bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

92001  IV,  144    |                      szaladni, de neki meg az a baja van, hogy a nyereg
92002  IV,  144    |                       meg az a baja van, hogy a nyereg ott a hátán; púpos
92003  IV,  144    |                   baja van, hogy a nyereg ott a hátán; púpos a szegény kis
92004  IV,  144    |                     nyereg ott a hátán; púpos a szegény kis Marci. Úgy nõtt
92005  IV,  144    |                      az istenadta, éppen mint a Toldi Miklós lova. Igazán
92006  IV,  144    |              országigazító urak, hogyan terem a parasztember.~Mikor a Marci
92007  IV,  144    |                   terem a parasztember.~Mikor a Marci született, abban a
92008  IV,  144    |                      a Marci született, abban a pillanatban halt meg az
92009  IV,  144    |                  asszonyért és nevetett volna a másikkal a fiúnak, se nem
92010  IV,  144    |                     nevetett volna a másikkal a fiúnak, se nem sírt, se
92011  IV,  144    |                      nem nevetett, hanem csak a fejét vakarta és káromkodott:~-
92012  IV,  144    |                   istennyílát csináljak ezzel a poronttyal? Vagy az anyja
92013  IV,  144    |                       úgy tudod dirigálni ezt a világot, abba is hagyhatnád,
92014  IV,  144    |                     tõled, hogy ide dobod ezt a kölyköt? Hát az öklömmel
92015  IV,  144    |                       az öklömmel szoptassam?~A gyereket csakugyan alkalmatlan
92016  IV,  144    |                      alkalmatlan helyre hozta a gólya. Kópja Mihálynak mint
92017  IV,  144    |               hajnaltól estig dolga volt künn a mezõben, pesztonkára, dajkára
92018  IV,  144    |                dajkára pedig nem telt.~De hát a picinyke, ökölnyi Marcikát
92019  IV,  144    |                  kicsit segít is az Istennek.~A csecsemõt kitette hajnalonkint
92020  IV,  144    |                    tért haza, mindennap azzal a hittel, hogy meghalt a gyerek,
92021  IV,  144    |                  azzal a hittel, hogy meghalt a gyerek, hogy éhen halt meg.
92022  IV,  144    |                     szépen tud mosolyogni.~De a Marcika is ragaszkodott
92023  IV,  144    |                  élethez. Sírt-rítt, ordított a teknõben. A szép kényes
92024  IV,  144    |               Sírt-rítt, ordított a teknõben. A szép kényes parasztmenyecskéket,
92025  IV,  144    |                   arra jöttek-mentek kosárral a hátukon villogó sarlóval
92026  IV,  144    |                      hátukon villogó sarlóval a kezükben vagy filigrán gereblyével
92027  IV,  144    |                     vagy filigrán gereblyével a vállukon, megállította a
92028  IV,  144    |                      a vállukon, megállította a gyermeksírás; nekik is van
92029  IV,  144    |                    sír most; hamar átértették a helyzetet, megesett a szívük
92030  IV,  144    |              átértették a helyzetet, megesett a szívük s bizony nem sajnálták
92031  IV,  144    |                     sajnálták kikapcsolni azt a pruszlikot…~- Gyere no,
92032  IV,  144    |                    szopott. Végig kóstolgatta a falu összes tejeit… Még
92033  IV,  144    |                       falu összes tejeit… Még a királyfinak sincs olyan
92034  IV,  144    |                      változatos kosztja ebben a korban!~Olyan dologtalan
92035  IV,  144    |                     aki unalomból odaült néha a teknõhöz és lóbázta jobbra-balra,
92036  IV,  144    |                   altató dalt. Egyszóval nõtt a Marci.~A béres nem gyõzte
92037  IV,  144    |                       Egyszóval nõtt a Marci.~A béres nem gyõzte a fejét
92038  IV,  144    |                     Marci.~A béres nem gyõzte a fejét vakarni csodálkozásában:~-
92039  IV,  144    |                 vakarni csodálkozásában:~- Ez a gyerek csak nem tud elpusztulni!~
92040  IV,  144    |                      elpusztulni!~Hogy vigyáz a gazdag a porontyára, és
92041  IV,  144    |             elpusztulni!~Hogy vigyáz a gazdag a porontyára, és mégis meghal;
92042  IV,  144    |                      és mégis meghal; elviszi a tejláz vagy az a nagy kõmûves,
92043  IV,  144    |                      elviszi a tejláz vagy az a nagy kõmûves, aki azokat
92044  IV,  144    |                     az apró dombokat építgeti a temetõkben: a difteritisz.
92045  IV,  144    |               dombokat építgeti a temetõkben: a difteritisz. Marcinak pedig
92046  IV,  144    |                  pedig kezdtek rendre kibújni a fogai. Ugyan mire valók?
92047  IV,  144    |                     velök enni?~Hát azt, amit a jó emberek adnak. Falun
92048  IV,  144    |                  úgysem volt kar, amin üljön.~A pendeles gyerek pedig már
92049  IV,  144    |                  ember. Marci fölment egyszer a padlásra verébfészket kiszedni
92050  IV,  144    |              verébfészket kiszedni és leesett a létráról. A feje összezúzódott,
92051  IV,  144    |               kiszedni és leesett a létráról. A feje összezúzódott, a hátgerinc-csontja
92052  IV,  144    |               létráról. A feje összezúzódott, a hátgerinc-csontja eltört.
92053  IV,  144    |                    véresen feküdt az udvaron.~A béres nem hívatott hozzá
92054  IV,  144    |                       Egy zsuppot terített ki a fa alá, arra fektette a
92055  IV,  144    |                       a fa alá, arra fektette a Marcikát és beüzent az ostorostól
92056  IV,  144    |                 mosott rá:~- Mondd meg, fiam, a Gunyánénak, hogy tiszteltetem,
92057  IV,  144    |                       ki és vasalja ki íziben a másik kis inget, mert kell,
92058  IV,  144    |                       Gunyáné mosta az inget, a Marcika pedig nyöszörgött,
92059  IV,  144    |                      tûzrõlpattant volt, mint a karika.~A béres nem gyõzte
92060  IV,  144    |            tûzrõlpattant volt, mint a karika.~A béres nem gyõzte a fejét
92061  IV,  144    |                    karika.~A béres nem gyõzte a fejét csóválni:~- Ez a gyerek
92062  IV,  144    |                 gyõzte a fejét csóválni:~- Ez a gyerek csak nem tud elpusztulni.~
92063  IV,  144    |             elpusztulni.~Hanem az idén, mikor a kis fiaimat a nagyanyjukhoz
92064  IV,  144    |                     idén, mikor a kis fiaimat a nagyanyjukhoz vittem, csak
92065  IV,  144    |                 vittem, csak nem láttuk sehol a Marcit, pedig mint hûséges
92066  IV,  144    |                     szokott jönni jó messzire a gazdái elé.~A béres künn
92067  IV,  144    |                     jó messzire a gazdái elé.~A béres künn volt az udvaron
92068  IV,  144    |                      egy faszöget alkotgatott a bicskájával, a járomlyukba
92069  IV,  144    |                    alkotgatott a bicskájával, a járomlyukba valót.~- Hát
92070  IV,  144    |                      járomlyukba valót.~- Hát a kis Marci hol van? - kérdem
92071  IV,  144    |                       hol van? - kérdem tõle.~A gyerekeknek is az volt az
92072  IV,  144    |                      az elsõ szavuk: »Hol van a nyerges lovacskánk?«~- A
92073  IV,  144    |                      a nyerges lovacskánk?«~- A Marci? - szólt egykedvûen
92074  IV,  144    |                     Marci? - szólt egykedvûen a béres. - Odabent az istállóban
92075  IV,  144    |                       haldoklik szegény pára. A szénatartóba fektettem le,
92076  IV,  144    |                    szénatartóba fektettem le, a friss fûre. Alkalmasint
92077  IV,  144    |                   gonddal igazítva be helyére a járomszöget.~A kis fiaim
92078  IV,  144    |                     be helyére a járomszöget.~A kis fiaim sírva fakadtak,
92079  IV,  144    |                     hogy most már angyal lesz a Marciból lovacska helyett;
92080  IV,  144    |                    Hiszen van még elég gyerek a faluban. Hozok nektek akár
92081  IV,  144    |                       akár tízet is.~- Nekünk a Marci kell - mond makacsul
92082  IV,  144    |                    Marci kell - mond makacsul a László. - Azon már nyereg
92083  IV,  144    |                   nyereg is van!~- Úgy! Neked a Marci kell, szívecském?
92084  IV,  144    |                      kell, szívecském? Ej, az a csúnya Marci! Nem szép tõle!
92085  IV,  144    |                   mennyit! Szabadjára hagytam a sok étel között.~A gyerekek
92086  IV,  144    |                    hagytam a sok étel között.~A gyerekek mindenáron látni
92087  IV,  144    |                  mindenáron látni akarták még a haldokló Marcit. Bementünk
92088  IV,  144    |               istállóba.~Csakugyan ott feküdt a szénatartóban felfordított,
92089  IV,  144    |                      elkékülve.~Megtapogattam a homlokát; nedves volt. Ez
92090  IV,  144    |                 homlokát; nedves volt. Ez már a halálverejték.~- Marcikám
92091  IV,  144    |                 suttogta tompán.~- Itt vannak a kis gazdák, Marcika. Itt
92092  IV,  144    |                      gazdák, Marcika. Itt van a Laci meg a Berci. Nem jössz
92093  IV,  144    |                   Marcika. Itt van a Laci meg a Berci. Nem jössz velök játszani?~-
92094  IV,  144    |                     szólt elhalón és behunyta a szemeit.~De amint közelebbrõl
92095  IV,  144    |          megvizsgálnám, látni való volt, hogy a hasa fel van puffadva, mint
92096  IV,  144    |                     azaz mint két tömlõ, mert a gatyamadzag (a pendeles
92097  IV,  144    |                    tömlõ, mert a gatyamadzag (a pendeles gyerekbõl már azóta
92098  IV,  144    |                    bevágódván, kétfelé osztja a felfújt hast; hátha ez zavarja
92099  IV,  144    |                felfújt hast; hátha ez zavarja a vérkeringést. Ej no, hol
92100  IV,  144    |                      vérkeringést. Ej no, hol a bicskám!~Nosza, elõkerestem
92101  IV,  144    |                     hirtelen és elvágtam vele a madzagot.~A fiú gyors lélegzetet
92102  IV,  144    |                     elvágtam vele a madzagot.~A fiú gyors lélegzetet kezdett
92103  IV,  144    |              lélegzetet kezdett szedni; nini, a kékesség múlik az arcáról…~
92104  IV,  144    |                         Nyihahaha! Nyihihihi!~A béres nem gyõzte a fejét
92105  IV,  144    |                 Nyihihihi!~A béres nem gyõzte a fejét csóválni.~- Ez a gyerek
92106  IV,  144    |                 gyõzte a fejét csóválni.~- Ez a gyerek csak nem tud elpusztulni.~
92107  IV,  144    |                     csak nem tud elpusztulni.~A nagymama pedig az uzsonnánál
92108  IV,  144    |                       unokáinak:~- Így járnak a torkosok! Marci sokat evett.
92109  IV,  144    |                  sohasem szabad jóllaknia.~De a gyerekek nem hallgattak
92110  IV,  144    |                       gyerekek nem hallgattak a nagymamára, talpaik alatt
92111  IV,  144    |               nagymamára, talpaik alatt égett a föld, mert egyre édesebben
92112  IV,  144    |                édesebben hangzott az udvarról a »nyihihi«.~- Gyerünk, gyerünk!
92113  IV,  144    |                     Hol van az ostor, hol van a gyeplõ!~… Tüsszög már, kapál
92114  IV,  144    |                Tüsszög már, kapál már odakünn a púpos lovacska, meg a vak
92115  IV,  144    |                 odakünn a púpos lovacska, meg a vak lovacska.~
92116  IV,  145    |                                               A BECSÜLETES ABDALLAH ÉS A
92117  IV,  145    |                      A BECSÜLETES ABDALLAH ÉS A ROSSZLELKŰ HASSZÁN~(Török
92118  IV,  145    |                    Török történet)~1891~Ehhez a meséhez okvetlenül becsületes
92119  IV,  145    |        szegénylegény-forma ember volt, akinek a lelkét sok tarka macska
92120  IV,  145    |                    sok tarka macska nyomta és a mekkai vásárokon, Allah
92121  IV,  145    |                értékes jószágnak adott lábat. A Bajram-ünnepeken, állítólag
92122  IV,  145    |                   zsebmetsző foglalatoskodott a mecsetekben. Általában sok
92123  IV,  145    |                 mesterségét folytatja s fürge a tevéken utazó kereskedők
92124  IV,  145    |                      is lehet. Allah lát csak a vesékbe.~Mennyivel más ember
92125  IV,  145    |                   nemes, nyílt jellem, akinek a jósága közmondásos, híre,
92126  IV,  145    |                      szeplőtlen, tiszta, mint a ma kinyílt liliom fehérsége.
92127  IV,  145    |                vallásos és adakozó volt. Maga a mekkai serif, El-Nazdram
92128  IV,  145    |                     így szólt róla: »Abdallah a legtökéletesebb muzulmán,
92129  IV,  145    |          legtökéletesebb muzulmán, kibe Allah a maga lelkét küldé.«~Abdallahnak
92130  IV,  145    |              Abdallahnak volt egy híres lova, a Rim, akit ő maga nevelt,
92131  IV,  145    |                     kis csikó korától kezdve, a sörényét fésülgette és fonta,
92132  IV,  145    |                 szerette, mint ahogy az ember a szeretőjét szokta, vagy
92133  IV,  145    |                 jobban. Hanem szép is volt ez a Rim. Karcsú, délceg növésű,
92134  IV,  145    |                     szép lámpásos homlok s az a fölséges fejtartás, akár
92135  IV,  145    |                     kevély odaliszké. Hát még a különös színe; fekete volt,
92136  IV,  145    |                      színe; fekete volt, mint a fiókholló, de fehér és pej
92137  IV,  145    |                     Az egész környék csodálta a lovat, aki amellett oly
92138  IV,  145    |                látszott.~- Ilyen lova nincsen a padisahnak sem - mondogatták
92139  IV,  145    |                       mondogatták szerte, kik a gyönyörű állatot megcsodálták.~
92140  IV,  145    |                gyönyörű állatot megcsodálták.~A rosszlelkű Hasszán azonban
92141  IV,  145    |                 azonban mást mondott.~- Ennek a lónak az enyimnek kell lennie.~
92142  IV,  145    |                      az enyimnek kell lennie.~A rosszlelkű Hasszán ezt mondta
92143  IV,  145    |               vezetett ide, foglalj helyet.~- A lovadat akarom megvenni -
92144  IV,  145    |                    Abdallahot nagyon bántotta a Hasszán elkeseredése, sörbetet
92145  IV,  145    |                     kikérdezé:~- Mire kellene a ló?~- Egy haldokló rokonom
92146  IV,  145    |                      elkanalaznak tőlem, akik a haldokló szemeit befogják.
92147  IV,  145    |                    szorultságomban; reád, kit a jószívûség mintaképének
92148  IV,  145    |                     örökség boldoggá tehetne, a szíved, s eladod nekem a
92149  IV,  145    |                      a szíved, s eladod nekem a Rimet, melyért kész volnék
92150  IV,  145    |                   örökségbõl.~- Nem csalódtál a szívemben, Hasszán. Ím itt
92151  IV,  145    |                     boldogul ez úton, átvette a zacskó aranyat nagy hálálkodások
92152  IV,  145    |                 hálálkodások között, de azért a ló megszerzésérõl nem mondott
92153  IV,  145    |                    hajlékában. Mekkából jött, a búcsújáró helyrõl, s mindenféle
92154  IV,  145    |                      elsõ kalifának zápfogát.~A zarándok elkezdett panaszkodni,
92155  IV,  145    |                 megválni becses ereklyéjétõl, a zápfogtól, hogy magán segíthessen.~-
92156  IV,  145    |                  tehát, fölnyergeltetem neked a lovamat.~A zápfog Abdallahnak
92157  IV,  145    |              fölnyergeltetem neked a lovamat.~A zápfog Abdallahnak maradt,
92158  IV,  145    |                    zápfog Abdallahnak maradt, a zarándok pedig felült a
92159  IV,  145    |                       a zarándok pedig felült a lóra és elvágtatott a Hasszán
92160  IV,  145    |                  felült a lóra és elvágtatott a Hasszán házába.~Az már az
92161  IV,  145    |                    szerencsétlen. Hisz ez nem a Rim. Az öreg gazember kijátszott
92162  IV,  145    |                   gazember kijátszott minket!~A zarándok, aki nem volt más,
92163  IV,  145    |                        aki nem volt más, mint a gonoszlelkû Hasszán nagyobbik
92164  IV,  145    |                     Abdallahhoz.~- Megcsaltál a lóval, jó ember. Hisz ez
92165  IV,  145    |                  lóval, jó ember. Hisz ez nem a te lovad, nem a Rim.~- Természetesen -
92166  IV,  145    |                   Hisz ez nem a te lovad, nem a Rim.~- Természetesen - felelte
92167  IV,  145    |                 felelte Abdallah nyugodtan -, a szomszédom lovát vettem
92168  IV,  145    |                      meg számodra. Éppúgy nem a Rim, mint ahogy a zápfog
92169  IV,  145    |                  Éppúgy nem a Rim, mint ahogy a zápfog nem a Mahomed prófétáé.~
92170  IV,  145    |                       mint ahogy a zápfog nem a Mahomed prófétáé.~Nehány
92171  IV,  145    |                      venni egy házhoz, melyet a helység szegényei számára
92172  IV,  145    |                 jajgatást és siránkozást hall a híd alatt.~Leszáll a Rimrõl
92173  IV,  145    |                     hall a híd alatt.~Leszáll a Rimrõl s kérdi hangos szavakkal:~-
92174  IV,  145    |                      hang -, nekitámaszkodtam a híd karfájának, a karfa
92175  IV,  145    |            nekitámaszkodtam a híd karfájának, a karfa letört, leestem és
92176  IV,  145    |                   letört, leestem és kitörtem a lábamat. Jó lélek, bárki
92177  IV,  145    |                   hagyj elveszni nyomorultan.~A jólelkû Abdallah rögtön
92178  IV,  145    |                      Abdallah rögtön leszállt a híd alatti mélyedésbe s
92179  IV,  145    |                     reám, magam mellé veszlek a lóra.~- Mozdulni se bírok,
92180  IV,  145    |                    ölben vinni nagy szuszogva a legközelebbi kunyhóig, ahol
92181  IV,  145    |                 bekötözte s ecettel borogatta a lábát óránkint, s minthogy
92182  IV,  145    |                     beteg mellett, míg lovát, a gyönyörûséges Rimet, odakötötte
92183  IV,  145    |                  odakötötte az olajfához mely a kunyhó elõtt, éppen olajszüret
92184  IV,  145    |                        hullatta érett bogyóit a szélben.~A beteg ifjú, ki
92185  IV,  145    |                      érett bogyóit a szélben.~A beteg ifjú, ki Szelimnek
92186  IV,  145    |                 lihegett fekhelyén, néha-néha a Koránból morogva egyes szép
92187  IV,  145    |                     becsületes, ráncos arcát.~A lábatörött ifjú észrevette,
92188  IV,  145    |                    Abdallah elindítá tenyerét a sötétségben, hogy megtapogassa
92189  IV,  145    |                 csodálkozva vette észre, hogy a fekhely üres.~A dzsinek
92190  IV,  145    |                   észre, hogy a fekhely üres.~A dzsinek ûznek vele rossz
92191  IV,  145    |                         kiáltá és megragadván a szalmazsákot megrázta. -
92192  IV,  145    |                    öreg felugrott és kirohant a kunyhóból. De késõn. Szelim
92193  IV,  145    |                      Szelim már akkor ott ült a Rimen, a kantár a kezében,
92194  IV,  145    |                    már akkor ott ült a Rimen, a kantár a kezében, a két
92195  IV,  145    |                     ott ült a Rimen, a kantár a kezében, a két lába a kengyelben.~-
92196  IV,  145    |                    Rimen, a kantár a kezében, a két lába a kengyelben.~-
92197  IV,  145    |                  kantár a kezében, a két lába a kengyelben.~- Hej, Szelim,
92198  IV,  145    |                  gúnyos hahotával. - Itt ülök a Rim hátán. Lefõztelek, vén
92199  IV,  145    |             Lefõztelek, vén szamár! Gyû, Rim!~A ló meghorkant a térd nyomása
92200  IV,  145    |                     Gyû, Rim!~A ló meghorkant a térd nyomása alatt, aztán
92201  IV,  145    |                       felhajítva.~- Én vagyok a Hasszán kisebbik fia - kiáltá
92202  IV,  145    |                 Hasszán kisebbik fia - kiáltá a lókötõ messzirõl.~Az öreg
92203  IV,  145    |              megálljak. Mondd el, amit akarsz a kádinak. Nem félek ám én
92204  IV,  145    |                      kádinak. Nem félek ám én a káditól.~De az öreg csak
92205  IV,  145    |                        De az öreg csak futott a vén lábaival lélekfogytáig,
92206  IV,  145    |                        kiáltozá. - Nem akarom a lovat elvenni. Csak állj
92207  IV,  145    |                   mondom, nem veszem el tõled a lovat. Csak hallgass meg!~
92208  IV,  145    |                       meg!~Az ifjút megszúrta a kíváncsiság. Vajon mit akarhat
92209  IV,  145    |                       mit akarhat mondani, ha a ló nem kell neki többé.
92210  IV,  145    |                       közel. Beláthatod, hogy a helyzet gyanakodóvá tesz
92211  IV,  145    |               megállapodott néhány lépésnyire a lovastól s szelíd, nyájas
92212  IV,  145    |                    hallgatni fogok vele, mint a föld… Nos, megteszed?~-
92213  IV,  145    |                      ha ez az eset kitudódik, a jó emberek is elvesztik
92214  IV,  145    |                       jó emberek is elvesztik a kedvüket a jótékonyság gyakorlásától.~
92215  IV,  145    |                       is elvesztik a kedvüket a jótékonyság gyakorlásától.~
92216  IV,  145    |               léptekkel gyalog folytatá útját a városba, léceket és gerendákat
92217  IV,  145    |                   gerendákat vásárlandó ahhoz a házhoz, melyet a szegények
92218  IV,  145    |             vásárlandó ahhoz a házhoz, melyet a szegények számára kívánt
92219  IV,  146    |                      elcsépeletlen és pikáns. A mi saját, külön szerelmeinkrõl.
92220  IV,  146    |                  saját, külön szerelmeinkrõl. A közönségnek fogalma sincs
92221  IV,  146    |                      legyenek tévhitben, hogy a múzsával példálózom; én
92222  IV,  146    |                       múzsával példálózom; én a földi szerelmeket értem
92223  IV,  146    |                       földi szerelmeket értem a földi asszonyokkal, melyek
92224  IV,  146    |                  melyek azért mégis sajátosan a képzelet és a valóság között
92225  IV,  146    |                       sajátosan a képzelet és a valóság között lebegnek.~
92226  IV,  146    |                 drasztikus kifejezésért, hogy a nyomtató ló száját nem lehet
92227  IV,  146    |                     befogni; tetszett ugyanis a mennyei gondviselésnek minket
92228  IV,  146    |                       minket igen közel tenni a szerelem forrásainak egyikéhez,
92229  IV,  146    |                 forrásainak egyikéhez, persze a leghitványabbhoz, ahová
92230  IV,  146    |                elhagyottak járnak (mint ahogy a csóka csak az ökörnyomból
92231  IV,  146    |                   csak hervatag petrezselyem.~A »Kishirdetések«-et értem,
92232  IV,  146    |                     Vénusz pocsolyáját, amely a lap negyedik oldalán terül
92233  IV,  146    |                    negyedik oldalán terül el, a Merkúrnak szentelt berekben.
92234  IV,  146    |                  rikító tavasz virít, folynak a titokzatos szavakba rakott
92235  IV,  146    |                   pajkosságból, részint, hogy a rovat minél élénkebb, minél
92236  IV,  146    |                     agent provocateurök maguk a lap munkatársai is beleugranak
92237  IV,  146    |                    munkatársai is beleugranak a levelezésbe.~Néhány éve
92238  IV,  146    |                     Néhány éve múlt már, hogy a kishirdetések közt ott volt
92239  IV,  146    |                   posta hozta az elsõ levelet a »fiatal költõ«-nek. A kiadóhivatalban
92240  IV,  146    |                 levelet a »fiatal költõ«-nek. A kiadóhivatalban sejtették,
92241  IV,  146    |                     hogy »otthoni csinálmány« a hirdetés, felhozták a levelet
92242  IV,  146    |             csinálmány« a hirdetés, felhozták a levelet a szerkesztõségbe,
92243  IV,  146    |                 hirdetés, felhozták a levelet a szerkesztõségbe, ott hányódott
92244  IV,  146    |                 hányódott napokig az ollók és a kilyukasztott lapok között.~
92245  IV,  146    |                 között.~Rózsaszín levél volt, a boríték hajtásán egy szárnyát
92246  IV,  146    |                     megszántam.~- Melyitek az a »fiatal költõ?«~Egy vézna,
92247  IV,  146    |                   volnék, ha volnék.~Feltörte a levelet, átolvasta, aztán
92248  IV,  146    |                     aztán szó nélkül dobta le a padlóra.~- Ohó, Gyula barátunk!
92249  IV,  146    |                       azokkal, akiket küld?~- A szokott Flórika felel. Hiszen
92250  IV,  146    |                Flórika felel. Hiszen ösmered? A negyvenes évek Flórikája,
92251  IV,  146    |                       Flórikája, aki lelkesül a költõkért - szólt azzal
92252  IV,  146    |                       költõkért - szólt azzal a gúnyos fitymáló mosollyal
92253  IV,  146    |                    libácska lehet.~Fölemeltem a levelet és átolvastam. Azon
92254  IV,  146    |                Egy-két szeretetreméltó vétség a helyesírás ellen s egy csomó
92255  IV,  146    |                      hogy õ kész posta útján (a mama tudta nélkül) csevegni
92256  IV,  146    |                   mama tudta nélkül) csevegni a fiatal költõvel s mindjárt
92257  IV,  146    |               szegénynek!~- Ha ráérek - szólt a fiatal költõ -, szeretném
92258  IV,  146    |                     fizettek egy-egy verséért a szépirodalmi lapok.) Néhány
92259  IV,  146    |                  Néhány hét múlva sûrûn folyt a levelezés »Tóth Mária« kisasszonynak
92260  IV,  146    |                        kisasszonynak címezve. A leány igazi neve is megkerült
92261  IV,  146    |                      mindég elreferálta nekem a kapott levelet, egy idõ
92262  IV,  146    |                  egyszer.~- Mennyire vagy már a Flórikával?~Elpirult és
92263  IV,  146    |                       szomorúságra született.~A levelezés egyre folyt, de
92264  IV,  146    |                   titokban csinálta. Ott künn a folyosón adta át a szerkesztõségi
92265  IV,  146    |                       künn a folyosón adta át a szerkesztõségi szolgának: »
92266  IV,  146    |                     nap egy csomagot küldött: a verskötete volt benne, a »
92267  IV,  146    |                      a verskötete volt benne, a »Magány«. Ajkairól eltûnt
92268  IV,  146    |                      Magány«. Ajkairól eltûnt a kesernyés vonás, s új költeményeibõl
92269  IV,  146    |                    ismerõsre. Egyszóval halad a szegény fiú, úton van a »
92270  IV,  146    |                       a szegény fiú, úton van a »verem« felé. A rózsákkal
92271  IV,  146    |                      úton van a »verem« felé. A rózsákkal kibélelt verem
92272  IV,  146    |                     most már nyakig benne van a veremben.~Nem említettem
92273  IV,  146    |                     csak magamban mosolyogtam a szegény poéta-gyereket,
92274  IV,  146    |                     érte…~Sok-sok hét elmúlt, a levelek egyre jöttek-mentek,
92275  IV,  146    |                    haragjában (mert õ vezette a színi-rovatot). Hanem egy
92276  IV,  146    |                    egy nap vidáman toppant be a redakcióba, kicsípve mint
92277  IV,  146    |                 nyakkendõvel, piros szegfûvel a gomblyukában.~- Hát téged
92278  IV,  146    |                    szóljon-e, aztán egyszerre a szólásra határozta magát
92279  IV,  146    |                       ma. Látni fogom.~- Kit?~A Marit… A Flórikát. Eljön,
92280  IV,  146    |                  Látni fogom.~- Kit?~A Marit… A Flórikát. Eljön, az anyjával.
92281  IV,  146    |                    Barátságosan veregette meg a vállamat, mint akivel valami
92282  IV,  146    |                 Elhiszem. Délután háromra van a találkozás a Lloyd-épület
92283  IV,  146    |                      háromra van a találkozás a Lloyd-épület elõtt, a sósfürdõbe
92284  IV,  146    |              találkozás a Lloyd-épület elõtt, a sósfürdõbe menõ kocsiknál.
92285  IV,  146    |                  hajában is egy piros szegfû, a kalapján pedig kék pántlika.
92286  IV,  146    |                     Gyönyörû kombináció! Mari a sósfürdõbe megy anyjával,
92287  IV,  146    |                   sósfürdõbe megy anyjával, s a társas kocsira mi is felülhetünk.
92288  IV,  146    |                    kocsira mi is felülhetünk. A többi aztán az isten dolga.~-
92289  IV,  146    |                    Jól van, elmegyek.~*~Halad a világ, gyerekek! Valaha (
92290  IV,  146    |                stádiumán élceken törtem volna a fejemet, amiket a sófürdõi
92291  IV,  146    |                       volna a fejemet, amiket a sófürdõi omnibuszokra szórjak,
92292  IV,  146    |                     medvékre és oroszlánokra. A becsületes pékek, kiket
92293  IV,  146    |                     õk egyre vastagodnak, míg a sóspereceik vékonyodnak,
92294  IV,  146    |                      vékonyodnak, már múmiák. A pékeket felváltották az
92295  IV,  146    |                 omnibusz-lovakat felváltották a tanfelügyelõk; a tanfelügyelõket
92296  IV,  146    |                 felváltották a tanfelügyelõk; a tanfelügyelõket felváltották
92297  IV,  146    |                  tanfelügyelõket felváltották a miniszterek. Ma már csak
92298  IV,  146    |               miniszterbe érdemes kiereszteni a fullánkot.~Azért hát egészen
92299  IV,  146    |                    egyszer csak kibontakozott a járókelõk közül egy sovány
92300  IV,  146    |                          sok kék pántlika van a világon.~- Érzem, hogy az -
92301  IV,  146    |                        egyenest ide tartanak; a piros szegfû is ott van
92302  IV,  146    |                       piros szegfû is ott van a hajában.~Valóban, kenderszín
92303  IV,  146    |              kenderszín hajában ott piroslott a szegfû. De nem is piroslott
92304  IV,  146    |                      ült ideáljával, én pedig a mama mellé kerültem. A kocsis
92305  IV,  146    |                  pedig a mama mellé kerültem. A kocsis bevárta, míg teljesen
92306  IV,  146    |                bevárta, míg teljesen megtelik a kocsi, ami igen lassan ment.
92307  IV,  146    |                      odajött Korongi színész, a híres komikus.~- Hej, kocsis,
92308  IV,  146    |                    nyolcan leszünk, indulunk. A tréfás kedélyû Korongi is
92309  IV,  146    |                 kedélyû Korongi is felült, de a hatodik ember sehogy se
92310  IV,  146    |                   sehogy se akart megérkezni.~A mama az esernyõjével játszadozott.~-
92311  IV,  146    |             játszadozott.~- Milyen unalmas ez a várakozás - szólt rekedtes
92312  IV,  146    |                leányához, ki lesütve tartotta a fejét s lopva vetett egy-egy
92313  IV,  146    |                   egy-egy pillantást Gyulára. A szegény fiú odavolt az izgatottságtól
92314  IV,  146    |                 kezdeni, de senki sem felelt. A mama rám nézett, aztán elfordította
92315  IV,  146    |                    nézett, aztán elfordította a fejét.~A színész kivette
92316  IV,  146    |                   aztán elfordította a fejét.~A színész kivette az óráját,
92317  IV,  146    |                      ásított s aztán leszállt a nyitva levõ ajtón. Mindnyájan
92318  IV,  146    |                indulunk!~Korongi átidomította a kalapját odalent, felhúzta
92319  IV,  146    |                    kalapját odalent, felhúzta a kabátja gallérját feljebb
92320  IV,  146    |                       feljebb s fejét behúzta a lapockái közé s újra odaszólt
92321  IV,  146    |                 lapockái közé s újra odaszólt a kocsishoz vékony hangon,
92322  IV,  146    |                    maga szállítja az utasokat a sósfürdõbe?~A kocsis, aki
92323  IV,  146    |                     az utasokat a sósfürdõbe?~A kocsis, aki flegmával pipázott
92324  IV,  146    |                        aki flegmával pipázott a bakon, mogorván mondá:~-
92325  IV,  146    |                       vak az úr, hát láthatja a kocsin felírva.~- Mikor
92326  IV,  146    |                    még két személy jön. Az úr a hatodik. Csak üljön fel,
92327  IV,  146    |                      volt felülni, magkerülte a rozzant bárkát, mialatt
92328  IV,  146    |                     ismét más formát nyert és a másik oldalról lépett a
92329  IV,  146    |                       a másik oldalról lépett a kocsis mellé:~- Dicsértessék
92330  IV,  146    |                  kocsis mellé:~- Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mennyiért
92331  IV,  146    |                      Krisztus! Mennyiért visz a sósfürdõbe?~- Húsz krajcár -
92332  IV,  146    |                          Húsz krajcár - szólt a kocsis -, csak tessék üljön
92333  IV,  146    |                   istennek, mindjárt megtelik a kocsi. Korongi felült, de
92334  IV,  146    |                      ott bent lesimítsa haját a homlokára, ahogy a dandyk
92335  IV,  146    |                      haját a homlokára, ahogy a dandyk viselik, mire leszállt
92336  IV,  146    |                     állal, raccsolva kiáltván a gyanútlan kocsisra:~- Mikkorr
92337  IV,  146    |                     kocsisra:~- Mikkorr indul a szekérr?~- Mindjárt, nagysága!
92338  IV,  146    |                  kipiszkálta belõlük az ostor a kötelességérzetet.~Ekkor
92339  IV,  146    |                    jött lihegve egy péklegény a tele kosarával.~- Hollá!
92340  IV,  146    |                    kosarával.~- Hollá! hollá! A sósfürdõbe!~- Elkésett;
92341  IV,  146    |                      ha tán ide mellém ül fel a bakra. Hova viszi azt a
92342  IV,  146    |                       a bakra. Hova viszi azt a sok kiflit?~- A fürdõbe!~
92343  IV,  146    |                     viszi azt a sok kiflit?~- A fürdõbe!~A Lánchídnál megállott
92344  IV,  146    |                      sok kiflit?~- A fürdõbe!~A Lánchídnál megállott az
92345  IV,  146    |             Lánchídnál megállott az omnibusz; a péklegény megütközve kérdé:~-
92346  IV,  146    |                    fizetni.~- Ej, no! - szólt a péklegény. - Hát nem olvas
92347  IV,  146    |                      Hát nem tudja kend, hogy a tarka ló nem fizet vámot?~
92348  IV,  146    |                     tarka ló nem fizet vámot?~A kocsis meghökkent, mert
92349  IV,  146    |                 Igazán? Az országgyûlés hozta a törvényt?~- Nem tudom, ki
92350  IV,  146    |                      tudom, ki hozta, de arra a hitet is leteszem, hogy
92351  IV,  146    |                       hitet is leteszem, hogy a tarka ló nem fizet vámot.~-
92352  IV,  146    |                      pocsékoltam már el. Ezek a gaz vámõrök nem figyelmeztetik
92353  IV,  146    |                      S hangosan csapkodta meg a lovait.~- Hahó! hó! - ugrott
92354  IV,  146    |                     Hahó! hó! - ugrott eleibe a vámõr. - Miféle dolog ez?~-
92355  IV,  146    |                  felelte emberünk önérzettel, a péklegényre pislantva.~-
92356  IV,  146    |                        Nem ám - szólt kacagva a figurás péklegény -, mert
92357  IV,  146    |                     figurás péklegény -, mert a gazdája fizet helyette!~-
92358  IV,  146    |                 nevetésre fordítani: »Persze, a gazda fizet, nem a ló!«~
92359  IV,  146    |                    Persze, a gazda fizet, nem a ló!«~Bent a kocsiban némaság
92360  IV,  146    |                  gazda fizet, nem a ló!«~Bent a kocsiban némaság honolt,
92361  IV,  146    |                      kocsiban némaság honolt, a színész egy újságlapot vett
92362  IV,  146    |                      kínnal fogdosgatta össze a táncoló betûket; a mama
92363  IV,  146    |                      össze a táncoló betûket; a mama a hatosokat csörgeté
92364  IV,  146    |                       táncoló betûket; a mama a hatosokat csörgeté zsebében,
92365  IV,  146    |                 megszólítani merné, míg végre a rázós kocsin egy zökkenõnél
92366  IV,  146    |                 kocsin egy zökkenõnél kiesett a szegfû a kisasszony hajából.~
92367  IV,  146    |                   zökkenõnél kiesett a szegfû a kisasszony hajából.~Gyula
92368  IV,  146    |                    pillanatot, érte nyúlt, de a másik kezével leejtette
92369  IV,  146    |                     kezével leejtette ügyesen a saját szegfûjét és a fölemelésnél
92370  IV,  146    |                  ügyesen a saját szegfûjét és a fölemelésnél elcserélte.
92371  IV,  146    |             elcserélte. No, ez jó ötlet volt. A vézna kis teremtés észrevette
92372  IV,  146    |                       kis teremtés észrevette a csalást s édesdeden elmosolyodott.
92373  IV,  146    |                  fejbiccentéssel köszönte meg a lovagias szolgálatot s aztán
92374  IV,  146    |                   haja helyett kebelére tûzte a virágot, a Gyula virágját,
92375  IV,  146    |                     kebelére tûzte a virágot, a Gyula virágját, miközben
92376  IV,  146    |                   miközben arca kigyúlt, mint a fáklya.~A színésznek is
92377  IV,  146    |                       kigyúlt, mint a fáklya.~A színésznek is tetszett a
92378  IV,  146    |                      A színésznek is tetszett a kis intermezzo, összegyûrte
92379  IV,  146    |                 hanyagul, amint kibontakozott a Kelen földje.~- Munkácsy
92380  IV,  146    |                    olvastam Munkácsyról, hogy a Mozart halálát festi.~-
92381  IV,  146    |                       Festhet az már akármit. A Krisztussal megalapította
92382  IV,  146    |                     Krisztussal megalapította a szerencséjét örökre.~- Igaz -
92383  IV,  146    |            szerencséjét örökre.~- Igaz - mond a színész. - Azzal, hogy leszedte
92384  IV,  146    |                     Azzal, hogy leszedte róla a palástot és csak egy fehér
92385  IV,  146    |                    rajta.~- S fõleg, hogy azt a kis aranyos sugarat is levette,
92386  IV,  146    |                       sugarat is levette, ami a feje fölött volt. Nagy dolog
92387  IV,  146    |                  Kétségtelenül az tette úrrá.~A krispines asszonyság megbotránkozva
92388  IV,  146    |                      de szerencsére már közel a sósfürdõhöz), a nagy, idomtalan
92389  IV,  146    |                     már közel a sósfürdõhöz), a nagy, idomtalan jármû féloldalt
92390  IV,  146    |               idomtalan jármû féloldalt dûlt, a kocsis káromkodva ugrott
92391  IV,  146    |                   kocsis káromkodva ugrott le a bakról:~- Ilyesmi is csak
92392  IV,  146    |                       kifizetve az obulusokat a kocsisnak.~- Hát a többiek? -
92393  IV,  146    |                 obulusokat a kocsisnak.~- Hát a többiek? - szólt az bámész
92394  IV,  146    |                 omnibusz belsejébe. - Hol van a többi három úr?~- Miféle
92395  IV,  146    |                    csodálkozék Korongi.~- Hát a pap, meg az úrfi és a köhögõs
92396  IV,  146    |                     Hát a pap, meg az úrfi és a köhögõs öregúr?~- Nem láttunk
92397  IV,  146    |                  lelkem, egy fiát se ezekbõl.~A kocsis szemei bambán meredeztek
92398  IV,  146    |                     keserûen. - Elszunnyadtam a bakon. Isten úgy segéljen,
92399  IV,  146    |                  mennünk most már egy darabon a fürdõig. Az õsz hangulatos
92400  IV,  146    |                     hangulatos köde borongott a kies mezõn. A fû színe kezdte
92401  IV,  146    |                       borongott a kies mezõn. A fû színe kezdte magát átjátszani
92402  IV,  146    |                       kezdte magát átjátszani a sárgába, a puszpáng fehér
92403  IV,  146    |                   magát átjátszani a sárgába, a puszpáng fehér pihéi rengve
92404  IV,  146    |                   fehér pihéi rengve szálltak a keresztül-kasul guruló ördögszekerek
92405  IV,  146    |                    lett volna kellemetlen, ha a tegnapi esõ apró tócsákba
92406  IV,  146    |                       nem lehetett kikerülni. A leány, aki elöl ment, félénken
92407  IV,  146    |                   habozva állt meg; felemelte a szoknyáit, ki is csillant
92408  IV,  146    |                       bokája egy percre, mert a csinos fodor csakhamar visszacsúszott
92409  IV,  146    |                csakhamar visszacsúszott ismét a helyére és semmi sem látszott
92410  IV,  146    |                      Gyula megérezte, hogy ez a perc a cselekvésé, odafutott,
92411  IV,  146    |                     megérezte, hogy ez a perc a cselekvésé, odafutott, megelõzve
92412  IV,  146    |                vakmerõ elhatározással átfogta a vékony derekat s belegázolván
92413  IV,  146    |                 vékony derekat s belegázolván a csapadékba, áttette édes
92414  IV,  146    |               csapadékba, áttette édes terhét a szárazra.~- Köszönöm - rebegte
92415  IV,  146    |                szárazra.~- Köszönöm - rebegte a bakfis, aki útközben egészen
92416  IV,  146    |                    útközben egészen odatapadt a lovagjához.~- Oh, ha leírhatnám,
92417  IV,  146    |                      Igazi írói vér volt. Még a paradicsomban is arra gondol,
92418  IV,  146    |               olvashatnám amit leír - felelte a leány álmatag, elmélázó
92419  IV,  146    |           Elfelejtkezik - suttogá szemérmesen a leány.~- Soha, kisasszony,
92420  IV,  146    |                       Soha, kisasszony, soha. A költõk csak egyszer szeretnek.~-
92421  IV,  146    |                       Hát elküldi. De tudja-e a lakásunkat?~- Nem írtam-e
92422  IV,  146    |                    írtam-e már számtalanszor?~A lányka felelni akart, de
92423  IV,  146    |                      akart, de már késõ volt; a kifejlõdõ jelenet nem engedte.~
92424  IV,  146    |                kifejlõdõ jelenet nem engedte.~A mama most ért a pocsolyához
92425  IV,  146    |                      engedte.~A mama most ért a pocsolyához s buzdulván
92426  IV,  146    |                       pocsolyához s buzdulván a példán Korongi úr, nemes
92427  IV,  146    |                       s kitette hasonló módon a szárazra.~A mama megbotránkozva
92428  IV,  146    |                     hasonló módon a szárazra.~A mama megbotránkozva rivallt
92429  IV,  146    |                mosollyal. - Engedje jóvátenni a hibámat.~S ezzel újra felkapta
92430  IV,  146    |               felkapta hölgyét és visszatette a pocséta innensõ végére.~
92431  IV,  146    |                    végére.~De már erre kitört a kacaj. Az asszonyság dühbe
92432  IV,  146    |                        liba, ne gágogj! Te is a magad lábán járhatnál. De
92433  IV,  146    |                    neked is lovag kell. Ez az a híres zárdai nevelés. Ezért
92434  IV,  146    |                     iszen szépen becsapta azt a szegény kocsist. Hát illik
92435  IV,  146    |                    megállj! Át tudok én jönni a magam emberségébõl is.~Felgyûrte
92436  IV,  146    |              everlaszting topánjában átgázolt a pocsolyán, folytonos szitkok
92437  IV,  146    |                       folytonos szitkok közt. A szegény kis lányka majd
92438  IV,  146    |                       szegény kis lányka majd a föld alá süllyedt szégyenletében.~-
92439  IV,  146    |                nevetve Korongi -, mert felfal a sárkány.~- Derék anyósod
92440  IV,  146    |                       Gyulának, ki elkábultan a szerelemtõl észre sem vette
92441  IV,  146    |                   szerelemtõl észre sem vette a gúnyt, hanem szinte kevélyen
92442  IV,  146    |                    hogy egészen elrontottátok a helyzetet. Most már nem
92443  IV,  146    |                 helyzetet. Most már nem merek a Marihoz közeledni.~- Hát
92444  IV,  146    |                     és leány jegyet váltottak a fürdõbe s a fürdõ után bérkocsin
92445  IV,  146    |                  jegyet váltottak a fürdõbe s a fürdõ után bérkocsin mentek
92446  IV,  146    |                   válthatott velök. Mindössze a kalapját emelte meg messzirõl,
92447  IV,  146    |                   emelte meg messzirõl, midõn a kocsi megindult; a lányka
92448  IV,  146    |                      midõn a kocsi megindult; a lányka kivette keblérõl
92449  IV,  146    |                       lányka kivette keblérõl a szegfût és megcsókolta,
92450  IV,  146    |                      majd búsan intett búcsút a fejével. Ez volt egészben
92451  IV,  146    |                     fejével. Ez volt egészben a sósfürdõi kaland.~Mi ismét
92452  IV,  146    |              társaskocsin mentünk be estefelé a redakcióba, ahol egy levél
92453  IV,  146    |                    Csodálkozva meresztette rá a szemeit.~Levél Aradról!
92454  IV,  146    |                     lehet ez?~Sietve tépte le a borítékot. »Csodálatos« -
92455  IV,  146    |                  mondta tompán s idenyújtotta a levelet.~Tóth Mari értesíti,
92456  IV,  146    |                     bizonytalan idõre elmarad a pesti út.~- Megfoghatatlan! -
92457  IV,  146    |                    Megfoghatatlan! - szólt és a halántékai lüktettek, hangja
92458  IV,  146    |                    nem egy piros szegfû terem a világon. S a piros szegfûket
92459  IV,  146    |                     szegfû terem a világon. S a piros szegfûket össze lehet
92460  IV,  146    |                  úttal.~- De ha tetszik neked a leány…~- De ha nem az igazi -
92461  IV,  146    |                Izgatottan járt-kelt fel s alá a kormos, füstös szobákban,
92462  IV,  146    |                 kormos, füstös szobákban, hol a modern világ csodái élnek
92463  IV,  146    |                  ágaskodnak, zakatol kívülrõl a nagy rotációs gép, berreg
92464  IV,  146    |                     nagy rotációs gép, berreg a telefon, lobog a gáz, csurog
92465  IV,  146    |                       berreg a telefon, lobog a gáz, csurog a vízvezeték.~»
92466  IV,  146    |                  telefon, lobog a gáz, csurog a vízvezeték.~»Különös egy
92467  IV,  146    |                      egész délután története, a leány kecses alakja, a hangja,
92468  IV,  146    |                        a leány kecses alakja, a hangja, a szavai…~De kár,
92469  IV,  146    |                      kecses alakja, a hangja, a szavai…~De kár, hogy nem
92470  IV,  146    |                      szavai…~De kár, hogy nem a Mariska. De kár, de kár…~
92471  IV,  146    |                      De kár, de kár…~S benyit a faktor kék kötényével, felgyûrt
92472  IV,  146    |                       édes köd. Kézirat kell,~A kézirattal minden visszatér
92473  IV,  146    |                   kézirattal minden visszatér a régi nyomba. Jön a tegnapi
92474  IV,  146    |                  visszatér a régi nyomba. Jön a tegnapi élet pontról pontra
92475  IV,  146    |                   élet pontról pontra vissza.~A kaland el van fújva örökre.~
92476  IV,  146    |                     mindennap megírja elõször a nyomdába valót, azután a
92477  IV,  146    |                      a nyomdába valót, azután a levelet Aradra. Minden úgy
92478  IV,  146    |                 Minden úgy van, mint azelõtt. A levelek jönnek-mennek, a
92479  IV,  146    |                      A levelek jönnek-mennek, a napok is jönnek-mennek.
92480  IV,  146    |                    jött az »ügy«. (Mert ebben a világban minden csak ügy.)~
92481  IV,  146    |                    ügy.)~Egy novella érkezett a szerkesztõségbe e címen: »
92482  IV,  146    |                      címen: »Zsófika halála«. A kéziratra ceruzával volt
92483  IV,  146    |                      ceruzával volt ráírva az a kívánság, hogy Gyulának
92484  IV,  146    |                     adassék bírálatra, s hogy a névtelen szerzõ S. Zs. betûk
92485  IV,  146    |                     szerzõ S. Zs. betûk alatt a »szerkesztõi üzenetekben«
92486  IV,  146    |                    vékony nõi írás volt, mint a pók szövése. Átfutottam.
92487  IV,  146    |           háztulajdonosnõnek egyetlen leánya, a Sósfürdõbe menet megösmerkedik
92488  IV,  146    |                   Radványival, és beleszeret. A poéta szintén szerelmet
92489  IV,  146    |                    késõbb aztán feléje se néz a szegény kis Zsófikának,
92490  IV,  146    |                  Kérlek, Gyula, olvasd el ezt a novellát és felelj rá az
92491  IV,  146    |                   ismerõs nekem valahonnan az a Zsófika és a poéta.~Szomorúan
92492  IV,  146    |                    valahonnan az a Zsófika és a poéta.~Szomorúan mosolygott.~-
92493  IV,  146    |                       Szomorúan mosolygott.~- A sósfürdõi leány az.~- No
92494  IV,  146    |                  Tudom, nehezen várja.~Másnap a szerkesztõi üzenetekbe pillantok,
92495  IV,  146    |                       vállat vont.~- De mikor a novella csakugyan gyarló.~-
92496  IV,  146    |                       csakugyan gyarló.~- Mit a novella! De a lány kedvedre
92497  IV,  146    |                   gyarló.~- Mit a novella! De a lány kedvedre való és jómódú.~-
92498  IV,  146    |           íróasztalához, kiterítette maga elé a recézett aranyos szegélyû
92499  IV,  146    |                    levélpapirost s belefogott a mindennapi levélírásba: »
92500  IV,  146    |                       mézet nyalta.~S ezalatt a szegény kis Zsófika talán