bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

89001  IV,  127    |                    egyébnek kívánkozzék, mint a kis erdélyi udvar egyik
89002  IV,  127    |                   egyik alázatos csillagának.~A telhetetlen, vakmerõ emberre
89003  IV,  127    |                  fölött látni Nógrád csúcsát, a Dunára dûlõ hegyeket, Naszály
89004  IV,  127    |                       Naszály széles bérceit, a környék menkõfogóját, Szandát,
89005  IV,  127    |                környék menkõfogóját, Szandát, a bujáki magaslatokat s a
89006  IV,  127    |                       a bujáki magaslatokat s a sötét Mátrát. Innen át balra
89007  IV,  127    |                       Innen át balra kéklenek a besztercei hegyek, melyek
89008  IV,  127    |                      félkörben kanyarodnak le a csábrági hegycsoport délkeleti
89009  IV,  127    |                 hegycsoport délkeleti sarkáig a vár elébe.~Hogy mikor épült
89010  IV,  127    |                       épült Drégely, teljesen a homályba vész. Elõször bukkan
89011  IV,  127    |                      vész. Elõször bukkan fel a neve, midõn Albert király
89012  IV,  127    |                   esztergomi prímásnak. Azóta a prímások birtoka s igen
89013  IV,  127    |                    szerint két várból állott, a külsõbõl és belsõbõl. A
89014  IV,  127    |                       a külsõbõl és belsõbõl. A belsõbe kõsziklából vájt
89015  IV,  127    |                       kõbõl kivágott kút adta a vizet, a várak eme becses
89016  IV,  127    |                    kivágott kút adta a vizet, a várak eme becses italát.~
89017  IV,  127    |                  becses italát.~1552-ben Ali, a vitéz budai basa, bevévén
89018  IV,  127    |                       Egert is be nem veszem.~A szultán visszaüzente neki:~-
89019  IV,  127    |                  visszaüzente neki:~- Az lesz a legszebb boglár gyõzelmi
89020  IV,  127    |                    Ali foga, de elõbb Egernek a segítõ várait kellett meghódoltatni,
89021  IV,  127    |               érkeztét megtudta, összehívatta a várbéli asszonyokat, gyermekeket.~-
89022  IV,  127    |             készülõdjetek fel és hagyjátok el a várat, hogy semmi se legyen
89023  IV,  127    |                       meg szíveinket.~Szedték a cók-mókot asszonyok, gyerekek,
89024  IV,  127    |                Szondynak kedvence, veté magát a vezér lábaihoz: hagyja õket
89025  IV,  127    |                    Nem lehet - mondá szigorún a vezér -, mert nehéz napok
89026  IV,  127    |                   nektek, gyermekeknek valók. A várat nem adjuk oda, csak
89027  IV,  127    |                     várat nem adjuk oda, csak a halálunk után.~- Mégis engedj
89028  IV,  127    |                       melletted! - könyörgött a két szöszke fiúcska.~- Jó,
89029  IV,  127    |                      s homlokon csókolta mind a kettejüket.~Másnap már ott
89030  IV,  127    |                     el s egészen hasztalanul. A hatalmas falak sérthetleneknek
89031  IV,  127    |                  oroszfalvi varga.~- Mit akar a kutyahitû gyaur - kérdezé
89032  IV,  127    |                     kutyahitû gyaur - kérdezé a basa kedvetlenül -, talán
89033  IV,  127    |                 beszélni, kegyelmes úr - mond a szolgálattevõ tiszt, Tahir
89034  IV,  127    |                  Beszélje el neked, mit akar.~A varga elégedetlen volt odakünn
89035  IV,  127    |                      elégedetlen volt odakünn a válasszal.~- Sok idejébe
89036  IV,  127    |               válasszal.~- Sok idejébe fog az a basának kerülni, hogy most
89037  IV,  127    |                       Közöld velem, jó ember, a dolgodat.~- Úgy? Láttad
89038  IV,  127    |                       hogy egy turbánt valaki a lábára húzott volna szandálnak?~-
89039  IV,  127    |                       Hát én sem mondhatom el a lábnak, amit a fejnek szántam.~
89040  IV,  127    |                   mondhatom el a lábnak, amit a fejnek szántam.~Az aga dühbe
89041  IV,  127    |               tisztátalan állatja!« s kihúzta a handzsárját: »mindjárt a
89042  IV,  127    |                      a handzsárját: »mindjárt a fejedet viszem be a fejhez.«~
89043  IV,  127    |                  mindjárt a fejedet viszem be a fejhez.«~Szerencsére éppen
89044  IV,  127    |                    fejhez.«~Szerencsére éppen a basa jelent meg az ajtóban,
89045  IV,  127    |                      s inté, hogy eresszék be a vargát.~- Mit akarsz? Röviden
89046  IV,  127    |                      kõmûves volt, õ építette a vár egy részét.~- Boszorkánymester
89047  IV,  127    |                       volt, mert úgy építette a falakat, hogy a faltörõ
89048  IV,  127    |                      építette a falakat, hogy a faltörõ kos, az ágyúgolyóbis
89049  IV,  127    |                   ágyúgolyóbis nem árt nekik.~A vöröshajú varga vigyorgott.~-
89050  IV,  127    |                       hanem mondd meg, hol az a gyenge hely.~- Igen, uram,
89051  IV,  127    |                  Annyi aranyat kapsz, amennyi a bõrödbe fér, ha igazat szóltál.
89052  IV,  127    |                       Esküszöm neked Allahra.~A varga megnevezte a kapu
89053  IV,  127    |                   Allahra.~A varga megnevezte a kapu fölötti tornyot, leírta
89054  IV,  127    |           gyengeségeit s fontos rendeltetését a várbeliekre nézve: megjelölte
89055  IV,  127    |                    nézve: megjelölte pontosan a helyet, ahonnan, mint a
89056  IV,  127    |                       a helyet, ahonnan, mint a kártyavár, rögtön összeomlik.~-
89057  IV,  127    |                       No, hát csak maradj itt a táborban; megkezdjük az
89058  IV,  127    |                        megkezdjük az ostromot a te fecsegésed szerint; ha
89059  IV,  127    |                 nekiszegezteté Ali az ágyúkat a kaputoronynak… és igazat
89060  IV,  127    |              kaputoronynak… és igazat mondott a varga: a torony, melyet
89061  IV,  127    |                       igazat mondott a varga: a torony, melyet kétségbeesetten
89062  IV,  127    |                  Zoltait.~Ezzel el volt dõlve a vár sorsa. Ali csodálkozott,
89063  IV,  127    |                 megsajnálta: »Kár volna azért a derék vitézért. Nosza, küldjetek
89064  IV,  127    |                       az õ életeért, adja fel a várat, ha már nem védhetõ.
89065  IV,  127    |                     bizony nem üzentem. Vitéz a vitéztõl nem kívánhat gyávaságot,
89066  IV,  127    |                       mire való az oktalanság a hõsködésben?~Elindult Márton
89067  IV,  127    |                 tehetségét se kímélve.~Szondy a fejét rázta.~- Ali becsületes
89068  IV,  127    |                     rossz néven - tette hozzá a rettenthetetlen hõs tréfálkozva -,
89069  IV,  127    |                       hõs tréfálkozva -, hogy a török követnek gyóntunk
89070  IV,  127    |                   oroszfalvi pap meggyóntatta a várbelieket, még egyszer
89071  IV,  127    |                 teljesen elkészült vitézeivel a halálra. Ami becses, értékes
89072  IV,  127    |                    becses, értékes dolog volt a várban, olyan, mely valamiképp
89073  IV,  127    |                   ellenség.~Majd kiválasztott a sok közül két török foglyot,
89074  IV,  127    |                    meg neki nevemben, hogy én a halálra készülõdöm, nevelje
89075  IV,  127    |                       az üzenetet. Észrevette a nagy füstoszlopot, mely
89076  IV,  127    |                       nagy füstoszlopot, mely a vár udvarán gomolygott.
89077  IV,  127    |                     valami küldöttség közeleg a várból, két férfi, mindegyik
89078  IV,  127    |                      vezet.~Mikor Ali megérté a várkapitány üzenetét, kibuggyant
89079  IV,  127    |                üzenetét, kibuggyant szemeibõl a könny s végigfolyt hosszú,
89080  IV,  127    |                 deresedõ szakállán. Odalépett a két fiúhoz, megsimogatta
89081  IV,  127    |                megsimogatta õket gyengéden és a sátrába vezette.~- Fölnevellek
89082  IV,  127    |             magyaroknak.~Most aztán megindult a roham teljes erõvel a vár
89083  IV,  127    |               megindult a roham teljes erõvel a vár ellen, minden oldalról.
89084  IV,  127    |                       ellen, minden oldalról. A halál órája ütött.~- A résekhez,
89085  IV,  127    |                        A halál órája ütött.~- A résekhez, vitézek! - vezényelt
89086  IV,  127    |                 Szondy, kemény tûzzel fogadva a tóduló ellenséget. - A falakra!
89087  IV,  127    |                fogadva a tóduló ellenséget. - A falakra! a falakra!~Felosztotta
89088  IV,  127    |                      ellenséget. - A falakra! a falakra!~Felosztotta kisded
89089  IV,  127    |                       jusson belõle: »Menjünk a másvilágra, de egy-két törököt
89090  IV,  127    |                   mindenikünk vigyen!«~Õ maga a kapuhoz rohant a legbátrabbakkal.
89091  IV,  127    |                       Õ maga a kapuhoz rohant a legbátrabbakkal. Úgy küzdött,
89092  IV,  127    |                   mint egy Kinizsi. Egy golyó a térdét találta. Féltérdre
89093  IV,  127    |                találta. Féltérdre rogyott, de a kezének nem volt semmi baja;
89094  IV,  127    |                  jobbra-balra osztogatta vele a sebeket.~Mind erõsebben
89095  IV,  127    |                       Allah«, egyre halkabban a »Jézus«, míg végre teljesen
89096  IV,  127    |                       halálos hörgéssé válván a haldoklók ajkain, csak az »
89097  IV,  127    |               harsogott egyedül. Allah maradt a gyõztes.~Szondy is ott feküdt
89098  IV,  127    |                   Szondy is ott feküdt holtan a várkapu elõtt, sebekkel
89099  IV,  127    |                    viszik Ali elé.~- Íme, itt a várkapitány feje!~Ali katonásan
89100  IV,  127    |                     Ali katonásan tisztelgett a fejnek.~- Derék vitéz volt -
89101  IV,  127    |                      Derék vitéz volt - mondá a meghatottságtól reszketõ
89102  IV,  127    |                     testével együtt, tûzzetek a sírjához gerelyt és zászlót!~
89103  IV,  127    |                       és zászlót!~S azóta ott a hegy tetején aluszik a nagy
89104  IV,  127    |                    ott a hegy tetején aluszik a nagy hõs, világhírû Zrínyi
89105  IV,  127    |                      õrség, Aliék vonultak be a várba, de a törökök savanyú
89106  IV,  127    |                       vonultak be a várba, de a törökök savanyú arcot vágtak,
89107  IV,  127    |                      nem volt.~- Uram - szólt a varga, odafurakodva a basához -,
89108  IV,  127    |                   szólt a varga, odafurakodva a basához -, most már engem
89109  IV,  127    |                      már engem is elégíts ki!~A basa megvetõleg nézett az
89110  IV,  127    |                  annyi aranyat kapsz, amennyi a bõrödbe fér. Üssétek agyon
89111  IV,  127    |                    Majd meglássuk, mennyi fér a bõrébe.~A csauszok megfogták
89112  IV,  127    |               meglássuk, mennyi fér a bõrébe.~A csauszok megfogták az oroszfalvi
89113  IV,  127    |                       harapott, de hasztalan, a basa parancsát teljesíteni
89114  IV,  127    |                   lenyúzták, kikészítették, s a basa megtöltvén színültig
89115  IV,  127    |                   színültig arannyal, elküldé a majszterné asszonyomnak
89116  IV,  127    |                 nélkül sikerült visszavennie: a török õrség, közeledtének
89117  IV,  127    |                       mint akkoriban mondták, a vár negyven év alatt váracsot
89118  IV,  127    |                      év alatt váracsot szült. A törökök Drégely védelmére
89119  IV,  127    |                    Ipolyhoz közel. Most ez is a Pálfy kezébe jutott.~ ~GÚNYVÁR~
89120  IV,  127    |                  jutott.~ ~GÚNYVÁR~Szép dolog a virágbeszéd, sõt a legyezõbeszéd
89121  IV,  127    |                      dolog a virágbeszéd, sõt a legyezõbeszéd is divatban
89122  IV,  127    |                    szalonokban, de mi ez mind a várakkal való beszélgetéshez
89123  IV,  127    |                    beszélgetéshez képest.~Ezt a nagyúri mulatságot megcsinálta
89124  IV,  127    |                     Zsigmond király 1562-ben.~A székelyek tettek a tûzre
89125  IV,  127    |                       ben.~A székelyek tettek a tûzre rossz fát. Mikor kardra
89126  IV,  127    |                      fát. Mikor kardra került a viszály I. Ferdinánd és
89127  IV,  127    |                       és János Zsigmond közt, a székelyek Ferdinánd mellett
89128  IV,  127    |                       nyilatkoztak. Leginkább a pixidárusok, akik Ausztriától
89129  IV,  127    |                      kell János Zsigmond!« Ez a kiáltás zúgott végig a székely
89130  IV,  127    |                     Ez a kiáltás zúgott végig a székely bérceken.~Össze
89131  IV,  127    |                   bérceken.~Össze is gyûlének a vajai rétre vagy negyvenezeren,
89132  IV,  127    |                     rétre vagy negyvenezeren, a nagytermetû Pálfalvi Nagy
89133  IV,  127    |                      akkor nem sok ideje múlt a Dózsa-lázadásnak. Nagyon
89134  IV,  127    |                 emberek még emlékeztek rá. És a fiatalok szerették volna
89135  IV,  127    |                  szerették volna megkóstolni.~A király ellen indultak; közben
89136  IV,  127    |                 indultak; közben zsákmányolva a nemesi portákon. Hanem a
89137  IV,  127    |                      a nemesi portákon. Hanem a király sem aludott, ellenök
89138  IV,  127    |                   Marosvásárhelynél szétverte a felkelõket.~Rossz napok
89139  IV,  127    |                       Rossz napok jöttek most a székelyekre. Kiváltságaikat
89140  IV,  127    |         Kiváltságaikat még kisebbekre szorítá a király, és a nagytermetû
89141  IV,  127    |               kisebbekre szorítá a király, és a nagytermetû Pálfalvi György
89142  IV,  127    |                       egy fejjel. Nemkülönben a többi fõnökök, kik szintén
89143  IV,  127    |                     szintén halállal lakoltak a segesvári országgyûlés határozatából.~
89144  IV,  127    |                országgyûlés határozatából.~De a gyúanyag még mindig ott
89145  IV,  127    |                gyúanyag még mindig ott maradt a székely földön, a kifolyt
89146  IV,  127    |                      maradt a székely földön, a kifolyt vér azt el nem oltotta.
89147  IV,  127    |                 oltotta. János Zsigmond, hogy a további lázongásokat megfékezhesse,
89148  IV,  127    |                Várhegyen.~Az egyik várnak azt a nevet adta: »Székely támad«,
89149  IV,  127    |                  nevet adta: »Székely támad«, a másik várnak azt a nevet
89150  IV,  127    |                    támad«, a másik várnak azt a nevet adta, »Székely bánja«.~
89151  IV,  127    |                   nehéz ágyúkkal fölszerelve!~A két vár tehát nagy szálka
89152  IV,  127    |                    vár tehát nagy szálka volt a székelység szemében. Elég
89153  IV,  127    |                   õket, hogy arcukba kergesse a vért.~Sokáig nem lehetett
89154  IV,  127    |                     vért.~Sokáig nem lehetett a szégyent tûrni. 1599-ben
89155  IV,  127    |                       ben az egyik gúnyvárat (a várhegyit) széthányta a
89156  IV,  127    |                       a várhegyit) széthányta a haragra lobbant székelység
89157  IV,  127    |                   imitt-amott most is látszik a falakon egy-egy megkopott,
89158  IV,  127    |                 megkopott, elmosódott farkas (a Zápolyák címere), néhol
89159  IV,  127    |                     néhol pedig az Izabelláé: a kígyó.~De ha százszor erõsebb
89160  IV,  127    |                      is, addig nem nyughattak a vitéz székelyek, míg az
89161  IV,  127    |                       vitéz székelyek, míg az a farkas rájok vicsorította
89162  IV,  127    |                     farkas rájok vicsorította a fogát és a kígyó nyakuk
89163  IV,  127    |                       vicsorította a fogát és a kígyó nyakuk körül látszott
89164  IV,  127    |                       nagy szerencsével, mert a lécfalvi országgyûlés rájok
89165  IV,  127    |                építsék fel újra!« Építsék fel a saját szégyenüket. Keservesen
89166  IV,  127    |              szégyenüket. Keservesen esett az a téglahordás.~János Zsigmond
89167  IV,  127    |                       után az álladalomé lett a vár, majd II. Rákóczy György
89168  IV,  127    |                      ötezer forintban. Késõbb a Gyulai családé lett, míg
89169  IV,  127    |                      Romjai ma is állanak, de a székely már nem bánja. Ami
89170  IV,  127    |                       emlék. Régi neve is már a regéé. Egyszerûen »csonka
89171  IV,  127    |                       udvarán s kígyó csúszik a gyom között - mintha a János
89172  IV,  127    |                csúszik a gyom között - mintha a János Zsigmond címerállatjai
89173  IV,  127    |                    melynek sóforrásai vannak. A krónika szerint az itt ásott
89174  IV,  127    |                     az itt ásott sóból hozták a tótok Árpádnak a meghódolás
89175  IV,  127    |                       hozták a tótok Árpádnak a meghódolás jelét.~Minden
89176  IV,  127    |                     árnyéka. Ezeket hagyom én a holdkóros poétáknak.~Egyes
89177  IV,  127    |                   históriák érdekelnek engem, a Thurzó György lakadalmi
89178  IV,  127    |                   utolsó Krucsay lefejeztette a feleségét, mert az anyának
89179  IV,  127    |                       anyának érezte magát, s a Krucsay családra egy jóslat
89180  IV,  127    |                  utolsó Krucsay.« Nem is lett a jóslatból semmi.~Palota
89181  IV,  127    |                       akinek kedvenc eledele, a csuka is ott volt a fogások
89182  IV,  127    |                  eledele, a csuka is ott volt a fogások közt; a várúr nagynehezen
89183  IV,  127    |                      ott volt a fogások közt; a várúr nagynehezen fogatott
89184  IV,  127    |                fogatott nehány csukát Csóron. A csuka máját azonban nemcsak
89185  IV,  127    |                   csuka máját azonban nemcsak a király szerette, hanem a
89186  IV,  127    |                      a király szerette, hanem a paskorta szakácsné is, minélfogva
89187  IV,  127    |                minélfogva máj nélkül adta fel a halat az asztalra. A király
89188  IV,  127    |                      fel a halat az asztalra. A király behívatta ebéd közben
89189  IV,  127    |                   megkérdezé:~- Hol van ennek a csukának a mája?~A szakácsné
89190  IV,  127    |                      Hol van ennek a csukának a mája?~A szakácsné elvörösödött,
89191  IV,  127    |                      ennek a csukának a mája?~A szakácsné elvörösödött,
89192  IV,  127    |                     csuka, nincsen mája.~Mire a király éppoly hirtelen felelte:~-
89193  IV,  127    |                mindenütt. De összerakva mégis a múltak hû képét egészíti
89194  IV,  127    |                     adományozott, aki nemcsak a tatárok ellen küzdött vitézül,
89195  IV,  127    |                királynak is hátához szabdalta a kardját.~Nagy vitéz volt,
89196  IV,  127    |                      tetteit, melyek közt nem a legutolsó, hogy Konrád német
89197  IV,  127    |                  vagyok - szólt Konrád, mikor a csata hevében Miczbán Györggyel
89198  IV,  127    |                     vissza Miczbán s leütötte a császár fejérõl a sisakot
89199  IV,  127    |                    leütötte a császár fejérõl a sisakot s még fakó színû
89200  IV,  127    |                       volna játékul hazavinni a gyermekeinek, de még akkor
89201  IV,  127    |                 voltak. Bezzeg lettek azután.~A krónika ezt ilyeténformán
89202  IV,  127    |                       koldus asszony Sóváron. A várúrasszony igen kegyes
89203  IV,  127    |                  szegényeknek alamizsnát - de a koldusasszony két gyermekét,
89204  IV,  127    |                   ártatlanok.~Az iker-szülést a kor, és így Miczbánné is,
89205  IV,  127    |                  nincsen maradásom sehol, még a kõrõl is elkergetnek, ha
89206  IV,  127    |                      oda hajtom.~- Üldözzenek a vadak is, még viharban se
89207  IV,  127    |              elkergetett nõ átokra emelte föl a kezeit:~- Hét gyermeked
89208  IV,  127    |                    gyermeket szült. Restellte a dolgot kimondhatatlanul.
89209  IV,  127    |                        Egyet kivéve, dajkáját a többi elpusztításával bízta
89210  IV,  127    |                    elpusztításával bízta meg.~A dajka azonban megsajnálta
89211  IV,  127    |                     dajka azonban megsajnálta a hat szép gyermeket, egy
89212  IV,  127    |               visszament jelenteni, hogy mind a hat fiút vízbe dobta.~A
89213  IV,  127    |                       a hat fiút vízbe dobta.~A szerencsétlen anya, ki a
89214  IV,  127    |                      A szerencsétlen anya, ki a szégyennél inkább a gyilkosságot
89215  IV,  127    |                        ki a szégyennél inkább a gyilkosságot választotta,
89216  IV,  127    |                 ilyenkor úgy tetszett, mintha a halál megmaradt egyetlen
89217  IV,  127    |                 Keserves esztendõk teltek el. A lelkiismeret folytonosan
89218  IV,  127    |                    kínozta, sokszor volt azon a ponton, hogy férjének mindent
89219  IV,  127    |                       de bátorsága hiányzott.~A kis Simon nõtt, jól tudott
89220  IV,  127    |                 kopjával, kitûnõen lovagolt s a tudományokból is vett ki
89221  IV,  127    |                   annyi részt, amennyit akkor a magyar úrfiak kivettek. (
89222  IV,  127    |                     Sóváron.~Miczbán szerette a halakat. A legszebb darabokat
89223  IV,  127    |                   Miczbán szerette a halakat. A legszebb darabokat halászták
89224  IV,  127    |                     ki, s majd két mázsa volt a préda, amit egy deli halászlegény
89225  IV,  127    |           halászlegény nagy könnyûséggel vitt a vállain.~A csatlósok próbálgattak
89226  IV,  127    |                  könnyûséggel vitt a vállain.~A csatlósok próbálgattak néminemû
89227  IV,  127    |                néminemû fegyverjátékot, mikor a halat átadta a halászlegény,
89228  IV,  127    |          fegyverjátékot, mikor a halat átadta a halászlegény, s õ is megemelt
89229  IV,  127    |                        Tedd le varjú azt, ami a sasnak való - mordult rá
89230  IV,  127    |                      sasnak való - mordult rá a csatlósok hadnagya, -, nem
89231  IV,  127    |                    állj akkor! Hozzatok lovat a fiúnak!~A lovászok egy tüzes,
89232  IV,  127    |                      Hozzatok lovat a fiúnak!~A lovászok egy tüzes, makrancos
89233  IV,  127    |                      elfutott Simon úrfiért s a többi urakért. Mire ezek
89234  IV,  127    |                  urakért. Mire ezek lejöttek, a fiatal halászlegény már
89235  IV,  127    |                  harcedzett csatlóst terített a porondra. A ló meg báránnyá
89236  IV,  127    |                 csatlóst terített a porondra. A ló meg báránnyá szelídült
89237  IV,  127    |                 egymással. Miczbánné ránézett a halászlegényre s feltûnt
89238  IV,  127    |               hasonlít Simonhoz.~Abbahagyatta a vitézi játékot s fölhívatta
89239  IV,  127    |                 játékot s fölhívatta magához. A fiú elbeszélte, hogy még
89240  IV,  127    |                    erõsek s kiket vele együtt a kapivári remete tanított
89241  IV,  127    |                Miczbánné legott kérdõre vonta a dajkát, s az mindent bevallott,
89242  IV,  127    |                       mindent bevallott, hogy a hat fiút egy halász gondjaira
89243  IV,  127    |                   harag helyett szívbõl örült a hat szép daliának.~Rögtön
89244  IV,  127    |                  Sóvárra hozták mindnyájokat, a halásznak nemességet eszközöltek
89245  IV,  127    |             eszközöltek ki, s tõle származnak a Halászok.~Miczbán hét fia,
89246  IV,  127    |                   nemzetség õse lett, éspedig a Csapy, Bocskay, Szötér,
89247  IV,  127    |                   Ráskay, Eszényi, Kövesdy és a sóvári Soós õse. (Ez a legutolsó
89248  IV,  127    |                     és a sóvári Soós õse. (Ez a legutolsó familia még ma
89249  IV,  127    |                     Katzianer János generális a Zápolya pártján levõ Sóvári
89250  IV,  127    |                     de 1528-ban visszakapták.~A vár nemsokára Zápolyáé lett,
89251  IV,  127    |                   eprejesieknek zálogba adta. A besztercei országgyûlésen
89252  IV,  127    |               besztercei országgyûlésen ismét a sóváriak kapták meg.~Végre
89253  IV,  128    |                      KRITIKUS NEM LETTEM~1889~A jó isten tudja, hogy mire
89254  IV,  128    |                       Annyi bizonyos, hogy ez a cím furcsának látszik az
89255  IV,  128    |                  kritikus nem lettem.« Mintha a zerge mondaná magáról: »
89256  IV,  128    |                 újságíró, mint háborús időben a katona, egy egész évre való
89257  IV,  128    |                   Vagy kilenc éve lehet, hogy a »Pesti Hirlap«-ban dolgozom.
89258  IV,  128    |                       Ah, hogy tovaröppent az a nap, mikor elõször ültem
89259  IV,  128    |                      nap, mikor elõször ültem a mostani asztalomhoz, s a
89260  IV,  128    |                      a mostani asztalomhoz, s a szerkesztõ rám nézett hidegen,
89261  IV,  128    |                      bízzak? Próbálkozzék meg a hírrovattal!« Nem volt bennem
89262  IV,  128    |                       fiatalok voltunk én is, a lap is. Pláne a lap, egészen
89263  IV,  128    |                voltunk én is, a lap is. Pláne a lap, egészen a gyermekéveit
89264  IV,  128    |                      is. Pláne a lap, egészen a gyermekéveit élte, éppen
89265  IV,  128    |                     élte, éppen akkor ment át a fogzáson, a csikófogai elhulltak
89266  IV,  128    |                     akkor ment át a fogzáson, a csikófogai elhulltak s újak
89267  IV,  128    |                     mint száz kötet barnállik a polcokon, amiket mind mi
89268  IV,  128    |              lapozgatok bennök, hogy elétárul a múlt, aranyos porral behintve.
89269  IV,  128    |                       szó, s mégis mintha már a múlt század elavult pergamentjei
89270  IV,  128    |                       igaziak.~Most bent ülök a parlamentben (mert az ócska
89271  IV,  128    |                  gondolni oly borzongva, mint a mi bárányfelhõinkre.~Ah,
89272  IV,  128    |                 rettenetes nap volt az, mikor a Ghyczy Kálmán halálát hoztuk
89273  IV,  128    |                   nekrológgal. Kitett magáért a reporter, kivált stiláris
89274  IV,  128    |                      jártunk az utcákon. Maga a »gyilkos« reporter hetekig
89275  IV,  128    |               mutatkozni.~De bezzeg megdobban a szívem a kevélységtõl, ha
89276  IV,  128    |                     bezzeg megdobban a szívem a kevélységtõl, ha egy-egy
89277  IV,  128    |                       ez meg itt egy cikk még a szegény Kakujay Gyula tollából.~
89278  IV,  128    |                     Gyula tollából.~Õ vezette a közgazdasági rovatot. Jószívû,
89279  IV,  128    |                    még huszonnégy óráig húzza a betegségét, fölvehette volna
89280  IV,  128    |                  betegségét, fölvehette volna a jövõ havi fizetését is.~
89281  IV,  128    |              fizetését is.~Víg atmoszféra van a redakcióban. Ott még a halált
89282  IV,  128    |                    van a redakcióban. Ott még a halált is kifigurázzák.
89283  IV,  128    |                     jár az oda gyakorta. Hogy a lánglelkû költõért: Reviczky
89284  IV,  128    |                       õ maga váltig hívogatta a verseiben. Nem jó a halálnak
89285  IV,  128    |                 hívogatta a verseiben. Nem jó a halálnak udvarolni.~Az õskorban
89286  IV,  128    |                  udvarolni.~Az õskorban t. i. a legrégibb évfolyamokban
89287  IV,  128    |           évfolyamokban furcsa dolgokat látna a mai olvasó. Képeket.~Képeket
89288  IV,  128    |                      olvasó. Képeket.~Képeket a hatalmas lapban, mely ma
89289  IV,  128    |                     egész országot elözönli s a legkiválóbb intelligencia
89290  IV,  128    |                  barátom, Pulszky Károly volt a mesterük. Õ válogatta ki
89291  IV,  128    |                  válogatta ki s írta hozzájuk a szöveget.~Egyszer a Hogarth
89292  IV,  128    |                  hozzájuk a szöveget.~Egyszer a Hogarth választási képei
89293  IV,  128    |                       kellett sürgõsen mennie a redakcióból, rám bízta a
89294  IV,  128    |                      a redakcióból, rám bízta a Hogarth-képet.~- Írd meg,
89295  IV,  128    |              helyettem.~- Nem értek én, fiam, a képekhez, amikben te olyan
89296  IV,  128    |                       se hideget, se meleget. A szövegnek meg kell lennie.~
89297  IV,  128    |                      kell lennie.~Szétcsaptam a begömbölyített kartont a
89298  IV,  128    |                      a begömbölyített kartont a fél kezemmel s amit laikus
89299  IV,  128    |                      egy pillanatra láthattam a képen, leírtam ilyenformán: „
89300  IV,  128    |                ilyenformán: „Választók jönnek a falvakból, akiket az úton
89301  IV,  128    |                       akiket az úton elfognak a kortesek s viszik a kocsmákba,
89302  IV,  128    |                  elfognak a kortesek s viszik a kocsmákba, ahol különbözõ
89303  IV,  128    |                   Oroszlány« kocsma kapujánál a szobaleány áll s olvassa
89304  IV,  128    |                      szobaleány áll s olvassa a napi vagy talán inkább az
89305  IV,  128    |                  inkább az éjjeli bevételeit. A háttérben az elmaradhatatlan
89306  IV,  128    |                 kacsingat rá s nyújtja feléje a kezét stb.”~Reggelre így
89307  IV,  128    |                       Reggelre így jelent meg a képszöveg. Bezzeg nagy haraggal
89308  IV,  128    |                       De mért kérdezed?~- Nem a Brockhaus Lexikon számára,
89309  IV,  128    |                     hol nevelik olyan rosszul a fiatalságot.~- Mi bajod?
89310  IV,  128    |               szerencsétlen! Bolondokat írtál a képrõl.~- Hiszen mondtam,
89311  IV,  128    |                    hozzá.~- De ki hitte volna a tudáshiány ilyen rettenetes
89312  IV,  128    |                 rettenetes mértékét! Botrány! A közönség nekem fogja tulajdonítani
89313  IV,  128    |                       névtelenül jelent meg s a többieket én írtam.~- Bele
89314  IV,  128    |                  tisztelt barátom, csapkodott a kéziratokkal és hadonászott
89315  IV,  128    |                   kéziratokkal és hadonászott a kezeivel.~- Nem szobalány
89316  IV,  128    |                       hanem Anglia alakja, ki a pénzt olvassa, amibe a választások
89317  IV,  128    |                     ki a pénzt olvassa, amibe a választások kerülnek. De
89318  IV,  128    |              mérgemben), nem katona az, hanem a római pápa a tiarával fején,
89319  IV,  128    |                 katona az, hanem a római pápa a tiarával fején, aki Anglia
89320  IV,  128    |                      is, akinek elpanaszolták a nagy lapszust. Az öregúr
89321  IV,  128    |                      hóhér. Minek bíztátok rá a dolgot, úgy kell nektek.~
89322  IV,  128    |             odakiáltottam:~- De hátha úgy van a dolog, ahogy én leírtam.~
89323  IV,  128    |                      lett s nyomban szalasztá a szolgát a múzeumba angol
89324  IV,  128    |                   nyomban szalasztá a szolgát a múzeumba angol és német
89325  IV,  128    |                        Hát egyszer csak elfúl a Károly hangja. Mi ez itt?
89326  IV,  128    |                  alakját és angol gránátosnak a római pápa õszentségét.~
89327  IV,  128    |                       õszentségét.~Nosza, hol a másik könyv? De a másik,
89328  IV,  128    |                  Nosza, hol a másik könyv? De a másik, harmadik és mindenik
89329  IV,  128    |                   Hallgatagon néztek egymásra a Pulszkyak.~Arcomat elöntötte
89330  IV,  128    |                  Pulszkyak.~Arcomat elöntötte a »diadal« derûje s kevélyen
89331  IV,  128    |                   derûje s kevélyen lépkedtem a Pulszkyak felé, gonosz malíciával
89332  IV,  128    |                   vagytok ti, Karcsikám, - de a képekhez csak én értek.~
89333  IV,  128    |                       egyebet, mint azt, hogy a vak tyúk is talál néha búzaszemet.
89334  IV,  128    |                      azóta megtette velem azt a tréfát, hogy mint képtárigazgató
89335  IV,  128    |                     bohókás idõk voltak ezek. A redakció a gyõztes részére
89336  IV,  128    |                       voltak ezek. A redakció a gyõztes részére állt s erõnek
89337  IV,  128    |               erejével engem akartak küldözni a képtárlatokra mûkritikusnak.~
89338  IV,  128    |                  képtárlatokra mûkritikusnak.~A szerkesztõ így szólott jóakaratú
89339  IV,  128    |              Országházból«. Ez volt lapunkban a sáfrány.~Egy napon csak
89340  IV,  128    |                      gondoltam? Bemehetnél ma a Házba s megírnád Törs helyett
89341  IV,  128    |                       s megírnád Törs helyett a karcolatot.~- Furcsa ötleteid
89342  IV,  128    |                    ott rekedtem, hozzászoktam a karzathoz, hová most a földszintrõl
89343  IV,  128    |           hozzászoktam a karzathoz, hová most a földszintrõl is szeretettel
89344  IV,  128    |                     édes az annak örökké.~Ami a huszárnak a szeretõje, lova
89345  IV,  128    |                       örökké.~Ami a huszárnak a szeretõje, lova és mundérja
89346  IV,  128    |                mundérja együttvéve, az nekünk a lap. A fészek, hol csipogni
89347  IV,  128    |                  együttvéve, az nekünk a lap. A fészek, hol csipogni kezdtünk,
89348  IV,  128    |                       csipogni kezdtünk, ahol a szárnyunk megnõtt. Meleg
89349  IV,  128    |                       bár kietlennek gondolná a közömbös szemlélõ. Ma sem
89350  IV,  128    |                   érzem én magam otthon sehol a világon, csak ennél a füstös,
89351  IV,  128    |                   sehol a világon, csak ennél a füstös, ócska asztalnál,
89352  IV,  128    |                      füstös, ócska asztalnál, a Pesti Hirlapnál. Áldja meg
89353  IV,  128    |                       hogy mûkritikák helyett a karcolatírásba bonyolódtam.
89354  IV,  128    |                       hogy nem lettem tudóssá a Hogarth-képek révén.~No,
89355  IV,  128    |                     így is elég jól ütött ki. A t. Házról írt tudósítások
89356  IV,  128    |                       gyorsan tették ismertté a nevemet.~Ha ugyan azok tették;
89357  IV,  128    |                      azok tették; mert furcsa a közönség. Engedjék meg,
89358  IV,  128    |                       emlékszem, olvastam már a nevét… olvastam, igen, igen…
89359  IV,  128    |             egypárszor megütögetve tenyerével a homlokát, mintha mondaná: »
89360  IV,  128    |                   emlékszem már, hol olvastam a nevét.~- Ugyan hol?~- A »
89361  IV,  128    |                       a nevét.~- Ugyan hol?~- A »Függetlenség«-ben volt,
89362  IV,  128    |                    egy forintot tetszett adni a Göczl kardjára.~Én bizony
89363  IV,  128    |              voltaképpen mennyit ér nekünk az a titulus: »ismert nevû írónk«.~
89364  IV,  128    |                      Mindig irigyeltem azokat a világfiakat, akik a szerelmi
89365  IV,  128    |                    azokat a világfiakat, akik a szerelmi kalandjaikat mesélik.
89366  IV,  128    |                       mesélik. Kedves csemege a teához, hallgatni is mulatság,
89367  IV,  128    |                    voltam jobb bordában szõve a többinél. Nekem is van ám
89368  IV,  128    |                       van ám eltitkolni valóm a feleségem elõtt, abból az
89369  IV,  128    |                    abból az idõbõl, mikor még a »Zuglóban« laktam fiatalkoromban,
89370  IV,  128    |                       lakást béreltem volt ki a Zuglóban egy földszintes
89371  IV,  128    |                      villában, melynek ablaka a búzaföldekre nyílt, ami
89372  IV,  128    |                      gyönyörûség; véges-végig a nyitott határ, ameddig a
89373  IV,  128    |                      a nyitott határ, ameddig a szem ér, s ha hûs szellõ
89374  IV,  128    |                      hûs szellõ lebben, látni a búzát, ahogy az a kalászát
89375  IV,  128    |                       látni a búzát, ahogy az a kalászát dajkálja… Mintha
89376  IV,  128    |                     ott sûrû sorban. Hátulról a kerti fák lombjai zúgnak
89377  IV,  128    |                    kerti fák lombjai zúgnak s a házfedélre felkúszott rózsák
89378  IV,  128    |                      ezer meg ezer méh zümmög a kalászoknak altató dalt.~
89379  IV,  128    |                      kalászoknak altató dalt.~A »Zugló« (hogy ne törje fejét
89380  IV,  128    |                     hogy ne törje fejét rajta a geográfiában járatlan olvasó)
89381  IV,  128    |                 geográfiában járatlan olvasó) a városerdõ elhagyottabb része,
89382  IV,  128    |                       elhagyottabb része, túl a »Fuit« sírkövön és a Hermina-kápolnán.
89383  IV,  128    |                      túl a »Fuit« sírkövön és a Hermina-kápolnán. Jóval
89384  IV,  128    |                   olcsóbb és kellemesebb hely a Hermina-úti villasornál,
89385  IV,  128    |                      hol reggeltõl estig szól a körhinták kintornája, bomlik
89386  IV,  128    |                  körhinták kintornája, bomlik a komédiásbódék dobja, cintányérja,
89387  IV,  128    |                      cintányérja, s ideget öl a »Vitéz László« rikácsolása.
89388  IV,  128    |                 zsinat kiegészítõ alkatrészei a cirkuszok, Paprika Jánosok
89389  IV,  128    |                 cirkuszok, Paprika Jánosok és a lövöldék, melyeknek figurái
89390  IV,  128    |               csörömpölnek, ha eltalálja õket a céllövés. Közbe Afrika erdeinek
89391  IV,  128    |                   bõdül néha az állatkertbõl.~A néphumor a »siketek villái«
89392  IV,  128    |                      állatkertbõl.~A néphumor a »siketek villái« nevet adta
89393  IV,  128    |                pihenést. Olcsóbbaknak mondtam a zuglói villákat, de voltaképpen
89394  IV,  128    |                 villákat, de voltaképpen csak a nyárspolgároknak olcsóbbak,
89395  IV,  128    |                   napszálltakor hazaballagnak a városból s otthon családjaikkal
89396  IV,  128    |                     estét, tele tüdõvel szíva a zöldbeli levegõt, melyet
89397  IV,  128    |                       midõn Kõbánya felõl fúj a szél.~De a magamszõrû embernek,
89398  IV,  128    |                  Kõbánya felõl fúj a szél.~De a magamszõrû embernek, aki
89399  IV,  128    |                     mozog két puskalövésnyire a Redoute körül, aki éjfél
89400  IV,  128    |                  körül, aki éjfél után gondol a hazamenetelre, a Zugló villái
89401  IV,  128    |                       gondol a hazamenetelre, a Zugló villái drágábbak az
89402  IV,  128    |                       az erdõn keresztül, még a bérkocsisok is ugyancsak
89403  IV,  128    |                    ugyancsak kéretik magukat (a borsos fizetésen felül),
89404  IV,  128    |                     nyaralnék többé életemben a Zuglóban. Persze, önök ebben
89405  IV,  128    |                       ebben nem hisznek. Mert a nyaralás az elégedetlenség
89406  IV,  128    |                    elégedetlenség költészete.~A nyaralók váltig morognak-zúgnak.
89407  IV,  128    |                      nyáron nagyon meleg van. A tél nyolc hónapig tart.
89408  IV,  128    |                   hónapig tart. Tavasz nincs. A nyár kiállhatatlan, tele
89409  IV,  128    |               megihassák.)~Egy bizonyos, hogy a mennyei hatalmak arzenálisa
89410  IV,  128    |                   háborúhoz szükséges szerek, a dörgésre való pléhek- és
89411  IV,  128    |                   négyszer is kitör naponkint a vihar, zeng az ég, kavarog
89412  IV,  128    |                    vihar, zeng az ég, kavarog a felhõ s hasadoznak ki a
89413  IV,  128    |                       a felhõ s hasadoznak ki a mennyboltból az izzó vörös
89414  IV,  128    |                     Ilyenkor van aztán messze a Zugló.~Azon a bizonyos éjszakán
89415  IV,  128    |                    aztán messze a Zugló.~Azon a bizonyos éjszakán is (amelyrõl
89416  IV,  128    |                  Megnyíltak az ég csatornái s a szél üvöltve nyargalt végig
89417  IV,  128    |                       végig az utcákon, rázta a cégtáblákat, csapdosta a
89418  IV,  128    |                      a cégtáblákat, csapdosta a nyitva felejtett ablakokat,
89419  IV,  128    |                     kocsis, mennyiért visz ki a Zuglóba?~- Istenkísértés
89420  IV,  128    |                  vállalkozom rá.~Sorba jártam a bérkocsisokat, kik a Redoute
89421  IV,  128    |                   jártam a bérkocsisokat, kik a Redoute kapujába húzódtak
89422  IV,  128    |                      ázott köpönyeg.~Beültem, a bárka megindult ugyan, de
89423  IV,  128    |                     bárka megindult ugyan, de a két gebe minduntalan megbicsaklott,
89424  IV,  128    |                        Jól megoldták ott fent a mogyorós tarisznyát - vélte
89425  IV,  128    |                   mogyorós tarisznyát - vélte a kocsis kedvetlenül.~A két
89426  IV,  128    |                   vélte a kocsis kedvetlenül.~A két ló meghorkant az Andrássy
89427  IV,  128    |                    haza kell mennem. Hajtson!~A kocsis jó ember volt, engedett.
89428  IV,  128    |                      jó ember volt, engedett. A lovak, valószínû, rossz
89429  IV,  128    |                    hogy nincs szivarom, pedig a csintalan út unalmát jó
89430  IV,  128    |                     sehol egy járókelõ lélek. A víz patakként zuhogott a
89431  IV,  128    |                      A víz patakként zuhogott a sima faburkolaton. Szuroksötétség
89432  IV,  128    |                        Szuroksötétség honolt. A lámpákat, melyek körül még
89433  IV,  128    |                  táncoló rajokban, összetörte a jég s kioltogatta a szél.
89434  IV,  128    |                összetörte a jég s kioltogatta a szél. Az üzleteket is nyilván
89435  IV,  128    |                        Kocsis, hajtson jobbra a nyitva levõ trafik elé,
89436  IV,  128    |                     elé, az Erzsébet körúton.~A bolt, melybe beléptem, csak
89437  IV,  128    |                        csak félig dohánytõzs, a másik részében likõröket,
89438  IV,  128    |                   vagy világosat?~- Maradjunk a barnánál.~Míg a szivardobozért
89439  IV,  128    |                     Maradjunk a barnánál.~Míg a szivardobozért felnyúlt
89440  IV,  128    |                       szivardobozért felnyúlt a felsõ polcra, észrevettem,
89441  IV,  128    |                    nyúlánk termete van s hogy a könyvecske, amit olvas:
89442  IV,  128    |                       könyvecske, amit olvas: a »Frivol akta«. Bocsánatot
89443  IV,  128    |                       írótársaimtól, hogy már a beszély-alakjaimmal is a
89444  IV,  128    |                      a beszély-alakjaimmal is a saját könyveimet olvastatom. (
89445  IV,  128    |                   Persze, maga észre se veszi a nagy olvasásban? Mit olvas?~-
89446  IV,  128    |                      olvasásban? Mit olvas?~- A Frivol aktát.~- Jó?~- Nagy
89447  IV,  128    |                    lehet, aki írta.~- Szereti a regényeket?~- Nagyon.~-
89448  IV,  128    |                  Nagyon.~- Hát akkor tegye be a könyvet és csináljunk ketten
89449  IV,  128    |                      fehér fogsora megvillant a bíbor közt, nevetésre szétnyílt
89450  IV,  128    |              csakugyan nõhetne valami kaland. A csiklandozó legendáknak
89451  IV,  128    |                    van az írói világban, hogy a toll imitt-amott mézes nyíllá
89452  IV,  128    |                 imitt-amott mézes nyíllá vált a kollégák kezében, szíveket
89453  IV,  128    |                   kocsi ne várna rám ott künn a fergetegben.~Ni, itt is
89454  IV,  128    |                      Ni, itt is jön már értem a türelmetlen kocsis.~Benyitott
89455  IV,  128    |                      innám? - szólt nyájasan.~A bolt tündére felugrott,
89456  IV,  128    |                       ilyen sokáig van nyitva a trafik?~- Néha tovább is.~-
89457  IV,  128    |                         Az Andrássy úton nagy a forgalom éjjel is, s a kivilágított
89458  IV,  128    |                   nagy a forgalom éjjel is, s a kivilágított dohánylevél
89459  IV,  128    |                       reggelig hoz vevõket.~- A dohánylevél és a rózsa a
89460  IV,  128    |                   vevõket.~- A dohánylevél és a rózsa a dohánylevelek közt.~-
89461  IV,  128    |                      A dohánylevél és a rózsa a dohánylevelek közt.~- A
89462  IV,  128    |                       a dohánylevelek közt.~- A rózsa nem eladó. A rózsa
89463  IV,  128    |                    közt.~- A rózsa nem eladó. A rózsa nem hisz a férfiakban.~-
89464  IV,  128    |                       eladó. A rózsa nem hisz a férfiakban.~- Nem hisz a
89465  IV,  128    |                      a férfiakban.~- Nem hisz a férfihûségben? Lehetetlen!~-
89466  IV,  128    |                      még?~- Kétszer kaszálják a rétet - szólt mosolyogva
89467  IV,  128    |                      rétet - szólt mosolyogva a kérdett, ami azt jelentette,
89468  IV,  128    |                        Gyújtson rá. Vegyen ki a skatulyából szivart. Úgy
89469  IV,  128    |                  kupicával.~- Háromszor iszik a magyar! - felelte Veréb
89470  IV,  128    |                  felhajtott még egy pohárnyit a szeszbõl.~- Hát igen… Hol
89471  IV,  128    |                    úgyhogy ilyen idõben, mint a mostani, becsurgott volna
89472  IV,  128    |                       éhes kend, lásson hozzá a harapnivalókhoz, és tán
89473  IV,  128    |                 Mennyei megelégedéssel fogott a falatozáshoz. Emiatt ugyan
89474  IV,  128    |                  Veréb már az ördögé, csak ez a kis ördög lenne már az enyém.~
89475  IV,  128    |                     ördög lenne már az enyém.~A bolt hátterében két leeresztett
89476  IV,  128    |                     lehet. Bizonyosan ott áll a hófehér ágyacska, duzzadó
89477  IV,  128    |                vánkosok… hanyagul rájuk dobva a csipkés hálórékli.~- I.
89478  IV,  128    |                csipkés hálórékli.~- I. E. Ezt a két betût faragtam az iskolapadokba,
89479  IV,  128    |                 voltam keseredve, azt hittem, a szívem hasad meg az én Eszterkém
89480  IV,  128    |                    néztem nõi lényre, kivévén a háziasszonyomat, Katkai
89481  IV,  128    |              állcsonttal; váltig csodálkoztam a kosztos gazdámon: hogy volt
89482  IV,  128    |                   hogy volt lelke elvenni ezt a rút jószágot… De hát jöjjön
89483  IV,  128    |                   fiatal leányt pillantok meg a templomban, kinek nem volt
89484  IV,  128    |                     azé, fölfelé. Annyi, mint a fodorminta, beleszerettem
89485  IV,  128    |                     maga mer beszélni?~- Majd a végén ítéljen, menjünk tovább.
89486  IV,  128    |                 amennyit akar!~- Olvasatlanok a csillagok! - jegyzé meg
89487  IV,  128    |              csillagok! - jegyzé meg az öreg, a kezeit vígan dörzsölve.~-
89488  IV,  128    |                      arcú leány egy lencsével a balszeme alatt, ami sokat
89489  IV,  128    |                   sokat levont.~- Ugyan! Hisz a lencse még szépít.~- Hagyja
89490  IV,  128    |              legalábbis valami szamóca legyen a balszeme alatt.~- Sok verset
89491  IV,  128    |                     pláne hexameterben is, de a lencsérõl egy betût se szóltam,
89492  IV,  128    |                 hajjal, olyan szúróssal, mint a kalász toklásza.~- Természetesen
89493  IV,  128    |                  amint volt.~- Vártam már ezt a meglepõ fordulatot.~- Az
89494  IV,  128    |                      közömbös volt rám nézve. A rút Katkai Pálné gyújtotta
89495  IV,  128    |                Katicának. Õ emlékeztetett reá a legjobban. A logikai sorrend
89496  IV,  128    |                emlékeztetett reá a legjobban. A logikai sorrend megvan az
89497  IV,  128    |                     melyet én fedeztem fel.~- A csélcsapok számára.~- Amelynek
89498  IV,  128    |                Eszternek hódolok, mert hiszen a szép Katkainénak éppen ilyen
89499  IV,  128    |                       darázsdereka volt, mint a magáé.~S ezzel vakmerõen
89500  IV,  128    |                      ezzel vakmerõen átfogtam a vállainál, hogy magamhoz