bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

91001  IV,  140    |                  mindig, hogy mennyire örülne a mamája meg a Zsófika húga,
91002  IV,  140    |                  mennyire örülne a mamája meg a Zsófika húga, ha látná.
91003  IV,  140    |                       és egy harmadik úr, aki a fogait vicsorgatta, kijelentvén,
91004  IV,  140    |               különböző úr, akik nekifeküdtek a kuglizásnak, s diadalmi
91005  IV,  140    |                     élő állatot elriasztottak a közeli környékről, odacsalva
91006  IV,  140    |                azonban egy impresszáriót, aki a megszökött vad indiánjait
91007  IV,  140    |                    indiánjait kereste, és aki a hangok után szentül hitte,
91008  IV,  140    |           megerőltetés nélkül képesek voltunk a szezon vége felé már egymás
91009  IV,  140    |                   ásítani.~Engem leginkább az a szomorú szép asszony érdekelt,
91010  IV,  140    |                    voltam az asztalnál és aki a szomszéd szobában lakott.
91011  IV,  140    |                  voltak, és szinte ráborultak a szemhéjak. Akkoriban meglehetősen
91012  IV,  140    |                       voltam, és foglalkoztam a lélektani állapotokkal,
91013  IV,  140    |                mindenkit félrevezetett.~Ebben a folyton szomorú és egyformán
91014  IV,  140    |                        Reggel fölvette magára a kényelmes pongyola ruháját,
91015  IV,  140    |                      szalag és csipke nélkül. A haját egyszerűen kettéválasztotta
91016  IV,  140    |               akkoriban egyszer sem nézte meg a tükörben magát. Annyit sem
91017  IV,  140    |                    magát. Annyit sem törődött a saját énjével, mint a fürdőtulajdonos,
91018  IV,  140    |                törődött a saját énjével, mint a fürdőtulajdonos, aki ekkor
91019  IV,  140    |            észrevehette, hogy tetszik nekünk. A patikus esténkint majd megfulladt
91020  IV,  140    |                     esténkint majd megfulladt a fuvolázástól, amint az ablakon
91021  IV,  140    |                       köhögési rohamai miatt. A segédszolgabíró, aki azt
91022  IV,  140    |          segédszolgabíró, aki azt hitte, hogy a tekintetében bűverő van,
91023  IV,  140    |                      bámulatos tökélyre vitte a szemmeresztéseket, míg a
91024  IV,  140    |                      a szemmeresztéseket, míg a pokoli étvággyal bíró gyomorbajos
91025  IV,  140    |             gyomorbajos képes volt arra, hogy a legjobb falatokat neki engedje
91026  IV,  140    |                       Annyi hatással sem volt a szép asszonyra, mint arra
91027  IV,  140    |                     szép asszonyra, mint arra a sovány csirkére, amit a
91028  IV,  140    |                       a sovány csirkére, amit a fürdőtulajdonos mindennap
91029  IV,  140    |               megmutatott, jelentvén, hogy az a mi számunkra hízik egy kitűnő
91030  IV,  140    |                elvitte egy róka.~Amint múltak a napok, az asszony mindegyre
91031  IV,  140    |                 Halaványabb az arca, unottabb a tekintete és még gyûröttebb
91032  IV,  140    |                   tekintete és még gyûröttebb a ruhája, amit folyton viselt,
91033  IV,  140    |               egyáltalában nem mutatta vissza a szép termetét. Kérdeztem
91034  IV,  140    |                 mondta: nem. Vallatóra fogtam a doktort, aki megcsóválta
91035  IV,  140    |                      doktort, aki megcsóválta a fejét, és kijelentette,
91036  IV,  140    |               mellette, és igyekeztem olvasni a tekintetébõl. Amit azonban
91037  IV,  140    |               alkalommal szóba került köztünk a ruha. Azután a nõk, kik
91038  IV,  140    |                 került köztünk a ruha. Azután a nõk, kik óriási nagyságú
91039  IV,  140    |                  megrakott kufferekkel mennek a fürdõkbe, magukkal vivén
91040  IV,  140    |                       kalapskatulyát, úgyhogy a szobájában alig tud mozogni
91041  IV,  140    |                   alig tud mozogni ezek miatt a tárházak miatt.~Kételkedni
91042  IV,  140    |                      mondta, hogy menjek vele a szobájába. Persze, hogy
91043  IV,  140    |              fölkísérni, végtelen irigységére a patikáriusnak, aki úgy vélte
91044  IV,  140    |           szerencsémet, hogy amíg bent voltam a szép asszonynál, addig õ
91045  IV,  140    |                     ablakából és szuszogtatta a fuvoláját.~Hát a szomorú
91046  IV,  140    |                 szuszogtatta a fuvoláját.~Hát a szomorú asszony nem tréfált
91047  IV,  140    |                        Óriási kofferek voltak a szobájában egymásra rakva,
91048  IV,  140    |                szobájában egymásra rakva, míg a kalap- meg a napernyõskatulyák
91049  IV,  140    |                       rakva, míg a kalap- meg a napernyõskatulyák számot
91050  IV,  140    |              fölmelegedett, amíg elébem tárta a kincseit. Elmondta, hogy
91051  IV,  140    |                   kincseit. Elmondta, hogy ez a ruha milyen szabású és hol
91052  IV,  140    |                    készült. Leírással kísérte a bemutatott kalapokat, föl
91053  IV,  140    |                       közönyösséggel adta meg a rövid választ:~- Minek?~
91054  IV,  140    |                 Azután elrakott mindent, s az a pillanatnyi derû is, amely
91055  IV,  140    |                    pillanatnyi derû is, amely a mutogatás közben látszott
91056  IV,  140    |                    látszott az arcán, eltûnt.~A negyedik héten már igen
91057  IV,  140    |                     erõsebben kezdte csóválni a fejét, s nekünk mindnyájunknak
91058  IV,  140    |                   ajtón kopogtatott volna már a halál, amely õt magával
91059  IV,  140    |                      és szemeihez illesztette a látcsõt. Nem a hegyeket
91060  IV,  140    |                    illesztette a látcsõt. Nem a hegyeket nézte, nem a fenyvesekben
91061  IV,  140    |                     Nem a hegyeket nézte, nem a fenyvesekben gyönyörködött,
91062  IV,  140    |           gyönyörködött, és nem is ragadta el a regényes vidék. A messze
91063  IV,  140    |                  ragadta el a regényes vidék. A messze kanyargó poros utat
91064  IV,  140    |                       poros utat nézte, amely a fürdõbe vezetett.~Ekkor
91065  IV,  140    |                   kezdtem sejteni, hogy értem a szomorú szép asszony baját.~
91066  IV,  140    |                     aki majd lázzal gyógyítja a lázat, aki majd biztos orvosságot
91067  IV,  140    |                    majd biztos orvosságot hoz a tüdõvizenyõ ellen, és akinek
91068  IV,  140    |                      igen egyszerûnek találni a dolgot. De némileg komikusnak
91069  IV,  140    |                 kötelességének tartotta, hogy a veszélyes helyzetrõl értesítse
91070  IV,  140    |                veszélyes helyzetrõl értesítse a férjet. Nevettem arra a
91071  IV,  140    |                       a férjet. Nevettem arra a gondolatra, hogy a férj
91072  IV,  140    |                       arra a gondolatra, hogy a férj majd éppen akkor érkezik
91073  IV,  140    |                   akkor érkezik meg, mikor az a fickó, aki fuvola nélkül
91074  IV,  140    |                       idõben vettük észre azt a fogatot, amely a hegyoldalról
91075  IV,  140    |                    észre azt a fogatot, amely a hegyoldalról leereszkedve,
91076  IV,  140    |                    hegyoldalról leereszkedve, a fürdõ felé vezetõ útra fordult,
91077  IV,  140    |                  azzal tisztában voltam, hogy a kocsi vendégeket hoz, kezdtem
91078  IV,  140    |                   hogy halovány arcán kigyúlt a láng, s hogy a szemeiben
91079  IV,  140    |                  arcán kigyúlt a láng, s hogy a szemeiben valami csodálatos
91080  IV,  140    |                      fény csillant meg.~- Azt a mindenét annak a fickónak -
91081  IV,  140    |                          Azt a mindenét annak a fickónak - gondoltam magamban -,
91082  IV,  140    |                    szép ez az asszony! Minket a haloványsága, félig csukott,
91083  IV,  140    |                       természetes, hogy mikor a vendéget hozó kocsi megállt
91084  IV,  140    |                       én is, hogy hadd nézzek a szemébe annak az atyafinak,
91085  IV,  140    |                      egy csinos asszonyt.~Hát a kocsiból egy kopasz, sánta
91086  IV,  140    |                  sánta lábú öreg úr szállt ki a feleségével együtt, aki
91087  IV,  140    |                      elegáns útiruhát viselt.~A szép asszony ott álldogált
91088  IV,  140    |                      Majd utána tette:~- Vége a kényelemnek. Meglássa, hogy
91089  IV,  140    |                     az étteremben.~Szétnéztem a szomorú asszony után, hogy
91090  IV,  140    |                       ebédtoalettben, hogy az a másik asszony majdnem fölkiáltott.~
91091  IV,  140    |                        Ettõl az idõtõl kezdve a szép asszony nem volt többé
91092  IV,  140    |                       hízott és virult.~Azzal a másikkal együtt mindennap
91093  IV,  140    |                   öltözködött át.~Mikor pedig a férj aggódva, rémülve megérkezett,
91094  IV,  140    |                       hangsúlyozta az orvos - a fürdõnek kitûnõ gyógyereje
91095  IV,  140    |                     hajh, az asszonyok mégsem a férfiak kedvéért öltözködnek.~
91096  IV,  141    |                    mikor még ragyogott. Mikor a dicsõség teljes verõfénnyel
91097  IV,  141    |                   szünet« szokott következni. A kirakatokban látható volt
91098  IV,  141    |                      látható volt az arcképe, a folyosókon orákulum gyanánt
91099  IV,  141    |                 szájra az elejtett mondásait. A lapok minduntalan belekeverték
91100  IV,  141    |                  darabig, két vagy három évig a piros székben. Sok okos
91101  IV,  141    |                       okos dolgot csinált, de a tettek nem tetszenek annyira,
91102  IV,  141    |                       tetszenek annyira, mint a szavak. A népszerûség kezdte
91103  IV,  141    |                       annyira, mint a szavak. A népszerûség kezdte elhagyni
91104  IV,  141    |                   öreget; õ pedig még azokból a népszerûség édes emlõin
91105  IV,  141    |                       akik nem tudnak megélni a ringató dajkájuk nélkül.~
91106  IV,  141    |                      nélkül.~Megesett vele az a hallatlan eset, hogy beleunt
91107  IV,  141    |                  hallatlan eset, hogy beleunt a miniszterségbe, leköszönt
91108  IV,  141    |                       az ellenzék padjaira ül a visszalépõ államférfi; az
91109  IV,  141    |                      mint gyalog tovább tolni a kollégák szekerét, amelyen
91110  IV,  141    |                  Azért is ritka az olyan, aki a szekérrõl szívesen lelépne.)~
91111  IV,  141    |                        volt. Hiszen megmaradt a »kegyelmes« címe és a nagy
91112  IV,  141    |               megmaradt a »kegyelmes« címe és a nagy múltja. De a nagysága
91113  IV,  141    |                     címe és a nagy múltja. De a nagysága egyre halványult.~
91114  IV,  141    |                impozánsak, mint azelõtt, csak a hatás nem olyan impozáns
91115  IV,  141    |                       az elnök adja meg neki: a legközelebbi nagy beszédje
91116  IV,  141    |                       ülésbõl. Boldog, akinek a karját nyújtja a nevezetes
91117  IV,  141    |                       akinek a karját nyújtja a nevezetes aggastyán, s végigmehet
91118  IV,  141    |                utcákon még visszanéznek utána a járókelõk és suttogják egymásnak:~-
91119  IV,  141    |                     és suttogják egymásnak:~- A volt miniszter!~Késõbb már
91120  IV,  141    |                    miniszter!~Késõbb már csak a sógora és az öccse kísérgetik.~
91121  IV,  141    |                       elvesztette, nem hallja a kocsizörgést a háta mögött;
91122  IV,  141    |                     nem hallja a kocsizörgést a háta mögött; hangja is elgyengült,
91123  IV,  141    |                  hangja is elgyengült, elvesz a Ház-beli zajban, ha felszólal.
91124  IV,  141    |                   akar még az öreg?~Ami elõbb a dicsõségben való sütkérezés
91125  IV,  141    |                        Egy évig eltart még ez a felosztása a hazakísérgetésnek,
91126  IV,  141    |                    eltart még ez a felosztása a hazakísérgetésnek, de egy
91127  IV,  141    |                      minek is jön már az öreg a Házba? Mit keres itt? Nem
91128  IV,  141    |                     itt? Nem tud otthon ülni?~A legfiatalabb képviselõk,
91129  IV,  141    |                legfiatalabb képviselõk, kiket a kegyelet még könnyebben
91130  IV,  141    |                    kullognak az öregúrral, de a leggyakrabban egyes-egyedül
91131  IV,  141    |                botoljék s szorosan meglapulva a házak falainál, hogy valami
91132  IV,  141    |                      szekér agyon ne gázolja.~A lealkonyodott napnak ilyen
91133  IV,  142    |                                               A PLUTÓ~1891~Sok megfoghatatlan
91134  IV,  142    |                      megfoghatatlan dolog van a nap alatt, de semmi sem
91135  IV,  142    |                   rejtélyesebb - dicsértessék a Jézus Krisztus -, mint a
91136  IV,  142    |                      a Jézus Krisztus -, mint a Plutó esete.~Gyerekkoromban
91137  IV,  142    |                Gyerekkoromban magam is láttam a Plutót. Nagy, tizenhat markos,
91138  IV,  142    |                    olyan fekete szõrrel, mint a korom.~Hogy került a falunkba,
91139  IV,  142    |                     mint a korom.~Hogy került a falunkba, honnan szerezte
91140  IV,  142    |                    pedig eleget kérdezték még a bírói székrõl is.~- Ezer
91141  IV,  142    |                    forintos ló! - mondogatták a környékbeli urak, akik gyakran
91142  IV,  142    |                   látták Csabayt hetykén ülve a fekete paripa hátán.~Ezer
91143  IV,  142    |                   Ezer forintos ló Csabaynál, a szegény korhely nemesnél,
91144  IV,  142    |              érintkezett az emberekkel. Mióta a katonaságtól hazakerült,
91145  IV,  142    |                   tehénkét tartott (Mili volt a neve) s maga kapálta meg
91146  IV,  142    |                       mibõl szerezte volna az a Plutót?~Plutó! De miért
91147  IV,  142    |                       Plutó? Ki adta neki ezt a furcsa nevet?~Egyszer a
91148  IV,  142    |                       a furcsa nevet?~Egyszer a Török Jánosék nagyobbik
91149  IV,  142    |                      tõle:~- Miért híjják azt a lovat Plutónak, Mihály bácsi?~
91150  IV,  142    |                     vigyorgott. - Azért, mert a Plutó istállójából való.~
91151  IV,  142    |                      bibircsós arccal, - csak a termete volt egyenes, daliás.
91152  IV,  142    |                        daliás. De rejtélyessé a különös szokásai tették.~
91153  IV,  142    |                       éjjel-nappal füstölgött a ház födele, mert kémény
91154  IV,  142    |                  födele, mert kémény nem volt a házán s a füst a zsupokon
91155  IV,  142    |                     kémény nem volt a házán s a füst a zsupokon keresztül
91156  IV,  142    |                     nem volt a házán s a füst a zsupokon keresztül talált
91157  IV,  142    |                emberek azt beszélték, hogy ez a Pataki Erzsébet volna a
91158  IV,  142    |                       a Pataki Erzsébet volna a szeretõje. De csak nem evett
91159  IV,  142    |                   csak nem evett maszlagot ez a csinos, barna asszony!~Máskor
91160  IV,  142    |                   pedig hetekre eltûnt Csabay a faluból. Híresztelték, átjár
91161  IV,  142    |                  faluból. Híresztelték, átjár a szomszéd Bácskába korhelykedni.
91162  IV,  142    |                katonapajtásai, lefogták volna a bertóti csárdában, hogy
91163  IV,  142    |                  lankadtan hunyorgattak immár a pajtások, Csabay Mihály
91164  IV,  142    |                        Csabay Mihály odaszólt a korcsmárosnak:~- Hozzon
91165  IV,  142    |                    friss bácskaikat!~De azért a Plutón úgy ült utána, mint
91166  IV,  142    |                    Plutón úgy ült utána, mint a parancsolat, egy cseppet
91167  IV,  142    |                      cseppet se ingadozott, s a fekete kanca úgy vitte,
91168  IV,  142    |                  fekete kanca úgy vitte, mint a forgószél. Ezenközben egyre
91169  IV,  142    |                      részletek szivárogtak ki a Plutó felõl.~Körmöczy Mártonné
91170  IV,  142    |               Körmöczy Mártonné látta egyszer a lészanyíláson keresztül,
91171  IV,  142    |                 lészanyíláson keresztül, hogy a volt huszár fõtt burgonyát
91172  IV,  142    |                 fõztjébõl táplálkozik?«~Ennek a hírnek a kapcsán összeszedte
91173  IV,  142    |                  táplálkozik?«~Ennek a hírnek a kapcsán összeszedte az emlékezõtehetségét
91174  IV,  142    |           emlékezõtehetségét Berkenyés János, a szomszédban lakó tímár,
91175  IV,  142    |                    tímár, s esküszik rá, mint a vereshagyma, hogy a Plutó
91176  IV,  142    |                      mint a vereshagyma, hogy a Plutó tavaly télen a Luca-nap
91177  IV,  142    |                     hogy a Plutó tavaly télen a Luca-nap éjjelén került
91178  IV,  142    |                      való este egyedül itatta a Milit (a tehenet), míg másnap,
91179  IV,  142    |                       egyedül itatta a Milit (a tehenet), míg másnap, Luca-napkor
91180  IV,  142    |                     már egy lovat is vezetett a váluhoz, »akármi legyek -
91181  IV,  142    |                   Berkenyés János -, ha nincs a dologban valami ördöngösség«.~
91182  IV,  142    |                      többen erõsítették, hogy a Plutó - csak álljatok oda
91183  IV,  142    |                       csak álljatok oda közel a fejéhez - kénköves szagú
91184  IV,  142    |                  kénköves szagú füstöt fúj ki a száján és orrlyukain. Valami
91185  IV,  142    |             orrlyukain. Valami csodálatos az.~A parasztok fecsegésébe belevegyült
91186  IV,  142    |                      megyefõnök szemet vetett a Plutóra. Egy négyest szeretett
91187  IV,  142    |                   aminõ hajdan valamikor volt a fõispán nevezetû megyefõnököknek,
91188  IV,  142    |        megyefõnököknek, s ezer forintot ígért a Plutóért Csabaynak.~- Nem
91189  IV,  142    |                Plutóért Csabaynak.~- Nem adom a Plutót sehogy - felelte
91190  IV,  142    |                    egykönnyen lemondott volna a kívánságairól. Különben
91191  IV,  142    |                  egyenes utat. Megbízta tehát a járási fõnököt, Klamarik
91192  IV,  142    |                    urat, hogy õ perszvadeálja a korhely obsitost, de az
91193  IV,  142    |                    obsitost, de az csak rázta a nagy rút fejét.~- Nem adom
91194  IV,  142    |                    nagy rút fejét.~- Nem adom a lovat a császárnak sem.~
91195  IV,  142    |                     fejét.~- Nem adom a lovat a császárnak sem.~S most indult
91196  IV,  142    |             császárnak sem.~S most indult meg a találgatás. Miért nem adja?
91197  IV,  142    |                      rá? Különösen Berkenyés, a tímár bosszankodott. Oh,
91198  IV,  142    |                      tímár bosszankodott. Oh, a szamár, a szamár! Hiszen
91199  IV,  142    |                  bosszankodott. Oh, a szamár, a szamár! Hiszen elõbb-utóbb
91200  IV,  142    |                elõbb-utóbb úgyis hozzám kerül a Plutó bõre.~De a bõrcserzõ
91201  IV,  142    |                 hozzám kerül a Plutó bõre.~De a bõrcserzõ még hagyján, beszéljen
91202  IV,  142    |              bõrcserzõ még hagyján, beszéljen a varga amit akar, nagyobb
91203  IV,  142    |                    nagyobb hiba volt az, hogy a járási fõnök sikert szeretett
91204  IV,  142    |                    szeretett volna felmutatni a megyei fõnök elõtt, tehát
91205  IV,  142    |                      mibõl vette? Hiszen csak a bolond nem látja, hogy a
91206  IV,  142    |                      a bolond nem látja, hogy a tíz ujjával szerezte a lovat.«~
91207  IV,  142    |                   hogy a tíz ujjával szerezte a lovat.«~Nosza, megidézte
91208  IV,  142    |              Hámfalván 1852. augusztus 20.~Mi a neve? Csabay Mihály rékási
91209  IV,  142    |                        Hány éves? Negyven.~Mi a vallása? Római katolikus.~
91210  IV,  142    |                egyszer. Lólopásért.~Hol vette a Plutó nevû lovat? Ezen kérdésre
91211  IV,  142    |                     nevû lovat? Ezen kérdésre a következõket vallja: Múlt
91212  IV,  142    |                   évben körülbelül õsz elején a szomszéd helységben Kálnán
91213  IV,  142    |                       meleg nyárias idõ volt, a Patakiék házában künn az
91214  IV,  142    |                  anyóka: »Útban vagyok, fiam, a földbe.« »Hát a leánya merre
91215  IV,  142    |                 vagyok, fiam, a földbe.« »Hát a leánya merre van, hogy nem
91216  IV,  142    |                      hogy nem ápolja?«~»Erzse a városba ment a patikába -
91217  IV,  142    |                          Erzse a városba ment a patikába - szólt Patakiné -,
91218  IV,  142    |                      jó fiam te, igazgasd meg a vánkosaimat.«~Odamentem,
91219  IV,  142    |            vánkosaimat.«~Odamentem, fölráztam a párnákat, a derekaljat. »
91220  IV,  142    |              Odamentem, fölráztam a párnákat, a derekaljat. »Adj valamit
91221  IV,  142    |                       ismét -, nagyon tikkadt a gégém, s nem szeretnék szomjan
91222  IV,  142    |                     szeretnék szomjan érkezni a másvilágra.« Soha senki
91223  IV,  142    |                  nyájasan. Levettem nyakamról a boros kulacsot s a haldokló
91224  IV,  142    |                  nyakamról a boros kulacsot s a haldokló boszorkány (mert
91225  IV,  142    |                   zöldes szemei: »Az én uram, a Plutó áldjon meg, édes fiam,
91226  IV,  142    |                  éjszakáján eredj ki éjfélkor a keresztútra, feküdj végig
91227  IV,  142    |                  paripás ördög jön, ugorj fel a földrõl, taszítsd le az
91228  IV,  142    |                 ördögöt, és pattanj fel magad a fekete kancára.« »Jól van,
91229  IV,  142    |                       ahány csóka, varjú volt a környéken, az mind ott várta
91230  IV,  142    |                      mind ott várta harmadnap a temetõ kapujában, a fákon,
91231  IV,  142    |                 harmadnap a temetõ kapujában, a fákon, a karókon, a sírdombok
91232  IV,  142    |                    temetõ kapujában, a fákon, a karókon, a sírdombok rögeit
91233  IV,  142    |                kapujában, a fákon, a karókon, a sírdombok rögeit ellepve.
91234  IV,  142    |                      olyat.~El is felejtettem a dolgot egyelõre, hanem amint
91235  IV,  142    |                   egyelõre, hanem amint aztán a Luca-napja közelgett, egyre
91236  IV,  142    |              közelgett, egyre jobban furkálta a fejemet s elhatároztam,
91237  IV,  142    |                      hogy csakugyan kifekszem a keresztútra. Jóval éjfél
91238  IV,  142    |                   Jóval éjfél elõtt fölvettem a bundámat a Mézgás dûlõbe
91239  IV,  142    |                    elõtt fölvettem a bundámat a Mézgás dûlõbe tartva, ahol
91240  IV,  142    |                keresztezi egymást; lefeküdtem a hóra, várván, hogy mi fog
91241  IV,  142    |                   csönd volt köröskörül, csak a rékási erdõ zúgott balról,
91242  IV,  142    |                     zúgott balról, és jobbról a kálnai malom kelepelt.~Egyet
91243  IV,  142    |               kukorékolt egy rékási kakas, és a malom megállott, és az erdõ
91244  IV,  142    |                        Szívem nagyot dobbant, a kakas szava az éjfélt jelenti.~
91245  IV,  142    |                        köd rengett lent, mint a kocsonya, olyan sûrû. Egyszerre
91246  IV,  142    |                      zsibongással.~S mögöttem a hószemek mintha tûz-szikrákká
91247  IV,  142    |            borzadályos látvány szakadozott ki a ködbõl.~Három holló repült
91248  IV,  142    |                       három nyíl. Ezek voltak a fullajtárok.~Utánok egy
91249  IV,  142    |                    harminc év elõtt halt meg. A lovak is ugyanazok; a szürke
91250  IV,  142    |                    meg. A lovak is ugyanazok; a szürke Beta, és a félszemére
91251  IV,  142    |                  ugyanazok; a szürke Beta, és a félszemére vak Pejkó. Az
91252  IV,  142    |                      én csak összeszorítottam a fogaimat, behunytam a szemeimet,
91253  IV,  142    |        összeszorítottam a fogaimat, behunytam a szemeimet, rá se hederítve
91254  IV,  142    |                    szemeimet, rá se hederítve a fazekasra, a gyermekkoromból
91255  IV,  142    |                     se hederítve a fazekasra, a gyermekkoromból ismerõs
91256  IV,  142    |             gyermekkoromból ismerõs hangjára.~A kocsi átrobogott fölöttem -
91257  IV,  142    |                   mely az egész utat befogta. A borona hegyes, éles szögeirõl
91258  IV,  142    |                      szögeirõl vér csöpögött.~A vasborona tetején egy borjúnagyságú
91259  IV,  142    |                 Mihály édes fiam - kiálta rám a Patakiné hangján. - Én vagyok,
91260  IV,  142    |                Patakiné hangján. - Én vagyok, a Patakiné nénéd Kálnáról.
91261  IV,  142    |                    akarsz!~Veszteg maradtam s a vasborona is úgy szaladt
91262  IV,  142    |                      öntött az útra, akárcsak a palacsinta-tészta a pléhen,
91263  IV,  142    |                  akárcsak a palacsinta-tészta a pléhen, úgy futotta be a
91264  IV,  142    |                      a pléhen, úgy futotta be a kékes láng az egész utat,
91265  IV,  142    |                     élén nagy trombitaszóval. A száguldó huszárlovakról
91266  IV,  142    |               huszárlovakról csak úgy szakadt a tajték.~Az ezredes reám
91267  IV,  142    |                   Állj fel! Mozdulj, indulj!«~A pajtások hangját is felösmertem.
91268  IV,  142    |                  mellém, Miska!« Jászai Ferkó a kulacsot kínálgatta, Komoróczy
91269  IV,  142    |       torkaszakadtából jelentette: »Itt hozom a lovadat, ülj rá fel hamar!«
91270  IV,  142    |               vezetéken hajdani szürke lovam, a Sármány, testestõl-lelkestõl.
91271  IV,  142    |                      fel? Kaszaboljátok össze a gazembert!«~Száz kard ugrott
91272  IV,  142    |               gazembert!«~Száz kard ugrott ki a hüvelybõl, s már-már fel
91273  IV,  142    |                 már-már fel akartam kelni, de a bundám szerencsére odafagyott
91274  IV,  142    |                 kifejtõzni s ezalatt elrohant a huszárság; semmi sem lett.
91275  IV,  142    |               huszárság; semmi sem lett. Csak a kardsuhogás maradt meg a
91276  IV,  142    |                      a kardsuhogás maradt meg a levegõben, azazhogy csak
91277  IV,  142    |                   jött, de egy szót se szólt, a világért se figyelmeztetett
91278  IV,  142    |                  volna, hogy keljek fel, mint a többiek. Csak a lova sörényét
91279  IV,  142    |                     fel, mint a többiek. Csak a lova sörényét simogatva
91280  IV,  142    |                      rest, mihelyt hozzám ért a pokolbeli lovag, felugrottam
91281  IV,  142    |                  pokolbeli lovag, felugrottam a földrõl s egy iramodással
91282  IV,  142    |                       iramodással fenn voltam a lovon, lelökvén kezemmel
91283  IV,  142    |               lefordult és ömlõ szurokká vált a földön.~A kanca meghorkant
91284  IV,  142    |                       szurokká vált a földön.~A kanca meghorkant alattam,
91285  IV,  142    |                fölágaskodott elsõ két lábával a levegõbe, aztán engedelmesen
91286  IV,  142    |                      szép csöndesen megindult a falu felé.~Így lett enyém
91287  IV,  142    |                     falu felé.~Így lett enyém a Plutó. Ezt vallom eskü alatt
91288  IV,  142    |                       Ns Csabay Mihály.~Mikor a tollnok úr, név szerint
91289  IV,  142    |               Koricsánszky János, elkészítvén a jegyzõkönyvet, átvitte elolvasni
91290  IV,  142    |                   kenyérmorzsákat dobálgatott a tyúkoknak), a tekintetes
91291  IV,  142    |                     dobálgatott a tyúkoknak), a tekintetes úr szerfölött
91292  IV,  142    |           Megbolondult maga, amice, hogy erre a sok hazudozásra nem sajnálta
91293  IV,  142    |                      Vigye el az ördög, hanem a lovat, azt magam szeretném
91294  IV,  142    |                      elvinni, hehehe. Eressze a Csabayt, domine, de a ló
91295  IV,  142    |                 Eressze a Csabayt, domine, de a ló ide hozandó; kurrentálni
91296  IV,  142    |                     hozandó; kurrentálni kell a hivatalos lapban, hogy hatvan
91297  IV,  142    |                 hatvan nap alatt jelentkezzék a tulajdonos.~- Jól van jól,
91298  IV,  142    |                    hebegte Koricsánszky -, de a hivatalos lap nem jár a
91299  IV,  142    |                       a hivatalos lap nem jár a pokolba.~- Na persze. Az
91300  IV,  142    |               ördögökben.~- Nem tartok már én a világon semmit se lehetetlennek.~-
91301  IV,  142    |                       jobb - mosolygott egyre a bezirker -; ha csakugyan
91302  IV,  142    |                      csakugyan az ördögé volt a ló, az legalább nem jelentkezik
91303  IV,  142    |               nyilvános árverésen és megveszi a megyefõnök úr õméltósága
91304  IV,  142    |                       elrendelé nyomban, hogy a Kiczka zsandár induljon
91305  IV,  142    |                  induljon Rékásra és hozza be a Plutó lovat mint bitang
91306  IV,  142    |                    lovat mint bitang jószágot a zsandárok istállójába.~Kiczka
91307  IV,  142    |                 hívogatólag integetett feléje a kálnai malom; jószívû menyecske
91308  IV,  142    |                       jószívû menyecske benne a molnárné, nem nagyon fiatal
91309  IV,  142    |                    nagyon fiatal már, de édes a szája mint a tepedt szõlõ.
91310  IV,  142    |                     már, de édes a szája mint a tepedt szõlõ. Már hogyne
91311  IV,  142    |                      is fényesre köszörülõdik a látásán.~Ott dõzsölt a zsandár,
91312  IV,  142    |           köszörülõdik a látásán.~Ott dõzsölt a zsandár, bor, szerelmi mámor,
91313  IV,  142    |                 zsandár, bor, szerelmi mámor, a sok kövér falat, minden
91314  IV,  142    |                      csak ebéd után lefordult a székrõl és meg volt halva.
91315  IV,  142    |                    székrõl és meg volt halva. A szél ütötte meg, de az se
91316  IV,  142    |                      mikor végre hírül hozták a zsandár halálát.~- Az már
91317  IV,  142    |                     tudatára esik annak, hogy a bezirk minden eseménye,
91318  IV,  142    |                  igényel, szórakozottan mondá a tollnoknak:~- El kell temetni.
91319  IV,  142    |                      Természetesen. Ami pedig a Plutót illeti, nyergeljen
91320  IV,  142    |                     Plutót illeti, nyergeljen a lovas zsandár, a Majna Pali
91321  IV,  142    |                   nyergeljen a lovas zsandár, a Majna Pali és haladéktalanul
91322  IV,  142    |                     estére, sem másnap délig.~A bezirker urat ideges nyugtalanság
91323  IV,  142    |                      egy rékási suhanc vezeti a Majna zsandár lovát, kantárjánál
91324  IV,  142    |                       kérem alássan - felelte a suhanc -, amit a két holló
91325  IV,  142    |                      felelte a suhanc -, amit a két holló elõre megmondott.~-
91326  IV,  142    |             megmondott.~- Miféle két holló?~- A Pávai Gergely uram hallotta,
91327  IV,  142    |                    aki hétfõn éjjel jött haza a vármegye börtönébõl s leült
91328  IV,  142    |                   leült megpihenni Kálnán túl a határmezsgyén, õkelme hallotta,
91329  IV,  142    |                egymással pont éjfélkor; egyik a kálnai tornyon ült, másik
91330  IV,  142    |                     kálnai tornyon ült, másik a rékásin.~- Ostobaság! Ilyeneket
91331  IV,  142    |                     úgy tessék fölvenni, hogy a rékási tornyon Csabay Mihály
91332  IV,  142    |                      holló képében üldögélni, a kálnain meg Pataki Erzsébet.
91333  IV,  142    |                      golyhó?~- Hát egy hollót a tornyon.~- Jó, jó - nevetett
91334  IV,  142    |                  Klamarik úr -, de mi történt a zsandárommal?~- Hiszen éppen
91335  IV,  142    |                  Hiszen éppen arról volt szó. A rékási holló panaszkodott,
91336  IV,  142    |             panaszkodott, hogy meg van idézve a tekintetes úrhoz, mire mondá
91337  IV,  142    |                  tekintetes úrhoz, mire mondá a kálnai holló: »Ne búsulj
91338  IV,  142    |                 ellenveté Csabay uram, vagyis a rékási holló -, de hát a
91339  IV,  142    |                      a rékási holló -, de hát a Plutót nem veszik-e el tõlem
91340  IV,  142    |                  Plutót nem veszik-e el tõlem a zsandárok? »Azon se búsulj
91341  IV,  142    |                   Azon se búsulj te, biztatta a kálnai holló, mert Klamarik
91342  IV,  142    |                     lesz hozzá, mint kellene, a másik zsandár pedig azért
91343  IV,  142    |                  esett, tekintetes uram, mert a Kiczkának csakugyan kevés
91344  IV,  142    |                      ideje.~- Hüm, az igaz.~- A Majna Palinak pedig túlságosan
91345  IV,  142    |                   mert úgy hasba rúgta tegnap a Plutó, mikor hozzá akart
91346  IV,  142    |                     Igazán furcsa dolog ezzel a lóval. Hát még mit beszéltek
91347  IV,  142    |                  lóval. Hát még mit beszéltek a hollók?~- Elmondjam?~- Mondd
91348  IV,  142    |                Elmondjam?~- Mondd el, fiam.~- A rékási holló még ezeket
91349  IV,  142    |                  ezeket mondá: »S mégis félek a Klamariktól, hogy elõbb-utóbb
91350  IV,  142    |                     elõbb-utóbb elveszi tõlem a lovat, hogy a megyefõnöknek
91351  IV,  142    |                   elveszi tõlem a lovat, hogy a megyefõnöknek juttassa.«
91352  IV,  142    |                      õ baja lesz az - felelte a kálnai holló -, mert amikoron
91353  IV,  142    |                     ahol elõször megpillantja a Plutót, ott rögtön szörnyethal.~
91354  IV,  142    |                       ott rögtön szörnyethal.~A járási fõnöknek végiglúdbõrzött
91355  IV,  142    |                      fõnöknek végiglúdbõrzött a teste, hosszúkás szeplõs
91356  IV,  142    |                hebegte. - Igazán ezt mondta?… A Pávai Gergely hallotta?~
91357  IV,  142    |                      úr izgatottan sietett be a kancelláriába. »Jöjj utánam« -
91358  IV,  142    |          kancelláriába. »Jöjj utánam« - mondá a fiúnak. Ott bent néhány
91359  IV,  142    |                      Ott bent néhány sort írt a rékási bírónak, Kelemen
91360  IV,  142    |                      sehol!~Aztán becsengette a hivatal-szolgáját, hogy
91361  IV,  142    |           hivatal-szolgáját, hogy gyújtsa meg a gyertyákat és hogy eressze
91362  IV,  142    |                  eresszen az udvarra, s amint a rékási bíró megérkezik,
91363  IV,  142    |                       Klamarik urat meggyötré a babona. Nyugtalanság, szorongó
91364  IV,  142    |               szorongó érzés fogta el. Fázott a gondolatra, hogy amint kitekintene
91365  IV,  142    |                  ablakon, éppen akkor jöhetne a Plutón valaki… Hiszen nagy
91366  IV,  142    |                      egy bolondság, tudnak is a hollók beszélni, aztán az
91367  IV,  142    |                      aztán az egyik toronyból a másikba, aztán hogy a Csabay
91368  IV,  142    |               toronyból a másikba, aztán hogy a Csabay lenne az egyik holló,
91369  IV,  142    |                  egyik holló, Pataki Erzsébet a másik… Hahaha! És mégis,
91370  IV,  142    |                  mégis. Van valami csodálatos a dologban. A Plutó megette
91371  IV,  142    |                 valami csodálatos a dologban. A Plutó megette a két zsandárját
91372  IV,  142    |                     dologban. A Plutó megette a két zsandárját és még nagy
91373  IV,  142    |                 szerencsétlenségeket okozhat. A Plutótól okvetlen meg kell
91374  IV,  142    |                      már bele nem ártja többé a kezét. Hadd csináljon vele
91375  IV,  142    |                   Hadd csináljon vele valamit a bíró. Annak úgyis nagy esze
91376  IV,  142    |                  éppen azért ijedt meg nagyon a járási fõnök levelétõl.~»
91377  IV,  142    |                      bezirker uram. Én menjek a Pávai Gergellyel?… Barátságos
91378  IV,  142    |                       az egy szó ütött szeget a fejébe. Barátságos beszélgetésre
91379  IV,  142    |            beszélgetésre és Pávai Gergellyel, a kiszabadult rabbal!~Mert
91380  IV,  142    |                   rabságának. Bíró uram benne a ludas.~Még tavaly, a csikorgó
91381  IV,  142    |                    benne a ludas.~Még tavaly, a csikorgó téli napokban történt,
91382  IV,  142    |                       napokban történt, mikor a hatalom bosszúja az elsõ
91383  IV,  142    |                     dúlt, hogy idézést kapott a megyétõl. Megérezte a rossz
91384  IV,  142    |                  kapott a megyétõl. Megérezte a rossz szagot, gondolta mi
91385  IV,  142    |                       az õ keze is benne volt a revolúcióban, már amilyen
91386  IV,  142    |                  elõrelátással gondolta végig a következményeket, aztán
91387  IV,  142    |                        hideg arccal lépett be a falusi tanácsba, melyet
91388  IV,  142    |                     egy imperátor.~Elintézvén a folyó ügyeket, hanyagul
91389  IV,  142    |                     húzta ki az idézõ levelet a zsebébõl.~- Nini, még itt
91390  IV,  142    |                     még itt is van egy idézés a megyéhez csütörtökre… Alkalmasint
91391  IV,  142    |                      csütörtökre… Alkalmasint a fuvardolgokban van megint
91392  IV,  142    |                 bundám nincs, tegnap vitte el a szûcs igazítani. Kinek vagyon
91393  IV,  142    |                      nekem olyan bundám, mint a patyolat.~- No, hát akkor
91394  IV,  142    |                     menjen be kend az írással a falu helyett aztán simítsa
91395  IV,  142    |                      helyett aztán simítsa el a dolgot valahogy.~Pávai uramat
91396  IV,  142    |                        Pávai uramat megcsípte a hiúság bolhája, és elment.
91397  IV,  142    |             szerepelhet.~Mihelyest megmutatta a német iratot a megyeháznál,
91398  IV,  142    |                     megmutatta a német iratot a megyeháznál, se szó, se
91399  IV,  142    |                     se beszéd, mindjárt vitte a profosz és belökte egy börtönbe.
91400  IV,  142    |                 belökte egy börtönbe. Ott ült a jámbor rabkoszton egész
91401  IV,  142    |                Addigra azonban lecsillapodott a gyõzõk haragja s amit eddig
91402  IV,  142    |                     is bánni kezdték, úgyhogy a Pávai Gergely kihallgatása
91403  IV,  142    |                     enyhe idõkre esik, amikor a szabadoneresztés járta a
91404  IV,  142    |                      a szabadoneresztés járta a nagyobbfajta bûnösöknél
91405  IV,  142    |                   nagyobbfajta bûnösöknél is. A vizsgálat csak úgy propter
91406  IV,  142    |                     miért került ide? - kérdé a vizsgálóbíró az elõvezetett
91407  IV,  142    |                 elõvezetett Pávaitól.~Az csak a fejét rázta, hogy nem érti
91408  IV,  142    |                    fejét rázta, hogy nem érti a német szót. A tolmács magyarázta
91409  IV,  142    |                   hogy nem érti a német szót. A tolmács magyarázta meg neki: »
91410  IV,  142    |                       Pelz hat« - adta vissza a felelet értelmét a tolmács.~
91411  IV,  142    |                     vissza a felelet értelmét a tolmács.~A vizsgálóbíró
91412  IV,  142    |                   felelet értelmét a tolmács.~A vizsgálóbíró elgondolkozott,
91413  IV,  142    |                     Johann!~Így szabadult meg a fogságból Pávai Gergely,
91414  IV,  142    |               fogságból Pávai Gergely, s most a bezirker levelet írt a bírónak,
91415  IV,  142    |                   most a bezirker levelet írt a bírónak, hogy az rögtön
91416  IV,  142    |                     uram azon melegében fogta a pennáját s megírta a járási
91417  IV,  142    |                    fogta a pennáját s megírta a járási fõnöknek a lemondását
91418  IV,  142    |                     megírta a járási fõnöknek a lemondását a bírói tisztrõl
91419  IV,  142    |                  járási fõnöknek a lemondását a bírói tisztrõl s arról értesítette,
91420  IV,  142    |             értesítette, hogy még ma elutazik a leányához a Dunántúlra.
91421  IV,  142    |                       ma elutazik a leányához a Dunántúlra. Haldoklik a
91422  IV,  142    |                       a Dunántúlra. Haldoklik a szegény teremtés. (Be is
91423  IV,  142    |                     Be is fogott hirtelen, de a fiához utazott el a Nyírségbe.)~
91424  IV,  142    |                        de a fiához utazott el a Nyírségbe.)~A tizedestõl
91425  IV,  142    |                      utazott el a Nyírségbe.)~A tizedestõl azonban odaüzent
91426  IV,  142    |                       odaüzent Pávainak, hogy a Klamarik járási fõnök úr
91427  IV,  142    |                    gazda, akin nagyon elnyûtt a ruha a fogságban, s éppen
91428  IV,  142    |                    akin nagyon elnyûtt a ruha a fogságban, s éppen ma reggel
91429  IV,  142    |                  vásárolt egy új kék dolmányt a »kecskénél«, keseregve mondá
91430  IV,  142    |                   kecskénél«, keseregve mondá a tizedesnek a dolmány bolyhos
91431  IV,  142    |                  keseregve mondá a tizedesnek a dolmány bolyhos kelméjét
91432  IV,  142    |                 meggondolta magát s megrakván a csíkos tarisznyáját eleséggel,
91433  IV,  142    |                     eleséggel, kibújdosott el a hámfalvi járásból, a nádaskai
91434  IV,  142    |                       el a hámfalvi járásból, a nádaskai erdõségbe. Különösen
91435  IV,  142    |                    nem lehet az kis dolog, ha a hatalmas Kelemen is kivette
91436  IV,  142    |                     Kelemen is kivette belõle a lábát. Szegény jó Pávai
91437  IV,  142    |                   Klamarikot pedig emésztette a méreg és a félelem. A sátán
91438  IV,  142    |                   pedig emésztette a méreg és a félelem. A sátán van a játékban,
91439  IV,  142    |              emésztette a méreg és a félelem. A sátán van a játékban, semmi
91440  IV,  142    |                     és a félelem. A sátán van a játékban, semmi kétség,
91441  IV,  142    |                     nem is egy ördög dolgozik a Plutó mellett, de az egész
91442  IV,  142    |                   mellett, de az egész pokol. A rékási bíró leköszönése
91443  IV,  142    |                       Hiába vigasztalta magát a fölvilágosodott kor tanaival;
91444  IV,  142    |                       Miért ne lehetne minden a maga rendjén való? A Plutó
91445  IV,  142    |                   minden a maga rendjén való? A Plutó egy közönséges ló,
91446  IV,  142    |                       egy közönséges ló, mint a többi, a Csabay pedig egy
91447  IV,  142    |                  közönséges ló, mint a többi, a Csabay pedig egy közönséges
91448  IV,  142    |                     közönséges gazember, mint a többi. Lopta valahol valami
91449  IV,  142    |           boszorkányságokat, bûbájt diktál be a hivatalos jegyzõkönyvbe.
91450  IV,  142    |               hivatalos jegyzõkönyvbe. Mindez a legközönségesebb fifika.
91451  IV,  142    |                    fifika. De lássuk most már a többit. A Kiczka zsandárt
91452  IV,  142    |                     lássuk most már a többit. A Kiczka zsandárt megüti a
91453  IV,  142    |                      A Kiczka zsandárt megüti a guta. Hát mi van abban? (
91454  IV,  142    |                        Csak nem halhatott meg a kedvemért végelgyengülésben
91455  IV,  142    |                        korhely volt, utólérte a nemezis, punktum. A Majna
91456  IV,  142    |                  utólérte a nemezis, punktum. A Majna zsandárt hasba rúgta
91457  IV,  142    |                    Majna zsandárt hasba rúgta a Plutó… Nos aztán? A zsandárnak
91458  IV,  142    |                     rúgta a Plutó… Nos aztán? A zsandárnak hasa volt, a
91459  IV,  142    |                       A zsandárnak hasa volt, a Plutónak lába volt, ergo
91460  IV,  142    |                   volt, ergo megrúgta lábával a hasát. Sokkal nagyobb csoda
91461  IV,  142    |                 nagyobb csoda lenne, ha Majna a hasával rúgta volna meg
91462  IV,  142    |                       hasával rúgta volna meg a Plutó lábát!… Dõreség! dohogta
91463  IV,  142    |                    ezerszer egy nap, de azért a verejték csurgott a halántékáról.
91464  IV,  142    |                     azért a verejték csurgott a halántékáról. Úgy van, úgy,
91465  IV,  142    |                     van még, mi is van? Igen, a hollók beszélgetése. (Megálljatok
91466  IV,  142    |                    Hátha maga az obsitos vagy a szeretõje, olyan népies
91467  IV,  142    |                     amilyenekben járni szeret a babona Rékáson? Az egyik
91468  IV,  142    |               zsandárnak kevés lesz az ideje, a másiknak sok lesz. Igaz,
91469  IV,  142    |                    csak azt, hogy utólagosan, a hasbarúgási eset után, van
91470  IV,  142    |                     eset után, van kigondolva a rékási jóslat? Fogadni mernék
91471  IV,  142    |                 osztrák értékû forintba, hogy a birhami erdõt is csak az
91472  IV,  142    |                      birhami erdõt is csak az a skribler indította meg,
91473  IV,  142    |                   skribler indította meg, aki a Macbethet komponálta és
91474  IV,  142    |                       úrnak: »Vezessétek elém a Plutót, hadd tekintsem meg, -
91475  IV,  142    |                   Igen, igen, szemlét tartani a Plutó fölött, szembeszállni
91476  IV,  142    |                   Plutó fölött, szembeszállni a babonával. És Klamarik úr
91477  IV,  142    |                 egyikkel kísérleteket tehetne a fölvilágosodás érdekében.~
91478  IV,  142    |                      megfoghatatlan dolog van a nap alatt. Mit tudják azt
91479  IV,  142    |                     nap alatt. Mit tudják azt a tudósok, hogy a kuvik mit
91480  IV,  142    |                    tudják azt a tudósok, hogy a kuvik mit kuvikol, hogy
91481  IV,  142    |                       kuvik mit kuvikol, hogy a bagoly mirõl huhog éjjelente,
91482  IV,  142    |                   mirõl huhog éjjelente, hogy a varangyos gyík hova kúszik,
91483  IV,  142    |              varangyos gyík hova kúszik, hogy a csillagokba mi van írva,
91484  IV,  142    |                 csillagokba mi van írva, hogy a békák mit kuruttyolnak?~
91485  IV,  142    |                        Klamarik úr reszketett a gondolatra is, hogy a Plutót
91486  IV,  142    |              reszketett a gondolatra is, hogy a Plutót megpillanthatná;
91487  IV,  142    |          megpillanthatná; nem mert kimozdulni a szobájából azóta. Otthon
91488  IV,  142    |             szobájából azóta. Otthon nyomozta a rékási holló-legendát a
91489  IV,  142    |                       a rékási holló-legendát a beidézett lakosoktól, de
91490  IV,  142    |                     egész; Sarlay János látta a hollót a rékási tornyon
91491  IV,  142    |                   Sarlay János látta a hollót a rékási tornyon ülni, de
91492  IV,  142    |                       Gergelyt illeti, kisült a többi vallomásokból, hogy
91493  IV,  142    |            vallomásokból, hogy õ csak álmodta a dolgot hétfõn éjjel a határmezsgyén,
91494  IV,  142    |                 álmodta a dolgot hétfõn éjjel a határmezsgyén, ahova ledõlt
91495  IV,  142    |                        hogy voltaképpen mégis a valóságban kellett hallania,
91496  IV,  142    |                    hallania, mert be sem volt a szeme hunyva. De ha a legenda
91497  IV,  142    |                    volt a szeme hunyva. De ha a legenda eredete nem hogy
91498  IV,  142    |                 Kelemen István uram.~Megörült a fölfedezésnek s nyomban
91499  IV,  142    |                      keresse föl Kelement, ha a föld alatt van is s nyugtassa
91500  IV,  142    |                  alatt van is s nyugtassa meg a Pávai-ügy iránt, mondja