bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

13501   1,  14     |                   elhomályosult szemeit.~- Ön a törvény nevében foglyom.
13502   1,  14     |                     év múlva veszem fel ismét a fonalat, hogy ne legyen
13503   1,  14     |                  fonalat, hogy ne legyen híja a végsõ akkordnak sem.~Altorjay
13504   1,  14     |                        s partija nem akadván, a nemzeti kaszinóban fecsegéssel
13505   1,  14     |                    fecsegéssel tölté az idõt, a régi ismerõsökrõl kérdezõsködve:
13506   1,  14     |                       csinál amaz?~- Ejh, hát a szép Korláthynéból mi lett?
13507   1,  14     |                      lett? Ki hallott valamit a kis töltött galambról?~-
13508   1,  14     |                      kis töltött galambról?~- A galamb most a kalitkában
13509   1,  14     |                    galambról?~- A galamb most a kalitkában van - jegyzé
13510   1,  14     |                     Elfogták Hamburgban azért a bizonyos váltóhamisításért.~-
13511   1,  14     |              perszónával, s két kézzel szórja a pénzt.~- Ejnye, de szeretnék
13512   1,  14     |                     annál, mert éppen itt van a kaszinóban, valamelyik belsõ
13513   1,  14     |              Szétnézett az egész teremben, de a többiek se csodálkoztak.~
13514   1,  14     |                 többiek se csodálkoztak.~Csak a falon lógó Széchenyi István
13515   1,  14     |                  mégis ki talál egyszer lépni a rámájából, megrázkódik s
13516   1,  14     |                      rájuk kiált:~- Ide hamar a poharamat, hadd morzsoljam
13517   1,  14     |                         És ezzel véget ért ez a történet. A galamb ott ül
13518   1,  14     |                      véget ért ez a történet. A galamb ott ül a kalitkában,
13519   1,  14     |                     történet. A galamb ott ül a kalitkában, az ölyv ott
13520   1,  14     |                    kalitkában, az ölyv ott ül a kaszinóban, mint becsületbírósági
13521   1,  14     |                      ha sejtjük és nem tudjuk a többit. Ki jelentette fel
13522   1,  14     |                       Valószínûleg kigyógyult a millióiból.) De mindez mellékes
13523   1,  14     |                 olvasott tõlem. Hát ebben van a meglepetés. Csak egyet méltóztatott
13524   1,  14     |                       év elõtti emberekkel és a mostaniakkal. Azok egymásnak
13525   1,  14     |                   Azok egymásnak ajándékozzák a menyasszonyaikat, ezek elcsábítják
13526   1,  14     |                    érintetlenül, ezek elverik a hozományt és az asszonyt
13527   1,  14     |                       sorrendben, t. i. elõbb a hozományt.~Mire való is
13528   1,  14     |                     már. Ki akartam figurázni a régi írókat, a régi olvasókat
13529   1,  14     |                      figurázni a régi írókat, a régi olvasókat s a régi
13530   1,  14     |                    írókat, a régi olvasókat s a régi könyveket, kiemelve
13531   1,  14     |                     könyveket, kiemelve ezzel a magunkéit. Kedvem telt eldefilíroztatni
13532   1,  14     |                   eldefilíroztatni önök elõtt a régi és mostani embereket
13533   1,  14     |                    volt, ez is csak tinta. És a tintában egy csöpp vér sincs.~
13534   1,  14     |                      hõseikbe.~És ez igaz is.~A laikusok felülnek, meglehet,
13535   1,  14     |                      jegyezve meg:~- Úgy-úgy, a mesék nem változnak, csak
13536   1,  14     |                változnak, csak az emberek.~De a bölcselkedõk megrázzák a
13537   1,  14     |                      a bölcselkedõk megrázzák a fejeiket:~- Dehogy, dehogy,
13538   1,  14     |                   emberek nem változnak, csak a mesék.~Amire idegesen mozdulnak
13539   1,  14     |                  Amire idegesen mozdulnak meg a kritikusok:~- Oh, oh, nem
13540   1,  14     |                         Oh, oh, nem igaz, sem a mesék, sem az emberek nem
13541   1,  14     |           megjegyzések tömkelegében, most már a célnál teljesen elvesztem
13542   1,  14     |                   hogy önök elé lépve, kérjem a szembeállított kettõs történetbõl
13543   1,  14     |             szembeállított kettõs történetbõl a konzekvencia levonását.~
13544   1,  14     |                      szavammal is megtapossam a tiszteletreméltó csinált-virágokat,
13545   1,  14     |              csinált-virágokat, melyek egykor a nagyanyáink kalapjait ékesíték,
13546   1,  14     |                    virágokhoz.~ ~~  ~FÜGGELÉK~A GALAMB A KALITKÁBAN~ELSŐ
13547   1,  14     |                             FÜGGELÉK~A GALAMB A KALITKÁBAN~ELSŐ ELBESZÉLÉSÉNEK
13548   1,  14     |                   ELSŐ ELBESZÉLÉSÉNEK VÁZLATA~A ROMANTICIZMUS~(SZERKESZTŐI
13549   1,  14     |                      gyűlöli Zolát és szereti a romantikusokat. Írja, hogy
13550   1,  14     |            rokonszenves önnek, de kifogásolja a meséimet, nem eléggé frappánsak -
13551   1,  14     |                 frappánsak - úgymond -, kevés a meglepő, alig van valami
13552   1,  14     |                        mert mindazt használja a meséiben, amit a tízparancsolat
13553   1,  14     |                    használja a meséiben, amit a tízparancsolat eltilt. Ebbõl
13554   1,  14     |                     ölj!« és sohasem ölök meg a hõseim közül senkit. Az
13555   1,  14     |                     neki tetszik.~Csodálkozom a szemrehányásain, melyeket
13556   1,  14     |                   magam is megbotlanék, hanem a gyakorlatban próbálom önt
13557   1,  14     |                       úgy, hogy komor éj van, a temetõ sírhantjai közt méla
13558   1,  14     |                  obligácionális kezdet - vagy a temetõbõl indul ki a cselekvény,
13559   1,  14     |                     vagy a temetõbõl indul ki a cselekvény, vagy a nyirkos
13560   1,  14     |                   indul ki a cselekvény, vagy a nyirkos börtönbõl). Igen,
13561   1,  14     |                     nyirkos börtönbõl). Igen, a temetõben minden mogorva,
13562   1,  14     |                  mogorva, minden fekete, csak a legszélén fehérlik egy ház,
13563   1,  14     |                   legszélén fehérlik egy ház, a cinterem, ahová a gazdátlan
13564   1,  14     |                    egy ház, a cinterem, ahová a gazdátlan halottakat szokás
13565   1,  14     |                    halottakat szokás kitenni. A temetõ melletti úton két
13566   1,  14     |                   úton két alak lépeget. (Itt a ruháik és arcuk leírása
13567   1,  14     |                      arcuk leírása következik a jó öreg Jósika Miklósnál.)
13568   1,  14     |                       öreg Jósika Miklósnál.) A két alak kedélyesen pipázgatva,
13569   1,  14     |                     teljesen gyanútlan ballag a poros országúton (eszük
13570   1,  14     |                      sincs, hogy belekerülnek a Pesti Hirlapba), midõn kétségbeesett
13571   1,  14     |                     kiáltanak fel és rohannak a sikoly irányában.~A holdvilág
13572   1,  14     |                  rohannak a sikoly irányában.~A holdvilág természetesen
13573   1,  14     |                  természetesen kibukkan ebben a percben, mert a holdvilággal
13574   1,  14     |                kibukkan ebben a percben, mert a holdvilággal olyan könnyedén
13575   1,  14     |           holdvilággal olyan könnyedén bánnak a romantikus írók, mintha
13576   1,  14     |                       romantikus írók, mintha a saját petróleumlámpájok
13577   1,  14     |                      petróleumlámpájok lenne.~A szolgálatkész holdvilág,
13578   1,  14     |                     hogy rávessék magukat, de a gyilkos se rest, ott hagyja
13579   1,  14     |                      el magad, keresztülugrik a temetõkerítésen.~- Hajrá
13580   1,  14     |                       csakugyan utána ugranak a meglehetõsen alacsony kerítésen.
13581   1,  14     |              meglehetõsen alacsony kerítésen. A gyilkos hol elvész a sírok
13582   1,  14     |               kerítésen. A gyilkos hol elvész a sírok és fák közt, hol újra
13583   1,  14     |                mindenütt nyomában. Végre elér a halottaskamrához, hátranéz,
13584   1,  14     |                    hogy nem látják és beugrik a kamra nyitott ablakán.~Persze,
13585   1,  14     |                     Persze, most már az volna a természetes fejlemény, hogy
13586   1,  14     |                       fejlemény, hogy az ipse a halottas kamrában talál
13587   1,  14     |                tetszhalottat, aki éppen abban a pillanatban éledne fel -
13588   1,  14     |                   öreg Dumas, vagy más valaki a »nagy fantázia« tulajdonosai
13589   1,  14     |                      mindenütt nyomában lévén a gyilkosnak, beugrottak az
13590   1,  14     |                    egyetlen halottat találtak a sorba rakott ravatalok egyikén
13591   1,  14     |                   Ejnye, be hirtelen aludt el a gazember!~- Bolond kend,
13592   1,  14     |                  Bolond kend, sógor, - mondja a másik üldözõ - hiszen csak
13593   1,  14     |                     Adja csak ide, sógor, azt a kötelet!~- Gyilkos! Én?
13594   1,  14     |                       tréfáljatok. Ti vagytok a gyilkosok.~- Hallgass, cudar,
13595   1,  14     |                jómadár. Így, hátra kell kötni a kezét. Majd bevallod a bíró
13596   1,  14     |                  kötni a kezét. Majd bevallod a bíró elõtt. Minket nem viszel
13597   1,  14     |                     Minket nem viszel tévútra a hortyogásoddal.~A gyilkos
13598   1,  14     |                     tévútra a hortyogásoddal.~A gyilkos ásított.~- Ha éppen
13599   1,  14     |                      nem bánom, hát én vagyok a gyilkos.~- Persze, hogy
13600   1,  14     |                       és megdögönyözve vitték a rendõrségre.~Éppen hajnalodott,
13601   1,  14     |                       Éppen hajnalodott, mire a rendõrségre értek. Sovány,
13602   1,  14     |                   Sovány, kiaszott ember volt a gyilkos a nappali világításban.
13603   1,  14     |                 kiaszott ember volt a gyilkos a nappali világításban. Egy
13604   1,  14     |                    rongyban csüggtek le róla, a csizmája talpa madzaggal
13605   1,  14     |                   madzaggal volt hozzákötözve a fejbõrhöz.~Bizony nem is
13606   1,  14     |                        ha ilyen szegény ördög a társadalmi rend ellen fordul
13607   1,  14     |                    maga is mindent bevallott, a bíró halálra ítélte, s nemsokára
13608   1,  14     |                       nemsokára felállították a vérpadot, amelyen Dragumir
13609   1,  14     |                 halállal.~Sok nép gyûlt össze a kivégzéshez. A város apraja-nagyja
13610   1,  14     |                    gyûlt össze a kivégzéshez. A város apraja-nagyja verekedve,
13611   1,  14     |                      egy talpalatnyi helyért.~A kíváncsiság ült minden arcon.
13612   1,  14     |                 kíváncsiság ült minden arcon. A kíváncsiság a legpiszkosabb,
13613   1,  14     |                   minden arcon. A kíváncsiság a legpiszkosabb, legvisszataszítóbb
13614   1,  14     |                      volt is elég látni való.~A hóhér skarlátveres ruhában,
13615   1,  14     |                        azután jött az elítélt a pappal a kocsiban, a nép
13616   1,  14     |                      jött az elítélt a pappal a kocsiban, a nép nagy riadalma
13617   1,  14     |                  elítélt a pappal a kocsiban, a nép nagy riadalma közt.
13618   1,  14     |                    öreg asszonyok átkozódtak, a fiatalok sikoltoztak, ahogy
13619   1,  14     |                     Az elítélt végre lelépett a kocsiról, a bíró felolvasta
13620   1,  14     |                    végre lelépett a kocsiról, a bíró felolvasta csengõ hangon
13621   1,  14     |                    csengõ hangon az ítéletet, a hóhér lehúzta az elítélt
13622   1,  14     |                    elítélt köntösét.~De ebben a pillanatban egyszerre odarohant
13623   1,  14     |               pillanatban egyszerre odarohant a tribünhez egy úri ember
13624   1,  14     |                     ember ártatlan. Én vagyok a gyilkos. Engem végezzetek
13625   1,  14     |                 gyilkos. Engem végezzetek ki!~A meglepetés moraja hangzott
13626   1,  14     |                meglepetés moraja hangzott fel a tömeg közt.~Az, aki így
13627   1,  14     |                        Lécz Márton uram volt, a város egyik legtiszteltebb
13628   1,  14     |              szenátora.~- Esküszöm, én vagyok a gyilkos! - kiáltá ismét. -
13629   1,  14     |                állítom. Ez az ember ártatlan!~A bíró intett a hóhérnak,
13630   1,  14     |                       ártatlan!~A bíró intett a hóhérnak, hogy hagyja abba
13631   1,  14     |                    hóhérnak, hogy hagyja abba a végrehajtást, s parancsolá
13632   1,  14     |                     járnia, hogy mi van ebben a dologban. Addig felfüggeszti
13633   1,  14     |                  dologban. Addig felfüggeszti a törvényes aktust.~Összecsapta
13634   1,  14     |                     Összecsapta nagy mérgesen a protokollumot, a hóhér kedvetlenül
13635   1,  14     |                     mérgesen a protokollumot, a hóhér kedvetlenül becsomagolni
13636   1,  14     |               kedvetlenül becsomagolni kezdte a szerszámát, a közönség bosszankodva
13637   1,  14     |             becsomagolni kezdte a szerszámát, a közönség bosszankodva dugdosta
13638   1,  14     |                      bosszankodva dugdosta be a látcsöveket tokjaikba -
13639   1,  14     |                      ragyás ember rohan ismét a bíró elé:~- Uram! Ne vezettesd
13640   1,  14     |                   vezettesd magad tévútra! Ez a két ember ártatlan!~- Ki
13641   1,  14     |                     Én Bolkás Gergely vagyok, a híres betörõ. Én gyilkoltam
13642   1,  14     |                  gyilkoltam meg azt az embert a temetõ mellett! Ereszd szabadon
13643   1,  14     |                      mellett! Ereszd szabadon a két ártatlant!~- Ohó - szólt
13644   1,  14     |                      ártatlant!~- Ohó - szólt a bíró végtelen dühre lobbanva. -
13645   1,  14     |                   Most már bekísértetlek mind a hármatokat, majd kisül a
13646   1,  14     |                      a hármatokat, majd kisül a vallatásnál.~A három embert
13647   1,  14     |                     majd kisül a vallatásnál.~A három embert bekísérték,
13648   1,  14     |                    három embert bekísérték, s a bíró rögtön hozzáfogott
13649   1,  14     |                       bíró rögtön hozzáfogott a vallatáshoz, elõszólítván
13650   1,  14     |                      elõszólítván az írnokát, a kancsal Kakuszi Mihályt,
13651   1,  14     |                      Kakuszi Mihályt, hogy az a jegyzõkönyvbe írja, amit
13652   1,  14     |                büntetve?~- Nem.~- Beszélje el a szóbanforgó gyilkosságról
13653   1,  14     |                  szóbanforgó gyilkosságról és a mai kivégzésnél történt
13654   1,  14     |                   kell vallani, nem én vagyok a gyilkos.~- És hát miért
13655   1,  14     |                       rendelkeztem, én voltam a leggazdagabb örmény Erdélyben.
13656   1,  14     |                     És amellett nem hiányzott a boldogság sem. Egy árva
13657   1,  14     |                     és el akartam nõül venni. A katonaságnál fiatal koromban
13658   1,  14     |                       Nagy örömmel vettem ezt a hírt. Valóságos ünnep volt
13659   1,  14     |                    hírt. Valóságos ünnep volt a házamnál, amíg nálam idõzött.
13660   1,  14     |                       halálosan beleszeretett a menyasszonyomba.~Én is imádtam
13661   1,  14     |                menyasszonyomba.~Én is imádtam a kedves Marit, tudtam, hogy
13662   1,  14     |                       Ha valóban úgy szereted a leányt, hát neked adom,
13663   1,  14     |                   neked adom, vedd el, legyen a tied.«~Mari egy darabig
13664   1,  14     |                      engem szeret; boldogítsa a barátomat, akit én jobban
13665   1,  14     |                      No, hallja - szólt közbe a bíró -, én még ilyen marhával
13666   1,  14     |                      marhával nem találkoztam a világon, mint ön.)~Marci
13667   1,  14     |                      nem bírtam viselni ennek a nemes lemondásnak a terheit.
13668   1,  14     |                     ennek a nemes lemondásnak a terheit. Kereskedésemet
13669   1,  14     |                gondoltam, hogy fölkeresem azt a várost, ahol Marci lakik
13670   1,  14     |                    mit tudom én, mi történik.~A gyilkosság végzetes estéjén
13671   1,  14     |                  érkeztem kifáradva, kiéhezve a városig; itt megpillantva
13672   1,  14     |                     városig; itt megpillantva a temetõben levõ halottas
13673   1,  14     |                       éjt, s reggel megyek be a városba, barátom házába,
13674   1,  14     |                      ha ilyen rongyosnak lát. A cinterem ablaka ki volt
13675   1,  14     |                  mikor két ember erõsen fogta a kezemet és a lábamat, fülembe
13676   1,  14     |                     erõsen fogta a kezemet és a lábamat, fülembe mennydörögve
13677   1,  14     |                 lábamat, fülembe mennydörögve a »gyilkos«-t.~Egy darabig
13678   1,  14     |               bolondozz, Péter, add meg magad a végzetnek, legalább megszabadulsz
13679   1,  14     |                        legalább megszabadulsz a legnagyobb terhedtõl, az
13680   1,  14     |                     bíró úr.~- Csináljon erre a jegyzõkönyvre egy keresztet,
13681   1,  14     |                     keresztet, amice, - mondá a bíró az írnoknak - és ha
13682   1,  14     |                      az írnoknak - és ha majd a per bevégzõdik, küldje el
13683   1,  14     |                       emberrõl kritikát.~III. A Lécz Márton vallomása~-
13684   1,  14     |                         Soha.~- Adja elõ, ami a fennforgó ügyre vonatkozik.~-
13685   1,  14     |                      hát megdöbbenésem, mikor a kivégzésnél az elítéltben
13686   1,  14     |                elítéltben egyszerre ráösmerek a legkedvesebb barátomra,
13687   1,  14     |                     életét azonnal megváltsam a magamén. Odarohantam a vesztõhely
13688   1,  14     |             megváltsam a magamén. Odarohantam a vesztõhely elé s magamra
13689   1,  14     |                       elé s magamra vállaltam a gyilkosságot.~IV. A Bolkás
13690   1,  14     |                 vállaltam a gyilkosságot.~IV. A Bolkás Gergely vallomása~-
13691   1,  14     |                    kérem, csakugyan én vagyok a gyilkos. Az úton két ember
13692   1,  14     |                        Az úton két ember ment a gyilkosság éjjelén, hallották
13693   1,  14     |                   üldözõbe vettek, átugrottam a temetõ rácsán, õk is utánam,
13694   1,  14     |                     szorultságban, beugrottam a cinterem ablakán, de észrevevén,
13695   1,  14     |                    egy hortyogó ember fekszik a ravatalon, a másik nyitott
13696   1,  14     |                    ember fekszik a ravatalon, a másik nyitott ablakon legott
13697   1,  14     |            csodálkozásomat, mikor azt olvasom a lapokból, hogy az áldozatom
13698   1,  14     |                   lehetséges.~Meg is jelentem a kivégzésnél, s mondhatom,
13699   1,  14     |                       szerepemet. Hanem mikor a tekintetes szenátor úr elõlépett,
13700   1,  14     |                 szenátor úr elõlépett, hogy õ a gyilkos, akkor egyszerre
13701   1,  14     |                    akkor egyszerre megdobbant a szívem: »Istenem, hát két
13702   1,  14     |                      Ön nagy karakter - szólt a bíró és melegen megszorongatta
13703   1,  14     |                     és melegen megszorongatta a gyilkos kezét.~V. Az ítélet~
13704   1,  14     |                   gyilkos kezét.~V. Az ítélet~A tanúkihallgatások után visszavonult
13705   1,  14     |           tanúkihallgatások után visszavonult a bíró a mellékszobába, de
13706   1,  14     |                      után visszavonult a bíró a mellékszobába, de néhány
13707   1,  14     |             felolvasta az ítéletet:~»Õfelsége a király nevében!~Bolkás Gergely
13708   1,  14     |                 kétségtelenül bebizonyult, de a kivégzésnél tapasztalt magaviselete
13709   1,  14     |                       fölmentetik.«~Így ítélt a bíró. Kétségkívül igen szépen.
13710   1,  14     |                       hozzá Fabiny Teofil, az a kérdés.~Íme, uram, ez az
13711   1,  14     |                     Egy szatíra akar ez lenni a szobalányok kedvenc olvasmányairól.
13712   1,  15     |                                               A KIS PRÍMÁS~REGÉNY~1891~ ~
13713   1,  15     |                       aki ott sohasem jártam.~A nemes város leírásába tehát
13714   1,  15     |                      éppen úgy tudhatom, mint a mostani bennszülöttek. Hanem
13715   1,  15     |                  mostani bennszülöttek. Hanem a kert, a ferrarai herceg
13716   1,  15     |                  bennszülöttek. Hanem a kert, a ferrarai herceg kertje (
13717   1,  15     |                    egész Ferrarából csak erre a kertre van szükségünk) meglehetõsen
13718   1,  15     |                 szegényes kinézésû volt. Maga a herceg sem úszott tejben-vajban;
13719   1,  15     |                      reményem és minden bajom a rokonaim.~Amit úgy kelletik
13720   1,  15     |                      szegény rokon élõsködött a nyakán s hogy egy pár gazdag
13721   1,  15     |                     nagy állású rokon viszont a lelket tartotta benne.~Így
13722   1,  15     |                       élt õmagassága »közbül« a rokonainak. Patriarkális,
13723   1,  15     |      igénytelenségérõl egész adomák keringtek a Hradsinban, ahol Podjebrád
13724   1,  15     |                    székelt és Aachenben, ahol a római császár udvaroncai
13725   1,  15     |                   élceket.~De ne induljunk el a csípõs nyelvek után, maradjunk
13726   1,  15     |              elhanyagolt nagy kertnél, melybe a rozzant kerítésen át a városka
13727   1,  15     |                 melybe a rozzant kerítésen át a városka összes gyerekei
13728   1,  15     |                      s be másztak pajkoskodni a herceg gyerekeivel. Volt
13729   1,  15     |                fûzfasípot faragtak, rontották a fákat, a virágpadokat, úgyhogy
13730   1,  15     |                  faragtak, rontották a fákat, a virágpadokat, úgyhogy az
13731   1,  15     |                  páholta el õket, és ilyenkor a kis hercegek is kaptak egyet-kettõt
13732   1,  15     |              egyet-kettõt az ütlegekbõl.~Azon a délutánon, mikor ez a történet
13733   1,  15     |                    Azon a délutánon, mikor ez a történet kezdõdik, maga
13734   1,  15     |                       történet kezdõdik, maga a hercegné asszony zavarta
13735   1,  15     |                  hercegné asszony zavarta meg a visító, nagy csatarát ütõ
13736   1,  15     |               gyerek-zajt, hangosan kiáltozva a fák közt:~- Hippolyt! Kis
13737   1,  15     |                fiacskám, hol vagy? Gyere elõ!~A kis Hippolyt nemigen jelentkezett.
13738   1,  15     |            jelentkezett. Nyilván beljebb ment a sûrû fák közé, hogy rá ne
13739   1,  15     |                      rá ne akadhassanak. Mert a kis Hippolyt éppen az »a-bé-ab«-
13740   1,  15     |                     pedig igen rossz mulatság a verekedésekhez képest. Bizonyára
13741   1,  15     |                       táblához szólítják.~Ezt a hercegasszony is így gondolta,
13742   1,  15     |                   jónak látta hozzáragasztani a hívó szózathoz:~- Gyere
13743   1,  15     |                      fiacskám! Kapsz valamit.~A Hippolyt gyerek azonban
13744   1,  15     |                      jelentkezett, mert tudta a múltak tapasztalataiból,
13745   1,  15     |                     tapasztalataiból, hogy ez a valami esetleg egy »barack«
13746   1,  15     |                        barack« is lehet, amit a fejére kap.~Végre is az
13747   1,  15     |                      hogy Poven apó iramodott a kis dezentor után, elcsípte
13748   1,  15     |               dezentor után, elcsípte valahol a filagória mögött és a fülénél
13749   1,  15     |                 valahol a filagória mögött és a fülénél fogva vezette elõ.~-
13750   1,  15     |                         Poven, Poven! - mondá a hercegné boldog mosollyal. -
13751   1,  15     |                  mosollyal. - Hogy tartja azt a fiút? Ön jó keresztény,
13752   1,  15     |                    nézesz ki, szerencsétlen?!~A kis Hippolyt valóban furcsán
13753   1,  15     |                  furcsán reprezentálta magát, a nadrágja ki volt szakadva
13754   1,  15     |                    piszok, csupa maszat, csak a fekete szemei szépek és
13755   1,  15     |                     szemei szépek és tiszták. A feje hátul be volt törve,
13756   1,  15     |                   feje hátul be volt törve, s a haján megaludt vér piroslott.~-
13757   1,  15     |                        Hát mit kapok? - kérdé a fiú kedvetlenül. - Azt kiabáltad,
13758   1,  15     |                    elgondolkozott, mi lehetne a cseresznyénél nagyobb dolog
13759   1,  15     |                   cseresznyénél nagyobb dolog a világon.~- Tán egy eleven
13760   1,  15     |                különbet, csak gyere. De mi ez a nyakadban?~Hippolyt nyakán
13761   1,  15     |                 örömizgatottságában lehajlott a fiához, fölvette ölébe és
13762   1,  15     |                       mind lenyaltam képedrõl a piszkot!~- Talán meg se
13763   1,  15     |                kicsinosítlak elõbb egy kissé.~A mama valóban mindent elkövetett,
13764   1,  15     |                      tiszta inget adott rá és a legújabb bársony öltözetét,
13765   1,  15     |            ünnepnapokon volt szabad fölvenni.~A fickó megijedt:~- Mamám,
13766   1,  15     |                   készen vagyunk. Csak még ez a fodor. No, gyere most!~A
13767   1,  15     |                      a fodor. No, gyere most!~A nappali szobákon keresztül
13768   1,  15     |                  szobákon keresztül bevezette a terembe, melynek kék bolthajtása
13769   1,  15     |                ünnepélyes alkalmakkor szokott a család összegyûlni.~Együtt
13770   1,  15     |                  voltak most is; körben ültek a nagy asztalnál; fönt az
13771   1,  15     |                        fönt az asztalfõn maga a vékonyarcú, rideg, sovány
13772   1,  15     |                 látszott elõtte barátságosnak a dolog. Az anyjának kellett
13773   1,  15     |                       kellett elõre tuszkolni a gyanakvót.~- Jer, jer, fiam -
13774   1,  15     |                      Jer, jer, fiam - szólott a herceg nyájasabb hangon,
13775   1,  15     |                   Hippolyt félénken sandított a lánc felé, el nem bírta
13776   1,  15     |                  akarhatnak vele. Hátha azzal a lánccal odakötik a lábánál
13777   1,  15     |                      azzal a lánccal odakötik a lábánál fogva az asztalhoz!~
13778   1,  15     |                       Az apa felállott most s a gyermek elé lépvén, a láncot
13779   1,  15     |                       s a gyermek elé lépvén, a láncot annak nyakába akasztá.
13780   1,  15     |                 láncot annak nyakába akasztá. A fiú csak nézte-nézte, s
13781   1,  15     |                     megzsibbasztja, lenyomja. A gyémántkereszt leért a padlóra
13782   1,  15     |                        A gyémántkereszt leért a padlóra s ott csillogott
13783   1,  15     |              üdvözölve, Magyarország prímása!~A fiú csak bámult, egyre bámult
13784   1,  15     |                     csak bámult, egyre bámult a nagy, kerekre nyitott szemeivel
13785   1,  15     |                       homlokon csókolta, majd a hercegné ölelte meg, mire
13786   1,  15     |                    mire eleibe járultak sorba a rokonok, az Este-család
13787   1,  15     |          fõmagasságodat sokáig!~Most megnyílt a szomszéd terem ajtaja, és
13788   1,  15     |                   csillogó öltözetben.~- Ezek a földieid, Hippolyt!~Majd
13789   1,  15     |                      földieid, Hippolyt!~Majd a magyar urakhoz fordult a
13790   1,  15     |                      a magyar urakhoz fordult a herceg, fiára mutatva:~-
13791   1,  15     |                     Íme, az esztergomi érsek!~A lovagok meglepetve hökkentek
13792   1,  15     |                       Az esztergomi érsek? Ez a kicsike, vézna fiúcska?
13793   1,  15     |              összeszedte magát Keõvágó Simon, a szószóló, s mélyen meghajolván
13794   1,  15     |                szószóló, s mélyen meghajolván a prímás elõtt, így szólott:~-
13795   1,  15     |                 immáron pásztori vezetésedet.~A latin szónoklatból semmit
13796   1,  15     |                szónoklatból semmit sem értett a prímás, az apja magyarázta
13797   1,  15     |                  magyarázta meg neki olaszul. A kis érsek mindössze azt
13798   1,  15     |                      elmenni?~- Hát játszani, a kertbe.~Az apa szigorú ráncokba
13799   1,  15     |                       homlokát és azt felelte a magyar uraknak:~- Az esztergomi
13800   1,  15     |                     alázattal mond köszönetet a felséges magyar királynak
13801   1,  15     |                  küldi és jobbágyi hódolatát.~A ceremónia ezzel véget ért.
13802   1,  15     |                  játszani.~- Magammal vihetem a láncot is, apám?~- Amit
13803   1,  15     |                     az?~- Gyeplõnek! - kiálta a kis Hippolyt és ugrándozva
13804   1,  15     |                       és ugrándozva rohant ki a pajtásokhoz.~*~Ejh, hát
13805   1,  15     |                      hát igazán megtörtént ez a bolondság? Vagy tán csak
13806   1,  15     |                     ki.~Az egésznek abban van a nyitja, hogy Hunyadi Mátyás
13807   1,  15     |                    Mátyás túlságosan szerette a feleségét, Beatrix királynét,
13808   1,  15     |                       akkor ez az asszony ült a nyakába, s lenyûgözte az
13809   1,  15     |                   következésképp én se tudom. A fölséges asszony egész kinézésébõl
13810   1,  15     |                  meglehetõs jó koszt lehetett a Mátyás udvarában.~De a király
13811   1,  15     |               lehetett a Mátyás udvarában.~De a király szerette nejét, annyi
13812   1,  15     |               szerette nejét, annyi bizonyos; a legendák Mátyásához, tudom,
13813   1,  15     |                        tudom, nem hasonlít ez a vonás, a boroszlói szerelmi
13814   1,  15     |                      nem hasonlít ez a vonás, a boroszlói szerelmi kaland
13815   1,  15     |                     révén százat komponált ki a népfantázia. Ha mind igaz
13816   1,  15     |              népfantázia. Ha mind igaz volna, a sok csókolózás miatt bizony
13817   1,  15     |                       õ vitézi dolgaira. Mint a csóka, a nép minden fényeset
13818   1,  15     |                       dolgaira. Mint a csóka, a nép minden fényeset összeszed
13819   1,  15     |                   asszonyt Mátyás elcsábított a poéták csácsogásai szerint,
13820   1,  15     |                     volna ideje még azonfölül a cinkotai kántorral iszogatni,
13821   1,  15     |                    kereskedõnek, hogy ott ült a fejérvári vásáron a lacikonyhán,
13822   1,  15     |                       ült a fejérvári vásáron a lacikonyhán, a csizmadiák
13823   1,  15     |              fejérvári vásáron a lacikonyhán, a csizmadiák közt, furmányos
13824   1,  15     |                     tót gúnyájában gurítgatta a kereket Bécs ostroma alatt,
13825   1,  15     |                    erdõmester leányával, hogy a Venetur lencséjébõl lakmározzék
13826   1,  15     |                    lakmározzék Háromszéken és a többi meg a többi.~Ennyi
13827   1,  15     |                    Háromszéken és a többi meg a többi.~Ennyi elpocsékolt
13828   1,  15     |                    nagy hatalom kellett, mint a mese. Mert a mese nagyobb
13829   1,  15     |                    kellett, mint a mese. Mert a mese nagyobb úr a történelemnél
13830   1,  15     |                        Mert a mese nagyobb úr a történelemnél is, aki pedig
13831   1,  15     |                     is, aki pedig ítélõbírája a királyoknak. - De a mese
13832   1,  15     |               ítélõbírája a királyoknak. - De a mese a történelmet se respektálja,
13833   1,  15     |                      királyoknak. - De a mese a történelmet se respektálja,
13834   1,  15     |                      se respektálja, azt gyúr a királyokból, ami neki tetszik.~
13835   1,  15     |                királyokból, ami neki tetszik.~A nagy intrikák, a merész
13836   1,  15     |                     tetszik.~A nagy intrikák, a merész tervek, melyekkel
13837   1,  15     |           különféleképpen átöltözve.~Szerette a saját népeit, dicsõséget
13838   1,  15     |                      szerzett nekik sokat, de a pénzüket leleményesen elszedegette
13839   1,  15     |                     leleményesen elszedegette a háborúzásokra. A népek szeretik
13840   1,  15     |                 elszedegette a háborúzásokra. A népek szeretik a dicsõséget,
13841   1,  15     |               háborúzásokra. A népek szeretik a dicsõséget, de a népek a
13842   1,  15     |                     szeretik a dicsõséget, de a népek a pénzt is szeretik.~
13843   1,  15     |                      a dicsõséget, de a népek a pénzt is szeretik.~S azért
13844   1,  15     |                    már az õ hatalmas tenyerét a zsebük körül, de a megmaradt
13845   1,  15     |                   tenyerét a zsebük körül, de a megmaradt dicsõségben jólesett
13846   1,  15     |                     hogy bár bõven rászolgált a »nagy« vagy az »igazságos«
13847   1,  15     |                       elfogatása csinálta meg a nagy effektust a köznemességnél:~-
13848   1,  15     |                 csinálta meg a nagy effektust a köznemességnél:~- De iszen,
13849   1,  15     |                       derék ember Mátyás, még a saját bátyját is megbünteti.~
13850   1,  15     |                       kunyhóról kunyhóra járt a nép baját tanulmányozni
13851   1,  15     |                      messze kalandozott, hogy a közelségre nem látszott
13852   1,  15     |                       maga valamikor megkapja a császári trónt, és hogy
13853   1,  15     |                       egyiket akarta ezekbõl: a német császári koronát.
13854   1,  15     |                       Mátyás után ki örökölje a jogarát, arra neki más jelöltje
13855   1,  15     |                 király -, téged nem szeretnek a magyarok; de ha szeretnének,
13856   1,  15     |                     ha szeretnének, sem volna a te kis kezedben erõ, azt
13857   1,  15     |                      te kis kezedben erõ, azt a gyeplõt fogni, ami halálommal
13858   1,  15     |                     Trónod összedõlne.~De ami a magyarok szeretetébõl hiányzott,
13859   1,  15     |                     szõtte ebben az ármányait a király háta mögött is. S
13860   1,  15     |                   bizony nagy szerencse, hogy a király olyan bolondul a
13861   1,  15     |                       a király olyan bolondul a papucsa alá került, s ahelyett,
13862   1,  15     |                  igyekezett mintegy elaltatni a terveit.~Egy ilyen »apró
13863   1,  15     |                       kedveskedésrõl« szól ez a történet is.~Önök persze
13864   1,  15     |                    nyakláncot hozott õfelsége a nejének, drága csipkéket
13865   1,  15     |                       nem, õfelsége így szólt a reggeli után a királynéhoz:~-
13866   1,  15     |                      így szólt a reggeli után a királynéhoz:~- Amire tegnap
13867   1,  15     |                         Tehát én tölthetem be a széket tetszésem szerint?~-
13868   1,  15     |                szerint?~- Természetesen.~- És a pápa?~- Az eszembe se jutott.
13869   1,  15     |                     mert akit akarok…~- Igaz, a személy, errõl még nem is
13870   1,  15     |                      nem is szóltál, Beatrix.~A király egy aranyozott székbe
13871   1,  15     |                       nap bágyadt fénye, mely a bécsi vár ablakain át beszûrõdött,
13872   1,  15     |                     beszûrõdött, megaranyozta a Beatrix kibontott nagy haját,
13873   1,  15     |                 kibontott nagy haját, melynek a király - Galeotti szerint -
13874   1,  15     |                       megfogta és áthajította a maga nyakára. Valószínû,
13875   1,  15     |                       kellemesen csiklandozta a király nyakát.~- Igen -
13876   1,  15     |             betöltését reám bízd, de most már a személyt is megnevezhetem.
13877   1,  15     |                   unokaöcsém. Estei Hippolyt.~A király fölnevetett.~- A
13878   1,  15     |                       A király fölnevetett.~- A kis Hippolyt! Tréfálsz,
13879   1,  15     |                  Nevetni fog az egész ország.~A királyné tréfával akarta
13880   1,  15     |            nevettessétek is meg néha-néha.~De a király komoran, kedvetlenül
13881   1,  15     |                    felállt és lerázta magáról a királyné haját.~- Ez meggondolatlanság
13882   1,  15     |           meggondolatlanság lenne - mormogta.~A királyné ingerülten emelkedett
13883   1,  15     |                     ingerülten emelkedett föl a rokkája mellõl, melyen font (
13884   1,  15     |                  melyen font (bár mindig csak a rokkán font volna!).~- Egyébiránt,
13885   1,  15     |                     Az én királynémnak megárt a mérgelõdés, rendeljük tehát
13886   1,  15     |                          Igazad van - felelte a királyné eléggé jól palástolt
13887   1,  15     |                      kellett volna fordulnom.~A király bosszúsan dobolt
13888   1,  15     |               asztalon. Meg volt fogva. (Azok a hajdankori asszonyok is
13889   1,  15     |                     is tudtak ám zongorázni - a férjeik idegein.)~- Egy
13890   1,  15     |                       szót se többet! Meglesz a kívánságod!~Az asszony arcát
13891   1,  15     |                    Természetesen.~Így ment el a levél a nagy aranylánccal
13892   1,  15     |            Természetesen.~Így ment el a levél a nagy aranylánccal s a király
13893   1,  15     |                   levél a nagy aranylánccal s a király üzenetével Ferrarába;
13894   1,  15     |                   üzenetével Ferrarába; vitte a két levente, Keõvágó Simon
13895   1,  15     |                    István.~Azok hozták vissza a kis Hippolyt arcképét is,
13896   1,  15     |                csatlakozván Valentini Caesar, a ferrarai herceg ügynöke.~
13897   1,  15     |                     herceg ügynöke.~Már akkor a királyi udvar Budán volt,
13898   1,  15     |                       ültek õfelségeik, mikor a követek audienciára jelentkezének.~
13899   1,  15     |                    audienciára jelentkezének.~A király élénken kiáltott
13900   1,  15     |                       azonnal! Mit üzen vajon a mi kis magyarunk?~A királyi
13901   1,  15     |                     vajon a mi kis magyarunk?~A királyi táblánál jelenlevõ
13902   1,  15     |                    Hippolyt kinevezése miatt. A püspökök duzzogtak, morogtak.
13903   1,  15     |                    Czoborék pedig izgattak is a terv ellen mindenfelé:~-
13904   1,  15     |                    Pelenkás gyereket ültet be a király az esztergomi érseki
13905   1,  15     |            tapasztalatokért szokott fordulni.~A követek átadták a prímás
13906   1,  15     |                   fordulni.~A követek átadták a prímás arcképét. A király
13907   1,  15     |                    átadták a prímás arcképét. A király élénk kíváncsisággal
13908   1,  15     |                ajkaival érinteni méltóztatott a képet. - Nézzék meg kegyelmetek
13909   1,  15     |                       tegyen, bár forrt benne a méreg, õkegyelme is egy
13910   1,  15     |                   cuppantott rá, s így tovább a hosszú táblán sorba vándorolt
13911   1,  15     |                 hosszú táblán sorba vándorolt a kép, le egészen Drágffy
13912   1,  15     |                   Drágffy Pálig, átnedvesedve a sok csóktól és bepiszkolva
13913   1,  15     |                    sok csóktól és bepiszkolva a különféle kunkorodó és lelógó
13914   1,  15     |                      is értettek valamennyire a mameluksághoz.~Majd a bizalmasabb
13915   1,  15     |            valamennyire a mameluksághoz.~Majd a bizalmasabb jellegû megbízásaikat
13916   1,  15     |                jellegû megbízásaikat adták át a követek ebéd után az uralkodó
13917   1,  15     |                    után az uralkodó párnak.~- A hercegné, a felséges asszony
13918   1,  15     |                uralkodó párnak.~- A hercegné, a felséges asszony nõvére,
13919   1,  15     |                      idején követeket küldjön a prímásért.~A király mosolyogva
13920   1,  15     |                követeket küldjön a prímásért.~A király mosolyogva nézett
13921   1,  15     |                       János és Dersffy Gábor.~A király keze intésével elbocsátá
13922   1,  15     |                      keze intésével elbocsátá a követeket.~- Nem úgy lesz
13923   1,  15     |                       körmöci születésût.~Bár a király komolyan vette is
13924   1,  15     |                      király komolyan vette is a dolgot, még azért Hippolyt
13925   1,  15     |                    azért Hippolyt át nem ment a gázlón. Rómába követekül
13926   1,  15     |                       egy kérdéssel válaszolt a király elõterjesztésére:~»
13927   1,  15     |                csecsemõre való bízását?«~Mire a király is visszavágott egy
13928   1,  15     |                    pedig én?«~Hónapokig folyt a feleselgetés. A pápa is
13929   1,  15     |               Hónapokig folyt a feleselgetés. A pápa is fenyegetõzött, a
13930   1,  15     |                      A pápa is fenyegetõzött, a király is.~A pápa megírta
13931   1,  15     |                   fenyegetõzött, a király is.~A pápa megírta kurtán: »Nem
13932   1,  15     |                     szentséged, akit akar, de a prímási székben csak az
13933   1,  15     |                      ülni, akit én akarok, és a prímási jövedelmeket is
13934   1,  15     |                     De már erre megadta magát a pápa. A Mátyás argumentumai
13935   1,  15     |                    erre megadta magát a pápa. A Mátyás argumentumai csakugyan
13936   1,  15     |                       csakugyan erõsebbek. Ha a kétezer arany útnak indult
13937   1,  15     |                     Az okosabb az erõsebbnek.~A pápa végre beleegyezett,
13938   1,  15     |                    pápa végre beleegyezett, s a kétezer darab körmöci arany,
13939   1,  15     |                  éppen jó volt útiköltségnek.~A kis Hippolytot felkészítették,
13940   1,  15     |                  fénnyel. Hat társzekér vitte a holmit, de még az öszvéreken
13941   1,  15     |                      kísérte, Angelo Colonna, a ferrarai herceg legjobb
13942   1,  15     |                     amúgy, és Fulvio Nelluno, a legszebb tartású, finom
13943   1,  15     |                tanulhat. Hátha még hozzáadjuk a páter Moretti nagy tudományát
13944   1,  15     |                   jött, oldalánál ült dadája, a vén Anetta. Mellette a két
13945   1,  15     |                        a vén Anetta. Mellette a két nemes vitéz lovagolt,
13946   1,  15     |                   nemes vitéz lovagolt, utána a kis póni-lovát vezette egy
13947   1,  15     |                      az ezüst szerszám.~Aztán a páter jön hatalmas izmos
13948   1,  15     |                       Az egyik társzekéren ül a szakács és két kuktája;
13949   1,  15     |                       szakács és két kuktája; a többi szekerek tetején egy
13950   1,  15     |                      õket az ördög elsorolni.~A prímás örült a törpe lovacskának,
13951   1,  15     |                     elsorolni.~A prímás örült a törpe lovacskának, örült
13952   1,  15     |                   mikor hozták, majd kiugrott a bõrébõl. Kedvére voltak
13953   1,  15     |                  kellett, egyszerre elszorult a kis szíve, s neki ágaskodott
13954   1,  15     |                      szíve, s neki ágaskodott a makacs akarata, a földre
13955   1,  15     |                  ágaskodott a makacs akarata, a földre vetette magát, hogy
13956   1,  15     |                  sehova; erõszakkal emelte be a kocsiba az erõs páter Moretti,
13957   1,  15     |                    hagynia édesapját, anyját, a testvért, a játszó pajtásokat,
13958   1,  15     |                édesapját, anyját, a testvért, a játszó pajtásokat, mindent,
13959   1,  15     |                      prímásnak majd meghasadt a szíve a keserûségtõl.~Hiába
13960   1,  15     |              prímásnak majd meghasadt a szíve a keserûségtõl.~Hiába biztatták,
13961   1,  15     |                  völgyek, új fák, új városok, a szegény kis érsek csak arra
13962   1,  15     |                   szegény kis érsek csak arra a kis ágyacskára gondolt,
13963   1,  15     |                      ér minden kincse, mit ér a sok látnivaló, ha nincs
13964   1,  15     |              látnivaló, ha nincs ott mellette a kis bátyácskája, akinek
13965   1,  15     |                   csak, nézd, Ferdinánd!«~Hát a palota is mit ér Esztergomban,
13966   1,  15     |                     végig nem szaladgálhatják a szobáit, folyosóit Ferdinánddal,
13967   1,  15     |                 röpködnek aranyszárnyú lepkék a palotakertben, ha nem dörmög
13968   1,  15     |                       nem dörmög ott ásójával a kavicsos utakon a vén Poven
13969   1,  15     |                    ásójával a kavicsos utakon a vén Poven apó.~Nem kellettek
13970   1,  15     |                      neki az új vidékek, csak a napot nézte folytonosan.
13971   1,  15     |                  napot nézte folytonosan. Azt a nagy aranytányért az égen.
13972   1,  15     |                       édes ismerõst. Azt most a mama is látja és õ is látja;
13973   1,  15     |                      megy - és mégis ottmarad a mamáéknál is, besüt a mama
13974   1,  15     |                ottmarad a mamáéknál is, besüt a mama szobájának ablakán,
13975   1,  15     |                      ablakán, ráveti sugarait a Poven apó kopasz fejbúbjára,
13976   1,  15     |                   verejtékcsöppeket sajtol ki a homlokából… De furcsa is
13977   1,  15     |                     istenem.~Ám egyszer aztán a nap is elhagyta, lecsúszott
13978   1,  15     |                      vertek egy erdõ közepén.~A dada lerakta a társzekerekrõl
13979   1,  15     |                       közepén.~A dada lerakta a társzekerekrõl a hercegprímás
13980   1,  15     |                      lerakta a társzekerekrõl a hercegprímás dunyháit és
13981   1,  15     |                 dunyháit és ágyat vetett neki a sátorban.~- Hát a játékszereket
13982   1,  15     |                 vetett neki a sátorban.~- Hát a játékszereket ne szedjem
13983   1,  15     |                 tetszik, Anetta.~Az öreg dada a prímás lábaihoz ült, s elmondta
13984   1,  15     |                 lábaihoz ült, s elmondta neki a sárkányos õsmesék egyikét.~
13985   1,  15     |               sárkányos õsmesék egyikét.~Künn a sátor elõtt a tûznél a két
13986   1,  15     |                   egyikét.~Künn a sátor elõtt a tûznél a két lovag elegyedett
13987   1,  15     |                   Künn a sátor elõtt a tûznél a két lovag elegyedett beszédbe
13988   1,  15     |                     beszédbe Moretti atyával. A csatlósok, cselédek a szekereknél
13989   1,  15     |                atyával. A csatlósok, cselédek a szekereknél csináltak maguknak
13990   1,  15     |                    csináltak maguknak vackot, a három úr pedig meleg pecsenyére
13991   1,  15     |                nyárson és sûrûn hörpentgetett a kulacsból is, melyben jóféle
13992   1,  15     |                  benne.~- S ki tudja, mi lesz a vége - felelte Fulvio -
13993   1,  15     |                       vége - felelte Fulvio - a magyarok nem hiszem, hogy
13994   1,  15     |                     talán tudja is: hol, hogy a magyarok mint szoktak elbánni
13995   1,  15     |                     ledobták egy nagy hegyrõl a folyamba.~- Az Szent Gellért
13996   1,  15     |                    nem tudjátok - szólt közbe a pap gúnyosan. - A halhatatlan
13997   1,  15     |                       közbe a pap gúnyosan. - A halhatatlan szerelem. Igen,
13998   1,  15     |                   halhatatlan szerelem. Igen, a »halhatatlan szerelem« neje
13999   1,  15     |                szerelem« neje iránt. Ezt írta a király urunknak és a pápának.~-
14000   1,  15     |                     írta a király urunknak és a pápának.~- S a pápa beadta