bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

93001  IV,  149    |                       Nástya arcát, kapkodott a darázs-derekához szerelemittasan.
93002  IV,  149    |                  nekem egy új bocskort hozni.~A pópa nyalka diák fia találkozott
93003  IV,  149    |                     diák fia találkozott vele a mezõn, a rozsok közti gyalogúton.
93004  IV,  149    |                     találkozott vele a mezõn, a rozsok közti gyalogúton.
93005  IV,  149    |                gyalogúton. Búzavirágok voltak a Nástya kezében. Megálltak
93006  IV,  149    |                        Megálltak beszélgetni. A diák lesütött szemekkel,
93007  IV,  149    |                   szemekkel, ábrándosan mondá a többi közt:~- Adj egy virágot,
93008  IV,  149    |                    virágot akarsz.~Mire aztán a diák nagy hebegve, sok kerülõ
93009  IV,  149    |                         fenyegette meg Nástya a diákot szende pironkodással. -
93010  IV,  149    |                       hogy megtelt lassankint a Nástya háza bocskorokkal.
93011  IV,  149    |                  voltak felaggatva köröskörül a szobában madzagon, mint
93012  IV,  149    |                       szobában madzagon, mint a kukorica szokott lenni.
93013  IV,  149    |                  lenni. De volt még azonfelül a szuszékban is; sõt a padlásra
93014  IV,  149    |                azonfelül a szuszékban is; sõt a padlásra is jutott. Annyit
93015  IV,  149    |                 Annyit hordtak oda össze azok a gonosz csontok, a férfiak,
93016  IV,  149    |                  össze azok a gonosz csontok, a férfiak, de annyit, hogy
93017  IV,  149    |                  annyit, hogy tán fel is ment a bocskorok ára a városban.
93018  IV,  149    |                       is ment a bocskorok ára a városban. Az ismerõsök,
93019  IV,  149    |                       városban. Az ismerõsök, a szomszédok váltig csodálkoztak,
93020  IV,  149    |                    mirevaló lesz Nástyának az a temérdek bocskor.~Iliána
93021  IV,  149    |               elhordani? Szattyán csizma való a te piskótalábadra.~Nástya,
93022  IV,  149    |                       piskótalábadra.~Nástya, a kis Nástya kinevette.~-
93023  IV,  149    |                   mezítláb. Hiszen elég fehér a lábam.~- De hát akkor mit
93024  IV,  149    |                   akkor mit csinálsz velök?~- A másvilágra se viszem, majd
93025  IV,  149    |                     Hasznukat veszem még ezen a világon.~- Az ördög értsen,
93026  IV,  149    |                       megérthetnél.~Híre ment a sok bocskornak, s egy napon
93027  IV,  149    |                bocskornak, s egy napon eljött a tímár is a városból: nagy
93028  IV,  149    |                       napon eljött a tímár is a városból: nagy vörös ember,
93029  IV,  149    |                  velök. Hogy adod?~- Nem adom a bocskorokat - felelte a
93030  IV,  149    |                       a bocskorokat - felelte a menyecske határozottan.~-
93031  IV,  149    |                      azontúl még jobban törte a fejét a környék, hogy mit
93032  IV,  149    |                      még jobban törte a fejét a környék, hogy mit csinál
93033  IV,  149    |                  csinál majd valamikor Nástya a bocskorokkal. Egyik is mondott
93034  IV,  149    |                   kivesznek az összes állatok a földrõl s akkor a bõr ára
93035  IV,  149    |                     állatok a földrõl s akkor a bõr ára fölszáll, ahány
93036  IV,  149    |                       fogadalma van Nástyának a gyûjtésre, s mikor sok ezer
93037  IV,  149    |                     ezer lesz, elküldi Bécsbe a királynak, csináljon magának
93038  IV,  149    |                      tudjátok, milyen ostobák a kíváncsiak. Évekig rágódtak
93039  IV,  149    |                     még mindig nem derült fel a különös titok, még mindig
93040  IV,  149    |                     titok, még mindig gyûltek a bocskorok Nástyánál, de
93041  IV,  149    |                     több bocskor.~Nyíltak még a rózsák a kucsulátai ispán
93042  IV,  149    |                 bocskor.~Nyíltak még a rózsák a kucsulátai ispán kertjében,
93043  IV,  149    |                  ispán kertjében, de már csak a szél hozta el illatjukat…~
93044  IV,  149    |                       hogy Nástya se volt már a régi, a liliomokat leszedte
93045  IV,  149    |                    Nástya se volt már a régi, a liliomokat leszedte formás
93046  IV,  149    |               leszedte formás arcáról az idõ, a piros cseresznyét az ajkáról
93047  IV,  149    |                   hajszálak alakjában hagytak a fején.~Nem volt már szép,
93048  IV,  149    |                      pislogott az egykori tûz a szemeiben. Még érdeklõdött
93049  IV,  149    |                    szemeiben. Még érdeklõdött a világ iránt. Eljárt a mezõre,
93050  IV,  149    |             érdeklõdött a világ iránt. Eljárt a mezõre, a kúthoz s megszólította
93051  IV,  149    |                       iránt. Eljárt a mezõre, a kúthoz s megszólította barátságosan
93052  IV,  149    |                    megszólította barátságosan a legényeket:~- Mi dolog az,
93053  IV,  149    |                     másik legényt korholt meg a malomban, ahova õrölni jártak:~-
93054  IV,  149    |                    õrölni jártak:~- Rossz már a lábbelid, Pável. Bizisten
93055  IV,  149    |                     Pável. Bizisten kilátszik a nagyujjad. Nem illik, hogy
93056  IV,  149    |                    hogy úgy elhagyod magadat.~A legény kedvetlenül vont
93057  IV,  149    |                bocskorom. Hátha még jut abból a te lábadra is.~S lõn, hogy
93058  IV,  149    |                       lábadra is.~S lõn, hogy a Nástya bocskoraival megfordult
93059  IV,  149    |                       bocskoraival megfordult a dolog; amilyen szépen gyûltek
93060  IV,  149    |                      élt és ott gyomlálgatott a Nástya udvarára nézõ kertjében,
93061  IV,  149    |                egy-egy legényt látott elmenni a szomszédból újdonatúj bocskorral
93062  IV,  149    |              szomszédból újdonatúj bocskorral a hóna alatt, vigyorogva intette
93063  IV,  149    |                     volt… mindig okos volt ez a Nástya.~
93064  IV,  150    |                                               A KIRÁLYOK IS CSAK EMBEREK~
93065  IV,  150    |                  nagyon megélesedett az esze. A szerencsétlenség a legjobb
93066  IV,  150    |                      esze. A szerencsétlenség a legjobb köszörűkő.~De ha
93067  IV,  150    |                      legjobb köszörűkő.~De ha a pesszimisták szerint minden
93068  IV,  150    |               rossznak, s így lőn, hogy mikor a szövetséges hadak leverték
93069  IV,  150    |                    szövetséges hadak leverték a féktelen titánt, I. Napóleont,
93070  IV,  150    |                roppant hadisarcot vetettek ki a franciákra, amiből csinos,
93071  IV,  150    |                      E hadisarc ugyanis, mint a Napóleon által elkövetett
93072  IV,  150    |                    így okoskodék magában: »Ez a pénz voltaképpen engem illet.«
93073  IV,  150    |                      csak az arcát dúlták fel a napóleoni hadjáratok.~Tíz
93074  IV,  150    |                   nézett ki idősebbnek, mikor a háború után megjelent Pozsonyban,
93075  IV,  150    |                     számításokban törte fejét a városi magisztrátus; még
93076  IV,  150    |                  éjjelenkint is gyertya égett a városházán. Kárfelvételeket
93077  IV,  150    |                     napnál világosabban, hogy a hadisarcból a károk arányában
93078  IV,  150    |              világosabban, hogy a hadisarcból a károk arányában éppen kétmillió
93079  IV,  150    |                  Ennélfogva hármat kell kérni a császártól, akkor talán
93080  IV,  150    |                  latin orációval járult tehát a legfelsőbb úr színe elé
93081  IV,  150    |                       legfelsőbb úr színe elé a tanács, Schranek Mihály
93082  IV,  150    |                      vezetése alatt, előadván a tűrhetetlen nyomort, melyet
93083  IV,  150    |                   tűrhetetlen nyomort, melyet a háború okozott a koronázó
93084  IV,  150    |                       melyet a háború okozott a koronázó ősvárosban, mély
93085  IV,  150    |                királyi felsége odahatni, hogy a rájok eső hárommillió sürgősen
93086  IV,  150    |                       sürgősen kifizettessék.~A király csodálkozó szemeket
93087  IV,  150    |                csodálkozó szemeket meresztett a tanácsbeliekre s némi zavarral
93088  IV,  150    |                  kérdé:~- Valóban annyi volna a szenvedett kár?~- Igen,
93089  IV,  150    |                fájdalmas, tompa hangon. - Ami a pénzt illeti…~Megakadt,
93090  IV,  150    |               hasztalan; abba kellett hagynia a mondatot.~- Természetesen -
93091  IV,  150    |                    mint kedvelt népeimnek, de a pénznek… igenis, azon úgynevezett
93092  IV,  150    |                    Inkább vágassa ki tövestül a nyelvünket fölséged, mintsem
93093  IV,  150    |              tönkrement polgártársaink előtt.~A király megütődék kissé e
93094  IV,  150    |                   követelmények parancsolnak. A pénznek sok helye van. De
93095  IV,  150    |                     örömmel állíthatjuk, hogy a Pozsonynak szánt adomány
93096  IV,  150    |                       Sugárzó arccal távozott a küldöttség, széthordva a
93097  IV,  150    |                      a küldöttség, széthordva a hírt villámgyorsan mindenfelé,
93098  IV,  150    |                villámgyorsan mindenfelé, hogy a király nem adja meg ugyan
93099  IV,  150    |                     király nem adja meg ugyan a milliókat, hanem ad helyettük
93100  IV,  150    |               ujjongás, öröm, éljenzõ tömegek a nádori palota elõtt, ahol
93101  IV,  150    |                     nádori palota elõtt, ahol a király szállt, este fáklyászene,
93102  IV,  150    |                  kivilágítás, transzparentek »a legjobb király«, »Pozsony
93103  IV,  150    |                hetekig, hónapokig lázban volt a város. A szíveket a várakozás
93104  IV,  150    |                hónapokig lázban volt a város. A szíveket a várakozás feszítette,
93105  IV,  150    |                      volt a város. A szíveket a várakozás feszítette, a
93106  IV,  150    |                       a várakozás feszítette, a kíváncsiság pedig csiklandozta.
93107  IV,  150    |               kíváncsiság pedig csiklandozta. A jámbor polgárok nem beszéltek
93108  IV,  150    |              beszéltek egyébrõl se otthon, se a kocsmákban, csak a király
93109  IV,  150    |                 otthon, se a kocsmákban, csak a király adományáról. Hányták,
93110  IV,  150    |                   Minden polgárt nemessé tesz a király, s minden nemest
93111  IV,  150    |                      nevelt az óljaiban, erre a rovásra kutyakölykeket kezdett
93112  IV,  150    |                  tudja õ, mit csinál; mi lesz a kelendõ portéka a bõrök
93113  IV,  150    |                     mi lesz a kelendõ portéka a bõrök dolgában - a tömeges
93114  IV,  150    |                    portéka a bõrök dolgában - a tömeges diplomák idején.~
93115  IV,  150    |                  Némelyek azonban kevesellték a megnemesítést, s másfelé
93116  IV,  150    |            megnemesítést, s másfelé nyomozták a király ködbe burkolt ígéretét.~»
93117  IV,  150    |                   rendel majd el Ferenc, hogy a bécsi hídakon Pozsony városa
93118  IV,  150    |                       Hm, bolond az ötlet. De a királynak minden szabad.
93119  IV,  150    |                       S ami fõ, sokat hajtana a városnak.)~A vérmesebbek
93120  IV,  150    |                    sokat hajtana a városnak.)~A vérmesebbek még többet reménylettek,
93121  IV,  150    |                      reménylettek, kinevetvén a fentebbi kombinációkat.~»
93122  IV,  150    |                 Ostobaság - mondák -, nemessé a király nem tehet egész várost,
93123  IV,  150    |                   hogy Pozsony szedje Bécsben a vámot. Hol láttátok már
93124  IV,  150    |                     valaha, hogy kis hal egye a nagyot? Hanem az lesz a
93125  IV,  150    |                       a nagyot? Hanem az lesz a vége, hogy a király megengedi
93126  IV,  150    |                    Hanem az lesz a vége, hogy a király megengedi Pozsonynak
93127  IV,  150    |                   király megengedi Pozsonynak a bankócsinálást. Higgyétek,
93128  IV,  150    |                      Higgyétek, ilyesmi lesz. A város annyi pénzt nyomathat,
93129  IV,  150    |                 amennyi neki tetszik - persze a Schranek Mihály aláírásával.
93130  IV,  150    |                  Mihály aláírásával. Az aztán a város dolga, hogy forgalomba
93131  IV,  150    |                      engedély kell hozzá, meg a prés. S ha van érvényes
93132  IV,  150    |                    mennyire fel volt csigázva a közvélemény, midõn fél év
93133  IV,  150    |                      múlva leérkezett Bécsbõl a palatinus õfenségéhez egy
93134  IV,  150    |                 zárral, csinos acélpántokkal, a város részére.~Hat hófehér
93135  IV,  150    |                  bokrétákat kötve; úgy vitték a ládát a nádori palotától
93136  IV,  150    |                     kötve; úgy vitték a ládát a nádori palotától a városházáig.
93137  IV,  150    |                      ládát a nádori palotától a városházáig. Nyolc panyókás
93138  IV,  150    |                     panyókás huszár lépkedett a szekér mellett kétoldalt,
93139  IV,  150    |                kalapot, kendõt lengetve; bent a városházán pedig együtt
93140  IV,  150    |                   városházán pedig együtt ült a tanács díszben, izgatottan
93141  IV,  150    |                    tanács díszben, izgatottan a várakozástól. A láda két
93142  IV,  150    |                    izgatottan a várakozástól. A láda két kulcsa, melyet
93143  IV,  150    |                      már elõbb elküldött volt a nádor, ott csillámlott a
93144  IV,  150    |                      a nádor, ott csillámlott a tanácskozási asztal posztópázsitján.~
93145  IV,  150    |        posztópázsitján.~Mikor aztán felhozták a ládát a lépcsõkön, minden
93146  IV,  150    |                       aztán felhozták a ládát a lépcsõkön, minden szív gyorsabban
93147  IV,  150    |                       hogy mi lehet benne: az a bizonyos ötezer kutyabõr-e,
93148  IV,  150    |                    Remegõ kézzel nyitotta fel a zárakat Schranek Mihály
93149  IV,  150    |                     mikor végre kibontakozott a sok gyapot és papírtakarók
93150  IV,  150    |               papírtakarók közül I. Ferencnek a márványszobra, azzal a kegyes
93151  IV,  150    |              Ferencnek a márványszobra, azzal a kegyes aláírással:~AMOREM
93152  IV,  150    |                        AMOREM MEUM POPULI MEO~A tanácstagok megmeredve tekintettek
93153  IV,  150    |                      egymásra, ahelyett, hogy a szobrot nézték volna, mely
93154  IV,  150    |                  vissza õfelsége arcvonásait. A császári ajkak körül nyájas
93155  IV,  150    |                 minden arc savanyú lett, csak a kõarc mosolygott.~És mosolyog
93156  IV,  150    |                     is, mert ma is híven õrzi a lojális Pozsony a becses
93157  IV,  150    |                  híven õrzi a lojális Pozsony a becses szobrot - de véletlenül
93158  IV,  150    |                     gondolom, engedne valamit a hárommillióból.~II. MENNYIT
93159  IV,  150    |                        akit népe már életében a jóságos melléknévvel tisztelt
93160  IV,  150    |                     egy olyan ház körül, mint a Hradzsin, folytonosan akad
93161  IV,  150    |                     egyet mondjak, az történt a vár szomszédságában lakó
93162  IV,  150    |                      özvegy takácsnéval, hogy a libái bementek valahogy
93163  IV,  150    |                       libái bementek valahogy a Hradzsin kertjébe egy kis
93164  IV,  150    |                       atmoszféra veszedelmes.~A kertfelügyelőségi »adjunkt« (
93165  IV,  150    |                  kertfelügyelőségi »adjunkt« (a százezer Mayerek egyike)
93166  IV,  150    |                százezer Mayerek egyike) fogta a seréttel töltött puskáját,
93167  IV,  150    |                töltött puskáját, rádurrantott a libákra, úgyhogy tizenegy
93168  IV,  150    |                    zsírban megsülve ennék meg a takácsné falánk kölykei,
93169  IV,  150    |                      takácsné falánk kölykei, a királyi kert dísznövényeire
93170  IV,  150    |                  frecsegett szét, s megitatta a gyökereiket.~A takácsné (
93171  IV,  150    |                      megitatta a gyökereiket.~A takácsné (nagynyelvű, kardos
93172  IV,  150    |                      ilyen költői véget szánt a libáinak, de sokkal polgáriabbat,
93173  IV,  150    |                      szórva, de két marékkal, a gyilkos felügyelőségi gyakornokra,
93174  IV,  150    |                   aznap felment kihallgatásra a császárhoz, kiöntve keserves
93175  IV,  150    |                   könnyekbe vegyített epéjét.~A puhaszívű császár elérzékenyült,
93176  IV,  150    |                 Szívem vérzik. Oh, én ismerem a nyomort, s azonnal intézkedem
93177  IV,  150    |                 nyomort, s azonnal intézkedem a kárpótlás iránt. Menjen
93178  IV,  150    |              nyugodtan haza, szegény asszony.~A takácsné eltávozott, de
93179  IV,  150    |                       takácsné eltávozott, de a császár felháborodása meg
93180  IV,  150    |                időkben igen érzékeny volt már a kedélye.~- Fellázító így
93181  IV,  150    |                kedélye.~- Fellázító így bánni a népeimmel! Tizenegy libát
93182  IV,  150    |                    szegény lelket megfosztani a vagyonkájától. Igazán rettenetes!~
93183  IV,  150    |                    annyira belebiztatta magát a haragba, hogy a lábával
93184  IV,  150    |            belebiztatta magát a haragba, hogy a lábával toppantott, és ami
93185  IV,  150    |                   nála, kemény hangon adta ki a rendeletet:~- Holnap vezessétek
93186  IV,  150    |                  Holnap vezessétek elébem azt a fickót! Majd megtanítom
93187  IV,  150    |                    ezt nem viszi el szárazon!~A boldogtalan gyakornok megidéztetett,
93188  IV,  150    |                       gondolatokat ébresztett a százezer Mayerek ezen holnapra
93189  IV,  150    |                 borzalmas víziói voltak. Jött a tizenegy holt liba (gänsemarsch-ban)
93190  IV,  150    |                 lepedőben volt az egyik, csak a sárga csőre látszott, a
93191  IV,  150    |                       a sárga csőre látszott, a másik a lábával fenyegette
93192  IV,  150    |                       csőre látszott, a másik a lábával fenyegette meg a
93193  IV,  150    |                      a lábával fenyegette meg a gyilkost, gágogva rohant
93194  IV,  150    |                   gyilkost, gágogva rohant rá a harmadik, a vér szivárgott
93195  IV,  150    |                 gágogva rohant rá a harmadik, a vér szivárgott a negyedikből,
93196  IV,  150    |                    harmadik, a vér szivárgott a negyedikből, s a vér lepotyogó
93197  IV,  150    |                   szivárgott a negyedikből, s a vér lepotyogó cseppjeiből
93198  IV,  150    |                       hét betű rajzolódott le a szoba közepére: »Meghalsz.«~
93199  IV,  150    |                   szoba közepére: »Meghalsz.«~A szerencsétlen gyakornok
93200  IV,  150    |                     után kimerülve, reszketve a félelemtől, holthalványan
93201  IV,  150    |              holthalványan állított be reggel a császár előszobájába a többi
93202  IV,  150    |                 reggel a császár előszobájába a többi várakozók közt.~Nemsokára
93203  IV,  150    |                      közt.~Nemsokára rákerült a sor. Kinyílt előtte a császár
93204  IV,  150    |                rákerült a sor. Kinyílt előtte a császár elfogadó szobája,
93205  IV,  150    |            bizonytalanul, révedezve tekintett a belépőre, amit azonnal észrevett
93206  IV,  150    |               észrevett gróf Trauttmansdorff, a helyettes hadsegéd, s hirtelen
93207  IV,  150    |                      emlékezetét kisegítse.~- A gyakornok, fölség - súgta -,
93208  IV,  150    |               gyakornok, fölség - súgta -, az a bizonyos lövés… A tizenegy
93209  IV,  150    |                          az a bizonyos lövés… A tizenegy liba…~- Igen, igen -
93210  IV,  150    |                       felvillanó emlékezettel a császár, most már biztos
93211  IV,  150    |                    biztos léptekkel közeledve a se élő, se holt adjunktushoz,
93212  IV,  150    |                    csak azt vette észre, hogy a királyi kéz a vállára nehezedik
93213  IV,  150    |                     észre, hogy a királyi kéz a vállára nehezedik s elkezdi
93214  IV,  150    |                      kitűnő lövés! Vegyen fel a császári pénztárból öt forintot!~
93215  IV,  150    |                      kézintéssel elbocsátotta a százezer Mayerek legboldogabbikát.~
93216  IV,  150    |        legboldogabbikát.~Nos, de hát mi ebbõl a tanulság? Az-e, hogy egy
93217  IV,  150    |                     hogy egy másik császárnak a memóriája nem ér meg öt
93218  IV,  150    |                     ez, sem az. Egyszerûen az a tanulság, amit már elfecsegett
93219  IV,  150    |                tanulság, amit már elfecsegett a cím, hogy a királyok is
93220  IV,  150    |                       elfecsegett a cím, hogy a királyok is csak emberek.~
93221  IV,  151    |                                               A NYÚL, A DOKTOROK ÉS A BETEGSÉG~
93222  IV,  151    |                                       A NYÚL, A DOKTOROK ÉS A BETEGSÉG~1893~
93223  IV,  151    |                         A NYÚL, A DOKTOROK ÉS A BETEGSÉG~1893~Nem szeretek
93224  IV,  151    |                    BETEGSÉG~1893~Nem szeretek a betegségeimrõl írni, elég
93225  IV,  151    |                    látogatóim úgyis elmondták a lapokban, sõt Murai Károly
93226  IV,  151    |                      vidámságra is fordította a »Pesti Hírlap«-ban, (ámbátor
93227  IV,  151    |                   Pesti Hírlap«-ban, (ámbátor a halállal nem jó kötekedni),
93228  IV,  151    |                  csordul belõle.~Miután immár a humor játszi nedve is elcsöppent
93229  IV,  151    |                 eltûnik, elpárolog elõttem is a sok medicinaszag, s egész
93230  IV,  151    |                tárgyilagosan el tudom mondani a betegségemet, a betegségem
93231  IV,  151    |                       mondani a betegségemet, a betegségem közben, a térdemre
93232  IV,  151    |            betegségemet, a betegségem közben, a térdemre támasztott kicsike
93233  IV,  151    |                       az elejét nem tudom, se a végét, mint a karikagyûrûnek,
93234  IV,  151    |                       tudom, se a végét, mint a karikagyûrûnek, csak az
93235  IV,  151    |                    hétig, végre megembereltem a doktoromat.~- Kedves doktorkám,
93236  IV,  151    |                     megkopogtatott, hallgatta a mellem járását.~- Semmi
93237  IV,  151    |                     De hát meddig tart ez el?~A doktor vállat vont.~- Eltarthat
93238  IV,  151    |                       Azt már magam is tudtam a gyomorhurutokról, hogy akihez
93239  IV,  151    |                  hamar elhagyja az embert, de a gyomorhurut hû, szilárd
93240  IV,  151    |                 Határozottan megijedtem, mert a legcudarabb betegség. Az
93241  IV,  151    |                  világgyûlölõvé s amellett az a rekompenzációja sincs, ami
93242  IV,  151    |                        ami más betegnek, hogy a világ legalább részvétet
93243  IV,  151    |               gyomorhurutja van, szinte látja a többiek arcán: »Úgy kell
93244  IV,  151    |                  falánk, minek eszel annyit?« A gyomorhurutban és tágulásban
93245  IV,  151    |                tágulásban elhaltakat még fenn a más világon is kinevetik: »
93246  IV,  151    |                      minden igaz lelket ettõl a Pantocsek konyhájától; sokat
93247  IV,  151    |                   hitvány huruttal az ágyban!~A szegény feleségem erre megkötötte
93248  IV,  151    |                 ijedelem verejtéke ütõdött ki a halántékomon.~- Hát mármost
93249  IV,  151    |                         Egyszerûen védekezünk a tífusz ellen.~- De hát a
93250  IV,  151    |                      a tífusz ellen.~- De hát a gyomorhuruttal mi lesz?~
93251  IV,  151    |                      is elmosolyodott:~- Mire a tífuszból kigyógyul, annak
93252  IV,  151    |                körülbelül meddig gyógyulok ki a tífuszból? - kérdem félénken.~-
93253  IV,  151    |                       hónapokat nyertem, mert a hurut õszig tartott volna.~-
93254  IV,  151    |                 tartott volna.~- Igen - szólt a doktor -, de a tífuszba
93255  IV,  151    |                   Igen - szólt a doktor -, de a tífuszba bele is halhat,
93256  IV,  151    |                   kicsit nehezemre esnék, így a ciklus közepén.~Hanem bezzeg
93257  IV,  151    |                     bezzeg lett erre ijedelem a családban.~- Tífusz, jaj
93258  IV,  151    |              családban.~- Tífusz, jaj tífusz! A tífusz már nagy atout a
93259  IV,  151    |                       A tífusz már nagy atout a betegségek között. Az már
93260  IV,  151    |                   legalább is udvari tanácsos a halál-királynál. Egyszóval
93261  IV,  151    |                      Egyszóval õ már elöl van a dietenklasszisokban.~A másik
93262  IV,  151    |                    van a dietenklasszisokban.~A másik orvosom (az, aki a
93263  IV,  151    |                      A másik orvosom (az, aki a hurutot fedezte fel) fiatal
93264  IV,  151    |                  tífuszt, megörült neki, mint a tudományszomjas bogárgyûjtõ
93265  IV,  151    |               példánynak.~- Tífusz! - kiáltá, a kezeit dörzsölve. - No,
93266  IV,  151    |                halálfia vagyok.~De ha megnõtt a baj, megnõtt belé a rangom
93267  IV,  151    |                   megnõtt a baj, megnõtt belé a rangom is a háznál. Egyszerre
93268  IV,  151    |                      megnõtt belé a rangom is a háznál. Egyszerre súlyos
93269  IV,  151    |            szisszenését figyelik, teljesítik. A nagyobbik fiam rémült arccal
93270  IV,  151    |                     igaz! Ki mondta neked azt a bolondot?~- A cselédek.~-
93271  IV,  151    |                       neked azt a bolondot?~- A cselédek.~- Ej, ej, kis
93272  IV,  151    |                       te, nem hallottad, hogy a képviselõket az immunitás
93273  IV,  151    |              felszikkadt fekete szemecskéibõl a bánat.~A feleségem szelíden
93274  IV,  151    |                 fekete szemecskéibõl a bánat.~A feleségem szelíden proponálta:~-
93275  IV,  151    |                  betegség.~Ilyenkor indul meg a sopánkodás, a találgatások
93276  IV,  151    |                       indul meg a sopánkodás, a találgatások ezer neme.
93277  IV,  151    |                       találgatások ezer neme. A betegség már megvan - a
93278  IV,  151    |                       A betegség már megvan - a meggyógyítás a doktor dolga -,
93279  IV,  151    |                       megvan - a meggyógyítás a doktor dolga -, de hogy
93280  IV,  151    |                      honnan került elõ, annak a kiderítése a családé. -
93281  IV,  151    |                       elõ, annak a kiderítése a családé. - Hol kapta, istenem,
93282  IV,  151    |                        istenem, hol szerezte?~A sógorom, aki ellenzéki,
93283  IV,  151    |                    Hát hol szedte volna fel?! A klubban.~(Még jó, hogy nem
93284  IV,  151    |                    klubban.~(Még jó, hogy nem a miniszterektõl ragadt rám.)~
93285  IV,  151    |                   miniszterektõl ragadt rám.)~A Pali rokonom, aki gavallér
93286  IV,  151    |                      rokonom, aki gavallér és a Nemzeti Kaszinóban szokott
93287  IV,  151    |                        mi lehet az oka? Talán a szakácsné adott fel valami
93288  IV,  151    |                     Talán ez, talán az? Hátha a doktor gyógyított rosszul?
93289  IV,  151    |                  gyógyított rosszul? Meglehet a járvány okozta? Utálatos
93290  IV,  151    |                    okozta? Utálatos fészek ez a Pest. Elevenen kellene megégetni
93291  IV,  151    |                      kellene megégetni ezeket a Gerlóczyékat.~Mindez a találgatás
93292  IV,  151    |                 ezeket a Gerlóczyékat.~Mindez a találgatás valóságos mániává
93293  IV,  151    |                 szekéren Wekerle, négy püspök a szekérbe fogva… Csak úgy
93294  IV,  151    |               szekérbe fogva… Csak úgy porzik a tejút… Rég elhalt embereket
93295  IV,  151    |                   embereket hozogat elõ nekem a sírjaikból ez a tündér-tífusz:
93296  IV,  151    |                     elõ nekem a sírjaikból ez a tündér-tífusz: Apám itt
93297  IV,  151    |                    Apám itt pipázik mellettem a széken nagy tajtékszerszámából
93298  IV,  151    |                  tajtékszerszámából és szidja a Bittó-kormányt. »Bár csak
93299  IV,  151    |                     csak már, bár csak már ez a Tisza vergõdhetne zöld ágra.«
93300  IV,  151    |                     meg falunkban, ugyanabban a pettyes perkálszoknyájában,
93301  IV,  151    |                perkálszoknyájában, ugyanazzal a koszorúfonatos szõke fejecskéjével,
93302  IV,  151    |                  akkor járt, váltig húzogatja a kabátomat: »Gyerünk, úrfi,
93303  IV,  151    |                Gyerünk, úrfi, gombát szedni.«~A cseléd kinyitja a spalétákat:
93304  IV,  151    |                    szedni.«~A cseléd kinyitja a spalétákat: elillan a homály,
93305  IV,  151    |                kinyitja a spalétákat: elillan a homály, a hõ nyári nap bezúdítja
93306  IV,  151    |                 spalétákat: elillan a homály, a hõ nyári nap bezúdítja sziporkázó
93307  IV,  151    |                       külsõ levegõ csapja meg a homlokomat s a ravaszkodó
93308  IV,  151    |                     csapja meg a homlokomat s a ravaszkodó tífusz fut hóna
93309  IV,  151    |                       alakjaival…~Csak messze a harmadik szobában lát elbágyadt,
93310  IV,  151    |                      Semmi az - csitítanak -, a kis nyulacska. Csak a Bercike
93311  IV,  151    |                         a kis nyulacska. Csak a Bercike kis nyula.~Ah igen,
93312  IV,  151    |                     Ah igen, visszaemlékszem, a kis nyúl volt, amit a Berci
93313  IV,  151    |        visszaemlékszem, a kis nyúl volt, amit a Berci fiamnak vettek tavaszkor
93314  IV,  151    |                      fiamnak vettek tavaszkor a piacon.~- Elkergessük innen? -
93315  IV,  151    |                      innen? - szólt gyöngéden a feleségem.~- El, el - feleltem
93316  IV,  151    |                     ki nem állhatom. Mióta ez a kutya állat a házba került,
93317  IV,  151    |                        Mióta ez a kutya állat a házba került, azóta én odavagyok.~
93318  IV,  151    |                       egyszerre megrendítette a nyúl pozícióját. Pedig nem
93319  IV,  151    |                      potentát volt. Bercinek, a ház kedvencének kedvence.
93320  IV,  151    |                      mindenki, mert õ végezte a legfontosabb feladatot a
93321  IV,  151    |                      a legfontosabb feladatot a házban, õ húzta a Bercike
93322  IV,  151    |                   feladatot a házban, õ húzta a Bercike kocsiját, kis ekéjét.
93323  IV,  151    |                      Hordták neki mindenfelül a zöldséget s adogatták az
93324  IV,  151    |                     tejet. Egész nap hangzott a lakásban »Muci, Muci, jó
93325  IV,  151    |                     jó reggelt Muci, gyere ki a dívány alól, Muci…« És most
93326  IV,  151    |                  azóta vagyok beteg, mióta ez a nyúl itt van. Mikor is vettük
93327  IV,  151    |                      elején. Éppen azóta volt a baj.~S bizonyos ellenszenv,
93328  IV,  151    |         népszerûtlenség kezdett felburjánozni a kényeztetett Muci iránt.
93329  IV,  151    |             kényeztetett Muci iránt. Hja, egy a legfelsõbb helyrõl jött
93330  IV,  151    |                 könnyen tör össze egy pályát.~A feleségem kikergette a szobából
93331  IV,  151    |                        A feleségem kikergette a szobából s kiadta a rendeletet:~-
93332  IV,  151    |                kikergette a szobából s kiadta a rendeletet:~- Az úr szeme
93333  IV,  151    |                    szenvedheti.~Most már csak a gyerek- és elõszobára volt
93334  IV,  151    |                hanyatlását, mert néha beosont a nyitott ajtókon s gúnyosan,
93335  IV,  151    |                        gyûlölettel nézett rám a fehér szõrét felborzolva,
93336  IV,  151    |              Mindjobban meggyökerezett bennem a beteges hit, hogy a nyúl
93337  IV,  151    |                    bennem a beteges hit, hogy a nyúl gyûlöl, hogy valami
93338  IV,  151    |                  félelem vett rajtam erõt, ha a nyúl bekukkantott s rózsaszín
93339  IV,  151    |              Ingerülten rángattam meg egyszer a csengettyût.~- Ezt a nyulat
93340  IV,  151    |                  egyszer a csengettyût.~- Ezt a nyulat el kell pusztítani -
93341  IV,  151    |                     meg nem gyógyulok, míg ez a háznál van. Ez borzasztó.~-
93342  IV,  151    |                       Agyonüssük?~- Nem, nem. A halálesetek ne kezdõdjenek
93343  IV,  151    |                      Csak el kell távolítani.~A szentencia ki volt mondva.
93344  IV,  151    |                      mogorva csend nehezedett a házra, mint ahol szomorúság
93345  IV,  151    |                       mint ahol szomorúság fõ a tûzhelynél bögrékben. A
93346  IV,  151    |                       a tûzhelynél bögrékben. A nyúl félénken bújt meglapulva
93347  IV,  151    |                   engedte magát elõpiszkálni. A rémhír a gyermekszobába
93348  IV,  151    |                  magát elõpiszkálni. A rémhír a gyermekszobába is elszivárgott,
93349  IV,  151    |          gyermekszobába is elszivárgott, hogy a nyúlnak távozni kell a háztól.~
93350  IV,  151    |                   hogy a nyúlnak távozni kell a háztól.~Bercike fájdalmasan
93351  IV,  151    |                gyémántom! - könnyezett együtt a gyermekkel az anyja. - Te
93352  IV,  151    |                     kell nyugodni, mert látod a szegény apa akarja.~- Apád
93353  IV,  151    |                       kapacitálta Nelka néni, a sógorném. - Te okos gyermek
93354  IV,  151    |                   Szegény nyúl, szegény nyúl! A gyermekek a kezeiket tördelték
93355  IV,  151    |                     szegény nyúl! A gyermekek a kezeiket tördelték és zokogtak.~
93356  IV,  151    |                     félénken benyitott hozzám a Berci. Amnesztiát jött kérni.~-
93357  IV,  151    |                   kérni.~- Apám, te el akarod a nyulacskát küldeni?~- El.~-
93358  IV,  151    |                   mogorván -, válassz apád és a nyúl között!~A fiúcska gondolkozni
93359  IV,  151    |                válassz apád és a nyúl között!~A fiúcska gondolkozni kezdett,
93360  IV,  151    |                felkúszott rá, mint az evet és a nyakamba csimpaszkodott.
93361  IV,  151    |                  lázasan hangosan.~- Nem kell a nyúl többé! Nem kell, nem
93362  IV,  151    |                   kell, nem kell!~Én gyõztem. A nyúl elbukott. Én voltam
93363  IV,  151    |                      nyúl elbukott. Én voltam a hatalmasabb, õ volt a gyengébb.
93364  IV,  151    |                  voltam a hatalmasabb, õ volt a gyengébb. Ki tudja, ha még
93365  IV,  151    |                       akkorra már én lehetnék a gyengébb.~De nem tudta húzni
93366  IV,  151    |                       tudta húzni s átadatott a szegény Muci a szakácsnénak,
93367  IV,  151    |                      átadatott a szegény Muci a szakácsnénak, hogy sikkassza
93368  IV,  151    |                      nagynehezen vállalkozott a hóhérságra, mert érzékeny
93369  IV,  151    |                 szakácsném.~Megesett vajszíve a kis számûzött sorsán s így
93370  IV,  151    |                      bizony el nem sikkasztom a nyulat, hanem van egy kis
93371  IV,  151    |               Kõbányán, annak elküldöm holnap a lóvonatú kocsis fiamtól,
93372  IV,  151    |                     fiamtól, addigra elcsukom a fásszekrénybe és azt a jelentést
93373  IV,  151    |               elcsukom a fásszekrénybe és azt a jelentést teszem az úrnak,
93374  IV,  151    |                      az úrnak, hogy már nincs a háznál.«~Úgy is lett. Csendes,
93375  IV,  151    |                    bizonytalanság kipárolgott a szívekbõl. Nem haragudtunk
93376  IV,  151    |                    szívekbõl. Nem haragudtunk a doktorokra már, hiszen nem
93377  IV,  151    |                    már, hiszen nem õk az okai a bajnak, nem kutattuk, nem
93378  IV,  151    |                kutattuk, nem fürkésztük többé a ragály keletkezését. Hiszen
93379  IV,  151    |                   ragály keletkezését. Hiszen a nyúl volt az oka mindennek.
93380  IV,  151    |                      Volt bûnbak. És végre is a bûnbak a fõ. Minden bajhoz
93381  IV,  151    |                  bûnbak. És végre is a bûnbak a fõ. Minden bajhoz találni
93382  IV,  151    |                       Remény és bizodalom, ez a két fiatal csikó lett befogva
93383  IV,  151    |                     fiatal csikó lett befogva a gondolataink szekere elé.
93384  IV,  151    |                      szekere elé. Mintha csak a baj fõoka szûnt volna meg.~
93385  IV,  151    |            karhatalommal lehet elõvezetni, ha a doktorom álomszert ad. S
93386  IV,  151    |                       és hallom, hallom zúgni a nógrádi erdõket, gyíkok
93387  IV,  151    |                    gyíkok rejtelmes suhogását a bokrok között, hûs, altató
93388  IV,  151    |                Naszály felõl jövõ, legyezgeti a homlokomat,… egy denevér
93389  IV,  151    |                  éjjel. Mereven bámulok végig a szobákon, nézem a képeket,
93390  IV,  151    |                       végig a szobákon, nézem a képeket, a tárgyakat, amik
93391  IV,  151    |                    szobákon, nézem a képeket, a tárgyakat, amik egészen
93392  IV,  151    |                      áll az egyik szekrényen, a mostani belügyminiszter
93393  IV,  151    |                       pipatartó van szemközt, a Wolfner-Singer kiadótól
93394  IV,  151    |                   kinyitható (abba kell tenni a szivarokat); a sötétben
93395  IV,  151    |                     kell tenni a szivarokat); a sötétben ez az ember a megboldogult
93396  IV,  151    |                        a sötétben ez az ember a megboldogult Bánffy Béla;
93397  IV,  151    |                        jön… ilyenkor behunyom a szememet, de még rosszabb,
93398  IV,  151    |                       rosszabb, mert most meg a szokott susogását vélem
93399  IV,  151    |                    bíztatott effélével.)~Majd a falakból hasadoznak ki lepedõs
93400  IV,  151    |                  libbennek hívogatva; valahol a távolból, mintha az édesanyám
93401  IV,  151    |                csengne: »Gyere, fiam, gyere.« A kis János fiam is megjelenik
93402  IV,  151    |                      amelyben el van temetve, a perlmuttergombok hogy fehérlenek
93403  IV,  151    |              perlmuttergombok hogy fehérlenek a kabátkáján: »Hát készülsz,
93404  IV,  151    |                    dobálom magam az ágyamban. A virrasztó feleségem figyelmes
93405  IV,  151    |                  hallani még legalább egyszer a békák kunkogását.~- No,
93406  IV,  151    |             biztatólag.~(De én tudom, hogy ez a kívánság nem naiv - mert
93407  IV,  151    |                      naiv - mert egyszersmind a csalogató árnyaknak felelet.)~
93408  IV,  151    |                     megint tovább nézek végig a szobákon.~A holdvilág valami
93409  IV,  151    |                       nézek végig a szobákon.~A holdvilág valami spalétanyíláson
93410  IV,  151    |                  tejfehér vásznat terít végig a padlón.~Egyszerre rémülten
93411  IV,  151    |                  hajamszála égnek áll.~- Jaj, a nyúl, a nyúl!~A hold ezüst
93412  IV,  151    |                     égnek áll.~- Jaj, a nyúl, a nyúl!~A hold ezüst sávján
93413  IV,  151    |                          Jaj, a nyúl, a nyúl!~A hold ezüst sávján ott guggol
93414  IV,  151    |                       ezüst sávján ott guggol a nyúl, a tegnapi nyúl, oh
93415  IV,  151    |                     sávján ott guggol a nyúl, a tegnapi nyúl, oh borzalom,
93416  IV,  151    |                        oh borzalom, rám néz s a lábával hármat kapar, mintha
93417  IV,  151    |                 mintha gödröt ásna.~- Sírt ás a nyúl. Hamar, fogják el!~
93418  IV,  151    |             gyertyákat gyújtanak, s míg engem a halálos verejték ver, megfogják
93419  IV,  151    |                  megfogják nem kis rémüléssel a rejtélyes állatot. Csak
93420  IV,  151    |                       rejtélyes állatot. Csak a szakácsné vallja be töredelmesen,
93421  IV,  151    |                  vallja be töredelmesen, hogy a fáskamrából szabadult ki -
93422  IV,  151    |                       különben maguk távoznak a házból.~Reggel, mihelyt
93423  IV,  151    |                       házból.~Reggel, mihelyt a kaput kinyitották, maga
93424  IV,  151    |                       kaput kinyitották, maga a sógorném ment le a szolgálóval
93425  IV,  151    |                       maga a sógorném ment le a szolgálóval és eleresztették
93426  IV,  151    |                  szolgálóval és eleresztették a nyulat az utcán. A sógorném
93427  IV,  151    |              eleresztették a nyulat az utcán. A sógorném visszajött, megnyugtatott.~-
93428  IV,  151    |                        szaglászgatva.~- Tehát a temetõ felé - jegyzém meg
93429  IV,  151    |                     Könnyebben éreztem magam. A biztonság is, hogy nincs
93430  IV,  151    |              biztonság is, hogy nincs itt már a nyúl, üdítõn, csillapítón
93431  IV,  151    |                      látogatókat is fogadtam.~A cselédleány bejelentette,
93432  IV,  151    |                        hogy itt van egy innen a negyedik házban lakó képviselõtársam
93433  IV,  151    |                    hogy valamit hozott.~- Ah, a kis Gyuri van itt. Hadd
93434  IV,  151    |                        Hadd jöjjön be!~Bejött a fiú.~- No, mi újság Gyurka?~-
93435  IV,  151    |                      Hoztam valamit, bácsika.~A hóna alá nyúlt. Azt hittem,
93436  IV,  151    |                    palack tokaji bort küldött a képviselõtársam.~- Hát mit
93437  IV,  151    |                     fiacskám?~Ezzel kihúzta s a mellette lévõ székre tette.
93438  IV,  151    |                      s aléltan dõltem hanyatt a vánkoson.~A nyúl volt, az
93439  IV,  151    |                    dõltem hanyatt a vánkoson.~A nyúl volt, az átkozott nyúl.~-
93440  IV,  151    |                     volt, az átkozott nyúl.~- A gyerekek megfogták, bácsika,
93441  IV,  151    |                       de én megösmertem, hogy a Bercié, elvettem tõlük és
93442  IV,  151    |               elvettem tõlük és visszahoztam.~A feleségem, sógorném elhalványodva,
93443  IV,  151    |            elhalványodva, kõvé meredve nézték a jelenetet.~- Meg kell halnom -
93444  IV,  151    |                 vacogó fogakkal -, végem van. A nyúl megint visszajött.~
93445  IV,  151    |                       nyúl megint visszajött.~A dolog csakugyan nem tréfa.
93446  IV,  151    |                    megrémült. Hátha csakugyan a halál követje ez a nyúl.
93447  IV,  151    |                  csakugyan a halál követje ez a nyúl. Most már se szó, se
93448  IV,  151    |                    família vitte végsõ útjára a rossz hírbe keveredett házinyulat.
93449  IV,  151    |                   Elvitték messze, messze, el a kilencedik utcába, ahonnan
93450  IV,  151    |                  mielõtt eleresztették volna, a Bercike mégegyszer megcsókolta: »
93451  IV,  151    |                      Õ még most is szerette.)~A kis nyúl megindult a sínek
93452  IV,  151    |               szerette.)~A kis nyúl megindult a sínek mentében, ment, ment
93453  IV,  151    |                   vándor és visszapillantott. A Berci integetett neki:~-
93454  IV,  151    |                    betegségét! - kiáltá utána a Laci.~Egy óra múlva visszatértek
93455  IV,  151    |                   visszatértek diadalmasan:~- A nyúlnak vége van.~Mintha
93456  IV,  151    |                     azóta három nap elmúlt és a nyúl nem tért vissza. Pompás
93457  IV,  151    |                     Pompás jel, úgy gondolom. A nyúltól bizonyosan megszabadultam, -
93458  IV,  151    |               megszabadultam, - most már csak a betegség és a doktorok vannak
93459  IV,  151    |                   most már csak a betegség és a doktorok vannak hátra.~
93460  IV,  152    |                                               A NÉMETKE~1893~Azokban a napokban
93461  IV,  152    |                        A NÉMETKE~1893~Azokban a napokban született egy fiam,
93462  IV,  152    |                     született egy fiam, mikor a miniszter rendeletet bocsátott
93463  IV,  152    |                       rendeletet bocsátott ki a német nyelv tanulására,
93464  IV,  152    |                     német nyelv tanulására, s a véderõ-vita javában dühöngött
93465  IV,  152    |                 Gonosz, izgalmas idõk voltak. A Schneider szürkéi száguldva
93466  IV,  152    |                   képzelték volna el magokról a szegény szürkék. A Sándor
93467  IV,  152    |                   magokról a szegény szürkék. A Sándor utcától kezdve a
93468  IV,  152    |                       A Sándor utcától kezdve a Kerepesi útig, sõt még a
93469  IV,  152    |                      a Kerepesi útig, sõt még a Kerepesi úton is fenyegetõ
93470  IV,  152    |                 fenyegetõ tömegek ácsorogtak. A múzeum fáin nem verebek
93471  IV,  152    |         csizmadialegények, rögökkel, kövekkel a zsebeikben. Egyszer egy
93472  IV,  152    |                   Egyszer egy ilyen rög éppen a kalapomat horpasztotta be.
93473  IV,  152    |                      látom dühös gesztusokkal a fa tetején Korenka Mártont,
93474  IV,  152    |                      tetején Korenka Mártont, a házmesteremet. No, megállj,
93475  IV,  152    |           borravalókkal!~De aznap este, mikor a kapun beeresztett, már megint
93476  IV,  152    |          véderõ-javaslatban? - Talán csak nem a német nyelv, hisz ön éppen
93477  IV,  152    |                    csak tótul és németül tud; a kétéves önkéntesi szolgálat
93478  IV,  152    |                   mert harakszok. - S bevágta a kaput olyan szilajan, hogy
93479  IV,  152    |                  Körülbelül még ez volt eddig a legigazabb argumentum e
93480  IV,  152    |                       javaslat rovására, mely a közönséget fölingerlé, nemcsak
93481  IV,  152    |                közönséget fölingerlé, nemcsak a kormány, de a szegény mamelukok
93482  IV,  152    |             fölingerlé, nemcsak a kormány, de a szegény mamelukok ellen
93483  IV,  152    |                 ablakú kocsikon jártak-keltek a városban.~Én magam is jól
93484  IV,  152    |                    magam is jól leeresztettem a zöld függönyöket, mikor
93485  IV,  152    |                       zöld függönyöket, mikor a kisfiút keresztelni vittük.
93486  IV,  152    |                   kisfiút keresztelni vittük. A csõcselék talán megszagolta,
93487  IV,  152    |                    egy-egy kõ koppantotta meg a jármû oldalát. A kis fickó
93488  IV,  152    |              koppantotta meg a jármû oldalát. A kis fickó fölébredt és sírásra
93489  IV,  152    |                       porcelán-cserép bevágta a kocsiablakot. Az üvegek
93490  IV,  152    |              csörömpölve hullottak szét rám s a gyermek vánkosaira, akinek
93491  IV,  152    |                       akinek azonban tetszett a csörömpölés és elkezdett
93492  IV,  152    |                       is németnek nevelem ezt a gyereket. Isten engem úgy
93493  IV,  152    |               kötekszem.~Azon mérgesen vittük a fiúcskát a pap elé.~- Mi
93494  IV,  152    |                    mérgesen vittük a fiúcskát a pap elé.~- Mi legyen a neve? -
93495  IV,  152    |               fiúcskát a pap elé.~- Mi legyen a neve? - kérdé a lelkész.~-
93496  IV,  152    |                     Mi legyen a neve? - kérdé a lelkész.~- Albert.~- Albert! -
93497  IV,  152    |                    fejcsóválások közt írta be a nevet. Ezt most már a macska
93498  IV,  152    |                      be a nevet. Ezt most már a macska se kaparja ki onnan,
93499  IV,  152    |                   megpróbált, hogy lereszelje a németes rozsdát, s lett
93500  IV,  152    |                      megtörténik. Hadd legyen a német az elsõ nyelve, a