bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

11501   1,  13     |                   tartotta, amit Gyuri bevitt a bányába.~- És aztán, aztán? -
11502   1,  13     |                   Aztán az, hogy »nagy csacsi a Micike, az õ esze picike«.
11503   1,  13     |                        ebbõl azt okoskodja ki a maga testvérkéje, Róza kisasszony,
11504   1,  13     |                       Gyuri úr azon idõ alatt a kastélyban volt és minthogy
11505   1,  13     |                   kastélyban volt és minthogy a bányából azon idõ alatt
11506   1,  13     |                      alatt ki nem jött, tehát a bányán keresztül volt a
11507   1,  13     |                       a bányán keresztül volt a kastélyban egy olyan titkos
11508   1,  13     |                        aminõrõl az apa mesélt a törökök idejébõl.~- De hátha
11509   1,  13     |                       mert Gyuri nem hozta ki a bányából a magáét, s mikor
11510   1,  13     |                       nem hozta ki a bányából a magáét, s mikor megkérdeztem,
11511   1,  13     |                        már ezért is leüthetik a fejét. Most meg itt van
11512   1,  13     |                       fejét. Most meg itt van a másik, amelyikért szintén
11513   1,  13     |             megreggelizett az ebédlõben, ahol a fiatal mérnök várt rá és
11514   1,  13     |                   várt rá és Kutorai.~- Atyám a bányába ment, de rám bízta,
11515   1,  13     |                      hogy önnek megmutogassam a Kopál-féle fekvõséget -
11516   1,  13     |                 Kopál-féle fekvõséget - szólt a fiatal Wildungen udvariasan.~-
11517   1,  13     |                   báró úr, menjünk.~Elhagyták a telepet és a kis falut,
11518   1,  13     |                        Elhagyták a telepet és a kis falut, mely alig állt
11519   1,  13     |                      tárult egy fekete világ. A kõszénpor belepte a földeket,
11520   1,  13     |                    világ. A kõszénpor belepte a földeket, a növények és
11521   1,  13     |                 kõszénpor belepte a földeket, a növények és fák leveleit,
11522   1,  13     |                közepén csillogott ki kedvesen a ragyogó napfényben a kastély
11523   1,  13     |                 kedvesen a ragyogó napfényben a kastély veres fedele, meg
11524   1,  13     |                     kastély veres fedele, meg a tornyocska pléh orma.~-
11525   1,  13     |                   tornyocska pléh orma.~- Ott a kastélyuk, uram!~Druzsba
11526   1,  13     |                  Druzsba úr fölfalni látszott a szemeivel.~- Oda is el kell
11527   1,  13     |                     ajka zord és keserû volt.~A falu szélén egy malom kelepelt,
11528   1,  13     |                        keskeny patak hajtotta a kövét, és annak a vize is
11529   1,  13     |                    hajtotta a kövét, és annak a vize is olyan fekete volt,
11530   1,  13     |                       olyan fekete volt, mint a tinta.~Kiértek a mezõre.
11531   1,  13     |                   volt, mint a tinta.~Kiértek a mezõre. Wildungen megmutatta
11532   1,  13     |                  mezõre. Wildungen megmutatta a Kopál-tagját, árkos, szakadékos
11533   1,  13     |                       keresztül lehetne húzni a pipaszáron; arra csakugyan
11534   1,  13     |                       Ami nincs bevetve, azon a borzag nõ az õ fekete bogyóival,
11535   1,  13     |                       õ fekete bogyóival, meg a boróka lepi el, az is a
11536   1,  13     |                       a boróka lepi el, az is a fekete bogyóival.~Jó nagy
11537   1,  13     |                     alakjában elterjedt egész a fenyõerdõig, ahol a kastély
11538   1,  13     |                     egész a fenyõerdõig, ahol a kastély állt, magas, imponáló
11539   1,  13     |                      úr pedáns ember, fölásta a talajt és pontosan bejegyezte
11540   1,  13     |                 talajt és pontosan bejegyezte a noteszébe, hogy vörös agyag,
11541   1,  13     |                       vörös agyag, lerajzolta a figuráját, megjelölte az
11542   1,  13     |                      az árkokat és kikérdezte a mérnököt.~- Nincsen-e itt
11543   1,  13     |                       Nincsen-e itt is kõszén a föld gyomrában?~- Fúrtam,
11544   1,  13     |                       ott már semmi, csak még a pokol.~Eközben megkerülték
11545   1,  13     |                    pokol.~Eközben megkerülték a fenyõerdõt és egy nagy ívet
11546   1,  13     |                      egy nagy ívet járván be, a falu túlsó oldalára jutottak
11547   1,  13     |                       túlsó oldalára jutottak a bányához; Kutorai egy kissé
11548   1,  13     |                Kutorai egy kissé hátramaradt, a professzor szalasztá el
11549   1,  13     |                       pirosló növényért, mely a hegyszakadék túlsó végérõl
11550   1,  13     |            hegyszakadék túlsó végérõl lóbázta a virágát.~- Báró úr - szólt
11551   1,  13     |                        vezessen el engem most a kastélyba.~A fiatalember
11552   1,  13     |                       engem most a kastélyba.~A fiatalember elmosolyodott.~-
11553   1,  13     |                    hogy nekem szárnyam van és a levegõben tudok szállni?~-
11554   1,  13     |                     éspedig nem az angyaloké, a kék, hanem amolyan rózsaszínû,
11555   1,  13     |                       tud vele szállni is, ha a levegõben nem, hát a föld
11556   1,  13     |                       ha a levegõben nem, hát a föld alatt. Vezessen el
11557   1,  13     |                      alatt. Vezessen el engem a föld alatti úton.~A fiatal
11558   1,  13     |                     engem a föld alatti úton.~A fiatal Wildungen elsápadt.~-
11559   1,  13     |                       hangon.~Wildungen arcán a halványságot égõ pirosság
11560   1,  13     |                     Isten engem úgy segéljen!~A fiatal mérnök meghajtotta
11561   1,  13     |                      meghajtotta magát, annak a jeléül, hogy kész engedelmeskedni
11562   1,  13     |                    kész engedelmeskedni ebben a kényszerhelyzetben.~- Meg
11563   1,  13     |                   kísérelni, uram. Várjon rám a nyírfák alatt, egy óra múlva
11564   1,  13     |                      egy óra múlva itt leszek a válasszal, úgy lehet.~-
11565   1,  13     |                      amit tehetek, megteszem.~A fiatal mérnök sietve ment
11566   1,  13     |                  fiatal mérnök sietve ment le a bányába, Druzsba úr a fák
11567   1,  13     |                      le a bányába, Druzsba úr a fák árnyéka alá húzódott,
11568   1,  13     |                     fák árnyéka alá húzódott, a szénpajták háta mögé, leült
11569   1,  13     |                   szénpajták háta mögé, leült a fák alá s rágyújtván egy
11570   1,  13     |                      kassai kubára, hallgatta a talicskák csikorgását; egy
11571   1,  13     |                   gyerek voltam, az asszonyok a kemencére híttak maguk mellé,~
11572   1,  13     |                       szólunk egymáshoz,~Csak a talicskámat biztatgatom:~
11573   1,  13     |                   szövegbe, kínosan viaskodék a rímekkel és caesurákkal,
11574   1,  13     |                        mit találtam.~- Hol?~- A szakadékban.~- Hm - veté
11575   1,  13     |                  magának nagy szerencséje van a szarvakhoz, Kutorai.~Kutorai
11576   1,  13     |                       mély töprengésbe merült a fához támaszkodva, mint
11577   1,  13     |                    Druzsba pedig tovább építé a bohókás dalocskát, miközben
11578   1,  13     |                    egyszerre csak ott toppant a kis mérnök s rejtélyesen
11579   1,  13     |                     Druzsbának, hogy kövesse.~A mérnök bevezette a deszkabódéba,
11580   1,  13     |                   kövesse.~A mérnök bevezette a deszkabódéba, amit irodának
11581   1,  13     |                    volt ott, aki számba vette a kiaknázott és az elszállított
11582   1,  13     |                 Wildungen egyszerûen kiküldte a hivatalnokot.~- Magam akarok
11583   1,  13     |                     úr.~Bihács úr eltávozott, a füle mellett lúdpennával,
11584   1,  13     |                       pedig körülnézett, hogy a deszkanyílásokon nem néz-e
11585   1,  13     |                    mindenekelõtt üljön le ide a székre és egy szelet papirkára
11586   1,  13     |                 szelet papirkára írja fel azt a néhány szót, amit diktálok,
11587   1,  13     |                diktálta:~- »Egy úr érkezik ma a kastélyba, mutassák meg
11588   1,  13     |                       meg neki az épületet és a kertet.«~- Megvan.~Ekkor
11589   1,  13     |                      kertet.«~- Megvan.~Ekkor a báró zubbonya alá nyúlt,
11590   1,  13     |               serétszerû szemét Druzsba úrra. A báró rákötötte keskeny selyempántlikával
11591   1,  13     |                 Druzsbának, mondván:~- Rejtse a kabátja alá a galambot,
11592   1,  13     |                          Rejtse a kabátja alá a galambot, aztán ha olyan
11593   1,  13     |            csodálkozék Druzsba úr.~- Nos, hát a galamb elszáll a kastélyba,
11594   1,  13     |                     Nos, hát a galamb elszáll a kastélyba, ott a major domus
11595   1,  13     |                      elszáll a kastélyba, ott a major domus megkapja a levelet
11596   1,  13     |                    ott a major domus megkapja a levelet és azt hiszi, hogy
11597   1,  13     |                    levelet és azt hiszi, hogy a parancs onnan jön, ahonnan
11598   1,  13     |                      értem.~- Pedig egyszerû. A kastélyba se nem írnak,
11599   1,  13     |                      soha postán levelet. Ezt a galambok teljesítik.~- De
11600   1,  13     |                   mindig habozott.~- De hátha a galamb ahelyett, hogy a
11601   1,  13     |                       a galamb ahelyett, hogy a kastélyba röpülne, a levéllel
11602   1,  13     |                     hogy a kastélyba röpülne, a levéllel egyenest ahhoz
11603   1,  13     |                       levéllel egyenest ahhoz a titokzatos nagy úrhoz száll
11604   1,  13     |                       mit tudom én…~- Dehogy. A galamb azokból való, amelyek
11605   1,  13     |                      az üzeneteket, vagyis…~- A galambjának galambja - segítette
11606   1,  13     |                     Druzsba úr.~Azzal átvette a madarat, elrejtvén a tubákszínû
11607   1,  13     |                  átvette a madarat, elrejtvén a tubákszínû kabátja alá,
11608   1,  13     |                     emberi szem, fölhajította a madarat a levegõbe.~A galamb
11609   1,  13     |                        fölhajította a madarat a levegõbe.~A galamb kifeszíté
11610   1,  13     |            fölhajította a madarat a levegõbe.~A galamb kifeszíté szép hófehér
11611   1,  13     |                   gyorsan emelkedett föl, föl a magasba, ott egy darabig
11612   1,  13     |                tájékoztatná magát, aztán mint a kilõtt nyíl, mint a szent
11613   1,  13     |                      mint a kilõtt nyíl, mint a szent lélek szállt, szállt
11614   1,  13     |                    szent lélek szállt, szállt a kastély felé…~Míg a fehér
11615   1,  13     |                    szállt a kastély felé…~Míg a fehér galamb elvégzi a dolgát,
11616   1,  13     |                    Míg a fehér galamb elvégzi a dolgát, addig Druzsba úr
11617   1,  13     |                     gondterhelten tért vissza a faluba a direktorhoz, ahol
11618   1,  13     |            gondterhelten tért vissza a faluba a direktorhoz, ahol még ebéd
11619   1,  13     |                      tintát kért:~- Vezesd el a bácsit az írószobába, Micike!~
11620   1,  13     |                     úr lecsatolta óraláncáról a kis ezüstmalacot és odaajándékozta
11621   1,  13     |                ezüstmalacot és odaajándékozta a leánykának, aki szépen meghajlott
11622   1,  13     |                      és egy pacsit adott érte a Druzsba úr nagy tenyerére.~-
11623   1,  13     |                      Nem tud röfögni? - kérdé a leányka s próbálta nyomogatni.~-
11624   1,  13     |                     nem tud járni? - faggatta a gyermek.~De már erre Druzsba
11625   1,  13     |                       Remegõ kézzel fogta meg a lúdtollat (itt még olyannal
11626   1,  13     |                     itt még olyannal írtak) s a következõket vetette papírra:~»
11627   1,  13     |                       papírra:~»Ha meghaltam, a kötelesség és pontosság
11628   1,  13     |               Jahodovsky Józsefné asszonynak, a „Páva« vendéglõsnõjének,
11629   1,  13     |                Tivadar~Ui. Növényeimet hagyom a Nemzeti Múzeumnak, ruháimat
11630   1,  13     |                     pedellusnak, jegyzeteimet a Tudományos Akadémiának,
11631   1,  13     |             Akadémiának, hatágú penecilusomat a házmesterném kisfiának,
11632   1,  13     |                       Egy könnycsepp esett le a papírra, mely elmosta és
11633   1,  13     |                      kis bátorságot ivott, de a feketekávát már nem várta
11634   1,  13     |                      Kutorainak és elindultak a kastélyba, hiába tartóztatta
11635   1,  13     |                tartozik egy úttal.~Közeledvén a kastélyhoz, a fenyves szélén
11636   1,  13     |                      Közeledvén a kastélyhoz, a fenyves szélén egyszerre
11637   1,  13     |                  merném elsütni, megyek azzal a tiszta szándékkal, hogy
11638   1,  13     |                        hogy amit elvállaltam, a hagyaték részletes megtekintését,
11639   1,  13     |                  vagyok teljesíteni. Mert nem a kíváncsiság visz, Kutorai,
11640   1,  13     |                 kíváncsiság visz, Kutorai, de a kötelesség. Ön itten megvár
11641   1,  13     |                        ott jelentse az esetet a fõispánnak és a katonai
11642   1,  13     |                     az esetet a fõispánnak és a katonai parancsnokságnak
11643   1,  13     |                      egy könnycsepp gurult le a Druzsba arcán) akkor, akkor…
11644   1,  13     |                    jól és legyen tisztelettel a tanári kar iránt és akkor…
11645   1,  13     |                      azt az írást, amit adok, a budai járásbíróságnak, ebben
11646   1,  13     |                    járásbíróságnak, ebben van a végrendeletem. Mondja el
11647   1,  13     |                    Druzsba Tivadar ember volt a talpán, elõre tudta a halált
11648   1,  13     |                    volt a talpán, elõre tudta a halált és mindent elrendezett.
11649   1,  13     |                  Kutorai.~- Köszönöm - mondta a pedellus a helyzethez illõ
11650   1,  13     |                  Köszönöm - mondta a pedellus a helyzethez illõ sóhajjal
11651   1,  13     |                       kabátja és mellénye van a tanár úrnak, aztán kisvártatva
11652   1,  13     |                     kisvártatva hozzátette:~- A bundát is?~- Azt is.~Ezzel
11653   1,  13     |               zsebébõl tárcáját, aranyóráját, a bepecsételt iratot, s átadta
11654   1,  13     |                 átadta Kutorinak és megindult a kastély kapujához vezetõ,
11655   1,  13     |                      hogy nagy szerencsém van a szarvakhoz?~Druzsba tanár
11656   1,  13     |                szemtelen, Kutorai, hogy ebben a végzetes pillanatban ilyen
11657   1,  13     |                      is csak magammal vihetek a másvilágra… No, nézze meg
11658   1,  13     |                      Meg sem állt többé, csak a kapunál. Egy miatyánkot
11659   1,  13     |                       rázogatni napközben, az a természete.~Kutorainak feltûnt,
11660   1,  13     |                     óta sokkal havasabb lenne a feje.~Végre fölemelte esernyõje
11661   1,  13     |               végzõdött és megkopogtatta vele a kastély szögekkel kivert
11662   1,  13     |                belépett, szíve hangosan vert.~A kapu bezáródott utána, s
11663   1,  13     |                      fölágaskodott, fölemelte a két elsõ lábát, mintha parolázni
11664   1,  13     |                   félni - szólalt meg, de nem a medve, hanem egy oldalt
11665   1,  13     |                       már öreg, nincsenek meg a fogai, és istenhez tért,
11666   1,  13     |                   szelídülve. Bligi, eredj be a odúba! (Bligi morogva távozott
11667   1,  13     |                 kandikált ki.) És mos térjünk a dologra, uram, megkaptam
11668   1,  13     |                      dologra, uram, megkaptam a parancsot és mindent készségesen
11669   1,  13     |                     úr, még mindig zsibbadtan a kiállott izgalomtól.~Fölséges
11670   1,  13     |                természet nevetett, szikrázott a verõfényben. Egy csöpp szellõ
11671   1,  13     |                     Egy csöpp szellõ se fújt, a fák levelei nem mozdultak,
11672   1,  13     |                    fák levelei nem mozdultak, a virágoknak, melyekkel tele
11673   1,  13     |                       illata lent terjengett, a mozdulatlan levegõ föl nem
11674   1,  13     |                    vagy elátkozva lenne.~Csak a méhek és a darazsak éltek,
11675   1,  13     |              elátkozva lenne.~Csak a méhek és a darazsak éltek, döngtek,
11676   1,  13     |               szerelemtõl részegen fetrengtek a rózsák kelyheiben.~Druzsba
11677   1,  13     |                     Druzsba urat végigvezette a kert egy részén, melyben
11678   1,  13     |                        egy lépcsõzethez, mely a verandára szolgált. Két
11679   1,  13     |                 szolgált. Két nagy cövek volt a veranda két oldalához verve
11680   1,  13     |                 veranda két oldalához verve s a cövekhez egy-egy véreb láncolva.
11681   1,  13     |                       egy-egy véreb láncolva. A vérebek egyszerre ugrottak
11682   1,  13     |                      szólt az öregúr, nevetve a Druzsba úr megrökönyödésén -,
11683   1,  13     |                 Tessék, kérem, felsétálni. Ez a feljárat. Másutt két kõoroszlán
11684   1,  13     |                  szokta helyettesíteni ezeket a falánk fenevadakat, vagy
11685   1,  13     |                      szebbek, nem igaz? Nézze a kinyújtott piros nyelveiket,
11686   1,  13     |                  kutyát, bal lábával belépett a buja növényzetbe, egyszerre
11687   1,  13     |              egyszerre valaki elköhögte magát a lába alatt, körülnézett,
11688   1,  13     |               összerázkódva - ki köhintett?~- A növény - felelte a major
11689   1,  13     |               köhintett?~- A növény - felelte a major domus, akinek a kiejtésén
11690   1,  13     |                 felelte a major domus, akinek a kiejtésén meg lehetett ösmerni
11691   1,  13     |                kiejtésén meg lehetett ösmerni a lengyelt, hangján és kiégett
11692   1,  13     |                 hangján és kiégett tekintetén a korhelyt, tartásán a kiszolgált
11693   1,  13     |               tekintetén a korhelyt, tartásán a kiszolgált katonatisztet. -
11694   1,  13     |                      köhécsel. Tetszik tudni, a klíma. Hahaha, a klíma.
11695   1,  13     |                       tudni, a klíma. Hahaha, a klíma. Köhögnek a növényeink.~
11696   1,  13     |                     Hahaha, a klíma. Köhögnek a növényeink.~Druzsba úr csodálkozva
11697   1,  13     |                 Druzsba úr csodálkozva nézett a major domusra, mint egy
11698   1,  13     |                      jóízû bonhomia ült annak a barázdás arcán, a tokáján,
11699   1,  13     |                       annak a barázdás arcán, a tokáján, a szeme körül,
11700   1,  13     |                    barázdás arcán, a tokáján, a szeme körül, hogy éppen
11701   1,  13     |                    kiáltott fel Druzsba úr és a homlokára ütött. - Olvastam
11702   1,  13     |                       ütött. - Olvastam errõl a növényrõl valamit. Ez a
11703   1,  13     |                       a növényrõl valamit. Ez a tussiens eutada, a köhögõ
11704   1,  13     |                valamit. Ez a tussiens eutada, a köhögõ sás.~És haragudott
11705   1,  13     |                    megijedt egy növénytõl. Õ, a nagy botanikus. Tehát mégis
11706   1,  13     |                      van felül az emberben és a tudós alul.~A major domust (
11707   1,  13     |                     emberben és a tudós alul.~A major domust (mert annak
11708   1,  13     |                        sõt bosszantotta, hogy a látogató még a latin nevét
11709   1,  13     |             bosszantotta, hogy a látogató még a latin nevét is tudja a növénynek,
11710   1,  13     |                    még a latin nevét is tudja a növénynek, s fürkészõ tekintettel
11711   1,  13     |                       óvatosan lépegetett fel a márványlépcsõkön a verandára.~-
11712   1,  13     |             lépegetett fel a márványlépcsõkön a verandára.~- No, most nézzük
11713   1,  13     |              verandára.~- No, most nézzük meg a szobákat. Csinos kis fészek,
11714   1,  13     |                  Teringette, nagyon kedélyes.~A verandáról egy nagy szalon
11715   1,  13     |                   vastag brokát-függönyökkel. A mennyezeten gazdag színpompájú
11716   1,  13     |                  gazdag színpompájú freskókép a magdeburgi asszonyokat ábrázolta,
11717   1,  13     |                   asszonyokat ábrázolta, akik a hátukon viszik ki férjeiket.~
11718   1,  13     |                  hátukon viszik ki férjeiket.~A némileg magához tért Druzsba
11719   1,  13     |                     magához tért Druzsba urat a kép kötötte le.~- Ki festette
11720   1,  13     |                         kérdé.~- Ohó! - szólt a major domus. - Elfelejtettem
11721   1,  13     |             megmondani, hogy semmi kérdés. Ez a szabály ellen van. Amit
11722   1,  13     |                      baja van? - csodálkozott a major domus, rettentõ komoly
11723   1,  13     |                     indulván, keresztülmentek a kék selyemmel kárpitozott
11724   1,  13     |                    enyhe félhomállyá tompítva a nap szemvakító ragyogását.~
11725   1,  13     |                       nyílt szárnyas ajtókkal a délnek fekvõ oszlopos tornácra.
11726   1,  13     |                 szekrények, gót stílû székek, a falak kemény fával burkolva
11727   1,  13     |              egyszerre csak megszólal, mintha a falból jönne, egy síri hang:~»
11728   1,  13     |                     hallaná. Ráemelte szemeit a major domusra, tekintetében
11729   1,  13     |                     nincs itt senki - felelte a major domus csodálkozva -,
11730   1,  13     |                    csak egyetlen szobában ült a karszékben a tükör elõtt
11731   1,  13     |                     szobában ült a karszékben a tükör elõtt egy csimpánzmajom
11732   1,  13     |              csimpánzmajom és borotválkozott.~A majom felriadt az idegen
11733   1,  13     |                 felriadt az idegen láttára és a villogó borotvával ide-oda
11734   1,  13     |                borotvával ide-oda hadonászva, a Druzsba úr hóna alatt, annak
11735   1,  13     |                  Druzsba úr hóna alatt, annak a karját érintve rút fejével,
11736   1,  13     |                   karját érintve rút fejével, a nyitott ablakhoz rohant
11737   1,  13     |                 szörnyülködés is hozzájárult, a major domust azonban mindez
11738   1,  13     |                     felette mulattatta.~- Ni, a Brok. Az akasztófára való
11739   1,  13     |                      Brok. Hol keríthette azt a borotvát? Nem bírom leszoktatni
11740   1,  13     |              leszoktatni róla. Bécsben vettem a Brokot egy borbélytól, ahol
11741   1,  13     |             borbélytól, ahol annyira belejött a dolgokba, hogy tyúkszemeket
11742   1,  13     |                      nagyon kedélyes? Hát még a következõ benyíló, a toilette-szoba.
11743   1,  13     |                      még a következõ benyíló, a toilette-szoba. Ezt tessék
11744   1,  13     |                  kápráztató, tündéri látvány. A Pompadour asszony híres
11745   1,  13     |                   üveggolyók voltak rászúrva. A golyók kivájt alja teljesen
11746   1,  13     |                 kivájt alja teljesen beillett a fogakba. Ide csak a poéta
11747   1,  13     |                  beillett a fogakba. Ide csak a poéta lépjen be, aki a velencei
11748   1,  13     |                   csak a poéta lépjen be, aki a velencei tükörhöz és a rózsaszín
11749   1,  13     |                    aki a velencei tükörhöz és a rózsaszín selyemmel bevont
11750   1,  13     |                       is, aki itt fésülködik. A szoba egyik falán le voltak
11751   1,  13     |                  egyik falán le voltak szedve a golyók, minélfogva olyan
11752   1,  13     |                 Druzsba úr az elõbbi undorból a legnagyobb extázisba esett.~-
11753   1,  13     |                     smaragdzöld, amott közbül a hét fehérnek egy sárga (
11754   1,  13     |                gondolom, mandolaolaj), mintha a hét együtt egy margarétavirág
11755   1,  13     |                     mégsem okos lény. Nos, ez a tapétaajtó egy intim szobához
11756   1,  13     |                    érteni…~- Ah, igen, értem, a fenség hálószobája.~- Mi?
11757   1,  13     |                     Mi? Hogy? Kié? - kapkodta a fejét ide-oda a major domus,
11758   1,  13     |                      kapkodta a fejét ide-oda a major domus, kivicsorítva
11759   1,  13     |                     major domus, kivicsorítva a két árván maradt fekete
11760   1,  13     |                mefisztói gúny villogott ki.~- A szobát dicsértem, hogy fenséges -
11761   1,  13     |                     No, jó - fecsegett tovább a major domus -, hát menjünk
11762   1,  13     |                       domus -, hát menjünk át a folyosóra és fussunk át
11763   1,  13     |                      legkevésbé se érdekesek, a komornák lakószobái, az
11764   1,  13     |                    barlangom is arra van, meg a biliárdozószoba is.~A folyosóra
11765   1,  13     |                     meg a biliárdozószoba is.~A folyosóra jutván, ott mérges
11766   1,  13     |                  whiskyt, egy korty whiskyt«, a zöld amazonpapagáj ráfelelte: »
11767   1,  13     |                ráfelelte: »Te lump, te lump«, a harmadik, egy kékbe játszó
11768   1,  13     |                  immár túlságosan sok történt a mai napon, egyszersmind
11769   1,  13     |                 mélyebb bepillantást engedett a papagájok múltjába. A jákó
11770   1,  13     |                engedett a papagájok múltjába. A jákó nyilván angol hajón
11771   1,  13     |                   angol hajón jött Európába s a matróz, aki gondozta, sokszor
11772   1,  13     |                gondozta, sokszor emlegethette a whiskyt, a zöld amazon valami
11773   1,  13     |                       emlegethette a whiskyt, a zöld amazon valami áspis
11774   1,  13     |                  ellen oktatta kedvencét, míg a kék szárnyú ara egy tyúkól
11775   1,  13     |                       Hogy még nagyobb legyen a zaj és csatara, a majom
11776   1,  13     |                      legyen a zaj és csatara, a majom is ott száguldozott
11777   1,  13     |             száguldozott nyitott borotvájával a folyosón, mint aki halálra
11778   1,  13     |                    aki halálra keres valakit. A folyosó egyik kiugrójában
11779   1,  13     |                   tarka szoknyát, pufók arcán a legnagyobb elégedettség
11780   1,  13     |                      mert alkalmasint úgy áll a dolog, hogy incselkedett
11781   1,  13     |                      dolog, hogy incselkedett a majommal, mire az megkergette
11782   1,  13     |                 majommal, mire az megkergette a borotvával, s õ a majom
11783   1,  13     |                 megkergette a borotvával, s õ a majom elõl nagy szorultságában
11784   1,  13     |                     nagy szorultságában éppen a majom házába menekült s
11785   1,  13     |                 menekült s magára reteszelvén a házikó ajtaját belülrõl,
11786   1,  13     |                      házikó ajtaját belülrõl, a teljes immunitást élvezte,
11787   1,  13     |                     borzasztón kihozta Brokot a sodrából, de méltán. Mert
11788   1,  13     |                     házából hány neki fittyet a fiú.~Talán így volt, talán
11789   1,  13     |                     bizonyos, hogy Druzsba úr a megkonfundált fejével, mely
11790   1,  13     |                    egyszerûen csak észrevette a kalitkába zárt gyereket.~-
11791   1,  13     |                       gyermek - figyelmezteté a major domust. - Istenem,
11792   1,  13     |                    Hízlaljuk - felelte kurtán a major domus.~- Mi végbõl? -
11793   1,  13     |                 természetes egyszerûséggel. - A kisasszony igen szereti
11794   1,  13     |                       kisasszony igen szereti a fehér gyerekhúst. De jó
11795   1,  13     |                 étvágygerjesztõen csettentett a szájával.)~- Ön tréfál -
11796   1,  13     |                    kifejezõ pillantást vetett a major domusra, ki a neheztelés
11797   1,  13     |                    vetett a major domusra, ki a neheztelés bizonyos árnyalatával
11798   1,  13     |                       önnek tetszik. Én azzal a nyíltsággal beszélek, ami
11799   1,  13     |                   szemben, kit urunk ideküld, a többi az ön dolga. Menjünk,
11800   1,  13     |                      ön dolga. Menjünk, uram!~A gyermek rájuk bámult és
11801   1,  13     |                     bámult és egyre hasogatta a tökmagokat, a fehér héjaikat
11802   1,  13     |                       hasogatta a tökmagokat, a fehér héjaikat kihajigálván
11803   1,  13     |                   fehér héjaikat kihajigálván a rácsozaton.~A major domus
11804   1,  13     |                    kihajigálván a rácsozaton.~A major domus sietve ment
11805   1,  13     |                  major domus sietve ment elöl a folyosó keleti végébe, ahol
11806   1,  13     |                   ajtót nyitott ki:~- Íme, ez a biliárdterem. Parancsol
11807   1,  13     |                     már sok volt idegzetének. A biliárdteremben, szemben
11808   1,  13     |                       az ajtóval, megpillantá a falon életnagyságban Jahodovskát.~
11809   1,  13     |                       volt. Szakasztott abban a fehérvirágos, cimetszínû
11810   1,  13     |                       múlt vasárnap látta, az a csipkés nyakkendõ a gránáttûvel
11811   1,  13     |                        az a csipkés nyakkendõ a gránáttûvel leszorítva,
11812   1,  13     |                       gránáttûvel leszorítva, a kackiás fõkötõ a fején,
11813   1,  13     |                  leszorítva, a kackiás fõkötõ a fején, éppen ahogy vasárnap
11814   1,  13     |                      s egyszerre csak kezdett a Jahodovska körüle forogni
11815   1,  13     |                    Behunyván káprázó szemeit, a major domus felé nyújtá
11816   1,  13     |                   reszketõ kezét, mohón, mint a vízbe fúló.~- Rosszul vagyok,
11817   1,  13     |                  szédülök. Kérem… vezessen ki a szabadba… levegõre.~A major
11818   1,  13     |                      ki a szabadba… levegõre.~A major domus úgyszólván vonszolta
11819   1,  13     |                      vonszolta egy oldalajtón a parknak abba a részébe,
11820   1,  13     |                     oldalajtón a parknak abba a részébe, hol a tó volt.~
11821   1,  13     |                   parknak abba a részébe, hol a tó volt.~Két õs platán állt
11822   1,  13     |                      volt.~Két õs platán állt a kijáratnál egymás mellett,
11823   1,  13     |                          Üljön le ide - mondá a major domus és elkergette
11824   1,  13     |                     major domus és elkergette a macskát. - Én majd elszaladok
11825   1,  13     |                  Druzsba úr lankadtan roskadt a székbe. Egyedül maradt.
11826   1,  13     |                  székbe. Egyedül maradt. Azaz a macska se ment el, leguggolt
11827   1,  13     |           lassan-lassan magához tért, de hogy a macska ránéz, tûrhetlenül
11828   1,  13     |                    Bár az okosabb alkalmasint a macska volt, ebben az esetben
11829   1,  13     |                       odább támolygott, abban a hitben, hogy a közelben
11830   1,  13     |              támolygott, abban a hitben, hogy a közelben másik padot talál;
11831   1,  13     |                       elõre s kitárult elõtte a tó, mint egy nagy ezüstkarika.
11832   1,  13     |                     nagy ezüstkarika. Jobbról a versailles-i park mintájára
11833   1,  13     |                       gyertyánfalak fedték el a kilátást, balról érdekes
11834   1,  13     |                  csoportokra oszolva szépíték a pázsitos területet.~A tó
11835   1,  13     |                szépíték a pázsitos területet.~A tó csendes volt, sima volt,
11836   1,  13     |                turbánjaikat, akinek mije van.~A tó egy hegyi patakból nyerte
11837   1,  13     |                 pályafutásra kényszeríttetett a parkban, csak azért, hogy
11838   1,  13     |             alakították át, míg végre befolyt a ház melletti nagyobb tóba,
11839   1,  13     |                 melynek fölöslegét levezették a kastélyt kerítõ bástyafal
11840   1,  13     |                    bástyafal alatti csatornán a szabadba. A kis pisztrángok
11841   1,  13     |                  alatti csatornán a szabadba. A kis pisztrángok a kisebb
11842   1,  13     |                   szabadba. A kis pisztrángok a kisebb tavakban növekedtek
11843   1,  13     |                       is fokozatosan jutottak a kicsi vízbõl egyre tovább,
11844   1,  13     |                       egyre tovább, míg végre a nagy tóban találták magukat (
11845   1,  13     |                      se volt nagy) és itt ért a pálya véget. Innen már csak
11846   1,  13     |                      már csak egy stáció van: a rost vagy a pecsenyéstál.~
11847   1,  13     |                       stáció van: a rost vagy a pecsenyéstál.~A tó partján
11848   1,  13     |                     rost vagy a pecsenyéstál.~A tó partján elég pad kínálkozott.
11849   1,  13     |                      hajtva, midõn megkondult a kastély tornyában a harang.
11850   1,  13     |                megkondult a kastély tornyában a harang. Kongott-bongott
11851   1,  13     |                       harang. Kongott-bongott a néma csöndben, mélyen, szûziesen,
11852   1,  13     |              szûziesen, kísértetiesen, mintha a túlvilág szózata lenne.~
11853   1,  13     |                   emberi beszéd nesze rezgett a levegõben. A kastély felõl
11854   1,  13     |                    nesze rezgett a levegõben. A kastély felõl egy öreg huszárféle
11855   1,  13     |              fadeszkán húshulladékokat hozva. A gyertyánfalak mögül pedig,
11856   1,  13     |                   pirosbársony vánkost hozott a hóna alatt.~Követte egy
11857   1,  13     |                     ki zsámolyszéket lógatott a kezében.~Utána ismét két
11858   1,  13     |                 Druzsba úr. Egyik szebb, mint a másik. Járásuk, tartásuk
11859   1,  13     |                    zene volna. Valahol messze a fák közt harkály kalapácsol.
11860   1,  13     |                       mit zavarja az embert - a nézésben.~Az egyik ernyõt
11861   1,  13     |                   hátrakiáltott - alkalmasint a visszamaradottakhoz:~- Hölgyeim
11862   1,  13     |                     képzelt uraim, siessenek! A pisztrángok szépen kérik,
11863   1,  13     |                      mórikálva elõkeringõzött a gyertyánfák mögül az ötödik
11864   1,  13     |                  mögül az ötödik leány, kinek a nyakában hosszan leeresztett,
11865   1,  13     |                       ide ugrott, oda ugrott, a csintalan legyezõ a bokáit
11866   1,  13     |                   ugrott, a csintalan legyezõ a bokáit verdeste.~Az elsõ
11867   1,  13     |                      az útról s végiglépdelve a pázsiton, egyenesen a tónak
11868   1,  13     |           végiglépdelve a pázsiton, egyenesen a tónak tartott. Nem messze
11869   1,  13     |                     tónak tartott. Nem messze a padtól, ahol Druzsba úr
11870   1,  13     |                      vánkosát rátette.~Azután a másik érkezett meg és a
11871   1,  13     |                       a másik érkezett meg és a pad alá helyezte a zsámolyt.~
11872   1,  13     |                     meg és a pad alá helyezte a zsámolyt.~Az ernyõt vivõ
11873   1,  13     |                 ernyõt vivõ leányok leszúrták a pad mögé az ernyõ kétágú
11874   1,  13     |                      Az ötödik megnézte magát a tóban, megigazította ruháját
11875   1,  13     |                   ruháját és levette nyakáról a legyezõt.~- Én vagyok a
11876   1,  13     |                       a legyezõt.~- Én vagyok a szellõ - mondá nevetve.~-
11877   1,  13     |                       ernyõvivõk.~- Én vagyok a kényelem - szólt a zsámolyos
11878   1,  13     |                     vagyok a kényelem - szólt a zsámolyos és meghajtotta
11879   1,  13     |                   hatodik kis fruska, nyilván a felolvasónõ, fitos orrú,
11880   1,  13     |                      nagy szelesen. - Én ülök a Minerva lábainál a könyvvel.
11881   1,  13     |                       ülök a Minerva lábainál a könyvvel. Én a bagoly vagyok.~-
11882   1,  13     |                       lábainál a könyvvel. Én a bagoly vagyok.~- Látjuk -
11883   1,  13     |                  vagyok.~- Látjuk - bizonyítá a zsámolyhordozó csípõsen -,
11884   1,  13     |                     mert jön is már nyomodban a fekete éjszaka.~Nevettek
11885   1,  13     |                 fekete éjszaka.~Nevettek mind a hatan. Ha hat leány nevet,
11886   1,  13     |                   égrõl, minden nevet akkor s a hetedik nap talán nem is
11887   1,  13     |                 hetedik nap talán nem is süt.~A fekete éjszaka jött is,
11888   1,  13     |                    Egy percig azt hitte, hogy a mitológia tündérei gyûlnek
11889   1,  13     |                 komornát emlegetett, de abban a rendkívüli lelkiállapotban,
11890   1,  13     |                       lelkiállapotban, melybe a különben is ideges professzor
11891   1,  13     |                csodálatos káoszba folyt össze a valóság túlfeszített képzelõdése
11892   1,  13     |               képzelõdése szörnyszülötteivel. A túlvilági hang, a hizlalásban
11893   1,  13     |         szörnyszülötteivel. A túlvilági hang, a hizlalásban levõ gyermek,
11894   1,  13     |                     hizlalásban levõ gyermek, a Jahodovska megjelent arcképe
11895   1,  13     |                     tesz azonban tanúságot az a körülmény, hogy Druzsba
11896   1,  13     |                       úr azonnal letett arról a gondolatról, mintha nimfákat
11897   1,  13     |                       Gott! Mily spektákulum! A dog elszabadult a kisasszony
11898   1,  13     |                spektákulum! A dog elszabadult a kisasszony kezébõl s most
11899   1,  13     |                        Mért nem maguk vezetik a kutyát? Menjenek legalább,
11900   1,  13     |                 kimondta, már tárgytalan lett a parancsa.~Mintha hûs szellõ
11901   1,  13     |                  mintha új illatot lehelnének a virágok, pedig csak egy
11902   1,  13     |                    leány közeleg, lihegve fut a doggal, mert nem akarja
11903   1,  13     |                   mert nem akarja elereszteni a zsinórját, követi hát bokron,
11904   1,  13     |                 gesztenyegally, azt is hozza, a fehér pettyes batisztszoknyája
11905   1,  13     |                szalmakalapja pedig lecsúszott a szemére, le éppen az orrocskájára.~-
11906   1,  13     |                        Mein Gott, hogy néz ki a kisasszony! Szörnyûség! -
11907   1,  13     |                       Szörnyûség! - nyafogott a piszkafa. - És milyen vörös,
11908   1,  13     |                         És milyen vörös, mint a rák. Hát érdemes ezért a
11909   1,  13     |                      a rák. Hát érdemes ezért a dögért! No, Mathias - intett
11910   1,  13     |                       Mathias - intett azután a huszárnak -, meg lehet kezdeni.~
11911   1,  13     |                        Az újonjött leány leül a vánkosra a padon, fölteszi
11912   1,  13     |                újonjött leány leül a vánkosra a padon, fölteszi lábacskáit
11913   1,  13     |                    padon, fölteszi lábacskáit a zsámolyra (de milyen csodálatos
11914   1,  13     |                   milyen csodálatos parányiak a topánkái). A rab dog lefekszik
11915   1,  13     |             csodálatos parányiak a topánkái). A rab dog lefekszik lábaihoz,
11916   1,  13     |                       dog lefekszik lábaihoz, a legyezõs leány kipirult
11917   1,  13     |                 látható. (Pedig, ha már látta a hatot Druzsba úr, a hetediktõl
11918   1,  13     |                     látta a hatot Druzsba úr, a hetediktõl se ijedne meg.)
11919   1,  13     |               maroknyi pépszerû húst hajít be a tóba. (A dog bosszankodva
11920   1,  13     |               pépszerû húst hajít be a tóba. (A dog bosszankodva nézi a
11921   1,  13     |                       A dog bosszankodva nézi a pazarlást és morog, hogy
11922   1,  13     |                     okosabb helyen is elférne a hús.) Ahova a habarcs beesett,
11923   1,  13     |                      is elférne a hús.) Ahova a habarcs beesett, a csendes
11924   1,  13     |                      Ahova a habarcs beesett, a csendes víz élni kezd, ezüst,
11925   1,  13     |                  haltestek jelennek meg közel a felszínhez és egypár virgonc,
11926   1,  13     |                      csakhamar eltûnik ismét.~A dog eközben azon gondolkozik,
11927   1,  13     |                  idegen ember. Nosza, feszíti a kötelet s ugatni kezd Druzsba
11928   1,  13     |                    meg az öreg piszkafa -, ki a kastélyt jött megnézni.
11929   1,  13     |                      ember! (És megtörülgette a pápaszemét.)~A dog célt
11930   1,  13     |                  megtörülgette a pápaszemét.)~A dog célt ért. A leány, kinek
11931   1,  13     |                  pápaszemét.)~A dog célt ért. A leány, kinek lábainál ült,
11932   1,  13     |                       felugrott, eleresztette a dog zsinórját és egyenesen
11933   1,  13     |                   fejét az ismerõs hangra, és a csodálkozástól tágra nyitott
11934   1,  13     |                      magát, keresztapám, ahol a madár se jár? No, ez pompás,
11935   1,  13     |                       kis kezeivel.) Csak nem a mama küldte?~- Nem, nem.
11936   1,  13     |                anyádnak, ugye egy arcképe van a biliárdszobában?~- Persze;
11937   1,  13     |              mondhatom. Anyád arcképét láttam a falon, túlvilági hangokat
11938   1,  13     |                    elnevette magát.~- Persze, a bolondos Weszelny kapitány.
11939   1,  13     |                      kópé és ügyes hasbeszélõ a vén gyerkõc. Minket is így
11940   1,  13     |                 Druzsba úr fölélénkült, arcán a boldogabb napok derûje ömlött
11941   1,  13     |                       is megfordult, miközben a szoknyái alul harangalakra
11942   1,  13     |                     idegesen babrált ujjaival a gombjain.~- Mit beszélsz?
11943   1,  13     |                        hogy szolgálatba adott a hercegkisasszonyhoz.~- Miféle
11944   1,  13     |                        mint ehhez, akinek ezt a kastélyt berendezték? Mert
11945   1,  13     |                   tudod-e, Sipsirica, hogy ez a mi kastélyunk?~- Ehhez? -
11946   1,  13     |               nevetett fel Sipsirica. - Ehhez a hercegnõhöz, tra-la? (Felugrott
11947   1,  13     |                     és meghajtotta magát.) Az a hercegkisasszony én vagyok,
11948   1,  13     |                   Druzsba úr szemöldjei egész a homloka tetejére szaladtak
11949   1,  13     |                    fel.~- Ne beszélj, kérlek, a világba! Ne légy olyan szeles, »
11950   1,  13     |                    itt az úrnõ, hogy én ültem a baldachin alatt, hogy az
11951   1,  13     |                   hogy az én arcomat legyezik a komornáim?~Druzsba úr ijedten
11952   1,  13     |                      mohón fordítá tekintetét a vidáman nevetgélõ leánycsoport
11953   1,  13     |                       felé s látta, hogy üres a díszhely az ernyõ alatt.~-
11954   1,  13     |                        elbámészkodni látszott a tavon túlra és olyan felhõféle
11955   1,  13     |                   suhant el arcán, mint mikor a rózsabimbóra valami keshedt,
11956   1,  13     |                     elszáradt falevél, melyet a szél visz, röptében ráveti
11957   1,  13     |                    töredezetten, tekintetével a földet keresve -, de maga
11958   1,  13     |                     földet keresve -, de maga a keresztapám, magának megmondom
11959   1,  13     |                   délután, kocsi várta mindig a kapu elõtt?~Druzsba úr a
11960   1,  13     |                      a kapu elõtt?~Druzsba úr a fejével intett, szepegve,
11961   1,  13     |                      van egy uradalma, de ott a fia lakik; van aztán más
11962   1,  13     |                       vármegyében, de ott meg a neje lakik. Ösmeri, tudom,
11963   1,  13     |                    neje lakik. Ösmeri, tudom, a nevét is, de nem szabad
11964   1,  13     |                      megsúgom, tartsa no, ide a fülét, keresztapa.~Sipsirica
11965   1,  13     |               keresztapa.~Sipsirica belesúgta a nevet s még hozzákiáltotta
11966   1,  13     |                    hogy fog ezen elmosolyodni a keresztapa. Olyan természetes,
11967   1,  13     |                     hogy sírni lehetett volna a kedvességén.~De Druzsba
11968   1,  13     |                      csak bólintott szomorúan a név hallatára.~- No, hát
11969   1,  13     |                   ennyi az egész - fejezte be a gyónást Sipsirica. - Ennek
11970   1,  13     |                    Ennek az öreg úrnak vagyok a barátnéja.~Druzsba úr fölszisszent
11971   1,  13     |                   arccal. - Az az asszony, az a gyalázatos asszony adott
11972   1,  13     |                     adott el neki… (Szemeibõl a gyûlölet zöldes lángja csapott
11973   1,  13     |             hallgatott.~Druzsba úr megragadta a kezét.~- Gyere innen, itt
11974   1,  13     |                         szólt, elvonszolva õt a gyertyánfalak között, hol
11975   1,  13     |                       hol aztán kitört belõle a keserûség, mint a Vezúvból
11976   1,  13     |                      belõle a keserûség, mint a Vezúvból a láva:~- Mondhatom,
11977   1,  13     |                    keserûség, mint a Vezúvból a láva:~- Mondhatom, szép
11978   1,  13     |                      ellenszegülni? Hát ez az a finom nevelés, amit kaptál?
11979   1,  13     |                     romlott volnál; még abból a korból ösmerlek, mikor a
11980   1,  13     |                      a korból ösmerlek, mikor a térdeimen üldögéltél, olyan
11981   1,  13     |                       És én fogadalmat tettem a keresztségnél, megígértem
11982   1,  13     |                    megígértem szegény apádnak a halálos ágyánál, hogy gyámolítani
11983   1,  13     |                     foglak, tehát neked ebbõl a fertõbõl ki kell jönnöd.~-
11984   1,  13     |                      Lehetetlen - szólt közbe a leány, kezeit mellén összetéve -,
11985   1,  13     |               megfizették, az Isten verje meg a hitvány pénzét õvele együtt.
11986   1,  13     |                 együtt. Tízezer forintot tett a takarékpénztárba. De az
11987   1,  13     |                     kell is megviaskodnom, ha a poklot kell is letepernem.~
11988   1,  13     |                    poklot kell is letepernem.~A máskor gyáva ember arca
11989   1,  13     |                      ökleit fölemelte, hangja a mennydörgéshez lett hasonlatos,
11990   1,  13     |                       ki egész lényébõl, hogy a föld is nyögni látszott
11991   1,  13     |                       föld is nyögni látszott a talpa alatt, amint a leány
11992   1,  13     |                 látszott a talpa alatt, amint a leány mellett lépegetett.~
11993   1,  13     |                    fel rá, aztán elfordította a fejét és halkan, tompán
11994   1,  13     |                        hogy lehetetlen.~- Hát a föld alatti úton, a bányán
11995   1,  13     |                       Hát a föld alatti úton, a bányán keresztül? - súgta
11996   1,  13     |                       fájdalmasan mosolygott.~A leány letépett egy gyertyánfalevelet
11997   1,  13     |                      elhinni. Hagyja csak úgy a dolgot, ahogy van. Megmondom
11998   1,  13     |                  vagyok, keresztapa.~- Persze a mérnökkel? - vágott közbe
11999   1,  13     |                     indulatosan.~Hátravetette a fejét és a lábacskájával,
12000   1,  13     |                       Hátravetette a fejét és a lábacskájával, a cipõje