni
66394 III,  60     |                    már félteni való jószágom: a bunda.~Amint a gyertyát
66395 III,  60     |                      jószágom: a bunda.~Amint a gyertyát eloltottam, szemem
66396 III,  60     |             felkereste. Sötét árnyékot vetett a falra, s ez az árnyék olyan
66397 III,  60     |                      lehetõvé, hogy elutazzam a Mimikémhez!~El is utaztam
66398 III,  60     |                    másnap. Azonban meleg volt a kupéban, úgyhogy a bundát
66399 III,  60     |                       volt a kupéban, úgyhogy a bundát egyszerûen végigterítettem
66400 III,  60     |                      az órámat is. Lassan jár a kutya! Egyszer megdöbbenve
66401 III,  60     |                 Egyszer megdöbbenve pillantok a bundára, s eszembe nyilallik,
66402 III,  60     |                      nyilallik, hogy mióta ez a bunda itt hever mellettem,
66403 III,  60     |                  embernek, én pedig az vagyok a természetemnél fogva. Minden
66404 III,  60     |                      elszomorodtam bele, hogy a bunda okvetlenül haza hoz
66405 III,  60     |                 maradnom, lehetetlen. Megölne a tudat, az önvád pazarlásom
66406 III,  60     |                   ember vagyok, nemigen futja a költség. Az kéne még, hogy
66407 III,  60     |                omnibuszkocsi közlekedik addig a faluig, ahol a Mimi lakik;
66408 III,  60     |               közlekedik addig a faluig, ahol a Mimi lakik; a kocsi ott
66409 III,  60     |                    faluig, ahol a Mimi lakik; a kocsi ott fog letenni a
66410 III,  60     |                       a kocsi ott fog letenni a házuk elõtt.~Egy kicsit
66411 III,  60     |                      s igen jó hasznát vettem a kiárendált jószágnak, beleburkolóztam
66412 III,  60     |                      ki, az is csak akkor, ha a kocsistól kérdezõsködtem
66413 III,  60     |                   eleven lett látásomra, mint a gyík, sürgött, forgott,
66414 III,  60     |                        sürgött, forgott, akár a karika; sietett leszedni
66415 III,  60     |                     sietett leszedni málhámat a kocsiról, s föltálalni a
66416 III,  60     |                      a kocsiról, s föltálalni a párolgó villásreggelit,
66417 III,  60     |                       meg? Oh, no! Láttam azt a rettenetes bundáját. Fölér
66418 III,  60     |                        Anka, hova akasztottad a ténsúr bundáját.~- Ott van
66419 III,  60     |                    ténsúr bundáját.~- Ott van a szegen, a nappaliban.~Igen,
66420 III,  60     |                 bundáját.~- Ott van a szegen, a nappaliban.~Igen, ott volt.
66421 III,  60     |                  Ugyanazt az árnyékot vetette a falra, amit otthon nálam,
66422 III,  60     |                     föl. Az az árnyék nemcsak a fal fehérségébõl nyel el
66423 III,  60     |                      az óra egyhangúan ketyeg a falon, minden tik-takja
66424 III,  60     |                      nem jól éreztem magamat. A fösvénység bántott, s ez
66425 III,  60     |                    még azonfelül az irigység, a bosszankodás is emésztett,
66426 III,  60     |               bosszankodás is emésztett, hogy a bunda ott függ érintetlenül
66427 III,  60     |                   bunda ott függ érintetlenül a fogason, gondozva van, nem
66428 III,  60     |                        s mégis jövedelmet hoz a gazdájának.~Ej, ezt már
66429 III,  60     |                     jogosítva vagyok mindenre a megállapodásunk szerint.
66430 III,  60     |                      legalább én is vegyem ki a haszonélvezetemet!~Boldog
66431 III,  60     |                      két-három napig, mert az a bizonyos meglepetés úgy
66432 III,  60     |                        Az ünnepre otthon volt a Mimike öccse is, aki rangjára
66433 III,  60     |                    reggel már hûlt helye volt a diáknak.~- Elment a Lacika? -
66434 III,  60     |                      volt a diáknak.~- Elment a Lacika? - kérdém a reggelinél. -
66435 III,  60     |                     Elment a Lacika? - kérdém a reggelinél. - Szegény Laci,
66436 III,  60     |                 Szegény Laci, mennyit szenved a hidegen! Van-e legalább
66437 III,  60     |                      két legyet egy csapásra. A gyerek se fázik meg, s az
66438 III,  60     |                  hebegém.~- Ráadtam szegényre a bundáját.~- Az én bundámat! -
66439 III,  60     |                    engem… Mikor jön vissza az a kocsi, amelyik elvitte a
66440 III,  60     |                      a kocsi, amelyik elvitte a fiút?~- Négy nap múlva.~-
66441 III,  60     |                     sóhajaim éreztették velök a nagy szenvedést, mely lelkemben
66442 III,  60     |                   percben lecsaphat feje fölé a pallos. Valami ideges nyugtalanság
66443 III,  60     |                    órára tarthatatlanabb lett a család elõtt is.~Másnap,
66444 III,  60     |                        valami kis csomag jött a postán. Mimi fel se bontotta.
66445 III,  60     |               bontotta. Oda csapta azon módon a sublódkaszniba. Minden tagom
66446 III,  60     |                    reszketett. Tudtam, mi van a csomagban. Ajkamat már mozgattam
66447 III,  60     |                      sem jutott eszembe: azok a hideg pillantások, melyekkel
66448 III,  60     |                   Végre negyednap megérkezett a kocsi. Éppen benn ültem
66449 III,  60     |                       kocsi. Éppen benn ültem a nappaliban, midõn berobogott.
66450 III,  60     |                      hogy mikor hozzák le már a kocsiról a málhákat. Az
66451 III,  60     |                      hozzák le már a kocsiról a málhákat. Az ajtó nyílt,
66452 III,  60     |                   málhákat. Az ajtó nyílt, de a bunda csak nem jött.~- Anna! -
66453 III,  60     |                       jött.~- Anna! - szóltam a cselédnek. - Itt van a bunda?~-
66454 III,  60     |                szóltam a cselédnek. - Itt van a bunda?~- Nincs, teens uram -
66455 III,  60     |                      uram - szólt az vígan -, a kocsis ott felejtette az
66456 III,  60     |                       ifjú úrnál.~- De hiszen a bunda enyim! - kiáltám elsápadva.~-
66457 III,  60     |                húsvétkor, mikor megint elmegy a kocsi az úrfiért.~Õrült
66458 III,  60     |                    kocsit! Rendelje meg nekem a kocsit! Azonnal megyek,
66459 III,  60     |                      percig sem maradok ennél a háznál, ahol ilyen gúnyos
66460 III,  60     |                édesanyja -, hiszen megtörtént a hiba, a kis hóbortos Mimi
66461 III,  60     |                     hiszen megtörtént a hiba, a kis hóbortos Mimi az oka…
66462 III,  60     |              veszedelem, hogy ennyire kihozza a sodrából. Bundát majd hozatunk
66463 III,  60     |                      s eljöttem bunda nélkül.~A menyasszonyomat eljátszottam,
66464 III,  60     |                      még - hanem hogy mi lesz a bérletemmel?~A bunda nyilván
66465 III,  60     |                   hogy mi lesz a bérletemmel?~A bunda nyilván még most is
66466 III,  60     |                   kapom, ha sohase kapom meg?~A tulajdonos, miként szabóm
66467 III,  60     |                   haza, s beegzekválja rajtam a forintokat minden napra
66468 III,  60     |                       forintokat minden napra a bundáért?~Uraim, ösmerjék
66469 III,  61     |                                               A KIS ÁLMOS~1883~A tenger,
66470 III,  61     |                              A KIS ÁLMOS~1883~A tenger, a vén professzor,
66471 III,  61     |                      KIS ÁLMOS~1883~A tenger, a vén professzor, összecsengette
66472 III,  61     |                     tündéreit.~Leültette õket a padokba az üres tanteremben,
66473 III,  61     |                     volt így álmában is, mint a folyamok pajkos tündéreié.~
66474 III,  61     |                    folyamok pajkos tündéreié.~A földi lánnyal azonban keveset
66475 III,  61     |                        s odafigyeltek egészen a vén tenger szavaira.~- Vizek! -
66476 III,  61     |                       Itt az ideje megkezdeni a háborút az emberek ellen.
66477 III,  61     |                    amit õk szedtek el tõlünk. A mi politikánk a revanche!
66478 III,  61     |                       tõlünk. A mi politikánk a revanche! Csináljátok meg
66479 III,  61     |                     revanche! Csináljátok meg a feladatot! Megszavazom a
66480 III,  61     |                      a feladatot! Megszavazom a költségeket, a rendes évi
66481 III,  61     |                    Megszavazom a költségeket, a rendes évi víziilletménybõl,
66482 III,  61     |                   öreg professzor eltávozott, a vízitündérek pedig odajárultak
66483 III,  61     |                vízitündérek pedig odajárultak a fekete táblához, s kicirkalmazták,
66484 III,  61     |                 cirkalommal kimérve, az abban a pillanatban a természetben
66485 III,  61     |                        az abban a pillanatban a természetben is valósággal
66486 III,  61     |                azonban eltávozának felkeresni a mestert, hogy dicsekedve
66487 III,  61     |             dicsekedve elhívják, tekintse meg a végzett munkát (tele volt
66488 III,  61     |                    magok után az iskolaajtót.~A csattanásra fölébredt szendergésébõl
66489 III,  61     |                      fölébredt szendergésébõl a fiatal leányzó az utolsó
66490 III,  61     |                     az utolsó padban, odament a táblához, megfogta a szivacsot…
66491 III,  61     |                  odament a táblához, megfogta a szivacsot… s mindent, mindent
66492 III,  61     |                mindent, mindent letörölt vele a fekete tábláról.~- Valaki
66493 III,  61     |                      munkánkat - siránkozának a tündérek, amikor visszatértek.~-
66494 III,  61     |                     amikor visszatértek.~- Az a leány, akit itt hagytunk…
66495 III,  61     |                      S ki volt vajon? - kérdé a tenger, haragosan csapva
66496 III,  61     |                      nagy tenyereit.~Mindenki a vállát vonogatta - csak
66497 III,  61     |                       vállát vonogatta - csak a Tisza tudta.~- Én már találkoztam
66498 III,  61     |                     is riasztottam derekasan. A kis álomszuszékot »Részvétnek«
66499 III,  62     |                                          AZOK A »NYÁJAS OLVASÓK«~1883~Mi
66500 III,  62     |                      Mi boldog újságírók, kik a világok dirigáljuk (ezt