bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

73501 III,  129    |                      Mikor már egészen eltûnt a fák alatt, azt mondom a
73502 III,  129    |                       a fák alatt, azt mondom a kocsisnak lihegve, dobogó
73503 III,  129    |                     Sopron felé, de úgy, hogy a villám se érhessen utól.~
73504 III,  129    |                      érhessen utól.~Megindult a két ló, mint két veszett
73505 III,  129    |                   mint két veszett sárkány, s a hegyeken, köveken úgy vitték
73506 III,  129    |                        köveken úgy vitték azt a szekeret, hogy azt hittem
73507 III,  129    |                    Egy sûrû erdõségbe értünk, a tályai nagy erdõbe.~Megfogtam
73508 III,  129    |                       büszke trikolórját, hol a Vitkey Bálint név nézett
73509 III,  129    |                 Bálint név nézett reám búsan, a nyele körül, azután megfogtam,
73510 III,  129    |                   roppant erõvel behajítottam a legnagyobb sûrûségbe.~-
73511 III,  129    |                   hajts!~Még hallottam, amint a gallyak megreccsennek, s
73512 III,  129    |                    örökre.~Sopronban felültem a gyorsvonatra, és mikor a
73513 III,  129    |                      a gyorsvonatra, és mikor a vasúti indóházból Pesten
73514 III,  129    |                 kiszálltam, meg kellett nézni a zsebemet, kifutja-e a komfortabli
73515 III,  129    |                   nézni a zsebemet, kifutja-e a komfortabli vagy csak a
73516 III,  129    |                       a komfortabli vagy csak a lóvonatú.~És mégis boldog
73517 III,  129    |                 vagyok, mert nem látom azokat a hóhérokat… oh, azokat a
73518 III,  129    |                       a hóhérokat… oh, azokat a hóhérokat… de nem vagyok
73519 III,  129    |                       megzsibbasztja kezeimet a düh, s könnyeim zsilipjét
73520 III,  129    |                     szegény Vitkey-zászló ott a tályai sötét erdõben, s
73521 III,  129    |                       erdõben, s rothadj meg, a fák leveleivel õszkor.~S
73522 III,  130    |              ELFELEJTETT RAB~1884~- Jöjjön be a következõ tanú!~Nagy, hórihorgas
73523 III,  130    |                    embert tuszkol be az ajtón a hajdú, széles szíj van a
73524 III,  130    |                      a hajdú, széles szíj van a derekán, gavalléros öt csattal.
73525 III,  130    |                   csattal. Hímzett halina lóg a vállán, s újdonatúj bocskor
73526 III,  130    |                  újdonatúj bocskor kunkorodik a lábain fehér szíjakkal.~
73527 III,  130    |                  szíjakkal.~Nini, ni, hisz ez a Macskási István uram tót
73528 III,  130    |               diákkoromban megzálogolt, mikor a kukoricásukban vadásztam.~
73529 III,  130    |                     ami akkor elfogott, mikor a tölténytartómat elvette.
73530 III,  130    |                    éve annak, de egy tekintet a csõsz arcára egyszerre elfújja
73531 III,  130    |                  elfújja az idõk pernyéjét, s a bosszú érzete a régi erõvel
73532 III,  130    |                  pernyéjét, s a bosszú érzete a régi erõvel nyargal át ereimen.
73533 III,  130    |                      elszédülve estem hanyatt a földön.~- Hogy hívnak? -
73534 III,  130    |                félénken, ünnepélyesen, mintha a templomban lépkedne. (Bezzeg
73535 III,  130    |                     lépkedne. (Bezzeg otthon, a te pusztádon nem féltél,
73536 III,  130    |                     Hiszen megvan arra nekünk a rendes metódusunk.)~- Tanúnak
73537 III,  130    |                      megidézve, Vrana Mihály, a Gyurgyik kontra Macskási
73538 III,  130    |                       szentsége alatt felelsz a föltett kérdésekre.~- Igenis,
73539 III,  130    |                      közelebb: lehelj rám.~Ez a »lehelj rám« volt a mi privát
73540 III,  130    |                        Ez a »lehelj rám« volt a mi privát hatalmunk, ami
73541 III,  130    |               hatalmunk, ami már meg nem fért a vicispán kezeiben, s amit
73542 III,  130    |                     vicispán kezeiben, s amit a szolgabíró is nekünk, esküdteknek
73543 III,  130    |                       tiszta szája volt, mint a ma született gyereknek,
73544 III,  130    |                   kellett.~- András - kiáltám a hajdúnak.~- Tessék parancsolni,
73545 III,  130    |                   esküdt úr...~- Vigye be ezt a részeg fickót, hadd aludja
73546 III,  130    |                 részeg fickót, hadd aludja ki a mámorát holnap reggelig.~
73547 III,  130    |                       de hát hova apelláljon: a királyi tábla messze van
73548 III,  130    |                     innen, hogy felülszagolja a száját.~Biz azt bevitték
73549 III,  130    |                      száját.~Biz azt bevitték a kis megyeház börtönébe.~-
73550 III,  130    |                      börtönébe.~- Hadd jöjjön a következõ tanú.~Egész estig
73551 III,  130    |                   tanú.~Egész estig dolgoztam a Gyurgyik-ügyben. Mert a
73552 III,  130    |                       a Gyurgyik-ügyben. Mert a törvénykezés ránk, fiatal,
73553 III,  130    |                     Derék fõszolgabíránk csak a közigazgatással törõdött,
73554 III,  130    |                választotta ki magának, hogy õ a részeg emberekre fog vigyázni,
73555 III,  130    |                    igazi specialista volt.~Ha a hidak karfája megromlott,
73556 III,  130    |                       erre jövet lepottyanjon a hídról«. Ha a kocsiszínek
73557 III,  130    |                    lepottyanjon a hídról«. Ha a kocsiszínek szelelõ lyukain
73558 III,  130    |                 szerint kitolták faluhelyeken a szekerek rúdját, az is a
73559 III,  130    |                      a szekerek rúdját, az is a szemét szúrta: »Le kell
73560 III,  130    |                   szúrta: »Le kell fûrészelni a rudakat, nehogy valami szegény
73561 III,  130    |                     megüsse magát bennök«. Ha a kisebb megyeház udvarán,
73562 III,  130    |                      még meg találnak botlani a gödörben az esküdtek, mikor
73563 III,  130    |                  éjjel pityókásan hazajönnek«~A józan emberekre nem nagy
73564 III,  130    |                     nagy súlyt fektetett, sem a törvénykezésre. A józan
73565 III,  130    |              fektetett, sem a törvénykezésre. A józan ember rossz úton is
73566 III,  130    |                     el tud menni, minek annak a jó út és a jó híd.~A pörlekedõ
73567 III,  130    |                        minek annak a jó út és a jó híd.~A pörlekedõ ember
73568 III,  130    |                    annak a jó út és a jó híd.~A pörlekedõ ember sem érdemel
73569 III,  130    |               figyelmet. Mert aki maga keresi a bajt, minek arról azt levenni?~
73570 III,  130    |                      gondolkoztam magam is, s a mondott napon, lecsapva
73571 III,  130    |                       mondott napon, lecsapva a Gyurgyik-aktákat az asztalra,
73572 III,  130    |                    reggel majd újra folytatom a munkát.~Azonban olyan jól
73573 III,  130    |               közbeesõ nap.~Eszembe se jutott a Gyurgyik-ügy, hanem - és
73574 III,  130    |                  eszembe jutott Vrana Mihály.~A szerencsétlen Vranát becsukattam
73575 III,  130    |                       sebes vágtatva siessünk a székvárosba.~A barátaim
73576 III,  130    |                       siessünk a székvárosba.~A barátaim tartóztattak, el
73577 III,  130    |                     meg, ha nem menyecske van a dologban.~- Ej, nem is úgy
73578 III,  130    |                      Testemen végigszaladt ez a borzasztó szó. Oh, hátha
73579 III,  130    |                   Kétségbeesve vetettem magam a kocsiba, de bármily sebesen
73580 III,  130    |               egyszerre reszketni kezdtem, és a fogam vacogott.~Oh istenem,
73581 III,  130    |                   istenem, bizonyosan meghalt a szegény Vrana!~Mert úgy
73582 III,  130    |                    Vrana!~Mert úgy volt, hogy a szolgabíróság csak huszonnégy
73583 III,  130    |                   órára csukhatott be valakit a saját börtöneibe. Ha több
73584 III,  130    |                       ítélte, át kellett adni a rabot a törvényszéknek,
73585 III,  130    |                       át kellett adni a rabot a törvényszéknek, hogy ott
73586 III,  130    |                     éjfél után, midõn beértem a székvárosba, s megkopogtattam
73587 III,  130    |                 székvárosba, s megkopogtattam a kis megyeház kapuját.~-
73588 III,  130    |                      kérdé az õr.~- Nyissa ki a kaput, be akarok menni az
73589 III,  130    |                     irodába.~Az irodában volt a börtönkulcs. De mit ér,
73590 III,  130    |                    szívvel, kábultan futottam a város másik végére, ahol
73591 III,  130    |                  gyorsan, keljen fel.~- Talán a tatár van a nyakunkon? -
73592 III,  130    |                      fel.~- Talán a tatár van a nyakunkon? - dörmögte és
73593 III,  130    |                      nyakunkon? - dörmögte és a másik oldalára fordult.~-
73594 III,  130    |                       félálmosan.~- Emlékszik a tót csõszre, akit becsukattam
73595 III,  130    |                   soha nagyobb kára ne legyen a tekintetes vármegyének.~-
73596 III,  130    |                 Menjünk!~Az irodából elõhozta a kulcsokat, s csendesen,
73597 III,  130    |                     udvar hátsó részébe, ahol a börtön volt.~Halántékom
73598 III,  130    |                    rögtön összerogyok. Oh, ez a borzalmas három-négy pillanat
73599 III,  130    |                   szenvedéssel.~Megcsikordult a kulcs a rozsdás zárban,
73600 III,  130    |           szenvedéssel.~Megcsikordult a kulcs a rozsdás zárban, és fölnyílt
73601 III,  130    |                  reszketõ hangon -, fogja meg a kezemet, András… félek…~-
73602 III,  130    |                        András… félek…~- Hideg a keze, teens uram…~- Szólítsa,
73603 III,  130    |            fölsikoltottam, s nekitámaszkodtam a külsõ falnak:~- Tehát él
73604 III,  130    |                     No! - szólt csúfondárosan a szerinte gyermekes föltevésre.~-
73605 III,  130    |                     Vrana Mihály. Kihallgatom a pörre nézve, és azután hazamehet…~
73606 III,  130    |              lehajoljon nagy szuszogással, és a kezemet megcsókolja.~- Köszönöm -
73607 III,  130    |                      mondá -, hogy hazaereszt a tekintetes úr. Nem vagyok
73608 III,  130    |                    kérem alássan.~Elrántottam a kezemet, s elvörösödtem.~
73609 III,  130    |             kiszabadulok. Mert tudom én, hogy a nemes vármegye igazságos.~.......~
73610 III,  130    |                       Egész más volt ez, mint a mostani hitvány kor elfelejtett
73611 III,  130    |              elfelejtett rabjai. Tudta ez, mi a becsület. Rá egy hétre újra
73612 III,  130    |                      egy hétre újra benyitott a hivatalba.~- Mi baj van,
73613 III,  130    |                   Fonott kézi kosarat vett ki a halina alól.~- Egy kis édes
73614 III,  130    |                    édes szõlõt hoztam hálából a tekintetes úrnak.~…Megkóstoltam,
73615 III,  131    |                         ZBORÓ~1884~Nem messze a galíciai határhoz, a kis
73616 III,  131    |                   messze a galíciai határhoz, a kis Zboró városka déli oldalán
73617 III,  131    |                       várnak« is régi iratok, a hagyomány szerint Makó nevû
73618 III,  131    |                   majd minden vár ekkor épült a tatárok ellen. Ha a tatárok
73619 III,  131    |                     épült a tatárok ellen. Ha a tatárok nem lettek volna,
73620 III,  131    |                  lenne Magyarországon.~Késõbb a Zudar nemzetségé lett a
73621 III,  131    |                       a Zudar nemzetségé lett a Zboró s a hozzá tartozó
73622 III,  131    |                     nemzetségé lett a Zboró s a hozzá tartozó birtok, melyet
73623 III,  131    |                Makoviczai uradalomnak hívnak. A Zudarok magvaszakadtával
73624 III,  131    |                      Zudarok magvaszakadtával a Tárczay-család örökölte,
73625 III,  131    |                       I. Ferdinánd, s odaadta a szép várat uradalmastól
73626 III,  131    |                      utána gurult az embernek a feje is.~Serédi György sokat
73627 III,  131    |                       mesés dolgokat regéltek a zborói vár pompájáról.~Ebben
73628 III,  131    |                  látogatóba I. Rákóczi György a nejével, Lorántffy Zsuzsannával,
73629 III,  131    |                      ki vérrokonságot tartott a gyermektelen aggastyán Serédivel.~
73630 III,  131    |                Rákóczinak felette megtetszett a gyönyörû vár és birtok,
73631 III,  131    |               szerezni.~- Hogy adod nekem ezt a várat, bátya?~- Nem eladó,
73632 III,  131    |                       aranyat kifizetsz, tied a vár s a birtok.~- Itt a
73633 III,  131    |                       kifizetsz, tied a vár s a birtok.~- Itt a kezem rá -
73634 III,  131    |                       a vár s a birtok.~- Itt a kezem rá - felelte mohón
73635 III,  131    |                      kezem rá - felelte mohón a fejedelem -, eb, aki megbánja.~-
73636 III,  131    |                        mert még nem végeztem. A harmincezer darab arany
73637 III,  131    |                     az évben veressék, s mind a te képedet viselje. Másképp,
73638 III,  131    |                     eldicsekedett vele sokáig a vendégeinek, hogy miképp
73639 III,  131    |                       társzekerek döcögtek be a zborói híres udvarra s Naláczi
73640 III,  131    |                       Serédi nyájasan -, ahol a madár se jár.~- Pénzt hoztam
73641 III,  131    |           kegyelmednek.~- Miféle pénzt?~- Hát a vár és uradalom vételárát,
73642 III,  131    |                   volt. Egyenkint oldozták ki a zacskókat, az öregúr egyenkint
73643 III,  131    |                 izgatottság annyira erõt vett a különben is beteges emberen,
73644 III,  131    |                   hanyatlott hátra székén ott a nagy garmada arany elõtt,
73645 III,  131    |                      Rákóczit igen meghatotta a szomorú eset, melyet õ idézett
73646 III,  131    |                      emlékoszlopot állítatott a vár közelében, mely még
73647 III,  131    |                     Ilona özvegysége idejében a várat is elfoglalták a Rákócziaktól
73648 III,  131    |               idejében a várat is elfoglalták a Rákócziaktól a császáriak,
73649 III,  131    |                    elfoglalták a Rákócziaktól a császáriak, s lerombolták,
73650 III,  131    |                      Rákóczi Ferenc még bírta a makoviczai uradalmat, s
73651 III,  131    |                    uradalmat, s sokat idõzött a zborói kastélyban, hol az
73652 III,  131    |                    kastélyban, hol az udvaron a híres száz hársfa állt,
73653 III,  131    |                    oly nagyon szeretett, hogy a leveleit is így keltezte: »
73654 III,  131    |                 Zboroviae sub centum tiliis«.~A hársfák még ma is ott állnak,
73655 III,  132    |                                   HOL FEKSZIK A GÁLY?~1884~Mialatt a közönség
73656 III,  132    |                  FEKSZIK A GÁLY?~1884~Mialatt a közönség most a nagy melegben
73657 III,  132    |                       Mialatt a közönség most a nagy melegben idegen égalj
73658 III,  132    |                   egyszer legalább az életben a Gmundeni tavat, a Mont-Blancot,
73659 III,  132    |                     életben a Gmundeni tavat, a Mont-Blancot, a Rigit, s
73660 III,  132    |               Gmundeni tavat, a Mont-Blancot, a Rigit, s több efféle szép
73661 III,  132    |                       De tulajdonképpen az is a más esete.~Egy akadémikus
73662 III,  132    |                       ismerõsöm szólított meg a nyár elején:~- Ni, de jó,
73663 III,  132    |               tulajdonsága - folytatá -, hogy a Mátra tájékán született.~-
73664 III,  132    |                    Nyári kirándulást tervezek a családommal a Mátrába. Meg
73665 III,  132    |            kirándulást tervezek a családommal a Mátrába. Meg akarjuk mászni
73666 III,  132    |                   Mátrába. Meg akarjuk mászni a legérdekesebb csúcsát, a
73667 III,  132    |                      a legérdekesebb csúcsát, a Gályt, melyrõl csak azt
73668 III,  132    |                  melyrõl csak azt tudom, hogy a Heves megyei Mátrában emelkedik,
73669 III,  132    |                       évek elõtt ébreszté fel a vágyat a Gályt láthatni,
73670 III,  132    |                   elõtt ébreszté fel a vágyat a Gályt láthatni, Bátonyt
73671 III,  132    |                     megtudni, közel van-e oda a Gály, s van-e ott vendéglõ
73672 III,  132    |                    per »valószínû« beszél? Ön a saját szülõföldjét sem ösmeri.
73673 III,  132    |                     ön tehát nem is volt soha a Gályon?~- Már hogyne lettem
73674 III,  132    |                   gúnyolódva. - Nem emlékszik a részletekre, nemde?~- Valóban
73675 III,  132    |                  körülményesebben.~(Úgy adtam a dolgot, mintha már én is
73676 III,  132    |                         Kitõl tudja meg?~- Az a legegyszerûbb a világon.
73677 III,  132    |                     meg?~- Az a legegyszerûbb a világon. Kikérdezem a képviselõházban
73678 III,  132    |           legegyszerûbb a világon. Kikérdezem a képviselõházban a mátravidéki
73679 III,  132    |                  Kikérdezem a képviselõházban a mátravidéki követeket, azok
73680 III,  132    |                  adtam, s nyomban hozzáláttam a hegycsúcs kereséséhez. A
73681 III,  132    |                      a hegycsúcs kereséséhez. A képviselõházi folyosón,
73682 III,  132    |                   kérlek alássan, hol fekszik a Gály?~A nevezett képviselõ
73683 III,  132    |                  alássan, hol fekszik a Gály?~A nevezett képviselõ kedvetlen
73684 III,  132    |                      kölyökkorában megfojtani a kérdést.~- Engedd meg -
73685 III,  132    |                   nekem mindig szekundám volt a geográfiából.~- Megengedem,
73686 III,  132    |                          Megengedem, csakhogy a Gálynak ott kell valahol
73687 III,  132    |                     kell valahol lennie, ahol a birtokod van.~- Lehetetlen
73688 III,  132    |                    van.~- Lehetetlen az! Falu a Gály, vagy mi?~- Nem! Egy
73689 III,  132    |                      mi?~- Nem! Egy hegycsúcs a Mátrában.~- Hegycsúcs! -
73690 III,  132    |                     az én fejem, pajtás, hogy a hegycsúcsok keresztnevét
73691 III,  132    |                       Almássy Sándort, az még a vakondtúrásokat is ösmeri
73692 III,  132    |                     vakondtúrásokat is ösmeri a környékünkön.~Nosza, legott
73693 III,  132    |                       Sándort, s elõadom neki a kérésemet. Nagyokat hümmög,
73694 III,  132    |                  szörnyet halt. Nagy kár volt a fickóért, édes öcsém. Hanem
73695 III,  132    |              mátravidéki ember, Németh Albert a könyvtárszobában, iszonyú
73696 III,  132    |                       fogja tudni mondani azt a Gályt, ráteszem a nyakam.~(
73697 III,  132    |                 mondani azt a Gályt, ráteszem a nyakam.~(Akkor néztem meg
73698 III,  132    |                 kellett kísérelnem odalopózni a Németh Albert háta mögé,
73699 III,  132    |                       mögé, s megakasztani õt a hirdetések olvasásában,
73700 III,  132    |               olvasásában, mert õ mindig csak a lapok negyedik oldalát olvassa.~»
73701 III,  132    |                 negyedik oldalát olvassa.~»Ez a legtartalmasabb - szokta
73702 III,  132    |                   okos-e vagy ügyefogyott? Az a többi belsõ oldal, amit
73703 III,  132    |                        s egy jegyzést csinált a nagy ujja körmével az egyik
73704 III,  132    |                       cukrászda ezzel ajánlja a hûsítõ szereit »Nincs többé
73705 III,  132    |                     most már õ, merre fekszik a Gály?~Hosszú szakálla egyik
73706 III,  132    |                       szakálla egyik szárnyát a szájába vette, s idegesen
73707 III,  132    |                  Minek! Hát nem jobb itt neki a Zugligetben, ahol kényelmes
73708 III,  132    |                     fogaskerekû vasút van? De a Mátrába menni! No, én ugyan
73709 III,  132    |                      fogalmam sincs róla, hol a Gály, azonban gyermekkoromban
73710 III,  132    |                      aki örökké ott kódorgott a Mátrában, mappát is rajzolgatott
73711 III,  132    |                     rövidlátó volt, hogy amit a kezével rajzolt, azt az
73712 III,  132    |                  orrával mindég eltörülte. Ha a keresztapám megvolna is,
73713 III,  132    |                     is, ámbátor nincs meg, és a mappa is ha megvolna, ámbátor
73714 III,  132    |                 mégsem lehetne róla leolvasni a Gályt. Nincs itt más mód,
73715 III,  132    |                    Herman Ottóhoz, az köztünk a legtudósabb ember, õ bizonyosan
73716 III,  132    |                      mélabúsan.~- Segítsen ki a nagy bajomból, már elvesztettem
73717 III,  132    |                    bajomból, már elvesztettem a türelmemet. Reggel óta keresem
73718 III,  132    |               szakadatlanul s mégis hasztalan a Mátrában a Gályt. Remélem,
73719 III,  132    |                    mégis hasztalan a Mátrában a Gályt. Remélem, hallotta
73720 III,  132    |                    Remélem, hallotta hírét?~- A Gálynak? - kiáltá kitörõ
73721 III,  132    |                 kiáltá kitörõ örömmel majdnem a nyakamba esve. - Hát van
73722 III,  132    |               fönséges hegycsúcs, ahol felhõk a toalettjüket csinálják,
73723 III,  132    |                     toalettjüket csinálják, s a nap játékba ereszkedik az
73724 III,  132    |              árnyékukat, s pajzánul mutogatja a magasból. Azt is tudom,
73725 III,  132    |                  magasból. Azt is tudom, hogy a tót »Háj« szóból vette nevét,
73726 III,  132    |               Györgytõl…~(Köszönöm szépen ezt a jó gondolatot.)~Nem kérdeztem
73727 III,  132    |                   akadémikussal.~- No, volt-e a Gályon? - kiáltok rá messzirõl.~-
73728 III,  132    |                    nem tudom bizonyosan, hogy a Gály volt-e az, vagy sem.~
73729 III,  133    |                                    MEGVAN MÁR A GÁLY!~(Magyar geográfia)~
73730 III,  133    |                       levelezőlapon, hogy hol a Gály: »Ha - úgymond - a „
73731 III,  133    |                       a Gály: »Ha - úgymond - a „Bene” völgyből Gyöngyösről
73732 III,  133    |                    Bene” völgyből Gyöngyösről a Parád „csevicéjéhez” gyalog
73733 III,  133    |                        gyalog kél át az ember a hegyeken; akkor balra, északnyugatra
73734 III,  133    |                  balra, északnyugatra fekszik a Gály (népies nevén „Galya”)
73735 III,  133    |                    mátravidéki gyermek ismeri a „Galyát”, és csodálni lehet -
73736 III,  133    |                         így folytatja -, hogy a tárcában megnevezett urak
73737 III,  133    |                Tisztelt olvasónk félreértette a tárcacikket. Nem a Gályt
73738 III,  133    |               félreértette a tárcacikket. Nem a Gályt keressük mi (és lehet,
73739 III,  133    |                    tárcacikk írója) - ez csak a forma éspedig igen szerencsés
73740 III,  133    |                  jóravaló könyv, amely ezeket a külfölddel vagy még a magyarokkal
73741 III,  133    |                  ezeket a külfölddel vagy még a magyarokkal is ösmertetné.~
73742 III,  133    |                       Az még nem sokat ér, ha a »Galyá«-t minden mátravidéki
73743 III,  133    |                    mely megírja, mi élvezhető a »Galyá«-ról, hol fekszik,
73744 III,  133    |                 fekszik, milyen magas, melyik a legközelebbi és legjobb
73745 III,  133    |                       vendéglő ott? S olyan-e a vendéglő, hogy az európai
73746 III,  133    |              igényeknek megfelel? Ha az ember a vendéglőből megindul reggel,
73747 III,  133    |                   Gondoskodva van-e kalauzról a kiindulási pontnál? Nagyon
73748 III,  133    |                     pontnál? Nagyon meredek-e a csúcs, s vállalkozhatnak-e
73749 III,  133    |                  vállalkozhatnak-e hölgyek is a mászásra stb.~Valamelyik
73750 III,  133    |                meglátogatta otthon Baedeckert a dolgozószobájában.~A szoba
73751 III,  133    |               Baedeckert a dolgozószobájában.~A szoba jobboldali fala tele
73752 III,  133    |                    nevét viseli.~- Minek ezek a fiókok? - kérdé a látogató.~-
73753 III,  133    |                  Minek ezek a fiókok? - kérdé a látogató.~- Ezekben tartom
73754 III,  133    |                    látogató.~- Ezekben tartom a leveleket, helyreigazításokat,
73755 III,  133    |                    egyik fiók táblácskáján ez a név csillogott: »Magyarország«.~-
73756 III,  133    |                         Magyarország«.~- Íme, a mi külön-fiókunk! - mondá.~
73757 III,  133    |                       helyre semmit.~Most már a látogató is nevetett.~-
73758 III,  133    |                     volna mondania, hogy üres a fiók. S én mindjárt eltaláltam
73759 III,  133    |                     eltaláltam volna, hogy az a miénk.~--------------~És
73760 III,  133    |                  magyar olvasó helyreigazítja a tárcánkat azon hitben, hogy
73761 III,  133    |                     hitben, hogy mi csakugyan a Gályt keressük.~Nem keressük
73762 III,  133    |                     keressük.~Nem keressük mi a Gályt, dehogy keressük,
73763 III,  133    |                     olyan gyönyörû hely ez is a többi közt, hogy megérdemelné,
73764 III,  133    |                    hogy megérdemelné, ne csak a mátravidékiek ösmerjék,
73765 III,  134    |                                               A FEHÉR KAKASUNK~1884~Gyönyörû
73766 III,  134    |                      s úgy fel tudta borzolni a tollait, ha haragudott,
73767 III,  134    |                  tollait, ha haragudott, hogy a többi kakasok és tyúkok
73768 III,  134    |                       ijedten futottak szerte a lócák és ólak alá, a kocsiszínbe
73769 III,  134    |                   szerte a lócák és ólak alá, a kocsiszínbe vagy a juhakolba.~
73770 III,  134    |                       alá, a kocsiszínbe vagy a juhakolba.~Tisztán emlékszem
73771 III,  134    |                  juhakolba.~Tisztán emlékszem a »Pepi« kakasra, talán azért,
73772 III,  134    |                     felírva sehol egyebütt.~S a bolond kakas ott járt-kelt
73773 III,  134    |                    ott járt-kelt bátran ezzel a veszedelmes tollával a zsandárok
73774 III,  134    |                  ezzel a veszedelmes tollával a zsandárok közt.~Egy gézengúz
73775 III,  134    |                gézengúz rokonunknak támadt az a ravasz ötlete, felrajzolta
73776 III,  134    |                    ravasz ötlete, felrajzolta a kakas tollára azt, ami a
73777 III,  134    |                      a kakas tollára azt, ami a zászlóról lemaradt, hogy -
73778 III,  134    |                   anyámtól, és agyon nem ütik a palóc asszonyok.~Aminthogy
73779 III,  134    |                       embert megölte volna az a toll, ha viseli, a kakasnak
73780 III,  134    |                   volna az a toll, ha viseli, a kakasnak ellenben immunitásul
73781 III,  135    |             feledkezem meg anyám barátnőiről, a jó öreg kisasszonyokról,
73782 III,  135    |                  főzetett olyankor uzsonnára.~A vézna Francka néni szigorúbb
73783 III,  135    |                   becsületes betűt se látok.«~A kövér Johanka néni azonban
73784 III,  135    |             zsörtölődj, Francka! Ne keserítsd a fiút. Látod, hogy elszomorodott
73785 III,  135    |                       igya meg előbb legalább a csokoládéját nyugodtan.
73786 III,  135    |                   betűket? Hiszen ki sem volt a faluból. Olyan betűket ír,
73787 III,  135    |                    Olyan betűket ír, aminőket a tanítója, Tusnay András,
73788 III,  135    |                     neki. Annak pedig reszket a betűvezetésnél a keze a
73789 III,  135    |                      reszket a betűvezetésnél a keze a sok italtól.~De még
73790 III,  135    |                       a betűvezetésnél a keze a sok italtól.~De még a néniknél
73791 III,  135    |                    keze a sok italtól.~De még a néniknél is kegyeletesebben
73792 III,  135    |                      kegyeletesebben gondolok a bátyjukra, az öreg tiszttartóra,
73793 III,  135    |            magatartásából, okos kék szemeiből a bolond is kiolvashatta,
73794 III,  135    |                  kellett I. Napóleont, akiről a palóc-parasztok azt mesélgették
73795 III,  135    |                      mesélgették házaik előtt a padokon, hogy még él, hogy
73796 III,  135    |                     olyan lúdtojást fogtak ki a tengerből, melyben a sárgája
73797 III,  135    |                       ki a tengerből, melyben a sárgája helyett piciny levélke
73798 III,  135    |                   helyett piciny levélke volt a Napóleon írásával (Beh nagyon
73799 III,  135    |                írásával (Beh nagyon szeretném a betűit látni), hogy azt
73800 III,  135    |                     visszajövök rövid időn, s a világ minden királyát vasba
73801 III,  135    |                       veretem«. (Jaj, bárcsak a mi falunkon vinnék majd
73802 III,  135    |                  vinnék majd keresztül azokat a vasra vert királyokat!)~
73803 III,  135    |                       vasra vert királyokat!)~A tiszttartó ott üldögélt
73804 III,  135    |                    ott üldögélt délutánonkint a mi ambitusunkon, s egyre
73805 III,  135    |                    anyámat:~- Embert formálok a gyerekből komámasszony,
73806 III,  135    |            mérnökséget tanult az egyik Budán, a másik orvosnak készült Pesten.
73807 III,  135    |                    kellett előbb végeznie, de a sors úgy akarta, a másik
73808 III,  135    |               végeznie, de a sors úgy akarta, a másik végzett előbb: meghalt.~
73809 III,  135    |                      vízépítészeti stúdiumok.~A könyveket egy szép napon
73810 III,  135    |                 messziről boldogan mosolygott a kosár elé. (Alighanem cseresznye
73811 III,  135    |                   benne!) Kis vártatva behítt a szobába, s ünnepélyesen
73812 III,  135    |                          Eredj, csókolj kezet a bácsinak. Te most nagy örömhöz
73813 III,  135    |                       csakugyan cseresznye az a kosárban!) Sokat töprengtem,
73814 III,  135    |             szolgabíró lehetnél egykor itthon a faluban, hogy mindig velem
73815 III,  135    |                       van, de mivel most ezek a könyvek már megvannak, és
73816 III,  135    |                    venni, hát megtanácskoztuk a komával, hogy inzsellér
73817 III,  135    |                     Hanem rá két évre meghalt a szegény keresztapám orvosnövendék
73818 III,  135    |                könyveit is hazahozták, beállt a konfliktus, hogy mi legyek
73819 III,  135    |                        Boldog gyermek - mondá a keresztapám -, aki így válogathat!«~
73820 III,  135    |                       lesz, tanuljam meg mind a két mesterséget.~Minélfogva
73821 III,  135    |                        Gazdag emberré teszlek a holtom után.~S valóban,
73822 III,  135    |                 holtom után.~S valóban, mikor a hagyatékát leltározták,
73823 III,  135    |                     leszen«.~Nehéz volt várni a meggazdagodást, s mindjárt
73824 III,  135    |                 mindjárt néhány évre elkértem a levelet Johanka nénitõl.~
73825 III,  135    |                    kedves doktor keresztfiam, a legféltettebb titkomat,
73826 III,  135    |                      neveltettem. Ím tudd meg a sorvasztó száraz betegséget
73827 III,  135    |                   Végy egy mozsárba csontokat a kecsege hal bordáiból, azokat
73828 III,  135    |                       szívasd fel félóránkint a mellbetegekkel. Nagy gazdagság,
73829 III,  136    |                      mégsem tehette meg, hogy a rendeletét, ha egyszer kimondta,
73830 III,  136    |                     is rosszabbul eshetett ez a fogság, mert a saját gyámfia
73831 III,  136    |                    eshetett ez a fogság, mert a saját gyámfia záratta el,
73832 III,  136    |                  gyámfia záratta el, és éppen a saját várába, melyet sógorától,
73833 III,  136    |                     várába, melyet sógorától, a nagy Hunyadi Jánostól kapott.~
73834 III,  136    |             megédesíteni, amennyire lehetett, a saját volt emberei. Lábatlan
73835 III,  136    |                       levett kalappal beszélt a rabbal, s bizony a szakács
73836 III,  136    |                    beszélt a rabbal, s bizony a szakács se csinált egyebet
73837 III,  136    |                      hogy sütötte, fõzte neki a jobbnál jobb ennivalót.~
73838 III,  136    |                   magasabb tervei is (azelõtt a szakácsok voltak a nagy
73839 III,  136    |                    azelõtt a szakácsok voltak a nagy politikusok, nem a
73840 III,  136    |                       a nagy politikusok, nem a csizmadiák).~Egyszer odakünn
73841 III,  136    |                      és ijedt arccal rohan be a várudvarra:~- Itt a török!
73842 III,  136    |                  rohan be a várudvarra:~- Itt a török! Jaj, itt a török!~-
73843 III,  136    |                         Itt a török! Jaj, itt a török!~- Nosza fegyverre
73844 III,  136    |                   fegyverre gyorsan - kiáltja a vitéz Lábatlan Gergely,
73845 III,  136    |                kirohan veszett fejjel, hogy õ a török ellen mégyen.~Török
73846 III,  136    |                        Török azonban nem volt a környéken sehol, hiába nézték
73847 III,  136    |                 környéken sehol, hiába nézték a világ mind a négy tájéka
73848 III,  136    |                     hiába nézték a világ mind a négy tájéka felõl.~A várban
73849 III,  136    |                     mind a négy tájéka felõl.~A várban nem maradt más benn,
73850 III,  136    |                     nem maradt más benn, csak a rab és a furfangos szakács.~
73851 III,  136    |                       más benn, csak a rab és a furfangos szakács.~A szakács
73852 III,  136    |                       és a furfangos szakács.~A szakács fogja magát, összecsattantja
73853 III,  136    |                  fogja magát, összecsattantja a nehéz várkapukat, becsukja
73854 III,  136    |                   becsukja belülrõl, és viszi a kulcsokat Szilágyi Mihálynak.~-
73855 III,  136    |               Mihálynak.~- Elfoglaltam, uram, a várat számodra. Ezennel
73856 III,  136    |                        Egy várõrség, amelynek a saját várát kell bevennie!~
73857 III,  136    |                  pillanatban kürt harsant meg a kapu elõtt.~- Micsoda, már
73858 III,  136    |                        már itt vannak? - mond a szakács élénken fölugorva. -
73859 III,  136    |         kivégeztetésemet rendeli el ismét »az a gyerek«? Hanem kösse le
73860 III,  136    |                      Hanem kösse le kegyelmed a fehér kötényét, mert nem
73861 III,  136    |                    mit fog képzelni felõlünk.~A királyi küldöttet beeresztette
73862 III,  136    |                     beeresztette szakács uram a néma, kihaltnak látszó várba.~-
73863 III,  136    |                    Gergelyhez hozok parancsot a királytól. Vezessen kegyelmed
73864 III,  136    |                    Vezessen kegyelmed õhozzá.~A szakács fölvezette Szilágyihoz.~-
73865 III,  136    |                       Szilágyihoz.~- Mit üzen a király? - kérdé mohón Szilágyi.~-
73866 III,  136    |                   Szilágyi.~- Azt üzené, hogy a nagybátyjára jól vigyázzon
73867 III,  136    |                       valami baja essék; mert a király szíve szeretettel
73868 III,  136    |                     elõbb, de végre is király a király, õ nem alázkodhat,
73869 III,  136    |                     Szilágyi elfordulva, hogy a könnyeit letörülgesse, majd
73870 III,  136    |                      letörülgesse, majd ismét a királyi szolgához fordult: »
73871 III,  136    |                 szolgához fordult: »Mondd meg a királynak, megteszek amit
73872 III,  136    |                      bizony nehezen fog menni a dolog, mert makacs az öreg,
73873 III,  136    |                   ámbátor õ is nagyon szereti a királyt«.~E pillanatban
73874 III,  136    |                       kívül; rengett, kongott a kapu a dárdaütésektõl, s
73875 III,  136    |                       rengett, kongott a kapu a dárdaütésektõl, s egész
73876 III,  136    |                        s egész felhallatszott a zsivajgás. Most jöttek meg
73877 III,  136    |               mennyire elcsodálkozának, mikor a kapukat zárva találták. »
73878 III,  136    |                         Bizonyosan elaludt az a gaz ételkotyvasztó.«~Végre
73879 III,  136    |              ételkotyvasztó.«~Végre megjelent a potrohos szakács a várfalakon:~-
73880 III,  136    |                  megjelent a potrohos szakács a várfalakon:~- Bolonddá tett
73881 III,  136    |                        Az az ellenség - mondá a szakács -, ehol van ni.
73882 III,  136    |                 Hogy-hogy?~- Hát úgy, hogy ez a vár a Szilágyi Mihály uram
73883 III,  136    |                        Hát úgy, hogy ez a vár a Szilágyi Mihály uram vára,
73884 III,  136    |                   eresztette volna vér nélkül a szakács, ha maga Szilágyi
73885 III,  136    |                     Minek lett volna most már a kötekedés, ha úgyis biztos
73886 III,  136    |                    kötekedés, ha úgyis biztos a kibékülés a királlyal -
73887 III,  136    |                      úgyis biztos a kibékülés a királlyal - mely csakugyan
73888 III,  136    |                    Világost, s sokra becsülte a hû szakácsot.~Nagybátyja
73889 III,  136    |                 Nagybátyja halála után Mátyás a Báthoryaknak ajándékozta
73890 III,  136    |                   halt meg az utolsó Báthory.~A mohácsi vész után Világos
73891 III,  136    |                    sorsa is mindig rajta volt a hadi kockán, hol a töröké
73892 III,  136    |                       volt a hadi kockán, hol a töröké lett, hol János királyé,
73893 III,  136    |               erdõségek oltalmazták, ott, hol a keletrõl befutó erdélyi
73894 III,  136    |                        Mióta áll, nem tudjuk. A legrégibb forrás, mely említi,
73895 III,  136    |                legrégibb forrás, mely említi, a római pápa egy levele 1190-
73896 III,  136    |                   pápa egy levele 1190-bõl, s a legutolsó év, mely még bizonyos
73897 III,  136    |              romboltatta le az ország, nehogy a rozzant szobákban a Zaránd
73898 III,  136    |                    nehogy a rozzant szobákban a Zaránd és Hunyad megyében
73899 III,  136    |                     még mindig nem szûnt meg.~A sors azt akarta, hogy nekünk
73900 III,  136    |                     elátkozott várunk«, aminõ a mesékben van, ahol kõvé
73901 III,  136    |                       van, ahol kõvé változik a dicsõség, ahol a szégyen
73902 III,  136    |                     változik a dicsõség, ahol a szégyen üljön rá a horpadozó
73903 III,  136    |                       ahol a szégyen üljön rá a horpadozó romokra.~A magyar
73904 III,  136    |                       rá a horpadozó romokra.~A magyar sereg 1849-ben Világos
73905 III,  136    |                    alatt tette le dicstelenül a fegyvert orosz kézbe.~Ott
73906 III,  136    |                       törték ketté kardjaikat a kétségbeesett hazafiak,
73907 III,  136    |                    lovaikat, azután önmagukat a huszárok, ott temették el
73908 III,  136    |                     huszárok, ott temették el a dicsõséget.~A Báthoryak
73909 III,  136    |                     temették el a dicsõséget.~A Báthoryak büszke várából
73910 III,  136    |                      düledékfal nézte már ezt a nagy gyalázatot.~
73911 III,  137    |                     AKINEK NEM KELL »ELÁLLNI«-A~(Fotográfia)~1884~Tisztelendõ
73912 III,  137    |                   uram (anagrammát csináltunk a nevébõl, nehogy ráösmerjenek
73913 III,  137    |                    nehogy ráösmerjenek otthon a hívei) evangélikus lelkész
73914 III,  137    |                      kiváló szónoki képessége a Sheridanéval vagy a Kazinczy
73915 III,  137    |                 képessége a Sheridanéval vagy a Kazinczy Gáboréval vetekszik.
73916 III,  137    |                 vetekszik. És ezt nem pusztán a kurátor uram tartja így,
73917 III,  137    |                   minden áldott évben ott van a Budapesten tartatni szokott
73918 III,  137    |                      bele ne kiáltották volna a beszédébe a dörgõ »eláll«-
73919 III,  137    |                  kiáltották volna a beszédébe a dörgõ »eláll«-t, mire rendesen
73920 III,  137    |                        t, mire rendesen eláll a konstrukció közepén, és
73921 III,  137    |                közepén, és engedelmesen leül.~A következõ tárgynál ismét
73922 III,  137    |                   kezd, de megint csak felzúg a fatális »eláll«, s õ újra
73923 III,  137    |                 látatlanban magasztalja?~Maga a tisztelendõ úr sóhajtva
73924 III,  137    |                     én azt megérhetném!~Maguk a kollegák is kíváncsiak voltak
73925 III,  137    |                beszélje ki magát, ne maradjon a tudománya örökké a véka
73926 III,  137    |                   maradjon a tudománya örökké a véka alatt.~Úgy is lett.
73927 III,  137    |                      mely eldöntse: jó volt-e a szónoklat.~Csupka Sámuel
73928 III,  137    |                       hosszú kabátjában, mely a csizmaszárait verte, s mindjárt
73929 III,  137    |                      felállott.~Egyik kezével a székbe kapaszkodott, a másik
73930 III,  137    |                kezével a székbe kapaszkodott, a másik kezét kiterjeszté,
73931 III,  137    |                     csöndtõl remegés fogta el a lábait. Roskadtan támaszkodék
73932 III,  137    |                 lábait. Roskadtan támaszkodék a székhez, teste egész súlyával.~
73933 III,  137    |                székhez, teste egész súlyával.~A negyedik konstrukciónál
73934 III,  137    |             konstrukciónál kitört az éljen és a taps…~- Halljuk! Halljuk! -
73935 III,  137    |                        szétnézett még egyszer a tömegen, kétségbeesett arccal
73936 III,  137    |             váratlanul hirtelen - leült.~- Mi a baj? - ugráltak hozzá ijedten
73937 III,  137    |                       konstrukcióra készültem a beszédembõl.~…Most sült
73938 III,  138    |                    ÚJKORI VŐLEGÉNY~Írta: maga a vőfély~1884~Hozzám jön a
73939 III,  138    |                      a vőfély~1884~Hozzám jön a minap Bajomi Marci, aki
73940 III,  138    |                       mindig elölről vágja le a legnehezebb babát »Pulszky
73941 III,  138    |                    Nagy kuglisták így nevezik a két ellenkező szélen álló
73942 III,  138    |                      hát megteszem nektek azt a szívességet, hogy oda nem
73943 III,  138    |                       Tiszáról van szó, hanem a mi Marcinkról, aki igen
73944 III,  138    |                    kipödrött bajuszkája. S én a természetnek jobban hiszek,
73945 III,  138    |                 apámnak.~Hát Marci hozzám jön a minap:~- Hol jársz itt,
73946 III,  138    |                  minap:~- Hol jársz itt, ahol a madár se jár? - fogadom
73947 III,  138    |                    tán?~- De bizony. Elveszem a kis Remetei Birit.~- Kit?
73948 III,  138    |                       Az én unokahugomat. Azt a szép piros arcú gyermekleánykát…
73949 III,  138    |               gyermekleánykát… Minek neked az a kis csirke?~- Kell barátom…~-
73950 III,  138    |                    Mához két hétre. Miskolcig a vasúton megyünk. Ott pedig
73951 III,  138    |                    vasúton megyünk. Ott pedig a menyasszonyom kocsija vár
73952 III,  138    |                  Úgysem igen utaztam még azon a vonalon.~- Biztos vonal!
73953 III,  138    |                  volnánk.~Hát el is indultunk a mondott idõben pontosan;
73954 III,  138    |                      mondott idõben pontosan; a Marci másik võfélye Nagy
73955 III,  138    |                    elutazott, mert úgyis arra a vidékre való.~Útközben természetesen
73956 III,  138    |                        Útközben természetesen a gyönyörû menyasszonyról
73957 III,  138    |                       hol itt Pesten, hol ott a vidéken, többször beszélgettünk,
73958 III,  138    |                mindnyájunkat…~- Elég volt már a vendéglõi kosztból, barátom. -
73959 III,  138    |                     Marci, nincs meg annak az a jó kocsmai szaga… Hát a
73960 III,  138    |                       a jó kocsmai szaga… Hát a lány?~- A lány? A lány meg
73961 III,  138    |                  kocsmai szaga… Hát a lány?~- A lány? A lány meg az otthoni
73962 III,  138    |                  szaga… Hát a lány?~- A lány? A lány meg az otthoni konyhát
73963 III,  138    |                    konyhai stílusban beszélsz a házasságról, Marci.~Ilyen
73964 III,  138    |                      volt és borús sötét idõ, a ránk váró kocsis azt tanácsolta,
73965 III,  138    |               feküdjünk le. Beszálltunk tehát a fényes új vendéglõbe.~-
73966 III,  138    |                   kérünk - rendelkezett Marci a fõpincérnél.~- Csak egy
73967 III,  138    |          követválasztás lesz holnap, tele van a szálloda vendégekkel.~Bele
73968 III,  138    |                  Marci elég kelletlenül vette a dolgot, s új tárgyalást
73969 III,  138    |                       s új tárgyalást kezdett a kocsissal: hátha mégis el
73970 III,  138    |                     levetkezõdve pihentünk le a gyanús fehérségû ágyakba.~-
73971 III,  138    |                       az égõ gyertyát - mondá a võlegény -, a szememet bántja. -
73972 III,  138    |                gyertyát - mondá a võlegény -, a szememet bántja. - Elfújta
73973 III,  138    |                    szememet bántja. - Elfújta a gyertyát, melyet maga mellé
73974 III,  138    |                        melyet maga mellé vett a kis éji-szekrényre.~Az utcák
73975 III,  138    |                  migrénem támadt.~Becsöngetem a szolgát, gondoltam, és tormát
73976 III,  138    |              gondoltam, és tormát kérek tõle. A tormától rendesen elmúlik
73977 III,  138    |                     tormától rendesen elmúlik a fejfájásom.~Keresem a gyufát,
73978 III,  138    |                 elmúlik a fejfájásom.~Keresem a gyufát, de az én éji-szekrényemen
73979 III,  138    |                     sem. No, semmi, majd lesz a Marcién! Olyan sötétben
73980 III,  138    |                  Olyan sötétben voltunk, mint a bolha a kosszarvban. Alig
73981 III,  138    |                sötétben voltunk, mint a bolha a kosszarvban. Alig bírtam
73982 III,  138    |             megtalálni az irányt Marcihoz, de a hortyogás végre is jó kalauz.
73983 III,  138    |              deszkáját,… ez itt az ágyláb, ez a felsõ lajsznyi… erre kell
73984 III,  138    |                      hopp, ez az!~Tapogattam, a Marci lerakott tárgyait,
73985 III,  138    |                   Marci lerakott tárgyait, ez a pénztárca, amott a gyertyatartó…
73986 III,  138    |               tárgyait, ez a pénztárca, amott a gyertyatartó… Hol van már
73987 III,  138    |                 gyertyatartó… Hol van már no, a pokolban, az a gyufa?~Egyszerre
73988 III,  138    |                    van már no, a pokolban, az a gyufa?~Egyszerre valami
73989 III,  138    |                    keresztül tagjaimon; amint a kezemet is hirtelen elrántom,
73990 III,  138    |                hirtelen elrántom, lefordul az a bizonyos tárgy, s csörömpölve
73991 III,  138    |                     tárgy, s csörömpölve esik a padozatra. Olyan kísértetiesen
73992 III,  138    |                     fel. Idegesen gyújtom meg a gyufát, és oda világítok.~
73993 III,  138    |                     én teremtõm, el ne hagyj!~A Marci fogsora hevert ott
73994 III,  138    |                      Marci fogsora hevert ott a padozaton. Az egész felsõ
73995 III,  138    |                        és ahogy nézem, elkezd a saját fogam vacogni… Mint
73996 III,  138    |                     Mint mikor az egyik kutya a másik kutyára ugat.~Lehajlok,
73997 III,  138    |                    remegve fölemelem.~Oh jaj, a két elsõ fog kitört!...~
73998 III,  138    |                     van!~S ezt én tettem…~Bár a kezem tört volna el inkább.~
73999 III,  138    |                     Egyszerre kiment fejembõl a fájás, eloltottam a gyertyát,
74000 III,  138    |                  fejembõl a fájás, eloltottam a gyertyát, és visszasompolyogtam