bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

38501  II,  7      |                     ugyan el nem áll a szótól a Rotschild vagyonáért sem.
38502  II,  7      |                    embertársait az Olympusba?~A nagyra termett férfiúnak
38503  II,  7      |                    szokatlan erõt kölcsönzött a szenvedély. Míg tagjai reszkettek
38504  II,  7      |             szenvedély. Míg tagjai reszkettek a hidegtõl s teste annyira
38505  II,  7      |                    teste annyira lankadt volt a kiállott fáradtságtól, hogy
38506  II,  7      |            kétségbeesésében irtózatosat ütött a sarkaiban megrendült kapura.~
38507  II,  7      |                      az újkori Botondnak csak a Visztula felelt belülrõl
38508  II,  7      |                 vonítással.~Ismét megdöngette a kaput.~Megint semmi nesz.
38509  II,  7      |                   nesz. Senki sem hallja. Még a vén Visztula is jónak látta
38510  II,  7      |                     is történt meg soha, hogy a Kelemenék kapuján a manupropriáját
38511  II,  7      |                      hogy a Kelemenék kapuján a manupropriáját próbálgassa
38512  II,  7      |                  éjjel. Erre nincs paragrafus a kutya Corpus Jurisban; mert
38513  II,  7      |          meggondolandó dolog.~Ezt így tanítja a kutyafilozófia, amely egészen
38514  II,  7      |                     Nem tudom, melyik tanulta a másiktól?~Mády kezdett kétségbeesni,
38515  II,  7      |                 kétségbeesni, az idõ fogyott, a kapu és a bástyaszerû kerítés
38516  II,  7      |                     az idõ fogyott, a kapu és a bástyaszerû kerítés megmászhatatlan
38517  II,  7      |                    fenn az alvók meghallanák.~A lutheránus torony óráján
38518  II,  7      |                     percben tompán kongott el a két negyed tízre.~Hah! csak
38519  II,  7      |                  Addig kezemben kellene lenni a beszédnek, hazaérni, megmosdani,
38520  II,  7      |                  darabban freccsent szét róla a sár.~- Oh, én hájfejû! Hát
38521  II,  7      |                       hájfejû! Hát hiszen ott a létra! Már rég fölmehettem
38522  II,  7      |                     volna az ablakra zörögni.~A létra csakugyan ott volt.
38523  II,  7      |                       másodpercbe került, azt a Melanie szobájának nyitva
38524  II,  7      |                       meg senki.~Mády megállt a lajtorja legfelsõ fokán
38525  II,  7      |                 bedugván az ablakon, mennyire a sötétség engedé, szétnézett
38526  II,  7      |                       csöndesség némán borult a szûz álmaira, a mell lágy
38527  II,  7      |                  némán borult a szûz álmaira, a mell lágy pihegésével édesdeden
38528  II,  7      |              hortyogás pajkosan kergetett el, a félrecsúszott paplan alól
38529  II,  7      |              megrontani álmait.~...Kivált, ha a sabinusokról talált álmodni...~
38530  II,  7      |                      kezeivel könnyedén eléri a toalett-asztalt, hol kézirata
38531  II,  7      |                 belefogódzván mindkét kezével a keresztfákba.~Ekkor Melanie
38532  II,  7      |               megmozdult ágyában, éppen abban a pillanatban, midõn Mády
38533  II,  7      |                       pillanatban, midõn Mády a másik lábát húzta fölfelé.~
38534  II,  7      |                    másik lábát húzta fölfelé.~A kalandhõs megrezzent s vérében
38535  II,  7      |                    megrezzent s vérében lévén a hátrálás jámbor természete:
38536  II,  7      |                    vissza útban levõ lábát, s a nagy sietség következtében
38537  II,  7      |                     oly szerencsétlenül, hogy a létra egyik oldalát túlsúlyba
38538  II,  7      |                     lezuhant.~Most már elérte a desperáció Rubiconját! Most
38539  II,  7      |                  rajta... Csúfolni fogják még a gyerekek is.~Oh, milyen
38540  II,  7      |                     jó volna most ott heverni a létra mellett a kövezeten
38541  II,  7      |                       heverni a létra mellett a kövezeten élettelenül, meghalva!...~
38542  II,  7      |                    agyában zúgott, zsibongott a kétségbeesés démoni gondolatraja.
38543  II,  7      |             kétségbeesés démoni gondolatraja. A gödörben különben is átfázott
38544  II,  7      |                   gyötrelmökkel, elõtte pedig a még borzasztóbb jövendõ
38545  II,  7      |                   azzal sem, hogy ki szónokol a fáklyásmenetnél, ki igazgatja
38546  II,  7      |                 fáklyásmenetnél, ki igazgatja a vármegyét, mit fõz holnapra
38547  II,  7      |                   vármegyét, mit fõz holnapra a fõispáni szakács: - vagy
38548  II,  7      |                      szökhetne mindjárt ebben a percben a földkerekség túlsó
38549  II,  7      |                      mindjárt ebben a percben a földkerekség túlsó oldalára,
38550  II,  7      |                 mindmegannyi tõrdöféssel abba a nemes szívbe, melynek külsõ
38551  II,  7      |                    megpróbáltatásnak tette ki a fátum...~Vagy mért nincs
38552  II,  7      |                  fátum...~Vagy mért nincs itt a kezeügyében mindjárt egy
38553  II,  7      |                     minden!~Melanie felébredt a létra lezuhanása által okozott
38554  II,  7      |                       Mi az?~Mády nem felelt.~A vénlány borzadva pillantá
38555  II,  7      |                    valami fekete tömeg guggol a virágcserepek közt.~- Segítség!
38556  II,  7      |                      gondolá, s foga vacogott a félelemtõl. Az a különös,
38557  II,  7      |                     vacogott a félelemtõl. Az a különös, hogy a kísértetnek
38558  II,  7      |                félelemtõl. Az a különös, hogy a kísértetnek is vacogott
38559  II,  7      |                       kísértetnek is vacogott a foga.~A vénlány reszketve
38560  II,  7      |               kísértetnek is vacogott a foga.~A vénlány reszketve bújt a
38561  II,  7      |                      A vénlány reszketve bújt a párna alá és arról kezdett
38562  II,  7      |                   gondolkozni, hogy hányfélék a kísértetek? Bizonyosan ott
38563  II,  7      |                     nyöszörgõ, alázatos hang.~A vénlány örömreszketve kapott
38564  II,  7      |                     mennyi édes varázs rejlik a közelgõ percek méhében,
38565  II,  7      |                        lassan, suttogón, mint a titkos szerelem költészete,
38566  II,  7      |                      kedves vakmerõ! Nos, fél a szemrehányástól? Kétségkívül,
38567  II,  7      |                    Lám, lám merre talál ajtót a gonosz.~No, iszen most ijedt
38568  II,  7      |               komolyan Mády Károly! - Ez volt a leghalálosabb tõrdöfés életnyugalmának.
38569  II,  7      |                    Hogy bírtad kigondolni ezt a fokozatos kínláncolatot,
38570  II,  7      |                  nyöszörgött tovább feleletül a kóbor lovag. - Egy nagy
38571  II,  7      |               szótagolá Mády.~- Oh, nem, nem. A világért sem, ha ön akarja, -
38572  II,  7      |                      magának sem volt kedvére a gyertyavilág. A sötétség
38573  II,  7      |                       kedvére a gyertyavilág. A sötétség eltakarja a nõi
38574  II,  7      |            gyertyavilág. A sötétség eltakarja a nõi bájak hiányát.~- ...
38575  II,  7      |                  Aztán hunyja be szemeit...~- A különc! - dünnyögé a vén
38576  II,  7      |                          A különc! - dünnyögé a vén lány.~- És magyarázza
38577  II,  7      |                     öntõl!~Mády leereszkedett a szobába, s amint a padozatra
38578  II,  7      |              leereszkedett a szobába, s amint a padozatra ugrott, nagyot
38579  II,  7      |                       ugrott, nagyot rottyant a malter-nedvvel megtelt félcipõ.~-
38580  II,  7      |                       Igen, kisasszony! De én a létrán jöttem s azt szerencsétlenül
38581  II,  7      |                kacagni; kutyába sem vette ezt a mohácsi veszedelmet.~- Ön
38582  II,  7      |                   ránk sem néznek, máskor meg a tornyot is megmásszák értünk.
38583  II,  7      |                       felkelt ágyából s amint a sötétben Mády felé lépdelt,
38584  II,  7      |                       helyzetbe jutott. Ebbõl a szobábul csak az apám hálószobáján
38585  II,  7      |                    nagyon rossz ember... Mind a kettõnket keresztül lõne,
38586  II,  7      |                   senki.~Azzal hanyatt terült a padlón és elkezdett nyögni,
38587  II,  7      |                   nyögni, lihegni rémletesen; a láz nagyon erõt vett rajta
38588  II,  7      |                   beteg álmai elébe rajzoltak a mai élményekbõl.~...Engem
38589  II,  7      |                      nem! nem! Olyan utálatos a halál; ott feküdni hideg
38590  II,  7      |                       oly szép az élet; nézni a zöld füvet tavaszkor, hallgatni
38591  II,  7      |                    füvet tavaszkor, hallgatni a szél zúgását sötét erdõben...
38592  II,  7      |              rendkívülisége szült, alig bírta a gyertyát meggyújtani.~Inkább
38593  II,  7      |                    ott, összezsugorodva, mint a sündisznó. Felismerhetlen
38594  II,  7      |                      minden emberi vonás, még a szeme is be van hunyva,
38595  II,  7      |                      legyen nyoma sehol; csak a melle zihált erõsen és a
38596  II,  7      |                      a melle zihált erõsen és a szája mozgott folytonosan.~»...
38597  II,  7      |             szökõkútját, hadd fecskendezze be a világot még egyszer utoljára
38598  II,  7      |                     hogy fogja kabátom szélét a méltóságos fõispán úr...
38599  II,  7      |                      Ejnye csak eszembe jutna a nevem... Vagy talán nem
38600  II,  7      |                     nézte, nézte egy darabig »a szomorú alakú lovag«-ot
38601  II,  7      |                    lovag«-ot és eszébe jutott a neve is, no meg mellesleg
38602  II,  7      |                    mellesleg az is, hogy erre a névre százezer forintot
38603  II,  7      |                   könyvecske álmodozik otthon a nagy »siffonér«-ban, fátumos
38604  II,  7      |                 egyszer Mádyhoz, és fölemelte a földrõl, gyöngéd szeretõ
38605  II,  7      |                     van, fektess le. Hallod-e a sok »éljen« kiáltást odakünn?
38606  II,  7      |                    Melanie, aztán odafektette a saját szûz párnáiba az idomtalan
38607  II,  7      |                       ágy szélére virrasztani a kedves beteg fölött.~Hja
38608  II,  7      |                     beteg fölött.~Hja bizony, a férjek nem teremnek úgy,
38609  II,  7      |                 férjek nem teremnek úgy, mint a gomba! Azokat fáradságosan
38610  II,  7      |                    érdemelni, szolgálni, mint a jó hírt, mint a jószerencsét,
38611  II,  7      |               szolgálni, mint a jó hírt, mint a jószerencsét, mint az érdemkeresztet.~
38612  II,  7      |                 fodormenta-levelet, állítólag a maga, de tulajdonképpen
38613  II,  7      |                       maga, de tulajdonképpen a beteg férj-jelölt számára,
38614  II,  7      |                      anatherin-szájvizet, meg a rezedaolajat is megitatná
38615  II,  7      |                       használna.~...Tisztelet a vénlányoknak, csak õk tudják
38616  II,  7      |                     tudják igazán megbecsülni a férfiakat!~Melanie boldog
38617  II,  7      |                        Az ándung ritkán csal. A kiterjesztett háló pihenhet
38618  II,  7      |                    nem vette semmi hasznát... A medve magától jött be a
38619  II,  7      |                       A medve magától jött be a kalitkába. Többé már nem
38620  II,  7      |                 mellõl s lábujjhegyen eltipeg a nagy állótükörig, mely hûségesen
38621  II,  7      |             megnézegeti magát, egyet mosolyog a rá visszaintegetõ képre,
38622  II,  7      |                 megfordul s hosszan elandalog a másik alakon is, kit olyan
38623  II,  7      |                      olyan bizarrá rajzolt ki a szeszélyes végzet durva
38624  II,  7      |                      durva ecsetje aztán siet a csurgó izzadságtól feleresztett
38625  II,  7      |                       letörölni halántékairól a szeretõ leány gyöngédségével
38626  II,  7      |                   ember! Mennyire tönkretette a szerelem!~BEFEJEZÉS~Oh,
38627  II,  7      |                       nagy akasztófáravaló az a Plantamour kométája, hogy
38628  II,  7      |                 éjszakán hozta magával farkán a - »világ végét«; hanem megmaradt
38629  II,  7      |                megmaradt késõbbre ijesztgetni a felvilágosodott emberi nemet.
38630  II,  7      |                     összetaposva, összegyúrva a világ tengelyének küllõi
38631  II,  7      |                      megvirradt, mint máskor: a nap mosolyogva bukott be
38632  II,  7      |                      nap mosolyogva bukott be a láthatárra; a vártán álló
38633  II,  7      |                       bukott be a láthatárra; a vártán álló huszár a megyeház
38634  II,  7      |              láthatárra; a vártán álló huszár a megyeház kapujában éppen
38635  II,  7      |                    reggeli után, mint tegnap.~A világ nem változott semmit.
38636  II,  7      |                   Egészen érzéketlenül hagyta a Mády-féle tragédia.~A »tót
38637  II,  7      |                  hagyta a Mády-féle tragédia.~A »tót Ancsa« nagy szuszogva
38638  II,  7      |                        nagy szuszogva behozta a reggelit, éppen mint tegnap,
38639  II,  7      |                    riadt rá Kelemen úr.~- Ezt a kõmíves találta - a maltergödörben.~-
38640  II,  7      |                       Ezt a kõmíves találta - a maltergödörben.~- Hollá! -
38641  II,  7      |                    Kelemen bácsi. - Hiszen ez a Mády kucsmája. Olyan nagy
38642  II,  7      |                gondolkozva - tegnap még ebben a sapkában és cipõben volt
38643  II,  7      |                   éjjel? Siess! itthon legyen a féllábad!~Ancsa fölfogván
38644  II,  7      |                   elhozta eleven tudósításnak a Muci inast, ki a fõcsendbiztosnak
38645  II,  7      |                 tudósításnak a Muci inast, ki a fõcsendbiztosnak részletesen
38646  II,  7      |       fõcsendbiztosnak részletesen elbeszélte a tens úr tegnapi furcsa viseletét:
38647  II,  7      |                       nem tudott neki olvasni a tiszta papirosról, és mint
38648  II,  7      |                 kedvteléssel hallgatta ezeket a dolgokat. E’ bizony fene
38649  II,  7      |                   szépen fest. Egy új bûneset a »Pitaval«-ba, amit Kelemen
38650  II,  7      |                 fõcsendbiztos fog kideríteni. A manóba! hiszen ezt még a
38651  II,  7      |                      A manóba! hiszen ezt még a lapok is közölni fogják,
38652  II,  7      |                   fogják, köszönetet szavazva a derék és ügyes csendbiztosnak.
38653  II,  7      |                       Ott lesz, olvasni fogja a nevét nyomtatásban. A fõispán
38654  II,  7      |                   fogja a nevét nyomtatásban. A fõispán megdicséri hivatalosan,
38655  II,  7      |                       megdicséri hivatalosan, a nemes vármegye pedig bámulva
38656  II,  7      |                  beszélni, milyen ménkõ ember a vén Kelemen.~Most nincs
38657  II,  7      |                     egész kedvvel nekiindulni a nyomoknak, összeszedni,
38658  II,  7      |               nyomoknak, összeszedni, ami még a régi szuszból megmaradt
38659  II,  7      |                       régi szuszból megmaradt a vén »kaput«-ban. Hisz a
38660  II,  7      |                       a vén »kaput«-ban. Hisz a magyar ember úgyis beleszületik
38661  II,  7      |                       felkiáltott:~- Úgy van! A szegény Mády kétségkívül
38662  II,  7      |                 kétségkívül meggyilkoltatott!~A jó Muci érzékeny könnyekbe
38663  II,  7      |                 távoztam el mellõle? Legalább a szemét fogtam volna be szegénynek!
38664  II,  7      |                     is hagyott volna valamit.~A fõcsendbiztos sietve csatolta
38665  II,  7      |                 fontos léptekkel ballagott le a talált »corpus delicti«
38666  II,  7      |                     delicti« helyszínére; még a csibukjára is elfelejtett
38667  II,  7      |              rágyújtani buzgalmában; csak úgy a levegõbe szipákolt.~A maltergödörnél
38668  II,  7      |                     úgy a levegõbe szipákolt.~A maltergödörnél semmi különöset
38669  II,  7      |                      mégis feltûnõ volt, hogy a Melanie szobájának ablakától
38670  II,  7      |                       szobájának ablakától le a földig az egész fal összevissza
38671  II,  7      |                   bagózó óriás köpte volna le a tisztára meszelt homlokzatot.~
38672  II,  7      |               felballagott az emeletre.~- Hol a kisasszony? - kérdé Ancsától.~-
38673  II,  7      |             észrevettem, hogy többször átment a szobámon.~Kelemen intett
38674  II,  7      |                      szobámon.~Kelemen intett a középsõ szobában a siránkozó
38675  II,  7      |                     intett a középsõ szobában a siránkozó Mucinak, hogy
38676  II,  7      |                   lánya szobájának kilincsét.~A szoba be volt zárva.~- Nyisd
38677  II,  7      |                  virág, zöld levél! Mindenütt a lélekölõ, szomorú pusztaság...
38678  II,  7      |                Desperációjában végigkérõdzött a tegnapi eseményeken, s már
38679  II,  7      |                  kombinálni kezdte, miben áll a dolog, milyen pozíciót kell
38680  II,  7      |                    ajtón.~Dobogó szívvel bújt a párna alá. Melanie biztatta,
38681  II,  7      |                  leánya felelete helyett csak a némaság adott visszhangot
38682  II,  7      |             uralkodott, mindinkább bonyolítva a dolgot Kelemen bácsi elméjében.
38683  II,  7      |                       hogy az nem egyéb, mint a Mády elõkészítése az utolsó
38684  II,  7      |                   hagyjon...~Végre csikorgott a kulcs a rozsdás zárban s
38685  II,  7      |                      Végre csikorgott a kulcs a rozsdás zárban s Kelemen
38686  II,  7      |                       hátterében látható volt a Mády alakja. Kár, hogy nem
38687  II,  7      |                      meg az ámuló öreg elõtt.~A nagy diplomata valahogy
38688  II,  7      |                        de mezítláb jelent meg a terrénumon félénk »jó reggelt!«
38689  II,  7      |                      kívánva.~Muci felösmerte a hangjáról s örömsikoltással
38690  II,  7      |        örömsikoltással rohant hozzá.~- Hát él a tens úr? Nem ölték meg,
38691  II,  7      |                       Ni, hogy örül más kárán a gazember! a futó betyár!
38692  II,  7      |                    örül más kárán a gazember! a futó betyár! No, megállj!
38693  II,  7      |                     No, megállj! Takarodsz ki a házamból! - riadt fel Mucira
38694  II,  7      |                      pihenhet. Most már mehet a pokol fenekébe Pantinba,
38695  II,  7      |                     ha agyonütött emberre fáj a foga!~Azután odafordult
38696  II,  7      |                    nekem, hogy jutott ön ide?~A gyámoltalan ember reszketve,
38697  II,  7      |                      ordított képébõl kikelve a fõcsendbiztos. - Éjszaka
38698  II,  7      |              fõcsendbiztos. - Éjszaka bejönni a lányom hálószobájába. Borzasztóság!
38699  II,  7      |                  mindjárt vérfürdõt csinálok!~A vármegye oszlopa úgy összezsugorodott,
38700  II,  7      |                    úgy összezsugorodott, mint a gombolyag; az arca eltorzulva
38701  II,  7      |                eltorzulva kék színbe ment át, a lába pedig reszketett alatta,
38702  II,  7      |                       reszketett alatta, mint a kocsonya - hogy félteni
38703  II,  7      |                    vagyok vétkes! Avagy bûn-e a szerelem? Szeretni forrón,
38704  II,  7      |                  szándék vezetett ide...~Ezek a szavak voltak a nagy diplomata
38705  II,  7      |                          Ezek a szavak voltak a nagy diplomata jelenlegi
38706  II,  7      |                   asztalra, egyet szippantott a tobákos pikszisébõl, egyet
38707  II,  7      |                  pikszisébõl, egyet igazított a kardkötõjén és - teljesen
38708  II,  7      |                     egymást, gyermekek! Aztán a félcipõje ott van a másik
38709  II,  7      |                     Aztán a félcipõje ott van a másik szobában; felhúzhatja.
38710  II,  7      |                    szíverõsítõvel kínálta meg a boldog võlegényt.~
38711  II,  8      |                      1873~Csütörtökön délután a királyi ügyész úr engedélyével
38712  II,  8      |             meglátogattam beszélyeim alakját, a jó Stofi bácsit.~Tartoztam
38713  II,  8      |                  bácsit.~Tartoztam neki ezzel a vizittel.~Ha végig viaskodtattam
38714  II,  8      |             viaskodtattam Snapsz Augusztinnal a »Miért fél Stofi bácsi a
38715  II,  8      |                      a »Miért fél Stofi bácsi a porosztól?« címû beszélyben,
38716  II,  8      |               beszélyben, ha összeveszítettem a »Batyus zsidó lányá«-ban
38717  II,  8      |                      ha kidobattam az ablakon a »Fekete szemek«-ben, ha
38718  II,  8      |                   útain tollammal, illõ, hogy a küzdelemteljes, logikátlan
38719  II,  8      |                       pálya emberét megnézzem a legutolsó garádicson is,
38720  II,  8      |                legutolsó garádicson is, ahová a sors keze letaszította.~
38721  II,  8      |            beszély-alakom, Sramko fiskális és a toasztirozó Béla gyerek.~
38722  II,  8      |                      mint egy héttel ezelõtt, a szeme beesettebb, alakja
38723  II,  8      |                beesettebb, alakja összeesett: a nagy fekete kabát csak úgy
38724  II,  8      |                     már azt is lekefélte róla a szél...~Vad mosoly jelent
38725  II,  8      |                       csak, milyen korruptált a mai társadalom... Sie, Herr
38726  II,  8      |                        Kitõl konfiskálták ezt a sok gyufatartót?...~- Hát
38727  II,  8      |                       Úgy vagyok, mint Lónyay a parlamentben. Megvan mindenem
38728  II,  8      |                 parlamentben. Megvan mindenem a világon, csak a levegõ hiányzik.~-
38729  II,  8      |                      mindenem a világon, csak a levegõ hiányzik.~- Hogy
38730  II,  8      |                      Hogy beszélhet hát mégis a levegõbe?~- Malícia. Hüm...
38731  II,  8      |                     Igen, de hogy számítja be a feleknek a pertári megjelenéseket?
38732  II,  8      |                   hogy számítja be a feleknek a pertári megjelenéseket?
38733  II,  8      |                       reminiszcenciája-képpen a Deutsch-kávéházi diplomatikus
38734  II,  8      |                       Szegény, ha tudná, hogy a Deutsch-kávéházat is becsukták
38735  II,  8      |                    vele! Egyik se élhette túl a másikat.~Utána puszta rideg
38736  II,  8      |                       sem szomorítottam ezzel a hírrel. Ha megtudná, talán
38737  II,  8      |                       talán nem is vágyakozna a szabadság után. Mert mit
38738  II,  8      |                      szabadság, de nincs kávé a Deutsch-ban?~Mit ér, ha
38739  II,  8      |                      kikísért az udvarra, hol a rabok, ezek a félig szánandó,
38740  II,  8      |                    udvarra, hol a rabok, ezek a félig szánandó, félig borzalmas
38741  II,  8      |                   keserû humorral. - Ez aztán a fény! Magok ezt nem is értik,
38742  II,  8      |                      Egyet rántott izgatottan a nyakkendõjén...~- No, de
38743  II,  8      |                    bácsi! - mondám búcsúzólag a kapunál. - Én már nem látogathatom
38744  II,  8      |                    idenyújtotta kézszorításra a jobb keze három ujját...~
38745  II,  8      |                     három ujját...~Feltûnt az a körülmény, hogy a mutató-
38746  II,  8      |                  Feltûnt az a körülmény, hogy a mutató- és nagyujja görcsösen
38747  II,  8      |                     azt magával vigasztalásul a szomorú fogságba azon jeles
38748  II,  8      |                szabadon elprüsszentheti magát a börtön néma falai közt és
38749  II,  8      |               zûrzavaros, kaotikus eszméi: ez a hadsereg, melyet õ szül
38750  II,  8      |                      világ, amelyik nem forog a nap körül, mert mindig az
38751  II,  8      |                     már jó távol voltam tõle.~A kalapjával integetett, míg
38752  II,  8      |                    kalapjával integetett, míg a kezével odamutatott a sétáló
38753  II,  8      |                     míg a kezével odamutatott a sétáló rabcsoportra.~- Lächerlich!
38754  II,  9      |                                               A FOTOGRÁFIÁK REGÉNYE~1873~
38755  II,  9      |                   volt. Ez az akkori arcképe. A szép gömbölyû, piros pofácska
38756  II,  9      |                 gömbölyû, piros pofácska mint a barackvirág, a kis elkényeztetett
38757  II,  9      |                  pofácska mint a barackvirág, a kis elkényeztetett szájacska
38758  II,  9      |                    széthúzva görbére, úgyhogy a biggyesztett ajk szépen
38759  II,  9      |                biggyesztett ajk szépen befödi a kis szemölcsöt, mely alatta
38760  II,  9      |                        s mely olyan jól illik a gonosznak! Az ábrándozásnak
38761  II,  9      |                    kék szemben ott játszik az a végtelen nagy pajkosság,
38762  II,  9      |                végtelen nagy pajkosság, amely a gyermeknek sajátja. A boldog
38763  II,  9      |                   amely a gyermeknek sajátja. A boldog gyermeké, s mely
38764  II,  9      |                    legyen mit letörülni onnan a bánat szivacsával. A gesztenyeszín
38765  II,  9      |                    onnan a bánat szivacsával. A gesztenyeszín gazdag haj
38766  II,  9      |                    omlik alá, mintha mondaná: a tizenkét évnek még nincsen
38767  II,  9      |              kisvárosi mûvész remekelt rajta. A mama ígért neki szép ruhát
38768  II,  9      |                  mozdulatlanul belebámul abba a csodálatos fekete ágyúba,
38769  II,  9      |                     amely mögé félve búvik el a nagy kendõ alá a fotográfus
38770  II,  9      |                     búvik el a nagy kendõ alá a fotográfus bácsi.~Megállotta
38771  II,  9      |                    nélkül, mint Napóleon Lulu a sziámi követség fogadtatását,
38772  II,  9      |                     és talán megkapta mamától a szép ruhát. No, az ördögökkel
38773  II,  9      |               megkapta, azt bizonyosan tudom. A sors ajándékozta meg vele,
38774  II,  9      |                  mostohaanyja volt Lórikának.~A másik fotográfia mint felnõtt
38775  II,  9      |                      foly le délceg termetén: a gesztenyeszín haj megbarnult
38776  II,  9      |                    mutat. Aladár szereti úgy. A gömbölyû arc meghosszabbodott,
38777  II,  9      |                pattanásos, arca kissé keskeny a homloknál s egyre szélesebb
38778  II,  9      |                    ugyan, de Aladár éppen ezt a különösséget imádja. Könnyen
38779  II,  9      |                   megnézni! Szûzies szendeség a régi pajkos, most pedig
38780  II,  9      |                       pedig lesütött szemben. A kedves vonásokon valami
38781  II,  9      |                        akár egy Zrínyi Ilona. A hófehér nyakról hanyagul
38782  II,  9      |                     nyakról hanyagul csügg le a nagy medaillon. Aladár haja
38783  II,  9      |                  Kezében pedig ott lóbálódzik a cvikker. Azt már nem szereti
38784  II,  9      |                        Volt valami elõkelõség a tartásában, ami eltaszította
38785  II,  9      |                    paradicsom. Mikor olvadott a szerelemtõl, olyan volt
38786  II,  9      |                 körben mint Bornemissza Anna, a társaságban mint Lola Montez...
38787  II,  9      |               állására nézve közepette állott a valódi uraknak és a bocskoros
38788  II,  9      |                    állott a valódi uraknak és a bocskoros nemeseknek. Ezekhez
38789  II,  9      |                Nagyothalló is volt egy kicsit a jó ténsasszony, rövidlátó
38790  II,  9      |                        rövidlátó is, de azért a mosolyt, kézszorítást észrevette
38791  II,  9      |                       kézszorítást észrevette a csírájában, s ha a beszélgetés
38792  II,  9      |                 észrevette a csírájában, s ha a beszélgetés fonala letévedt
38793  II,  9      |                   beszélgetés fonala letévedt a jó idõjárás orsójáról, nyomban
38794  II,  9      |              orsójáról, nyomban észrevette, s a legérdekesebb suttogás közé
38795  II,  9      |                    akasztófáravaló kis Gyuri?~A kis Gyuri volt a ház legapróbb
38796  II,  9      |                       Gyuri?~A kis Gyuri volt a ház legapróbb csemetéje.
38797  II,  9      |                      ház legapróbb csemetéje. A kedvenc. A kis lángész.
38798  II,  9      |               legapróbb csemetéje. A kedvenc. A kis lángész. A család büszkesége.
38799  II,  9      |                       kedvenc. A kis lángész. A család büszkesége. A nagyságos
38800  II,  9      |                 lángész. A család büszkesége. A nagyságos mamáék leendõ
38801  II,  9      |                 leendõ istápja, amire azonban a kis Gyurka nem látszott
38802  II,  9      |                      kétszer próbált beleesni a kútba. És vagy háromszor
38803  II,  9      |                    vagy háromszor pottyant le a létráról, melyre verébfészkek
38804  II,  9      |                 verébfészkek után bátorkodott a kis nagy vitéz.~Bizony szegény
38805  II,  9      |                       Lórika sokat szenvedett a mamától.~Ha a regény közepén,
38806  II,  9      |                      szenvedett a mamától.~Ha a regény közepén, a Paul de
38807  II,  9      |                 mamától.~Ha a regény közepén, a Paul de Kock-féle helyeken
38808  II,  9      |                      egyszerre el volt nyírva a legérdekesebb két lap, ott
38809  II,  9      |                       két lap, ott bizonyosan a mama keze járt. Ha a szûkre
38810  II,  9      |               bizonyosan a mama keze járt. Ha a szûkre parancsolt ruhaderék
38811  II,  9      |               ruhaderék oly bõnek került haza a szabótól, hogy a hét egyiptomi
38812  II,  9      |                  került haza a szabótól, hogy a hét egyiptomi kövér esztendõ
38813  II,  9      |                      is belefért volna, az is a mama dolga volt.~Ha valami
38814  II,  9      |                    Lórikának kedve elmenni, s a rudas ló, a Miska kocsis
38815  II,  9      |                  kedve elmenni, s a rudas ló, a Miska kocsis kacskaringós
38816  II,  9      |                    befogni, oda is mama vitte a betegséget.~Mama volt megölõ
38817  II,  9      |                  mulatságosnak.~Õ választotta a barátnõket és udvarlókat
38818  II,  9      |                    hogy kitûnõen értett ehhez a mesterséghez: olyan finoman
38819  II,  9      |                     ínye-ellenes fiatalembert a háztól, hogy az szegény
38820  II,  9      |             fogyatkozásainak egészen megtette a hatást. Ha pedig az sem
38821  II,  9      |                    sem használt volna, jutott a nagyságos mama »Conversations-lexicon«-
38822  II,  9      |                 drasztikusabb szer is, amitõl a jóhiszemû udvarló ajkain
38823  II,  9      |           felpattanása«.~Aladár nem tartozott a kimustrálandó gárdába.~Egyik
38824  II,  9      |                  barátja kópéságból elmesélte a mama elõtt, hogy valamelyik
38825  II,  9      |                valamelyik õsanyja nõvére volt a madagaszkári királynak,
38826  II,  9      |                     Benyovszkynak: van is ott a madagaszkári szigeten egy
38827  II,  9      |                 prókátornak kerülne kezébe ez a captiosus kérdés.~Ezt azután
38828  II,  9      |                      feledhette õnagysága: az a madagaszkári vármegye sohase
38829  II,  9      |             végtelenül szerette azóta. Õ lett a fiatalság példányképe. Egy
38830  II,  9      |                 fiatalság példányképe. Egy úr a »több úr« közül. Okos, mívelt
38831  II,  9      |                 mívelt fiatalember, aki megél a jéghátán is. Természete
38832  II,  9      |                Természete is éppen megegyezik a Lóráéval. Egyforma bolond
38833  II,  9      |                Lóráéval. Egyforma bolond mind a kettõ! Szép összeillõ pár
38834  II,  9      |                 belõlök!~Ebbõl az idõbõl való a harmadik kép. Tiszta fotográfia!
38835  II,  9      |                 fotográfia! Gondolom Borsosé.~A szép Lórika ott áll a virágállvány
38836  II,  9      |                Borsosé.~A szép Lórika ott áll a virágállvány mögött és sugárzó
38837  II,  9      |                      is nagyon látszik érezni a mamlasz, hogy milyen fontos
38838  II,  9      |                   olyan nagy bankó, amit csak a házasság vált be »aprópénzre«,
38839  II,  9      |                   hogy legyen mivel kifizetni a férjek bizalmasságát.~Hanem
38840  II,  9      |                  igaza is lehetett Aladárnak.~A sorsnak semmi köze ahhoz,
38841  II,  9      |                     ahhoz, hogy kiket festett a fotográfus egy képre, õ
38842  II,  9      |                  dobja õket, ha kedve tartja. A sors nem szereti az utánnyomatokat,
38843  II,  9      |                    plagiator, hanem megtartja a maga eredetiségét mindenütt
38844  II,  9      |                      Mikor már ott csillogott a jegygyûrû ujjaikon, az elsõ
38845  II,  9      |                     felkerekedett s odadobott a paradicsomba vezetõ útra
38846  II,  9      |                     ócska kastélyt négy lovat a tilburyja elé és csináltatott
38847  II,  9      |                     mindenütt szívesen látták a lányos házaknál.~Lórikáékkal
38848  II,  9      |                       rossz néven, hiszen ott a jegygyûrû az ujján, és ott
38849  II,  9      |                    jegygyûrû az ujján, és ott a falon a kép, mely összecsatolja
38850  II,  9      |                      az ujján, és ott a falon a kép, mely összecsatolja
38851  II,  9      |                      vakarni. Nem ismerte még a szerelem erejét.~De azért
38852  II,  9      |                  erejét.~De azért hozzálátott a kivakaráshoz, és a nagyságos
38853  II,  9      |                hozzálátott a kivakaráshoz, és a nagyságos mama segített
38854  II,  9      |                    Aladár »lump« volt ezentúl a mama szemében, akibõl sohasem
38855  II,  9      |                    adja leányát, inkább küldi a kolostorba! Ide ugyan az
38856  II,  9      |                   szüleitõl Lórika kezét. Azt a kezet, amelyiken ott csillog
38857  II,  9      |                     amelyiken ott csillog már a jegygyûrû s amelyik Aladár
38858  II,  9      |                       Aladár felé van nyújtva a szép aranyos rámájú képen.~
38859  II,  9      |                    szép aranyos rámájú képen.~A szülõk szíve dobogott az
38860  II,  9      |                      rebegtek valamit részint a nagy szerencsérõl, részint
38861  II,  9      |                  mikor olyan nagyon szerették a szép Lórikát, akibõl most
38862  II,  9      |                      Tudja is az, mit csinál? A természet azért rendeli
38863  II,  9      |                       természet azért rendeli a karót a gyenge paszuly mellé,
38864  II,  9      |               természet azért rendeli a karót a gyenge paszuly mellé, hogy
38865  II,  9      |                      hogy egyenesre növessze. A szüle is azért van, hogy
38866  II,  9      |             érzelmeinek kertjébõl kigyomlálja a katángot, gyomot, kakukfüvet
38867  II,  9      |                      hátha meg nem fogamzanak a talajban!~Az csak bolondos
38868  II,  9      |               bolondos mese. Mindennek megvan a maga módja. Óvatosan, lassan
38869  II,  9      |                 egyiket és óvatosan beültetni a másikat. Aztán az emberi
38870  II,  9      |                       No, hát hozzá is fogtak a fonnyasztáshoz és a puhításhoz
38871  II,  9      |                    fogtak a fonnyasztáshoz és a puhításhoz is. Az eljegyzési
38872  II,  9      |                      eljegyzési hír befutotta a vidéket. Aladár elbúsult
38873  II,  9      |              folytonosan. Nagy halottja volt, a - mennyország, azt temette
38874  II,  9      |                   mennyország, azt temette be a tengernyi borba.~Lórika
38875  II,  9      |                  Lórika szüleinek jólesett az a sok szeszesital, amitõl
38876  II,  9      |                       karikák közé.~- Látod-e a kedves ideált! No, ugyan
38877  II,  9      |                  ugyan volt kit szeretni. Azt a lumpot, országos korhelyt.
38878  II,  9      |                korhelyt. Mily különbség: õ és a báró! Egy istentõl elrugaszkodott
38879  II,  9      |                 rajzolták borzasztó színekkel a jövõt, mely mellette várna
38880  II,  9      |                     nem nézett bele soha abba a panorámába, amit mutogattak,
38881  II,  9      |                       másképp volt kiszínezve a jövendõ képe, és õ csak
38882  II,  9      |                 jövendõ képe, és õ csak annak a képnek hitt.~És ezt nem
38883  II,  9      |                elmúlik egy szezon alatt, mint a füst. A távolság olyan,
38884  II,  9      |                    szezon alatt, mint a füst. A távolság olyan, mint a szél,
38885  II,  9      |                        A távolság olyan, mint a szél, elfújja a füstöt.~
38886  II,  9      |                   olyan, mint a szél, elfújja a füstöt.~Hanem azt alkalmasint
38887  II,  9      |                  alkalmasint elfeledték, hogy a szélnek még az a tulajdonsága
38888  II,  9      |             elfeledték, hogy a szélnek még az a tulajdonsága is van, miszerint
38889  II,  9      |                tulajdonsága is van, miszerint a nagy lángokat még nagyobbakra
38890  II,  9      |                     még nagyobbakra neveli...~A gondos szülék, bármily anyagi
38891  II,  9      |                    borra!~Azt gondolták, hogy a szerelem is olyan, mint
38892  II,  9      |                     Hiszen olyan jól esik azt a levegõt színi, amit Aladár
38893  II,  9      |                       színi, amit Aladár szí. A lehelet elröpül, eloszlik,
38894  II,  9      |                  elröpül, eloszlik, beleolvad a miriádnyi levegõrészek közé.
38895  II,  9      |                        Õrültség! Elhagyni azt a levegõt, amely üde, édes,
38896  II,  9      |                     levegõt, amely üde, édes, a többiért, ami mind ölõ méreg!~
38897  II,  9      |                 többiért, ami mind ölõ méreg!~A nagy szerelem óriásinak
38898  II,  9      |                 szerelem óriásinak növeli még a semmit is, ha veszti, ha
38899  II,  9      |                       el Karlsbadba, mert hát a fogat is jobb egy rántással
38900  II,  9      |                       de csak egy pillanatig. A levelezést is eltiltotta.
38901  II,  9      |                   gyökér sem, mely összekösse a múlttal a nagyrahivatott
38902  II,  9      |                     mely összekösse a múlttal a nagyrahivatott gyermeket.
38903  II,  9      |                      néznek elébe! Egy báróné a Bogozy-családban. A kis
38904  II,  9      |                    báróné a Bogozy-családban. A kis Gyurika, ha megnõ, milyen
38905  II,  9      |                     emlegethetni: »testvérrem a bárróné.«~Lázas büszkeség
38906  II,  9      |                      Lázas büszkeség fogja el a szülõk szívét, ha a bálványozott
38907  II,  9      |                  fogja el a szülõk szívét, ha a bálványozott gyermekre gondolnak.
38908  II,  9      |                       hogy megcsókolhassa azt a folytonosan halványuló-halványuló
38909  II,  9      |                    szedi le arcáról egyenkint a szép piros rózsákat? Mintha
38910  II,  9      |                          Ki tudná azt, mi van a szívben a hamu alatt! Hátha
38911  II,  9      |                   tudná azt, mi van a szívben a hamu alatt! Hátha mégis
38912  II,  9      |                    hamu alatt! Hátha mégis az a fickó? Csak már egyszer
38913  II,  9      |                     nem itta magát még agyon: a bánat és bor lassan öl csak.~
38914  II,  9      |                    egy szál cigány húzta neki a szomorúbbnál szomorúbb nótákat
38915  II,  9      |                      nagy lump volt már, hogy a társai is elhagyták, s a
38916  II,  9      |                      a társai is elhagyták, s a muzsikáló cigányt kellett
38917  II,  9      |                      megfognia ivócimborának.~A levélhordó jött be, levelet
38918  II,  9      |                    érdekel már. Húzzad, more, a jövõ hétig. De meg ne állj!
38919  II,  9      |                   jövõ hétig. De meg ne állj! A jövõ héten majd átmegyünk
38920  II,  9      |                     jövõ héten majd átmegyünk a szomszéd csárdába.~A levélhordó
38921  II,  9      |                átmegyünk a szomszéd csárdába.~A levélhordó mégis csak odadobta
38922  II,  9      |                levélhordó mégis csak odadobta a levelet az asztalra.~Aladár
38923  II,  9      |                    keresztbe fordult szemével a ledobott levélre.~Hát azokat
38924  II,  9      |              vonásokat látta ott, mik szebbek a szeretõ szemnek Correggio
38925  II,  9      |               Correggio festményeinél; mintha a tündér nimfa írt volna fel
38926  II,  9      |                      egy varázsregét - azokat a vonásokat, mik költészetet
38927  II,  9      |                      költészetet kölcsönöznek a hideg papírnak, mik megeszményítik,
38928  II,  9      |                 megeszményítik, lebilincselik a gondolatot.~Reszketeg kézzel
38929  II,  9      |                    Reszketeg kézzel tépte fel a borítékot, és kiesett belõle
38930  II,  9      |               borítékot, és kiesett belõle ez a - negyedik fotográfia.~Azaz
38931  II,  9      |                  éppen ez - hanem egy példány a Lórika karlsbadi arcképeibõl.~
38932  II,  9      |                   Elkárhozik, aki reá néz.~...A karcsú, délceg termet meghajolva,
38933  II,  9      |                     délceg termet meghajolva, a szem mélyen beesve, a halvány
38934  II,  9      |             meghajolva, a szem mélyen beesve, a halvány arcon elöntve a
38935  II,  9      |                       a halvány arcon elöntve a tengernyi bánat. Megkapó
38936  II,  9      |             fájdalomfelkiáltás az egész alak. A szemek fénye megtört, semmi
38937  II,  9      |                          Szenvedõ angyal, aki a mennybe akar röpülni, de
38938  II,  9      |                      még egyszer visszasóhajt a föld után. A fekete medaillon
38939  II,  9      |                     visszasóhajt a föld után. A fekete medaillon még most
38940  II,  9      |                 nyakán van, finom összhangban a fekete moiré-antique selyemruhával,
38941  II,  9      |                      fáj oly nagyon valami... a másik keze Székács imakönyvét
38942  II,  9      |                      elég vigasztalás... csak a homlokon van még meg az
38943  II,  9      |                       homlokon van még meg az a sötét vonás, az a szilaj
38944  II,  9      |                      meg az a sötét vonás, az a szilaj dac: »nem, sohasem«;
38945  II,  9      |                      téged! Minek teremtetted a szívet ilyenné!«...~Az Aladárnak
38946  II,  9      |                      abban benne volt minden.~A fiatalember kiitta, ami
38947  II,  9      |                      volt poharában, odatette a negyedik arcképet a többi
38948  II,  9      |                  odatette a negyedik arcképet a többi három mellé szívéhez,
38949  II,  9      |                       hallottam többé; mintha a föld nyelte volna el és
38950  II,  9      |                     és szõlõtõke nõne valahol a csontjaiból.~Egyszer aztán,
38951  II,  9      |                       le!~Aladár nem várta be a kínálást, hanem hanyagul
38952  II,  9      |                       valószínû.~- De hát hol a pokolba jártál?~Aladár leverte
38953  II,  9      |                     leverte elõbb szivarjáról a hamut, azután andalogva
38954  II,  9      |                   brilliantos gyûrûjét és azt a vékony arany karikát mellette.~-
38955  II,  9      |                     mentem, ott aztán nyertem a te ötezer forintoddal kétszázezeret
38956  II,  9      |                  Hanem ez még nem minden. Még a történet csak most kezdõdik.
38957  II,  9      |                     csak most kezdõdik. Ennek a négy fotográfiának van egy
38958  II,  9      |                   amint ott állott elszédülve a nagy sikertõl, mellyel a
38959  II,  9      |                      a nagy sikertõl, mellyel a szerencse istennõje megtréfálta -
38960  II,  9      |               Csakhogy még nem egészen teljes a gyûjteményed. Majd mutatok
38961  II,  9      |           szekrényembõl az utolsó képet.~Azon a képen pedig le volt véve
38962  II,  9      |                      képen pedig le volt véve a szép Lórika halva.~...A
38963  II,  9      |                       a szép Lórika halva.~...A kis kezek megdermedve és
38964  II,  9      |                     megdermedve és elburkolva a selyem halotti lepel által,
38965  II,  9      |                     halotti lepel által, csak a jobb kéz keskeny nagyujjacskája
38966  II,  9      |                       kandikál ki egy helyen; a beszédes száj, az élénk
38967  II,  9      |                     kék szem becsukva örökre, a felbontott fekete hajon
38968  II,  9      |                      szinte reszketni látszik a négy viaszgyertya között.
38969  II,  9      |                      alsó ajk alatt feketedik a kis bûbájos szemölcs. Egy
38970  II,  9      |                        Egy ismertetõjel, amit a halál megkímélt és magával
38971  II,  9      |                      magával vitt az életbõl. A medaillon Aladár hajával
38972  II,  9      |                     melegszik fel soha többé. A homlokon is megmaradt a
38973  II,  9      |                       A homlokon is megmaradt a szilaj, dacos vonás, mintha
38974  II,  9      |                       dacos vonás, mintha még a halálban is mondaná: »nem, -
38975  II,  9      |                       nagy szemrehányást vitt a mennybe, amit majd felhõ
38976  II,  9      |                      felett.~Aki gyógyította, a tudósképû karlsbadi orvos,
38977  II,  9      |                     meg is lehet nyugodni, ha a doktor úr mondja. A tudós
38978  II,  9      |                        ha a doktor úr mondja. A tudós úrral különben is
38979  II,  9      |                       másféle betegség is van a nap alatt, mint az, amit
38980  II,  9      |            diagnosztizálni.~Aladár soká nézte a képet, egy könny sem esett
38981  II,  9      |              keménységet kölcsönzött azoknak. A kétségbeesés heroizmusa
38982  II,  9      |                      hanyagul visszanyújtotta a képet.~- Enfin! Ezzel most
38983  II,  9      |                  Enfin! Ezzel most már hát ez a történet egészen bevégzõdött.~
38984  II,  9      |                       én Aladárom végigsétált a szobán vagy háromszor, figyelmesen
38985  II,  9      |                       valamit. Add vissza azt a félév elõtt eladott birtokomat
38986  II,  9      |             birtokomat tízezer forintért. Ezt a többi pénzt pedig oszd szét,
38987  II,  9      |                   célokra az én nevemben. Már a mandátummal majd csak magam
38988  II,  9      |                mosollyal tette hozzá:~- Ehhez a fotográfiai-gyûjteményhez
38989  II,  9      |                    szüleinek arcképét. Azokét a szeretõ, feláldozó, gyöngéd
38990  II,  9      |                     szépen, csöndesen meghalt a nagy gondviselésben. Így
38991  II,  9      |                     aztán egészen teljes lesz a kollekció. Adieu!~Azzal
38992  II,  9      |                   kollekció. Adieu!~Azzal ott a szobámban félrevágta divatos
38993  II,  9      |                  fütyörészés közben ballagott a legelsõ - csárdáig.~
38994  II,  10     |                          TUDOMÁNYOS ÉRTEKEZÉS A HIDEGLÁZRÓL~1873~(F. F.
38995  II,  10     |                      hát kijelentem, hogy ezt a bolondot sem a magam akaratából
38996  II,  10     |                       hogy ezt a bolondot sem a magam akaratából teszem,
38997  II,  10     |                   bajom támad tõle!~Mikor még a »Nógrádi Lapok« múlt számát
38998  II,  10     |                     hogy azóta megsoványodott a gondolkodásmódom is: nem
38999  II,  10     |                          az orvos megtiltotta a vastag ételeket. Pesti élményeim
39000  II,  10     |                      élményeim eldorádójából, a Steiniczbõl lenne jó talán