bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

92501  IV,  146    |                    szobájában, kezében tartva a lapot, a kegyetlen üzenet
92502  IV,  146    |                       kezében tartva a lapot, a kegyetlen üzenet hozóját,
92503  IV,  146    |                     ezalatt, hogy minden fogy a világon. A szerelem is fogy.
92504  IV,  146    |                   hogy minden fogy a világon. A szerelem is fogy. A föld
92505  IV,  146    |                  világon. A szerelem is fogy. A föld melege is fogy. Még
92506  IV,  146    |                      föld melege is fogy. Még a bolondok is fogynak. De
92507  IV,  146    |                      el az együgyûek, akiknek a képzelt méz sokkal édesebb
92508  IV,  147    |                                               A HOLT KORTES~1892~Az 1884-
92509  IV,  147    |                     választókerületbe küldött a végrehajtó bizottság, megmutatván
92510  IV,  147    |              bizottság, megmutatván azt nekem a mappán:~- Erre van! Jó hely.
92511  IV,  147    |                  mappán:~- Erre van! Jó hely. A földesurak elpusztultak,
92512  IV,  147    |                  illetékes faktorok?~Mindenki a Wrbovszkyakat mondta.~-
92513  IV,  147    |                 Wrbovszkyakat mondta.~- Igen, a Wrbovszkyak! Írj a Wrbovszkyaknak!
92514  IV,  147    |                      Igen, a Wrbovszkyak! Írj a Wrbovszkyaknak! Gentlemanek.
92515  IV,  147    |                    hasznodra lesznek. Azoknak a kezében nyugton lehetsz,
92516  IV,  147    |                       nyugton lehetsz, mintha a Szûz Mária kötényében volnál.~
92517  IV,  147    |                kötényében volnál.~Írtam tehát a Wrbovszkyaknak. Wrbovszky
92518  IV,  147    |                Wrbovszky Albert) felelt, hogy a párt szava az isten szava (
92519  IV,  147    |                      az isten szava (szerette a nagy mondásokat), ha a párt
92520  IV,  147    |               szerette a nagy mondásokat), ha a párt kívánja, meglesz. S
92521  IV,  147    |                        S ha õ egyszer felköti a kolompot, akkor le se köti
92522  IV,  147    |                   akkor le se köti addig, míg a gyõzelem harsonája el nem
92523  IV,  147    |                      harsonája el nem némítja a kolompolást. Azért hát tegyem
92524  IV,  147    |             faktorokkal és jöjjek föl, õ majd a vasúti állomásnál vár, hogy
92525  IV,  147    |                   vasúti állomásnál vár, hogy a kastélyába vigyen, mely
92526  IV,  147    |                       kastélyába vigyen, mely a fõhadiszállás lesz, minthogy
92527  IV,  147    |            fõhadiszállás lesz, minthogy éppen a kerület kellõ közepén fekszik.~
92528  IV,  147    |                       magam érintkezésbe?~Ezt a delphibeli üzenetet is legott
92529  IV,  147    |                       illetékes faktorok azok a szép zöldhasú forintosok.
92530  IV,  147    |                        Milyen naiv vagy. Végy a tárcádba vagy húszezer darabot
92531  IV,  147    |                    májusi napon elindultam, s a vasútállomásnál csakugyan
92532  IV,  147    |          vasútállomásnál csakugyan vártak rám a Wrbovszkyak. Három barátságos,
92533  IV,  147    |                  szakállal, nagy lábakkal. Ez a gazda. A másik tagbaszakadt,
92534  IV,  147    |                    nagy lábakkal. Ez a gazda. A másik tagbaszakadt, borotváltképû
92535  IV,  147    |                     úgy nevezték egymásközt: »a hadvezir«. (Quietált hadnagy
92536  IV,  147    |                         Quietált hadnagy volt a Mamula-ezredbõl.) A harmadik
92537  IV,  147    |                      volt a Mamula-ezredbõl.) A harmadik volt Szaniszló,
92538  IV,  147    |                       cingár, pápaszemmel. Ez a tudós. Ez egy tót könyvet
92539  IV,  147    |                  adott ki Turócszentmártonban a »Matica« betûivel, amelyben
92540  IV,  147    |                betûivel, amelyben összeszedte a Vág-menti várak regéit.~
92541  IV,  147    |                 regéit.~Noha még sose láttak, a Wrbovszkyak barátságosan
92542  IV,  147    |                 barátságosan rázták meg sorba a kezemet.~- No, az Isten
92543  IV,  147    |                    vagy, bruder. Hadd nizelek a szemed köze, mert te fogod
92544  IV,  147    |                   köze, mert te fogod viselni a mienk képünket ezentúl.
92545  IV,  147    |                      Hat sak ülj fel, pajtás, a családi hintóba. Ide csücsülj
92546  IV,  147    |               veszekedett özönvízi bárka volt a családi hintó. Ami vas volt
92547  IV,  147    |                       volt rajta, azt megette a rozsda, a bõrrészeket befogta
92548  IV,  147    |                  rajta, azt megette a rozsda, a bõrrészeket befogta a penész,
92549  IV,  147    |                 rozsda, a bõrrészeket befogta a penész, a címerek lekoptak,
92550  IV,  147    |                 bõrrészeket befogta a penész, a címerek lekoptak, lepattogtak.~-
92551  IV,  147    |               Szaniszló. - Ebben ültek hajdan a híres Illésházyak. A szépséges
92552  IV,  147    |                   hajdan a híres Illésházyak. A szépséges Illésházy szlecsinkák!
92553  IV,  147    |                 szlecsinkák! Úgy nézd meg ezt a hintót, barátocskám! Az
92554  IV,  147    |                   nevezetes famíliák. Ezektõl a Vilóczyaktól kaptuk mi.
92555  IV,  147    |            Vilóczyaktól kaptuk mi. Tõlük való a jószágunk is. Most a Wrbovszkyakat
92556  IV,  147    |                     való a jószágunk is. Most a Wrbovszkyakat hordja a hintó.
92557  IV,  147    |                   Most a Wrbovszkyakat hordja a hintó. Így megy a világ,
92558  IV,  147    |                      hordja a hintó. Így megy a világ, barátocskám.~- Valakit
92559  IV,  147    |                  tudós. Istenemre, kifeledted a legfõbbet - szólt bele a »
92560  IV,  147    |                      a legfõbbet - szólt bele a »hadvezir«, Wrbovszky Kázmér.~-
92561  IV,  147    |                       Mit? - dadogta zavartan a tudós. - A tyúkokat? Nos
92562  IV,  147    |                   dadogta zavartan a tudós. - A tyúkokat? Nos aztán? Hát
92563  IV,  147    |                    Szamár vagy, Staniszlausz. A Mária Teréziát felejtetted
92564  IV,  147    |                     felejtetted ki, akit ezen a hintón vitt a Czobor (közel
92565  IV,  147    |                       akit ezen a hintón vitt a Czobor (közel atyafi nekünk)
92566  IV,  147    |                   atyafi nekünk) kirándulásra a lietavai várba.~- Az már
92567  IV,  147    |                    közbe Szaniszló vidáman. - A felséges asszony rajta ült,
92568  IV,  147    |                  rajta ült, istenemre. S most a követünket visszük, hip-hopp
92569  IV,  147    |                      hurrá!~- Vivát! - kiáltá a hórihorgas Albert s kivette
92570  IV,  147    |                     Albert s kivette zsebébõl a szilvóriumos butykost. -
92571  IV,  147    |                    kis vászon-zacskót vett ki a másik oldalzsebébõl, mely
92572  IV,  147    |                      Hát ez mi?~- Hogy mi? Ez a repka, barátom, a híres
92573  IV,  147    |                      mi? Ez a repka, barátom, a híres repka. A tót manna.
92574  IV,  147    |                       barátom, a híres repka. A tót manna. Egy igazi tót
92575  IV,  147    |                      igazi tót nagy úrnak még a holta után is tesznek a
92576  IV,  147    |                       a holta után is tesznek a szájába ilyet, hogy a másik
92577  IV,  147    |                 tesznek a szájába ilyet, hogy a másik világon szopogassa.
92578  IV,  147    |                 mondom neked. Ej haj, hogy te a repkát nem tudtad. Biz isten,
92579  IV,  147    |                     is érdemes volt idejönni.~A lovak (négy igás lovacska
92580  IV,  147    |                       könnyen, vígan kocogtak a regényes völgyben, hol a
92581  IV,  147    |                      a regényes völgyben, hol a Vág csorog barna sziklák,
92582  IV,  147    |                     regényes várromok között.~A tudós rágyújtott egy szelíd,
92583  IV,  147    |                   nótára, mely úgy cseng-bong a csalódásig, mintha franciául
92584  IV,  147    |                     Doliné~Kacser vodu pijé!~(A kacsa a völgyben ül,~A kácsér
92585  IV,  147    |                    Kacser vodu pijé!~(A kacsa a völgyben ül,~A kácsér mellette
92586  IV,  147    |                        A kacsa a völgyben ül,~A kácsér mellette vizet iszik.)~
92587  IV,  147    |                    iszik.)~Estefelé érkeztünk a dúcos, bádogtornyos kastélyba,
92588  IV,  147    |                forgott ugyan kacsalábon, mint a mesebeli kastélyok, de a
92589  IV,  147    |                      a mesebeli kastélyok, de a szél ki s be járt a fedélen,
92590  IV,  147    |                        de a szél ki s be járt a fedélen, néhol a falak repedésein
92591  IV,  147    |                      be járt a fedélen, néhol a falak repedésein is besüvített.
92592  IV,  147    |                 besüvített. Az érckakas, mely a torony tetején lehetett
92593  IV,  147    |                      markába volt nyomva, aki a csirkéket volt hivatva elijeszteni
92594  IV,  147    |                  elültetett palántáktól.~Bent a teremben vacsorával várt
92595  IV,  147    |                     vacsorával várt bennünket a gazdasszony, jó kecsketokány
92596  IV,  147    |                     jó kecsketokány párolgott a tálban és burgonyametélt.~
92597  IV,  147    |                       felkelünk és szétnézünk a kerületben valami alkalmas
92598  IV,  147    |                     Jól van, jó, amicenkó, de a kerület se bolondult meg.
92599  IV,  147    |                      most elveszem előled ezt a palack veres bort és csak
92600  IV,  147    |                 palack veres bort és csak ezt a fehér palackot hagyom meg -
92601  IV,  147    |                    hogy választhatsz te akkor a borok közül? Egyből nem
92602  IV,  147    |                   választani. Igaz-e testvér?~A hórihorgas Albertnek ezt
92603  IV,  147    |                kastély balszögletébe vezetett a »hadvezir«, egy kétágú szarvasagancsból
92604  IV,  147    |                  hozva előttem.~- Ez lesz itt a te szobád! - szólt, egy
92605  IV,  147    |                       felnyitva előttem. - Ez a legjobb szoba a kastélyban.
92606  IV,  147    |                 előttem. - Ez a legjobb szoba a kastélyban. Ez volt valamikor
92607  IV,  147    |                  Ezzel elől eresztve, letette a gyertyát az éji asztalkára
92608  IV,  147    |                      lefeküdtem és eloltottam a gyertyát, jól bezárva előbb
92609  IV,  147    |                   gyertyát, jól bezárva előbb a szobaajtót, mert sok pénz
92610  IV,  147    |                       járna, lebbenne valaki.~A hideg futott végig a hátgerincemen,
92611  IV,  147    |                  valaki.~A hideg futott végig a hátgerincemen, s fölnyitottam
92612  IV,  147    |                 hátgerincemen, s fölnyitottam a szemeimet:~- Hej hó! Ki
92613  IV,  147    |                     Ki az?~Az alak ott állott a szoba közepén, a holdvilágnál
92614  IV,  147    |                       állott a szoba közepén, a holdvilágnál kivehettem,
92615  IV,  147    |                 holdvilágnál kivehettem, mert a holdvilág besütött az ablakon
92616  IV,  147    |                 holdvilág besütött az ablakon a leeresztett zsalun keresztül,
92617  IV,  147    |                  állott mereven, rám szegezve a kísérteties üveges szemeit,
92618  IV,  147    |                        de csak egy sóhaj volt a felelet.~Felugrottam az
92619  IV,  147    |             lélekjelenlét, hogy meggyújtottam a gyertyát.~A borzadály futott
92620  IV,  147    |                     meggyújtottam a gyertyát.~A borzadály futott át. Jéghideg
92621  IV,  147    |                    izzadságcsöppek verték föl a homlokomat.~Egy magyar ruhás
92622  IV,  147    |                       magyar ruhás vitéz állt a szoba közepén. Zöld atilla
92623  IV,  147    |                        mely copfban végződött a hátán. Vörös magyar nadrág,
92624  IV,  147    |                      dadogtam:~- Dicsértessék a Jézus Krisztus!~De az alak
92625  IV,  147    |                       mereven, mozdulatlanul, a tekintetét rám szegezve.~
92626  IV,  147    |               tekintetét rám szegezve.~Kilelt a hideg, reszketni kezdett
92627  IV,  147    |                      kezdett minden porcikám, a paplan alá bújtam, lelkemet
92628  IV,  147    |                       idő múlva kitekintettem a paplan alól, s íme, ott
92629  IV,  147    |              rántással felszakítván az ajtót, a folyosóra rohantam.~- Jaj,
92630  IV,  147    |                    kiáltám torkomszakadtából.~A kiáltásra előjött Wrbovszky
92631  IV,  147    |                      Mi bajod?~- Kísértet van a szobában.~- Ugyan ne bolondozz!
92632  IV,  147    |                    gyere, nézd meg.~Benyitott a szobámba s elkacagta magát:~-
92633  IV,  147    |                 Csakugyan nem volt ott senki. A gyertya égett, a szoba üres
92634  IV,  147    |                       senki. A gyertya égett, a szoba üres volt.~- Nem alszom
92635  IV,  147    |                   üres volt.~- Nem alszom itt a szentnek se.~- Ahogy tetszik.
92636  IV,  147    |                     Korán reggel már ott volt a szobámban mind a három Wrbovszky,
92637  IV,  147    |                     ott volt a szobámban mind a három Wrbovszky, a szilvóriummal
92638  IV,  147    |                       mind a három Wrbovszky, a szilvóriummal és a repkával.~-
92639  IV,  147    |                 Wrbovszky, a szilvóriummal és a repkával.~- Halljuk, hogy
92640  IV,  147    |                       Élõszememmel láttam azt a túlvilági urat.~- Képzelõdöl!~-
92641  IV,  147    |              Képzelõdöl!~- Meg mernék esküdni a feszületre.~- De hát hogy
92642  IV,  147    |                      megszólalt Staniszlausz, a tudós:~- Lelkemre mondom,
92643  IV,  147    |                  tudós:~- Lelkemre mondom, az a Vilóczy Gáspár.~- Ne beszélj!~-
92644  IV,  147    |                       parancsolni!~- Menj föl a padlásra, Matykó, és hozd
92645  IV,  147    |                  padlásra, Matykó, és hozd el a családi képek közül a Vilóczy
92646  IV,  147    |                      el a családi képek közül a Vilóczy Gáspárét, Dominus
92647  IV,  147    |                 Dominus Gasparus de Vilóczot!~A kulcsár mûértõ képpel távozott
92648  IV,  147    |                    negyedóra múlva elõcipelte a képet.~Csoda volt ez! Még
92649  IV,  147    |                       dolmányban ugyanazokkal a meredt szemekkel, azzal
92650  IV,  147    |                       meredt szemekkel, azzal a copffal, azzal a hajjal.~-
92651  IV,  147    |                        azzal a copffal, azzal a hajjal.~- Ez csodálatos! -
92652  IV,  147    |                     égnek állt.~- Hm! - szólt a hadvezir. - Ez Vilóczy Gáspár,
92653  IV,  147    |                hadvezir. - Ez Vilóczy Gáspár, a leghíresebb kortes a múlt
92654  IV,  147    |                  Gáspár, a leghíresebb kortes a múlt századból. Ez csinálta
92655  IV,  147    |                       Ez csinálta itt azelõtt a viceispánokat és a követeket.
92656  IV,  147    |                    azelõtt a viceispánokat és a követeket. Omnipotens volt!
92657  IV,  147    |                   volt! Egész legendák vannak a dolgairól.~- Jó, jó, de
92658  IV,  147    |                       akik meglesznek. Elõjön a járandóságáért.~- Miféle
92659  IV,  147    |                       Mert õ is leszavaztatja a holt lelkeket.~- Miféle
92660  IV,  147    |                       jobban tudom. Én vagyok a választási elnököd. A kormánypárti
92661  IV,  147    |                  vagyok a választási elnököd. A kormánypárti jelöltre mindig
92662  IV,  147    |                     mindig leszavaznak nálunk a holtak is. Ezek teszik ki
92663  IV,  147    |                     holtak is. Ezek teszik ki a többséget.~- Az ördögbe,
92664  IV,  147    |                   Másnap éjjel megint elõjött a kísértet (pedig már más
92665  IV,  147    |                   öltözve s újra rám mereszté a szemeit.~Kivettem a tárcámat
92666  IV,  147    |                  mereszté a szemeit.~Kivettem a tárcámat és kitettem az
92667  IV,  147    |                   három ropogós ezrest, aztán a paplan alá bújtam fogvacogva.~
92668  IV,  147    |                 paplan alá bújtam fogvacogva.~A kísértet közelebb lépkedett
92669  IV,  147    |                      van), begöngyöltem magam a dunyhák közé; mire megint
92670  IV,  147    |             kitekintettem már nem volt ott se a zöld dolmányos levente,
92671  IV,  147    |                    zöld dolmányos levente, se a háromezer forint.~Becsületes,
92672  IV,  147    |                       jött el azontúl többet.~A választásnál meglettem nagy
92673  IV,  147    |                      Alberttõl, az elnökömtõl a tiszteletemre rendezett
92674  IV,  147    |                    háromszázan.~- Nem is sok! A holt kortes elég olcsón
92675  IV,  147    |                  kortes elég olcsón liferálja a voksokat!~Staniszlausz rám
92676  IV,  147    |                     Pesten azonban kinevettek a kísérteties esetemmel.~-
92677  IV,  147    |              esetemmel.~- Bolond vagy, hékás! A Wrbovszkyak nagy kozákok,
92678  IV,  147    |                        Valamelyik felöltözött a zöld dolmányos õs kosztümjébe
92679  IV,  147    |                      õs kosztümjébe s kivette a dézsmát a pénzedbõl. Mert
92680  IV,  147    |               kosztümjébe s kivette a dézsmát a pénzedbõl. Mert így szépen
92681  IV,  148    |                                        HUSZÁR A TEKNŐBEN~1892~I. A Debernekyék
92682  IV,  148    |                     HUSZÁR A TEKNŐBEN~1892~I. A Debernekyék kozákja~Deberneky
92683  IV,  148    |                   csendes ember volt, aki még a légynek se vétett, s ha
92684  IV,  148    |                       légynek se vétett, s ha a nagyasszony (Debernekyné,
92685  IV,  148    |                       Székely Anna) megindult a szobákban a légycsapóval,
92686  IV,  148    |                   Anna) megindult a szobákban a légycsapóval, borzongva
92687  IV,  148    |             légycsapóval, borzongva hunyta be a szemét, hogy a tömeges gyilkolásokat
92688  IV,  148    |                      hunyta be a szemét, hogy a tömeges gyilkolásokat ne
92689  IV,  148    |                     Mi lett volna belõled, ha a középkorban találsz születni? -
92690  IV,  148    |                találsz születni? - pirongatta a nagyasszony. - Mikor lovon
92691  IV,  148    |                   aludttej-világ megfordulni. A tej belõle átváltozott piros
92692  IV,  148    |                    nem aludt, hanem pezsgett.~A nagy nemzeti szónok kimondta
92693  IV,  148    |                       nemzeti szónok kimondta a végzetes szót az országgyûlésen: »
92694  IV,  148    |           országgyûlésen: »Mérkõzzünk össze!«~A nagy nemzeti költõ elszavalta
92695  IV,  148    |                      nemzeti költõ elszavalta a gyújtó dalt: »Talpra magyar,
92696  IV,  148    |                      dalt: »Talpra magyar, hí a haza!«~S egyszerre mozogni,
92697  IV,  148    |                     Fû helyett katonák nõttek a földbõl. De minek is lett
92698  IV,  148    |                        De minek is lett volna a fû? A kaszák elmentek fegyvereknek,
92699  IV,  148    |                     minek is lett volna a fû? A kaszák elmentek fegyvereknek,
92700  IV,  148    |                 kaszák elmentek fegyvereknek, a kaszások katonáknak.~De
92701  IV,  148    |                       kaszások katonáknak.~De a Deberneky-kastély csendes
92702  IV,  148    |                      csendes maradt sok ideig a nagy nemzeti harc alatt
92703  IV,  148    |                  Debernek kis falucska messze a hegyek között, erdõktõl
92704  IV,  148    |                   között, erdõktõl eltakarva; a harcvonalakba bele nem esett.
92705  IV,  148    |                      békében ült otthon, csak a férficselédjei szaladtak
92706  IV,  148    |                  aggastyánokkal dolgoztatott.~A nagyasszony váltig zsörtölõdött:~-
92707  IV,  148    |                  János, hogy itthon csücsülsz a hamun, mint egy vénasszony?
92708  IV,  148    |                     magadat?~- Itthon is kell a férfi - védekezett János
92709  IV,  148    |                     fiuk volt Debernekyéknek, a szõke fürtû Palika. Vézna,
92710  IV,  148    |                   apjáé, mert erõnek erejével a táborba akart menni.~- Hiszen
92711  IV,  148    |                      én is el tudom már sütni a puskát.~- De hordani nem
92712  IV,  148    |                  fiacskám. Leroskadnál te ott a fáradságtól. Nem eresztlek,
92713  IV,  148    |                     ezekkel máskor is!~Messze a csataterektõl nem is valami
92714  IV,  148    |                       valami nagyon borzalmas a háború. Csak a pirosló ég
92715  IV,  148    |                      borzalmas a háború. Csak a pirosló ég mutatja majd
92716  IV,  148    |                      arra. János úr lefekszik a kertben a földre s úgy hallgatja,
92717  IV,  148    |                  János úr lefekszik a kertben a földre s úgy hallgatja,
92718  IV,  148    |                    hogy van-e valahol valami. A föld sok, sok mérföldre
92719  IV,  148    |                      elviszi az ágyú dörejét. A mi hazánk, a mi édesanyánk
92720  IV,  148    |                    ágyú dörejét. A mi hazánk, a mi édesanyánk teste messze
92721  IV,  148    |                       megint dolgoznak!~Aztán a munka eredményét várja izgatottan.
92722  IV,  148    |               váltakoznak. Ha egy csatát nyer a magyar, egyszerre magasra
92723  IV,  148    |                atyafiak, míg egész Európa nem a mienk!«, s ha valamely csapatunkat
92724  IV,  148    |                Európát, se végünk nincs, mert a bátor nemzetek halhatatlanok.~
92725  IV,  148    |                       nemzetek halhatatlanok.~A télen, meg a tavaszon át
92726  IV,  148    |                   halhatatlanok.~A télen, meg a tavaszon át még csak voltak
92727  IV,  148    |                   hanem úgy nyár felé kezdett a szerencse lefelé fordulni.
92728  IV,  148    |                     jöttek:~- Nem bírt velünk a császár. Elhítta segítségül
92729  IV,  148    |                   császár. Elhítta segítségül a muszkát!~Azután még rosszabb
92730  IV,  148    |                       hírek:~- Itt vannak már a muszkák!~Eljöttek. Megették
92731  IV,  148    |                   muszkák!~Eljöttek. Megették a zöld uborkáinkat, a faggyúgyertyáinkat
92732  IV,  148    |                  Megették a zöld uborkáinkat, a faggyúgyertyáinkat és a
92733  IV,  148    |                       a faggyúgyertyáinkat és a szabadságunkat. Siralom
92734  IV,  148    |                   szegény Magyarország. Isten a balkezével kezdte begöngyölgetni
92735  IV,  148    |              balkezével kezdte begöngyölgetni a szép, kibontott nemzeti
92736  IV,  148    |                       zászlókat. Sorba jöttek a csapások.~A muszkákból még
92737  IV,  148    |                      Sorba jöttek a csapások.~A muszkákból még Debernekre
92738  IV,  148    |                asszonyok, gyerekek és férfiak a kastély udvarára.~- Jaj,
92739  IV,  148    |                   udvarára.~- Jaj, itt vannak a muszkák!~- Ne beszéljetek
92740  IV,  148    |                    jönnek. Ahol fénylenek ni, a kopjáik!~Valóban Cserte
92741  IV,  148    |                 kopjáik!~Valóban Cserte felõl a dombon egy kis lovascsapat
92742  IV,  148    |                    lovascsapat bontakozott ki a felvert porfellegbõl.~Egyenesen
92743  IV,  148    |            tizennégyen. Bizonyosan elmaradtak a fõcsapattól, mely Kassa
92744  IV,  148    |                      Mit tegyünk, lelkem? (És a fogai vacogtak. )~- Hát
92745  IV,  148    |                 esznek. Te úgyis járatos vagy a szláv nyelvekben, hát beszélsz
92746  IV,  148    |                 elmegyek, Anna, én menekülök.~A nagyasszony mérgesen toppantott
92747  IV,  148    |               nagyasszony mérgesen toppantott a lábával:~- Itt maradsz,
92748  IV,  148    |                     punktum!~Nem sok idõ volt a feleselésre, a kis csapat
92749  IV,  148    |                       idõ volt a feleselésre, a kis csapat a templomtól,
92750  IV,  148    |                     feleselésre, a kis csapat a templomtól, mint a zsinór,
92751  IV,  148    |                     csapat a templomtól, mint a zsinór, befordult a kastély
92752  IV,  148    |                      mint a zsinór, befordult a kastély udvarába. Egyet-kettõt
92753  IV,  148    |                      patkója, s ott termettek a tornác elõtt.~János úr rémülten
92754  IV,  148    |                   János úr rémülten ugrott be a pitvarajtóba.~- Ne szaladj,
92755  IV,  148    |                 bátyuska, ne szaladj! - szólt a lovasok egyike meglehetõs
92756  IV,  148    |                       szót nem bírt kiejteni. A szeme kimeredt, az ajka
92757  IV,  148    |                    udvaron, bátyuska! - mondá a másik kozák epedõ tekinteteket
92758  IV,  148    |                      epedõ tekinteteket vetve a pulykákra és a tyúkokra.~-
92759  IV,  148    |             tekinteteket vetve a pulykákra és a tyúkokra.~- Hát mért nem
92760  IV,  148    |                       te mamlasz? - riadt fel a nagyasszony. - Adunk nekik,
92761  IV,  148    |                 valamennyire. - Szálljanak le a katona urak és pihenjenek
92762  IV,  148    |                     Debernekyné rögtön kiadta a rendeletet.~- Zsuzsi, Panna,
92763  IV,  148    |                        Hadd lakjanak jól ezek a becsületes muszkaemberek.~
92764  IV,  148    |                     becsületes muszkaemberek.~A muszkák leszálltak a lovaikról
92765  IV,  148    |           muszkaemberek.~A muszkák leszálltak a lovaikról és letelepedtek
92766  IV,  148    |                     lovaikról és letelepedtek a tornácon a nagy kerek kõasztal
92767  IV,  148    |                       letelepedtek a tornácon a nagy kerek kõasztal körül.~-
92768  IV,  148    |                   Rátok nem haragszom - szólt a nagyasszony -, ti kénytelenek
92769  IV,  148    |                 anyuska. Bár otthon lehetnénk a mi gyermekeink, asszonyaink
92770  IV,  148    |                      emberek ezek! Egyre múlt a félelme, s mire az ízletes
92771  IV,  148    |                    eszik ilyen paprikást maga a fehér cár sem) egy fertályakós
92772  IV,  148    |            fertályakós hordócskát elõgurított a pincébõl s tulajdon kezével
92773  IV,  148    |                     nekik csapra.~Pompás volt a lakoma, a bor nemkülönben,
92774  IV,  148    |                 csapra.~Pompás volt a lakoma, a bor nemkülönben, jó kedvük
92775  IV,  148    |              nemkülönben, jó kedvük szottyant a kozákoknak és a házigazda
92776  IV,  148    |                     szottyant a kozákoknak és a házigazda is beszédes lett.
92777  IV,  148    |                     az osztrákokat, dicsérték a magyarságot. János bácsi
92778  IV,  148    |                     volna velük kibékülni!~De a lakmározás már soká tartott
92779  IV,  148    |                       kicsit. Az egyik kozák, a legnagyobb szakállú feltekintett
92780  IV,  148    |              legnagyobb szakállú feltekintett a napra, mely már egészen
92781  IV,  148    |                    mely már egészen alul volt a menny peremén, s élénken
92782  IV,  148    |                    ember az õ földi pályáján? A sír felé, Jaroszláv. A sír
92783  IV,  148    |                        A sír felé, Jaroszláv. A sír felé. Honnan késünk
92784  IV,  148    |                Jaroszlávnak neveztek -, hanem a Nikoláj olyan furcsákat
92785  IV,  148    |                Nikoláj olyan furcsákat beszél a sírról. Utól nem érjük a
92786  IV,  148    |                      a sírról. Utól nem érjük a sereget, ha mondom. A te
92787  IV,  148    |                   érjük a sereget, ha mondom. A te lovad is fáradt, ne csábítsd
92788  IV,  148    |                       fáradt, ne csábítsd hát a pajtásaidat szelességekre,
92789  IV,  148    |                    Mindnyájan felkászmálódtak a lovaikra, csak a tömpe orrú
92790  IV,  148    |              felkászmálódtak a lovaikra, csak a tömpe orrú nem (akit »diák«-
92791  IV,  148    |                      szólítottak maguk közt). A diák makacsul leült a kis
92792  IV,  148    |                         A diák makacsul leült a kis hordóra.~- Van még az
92793  IV,  148    |                   kidõlt, mámorosan elterülve a földön.~Deberneky kedvetlenül
92794  IV,  148    |              Deberneky kedvetlenül vakargatta a fejét:~- Ej, ej, mármost
92795  IV,  148    |                  legyünk.~- Tudod mit - mondá a katonás asszony -, vágjuk
92796  IV,  148    |                  katonás asszony -, vágjuk el a nyakát. Hadd legyen ezzel
92797  IV,  148    |                 muszka már nem határoz. Talán a paptól kellene tanácsot
92798  IV,  148    |                        Szaladj el, Pali fiam, a tisztelendõért.~A kis Pali
92799  IV,  148    |                       fiam, a tisztelendõért.~A kis Pali lihegve futott
92800  IV,  148    |                       kis Pali lihegve futott a paplakba, ahol a méhesben
92801  IV,  148    |                       futott a paplakba, ahol a méhesben meglelte a nagytiszteletû
92802  IV,  148    |                      ahol a méhesben meglelte a nagytiszteletû urat, amint
92803  IV,  148    |                   napot, Palikám. Nézd ezeket a méheket. Királyné nélkül
92804  IV,  148    |           szétszélednek s nem akarnak bemenni a köpûbe.~- Jaj, nem érek
92805  IV,  148    |                   érek én most rá, pap bácsi, a méheket nézegetni. Nagy
92806  IV,  148    |                    van otthon. Apám elküldött a bácsiért.~- Megyek, fiam,
92807  IV,  148    |                      készen vagyok. De hát mi a baj?~- A muszka katonákból
92808  IV,  148    |                    vagyok. De hát mi a baj?~- A muszka katonákból hátramaradt
92809  IV,  148    |                   hátramaradt az egyik. Anyám a nyakát akarja elvágni, az
92810  IV,  148    |                      az apa pedig nem akarja.~A pap mosolygott. És szeretettel
92811  IV,  148    |                     szeretettel simogatta meg a Pali üde arcát.~Nagy zavarodás
92812  IV,  148    |                   zavarodás volt otthon, mire a pap megérkezett a fiúval.
92813  IV,  148    |                        mire a pap megérkezett a fiúval. A nagyasszonynak
92814  IV,  148    |                     pap megérkezett a fiúval. A nagyasszonynak János úr
92815  IV,  148    |                   lehet. Aztán nagy vétek is.~A tiszteletes úr is az õ pártjára
92816  IV,  148    |                    pártjára állott.~- El kell a kozákot távolítani szép
92817  IV,  148    |                   simán.~- Hogyan?~- Föl kell a lóra ültetni, aztán hadd
92818  IV,  148    |                     aztán hadd menjen, amerre a ló viszi.~- De hátha valami
92819  IV,  148    |                   baja történik, és engem fog a cár okozni? - fázott tõle
92820  IV,  148    |                     Deberneky.~- Kötözzük oda a lóhoz - mondta a tiszteletes
92821  IV,  148    |                 Kötözzük oda a lóhoz - mondta a tiszteletes úr -, hogy le
92822  IV,  148    |                   eshessen róla!~Úgy is lett. A magával tehetetlen Nikolájt
92823  IV,  148    |             tehetetlen Nikolájt két béres meg a kertész lóra ültették, kezét-lábát
92824  IV,  148    |                      kezét-lábát oda kötözve. A kantárját odakapcsolták
92825  IV,  148    |                       kantárját odakapcsolták a kabátja gombjához s ezzel
92826  IV,  148    |                      János úr maga vezette ki a lovat a kapu elé, ott az
92827  IV,  148    |                       maga vezette ki a lovat a kapu elé, ott az ostorral
92828  IV,  148    |                     népek nagy hahotája közt, a szántóföldeken keresztül,
92829  IV,  148    |                      soha nem tudódott ki, de a szegény Deberneky János
92830  IV,  148    |                       örökös félelemben, hogy a cár megolvassa egyszer a
92831  IV,  148    |                      a cár megolvassa egyszer a katonáit és a Nikolaj nem
92832  IV,  148    |              megolvassa egyszer a katonáit és a Nikolaj nem lesz köztük.
92833  IV,  148    |                      és kisül, hogy az bizony a Debernekyéknél veszett el.
92834  IV,  148    |           Debernekyéknél veszett el. S megjön a pecsétes parancsolat egy
92835  IV,  148    |             parancsolat egy nap, hogy »tessék a kozákot elõállítani«.~Ismerõsei,
92836  IV,  148    |                       baj lesz még abból.~II. A Debernekyék cserepárja~De
92837  IV,  148    |                    elég az hozzá, nem kereste a kozákot. Van még neki otthon
92838  IV,  148    |                    otthon elég.~Hanem az volt a baj, hogy míg a cár álmában
92839  IV,  148    |                       az volt a baj, hogy míg a cár álmában jelent meg éjjelenkint
92840  IV,  148    |                álmában jelent meg éjjelenkint a János úr ágyánál mennydörögve: »
92841  IV,  148    |                     mennydörögve: »Add vissza a kozákomat!«, azalatt itthon
92842  IV,  148    |                   kozákomat!«, azalatt itthon a magyarságnál sem vált be
92843  IV,  148    |                      magyarságnál sem vált be a dolog dicsõségnek.~Mikor
92844  IV,  148    |                   dicsõségnek.~Mikor 1860-ban a szabadság megint elkezdõdött,
92845  IV,  148    |                 szabadság megint elkezdõdött, a gyûlésen valaki azt kiáltotta,
92846  IV,  148    |                   valaki azt kiáltotta, amint a Deberneky nevét olvasták:~-
92847  IV,  148    |                      Nagy nevetés támadt erre a tréfára; de az öregúr komolyan
92848  IV,  148    |                       azt is csak az udvarról a kapuig vezette. És az se
92849  IV,  148    |                     És az se volt kozák, csak a lova. Õ csak a lovat vezette.~-
92850  IV,  148    |                    kozák, csak a lova. Õ csak a lovat vezette.~- Tudjuk,
92851  IV,  148    |              kiáltották minden oldalról.~- De a kozák rajta ült! - sivított
92852  IV,  148    |                   Különb bizottsági tag lenne a feleségébõl - harsogott
92853  IV,  148    |                       mert az le akarta vágni a kozák fejét.~- Éljen Debernekyné!~
92854  IV,  148    |                   fejét.~- Éljen Debernekyné!~A nagyasszony, aki a karzaton
92855  IV,  148    |               Debernekyné!~A nagyasszony, aki a karzaton ült, majd elájult
92856  IV,  148    |                       elájult izgatottságában a jelenet alatt. Egész arca
92857  IV,  148    |                      János úr.~- Látod, ilyen a félember! Ha az ember valamit
92858  IV,  148    |                       úr bûnbánóan sütötte le a fejét.~Sok mindenfélén kellett
92859  IV,  148    |                      átesni.~Nemsokára bejött a legtetszetõsebb divat: hogy
92860  IV,  148    |                      Éltünk már és mozogtunk. A hármas halom zöldült már,
92861  IV,  148    |                    zöldült már, és ott ültünk a tetején. Volt ez rosszabbul
92862  IV,  148    |                       ez rosszabbul is, mikor a hármas halom csak egy nagy
92863  IV,  148    |                       úrnak is megtetszett ez a gondolat. »Nem fizetek,
92864  IV,  148    |                 cédula jutott Debernekyékhez. A szép kis tornyos kastély
92865  IV,  148    |                 székében elterpeszkedve, vagy a nagy kõasztalnál kártyázott
92866  IV,  148    |                   nagy kõasztalnál kártyázott a pajtásokkal. A házbeliek
92867  IV,  148    |                     kártyázott a pajtásokkal. A házbeliek idegenül, búsan
92868  IV,  148    |                     ember vagyok én.~De mikor a katonák aztán csakugyan
92869  IV,  148    |                      élelmiszereket, levágták a bornyút, feltörték az éléskamrát,
92870  IV,  148    |                      feltörték az éléskamrát, a pincét, leszedegették a
92871  IV,  148    |                       a pincét, leszedegették a fákról féléretten a finom
92872  IV,  148    |             leszedegették a fákról féléretten a finom sercika almát, az
92873  IV,  148    |                      almát, az öregúr kezdett a béketûrésbõl kifogyni, nagy
92874  IV,  148    |                   nagy óbégatással szaladgált a magyarok nyakára, hogy õ
92875  IV,  148    |                       Örökösen hazaáruló lesz a neve. Még a csontjait is
92876  IV,  148    |                    hazaáruló lesz a neve. Még a csontjait is kihányják a
92877  IV,  148    |                      a csontjait is kihányják a sírból az unokák.~- Jó,
92878  IV,  148    |                     fizessek. Mi haszna abból a hazának, ha én tönkreteszem
92879  IV,  148    |                 Vencel káplár úr azonban, aki a legjobban pusztított, a
92880  IV,  148    |                       a legjobban pusztított, a többi között izgatván, így
92881  IV,  148    |                rendelt cserepárokat:~- Minden a mienk, ami az övék. Mi vagyunk
92882  IV,  148    |                      Mi vagyunk az urak. Amit a szemünk meglát és a szájunk
92883  IV,  148    |                      Amit a szemünk meglát és a szájunk megkíván, azt mi
92884  IV,  148    |                        azt mi mind elvehetjük a császár nevében, mert mi
92885  IV,  148    |                       tizenketten vagyunk itt a császár.~Nagy ínyenc is
92886  IV,  148    |                     volt Jarobitsek; szerette a pecsenyét és a bort. Azonfelül
92887  IV,  148    |                       szerette a pecsenyét és a bort. Azonfelül Jarobitsek
92888  IV,  148    |                    leghatalmasabban csörgetni a panganétját. Egyszóval félelmetes
92889  IV,  148    |              Egyszóval félelmetes fickó volt.~A nagyasszony aranyrámás nagy
92890  IV,  148    |               falitükrébe lövöldözött, máskor a családi képekbe. Deberneky
92891  IV,  148    |                        aki legelõbb odatalált a katonák közül, az húzta
92892  IV,  148    |                    katonák közül, az húzta be a betett hatosokat.~Csodálatos
92893  IV,  148    |                       mennyit bírt megenni ez a tizenkét ember. Elõször
92894  IV,  148    |                       tizenkét ember. Elõször a baromfiféléket falták fel,
92895  IV,  148    |                 falták fel, azután nekiláttak a sertéseknek, majd az ökrökre
92896  IV,  148    |                        majd az ökrökre került a sor. Ha már elfogyott a
92897  IV,  148    |                       a sor. Ha már elfogyott a húsféle, Jarobitsek bement
92898  IV,  148    |                   maga lõtt le ügyesen.~- Még a lovakat is meg fogjuk enni -
92899  IV,  148    |                     enni - biztatta jókedvûen a háziakat. - Ettem már én
92900  IV,  148    |                     édeskés. Bizony megesszük a Rárót és a Fecskét is.~S
92901  IV,  148    |                   Bizony megesszük a Rárót és a Fecskét is.~S valóban veszedelmesen
92902  IV,  148    |                 kimondta az ebédnél:~- Holnap a tehenekre kerül a sor.~Délután
92903  IV,  148    |                      Holnap a tehenekre kerül a sor.~Délután körülnézegette
92904  IV,  148    |                        Délután körülnézegette a teheneket és a Talpast ítélte
92905  IV,  148    |                 körülnézegette a teheneket és a Talpast ítélte halálra.
92906  IV,  148    |                     kajlaszarvú tehénke volt, a nagyasszony kedves tehene.~
92907  IV,  148    |                       Debernekyné sírt, mikor a rémhírt meghallotta, hogy
92908  IV,  148    |                     rémhírt meghallotta, hogy a kedves tarka Talpas holnap
92909  IV,  148    |                   holnap meghal. Golyót lõnek a fejébe. Szép nagy okos szemét
92910  IV,  148    |                       éjjel nem tudott aludni a nagyasszony. János úr hallotta
92911  IV,  148    |                       békét!~- Anna, Anna, te a Talpast siratod és nem mered
92912  IV,  148    |                       is? Az én dolgom az, ha a szívem megszakad is…~- De
92913  IV,  148    |                 engedlek szenvedni, megmentem a tehénkédet, holnap fizetek.~-
92914  IV,  148    |                  próbáld meg! - szisszent fel a nagyasszony kevélyen. -
92915  IV,  148    |                 kevélyen. - Rögtön itt hagyom a házadat.~- Anna! Lelkem,
92916  IV,  148    |                 fizess.~- Hát nem fizetek, de a Talpasnak vége akkor.~-
92917  IV,  148    |                     Reggel korán öltözött fel a nagyasszony, de azért a
92918  IV,  148    |                       a nagyasszony, de azért a világért se mozdult volna
92919  IV,  148    |                  világért se mozdult volna ki a szobájából, hogy az iszonyú
92920  IV,  148    |               cukorral kényeztetett; mikor az a gonosz Jarobitsek megcélozza
92921  IV,  148    |                  gonosz Jarobitsek megcélozza a halálra ítéltet a puskájával
92922  IV,  148    |                  megcélozza a halálra ítéltet a puskájával s oh jaj, mikor
92923  IV,  148    |                    puskájával s oh jaj, mikor a lövés eldörren… De azt meghallja
92924  IV,  148    |                     idebent is…~Remegve várta a borzalmas pillanatot, haloványan
92925  IV,  148    |                  Jarobitsek Vencel lépett be. A hóhér, a gyilkos! De milyen
92926  IV,  148    |                    Vencel lépett be. A hóhér, a gyilkos! De milyen szelíd,
92927  IV,  148    |                        alázatos volt az arca.~A nagyasszony keményen rászólt:~-
92928  IV,  148    |                      egy szót sem szólt, csak a nagyasszony mondta gúnyosan:~-
92929  IV,  148    |                   Jarobitsek. - Bocsásson meg a tekintetes úr és a tekintetes
92930  IV,  148    |              Bocsásson meg a tekintetes úr és a tekintetes asszony. Jó és
92931  IV,  148    |                   közbe János úr. - Ne bántsd a káplár urat. Ha õ jó akar
92932  IV,  148    |                        Mit von le az õ jósága a mi hazafiságunkból. Csak
92933  IV,  148    |                       alázatos. Ne hallgasson a feleségemre.~- Az leszek,
92934  IV,  148    |                   annak én szót fogadok, mint a császárnak.~- No lássa,
92935  IV,  148    |                      ír. Mert szépen tud írni a mamicám, pedig már hatvan
92936  IV,  148    |                 barátkozol vele? - pirongatta a nagyasszony magyarul.~-
92937  IV,  148    |                  látod, hogy már nem lövi meg a Talpast. - Majd a káplár
92938  IV,  148    |                    lövi meg a Talpast. - Majd a káplár felé fordult tótul: -
92939  IV,  148    |                      tótul: - Ugye nem bántja a feleségem tehenét?~- Isten
92940  IV,  148    |                       helyeslõleg bólingatott a nagy fejével.~- Add ide
92941  IV,  148    |                       nagy fejével.~- Add ide a pápaszememet, Annácskám.
92942  IV,  148    |                     magadra és imádkozz abból a könyvbõl, amit neked adtam.
92943  IV,  148    |                 kíméletes irántuk, tartózkodj a durvaságoktól, mert minden
92944  IV,  148    |                sanyargatjátok Magyarországon, a leghihetetlenebb kegyetlenségeket
92945  IV,  148    |                     végzem is levelemet, mert a huszár már ordít, hogy ringassam.~
92946  IV,  148    |                 kölcsönbe megy. Panna, Panna!~A szolgáló után kiáltott.~-
92947  IV,  148    |              parancsolni.~- Szaladj át, fiam, a paphoz. Van ott most egy
92948  IV,  148    |                      Mit akarsz vele? - kérdé a nagyasszony.~- Lefestetem
92949  IV,  148    |                nagyasszony.~- Lefestetem vele a jelenetet. Egy huszárt a
92950  IV,  148    |                      a jelenetet. Egy huszárt a teknõben, akit egy öreg
92951  IV,  148    |                   fölséges!~Szemei szikráztak a vidámságtól és lelkesedéstõl.~-
92952  IV,  148    |                    háború!~Majd újra elõfogta a kacagás:~- Hahaha! Képzeld
92953  IV,  148    |                       Hahaha! Képzeld el, azt a huszárt a teknõben! Nem
92954  IV,  148    |                     Képzeld el, azt a huszárt a teknõben! Nem éppen a mi
92955  IV,  148    |                 huszárt a teknõben! Nem éppen a mi Pali fiunk-e, hehehe?
92956  IV,  148    |                     hehehe? No, az volna csak a pompás! Valami gyönyörû
92957  IV,  148    |               nevethessek rajta… De már ilyet a mi cserepárjaink mégse tesznek.~
92958  IV,  148    |                        mint egy evet, s mikor a katonák összegyûltek déltájban
92959  IV,  148    |                katonák összegyûltek déltájban a sovány lencsefõzelék mellé,
92960  IV,  148    |                   lencsefõzelék mellé, melyet a Zsuzska szolgáló fõzött
92961  IV,  148    |                   alázatos Jarobitsek letette a kanalat s utána próbálta
92962  IV,  149    |                       Nástya meséjét, ahonnan a mandátumot. A fogarasi havasok
92963  IV,  149    |                meséjét, ahonnan a mandátumot. A fogarasi havasok közt élt
92964  IV,  149    |                       Nástya. Szép volt, mint a fiók zerge, fekete szemei
92965  IV,  149    |                  zerge, fekete szemei voltak, a kökényhez hasonlók, s olyan
92966  IV,  149    |                 hasonlók, s olyan szája, mint a cseresznye. Hát még a nézése,
92967  IV,  149    |                    mint a cseresznye. Hát még a nézése, hát még a járása…
92968  IV,  149    |                     Hát még a nézése, hát még a járása… Mondták is az irigy
92969  IV,  149    |                   Úristen.«~Belátta ezt talán a férje is, mert meghalt.
92970  IV,  149    |                    pajzán, izzó vérû, aki még a szentekre is rámosolygott,
92971  IV,  149    |                  rámosolygott, mikor vasárnap a templomba ment.~Ilyenkor
92972  IV,  149    |                       egy pár csirkét is vitt a pópának, aki kedvteléssel
92973  IV,  149    |                     Hamar akadjon szerencséd!~A dászkál, egy ragyás ember,
92974  IV,  149    |                      Hiszen egyebet se csinál a szerencse, mint hogy utána
92975  IV,  149    |                    utána fut, belekapaszkodik a szoknyaráncaiba…~S igazán,
92976  IV,  149    |                      igazán. Amennyi duda van a havasok alján, az mind utána
92977  IV,  149    |                     az mind utána siránkozott a pásztorok leheletével. Amennyi
92978  IV,  149    |               leheletével. Amennyi rózsa nõtt a kucsulátai ispán kertjében,
92979  IV,  149    |                     fonnyadt meg. Ellopkodták a legények, elõször a kertbõl,
92980  IV,  149    |               Ellopkodták a legények, elõször a kertbõl, hogy neki küldhessék,
92981  IV,  149    |                       neki küldhessék, azután a mellérõl, hogy a fövegük
92982  IV,  149    |                       azután a mellérõl, hogy a fövegük mellé tûzhessék.
92983  IV,  149    |                   mindenütt bolondultak utána a legények, de Nástya egyiknek
92984  IV,  149    |                  Nástya egyiknek sem adta oda a kezét: »Elég volt egyszer -
92985  IV,  149    |                   lássátok be, hogy elég volt a rabszolgaságból«, s fekete
92986  IV,  149    |                    fogai incselkedõn nevettek a kikosarazott kérõkre, mintha
92987  IV,  149    |                    mintha mondanák: »Menjetek a pokolba - de gyertek aztán
92988  IV,  149    |                       vissza hozzám.«~Tógyer, a Nástya nagybátyja (azelõtt
92989  IV,  149    |                eltemetkezned.«~De Nástya csak a fejét rázta és így felelt:~-
92990  IV,  149    |                  felelt:~- Ej, hát nem láttad a körtefát ott az országút
92991  IV,  149    |                     hogy nincs bent valakinek a kertjében, hogy senkié?
92992  IV,  149    |                       hogy ott rothadnának el a gallyak közt. Valaki mindig
92993  IV,  149    |                     mint egy zuhatag:~- Hamis a lelked, kis Nástya. S olyan
92994  IV,  149    |                   lelked, kis Nástya. S olyan a nyelvecskéd, mint egy ráspoly.~
92995  IV,  149    |                   maradt elhatározásához. Még a gazdag Petru, katonaviselt
92996  IV,  149    |                 makacs fejét kacéran hajtotta a balvállára.~- Nem, Petru,
92997  IV,  149    |                       az aranyod, ezüstöd, se a réted, hanem ha meglátogatsz
92998  IV,  149    |                     új bocskort.~Másnap Juon, a bíró fia kellemeztette magát
92999  IV,  149    |                       fia kellemeztette magát a kútnál. Csipkedte a Nástya
93000  IV,  149    |                     magát a kútnál. Csipkedte a Nástya arcát, kapkodott