bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

39001  II,  10     |                       egy kép? Úgyis most van a pikáns ételek szezonja!
39002  II,  10     |                   szezonja! Igen, de most van a kolera is! Nem szabad a
39003  II,  10     |                       a kolera is! Nem szabad a falusi férjek vágyainak
39004  II,  10     |                       betegségemben álmodtam. A hunyorkáló Viktorról, ki
39005  II,  10     |                    lenni, mert nem szeretett; a karcsú Zsanetrõl, ki megcsalt,
39006  II,  10     |                   mind elmésen van indokolva; a fräulein Alphonsinérõl,
39007  II,  10     |                    szellemdúsan tud belekötni a palóc dialektusba. Én minden
39008  II,  10     |                  ellenségem közül õt szeretem a legjobban. Mennyi szépség,
39009  II,  10     |                    rakáson! Bátran bejárhatod a fél világot, míg párját
39010  II,  10     |                  laptölteléknek, de fájdalom, a »tárca« számára nem háládatos!
39011  II,  10     |                       indiszkrét lenni.~Aztán a demimonde eredeti jelenség,
39012  II,  10     |                 jelenség, és szeretetreméltó, a könnyelmûnek és nemesnek
39013  II,  10     |                      nagyon ismeri, az szánja a demi-monde-ot.~Én pedig
39014  II,  10     |               medicinát, de nem mindig!~*~Biz a medicina utálatos dolog!~
39015  II,  10     |                  szépet elmondott nekem errõl a témáról, orvosi tanácsainak
39016  II,  10     |                       csalhatatlan gyógymódot a láz ellen.~Koronkint ki
39017  II,  10     |                    Koronkint ki szoktam járni a lóvonatú vaspályán egyik
39018  II,  10     |                   vaspályán egyik barátomhoz, a barakk-kórház orvosához,
39019  II,  10     |                    bolondulva, különösen ebbe a mostani kolerajárványba,
39020  II,  10     |                     pipaszóval az utcaajtóban a kolerabetegeket. Ha sok
39021  II,  10     |                       Samu gyöngéden megfogja a kabátgombomat:~- Hüm, barátom,
39022  II,  10     |          doktorparókát, szép tündérarcú lányt a bonc-padon, ide akarták
39023  II,  10     |                  Fucha öcsém, láza van.~- Ah! A Fucha van itt?~Az olvasónak
39024  II,  10     |                       ki végtelenül szeretvén a huszonegyezést, még valaha
39025  II,  10     |                    öcsém, és sehogy sem bírom a lázból kigyógyítani: mindennap
39026  II,  10     |                        Egészen rosszul néz ki a fiú.~- No, ami természetes
39027  II,  10     |                      ám kártya! - szólalt fel a doktor.~Fucha dühös lett:~-
39028  II,  10     |                       ítéletnapot. Vagy azzal a koponyával kuglizzunk a
39029  II,  10     |                       a koponyával kuglizzunk a padlón, míg a láz megvesz.~-
39030  II,  10     |                      kuglizzunk a padlón, míg a láz megvesz.~- Tudjátok
39031  II,  10     |                megvesz.~- Tudjátok mit? - így a doktor. - Úgyis egyszerre
39032  II,  10     |                 doktor. - Úgyis egyszerre jön a lázatok, egyforma idõben,
39033  II,  10     |                  aztán amelyikre elõbb jön rá a láz, és azt kimutatja fogvacogtatással
39034  II,  10     |                     vagy reszketéssel: fuccs! a másik be fogja húzni a bankot.~-
39035  II,  10     |                        a másik be fogja húzni a bankot.~- Gilt! - szóltam
39036  II,  10     |                        õ rizikóra nem játszik a Jehovának sem, az öregapja
39037  II,  10     |             fiziognómiával gyöngéden megdöfte a vékonydongájú pácienst,
39038  II,  10     |                   akarod?~Szótalanul kitettük a tíz-tíz forintot, s aztán
39039  II,  10     |                forintot, s aztán az egyik is, a másik is összegömbölyödött
39040  II,  10     |                    másik is összegömbölyödött a kanapé egy-egy csücskébe,
39041  II,  10     |                   hogy mikor vacogtatom össze a fogaimat: õ majd csak kibírja -
39042  II,  10     |                   kibírja - gondolta magában; a klasszisban is mindig õ
39043  II,  10     |                     földhöz, most sem lehet õ a kevésbé kitartó.~Mikor már
39044  II,  10     |              mindjobban kezdett halaványodni, a doktor meglapogatta ütõereinket
39045  II,  10     |               orrunkat.~Fucha feszülten várta a hatást, melyet az én vizsgáltatásom
39046  II,  10     |                      Majd meglássák. No, tégy a Fucha blattjára te is tíz
39047  II,  10     |                      õ maga.~Egészen belejött a játékdühbe, csakhogy eközben
39048  II,  10     |                egykedvûen pipázva mosolyogtam a szeme közé, mely már elhomályosodni
39049  II,  10     |                  kezdett, s keresztbefordulva a helyébõl kikelt arc felett
39050  II,  10     |                     öcsénkben.~Hõs volt, csak a játszmát ne kelljen elvesztenie.~
39051  II,  10     |                      semmi sem kínosabb, mint a kín visszatartása, míg egyszer
39052  II,  10     |                egyszer szépen beesteledett, s a nagy megerõltetéstõl egészen
39053  II,  10     |                   egészen jobban lett, elmúlt a láza.~- Gyújts gyertyát! -
39054  II,  10     |                    kacagtunk fel elõször mind a ketten.~A doktor visszaadta
39055  II,  10     |                    fel elõször mind a ketten.~A doktor visszaadta szépen
39056  II,  10     |                      doktor visszaadta szépen a pénzemet, a megmaradtat
39057  II,  10     |                 visszaadta szépen a pénzemet, a megmaradtat pedig zsebregyûrte.~-
39058  II,  10     |                       már te is kigyógyultál. A honoráriumot is zsebretettem
39059  II,  10     |                       barátom megbocsát azért a vétkemért, hogy ezt a kis
39060  II,  10     |                   azért a vétkemért, hogy ezt a kis kalandunkat nyilvánosságra
39061  II,  10     |            nyilvánosságra hoztam.~Különben is a leleményesség és az emberi
39062  II,  11     |                         egy millió hozománya.~A két szem ragyogó fénye elvilágított
39063  II,  11     |            Mindenfelõl özönlöttek az udvarlók a kelendi várkastélyba, hová
39064  II,  11     |                    öreg grófné hozta unokáját a nevelõbõl.~Hanem Sárika
39065  II,  11     |                     Fiatal volt még, játszott a világgal, bolondozott az
39066  II,  11     |           szívóssággal egyengetni maguk elõtt a sors esélyeit. Az egy millió
39067  II,  11     |                    szenvedélyes botanikusnak.~A legkiválóbb udvarlók Kukuleff
39068  II,  11     |                  tulajdonosa, aki úgy lovagol a turfon, mint egy Mars, úgy
39069  II,  11     |               valamennyien, valódi eszenciája a »high life«-nek.~Ez volt
39070  II,  11     |             úgynevezett »állandó gyûjtemény«, a többi lótó-futó gavallér
39071  II,  11     |                  lótó-futó gavallér már csak »a mozgó- és tartalék-sereget«
39072  II,  11     |                     csinálva, váltott fogatok a vasút-állomásig, onnan pedig
39073  II,  11     |           extravonatok egész Szentpétervárig. A terv az volt, hogy egy sötét
39074  II,  11     |            hálószobájából az ablakon át, mely a kertre nyílt. És alkalmasint
39075  II,  11     |                      egész titkos kombinációt a Daróczy legényének, ki egy
39076  II,  11     |               meglágyult kebellel adta tovább a titkot, és az viszont egész
39077  II,  11     |                      viszont egész odáig, míg a Sárika grófnõ fülébe nem
39078  II,  11     |                   ember.~Aztán megparancsolta a titoktartást és az ominózus
39079  II,  11     |                hálószobáján az ablaktáblákat, a zsaluval együtt, leszedve
39080  II,  11     |                     együtt, leszedve találták a kertben, Tini kisasszonyt
39081  II,  11     |                    mondani.~Sárika grófnõ ezt a pikáns történetkét aztán
39082  II,  11     |                  történetkét aztán feltálalta a reggelinél vendégeinek.
39083  II,  11     |               régisseurnek! Hogy fognak ennek a komédiának nevetni a szezon
39084  II,  11     |                    ennek a komédiának nevetni a szezon alatt a társaságban!
39085  II,  11     |             komédiának nevetni a szezon alatt a társaságban! Péter bárót
39086  II,  11     |                      az ilyen bolondságokhoz.~A nagymama egyet-kettõt köhintett
39087  II,  11     |                   egész históriára:~- No, no!~A groszmama keveset szokott
39088  II,  11     |                csókolta Sárika kezeit, azokat a szép, parányi kezecskéket,
39089  II,  11     |                   parányi kezecskéket, melyek a sorsot igazgatják.~- Charmant!
39090  II,  11     |                     jobb hatást csinált e hír a ravasz gróf Berzayra. Hüm!
39091  II,  11     |            körülményesen; csak megjönne estig a - teához.~Csupán egy ember
39092  II,  11     |                nyilatkozott sehogy, mindössze a homloka sötétedett el kissé,
39093  II,  11     |                   gondolkozik az akkor, mikor a többiek nem gondolkoznak
39094  II,  11     |            gondolkoznak semmirõl.~Ez az ember a kelendi határt tagosító
39095  II,  11     |                     csak maga vette észre azt a sötét vonást azon a kemény
39096  II,  11     |                       azt a sötét vonást azon a kemény arcon. Fi donc! Mintha
39097  II,  11     |                   vesz új csizmát, ha elkopik a mostani. De akkor mégis
39098  II,  11     |                       egy kiállhatatlan ember a sok szeretetreméltó között.
39099  II,  11     |                   között. Egy ordinaire darab a »canaille« közül. No, ugyan
39100  II,  11     |                      egész estig.~Este, éppen a vacsora végén, váratlanul
39101  II,  11     |                váratlanul bejelentették, hogy a begördülõ hintón megérkezett
39102  II,  11     |                     és saját karjain vitte be a szobájába.~Ez a hír persze
39103  II,  11     |                      vitte be a szobájába.~Ez a hír persze felvillanyozta
39104  II,  11     |           felvillanyozta az egész társaságot, a groszmama levette szemérõl
39105  II,  11     |                    groszmama levette szemérõl a pápaszemet és félretette
39106  II,  11     |                      ot, Péter báró elhibázta a kiadást a whistben, amit
39107  II,  11     |                      báró elhibázta a kiadást a whistben, amit kimondhatatlanul
39108  II,  11     |                     kimondhatatlanul restell, a mérnök arcán pedig egy rángás
39109  II,  11     |                      rángás volt észrevehetõ. A harag szokott szülni ilyet,
39110  II,  11     |                 szülni ilyet, kölcsönadva azt a bosszúnak.~Sárika grófnõ
39111  II,  11     |                      fejét, hogy ne lássa azt a kiállhatatlan embert. Holnap
39112  II,  11     |                       szobájába fogja küldeni a vacsorát. A groszmama »zu
39113  II,  11     |                     fogja küldeni a vacsorát. A groszmama »zu demokratisch«!
39114  II,  11     |                       közé. Az ördög tûri itt a grimászait.~Aztán megmondta
39115  II,  11     |                   grimászait.~Aztán megmondta a komornyiknak, hogy rögtön
39116  II,  11     |                   mennyire siet újra felvenni a szép Sárika!~- No, ezt a
39117  II,  11     |                      a szép Sárika!~- No, ezt a játszmát aligha nem vesztettük
39118  II,  11     |                     hittük, nem látjuk többé.~A herceg mogorván rázta meg
39119  II,  11     |                    Azt akarja ön kiigazítani.~A herceg kék szemeiben az
39120  II,  11     |                    suttogó hangon mondá:~- Ha a grófnõ is úgy akarja.~Sárika
39121  II,  11     |         szemkápráztató gúny öntötte el.~- Már a korrektúrára nem vállalkozom,
39122  II,  11     |                  harapott ajkaiba s elvegyült a többiek közé; Sárika pedig
39123  II,  11     |                      közé; Sárika pedig leült a zongorához, valami bolondos
39124  II,  11     |                  látszott az arca hozzá, mint a márvány. Nemsokára elhagyta
39125  II,  11     |                   márvány. Nemsokára elhagyta a termet, az ajtóból még egy
39126  II,  11     |                     még egy pillantást vetett a férfiakra és az a pillantás
39127  II,  11     |                      vetett a férfiakra és az a pillantás még hidegebb volt
39128  II,  11     |                    még hidegebb volt arcánál.~A férfiak közül legelõbb távozott
39129  II,  11     |                    Iván herceg, nyomban utána a mérnök, a többiek még folytatták
39130  II,  11     |                       nyomban utána a mérnök, a többiek még folytatták a
39131  II,  11     |                      a többiek még folytatták a whistet.~Ott kinn nagy sötétség
39132  II,  11     |                    alig bírta magát tájékozni a tornáctól a vendégszobáig,
39133  II,  11     |                   magát tájékozni a tornáctól a vendégszobáig, a süvöltõ
39134  II,  11     |                    tornáctól a vendégszobáig, a süvöltõ szél eloltotta mind
39135  II,  11     |                   süvöltõ szél eloltotta mind a két lámpát a homlokzatnál.~
39136  II,  11     |                   eloltotta mind a két lámpát a homlokzatnál.~Midõn éppen
39137  II,  11     |                    Midõn éppen le akart menni a széles márványlépcsõzeten,
39138  II,  11     |                     Én vagyok, Fekete Miklós, a mérnök.~- Ah, ön az? Nos,
39139  II,  11     |                      Miklós egészen odaállott a herceg mellé, délceg termete
39140  II,  11     |                   fejjel látszott magasabbnak a szokottnál, sötét szemei
39141  II,  11     |                     egy impertinens ember.~És a hang, mellyel ezt kimondta,
39142  II,  11     |                       olyan fagyos volt, hogy a herceget önkéntelenül megrázta.
39143  II,  11     |                       testén végigfutott tõle a szibériai hideg.~E pillanatban
39144  II,  11     |                szibériai hideg.~E pillanatban a tornácon egy árny lebbent
39145  II,  11     |                       melynek körrajzát, mint a füstét, nyomban elnyelte
39146  II,  11     |                      füstét, nyomban elnyelte a sötétség.~A herceg gyanakodólag
39147  II,  11     |                  nyomban elnyelte a sötétség.~A herceg gyanakodólag nézett
39148  II,  11     |             választalanul távozott szobájába, a kerti lakba.~A herceg jól
39149  II,  11     |                     szobájába, a kerti lakba.~A herceg jól gondolta, - az
39150  II,  11     |                  grófnõ volt. Amint végigment a folyosón, izgatottan lépett
39151  II,  11     |              fáradalmai miatt megtörve feküdt a pamlagon.~Sarolta mellé
39152  II,  11     |                 biztosítá, hogy az egész csak a felindulás és a bosszúság
39153  II,  11     |                    egész csak a felindulás és a bosszúság múló gyöngesége.~-
39154  II,  11     |                 gyöngesége.~- Mint bánt önnel a herceg?~- Jól, nagyon jól.
39155  II,  11     |                  nagyon jól. Amint észrevette a vasútnál, mert odáig õ külön
39156  II,  11     |                 utazott, hogy engem hozott el a grófnõ helyett, oly búskomor
39157  II,  11     |                  ásítást elnyomjon, vagy hogy a rajta elömlõ pírt eltakarja?~
39158  II,  11     |                  bosszús ingerültséggel rázta a fejét s más oldalról kezdett
39159  II,  11     |                      is lenne itt önnek ebben a Szaharában? Szegény Tinim,
39160  II,  11     |                        hogy észrevegyék, mint a bokor háta mögé szorult
39161  II,  11     |                  önnek való fiatalember sincs a vidéken, a tiszttartó fia
39162  II,  11     |                  fiatalember sincs a vidéken, a tiszttartó fia nagy mamlasz,
39163  II,  11     |                     ami pedig Fekete Miklóst, a mérnököt illeti...~Sarolta
39164  II,  11     |                       volt és közönyös.~- Ami a mérnököt illeti - folytatá
39165  II,  11     |                      ez több volt az elégnél.~A szeretõ szív megdobban a
39166  II,  11     |                      A szeretõ szív megdobban a nagy vádra és erõt ad a
39167  II,  11     |                       a nagy vádra és erõt ad a lankadt tagoknak. Tini felszökött
39168  II,  11     |           fenyegetõleg, mint két pisztolycsõ, a vér pedig mind odatódult
39169  II,  11     |                    halvány arcába. Megragadta a grófnõ karját s reszketõ
39170  II,  11     |                     Az nem igaz! Az hazugság!~A grófnõ felháborodva hátrált
39171  II,  11     |                     Rossz emberek elámították a grófnõt. Én ismerem õt,
39172  II,  11     |                  Sokkal több. Büszke lehet az a föld, amit megtapod.~- Ah!
39173  II,  11     |                  Sarolta és sietve hagyta oda a szobát.~És Tininek úgy fájt
39174  II,  11     |                        És Tininek úgy fájt az a gúnyos kacagás. Hát mi kacagni
39175  II,  11     |                       embernek? Ugyan tudta-e a teremtõ, hogy milyen veszedelmes
39176  II,  11     |                    milyen veszedelmes ajándék a föld fiának, hogy míg ebben
39177  II,  11     |                   föld fiának, hogy míg ebben a világban ténfereg, hol ide-oda
39178  II,  11     |                   másik világot is hordozzon, a szívet: melyben ki-kiüt
39179  II,  11     |                       szívet: melyben ki-kiüt a forradalom, és egy hadsereggel
39180  II,  11     |                      milyen büszke volt ma az a lány, mikor ideálja jellemét
39181  II,  11     |                       szeme, piros arca? S az a leány mégsem cserélne vele,
39182  II,  11     |                Kelendy Saroltával, kinek több a szolgája, mint amennyi hajszál
39183  II,  11     |                    Fekete Miklósnak mindennél a világon. Kétségtelen, hogy
39184  II,  11     |                       egymást. Azt bizonyítja a mai affér is a herceggel.
39185  II,  11     |                     bizonyítja a mai affér is a herceggel. Oh, milyen gõgös
39186  II,  11     |                  gõgös hanglejtése volt annak a kiállhatatlan parasztnak,
39187  II,  11     |            impertinens ember«, mert õhelyette a kis Tinikét merte elrabolni.
39188  II,  11     |                       az persze semmi, viheti a pokolba; senki sem kérte
39189  II,  11     |                     lenni annak, ki mindenütt a legnagyobb szám. Oh, milyen
39190  II,  11     |                       Oh, milyen gyûlöletesek a boldog emberek, kik el vannak
39191  II,  11     |               egymásban!~Sárika háborút üzent a boldogságnak.~Az emberi
39192  II,  11     |             boldogságnak.~Az emberi hiúság és a rossz nevelés vétke ez.
39193  II,  11     |                       amire õ még rá nem unt. A lélektan eléggé megmagyarázza.
39194  II,  11     |                      eléggé megmagyarázza. Az a kis darab hús, a szív, tele
39195  II,  11     |            megmagyarázza. Az a kis darab hús, a szív, tele van ellenmondással,
39196  II,  11     |                 kegyetlenséggel és hiúsággal.~A hiúság pedig olyan, mint
39197  II,  11     |                      hiúság pedig olyan, mint a tolvaj, semmi sem szent
39198  II,  11     |                      sem szent elõtte, föléri a legnagyobbat és lehajol
39199  II,  11     |                       legnagyobbat és lehajol a legkisebbért is. Minden
39200  II,  11     |                       egyformán édes neki, ha a »másé«. És nem válogat az
39201  II,  11     |               kilovagolt udvarlói kíséretében a »királyerdõbe«, hol véletlenül
39202  II,  11     |              véletlenül Fekete Miklós húzatta a láncot, ott aztán véletlenül
39203  II,  11     |                      felterítteté lovászaival a villásreggelit és személyesen
39204  II,  11     |                      és személyesen hítta meg a mérnököt.~Az nem fogadta
39205  II,  11     |                    hagyta az udvarias grófnõt a faképnél és dolga után látott.~
39206  II,  11     |                rögturkáló, hogy mit csinálnak a magas uraságok unalmukban.~-
39207  II,  11     |                       Bizonyosan párbaja volt a hercegnek. Szokott ön vívni?~-
39208  II,  11     |                 logaritmusokkal megostromolom a fraktákat. Hanem már a kard
39209  II,  11     |          megostromolom a fraktákat. Hanem már a kard és pisztoly nem az
39210  II,  11     |                     van olyan valakije, kinek a becsületén ejtett foltot
39211  II,  11     |                     egyszerre el volt metszve a párbeszéd fonala. Nem lehetett
39212  II,  11     |                        pimasz ember.~Oh, azok a sebek az Iván herceg testén,
39213  II,  11     |                    Iván herceg testén, melyek a Tini két fekete szeméért
39214  II,  11     |                 hercegnek.~Átkozott legyen az a két fekete szem, mely oka
39215  II,  11     |                       és ezerszer átkozott az a kéz, mely adta õket!~Azt
39216  II,  11     |                    hogy ezentúl kerülni fogja a mérnököt, és ha találkoznak
39217  II,  11     |                       és ha találkoznak is, õ a büszke Kelendy grófkisasszony
39218  II,  11     |                     És úgy tett, amint mondá. A mérnökkel úgysem igen találkozhatott
39219  II,  11     |                     volna, mert az siettetvén a tagosztás befejezését, reggeltõl
39220  II,  11     |                reggeltõl késõ estig kint járt a mezõn, s ami üres ideje
39221  II,  11     |                     szobai munkájának szánta. A herceg iránt elég alkalma
39222  II,  11     |                kimutatni, míg betegen feküdt, a részvétet, s mikor felépült,
39223  II,  11     |                  részvétet, s mikor felépült, a gyöngéd odaadást elannyira,
39224  II,  11     |                    neki.~Nemsokára megtörtént a jegyváltás is, mitõl úgy
39225  II,  11     |                       udvarlók, mint az ördög a tömjénfüsttõl; csak gróf
39226  II,  11     |                    látni valami fekete pontot a jegyesek derült egén - és
39227  II,  11     |                      és ott maradt. Neki volt a legjobb szeme.~Az eljegyzési
39228  II,  11     |                    Miklós vettek részt benne. A menyasszony maga akarta
39229  II,  11     |                    ragyogóbb arc is az övénél a társaságban; annak az arcnak
39230  II,  11     |                  társaságban; annak az arcnak a ragyogása nagy árnyékot
39231  II,  11     |                ragyogása nagy árnyékot vetett a Saroltáéra. Fekete Miklós
39232  II,  11     |                  gyûrût húzott fel alattomban a Tini ujjára. Ez is azt jelentette,
39233  II,  11     |                     Ez is azt jelentette, mit a fõúri pár gyûrûje.~Sarolta
39234  II,  11     |                   gyûrûje.~Sarolta észrevette a gyûrû-cserét és belesápadt:
39235  II,  11     |                gyûrû-cserét és belesápadt: az a gõgös márványhomlok, melyen
39236  II,  11     |           márványhomlok, melyen ott villogott a kilencágú gyémánt-diadém,
39237  II,  11     |                egyszerre olyan izzó lett erre a látványra, mint a pokol.~
39238  II,  11     |                   lett erre a látványra, mint a pokol.~És forrtak benne
39239  II,  11     |                    magát: õ, ki háborút üzent a szerelemnek, legyõzetett
39240  II,  11     |                       õ, ki meg akarta szúrni a Tini szívét kissé, keresztülszúrta
39241  II,  11     |                 szívét kissé, keresztülszúrta a magáét egészen.~Oh, ez a
39242  II,  11     |                      a magáét egészen.~Oh, ez a játék sokba került. Hát
39243  II,  11     |                     Hát még mibe fog kerülni?~A ragyogó gyémántdiadém olyan
39244  II,  11     |                      különb ékszernek találja a rózsát a gyémántnál? - kérdé
39245  II,  11     |                    ékszernek találja a rózsát a gyémántnál? - kérdé Feketéhez
39246  II,  11     |                    felelt az nyomatékosan. Az a nyomatékosság annyit jelentett: »
39247  II,  11     |                    bennem is van pedig hajlam a költészetre. Én is tudok
39248  II,  11     |                   neki.~- Én nem vagyok rabja a kincsnek, rangnak. A gyémántnál
39249  II,  11     |                    rabja a kincsnek, rangnak. A gyémántnál jobban vonz a
39250  II,  11     |                      A gyémántnál jobban vonz a fehér rózsa, a szalonnál
39251  II,  11     |                    jobban vonz a fehér rózsa, a szalonnál az árnyas liget.
39252  II,  11     |                      hajszálnyi boldogságért.~A mérnök nagy álmélkodással
39253  II,  11     |                   álmélkodással tekintett fel a beszélõre, meggyõzõdni,
39254  II,  11     |                  beszélõre, meggyõzõdni, hogy a kevély menyasszony úgy könyv
39255  II,  11     |                 ékességû mondatokat?~Hát azon a büszke halavány arcon éppen
39256  II,  11     |                     Miklós nem tudott olvasni a sorok között; éppen akkor
39257  II,  11     |                    hogy csak egy tudomány van a világon, és az nem a lavateri,
39258  II,  11     |                      van a világon, és az nem a lavateri, hanem az »egyszeregy«.~
39259  II,  11     |                    megint csak inkább elhitte a grófnõnek, hogy azt a sok
39260  II,  11     |                 elhitte a grófnõnek, hogy azt a sok jót mind képes elcserélni
39261  II,  11     |                   mind képes elcserélni azért a sok semmiért, mert nem tudta
39262  II,  11     |                      egész nap bent dolgozott a kerti lakban. Egészen el
39263  II,  11     |                       Egészen el volt merülve a térképrajzolásban, midõn
39264  II,  11     |                  rajta Sárika grófnõ egyedül.~A mérnök fel sem pillantott,
39265  II,  11     |                        azt kereste mindenütt. A kifeszített körzõvel hümmögve
39266  II,  11     |                     hümmögve szurkált ide-oda a vonalokon. Sárika nem merte
39267  II,  11     |                       szakított ki körzõjével a mappán meglepetésében, hogy
39268  II,  11     |                    szántóföld mállott semmivé a természetben. Nem is tudta
39269  II,  11     |                   vagy pedig jónapot kívánjon a grófnõnek.~A nehezebbet
39270  II,  11     |                 jónapot kívánjon a grófnõnek.~A nehezebbet választotta:
39271  II,  11     |                  jónapot kívánt s megkérdezte a váratlan szerencse okát.~-
39272  II,  11     |                          Min dolgozik most?~- A méltóságtok birtokának térképén.
39273  II,  11     |                  megnézni?~Azzal odanyújtotta a grófnõnek, magyarázva, hogy
39274  II,  11     |                   grófnõnek, magyarázva, hogy a sárgás szín a szántóföldeket,
39275  II,  11     |                magyarázva, hogy a sárgás szín a szántóföldeket, a zöld szín
39276  II,  11     |                 sárgás szín a szántóföldeket, a zöld szín a réteket, a halaványzöld
39277  II,  11     |                   szántóföldeket, a zöld szín a réteket, a halaványzöld
39278  II,  11     |                        a zöld szín a réteket, a halaványzöld a legelõt,
39279  II,  11     |                       réteket, a halaványzöld a legelõt, a bokros-zöld pedig
39280  II,  11     |                       halaványzöld a legelõt, a bokros-zöld pedig az erdõket
39281  II,  11     |                       villogó szemekkel.~- Ez a Kelendy grófi címer, a kardot
39282  II,  11     |                     Ez a Kelendy grófi címer, a kardot tartó oroszlán, összefonva
39283  II,  11     |                    tartó oroszlán, összefonva a herceg Kukuleff címerrel,
39284  II,  11     |                     herceg Kukuleff címerrel, a nyíllal átlõtt sassal. Gondolom,
39285  II,  11     |                       letépte mindkét kezérõl a kesztyût, megragadta a térképet
39286  II,  11     |                kezérõl a kesztyût, megragadta a térképet és összetépte négy
39287  II,  11     |                       darabra, aztán odadobta a mérnök lábaihoz.~- De hát
39288  II,  11     |                         De hát mért teszi azt a grófnõ? - szólt álmélkodva
39289  II,  11     |                    grófnõ? - szólt álmélkodva a mérnök.~- Hogy merte az
39290  II,  11     |                    idegenét festeni?~- Hiszen a grófnõ tudja, hogy miért.~-
39291  II,  11     |                    miért.~- Én sohasem leszek a Kukuleff herceg neje. Érti?
39292  II,  11     |                       Soha!~- Értem. Eszerint a másik térképen kimarad a
39293  II,  11     |                      a másik térképen kimarad a herceg címere - mondá Fekete
39294  II,  11     |                       sincs kételkedni benne.~A grófnõ hátravetette hosszú
39295  II,  11     |               aláereszkedõ angyal.~- Gyûlölöm a herceget, mert mást szeretek
39296  II,  11     |              segíthetek rajta. Ha én festeném a grófnõ életének mappáját,
39297  II,  11     |              mindenütt pirossal színezném ki.~A grófnõ haragosan dobbantott
39298  II,  11     |                   kérdõ pillantást vetett rá.~A büszke grófkisasszony pedig
39299  II,  11     |                kezével görcsösen kapaszkodott a nagy dolgozóasztal csücskébe,
39300  II,  11     |                     rogyjék. Olyan volt, mint a bûnös angyal, ki vétkei
39301  II,  11     |                    istennek, olyan volt, mint a haldokló szemérem, és olyan
39302  II,  11     |                 szemérem, és olyan volt, mint a feltámadó õrület.~- Uram,
39303  II,  11     |                       szeretem és imádom önt.~A mérnök megdöbbenve lépett
39304  II,  11     |                   egyszer-kétszer végigsétált a szobán, azután monoton hangon
39305  II,  11     |                  hangon elõadá, hogy az, amit a grófnõ mondani kegyeskedett,
39306  II,  11     |              kegyeskedett, igen különös dolog a maga nemében, de hát ebbõl
39307  II,  11     |                   sehol sem vette ki azt, ami a dolog lényegére vonatkozik,
39308  II,  11     |                 mitévõ legyen mármost õ azzal a négy darabra tépett mappával?~
39309  II,  11     |             tekintetével függeszté rá szemét. A sértett nõi méltóság kifakadása
39310  II,  11     |                 egyszerû vékony karikagyûrûre a középujján:~- Nekem pedig
39311  II,  11     |                 cseppet sem reszketett hangja a felindulástól, mikor ezt
39312  II,  12     |             BEJÖVETELE~1861~Beszély~I.~Messze a gyönyörű Ázsia közepében
39313  II,  12     |               idestova hordozható sátorokban; a föld gazdag volt és termékeny,
39314  II,  12     |                     gazdag volt és termékeny, a sűrű erdők zöld lombjaikkal,
39315  II,  12     |                       erdők zöld lombjaikkal, a Don folyam ezüst tiszta
39316  II,  12     |                    szobrai bámulatra ragadták a szemlélőt. E teremben szoktak
39317  II,  12     |                  teremben szoktak tanácskozni a nép vénei. A hét vezér most
39318  II,  12     |                      tanácskozni a nép vénei. A hét vezér most is itt ül,
39319  II,  12     |                  piros vérök összefolyt. Most a kápolnába indulnak áldást
39320  II,  12     |               kápolnába indulnak áldást kérni a magyar fegyverekre. Elöl
39321  II,  12     |                 fegyverekre. Elöl megy Álmos, a koros, de deli fejedelem,
39322  II,  12     |               büszkeség és bátorság sugárzik. A kápolnába érve félresimítja
39323  II,  12     |                      mi elmegyünk megszerezni a világreszkettető Etel tejjel
39324  II,  12     |                     mézzel patakzó birodalmát a bájos Hunniát. Tehát, dicső
39325  II,  12     |                        Tehát, dicső Hadúr! ki a csatákban velünk harcolál,
39326  II,  12     |                       babérkoszorúja díszítse a mi homlokainkat is, adj
39327  II,  12     |          fegyvereinkre, s kövess célunk felé.~A nap eközben jött fel a láthatárra
39328  II,  12     |                        A nap eközben jött fel a láthatárra s szokatlan fénnyel
39329  II,  12     |                szokatlan fénnyel aranyozá meg a bérceket; a táltosok örömtől
39330  II,  12     |                      aranyozá meg a bérceket; a táltosok örömtől sugárzó
39331  II,  12     |                       sugárzó arccal jelenték a nap feljöttét s áhítatteljes
39332  II,  12     |                      udvari kápolnából kiérve a harcfiak lóra ültenek, mindenki
39333  II,  12     |                  mindenki megcsókolá utoljára a kedves hazát, mindenki ajka
39334  II,  12     |                      istenhozzád«-ot rebegett a földhöz, hol gyermekéveit
39335  II,  12     |                       szólt:~Előre, harcfiak, a szent határ felé!~És mentek
39336  II,  12     |                      felé!~És mentek ők, mint a villám, bántatlanul, nem
39337  II,  12     |                   Négy hete, ahogy utazik már a magyar sereg. A Don folyam
39338  II,  12     |                    utazik már a magyar sereg. A Don folyam messze elmaradt
39339  II,  12     |                 messze elmaradt tőlök, messze a kedves bércek, a bájos ligetek.
39340  II,  12     |                       messze a kedves bércek, a bájos ligetek. Oroszhon
39341  II,  12     |                    látszik közeledni feléjök. A magyar sereg megáll s vizsgálódni
39342  II,  12     |                      ismét csendesség lett, s a magyar leventék szótalan
39343  II,  12     |                     ballagtak egymás mellett. A fekete pont mindég nagyobb
39344  II,  12     |                      villogó dárdák tűntek ki a távolból, a sereg meggyőződött,
39345  II,  12     |                  dárdák tűntek ki a távolból, a sereg meggyőződött, hogy
39346  II,  12     |                      Most két férfi vágtatott a szittya had elé, vastag,
39347  II,  12     |                   villogó dárdákkal kezökben.~A két orosz rögtön a fejedelem
39348  II,  12     |                  kezökben.~A két orosz rögtön a fejedelem elé vezettetett.~-
39349  II,  12     |                    elé vezettetett.~- Te vagy a fejedelem? - kérdé az egyik.~-
39350  II,  12     |                      Én. És ti kik?...~- Mink a hatalmas kievi herceg követei
39351  II,  12     |                    velök! - kiáltá dühösen.~- A követ szent és sérthetetlen -
39352  II,  12     |                   fejetekhez, s megmondjátok, a magyar fejedelem azt üzeni:
39353  II,  12     |                     soha.~- Soha! Soha! Éljen a fejedelem! - hangzott mindenfelül.~
39354  II,  12     |                         hangzott mindenfelül.~A követek morogva s kedvetlenül
39355  II,  12     |                     Félóra múlva összecsapott a két sereg, a nap lementeig
39356  II,  12     |                     összecsapott a két sereg, a nap lementeig harcolt mindkét
39357  II,  12     |                       vitézül, eszeveszetten. A magyar gyõzött, az oroszok
39358  II,  12     |                       oroszok alázva hódoltak a büszke, de gyõzelmében sem
39359  II,  12     |               fejedelemnek.~.......~Este van, a közel levõ egyház ringó
39360  II,  12     |              megkondultak, sötét és nesztelen a táj, csak Álmos tábori tüzektõl
39361  II,  12     |                Körötte ég felé emelt ujjakkal a magyarokkal csatlakozott
39362  II,  12     |                      vezér, ajkaikról hangzik a távolba:~- Esküszünk, el
39363  II,  12     |              Esküszünk, el nem hagyunk...~II.~A kievi csata után egyesülve
39364  II,  12     |                    kievi csata után egyesülve a fekete kunokkal, kik szinte
39365  II,  12     |                     hét vezér alatt állottak, a magyarok szent lelkesedéssel,
39366  II,  12     |                      nem hagyta őket nyugodni a hazátlanság érzete, felpattantak
39367  II,  12     |               méneikre, és mentek. Mont velük a nap is, a kék égbolt, a
39368  II,  12     |                  mentek. Mont velük a nap is, a kék égbolt, a vén, és ők
39369  II,  12     |                       a nap is, a kék égbolt, a vén, és ők mondák: - Az
39370  II,  12     |                    Halicsba érkeztek, s innen a Kárpátok felé vevék útjokat.
39371  II,  12     |                     vevék útjokat. Lehetetlen a lelkesedést e néma lapokra
39372  II,  12     |                 lapokra elővarázsolni, melyet a szittya had érzett, midőn
39373  II,  12     |                      hegyeit, kedves bérceit. A kard önkéntelen megcsörrent
39374  II,  12     |                        azaz nem is az ajk, de a szív beszélt -: Üdvözlégy,
39375  II,  12     |                      ballagtak egymás mellett a Kárpátok közt Munkács felé,
39376  II,  12     |                  mindenkinek el volt foglalva a földi paradicsom bájainak
39377  II,  12     |                  Arcok lángolt, szívök dagadt a lelkesedéstől, ők úgy érezték,
39378  II,  12     |           lelkesedéstől, ők úgy érezték, hogy a levegő édesebb, a forrás
39379  II,  12     |                        hogy a levegő édesebb, a forrás üdítőbb, mint egyebütt.
39380  II,  12     |                     feléjök; karcsú tagjaikat a magyarokéhoz hasonló rövid
39381  II,  12     |                     tigriskacagány lógott le. A büszke magatartás, a nemes
39382  II,  12     |                      le. A büszke magatartás, a nemes vonások, a tűz, mely
39383  II,  12     |                  magatartás, a nemes vonások, a tűz, mely szemeikben égett,
39384  II,  12     |                      oly nagyon hasonlítottak a magyarokéihoz. Olyanok voltak
39385  II,  12     |              magyarokéihoz. Olyanok voltak ők a szittya had előtt, mint
39386  II,  12     |                   szólt:~- Dicső fejedelem...~A magyarok megdöbbenve fordultak
39387  II,  12     |                fordultak feléje, amint hallák a kedves magyar hangokat.
39388  II,  12     |                       kedves magyar hangokat. A követ folytatá:~- Mink a
39389  II,  12     |                      A követ folytatá:~- Mink a székely nemzet követei vagyunk,
39390  II,  12     |                       megtesszük.23~- Éljenek a székely atyafiak! - hangzott
39391  II,  12     |                  székely atyafiak! - hangzott a sereg ajkiról.~- És a magyarok! -
39392  II,  12     |                hangzott a sereg ajkiról.~- És a magyarok! - mond a követ,
39393  II,  12     |                         És a magyarok! - mond a követ, egyet igazítva pörge
39394  II,  12     |                    igazítva pörge bajuszán.~- A magyar mindig magyar marad! -
39395  II,  12     |                      marad! - fejezé be Álmos a kölcsönös üdvözléseket.~
39396  II,  12     |                     nagy lakomát csapott azon a helyen, hol most Munkács
39397  II,  12     |                fejedelmileg vendégeltette meg a székely követeket. Nehány
39398  II,  12     |                       Nehány nap múlva, midőn a magyar sereg teljesen kipihente
39399  II,  12     |                      sereg teljesen kipihente a hosszú út fáradalmait, Ungvárnál
39400  II,  12     |                        Zalán gyáván megfutott a csatatérről, serege megveretett,
39401  II,  12     |                    serege megveretett, Ungvár a magyarok kezére jutott.~
39402  II,  12     |                       magyarok kezére jutott.~A magyar sereg győzelemittasan
39403  II,  12     |                 parancsolt nyújtani istenének a szerencsés kezdetért.~A
39404  II,  12     |                       a szerencsés kezdetért.~A fehér mén piros vére már
39405  II,  12     |                       piros vére már kifolyt, a máglya ég, a fejedelem mégse
39406  II,  12     |                     már kifolyt, a máglya ég, a fejedelem mégse jő.~A sátor
39407  II,  12     |                     ég, a fejedelem mégse jő.~A sátor szárny-ajtói nyílnak.
39408  II,  12     |             szárny-ajtói nyílnak. Ki az...? - a fejedelem. Ő, karján Árpád,
39409  II,  12     |                     Árpád, az erőteljes ifjú, a csatákhoz edzett bajnok.~-
39410  II,  12     |                      szól Álmos rezgő hangon, a kedves ifjúra mutatva.~A
39411  II,  12     |                      a kedves ifjúra mutatva.~A máglya tüze fennen kóvályog.
39412  II,  12     |                   tüze fennen kóvályog. Árpád a nép előtt áll megdicsőülve,
39413  II,  12     |                  kiterjesztett szárnyakkal, s a nép ajkiról egyhangúlag
39414  II,  12     |                   Árpád, az új fejedelem...~ ~A LÓ ÉS A SZARVAS~1861~Mese~
39415  II,  12     |                     új fejedelem...~ ~A LÓ ÉS A SZARVAS~1861~Mese~Csendes
39416  II,  12     |                      mene egy erdőn keresztül a ló.~- Mily deli, izmos vagyok
39417  II,  12     |                     magában -, versenyt futok a leggyorsabb állatokkal,
39418  II,  12     |                    állatokkal, hátamon hordom a legvitézebb daliákat, és
39419  II,  12     |            legvitézebb daliákat, és mégis én, a büszke, a deli teremtmény,
39420  II,  12     |                        és mégis én, a büszke, a deli teremtmény, az állatok
39421  II,  12     |                   tenni...~De alig kezdte meg a hozzá nem való kísérletet,
39422  II,  12     |                összetört csontokkal terült el a földön, hosszú nyögésekkel
39423  II,  12     |                       szörnyű fájdalmidnak?~- A tehetetlenség, barátom -
39424  II,  12     |                        férj meg bõrödben, kit a teremtõ kecsek- és javakkal
39425  II,  13     |                 ölében fekszik Kõszeg városa. A virágfürtekkel behintett
39426  II,  13     |               virágfürtekkel behintett rétek, a lombos ligetek, a bérci
39427  II,  13     |                      rétek, a lombos ligetek, a bérci patakok, melyek zuhogva
39428  II,  13     |                        melyek zuhogva omlanak a völgy kebelébe, mindmegannyi
39429  II,  13     |                    mindmegannyi bizonyítványa a természet remek kezeinek,
39430  II,  13     |                       melyekbõl pazarul hullt a báj e vidékre, mely történetünk
39431  II,  13     |                  történetünk színhelye leend. A vár már messzirõl látszik
39432  II,  13     |                 bástyáival, magas tornyaival, a szem oly nyugodtan pihen
39433  II,  13     |                     uzsorásé kincse halmazán. A várba vezetõ út mellett
39434  II,  13     |                  regényes alakot kölcsönöznek a kisded erõs várnak. A vár
39435  II,  13     |            kölcsönöznek a kisded erõs várnak. A vár kapuján áthaladva egy
39436  II,  13     |                     széles udvarba érünk, hol a legtarkább vegyületét látjuk
39437  II,  13     |              vegyületét látjuk az embereknek. A bástya tetejérõl roppant
39438  II,  13     |                      roppant álgyúk tátongnak a mélységbe.~Nem kevésbé kényelmes
39439  II,  13     |              mélységbe.~Nem kevésbé kényelmes a vár belsõ része is, jobbra
39440  II,  13     |                    vár belsõ része is, jobbra a várparancsnok Jurisics Miklós
39441  II,  13     |                       Miklós lakosztálya van; a kényelmes termek, a pompás
39442  II,  13     |                      van; a kényelmes termek, a pompás bútorok, melyekkel
39443  II,  13     |                       mind eléggé bizonyítják a várparancsnok kényelmét
39444  II,  13     |             gazdagságát.~II.~Jurisics Miklós, a kõszegi várkapitány gondolkozva
39445  II,  13     |                     öltözött egyén lépett be. A kém volt.~- Mi jót hozott,
39446  II,  13     |                    kérdé Jurisics nyájasan.~- A török jõ - felelé amaz,
39447  II,  13     |                      és mint hallám, Kõszeg s a büszke Bécs leendnek vérszomjának
39448  II,  13     |                          Az jövõ titka - mond a kapitány szokott nyugodtsággal.~-
39449  II,  13     |                   szokott nyugodtsággal.~- De a had kétszázezernyi - viszonzá
39450  II,  13     |                elvágja kezét.~- De azt mondja a példabeszéd: »Sok varjú
39451  II,  13     |                   lovat gyõz.«~- Ha haldoklik a rengeteg királya, a gyõztes
39452  II,  13     |                 haldoklik a rengeteg királya, a gyõztes oroszlán - kezdi
39453  II,  13     |                     Jurisics beszélni -, örül a szemtelen állatsereg, és
39454  II,  13     |                       ül halálára. De hangja, a haldokló vagy ébredõ hang,
39455  II,  13     |                       magányt, visszariasztja a szemtelent. Nem oroszlán-e
39456  II,  13     |                    szemtelent. Nem oroszlán-e a magyar? - fél világ volt
39457  II,  13     |                        vér, mely buzogva forr a honért, van karja, mellyel
39458  II,  13     |                       az élet vagy halált. De a dicsõnek halála nagy. A
39459  II,  13     |                       a dicsõnek halála nagy. A hattyú, midõn végezni készül
39460  II,  13     |                       S ez koszorúja mûvinek. A tûzhegy, midõn megszüntetni
39461  II,  13     |                  okádásait, erõfeszítve forr. A föld megrendül, összerázkódik,
39462  II,  13     |                     megrendül, összerázkódik, a hegy mint soha - bömbölve
39463  II,  13     |                    hányja az izzó tûzparázst; a tûz magosan szökell, házakat
39464  II,  13     |                      legborzasztóbbika. Ilyen a haldokló oroszláné, ilyen
39465  II,  13     |                   ilyen halál leend, ha kell, a beteg magyaré.~Jurisics
39466  II,  13     |                    még mást? - kérdé Jurisics a szökni akarótól.~- A követek
39467  II,  13     |                 Jurisics a szökni akarótól.~- A követek holnap érkeznek.~-
39468  II,  13     |                      nem sok... Mehet - szólt a kapitány szigorú hangon.~
39469  II,  13     |                      Délutáni négy óra lehet, a melegség lankadni kezd,
39470  II,  13     |                       melegség lankadni kezd, a várban danolva, jókedvvel
39471  II,  13     |                     danolva, jókedvvel járnak a harcfiak, mit sem törõdve
39472  II,  13     |                  számos barátai jelenlétében. A serlegek gyorsan ürülnek,
39473  II,  13     |                     serlegek gyorsan ürülnek, a várban víg zene hangzik,
39474  II,  13     |             hallatszik az üdvkiáltás.~- Éljen a hon! Éljen a király...~Az
39475  II,  13     |              üdvkiáltás.~- Éljen a hon! Éljen a király...~Az ajtó nyílik,
39476  II,  13     |                     király...~Az ajtó nyílik, a török követeket jött jelenteni
39477  II,  13     |                       mondá Jurisics élénken.~A követek kevés szünet után
39478  II,  13     |                     követek kevés szünet után a vendégterembe érkeztek keleti
39479  II,  13     |                    legnagyobb kutyája - kezdé a követ a betanult beszédet,
39480  II,  13     |                       kutyája - kezdé a követ a betanult beszédet, Jurisicshoz
39481  II,  13     |                       hogy háborút üzen néked a nagyúr, kinek te nem vagy
39482  II,  13     |                      kedves, s még kedved van a drága kenyeret pusztítani,
39483  II,  13     |                    akadály nélkül feltûzhesse a félhold dicsõséges zászlaját
39484  II,  13     |                  félhold dicsõséges zászlaját a nagyúr. Ha pedig parancsát,
39485  II,  13     |                       is, nem teljesítenétek, a szultán három nap múlva
39486  II,  13     |             mindnyájatokat megperzseltet, ezt a várat pedig, mely nem érdemli,
39487  II,  13     |               kunyhónak« neveztessék, lesepri a föld színérõl.~Az egész
39488  II,  13     |                     orátori figurákkal kíséré a török, hogy a magyar urak
39489  II,  13     |               figurákkal kíséré a török, hogy a magyar urak hangos kacagásra
39490  II,  13     |                      Miklós - kérdik tréfásan a kapitányt -, mit üzensz
39491  II,  13     |                       kapitányt -, mit üzensz a kegyelmes úrnak, ki annyi
39492  II,  13     |                    sokat... Üzenetemet - mond a követekhez fordulva - ezen
39493  II,  13     |                  kopasz: »Nem ugorkafán terem a gyõzelem!«~IV.~Jurisics,
39494  II,  13     |                    Jurisics, mihelyt értesült a törökök beütésérõl, rögtön
39495  II,  13     |                Ferdinánd magyar királyhoz, õt a történtek felõl értesítendõ
39496  II,  13     |                     egyszersmind segély kérni a kisded, de fontos Kõszeg
39497  II,  13     |                   fontos Kõszeg védelmére.~De a királytól tagadó választ
39498  II,  13     |                   haljunk meg bátran, vitézül a csatában a honért.~V.~Két
39499  II,  13     |                    bátran, vitézül a csatában a honért.~V.~Két nap alatt
39500  II,  13     |                      honért.~V.~Két nap alatt a készületek meg voltak téve