bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

68501 III,  80     |                    ült, kilenc ágyúból lõttek a várfokon, mikor vacsorához,
68502 III,  80     |               Mindenféle mesteremberei voltak a rézöntõtõl kezdve egész
68503 III,  80     |                       rézöntõtõl kezdve egész a gombkötõig, s ezek mind
68504 III,  80     |              amfiteátrum alakú épületet emelt a várudvaron. Ez volt a táncterem.
68505 III,  80     |                   emelt a várudvaron. Ez volt a táncterem. S ebben mindennap
68506 III,  80     |                     után. Bál, de nõk nélkül. A nagyúr összehítta a cselédeit,
68507 III,  80     |                   nélkül. A nagyúr összehítta a cselédeit, kedvelt parasztjait
68508 III,  80     |                cselédeit, kedvelt parasztjait a városkából és ott keringtek,
68509 III,  80     |                     keringtek, ugráltak, mint a kosok egész éjfélig zeneszóra
68510 III,  80     |                  körül. Õ maga táncolt köztük a legnagyobb animóval.~A nagyúrnak
68511 III,  80     |                 köztük a legnagyobb animóval.~A nagyúrnak ott lent a fellegvár
68512 III,  80     |                animóval.~A nagyúrnak ott lent a fellegvár alatt saját külön
68513 III,  80     |           csendbiztost, pandúrokat is tartott a nemes vármegye - de ezek
68514 III,  80     |                   vármegye - de ezek már, ti. a szolgabíró és csendbiztos,
68515 III,  80     |                       át kiabált nekik lefelé a várfokról, ha valamely szeszélyes
68516 III,  80     |                     kívánsága vala.~Lõn, hogy a híres báli teremnek nagyon
68517 III,  80     |                    teremnek nagyon megromlott a talaja egy napon. A patkós
68518 III,  80     |                megromlott a talaja egy napon. A patkós csizmasarkak szörnyen
68519 III,  80     |                    szörnyen eléktelenítették. A nagyúr elhatározta egy délelõtt,
68520 III,  80     |                     kaviccsal.~Lekiáltott hát a hangcsövén:~- Hej szolgabíró,
68521 III,  80     |                     murvát. - Murvának hívják a kavicsot azon a vidéken.~
68522 III,  80     |               Murvának hívják a kavicsot azon a vidéken.~A »murva« szó végig
68523 III,  80     |                      kavicsot azon a vidéken.~A »murva« szó végig süvített
68524 III,  80     |                     murva« szó végig süvített a horizonon. A szolgabíró
68525 III,  80     |                   végig süvített a horizonon. A szolgabíró alulról intett
68526 III,  80     |                     szolgabíró alulról intett a fejével, hogy megértette,
68527 III,  80     |                        Ijedten összeszaladnak a falusi primipilusok.~- Mi
68528 III,  80     |                      Hát bizony nagy baj van. A méltóságos úrnak két szekér
68529 III,  80     |                 asszonyt? - hebegé elsápadtan a bíró. (Neki magának is csinos
68530 III,  80     |                      bot. - Hallották kedtek?~A hír gyorsan futott végig
68531 III,  80     |                      hír gyorsan futott végig a falun, nagy rémületet keltve
68532 III,  80     |                  falun, nagy rémületet keltve a férjek s itt-ott - meglehet -
68533 III,  80     |                      kamrákba. Sok elmenekült a szõlõk alá a borházakba.~
68534 III,  80     |                       elmenekült a szõlõk alá a borházakba.~A szegény bíró
68535 III,  80     |                      szõlõk alá a borházakba.~A szegény bíró végre is mit
68536 III,  80     |               viszonyok közt. Kivetette, mint a forspontot, minden telek
68537 III,  80     |                     Hetven egész telekbõl áll a szegényes hegyi városka,
68538 III,  80     |                tisztességes szállítmány lesz. A méltóságos úrnak nem lehet
68539 III,  80     |                        s úgy álltak meg sorba a kezökben levõ reparticionális
68540 III,  80     |                reparticionális liszta szerint a házak elõtt.~Természetes,
68541 III,  80     |                Természetes, hogy minden gazda a família azon asszonyi állatját
68542 III,  80     |            nagyanyjukat, anyósaikat kikísérve a parasztok.~- Szívesen adnánk
68543 III,  80     |               Szívesen adnánk mást… de nincs… a fiatal asszonyok künn vannak
68544 III,  80     |                  fiatal asszonyok künn vannak a mezei munkánál, haza se
68545 III,  80     |              kigyelmetek azt, ami telik.~S ha a szép szó nem használt, egy-egy
68546 III,  80     |                       sem sajnáltak odanyomni a parancsnokló hajdú markába.~
68547 III,  80     |              Egyszóval hetven vén asszony ült a két hosszú szekéren, mikor
68548 III,  80     |                    két hosszú szekéren, mikor a kanyargós hegyi úton nagy
68549 III,  80     |                 zsivaj és sikoltozások között a vár felé húzta õket nagy
68550 III,  80     |                    húzta õket nagy türelemmel a négy-négy szép fehér ökör.~
68551 III,  80     |                       utolsó szekér után maga a szolgabíró ügetett lóháton.~
68552 III,  80     |             szolgabíró ügetett lóháton.~Mikor a menet beért a várudvarra,
68553 III,  80     |                  lóháton.~Mikor a menet beért a várudvarra, kiszaladt Balassa
68554 III,  80     |                      ambitusra, s összecsapta a két kezét ijedten.~- Spektábilis! -
68555 III,  80     |                         Spektábilis! - hebegé a szolgabíróhoz. - Mi legyen
68556 III,  80     |                      öreg báró elértette most a tévedés okát, s elkezdett
68557 III,  80     |                  nekik egy bált legalább.~Míg a vén asszonyok bálja tartott
68558 III,  80     |                  asszonyok bálja tartott fenn a várban, azalatt lenn a kékköviek
68559 III,  80     |                   fenn a várban, azalatt lenn a kékköviek közt elterjedt
68560 III,  80     |                      kékköviek közt elterjedt a félreértés híre - minélfogva
68561 III,  81     |                                               A TORKOS FIÚ~(Eredeti népmese)~
68562 III,  81     |                   igen együgyű és torkos fia. A szegény asszonynak volt
68563 III,  81     |                     is, melyet fejt, de annak a tejét mindig megitta a torkos
68564 III,  81     |                  annak a tejét mindig megitta a torkos kamasz, mert már
68565 III,  81     |                    folyton megitta anyja elől a tejet, annak szegénynek
68566 III,  81     |                  valahányszor nagyokat húzott a köcsögből, mindig megbosszantotta
68567 III,  81     |           megbosszantotta az édesanyját.~- Ez a mi kecskénk olyan kevés
68568 III,  81     |                   kecskét?~Nem volt neki elég a tej, mert aki torkos, annak
68569 III,  81     |                     nem volt otthon, átsuhant a szomszédék kecskéjéhez,
68570 III,  81     |               szomszédék kecskéjéhez, kifejte a tejet és megitta, azután
68571 III,  81     |           felhörpintette. Szörnyen megfájdult a gyomra. Mintha az ördög
68572 III,  81     |                 Mintha az ördög kaparta volna a tíz körmével belülről.~Lefeküdt
68573 III,  81     |                        Lefeküdt az eperfa alá a ház előtt, és ott jajgatott
68574 III,  81     |               jajgatott siralmasan.~Arra megy a falu bábája, kérdi tõle:~-
68575 III,  81     |                       bizony nagy baj - mondá a falu bábája. - A múltkor
68576 III,  81     |                        mondá a falu bábája. - A múltkor is az történt innen
68577 III,  81     |                   múltkor is az történt innen a hetedik faluban, egy ember
68578 III,  81     |                     szült tõle.~Megijedt erre a mi Jánosunk, hol elsápadt,
68579 III,  81     |                   elsápadt, hol elpirult erre a gondolatra. Oh, ez a rettenetes
68580 III,  81     |                     erre a gondolatra. Oh, ez a rettenetes nagy szégyen!
68581 III,  81     |                      bizony inkább elbujdosik a világba. Legalább idegen
68582 III,  81     |                      idegen emberek közt érje a szörnyû csúfság!~El is bujdosott
68583 III,  81     |                    réteken erdõkön körösztül. A hó csikorgott a lábai alatt,
68584 III,  81     |                    körösztül. A hó csikorgott a lábai alatt, a zúzmara megfogta
68585 III,  81     |                     csikorgott a lábai alatt, a zúzmara megfogta haját,
68586 III,  81     |                     ezt mind nem érezte, mert a hideg nem csípte olyan nagyon,
68587 III,  81     |                     csípte olyan nagyon, mint a gyomra.~Az egyik erdõ szélén
68588 III,  81     |                kezdett. Szürke felhõk leültek a hegyekre. Az esti félvilágosságban
68589 III,  81     |        félvilágosságban nem vette észre, hogy a talált kordován csizmákban
68590 III,  81     |                       csizmákban benne vannak a lábak is, úgy, ahogy valamelyik
68591 III,  81     |                megette belõlük. Vállára vette a csizmákat s valamivel vígabban
68592 III,  81     |                   kérhet éjszakára.~Egyenesen a fénynek tartott, és egy
68593 III,  81     |               szállást reggelig.~Az õsz gazda a kezén fogta nyájasan, a
68594 III,  81     |                       a kezén fogta nyájasan, a vén anyóka pedig ráncos
68595 III,  81     |                    dörzsölte örömében, s mind a ketten rámosolyogtak.~-
68596 III,  81     |               sütöttünk, meleg az elsõ szoba.~A szegény fáradt fiú alig
68597 III,  81     |                       már bevánszorogni, mert a gyomorfájás is bántotta,
68598 III,  81     |                   odavolt. Megköszönte szépen a kínált vacsorát. »Ne is
68599 III,  81     |                     aludj édes fiam - mondták a szíves öregek, s lábujjhegyen
68600 III,  81     |                   lábujjhegyen tipegve jártak a szobában, hogy ne zavarják.~
68601 III,  81     |                      Jancsi kikereste magának a legjobb helyet a meleg kemence
68602 III,  81     |                      magának a legjobb helyet a meleg kemence elõtt. Csak
68603 III,  81     |                   Csak egy kis pokrócot kért. A talált csizmákat pedig letette
68604 III,  81     |                       csizmákat pedig letette a feje alá párnának, s olyan
68605 III,  81     |                   kecskéje megellett ott künn a szinkében, de a kis gödölye
68606 III,  81     |                      ott künn a szinkében, de a kis gödölye nagyon didergett.
68607 III,  81     |                     gödölye nagyon didergett. A szinke hasadékán át besivított
68608 III,  81     |                       hasadékán át besivított a szél, mintha a gödölyének
68609 III,  81     |                     besivított a szél, mintha a gödölyének dalolna, de az
68610 III,  81     |                       új gödölyét, azt mondta a férjének gondolkozva, rángatva
68611 III,  81     |                 Kedves öregecském, megfagy ez a kis állat itt reggelig.
68612 III,  81     |                      be az elsõ szobába, ahol a vendégünk alszik, a melegre.
68613 III,  81     |                      ahol a vendégünk alszik, a melegre. Ott majd megelevenedik
68614 III,  81     |                       öreg apó éjfélkor, hogy a gödölyét oda tegye a vendég
68615 III,  81     |                     hogy a gödölyét oda tegye a vendég mellé, a pokróc egyik
68616 III,  81     |                     oda tegye a vendég mellé, a pokróc egyik csücskére.~
68617 III,  81     |                        Hajnalban ébredett fel a mi Jánosunk könnyedén, egészségesen;
68618 III,  81     |                   megpillantotta maga mellett a kis gödölyét, mely mekegett
68619 III,  81     |                megtörtént!~Nosza, be se várta a reggelt, kiosont a szobából,
68620 III,  81     |                      várta a reggelt, kiosont a szobából, s futott tüskön-bokron
68621 III,  81     |                      az anyóka beléptek, hogy a vendégnek reggelit vigyenek
68622 III,  81     |                     vigyenek be, összecsapták a kezeiket ijedtökben. A vendég
68623 III,  81     |           összecsapták a kezeiket ijedtökben. A vendég nem volt sehol. Csak
68624 III,  81     |                   vendég nem volt sehol. Csak a csizmái hevertek ott s azokban
68625 III,  81     |                csizmái hevertek ott s azokban a lábaiból egy-egy darab.~-
68626 III,  81     |                      átkozott gödölye megette a vendégünket öregecském… -
68627 III,  81     |                         Úgy van - bólongatott a fejével szomorúan az atyus. -
68628 III,  81     |                      gödölye. Teringette, ezt a gödölyét agyon kell ütni.~
68629 III,  81     |                       ütni.~Az anyóka behozta a szekercét, s a kis gödölyét
68630 III,  81     |                 anyóka behozta a szekercét, s a kis gödölyét agyonütötték
68631 III,  81     |                      agyonütötték ártatlanul.~A félkegyelmû Jancsi pedig
68632 III,  82     |                                            ÚT A PISZTOLYCSŐIG~1883~Egy hivatalnok,
68633 III,  82     |                    ismerõsöm, öngyilkos lett. A lapok napokig tárgyalták
68634 III,  82     |                  lapok napokig tárgyalták ezt a szomorú esetet. Éppen szélcsendes
68635 III,  82     |                  öngyilkosság - esemény lett.~A reporterek lihegve futkároztak
68636 III,  82     |                       minden irányban, amerre a halál valami szálakat hagyott.~
68637 III,  82     |                mindazt, ami kapcsolatban volt a szerencsétlen férfiúval,
68638 III,  82     |                férfiúval, mint más egyebet. S a betûkben mindenki jobban
68639 III,  82     |                       mindenki jobban szereti a kövéret.~Leírták a vért,
68640 III,  82     |                    szereti a kövéret.~Leírták a vért, mely a szoba padlóján
68641 III,  82     |                 kövéret.~Leírták a vért, mely a szoba padlóján szétfreccsent,
68642 III,  82     |                       padlóján szétfreccsent, a revolvert, azt is, hogy
68643 III,  82     |                   tudja, milyenné válik, mire a többi hiányzó ingrediencia
68644 III,  82     |                      az oka… miképp jön odáig a lélek, hogy kihámozza magát
68645 III,  82     |                   kihámozza magát erõszakosan a testbõl, azt nehéz egész
68646 III,  82     |                       volt foglalva - ezt már a lapokban olvastam.~Igen,
68647 III,  82     |                        iszen sok embernek van a fizetése lefoglalva. Ha
68648 III,  82     |                     akarná magát lõni, akinek a fizetését lefoglalják -
68649 III,  82     |                    anyagi körülmények« vitték a halál elé: hanem mi volt
68650 III,  82     |                      halál elé: hanem mi volt a lelki processzus, ez volna
68651 III,  82     |                  processzus, ez volna érdekes a pszichológusnak.~Én azonban
68652 III,  82     |                      ügyvédi irodámban.~- Hát a szegény Pál meghalt!… Oh,
68653 III,  82     |                      tekintetes uram! Az volt a legszebb lakásom. De hogy
68654 III,  82     |                        Bizony, bizony…~- Hogy a legszebb szobámat vérezze
68655 III,  82     |                      tudja - mi hozta ennyire a boldogtalant?~- Mi hozta?
68656 III,  82     |                  Megjósoltam, tessék elhinni, a házmesterné a megmondhatója.
68657 III,  82     |                 tessék elhinni, a házmesterné a megmondhatója. Pedig jó,
68658 III,  82     |           nyugosztalja… úgy szerettem, mintha a fiam lett volna.~Tarka gyapot
68659 III,  82     |                       Tarka gyapot kendõjével a szemeit kezdte törülgetni,
68660 III,  82     |                     úgy emlékszem most is még a hangjára is, mintha hallanám.~
68661 III,  82     |                       mintha hallanám.~Eltört a mécses - Horti néni fuldokló
68662 III,  82     |                    nekibõszülve kiáltott fel, a kezeit összecsapva:~- Ezer
68663 III,  82     |                    mélyen elgondolkozva. - Az a »perdu« sokszor lesz »pertu«!~
68664 III,  83     |                                               A SZÁLDOBOSI PAPP FAMÍLIA~
68665 III,  83     |                  szomorú nemes asszony lakott a falunkban, névszerint özvegy
68666 III,  83     |                   láttam, mert ritkán jött ki a házából, melynek kapuja
68667 III,  83     |               szólította. (Som Franciska volt a családi neve.)~Mondom, csak
68668 III,  83     |                       mentem el Rimaszombatba a latin iskolába. Anyám sorba
68669 III,  83     |                   Anyám sorba elvitt búcsúzni a falusi nemes házakhoz: õhozzá
68670 III,  83     |                       megsimogatta néhányszor a fejemet.~- Nekem is van
68671 III,  83     |                       egy húszast csúsztatott a markomba.~Többet sohasem
68672 III,  83     |                        Többet sohasem láttam. A húszast elköltöttem azóta -
68673 III,  83     |                húszast elköltöttem azóta - de a történet megmaradt.~--------------~
68674 III,  83     |                       volt s olyan sima, mint a márvány, a szemekben tûz,
68675 III,  83     |                   olyan sima, mint a márvány, a szemekben tûz, a termetben
68676 III,  83     |                     márvány, a szemekben tûz, a termetben ruganyosság.~Úgy
68677 III,  83     |                   szülõktõl való volt. (Mi is a Som família?) Száldobosi
68678 III,  83     |                   Papp József, mondják csakis a szépségeért vette el, pedig
68679 III,  83     |                származás és birtok szerint is a harmadik komposszesszor
68680 III,  83     |                     gyermekkorában is ott ült a gonosz vonás a két rõt szemöldöke
68681 III,  83     |                     is ott ült a gonosz vonás a két rõt szemöldöke felett.
68682 III,  83     |                    gyereknek olyan volt, mint a bárány, nem sírt az sohasem.
68683 III,  83     |                   mondani az egykori dajkája, a vén Majgóné, azzal is halt
68684 III,  83     |                       azzal is halt meg, hogy a legizzóbb katlanná legyen
68685 III,  83     |                     legizzóbb katlanná legyen a lelke, ha nem igaz, egyszer
68686 III,  83     |                     éjszakának idején elaludt a gyermek mellett: amikor
68687 III,  83     |                      éjfél tájban felnyitotta a szemeit, két ördög ült a
68688 III,  83     |                      a szemeit, két ördög ült a bölcsõnél, s felváltva ringatták
68689 III,  83     |              bölcsõnél, s felváltva ringatták a kis Száldobosi Papp Józsefet…~
68690 III,  83     |                        mikor nevelünk mi neki a magunk költségén eleget!~
68691 III,  83     |                    semmit sem úgy tett, ahogy a többi emberek; akivel beszélt,
68692 III,  83     |                 beszélt, annak sohasem nézett a szemébe, senkit sem szeretett,
68693 III,  83     |                       sem szerette senki. Még a kutyák is beszaladtak elõle
68694 III,  83     |                     hogy úgy belebotlott abba a Som Franciskába.~Egész nap
68695 III,  83     |                  mikor az esküvõjük volt. Egy a mennykövekbõl beütött a
68696 III,  83     |                       a mennykövekbõl beütött a templommal szemben a nótárius
68697 III,  83     |                  beütött a templommal szemben a nótárius csûrébe. (De igaz
68698 III,  83     |                lutheránus létére odaépítkezik a katolikus templomhoz.) Az
68699 III,  83     |                állottak. Mégis csak elhebegte a holtomiglant a gyönyörû
68700 III,  83     |                      elhebegte a holtomiglant a gyönyörû menyasszony. De
68701 III,  83     |                   menyasszony. De az istennek a balkezével volt dolga odaát -
68702 III,  83     |                  odaát - nem használhatta itt a jobb kezét.~Mikor haza hozta,
68703 III,  83     |                    Som Franciska is megütötte a kezét.~No, de meggyógyítják
68704 III,  83     |                     No, de meggyógyítják majd a mézes hetek… Hát talán meg
68705 III,  83     |                panaszkodott sem az egyik, sem a másik… Hát minek csináljak
68706 III,  83     |                  olyan szomorú udvarház, mint a Papp-porta, szarka elkerülte,
68707 III,  83     |                        még veréb sem szállott a nagy százados topolyafákra,
68708 III,  83     |                       az árnyék is olyan azon a gyepen, mintha egy másik
68709 III,  83     |                       aztán ahány bagoly volt a környéken, az mind oda járt
68710 III,  83     |                  Félelmetes volt este elmenni a Papp-ház mellett. Az udvaron
68711 III,  83     |                         ott van ma is -, mert a fiatalasszony nem hozott
68712 III,  83     |                     két-két cihája lett volna a vánkosokra) és két fehér
68713 III,  83     |                galambot, mert nagyon szerette a galambokat. Hanem a két
68714 III,  83     |                  szerette a galambokat. Hanem a két fehér galambnak a fiai
68715 III,  83     |                   Hanem a két fehér galambnak a fiai már sötét színûek voltak.
68716 III,  83     |                     már sötét színûek voltak. A tyúkok, a libák, azok is
68717 III,  83     |                     színûek voltak. A tyúkok, a libák, azok is mind fekete
68718 III,  83     |                    fekete tollazatot viseltek a Papp-udvaron. Nem bírtak
68719 III,  83     |                   fehér állatot nevelni. S az a fekete udvar a fekete állatokkal
68720 III,  83     |                  nevelni. S az a fekete udvar a fekete állatokkal olyan
68721 III,  83     |                     még egy madár repült ide: a gólya. Miklóskának keresztelték
68722 III,  83     |                      Miklóskának keresztelték a hozományát.~De már a keresztelõn
68723 III,  83     |             keresztelték a hozományát.~De már a keresztelõn nem volt otthon
68724 III,  83     |                     még egy madár szállt ide: a francia sas.~S ennek akkor
68725 III,  83     |                   ennek akkor olyan nagy volt a szárnya, mint egy felhõ.
68726 III,  83     |                     már sokszor voltunk abban a szerencsés helyzetben, hogy
68727 III,  83     |             helyzetben, hogy nem fordulhatott a sorsunk rosszabbra, nézhettük
68728 III,  83     |                 sorsunk rosszabbra, nézhettük a világ folyását hidegen.
68729 III,  83     |                  hidegen. Megvan nekünk úgyis a kétfejû sasunk, így okoskodának
68730 III,  83     |                       sasunk, így okoskodának a mieink, ha már most a francia
68731 III,  83     |             okoskodának a mieink, ha már most a francia találna felülkerekedni,
68732 III,  83     |                   hadak kelletlenül ültek fel a lóra. Kivált ezek a mohorai
68733 III,  83     |                       fel a lóra. Kivált ezek a mohorai nemesek. Soha ennél
68734 III,  83     |                        hencegõbb népet. Mikor a parancsolat jött, huszonkettõt
68735 III,  83     |                  valahol hozzá csatlakozzanak a gróf Brunszvik fölkelõihez.~
68736 III,  83     |               Brunszvik fölkelõihez.~De ebbõl a huszonkettõbõl mindjárt
68737 III,  83     |            hazafordult, Vácon Plachy Gergely, a legjobb kardforgató vitéz
68738 III,  83     |                       Márton, Kerekpály Imre, a földhöz ragadt bocskorosok
68739 III,  83     |                     kölcsönzött lovon ment ez a legutolsó.~Sõt ezek közül
68740 III,  83     |                 Barnabás, egy vasárnap délben a vén szürkén, a foltos dolmányban,
68741 III,  83     |                vasárnap délben a vén szürkén, a foltos dolmányban, s tûnõdve
68742 III,  83     |                  tûnõdve poroszkált keresztül a falun, hol-hol megállva
68743 III,  83     |                    ugyan hol is lakott õ, még a hadjárat elõtt?~- Nini,
68744 III,  83     |                 hadjárat elõtt?~- Nini, nini, a Pélly Barnabás! - ösmerte
68745 III,  83     |                       eltévesztette kegyelmed a házat! Hiszen arra balról
68746 III,  83     |                     Az ifjú Pélly megrántotta a kantárt, s fennhéjázón szólt
68747 III,  83     |             igazolásul:~- Hiszen nem káptalan a fejem, hogy minden apró
68748 III,  83     |                        tömérdek vér folyt. Ma a történetírók nem tudnak
68749 III,  83     |                        ha nem voltak ott.~Még a csaták hagyján, de az a
68750 III,  83     |                       a csaták hagyján, de az a legszörnyûbb, amit Száldobosi
68751 III,  83     |                    Napóleon császárhoz. Talál a természetéhez, de mégis
68752 III,  83     |                  spion lett, szabadon jár-kél a táborokban, de maga részérõl
68753 III,  83     |                       részérõl azt hiszi, nem a Napóleon kéme, hanem elsõ
68754 III,  83     |                     Ferencé. Egyébiránt tuják a pokolbeliek! Mert Papp József
68755 III,  83     |                       spionnak is titokzatos.~A bécsi béke aztán nemsokára
68756 III,  83     |                  aztán nemsokára véget vetett a hadilábnak. A mohorai nemesség
68757 III,  83     |                    véget vetett a hadilábnak. A mohorai nemesség mind visszatért,
68758 III,  83     |                     mindenfélét. Nagy úr lett a király oldala mellett. Mások
68759 III,  83     |                   lesz igaza és kinek kívánja a szomorú özvegy, hogy igaza
68760 III,  83     |                        hogy igaza lészen mind a kettõnek.~Rá egy esztendõre,
68761 III,  83     |                        nagy fehér szekér jött a szügyi homokos úton Mohora
68762 III,  83     |                       alak ült elöl, egy, aki a lovakat hajtotta s mellette
68763 III,  83     |                   mellette cifra hajdúruhában a másik. A kocsit egy nagy
68764 III,  83     |                   cifra hajdúruhában a másik. A kocsit egy nagy falka eb
68765 III,  83     |                   Csiba te, ne te! - kiabálta a kocsis s közéjük vágott
68766 III,  83     |                    mindig azt hallottam, hogy a kutya tudja legjobban megbecsülni
68767 III,  83     |                       embert.~Lassan döcögött a szekér, jó egy óra kellett,
68768 III,  83     |                      Alig hogy visszamaradtak a szügyi ebek, jöttek átvenni
68769 III,  83     |                   szügyi ebek, jöttek átvenni a szerepet a mohoriak s ezeknek
68770 III,  83     |                     jöttek átvenni a szerepet a mohoriak s ezeknek mindig
68771 III,  83     |                      mindig különb torka volt a szügyieknél - mert hosszabb
68772 III,  83     |             szügyieknél - mert hosszabb lévén a falu, jobban kifejlõdött
68773 III,  83     |                      falu, jobban kifejlõdött a hangorgánumuk.~A szélsõ
68774 III,  83     |                  kifejlõdött a hangorgánumuk.~A szélsõ kis háznál világosság
68775 III,  83     |             világosság pislogott az ablakban. A hajdú leugrott megkérdezni:~-
68776 III,  83     |                    megkérdezni:~- Hol van itt a Száldobosi Papp József portája?~
68777 III,  83     |            zsoltárokat olvasott, összerezzent a Papp József névre.~- Ott
68778 III,  83     |                     József névre.~- Ott lakik a templomon innen, a korcsmán
68779 III,  83     |                      lakik a templomon innen, a korcsmán túl - mondá fogvacogva -,
68780 III,  83     |                      való lelkek kegyelmetek!~A baglyok szétrebbentek nagy
68781 III,  83     |                   huhogva, mikor megzördültek a kerekek az ócska ház udvarán.
68782 III,  83     |                   kuvik pedig ott szállott el a kocsis felett, ki fejcsóválva
68783 III,  83     |              fejcsóválva dörmögé:~- Ni! Ennek a gyalázatosnak ki mondta
68784 III,  83     |                      Ki van itthon…?~Majgóné, a legrégibb cseléd ocsúdott
68785 III,  83     |                    fel legelõbb - de már maga a nagyasszony is nyilván ébredezett,
68786 III,  83     |                 sürgették. - Fel kell költeni a cselédeket.~- Nyitja bizony
68787 III,  83     |                   cselédeket.~- Nyitja bizony a piszi. Virrad még holnap
68788 III,  83     |                  urukat hoztuk! - kiáltott be a hajdú haragosan.~- Jézus
68789 III,  83     |              sikoltott fel Majgóné. - Megjött a nagyuram, megjött…~Csakhamar
68790 III,  83     |                   ingben, még kendõt se dobva a meztelen lapockacsontjaira,
68791 III,  83     |               lapockacsontjaira, de már akkor a nagyasszony is jött rohanva.~-
68792 III,  83     |                    udvaron. - Tegyék bolonddá a nagyapjukat.~A hajdú lerántotta
68793 III,  83     |                       bolonddá a nagyapjukat.~A hajdú lerántotta a fehér
68794 III,  83     |               nagyapjukat.~A hajdú lerántotta a fehér ponyvát a szekérrõl.~-
68795 III,  83     |                    lerántotta a fehér ponyvát a szekérrõl.~- Itt van ni,
68796 III,  83     |                      szekérrõl.~- Itt van ni, a koporsóban! Vegyék le kendtek.~
68797 III,  83     |                 kendtek.~Leírni nem merem azt a rémületet, a szép Papp Józsefné
68798 III,  83     |                    nem merem azt a rémületet, a szép Papp Józsefné hogy
68799 III,  83     |                     mint omlott össze aléltan a folyosó köveire. Miképp
68800 III,  83     |               férficselédek lámpások fényénél a nehéz koporsót, hogy csikorgott
68801 III,  83     |                     koporsót, hogy csikorgott a hó talpaik alatt kísértetiesen,
68802 III,  83     |                 kísértetiesen, s hogy kongott a kövezet, ropogott a padló
68803 III,  83     |                   kongott a kövezet, ropogott a padló alatta! (Mert nem
68804 III,  83     |                     nagy mozgást idéznek elõ. A parasztasszonyok otthagyták
68805 III,  83     |                   parasztasszonyok otthagyták a dagasztó teknõt, a nemesekben
68806 III,  83     |                 otthagyták a dagasztó teknõt, a nemesekben pedig felébresztette
68807 III,  83     |               nemesekben pedig felébresztette a kíváncsiság a részvétet (
68808 III,  83     |                  felébresztette a kíváncsiság a részvétet (mert ezek ketten
68809 III,  83     |                 hálnak), csoportosan tódultak a Papp-udvarra s onnan a nyitott
68810 III,  83     |               tódultak a Papp-udvarra s onnan a nyitott ebédlõbe.~Csakugyan
68811 III,  83     |                 ebédlõbe.~Csakugyan igaz volt a hír: ott állt egy ravatalon
68812 III,  83     |                        ott állt egy ravatalon a fekete diófa koporsó az
68813 III,  83     |                     meg? Ki küldte idáig? Még a holta után is titokzatos.~
68814 III,  83     |                       Nagy tisztességgel jött a teste. Vármegye embere kísérte.
68815 III,  83     |                     De honnan? Egyik vármegye a másiktól kapta az instrukciót,
68816 III,  83     |                     Papp József testét megint a szomszéd vármegyéig. De
68817 III,  83     |                       kezdõdött, s kitõl jött a legelsõ parancs? Csodálatos
68818 III,  83     |                 parancs? Csodálatos homály ül a koporsóján.~Másnap délelõttre
68819 III,  83     |                        Másnap délelõttre volt a temetés. Majgóné a torra
68820 III,  83     |                       volt a temetés. Majgóné a torra sütött-fõzött, kántor
68821 III,  83     |                  búcsúztatót komponált, szabó a nagyasszony gyászruháját
68822 III,  83     |                   gyászruháját varrta, piktor a címereket festette.~Mindenkinek
68823 III,  83     |       özvegyasszonynak.~Ott járt-kelt egyedül a szobában.~Nem sírt már.
68824 III,  83     |                    valami dac.~Karjaiba vette a másfél éves Miklóskát, s
68825 III,  83     |                    Meghalt az apád«! - mondá.~A gyermek mosolygott. Talán
68826 III,  83     |                ebédlõben. Maga rakosgatott el a ravatal körül mindent. Hogy
68827 III,  83     |                  mindent. Hogy megijedt attól a koporsótól, amikor hozták -
68828 III,  83     |                  gyarló az ember!~Este, amint a kis Miklóst levetkõztette,
68829 III,  83     |            levetkõztette, eszébe jutott, hogy a gyermeket mégis be kellene
68830 III,  83     |              gyermeket mégis be kellene vinni a terembe; illik, talán kötelesség
68831 III,  83     |                      nem fog tudni errõl, sem a halott. De hátha mégis van
68832 III,  83     |                      nézi az ilyeneket? Annak a kedvéért be kell vinni a
68833 III,  83     |                      a kedvéért be kell vinni a gyereket.~Bevitte. A gyermek
68834 III,  83     |                    vinni a gyereket.~Bevitte. A gyermek álmos volt már és
68835 III,  83     |                       már és sírt. Nem nézett a koporsóra, hanem az anyja
68836 III,  83     |                  fejét, kis állacskáját annak a liliom vállára támasztotta.~
68837 III,  83     |                   liliom vállára támasztotta.~A viaszgyertyák kísértetiesen
68838 III,  83     |           kísértetiesen lobogtak. Körös-körül a virágcserepek dús növényzete
68839 III,  83     |                árasztva.~Pappné megfordította a gyermek fejét, hogy a koporsót
68840 III,  83     |           megfordította a gyermek fejét, hogy a koporsót nézze.~»Itt fekszik
68841 III,  83     |                   fekszik az apád, fiacskám!«~A gyermek nem akart odanézni,
68842 III,  83     |                     durcásan visszafordította a fejét.~De hát ott fekszik-e
68843 III,  83     |                   valóban?~Oh, hogy lüktettek a halántékai, mikor ez a gondolata
68844 III,  83     |              lüktettek a halántékai, mikor ez a gondolata született. Futó
68845 III,  83     |                     Mert ki is fogta volna be a szemeit? Senki sem szerette.~
68846 III,  83     |                ágyacskájába, aztán felkereste a Majgónét a konyhában.~-
68847 III,  83     |                   aztán felkereste a Majgónét a konyhában.~- Kerítsen nekem
68848 III,  83     |                     van itt egy - de minek az a nagyasszonynak?~- Föl akarom
68849 III,  83     |                     Föl akarom vele feszíteni a koporsót.~- Dicsértessék
68850 III,  83     |                      koporsót.~- Dicsértessék a Jézus Krisztus! - kiáltá
68851 III,  83     |              elsápadva. - Csak nem tesz ilyet a nagyasszony?~- Hogyne tenném?
68852 III,  83     |                     Én? Hátha nekem adnák ezt a falut?~- Akkor hát magam
68853 III,  83     |                        ahogy mondta, egyedül, a baltával és egy pici lámpával
68854 III,  83     |                 baltával és egy pici lámpával a kezében.~Odalépett a koporsóhoz,
68855 III,  83     |                 lámpával a kezében.~Odalépett a koporsóhoz, egy csöppet
68856 III,  83     |                    egy csöppet sem reszketett a keze, mikor a baltát bevájta,
68857 III,  83     |                      reszketett a keze, mikor a baltát bevájta, ahol a deszkák
68858 III,  83     |                  mikor a baltát bevájta, ahol a deszkák összeértek. Megreccsent
68859 III,  83     |                       összeértek. Megreccsent a fedél a feszítésre, s engedni
68860 III,  83     |               összeértek. Megreccsent a fedél a feszítésre, s engedni kezdett,
68861 III,  83     |                     ránehezedve lefelé nyomta a balta nyelét, majd egyszerre
68862 III,  83     |                       már könnyen fölemelheti a kezével is. Meg kell lenni.
68863 III,  83     |                      Amit egyszer egy asszony a fejébe vesz! Fölemelte a
68864 III,  83     |                      a fejébe vesz! Fölemelte a fedelet.~Egy üvegtábla ki
68865 III,  83     |                        s üvöltve csapódott be a nyíláson. A fáklyák mind
68866 III,  83     |                      csapódott be a nyíláson. A fáklyák mind kialudtak egyszerre.
68867 III,  83     |                   segített Papp Józsefnek!~De a kis lámpa fölött nem volt
68868 III,  83     |                       hatalma, azt õ tartotta a kezében. Annak a fénye megvilágította
68869 III,  83     |                     tartotta a kezében. Annak a fénye megvilágította neki
68870 III,  83     |                     fénye megvilágította neki a koporsó belsejét.~Sápadtan
68871 III,  83     |                  elõbb még vissza is szegezni a fedelet.~- Látta a nagyasszonyom? -
68872 III,  83     |                   szegezni a fedelet.~- Látta a nagyasszonyom? - suttogta
68873 III,  83     |                    lefekszem, fázom.~Vacogott a foga, halántékain hideg
68874 III,  83     |                       beszélt.~Másnap megvolt a temetés úri tisztességgel.
68875 III,  83     |                       famíliák egybegyûltenek a környékrõl. Nem történt
68876 III,  83     |                    csak azt nem vesszük, hogy a címereket, melyek ott röpködtek
68877 III,  83     |               címereket, melyek ott röpködtek a koporsó két végén, útközben
68878 III,  83     |                       végén, útközben letépte a szél, s az egyiket odapaskolta
68879 III,  83     |                      s az egyiket odapaskolta a Veresék pajtájához. De iszen,
68880 III,  83     |                     van valami megfoghatatlan a természetben!~Bekaparták
68881 III,  83     |                    lelkérõl nem szólok, hanem a teste a földé lett - míg
68882 III,  83     |                     nem szólok, hanem a teste a földé lett - míg ellenben
68883 III,  83     |                   ellenben özvegye itt maradt a világnak, mert még világra
68884 III,  83     |                     még varrat egyet, megtelt a szomorú udvarház kérõkkel,
68885 III,  83     |             özvegysége óta: idomai megteltek, a képe egy kicsit meghosszabbodott.
68886 III,  83     |                szernek, mikor pedig ellenkezõ a tiszte.~Tûnõdött a környék,
68887 III,  83     |                  ellenkezõ a tiszte.~Tûnõdött a környék, mi lehet az oka?
68888 III,  83     |                  kedve, ugyan miben?~Végre is a hetyke Pélly Barnabás talált
68889 III,  83     |                     Barnabás talált mentséget a viseletére sok fejtörés
68890 III,  83     |                       Oh, én bolond fejem! Az a szegény asszony alkalmasint
68891 III,  83     |                        olyan egyszerû volt ez a hiú kurtanemes elõtt, hogy
68892 III,  83     |                    szép is az asszony, csinos a birtok, beteges a Miklós
68893 III,  83     |                      csinos a birtok, beteges a Miklós fiú.~De bizony nem
68894 III,  83     |                     az érdeklõdést, elfogadta a muskátli-bokrétáját, de
68895 III,  83     |         muskátli-bokrétáját, de nem tûzte sem a hajába, sem a keblére (az
68896 III,  83     |                       tûzte sem a hajába, sem a keblére (az a remény volna,
68897 III,  83     |                     hajába, sem a keblére (az a remény volna, ez meg már
68898 III,  83     |                       már ígéret), hanem csak a pohárba tette illedelmesen,
68899 III,  83     |                   most emberek közé menni, õ, a »mocsok nélküli nemes«,
68900 III,  83     |              megoldták: Az ördöggel cimborált a néhai, annak engedte át
68901 III,  83     |                      engedte át kontraktusban a nejét. Úgy, úgy, Száldobosi
68902 III,  83     |                   Minden éjfélkor eljön hozzá a kulcslyukon át, mikor a
68903 III,  83     |                       a kulcslyukon át, mikor a nagy topolyafák elsõ kakaskukorékoláskor
68904 III,  83     |                    sohasem emlegette. Mindene a fia volt. Az a szomorú,
68905 III,  83     |                        Mindene a fia volt. Az a szomorú, szelíd fiúcska,
68906 III,  83     |                  korában õsz hajszálak voltak a fején.~Otthon nevelte az
68907 III,  83     |               uraimékhoz, s ott megpillantván a tekintetes asszony ruhakelméit
68908 III,  83     |                         mondá. Kerekpályéknál a kisasszonyok kérdezték más
68909 III,  83     |                      mutatni és semmi sem áll a kezeügyében.«~Hát ilyennek
68910 III,  83     |                     neki!~Maga is belátta ezt a nagyasszony, s húszéves
68911 III,  83     |                     húszéves korában elküldte a burkusországi univerzitásokra.
68912 III,  83     |                       ott rá egy kis élet!~De a nagyasszonyt tönkretette
68913 III,  83     |                   nagyasszonyt tönkretette ez a válás! Azóta mind jobban-jobban
68914 III,  83     |                    százszor, elhurcolta sorba a nemesi famíliákhoz eldicsekedni: »
68915 III,  83     |                  húgomasszony? Mert megnéztem a férjem koporsóját, s nem
68916 III,  83     |                  Féltem, hogy visszajöhet… ez a nagy titok nyomta a lelkemet,
68917 III,  83     |                        ez a nagy titok nyomta a lelkemet, ez a borzasztó
68918 III,  83     |                   titok nyomta a lelkemet, ez a borzasztó homály szorította
68919 III,  83     |                       homály szorította össze a szívemet. Féltem, hogy visszajöhet,
68920 III,  83     |                      megfogyatkozék elméje is a testi erejével. Úgy tavasz
68921 III,  83     |                        Úgy tavasz felé, mikor a rózsák kezdtek nyílni, lefeküdt
68922 III,  83     |                    kis pajkos leány szaladgál a kertben, õ maga pedig a
68923 III,  83     |                       a kertben, õ maga pedig a feleségével üldögél az ambituson.
68924 III,  83     |                       De milyen kedvesek azok a leánykák, s mennyire hasonlítanak
68925 III,  83     |                       testét négy felé vágatá a haragos császár, de azután
68926 III,  83     |                       alatt órákig dübörögtek a koporsónak kerekei - mert
68927 III,  83     |                        húgomasszony! Verje ki a fejébõl, kedves sógorasszony.
68928 III,  83     |                   sógorasszony. Ott nyugoszik a maga ura a puha földben,
68929 III,  83     |                      Ott nyugoszik a maga ura a puha földben, istennek az
68930 III,  83     |                      ítélték híradással lenni a burkus nagyvárosba, Berlinbe
68931 III,  83     |                      is sürgette, hívják haza a fiát.~- Itt lesz. Már írtunk
68932 III,  83     |                 életereje, hanem fenntartotta a várakozás. Pedig már jobb
68933 III,  83     |               tudósították; azóta itt lehetne a tengerentúlról is. Végre
68934 III,  83     |                        Nem arról van most itt a szó - toporzékolt dühösen
68935 III,  83     |                       anyja betegségérõl, sem a hazajöveteli szándékáról,
68936 III,  83     |                        de már ebben megnyomta a tollat derekasan. Arra sem
68937 III,  83     |                     éppen aznap délben, mikor a nagyasszony halva feküdt.~
68938 III,  83     |               nagyasszony halva feküdt.~Abban a levélben sem volt anyja
68939 III,  83     |                     iszen egészséges volt már a nagyasszony is. Másnap beemelték
68940 III,  83     |                       Másnap beemelték testét a Száldobosi-kriptába, s akkor
68941 III,  83     |        Száldobosi-kriptába, s akkor így szólt a temetésen Pélly uram:~-
68942 III,  83     |                       mi igaz van abban, amit a szegény megboldogult mesélgetett.~
68943 III,  83     |                    Papp József nem feküdt ott a koporsóban, hanem csak kövek
68944 III,  83     |                     kövek voltak benne.~…Ezek a kövek nyomták a szegény
68945 III,  83     |                  benne.~…Ezek a kövek nyomták a szegény asszony lelkét huszonkét
68946 III,  83     |                  mikor hazafelé szállingóztak a temetõbõl… - Nagy eset ez…
68947 III,  83     |               Kerekpály Imre. - Hát megcsalta a feleségét, ennyi az egész.
68948 III,  83     |                    Mert ha õ most itt fekszik a gonosz csontjaival, tudja-e
68949 III,  83     |                      csontjaival, tudja-e azt a spektábilis, hogy akkor
68950 III,  83     |                    végsõ rendeletében gyámnak a nagyasszony, elõbbre való
68951 III,  83     |                      belülrõl: jöjjön átvenni a jószágát, ráírta kívülrõl:
68952 III,  83     |                       elõtt agyonlõtte magát. A fátum készté rá talán, mely
68953 III,  83     |                  készté rá talán, mely örökké a sarkában volt? Magában hordozta
68954 III,  83     |                     az átkos magot? Ki tudja! A diák pajtásai beszélték,
68955 III,  83     |                kiáltott fel: »Ez az én apám!« A pajtásai csöndesítették: »
68956 III,  83     |                csöndesítették: »Hogy volna ez a te apád, hisz magad mondád,
68957 III,  83     |                  egyre jobban borult. Készült a halálra, de senkinek se
68958 III,  83     |                      ötven levelet, s odaadta a leghívebb barátjának:~»Ezekbõl
68959 III,  83     |                leghívebb barátjának:~»Ezekbõl a levelekbõl - így szólt -
68960 III,  83     |                       kedves jó anyámnak.«~És a levelek jártak is egyre
68961 III,  83     |                       levelek jártak is egyre a szegény Száldobosinénak,
68962 III,  83     |                hazaért, egy hosszú instánciát a vármegyéhez, hogy Száldobosi
68963 III,  83     |            elrugaszkodott sátánfajzat nemcsak a famíliának lõn tirannusa,
68964 III,  83     |             famíliának lõn tirannusa, nemcsak a halált szedte rá, aki azt
68965 III,  83     |                    anyaszentegyházat, melynek a papja kiénekelte, hanem
68966 III,  83     |                  koporsója üresen találtatván a mohorai temetõben, mire
68967 III,  83     |           testimóniumot tészen az egész falu.~A hatóság el is rendelte nyomban
68968 III,  83     |                hatóság el is rendelte nyomban a vizsgálatot, annak kiderítésére,
68969 III,  83     |                   mégis igaz, meggondolkozott a tekintetes vármegye, s latba
68970 III,  83     |                vármegye, s latba vetvén, hogy a holttestet akkoriban valami
68971 III,  83     |                  paranccsal szállították, azt a határozatot hozta (volt
68972 III,  83     |                       tovább.~Engedelmeskedem a megyei végzésnek.~
68973 III,  84     |                       sokszor disputálgattunk a rekonstrukciórul. Nem volt
68974 III,  84     |                  mondá. Akkor aztán elkezdett a város gyorsan épülni: »Hiba
68975 III,  84     |                     gyorsan épülni: »Hiba ez, a lakosság eladósodik!«~»Falu
68976 III,  84     |                      apró házak!«~Jöttek erre a nagy paloták. »Ebbõl nem
68977 III,  84     |                       Ebbõl nem jó lesz, ezek a nagy házak mind megeszik
68978 III,  84     |                      nagy házak mind megeszik a kis házakat!«~De apródonkint
68979 III,  84     |                     Csak ketten voltunk, mert a fiatal barna asszonyka,
68980 III,  84     |                      milyenre magyarosítsa át a férj a magáét), nem volt
68981 III,  84     |               milyenre magyarosítsa át a férj a magáét), nem volt otthon,
68982 III,  84     |                         nem volt otthon, csak a »kis bocsot« bízta ránk,
68983 III,  84     |                    megjõ, mert nagyon pajkos.~A hold szelíden világított.
68984 III,  84     |                      az óriási téglarakásokat a téren, mert ezek még éjjel
68985 III,  84     |                      is mosolyogva piroslanak a szegedi szemnek. A láthatár
68986 III,  84     |                 piroslanak a szegedi szemnek. A láthatár hatalmas, barnálló
68987 III,  84     |                   mindenütt.~Csend volt, csak a gyermek dörömbözött, nagy
68988 III,  84     |                         szóltam ingerkedve. - A nagy házak nem ették meg
68989 III,  84     |                      nagy házak nem ették meg a kicsinyeket…~- Hiába gúnyolódik -
68990 III,  84     |                   nagy is, akármilyen szép is a város, ha elvesztette a
68991 III,  84     |                       a város, ha elvesztette a karakterét, régi arcával
68992 III,  84     |                      karakterét, régi arcával a régi lelkét?~Megvallom,
68993 III,  84     |                   régi lelkét?~Megvallom, ezt a panaszt már sokszor hallottam
68994 III,  84     |                    fel e pillanatban.~- Nini, a kis fiacskám odalenn! Gyuri!
68995 III,  84     |                    Meglepetve tekintünk hátra a szobába, hát csakugyan nincs
68996 III,  84     |                     csakugyan nincs ott többé a kis bocs. No, szépen vigyáztunk
68997 III,  84     |                    vigyáztunk rá! Hamar utána a pesztonkát! Leszökött a
68998 III,  84     |                       a pesztonkát! Leszökött a kujon az utcára, pedig még
68999 III,  84     |                    lépkedett az úton egyenest a túlsó oldalra, kezeivel
69000 III,  84     |                       túlsó oldalra, kezeivel a levegõben kapkodva.~No,