bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

31501   1,  31     |                 ösztöne a futás volt, be, be, a legutolsó szobába, de egy
31502   1,  31     |                      mint tárul szét az ajtó, a keményített szoknyák hogy
31503   1,  31     |                     az ajtóban, csípõre kapja a kezeit, s beleszúr két tõrt,
31504   1,  31     |                    állani? Nem bújsz mindjárt a föld alá?~(Hiszen szerette
31505   1,  31     |                  nyögte csöndesen, bágyadtan.~A nagyasszony a lábával toppantott.~-
31506   1,  31     |                      bágyadtan.~A nagyasszony a lábával toppantott.~- Ne
31507   1,  31     |                       hogy otthon pusztulj el a saját vackodban. Mit, te
31508   1,  31     |                       hogy ujjal mutogassanak a házukra, mondván: »Itt vagyon
31509   1,  31     |                        préda Kupolyi, aki fél a felesége színe elé kerülni«…
31510   1,  31     |                       alacsonyabb vala, annak a kebléhez szorítva. Fölötte
31511   1,  31     |               Istvánné, hogy az ingválla azon a helyen csuromvíz volt.~-
31512   1,  31     |                      indulj!~S elöl eresztvén a szegény apókát, aki a nagy
31513   1,  31     |               eresztvén a szegény apókát, aki a nagy röstelkedéstõl azt
31514   1,  31     |                  mellé ültetvén õt, meghagyta a kocsisnak (megint a Gál
31515   1,  31     |                 meghagyta a kocsisnak (megint a Gál volt megfogadva), hogy
31516   1,  31     |                         hogy léptetve hajtson a falun keresztül, mert keresztényeknek
31517   1,  31     |                    nem akart, jobbra fordítva a fejét, hogy ne is lássa;
31518   1,  31     |                   füleit, s mikor egyszer túl a feleúton észrevette, hogy
31519   1,  31     |                 akarna, de visszatartja, mire a vér az arcába tódul és a
31520   1,  31     |                      a vér az arcába tódul és a halántékaiban kezd lüktetni,
31521   1,  31     |              megengedem.~Amint azonban elmúlt a rohama, elmúlt a kímélet
31522   1,  31     |                       elmúlt a rohama, elmúlt a kímélet is. Korholva folytatta (
31523   1,  31     |                       szépen elmehettél volna a többiekkel, ha nem feledkezel
31524   1,  31     |                        Kupolyi uram lesütötte a fejét, nézte a Gál Mihály
31525   1,  31     |                      lesütötte a fejét, nézte a Gál Mihály mellényén hátul
31526   1,  31     |                    Gál Mihály mellényén hátul a pitykékbõl csinált gúlát,
31527   1,  31     |                      még mélyebbre nyomván be a kalapját, így szólt:~- Igazságtalan
31528   1,  31     |                     már beszélni, de éppen ez a nem várt körülmény hozta
31529   1,  31     |                    tõled.~- Kicsoda?~- Hát az a leány.~- Miféle leány? Miféle
31530   1,  31     |                     leány? Miféle búcsúzás?~- A verseket értem, Verona;
31531   1,  31     |                 búcsúzik, bizonnyal telesírod a kendõdet.~- De kirõl beszélsz?~-
31532   1,  31     |                      De kirõl beszélsz?~- Hát a leányról, akit eltemettettem.~(
31533   1,  31     |                leányról, akit eltemettettem.~(A szegény apóka azt hitte
31534   1,  31     |                       szegény apóka azt hitte a maga jóságával, hogy ezzel
31535   1,  31     |              lekenyerezi az ágaskodó sárkányt a nagyasszonyban.)~- Ej, eredj
31536   1,  31     |                  nagyasszonyban.)~- Ej, eredj a badarságaiddal! Többet nekem
31537   1,  31     |                   amint késõbben (már egészen a falu mellett, mikor a Sajó
31538   1,  31     |                 egészen a falu mellett, mikor a Sajó is eleibük szaladt)
31539   1,  31     |                       is eleibük szaladt) azt a pirongató kérdést intézte
31540   1,  31     |                        hogy nem szégyenelte-e a szerepét Sándor Istvánéknál? -
31541   1,  31     |                  asszonynéni csodálatosképpen a támadó helyzetbõl hirtelen
31542   1,  31     |                helyzetbõl hirtelen lecsúszott a védelmibe.~- Hiszen elmentem
31543   1,  31     |                  csendesen, kérlelõn -, de az a gaz Vince nem akarta elárulni
31544   1,  31     |                       akart még valamit arról a teljes amnesztiáról, de
31545   1,  31     |                   mert élesen közbecsikorgott a kapu, melyet a Vince tárt
31546   1,  31     |                közbecsikorgott a kapu, melyet a Vince tárt kétfelé.~Tehát
31547   1,  31     |                       volt, az ódon kúriában; a nagyasszony sem zsémbelt
31548   1,  31     |                       zsémbelt sokáig, múltak a rossz érzések is és beállott
31549   1,  31     |                   érzések is és beállott újra a nyugalom. De nem a régi
31550   1,  31     |                       újra a nyugalom. De nem a régi idilli élet. A nagyapó
31551   1,  31     |                       nem a régi idilli élet. A nagyapó nem volt az elkényeztetett,
31552   1,  31     |                  meglehet, hogy csak képzelte a nagyapó. Bírák ebben mi
31553   1,  31     |                minélfogva nem lebzselt annyit a díványon, a karszékben meg
31554   1,  31     |                   lebzselt annyit a díványon, a karszékben meg a méhesben,
31555   1,  31     |                    díványon, a karszékben meg a méhesben, hanem kijárt Vincével
31556   1,  31     |               méhesben, hanem kijárt Vincével a mezõre, ha munka volt, ha
31557   1,  31     |                   pedig munka nem volt, fogta a puskáját és a nyulak ellen
31558   1,  31     |                     volt, fogta a puskáját és a nyulak ellen viselt háborút (
31559   1,  31     |                     következett.~Egy az, hogy a gazdaság kezdett fölpendülni,
31560   1,  31     |             fölpendülni, mert az apóka mindig a földjein botorkált, más
31561   1,  31     |                       botorkált, más az, hogy a sok járás-kelésben elvesztette
31562   1,  31     |                    járás-kelésben elvesztette a köhögést. A harmadik jót
31563   1,  31     |                       elvesztette a köhögést. A harmadik jót nem is említem,
31564   1,  31     |                      is említem, mert az csak a nyulaknak volt jó, hogy
31565   1,  31     |                     egyet se lõtt le közülök.~A friss levegõn rogyásig elfáradva
31566   1,  31     |                   olyan étvággyal evett, mint a farkas, s úgy aludt, mint
31567   1,  31     |                      eresztett. Úgy hogy mire a falu elõkelõ krákogói õsszel
31568   1,  31     |                     krákogói õsszel megtértek a fürdõbõl, ki valahogy, ki
31569   1,  31     |                     uramat megkülönböztetésül a felsõ soron lakó másik Kupolyitól »
31570   1,  31     |                     csúfolták.~Testi erejével a szellemi ereje, férfias
31571   1,  31     |                      Mikor esténként kiálltak a kapuba, a Pali fiút várni
31572   1,  31     |                  esténként kiálltak a kapuba, a Pali fiút várni a bányából,
31573   1,  31     |                     kapuba, a Pali fiút várni a bányából, boldogan hizlalta
31574   1,  31     |                  hizlalta szemét kedves urán, a gömbölyû Kupolyin, kit az
31575   1,  31     |                        miközben vidáman súgta a nagyasszonynak: »Erõs lett,
31576   1,  31     |                       ilyenkor szokás szerint a hollóját etette az udvaron
31577   1,  31     |                      ugrálj, ugrálj! Most már a gazdámmal ketten várjuk
31578   1,  31     |                    gazdámmal ketten várjuk ki a halálodat, kis fityfirity.~
31579   1,  31     |                jóvoltából így lett megint víg a Kupolyi öreg porta. Mosolygott
31580   1,  31     |                 Mosolygott ott minden megint. A nagyasszony violái az õszi
31581   1,  31     |                  verõfénytõl, az emberi arcok a lelki megelégedéstõl. Jólét
31582   1,  31     |                    acél, s akkora fejek, mint a rocska. A tótok lejöttek
31583   1,  31     |                  akkora fejek, mint a rocska. A tótok lejöttek a hegyekbõl,
31584   1,  31     |                      rocska. A tótok lejöttek a hegyekbõl, kedvvel szedték
31585   1,  31     |                    szedték ki érte tüszõikbõl a sok pénzt, amit Amerikából
31586   1,  31     |                     állatok jó karban vannak. A fehér veréb egy idõ óta
31587   1,  31     |                      egy idõ óta már hálni is a konyhába járt, a Riska pedig
31588   1,  31     |                     hálni is a konyhába járt, a Riska pedig mintha tudná,
31589   1,  31     |                      Néminemû rövidség csupán a Sajót érte; a Kosztohay
31590   1,  31     |                 rövidség csupán a Sajót érte; a Kosztohay kölykökbõl valamelyik
31591   1,  31     |                    akar végképp. Úgy látszik, a vakságból veszi magának
31592   1,  31     |                       magának az indokot erre a teljes tétlenségre. Az anyóka
31593   1,  31     |                       Az anyóka haragszik, de a gazda pártját fogja: »Ugyan
31594   1,  31     |                     ember.«~Így jöttek-mentek a vidám napok szép hosszú
31595   1,  31     |                Kálmánéknál szamócát adtak föl a vacsorához, ami most nõtt
31596   1,  31     |                     melegek voltak, hogy künn a kertben volt terítve, ott
31597   1,  31     |                      terítve, ott folyt aztán a tánc is szabad ég alatt
31598   1,  31     |                         Az ördög vigye el azt a Gilágót, de szépen húzza
31599   1,  31     |                      szépen húzza némelykor.) A nõk könnyû batiszt-ruhát
31600   1,  31     |                       éppen mint nyár derekán a majálisokon. Nevezetes dolog
31601   1,  31     |                Ilyenkor már körülbelül hó van a Tátrában!… Az igaz, hogy
31602   1,  31     |                     hogy itt is volt; de csak a Horváthyné vállán. Mivelhogy
31603   1,  31     |                 ringott-rengett táncközben az a finom fehér hús, amelybõl
31604   1,  31     |                     finom fehér hús, amelybõl a gyönyörû nyaka kezdõdik,
31605   1,  31     |                 gyönyörû nyaka kezdõdik, mint a tojás fehérjébõl vert hab.~
31606   1,  31     |                       jobban kellene vigyázni a világ szeme miatt. Sok,
31607   1,  31     |                     miatt. Sok, ami sok; azok a pillantások, az az egymáshoz
31608   1,  31     |                táncközben. Persze szabad volt a mezõ; az egyik macska, Horváthy
31609   1,  31     |                  egyik macska, Horváthy uram, a filagóriában kártyázott,
31610   1,  31     |                      filagóriában kártyázott, a másik macska, Kupolyi Józsefné
31611   1,  31     |                távozott, minthogy az apókának a lába fáj, Szent Antal-tüze
31612   1,  31     |                  máskülönben egészséges, mint a makk, és vacsorát kell neki
31613   1,  31     |                       hogy szemeit megcsalja, a rendes idõben már talpon
31614   1,  31     |                     talpon állt, hiába szidta a nagyapja.~- Mit rontod az
31615   1,  31     |                    egészségedet? Nem dõlne le a világ, ha egy kicsit késõbb
31616   1,  31     |                    ezer esztendeje ott van az a kõszén, hát még ott lehetne
31617   1,  31     |                       az emberek úgy sietnek.~A Pali nagy ásítozva tette
31618   1,  31     |                     van: ma új ágat törünk át a régi, elhagyott tárna felé.~
31619   1,  31     |                   Megreggelizett, megcsókolta a két öreget és elment.~Nem
31620   1,  31     |            Kupolyiékhoz pletykázni egyet-mást a Paliról meg a Horváthynéról.
31621   1,  31     |                      egyet-mást a Paliról meg a Horváthynéról. Hogy azt
31622   1,  31     |              Horváthynéról. Hogy azt mondják, a férj észrevett valamit,
31623   1,  31     |                    mert egyszer csak lecsapta a kártyát éjfél után, oda
31624   1,  31     |                      nélkül az asszony karját a Paliéból.~Leugrott felültette
31625   1,  31     |                     kis legyeskedés az egész. A légy is száll az édes tejre.~-
31626   1,  31     |                      bátyámuram.~- Mit árt az a tejnek? - vélte Kupolyi.~-
31627   1,  31     |                       vélte Kupolyi.~- De árt a légynek, mert belefúlhat.~
31628   1,  31     |                 öregeket; de mi volt ez ahhoz a rémülethez képest, amit
31629   1,  31     |                     Benákné így õsszel mindig a mezõkön kódorgott gyógyfüveket
31630   1,  31     |                  gyûszûvirágért, bojtorjánért a harmadik határba is elkalandozott.
31631   1,  31     |                       arccal csörtetett végig a nagy utcán, azzal sem törõdve,
31632   1,  31     |                       azzal sem törõdve, hogy a füvei szerte hulladoznak
31633   1,  31     |                      füvei szerte hulladoznak a szaladásban, fulladozó hangon
31634   1,  31     |                       Borzasztó istencsapása! A vernyói bánya beomlott és
31635   1,  31     |                embereket.~Szájról szájra ment a hír. Csõdületek támadtak
31636   1,  31     |               Csõdületek támadtak az utcákon, a kutaknál, a bíró háza elõtt.
31637   1,  31     |                       az utcákon, a kutaknál, a bíró háza elõtt. Új hírmondók
31638   1,  31     |                   felõl, olyanok is, akik már a helyszínén megfordultak.
31639   1,  31     |                  eszik kenyeret.~Kupolyiné is a kapu elé jött a nagy zajra,
31640   1,  31     |                  Kupolyiné is a kapu elé jött a nagy zajra, és amikor meghallotta
31641   1,  31     |                  zajra, és amikor meghallotta a vészhírt, a fejéhez kapott,
31642   1,  31     |                       meghallotta a vészhírt, a fejéhez kapott, egy sikoly,
31643   1,  31     |                   sikoly, és összeesett, mint a kettétört fa. Úgy vitték
31644   1,  31     |                    Úgy vitték be az asszonyok a karjaikon, mint egy holtat
31645   1,  31     |                    karjaikon, mint egy holtat a szobába, ahol az apóka kedélyesen
31646   1,  31     |                    lábával. No iszen, kiesett a pipa az õ szájából is a
31647   1,  31     |                       a pipa az õ szájából is a történtek hallatára. Fölugrott,
31648   1,  31     |                      egy megsebzett vad, hogy a bányához rohanjon, de szegény
31649   1,  31     |                      nem volt emberi ábrázat.~A nagyasszonyt az ágyra fektették,
31650   1,  31     |                        Elõvette szokott baja, a szívgörcs is.~- Hamar, hamar
31651   1,  31     |                  szívgörcs is.~- Hamar, hamar a borostyánmeggy-csöppeket!~
31652   1,  31     |                  gépiesen, öntudatlanul, mint a szajkó: »Nem bizonyos, nem
31653   1,  31     |                  jajveszékelés zaja verte föl a csöndes falusi utcákat.
31654   1,  31     |                       csöndes falusi utcákat. A bányamunkások közül sokan
31655   1,  31     |                  közül sokan voltak odavalók. A bíró és a tizedesek házankint
31656   1,  31     |                    voltak odavalók. A bíró és a tizedesek házankint jártak
31657   1,  31     |                       kapákkal, talyicskákkal a mentéshez.~- Jaj, hogy nem
31658   1,  31     |                     hinni, mindjárt megszakad a szíve.~Vagy egy óráig sírt
31659   1,  31     |                     keservesen, aztán kiapadt a könnye, és csak panaszkodni
31660   1,  31     |                     nagy testi fájdalom, hogy a lelkit ne érezze annyira.
31661   1,  31     |                     szívtelen, hogy nem rohan a bányához, de midõn készülõdni
31662   1,  31     |                    Lassan, lassan jobban lett a nagyasszony, azaz megszabadult
31663   1,  31     |                nagyasszony, azaz megszabadult a testi fájdalmaktól, s most
31664   1,  31     |                    most legalább megosztották a közös bánatot, de csak úgy
31665   1,  31     |                Éreztem, éreztem - nyöszörögte a nagyapó szívet tépõ hangon -,
31666   1,  31     |                       Pali fiam, ne törõdj ma a bányával, pihend ki magadat.
31667   1,  31     |                  csillagtalanul. Minek is már a csillagok! Ott ültek, mint
31668   1,  31     |                    csillagok! Ott ültek, mint a siralomházban, az udvarra
31669   1,  31     |                       azt az utolsó szót, azt a retteneteset…~Koronkint
31670   1,  31     |                       nincs remény.~Az öregek a hallott híren rágódtak,
31671   1,  31     |                  éhesen bõgtek az istállóban, a tehénke is csodálkozhatott,
31672   1,  31     |                      múlva megint kopogtattak a külsõ ajtón, Vince ment
31673   1,  31     |                       külsõ ajtón, Vince ment a závárt eltolni. Szerednyei
31674   1,  31     |                       s milyen csönd, hallani a szívek dobbanását.~- Nincs
31675   1,  31     |                     Azután elment Szerednyei. A három alak pedig csak ült,
31676   1,  31     |                       fásultságban, csendesen a sötétben. Senkinek sem jutott
31677   1,  31     |                     Szerednyei után, mert már a pitvarban hangzanak a léptek,
31678   1,  31     |                     már a pitvarban hangzanak a léptek, szemben vele megnyílik
31679   1,  31     |                        szemben vele megnyílik a szobaajtó, s megcsendül
31680   1,  31     |                    apóka, jó estét, anyóka!~- A Pali, a Pali!~No, lett erre
31681   1,  31     |                      estét, anyóka!~- A Pali, a Pali!~No, lett erre öröm.
31682   1,  31     |                siettében kipkedett-kapkodott, a pipaszár csutorás végét
31683   1,  31     |                       csutorás végét húzgálta a falon, de biz az nem akart
31684   1,  31     |                     nem gyúlt meg. Végre maga a Pali sercentett el egy gyufát,
31685   1,  31     |                   lett soha gyertyaláng, mert a két öreg eloltotta az ölelésével,
31686   1,  31     |                      eloltotta az ölelésével, a pihegõ szuszogásával.~-
31687   1,  31     |                    vagyok, anyóka, és szomorú a társaim miatt.~Erre mindjárt
31688   1,  31     |                      mindjárt térült, fordult a nagyasszony (nem volt már
31689   1,  31     |                    beteg), gyertyát gyújtott, a gyertyafénynél még egyszer
31690   1,  31     |                 egyszer összevissza csókolták a Palit, nemcsak õk ketten,
31691   1,  31     |                       öreg! Keresd meg inkább a pipámat! Egy örökkévalóság,
31692   1,  31     |                      rágyújtani, mert perdült a nagyasszony, a karika se
31693   1,  31     |                   mert perdült a nagyasszony, a karika se sebesebben, összehozva
31694   1,  31     |               összehozva mindent, ami jó volt a házban. Pali az asztalhoz
31695   1,  31     |                     öreg szintén odagurította a karszékét, az õ étvágya
31696   1,  31     |                       jóízûen falatoztak mind a ketten.~- Hát beszéld el
31697   1,  31     |                       bizony holtnak hittünk.~A nagymama is az asztalhoz
31698   1,  31     |                húzódott az unoka mellé, kezét a vállára nyugtatva, Vince
31699   1,  31     |                  kuporodott az almáriomnál és a csizmáját foltozta (az Isten
31700   1,  31     |                        az Isten verje meg azt a kutya Filtsiket, rossz bõrt
31701   1,  31     |                       közbe. Délben elfogyott a dohányunk a bányában, hát
31702   1,  31     |                  Délben elfogyott a dohányunk a bányában, hát beküldtük
31703   1,  31     |                       bányában, hát beküldtük a Király Pistát Vernyóra a
31704   1,  31     |                      a Király Pistát Vernyóra a boltoshoz. Hogy ím visszaérkezik,
31705   1,  31     |                      Nem akartam fölmenni, de a Pista megnyugtatott, hogy
31706   1,  31     |                       leány. Megcsiklandozott a kíváncsiság, hát fölhúzattam
31707   1,  31     |                    magamat, úgy ahogy voltam, a piszkos munkás-zubbonyomban.~-
31708   1,  31     |                     volt, egy fekete kakassal a hóna alatt.~- Fekete kakassal? -
31709   1,  31     |                          szólt közbe Kupolyi, a szemöldjeit fölhúzva, és
31710   1,  31     |                  fölhúzva, és nyomban letette a pipát. - Csak folytasd,
31711   1,  31     |                      kérdi tõlem: én vagyok-e a Kupolyi Pál? Mondom: én
31712   1,  31     |                      asszony várja az erdõben a tisztáson, õ fogadott meg,
31713   1,  31     |                   gondoltad, hogy ki? - mondá a nagymama jóságos szemrehányással.~-
31714   1,  31     |                     kevésbé volt kedvem, mert a leány leírása nem igen hasonlított
31715   1,  31     |                   igen hasonlított arra, akit a nagymama gondol.~- Pedig
31716   1,  31     |                  Hiszen akkor nem volnék itt. A leány addig kért, csaknem
31717   1,  31     |                magamat. Olyan különös volt ez a leány; hogy mit akart, mi
31718   1,  31     |                        Nyilván jól megfizette a dáma arra az esetre, ha
31719   1,  31     |                     valami pettyes kendõ volt a fején.~- Nem volt hibás
31720   1,  31     |                       fején.~- Nem volt hibás a termete?~- Mintha egy kicsit
31721   1,  31     |                  kicsit ferdén tartotta volna a nyakát.~- Nem volt szõke?~-
31722   1,  31     |                    azután. Te csak felelj. És a kakasnak piros volt a taréja?~
31723   1,  31     |                      És a kakasnak piros volt a taréja?~Elmosolyodott a
31724   1,  31     |                       a taréja?~Elmosolyodott a Pali és összenézett a nagymamával.~-
31725   1,  31     |           Elmosolyodott a Pali és összenézett a nagymamával.~- Hiszen minden
31726   1,  31     |                       élénkséggel. - Nem volt a kakason csöngettyû, a nyakán
31727   1,  31     |                    volt a kakason csöngettyû, a nyakán vagy valahol?~Most
31728   1,  31     |                    már aggályosan találkozott a két tekintet, a nagymama-
31729   1,  31     |                   találkozott a két tekintet, a nagymama- és unokáé.~- Nem,
31730   1,  31     |                       volt semmi csöngettyûje a kakasnak, az csak a bárányoknak
31731   1,  31     |              csöngettyûje a kakasnak, az csak a bárányoknak szokott lenni.
31732   1,  31     |                      hogy rögtön megyek, csak a rendes ruhámat húzom fel
31733   1,  31     |               kiöltözve, már nem láttam sehol a különös leányt.~- Hallod,
31734   1,  31     |                      elmerengõ szemmel bámult a gyertyalángba s intett nagy
31735   1,  31     |                       az erdõnek, mégis abban a hitben, mit tagadjam, hogy
31736   1,  31     |               felnyögni látszott az anyaföld. A bánya dõlt be. Futottam
31737   1,  31     |                meglobogtatta az égõ gyertyát, a szélein jácintkékbe játszó
31738   1,  31     |                     összetéve mellén, szemeit a magasba emelve, ájtatosan
31739   1,  31     |                        kérdi az asszony.~- Az a leány, akit eltemettem -
31740   1,  31     |                     mondták: Elvette az eszét a nagy öröm.~De Vince, az
31741   1,  31     |                      öröm.~De Vince, az okos, a hitetlen Vince megmozdult
31742   1,  31     |                     hitetlen Vince megmozdult a kuckóban.~- Igen, õ volt! -
31743   1,  31     |                  vetve magára. - Dicsértessék a Jézus Krisztus!~E pillanatban
31744   1,  31     |                   hogy már éjfél van. Vagy az a másik, rejtélyes kakas jött
31745   1,  31(20) |                    gazdag, 200 holdas paraszt a vidéken M. K.~
31746   1,  32     |                                               A SZÖKEVÉNYEK~1901~ ~Az évszámot
31747   1,  32     |                   történt, mikor az asszonyok a krinolinokat kezdték viselni.
31748   1,  32     |                 évente változik, míg ellenben a férfiakon mindig egyforma
31749   1,  32     |                   vetve némi divatnak. Sokan, a legjobbak, kurta vasat viseltek.~
31750   1,  32     |                     építették fel városunkban a rozzant, leégett kollégium
31751   1,  32     |                     leégett kollégium helyére a csinos új épületet, s azt
31752   1,  32     |                     csinos új épületet, s azt a feliratot tették a homlokzatára: »
31753   1,  32     |                      s azt a feliratot tették a homlokzatára: »A haza minden
31754   1,  32     |                       tették a homlokzatára: »A haza minden elõtt.«~Báró
31755   1,  32     |                        Báró Krapotka Leopold, a megyei fõnök, merésznek
31756   1,  32     |                      fõnök, merésznek találta a feliratot, s megütközvén
31757   1,  32     |                        Mit akarnak már megint a hazával? Hol azon siránkoznak,
31758   1,  32     |                   mert vagy csakugyan meghalt a haza és akkor legyen csendesen,
31759   1,  32     |                  akkor legyen csendesen, mint a halottak, ne tolakodjék
31760   1,  32     |                     meg kell rendszabályozni.~A haza minden elõtt - micsoda
31761   1,  32     |                    állítás. Hát az Isten, hát a császár!… Eppû, eppû!~Ez
31762   1,  32     |                   titokzatos varázsszó, hanem a méltóságos úr egyik különös
31763   1,  32     |                        Mindenképpen irritálta a felirat, s jelentést tett
31764   1,  32     |                       tett róla felsõ helyen. A válasz nem sokáig késett
31765   1,  32     |                      megparancsolá neki, hogy a feliratot az új kollégium
31766   1,  32     |                     vétesse le, mert különben a hatóság fogja leszaggattatni.~
31767   1,  32     |               leszaggattatni.~Nagy lõn emiatt a felháborodás és szomorúság
31768   1,  32     |                  agyondobálja kövekkel azokat a közegeket, akik felmásznak
31769   1,  32     |                    közegeket, akik felmásznak a létrákon, hogy a betûket
31770   1,  32     |                   felmásznak a létrákon, hogy a betûket eltávolítsák. Halál
31771   1,  32     |                  Halál fia, aki azokhoz nyúl! A vének pedig gyülekeztek
31772   1,  32     |                 gyülekeztek Halápy Mihályhoz, a legtekintélyesebb protestáns
31773   1,  32     |                 deputációnak alakulván, azzal a kéréssel járultak a mindenható
31774   1,  32     |                     azzal a kéréssel járultak a mindenható fõnök elé, hogy
31775   1,  32     |                   fõnök elé, hogy ne vegye le a feliratot az épületrõl,
31776   1,  32     |                     õt isten és emberek elõtt a vérért, amely ennek következtében
31777   1,  32     |                     következtében folyni fog.~A fõnök úr el is lágyult s
31778   1,  32     |                    meg is ijedt egy kicsit.~- A fölirat nem maradhat - mondá
31779   1,  32     |                    Paperlapap! - vágott közbe a fõnök. - Haza, Szabadság,
31780   1,  32     |                   Utáljuk az effélét. Pokolba a lamentálással. Eppû! Hanem
31781   1,  32     |                       az urak valami odavalót a tanulás körébõl. Hiszen
31782   1,  32     |                      annyi sok szép dolog van a klasszikusokban. »Aurora
31783   1,  32     |                    Igen, igen, tanácskozzanak a múzsákkal, de nem a ravasz
31784   1,  32     |            tanácskozzanak a múzsákkal, de nem a ravasz Minervával. A bölcsesség
31785   1,  32     |                      nem a ravasz Minervával. A bölcsesség istenasszonyának
31786   1,  32     |                istenasszonyának adja ki magát a kutya, de hadi sisakot hord
31787   1,  32     |                        de hadi sisakot hord s a baglyot tartja a lábainál,
31788   1,  32     |                       hord s a baglyot tartja a lábainál, csak propter formam,
31789   1,  32     |                      formam, hogy ne mondjam, a hatóság félrevezetésére.
31790   1,  32     |               félrevezetésére. No, hát én azt a hadi sisakot összetöröm.
31791   1,  32     |                sisakot összetöröm. Huhogjanak a tekintetes és nagytiszteletû
31792   1,  32     |                        mint például: »Thököly a tanulóknak.« Ez szép, jó,
31793   1,  32     |                  mindig hozzáteszik: »Thököly a tanulóknak«, hehehe.~Krapotkának
31794   1,  32     |                  Krapotkának igen tetszett ez a sikerült élc, nagyot kacagott
31795   1,  32     |              elõlegesen jelentsenek be; addig a homlokzaton maradhat a régi
31796   1,  32     |                  addig a homlokzaton maradhat a régi jelszó.~Nosza, megindult
31797   1,  32     |                      jelszó.~Nosza, megindult a keresgélés a nagytiszteletû
31798   1,  32     |                        megindult a keresgélés a nagytiszteletû professzor
31799   1,  32     |             nagytiszteletû professzor urak és a világi korifeusok fejében
31800   1,  32     |                        hogy teljesen rábízzák a föliratot Halápyra.~A tekintetes
31801   1,  32     |                rábízzák a föliratot Halápyra.~A tekintetes úr azonban tiltakozott.~-
31802   1,  32     |                      ízével. Ami tehát ezeken a koponyákon keresztülment,
31803   1,  32     |                    forradalmi szag. Azt pedig a Krapotka úr orra úgy érzi,
31804   1,  32     |               Krapotka úr orra úgy érzi, mint a fokhagymát; mert lelke nincs,
31805   1,  32     |                   tartanám szükségesnek, hogy a nagytiszteletû professzor
31806   1,  32     |                  professzor urak hirdessék ki a tanítványaik közt, hogy
31807   1,  32     |                      Valde bene - helyeselték a professzorok, s kihirdették
31808   1,  32     |                   professzorok, s kihirdették a felsõbb osztályokban és
31809   1,  32     |                       felsõbb osztályokban és a teológián, ami lázas mozgalmat
31810   1,  32     |                   lázas mozgalmat idézett elõ a fiúk között. Isten a megmondhatója,
31811   1,  32     |                      elõ a fiúk között. Isten a megmondhatója, hogy hány
31812   1,  32     |                   rágta eznap délután és este a kalamust egy-egy izzadó
31813   1,  32     |                      dolgot kiszorítson, mert a kapanyél is elsülhet. És
31814   1,  32     |                      tudjátok meg, fiúk, hogy a legszebb gondolatok, melyek
31815   1,  32     |                   legszebb gondolatok, melyek a közmondásokban és a népdalokban
31816   1,  32     |                    melyek a közmondásokban és a népdalokban vannak lerakva,
31817   1,  32     |               népdalokban vannak lerakva, nem a nagy emberek alkotásai,
31818   1,  32     |                    sokaságból nõttek ki. Mert a kedves kis múzsák is kikapók
31819   1,  32     |                 nagyon gyanúsak, hogy nemcsak a törvényes kiválasztottjaikkal
31820   1,  32     |               elhagyatott Fazekas-utcán, ahol a Halápyék sárgára meszelt
31821   1,  32     |                   kõháza állott, régen láttak a virágcserepes ablakoknál
31822   1,  32     |                      diákot jönni-menni, mint a következõ napon. Oh, szegény
31823   1,  32     |                jelenségrõl.~Pedig hát csak az a két arany a tekintetes Halápy
31824   1,  32     |                       hát csak az a két arany a tekintetes Halápy úr zsebében,
31825   1,  32     |                      két kis sárga arany, nem a ti kék vagy fekete szemetek
31826   1,  32     |                     fekete szemetek húzta ide a diákokat.~Jöttek-mentek
31827   1,  32     |                   Jöttek-mentek egész nap, de a két arany nem mozdult, nem
31828   1,  32     |                  elégedetlenül járt fel s alá a szobában és panaszkodott
31829   1,  32     |               szobában és panaszkodott olykor a feleségének.~- Utoljára
31830   1,  32     |                    fitymáló mosoly jelent meg a serkenõ bajszok alatt Halápynak
31831   1,  32     |                  bajszok alatt Halápynak arra a kijelentésére, hogy várjunk
31832   1,  32     |                   kijelentésére, hogy várjunk a mondattal, hátha még jobb
31833   1,  32     |                    jön estig.~Morogva ment ki a diák, az ablak alatt rendesen
31834   1,  32     |           Okvetetlenkedik az öreg, nem akarja a díjat mindjárt kiadni.«~
31835   1,  32     |                elgondolkozott ezen is s közlé a feleségével:~- Milyen bölcsen
31836   1,  32     |                       felirathoz jut. Denique a friss koponyák zöldek és
31837   1,  32     |                 koponyák zöldek és éretlenek. A bölcsességet csak a tapasztalás
31838   1,  32     |                éretlenek. A bölcsességet csak a tapasztalás adhatja, nem
31839   1,  32     |                       esti szürkület, s éppen a kaszinóba készült, hogy
31840   1,  32     |              kaszinóba készült, hogy megvigye a meddõ pályázat hírét a kíváncsi
31841   1,  32     |               megvigye a meddõ pályázat hírét a kíváncsi professzoroknak,
31842   1,  32     |                   satnya legényke csúszott be a félig nyitott ajtón, meggörbülve,
31843   1,  32     |                nyöszörgõ, vékony hang, mintha a föld alól jönne.~- Jó, jó,
31844   1,  32     |                      majd mindjárt meggyújtom a gyertyát.~A világosságnál
31845   1,  32     |               mindjárt meggyújtom a gyertyát.~A világosságnál önkéntelen
31846   1,  32     |                  önkéntelen pillantást vetett a diákra. Bizony nem sokat
31847   1,  32     |                       verébszerû feje, melyet a váll-lapockái közé húzott,
31848   1,  32     |                     Hányadik osztályba jár?~- A hetedikbe.~- Canis mater! -
31849   1,  32     |                     Halápy kedélyesen. - Maga a teológusokkal akar versenyezni?
31850   1,  32     |                versenyezni? Nohát, lássuk azt a medvét.~A fiatalember közelebb
31851   1,  32     |                   Nohát, lássuk azt a medvét.~A fiatalember közelebb tántorgott,
31852   1,  32     |                esetlen volt és félszeg, amint a zsebébe nyúlt és elõvett
31853   1,  32     |                        Hát jó-e? - csacsogott a nyájas öreg úr.~- Nem tudom -
31854   1,  32     |                     úr.~- Nem tudom - hebegte a diák.~- Ha nem tudja, hát
31855   1,  32     |                         Megakadt és zavarában a kabátja hajtókáját kezdte
31856   1,  32     |               lehetett volna hinni, hogy erre a diák is elmosolyodik, de
31857   1,  32     |                      is elmosolyodik, de csak a vértelen ajkait harapdálta
31858   1,  32     |                   kisebbre húzta össze magát; a homloka összezsugorodott,
31859   1,  32     |                       szemei pedig behúzódtak a mélyedéseikbe. Olyan szánalmas
31860   1,  32     |           mélyedéseikbe. Olyan szánalmas volt a szegény fiú, hogy a Halápy
31861   1,  32     |                      volt a szegény fiú, hogy a Halápy szíve megesett rajta.~-
31862   1,  32     |              méltánylandó. Aztán, teringette, a legjobb táncos is egyszer
31863   1,  32     |                  tudott.~Föltette nagy lassan a pápaszemét s inkább jóakaratból,
31864   1,  32     |                       érdeklõdésbõl átfutotta a négy szóból álló mondatot.
31865   1,  32     |                    magán s hanyagul leereszté a padlóra a kis fehér cédulát.~-
31866   1,  32     |                  hanyagul leereszté a padlóra a kis fehér cédulát.~- Jaj,
31867   1,  32     |                   kell tanulnia és nõnie, míg a kollégium homlokzatáig fölér.
31868   1,  32     |                    épületre az igeidõket vagy a számokat, hogy egy, kettõ,
31869   1,  32     |                     négy.~S ezzel intett neki a kezével, hogy eltávozhat.~
31870   1,  32     |                  kezével, hogy eltávozhat.~De a diák nem mozdult, ajka mozgott,
31871   1,  32     |                 szemei megüvegesedve meredtek a papírlapra.~- De kérem,
31872   1,  32     |                     úr - hebegte halkan -, az a négy szó… a négy szó, nemcsak
31873   1,  32     |                      halkan -, az a négy szó… a négy szó, nemcsak igeidõ
31874   1,  32     |                   négy szó, nemcsak igeidõ az a négy szó…~- Hát mi a fityfene?~
31875   1,  32     |                       az a négy szó…~- Hát mi a fityfene?~Gépiesen hajlott
31876   1,  32     |                 fityfene?~Gépiesen hajlott le a papírcéduláért és fölolvasta
31877   1,  32     |                     futurum.«~Aztán egyszerre a homlokára ütött, föllángolt
31878   1,  32     |                   homlokára ütött, föllángolt a szeme, hirtelen világosság
31879   1,  32     |                    hirtelen világosság támadt a koponyájában és fölkiáltott:~-
31880   1,  32     |                  hirdetne ki -, te nyerted el a pálmát, amice!~És még egyszer
31881   1,  32     |                       És még egyszer megnézte a diákot, mintha a saját szemének
31882   1,  32     |                     megnézte a diákot, mintha a saját szemének se akarna
31883   1,  32     |                   hinni, hogy ettõl származik a fölirat.~Úri fiúnak látszott
31884   1,  32     |                  fölirat.~Úri fiúnak látszott a ruházata után; csinos fehérnemût
31885   1,  32     |                     volt ez, tehát praktikus. A kabát belseje ugyanis, minthogy
31886   1,  32     |                     gombokkal látva, lehetett a kabát külseje is és vice
31887   1,  32     |                       vice versa; és minthogy a szövet egyik oldala szürke
31888   1,  32     |                     kockákkal volt mintázva - a másik oldala pedig fekete
31889   1,  32     |                    kívánalmainak. Szóval, ami a szabótól került, az mind
31890   1,  32     |                      az mind szép volt rajta. A gondviselés azonban nem
31891   1,  32     |                     bánt vele olyan jól, mint a szabó.~Halápy a fiókjába
31892   1,  32     |                     jól, mint a szabó.~Halápy a fiókjába nyúlt az aranyakért
31893   1,  32     |               fiókjába nyúlt az aranyakért és a markába csúsztatta.~- Megérdemelted,
31894   1,  32     |              dohányzol is. Az Isten verje meg a trafikot. Különben nem a
31895   1,  32     |                      a trafikot. Különben nem a pénz - tette hozzá jókedvvel -,
31896   1,  32     |                      tette hozzá jókedvvel -, a pénz csak pénz, de a dicsõség…
31897   1,  32     |                          a pénz csak pénz, de a dicsõség… Szinte képzelem,
31898   1,  32     |                  Szinte képzelem, hogy fognak a szüleid örülni.~- Sohase
31899   1,  32     |                      s kedélyesen hátbaütötte a diákot). Az volna szép,
31900   1,  32     |                      magam írom meg nekik, ha a vidéken laknak. Bízd csak
31901   1,  32     |                   Bízd csak rám, barátocskám!~A diák megreszketett, mint
31902   1,  32     |                      diák megreszketett, mint a kocsonya.~- Nem, nem - hörögte
31903   1,  32     |                        én csak úgy engedem át a föliratot, ha a tekintetes
31904   1,  32     |                    engedem át a föliratot, ha a tekintetes fõgondnok úr
31905   1,  32     |              tekintetes fõgondnok úr vállalja a szerzõséget.~- Oh, hogyisne!
31906   1,  32     |                  kezdjek lopni! Hogy ellopjam a te dicsõségedet, hogy bezsebeljem
31907   1,  32     |                dicsõségedet, hogy bezsebeljem a dicséreteket érte? Azt már
31908   1,  32     |                     nem teszem, amice frater.~A diák üres tekintetében valami
31909   1,  32     |                      nem engedem fölhasználni a mondatot.~Halápy fölkacagott,
31910   1,  32     |                 enyelegve mondá:~- Hát fogjad a mondatodat, szorítsd össze
31911   1,  32     |                    markodban és vidd haza, de a kópiája nálam marad és azt
31912   1,  32     |                 kópiája nálam marad és azt én a kollégium homlokzatára illesztetem,
31913   1,  32     |                   kerülök érte - vallotta be, a sápadt arcát eltakarva kezeivel.~-
31914   1,  32     |                     mondom, hogy nem vállalom a szerzõséget, ha éppen követeled.
31915   1,  32     |                  miért ne ülhetnél egy kicsit a hûvösön? Szép az, te csacsi…~
31916   1,  32     |                  hûvösön? Szép az, te csacsi…~A diák mélyen sóhajtott:~-
31917   1,  32     |                  Halápy uram hátratántorodott a meglepetéstõl.~- A megyefõnök
31918   1,  32     |           hátratántorodott a meglepetéstõl.~- A megyefõnök fia?~A diák némán
31919   1,  32     |            meglepetéstõl.~- A megyefõnök fia?~A diák némán bólintott fejével.~-
31920   1,  32     |                   hozzátette: - Áldassék érte a seregeknek ura, hogy az
31921   1,  32     |                      az alma ennyire elgurult a fájától! (Odanyújtotta neki
31922   1,  32     |                   fájától! (Odanyújtotta neki a nagy tenyerét.) Mindent
31923   1,  32     |                      hogy én gondoltam ki azt a feliratot.~Úgy is volt.
31924   1,  32     |                 személyesen vitte el az írást a fõnökhöz, melyben bejelenti
31925   1,  32     |                    Krapotka Leopold elolvasta a jelentést és rámosolygott
31926   1,  32     |                       ácsok még aznap délután a homlokzatra nagy sokaság
31927   1,  32     |                       s azontúl gyorsan vitte a hír, mi van a kollégiumunkon.
31928   1,  32     |                   gyorsan vitte a hír, mi van a kollégiumunkon. Szállt-szállt
31929   1,  32     |                 kollégiumunkon. Szállt-szállt a ravasz mondat, panaszkodó
31930   1,  32     |                 bánatot szívtõl-szívhez vivõ. A magyarok megértették, mert
31931   1,  32     |                      mert már megtanulták azt a keserû tudományt, az értelemben
31932   1,  32     |                    felett való, hogy sikerült a németet lóvá tenni. Igaz,
31933   1,  32     |                    lóvá tenni. Igaz, csak így a suba alatt. De hát az is
31934   1,  32     |                     és vigasztalhatott. Mikor a legmámorítóbb dal ekképp
31935   1,  32     |                     És ezen sírni tudtak azok a jó emberek. Mert közös egyetértésben
31936   1,  32     |                   öncsalással énekelték, hogy a szürke, bolondos négy sorban
31937   1,  32     |        szabadság-himnusz van eldugva.~Hát még a felirat! Az egyenes úgy
31938   1,  32     |                       egész országban. Persze a báró Krapotka Lipóté is.
31939   1,  32     |               Krapotka Lipóté is. Sõt az volt a baj, hogy Bécsbe, az udvarhoz
31940   1,  32     |            tusculanuma volt.~Bezzeg szepegtek a városi urak, hogy megint
31941   1,  32     |                    urak, hogy megint leveszik a feliratot. Hanem hát az
31942   1,  32     |                       feliratot. Hanem hát az a szép a politikában, hogy
31943   1,  32     |                feliratot. Hanem hát az a szép a politikában, hogy nehéz
31944   1,  32     |                      bizony nemsokára, de nem a feliratot a kollégiumról,
31945   1,  32     |                 nemsokára, de nem a feliratot a kollégiumról, hanem a kétfejû
31946   1,  32     |               feliratot a kollégiumról, hanem a kétfejû sast a megyeházáról.
31947   1,  32     |            kollégiumról, hanem a kétfejû sast a megyeházáról. Egyszóval,
31948   1,  32     |              megyeházáról. Egyszóval, beütött a magyar világ, és a fõispáni
31949   1,  32     |                    beütött a magyar világ, és a fõispáni székbe beleültették
31950   1,  32     |                  fõispáni székbe beleültették a nagy hazafit, a halhatatlan
31951   1,  32     |                  beleültették a nagy hazafit, a halhatatlan felirat alkotóját,
31952   1,  32     |                   Sáros vármegyében elhalt az a bizonyos nagy protestáns
31953   1,  32     |               Szoltsányi Gáspár, aki télen át a városunkban szokott lakni.
31954   1,  32     |                    sárosi embernek van. T. i. a szegény rokonokat értem,
31955   1,  32     |                 szegény rokonokat értem, mert a két nagy birtok nem olyan
31956   1,  32     |                  öregúr volt, és nem szerette a rokonait. Mit gondolt, mit
31957   1,  32     |                      nem, elég az hozzá, hogy a két nagy jószág közül az
31958   1,  32     |                       jószág közül az egyiket a kollégiumunkra hagyta (maig
31959   1,  32     |                   maig is bírja békességben), a másikat, a nagyobbat, a
31960   1,  32     |                      békességben), a másikat, a nagyobbat, a kétezer holdasat
31961   1,  32     |                       a másikat, a nagyobbat, a kétezer holdasat pedig,
31962   1,  32     |                       holdasat pedig, melyhez a családi kastély is tartozott,
31963   1,  32     |                      az érdemes embernek, aki a kollégium feliratát komponálta.
31964   1,  32     |                 komponálta. No, ez volt eddig a legnagyobb honorárium a
31965   1,  32     |                       a legnagyobb honorárium a világon egy sornyi kéziratért.~
31966   1,  32     |                    Talán nincs is meg. Hiszen a sárosi embernek magának
31967   1,  32     |                   idegeneknek hagyjon. Hiszen a sárosi ember az ablakokra
31968   1,  32     |                spekulál. Az idegen ablakokra. A haldokló nemes azt mondja
31969   1,  32     |              szétmennek s kikeresnek magoknak a muskátlis ablakokban egy-egy
31970   1,  32     |                   hogy hozomány is van hozzá. A haldokló paraszt is azt
31971   1,  32     |                haldokló paraszt is azt mondja a fiainak: »Van elég törött
31972   1,  32     |                    szétmennek és megcsinálják a törött ablakokat.~Hát furcsa
31973   1,  32     |                    csak hóbortos istenasszony a szerencse, hogy úgy bele
31974   1,  32     |            meggratulálni, és most következett a legnagyobb szenzáció. Õméltósága
31975   1,  32     |                      és így szólt:~- Köszönöm a szíves jóakaratot, de nem
31976   1,  32     |                  jóakaratot, de nem én vagyok a Szoltsányi örököse.~- Hogy-hogy?~-
31977   1,  32     |                  örököse.~- Hogy-hogy?~- Mert a híres kollégiumi fölirat
31978   1,  32     |                 megnyúltak és unisono tört ki a kérdés:~- Hát kié?~- A volt
31979   1,  32     |                     ki a kérdés:~- Hát kié?~- A volt megyefõnök derék fia,
31980   1,  32     |               Krapotka Oszkár! Lehetetlen az! A félkegyelmû Krapotka Oszkár?~-
31981   1,  32     |                       van, ne csodálkozzatok. A szent tûz is egy közönséges
31982   1,  32     |                  valami különbet gyújtson meg a maga személyével.~A rokonok
31983   1,  32     |                       meg a maga személyével.~A rokonok és a jóbarátok mindenképp
31984   1,  32     |                     személyével.~A rokonok és a jóbarátok mindenképp igyekeztek
31985   1,  32     |                 mindenképp igyekeztek rávenni a fõispánt, hogy tartsa meg
31986   1,  32     |                     fõispánt, hogy tartsa meg a birtokot, vagy ha nem akarja
31987   1,  32     |                     mindenesetre hallgassa el a fölirat titkát, mert annak
31988   1,  32     |                       egyszerre benyit hozzám a hazugság egy kétezer holdas
31989   1,  32     |                      képében, s immár beadjam a derekamat? Nem. A föliratot
31990   1,  32     |                     beadjam a derekamat? Nem. A föliratot elvállaltam a
31991   1,  32     |                       A föliratot elvállaltam a magaménak, míg a szerzõje
31992   1,  32     |                  elvállaltam a magaménak, míg a szerzõje attól félt, hogy
31993   1,  32     |                   sikertelen munka lesz, mert a Szoltsányi-rokonok kiforgatják
31994   1,  32     |                Szoltsányi-rokonok kiforgatják a németet. Nagy rókák…~Csakhamar
31995   1,  32     |                      sehol se akarták bevenni a gyámolatlansága miatt. Képzelni
31996   1,  32     |         gyámolatlansága miatt. Képzelni lehet a nagy örömét.~Megemberesedett
31997   1,  32     |                     maradt, mint diákkorában, a tétovázó, ijedt tekintetével,
31998   1,  32     |                 tétovázó, ijedt tekintetével, a meggörnyedt hátával, a remegõ
31999   1,  32     |                        a meggörnyedt hátával, a remegõ szempilláival. A
32000   1,  32     |                       a remegõ szempilláival. A ritkás, rõt szakálla, mely